|
Pw'to
Jul 22, 2016 15:02:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2016 15:02:32 GMT 1
Egy Ssi-ru kolónia a szektor távoli, még helyi szemmel nézve is félreeső részén.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 22, 2016 15:17:59 GMT 1
Kedves Naplóm!
Átutaztuk a fél galaxist... talán az egészet is, nem tudom, nap-nap után telt a transzporton, miközben az ágyamon feküdtem, és reméltem, hogy egyszer nem fog annyira fájni... sokszor elfelejtettem, hogy mi történt, máskor sírva ébredtem fel és az útitársaim nyugtattak meg. Annyira irigyeltem, hogy sok gyereknek van anyukája, apukája, vagy testvére, akikkel együtt utazhattak... mások ugyanolyan egyedül voltak, mint én.
Azt mondták, hogy azért utazunk ilyen sokat, hogy új életet kezdjünk a galaxis egy olyan bolygóján, ahol a betegségünk nem súlyosbodik... azt mondták, van valami a légkörben, ami megvéd minket. De én már nem hiszem el nekik. Nem hiszem el azóta, amit az a bácsi csinált.. velem..
Amikor megérkeztünk, átkutatták a cókmókunkat, és majdnem megtaláltak Téged, Kedves Naplóm. De én mélyen a katona bácsi szemébe néztem, aki a táskámban keresgélt, és azt mondtam neki, hogy nincs itt semmi.. magam sem értem, hogyan, de elfordult, és máshol keresgélt tovább.
Akkor egyszer sikerült, azóta nem... azóta nem érzek semmit, olyan, mintha megvakultam volna... a többiek is azt mondják, ők sem.. valaki szerint azok miatt a kígyószerű lények miatt van, akik a tábort körülvevő fákon élnek. Furcsa.. megpróbáltam közelebb menni hozzájuk, de erőtér és katonák védenek minden fát.
Egyelőre nagy, ácsolt barakkokban lakunk, és keveset adnak enni. Mindenhol a színes pikkelyes idegenek mászkálnak, akikből már otthon is láttam néhányat. De itt nagyon sok van.
Minden este eljönnek, és elvisznek néhányat a barakkban együtt, velem alvók közül. Még egyik sem jött vissza.
Félek. Nem tudom, mit tegyek...
Jönnek. Visszateszlek a párna alá. Remélem, nem találnak meg... miért történik ez Velem, kedves naplóm? Mit vétettem én nekik?
Aláírás: Anef Rank
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2016 23:20:43 GMT 1
[18+]
A Braveheart az EGB-től megszerzett navigációs kódoknak hála különösebb megszakítások nélkül, lendületesen szelte a Ssi-ru szektor felé vezető hipertéri folyosót, át az Ismeretlen Vidék alig feltérképezett, ezer veszélyt rejtő anomáliáit valószínűleg éppen hogy csak elkerülő térhurkokon. A hangárban a Wilkins kapitány által a csapat mellé kijelölt kommandós parancsnok, Wathers őrnagy egysége a teherszállító végső felkészítésével és az utolsó ellenőrzésekkel foglalatoskodott, Jag csapatának tagjai közül pedig ki-ki a kabinjában próbálta többé-kevésbé sikeresen pihenéssel tölteni a bevetés előtti utolsó órákat.
Mármint ki a saját kabinjában, ki meg a másikéban.
Ben a priccsén ült, törökülésben, félig-meddig meditatív állapotban figyelte Kelant, ahogyan a fiú néhány tízcentivel a fémpadló felett lebegve próbálta megtartani a másik fiú fénykardját, valamint a puritán hatékonyságot sugárzó, birodalmi stílusú tiszti kabin egyik másik használati, illetve dísztárgyát a bent található nem sok közül. A fiú homlokán itt-ott izzadtságcsepp gyöngyözött, Ben pedig szinte tudatában sem volt annak, hogy pár perce már a fiú felsőtestét figyeli, amelyet csak egy vékony póló fedett.. a szálkás, mégis vékony, szinten finom izmokat és hajlatokat, a kisfiús, ártatlan, erőlködést sugárzó arcot, a vékony, szinte lányos derekat, majd egyre lejjebb...
- Affene! - tört ki Kelanból, ahogyan egyszer csak elveszítette az egyensúlyt, amit nagy nehezen megtalált az Erőben, és a használati tárgyak, valamint ő maga is a padlón landolt, némiképp szétszórt állapotban.
Ben szemei felpattantak, és némiképp zavartan elnevette magát. - Túl sokat gondolkozol, Kelan. Hagyd, hogy az Erő révén nyerj békét... de mára ennyi elég.
- Pedig én igyekszem. - pattant fel Kelan, majd letelepedett Ben mellé az ágyra. - Én igazán igyekszem, hogy olyan jó jedi legyek, mint Te, Mester. Egyszer... valamikor. - Ne hívj így. - vonta meg a vállát Ben. - Mármint... tulajdonképpen azt sem tudom néha, hogy a lovagi címet viselhetném-e már egyáltalán. Régen a Tanács elé járultak a lovagjelöltek, egyesével, a Mesterek pedig megvizsgálták őket minden szempontból... mármint az Erőben. - Nem szeretem, amikor vizsgálnak. - borzongott meg Kelan. - Sok rossz emlék, rossz rossz...
- Tudom. - szorította meg a fiú vállát bátorítóan Ben. A gesztus szinte már természetessé vált számára az utóbbi hetekben, amióta jobban megismerte a vinsothi szélhámos bandából kiszabadtott, nála alig pár évvel fiatalabb fiút. - Ha túllépsz a saját sötétségeden, Kelan, akkor jelentős lépést teszel a jedivé válás felé... azt hiszem.
- Látod, az ilyenek miatt hívlak mesternek. - hunyorított Kelan, majd kissé megrázta magát. - Figyelj csak, Ben... - Igen? - Nem akarsz ugye még egyszer elkezdeni győzködni arról, hogy ne menjek veletek a teherhajón, hogy maradjak itt a cseppet sem szimpatikus, karót nyelt birodalmi tiszt urakkal, akik azt hiszik a haverodról, hogy valamiféle császár? - kérdezete a fiú.
- Nem. - rázta meg a fejét Ben. - Veszélyes lesz a művelet, igen, de Te született színész vagy, Kelan. Nem úgy, mint mi. Ha nem használjuk majd az Erőt a Ssi-ruk és a klónok érzékelői és... vagy az ysalamirik miatt, akkor is meg kell győznünk őket valahogy, hogy közéjük tartozunk. Ügyesen megtanultad, hogyan rejtőzz el az Erőben, sőt, gyorsabban, mint bárki, akit ismerek.
- Nem csinálni könnyebb, mint csinálni. - vihogott fel Kelan. Már olyan közel ült Benhez, hogy összeért a válluk. - Egyszóval szükségünk lesz rád, oké? - pillantott rá Ben. - Ne légy kishitű. - Oké oké, vágom. - rázta meg a fejét Kelan, mint aki el akar aludni. - Akkor... miért vagy zavart, Ben? - Én? - meredt maga elé Ben. - Nem vagyok... - Mesteer... - lökte meg vállával a másik fiút Kelan, bár ez inkább valamiféle dörgölőzésnek tűnhetett egy külső szemlélő számára. - Azért ennyire már haverok vagyunk, meg elég sokat rám ragasztottál az Erőben, ugyebár... ide érzem, hogy zavar valami, Ben.
- Hát... - sóhajtott Ben. - Nem tudom. Sok olyan dolog van, Kelan, ami mondjuk számodra teljesen... természetes. Vagy nem tudom. Olyan dolgok, amiken sosem gondolkodtam.
Kelan elkapta a másik fiú pillantását... a máskor elmélyült, gondolkodó tekintet most meglepően zavartnak, kisfiúsnak tűnt. - Hm... - dobolt a padlón a lábával a vékony fiú, majd felpattant, és szembeállt Bennel. - Nem tudsz mit kezdeni a vostroyai csajjal, mi? Varvikával, vagy hogy hívják... bunkó lett, amióta haverok vagyunk, látom én... - Kelan itt zavartan elnézett az ajtó felé, majd folytatta. - Bunkó lett, és ez zavar téged, mert régen kedves volt... igaz?
- Nem.. mármint igen... de nem úgy. - sóhajtott fel Ben, és kezébe temette az arcát. - A francba, Kelan... én annyira nem értek ehhez, érted amit mondok? Nem tudom, hogyan kell viselkedni a lányokkal, nem is foglalkoztam ilyesmivel, amikor kisebb voltam...
- Mondd tovább. - térdelt le a fiú elé Kelan és könyökét Ben térdére támasztotta. - Figyelek. - Amikor a hozzám hasonló korúak egymás után szaladgáltak, én Jacen mellett tanultam arról, hogy hogyan legyek katona. - tört ki Benből. - Vagy sötét jedi, tudom is én... Jacen jó volt hozzám, felnéztem rá, megbíztam benne... de ilyenekről sosem mesélt... apa szintén nem, anya pedig... anya meghalt, mielőtt bármi ilyesmiről megkérdezhettem volna. A többiek pedig... hát tudod, meséltem. Anakint sosem ismertem, pedig neki ott volt Tahiri, vagy hogy hívták... Jaina pedig... hát őt meg inkább hagyjuk, ő még nálam is rosszabb ebben, azt hiszem, bármit is mond Jag... - Hehe. - mosolyodott el Kelan. - Folytasd csak, mester.
- Hagyd már. - vigyorodott el egy pillanatra Ben, majd gondolkodóba esett. - Szóval az van, hogy sosem mondta el nekem senki, hogy hogy megy ez a lányokkal.. mindig azt hittem, olyan lesz, mint apa és anya között, egyszer csak... egyszer csak jön valaki, akivel jól érzem magam. Egy lány, úgy értem. És... és amikor először találkoztam Varvarával a Polneyeon, azt hittem, ez az...
- Ahhha... - Kelan most inkább maga elé meredt, pontosabban abból a pozícióból inkább Ben gyomrára, mintha egy mindent elnyelő fekete lyuk lenne ott.
- Várj, nem fejeztem be. - a fiú felemelte a fejét, és újra Benre pillantott. - Nem? - Nem. - biccentett Ben. - Tudod, Varvara érdekes volt, meg jó fej, meg minden... de alapvetően ennyi... jó fejnek tartottam. Kelan, a sötét oldal minden szerelmére, hiszen nekem még barátaim sem nagyon voltak, nem érted? Mindig csak anya, utána apa, a rokonok, a bújkálás, a kiképzés, amikor mindenki azt várja tőled, hogy méltó legyél a Skywalker névhez, az apádhoz, aki a leghtalmasabb jedi a galaxisban...
- De senki nem kérdezi meg tőled, hogy ki vagy valójában, és mit szeretnél? - suttogta Kelan.
- Asszem. - biccentett Ben. - És én már nem tudom... tényleg nem. Hogy hogy kéne ennek mennie. Csak amikor belegondolok, hogy Jacen mellett hogy éreztem magam... pedig ő idősebb volt, meg minden... meg az unokatesóm, érted... aztán ott volt Carl... - A srác, akiről meséltél. A sith srác. - biccentett Kelan. - Igen. - És amikor arra gondolok, hogy Varvara milyen, és utána arra gondolok, hogy ... - rázta meg a fejét Ben. - Nem tudom. - Utána mire gondolsz, Ben? - Kelan közelebb húzódott a fiúhoz, alig tíz centire volt egymástól az arcuk. - Arra gondolsz, hogy Varvarával milyen volt.. milyen lenne, és utána... - Hagyjuk. - Ben az égre emelte a tekintetét. - Tényleg...
Kelan gyors volt, Ben persze, ha akarta volna, még gyorsabb lehetett volna, de ezúttal nem léptek működésbe semmiféle jedi reflexek.
Amikor az ajkaik találkoztak, Ben csak egy pillanatra húzta vissza a sajátját, majd hevesen viszonozta Kelan csókját, hagyva, hogy a fiú nyelve becsússzon a szájába, és végigsimítsa az ajkait és a fogait.
Aztán egy pillanat múlva eltolta magától. - Nem ké... - suttogta volna, de Kelan a tenyerét a szájára tapasztotta.
Aztán végighúzta két ujját Ben száján. - A francokat nem, Ben. - mosolyodott el. - A legtöbb dologban Te vagy a mester, Mester, de ebben, elhiheted, járatasabb vagyok. - De én... - fogta meg Kelan karját Ben, de az újra letámadta.
Ezúttal hosszabban, szenvedélyesebben csókolóztak, Kelan egyik keze Ben nyakára fonódott, a másik pedig végig a mellkasán, a hasizmán, aztán a lába között, megszorítva Ben egyre keményebb nemi szervét. - Hé.. - zihálta Ben. - Nem tudom... - Ne problémázz már annyit... - Kelan lecsúszott Ben lábai elé, és a nadrágon keresztül végigharapta, végignyalta Ben péniszét. Az ifjú Skywalker felnyögött, miközben Kelan nekiállt lehúzni a nadrágját. - Nem te mondod mindig, hogy engedjem el magam, és hagyatkozzak az Erőre?
Ben tiltakozni próbált, de amikor a másik fiú vékony teste hozzásimult az övéhez, aztán Kelan nyelve és ajkai tapasztalt mozdulatokkal játszani kezdtek a nemi szerve minden egyes részével, egészen a fenekéig, akkor kéjes nyögést hallatott, és a jedi meditációval össze sem hasonlítható, nyugodt transzba zuhant.
...
A kabinból áradó meleg hullám majdnem hátradöntötte Varvarát.
Olyasmi volt ez az Erőben, mintha a Tatooine valamelyik sivatagjában dacolt volna a homokviharral... pozitív energiák, két, egymás előtt kitárulkozó Erő-jelenlét összefonódása az örömökben... A jed'kák fogékonyak voltak az ilyesmire. A Vostroyán az Erőt az egyes egyének és a körülöttük lévő természet, valamint a többi élőlény közti érzelmi kölcsönhatásként értelmezték és tanították azokban a szűk körökben, amelyekből a sötét és világos oldal vostroyai erőhasználói kerültek ki. Ahogyan a szenvedés, halál, fájdalom legerősebb negatív érzelmei a sötét oldalt táplálták, úgy a jed'kák a hagyományos jedi doktrínával szöges ellentétben a szeretetet, szerelmet tekintették a világosság legerősebb lenyomatainak és indukáló erőinek.
Ebből pedig most jócskán sugárzott Ben kabinja ajtaján keresztül, Varvara pedig összerándult, ahogyan azonosította a kölcsönhatásban résztvevő két személyt.
- Szuka... bljaty! - csapott a falba indulatosan, végérvényesen elvetve azon, néhány perce született tervét, hogy még a bevetés kezdete előtt felkeresi Bent a kabinjában, egyszer és mindenkorra tisztázza vele ezt az ügyet, egyszer és mindenkorra megmutatja neki, hogy igazi szerelem csak gyevocska i pareny, fiú és lány között lehet, egyszer és mindenkorra ráébreszti, hogy már régen nem kellett volna küzdenie érte, várnia rá...
Az ifjú jed'ka elmorzsolt egy könnyet, miközben a romboló folyosóján kihunyt a normál világítás, és a zöldes, halvány vészvillogók léptek működésbe - ott, ahol eltalálta a falat, sistergő vezetékek szakadtak ki a falból, majd a lány megfordult, és futásnak eredt, kikerülve a folyosóra beforduló, döbbenten bámuló karbantartókat.
Meg sem állt Jagged kabinjáig, egy szinttel feljebb.
- Bejöhetek?
Jagged a nyitott ajtóban álló lánykára pillantott, miközben az ajtó biztonsági zárjának termináljából még szikrák pattogtak ki. Letette a súlyzó gyakorlathoz használt nehezékeket, megtörölte az arcát és a mellkasát, és szembe fordult a vostroyai hírszerzés ifjú reménységével.
- Ha Te lennél az első Erőhasználó nő, aki az utamba kerül, Varvara, akkor azt mondanám, nem, és a ráadás kedvéért rád hívnék néhány tucat rohamosztagost. De úgy látszik, ti mindig ajtóstul rontotok az emberre, szóval miért is ne.
- Szpaszibo, tavaris komangyir. - rázta meg magát sötét arccal a lány, némi nyugalmat erőltetve magára. Intésére a kabinajtó csikorogva becsukódott, ő pedig levetette magát Jagged íróasztala mellé, az első elérhető székre. - Nézze, uram.. mármint nézd, Jagged... sajnálom. Csak azt hittem, mint feljebbvalómnak... - Természtesen elmondhatod, ha valami baj van, Varvara.- biccentet Jag, és egy pohárral töltött az asztalon álló kesseliből a lánynak. Az szó nélkül elfogadta és felhajtotta. - Azt hiszem, a Bennel kapcsolatos... érzéseim negatívan befolyásolhatják a misszió sikerét. - mormolta végül a lány, miközben látszott, hogy egy újabb dühkitörést készül elnyomni. - Ez... nagyon... uzsasz... furcsa. - Örülök, hogy így látod. - biccentett Jagged. - Ámbár az a benyomáson, hogy ti, jed'kák ritkán kerültök ilyen helyzetbe. Meg úgy a vostroyai nők általában. Akit akartok, megkapjátok... úgymond. De igazad van abban, hogy ezt be kell fejeznetek. Bennek is. Életveszélyes szituációba megyünk, te képzett ügynök vagy, Ben képzett jedi lovag, az a kölyök, Kelan pedig képzett imposztor, ha jól értem... nem lehet a végtelenségig húzni ezt a feszültséget, amit ez az egész generál. Ki kell engednetek a feszültséget, aztán a feladatra koncentrálni. - Éppen ezt csinálják a rohadt buzik, egymásba engedik a feszültséget, csjort znacsit szkoljko raz! - tört ki Varvara.
Jag egy pillanatig döbbenten figyelte, ahogyan a kabin fényei villogni kezdenek, a Varvara melletti terminálból pedig szikrák csapnak ki. A lány homlokán megfeszültek az erek... aztán szinte rutinos mozdulattal előre szökkent, a vállánál fogva felrántotta a lányt, és lekevert neki egy pofont. - Elég legyen, ügynök! - üvöltötte az arcába. - Elég legyen, vagy az Erőre és a Birodalomra mondom, zárkába csukatom, és a hajóm börtönszintjén gondolkozhat a helyes viselkedésről, shavit! Varvara kinyitotta a szemét, ami újra nyugodt volt. - Micsoda? - Mirshaf káromkodás, azt hiszem. - vonta meg a vállát Jag, de még mindig nem engedte el a lányt. - Egy időben elterjedt szleng volt néhány rombolón. Apámtól ragadt rám, ő akkor tanulta, amikor még Thrawn alatt szolgált.
- Izvinyite... izvinyite mi'nya. - morzsolt el egy könnycseppet a lány. - Nem véletlenül nincsenek sötét oldali jed'kák, tudod. Nem tudjuk kontrollálni, ha elragadnak bennünket a negatív érzések. Szörnyűek leszünk, mint a dathomiri boszorkányok, csak rosszabbak... aki megbotlik, odaadják a legnagyobb hatalmú, kiéhezett, öreg stalkereknek... és még közülük is sokan meghalnak, mielőtt szó szerint darabokra tépik a sötét oldali jed'kát, előtte pedig ki tudja, mit csinálnak vele.. - Értem. - biccentett Jagged. - Akkor annál inkább fontos, hogy kontrollálja, ügynök. - Tocsna. Pontosan. - mosolygott fel Varvara Jaggedre. - De maga nem félt, parancsnok. Leállított. - Már mondtam. - bámult a távolba Jagged. - Erőérzékeny nők... mind ugyanolyanok. - Vicces valahol. - jegyezte meg Varavra, miközben odafúrta magát Jagged mellkasához. - Micsoda? - kérdezte amaz.
- Hát maga. - jegyezte meg a lány.- Lépjünk túl így, lépjünk túl úgy... mégsem tud túllépni az exén. Azon a Solon... - Jaina más... - horkant fel Jagged. - Ez olyan.. olyan felnőtt dolog, Varvara. Ráadásul visszajött a halálból, vagy mi... igazából azt sem tudom, ő-e még egyáltalán... - Persze, fogjuk rá, hogy felnőttes dolog, és akkor rögtön támadhatatlan. - Varvara most már a csípőjével és a derekával is Felhez dörgölődzött. Jóval alacsonyabb volt a férfinál, a mellkasa közepéig ért a feje. Felpillantott a pilótára. - Nagy nőcsába maga, tábornok.
- Nőcsábásznak kell monda... - próbálta kijavítani a megfelelő Basic - kifejezésre Jagged, de Varvara elkapta előle a levegőt, ahogyan félig lábujjhegyre ágaskodott, félig lökött magán egyet az Erővel, és megcsókolta a férfit. Aztán visszazökkent, és kihívó, erotikus zöld szemekkel pislogott fel rá. - Ügynök, ez... - zihált fel. Érezte, hogy kemény férfiasságához simul a lány hasa. - Lássuk, mit fog most mondani a tábornok úr, a császár úr... - húzta végig először az egyik lábát Varvara Fel külső, majd belső combján, majd az egyik keze is csatlakozott a kalandozáshoz. - Vajon azt, hogy ez merőben szabályellenes, esetleg azt, hogy "jaj, nem tudom elfelejteni Jainát és Atalit", vagy talán azt, hogy "nahát, Varvara, maga még biztosan nincs tizennyolc standard éves sem, legalább kétszer olyan idős vagyok, mint maga"... hát biztosíthatlak, Birodalmi Felség, én sem most kezdtem az ipart... - itt rámarkolt Jagged férfiasságára. - Szerinted hogy kell kiszedni az információkat a cosrai kadétkákból és a polneyei klónocskákból, akik maximum magukat fogdoshatják a tartályban életük első hat hónapjában, he?
- Érdekes dilemma... - Jag minden értelemben megmerevedett, ahogyan a lány szinte köré csavarodott, még mindig álló helyzetben. - Vagy egyiket sem, egyszerűen csak kiküld engem ott azon az ajtón, tavaris Fel? - pislogott tovább nagy, igéző szemekkel a vostroyai lány. - És utána lefekszik az ágyra, valahogy bezárja az ajtót, amit szétbarmoltam, és utána magához nyúl, és közben arra gondol, hogy milyen erkölcsös, jó Uralkodó tábornok Felség maga? Vagy talán... ellenkezőleg, épp rám gondol majd?
Jagged ismét felhorkant, ahogyan Varvara egyik keze játszani kezdett kívülről a nadrágja tartalmával. Aztán maga elé mormolt még valamit a vostroyai nőkről chiss nyelven, ízes káromkodásokkal tarkítva, majd egyik karjával átfogta a pillekönnyű vostroyai lányt, és éles fordulattal a priccsre lökte, ő maga pedig egy pillanattal később követte, egyik kezét a lány torkára fogva finoman, a másikat végigfuttatva a lány mellein, aztán a hasán, aztán a nemi szervén.
Varvara felnyögött, szemébe egy pillanatra ijedtség költözött, igyekezett visszanyerni a tüdejéből kiszakadt levegőt, miközben az eddig szikrázó világítótestek a kabinban felvillantak, majd kihunytak.
- Takoj muzsik.. - suttogta maga elé. - Azt hiszem, ügynök... - állt neki lehámozni a ruhát a fiatal lányról Fel, miközben ajka megtalálta a másikét.. - Az eddig felsorolt opciók egyike sem tetszik annyira, mint ez a megoldás..
|
|
|
Pw'to
Aug 8, 2016 21:57:26 GMT 1
Post by Imperial on Aug 8, 2016 21:57:26 GMT 1
Miközben az alkalmi műveleti csapat kevésbé hivatásos tagjai egymással voltak elfoglalva, addig Wather őrnagy emberi a romboló hangárjában töltötték az időt, az előírás szerinti tennivalókkal: felszerelések ellenőrzése, bepakolás, a hajó felkészítése és az elmaradhatatlan ökörködéssel. Valamennyien harmincas, negyvenes éveikben járó harcedzett veteránok voltak, mind humanoidok. Wathers nem volt rasszista, de így könnyebb felszerelést beszerezni és elég volt egy faj igényeire tekintettel lenni. A műveleti csapat külön magának terveztetett és gyártatott páncélzatot, egy ember felszerelése így meghaladta tíz szabvány rohamosztagos páncélzatét. De cserébe ezekből ki lehetett látni és magasabb védelmet és mozgékonyságot biztosítottak. Valamennyi felülete ütött-kopott volt, különféle kézi festések megkopott maradványaival, itt-ott megmutatva az anyag amúgy eredetileg fekete színét. És azt is, hogy korábban milyen bolygókon jártak. Némelyik páncélzaton a fehér festéknyomoktól kezdve a mélyzöldön át a homok színen át mindent fel lehetett fedezni. A fegyverek és egyéb felszerelési tárgyak sem voltak hagyományosak, a hajón szolgálatot teljesítők csodájára is jártak a hangárban felszerelkező csapatnak. A barátságosabbak szívesen mutogatták meg a felszerelést és elegyedtek beszélgetésbe. Wathers egy ládán ülve éppen a lábvért felcsatolását fejezte be, amikor egy kétméteres alak tornyosult felé. Nem kellett felnéznie hogy felismerje Ghor századost, a műveleti egység taktikai vezetőjét. - Ha megengedi, nincs jó érzésem. - Kezdte mély baritonon a magas fekete férfi. - A küldetés, a körülmények, a vendégek? - Ebben a sorrendben, extra hangsúly az uccsón. - Egyetértek. - Állt fel az őrnagy. - De ez a feladat, és valakinek meg kell védenie az uralkodót, főleg ha valamelyik kardzsokéra rájön az öt perc. - Szeretném kiosztani a pajzsokat. Úgy érzem kelleni fog. A pajzsok alatt személyi pajzsgenerátorok értett, melyek hatékonyan tudtak hárítani kinetikus és energia támadásokat is, hátrányuk a súlyuk mellett a magas energiajelük volt. - Engedélyezem, mindenkinél legyen. Hogy állunk? - Készen. Amint a csoda csapat megérkezik, indulhatunk.
A megbeszélt induláshoz képest tíz perccel később...
- Eltévedtek volna? - Hallotta Wathers az egység saját zárt frekvenciáján Iau'r tizedest. - Lehet hogy az Erő csak lázadó hajókon működik. - Szólt valaki, majd röhögés töltötte be az őrnagy sisakját. - Felség, készen állunk. - Míg katonái a raktérben várakoztak, neki fogadnia kellett az egység "használhatatlan" részét is. Sokszor utált tisztnek lenni, és mindennél jobban utálta az idegeneket egy műveleten. - Köszönöm, őrnagy. Indulhatunk is. - Lépett fel Jagged, akinek adtak egyet a saját páncéljaik közül. - Meg kell mondjam, nagyon kényelmes, könnyű és felettébb halk a hagyományoshoz képest. - Üdvözlöm a különlegesek között, felség. - Mosolygott a sisakban Wathers, ahogy bezárta a rámpát.
|
|
|
Pw'to
Aug 9, 2016 16:37:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2016 16:37:02 GMT 1
Kedves Naplóm!
Ma... ma láttam, hová viszik a többieket.... engem is elvittek, de de...
Reggel jöttek, sok-sok egyenruhás, olyan zöldes-feketés zubbonyban, mint a doktor bácsik voltak otthon, és sok színes pikkelyes hüllő, akiknek nem tudom megjegyezni a nevét... az egyik rám mutatott, és a többiekkel együtt elvittek a tábor másik felébe, amit külön biztonsági kerítés véd... van ott egy nagy kupola... bementünk, aztán sokat mentünk lefelé, és akkor ott volt az a sok sok lény, mindegyik kifeszítve egy-egy kereszt alakú valamire, mint egy hatalmas kürtőben, és a hüllők folyamatosan mászkáltak körülöttük, és fütyültek, és én nagyon megijedtem és sírtam, de akkor az egyik katona megütött, és elvitték mellőlem azt a humán kislányt, akitől tegnap enni kaptam, és rákötötték az egyik ilyen keresztre, és akkor a katonák meg a hüllők valamit karattyoltak egymással, és akkor a kislány valamit mondott egy olyan nyelven, amit nem értettem, és minden szikrázni kezdett...
És akkor összevissza rohangált mindenki, és kivittek, de kifelé láttam, mert egy másik járaton mentünk, hogy mások már sokkal régebb óta vannak ott, és némelyik már lehet, meg is halt...
Most egy másik barakkban vagyunk, Kedves Naplóm. Ez az utolsó oldalad. Befejezem, és utána eláslak itt az ágy alatt... most már nyugodt vagyok. Van velünk egy magas Ho'din, azt mondja magáról, jedi... itt nincsenek olyan szürke kígyók, úgyhogy megmutatta, hogyan nyugtassam meg magamat... sokat mesélt... azt mondta, ne féljünk.
Én már nem félek, kedves naplóm. Tudom, hogy hamarosan visszajönnek, és engem is rátesznek egy olyan valamire, és addig fogok ott feküdni, amíg nem leszek olyan, mint a többiek... szürke és aszott. De már nem félek. A ho'din azt mondja, akkor már az Erőben leszünk mindannyian, máshol, és jó lesz... nagyon várom már.
Talán megkérdezem őket, mit vétettem én nekik. Talán tényleg meggyógyulok ettől, és a ho'din nem is mond igazat... talán mire felébredek, olyan leszek, mint az a hüllő... talán már nem is Anef Rank leszek. Talán én is szikrákat csinálok majd, mint az a másik kislány... talán megharapom őket... biztos nem láttak még trianiit..
De nem félek... vége lesz...
Jönnek... viszlát, Kedves Naplóm! Bújj el jó alaposan!
....
A csillagromboló hídján Wilkins kapitány igyekezett minél természetesebben viselkedni.
- Elküldtük a kódokat, Pw'to irányítás. A háttérban Ssi-ru füttyögések töltötték be a komot. Wilkins összerezzent az idegen hangokra, végül annak a cosrai akcentusú tisztnek a recsegő hangját hallotta, amelyik az elején bejelentkezett, miután kiléptek a hipertérből. - Vettük, Vindictive. A kódok hatályosak. Indíthatják az utánpótlást szállító teherhajót. De csak óvatosan, az előbb is volt egy meghibásodásunk a generátoroknál. Cél a ß-Sigma-88-as jelzésű végrehajtó és kezelőtelep. - Vettük, Pw'to irányítás, köszönöm. - Wilkins megtörölte az arcát. - Indítsák a teherhajót!
- Hangártér szabad! Védőpajzsok a dokkolónyílás körül deaktiválva! Teherhajó kint! - sorolta a forgalomirányító a legénységi árokból. - Végezzék el az ugrás előtti rutin ellenőrzéseket. - pillantott beszéd közben Wilkins a távolodó teherhajó után. - Utána cél a kilépési vektoron az első mélyűri rendszer. Amíg nem keresnek minket, a lehető legközelebb maradunk, hogy szükség esetén segítséget tudjunk nyújtani. Figyeljék Őfelsége és Wathers jeladóit!
...
A teherhajó pilótafülkéjében Ben, Kelan és Varvara némán ültek egymás mellett a hátsó utasülésekben, mindegyik láthatóan a saját gondolataival volt elfoglalva. - Végre megtanultak katonaként viselkedni, nemde, uram? - jegyezte meg a pilóta Wathers felé, az azonban leintette. Jagged Fel épp a háta mögött ellenőrizte a leszállási vektorokat. - Minden világos, őrnagy? - kérdezte végül.
- Mint a nap, uram, bár még mindig veszélyesnek tartom. - biccentett az őrnagy. - A légkörbe lépéskor itt, ezen a ponton, tízezer click magasan hajtóműhibát szimulálunk és kilenc-egész-három-hét fokkal eltérve a leszállópályától a közeli erdőben hajtunk végre kényszerleszállást. Utána a csapatommal együtt megkezdjük a terepen való fegyveres felderítést...
- Mi pedig három katonájukkal együtt megvárjuk az EGB-s mentőegységet. A fedélzeten lévő, előre idekészített EGB-s holttestekkel magyarázzuk a hiányzó legénységi létszámot. - bólintott Fel. - Ben és Kelan velem maradnak, Varvara viszont magukkal megy. - Nem erről volt szó... - szisszent fel a vostroyai lány, de Fel leintette. - Mindkét csapatba kell egy Erőérzékeny, hogy akkor is kommunikálni tudjunk egymással, ha komon nem lehetséges... már persze, ha az ysalamirik engedik. Ráadásul errefelé nagyon szelektívek az EGB toborzói, Benről és Kelanról, illetve rólam a minimális plasztikai módosításoknak köszönhetően még elhiszik, hogy cosraiak vagyuk, pontosabban cosraiak és fondoriak, egy vostroyai jed'ka azonban gyanút kelthet. - A Polneyeon is megoldottam. - tiltakozott a lány. - A klónok azt sem tudják, mi a különbség a cosrai és a vostroyai nyelv között. - vonta meg a vállát Fel. - Ezek itt paranoidabbak. - Konyjesna.. - vágott sértődött arcot a lány.
- Ben? - fordult hátra Jagged. - Minden világos nektek is? - Vettük, Főnök. - hunyorított Ben helyett Kelan. - Én vagyok Hans, ő pedig Juergen, mindketten a cosrai speciális műszaki csapatok kadétjai vagyunk, és te vagy a hadnagyunk, Herr Stoffel a Fondorról. - Helyes. - biccentett Jagged. - Készüljetek ... Wathers őrnagy, kérem a hajtőmű - meghibásodás szimulációt... három... kettő.. egy... most!
|
|
|
Pw'to
Aug 21, 2016 22:07:26 GMT 1
Post by Imperial on Aug 21, 2016 22:07:26 GMT 1
Heves rángatozás és nyaktörő ívű zuhanás következett, amit a pilóta láthatóan élvezett, a székekben az öveikbe kapaszkodók már kevésbé. A fák fölé érve, az utólag felszerelt segédrakétákat használva korrigált a hajó pályáján annyit, hogy ne csapódjon a fák közé, kioldott két töltetet, melyek a fák letarolásáért voltak felelősek, imitálva a hajó kényszerleszállását. A detonációkat követően a pilóta a tehetetlenségi csillapítók maximumát kihasználva lassult le, közel a veszélyes értékhez, ahol már szervek szakadhattak volna le a legénység tagjaiban. Wathers hallotta a káromkodásokat a csapat saját csatornáján. - Mindenki megvan? - Kérdzete miközben a hajó visszalebegett repulzorain a rögtönzött tisztásra, mely körül már ki is aludtak a tüzek. - Meg, uram. Csak Khorz tizedes heréi helyet cseréltek. Halk röhögés tudatta hogy a csapat tényleg rendben van. Átváltott külső mikrofonra. - Mindenki rendben van? - Még a jedik arcán sem volt őszinte az öröm ilyen lassítás után, ami némi elégtétel volt a harcedzett katonának: azok is csak hús és vér lények, nem felsőbbrend félistenek. - Igen, őrnagy. Készüljenek. - Felelt Jagged. - Igenis, felség. - Csatornát váltott. - Kix, Zihlex és Bab, ti maradtok és felügyeltek arra hogy senki se nézzen bele a fénykardjába. A többiek sorakoznak a rámpánál.
A rámpa már nyitva volt mire a hajó finom huppanással földet ért, a katonák kettes oszlopban rohantak le rajta majd kinyitottak körkörös alakzatba a hajó körül, célra tartott fegyverekkel kutatva bármilyen fenyegetést a fák között. - A szkennerek szerint tiszta, mi sem látunk semmit. - Jelentette Ghor a még raktérben várakozó Wathersnek. - Rendben, irány az erdő, jövök én is. - A három ott maradó kommandóshoz fordult. - Legyetek résen és vigyázzatok az Uralkodóra. Az élettelen sisakok néma bólintással nyugtázták a parancsot, majd Wathers is letrappolt a rámpán.
|
|
|
Pw'to
Aug 30, 2016 17:31:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 30, 2016 17:31:32 GMT 1
Jagged megvárta, amíg a kommandósok eltűnnek az aljnövényzetben, majd nekilátott, hogy egy lézerszikével megfelelő sérüléseket generáljon magának és társainak, égéseket és apróbb vágásokat, amelyekkel megfelelően imitálhatták a súlyos landolást.. nem volt nehéz dolga, zúzódásokkal amúgy is rendelkezett mindenki kellően eredeti formában.
- Varvara el sem köszönt. - pillantott Ben értetlen, álmatag arccal a sűrű bozótos felé, ahol a vostroyai ügynök eltűnt Wathers őrnaggyal és a többi kommandóssal együtt. - Au ez fáj! - szisszent fel Kelan, miután Jagged a kelleténél kicsit nagyobb határozottsággal nyomta bele az egyik friss sebbe a fiú vállán a szikét. - Gondolom a bevetésen járt az agya éppen. - felelte végül Jag. - Ahogyan remélem nektek is. - Abszolút. - pillantott körbe Ben, majd lehunyta a szemét. - Közelednek, érzem őket... de sok vakfoltot is éreztem landolás közben, ez a bolygó biztosan tele van ysalamirikkel. - Ne feledd, hogy érzékelőik is vannak, ne felejtsd el elrejteni magad az Erőben. - jegyezte meg Jag. - Ez a haverodra is igaz. - Már itt sem vagyok. - hunyta le a szemét Kelan, majd körbeforgott. - Na, láttok még?
- Az Erőben nem. - biccentett Ben. - Viszont ha ilyen zajt csapsz, kölyök, akkor hamar ránk akad egy fél tucat lépegető. - mordult fel az egyik kommandós.
Mielőtt Kelan válaszolhatott volna, ismét szétnyílt a bozótos, majd egy felderítő páncélos rohamosztagos lépett a tisztásra, egyik kezében maroklőfegyverrel, a másikban nagy hatótávolságú adóvevővel.
- Állj, azonosítsák magukat! - Basil Stoffel főhadnagy, Különleges Műveleti Erők Fondori Osztálya, engedélykód Kappa-Theta-Sigma 4560-Omicron. - sorolta a megfelelő EGB-s azonosító kód karaktereit Fel. - Leereszkedés közben hajtóműmeghibásodás történt, lezuhantunk. Halottaink és sebesültjeink vannak!
A felderítő néhány szót szólt a komjába, majd hozzájuk sietett.
- Szerencséjük, hogy magukra találtam, uram. A ragadozók éjjelente nem túl barátságosak... a ssi'ruk unokatestvérei, azt pletykálják... csak háromszor akkorák. - Akkor tényleg... sze.. szerencse. - vágott hihetetlenül ijedt fejet Kelan, azonnal belesuhanva a szerepébe. - Vielen dank, Kamerad. - tette hozzá tökéletes, akcentus nélküli cosrai nyelven. - Hans Follender és Juergen Takelmann kadétok, az adjutánsaim. - magyarázta Fel a fiúkra mutatva, majd a kommandósok felé biccentett. - Ők pedig a legénység életben maradt tagjai. Sajnos a pilótafülke csúnyán megsérült landoláskor, a többiek elestek.
- Intézkedünk, hogy mindenkit a táborba szállítsanak, uram. - biccentett a felderítő, miközben a fák koronáján túl már hallani lehetett egy Chariot repulzorsikló surrogását. - Mindjárt itt a segítség.
|
|
|
Pw'to
Sept 14, 2016 10:54:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 14, 2016 10:54:45 GMT 1
Varvara a kommandós menetoszlop, vagyis pontosabban hálószerűen szétterjeszkedő csoport közepén haladt, igyekezvén minél kevésbé használni az Erőt, nehogy magára vonja az klónok és Ssi-ruk érzékelőinek figyelmét, inkább a megérzéseire, a természettel való kapcsolatra, egyszóval azokra a képességekre hagyatkozott, amelyeket a jed’ka képzésen elsajátított.
Már több előre telepített riasztóberendezést és aknát kikerültek, vagy hatástalanítottak, és egyre közelebb jártak ahhoz a magaslati ponthoz, amelyről már jól be lehetett látni az EGB – komplexum teljes területét.
- Elővigyázatosan, fiúk. – súgta az egymásköztibe Wathers őrnagy. – A gerincen felderítők lehetnek, ha egy kis eszük van a klón fiúknak, jó alaposan bevédték azt a magaslatot, ahonnan bárki belőheti őket - ahogyan mi fogjuk hamarosan.
Az osztag tagjai halk kattintásokkal jelezték a belső frekvencián, hogy vették az adást, Varvara is tétován megkopogtatta az őrnagytól kapott komlinket a megfelelő helyen, hogy jelezze a vételt, majd finoman, alig érezhetően kinyúlt az Erővel, élőlényeket keresve... éppen csak olyan intenzitással, mintha egy prédára leső ragadozó használná az ösztöneit, hogy elejthető zsákmányra bukkanjon a dzsungelben... persze a lány nem tudhatta, hogy tényleg vannak-e errefelé ilyesmik, de az analógia megállta a helyét.
Szinte egyszerre mutattak nagyjából másfél felszíni click távolságra az osztag elől haladó nyomkeresőjével, aki magas felbontású hőkamerán keresztül pásztázta a területet. A fákon túl, ahol a sziklaszirt meredeken alábukott a tábor felett, egy kisebb EGB-s őrposzt látszott, egy tábori sátorral, egy nagy teljesítményű adóállomással, egy E-web sugárvető álcázott, beásott lőállásával és néhány leparkolt repulzoros robogóval.
Az osztag tagjai a földre, illetve a bokorok közé hasaltak, Wather pedig odakúszott Varvarához.
- Kilenc élőlényt érzékeltem, hét klón, két Ssi-ru. – jelezte a jed’ka. Az őrnagy egyetértően bólintott.
- Zobu is ennyit jelentett az első sorból, szóval eddig jók vagyunk. Csendben fogunk végezni velük.
- Segítsek? – kérdezte a lány.
...
A Chariot fedélzetén Jagged finoman bokán rúgta Kelant, aki ettől észrevette magát, és igyekezett katonásan ülni az utasülésben ahelyett, hogy szorosan Ben mellé húzódott volna, mint az előbb, amíg össze nem ért a válluk és a combjuk. A pilótákat láthatóan nem izgatta a derékmagasság alatti affér, mivel lelkesen magyarázták vendégüknek, Stoffel főhadnagynak a bázis elhelyezkedését, tulajdonságait és felszereléseit. Láthatóan nem sok alkalmuk volt rá ebben a kies dzsungelben, hogy külvilági vendégekkel érintkezzenek.
- Diestl Főmarsall tényleg az orránál fogva vezette az egész Köztársaságot és a nyomorult jediket és vörösöket azzal, hogy a galaktikus síkon kívül kelt át a flottával a Russan felé? – heherészett a másodpilóta félig Fel felé fordulva. – Bár csak láttam volna az öreg bothan admirális arcát, vagy a mocskos vostroyaiakét, amikor rájöttek, hogy átvertük őket.
- Meghiszem azt. – mondta Fel bátorítóan, miközben a „nocsak, mik ki nem derülnek” kezdetű gondolat futott át az agyán, és már most igyekezett elraktározni minden fontos információt, ami elhangzott. – Bár a jediket és Vostroyát sem kell félteni, azóta mindenhol ott vannak a bázisaik a Peremvidéken, még egy ilyen dobásunk nem lesz...
- Nem is kell. – tette hozzá magabiztosan a másodpilóta. – Én mondom, főhadnagy úr, ha minden jól megy, a Főmarsall elindítja a rakétákat, és néhány hónapon belül a galaxis minden bolygóján lesz egy ilyen tábor! Már igazán rájuk fér.
- Persze. – nyugtázta Fel. – A holohírekben is mindenhol ezt mondják.
- Sajnos itt csak egy hét késéssel kapjuk meg a Cosrauer Beobachter hírműsorait, felvételről. – sajnálkozott az altiszt. – De hiába, fő a titoktartás. Sokan nem helyeslik a Megoldást még otthon sem...
- Eleget pofáztál, Sven. Koncentráltj a vezetésre. – szólt közbe a magas, szikár cosrai járműparancsnok.
...
Nem sokkal ezután a jármű besiklott a külsőre standard katonai tábornak tűnő komplexum őrtornyokkal védett páncélkapuján, Fel és társai figyelmét azonban nem kerülték el a távolban látható standard birodalmi leszállóplatformok, magasabb épületek és furcsa, kupolás dómok, amelyek minden bizonnyal a Ssi-ruk építményei lehettek.
- Mi ez a szag? – kérdezte undorral az arcán Kelan, azaz Takelmann kadét.
- Hamarosan megszokod, kölyök. – nevetett fel a járműparancsnok. – Nagyon sokféle fajból származó vendégeink vannak itt, és nem mindegyik szeret tisztálkodni. No de végállomás, ott is van az ezredes úr.
A Chariot leereszkedett egy apró gyakorlótér közepén, ahol duraplaszt lapokkal fedték le az egyébként erősen felázottnak tűnő, cuppogó talajt. Néhány rohamosztagos alkotta félkörben egy tagbaszakadt, sebhelyes arcú cosrai ezredes állt, egyik váll-lapján az EGB Felszíni Hadsereg, másikon a Munkaerőforrás – Felügyelet speciális osztályának jelvényével.
- Hoess ezredes úr, a táborparancsnok fogadja magukat. – biccentett a járműparancsnok. – A sebesülteket egyenesen a gyengélkedőre visszük.
Ez a gyakorlatban a velük maradt három kommandós egyikét jelentette, aki így lehetőséget kapott arra, hogy az egészségügyi körlet magányából megpróbáljon kapcsolatba lépni Wather őrnagy embereivel. A másik kettő Fel és a kadétok nyomában kilépett a járműből, és társaikhoz hasonlóan vigyázzba vágták magukat a táborparancsnok előtt.
- Ezredes úr, Stoffel főhadnagy és a Zeldium XIX –es leszállóegység életben maradt legénysége szolgálatra jelentkezik. – tisztelgett Fel. - Sokra megyek magukkal, Donnerwetter. – mormogta a marcona alak. – Fast alle Gepäcke sind zerstört, wir haben nix von ihnen, Scheisse!
- Sajnálom, uram, a turbulencia nagyon erős volt. A járműparancsnok, aki idehozott minket, tájékoztatott, hogy a mentőegységek második hulláma most próbálja meg kiemelni a raktérből a megmaradt felszereléseket és energiatelepeket. – szabadkozott továbbra is Basic nyelven Fel. – Ilyen balesetek mindig előfordulnak. - Azt majd a vizsgálóbizottság eldönti, főhadnagy! – csattant fel Hoess. – A Birodalom társadalmi megtisztulást támogató tevékenységeinek szabotálása főbenjáró bűn!
- Entschuldigung, aber das war einfach ein Unfall.. – próbált szabadkozni Kelan is. Hoess egy pillanatra ránézett, és Fel már attól tartott, hogy betöri a fiú orrát, a marcona alak azonban elmosolyodott, és megsimította a fiú arcát. Volt valami ragadozó a mosolyában, Kelan össze is rezzent, Ben pedig ellenséges pillantást vettett a férfira.
- Ah, ein spurklärer echte cosrauer Junger Mann. – mosolyodott el Hoess. – Fajod igazi büszkeségének tűnsz, fiam, micsoda arcél... wunderbar. Hogy hívnak, kadét?
- Takelmann kadet zu ihrer Befehl, Herr Oberst. – tisztelgett engedelmesen Kelan, majd Ben felé biccentett. – Ő pedig Follender kadét. Kirendelésen vagyunk a Herr Hauptlieutenant mellett. - Biztos vagyok benne, hogy nem követtél el semmit, fiam. – mosolygott továbbra is Hoess, majd visszafordult Felhez. – Ami magát illeti, herr hogy is hívják? Staffel? - Stoffel, uram.
- Szóval magát legszívesebben bedobnám valamelyik barakkba a bűzlő rodik közé talán.. vagy a granokhoz és a gamorraiakhoz? Ők már egy hete nem kaptak enni, biztosan örömmel fogadnák.. és hála Önnek, ezen a héten sem kapnak... nos tehát... őrmester!
A Fel mögött álló két kommandós lassan a fegyverei felé nyúlt, ahogyan a táborparancsnok a saját rohamosztagosaihoz fordult, amikor éles kiáltás hasított a levegőbe. - Hoess ezredes, miért kell megkérnem napjában tízszer, hogy ne lépje túl a hatáskörét?!
Hoess kedvetlenül fordult meg, és pillantott a még nála is nagyobb, fekete egyenruhás, mérete ellenére gyorsan közeledő asszonyra, aki leginkább egy anzati – zeltron hibridnek tűnt orrnyúlványaival és a humánokétól eltérő, enyhén lilásszürke bőrével, de épp úgy lehetett benne chiss, vagy nagai keverékvér is.
- Elnézést uraim. – lépett eléjük a nő, akit egy tucat állig felfegyverzett Ssi-ru kísért a fémkupolák irányából, amelyeket egy újabb, a külsőnél is magasabb fal választott el a szétszórt barakkokból álló, cuppogó talajú tábortól. – Bülow igazgató vagyok, a komplexum megbízott ügyvezetője. - Stoffel főhadnagy. – tisztelgett ismét Fel. – Elnézést, asszonyom, de azt hittem, az ezredes úr a táborparancsnok.
- Hehe, mindig szereti így aposztrofálni magát, ettől érzi magát fontosabbnak. – nevetett fel a nagydarab nő, és hátbavágta Hoesst, akinek talán a gerince is eltört volna, ha nem hasonló felépítésű, mint valószínűsített felettese. – Hoess ezredes úr ezért a szeméttelepért felel itt kint, hogy mindig legyen kellő mennyiségű gyökérleves és lehetőleg minél kevesebbet lázongjanak a foglyok. No meg, hogy jól tartsák a kinti ysalamiriket, ugye ezredes úr? A technológiai komplexumot és magát az egész bázist én vezetem, Sarrwtirrin doktorral együttműködve.
Az egyik alacsonyabb, sárga pikkelyes Ssi-ruu valamiféle üdvözlő füttyögést hallatott, majd sziszegve kinyújtotta hosszú nyelvét a kadétok irányába. - A doktor szerint érdekesek a kadétjai. – vonta össze hirtelen a szemöldökét Bülow és egy apró kézi szerkezetet vett elő. – Megengedi? - Persze. - biccentett Jagged, igyekezvén, hogy palástolja idegességét.
Ben szálegyenesen állt a nővel szemben, aki körüljárta, méregette, elfuttatta alulról fölfelé a teste előtt a szkennernek tűnő tárgyat, majd vissza, miközben igyekezett minél jobban, minél tökéletesebben elrejtőzni az Erőben, úgy, hogy a létező legalacsonyabb midi-chlorianszámú primitív lénynek tűnjön, a karót nyelt cosrai kadétok mintapéldányának. - Végül is határérték alatt van. – vonta meg a vállát Bülow a Ssi-ruu felé intve. – Nem kell mindig túlzásokba esni, Doktor úr.
Kelant csak egy percig vegzálta a nő, aki a stressz mindenféle jele nélkül, joviális mosollyal tűrte a szkennelést.
- Auch in Ordnung. – zárta le végül a nő a vizsgálatot és visszafordult Felhez. – Főhadnagy úr, kérem, a legénysége életben maradt tagjaival jöjjön velem a központba. Pontosan át kell tekintenünk, hogy mi történt a hajójukkal, el kell kerülnünk a szabotázs legcsekélyebb gyanúját is. Tudja, mostanában mindenhol nyüzsögnek a vostroyai ügynökök, nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy valaki megbuherálta a kompjukat az indulás előtt, még a romboló fedélzetén. - Természetesen, asszonyom. – biccentett Fel.
- Ami a kadétokat illeti... - vágott közbe Hoess eddigi stílusához képest udvariasabban, Kelanra sandítva egy pillanatra. – Ha megengedi, Frau Direktor, megmutatom nekik a tábort. Ilyet úgysem látnak mindig.
- Persze, csak nyugodtan. – biccentett Bülow. – Gondolom ők úgy sem tudnának sok hasznosat tenni a vizsgálathoz, nem igaz, főhadnagy úr? - Nem, asszonyom. – rázta a fejét Fel. – Végig az utastérben voltak, nem láttak semmit. Így legalább meglátogathatják sebesült bajtársunkat.
- Ah richtig. – biccentett Bülow. – Gondoskodni fogunk róla, hogy a legénysége elesett tagjainak is megadjuk a végtisztességet, majd Hoess ezredes úr emberei elintézik. Kérem, kövesse Sarrwtirrin doktort és a testőreit társaival együtt a Komplexumba, én is mindjárt megyek.
- Und ihr, junge Kameräden kommt mit mir. – karolta át túlontúl barátságosan Kelan vállát a nagydarab Hoess, és az egyik barakk felé rángatta őket. Ben szótlanul követte a párost, miközben Fel, Bab és Zihlex a Ssi-ruk után mentek.
A komplexumigazgató néhány pillanatig még élvezte a steril laborok gépies szagától eltérő természetes illatokat – ritkán járt idekint -, majd a távozó Stoffel főhadnagy és legénysége után pillantott, végül elővette a komlinkjét és beütötte a megfelelő kódot.
- Tiebolt. – szólt bele egy reszelős hang. - Itt Bülow. A vendégünk megérkezett, és biztos vagyok benne, hogy ő az, ahogyan mondta, uram. - jelentette a táborigazgató. – Mesterségesen eltorzították a vonásait, de tudtam, hogy mire kell figyelnem, az Ön instrukciói szerint.
- Kitűnő. – nyugtázta Tiebolt a vonal másik végén. – Van még vele valaki érdekes? - Csak két cosrai kölyök, nem tudom, honnan szerezte őket, de nem tűnnek veszélyesnek, szkenneltem őket. Hoess majd foglalkozik velük. – válaszolt Bülow. – No meg persze néhány pilótának maszkírozott kommandós, de velük elbánunk majd.
- Különös, semmi jedi, meg ilyesmi... no sebaj. – morfondírozott Tiebolt. – Utasítsa az ezredest, hogyha kiszórakozta magát, akkor küldjön csapatokat a környező erdőkbe. Talán ott bújkálnak a társaik. Császári vendégünknek meg alaposan mutogasson meg mindent. Bár én nem értek egyet vele, de Isen titkár úr ragaszkodik hozzá, hogy megfelelő vendéglátásban részesüljön Jagged barátunk, mielőtt őcsászári Felsége elé járulunk.
- Értettem, gondom lesz rá, uram. – nyugtázta Bülow és bontotta a vonalat.
...
A katonai komplexum mélyén elhelyezkedő biztonsági irányítóközpontban Tiebolt is deaktiválta a komot és Vul Isenre meredt.
- Még mindig nem értek egyet azzal, hogy beengedjük ide, titkár úr. Le kellett volna fognunk Jagged Felt és a társait abban a pillanatban, hogy az egységeink megtalálták a hajójukat az erdőben. Sőt, a helyszínen főbe kellett volna lőnünk. Kétszer.
- Nos, tiszta szerencse, ezredes úr, hogy ezen a bázison Ön csak vendég. – mosolyodott el a givin. – Mit gondol, Fel jedi barátai idejönnek majd kiszabadítani, hogyha az elfogása előtt nem értesülnek tőle arról, hogy pontosan mit csinálunk itt?
- Ez a bázis nincs felkészülve arra, hogy jedi rohamosztagokkal küzdjön meg. – rázta meg a fejét Tiebolt. – Ez egy nagyon veszélyes csapda, még akkor is, ha figyelembe veszem a maga ambícióit.
- Bízzon jobban a Ssi-ruukban, ezredes. – ingatta koponyaszerű fejét a titkár. – És a berendezéseinkben. Jobban fel vagyunk rá készülve, mint gondolná. És az információkért cserébe, amit maguktól kaptunk, megkapja a végén, amit akar, ezredes. Ahogy megegyeztünk. A jedik a mieink, Jagged Fel a magáé. Ha utána kétszer főbe akarja lőni ahelyett, hogy személyesen viszi a Főmarsall elé ajándéknak, az már legyen a maga gondja.
- Adja Diestler Vezér szelleme, hogy ez legyen a legnagyobb gondunk. – hunyorított Tiebolt, majd visszafordult a komterminálhoz. – Addig intézkedem, hogy a csillagrombolójukra is gondunk legyen.
|
|
|
Pw'to
Oct 10, 2016 22:06:16 GMT 1
Post by Imperial on Oct 10, 2016 22:06:16 GMT 1
Közel egy órán át tartott mire az alakulat rajtaütésben résztvevő tagjai felvették pocizójukat a őrposzt körül, míg a többiek biztosították a hátukat. - Őrnagy, valami nem tetszik. - Szólt a sisakok zárt és titkosított frekvenciáján Zobu. - Hallgatom, őrmester. - Felet Wathers. Ő hátul maradt a biztosítókkal. - Nagyon éberek, mintha várnának ránk. Az ittlévő felszerelés pedig új, ezt nemrég telepítették ki. Az őrnagy Varvara-hoz fordult. - Érzékel még élőlényeket a környéken? Vagy érez... bármit? A nő feltartott ujjal jelezte, hogy várjon. Pár másodperccel később szólalt meg. - Semmit, őrnagy. De az emberének igaza van, ezek a klónok itt idegesek és feszültek. A gyíkokról nem tudom megállapítani milyen állapotban vannak. - Elvileg nem tudhatják, hogy jövünk. - Állapította meg az őrnagy. - Nem mondtam, hogy miattunk izgulnak. - Replikázott a nő. Wathers a sisak kijelzőjének kronóméterére pillantott, a terv szerint nincs sok mozgásterük az időt illetően. - Itt Wathers, legyetek éberek és készüljetek fel meglepetésekre.
A tűzharc hirtelen kezdődött és ért véget. A sugárvetőkhöz képest szinte hangtalan puffanásokkal, melyeket még halkabbak követtek, ahogy a becsapodó lövedékek detonáltak a páncélokon, repesz esővel változtatva vörös masszává a rohamosztagosok belső szerveit. A ssi-ruk sem tolerálták jobban a különleges műveleti egység által használt lőszert, bár beléjük több kellett.
- Tiszta. - Hangzott el az egyes szektorokat szkennelő katonáktól sorban. - Rutin eljárás. - Szólt a rádióba az őrmester. Három ember a támadó alakzat közepéről lassan elindult az őrposzt állásai felé. - Ez aztán halk volt. - Jegyezte meg Varvara. Ahogy a támadók közel értek a gyors-épületekhez, vakító fény támadt. A lökéshullám még a biztosító csapatot is leborította a lábáról, akik feküdtek azokat meg átfordította. A rádióban néhány pillanantyi csend után kiabálás, jajveszékelés vette át a teret. - Mi történt? Mi a sith fattya történt? - Üvöltötte túl a többieket Wathers. A sisak kijelzőjén azt látta, hogy 8 fő életjelei megszűntek. Az ég felé nézve, az őrposzt irányába nézve gombafelhőt látott. - Proton bomba! - Hallotta valaki hangját a rádióban. - Ez csapda! - Kiabált túl mindenkit.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 31, 2016 23:25:19 GMT 1
Végighaladtak a táboron átvezető, két oldalról energiakerítéssel biztosított gyalogúton, miközben Ben elkapta egy-egy, a barakkok ablakából kibukanó ijedt, értetlen, néhol inkább kíváncsi, de az esetek jelentős többségében kifejezéstelen, álmos, egyenesen leszedáltnak tűnő szempár pillantását. - Kezelik valamivel az.. itt lakókat? - kérdezte végül kíváncsiságot színlelve a csapatot vezető Hoess-től. - Nyugodtan nevezd őket annak, amik, Junge. - nevetett fel a nagydarab alak. - Internáltak, foglyok, tábortöltelékek, darált hús... hehe.. és igen, néha kapnak egy kis koktélt, hogy ne ugráljanak... mennyivel humánusabb ez, mintha vernénk őket, nemde? - kacsintott rájuk furcsa arckifejezéssel, amitől Kelan sokkal jobban összerezzent, mint Ben.
A távolban, a tábort övező hegykoszorú egyik magaslatán hirtelen hatalmas robajjal egy tűzgömb emelkedett a magasba. Ben összerezzent, és majdnem kinyúlt az Erőbe, hogy ellenőrizze a többiek hogylétét, de aztán kényszerítette magát, hogy fegyelmet gyakoroljon. A tábor területén hosszúkás őrtornyokban nem csak védett ketrecben lévő ysalamirik, de hatalmas fémdobozokba épített érzékelők is sorakoztak, és Ben biztos volt benne, hogy abban a pillanatban, hogy az Erőhöz fordulna, mindegyik vörösen kezdene el villogni.. pillanatokkal azután, hogy rájön, néhány méternél távolabbra úgysem "lát" az ysalamirik miatt.
- Mi történt? - rezzent össze sokkal rutinosabban Kelan. - Csak gyakorlat. Próbarobbantások, tágítjuk... az életterünket. - nevetett fel saját, mások számára nehezen értelmezhető poénján Hoess, majd az előzztük magasodó, "Lagerkommandantur" feliratú, a többivel ellentétben páncélozott barakkra mutatott. - Wir sind schon mal angekommen. Végre megjöttünk. Az oldalfegyvereiket, tisztelt kadét urak, kérem leadni a bejáratnál. Sicherheitsprotokol.
Ben nem tiltakozott, majd Kelan is átnyújtotta a játékpisztolynak beillő oldalfegyvert, ami még így is furán állt a kezében. Hoess felvezette őket az igazgató irodának tűnő helységbe, ahol mindenféle cosrai és knoti fegyverről, illetve rég meghalt tisztekről és egyéb alakokról mintázott holoképek és holoszobrok sorakoztak, majd utasította az őröket, hogy maradjanak kint, és bezárta az ajtót. - Sitzen. - intett az íróasztallal szemben lévő két szék felé, majd hátrakulcsolva a kezét végigsétált a fal mentén, és szembefordult a két fiúval. - Mit gondolnak, kadétok, ki a kakukktojás? - kérdezte végül a holoképekre mutatva. - Az ott a sarokban. Das da in der Ecke. - mutatott az egyik, tőlük talán legtávolabb eső holoképre Kelan, amelyiken egy sem nem tányérsapkát, sem nem rohamsisakot, inkább valamifél torz droidszerű maszkot mintázó alak volt látható. - Wunderbar, eltalálta, kadét. - fricskázta meg inkább simogatásba beillően Hoess a fiú fejét, amitől Kelan ismét összerezzent, bár ezúttal Bennek már határozottan úgy tűnt, hogy csak színlelni az ijedtséget, és valójában pontosan tisztában van vele, mi folyik itt. Ez egyúttal aktiválta is a vészjelzőjét... zárt ajtó, zárt ablakok, lőrésszerű nyílásszárók, mégis, mintha úgy tűnt, az volna a céljuk, hogy bentről ne törhessen ki semmi, nem pedig fordítva..
- Azt a mákvirágot ott a sarokban Dolphnak hívják. - folytatta Hoess. - Avagy ahogyan a galaxis többi része emlegeti, Kueller... volt képe, azok után, hogy a szülei a Vezér, Diestler, a dicsőséges keresztnevét adták neki, beállni a jedik közé, és amikor kirúgták, mit csinált helyette? Ahelyett, hogy visszatért volna a Heimat-ba, és a Vaterland szolgáltában kamatoztatta volna a tehetségét, mint a mai napig az egyetlen, a jedik erőérzékenységi szintjével rendelkezű knoti születésű személy, valamiféle verdammte juntát, ahogyan az Vandron moff szereti nevezni, alapított a Corporate-szektor határán, az Almanián, és nekiállt tömegével lemészárolni a lakosságot... hát miféle hazafi ez, mondják meg?? Miféle primitívség ez? Miféle dolog elárulni a hazát, amelyik felnevelt, táplált, tanított minket?? Miféle? - tárta szét a karjait indulatosan Hoess.
- Ezért tartja ott a falon. - biccentett Kelan sokat tudóan, majd rutinosan hozzátette. - Herr Oberst. Hogy emlékeztesse. - Genau so ist es, Kadet Takelmann. Pontosan így van. - lépett közelebb Hoess a fiúhoz, és hirtelen visszakézből pofon vágta. - Hogy emlékeztessen arra, milyen undorító dolog az árulás!
Ben mozdulni akart, de hirtelen szembe találta magát Hoess pisztolyának torkolatával. - Still bleiben, Kadet Follender. - zihálta Hoess. - Csak nyugalom. Tudom, hogy ti ketten rosszban sántikáltok, de nem tudom, hogy pontosan miért... hogy mi vitt rá arra titeket, hogy részt vegyetek ebben a gyalázatos árulásban... de addig fogok veletek szórakozni, amíg nem derül ki... és a kis vékonykával kezdem, mert azt jobban szeretem, ehehehe...
Ben egy karnyújtásnyira volt attól, hogy az Erővel kinyúljon, és összeroppantsa Hoess fegyverét... vagy a gégéjét. A gondolat, hogy bármit tehet Kelannal, egyszerre töltötte el undorral és gyűlölettel, és acélozta meg az akaratát.
A tábor körül lévő ysalamirik és érzékelők ernyőjének fogságában csak a néhány méterre lévő gondolatokat érzékelte... Kelanét. "Várj még." - üzente szavakba sem öntve, inkább érzésekkel a fiú. - "Nem ér ennyit".
Ben leküzdötte a sötét gondolatokat és értetlen arcot vágott. - Ih.. ferstehhe nix - nyökögte végül. - Ezredes úr, mi nem csináltunk semnmit... - Ruhe!! - fröcsögte Hoess, és a sliccét kioldva Kelanb felé oldalazott. - Ha így nem megy, akkor kiverem belőletek máshogy! Vagyis hogy előbb ti veritek ki belőlem, höhö...
Kelan szolgálatkészen Hoess vörös, kis méretű, vaskos nemi szerve felé nyúlt, olyan rutinnal, hogy az még inkább a földhöz szögezte Bent, amikor egyszer csak félrecsúszott az ajtó. - Elnézést, uram. - állt meg egy, a helyi tábori őrség jelvényét viselő rohamosztagos a küszöbön. - Was?? - ordította Hoess, úgy fordulva, hogy Kelan feje kitakarja a nadrágjából előmászó valamit. - Mondtam, hogy maradjanak kint.. - Hoppá. - jegyezte meg a rohamosztagos, és három adag kék bénítólövedéket küldött Hoess arcába, majd belépett és halálos nyugalommal bezárta az ajtót.
- Elnézést, fiúk. - emelte le a sisakját. - Most meg kellene ismernem magát, hogy az egyik kommandósunk? - ingatta a fejét Ben. - Elfelejti, hogy sisak nélkül még úgysem láttam..
- Jogos. - nevetett fel a sötét bőrű, ezüstös hajú férfi. - Bab vagyok. Kix és Zihlex őfelségével mentek. Legalábbis eredetileg. - Valami nem stimmel. - pillantott körbe Ben a szobában. - Nem tudta, hogy erőérzékenyek vagyunk, de azt tudta, hogy nem vagyunk jó haverok... - Amikor megpróbáltak nyugtató és fájdalomcsillapító helyett valami lassan ölő idegmérget beinfúziózni nekem a gyengélkedőjükön, ugyanerre jutottam, és az egyik szolgálatkész, immár sajnos elhalálozott helyi őr és a páncélja segítségével egyenesen ide jöttem. - biccentett a kommandós. - Kix és Zihlex kint maradtak a belső komplexum főkapujánál, a kövér luvnya leválasztotta őket Őfelségéről, de nem akartak tűzharcot. - Ez csapda.. - közölte tárgyilagosan Ben, Kelanra sandítva. - Nincs bajod? - Nincs. - vonta meg a vállát a vézna fiú. Egyszerre nagyon öregnek tűnt. - Mit gondolsz, életemben először láttam.. ilyesmit? Szerinted miből éltem régen?
Ben inkább úgy tett, mint aki elengedi a füle mellett a megjegyzést, majd visszafordult a kommandóshoz. - Akkor az a robbanás... - Sajnos úgy tűnik, az Wathers őrnagy csapata volt, nem tudjuk őket elérni, a klónok rutinszerűen zavarnak minden alacsony frekvenciát, a srácok próbálkoznak vele. - folytatta Bab. - Be kell jutnunk a komplexumba. Mi úgy véljük, egy fogolylázadás lenne a legjobb megoldás... - Nem. - mondta egyszerre Kelan és Ben, majd Kelan folytatta. - Nézze... katona? - Zászlós.. mindegy. - nevetett fel ismét Bab. - Nézd, Bab. - folytatta Kelan. - Ezek a foglyok azért vannak itt, mert mások, mint az átlag.. mint én, vagy ... vagy Ben, vagy bizonyos szempontból bizonyára Te is. De ez még nem ok arra, hogy feláldozzuk őket a küldetésünk miatt. Százával. Ezrével.. ha fellázadnak, a klónok legyilkolják őket. - Enélkül nem tudunk bejutni a komplexumba. - rázta meg a fejét Bab. - Őfelsége veszélyben van.. - Van egy ötletem. - jegyezte meg Ben. - Ha az Endoron is működött... figyeljetek..
Két perccel később Bab ismét a helyiek sisakjában pózolt, majd aktiválta a Hoess irodájában lévő adóvevőt. Közben Bennek gondja volt rá, hogy néhányszor megszorongassa Hoess torkát - és ha már ott volt, a golyóit is -, az Erővel, éppen csak annyira, hogy az érzékenyebb, közeli klón erőmérők kiakadjanak egy kissé. Az ezredes visszasüllyedt az eszméletlenségbe.
- Vétel. - jelent meg egy kék egyenruhás klón technikus arca a képernyőn. - Miért használja a vészhelyzeti frekvenciát? - Itt Smagger őrvezető. - közölte elváltoztatott, EGB-s cosrai akcentusos hivatalos hangon Bab. Egész életszerűen játszott. - Hoess ezredes irodájából hívom. A két cosrai kadét, akiket az ezredes kezelésbe vett, okoztak némi problémát. Megsebesítették az ezredest, és a második ellenőrzésen pozitív erőérzékenységet mutat legalább az egyik. Kérek engedélyt bevinni. - Vettem, várjon... - vágott zavarodott fejet a vonal másik végén a klón, majd valószínűleg konzultált a feletteseivel. - Vettük, hozzák be őket feldolgozásra a négy - hetes tartalék kapun. - Vettem értettem. - nyugtázta Smagger, azaz Bab, és bontotta a vonalat, majd előhúzott a taktikai övéről két bilincset. - Ezt most felteszed ránk? - csillant meg Kelan szeme.
- Fel. - nevetett fel Bab. - És jelzek a srácoknak. Kix és Zihlex majd rendkívüli biztonsági ellenőrzés címén körbejárják a tábort, amint szereztek megfelelő öltözéket, és mindegyik őrtorony és ysalamiri - ketrec mellé leraknak egy-egy kis csomagot. Ha nem jön be a tervezetek, ragaszkodunk a fogolylázadáshoz. Ha az összes ysalamiri levegőbe röpítése nem lesz elég hozzá, akkor semmi. - Oké. - biccentett Ben. - Mehetünk.
...
Jag és Bülow igazgató már mélyen bent jártak a komplexumban, amikor a "vendég" feltette az első kérdést. - Azt értem, igazgató asszony, hogy itt Erőérzékeny foglyokat helyeznek el, de mi szükség van a belső üzemre? - Ez alapvetően egy tudományos komplexum, bármennyire is szeretik a Hoess ezredeshez hasonlók az ellenkezőjét állítani. - Bülow a vendége fondori származására tekintettel mellőzte a cosrai kifejezések használatát a beszélgetésben. - A Ssi-ruk segítségével azt vizsgáljuk, hogy az élő szervezet és az Erő kapcsolata, illetve ennek intenzív, valamint kevésbé intenzív mivolta hogyan fordítható le a technikusok által is jól ismert energetikai mutatókra.. minden más, ami odakint, vagy idebent történik, részben a Ssi-ru szövetségeseink kulturális igényének kielégítése, részben pedig tisztán... logisztika. - Nincs más módja a tanulmányozásuknak? - kérdezte Fel. - Ön is bizonyára tudja, miért célszerű ketrecbe zárni egy kifejlett nexut, ahelyett, hogy hagyjuk szabadon rohangálni. - mormogta Bülow, miközben az utolsó ajtóhoz értek. - Nézze.
A feltáruló terem, amelybe beléptek, akár a Polneye központi klónozó üzeme is lehetett volna (legalábbis Jag így képzelte el a mélybe nyúló, sok száz-szintes körfolyosókat, amelyek egyre vékonyodtak, ahogy lefelé értek a kúp alakú óriási mélyedésben, a folyosók mentén az egyedi kamrákkal...)
Ezek azonban nem klóntartályok voltak, hanem a Ssi-ruk beágyazó keretei. Az X-alakú vázakra néha teljesen kicsavarva, néha váratlanul humánus lelkületről bizonyosságot téve normális pózban, néha kínzásszerűen fejjel lefelé felerősítve függtek, feküdtek az alanyok, amelyekből a beágyazó keretek folyamatosan szívták el a testükben átlagot meghaladó módon jelen lévő Erőt, életenergiát... bármit, ami értékes, és Ssi-ru technológiával árammá konvertálható volt.
Jaggedet azonban nem a hely ipari, személytelen jellege lökte szinte fizikailag hanyatt, amikor belépett...
Hanem a szenvedés. Nem kellett hozzá erőérzékenynek lennie, hogy megérezze, átérezze. Szürke bőrű, kiszáradt mon calok és quarrenek, leborotvált vukik és ewokok, szemkocsányaiktól megfosztott granok, beesett, fehér bőrű, vérző emberek mindenhol.. a beágyazó keretekben minden egyes élőlényen látszott, hallatszott, hogy pokoli kínokat állnak ki, miközben fogva tartóik, a függőfolyosókon mászkáló Ssi-ruk, cosrai és klón technikusok szenvtelen, vegytiszta érdeklődéssel figyelik agóniájukat... - Ez rosszabb, mint a halál.. - suttogta maga elé Fel. - Mi ez.. - Ne legyen szentinentális, Stoffel főhadnagy, ez csak a tizede annak, amit ténylegesen csinálunk itt. - nevetett fel Bülow asszony. - Erre... itt vannak még érdekesebb dolgok.
Felbe ekkor hasított bele először, hogy a bolondját járatják vele. - Feltétlenül szükséges mindezt megnéznem, igazgató asszony? - kérdezte - Mármint, minden vendégükkel ilyen.. informatívak? - Hát hogyne.. - vetette oda Bülow, majd ebben a pillanatban felcsengett a komlinkje. - Itt Bülow igazgató... hogyan? Várjon... egy pillanat...
És ez volt az a momentum, amikor Jagged Fel megmozdult. A józan esze azt súgta neki, hogy türelemmel várja meg, amíg az Igazgató befejezi a beszélgetést... és majd utána, majd egyszer...
A túlélési ösztön, ami a Tenupe dzsungeleiben megtanította arra, hogyan maradjon életben, viszont azt súgta, hogy mint mindig, most is a legjobb védekezés a támadás..
Egy félig véletlennek tűnő, mégis határozott mozdulattal meglökte a nőt, aki felsikoltott, majd saját súlyának tehetetlenségétől fogva átbucskázott a függőfolyosó korlátján, velőtrázó üvöltéssel alázuhanva a mélybe, több szinttel lejjebb..
Aztán elkapta a mellettük lévő két őr közül a közelebb álló derekát, és utána lódította, lekapva a cosrai férfi övéről a komot és a sugárvetőt... Innentől már gyerekjáték volt lelőni a másik őrt.
Miközben valahol a környéken - és egyszerre nagyon távol - felhangzott a riadójelzés, Fel a komon beütötte a vészhelyzetre megbeszélt frekvenciát.
- Őrnagy, Ben, Varvara, hall engem valaki?
Néhány idegtépő másodperc után jött a válasz. - Itt Bab, Felség. - közölte a nyugodt hang. - Bent vagyunk a bunkerben a két ifjú jedivel, és a maga pozíciója felé tartunk. Gondoskodunk a tüzijátékról odakint is. Tartson ki, uram, Bab vége.
...
Az erdő azon része, ahol az előörs tűzgolyóvá változott, narancssárga lángokkal égett, miközben a hátuk mögül fémes lépések hangzottak fel. - Szuka bljaty... - káromkodta el magát cseppet sem kislányosan Varvara. - Szétszórodni, béta kettő, "megszívtuk" formáció! - vezényelt Wathers, mire a megmaradt kommandósok a szélrózsa (szerjozsa.. futott ét Varvara elméjén) minden irányába az aljnövényzetbe vetették magukat.
Varvara megpördült, egyik tenyerét kitartotta, és blokkolta a Wathers felé tartó két mesterlövész- energialövedéket. - Oj Mamuska.. - szívta a fogát, füstölgő tenyerére pillantva a jed'ka, ami úgy nézett ki, mintha néhány halálpálcát nyomtak volna el a közepén. - Ez nyomot fog hagyni.
Wathers már az aljnövényzetben volt, három méterrel arébb, miközben útjára engedte az első apró drónt, hogy megfigyelje a környéket. - Hüllők jobbról! - jelezte halálos nyugalommal az őrposzt környékén lévők közül életben maradt kommandósok egyike, miközben a fák közül előbukkant az első néhány nagydarab, vörös pikkelyes Ssi-ru, egyértelműen a harcos kaszt tagjai, azok közük is a nagyobbra nőtt egyedek.
- Fogjátok le őket! - utasította katonáit az őrnagy, miközben a bokrok közül innen-onnan, majd utána teljesen máshonnan rövid, a Ssi-ruk szemeire célzó sorozatok sorjáztak elő, jelentősen lelassítva a támadókat. - O'nyi opaszni'e - jegyezte meg Varvara Wathers mellé kúszva. - Óvatosak. Nem tudják, jedikkel állnak-e szemben, vagy csak szimpla harcosokkal. - Nincs mindig olyan nagy különbség, hölgyem. - horkant fel Wathers - De amíg bizonytalanok, annál jobb... viszont ha támadnak, az azt jelenti, Őfelsége és a többiek veszélyben vannak. Át kell törnünk a táborig.
- Mint minden rendes birodalmi komplexum esetén, itt is kell legyen hátsó kijárat. - jegyezte meg Varvara ezúttal a változatosság kedvéért tiszta Basic kiejtéssel. - Csak ha egy percre.. - Nem használhatod az Erőt, jed'ka - emelte fel páncélkesztyűs kezét Wathers. - Akkor teljesen ránk másznak... - Ja to zse nye bu'du... nem is fogom. - közölte Varvara, majd megmarkolta az egyik, keze ügyébe eső fa gyökerét. - Csak annyit kell megéreznem, hol bontották meg a természet egyensúlyát... hol bolygatták meg az állatok fészkeit, hol vágták ki a fákat, hol hagytak sebeket, hogy turbolifteket, generátorokat, felszállópályákat építsenek.. várjon, Őrnagy..
Még nagyjából tíz másodpercig hasaltak a fűben, majd a vostroyai lány felemelte a fejét, és kék szemeivel az őrnagyra nézett.
- Erre, kövessen. I'tyi sz'o monj, tavaris Ma'ior.
...
A földbe ásott komplexum mélyén, a legalsó szint legalsó irányító központjában Tiebolt érdeklődve figyelte, ahogyan a biztonsági kamerák felvételeinek tanulsága szerint Bülow igazgató asszony alászáll a mélybe, a külső táborban pedig egyszerre felrobbannak az ysalamirik tárolására szolgáló ketreceket tartalmazó őrtornyok.
- Mondtam, hogy ne becsülje alá a vendégeinket, nemde? - kérdezte vendéglátójától. - Ahelyett, hogy tenne valamit.. - pattant fel idegesen a givin, Vul Isen. - Megyek, riasztom a biztonsági tartalékot.. ha már maga nem hajlandó... - A maga bázisa, a maga csapdája, a maga felelőssége.. - jegyezte meg Tiebolt kényelmesen hátradőlve. - Nemde? - Idióta klón.. - sziszegte Isen, és kiviharzott. - Meglátjuk, ki az idióta.. - fordult vissza a képernyőkhöz Tiebolt. - Meglátjuk..
|
|
|
Pw'to
Dec 6, 2016 20:06:41 GMT 1
Post by Imperial on Dec 6, 2016 20:06:41 GMT 1
A gyorsan mozgó alakulat, különleges fegyvereik révén melyek lövedéke nem volt látható, könnyedén kimanöverezte a támadó hüllőket. Sokban segitette őket a szomorú tény is, hogy nem voltak sérültjeik, csak halottak. A hüllők még nagyban lövöldöztek a bokrokra, mikor az egység maradéka megközelitette a hátsó bejáratot, Varvara vezetésvel. Az őrök idegesen pásztázták a dzsungelt, néhány hüllő társaságában. - A kapu zárva. - Jegyezte meg valaki. - Nagy a mozgás. - Felelt Wathers a közös frekin. - Amint a kapu kinyilik, süssétek meg, az őrökkel együtt. Két kommandós, valahol a bokrok takarásában leadta egymásnak hátukról a gránátvetőket. Egyik egy EMP, másik egy repesz gránátot töltött be, célrae meltek, és vártak. - Ezs ha nyem nyitjak ki? - Kérdezte a lány. - Ki fogják. Látod - mutatott az egyik rohamosztagosra, aki leengedett fegyverrel gesztikulált, elég hevesen. - Ő épp erősitésért balhézik. Tiz perc elteltével, a hatalmas, robbanásbiztos kapuk valóban kinyiltak. A rajta kilépni készülő tisztet mellbevágta és hátravetette egy húsz milis gránát, szétzúzva a szegycsontját, majd hatalmas, ám láng nélküli durranás következett. Mire a rohamosztagosok a müködésképtelenné vált sisakokhoz kaphattak volna, elsüvitett közöttük a második gránát is, melyet a fej komputere még a levegőben, a repesz szorást és a semlegesitendő célpontok elhelyezkedését figyelembevéve optimális helyen detonált, végezve valamennyi kint állóval. - Indulás! - Szólt Wathers, miközben a következő repeszgránát besüvitett a kapu szárnyai között, végezve az erősitéssel is...
|
|
|
Pw'to
Dec 19, 2016 19:15:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 19, 2016 19:15:23 GMT 1
Jagged majdnem a halálba zuhanó nőt követte lefelé, amikor az egyik keresztfolyosóról tüzet nyitott rá egy addig fegyvertelennek tűnő kék egyenruhás klón, de aztán sikerült úgy irányítania a zuhanást, hogy csupán egy szinttel lejjebb érkezzen meg, oldalra hengeredve a párkányon.
- Mennyivel könnyebb ez a jediknek... - sziszegte, miközben feltápászkodott és még félig térdelve kirúgta a felé rohanó Ssi-rú technikus karmos lábát. A hüllő farkával megkapaszkodott a korlátban, de mire Jag felé lendíthette volna a keze ügyébe került mobil leolvasó - szerűséget, már a férfi sugárvetőjével találta szemben magát, ami késlekedés nélkül elsült, a Ssi-ru torkába forrasztva élete utolsó kiáltását.
Egyre több helyen szólaltak meg a riadójelzések, Jag pedig az első mellékajtón bevetette magát a szervízfolyosónak tűnő helységbe, hogy legalább átmenetileg elkerüljön a biztonsági kamerák és össze-vissza rohangáló rohamosztagosok, hüllők és klónok útjából. A rohangálás céltalannak tűnő jellege ugyanakkor arra engedett következtetni, hogy vagy nem mindannyian rá pályáznak, azaz Ben és a többiek tényleg sikerrel jártak a behatolással és elterelő műveletekkel.. vagy a helyi biztonsági személyzet tökéletesen inkompetens volt és nagyjából az első Halálcsillag szintjén mozgott, ahol a sebtében mindenhonnan odarendelt katonáknak az első napokban fogalmuk sem volt, hogyan osszák fel maguk között a roppant állomást, a Lázadók beszivárgási akciója alatt pedig fogócskát játszóttak Skywalkerrel és Soloval, ahelyett, hogy hermetikusan lezártak volna egy teljes szekciót és kifüstölték volna őket.
A Babtól érkező alacsony frekvenciájú pinget követve végül Jag néhány további szervízfolyosón át egy "Speciális körlet" feliratú laborba jutott. A többi, tömeges beágyazó berendezésekkel ellátott, körfolyosós csarnokkal ellentétben ez egy egyszintű terem volt, amelynek mási, oldalán jókora, robbantott nyílás árulkodott arról, hogy a kommandós, aki a fiúkat kísértve nem tétlenkedett.
- Jó látni Önt, Felség. Kix és Zhilex kint balhéznak az alaptáborban, az Őrnagy csapata három szinttel felettünk van, most jönnek lefelé a hátsó kijáratok egyikén át. De ezt csak abból tudom, ami a helyiek komsávján jön. - közölte Bab, miközben biztosította mindkét nyílást, az eredetit és a robbantottat is egy-egy zavaróberendezéssel.. ha csak néhány percre is, de ezeknek le kellett árnyékolnia a jeleiket, arra kényszerítve a klónokat és biztonságiakat, hogy manuálisan vizsgáljanak át minden egyes helységet.
- Csak nem erősítést akart kiküldeni a bázisparancsnok? - kuncogott fel Jagged, majd a fiúkra pillantott. - Jól vagytok? - Én sok mindent láttam, de ez a hely rettenetes.. - remegett minden ízében Kelan. Ben bátorítóan megszorította a vállát, majd körbenézett a teremben. - Ez több, mint embertelen.. - komorodott el - Ezek a szerencsétlenek akár évekig is tengődhetnek ezekben a beágyazó keretekben... lassan szívják ki belőlük az életerőt. Kiáltoznak az Erőben... - Itt miért nincsenek olyan.. gyíkok? - kérdezte Kelan. - Ysalamirik. - magyarázta Jagged. - Nem tudnák kiszívni belőlük az energiát, ha teljesen elvágnák a kapcsolatukat az Erőtől.
- Fel kell.. vennünk, hogy mi folyik itt.. - suttogta maga elé Ben. - Rögzítenünk kell. - Pörög a holokamerám. - jegyezte meg Bab. - Csak sajnos ez a páncél jóval primitívebb, mint amiben eredetileg jöttem. - El tudod érni Wathers csapatát? - kérdezte Jag, de Bab megrázta a fejét. - Sajnálom, Felség, másik frekvenciasáv... Kixnél és Zhilexnél szintén, ugyanígy átöltöztek. - Érzem Varvarát. - hunyta le a szemét egy pillanatra Ben. - Itt vannak, tényleg... csapdába futottak odakint, de betörtek. Közelednek. - Üzenj neki, hogy a kommandósok rögzítsenek mindent, amit látnak, hallanak. - utasította Fel. Ben biccentett, majd lehunyta a szemét, és átküldte az Erőn át az üzenetet a jed'kának.
- Még.. él.. az egyik.. - suttogta Kelan, a félkör alakú fal mentén lévő beágyazó kamrákban mozgolódó fiatal triaani felé mutatva. - Fiatalok, nem is, szinte gyerekek.. - morogta Bab. - Ennyit tesz, hogy speciális...
Kelan a beágyazó kerethez futott, és megtámasztotta az erőtlen, bundás nőstény fejét. - Ne aggódj, kiviszünk innen, kicsi.. - suttogta.
Jagged felszisszent és Benre pillantott, aki megrázta magát, és odalépett Kelanhoz és a triaanihoz. - Kelan, tudod te is, hogy ez... - Segít.. setek.. - nyögte a macskaszerű lény. - Mi a neved? - kérdezte Ben. - Hírt vihetünk... a családodnak... - Anef.. Anef Rank.. a.. a napló, keressétek meg a Naplót.. - nyögte a lány. - A Corp..
- Jönnek! - kiáltott fel Bab, és tüzelőállást foglalt el a bejáratnál az egyik oldalon, Fel a másikon. - Két tucat rohamosztagos, egy E-web, és egy szakasz Ssi-ru. - sorolta a szemeit lehunyva Ben. Nagy könnyebség volt, hogy tudta használni az Erőt, ha már a fénykardja nem volt vele. - Akkor itt az ideje némi jedi praktikának.. - Bab kibiztosított egy termogránátot, és a folyosón közeledő rohamosztagosok közé vágta. Vakító villanás, majd nyögések jelezték, hogy célba talált. - Várj.. nem kell.. - suttogta Ben.
Az újabb sortűz a támadó biztonsági osztag mögött hangzott fel, majd az E-web forogni kezdett. Folyamatosan tüzelve lekaszálva a megmaradt Ssi-rukat maga mellett, körbe-körbe, teljesen önálló életre kelve. Aztán kecsesen felemelkedett az állványáról, majd Wathers rohamosztagosainak az élén belibbent a terembe, és megfordulva ringó mozgással pásztázni kezdte a folyosót, amelyen át Wathers őrnagy megmaradt kommandósai bemasíroztak a terembe, a sor végén Varvarával, aki megsimogatta a nehézfegyver felforrósodott csövét, majd egy finom csókot lehelt a csőszájfékre.
- Fallikus a kicsike.. - jegyezte meg az egyik kommandós félhangosan, mire többen röhögni kezdtek. - Felség. - Wathers tisztelgett Jaggednek, majd átnyújtott Ben és Kelan részére egy-egy fénykardot, amelyek a combján lévő konténerben várták, amióta elhagyták a lezuhant hajót, hogy visszakerülhessenek eredeti tulajdonosaikhoz. - Úgy látom, nagy balhé van kialakulóban.
- Meg kell szereznünk legalább egy központi számítógép - egységet a komplexum adataival. - vezényelt Jagged. - Utána pedig ki kell jutnunk innen.. - És ez a rengeteg szerencsétlen? - kérdezte remegve Kelan, még mindig az ölében tartva a triaani kislány élettelen testét, amit immár teljesen engedett a beágyazó berendezés. - Nem tehetünk semmit. - rázta meg a fejét Varvara - Nem tudjuk őket szakszerűen leválasztani... meghalnának, mint ez a gyermek is. - Azt akarod mondani, én vol.. - nyelt egyet ha lehet, még fehérebben Kelan. - Nem, nem azt. - lépett közéjük határozottan Ben. - Szegény már majdnem kiszenvedett így is...
- Durak.. - mormolta Varvara, majd faképnél hagyta őket, és Jaggedhez lépett. - Amerről jöttünk, nem mehetünk tovább. A kintről érkező erősítés a nyomunkban van, pushka - biccentett a lebegő E-Web felé - csak rövid ideig tudja majd őket feltartani. Nehézfegyvereket hoznak, ideggázt, Ssi-ru droidharcosokat, akikre nem hat az Erő...
- Arra megyünk, amerről Ben, Bab és Kelan jöttek. - biccentett a falban keletkezett vágat felé Jagged. - Kéne egy alaprajz... - Vot. - nyújtott át huncutul mosolyogva egy apró hololejátszót Varvara. - A legtöbb jed'ka csak a természettel érti meg magát jól.. én a gépekkel is. A bunkerbejárat terminálja adta kölcsön.
Jagged aktiválta az apró, vöröses alaprajzot, majd néhány pillantást vetett rá.. középen a hengeres, kupolás, mélyre nyúló beágyazó termek, egyik oldalt a fogolytábort határoló széles, ívelt fal, másik oldalt a sziklába vájt, felfelé, az őrposztokhoz és a bunkerajtóhoz vezető turboliftek vájatai, ahol Wathers különítményének megmaradt tagjai bejöttek.. végül kicsivel arrébb..
- Ez mi lehet? - mutatott egy kisebb épületcsoportra, amelyek egy, a többitől elszigetelt, kisebb kanyonszerű mélyedés végén sorakoztak. Itt nem vezettek fel a sziklákon turboliftek, három oldalról sziklafal, a negyedikről egy újabb bunkerajtó zárta le az apró tisztást.
- Speciális tábor.. - olvasta le a feliratot Ben. - Errefelé kitörhetük, innen elérhető, és egyetlen központi egységhez sem kapcsolódik. - És ha túl meredek a fal? - kérdezte Varvara.
- Mászunk, repülünk, megbeszéled egy terepsiklóval, hogy hagyja ott a gazdáit, és jöjjön értünk, gyevocska.. - nevetett fel Wathers, majd komolyra fordította a szót. - Még mindig több esélyünk van arrafelé, Felség, mint újra át a komplexumon. Most már mindkét oldalról folyamatosan áramlik befelé az erősítés, Ssi-ruk hemzsegnek valószínűleg mindenhol.
- Induljunk. - adta ki a parancsot Jagged, miközben a Varvara uralma alá vont E-Web megpördült, és tüzelni kezdett a bejárati folyosó végén felbukkanó első klónokra. - Nyomás, irány a harmadik kijárat és a nyiladék!
...
- Beszorítottuk őket a B-2 különálló komplexum-egységbe, ahogy parancsolta, uram. A mozgásérzékelők és az Erő-mérők jelei alapján a Speciális tábor felé menekülnek. - jelentette Tieboltnak az irányító központban az ügyeletes kezelő. Tiebolt a Ssi-ru őrséget vezető nagydarab pikkelyesre nézett. - Kiürítették azt a tábort, elvitték az összes gyereket? A Ssi-ru kiöltötte villás nyelvét és bólintott. - Helyes, nem akarok több csúnya holofelvételt, bár lehet, még jobban járnánk, ha hagynánk, hogy nekiálljanak menteni a sok kis nyomorékot. - jegyezte meg Tiebolt, majd visszafordult a biztonsági főnökhöz. - Mi a helyzet az alaptáborban? - Több tucat fogoly fellázadt, felrobbantak az ysalamiri - tornyok tartókeretei, próbáljuk azonosítani a szabotőröket. - jelentette a biztonsági tiszt. - Bizonyára szereztek néhány páncélt a mieink közül. Ha kell, vessenek be tisztán Ssi-ru egységeket, kábítsák el a saját őrségünket is, aztán egyesével ellenőrizzék a személyazonosságukat! - vakarta meg az állát elgondolkodva Tiebolt. - De ez másodlagos, a legjobb csapatokat ide küldjék Jagged Fel után. - Értem, intézkedem. - biccentett az operátor. - Merre tart a jó Isen doktor? - kérdezte némi csend után Tiebolt. - Egy Ssi-ru osztaggal szintén a Speciális tábor felé. - jelezte a tiszt. - Helyes, bizonyítson csak az öreg halálfej.. és a rombolójuk? - Átengedtük a rohamcsapatuk segélykérő jeleit, a TIE - Phantom felderítő szerint, amelyik a hajójukat követte, vették a jelet, és megkezdték az ugrást előkészítését. A vektor alapján visszajönnek értük. - közölte a kezelő. - Helyes. - biccentett Tiebolt. - Legyen gondja rá, hogy a Ssi-ru cirkálók úgy helyezkedjenek, hogy a sztratoszférába szorítsák azt az áruló rombolót. Azt akarom, hogy a vendégeink lássák, hogyan robban darabokra a fejük felett a megmenekülésük egyetlen reménye, mielőtt falnak szorítjuk mindet abban a kanyonban. Gyerünk, los los los!
|
|
|
Pw'to
Jan 10, 2017 23:57:27 GMT 1
Post by Imperial on Jan 10, 2017 23:57:27 GMT 1
A fal meredek volt, és pár pillanatra Wathers elgondolkodott azon, hogy kevésbé öngyilkos manövert nézzen, de az események már abban a státuszban voltak ahol a kontrollt nem lehetett a helyzet drasztikus rontása nélkül visszaszerezni. Savanyú szájízzel bízta magát és embereit a jedikre és Varvarára, bízva abban hogy elég gyorsan feljutnak. A tábor védelmi erői kezdtek magukhoz térni és elég tiszt került már elő ahhoz, hogy sikerüljön mindenkivel egy irányba lövetni. Szerencsére az őrök nem az 501-esek génállományából voltak. A méretes tehersikló úgy rontott át az őket támadó ssi-ru szakaszok egyikén mint feldühödött rancor az esküvői - vagy bármit is ünnepeljenek azok - buckalakókon. - A nehézfegyvereket célozzátok! Mindet kilőni! - Utasította embereit, néhány pillanat múlva már repültek is a kézből vagy vetőből indított gránátok. Hol kék EMP villámok tették használhatatlanná, hol tűzgömbök végeztek azokkal a fegyverekkel amikkel volt esélyük kilőni a hadi körülményekre tervezett tehersiklót. A kézifegyverek tüze csak a festéket tudta leverni róla. - Szép fogás! - Szólt oda Varvarának, de az a nagy koncentráció közben valószínűleg meg se hallotta. Az otromba, inkább téglalap formájú gépet elfordítva, a földhöz a lehető legközelebb engedve közelítette az állásaikhoz, hogy fedezéket adjon míg felmásznak rá. - Mindenki a siklóra! - Kiabált Jagged, és Wathers gyorsan megerősítette, hogy az emberei is úgy tegyenek. - Elég erős ennek a repulzora ehhez a magassághoz? - Kérdezte Bab már a raktérben. Közel elviselhetetlen zaj volt az acélon folyamatosan becsapodó lövedékektől. A katonák sisakjai automatikusan tompították a zajt, de azok akik nem viseltek sisakot egyre erősebb diszkomfortot éreztek. Nem mintha bárki jól érezte volna magát ebben a tűzharcban...
|
|
|
Pw'to
Jan 12, 2017 19:29:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 12, 2017 19:29:09 GMT 1
- Harminc méter a tetőig... huszonöt.. – számolt vissza a másodpilóta ülésében Bab, miközben a sziklafal mentén emelkedő sikló alján és tetején csapkodtak a lövések. Ben és Varvara egymásnak háttal álltak a jármű nyitott hátós utasterében, a fiú fénykardjával, a lány a tenyerével hárította el a lövések nagy részét. Jag a hátsú, lefelé is irányozható ágyút kezelte, a többi kommandós a búvónyílásokon keresztül tüzelt minden irányba, miközben Wathers a kormányművekkel küzdött... Kelan pedig jobb híján beszíjazva ült az egyik ülésben és szurkolt, hogy ezt túléljék.
- Mindjárt fent vagyunk.. - jegyezte meg mintegy magának Jagged, de abban a pillanatban már érezte, hogy elkiabálta magát.
- AT-ST-k a szirten! – kiáltott fel Wathers, és hozzátett még néhány nehezen kivehető káromkodást, miközben megpróbált valamilyen irányban kitérni a nehézfegyverek tüzétől, amely ezúttal nem várt irányból érkezett.
Ben is látta a felettük előbukkanó három lépegető kabinjainak szögletes sziluettjeit és a feléjük irányuló lövegeket. Egyszerre nyúltak ki az Erővel ő és Varvara; a jobb oldali lépegető előre lépett egyetlen egyet kezelője akarata ellenére, éppen csak annyira, hogy a szirt legszélén megcsússzon és mellettük elzuhanva az alattuk csoportosuló Ssi-ruk közé essen, a középső jármű lábait pedig hirtelenjében a földből előtűnő gyökerek ragadták meg és csavarták el kétfelé, hogy hasra essen...
- Még jó, hogy ilyen magasságban már nem zavarnak be az ysalamirik.. – kacsintott Varvarára Ben, majd visszafordult a harmadik fenyegetés felé...
Az utolsó, bal oldali AT – ST azonban megelőzte, és az első, belövési célú sorozatok után immár pontos találatokat helyeztett el a sikló hajtóműblokkjain és stabilizátorain, ami azonnal zuhhanni kezdett. Ben reflexszerűen kinyúlt, hogy stabilizálja a zuhanást, de egyszerre túl sokminden történt.
- Kikapcsoltak a stabilizátorok, kapaszkodni! – vezényelt egyszerre Bab és Wathers, ahogyan az oldalra dőlő járműről Ben és Varvara lerepültek, valamint két kommandós is kizuhant az egyik búvónyíláson.
A vostroyai jed’ka és jedi társa éppen csak saját maguk és a két szabadesésben hulló katona zuhanását tudták lefékezni az Erővel, de ahogyan egyre lejjebb értek, úgy csökkentek a képességeik a lenti csapatok ysalamirijei miatt. Az egyik kommandóst elveszítették.. a nehéz páncélja miatt gyorsabban zuhanó férfi az utolsó tíz méteren szabadesésben esett, és mire aktiválhatta volna saját páncéljának rakétáját, már be is csapodótt egy csapat Ssi-ru közé, nyaktörő pozícióban.
A másik kommandós sikeresen lassította a zuhanását, de amint földet ért, egy Ssi-ru sorozata egyenesen telibe találta. A terepsikló, bár erősen füstölt és alkatrészdarabokat köpködött ki magából, végül sikeresen az egyre gyorsabban zuhanó Ben és Varvara alá manőverezett, aztán hatalmas robajjal letartolt egy tucat Ssi-Ru katonát, és egy E-web sugárvetőt, amelynek a felállításával foglalatoskodtak, majd becsapódott a legközelebbi „Speciális” barakkba.
A siklóra omló fadarabok és lemezek, valamint a motortérből előáramló füst egy pillanatig távol tartotta a rohamosztagosokat és a hüllőket, akik nem mertek közelebb menni, félve a robbanástól. Ben lesegítette Varvarát a behorpadt tetőről, majd a legrosszabbról tartva feltépte a jármű egyik ép búvónyílásának fedelét, de összeégett halottak helyett egy megpörkölődött arcú Kelan, majd egy, a fején kisebb vágást elszenvedett Jagged Fel, valamint viszonylag épségben lévő kommandósok másztak elő.
- Sajnálom, nem tudtunk elbánni hárommal, nem számítottam rá, hogy fent is lesznek.. – tárta szét a karjait szabadkozva Wathers felé fordulva Ben. Kelan megrázta magát, körülnézett, majd az egyik törmelékkupachoz osonva egy holopadot emelt fel a porból és a zubbonya zsebébe rejtette. Ezután Benhez fordult: - Most hogy jutunk fel?
A kommandósok egymásra néztek, csak némi statikus zörejből lehetett következtetni arra, hogy gyors ütemű üzenetváltások zajlanak a sisakok alatt és között. Végül négy katona előlépett, és lecsatolták a hátuikon lévő páncélra erősített rakétahajtóművet.
- Mi fel tudtunk volna menni jármű nélkül is, Felség. – közölte az egyikük. – Maguk nem. - Ki van zárva. – tette csípőre a kezét Jagged. – Biztos, hogy Ben és a többiek meg tudják oldani máshogy, én pedig.. - Nagyon meredek, nagyon magas, és nagyon sok ysalamiri van a környéken, Felség. – jegyezte meg Wathers. – Egyetértek a fiúkkal. Én is maradnék, de csak a nálam lévő adóvevővel hívhatjuk a rombolót.
Ben kétségbeesetten Babra nézett, a kommandósra, aki megmentette őket – a katona a tábor egyik őrétől elszedett felszerelésben volt, nem a saját, háti rakétás rohampáncéljában. - Meg fogtok halni mind.. – suttogta Ben helyett Kelan. - Megpróbálunk áttörni a védőkön, addig legalább lefoglaljuk őket. – mosolyodott el a kommandós a sisak alatt. – Ne aggódjonanak, Lovagok. Ha kiérünk, csatlakozunk Zhilexhez és Kixhez, és maguk után megyünk. Majd ellopunk egy Chariotot, vagy efféle.
- Menjünk, gyorsan, mindenki vegyen fel egyet. – zárta le Jagged a beszélgetést, miközben Bennek már a szája szélén volt az, hogy „ez nem igaz, mind meg fogtok halni”. – A hüllők és a klónok mindjárt megunják a várakozást. Magukra kapták a felszerelést. Jag, Wathers, az erőhasználó ifjak és a mellettük maradt három kommandós a romhalmaz egyik, sziklafal felőli végénél helyezkedtek el, Bab és négy másik társa V- alakban a másiknál. Bab egy gránátot dobott a füstölő siklóba öt másodperces időzítéssel.
- Háromnál. – biccentett Wathersnek. Az őrnagy jelezte, hogy vette, és villámgyorsat tisztelgett.
- Egy. – kezdett visszaszámolni Bab. Az öt kommandós kibiztosította a fegyverét. Kint cosrai és Ssi-ru parancsszavak hangzottak. - Kettő. – Bab meglendült. – A Császárért!! - A Császárért! – visszhangozta a négy másik kommandós, és folyamatosan tüzelve kirontottak a barakk romjai közül. A Ssi-ruk számíthattak rá, mert több sorozat kaszált beléjük azonnal. Bab és egy másik elestek, de a másik három elérte a hüllő vonalát és vad közelharcba keveredtek.
- Három. – folytatta a számolás Wathers és beizzította a háti rakétát. Fel és a többiek követték. Négynél kisüvítettek a barakk romjai közül, látták, hogy a Bab és társai felé rohanó, a barakk bekerítésével foglaltoskodó rohamosztagosok a reoncsokon át igyekeznek a hüllők segítségére sietni. Ötnél a gránát felrobbant, a másodlagos robbanások pedig elérték a sikló generátorát és az egész romhalmaz levegőbe repült, emberi és Ssi-ru testrészeket dobálva majdnem addig a magasságig, ahol a kommandósok jártak.
Ben előreszökkent, és fénykardját aktiválva hárította az egyedüli fent maradt AT-ST lövéseit, amelyek nem voltak túlságosan erősek, illetve amelyeket a társai nem tudtak volna kikerülni. Kelan és Varvara szinte egyre hunyták le a szemüket, ahogyan kiértek az ysalamirik hatósugarából, mire ez a lépegető is tétován 1-2 lépést tett előre, majd elzuhant mellettük, rá az alattuk lángoló romhalmazra.
Újabb robbanások, Ben lába pedig szilárd talajt ért. - Oda. – hallotta Wathers hangját közvetlenül mellette. A kommandósok parancsnoka egy kiszögellésre mutatott a fákkal borított szirt felett. – Használjátok a rakétákat, ha kell. Onnan már tudunk jelezni!
...
A Vul Isen vezette erősítés akkor ért a Speciális Tábor kanyonjába, amikor a szirtről lezuhanó harmadik légepető reaktora detonált. A fekete páncélos cosrai elit rohamosztagosok gyorsan fedezéket kerestek a szétrepülő darabok elől, csak a givin állt leplezetlen nyugalommal a lángoló törmelékviharban – furcsa mód egyetlen egy sem találta el.
- Inkompetens, ostoba banda. – sziszegte Isen. – Mindent nekem kell csinálni... gyerünk már, kövessenek!
A givin felállított egy felborult repulzoros robogót, amelyik a tábort biztosító felderítőkhöz tartozott, felpattant rá, gázt adott, és száguldani kezdett a szirt felé, majd merőlegesen felkapva a járművet maximális teljesítményre kapcsolta a motorokat, és függőlegesen emelkedni kezdett. Néhány cosrai rohamosztagos kapcsolt, és a még ott lévő három robogóra kettesével felpattanva követték.
...
- Braveheart, itt Wathers, ismétlem, Braveheart, itt Wathers... - kiabálta az őrnagy a sziklaszirt tetején a komba. – Vétel, hol vagytok!
Csak statikus zörej volt a válasz, miközben a horizonton apró pontok tüntek fel.. közelebbről ki lehetett venni, hogy piramisszerű, gúla alakú, bordó-vöröses törzsű valamik. - Ssi-ru drónok! – ismerte fel őket a távcsövön keresztül Fel. – Bújjatok a sziklák közé!
Bent kiállt az egyik legmagasabb szirtre, megvetette a lábát, és felemelte a fénykardját. - Maradjatok mögöttem! – kiáltott fel. - Szmerty nye’daleko.. – mormogott valami Varvara arról, hogy a halál közeledik, és ő is odaállt Ben mellé. Néhány kisebb szikla felemelkedett, és természetes lövedékként a vadászok felé kezdtek záporozni.
- Ez nem lesz elég, bukjatok le! – ismételte Fel, de az a kettő hajthatatlannak tűnt. – Őrnagy, hol van Wilkins kapitány? Wathers kétségbesetten a felettük tornyosuló felhőkre pillantott. Még mindig csak statikus zörej volt a válasz... aztán feltámadt a szél, és valamiféle dörgés zengte be a szirtet.
- Én.. uram.. - Vadászok! – kiáltott fel egy kommandós, amint három Ssi-ru drón áttört a jedi és a jed’ka által hajigált köveken. A katona a páros elé rohant, válláról fegyverére applikálta az elhárító rakéta indítót, és egy nyomkövető töltetet lőtt ki. Az egyik Ssu-ru droidvadász elkerülő manőverbe kezdett, amint a robbanófej ráállt, de kettő még mindig közeledett.. Aztán a drónok felrobbantak, ahogyan a felhőből előtűnő TIE – Defender sorozata leszedte őket. A géppár másik tagja megbillegtette hatszögletű, három tartón nyugvó szolárpaneljeit, ahogyan elhúzott a csapat felett, majd a tábor irányába indult, hogy megzavarja a hüllők további erőfeszítéseit… a felhő pedig fodrozódni kezdett, és hamarosan megpillantották felettük egy csillagromboló hasát és hangárját. A hangártérben még az integető apró alakokat is ki lehetett venni.
- Azt a.. – szaladt ki Kelan száján. – Ezek ilyet is tudnak... ilyen alacsonyra jön? - Csak rendkívüli esetben. – nevetett fel Wathers. – A rakétákkal elérjük... Felség, csak Ön után.. - Máris... - vigyázz!!
Úgy tűnt, Jagged reflexei ezúttal még a jedikénél is jobban működtek. Oldalra vetette magát, éppen elrántva Kelant a közeledő repulzoros robogó leadta sorozat útjából. A lövedékek így is felszaggatták a fiú csípőjét és combját. A másik két robogó a kommandósokat vette tűz alá, majd mindegyikről egy-egy cosrai fekete páncélos katona ugrott a Maradvány kommandósaira. A megmaradt pilóták új körre indultak.
- Gyorsan, Felség, irány a hajó! – rángatta fel Wathers Felt és Kelant. Utóbbi láthatóan sérült volt, nem volt magánál. Az őrnagy a hóna alá kapta, és letépte a hátáról az immár felesleges nehezéket jelentő rakétát. – Én viszem a fiút!
Fel biccentett, és kilőtt a Braveheart hangárja irányába. Két repulzoros robogó utána kanyarodótt, de a hangár alján elhelyezett vadászelhárító üteg sebészi pontossággal leszedte őket. Wathers alig néhány méterre követte Kelannal a hóna alatt. Két, a Maradvány jelzéseit viselő Chariot suhant ki a hangárból, hogy fedezze őket.
Ben a szeme sarkából látta, hogy mi történt Kelannal. Érezte, ahogyan a düh elhatalmasodik rajta. Azt a robogót kereste, amelyik elsőnek rájuk lőtt. Egy fekete páncélos cosrai Halálosztagos megpróbálta elkapni a könykét, miután nyakon lőtte a rá támadó kommandóst Wathers csapatából, de Ben megpördült és egy szépen ívelt vágással lefejezte a katonát. Az első robogó pilótája ekkor újra feljük fordult. Varvara kinyúlt az Erővel, hogy lerántsa, de meglepetésére a lökés visszaütött rá.
- Job tvaju maty! – kiáltotta el magát nem túlságosan jed’kához illő módon, amikor néhány sziklányival arrébb repült. A pilóta – egy zöldesszürke, civil zubbonyt viselő givin – így is elveszítette az egyensúlyát és egy jediket is megszégyenítő szaltóval egyenesen Bentől két méterre landolt. Övtáskájából egy orvosi műszerre hasonlító valami röppent a kezébe.
- Most meg akarsz vizsgálni? – vágott értetlen arcot Ben, és előrelendült. - Ellenkezőleg. – nevetett fel Vul Isen, mire az eszköz markolatából feketéslila fénykardpenge szökkent elő. – Most megöllek, jedi!
- Varvara, segíts a többieknek! – kiáltott hátra Ben. A Jed’ka kinyúlt, és a megmaradt cosrai robogót az egyik talpon álló kommandósba vezette, de utána ki kellett kerülnie egy másik támadását. Az életben maradt két kommandós – az egyik súlyosan sebesült társát támogatta – kérdőn a lány felé pillantott, de ő a csillagromboló felé intett, jelezve, hogy menjenek. A katona biccentett, és társát vállára kapva a két rakéta együttes erejével kilőtt a Braveheart hangárja felé.
A givin és Ben folyamatos körkörös mozdulatokkal, széles vágásokkal járták a szikla tetején halálos táncukat.
- A magad fajtát azt hittem nem szeretik errefelé.. – sziszegte Ben. Megpróbálta kizökkenteni ellenfelét. Amaz egészen furcsán használta az Erőt, egyszerre használta a sötét oldalt, hogy támadja Bent, de egyszerre védte magát a világos oldal gyógyító erejével is.. inkább átengedte Ben kisebb vágásait, hagyva, hogy sebeket ejtsen rajta a fiú, de így nagyobb volt a mozgástere, és folyamatosan gyógyította magát. - Fogalmad sincs, ki vagyok, kölyök.. – sziszegte végül a givin. – Nem láttál még Rint, ugye?
- Szerintem a haverjaid sem. – biccentett a közeledő Ssi-ru vadászok felé Ben, amelyek a két Defenderrel és a két Chariottal kergetőztek. – De mindegy is... most már tudjuk a ti mocskos kis titkotokat. Nem ússzátok meg, a galaxis meg fogja ismerni ezt…
- Ki tudja.. – vágott az amúgy is koponyaszerű fizimiskájához még halálosabb arckifejezést a givin. – Talán épp ez volt a célunk.. csak vigyázz, nehogy beletörjön a kis barátod bicskája... nagyon csúnyán eltaláltam..
- Kelan.. – sziszegte Ben, és önkéntelenül is felpillantott, majd alig tudta elkerülni a következő csapásat, amit ellenfele mért rá, kihasználva pillanatnyi figyelemkihagyását. – Te rohadék! A givin oldalra pillantott. A harcoló Chariotok és Ssi-ru vadászok egyre közelebb értek hozzá.
- Sajnos most szünetet kell tartanunk, Ben.. mindig élveztem a küzdelmet a rokonaiddal.. különösen a bátyáddal.. hehe... ehehe.. - De hát.. – kezdte volna Ben, de addigra a givin oldalra lépett, és alázuhant a mélységbe.. úgy tűnt, elveszítette az egyensúlyát. Ben felpillantott, majd aktiválta a rakétahajtóművet, ami még mindig a hátán volt, és egy perccel később a Braveheart hangárjában landolt.
Tekintetével azonnal Kelant kereste. - On bu’gyet v par’jadke. – lépett mellé a meglehetősen zilált, de sértetlen Varvara. A hangártér védőpajzsán át ekkor húztak át a fejük felett a visszatérő vadászok és rohamsiklók, a terep pedig apróra zsugorodott és rohanni kezdett, ahogyan a csillagromboló gyorsulva emelkedni kezdett a légkörben. – Minden rendben lesz a fiúval, Ben. Jag intézkedett, hogy azonnal a gyengélkedőbe vigyék. De ezt átadta nekem előtte.
Ben a lány kezében lévő holotáblára pillantott. - Mi ez? - Nye znaju. Nem tudom. – vonta meg a vállát Varvara. – Kelannál volt. Azt ismételgette Jagnek, hogy fontos lehet, mielőtt leszedálták fájdalomcsillapítóval és bactaágyra tették. Odalent szedhette össze, amikor lezuhantunk a suhanóval.
- „Anef Rank naplója” – olvasta a címet Ben. – Különös… furcsa érzésem van ezzel a holotáblával kapcsolatban. Tényleg fontos lehet. Meg.. megnézem. - Ben.. – lépett közelebb Varvara. – Sajnálom, hogyha nem voltam elég.. toleráns. Jó bajtárs vagy, és jó barát. T’i harosi’j drug, haros’ij komrad.
- Te is.. érezted azt az alakot lent? – Ben úgy tűnt, ezt még nem áll készen megbeszélni. – Erőhasználó volt. De csak akkor éreztem meg, amikor ránk támadt, előtte a táborban nem... tudom, sok volt az ysalamiri, de a laborban sem éreztem. Olyan volt, mintha ugyanúgy rejtőzködne, mint én. Mondott nekem valamit. A bátyámról.. nincs is bátyám..
- A sithek kedvelt módszere.. – vonta meg a vállát Varvara. – Hazugságokkal traktálnak, hogy megzavarjanak. Biztosan valami sith ügynök volt. Rájuk vallana, hogy együttműködjenek a fasisztikkal..
- Nem.. azaz nem tudom. – rázta meg a fejét Ben. – Mindkét oldalt használta. - Elnézést. – egyszerre fordultak meg. Wathers állt mögöttük. - Őfelsége várja Önöket a hídon. – közölte az őrnagy. – Még nincs vége. Egy Ssi-ru flotta blokád alatt tartja a bolygót. Nem tudni, hogyan jutunk ki a légkörből még egy ilyen erejű hajóval sem. - Megyünk. – pillantott egymásra Ben és Varvara.
[folyt.köv.]
|
|
|
Pw'to
Jan 13, 2017 13:21:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 13, 2017 13:21:42 GMT 1
Tiebolt a parancsnoki teremben járt fel s alá, miközben egyre szórványosabbá váltak odakint a robbanások. A Ssi-ru és cosrai Halálosztagos biztonsági egységek lassan urai lettek a helyzetnek, sikerült lokalizálni és semlegesíteni a tábor területére beszivárgott kommandósokat.
Tieboltot azonban jelen pillanatban sokkal jobban érdekelte a Vul Isennel tartó egyik fekete páncélos kommandós sisakkamerájának felvétele, ami még azután is küldte a képet, hogy Ben Skywalker egy jól irányzott csapással elválasztotta a sisakot és a benne lévő fejet a hozzá tartozó testtől, és amelyet egy kellő intelligenciával rendelkező biztonsági tiszt azonnal a parancsnoki központ fő kijelzőjére továbbított.
- Maga tudott erről, Sz’l’shi doktor? – mutatott Tiebolt ingerült arccal a felvételre, amelyen Vul Isen jól láthatóan fegyverrel, a sisakba épített szenzor szerint pedig jól érzékelhetően az Erő birtokában vette fel a harcot a Skywalker – fiúval.
A megszólított Ssi-ru éles, zavart, sőt, szinte sértődött füttyögéssel válaszolt, és hosszúra nyújtotta villás nyelvét. Bülow és Hoess halála, valamint Isen nyilvánvaló alkalmatlanná válása miatt jobb híján a hüllő lett a tábor ügyeiben illetékes rangidős.
- Essz legalább akkora szértész a számunkra, mint magának, eszredessz. – sziszegte végül Sz’l’shi erős akcentusú Basicre váltva. – Bisssztoszíthatom, hogy nem tudtuk... a mérőműsszerek láthatóan még tökéleteszítészre szorulnak.. érteszítsem F’wen admiráliszt, hogy desszintegrálják Isszent, amint megtalálják?
- Nem, várjanak. – emelte fel a kezét TIebolt. – Meg kell tudnunk, hogy magányosan dolgozik, vagy egy szervezet beépített ügynöke volt. Fésüljék át a dzsungelt, és próbálják meg elfogni. Ha pedig menekülni próbál a rendszerből, akkor üldözzék, de ne lőjék ki. Kövessék nyomon, tudnunk kell, hová és kihez megy, ha menekülésre fogja.
A Ssi-ru bólintott és megcsóválta a farkát. - Tájékosztatom asz admirálisszt. - Köszönöm. – biccentett Tiebolt. – Gondolom, nem kell külön említenem, hogy az a csillagromboló nem hagyhatja el a légkört. Elvárom, hogy a katonáik a legjobb tudásuk szerint járjanak el. - Magátől értetődik, esszredessz. – biccentett a Ssi-ru. - És hívja fel nekem Eichmannt. – tette hozzá Tiebolt. - A főigasszgató fontosz ügyben jár el a Cossszrán.. - Akkor majd hívom én. – intett TIebolt és visszafordult a képernyőhöz. – Erőhasználó Schweinenhunden.. – mormolta a kép felé. Immár tulajdonképpen nem is volt jelentősége annak, hogy Fel és a bandája elmenekülnek, vagy megsülnek a légkörben. Isen lelepleződése sokkal aggasztóbb és fontosabb fejlemény volt. Tiebolt beütötte Adolfei’chman’nario, az erőérzékenyek számára kifejlesztett „program” lebonyolításáért felelős Munkaerőforrás – felügyeleti chiss főigazgató komkódját és várta a választ.
...
A Braveheart hídján a légkör középső rétegének felhői keveredtek a felülről érkező lövedékek pajzsokon szétcsattanó találataival. Wilkins a híd árkain túl, a plexi előtt figyelte az egyre közelebb robbanó plazmalövedékeket. A csillagromboló saját ütegei viszonozták a tüzet a jóval magasabban lévő Ssi-ru hadihajók felé, de minél magasabbra értek, annál pontosabbak voltak a találatok.
- Jelentést. – lépett a hídra Jagged Fel, miután gondoskodott arról, hogy Kelant ellássák a gyengélkedőben, majd megveregette a kapitány vállát. – És köszönöm a stílusos mentést.
- Csak természetes, Felség. – biccentett Wilkins. – Amikor észleltük a TIE Phantom gyenge ionnyomát, amivel követtek minket a cosraiak, már sejtettem, hogy baj lesz, de meg akartam várni a jelzést az őrnagytól, mielőtt ugrottunk. Közvetlenül a légkör felső rétege felett léptünk ki, hogy elkerüljük a ránk váró hadihajókat, és azonnal ereszkedésbe kezdtünk, hogy a felszíni telepítésű lövegekkel se tudjanak befogni minket. A Ssi-ruk nem tüzeltek ránk, amíg a táborkomplexum közvetlen szomszédságában voltunk, de most kezdődik a tánc.
- Mivel nézünk szembe? – pillantott ki a tűzváltás fényeire Fel. - Hat Shree-osztályú Ssi-ru cirkáló, ugyanennyi Wurrif – osztályú fregatt, és egy zászlóshajó – ekvivalens, ami akkora, mint mi. – jelentette Wilkins. – A tüzüknek egy ideig ellenállunk, két fregattjukat pedig már harcképtelenné tettük a nehéz turbolézerekkel, de a nagyobb gondot a százas nagyságrendben közeledő Ssi-ru drónvadászok és öngyilkos vadászhajók jelentik. Nem tudunk elég TIE-t emelni ellenünk, szét fognak szedni minket. Illetve ha feljebb megyünk, akkor a tábortól keletre lévő két felszíni telepítésű hipermagassági plazmaüteg is tűz alá fog venni minket. Ilyen közelről egy direkt találat átviszi a törzset, Felség.
Varvara és Ben ekkor értek a hídra Wathers kíséretében. - És ha ugrunk? – kérdezte Fel feszülten. - Még nem vagyunk elég magasan ahhoz, hogy a navikomputer a csillagok pontos helyzete alapján röppályát tudjon számítani a saját területeink felé. – rázta meg a fejét Wilkins. – Felküldtem a Preybird – szakaszt, hogy küldjenek le nekünk röppálya – vektort az ugráshoz, de elveszítettük a kapcsolatot. Vagy zavarják őket a Ssi-ruk, vagy leszedték mind a droidjaik.
- Akkor ugorjunk vakon. – húzta ki magát Jagged. – Egy vadászgéppel és egy kisebb teherhajóval megcsináltam már… biztos meg lehet egy rombolóval is. - A pajzsok még elbírnak annyit, amennyit a légköri súrlódás okoz majd, de ki fog égni egy csomó relé és a repulzoraink is... - sorolta Wilkins – De pontos vektor kell, pontosabb, mint amit...
- Engedjen oda a navigációs pulthoz. – ajánlkozott Fel. – Talán.. - Jag. – szólalt meg mögötte Varvara. – Mármint.. Fel parancsnok. Ezt lehet, jobb lenne, ha mi csinálnánk Bennel.
Wilkins kérdőn pillantott a fiatalokra. - Valamiféle jedi trükkel? - Csak engedjen oda. – erősítette meg Ben. – Ez sem lehet bonyolultabb, mint az Erő alapján navigálni a Bendőben. - Amit szintén nem csinált még egyikőtök sem.. – vonta fel a szemöldökét Jag. – De rendben... sok szerencsét.
- Csak felfelé, kvázi egyenesen tudunk ugrani. – jegyezte meg Varvara. - Az külső irány lesz, a Maggal szemközt, az Ismeretlen Vidék felé. – ellenkezett Wilkins. - Pályagörbét? - Nem lehet. – rázta meg a fejét Ben, miközben a vostroyai lánnyal együtt már lemásztak a legénységi árokba és félretolták a navigációs tisztet a konzola mellől. – Csak azokat az akadályokat érzékelem nagyjból, amik szembe vannak… más irányba túl.. bonyolult...
A Braveheart megrázkódott az újabb találattól, és a egyik ütegsor a felépítményen felrobbant a Ssi-ruk koncentrált tüzétől. - Gyengül a pajzs! – kiáltott fel Wilkins. – Ha csinálni akarjuk, Felség, akkor most kell! Egy percen belül vektor kell az ugráshoz, különben szétégünk! - Csináljátok. – szorította meg a fiú és a lány vállát Jag, miután ő maga is leugrott az árokba.
Ben és Varvara megfogták egymás kezét, a másikat pedig a navikomputerre tették. Felidézték magukban és az Erőben a csillagromboló lenyomatát, rajta az összes élőlénnyel, aztán a bolygóét, a környező rendszerét, egyre kijjebb és kijebb nyújtva elméjük csápjait azon a vektoron, amelyen a számítógép magától javasolta kiugratni őket a rendszerből.. aprókat csavartak a kontrollokon, finomítva a görbét, elkerülve a környező gravitációs torzulásokat és egyéb zavaró tényezőket...
- Meg.. mindjárt.. máris.. – suttogta Ben. - Sz’gyelano! – fejezte be helyette a mondatot Varvara. – V’jektor ga’tov! Készen van!
- Ugrás! – vezényelt Jagged is, meggyőződve arról, hogy a pályagörbe, jobban mondva pályaegyenes egy pilóta szemével legalábbis normálisan néz ki... messzire vezetett a rendszerből, az Ismeretlen Vidék szélére, biztonságos távolságba. - Hiperhajtóművet aktiválni! Elülső és felső pajzsokat maximumra! – adta ki a parancsot Wilkins.
A Braveheart meglódult, és miközben a pajzsok sisteregve próbálták távol tartani a törzstől az egyre gyorsuló légköri részecskéket, kilőtt a légkörből, majd a Ssi-Ru flotta mellett elhúzva, néhány leszakadt burkolati elemek és lövegtornyot maga mögött hagyva eltűnt a bolygó felett a hipertérben.
|
|