|
Post by Nurrik on Feb 28, 2010 11:38:59 GMT 1
Az elmúlt 40 év, amely gazdag volt háborúkban és káoszban, megviselte a galaxist. Államok születtek, megszűntek és átalakultak, de a Fekete Nap az megmaradt olyannak amilyennek létrehozták évezredekkel ezelőtt. Azt hinné az ember, hogy ez a pár évtized kedvezett a szervezetnek és afféle aranykor volt, elvégre a decentralizált galaktikus kormányzat mindig is jót tett a szervezett bűnözésnek. Azonban ez nem így történt, Xizor herceg halálával megszakadt, azaz intenzív növekedés, amelyet az ő irányítása alatt a Fekete Nap elkönyvelhetett. Az olyan vezetők és Vigok „ügyetlenkedéseinek” köszönhetően, mint Y’ull Acib, vagy Czethros, a szervezet érdekeltségileg teljesen kiszorult a Magvilágoktól egészen a Belső Peremig tartó régiókból és gyakorlatilag csak a Külső Peremvidéken lévő területek maradtak meg sértetlenül. Ezek közé tartozott a Saleucami bolygó és a róla elnevezett rendszer is. A barnás-zöldes színben tündöklő planéta a Klónok háborúja során vált fontos régióvá, köszönhetően a szeparatisták által idetelepített Morgukai klónozó üzemeknek. A konfliktus után a huttok, majd a Zann Konzorcium irányította a területet, mielőtt a Fekete Nap megszerezte és berendezte volna „Vigo szektornak”. Az Új Köztársaság felemelkedése idején a Peremvidék egyik legjelentősebb, Hutt űrön kívüli, bűnözői csomóponttá nőtte ki magát. A második galaktikus polgárháború végével pedig elérkeztünk a jelenbe, Saleucami Zadyn Korviknek, az életben maradt 4 Vigo egyikének, szolgál jelenleg székhelyéül…
|
|
|
Post by Nurrik on Feb 28, 2010 11:42:20 GMT 1
Saleucami
A bolygó közelében egy fekete festésben pompázó vadonatújnak tűnő Lambda-osztályú űrsikló lépett ki a hiperűrből. A pilóta azonnal az orbiton keringő űrállomás felé fordította a hajóorrát és üzenetet kezdett sugározni: - Itt a Karvaly nevezetű űrsikló, dokkolási engedélyt kérünk a belső peremen. A válasz nem váratott sokat magára, amely szokatlanul formális volt, ahhoz képest, hogy a rendszerben megfordulók durván fele nem éppen legális munkából élt meg. Persze ez a két dolog csak annyiban függött össze, hogy a sztereotípiákban gondolkodó ember nem éppen bűnözőktől várna formalitást. - Itt a Menedék űrállomás, kérelmüket vettük, de FVDE kód nélkül nem vehetik igénybe a VIP vendégeknek fenntartott helyeket. A Menedékről fontos megjegyezni, hogy egy több mint 60 éves Lucrehulk-osztályú droidvezérlő volt, amelyet a szeparatisták hagytak itt „ajándékba” a Klón háborúk végén. A hajó jelentős átalakításokon esett át az idők során: a komplett hiperhajtómű egységet, a fegyverzet és a pajzs generátorok körülbelül felét eltávolították. A patkó alakú peremrészt módosították, hogy egyszerre szolgáljon raktárként és dokkoláshoz alkalmas kikötőként. A középen elhelyezkedő gömb modulban kaszinó, hotel és kereskedői kerület lett kialakítva, ráadásul itt helyezkedett el az űrállomás irányítótornya és Zadyn Korvik rezidenciája is. A Vong háborúk óta a Menedék egy bűnözői szimbólumként él a környező szektorokban. - A kódot azonnal továbbítom. – válaszolt teljes nyugodtsággal a Karvaly pilótája, mint akinek mindennapi munkája ez lenne. - Vettük… - pár másodperccel később az irányítótorony megadta az engedélyt és elnézésüket kérték a kellemetlenkedésért, elvégre aki FVDE-vel rendelkezik, azt valószínűleg a vigo személyesen hívta meg.
A hangárban egy komplett, humanoidokból álló, különböző színű fényes páncélban virító, felfegyverzett zsoldos osztag várta a vendégeket. A lenyíló rámpán azonban egy visszafogottan ünnepélyes ruhába öltözött Kel Dor jött csak le. - Üdvözlöm Nahr tanácsos a Menedéken, Lacroze hadnagy vagyok. Korvik helytartó azonnal látni szeretné és minket bízott meg, hogy elkísérjük önt hozzá. – a fiatal osztagparancsnok határozottnak tűnt, azonban a kiállásán látszott, hogy nem tartozik a tapasztalt tisztek közé, legalábbis a hivatalos vendégek fogadásában semmiképp. - Rendben hadnagy, mutassa az utat! – bólintott az 50-es éveiben járó Kel Dor. A helytartó irodája a gömb komplexum tetején foglalt helyet. Lacroze, utasításainak megfelelően, direkt olyan útvonalon vezette keresztül a tanácsost, amely során a vendég szembesülhetett az állomás pompájával, a díszes kaszinókkal, éttermekkel és hotelekkel. Így gyakorlatilag a röpke 10 perces sétából lett 40, mire sikerült elérni ahhoz a turbólifthez, amely felvitte a Kel Dort a vigohoz…
|
|
|
Post by Nurrik on Mar 17, 2010 20:52:45 GMT 1
Általában az ember úgy képzeli el a Zadyn Korvikhoz hasonló nagy kaliberű bűnözők rezidenciáját, mint egy hatalmas palota komplexumot, vagy legalábbis egy nagy csarnokot tele drágábbnál-drágább művészeti alkotásokkal, italokkal és bútorokkal. Jelen esetben azonban a képzelőerőnek be kellett érnie egy kisméretű téglalap alakú szobával, amely egyetlen díszítése, az irodai asztalon és a székeken kívül, a szép kilátás volt a terem végébe beépített panoráma ablaknak köszönhetően. Nahrt ennek ellenére nem érte válatlanul a látvány, mivel megbízója alaposan felkészítette a vigoval való találkozásra, így nyugodtan léphetett be a szobába. Korvik helytartó egy bordó bőrű öreg Zabrak volt és egy egyszerű, tiszti egyenruhához hasonló öltözéket viselt, amely tökéletesen passzolt az arcán lévő szürke tetoválásokhoz. - Nem igazán örülök, hogy itt van tanácsos. - Zadyn az ablaknál álldogált ajtóra szegezett tekintettel és intett a kezével Nahrnak, hogy jöjjön beljebb és üljön le. - Én is üdvözlöm önt helytartó. – A Kel Dor meghajolt, majd követte a Zabrak utasításait és kényelmesen elhelyezkedett a vigo asztala előtti fotelszerűségben. - Remélem nem tart sokáig ez a tárgyalás és hamar felvilágosít arról, hogy mit szeretne tőlem az Ezüst Báró ismét. – A korosodó Zabrak hangja ingerült volt, nem szerette az olyan vendégeket, akiknek szívességgel tartozott. - Ne aggódjon helytartó. Megbízóm nem szeretné visszavonni a támogatását, amit már ön másféléve kap a számlájára, azonban lenne egy fontos kérése. – Nahr direkt megnyomta a „támogatását” szó hangsúlyát ezzel jelezve az öregnek, hogy tudja hol a helye. - Hallgatom… - Zadyn beletörődötten odasétált az asztalához, összeráncolta a homlokát és helyet foglalt Nahrral szemben. - Ez a feladat kimondottan előnyös lesz ön számára is. – A tanácsos elővett egy hengerszerű adattárolót a ruhaujjából és az asztalra helyezte. Amíg a Zabrak azzal volt elfoglalva, hogy csatlakoztassa a kis szerkezetet egy adattáblához, addig folytatta a mondandóját. – Megbízóm több célszemélyt is ki szeretne iktatni lehetőleg gyorsan, néhányuk ismerős lehet ön számára, épp ezért kapja ezt a feladatot. – Nahr megállt, mivel a vigo nem igazán tudta leplezni a megdöbbenését a nevek láttán és az asztalhoz csapta az adattáblát. - Ugye most csak viccel!? Azt hiszem az ön Ezüst Bárójának igencsak elment az esze, hogy ezt kéri tőlem… mégis miből vadásszam le neki a megmaradt 3 vigot? Egyáltalán mit ér el azzal? Egyáltalán tudja, hogy mibe kerül egy profi bérgyilkos az ilyen feladatokhoz!? – És folytatta volna tovább a háborgást az öreg, ha tanácsos nem int neki „álljt”. - Már elnézést, de nem hagyta, hogy befejezzem. Megbízóm jelentős összeggel kívánja támogatni a tervet és ezen kívül azt szeretné, ha ön rendbe szedné a Fekete Napot…
|
|
|
Post by Nurrik on Aug 31, 2010 21:20:19 GMT 1
- Rendbeszedni? - Háborgott tovább a Zabrak. - Nem gondoltam volna, hogy pont önt kell emlékeztetnem. - Válaszolta kimérten Nahr. - A Fekete Nap évtizedek óta csak látszólagosan létezik. Információink szerint nincs választott vezér és a vigo tanács több mint egy évtizede nem ült össze. Tapasztalatból mondhatom, hogy az önökéhez hasonló társulások központi irányítás nélkül nem működőképesek. Megbízóm szeretné, ha az ön irányítása alatt újraalakulna ez a szervezet és visszanyerné régi dicsőségét. - A tanácsos felvillantott egy mosolyt, amiből gyakorlatilag sok mindent nem lehetett látni a Kel Dorok jellegzetes lélegeztető maszkja és védőszemüvege miatt. - Dicsőségét? - Kérdezett vissza most már nyugodt hangnemben és cinikusan a helytartó. - Milyen szép szavakat használ tanácsos... - Köszönöm. - Jól hangzik amit mond, csak egy kicsit keveslem a háttérinformációt az üggyel kapcsolatban. Mit nyer az ön Ezüst Bárója, ha mi talpra állunk? Miért pont én vezessem a szervezetet? Mi az ára ennek és hogy éri el a megmaradt vigok megölésével az egységet? - Zadyn biztos volt benne, hogy Nahr előre felkészült ezekre a kérdésekre és hogy nem fog egyenes választ kapni. - Mint tudja a Báró az egyik legbefolyásosabb személy a Peremvidéken, ő azonban nem akar itt leragadni. Szeretne terjeszkedni, amihez viszont erős, gazdag és hírneves ismerősök is kellenek a vagyon mellett. Fogalmazzunk úgy, hogy szeretne feljebb kerülni a "fontossági" ranglistán. A Fekete Nap mint támogató már a neve miatt is jelentős segítség lenne megbízóm számára, hisz még nincs is félévszázada annak, hogy önök uralták a galaktikus alvilágot. - Nahr egy kis szünetet tartott, majd folytatta. - Azért esett önre a választás helytartó, mert a többi vigo nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, mint ön. Vegyük csak sorba: Zegba a Hutt, azt hiszem a nevéből kiderül, miért nem lehet benne megbízni. Thubsesh Loki, gyakorlatilag visszavonultan él a Dacon, ráadásul az Ezüst Báró nem igazán kedveli a Mon Calamarikat. Nover Balirs, egy haldokló korélliai ember, aki a szkafandere nélkül életképtelen. Remélhetőleg így már érti, hogy a megbízóm miért önt választotta. - A Kel Dor megint tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, majd belelendült az utolsó kérdés megválaszolásába. - Az egységet kredittel, megfenyegetésekkel és ígéretekkel fogja összekovácsolni, na és természetesen a régi vezetők eltávolításával. A feladat végéig itt kell maradnom a Menedéken, hogy minden műveletről tudjam informálni az Ezüst Bárót, ez az ára az ön vezetői pozícióba jutásának. Remélem kielégítő válaszokat kapott. - Mosolyodott el ismét a tanácsos, amit a Zabrak egy mély sóhajtással nyugtázott. - Meddig tartott ezt betanulni? - Érdeklődött cinikusan Korvik. - Úgy látom nem hisz nekem helytartó. - Jól látja tanácsos, ennek ellenére elfogadom ezt a megbízást, mert kíváncsi vagyok mi lesz a végkifejlet. - Nem is gondoltam másképp és ha most nem haragszik, szeretnék lepihenni. - Állt fel a fotelszerűségből a Kel Dor. - Rendben, Lacroze hadnagy majd elkíséri a vendégeknek fenntartott luxus lakosztályokhoz.
Nahr távozása után nem sokkal egy fiatal halványzöld bőrű Twi'lek nő lépett be a helytartó irodájába. Hasonló szürke egyenruhát viselt, mint az öreg Zabrak, annyi különbséggel, hogy olyan "Twi'lekes" módon, szinte mindenhol ki volt vágva az öltözet, ahol nem tűnt szükségesnek eltakarni a formás idomokat. Otthonosan mozogva a panoráma ablakhoz sietett az ott álldogáló öreg Zabrak mellé. - Végigfigyelted a beszélgetést Lyna? - Igen, készítettem róla holofelvétel is. - A nő hangja vékony volt, amiből megítélve nem lehetett több húszévesnél. - Mi a véleményed? - Zadyn gyakran meghallgatta az asszisztense gondolatait, mert a fiatal Twi'lek könnyen tudott olvasni egyes személyek metakommunikációs mozdulataiból. - Nem szabad megbízni abban a Kel Dorban, valamit titkol előled...
|
|
|
Post by Enz on Apr 1, 2012 1:54:02 GMT 1
A zabrak Korvik az aprócska szobája végében állt, és a plexiüvegen keresztül figyelte az ûrt. Mögötte, az asztalnál két alak ült: Aguro Fess és Lacroze, a hadnagy, akik most tértek vissza az akciójukról. Rövid csend után rosszallóan csóválta meg a fejét, majd megfordult. Most is szokásos, rangjelzés nélküli szürke egyenruháját viselte, amely minden pompát nélkülözött, akárcsak élete. Nem volt igazi bûnözõ alkat, nem vonzotta a pénz vagy a bûn, csupán a hatalom. Talán most egy flotta admirálisa lenne ha annak idején nem találta volna ezt a fajta munkát könnyebb elõmenetelnek, mint az Új Köztársaság ûrerejében való szolgálatot. - A feladatot teljesítettük - jelentette katonásan Lacroze. A kemény zsoldos onnan kapta a hadnagy becenevet, hogy ezelõtt évekig szolgált a Szövetség haderejében majd Darth Caedus feltûnése után dezertált. - Hallottam hírét - sóhajtott fel Korvik, majd szemöldökét összevonva folytatta. - Ezzel volt tele a sajtó. A fél Galaxis ezzel foglalkozott. Úgy rémlik a diszkréció is az utasításaim között volt. - Nem az én ötletem volt a szûkös költségvetés - vágott vissza Aguro keményen. - Kreatívnak kellett lennünk. - Bizonyára más nyelvet beszélünk, nálam ugyanis a kreativitás nem itt kezdõdik... - Hanem? - kérdezte emelkedett hangon Aguro, akit láthatóan nem érdekelt, hogy éppen a munkaadójával vitázik. Korvik válaszra nyitotta a száját, de aztán jobbnak látta nem folytatni, a másik hirtelen ember volt, de hamar lenyugodott. Inkább Lacroze felé fordult. - Szép munkát végeztek az emberei hadnagy - mondta elismerõ hangon. Lacroze csupán szerényen bólintott, majd elmotyogott az orra alatt valami olyasmit, hogy ez csupán a szokásos. Aguro láthatóan még jobban dühbe jött, hogy csupán a másikat dicsérte meg Korvik a munkáért, hiszen nagyrészt õ volt a szervezõ. - Bár a módszerekkel nem értek egyet, részedrõl is szép munka volt - fordult Korvik végül Aguro felé, egy leheletnyivel neheztelõbb hangon. - Köszönöm - szûrte a fogai között a férfi. - Immáron csak két vigo maradt életben: Zegba a Hutt és a visszavonult mon calamari, Thubsesh Loki. Úgy gondolom Loki végleg eltüntethetõ a Nap közelébõl, ha egy kis pénzt kap, a köréje szervezõdõket pedig tragikus baleset éri. Zegba már komolyabb probléma, az a hutt egy igazi flottával vette magát körbe és a Hutt ûrbéli erõdjében bujkál naphosszat. - Õt tehát nem fogjuk tudni kicsalni - morfondírozott Aguro. A zabrak kezét a háta mögött összekulcsolva indult meg a plexi felé, majd rövid morfondírozás után megszólalt. - Aguro, szerintem ezt a munkát el tudod intézni. Ezúttal lehetõleg úgy, ahogy kértem. - Igen - felelte a férfi rossz szájízzel. Láthatóan nem szerette ha bárki is ugráltatja. - Remek. Utána szükségem lesz egy megbízható emberre az Ord Mantellen. A Nap ottani szervezete igen meggyengült az elmúlt idõben és már csak harmadvonalbeli rablóbandának menne el. - Vállalom - vágta rá a másik sokkalta nagyobb lelkesedéssel. Korvik elnyomott egy mosolyt magában, valahogy pontosan erre számított. - Hadnagy - szólt ezúttal Lacrozenak. - Maga egyelõre a Menedéken marad. Távozhattok. Miután a két férfi kiment, egy oldalsó rejtett ajtó nyílt ki és egy szürke, testhezálló, vágott egyenruhát viselõ twi'lek nõ lépett be rajta. Sokan pusztán a szeretõjének hitték a csodás teremtményt, de sokkal több volt ennél: a szeme és a füle. - Ügyesen bánsz a beosztottaiddal - mondta elismerõen. - Az ember megtanul ezt-azt ha egy hadihajó kapitánya - felelte Korvik mosolyogva, majd az arca elkomorult. - Tudod miért hívattalak. - Igen. Az Ezüst Báró, aki a háttérbõl mozgatja a szálakat. - Pontosan. Tudni akarom kit rejt ez a név és mik a szándékai - mondta Korvik sötét tekintettel. - Nem akarok én is a többi vigo sorsára jutni. - Az Ezüst Báró azt hiszi kihasznál téged - szólalt meg a twi'lek egy rövid csend után. - De te is kihasználhatod õt, hogy a Nap újra életre keljen. - Remélem így lesz. Ha a Nap újjászületik, bárki is legyen ez a Báró, nem lesz hatalma felettem.
|
|
|
Post by Enz on Apr 7, 2012 19:38:58 GMT 1
Zegba a hutt flottája a bolygótól biztos távolságban lépett ki a hiperûrbõl. A legkülönfélébb típusú hajókból állt és létszámban legalább négyszerese volt Korvik erõinek, amelyek az ûrállomássá alakított Lucrehulk-osztályú csatahajó, a Menedlék körül szervezõdtek. A hutt flotta vezérhajója egy régi VSD volt, amelynek külsején is látszott az, hogy számtalan alkalommal került rögtönzött módon, nem gyári alkatrészekkel való javításra. A csillagrombolón, ami a Treasure Hunter névre lett elkeresztelve jó volt a hangulat, hiszen a biztos gyõzelem várt rájuk és sok-sok fosztogatás. A hajó parancsnoki hídján a hutt egyik bizalmi embere, a weequay fajból származó Dag Rholar állt megingathatatlanul. Végigpillantott az ellenséges flottán és önkéntelenül is elvigyorodott, hiszen könnyû munkát ígértek neki, de ezt egy tízéves is megcsinálta volna. - Fõnök, mi legyen? - lépett oda hozzá az egyik kalóz. - Ne spliázzuk túl! - parancsolta magabiztosan. - Minden hajó elõre! Lerohanjuk õket!
A Menedék fedélzetén Korvik elgondolkodva figyelte az eseményeket, mutatóujjával állát simogatva. Eddig minden pontosan úgy történt, ahogy számította. Az ellenfél pontosan abból az irányból érkezett, amerrõl sejtette, és amerre a védelmét felállította, pontosan akkora erõvel, mint ahogy Lyna hírszerzési adatai mondták és a vezetõjük is azt a taktikát alkalmazta, amelyet már sejtett. A létszámbéli különbségek alapján ez a lerohanásos taktika még mûködhetett volna, ha õ nem pontosan erre készül fel. A kalózok nem tudnak olyan jól együttmûködni, mint egy hivatásos haderõ, így a nagy flottamozdulatok a kis méretû flottabevetésekhez szokott legénységnél káoszba fognak fúlni. A nagy flottát az õ sokkal kisebb, de jobb hadereje szét fogja zúzni és a vezetõjük fejét tálcán küldi vissza annak a hájas féregnek. - Minden hajónak! - szólt bele a kommjába. - A legjobbat várom el tõletek. Ha nem hibáztok, akkor hamarosan mind megdöglenek. Dupla adag sört kap az, aki elõször találja el a parancsnoki hajót!
Az éljenzést az egész állomáson hallani lehetett és bizonyos volt benne, hogy a többi hajón is ez történik éppen. A morálra nem lehetett panasz. Mikor a parancsnoki híd kezelõi is lecsillapodtak, intett nekik, hogy készítsék elõ a hajó rejtett fegyverzetét. Biztos volt benne, hogy az elsõdleges céljuk a Menedék lesz, hiszen fegyvertelennek hiszik. Persze elõkészült már nekik egy kis meglepetéssel erre az esetre. Hiszen igaz, hogy annak idején a hajó hajtómûveit és fegyverzetét leszerelték, de késõbb sokkal jobb fegyvereket szereltek fel, amelyeket behúzhatóként alkottak meg, így nem voltak az ellenség szeme elõtt. A flottája vonalát direkt elvékonyította középen, és a két szárnyat erõsítette meg, így lebegtetve meg a gyors gyõzelem lehetõségét az ellenfél parancsnokának szeme elõtt.
- Gázoljátok le õket! - üvöltötte fröcsögve a weequay parancsnok, miközben a nyála a legénység egyik tagját kapta el. A flotta elõõrse, egy Nebulon-B által vezetett fregattegység teljes sebességre gyorsított, majd az ellenséges hajók között elhaladva egyszerûen átszivárogtak az ellenséges védelmi vonalon. A fõflotta még lõtávolságon kívül volt, így a kapitány vigyorogva szemlélte az eseményeket. A Nebulon-B Mortem kapitánya, egy megtermett calamari szintén elégedett volt a teljesítményével. Minimális veszteséggel átjutottak az ellenfél védelmén, és mire utánuk jönnek, az állomást egyszerûen elporlasztják. Mindezt pár fregatt és korvett. Zegba bizonyosan hálás lesz érte és elõlépteti flottaparancsnokká. Szép jövõ. Kár, hogy csupán percekig tartott, ugyanis amikor az ûrállomáshoz közel érõ hajók tüzet nyitottak, a Menedék ágyúi elõugrottak rejtekhelyeirõl és zöldes fénynyalábokkal árasztották el a támadókat. - Ez...ez egy csapda! - kiabálta a calamari meglepetten. Végtére is ez volt fajtársai leghíresebb már-már közhelyessé koptatott mondása. A támadóhajók egymás után porladtak el a nagy erejû védelmi tûzben, így a calamari kiadta a visszavonulási utasítást, csak hogy azzal szembesüljön, hogy a hátuk mögött hagyott hajók egy része már beérte õket, és így két tûz közé kerültek. A calamari parancsnok rázkódó hajójáról idegesen indított hívást az ûrállomás felé. Pár perc múlva el is fogadták a kérését és megjelent a képernyõn a szürke egyenruhát viselõ zabrak vigo, Korvik arca. - Vigo! Szeretném ezentúl Önt szolgálni! - közölte alázatosan a calamari. A zabrak elfintorodott. - Ha így szolgálod a jelenlegi fõnököd, hogyan szolgálnál engem?! - kérdezte gyilkos tekintettel a calamaritól, aki idegesen ficánkolt a helyén. Mint egy partra vetett hal. - De...én...könyörgöm! - kiáltotta a calamari, miközben a hajó még egyszer megrázkódott és a mûszerek hangos sikítása jelezte, hogy a pajzs összeomlott. - Pusztulj! - vetette oda Korvik, majd bontotta a kapcsolatot. A Nebulon-B nem bírta sokáig és hamarosan robbanások futottak végig a hajótesten, majd a szerkezet több darabra esett. Korvik elégedett volt az eredménnyel, így hát elrendelte, hogy a mentõhajók gyûjtsék össze a mentõkabinokat és a túlélõket menekítsék ki. Még jól jöhetnek golyófogónak a saját flottájába.
- Az elõretolt egységünk megsemmisült! - lépett oda jelenteni a zászlóshajón az egyik kalóz a weequay parancsnokhoz, ám az durván eltaszította, úgy, hogy bukfencezett egyet a földön. A kalózfõnök teste remegett a dühtõl. - Nekem is vannak kibaszott szemeim, idióta! - üvöltötte, majd dühösen csapott az elõtte lévõ mûszerfalra. Pedig olyan könnyûnek ígérkezett a gyõzelem és most elvesztette egy sor hajóját a semmiért. Zegba pedig nem szereti a felesleges veszteségeket. A földre küldött kalóz közben feltápászkodott és megszégyenülve elosont a hídról. A mûszerek nemsokára jelezték, hogy a teljes flotta lõtávolságon belülre ért. - Mindenkinek: tûz! Koncentrálják a tûzerõt középre! - osztotta az utasításokat durva hangon. A flottája még így is legalább háromszoros túlerõben volt, így nyers erõvel legázolják a többieket.
Korvik elmosolyodott. Az ellenfele tényleg nem lehetett egy túl eszes lény, hiszen bár látta a fregattjai végezetét, egy szemernyit sem tanult abból, hogy az ilyen kérdéseket nem lehet csupán nyers erõvel megoldani.
|
|
|
Post by Enz on Apr 8, 2012 0:21:37 GMT 1
A közép persze még mindig gyenge volt, és a hutt flottája oda koncentrálta a tûzerejét. Korvik már szinte szégyellte, hogy ennyire sikerül minden, amit eltervezett. Ahogy a centerre növekedõ nyomás kezdett elviselhetetlenné válni és egyre érkeztek a sérülésekrõl szóló üzenetek az éterben, a zabrak tudta, hogy eljött az idõ. - A középen lévõ hajók kezdjenek hátrálni a Menedék felé! - adta ki az utasítást, majd csatornát váltott és a bázis hangárjához szólt. - Minden vadászgépet felküldeni!
A Z-95-ös vadászok egymás után sorjáztak ki a hangárból és indultak meg a csata felé. Közöttük volt a vigo szeretõje a twi'lek Lyna is, aki nem tudta tétlenül szemlélni a csatát. Persze Zadyn nem engedte volna, de hát a megtévesztés mindig is nagy erõssége volt. A parancsnak megfelelõen beállt õ is az alakzatba, majd eseménytelenül telt a további út, amíg be nem érték a lassan visszavonuló nagyobb hajókat. Körülöttük fõleg az ellenség Rihkxyrk vadászgépei köröztek. Lyna kiszakadt az alakzatból, majd rávette magát egy ellenséges géppára, amelynek tagjai éppen az egyik cirkálót sorozták. Az osztagparancsnoka dühös kifakadására annyival reagált, hogy egy egyszerû mozdulattal kikapcsolta a kommot. Elvégre bizonyos volt, hogy pár perc sem telik bele és az alakzat magától felbomlik a közelharcban. A célzórendszere befogta az ellenséges gépet és megnyomta a fegyverei elsütõgombját. A vörös lézernyalábok csak oldalt kapták el a gépet, amely azonban így is irányíthatatlanul száguldott a végzete felé, és a cirkáló oldalába csapódott. Ezek a hajók jobbak voltak a saját kiszuperált Z-95-öseiknél, amelyek cseréjével kapcsolatban nem gyõzte siettetni Korvikot. Két lézernyaláb száguldott el a gépe mellett, ami azonnal a maximumra fokozta a figyelmét. Hogyhogy a társai nem szóltak? Ó igen, õ kapcsolta ki a kommot. Miközben egyik kezével a vadászgépet kormányozta, a másikkal visszakapcsolta a készüléket és az apró fülke megtelt a pilóták örömittas kiáltásaival, kétségbeesett segítségkéréseivel és halálsikolyaival. - Sárga vezér, merre van? - szólt bele a kommba Lyna, miközben gépével kitért egy sorozat elõl. - Nocsak, az elkóborolt bárányka - érkezett a gúnyos válasz. - Em, igen. Ami a fõbb, kicsit bajban vagyok - mondta, miközben egy újabb sorozat elõl tért ki. Két fregatt felé vette az irányt, remélve, hogy elslisszolhat közöttük, lezárva az üldözõjét. - Merre van? - A Nebulon-B Korw'il közelében - Lyna a mondott fregatt felé irányozta be gépét. Sajnos az üldözõje is megsejtette a tervét és még hevesebben kezdett tüzelni rá. A twi'lek alig bírt kitérni a sorozatok elõl, amelyek egyike súrolta is jobb szárnyát. Már a fregatt közelében járt, mikor az üldözõjéhez csatlakozott egy másik is. Fényes, most mi lesz? Már kezdte magában végleg leírni a helyzetet és átkozta magát a hülyeségéért, hogy leszakadt. Pedig annyi minden van, amit Korviknak még el kéne érnie és amihez feltétlenül kellett volna a segítsége, az a sok információ, amit az évek alatt szorgosan összegyûjtött. Szerencsére a korai halál rémképétõl megmenekült, amikor osztaga két vadászgépe elporlasztotta az üldözõit. - Megvagy hatos? - kérdezte az egyikük. - Igen, kösz srácok! Kapjuk el mindet!
- Visszavonulnak! - örvendezett a hutt flotta weequay parancsnoka. Itt volt a lehetõség, hogy megsemmisítsék Korvik parancsnoki központját és vele együtt megöljék õt is. - Minden hajó törjön be a résen! - Biztos, hogy jó ötlet ez? Az erõik kétharmada a szárnyakon helyezkedik el - vetett ellen az egyik kalóz, ám a parancsnok leintette. - Felesleges óvatoskodni! Elõre! A rés nagy volt, ám a támadóflotta méreténél fogva nem volt képes beférni rajta, így az alakzatok felbomlottak, a hajók összetorlódtak, a résen átjutott hajók pedig csak lassan tudtak felfejlõdni, a sorok rendezésérõl pedig szó sem lehetett. Nagyon rövid idõ alatt elég nagy káosz keletkezett az elõrenyomuló flottában. Korvik csupán erre várt, és amikor úgy látta eljött az idõ, megparancsolta a szárnyra helyezett erõknek, hogy hajtsák végre a terv következõ fázisát. A hajók megindultak és könnyedén szétverték a gyenge ellenséges hátvédet. A hutt flotta hamarosan teljesen bekerítve találta magát és minden irányból záporoztak rájuk a gyilkos lövedékek. Az összetorlódott hajók számára a mozgás szinte lehetetlen volt, gyakoriak voltak az összekoccanások és egymásba ütközések. A weequay parancsnok tombolt a parancsnoki hídon. - Ez nem lehet! Mocsok Korvik! - csapott teljes erejébõl az egyik mûszerfalra. - Mit tegyünk, fõnök? - kérdezte az egyik segítõje kétségbeesett hangon. - Ha csak itt állunk, akkor ledarálnak minket! - Ezt én is tudom, idióta! - üvöltött a weequay. Hogy õt ilyen körülmények között legyõzzék? Lehetetlen! - Folytassuk az elõrenyomulást. - Parancsolsz? - mondta teljesen meglepve a másik. - Te teljesen hülye vagy? - kérdezte durván, de aztán úgy folytatta, mint egy apuka a mentálisan sérült kisfiának. - Nem tudunk körbeforogni és egy irányban kitörni. Ha tovább támadunk, legázoljuk az ellenfél sérült és kimerült centrumát és végzünk Korvikkal is. - Va...valóban!
- Uram! - volt hajóparancsnokként Korvik a mai napig ragaszkodott ehhez a megszólításhoz beosztottai részérõl. - Az ellenséges flotta egy része folytatja a támadást! - Köszönöm - bólintott a vigo. Az elsõ értelmes hadmozdulat az ellenség részérõl a csata kezdete óta. Ha a flotta egy része folytatja a támadást, áttörnek, a többieknek pedig jut hely arra, hogy elhagyják a csapdát. A csata még korántsem ért tehát véget, és ha csak a jelen körülményeket néznék, mindkettõjüknek ugyanannyi esélyük lett volna a gyõzelemre. Persze Korvik azért még tartogatott egy pár adut a zsebében, pontosan a szorultabb helyzetekre.
|
|
|
Post by Enz on Apr 11, 2012 0:55:05 GMT 1
A weequay parancsnok dühe egyre csak nõtt, ahogy a csata haladt elõre. Korvik úgy játszadozott vele, hogy az már megalázó volt a számára. Ráadásul egy jóval kisebb flottával bekerítette az õ hajóit, amelyet a kevés hely miatt nem tudtak rendesen szabadulni. Szerencsére õ sem volt teljesen hülye, és még az érkezés elõtt kerülõúton elküldött egy flottát, hogy kerüljön az ellenfél hátába. A Menedék állomást hátulról most nem védte semmi, így a kialakult patthelyzetet könnyedén az oldalukra döntötte volna el a flotta érkezése. De ha sikerülne neki áttörnie, nem kéne osztoznia a dicsõségben a beosztottjaival és Zegba csak õt jutalmazná meg. - Támadjatok minden erõtökkel! - adta ki az utasítást. A zászlóshajó hídjának legénysége kicsit elégedetlenkedve bár, de eleget tett ennek és a hajó is keresztülhaladt a résen, amit a szemközti flotta közepének visszavonulása okozott.
Korvik vigo eközben szorgalmasan figyelte a taktikai kivetítõ eseményeit. Az ellenséges zászlóshajó is csatlakozott az ellen küldött támadóékhez. Tényleg elég nagy idióta lehet a parancsnokuk, gondolta szomorúan. Eddig még csak meg sem nehezítették a dolgát, de most már egyenesen meg is könnyítették azt. Most még azonban várt egy kicsit, amíg több hajó jön át. Mikor úgy érezte, hogy eljött az idõ, kiadta a következõ utasítást. - A bekerítést azonnal számolják fel és zárják össze a rést az ellenséges flotta közepén! A nagy káoszt okozó, hátulról tüzelõ hajók befejezték a harcot, és rendezetten a megfelelõ szögben elfordulva siettek el. Mivel a rést elõzõleg folyamatosan szûkítették, így nem volt nehéz a vonalba visszatérõ hajókkal visszaszerezni azt. Ráadásul aggódni sem kellett már miatta, hiszen a roncsok minden nagyobb hajó mozgását ellehetetlenítették, így csak pár korvettet helyeztek el a visszaszerzett ûrszeletben. - Most pedig a közép indítson ellentámadást! - jött a következõ parancs, mire az eddig folyamatosan hátráló közép megállt, és pár sorozattal zilálta szét az átjutott ellenfél amúgy is rendezetlen sorait. Ezután a hajtómûvek fényesen felgyúltak és a hajók megindultak elõre, ismét bemutatva azt a bravúrt, mikor kevesebb hajó képes több oldalról körbevenni a többet.
A hutt másik flottája, amely az ellenkezõ irányból érkezett, ekkor lépett ki a hipertérbõl, a Menedék mögött. Vezérhajója egy Dauntless nehézcirkáló volt, amelynek a tûzereje biztosítani tudta volna a fölényt a Menedék fegyvereivel szemben. Korvik halványan elmosolyodott. Minden a terv szerint halad.
|
|
|
Post by Enz on Apr 28, 2012 0:02:39 GMT 1
- Nos, mit szólnak? - kérdezte tapintatosan a Fekete Nap képviselõje a kalózvezérektõl. Az egy ugrásnyira lévõ KDY Bloodlust hídján élõ adásban élvezhették a csatát. Portin, a kalózok vezére elgondolkodva simította végig borostás állát. - Azt hiszem, jobban járunk, ha segítünk - elmélkedett. A mellett lévõ Grinner meglepõdve fordult felé. - Mi, a Cavrilhu kalózai mindig is nagyra értékeltük a függetlenséget! Ezt feladni õrültség! - vetett ellent a másiknak. Portin rövid morfondírozás után egyetértõen bólintott. - Igen. Éppen ezért kell fegyvert fognunk. - próbálta a másik érvét a maga javára fordítani. - Ha az az undorító nyálkás éti csiga kerül a Nap élére, akkor vagy behódolunk neki vagy minket is megsemmisít. Ellenben Korvik sokkal kooperatívabb személyiség. - Nem értek egyet - felelte éles hangon Grinner, majd kissé nyugodtabban folytatta. - De te vagy a fõnök helyettese. Viszont õ mit szól ehhez? - Azt mondta, hozzam meg a megfelelõ döntést, a helyzettõl függõen – füllentett Portin. Igazából Control a távolmaradás mellett volt, de ha a nagy Nap képviselõje kérte meg, akkor azért pár megfigyelõt érdemes küldeni, gondolhatta. Mindenesetre a szokásosnál kisebb flottát kapott a keze alá, de ennyivel is meg lehet oldani a kérdést. Grinner bólintott, majd Portin kiadta az utasítást az egész flottának a támadóalakzatba állásra és az ugrásra. A Cavrilhu flotta egésze nem sokkal késõbb a Dauntless cirkáló és kísérõhajói mögött ugrott ki a hiperûrbõl és azonnal tüzelni kezdtek a hutt kalózainak meglepett hajóira. Korvik a Menedék parancsnoki hídján elégedetten nyugtázta a helyzetet - úgy látszik a csatában elért eredményei meggyõzték a vezetõiket, hogy melyik oldalra is érdemesebb állni. A hutt hátba kapott flottája igyekezett minél gyorsabban megfordulni, ám így is súlyos veszteségeket szenvedett. Ezután a két flotta megindult egymás felé és ádáz közelharc alakult ki közöttük, ám bizonyosnak tûnt, hogy innen már nem fogja veszély fenyegetni õt.
Korvik ismét összpontosíthatott az elõl folyó ütközetre. A kettévágott ellenséges flottában újfent eluralkodott a zavarodottság és a fejetlenség minden megsemmisült hajóval egyre jobban nõtt. Ami aggasztotta, az az ellenségei vadászfölénye, hiszen a Z-95-ösök igencsak elavult, õsrégi gépek voltak, amiknél õk csak jobbakkal rendelkeztek. Szerencsére ezzel kapcsolatban is volt egy-két trükkje. - A kéthordozónyi speciális rakomány szálljon fel! – adta ki a parancsot, mire a derékhadban lévõ két vadászgép-hordozóról StarViper osztályú támadóplatformok szálltak fel. Korvik még a feketepiacon szerezte be õket, és jó döntésnek bizonyult annak idején rájuk költeni, hiszen bármely jelenlévõ ellenséges gépnél jobbak voltak. A friss osztagok becsatlakoztak a harcba és gyakrabban fellobbanó apró tûzgömbök jelezték, hogy sikeresnek bizonyultak. A Z-95-ösök kellõképpen kifárasztották az ellenséget, így nem volt túlságosan nehéz dolguk. - Vonjátok szorosabbra a bekerítést! – adta ki a következõ parancsot, miután egy ideig némán bámulta a taktikai térképet. Az ellenséges vezérhajó is ott volt, és a sakk matt beadása után az egész ellenséges sereg megbénul, onnantól már nem lehet nehéz dolga. - Uram, kérem, hagyja életben az ellenséges parancsnokot – lépett oda hozzá Lyna helyettese, egy csendes, ritkán beszélõ férfi. – Tudom, hogyan lehetne hasznossá tenni. - Igen? – vonta fel a szemöldökét. A nevére nem emlékezett, de Lyna mondta már neki, hogy a Nap kémszervezetének egyik legígéretesebb tagja. – Rendben, életben hagyom. - Köszönöm, uram – felelte a másik, majd odébb is állt a taktikai asztaltól és elindult a dolgára. Fura fickó, annyi bizonyos.
A hutt flotta weequay dühösen figyelte az eseményeket, amely fõleg tehetetlenségébõl eredt. Nem tudta mit is tehetne, hiszen a csata kezdete óta Korvik úgy játszadozott vele, ahogy csak akart, mintha belelátna az agyába. Úgy érezte, ez a csata kezdettõl fogva eldöntött volt és még õ a nyers erõben hitt, a vigo nagyszerû taktikával legyõzte õt. Az elõttük lévõ hajók sorra robbantak fel és a VSD, vezérhajója is egyre több találatot kapott. Sorra gyúltak ki a gombok a kezelõpultokon, a találatok nyomán okozott pusztítást jelölve. A sérült hajók közé berontó cirkálókat látva önkéntelenül is felkiáltott. - Szentséges Quay! – pillanatnyi elszólását korrigálva, gyorsan ordítva hozzátette. – Mi a tökömet csinálnak a többiek? Védjék a fõnöküket! Néhány kisebb hajó azonnal besorjázott a VSD elé, felfogva a lövések nagy részét, azonban bizonyos volt, hogy ez csak egy idõleges megoldás. Sajnos a két flottát jól elvágták egymástól, így segítségre nem számíthattak rövid idõn belül. Az egyetlen értelmes megoldás a megadás volt, de vajon elfogadja-e ezt a vigo? Mindenesetre meg kellett próbálni. - Hívjátok Korvikot – szûrte a fogai között a szót. Nem telt bele sok idõben és a holoalak megjelent elõtte. - Miben lehetek a szolgálatodra? – kérdezte a vigo, hangjában pedig erõs gúny érzõdött. A weequay keze ökölbe szorult: kezdettõl fogva erre a pillanatra készült ez a rohadék. Most mindenesetre az életéért kellett könyörögnie. - Hagyjuk abba ezt az egészet! – adta el a dolgot a maga egyszerû stílusában. – Felesleges, hogy többen haljanak meg. Nyertél. - Valóban – mosolyodott el Korvik. – Nyertem. De miért kéne elengednem titeket? Hogy erõsítsem Zogbát? - Nem térünk vissza, hanem a te szolgálatodba állunk – hajtotta meg a fejét. - Nem – jött a kemény válasz. – Nem az én szolgálatomba, hanem a Nap szolgálatába. - Igenis – felelte a weequay, anélkül, hogy felnézett volna. - Rendben. Állítsátok le a tüzelést és engedjétek fel az embereim. Te pedig a Menedékre jössz. Egyedül. - Értettem – bökte ki nagy nehezen ezt az egy, mégis jelentõs szót. – Azonnal indulok. A fegyverek elhallgattak mindkét oldalon, és a vadászgépek a közelharcot abbahagyva tértek vissza a sajátjaikhoz. A hajók fedélzetérõl mentõhajók futottak ki, hogy a kilõtt hajókon még túlélõket keressenek. Korvik felsóhajtott a térkép felett és elnyújtott mozdulatokkal nyújtózott ki. Karrierjének legnehezebb óráin volt túl, és nem is sejtette a weequay, hogy milyen szoros is volt. Mindenesetre megcsinálta, megnyerte a csatát. Ha pedig végre leszámol Zogbával, akkor egy új, egy erõsebb Fekete Nap fog születni, új alapokon.
|
|
|
Post by Enz on Aug 1, 2012 17:47:53 GMT 1
Zadyn Korvik, a Fekete Nap vigoja - és reményei szerint jövõbeli vezetõje - nem különösebben szerette elhagyni megszokott lakrészét a Menedéken. Azonban amióta ez a konfliktus tartott, szinte csak aludni tért be a szobájába és ideje legnagyobb részét az állomáson kialakított parancsnoki központban töltötte. A belsõ konfliktus kezdetén alig pár hely volt hozzá hûséges, mára azonban, az itt aratott gyõzelem hatására legalább a Nap egyharmada tõle fogadott el utasításokat és neki utalta a bevételek meghatározott hányadát. A többiek sem voltak persze oda Zogbáért, a huttért sem rajongtak a többiek, de egyrészt mindegyikük csak nem állhatott át egy nap alatt, másrészt még korántsem volt eldöntött a konfliktus és Zogba ismert volt arról, hogyan is bánik az árulókkal. Az egyik hadnagyát például egy gödörbe rakatta, napokig kínoztatta, majd élve felgyújtatta és lelökette egy kanyonba. Az a fickó is elég kemény lehetett - azt pletykálják a mai napig, hogy nem is ordított, amikor lelökték és túlélte a kínzásokat. Pontosabban ha hinni lehetett annak a múmia kinézetû fickónak elõttük, akkor pontosan ott állt velük szemben. Ha csak azt nézték milyen erõt, milyen magabiztosságot árasztott magából, és mégis milyen nyugodt volt a szeme - az egyetlen része a testének, ami nem volt bekötözve - és milyen megfontoltak voltak a mozdulatai, akkor hajlamos volt hinni neki. - Tehát azt mondja, hogy Ön Josuh Granam? - tette fel újra a kérdést az egyik asztalnál ülõ Korvik. A férfi nyugodt hangon válaszolt. - Nem - a válaszra mindenki meglepõdött, elvégre úgy állított ide, hogy õ az. Most valami eszelõs idióta játszik velük játékokat? De az alapján, ahogy elbánt az õrökkel... - Nem csak azt mondom. Én vagyok Josuh Granam. - A Granam, a legátus - ízlelgette a kifejezést a zabrak vigo. Furcsa becenevet szedett össze, az biztos - Nem mindig találkozik egy élõ legendával az ember. - Legenda? Talán. - Hiszen az - szólt közbe Lyna, aki az egyik falnak támaszkodva figyelte a beszélgetést. - Zegba halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy a nevét nyilvánosan kiejtsék, mégis úgy terjednek a pletykák, hogy nem lehet gátat szabni nekik. - Pedig már öt éve történt minden - hárította el a legendaszerepet Granam. Úgy látszik ez nem az õ stílusa volt. Szeme környékén a megégett bõr állandó mozgásban volt, ahogy beszélt vagy levegõt vett. - Mindenesetre õ sem hiszi komolyan, hogy meghaltam. Tucatnyi orgyilkosát öltem már meg. - Hogyan maradt egyébként életben? - kérdezte az amúgy igencsak szûkszavú Lacroze hadnagy. Bár azóta határozottabban többet látták beszélni - sõt, néha mosolyogni - mióta magával hozta azt a szobalányt Nover Balirs házából. - Mármint, összeégve a sivatag közepén... - A helyi lakosok egyik törzse mentett meg. Összeszedtek és felgyógyítottak, már amennyire tudtak - a hangja meglepõen érzelemmentes volt bármirõl is beszélt. Talán már túl sok mindent átélt ahhoz, hogy emberi érzései legyenek. - Miért jött el tõlük? - folytatta a kérdezõsködést Lacroze. Akinek õ egynél több kérdést feltett, az egyértelmûen szimpatikus volt a számára. - Zegba megölette õket, a nõket és gyerekeket sem kímélve - most elõször lehetett valami halovány sajnálatot és szomorúságot érezni a hangjában. - Azóta bármerre megyek, mindenütt utolér. Betegesen sok pénzt ölt már az én halálomba, tõle szokatlan módon. - Hogyhogy? Miért ilyen fontos neki a maga halála? - terelte a beszélgetést Korvik twi'lek szeretõje a megfelelõ irányba. - Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki elpusztíthatom - közölte egyenesen, ám minden büszkeség vagy gõg nélkül, majd Korvikra nézve hozzátette. - Sajnos ez az igazság. - Nem haragszom - felelte könnyedén Korvik, aki felismerte, hogy holmi becsület meg hasonló nagy szavak miatt nem veszíthet el egy ilyen szövetségest. Ráadásul nem érezte magát megsértve: a másikat nem valamiféle beképzeltség vezérelte, csak tényeket közölt. És Korvik is tudta, hogy Zegba olyan védelmi vonal mögött rejtõzködik, amit több hónapos ostrommal sem tudna áttörni. - Ha képes lennék rá, maga nem állna itt. - Igen - bólintott lassan. - Zogba egyedül tõlem fél. Erõsebb lettem mint õ, nagyobbra nõttem nála. Bármikor elroppanthattam volna a nyálkás nyakát, nem csodálom hát, hogy árulást látott minden tettemben. - Mit tervez hát? - terelte ismét Lyna a megfelelõ mederbe a beszélgetést. - Nem akarok újra a Napnak dolgozni. Csak meg akarom mutatni Zogbának, hogy mi a sorsa annak, aki az erõsebbet nem öli meg az elsõ csapásnál. - Hogyan? - érkezett a következõ kérdés Korviktól, aki sejtette, hogy Granam nem csak ezt közölni jött ide. - Adjon alám embereket és hajókat és egy hónap alatt az egész Hutt ûrt felperzselem, Zegba fejét pedig ezüsttálcán nyújtom át. - Merész kijelentések - jegyezte meg Korvik. Titok azonban tetszett neki a férfi hozzáállása. Ráadásul egy dolog volt csak, amitõl a hutt emberei jobban féltek és õ most éppen tõle kért segítséget. - Ne pusztítson el túl sokat. Nem egy romhalmaz vezetõje akarok lenni - fûzte végül hozzá az egyetlen feltételt Korvik. - Megvan már kik fognak elpusztulni. Ez egy erõsebb hatalom akarata, nem az enyém. Rajtuk kívül csak azok a balgák tûnnek el ebbõl a világból, akik közém és közéjük állnak. - Amíg az idiótáktól szabadít meg, addig nincs gond - értett egyet Korvik. - A flottát hamarosan megkapja. - Köszönöm - mondta Granam, majd megfordult, hogy elsétáljon. Lacroze szólt még utána. - Miért hagyja így a bõrét? A modern baktakezelés csodákra képes. - A fájdalom - mondta meglepõen távoli hangon. - A fájdalom segít emlékezni mindenre. Tényleg furcsa fickó volt ez a Granam, mi több félelmetes. Nem csoda, hogy Zogba emberei a mai napig félve ejtik ki a nevét. Korviknak azonban tetszett a fellépése és akarata. Egy igazi nagy ember, olyan, akirõl azt hinné az ember, csak holoeposzokban létezik. És mégis, itt áll elõttük és az õ segítségét kéri a bosszújához. Úgy gondolta ennél már semmi sem tudná jobban legyezgetni a hiúságát.
|
|
|
Post by Enz on Nov 24, 2018 8:56:42 GMT 1
A Fekete Nap egykori utolsó bástyája hihetetlen gyorsasággal esett el a rendszerbe özönlő hapan és sith hajók előtt. Persze köze lehetett a dologhoz annak, hogy a beérkező erők „véletlenül” aktiváltak pár jelzőbóját úton a rendszerbe, így a bűnözők nagy része elszelelt mire odaértek. A maradékot, aki túl sok kreditet és fűszert akart a hajóiba pakolni pedig néhány lövéssel szétkergették és megadásra kényszerítették. Az egészben szinte semmi kihívás volt. Szinte tette hozzá magában gunyorosan Elin Mirna flottatengernagy, az egész hadművelet vezetője, a hapan fegyveres erők legtekintélyesebb admirálisa. Azon kevesek közé tartozott a régi elitből, akik rögtön Charis királynő mellé álltak, és nem a Gavian Olanji-félék hagymázos álmát követték a bukott polgárháborúba. Őfelsége ennek megfelelően jutalmazta őt és családját, így húgát, Eeynt aki a hapan hírszerzés feje lehetett és őt, aki most a fél hapan-sith egyesített flottát kapta meg, mint főparancsnok. - Biztosítsák a rendszert, állítsák fel az ellenőrzőpontokat és a korai jelzőrendszert! - adta ki az utasításait. Hajói mind a hapan csatasárkányok fejlesztett változatai, D-1Adv. modellek voltak, amik bármelyik modern hajóval szemben eredményesen vehették fel a harcot hála a sith katonai misszió által biztosított fejlesztéseknek és kiképzésnek. Mellettük a sith flotta régebbi típusokból állt, de igyekeztek a legjobb hajókat kiválasztani a küldetésre. - Hogy áll az egysége, Tiaena Chia commodore? - fordult a hídon mellette álló fiatal hapan nőhöz, akit már régebbről ismert. A nő egy tökéletlen volt, a magas hapan genetikai sztenderdeknek nem megfelelő példány, aki csak a királynő reformjai miatt kerülhetett ilyen magas pozícióba. A nő annak idején az ő csatasárkányai egyikén okozott egy kisebb galibát és az őt megbüntető parancsokot gyanús körülmények között összeverték egy legénységi eltáv során. Mirna megvetéssel gondolt a lányra, de fagyos távolságtartással elfogadta a tényeket. Az irányítása alatt álló vadászerő pedig tökéletesen ellensúlyozta a birodalmi flották történelemi gyengeségét, az elégtelen vadászkomponenst. - Az Aityra Különítmény mind az öt hordozója és ezerkétszáz vadászgépe bevetésre készen áll! - húzta ki magát a nő, a flottatengernagy pedig bólintott. A holovetítő hívást jelzett és hamarosan megjelent rajta a sith kel dor admirális, Gnost-Zenar képe, aki a sith erőket vezette, de az ő parancsoksága alá tartozott. A férfi szalutált neki, amit a flottaadmirális viszonzott. - A csapataink sikert jelentettek minden fontosabb rendszerből. Af’El és Junkfort is elestek, a korai jelzőrendszert pedig már telepítik a Hutt Űr határán. Ha bárhonnan flotta érkezik, időben értesülni fogunk róla - jelentette a nonhumán admirális, a hapan nő pedig elégedetten bólintott. - Legyen gondjuk rá, hogy az inkvizítorok megfelelően legyenek szétosztva a flottákban - adta ki a következő utasítást. A sith kultisták, akiket mostantól más néven hívtak, szintén visszatetszést keltettek a nemes vérvonalú hapan admirálisban, de tudta, hogy az ellenségnek könnyedén lehetnek hasonló trükkjei, így a harctéri szükségszerűség megkívánta, hogy ők is alkalmazzák őket – ellenérzései ellenére. A stratégiai holokivetítő felé fordult, és a kel dor holografikus alakja vele együtt fordult. A hapan és birodalmi erők külön-külön vonultak fel az egyes rendszerekbe, szinte egyszerre, óraműpontossággal csapva le. Nagyjából mintegy ezer hajójuk vett részt a „rendészeti akcióban”, és mintegy ezer másik az érintett szektorokon kívül várta, hogy szükségessé válik-e a beavatkozása. Mirna admirális személyesen tervezte meg az akciót és annak minden részletét a legkisebb részletekig. Érdemi ellenállásban szinte sehol sem ütköztek, a tényleges veszteségük minimális volt csupán. - Admirális asszony - húzta ki magát egy fiatal tiszt előtte, mire ő hátrébb lépett az asztaltól, és biccentett felé. - A frontparancsnokok a vonalban vannak. - Kapcsolja őket - intett hanyagul, mire újabb két holoalak jelent meg. Rilara Thane commodore hozzá hasonlóan ősi nemesi hapan vérből származott, ám ennek ellenére meglehetősen középszerű parancsnok volt. Akárcsak a Galaxistörténelem katonai vezetőinek 95%-a, tette hozzá magában, így ezt aligha róhatta fel neki. - Admirális asszony, Af’El pacifikálásra került. A bűnözők mind halottak vagy elfogásra kerültek - jelentette elégedetten. - Admirális - tisztelgett az idősebb szakállas fickó, a sith Davos admirális is. Mint egykori kultistában, nem bízott benne, de mivel Moskau Főkormányzó bizalmi embere volt, aligha zárhatta ki az akcióból. - Junkfort rövid harc után elesett, a rendszer a miénk. - Remek - bólintott az admirális kimérten. - Ezek lesznek a mi ütközőzónáink, mint a Hutt Űrből kivezető két fő útvonal csomópontjai. Kezdjék el a megerősítésüket a terveknek megfelelően! - Igenis! - tisztelegtek mindketten, majd a kel dorral közösen bontották a vonalat. Nagyszerű, minden a tervek szerint haladt, gondolta elégedetten. Már csak egy valamit kellett megtennie, hogy bizonyosan harapjanak a csalira. Négy nehézpáncélos hapan gárdistával a nyomában a hangárba indult.
A vezérhajó egyik hangárjában már várt rá az a különleges szállítmány, amit kért: a rendszerben elfogott magas rangú bűnözők, egy humán és egy weequay férfi. Utóbbi fajtájára jellemző módon meglehetősen gusztustalan teremtés volt, de a nem különösebben jóképű humán is versenyzett vele ebben. Mindketten a hangár padlóján térdeltek, az őket kísérő gárdisták gyűrűjében, de ahogy észrevették őt, rögtön megélénkültek. - Ezt nem tehetik velem! A Fekete Nap vigoja vagyok! - kezdett mocorgásba a fickó, de a gárdisták pár rúgása jobb belátásra térítette. Mirna megállt felettük, és meg sem próbálta leplezni lenéző, megvető arckifejezését. - Csakugyan? - kérdezte, de látszott, hogy választ nem vár. - A helyi vigo és a kalózflotta parancsnoka. Nem tűnik úgy, hogy túl jó munkát végeztek. - Én mondtam, hogy induljunk el hamarabb - motyogta maga elé a weequay. - Kussolj, Caffa - szólt rá a vigo, és a hapan gárdisták újabb ütésekkel hallgattatták el a kettőt, és Mirna admirális lefittyenő ajkakkal figyelte őket. - Nos, a lényegre térve. Szépen tájékoztatják a bűnöző barátaikat, hogy a jövőben ne húzzanak ujjat a sith-hapan erőkkel - közölte velük az elvárásait. - Azt hiszi bolondok vagyunk? - kérdezte a weequay. - Ígyis-úgyis megölnek minket! - Nem működünk együtt - értett egyet a másik fickó is. A gárdisták már emelték a puskatusaikat, hogy így hallgattassák el a két szerencsétlen, de az admirális felemelte a kezét, mire a levegőben megálltak a fegyverek. - Félreértettek. Az egyikőjük lesz az üzenetküldő, a másikójuk az üzenet - közölte kegyetlenül, mire mindketten összerezzentek, sejtve, hogy mire is célzott pontosan. - A kérdés már csak az, melyikük szereti jobban a szánalmas kis életét.
|
|
|
Post by Enz on May 31, 2019 11:05:02 GMT 1
Az összegyűlt Sith-Hapan flotta csodálatos képet festett, ahogy hajói felvonultak a császárnő-királynő, Charis zászlóshajójának fogadására. Az egyedileg átalakított SSD Tears of Loh'lit önmagában is felséges képet festett, főleg, hogy egyedüli szupercsillagrombolóként volt jelen a flottában. Az osztály két másik hajója, a Grodin Tierce és az Emperor Wenthar egyelőre tartalékban maradtak a Birodalom területvédelméért felelős Moskau Főkormányzó parancsnoksága alatt. Ugyanakkor a császárnő biztos volt benne, hogy semmi szükség nem lesz rájuk. A felsorakozott hajók között számos modern típus is megfigyelhető volt, például a tekintélyt parancsoló SiSD-ek odonit fézereikkel, Judicator és Aurora nehéz hajók vagy a hapan technika remekei, a kecses Sárkányfészek hordozók és az ellenséges hajók felnyársalására képes Csatacsillag rohamcirkálók. A hapan vadászok remekül ellensúlyozták a birodalmi flotta történelmi gyengeségét, a gyenge vadászfedezetet, fejlesztett Csatasárkányaik pedig gyilkos tűzerőt képviseltek. De a technológia kritikátlan csodálata gyengeség volt, emlékeztette magát Charis a híd megfigyelőpontján állva. Ebbe bukott bele nagyapja, Sheev is, amikor bolond módon vakon bízott a Halálcsillag erejében, hogy aztán vele együtt pusztuljon el. Bevillant neki mindaz, amit álmában látott: a Halálcsillag roncsa mellett állt és Sheev húsba maró kacaját hallotta visszhangozni a sziklaormokon. Biztos, hogy amit látott, nem valóság volt. Nem az a valóság, amit ő ismert. És ez feszélyezte. - Felség, a parancsnokok engedélyt kérnek az átszállásra - lépett mellé adjutánsa, Ci'hani dukana. - A Chume'da még mindig a szállásán van? - pillantott rá a császárnő, de válaszra nem volt szüksége, hogy tudja, így van. - Hívja őt is a trónterembe, akárcsak a parancsnokokat. - Igenis, felség - hajolt meg enyhén, majd elfordult és elsietett, hogy intézkedjen. - Antaria kapitány, jöjjön velem. A császárnő gárdisták gyűrűjében haladt végig a folyosón, nyomában a kapitánnyal, aki harmincas évei közepén járt. Külsejében kevéssé nyilvánult meg a hapan elegancia, arca kemény, már-már férfias volt, ahogy testalkata is igen erős volt. Bár semmiféle olyan genetikai defektussal nem rendelkezett, ami tökéletlenné tette volna, alig részesült jobb bánásmódban a régi rendszerben, a képességei ellenére sem. A Gavian Olanji-féle lázadás során a nő kitüntette magát, így miután a zászlóshajó előző kapitánya életét vesztette Adumarnál, a császárnőt őt nevezte ki a helyére. A trónterem maga is igen impozáns képet festett, de persze nem volt annyira hivalkodó, mint Enz hasonló létesítménye a Yamato-n. A trónus csak enyhén volt magasabban a padló többi részénél, és a berendezés inkább hasonlított a Palpatine-féle modernista irányvonalra, semmint a régi monarchiák túlzó külsőségeire. Persze a trónus inkább a hapanok eleganciáját tükrözte vissza, ahogy például a terem közepén végigfutó aranyszegélyű vörös szőnyeg is hasonló benyomást keltett. A császárnő elfoglalta a helyét a trónon, és nemsokára feltűnt az ajtóban Allana is, aki láthatóan még mindig nem egy parancsoláshoz szokott trónörökös képét festette. Sebaj, majd belejön pár ilyen után, vonta le a következtetést, ahogy a lány elfoglalta a helyét a trón mellett. Adjutánsa és a kapitány a trón előtt álltak meg, a szőnyeg mellett, arccal a terem közepe felé, hogy se az uralkodónak, se az utánuk érkezőnek ne mutassák a hátukat. Elsőként Mirna admirális, az egyesült flotta parancsnoka tűnt fel, aki hófehér uniformisában úgy festett, mint a régi birodalmi főadmirálisok. Őt szorosan követte Rilara Thane commodore, mindketten a régi hapan arisztokrácia képviselői. Végül a tökéletlenekből felállított Aityra Különítmény parancsnoka, Tiaena Chia kapitány tűnt fel, aki tisztes távolságra állt meg a két másik hapan nőtől, ezzel is jelezve megbúvó ellentéteket. A sith flotta részéről nem sokat kellett várni a kel dor Gnost-Zenar admirálisra, aki meglehetősen szokatlan képet festett a flotta vezérkarában. Ugyan már a Pellaeon-féle Maradvány is megnyitotta a sorait a nonhumánok előtt, hogy ilyen magasra jussanak, igazi kuriózum volt. Utolsóként őt követte Davos admirális, aki egyszerű csempész életét feladva lett a Sith Egyház buzgó követője és ez egyenesen admirálisi rangig juttatta. Ugyan az Egyháznak már nem volt saját hadereje, ő továbbra is büszkén viselte arcán az egyházi tetoválásokat. A sith tisztek a szőnyeg másik oldalán álltak meg. Utolsóként egy magas, nyúlánk férfi lépett be, akiről sápadt bőre és arcába lógó hosszú, rendezetlen színtelen haja, valamint ruházata gyorsan elárulta, hogy nem katonáról van szó. Arcát a fajára jellemző barázdák borították. Egy vad faj képviselője, aki inkvizítor lett, a legmagasabb rangú a flottában szolgálók között. - Wresh inkvizítor szolgálatára, felség - hajolt meg ő is, bár kissé darabosan, majd csatlakozott a felsorakozottak sith oldalához. - Azt hiszem, mindenki itt van - pillantott végig a megjelenteken Charis. - Mirna admirális, hallgatom a beszámolóját. - Felség - lépett előrébb a nő, feszesen kihúzva magát. - Erőink teljes egészében pacifikálták Saleucamit és a környező rendszereket, az ellenállást mindenhol felszámoltuk. Saját veszteségünk elhanyagolható volt, a bűnözők nagy része menekülőre fogta. A részletes jelentést már eljutottam felséged számára írásban. - Köszönöm - biccentett trónusán ülve Charis, majd az összegyűltek felé fordult. - Gondolom, sejtik, hogy nem csak azért érkeztem, hogy ellenőrizzem, mi folyik ezen a jelentéktelen szemétdombon. Jól gondolják. Az Első Rend nagyon elszemtelenedett, azt hiszik, ők a Birodalom jogos utódjai. De most nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mint amivel meg tudnak birkózni. Mirna admirális, gondolom elkészültek az offenzív előkészületekkel. - Igen, felség - felelte határozottan a nő. - A teljes flotta kész behatolni a Hutt Űr területére, hogy összezúzza ezeket a feltörekvő senkiket. - Nagyszerű - húzódott gonosz mosoly Charis arcára. - Ismertesse a tervet! Mirna középre fordult újra, ahogy a trónus előtt egy hatalmas holotérkép jelent meg, rajta a Hutt Űr felső részét mutatva. - A flottát három részre osztjuk. Két ötszáz hajóból álló különítményre, és egy ezer hajóból álló főerőre. Ahogy ezt kimondta, máris megjelent három darab háromszög a képen, olyan méretben, hogy indikálja az erőviszonyukat is. - Egy hapan különítmény Thane commodore vezetése alatt Bimmisaari és Boz Pity felől indít támadást, míg egy sith különítmény Davos admirális parancsnoksága alatt Kegan és Kessel felé csap le. A főerők eközben megtámadják az ellenséges erőket Cantonicánál, majd folytatják az útjukat a Hutt Űr felé. A három flotta Ton Muundnál találkozik újra, ahol megsemmisítjük az ellenség főparancsnokságát, biztosítva minden megszerzett területet. - Ambiciózus - jegyezte meg Charis. - Akárcsak ahogy egykor szétverte az ellenem lázadó nemesek flottáját Tzullnál. - Túl kegyes hozzám, felség - hajtott enyhén fejet. - Bölcs dolog megosztani az erőinket? - szólalt meg most Gnost-Zenar. - A számbeli fölény a miénk. Az Első Rend legjobb erőit lekötik a Fény Hadserege elleni harcok. Ezzel arra kényszerítjük az ellenséget, hogy válasszon: megossza erőit vagy területeket adjon fel egy döntő csata reményében - válaszolta Mirna, aki egész ügyesen leplezte mi is a véleménye egy férfi, ráadásul non-humán férfi közbevetéséről. Ebben mindig is egészen mesteri volt, szemben húgával, Eeynnel. - Azt se felejtsék el, hogy a bűnszervezetekkel való tárgyalás kudarcba fulladt és harcok voltak a vezetőségükben - tette hozzá a császárnő. - Van más megjegyzés? Senki se jelentkezett. Mindenki pontosan értette a feladatát. Az Endor utáni Birodalom nagy gyengesége az volt, hogy a kompetens parancsnokok szinte mind odavesztek. Azonban úgy tűnik Aweris, bár nagy csapás volt, nem ismétli meg újra a történelmet. Moskau vagy Mirna kipróbált, sokat bizonyított parancsnokok voltak, kompetens beosztottakkal. - Készítsék elő a hajókat a támadásra! Lelkesítő beszédet mondok majd a katonáknak - jelentette be. A jelenlévők mind tisztelegtek. - Éljen a császárnő! - kiáltották egyszerre.
Charis csendben figyelte, ahogy a trónterem kiürül, míg végül csak Allana maradt ott, olyan szobormerev testtartásban, mint ahogy a megbeszélés alatt végig állt. Érezte benne kavarogni az érzelmeket: a zavarodottságot, a félelmet és a gyűlöletet. Remek alapanyag volt, de nem akarta túlságosan is erőltetni az útját a Sötét Oldalon át. - Újra találkozni fogunk vele - szólalt meg minden előzmény nélkül, láthatóan felkeltve Allana figyelmét. - Rinnel, a maszkos férfivel. - Ó - felelte a lány bizonytalanul. - Mikor a hídon harcoltam a Jedik Kardjával és ő odament hozzád… mutatott valamit - pillantott rá a szeme sarkából a császárnő. Allanán érezni lehetett, hogy izgatottabbá válik a felvetésre, de az arca szinte teljesen mozdulatan maradt. Szinte. De Charis látta az apró jegyeket rajta, amik arról árulkodtak, hogy bármi is volt az, személyes jellegű lehetett. - Hűséges vagyok hozzád - felelte végül a fiatalabb lány. - Újra harcolok érted, ha a helyzet úgy kívánja. - Ebben biztos vagyok - mosolyodott el Charis, majd közelebb húzta a fiatal lányt, és egy gyengéd csókot lehelt az ajkára. Azért közben legbelül remélte, hogy a testiséget nem használta fel Sheev az ifjú Anakin manipulálására. - Most menj és készülj. Hamarosan megízleled az első áldozatod vérét - bocsátotta el Charis, és így egyedül maradt a trónteremben, az őröket leszámítva. Sok ideje azonban nem volt elmélkedni, ugyanis személyi kommunikátora csipogni kezdett. Kíváncsian vette a kezébe a készüléket, amin keresztül személyesen Rin üzent neki. Aki most már Legfőbb Vezérnek hívatta magát, úgy tűnik. Békét akar, pfft. Talán arra jött rá, mennyire nincs esélye két erős ellenfél ellen? Vagy valami egész másról lehetett szó? Akárhogy is legyen, államaik már olyan ütközőpályán voltak, amiből nem lehetett kitérni. Válaszüzenetet kezdett pötyögni.
Rin Legfőbb Vezérnek
A béke hazugság. Csak szenvedély van. Hamarosan lehetőségünk lesz személyesen is találkozni, ne aggódjon. Allana is ott lesz.
Őfelsége Charis, a sithek császárnője, hapan anyakirálynő
Elégedetten mosolyodott el. Hamarosan elválik valójában milyen fickó is ez a Rin.
Órákkal később Az udvarban szokásos sujtásos világoskék, fehér szegélyekkel dísztett egyenruháját viselő Charist holokamerás droidok vették körbe, ahogy trónusa előtt állt. Az expedíció parancsnokai, válogatott tisztek és katonák álltak fel előtte szabályos négyzetekben, miközben szavait a flotta minden hajójának továbbították. Allana ismét a trón mellett foglalt helyet, bevett pózában, ami legalább komolyságot kölcsönzött neki, ha már határozottságot nem tudott. Hadd lássák csak minél többen őt is, és szokják meg, hogy mellette van.
Katonák! Hűséges alattvalóim! Sokan közületek a véreteket ontottátok a Birodalomért a lázadók és árulók ellen Awerisnél vagy Tzullnál, megannyi fontos és véres ütközetben. Társaitok az életüket adták egy eszményért, az Új Rendért, és annak jogos vezetőiért a Palpatine-dinasztiáért. Sokan elpártoltak tőlünk, de ti kitartottatok a látszólag kilátástalan helyzet ellenére is, a legnehezebb időkben is. Végtelenül hálát és megbecsülést érzek ezért az áldozatért, és hűségeteknek még életetekben meglesz a jutalma, ezt garantálhatom! Most újra harcba indulunk, egy olyan ellenfél ellen, amely gúnyt űz a Birodalom örökségéből és perverz módon meghamisítja azt. Ambícióik azonban nem állnak összhangban képességeikkel. Kipróbált katonáim, a ti segítségetekkel megmutatjuk nekik, ki is a Birodalom eszméjének valódi letéteményese! Összezúzzuk őket, és ezzel nemcsak nekik, de a Galaxis egészének megmutatjuk, hogy az ESB még mindig olyan erő, amivel számolni kell a galaktikus politikában! Minket nem lehet leírni, mint vesztesek! Visszakapaszkodunk a szakadék széléről és erővel visszavesszük azt, ami a jogos jussunk, a Birodalom régi dicsőségét! Katonák! Uralkodótok tekintete fog titeket kísérni a mostani sorsdöntő összecsapásban! Ne hezitáljatok, ne tétovázzatok! Sújtsatok le ellenségeimre! A Birodalom dicsőségéért!
- Éljen a császárnő! - visszhangozták a katonák fellelkesülve, ahogy a flotta hajói hipersebességre váltottak.
|
|