|
Post by Enz on May 21, 2016 21:40:18 GMT 1
Esfandia planetoid az ismert Galaxis határán. Régen csillag körüli pályán állt, de máig tisztázatlan okok miatt letért erről és a mélyűrben kötött ki. A magja azonban még így is elég radioaktivitással rendelkezett ahhoz, hogy saját - elsősorban metánból és hidrogénből álló - légköre legyen. A bolygó Generis mellett az egyetlen olyan hely, ahonnan HoloNet relék vezetnek az Ismeretlen Vidékre. A vong háborúk idején ezért a Galaxison kívüli támadók megpróbálták a távközlési bázist megsemmisíteni, de nem jártak sikerrel. A planetoid őslakosai a brrblpp névre hallgató, virágszerű alakú, átlátszó amőba testű szentiens lények, akik azonban alig pár ezren vannak. A kívülállók által az egyszerűség kedvéért csak Hidegeknek becézett lények hatalmas kerteket művelnek és különféle rovarokat tenyésztenek, amelyeket aztán pénz helyett használnak.
|
|
|
Post by Enz on May 21, 2016 22:14:29 GMT 1
Miura kapitány kissé tanácstalanul pillantott körbe az állomás minden irányba szétágazó folyosóján. Akárcsak a chiss űrbe vezető fő útvonal mellett lévő Shinzen állomás, úgy az itt lévő Shugo állomás is a legjobb nagai hadmérnökök munkáját dicsérte, akik alig pár hét alatt húzták fel a komplexumot. Az katonásan steril és puritán kialakítású folyosókon járva igazán távozhatnékja volt bárkinek, és talán ez is volt a cél. A központi irányítóteremből elágazó folyosók végén lévő dokkokban azok a hajók várakoztak, amelyeket mélyűri felderítésre osztottak be. A készletek feltöltése mellett csak másodlagosan, mintegy kellemes kiegészítésként szolgálták az itteni távkommunikációs relék védelmét. - Azt hiszem ez lesz a jó irány - jegyezte meg, miután újból leellenőrizte a plafonról lógó hatalmas kivetítőket, és megindult a jelzett számú folyosón. Rosszul vette volna ki magát, ha nagyon elkésik a saját hajójáról. Életében sosem kellett saját hajót parancsnokolnia, hanem csak Nagin látott el különböző adminisztratív, logisztikai és kiképzési feladatokat, köszönhetően ősi családból való származásának. Márcsak ezért is különösen kegyetlennek találta a császár büntetését, persze amilyen dühös volt, akár halálbüntetés is kiszabhatott volna rá, annak ellenére, hogy semmi hibát nem követett el. De igazából nem bánta, hogy elszakadhat az íróasztalszagtól, és valami érdekeset csinálhat. Megállt, és a falnak támaszkodva aprót sóhajtott. Hiába próbált pozitív lenni, nagyon félt attól, hogy veszélybe sodorja az alá beosztottak életét tapasztalatlansága miatt. Talán jobb lett volna, ha mégis kivégzik, nem függne most ennyi jó katona élete tőle. Erőt vett magán, és folytatta az útját tovább a folyosón, csak a következő leágazásnál megállva, ahol jobbra fordult. Néhány perces séta múlva észrevette a dokkolva várakozó négyszáz méteres Kamakura-osztályú fregattot. - Shirakawa - olvasta a hajón lévő feliratot. Remek, úgy tűnik jó helyen járt. A Kamakura-osztály viszonylag új fejlesztés volt, kifejezetten önálló mélyűri felderítésre tervezték, így nagy hatótávolságú érzékelőket és kommunikációs reléket kapott, valamint nagy sebesség kifejtésére képes hajtóműveket. Fegyverzete kissé gyérebb volt egy Hiei-osztályú nehézfregatténál, de négy Sakura mélyűri vadászgépet is magával szállított, így összességében nem maradt el tőle tűzerőben sem. A kapitány még a beengedőzsilipnél megállt egy pillanatra, majd mély levegőt vett, kihúzta magát és belépett. A túloldalon várakozó két fegyveres és egy altiszt sietve tisztelegtek. - Miura Mari kapitány - mutatkozott be, mintha ez szükséges lett volna. Próbált magabiztosnak tűnni, de ő aligha szokott parancsnokláshoz. - Én vagyok a hajó új parancsnoka... azt hiszem. Valaki idehívná a rangidős tisztet? Erről ennyit, gondolta magában, és ha nem lett volna ennyire ideges, talán még kuncog is a saját ügyetlenségén.
|
|
|
Post by Haruhi on May 21, 2016 23:45:43 GMT 1
- Arra nem lesz szükség - szólalt meg egy hang, mely egy díszegyenruhás főtiszthez tartozott, ki nyomban emelve kalapján bemutatkozott - Kaigun-shōsa Soga no Rin, üdvözöljük a fedélzeten, Kaigun-chūsa Miura. Ha kérdése van, vagy a szállását keresi, jelezze nekünkMintha minden mondata puszta kijelentés lett volna, mégis arcán nem görcsös fegyelem vagy az aszalódó gondterheltség ült, melyek általában párosultak ahhoz. Az alparancsnok fájlai nem számítottak kifejezetten terjedelmesnek, s ez cseppet sem volt véletlen tekintve hogy az akadémiát követő kisatírozott incidense után ebben a szektorban töltötte eddigi szolgálatát, ugyanezen a hajón, egyre magasabbra kerülve a ranglétrán viszonylag rövid időközönként, leszámítva azt hogy a parancsnoki rangot hozzájuk viszonyítva már megkaphatta volna. A tiszti, illetve a legénységi állomány viszonylag sokat cserélődött körülötte, előrébb jutására is ez volt az indoklás, nem rendelkezett érmekkel, sem pedig dícséretekkel. Hogy mi lehetett a bizalmasnak nyilvánított szekció, arra nem volt válasz, mindenesetre homályos ugyan, de nemesi származása valamiképp egy hullámhosszon lehetett talánb a rejtéllyel, mely ilyenkor lenni szokott. Akinek nincs okleveles származása, álatlában nincs is az az incidens mely után állományban maradhatna Az anyaga szerint mindenesetre egy minden szempontból alkalmas tisztről volt szó, nem a kortársak fölé zseniálisan emelkedő, hanem inkább az átlag középszerűséget maga alatt tartó egyik felső kategóriába lehetett sorolni. Mindössze akadémiai eredményei alapján persze, itteni szolgálata egynéhány év eltelte ellenére sem volt katonailag eseménydús, hogy bárki biztosíthassa magát. És épp mindez nem illett össze kívülről sejthető jellemvonásaival: bárki megesküdhetett volna hogy minden bizonnyal jól érezte magát bőrében, mégsem tűnt egy száraz helyiségben őrzött archaikus lőporos hordónak, aki bármikor felrobbanhat az energiától. Egyszerűen nem úgy festett, mint egy monotonitástól szenvedő egyén, ki rosszul érzi magát ha sokáig van távol - márpedig a Shirakawa hónapokat is töltött aktuális állomáshelyétől távol, akárhol is volt az épp a határrégióban
|
|
|
Post by Enz on May 22, 2016 12:45:39 GMT 1
Miura kapitány kissé idegennek érezte magát ebben a környezetben. Mivel előtte sosem szolgált hajókon, hirtelen igen szűkösnek érezte ezeket a folyosókat. Igaz az űrutazás nem volt ismeretlen a számára és a hercegnőkre is ő vigyázott, amíg a Yamato-n utaztak, de ezen alkalmak egyike sem tartott több hónapig. Csak remélni tudta, hogy idővel megszokja az állandó bezártság érzését. Bár őszintén szólva más választása nem is igazán volt. Ahogy a rangidős tisztet hívta, szinte rögtön feltűnt egy díszegyenruhát viselő, fiatal nagai nő, aki valamiért az egyik szemén fedőt hordott. Így máris inkább egy B kategóriás holofilm tipikus kalózára emlékeztette, semmint egy flottatisztre. - Köszönöm, Soga alparancsnok - bólintott sután a bemutatkozásra. A tiszt valószínűleg már várhatott rá. Talán ő sem túl boldog, hogy egy hozzám hasonló főáálású aktatologató lett a hajó kapitánya. Korábban a taktikai szimulációk voltak a legközelebbi élményei a harchoz, ami nem sokkal több, mintha egy holojátékkal készült volna fel a parancsnoklás feladataira. De talán még örülhetett is neki, hogy lefokozni azért nem fokozták le. - A-azt hiszem... szívesen körbenéznék. Ha körbevezetne. Mármint ha épp nincs máshol dolga... Sapkáját idegesen szorongatta a kezében, mintha nem ő állna a nő fölött rangban, hanem fordítva.
|
|
|
Post by Haruhi on May 22, 2016 15:52:29 GMT 1
- Jelenleg épp ez a dolgom - tett karjával egy alig észrevehető, legyintő mozdulatot - Egyszázhárom órán belül hajózunk ki, a parancsnoksági eligazítás részleteit már össegyűjtöttem. De mivel lesz ideje utólag átrágnia rajta magát, csak kövessen, nagy vonalakban megmutatom. Hét órán belül éjszakai műszak és történetesen az enyém, ők majd bemutatkoznak miután itt végeztem Lelépnit intett a többi legénységi tagnak, s a néhány lépésre tőlük álló felvonóba lépett, megnyomva egy gombot amint a parancsnok is követte oda. Most sem látszott rajta hogy bármi nehezére esett volna, még akkor sem mikor imént utalást tett arra hogy nem kifejezetten a mostani, "nappali" műszakhoz tartozott, s tulajdonképp a pihenőidejét töltötte. A lift nem volt egészen hangtalan, ahogy lefelé siklott, halk zümmögése háttérzajt produkált a bent uralkodó csendnek. Átsiklottak egy szinten és az utolsó előttin állapodott meg, a félrecsusszanó ajtók pedig egy alapesetben tágas, de jelenleg zsúfoltságig telerakodott helyiséget fedtek fel. Az alparancsnok nem zavartatva magát belépett. A világítás kielégítő volt, a "járófolyosók" szabadon hagyva, s a konténerek között látni lehetett egy széles és magas bejáratot a csarnok túlvégén - Ez itt a hármas raktáregység - intett körbe, láthatóan egyáltalán nem sietett semmivel - hadtáp, fegyverek, lőszer, medikusi anyagok, alkatrészek. A többi hétben ugyanígy, az ellátmányainkat elosztjuk az egységek között nehogy valamiből minden odavesszen, ha az egyik helyiségben tűz üt ki vagy más módon hozzáférhetetlenné válik, mely esetben az ajtók hermetikusan záródnak míg a vészhelyzet elhárul vagy a megfelelő engedéllyel rendelkező vészhelyzeti egység megjelenik. Úgy tapasztaltuk meg korábban, hogy nem szerencsés ha a mélyűrben elfogyna az élelmiszer, egyetlen raktáregység miatt. A hajó torpedóit például nehéz lenne itt tárolni, szóval hiába is keresné... a nyolcas egységből felvonó vezet a hangárba, ha azt választjuk, többet láthat a hajóból. Soha jobb alkalom hogy feltegye első kérdéseit
|
|
|
Post by Enz on May 26, 2016 15:31:14 GMT 1
Miura kapitány kicsit feszengve haladt végig a turbólift felé vezető folyosón. Ugyan a Nagin lévő parancsnokságban sem volt szokatlan, hogy út közben tisztelegnek neki, mégis sokkal másabb volt a légkör. Ezek a katonák nem a nemesekből álló finom modorú katonai bürokráciát képviselték, hanem tapasztalt mélyűri felderítők voltak, akik közül nem kevesen néztek már szembe vagaari rabszolgahajókkal, kalózokkal, űrbéli anomáliákkal, valamint sok más vad űri fenyegetéssel és veszéllyel. Ez nem csak a kevésbé rendezetten tartott ruházatukban, de viselkedésükben és mozdulataikon is meglátszott. Idegennek érezte magát ebben a környezetben, és csak remélni tudta, hogy Soga alparancsnok elég segítséget tud neki ahhoz nyújtani, hogy életben tartsa a hajó legénységét. A lift viszonylagos magánya adott egy kis időt a számára, hogy rendezze a gondolatait, és kicsit összeszedettebben tudjon koncentrálni az alparancsnok mondandójára. - Logikusan hangzik - bólintott a nő raktereket illető magyarázatára, mivel végre egy olyan téma került szóba, amihez konyított is valamit. - Bár egy logisztikai rémálom lehet ezt mind számon tartani. - Minden fogyasztást pontosan nyilvántartunk! - válaszolt az egyik ládasor mögül egy hang. - Szóval felesleges itt kutakodni, mi nem üzletelünk a feketepiaccal. Amúgy is késnek a megrendelt érzékelőbóják, szóval inkább azzal kéne... Miközben az alak beszélt, lassan kikászálódott a ládák közül, és csak ekkor szembesült azzal, hogy kivel is beszélt. A fiatal, alhadnagyi ruhát viselő nagai férfi hirtelen megdermett a látványtól, de legalább olyan sokkoló volt a jelent a kapitány számára is. - Öm, uram, izé... asszonyom - motyogta a férfi, majd sietve vigyázzba vágta magát, majd sűrű hajlongások közepette előadta mondandóját. - Bocsánat, asszonyom, azt hittem újabb fukar bürokratát küldtek a nyakunkba az ellenőrzési hivataltól! - Tulajdonképpen igen - jegyezte meg halkan a kapitány. Nem volt túlságosan elragadtatva, de persze megértette azt, hogy a harcoló katonák rossz véleménnyel vannak a hivatalnokokról. A főparancsnokságon pedig rendszeresen a pénzt nyakló nélkül szóró katonák miatt idegeskedtek. - Maga pedig...? - Kitamura alhadnagy, a Shirakawa hadbiztosa, asszonyom! - jelentette katonás hanglejtéssel.
|
|
|
Post by Haruhi on May 30, 2016 16:54:33 GMT 1
- Ha már itt tartunk - vágott közbe finom érdektelenséggel Soga alparancsnok, ami érdekes váltás volt eddigi jókedvéhez képest - alhadnagy, mutassa meg a kapitánynak a hangárba vezető utat, engem az illemhelyre hív az időbeosztásom. Köszönöm. És már be is lépett a felvonó lezáródó ajtaja mögé, úgy tűnve el a raktárból mint valami kísértet. A két hátramaradt közűl csak a férfi nem volt meglepve, igaz néhány pillanatnyi tanácstalanság mintha ott bolyongott volna arcán - Erre, asszonyom - szólalt meg néhány rövid másodpercen belül az alhadnagy, s a terem túloldalán lévő ajtó felé intett Általában egy idegen olyasmit kérdezett volna, hogy mi üthetett belé, Miura kapitány azonban másmilyen kategóriába tartozott, követte a férfit és másmilyen kérdést tett fel néhány lépést, s némi rágósabb megfontolást követően - Kitamura alhadnagy, mit tud mondani Soga alparancsnokról? - Én azt hiszem kapitány, talán nem engemet kellene megkéreznie, aki mindössze három hónapja szolgál a hajón... - kezdte, de szabadkozásról szó sem volt, talán gondolatait szedte össze, mivel egy pillanatot követően folytatta - Tudja, úgy tűnhet hogy beszédes nagai, de ez inkább a körülményeltől függő. A hozzám hasonló újakkal szolgálaton kívül mondhatnám sosem beszél, inkább a régebbiek között látom, szolgálaton kívül pedig inkább olyan mint egy nyugdíjas flottatiszt: lemegy a bárba de nem karaokezik, azon kívül pedig minden idejét az obszervatóriumban tölti Időközben áthaladtak az átjárón, s a tekintélyesebb méretű tárolócsarnok a középen helyet kapott felvonóval együtt amolyan elosztónak bizonyult, mint holmi egyszerű raktáregységnek. A felvonó úgy tűnt, akár egy vadászgépet is fel tudott volna hozni a hangárból, s lehetett benne valami. Az alhadnagy arra vezette tovább - De senkivel nem bánik rosszabbul más főtiszteknél - egészítette ki hamarjában - egyszerűen csak nyugodt természetű, míg valami érdekeset nem talál. Ám ez utóbbival egy kicsit itt mindenki így van fent a hídon, elvégre felderítőhajó vagyunk. Persze ő azok közé tartozhat, akik valamilyen oknál fogva lettek ide helyezve, de erről nem tudok semmit mondani. Nemrégiben egy romboló kapitányává akarta előléptetni a parancsnokság, de visszautasította és inkább a Shirakawat kérte, mire persze elutasították. Ne értsen félre, kapitány - állt meg a felvonó oldalán, az irányítókonzol előtt - nem említeném, ha úgy vettem volna észre hogy bármilyen ellenvetése lett volna az ön kihelyezésével kapcsolatban. Itt elég nagy a hangsúly a legénység morálján és összetartozásán, bár... erről inkább a Fedélzeti Pszichológust kellene kifaggatnia
|
|
|
Post by Enz on Dec 26, 2016 2:08:27 GMT 1
Miura kapitány érdekesnek találta, hogy valaki három hónap leszolgálása után még csupán újoncnak számít. A flotta legtöbb hajóján rotációs rendszerben, kéthavonta cserélték a legénység legtöbb tagját, mindössze a protezsáltak és a különleges szaktudással rendelkezők jelentettek kivételt. Ennek következtében hat hónap alatt szinte teljesen lecserélődött egy-egy hajó állománya az egyszerű kadétoktól egészen a törzstisztekig felmenően. Az elv emögött az volt, hogy a katonák csakis a rendszabályok betartására ügyeljenek, és ne alakuljanak ki közeli kötelékek a személyzet, illetve a tisztek között. A nagai hadászati elképzelés ezt erős gyengeségnek értékelte, hiszen a harctéren a barátok iránti lojalitás, és az ő biztonságuk biztosítása sokszor megelőzhette volna a győzelem kivívását, így azonban mindenki pontosan tudta hová is köti elsődlegesen a hűsége. Ennek a szívtelen, de effektív rendszernek is létezhettek azonban kivétele, úgy tűnik ezek közé tartoztak a mélyűri járőrhajók is, elvégre a találékonyság és felxibilitás ilyen helyzetekben sokkal fontosabb volt, mint a vak engedelmesség. Persze a kapitány azt sem tudta kizárni, hogy csupán csak figyelmetlenség történt, ami még a magasan megszervezett, kifinomult és óraműpontosságú nagai közigazgatásban is előfordulhatott. - Köszönöm az értékes gondolatokat, alhadnagy - biccentett a kapitány, ahogy a hangárhoz értek. Itt két darab Sakura osztályú mélyűri vadászgép parkolt. Ezeket a gépeket a távolsági műveletekre tervezték, nem pedig elfogóvadászoknak, így a Shirakawa éles harci helyzetben csakis elhárítóágyúira és gyorsaságára támaszkodhatott. - Mondja, vett már részt űrcsatában? - Néha csempészekre kell vadásznunk, esetleg pár űrkalózra - felelte Kitamura, aki úgy tűnt maga sem érezte ezt túlságosan komoly előéletnek. - De persze az én dolgom csak annak összegzése, mennyi lőszert is lőttünk el egy-egy ilyen csetepatéban. - Ez legalább olyan fontos feladata, mint ami egy tüzérre hárul - nyugtatta meg Miura a munkája fontosságát illetően, és az alhadnagy hálásnak tűnt ezért. Ekkor visszaérkezett a mosdóból Soga alparancsnok, majd újra átvette a vezetést, és a műszaki részlegre vitte, aminek a közepén ott volt a hajó dobogó szíve, a szakuraditreaktor, ahol a rózsaszínes ércből kinyerték a működéshez szükséges energiát. Mint kiderült, új Sakuradit-M jelzésű reaktorokat kapott a hajó nem sokkal korábban, és a kapitány még sosem hallott erről a kísérleti fejlesztésű típusról semmit. Ezt követően a legénységi, majd R&R részleg következett, és alig pár órán belül végeztek is a híd szemlézésével. Miura máris fáradtnak érezte magát, és közben már az éjszakai műszakra is váltottak, így átadta a hidat az alparancsnoknak, majd elfoglalta a hajó kapitányi szobáját, amely az elkövetkező hetekben központjául fog szolgálni, ahogy mélyen a kevéssé felderített Vad Űr területére utaznak. Rövid rendezkedés után elnyomt az álom. Hat órával később a belső kommunikátora ébresztette, ő pedig kissé kábán ült fel az ágyán, majd ahogy realizálta, hogy miről is van szó, felugrott, és rányomott a hívásfogadó gombra. - Sajnálom, hogy ilyenkor kell zavarnunk, de úgy tűnik megérkezett a különleges vendégünk - hallotta Soga hangját a kommon keresztül. Miura felsóhajtott, elég rossz időzítés volt. - Azonnal a hídon leszek, Miura vége - zárta le hivatalosnak szánt, de kicsit sutára sikeredett módon a beszélgetést, majd kinyomta a gombot. Felvette egyenruháját a székről, amire kevéssé katonás módon odadobta, majd belebújt, és rövid igazgatást követően sietős, de nem rohanó léptekkel a hídra ment, ahová Soga már felkísérte a vendégüket. A hídon alig páran voltak csak rajtuk kívül, mivel a szükséges ellenőrzések az ő közreműködésük nélkül is folytak a hajó belső számítógéprendszerében. A hídon rajtuk kívül még egy nemesi ruházatot viselő fiatal fiú állt, ránézésre alig lehetett több tizenhétnél, és ez még a kapitányt is meglepte. Nem számított rá, hogy a Hiroyasu herceg által küldött különleges megbízott ilyen fiatal legyen. A fiú enyhén meghajolt felé, ahogy a hídra lépett. - Date Toushirou jelentkezik. Öröm lesz önökkel együtt utazni! - Miura Mari parancsnok, a hajó kapitánya - tisztelgett, majd a másik nő felé biccentett. - Ő pedig Soga no Rin alparancsnok, az elsőtisztem. Mi fogjuk az úticéljához kísérni. - Már amennyiben felvilágosít minket erről - tette még hozzá Soga, utalva arra, hogy eddig semmilyen konkrét utasítást nem kaptak. - A holnapi nap folyamán megkapják a javasolt útitervet! Azt előrevetítem, hogy a küldetésünk szigorúan titkos, és személyesen a herceg hagyta jóvá, tehát kerülnünk kell majd a forgalmas útvonalakat. Már ha arrafelé vannak ilyenek - mosolyodott el a végén Toushirou, mint aki csak egy vidám kis kalandra indulna.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 26, 2016 11:14:15 GMT 1
Egy külső megfigyelő a hivatalos szavakat mellőzve szorgos készülődésként jellemezte volna, míg egy legénységi tag szemszögéből a fejetlenséghez lehetett hasonlítani. A matrózoktól az első tisztig mindenki gyorsabbra ütemezte feladatát, ez egyrészt a nem kifejezetten mindennapi látogatónak, másrészt annak volt betehető, hogy az előbbinek hála mikor gondolkodásra került a sor, tovább tartott a kelleténél, s addig a munka nagy része megszakadt. Volt ki azért zavarodott pillanatokra össze, mert nem tudta volna elképzelni hova helyeznék át innét, ha valamit elrontana. Akadt aki kevesedmagával nem akart valamiért áthelyezésre kerülni, s ezért igyekezett. Először észre sem vette, másutt egy legénységen ezen jeleket könnyebb volt észrevenni, itt azonban valamiért jobban sikerült elrejteni frusztrációjukat - talán az ismeretlen légkör tette. Soga azonban valamiért egyik csoportba sem volt besorolható, ez Miura kapitánynak hamar szembetűnt. Őt mintha nem érintette volna meg egyikük érkezése sem. Persze nem egyedüliként lehetett kiemelni ebből a szempontból, de vele volt dolga a leggyakrabban hogy elsőként rajta tűnjön fel neki. Egyébként sem érintkezett gyakorta a legénység többi tagjával, ezt figyelembe véve azonban az említett többiek is tartózkodóbbak voltak a kelleténél. Hogy ezt az ő vagy a felügyelő érkezése váltotta ki, netán mindkettejüké, nem lehetett megállapítani - ettől független azonban gyanítható volt
- A váltás elfoglalta helyét, minden rendszer zöld, a hajón nem volt téves riasztás kettőszázkilenc napja, tizennégy órája és három perce - jelentette az alparancsnok, mellőzve minden egyébként helyénvaló megjegyzést, mely szebb köntösbe csavarta volna a puszta tényeket - Értettem Alparancsnok - biccentett a kapitány válaszképp, s áthelyezve testsúlyát székében, előre tekintett - Kormányos, manőverezzen ki a dokkból és készüljön a hipertérbe lépésre!
|
|
|
Post by Enz on Dec 27, 2016 0:18:25 GMT 1
Miura kapitány kicsit ideges volt, mikor alig pár órával később újra a hídra lépett, hogy az indulásukat levezényelje. Soha nem parancsnokolt még hajót előtte, és ez volt a hosszú út első lépése. A rendszer határain túl a Shirakawa és minden rajta szolgáló épsége az ő felelőssége volt. Bizonyos szempontból flottákat parancsnokolni egyszerűbb lehetett ennél, hiszen ott csak számokat lehetett látni, amik nőttek vagy csökkentek. Egyetlen hajó parancsnoki hídja azonban egészen más közegnek számított. A hídon ezúttal minden szék foglalt volt, és ott várakozott már Soga alparancsnok, valamint mellette ifjú vendégük is, aki láthatólaga maga sem volt teljesen idegen ezen a terepen, ennek megfelelően pedig nyugodtan nézelődve várta az indulást. Miura apró bólintással állt meg a parancsnoki szék előtt, majd meghallgatta Soga jelentését, és kissé remegő hangon adott utasítást az indulásra. A hajó a parancsának megfelelően félsebeséggel megindult előre, és az oldalsó ablakok mellől lassan eltűntek a dúracél falak, és a híd jobb ablakán keresztül jó rálátás nyílt Esfandiára, és a körülötte lévő számos nagai hadihajóra, amik alig voltak megkülönböztethetők a távoli csillagok fényétől. - Kapitány, a Shirakawa elérte az ugrási pontot! - jelentette emelkedett hangon Soga, Miura pedig aprót bólintott, majd nyelt egyet. - Úticélunk a sztenderd eljárás szerint az AHF-412-es jelzőbója! Hiperűrhajtóművek... indítás! - parancsolta, mire a kormányos meghúzta a megfelelő kart, és a csillagok csíkokká nyúltak a hajó körül. Miura most a fiatal Date felé fordult, aki szavak nélkül is tudta, hogy mi következik. - Kérem, ezt szűk körben vitassuk meg - szólalt meg, és Soga alparancsnok külön kérés nélkül a híd melletti eligazítóba vezette őket. Már épp készült volna visszatérni, amikor a kapitány megállította. - Jobb ha itt marad. Ha velem történik valami, akkor magának kell átvennie a helyemet - mondta, és mivel a fiatal fiú sem ellenkezett, bent maradt. Ahogy bezárult mögöttük az ajtó, Toushirou egy adatkártyát húzott elő, majd a számítógépbe helyezte, mire életre kelt az eligazító térképe, és vörössel egy útvonal jelent meg. Egy elképesztő érdekes útvonal. - Az úticélunk az EGB által irányított chiss területek határvidéke - szólalt meg a fiú a térkép magyarázataképp. - El kell kerülnünk a Shinzen határállomás és Odewara közötti Nagisendou-t, és a chiss területektől megfelelő távolságra manőverezve megérkezni az itt említett találkozási pontig. - Nem lenne egyszerűbb a chiss űr innenső oldalán haladni? - tette fel a kérdést Miura, miután röviden áttanulmányozta az útvonaltervet. - Attól tartok, ez a vagaarik aktivitása és az ismert Galaxishoz való közelsége miatt nem jó opció - mutatott rá Soga, és a kapitány egyetértően bólintott. - Azt elárulja, milyen célból közelítjük meg az EGB területeket? - kérdezte Miura kapitány. - Nem tenném, amíg feltétlenül nem szükséges. Legyen elég annyi, hogy nem ellenséges szándékkal - felelte Date, és mivel a parancsai egyenesen egy admirálisi rendfokozatot viselő császári hercegtől érkeztek, aki nem mellesleges a Konföderációban állomásozó Nagai Állandó Véderő parancsnoka is volt, Miura tudta, hogy nem érdemes akadékoskodnia. - Akkor legyen így! - bólintott a kapitány, aki azonban reggel óta egy falatot se bírt enni, és most hasa hangosan a tudtára adta emiatti elégedetlenségét. - Vegye át a hidat, alparancsnok egy időre.
|
|
|
Post by Enz on May 13, 2017 22:06:20 GMT 1
Bár Esfandia fontos kommunikációs és katonai központ lett a nagai megszállás óta, elhelyezkedéséből adódóan jelentős civil forgalmat is kénytelen volt bonyolítani. Bár már megkezdődtek a Nippon hiperűrútvonal építési munkálatai, annak elkészülte csak évek múlva volt esedékes, és addig az itt átvezető útvonal számított a legbiztonságosabbnak. A Hakudo Maru gond nélkül lépett be a Konföderáció területére az azonosítást követően, és ebben bizonyára szerepe volt annak is, hogy a menlevelüket a chiss területeken működő Tagomi kereskedelmi miniszter állította ki. Ottani segítőjük, egy hatamoto bizonyára jól végezte a munkáját, hogy ilyen rövid úton képes volt beszerezni a dokumentumot. Ugyan a diszkréten katonai célokra átalakított Shuinsen-osztályú szállítóhajó hídján álló Usanagi kíváncsi lett volna a kilétére, a császár ügyelt rá, hogy közvetlen beosztottjai ismeretlenek maradjanak egymás előtt, néhány ritka alkalmat kivéve. Ezzel kívánta garantálni, hogy csak hozzá legyenek hűségesek, és ne szőjjenek valamiféle összeesküvést ellene. A paranoia egy uralkodó bukásának a kezdete, mormolta magában, majd megfordult. Ideje volt felkeresnie állatias útitársát, mielőtt útnak indul, hogy valami fontosabbal foglalkozzon. Sietős léptekkel vágott át a hajó főfolyosóján, és a különleges kommandósok sietve kitértek előle. A hajó legalsó szintjére vette az irányt, ahol Saba számára megfelelőbb, sötét, nedves és párás környezetet alakítottak ki, ezzel szimulálva a barabelek földalatti fészkeinek környezetét. A Kutatási és Innovációs Osztály emberei remek munkát végeztek, és Usanagit rögtön kiverte a víz, ahogy belépett a tágas helyiségbe. A nő undorodva lépett át a konföderációs vámtiszt végig megcsócsált hulláján, aki szerencsétlenségére szállt át erre a hajóra. Sok fejfájásába került, hogy megfelelően hamisítsa a fickó jelentését. Az egyik oszlop mögül mozgást hallott, és idegesen fordult arra, mire két szempár nézett vissza rá. - Mit keressszel a féssssszkemben? - szegezte neki a kérdést, ahogy előbújt a takarásból. Usanagi undorodva mérte végig a teljesen elállatiasodott teremtést. Mikro ide jött, mindig tartott tőle, hogy megpróbálja felfalni ez a szörnyeteg, mint tette azzal a fickóval, aki megpróbált eleget tenni a császári parancsnak, hogy rendszeresen gyűjtse össze a tojásokat, amiket Saba rak. - A falkavezér vadászata - mondta, mire Saba rögtön visszakozott. Nem tudta Enz császár hogyan tudja ilyen jól uralma alatt tartani a bestiát, de most igencsak örült a dolognak. - Megtudtuk hol rejtőznek. - Vadássssszat - mondta, és hangján a vérszomj érződött. - Finom kisssssz préda. - Ha egy harapásnyom is marad rajta, a falkavezér kicsontoz - emelte fel az ujját figyelmeztetően Usanagi, majd előhúzott valamit a táskájából. Mikasa heercegnő egyik személyes használati tárgya, egy fésű; valamint egy ruhadarab volt az, és odadobta a szörnyeteg elé. - Őt kell hiánytalanul visszavenned a falkavezér elé. Értetted? - Jó kisssszlány nem harap - felelte Saba, ahogy megszagolta őket. - Megtalálom és vissszavisssszem a felvessssszér elé. Usanagi bólintott, majd Saba tojásait gondosan elkerülve sietős léptekkel elhagyta az itt kialakított fészket, és a hajó kis hangjára felé vette az irányt. Neki most fontosabb dolga volt: szeretett nővérét elfogni, és a maga oldalára állítani. Ehhez pedig Corsucantra kellett mennie. Abban biztos volt, hogy Saba egyedül is képes elbírni mindenkivel, aki Mikasát őrzi, és talán a császár még meg is jutalmazza azért, hogy nemcsak a hercegnőt, de egy új, erős szolgát is visz neki. Kétszemélyes vadászgépe felszállt a hangárból, majd rövid irányváltást követően hiperűrbe lépett Coruscant irányába.
|
|