Post by Deleted on Apr 28, 2016 21:31:09 GMT 1
Alzoc III nem olyan békés hely mint pár éve volt, mielőtt kalózok szállták volna meg a békés, hófödte világot és vették be magukat a régi birodalmi bázisra, ahonnét kirajzzó darazsakként terrorizálták az arra merészkedőket. Bizony, a fehér, fagyos mennyország izzó pokollá változott, no persze csak képletesen, mert Zulla sem képes mindenre. No, de ha már Zullánál tarunk, ő sem volt épp rózsás állapotban. Persze nem mintha szellemileg mindig is olyan pompás állapotban lett volna, de ehhez az állapothoz képest még annyira sem volt hú de jól, ennek oka pedig egy súlyos alváshiány volt, de nem akármilyen.
Tudvalevő hogy Zulla olyan mélyen alszik egy-egy dolgos nap után mint a tej és mindig frissen ébred, mint egy pedáns, minden anyuka számára ideális kislány, de mostanában valami megváltozott és megmételyezte addig oly édes álmait és tönkretette addig hőn szeretett hatalmi játszadozásait. Köznyelven szólva, rémálmok gyötörték. Rémálmok régi időkből, mikor még ő nyöszörkött az elnyomás alatt és élete első démona, a sötét oldal és atyai szigor szülte sith harcos fájdalmas születésének idejéből, tanítvány éveiből, melyeket örömest elfeledne és addigi javait mind elcserélné a heledés jótékony homájára.
-Miért nem fogadod el a sorsod leányom?... Miért menekülsz az elől ami a részed, ahelyett hogy hasznát vennéd?... Nem erre neveltelek!- Ez és efféle hangok gyötörték amúgy is tébolyodott elmélyét és minden alkalommal, mikor már majdnem megpihenhetett volna, a hangok ismét és minden alkalommal egyre hangosabban zavarták meg pihenését, a téboly egy újabb szintjére utaztatva a Kalózok Úrnőjét, aki nem is hitte hogy a jelen állapotnál tudna mélyebbre süljedni. Mióta ezek a rémek nem hadják pihenni, rászokott az erősebb nyugtatókra, amik ugyan segítettek neki a pihenésben, de a hangok néha furcsa dolgokra késztették. Néha még az átlagosabbnál is őrültebben viselkedett, ami alapjában véve nem is volt baj, sokkal inkább zavaró volt.
-Gyerünk! HAHA! Gyerünk paci! Húzd! Húzd! HAHAHA!- Visszhangozták a folyósók Zulla hangját, aki látszólag különösen jó kedvében volt. Jelenleg egész jól ment a sora, hiszen kalózai egész szépen hozzák vissza a bázisra a különféle árukat a galaxis minden szegletéből és a terveinek többsége hellyel-közzel beválik valamilyen módon, így hát vezetői szerepét továbbra is képes betölteni.
Persze arról a szerencsétlenről, akit Zulla jelenleg igavonóként alkalmaz. Újabban az úrnőn egy olyanfajta hódort lett úrra, hogy a kedvenc görős székén ülve utaztatva vontatja magát a bázis egyik végéből a másikba. A legtöbb kalózbanda ezt nem tűrné, mert túl szigorúak az efféle dolgokhoz, de Zulla gondoskodott róla hogy a hozzá hasonló őrülteket is értékeljékj annyira a szervezeten belül, mint a teljesen épelmélyűeket. Az hogy mit kezd magával az ember, az már édesmindegy, csak lássa hasznát a banda.
Mindegy is. A lényeg hogy nem néztek furcsábban Zullára mint általában és talán ez a nagy szerencséje, különben hamar megjelentek volna az első trónkövetelői.
A bázis szívében, egy terem állt. A falai szürkék és üresek, csak abeépített fénytestek vittek némi színt az unalmas monotonitásukba, egészen addig, míg nem Zulláék megszállták a bolygót és be nem népesítették a bázist és annak környékét. Azon a napon a terem vált a szervezet tanácstermévé és minden diadal alkalmával egy-egy újabb ékes trófea került a falakra. Különböző régi és modern fegyverek pihentek a falra akasztva, teljes békességben, de harcra készen. Egy másik falhoz támasztva különböző fajok koponyái pihentek hosszú csovekre húzva. Ezek a koponyák azokhoz tartoztak akik nem voltak hajlandóak hűen szolgálni Zullát. Nemrég például egy zabrak koponya is került a gyüjteménybe, ami most ott figyelt a csőre húzva. Nem is rég még a gazdája, igen vehemens mkódon rontott ki a tanácsteremből, mondván, hogy nem tűri tovább egy őrült szeszélyeit. Na most aztán bánhatja ezt a kijelentést.
Jelenleg a teremben hárman is tartózkodtak. Az egyikük egy hutt volt, aki igencsak bosszúsan adott hangot mondandójának, amit a vele szemben ülő férfi, csak felhúzott szemöldökkel hallgatott. A faji jellenzetességei szinte szemet szúróak voltak. egy átlag Hutthoz kétest is nagynak számított. Háta és harjai méregzöldek, hasi része és hatalmas pofája savósárgában díszelegtek, és mint egy hatalmas meztelencsiga a lapulevélen, terült el az egyik sarokban, egy számára kialakított helyen, teremélyes szállítóeszközén. Nem volt szép látvány, de aki azt mondja hogy látott már szép huttot, az hazudik.
-Unda hadúr türelmetlenségét fejezi ki Zulla úrnő késését illetően, Iago hadúr.- Közölte a száraz tényeket a protokolldroid, aki Unda mellett állva kommentálta amit gazdája mondott. Látszott a droidon hogy azt is megrágta már az idő vasfoga, de a törődés amit a rendszerei élveznek, és a hála, már ha egy droid lehet hálás, további működést biztosítanak számára gazdája oldalán.
Unda hutt léte ellenére igencsak kalandszerető fickó és talán emiatt csapott fel maga is kalóznak miután a klánja kitaszította. Szerencséjére azért a kapcsolatainak hála összehozhatott egy kisebb flottát amikkel felküzdhette magát a kevésbé ismert kalózok közé, de komolyabb ismertségre csak Zullával való társulása után tett szert. Ugyan kalandvágya kimerül abban hogy távolról figyelve követte az embereit, de taktikai érzékéről és orvtámadásairól igencsak ismert a szervezeten belül és a Hutt kartell berkein belül, akárcsak türelmetlensége. Hiába volt olyan nagy esze a tervek kovácsolásához, ha nem volt képes megvárni annak kiteljesedését. Talán épp emiatt tették ki a szűrét, kitudja. Az viszont biztos, hogy a nyíltan kalózkodó faktársai sosem voltak hosszú életűek. A fajtájának a nyirkos pincék illetve a jól párásított terráriumok valók. Az utóbbit leginkább Zulla és a többi hadúr hangoztarra róla, amit persze szörnyen visel a rossz természete miatt.
A huttal szemben ülő férfi neve Iago, felhúzött szemöldökkel hallgatta, ahogy a droid fordítja Unda minden bizonnyal kevésbé kedves szavait, valami elfogadhatóbban tálalhatóra. Persze társa elégedetlenkedése nem is nagyon tudja izgatni a férfit, aki csak a fejét rézta a hallottakra.
A huttal ellentétben az ő sikerét sokkal inkább két erős ökle és lézerkarabélya hozta meg. Fiatalon koszos utcagyerekként kezdte a szakmát zsebmetszéssel és futárkodással, később pedig már mocsokosabb dolgokban is részt vett. Kalózzá pedig akkor vált, maikor potyautasként utazva, rajtaütöttek a teherhajón ami őt is vitte és mivel egy bandába mindig kell valaki aki elvégzi az alantas munkát, megkegyelmeztek neki, innentől pedig szabad volt az út ahhoz hogy megmássza a ranglétrát. Eltelt jópár év mire önállóvá vált és kiépítette a maga kis bandáját, de megérte. Annak ellenére hogy egyike volt azoknak akik Zulla uralmának kezdetén ellenálltak, de mivel emberei csak hozzá voltak hajlandóak lojálisak lenni, végül Zulla megkegyelmezett neki, sőt, hogy elnyerje a bizalmát még külön prtyázási jogokat is adott neki, ezzel elnyerve egymás bizaslmát. Bár a rossz nyelvek szerint rendszeresen összejár Zullával, aki talán csak azért kegyelmezett meg a férfinak mert kedvére tudott tenni.
-Ezért jöttem egy órával később. Megtanulhatnád hogy mindig késik. Megteheti.- Indolokta meg a várakozást, mire a hutt, hangosan gurgulázva hangoztatta véleményét. A hangja olyan volt, minta fortyogó zsíré. Ezt követően ismét nyilatkozott.
-Unda hadúr szerint a pontosság a jó uralkodók egyik ismérve.- Recsegte a droid, mire Iago felkacagott, majd benyúlt a nadrágzsebébe, elővéve egy flaskát és meghúzva azt, majd ismét eltette.
-Igazad van, de ha kedves a fejed ezt a véleményedet nem hangoztatod.- mondta, immár mosolyogva, mire a Hutt is felnevetett, mire a rajta lévő összes háj hullámozva remegni kezdett mint egy tál kocsonya, majd ismét mondott valamit.
-Ha jól értelmezem Unda úr szavait, ...uram, ez nem vicces. Évek óta hűségesen szolgálom önt mint protokolldroidja, ezt pedig azzal jutalmazná, hogy céltáblának használna? Ez a droidok sorsa...- Adott hangot a véleményének a droid, amint kibogarászta mit is akart gazdája mondani miközben olyan jó ízűt nevetett. Ezzel persze a hadurak nem törődtek, élték világukat.
-Aztán a Criss fickó nem tolja el ma sem a képét a tanácsra?- Tette végül fel a kérdést pár perc hallgatás után Iago, az egyik üres székre pillantva. A válasz nem is késett sokat, Unda már válaszolt is, miközben a nem épp emberi gyomornak való nassolnivalójából csipegtett.
-Unda úr se tudja, de véleménye szerint biztos fontos dolga van. Lekötik a területein folyó események. Elfoglalt lett mostanában.- Fordított ismét a droid, akit belül nagyon bántott gazdája rossz ízű tréfája, mégis kitartóan teszi tovább a dolgát. Ki tudhatja mi folyik egy droid fejében néha.
A választ hallva Iago vegvonta a vállát, majd feldobta a levette az egyik csizmáját, mogy megsazellőztesse a lábát, aminek szaga vetekedett Unda mindennapos testszagával. Sajna a kalózélet gazdagsága sokszor hordoz hátulütőket, mint például a tisztálkodás hiánya.
Tulajdonképp az ezen eseményeket követő fél óra,teljesen eseménytelenül telt, míg nem a folyosókról be nem szűrődtek a terembe Zulla hangjai.
-Gyerünk! Vágtass paripám! Gyí te! HAHAHAHA!!!- Kacagott vidáman, cseppet a bevett gyógyszerek hatásától stimulált elmeállapotban, míg végül egy hatalmas csattanás nem hallatszott, mire Iago és Unda is felkápta a fejét, és a folyosó vették az irányt, ki sajtát lábán, ki antigravitációs tábláján terebélyesedve. Iago az ajtóban megállva nézte a földön fekvő és kacagó Zullát, akinek a kezében egy fél karfa volt, feltehetőleg a méterekkel arrőbb heverő, törött körgős székről, ami mellett a mai nap igás lovaként alkalmazott szolgálóla pihegett, hátrakötött kézzel, a derekán egy kötéllel.
-Néha az az érzésem hogy a mi vezérünk egy taknyos kölyök.- Jegyezte Iago, aki mögé végül kollégája is odaért, aki átpillantva a feje felett, csak bólogatott. Egyértelmű volt hogy nagy az egyetértés közöttük.
Mialatt a két hadúr megvitatta ezt a fontos felismerést, addig vetérük, pár őr segítségével feltápászkodott a földről, majd begigazította a haját és kuncogva a gyerekes szórakozása okozta káoszon, elindult a pár méterre lévő tárgyalóba. Lerítt a képéről hogy milyen jól szórakozott, bár belül majd széttépte a gondolat, hogy az apja mág holtában se hagy neki nyugodalmat. Lehet erősebb bombát kellett volna összeütni neki?
Minden esetre amíg ezzel agondolattal foglalkozott, vetett egy futó pillantást arra az izzadt férfiemberre, akivel végigvitette magát a bázison, de ahogy az ajtó bezárult mögötte, ideje volt másra koncentrálnia.
Betérve a terembe, magára eröltetett némi komolyságot, egy időre megfeledkezve a bolond mulatsgokrol, hiszen jelenleg nagy dolga van. Bizony ám, ő most komoly, felelősségteljes, dolgos tömeggyilmos ám, fontos fosztogatnivalókkal.
-Fiúúk! Üdv újra Alzocon!- Üdvözölte vezéreit. -Iago! Remek bőrben vagy! Mi újság a szomszéd rendszerben? Szépen lebarnultál.- Dicsérte kicsit a csapzott hajó férfit, majd a hutthoz fordult és finoman beleöklözött a hajába, mintha boxolna vele. -És te Unda? Látom te is jó bőrben vagy. És most már már hova tűnt az a sürgősségi élelmiszer-szállítmány amit a múlt hónapban zsákmányoltál.- Spanolt a hutt hadúrral, aki csak nevetett azon, hogy Zulla hogy vélekedik a testtömeggyarapodása látványosságáról. Tudna ő ezen háborogni, de nem teszi. Megszokta hár, hogy ez a belső kör folyamatosan csipkelődik a súlyával, de mit tehetne, hiszen hutt, neki ez a természetes és ő tart mindenki mást betegesen soványnak, mint a vizipipája szívókáját.
-Jaj, és te, öreg barátom? Csupa csont vagy. Ejnye, hát nem megmondtam hogy ki velem kezd, mind megdöglend?- Simogatta meg a koponya-gyüjteményének új darabját, majd egy csókot nyomott a homlokára, végül levette azt a nyársról és egykori gazdája örökös helyére helyezte azt az asztalon, majd kihúzta a saját székét, megfordította és annak a támlájával előre ült bele.
-Fasza. Négyből két és fél. Ez eddig az idei rekord. Szépen összegyűltünk. Na aztán, meséljetek, mi van veletek? Csicseregjétek el Zulla-maminak mi a baj.- Tért rá végül lassan a piszkos anyagiakra, mosolyogva hallgatva mit mondanak neki. A két hadúr összenézett, várva melyikükis kezdjen, de végül Iago látott hozzá.
-Nálam remekül megy az üzlet. A Huttok nem is tudják hogy dézsmálom az útvonalaikat. Szereztem nem kevés teherhajót, de még többet felgyújtottam... Pár kisebb köztársasági segélyszállítmányt is kifosztottam amit menekülteknek szánt volna. Hosszú ideig nem lesz szükségünk orvosi szállítmányra. Sőt, a következő két szállítmányom idefelé jövet hoz némi gyógyszert. Szerintem oszd szét a dolgozók között. Érezzék a törődést... a birodalmiak viszont bekeményítettek...- Mesélte mosolyogva közelmúltbéli kalandjait hosszan, miközben Zulla jelezte a kommunikátorán hogy jól esne neki is némi ital, nem sokkal később pedig fegyveres kísérettel megérkeztek a rabszolgák a nemrég kifosztott utasszállító hajó élelmiszer szállítmányának finomabb falatjaival, majd miután mindenki távozott, folytatódott a társalgás, afféle laza, kalózos módon, röhécselve, de közben komoly terveket kovácsolva. A tervek pedig csak akkor állnak össze ha vág az ész és tele a has, szóval a szeszt mértékkel, de az ételt bőséggel fogyasztva.
Iago még hosszan mesélt a területei között való útjairól és az ellenállásról amit az ellenség tanúsított, de végül rátért a lényegre.
-Szóval, ugyan vesztettem száz embert, de vagy ennyien csatlakoztak is, és szereztem pár droidot is. Aztán ott...- ekkor megállt egy pillanatra, felmutatva a mutatóujját, némi időt kérve, hogy böföghessen egyet, aminek hatására Unda ismét felnevetett, mert egész jó kedve kerekedett a nagy tanácskozás közepette. Ezt követően folytatódott az összegzés. -Na szóval. Lesz ezen felül két teljes rakomány fegyver és lőszer, egy negyed fűszer, meg a szokásos vegyes vágott. Na meg az a droidszakértő akit a minap szedtem össze egy mentőkabinból. Azt mondta bármit megtesz ha megmentjük, szóval érted. Neked adom, használd egészséggel.- Csapkodta meg Zulla vállát, aki szemmel láthatóan örült egy újabb hozzáértő embernek, aki tudja hogy kell az ő kis kincseivel bánni.
- Ezzel végeztem.- Adta át a stafétát termetesebb társának, ami a kacskaringós csövű vízipipájának szívása közben hevesen gesztikulált szabad kezével, már amikor nem zabált vagy röhögött. Mindezeket végig a droid fordította a másik két kalóznak, akik a droid száraz stílusa miatt ugyan nem nevettek annyit mint társuk beszámolóján, de megtudták mi folyik Unda területein, miféle incidensekbe keveredett a kedves rokonokkal és kiképp simított el két alatta lévő kalózbanda összetűzését bölcsességével és egy közösen végrehajtott akcióval.
-... és ugyan nem volt olyan sikeres ez a fosztogató hadjárat mint tavaly, de sikeresen megerősítettem a kapcsolataimat a semleges kalózokkal és a tattooini piac továbbra is nyitva áll a feketepiaci tevékenységeink előtt. Ugyancsak sikeresen intézkedtem a pénzmosó-tevékenységet végző kufárjaink és a kitermelt érceink felvásárlásáról, de sajna lentebb kellett vinnem az árakat emiatt. Hmm.. Igen, azt hiszem Unda Hadúr ezzel befejezte.- Jelezte a beszámoló végét a Droid, akit mestere jól lefröcskölt zöld nyálával. Ekkorra már vastag füst kavargott a helység plafonjánál és pár üveg ki is ürült már.
-Na és Zulla, őfelsége?- Fordította a droid mestere újabb szavait.
-Ez az! Halljuk, itthon mi történt.- Társult a másik hadór ia a kíváncsiskodáshoz, feldobva a lábát az asztalra. Zulla az érdeklődést igen jó néven vette, elvégre az ő tevékenysége is igen fontos és jelentős területei vannak, ahhol kedvére tombolhat. mondhatni ezek a személyes játszóterei az ő szabályaival.
-Nem sok. Ment a fosztogatás ahogy kell. Volt kis kínzás, pár ketrecharc, ilyenek. Ja, meg volt egy kis dolgom a Kuatokkal. Tudjátok, azok a hajós bagázs. No mindegy. Volt velük egy kis tárgyalásom és mondhatom, remek vége lett.- Mesélte mosolyogva Zulla, majd egy zsebkésnek épp nem nevezhető, húsz centis vadászkéssel elkezdett gyümölcsöt hámozni.
-Igen, olvastuk a leveled erről. Volt még valami?- Érdeklődött Iago, majd Zulla mosolyogva kettécsapta a meghámozott körte-féleséget, mint amikor egy égedelem rossz kisgyerek az étellel és a késsel játszik, majd elvéve a nagyobbik darabot, beleharapott, megrágta a falatot, majd lenyelte. Ezalatt a társai megvárták mit akarhat. Ha ennyire mosolyog az sok mindent jelenthet. Vagy jó napja volt, vagy ma is megnyúzott valakit és szép munkát végzett. Ki tudja.
-Csináltam a kufárokkal egy fejszámolást. Az összesített készleteink hatalmasak. simán leállhatnánk pár hónapra is, nem lenne gondunk. Akár nyaralni is elmehetnék a corusanti köztársasági fegyintézetbe.- A két hadúr ámulva hallgatta Zullát.
-Méltóságod le akar állni?- Kérdezte a droid Ugba helyett, de nem a nevében. Meglepte hogy Zulla ilyesmin töri a fejét.
-Nem-nem Pléhfej. Más tervem van.- Mondta incselkedve Zulla, majd elővett a kabátjából egy holo-vetítőt és bekapcsolta, mire a terem elsötétedett és az ismert galaxisról alkotott legrészletesebb térkép rajzolódott ki a sötétségben, vibráló, kék színekben játszva. Ekkor Zulla is felállt, jelezve terve komolyságát.
-Mit mond nektek az a név hogy Astorias?- Kezdett végül bele a terve kibontásába.
-Igen. A galaxis túlvégén van, közel a köztársaságiakhoz.- Nyögte be Iago szerény ismereteit, majd Unda folytatta, a droid pedig fordította, szokás szerint.
-Az I-7-es térrácsban található, egy három bolygóra kiterjedő királyság. A neve: Független Astoriai Királyság. Vezetőjük, egy bizonyos Nightmare Castro, aki királynak kiáltotta ki magát. Katonai szempontból nézve pedig igencsak jelentős. A sereg pontos létszáma feltehetőleg másfél millió fölött lehet.- Állt meg egy pillanatra a droid, míg ura mondott még egy s mást, majd folytatta.
-Castro úrról az a hír járja, hogy egy agresszív taktikát követő uralkodónak tűnik, amiről a sereg létszáma tanúskodik. Faját tekintve pedig muun.- Amint mindezek elhangzottak, Zulla tapsolva tört ki.
-És a mai játékunk nyertese Unda és béna-droid!- Ismerte el a magas fokú tudást amit hadura bizonyított, majd maga folytatta.
-Mostanában kicsit keveset aludtam, szóval volt időm töprengeni. Az hogy a fickó muun, az sokat elárul róla. Szereti a pénz, szereti védeni a pénz és szereti beforgatni a pénzt, tehát még a bőre alatt is elég sok van belőle.- Ecsetelte boldogan Zulla a tervét, mire az asztalon valami nagyot csattant.
-Te meg akarod támadni??- Tette fel a kérdést Iago ledöbbnve.
-Elvitted a külön dijat nagy ember!- Bökött felé Zulla, miközben a két hadúr döbbenten hallgatta az eszmefuttatást.
-Emberek. Egy Muun kőgazdag lehet. Úgy forgatja mások vagyonát hogy azt képes háromszoros kamatot termelni és még neki csurran belőle bőséggel. Ezek pénzelték a klónháborút. A hajógyártást, a hadipart, a klónok gyártását. Mindent! Ha ebből a tortából kihasítunk magunknak egy szeletet, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a céljainkhoz.- Fejtegette a faji adottságokból adódó anyagi helyzetet a gaz úrnő, mait a hadurai óvakodva fogadtak. PerszeZulla tudta hogy motiválja őket.
-Iago. Neked vannak kölykeid. Mennyi is? Húsz?-
-Huszonkettő. És mindet úgy szereted mint a törvényes asszonyom porontyát.- Jegyezte meg a kalózvezér.
-És te? Te meg bizonyítani akarsz a Hutt Kartellnek. Vagy tévedek?- Szegezte a kérdést ezúttal Undának, aki egy nagyot bólintott.
Az hogy valaki kalóz, még nem jelenti azt hogy asszonyokon és jó ételeken kívül nem vágyik valamire. Van aki azt akarja hogy a gyerekei jobbak legyenek nála, más olyanok elismerésére vágyik, akik addig nem adták meg ezt. Az ember pedig ezekért sok dolgot megtenne.
-Látjátok? Tudom én mi kell nektek, így hát megadom amire vágytok, de ehhez ti is kelletek.-
-És őnagysága mit akar?- Tette fel a kérdést a droidon keresztül a hutt.
-Ez engem is érdekel.-
-Hogy mit?- Kuncogott fel a kérdést hallva, majd megkomolyodva így válaszolt. -Hatalmat. Szeretnék bizonyítani valakinek a múltamból.- Adta hadurai tudtára álmát. Az hogy apja a Sith törvények szerint elhagyta és megfeledkezett a vér szaváról, mélyen sértette a lelkét. Ez olyan fájdalmas seb volt, amit az idő se gyógyíthatott be. Hiába volt az apja halott, tudta hogy sötét árnyként fogja őt követni. Zulla egyszersmind vetette meg és sóvárgott a hatalom iránt. Gyűlölte a világot, amiért az emberek semmitmondó nevek és címek mögé, üres államformák alá tömörültek, és birkaként követték a parancsokat, de ez egyszerűen el is bűvölte őt. Ahogy a vadon törvényei a modern korban is érvényesülnek. Ahogy a gyenge behódol a nála hatalmasabbnak. Ez a gondolat számára, izgató volt.
Tudvalevő hogy Zulla olyan mélyen alszik egy-egy dolgos nap után mint a tej és mindig frissen ébred, mint egy pedáns, minden anyuka számára ideális kislány, de mostanában valami megváltozott és megmételyezte addig oly édes álmait és tönkretette addig hőn szeretett hatalmi játszadozásait. Köznyelven szólva, rémálmok gyötörték. Rémálmok régi időkből, mikor még ő nyöszörkött az elnyomás alatt és élete első démona, a sötét oldal és atyai szigor szülte sith harcos fájdalmas születésének idejéből, tanítvány éveiből, melyeket örömest elfeledne és addigi javait mind elcserélné a heledés jótékony homájára.
-Miért nem fogadod el a sorsod leányom?... Miért menekülsz az elől ami a részed, ahelyett hogy hasznát vennéd?... Nem erre neveltelek!- Ez és efféle hangok gyötörték amúgy is tébolyodott elmélyét és minden alkalommal, mikor már majdnem megpihenhetett volna, a hangok ismét és minden alkalommal egyre hangosabban zavarták meg pihenését, a téboly egy újabb szintjére utaztatva a Kalózok Úrnőjét, aki nem is hitte hogy a jelen állapotnál tudna mélyebbre süljedni. Mióta ezek a rémek nem hadják pihenni, rászokott az erősebb nyugtatókra, amik ugyan segítettek neki a pihenésben, de a hangok néha furcsa dolgokra késztették. Néha még az átlagosabbnál is őrültebben viselkedett, ami alapjában véve nem is volt baj, sokkal inkább zavaró volt.
-Gyerünk! HAHA! Gyerünk paci! Húzd! Húzd! HAHAHA!- Visszhangozták a folyósók Zulla hangját, aki látszólag különösen jó kedvében volt. Jelenleg egész jól ment a sora, hiszen kalózai egész szépen hozzák vissza a bázisra a különféle árukat a galaxis minden szegletéből és a terveinek többsége hellyel-közzel beválik valamilyen módon, így hát vezetői szerepét továbbra is képes betölteni.
Persze arról a szerencsétlenről, akit Zulla jelenleg igavonóként alkalmaz. Újabban az úrnőn egy olyanfajta hódort lett úrra, hogy a kedvenc görős székén ülve utaztatva vontatja magát a bázis egyik végéből a másikba. A legtöbb kalózbanda ezt nem tűrné, mert túl szigorúak az efféle dolgokhoz, de Zulla gondoskodott róla hogy a hozzá hasonló őrülteket is értékeljékj annyira a szervezeten belül, mint a teljesen épelmélyűeket. Az hogy mit kezd magával az ember, az már édesmindegy, csak lássa hasznát a banda.
Mindegy is. A lényeg hogy nem néztek furcsábban Zullára mint általában és talán ez a nagy szerencséje, különben hamar megjelentek volna az első trónkövetelői.
-O-
A bázis szívében, egy terem állt. A falai szürkék és üresek, csak abeépített fénytestek vittek némi színt az unalmas monotonitásukba, egészen addig, míg nem Zulláék megszállták a bolygót és be nem népesítették a bázist és annak környékét. Azon a napon a terem vált a szervezet tanácstermévé és minden diadal alkalmával egy-egy újabb ékes trófea került a falakra. Különböző régi és modern fegyverek pihentek a falra akasztva, teljes békességben, de harcra készen. Egy másik falhoz támasztva különböző fajok koponyái pihentek hosszú csovekre húzva. Ezek a koponyák azokhoz tartoztak akik nem voltak hajlandóak hűen szolgálni Zullát. Nemrég például egy zabrak koponya is került a gyüjteménybe, ami most ott figyelt a csőre húzva. Nem is rég még a gazdája, igen vehemens mkódon rontott ki a tanácsteremből, mondván, hogy nem tűri tovább egy őrült szeszélyeit. Na most aztán bánhatja ezt a kijelentést.
Jelenleg a teremben hárman is tartózkodtak. Az egyikük egy hutt volt, aki igencsak bosszúsan adott hangot mondandójának, amit a vele szemben ülő férfi, csak felhúzott szemöldökkel hallgatott. A faji jellenzetességei szinte szemet szúróak voltak. egy átlag Hutthoz kétest is nagynak számított. Háta és harjai méregzöldek, hasi része és hatalmas pofája savósárgában díszelegtek, és mint egy hatalmas meztelencsiga a lapulevélen, terült el az egyik sarokban, egy számára kialakított helyen, teremélyes szállítóeszközén. Nem volt szép látvány, de aki azt mondja hogy látott már szép huttot, az hazudik.
-Unda hadúr türelmetlenségét fejezi ki Zulla úrnő késését illetően, Iago hadúr.- Közölte a száraz tényeket a protokolldroid, aki Unda mellett állva kommentálta amit gazdája mondott. Látszott a droidon hogy azt is megrágta már az idő vasfoga, de a törődés amit a rendszerei élveznek, és a hála, már ha egy droid lehet hálás, további működést biztosítanak számára gazdája oldalán.
Unda hutt léte ellenére igencsak kalandszerető fickó és talán emiatt csapott fel maga is kalóznak miután a klánja kitaszította. Szerencséjére azért a kapcsolatainak hála összehozhatott egy kisebb flottát amikkel felküzdhette magát a kevésbé ismert kalózok közé, de komolyabb ismertségre csak Zullával való társulása után tett szert. Ugyan kalandvágya kimerül abban hogy távolról figyelve követte az embereit, de taktikai érzékéről és orvtámadásairól igencsak ismert a szervezeten belül és a Hutt kartell berkein belül, akárcsak türelmetlensége. Hiába volt olyan nagy esze a tervek kovácsolásához, ha nem volt képes megvárni annak kiteljesedését. Talán épp emiatt tették ki a szűrét, kitudja. Az viszont biztos, hogy a nyíltan kalózkodó faktársai sosem voltak hosszú életűek. A fajtájának a nyirkos pincék illetve a jól párásított terráriumok valók. Az utóbbit leginkább Zulla és a többi hadúr hangoztarra róla, amit persze szörnyen visel a rossz természete miatt.
A huttal szemben ülő férfi neve Iago, felhúzött szemöldökkel hallgatta, ahogy a droid fordítja Unda minden bizonnyal kevésbé kedves szavait, valami elfogadhatóbban tálalhatóra. Persze társa elégedetlenkedése nem is nagyon tudja izgatni a férfit, aki csak a fejét rézta a hallottakra.
A huttal ellentétben az ő sikerét sokkal inkább két erős ökle és lézerkarabélya hozta meg. Fiatalon koszos utcagyerekként kezdte a szakmát zsebmetszéssel és futárkodással, később pedig már mocsokosabb dolgokban is részt vett. Kalózzá pedig akkor vált, maikor potyautasként utazva, rajtaütöttek a teherhajón ami őt is vitte és mivel egy bandába mindig kell valaki aki elvégzi az alantas munkát, megkegyelmeztek neki, innentől pedig szabad volt az út ahhoz hogy megmássza a ranglétrát. Eltelt jópár év mire önállóvá vált és kiépítette a maga kis bandáját, de megérte. Annak ellenére hogy egyike volt azoknak akik Zulla uralmának kezdetén ellenálltak, de mivel emberei csak hozzá voltak hajlandóak lojálisak lenni, végül Zulla megkegyelmezett neki, sőt, hogy elnyerje a bizalmát még külön prtyázási jogokat is adott neki, ezzel elnyerve egymás bizaslmát. Bár a rossz nyelvek szerint rendszeresen összejár Zullával, aki talán csak azért kegyelmezett meg a férfinak mert kedvére tudott tenni.
-Ezért jöttem egy órával később. Megtanulhatnád hogy mindig késik. Megteheti.- Indolokta meg a várakozást, mire a hutt, hangosan gurgulázva hangoztatta véleményét. A hangja olyan volt, minta fortyogó zsíré. Ezt követően ismét nyilatkozott.
-Unda hadúr szerint a pontosság a jó uralkodók egyik ismérve.- Recsegte a droid, mire Iago felkacagott, majd benyúlt a nadrágzsebébe, elővéve egy flaskát és meghúzva azt, majd ismét eltette.
-Igazad van, de ha kedves a fejed ezt a véleményedet nem hangoztatod.- mondta, immár mosolyogva, mire a Hutt is felnevetett, mire a rajta lévő összes háj hullámozva remegni kezdett mint egy tál kocsonya, majd ismét mondott valamit.
-Ha jól értelmezem Unda úr szavait, ...uram, ez nem vicces. Évek óta hűségesen szolgálom önt mint protokolldroidja, ezt pedig azzal jutalmazná, hogy céltáblának használna? Ez a droidok sorsa...- Adott hangot a véleményének a droid, amint kibogarászta mit is akart gazdája mondani miközben olyan jó ízűt nevetett. Ezzel persze a hadurak nem törődtek, élték világukat.
-Aztán a Criss fickó nem tolja el ma sem a képét a tanácsra?- Tette végül fel a kérdést pár perc hallgatás után Iago, az egyik üres székre pillantva. A válasz nem is késett sokat, Unda már válaszolt is, miközben a nem épp emberi gyomornak való nassolnivalójából csipegtett.
-Unda úr se tudja, de véleménye szerint biztos fontos dolga van. Lekötik a területein folyó események. Elfoglalt lett mostanában.- Fordított ismét a droid, akit belül nagyon bántott gazdája rossz ízű tréfája, mégis kitartóan teszi tovább a dolgát. Ki tudhatja mi folyik egy droid fejében néha.
A választ hallva Iago vegvonta a vállát, majd feldobta a levette az egyik csizmáját, mogy megsazellőztesse a lábát, aminek szaga vetekedett Unda mindennapos testszagával. Sajna a kalózélet gazdagsága sokszor hordoz hátulütőket, mint például a tisztálkodás hiánya.
Tulajdonképp az ezen eseményeket követő fél óra,teljesen eseménytelenül telt, míg nem a folyosókról be nem szűrődtek a terembe Zulla hangjai.
-Gyerünk! Vágtass paripám! Gyí te! HAHAHAHA!!!- Kacagott vidáman, cseppet a bevett gyógyszerek hatásától stimulált elmeállapotban, míg végül egy hatalmas csattanás nem hallatszott, mire Iago és Unda is felkápta a fejét, és a folyosó vették az irányt, ki sajtát lábán, ki antigravitációs tábláján terebélyesedve. Iago az ajtóban megállva nézte a földön fekvő és kacagó Zullát, akinek a kezében egy fél karfa volt, feltehetőleg a méterekkel arrőbb heverő, törött körgős székről, ami mellett a mai nap igás lovaként alkalmazott szolgálóla pihegett, hátrakötött kézzel, a derekán egy kötéllel.
-Néha az az érzésem hogy a mi vezérünk egy taknyos kölyök.- Jegyezte Iago, aki mögé végül kollégája is odaért, aki átpillantva a feje felett, csak bólogatott. Egyértelmű volt hogy nagy az egyetértés közöttük.
Mialatt a két hadúr megvitatta ezt a fontos felismerést, addig vetérük, pár őr segítségével feltápászkodott a földről, majd begigazította a haját és kuncogva a gyerekes szórakozása okozta káoszon, elindult a pár méterre lévő tárgyalóba. Lerítt a képéről hogy milyen jól szórakozott, bár belül majd széttépte a gondolat, hogy az apja mág holtában se hagy neki nyugodalmat. Lehet erősebb bombát kellett volna összeütni neki?
Minden esetre amíg ezzel agondolattal foglalkozott, vetett egy futó pillantást arra az izzadt férfiemberre, akivel végigvitette magát a bázison, de ahogy az ajtó bezárult mögötte, ideje volt másra koncentrálnia.
Betérve a terembe, magára eröltetett némi komolyságot, egy időre megfeledkezve a bolond mulatsgokrol, hiszen jelenleg nagy dolga van. Bizony ám, ő most komoly, felelősségteljes, dolgos tömeggyilmos ám, fontos fosztogatnivalókkal.
-Fiúúk! Üdv újra Alzocon!- Üdvözölte vezéreit. -Iago! Remek bőrben vagy! Mi újság a szomszéd rendszerben? Szépen lebarnultál.- Dicsérte kicsit a csapzott hajó férfit, majd a hutthoz fordult és finoman beleöklözött a hajába, mintha boxolna vele. -És te Unda? Látom te is jó bőrben vagy. És most már már hova tűnt az a sürgősségi élelmiszer-szállítmány amit a múlt hónapban zsákmányoltál.- Spanolt a hutt hadúrral, aki csak nevetett azon, hogy Zulla hogy vélekedik a testtömeggyarapodása látványosságáról. Tudna ő ezen háborogni, de nem teszi. Megszokta hár, hogy ez a belső kör folyamatosan csipkelődik a súlyával, de mit tehetne, hiszen hutt, neki ez a természetes és ő tart mindenki mást betegesen soványnak, mint a vizipipája szívókáját.
-Jaj, és te, öreg barátom? Csupa csont vagy. Ejnye, hát nem megmondtam hogy ki velem kezd, mind megdöglend?- Simogatta meg a koponya-gyüjteményének új darabját, majd egy csókot nyomott a homlokára, végül levette azt a nyársról és egykori gazdája örökös helyére helyezte azt az asztalon, majd kihúzta a saját székét, megfordította és annak a támlájával előre ült bele.
-Fasza. Négyből két és fél. Ez eddig az idei rekord. Szépen összegyűltünk. Na aztán, meséljetek, mi van veletek? Csicseregjétek el Zulla-maminak mi a baj.- Tért rá végül lassan a piszkos anyagiakra, mosolyogva hallgatva mit mondanak neki. A két hadúr összenézett, várva melyikükis kezdjen, de végül Iago látott hozzá.
-Nálam remekül megy az üzlet. A Huttok nem is tudják hogy dézsmálom az útvonalaikat. Szereztem nem kevés teherhajót, de még többet felgyújtottam... Pár kisebb köztársasági segélyszállítmányt is kifosztottam amit menekülteknek szánt volna. Hosszú ideig nem lesz szükségünk orvosi szállítmányra. Sőt, a következő két szállítmányom idefelé jövet hoz némi gyógyszert. Szerintem oszd szét a dolgozók között. Érezzék a törődést... a birodalmiak viszont bekeményítettek...- Mesélte mosolyogva közelmúltbéli kalandjait hosszan, miközben Zulla jelezte a kommunikátorán hogy jól esne neki is némi ital, nem sokkal később pedig fegyveres kísérettel megérkeztek a rabszolgák a nemrég kifosztott utasszállító hajó élelmiszer szállítmányának finomabb falatjaival, majd miután mindenki távozott, folytatódott a társalgás, afféle laza, kalózos módon, röhécselve, de közben komoly terveket kovácsolva. A tervek pedig csak akkor állnak össze ha vág az ész és tele a has, szóval a szeszt mértékkel, de az ételt bőséggel fogyasztva.
Iago még hosszan mesélt a területei között való útjairól és az ellenállásról amit az ellenség tanúsított, de végül rátért a lényegre.
-Szóval, ugyan vesztettem száz embert, de vagy ennyien csatlakoztak is, és szereztem pár droidot is. Aztán ott...- ekkor megállt egy pillanatra, felmutatva a mutatóujját, némi időt kérve, hogy böföghessen egyet, aminek hatására Unda ismét felnevetett, mert egész jó kedve kerekedett a nagy tanácskozás közepette. Ezt követően folytatódott az összegzés. -Na szóval. Lesz ezen felül két teljes rakomány fegyver és lőszer, egy negyed fűszer, meg a szokásos vegyes vágott. Na meg az a droidszakértő akit a minap szedtem össze egy mentőkabinból. Azt mondta bármit megtesz ha megmentjük, szóval érted. Neked adom, használd egészséggel.- Csapkodta meg Zulla vállát, aki szemmel láthatóan örült egy újabb hozzáértő embernek, aki tudja hogy kell az ő kis kincseivel bánni.
- Ezzel végeztem.- Adta át a stafétát termetesebb társának, ami a kacskaringós csövű vízipipájának szívása közben hevesen gesztikulált szabad kezével, már amikor nem zabált vagy röhögött. Mindezeket végig a droid fordította a másik két kalóznak, akik a droid száraz stílusa miatt ugyan nem nevettek annyit mint társuk beszámolóján, de megtudták mi folyik Unda területein, miféle incidensekbe keveredett a kedves rokonokkal és kiképp simított el két alatta lévő kalózbanda összetűzését bölcsességével és egy közösen végrehajtott akcióval.
-... és ugyan nem volt olyan sikeres ez a fosztogató hadjárat mint tavaly, de sikeresen megerősítettem a kapcsolataimat a semleges kalózokkal és a tattooini piac továbbra is nyitva áll a feketepiaci tevékenységeink előtt. Ugyancsak sikeresen intézkedtem a pénzmosó-tevékenységet végző kufárjaink és a kitermelt érceink felvásárlásáról, de sajna lentebb kellett vinnem az árakat emiatt. Hmm.. Igen, azt hiszem Unda Hadúr ezzel befejezte.- Jelezte a beszámoló végét a Droid, akit mestere jól lefröcskölt zöld nyálával. Ekkorra már vastag füst kavargott a helység plafonjánál és pár üveg ki is ürült már.
-Na és Zulla, őfelsége?- Fordította a droid mestere újabb szavait.
-Ez az! Halljuk, itthon mi történt.- Társult a másik hadór ia a kíváncsiskodáshoz, feldobva a lábát az asztalra. Zulla az érdeklődést igen jó néven vette, elvégre az ő tevékenysége is igen fontos és jelentős területei vannak, ahhol kedvére tombolhat. mondhatni ezek a személyes játszóterei az ő szabályaival.
-Nem sok. Ment a fosztogatás ahogy kell. Volt kis kínzás, pár ketrecharc, ilyenek. Ja, meg volt egy kis dolgom a Kuatokkal. Tudjátok, azok a hajós bagázs. No mindegy. Volt velük egy kis tárgyalásom és mondhatom, remek vége lett.- Mesélte mosolyogva Zulla, majd egy zsebkésnek épp nem nevezhető, húsz centis vadászkéssel elkezdett gyümölcsöt hámozni.
-Igen, olvastuk a leveled erről. Volt még valami?- Érdeklődött Iago, majd Zulla mosolyogva kettécsapta a meghámozott körte-féleséget, mint amikor egy égedelem rossz kisgyerek az étellel és a késsel játszik, majd elvéve a nagyobbik darabot, beleharapott, megrágta a falatot, majd lenyelte. Ezalatt a társai megvárták mit akarhat. Ha ennyire mosolyog az sok mindent jelenthet. Vagy jó napja volt, vagy ma is megnyúzott valakit és szép munkát végzett. Ki tudja.
-Csináltam a kufárokkal egy fejszámolást. Az összesített készleteink hatalmasak. simán leállhatnánk pár hónapra is, nem lenne gondunk. Akár nyaralni is elmehetnék a corusanti köztársasági fegyintézetbe.- A két hadúr ámulva hallgatta Zullát.
-Méltóságod le akar állni?- Kérdezte a droid Ugba helyett, de nem a nevében. Meglepte hogy Zulla ilyesmin töri a fejét.
-Nem-nem Pléhfej. Más tervem van.- Mondta incselkedve Zulla, majd elővett a kabátjából egy holo-vetítőt és bekapcsolta, mire a terem elsötétedett és az ismert galaxisról alkotott legrészletesebb térkép rajzolódott ki a sötétségben, vibráló, kék színekben játszva. Ekkor Zulla is felállt, jelezve terve komolyságát.
-Mit mond nektek az a név hogy Astorias?- Kezdett végül bele a terve kibontásába.
-Igen. A galaxis túlvégén van, közel a köztársaságiakhoz.- Nyögte be Iago szerény ismereteit, majd Unda folytatta, a droid pedig fordította, szokás szerint.
-Az I-7-es térrácsban található, egy három bolygóra kiterjedő királyság. A neve: Független Astoriai Királyság. Vezetőjük, egy bizonyos Nightmare Castro, aki királynak kiáltotta ki magát. Katonai szempontból nézve pedig igencsak jelentős. A sereg pontos létszáma feltehetőleg másfél millió fölött lehet.- Állt meg egy pillanatra a droid, míg ura mondott még egy s mást, majd folytatta.
-Castro úrról az a hír járja, hogy egy agresszív taktikát követő uralkodónak tűnik, amiről a sereg létszáma tanúskodik. Faját tekintve pedig muun.- Amint mindezek elhangzottak, Zulla tapsolva tört ki.
-És a mai játékunk nyertese Unda és béna-droid!- Ismerte el a magas fokú tudást amit hadura bizonyított, majd maga folytatta.
-Mostanában kicsit keveset aludtam, szóval volt időm töprengeni. Az hogy a fickó muun, az sokat elárul róla. Szereti a pénz, szereti védeni a pénz és szereti beforgatni a pénzt, tehát még a bőre alatt is elég sok van belőle.- Ecsetelte boldogan Zulla a tervét, mire az asztalon valami nagyot csattant.
-Te meg akarod támadni??- Tette fel a kérdést Iago ledöbbnve.
-Elvitted a külön dijat nagy ember!- Bökött felé Zulla, miközben a két hadúr döbbenten hallgatta az eszmefuttatást.
-Emberek. Egy Muun kőgazdag lehet. Úgy forgatja mások vagyonát hogy azt képes háromszoros kamatot termelni és még neki csurran belőle bőséggel. Ezek pénzelték a klónháborút. A hajógyártást, a hadipart, a klónok gyártását. Mindent! Ha ebből a tortából kihasítunk magunknak egy szeletet, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a céljainkhoz.- Fejtegette a faji adottságokból adódó anyagi helyzetet a gaz úrnő, mait a hadurai óvakodva fogadtak. PerszeZulla tudta hogy motiválja őket.
-Iago. Neked vannak kölykeid. Mennyi is? Húsz?-
-Huszonkettő. És mindet úgy szereted mint a törvényes asszonyom porontyát.- Jegyezte meg a kalózvezér.
-És te? Te meg bizonyítani akarsz a Hutt Kartellnek. Vagy tévedek?- Szegezte a kérdést ezúttal Undának, aki egy nagyot bólintott.
Az hogy valaki kalóz, még nem jelenti azt hogy asszonyokon és jó ételeken kívül nem vágyik valamire. Van aki azt akarja hogy a gyerekei jobbak legyenek nála, más olyanok elismerésére vágyik, akik addig nem adták meg ezt. Az ember pedig ezekért sok dolgot megtenne.
-Látjátok? Tudom én mi kell nektek, így hát megadom amire vágytok, de ehhez ti is kelletek.-
-És őnagysága mit akar?- Tette fel a kérdést a droidon keresztül a hutt.
-Ez engem is érdekel.-
-Hogy mit?- Kuncogott fel a kérdést hallva, majd megkomolyodva így válaszolt. -Hatalmat. Szeretnék bizonyítani valakinek a múltamból.- Adta hadurai tudtára álmát. Az hogy apja a Sith törvények szerint elhagyta és megfeledkezett a vér szaváról, mélyen sértette a lelkét. Ez olyan fájdalmas seb volt, amit az idő se gyógyíthatott be. Hiába volt az apja halott, tudta hogy sötét árnyként fogja őt követni. Zulla egyszersmind vetette meg és sóvárgott a hatalom iránt. Gyűlölte a világot, amiért az emberek semmitmondó nevek és címek mögé, üres államformák alá tömörültek, és birkaként követték a parancsokat, de ez egyszerűen el is bűvölte őt. Ahogy a vadon törvényei a modern korban is érvényesülnek. Ahogy a gyenge behódol a nála hatalmasabbnak. Ez a gondolat számára, izgató volt.