Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Nov 23, 2015 19:55:02 GMT 1
Csak üvölt. Csak üvölt! Üvölt és az a nyomorult nem hajlandó azt a nyomorult választ kérdést megadni. Zulla alapvetően egy rendes csajnak tartotta magát, hisz nem használ ő felesleges erőszakot, ha nem volt muszáj, vagy ha nem unatkozott. Bizony, az unalom van olyan nagy úr mint a szükség és ez nem olyan kis csip-csup kijelentés. Zulla az a fajta, akit az unalom mindig is képes volt szélsőséges cselekedetekre sarkallni. Lopott ő már azért gyógyszerszállítmányt hogy a feketepiacon értékesítse, nem törődve az azt váró tábori kórház betegeivel. Rakott ő már bombát is hullákba, hogy a hajdan élt szerencsétlen hozzátartozóival leszámoljon egy látványos és egyszersmind halálos robbanás formájában, amiket néha nem mellesleg el is keresztelt ha olyan kedve volt. Ezen műveit néha többször is felfestette városok és űrkikötők egére, kicsit mindig javítva a bomba receptjén, a napszakhoz és a környezeti viszonyokhoz igazítva . Ott volt például a Rubint fellegnek keresztelt, rubintvörös fényjelenséggel járó robbanás, aminek fénye keveredve a naplemente színeivel, a hamuszürke füstpamacsokat is enyhén vörösre és narancssárgára festette. Vagy ott volt a a Kék halál, amiket sokszor alkalmazott a mocsárvidékek gázlelőhelyein és dögkútjain, hogy azok gázaival fesse kékre-zöldre az éjszakai égboltot. Vagy a kedvence, amit ugyan sosem nevezett nevén, mégis általában azoknak adott ajándékul, akikben megbízott de elárulták. Rühellte az árulást és ezt sosem bocsájtotta meg senkinek sem, pláne ha nem állt meg előtte és felelt a tettéért. Az első ember, akinek egy bomba segítségével küldött árulásáért a másvilágra, az apja volt. Csak az tette volna szebbé azt a napot, ha láthatta volna az apja képét, még egyszer utoljára, amikor a képébe robbantja új tanítványának robbanószerrel kitömött testét. Sajna a becsület olyan dolog a mai világban amit nem várhat el az ember, még akkor sem ha nem teljesen normális. De azért mégiscsak voltak olyanok, akik még a kalózokból verbuvált horda vezérasszonyát is lenyűgözték. -Felteszem még egyszer a kérdést. Hová vittétek azt a fegyverszállítmányt?- Tette fel jámbor, dallamos hangon a kérdést. Ha nem épp egy szerencsétlen foglyát kínozná egy erre a célra átalakított cellában, annak vérévvel félig kikent arccal, akkor talán nem is hinnék róla hogy egy kegyetlen félőrült, hanem egy gazdag befektető, aki elvesztett áruját keresi. -Had halljam! Hol van, vagy még egy ujjad bánja!- Förmedt rá a továbbra is kitartó, de ujjai felének hiányában szenvedő mandalori harcosra, aki fogait összeszorítva viseli a tortúrát ami elé a kalózvezér állította. -Soha.- Válaszolt felrepedt ajkaival és bedagadt homlokkal a sokat szenvedett harcos, amivel csak tovább bosszantotta a kegyetlen kínzómesterét, aki a rozsdás kést, ami már olyan sok szenvedést okozott már másoknak, beleállította az asztalra fogott kézfejbe. -Azt a makacs fajtádat te mandalor féreg!- Tört ki végül dühödten, majd ököllel orrba vágta, amit követően megeredt az orra vére. -Na ne félj! Vannak még más módszereim is hogy szóra bírjalak!- Kecsegtette további kreatív kínzási módokkal a rabot, aki az orrából serkenő vért, ami végigfolyt az arcán, keresztül a száján, a képébe köpte. Na persze, majd egy kis vér zavarni fogva. Evett már ő rosszabbat is kényszerből. Ezt a kis foltot, ő nemes egyszerűséggel letörölte a képéről és lenyalta az ujjairól és elégedett mosolyt vágott hozzá. Szereti a kihívásokat, de amit a mandalor csinál, az már neki is sok. Az egyik ajtóban álló őrtől elvéve a sokkolót, a foglya torkának nyomta és a legmagasabb fokozaton járatva ott tartotta, amíg csak hallotta a hangját, majd eldobta a szerszámot. A házilag barkácsolt masina rút sebet hagyott a szerencsétlenen. Zullának elege volt mára az egészből. Sejtette hogy nem kis feladat lesz egy hazájához hű, hagyományosan harcosnak nevelt mandalort megtörnie. Hogy honnét tudja? Volt már dolga a fajtájával, még régen és némiképp elismerően tekint a népükre, hisz akár három jedivel is képes volt egy ilyen harcos megküzdeni. Ez a fajta elszántság Zulla szemében nem volt őrültség, hisz ha valaki céllal tesz effélét, akkor az egy hasonló mentalitású embernél hamar kivívja az elismerést. Ezen elismerést pedig Zulla inkább magában, emlékeibe révedve, szobája rejtekében kívánta kifejteni, visszaemlékezve azokra az időkre, mikor csak maga volt a világ ellen a szívében azóta forró dühvel és a fejében gomolygó tébollyal. Kabinjába érve a hálószobájában lévő vízeslavor fölé hajolva megmosta az arcát. Lemosva a rászáradt vért, elelmélkedve azon a napon, mikor az őt szállító teherhajó fedélzetéről leosonva elkeveredett a tattooini forgataggal.
|
|
|
Post by kaindiyan on Nov 23, 2015 22:06:42 GMT 1
Gyűlölte ezt a bolygót, megtestesülése volt annak, milyen mélyre képes valaki süllyedni. Egy időben jól beleillett volna a társaságba, mára azonban felülemelkedett ezen a csőcseléken. Érezte, hogy egy fürdő nem lesz elég, hogy lemossa a világ mocskát és bűzét magáról, a ruháját pedig akár ki is dobhatná a légzsilipen. A ruhája kellemes meleget nyújtott még Ilum fagyos buckáin is, itt viszont épp ellenkezőleg, túl meleg volt. Mégsem vett fel más ruhát, mondhatni a Chiss Expanziós Véderő által használt álcaruhája már hozzánőtt, a megannyi kommandós bevetésén. A kocsma mos Ilában feküdt, és noha Raw'abew'raessath. Ponotosabban csak Raw hiszen nem viselhette a családja nevét, mert ez a protokoll része volt. Nem volt a Köztársaság szövetségese, sőt, inkább ellensége, de bejutnia nem volt valami nehéz a városba, pláne nem az álcázógenerátorával. Most viszont – álca nélkül – elég feltűnő jelenséggé vált a koszos kantin fakó fényében. Egy koszos rattataki nő szemelte ki magának, egyik kezében pohár volt, míg másik kezével az övét markolászta.
- Helló, mit keresel itt, ahol még a mynock se jár? – röhögött fel és odaült mellé. – Még sosem láttam hozzád hasonló Chiss-t? – bökte meg, majd kiitta pohara tartalmát. - Baromi jól tennéd, ha azonnal lekopnál. Nem kérem többször… – fenyegette meg Raw. - Hé, nem kell itt tettetni a szüzet, tudom én, hogy egy ilyeneknek mint te udvarlás is jár. Hát jó, a két nap alatt ilyen férfit még nem láttam, mint te – hadarta a rattataki. - Milyen kár, hogy nem is fogsz – mosolyodott el Raw és egy pillanattal később fegyverét, amit előzőleg kihúzott, a lány hasához nyomta, és meghúzta a ravaszt. A lány az asztalra dőlt, mintha csak részeg lenne. Senki sem figyelt fel a lövésre – Raw tudta, hogy tompíthatja le fegyvere hangját, olykor mások testével ha kell.
Hirtelen felfigyelt egy apró bennszülött lényre, egy jawára, hogy felé integet. Az apró lény elindult kifelé, Jaw pedig felállt, körülnézett és miután meggyőződött arról, hogy nem figyeli senki, utánaindult. A bennszülött egy kis szobához vezette, melyben egy vörös, ördögszerű devaróniai ült. Az ügynök azonnal észrevette, hogy az ördögfiókának csak az egyik szarva van meg, a másik letört.
- Remélem, nem kell a másik szarvadat is lelőnöm a fejedről – köszönt be a Raw. A devaróniai felnevetett. - Arra semmi szükség nem lesz, mivel itt van, amit tudnod kell. - Azt melegen ajánlom is, nem tudom, hogy mid van a Chiss nép számára, de ha megéri erre a sárgolyóra eljönni érte, fontos lehet...– mondta fintorogva a Raw. - Azért, mert ezen a sárgolyón van, ami neked kell. – vigyorgott az ördögképű. – Sajnos azonban egyedül kell megszerezned, én és a kis Blizz – mutatott a jawa felé – nem tarthatunk veled, vissza kell térnünk a főnökünkhöz. - Persze-persze -legyintett Raw
A devaróniai felállt a székéből és a férfire rúgta az asztalt, ezzel szinte egy időben villámgyorsan előkapta pisztolyát és – az ügynök észre sem vette, hogyan, de – a jawa is elővarázsolt a ruhájából egy pisztolyt, ami szintén rá szegeződött. - Jól nyisd ki a füled, mi nem titeket szolgálunk és sosem fogjunk, a te segítségedet is csak azért kértük, hogy kinyírhassuk végre a főnököt és visszakapjuk a rohadt békét, amit ő cseszett el. Fogalmad sincs, mit tett az egyetlen nővel, akit tisztelek annyira, hogy a halálba, vagy akár még erre a sárgolyóra is kövessek és hogy mit tehet még, ha nem állítjuk meg. - Megüzenték, hogy külön egy magasan képzett ügynököt kérteteket, de még mindig nem látom az okot, hogy miért ne öljelek meg titeket, amiért az én, és a népem idejét vesztegetitek. – Miközben egyfolytában két ellenfelét pásztázta szemével Raw. - Á igen, Chiss Expanziós Véderő csupán néhány magáról túl sokat képzelő katona – mosolygott a devaróniai, hogy ingerelje Rawt. - Mégis, az egyetlen reményetek a győzelemre, igaz? – vágott vissza a Raw. – Talán nem mondták neked, de a hutt klán is tárgyalásokat folytatott a népemmel és ők beérnék pár “szedett-vedett” katonával hogy véget vessen a ti kis mesterkedéseteknek. – lassan, gúnyosan mondva a két szót.
A devaróniai lenyugodott, majd miután a mindketten elrakták a fegyverüket, ismét leültek a jawa által közben felállított asztalhoz. - Szóval, miért is vagyok itt? - Azért, mert mi tudjuk… – válaszolta rezignáltan a félszarvú. – Azt tudjuk, hogy a főnök régebben talált egy rakata börtönt, benne egy rakata elméjével és az egész hóbelevancot, amit ő tud, tudják a Sithek mivel elbeszélgettek kettecskén és megegyeztek annak eladásáról, legalábbis egy bizonyos Golah kapitány szerint, aki mellesleg az egész művelet irányítója volt egy Darth Silthar nevű sith-tel, aki viszont meghalt a rakata börtön keresése során – tippelj, ki látta utoljára, hát igen, Darth Nox. Szóval a te feladatod, elcsevegni a gonosz kis kihalt barátunkkal benne, Siltharal – vigyorgott a devaróniai. – És mielőtt még kinyitnád a szádat feleslegesen, kicsit feltűnő lenne, ha köztársasági ügynökök szednék el a dobozt, ezért kellesz te. Ahogy hallottam, rendkívül jól surransz be helyekre, ami csak egyike a sok képeségednek – mondta kuncogva a vörös humanoid. - Ne hidd, hogy olyan könnyen meggyőzhetsz arról, hogy tegyem kockára az életem, még is mi van ebben nekünk? – mosolygott A devaróniai elővett egy csomag fűszert a kabátjából. - A doboz a tiétek, nekünk csak az kell, hogy a folyamat közben öld meg a főnököt, hogy mi átvehessük a helyét. - Nem is tudom... - A lényeg, hogy a Huttnak egy szót se. – mondta a devaróniai. - A Huttok? – nevetett fel a Raw. – Ők tartoznak nekünk, nem is kevéssel. Na persze, – folytatta komoly hangon – nem bízhatok meg senkiben sem, erre tanított a bolygó mindenki csak azt lesi, mikor döfhet hátba másokat. Életem minden percében körültekintőnek kell lennem… – mondta, majd hirtelen a devaróniai felé indult, előkapta pisztolyát és lőtt.
A két kliense már holtan feküdt, ám a devaróniai még mutatott némi kitartást, és nem akart olyan könnyen meghalni. - Mióta? – kérdezte zihálva. - Az árutok közel sem elég jó – válaszolt Raw. – Amikor rám borítottad az asztalt és a jawa megpróbálta felállítani, nem sokkal később a jawád meg se mozdult,csak bámult maga elé. - Ekkor kihúzott egy apró kis tüskét az övéből. - Bénító lövedék, egy Jedit is bármikor képes ártalmatlanná tenni, gondolj bele mit tett szegény kis Jawaddal. - Megegyeztünk... – hörögte a devaróniai. - Abban, hogy elmondod mid van, ami valljuk be, korán sem ér fel a Hutt ajánlatához, így jobbnak láttam, hogy megspórolok magamnak időt és fáradtságot, elvégzem az ő munkáját. De ne aggódj a doboz már benne volt az ajánlatában, így nektek semmitek nem volt. – mosolygott Raw. - Átkozott... -hörgött rá a devaróniai - Hidd el, én szerettem volna, ha belehalsz abba a lövésbe, akkor nem kellett volna életed utolsó perceit is, attól a fájdalomtól gyötörve eltöltened, amelyet majd a kis korrozív töltet fog neked okozni, amelyet a biztonság kedvéért az asztal alá rejtettem. - Mosolygott Raw.
Meg se várta a választ már is kapcsolatba lépett a felettesével. -Itt Raw. Elvégeztem a feladatom, mondja meg a Huttnak, hogy elintéztem akiket kellett. - Mondta Raw egy apró tisztelgés után. -Mivel tudtak szolgálni? - kérdezte a hang. -Semmivel uram, amit ajánlani tudtak már mind megkapjuk a Huttól sőt még többet is. -Remek, maga fogja felügyelni, a doboz biztonságát, ameddig az embereink meg nem érkeznek, hogy átvegyék azt. Másrészt pedig kérem, takarítson fel maga után. -Hangzott a parancs. -Igen is uram. -Mondta mosolyogva Raw, majd a kapcsolat megszakadt. - Úgy látom, nincs szerencséd.
Majd csak a devaróniai hangos kiabálása hallatszott a teremből, ahogy a sav tette a dolgát, miközben Raw már kisétált onnan és a kikötőt vette célba, hogy megtudhasson ezt, azt, hogy mikor is s érkezik az a hajó amellyel fajtársai érkeznek.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Nov 24, 2015 18:09:51 GMT 1
Új bolygó, rengeteg lehetőséggel. Az űrkalózkodás egyik sarokköve ez a porfészek, és a csőcselék a habarcs ami egyben tartja ezt a gaztettekre épülő rendszert és mozgatja az egészet. Csempészek, fejvadászok, tolvajok amerre a szem ellát és a legtöbb egy-egy nagyahatalmú agytröszt keze alatt egyesül hogy megtömje a zsebét vagy hogy hódoljon bűnös hajlamainak. Ugyan, kinek tűnne fel ebben a romlott közegben még egy fiatalkorú bűnöző? Senkinek. Na ugye. A legtöbb ilyen kölyök vagy otthonról menekült a szülői szigor elől, vagy valami vöröslámpás ház szajhájának ivadéka, aki csak azért született meg, mert valaki figyelmetlen volt. Abban korban amiben akkoriban volt, sok kölyök dolgozott be akkoriban is a különféle szervezeteknek és ezt Zulla is tudta. Mivel megvolt a kellő tudása mindenféle művelet végrehajtására, sejtette hogy könnyen helyet talál magának egy bandában, az esélyeit pedig csak növelte hogy nőiessége bizonyára lenyűgözheti a kiválasztott szervezet főnökét. Viszont nem ártott volna némi zsebpénz szerzése mielőtt nekilát törekvő terveinek, így hát fogta magát és betért az első lebujba. Kiszemelve az egyik füstös, zajos kis kocsmát, ahol a bűnözés világának "vállalkozói" tömörültek és értekeztek, netán a napi keresetüket itták el. Ilyen helyre tisztességes szándékkal kevés ember jön, de az sem biztos hogy az effélék ép bőrrel jönnek ki. Körbenézve A jól ismert, feladatai során megismert kis közösség fogadta. Szerencsére hamar talált magának helyet, hisz az imént szabadult fel egy, az asztalra dőlő nő mellett. Nem is kérette magát soká, oda ült és előkapart némi aprót a zsebéből és a pultra dobta. -Valami erőset.- Ennyi. Ennyit mondott csak. Azok az emlékek arról a felszabadító pillanatról, mikor a bombája darabokra szaggatta élete megrontóját , még mindig hevesen dolgoztak a fejében, felvázolva többféle jövőképet. Esetleg megszabadíthatná az egyik helyi maffiózót a fejétől, netán egy kalózkapitányt kéne jobblétre szenderítenie. Mennyi kiaknázatlan lehetőség, ahol a nyers brutalitás és a női fondor elég ahhoz hogy átvegye áldozata helyét. -Tessék.- Tolta oda a felszolgáló az italt, amit Zulla fogyasztani kezdett, pontosabban húzóra megitta. Na igen, ez csak rövidital volt és pénze sincs már több, viszont ezen a nyomorult porfészken minden csepp folyadék kincs, szóval a mellette azstalt támasztó részeg nőnek biztos nem kell már az a fél pohár ital, így hát elvette, de ügyetlen mozdulatának következtében fellökte azt és döbbent rá, hogy ezt a nőt megölték. De még hogy milyen szépen ölték meg. A lövés nyomát nézve alaposan megperzselődött, szóval a hasának nyomták a fegyvert. Vagy úgy. Szóval az előző partnere nem a passzivitása miatt hagyta itt. Merült fel a gondolat, mait az követett, hogyahogy tudtam átkutatta a nőt némi pénz reményében, ügyelve arra hogy ne tűnjön fel, és hogy vélelen se legyen gyanús hogy épp kizsebeli, szépen visszatámasztotta az asztalhoz, majd a szemével keresni kezdte azt a férfit, akivel nem is rég olyan ól elvolt, és ím, meg is látta. Kitudja, talán a feje ér pár garast. Ha nem, maximum kizsebeli, miután kizsigerelte a testét. Ha meg fejvadász, akkor viszont a baráti jobb nyujtása volna inkább logikus választás. Apja, az a gusztustalan szörnyeteg, megtanította arra hogy a fejvadászok nem azok a fajták akiket érdemes korán lebecsülni.
|
|
|
Post by kaindiyan on Nov 25, 2015 16:55:44 GMT 1
Raw továbbra se szerette meg a bolygót, neki ez nem volt más, csak idegesítő forgatag, lecsúszott emberekkel, akik minden alkalmat megragadnak, hogy hátba támadják a másikat, vagy megfosszák a vagyonától. Ez a hely olyan volt számára, mint egy feneketlen gödör, amely az összes fejvadászt, bűnözött és semmirekellőt elnyeli, amit a világ csak adni képes. Olyan volt, mint amit feljegyzésekben olvasott Nar Shadaról a Yuuzhan Vong háború előtti kinézetéről és az ott élő emberekről. De útban az űrkikötő felé Raw nem tudta elterelni, a gondolatait, egy a korábban, még a feladata elvégzése előtt a kocsmában történt találkozásról. Miért is nem végzett azzal a lánnyal, ahogyan az előzővel is? Talán azt gondolta, hogy két civil holtest túl sok lenne egy bevetésre, persze megmagyarázhatta volna, hogy veszélyeztette az akció sikerét, vagy csak felfedte volna a kilétét. Egyre csak az járt a fejében, hogy az a lány figyelte őt és még most is azt teszi. Viszont ha a gyanúja beigazolódna, akkor meg kell ölni, ami talán nem is ígérkezhet nagy kihívásnak, hiszen ő talán, egész életében csak ezt csinálta, másokat ölt meg hal kellett vagy kínzott, hogy információt szedhessen ki belőlük. Ha a lány valóban látta, hogy mi is történt, akkor az még nem is nagy gond, de a felettesei külön kérték, hogy ne legyenek szemtanúk, mert ha kiderül, hogy titokban a Hutt klánnak is szolgálatot teszünk, az összetűzéshez vezethet a Köztársasággal, amit mi ugye nem szeretnénk. Egy ilyen hibát egy újonc megengedhetett volna magának, de ő már rég nem egy újonc volt, az egyik legjobb ügynök, akit a Chiss nép fel tudott mutatni, így nem engedhetett meg magának egy ilyen kaliberű hibát. Bár valahogy az agya egy eldugott kis sarkában, élvezte annak a lehetőségét, hogy valaki figyelte, azt, hogy mit is csinált azzal a két szerencsétlennel. Elvégre már egy jó ideje egymaga dolgozott, hiszen ilyenkor azt tehette, amit akart és nem kellett szorosan ragaszkodni a parancsokhoz és egy kicsit magát is szórakoztathatta. De akkor is, hogyha a lány látta az egészet, kénytelen lesz őt megölni. Amikor megérkezett az űrkikötőbe, keresett egy csendes zugot, majd miután körülnézett újra elővette a hordozható, holo megjelenítőt, amelyben újra a felettese jelent meg.
- Uram. Mikorra várható a hajónk érkezése? - Másnap reggel, úgyhogy ajánlanám, hogy foglalja el magát valahogy a városban, vagy ha ennyire nem ismeri a szabadidő fogalmát, akkor menjen a Hutthoz és felügyelje a doboz biztonságát. - Értettem uram, tehát a nap többi részében szabad vagyok.
Raw talán ez volt a legfelemelőbb mondat, amit hallott. Szabad… Nagyon is jól tudta, hogy esküt tett arra, hogy saját magát háttérbe szorítva a Chiss népet fogja szolgálni és bármikor, ha úgy adódik, a helyzet szó nélkül feláldozza magát. De amikor „szabad” volt, akkor azt tehette, amit akart, minderről megfeledkezve. Nem is tudta, hogy mihez kezdjen, talán beolvad az itteniek közé és néhány küldetést vállal vagy egy fejvadász munkát megcsinál, szimplán azért, hogy magát szórakoztathassa, hiszen pénzre amúgy sem volt szüksége, mivel a Véderő elegendő kredittel és felszereléssel látta el, így mondhatjuk, hogy a pénz fogalma számára ismeretlen volt. Vagy a Huttnak biztos van még feladata az ő számára, akinek olyan kepeségei vannak, mint Raw-nak. Így mosolyogva eltette az eszközt és közben kisétált, az emberek forgatagába, miközben folyamatosan figyelte a tömeget és a pásztázó szemével egyfolytában csak a lányt kereste. Hiszen nagyon is jól tudta, hogy a lány nem lehet olyan jó a lopakodásba, hogy túljárjon az ő eszén, ha valóban követi és előbb vagy utóbb de hibázni fog és akkor leleplezheti őt.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Nov 26, 2015 20:10:20 GMT 1
Unalmas egy porfészek, az biztos. Egyszerű lakókkal, látogatókkal és kevés izgalmas dologgal. Ez Zullának maga a halál. Ülni és tenni a szépet, várva rá hogy valami bűzlő lehelletű korcs bepróbálkozzon nálam és megkíséreljen velem lefeküdni. Gusztustalan férgek. Azt képzelik odaadnám magam egy efféle rút ivadéknak. NA MÉG MIT NEM! Még jó hogy ez a hapsi jó indokot ad arra hogy kövessem. Lelőni valakit ilyen szép csendben, nem kis teljesítmény, nagy profizmusról árulkodik. Minden bizonnyal tapasztalt róka lehet a mesterségében, tehát ha sok borsot tört valaki orra alá, akkor a feje is sokat érhet, akárcsak a vele való munka. Ígéretes, az biztos. Mindenképp pénz szaga van, és ez egy nőnek nagyon imponáló. Nincs is jobb egy jóképű, pénzes és erős férfinál egy nő szemében, pláne ha az ilyen szépen tud gyilkolni. A mi azt illeti, Zulla számára közelmúltban történt dolgok sorsfordítóak voltak az életében, és olyan szabadságot biztosított számára, ami hatására végre napfényre kerültek rejtegetett szükségletei és sóvárgása az élet sok egyéb öröme iránt. Pénz, hatalom, szabadság, élet. Ezek keringtek a fejében miközben követte a férfit, nem is álcázva feltett szándékát a követéséről. Ugyan minek is tettetné. Felesleges. A benne tomboló kíváncsiság nem is engedte volna hogy bujdokoljon. Látni akarta a férfit, nem pedig azt hogy az ne lássa. Biztosra vette hogy tudja hogy ott van, szóval minek titkolózott volna tovább.
|
|
|
Post by kaindiyan on Nov 28, 2015 21:48:29 GMT 1
Raw talán nem is merte bevallani magának, de érzett némi szimpátiát a lány iránt, akit nem sokkal ezelőtt szúrt ki a tömegben. Két lehetőség volt: a lány nem fogta fel, hogy mi is lehet a helyzet kimenetele, hiszen ilyen helyen, ha legtöbben egy ilyen fajta gyilkosság szemtanúi, mint ő, akkor azok már régen felszívódnak, nem, hogy még követik azt, aki tette. A másik lehetőség viszont az volt, hogy a lány vakmerő volt, amit talán ebben a helyzetben, az esztelenséget jelentette. Raw az újonc önmagára emlékeztette. Sok esetben választotta ő is a vakmerő taktikákat, még kiképzései során is, de az óta már más a helyzet. Miután az ember feljebb és feljebb tör a ranglétrán, vannak elvárások és ennek meg kell felelnie az illetőnek. Rawal is ez történt, az évek során megtanulta azt, hogyha a legjobb akar lenni, akkor megfontoltság az alaposság és a precízió elsajátítása nélkülözhetetlen a számára. Tehát Raw már inkább e szabályok szerint élt és ezeket is tartotta most már a legfontosabbnak az életében. Inkább férfi korára már egy hidegvérű profivá vált, abból a vakmaerő fiatalból, aki valaha volt. Talán ezért is, mert valahogyan legbelül a lány a fiatal kori önmagára emlékeztette. -Hmm… Fiatal és vakmaerő…
Jegyezte csak meg halkan Raw. Miközben a Hutt palotája felé igyekezett, már a fejében is volt a terv, hogy hogyan fogja elkapni a lányt és kiszedni belőle, hogy mit is látott. De mindent csak szép sorjában. Először is még hátra volt annak a tervnek a megvalósítása. Így tehát amikor a balota bejáratához ért és a két fegyveres őr megálljt parancsolt neki, ami szokásos procedúra volt, amit, Drooga embere nap, mint nap minden ide belépni akaróval eljátszottak. - Ki vagy és mi dolgod neked itt Droogaval? – Kérdezte az egy Trandoshan végimérve Rawt.
- Még is hány Chiss fordult ma meg a főnöködnél, hogy elfelejtetted az arcom? Rendben akkor most eljátsszuk újra, Raw vagyok, elvégeztem a főnökötök által rám bízott küldetést, de a többi csak rá és rám tartozik… és a segédemre – tartott egy picike kis szünetet mintha csak most találta ki, hogy segéde is van.
- Elnézést uram, de tudja, a protokoll már csak ilyen. De legutóbb még egyedül járult Drooga színe elé. – Jegyezte meg értetlenkedve a Trandoshan.
- Ő csak a munkámban segít, az üzlet viszont nem rá vonatkozik. Mellesleg pedig rossz fényt vetne rám, hogyha a munkáltatóim megtudnák, hogy nem egy Chiss a társam. Szóval egy ember lány lenne az, aki nem sokkal utánam fog jönni, így arra kérném, hogy engedjék őt is be, viszont tartsák szemmel és ha elmenne, akkor bármilyen eszközzel megállíthatják, nem érdekel. – Ezt jobban is kitervelhette volna, de így a lánynak még a fegyvereitől sem kellene megválnia ha, vannak neki.
- A társa… Uram elég furcsa szót használ arra, hogy rabszolga. – Mondta továbbra is értetlenkedve az őr.
- Nyilván nyelvi különbség, de most ha megbocsájt, nekem mennem kell, hiszen beszédem van a főnökével. – Hazudni még mindig jól tudott, de ha még jelentik is ezt, akkor nem hinném, hogy Drooga bármi drasztikusat tenni vele maximum neki is megköszöni a munkát, vagy pár kellemetlen percet okoz Rawnak.
- Persze, mi nem tartjuk fel tovább uram, de a főnök lehet, hogy csak egy kis késéssel tudja majd fogadni önt. Tudja üzlet... Szóval megkérném, hogy addig a benti kantinban várakozzon.
Raw már nem válaszolt, hanem egyenesen befelé vette az irány a kantin felé. Rendelt magának, egy italt, miközben egy olyan helyet választott, ahol kiválóan ráláthat a bejáratra, viszont őt már nem olyan könnyű kiszúrni onnan. Így már nem volt más dolga, mint hogy várjon. Megigazította a pisztolyát, miközben nagyot kortyolt az italából. A csapda készen volt, a lánynak már csak bele kelett sétálni, amit valljuk be előbb utóbb meg is fog tenni. De ha nem is Raw elgondolkodott, hogyan is kapná el és mit is tenne vele, ha a csapda nem jönne be. Kitűnő vadászat lenne. Talán először a lábait lőné el, hogy ne tudjon elmenekülni, aztán egy kicsit beszélgettek volna. Talán Raw amit a legjobban sajnált, hogy saját módosításokkal ellátott mesterlövész fegyvere, nem kísérhette most el, hiszen a terep adottságai nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy magával hozza, így az most a hajóján maradt. De Raw valahogy érezte, hogy egyre csak fogy az idő és nem sokára sorra kerül, ami a lányak nem lenne jó, hiszen nem tudnak előtte „egyeztetni”.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Dec 18, 2015 17:39:47 GMT 1
Nem volt nagy dolog követni a hapit. De tényleg nem... Oké, ez túlzás. Homok a szemében és a fogai között. A nyelve alatt, a nyálában. A szájában. Kár volt csodálkozva kinyitnia a száját, amikor megpillantotta azt a csempészhajót ami annyira elnyerte a tetszését, hogy erre késztette, így utat engedve egy kósza légáramlatnak, hogy homokkal fújja tele a képét. Az viszont továbbra is izgatta, hogy a férfi miért is engedi tovább követni. Elvégre csak egy gyilkosság szemtanúja vagy mi, és vérdijban reménykedve, kívánja a fejét venni, ha úgy dobja a gép. Be ha nincs vérdíj, talán akkor is. Csupán passzióból, hisz a keze az utóbbi években néha már maguktól is végrehajtanak halálos mozdulatokat, sokat pedig még álmában is megismétel már. A gyilkos technikák a kisujjában vannak. Emlékeibe mélyedve lassan utol érte az idegent egy furcsa épületnél, ami kitudja mióta is áll a sivatagban. Az őrség pedig nem épp valami szivélyes fogadtatással, de beengedte. Innentől már rossz érzések lettek rajta újjá.
|
|
|
Post by kaindiyan on May 18, 2016 22:25:32 GMT 1
Raw továbbra is csak az italát kortyolta miközben a szabad kezét folyamatosan a pisztolyán tartotta. Nem volt különösebb oka nagyobb ellenállásra számítani, de mindig is az volt a mottója hogy a váratlanra is fel kell készülni. Már egészen eljátszadozott azzal a gondolattal, hogy milyen változatos módokon is tehetné ártalmatlanná a lányt talán az ártalmatlanítás enyhe szó lenne rá. Mondhatni az ilyesmi volt az ő szórakozása. Egy dologhoz értett, ami nem volt más, mint hogy hogyan tegyen el embereket láb alól. Ez volt az élete, erre képezték már fiatal kora óta, amit persze nem bánt meg sohasem. Gondolataiból csak egy Trandoshan zökkentette ki, aki melléhúzódott és nem mondott többet, mint, hogy megérkezett a lány. Raw arcára ennek hallatára egy gonosz mosoly ült ki. Majd idegesen a Trandoshan felé fordult.
-Akkor még is mire vársz? Hozzátok ide. Vagy ennyire inkompetensek vagytok a feladataitok ellátásában? –Jegyezte meg gúnyosan Raw miközben ez láthatóan meglepte a Trandoshan.
-Ahogy parancsolja… - Látszott rajta, hogy nem vette jónéven Raw gonoszságát, viszont tudta azt is, hogy a főnöke megbízottja szóval, ha bármit is tett volna vele, akkor annak ő issza meg a levét. Pedig hatalmas kedve lett volna meg mutatni a Chiss-nek hogy kivel is szórakozik.
Miközben a lány bámészkodott, két Trandoshan lépett hozzá a fegyvereikkel a kezükben. Mutatva ezzel, hogy bármit is tenne, a lány nem sok esélye lenne jelenleg ellenük és ki tudja, még hogy hány ilyen van a kantinban?
-Kérem kövessen minket… A gazdája már várja önt. – Mondták miközben megvárták még a lány fel is fogja, hogy mit is mondtak és aztán jeleztek neki, hogy kövesse őket.
A lányt egyenesen Raw elé vitték, aki már az óta befejezte az italát és mosolyogva az asztalnál ült. Mosolya még szélesebb lett miközben észrevette a lányt és a két testőrt. Már ki is tervelte, hogy miként is fog megszabadulni attól a másik kettőtől. Az improvizáció sosem esett nehezére, ahogy ez most sem volt másképp. Ahogy elég közel ért a 3-as Raw felállt a székből és hozzájuk sétált egyik kezét a pisztolya markolatán tartotta.
-Köszönöm uraim… - Majd a lányhoz lépett és villám gyorsan előkapta a pisztolyát, amit az álla alá nyomott, hogy kicsit megemelje a fejét. – Ami pedig téged illet… még is mit képzelsz? Még is mit képzelsz ki vagy, hogy megváratsz?! - Kérdezte Raw idegesen majd kicsit közelebb hajolt, a lányhoz és a fülébe súgta nyugodt hangon: -Ha nem akarsz meghalni, akkor azt teszed, most amit mondok… Bocsánatot kérsz, aztán megiszunk egy italt és beszélgetünk érthető? – Ahogy a másik kettőre néztek, akik értetlenül néztek rájuk. – Legalább most ne hozz szégyenbe… Most bocsánatot fogsz kérni nem csak tőlem, hanem a két úrtól is hogy ekkora bonyodalmat okoztál… na, mi lesz már? Vagy csak húzzam meg a ravaszt? Az jobban tetszene? -A két Trandoshanon látszott, hogy kellemetlenül érzik magukat ebben a helyzetben, hiszen nem tudták ezt hová tenni és legbelül ők is csak azt várték hogy a lány bocsánatot kérjen aztán visszamehessenek a dolgukra.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on May 19, 2016 9:37:33 GMT 1
Akkorra teljesen egyértelművé vált, hogy ha netán Zulla egyszer csak enyhe késztetést fog érezni arra hogy letelepedjen és felhagyjon a bűnös életével, akkor a galaxis melegebb bolygói, mint például a Tattooine, a lehetséges otthonok listájáról úgy repül mint a huzat. Olyan az egész mint egy nagy tengerpart part nélkül, vagy mint egy nagy láda macskaalom, amit felülről és alulról is melegítenek. No, de ez csak Zulla véleménye, nem tükrözi minden errefelé megforduló ember véleményét. A lényeg az, hogy a sok homok mindenhová beférkőzik és igencsak idegesítő, amikor az ember szájában nyál helyett homok van. Őt kiképezték gerillaharcra, túlélésre valamennyi környezetben ami csak előfordulhat, de a homokot, azt igencsak gyűlölte, főleg azután, hogy egy feladata során az egyik célpontja mélyenszántó, de számára semmit mondó monológban kifejtette, miféle sivár lelke is van neki. Persze Zullának meg volt a maga véleménye erről is. Szerénysége egy véget nem érő vurslinak képzeli a lelkét, ahol a külső világ behatásai szolgáltatják a mulatságot és az energiát a további mókázáshoz. Persze ami most folyik, igencsak elterelte a figyelmét az önelemzésről. -Gyerünk! Lódulj!- Lökdöste egy igencsak tahó valami, ami leginkább a retikülök és a csizmák egyik közkedvelt alapanyagjára emlékeztette. Jelenleg nagyon nem ugrott be neki mi is ez a két izé, de biztosra vette hogy valamikor szívesen szakítana időt arra, hogy megnézze, elég vastag-e a bőre a tahóbbiknak, valami igényes lábbeli elkészítésére. Nem igaz hogy nem nézelődhet az ember nyugiban. Épphogy csak beesett az ajtón, máris rángatják. Tudta ő magáról hogy jó bőr, de az, hogy így kezelik nem teszi őt készségesebbé bizonyos szolgálatok teljesítésére. Legfeljebb valami látványos kivégzést ér el így az ember nála. Az az egy piszok szerencséje van ennek a kócerájnak, hogy jelenleg egyvalaki érdekli csak. Persze aztán, jött a mandalor fekete leves. Na azok aztán erősre főzik. A fickó már várta és mint kiderült miatta volt ez a Zulla-terelős minigame. ej-ej, ezért jár egy strigula, az "Ezért kinyírlak" táblán. Ráadásul még valami rögtönzött színházi előadásra is igényt tartott tőle a fickó, de zsé helyett plazmával óhajtotta motiválni. A férfiak ilyen hülyék errefelé, de most komolyan? Na, legyen, gondolta belemegy a játékba. Az arcára rövidesen kétségbeesést erőltetett, míg végül elő nem csalt pár könnyet is a szeméből. Ha valamitől, a síró fiatal lányok látványától minden férfi szíve meglágyul. Végül aztán térdre esett a férfi előtt, átölelve a combját. Ha nem múlna olyan sok a színészkedésén, lehet sírva röhögne magán. -Én... Én sajnálom gazdám! ...É-én elestem és tudod hogy... hogy fáj a lábam és nem tudtam úgy haladni és...- Szipogott és zokogott tovább, mintha tényleg az élete függne tőle. Látott már ép elég ilyet eddigi pályafutása alatt, és nem kellett sokat erőlködnie ahhoz, hogy előadjon valami látványos könyörgést. -Én iga... igazán próbáltam tartani a tempót, de nehéz volt haladni és szo... omjas is voltam.- Zokogott tovább, adva a vonalat, amit egy kétségbeesett szolgától várnának. -Bocsánat ho... ogy ha nehézséget okoztam! Kérem! Bármit megteszek a bocsánatukért!- Csúszott a két Trandoshan lábai elé, akik már kínosan érezték magukat a látottak miatt. Ők vadászni szoktak az emberekre, nem pedig kizsákmányolni, de ez a fajuknál valamilyen értelemben a vadászatban jelenik meg, de ez mellékes. Megkapták a bocsánatkérést, szóval mentek a dolgukra. Persze Zulla túl jól szórakozott, ahhoz hogy abba hadja, hiszen meg csak most kezdte. Amikor a férfi eltette a fegyverét, és a kezét a pult felé emelte, hogy felüljön a székére, Zulla ismét hangos jajveszékelésben tört ki. -Nagyon kérem! Ne verjen meg úgy mint a legutóbb. A legutóbbinak is megmaradtak a nyomai. Könyörgöm!- Mondta patakzó könnyek közepette, a szemtanukat teljesen beetetve a megtört, fáradt rabszolga szerepével, miközben összekucorodott a döngölt föld padlón. Ez neki jelenleg túl jó szórakozást nyújtott, sem mint hogy csak úgy abba hagyja. Ki nézné ki így belőle hogy valaha is gyilkolt?
|
|
|
Post by kaindiyan on May 21, 2016 19:49:07 GMT 1
Rawnak tetszett, ahogy a lány alakított. A lánynak meg kell hagyni volt tehetsége, vagy csak nem akarta, hogy egy koszos kantinban haljon meg Raw keze által. A két Trandoshannak szinte a legnagyobb ajándék volt az, hogy végre a lány bocsánatot kért tőlük így ők már ott is hagyhatták a párost. Nem a legjobb trükk volt, amivel lerázhatta őket, de most talán nem volt jobb és még hasznos is volt. Viszont Raw-t meglepte, hogy a lány még továbbra is a szerepében maradt. Talán valóban sikerült ráijesztenie viszont akkor nem játszana vele így. Viszont egy dolgot látszólag elfelejt a lány azt, hogy hol is vannak éppen. Egy ilyen porfészekben, mint a Tattooine az embereket nem érdekelte a másik élete legkevésbé egy olyan helyen, mint egy Hutt palotája, ahol nem éppen a legtisztességesebb üzletemberek fordulnak meg. Raw már akkor tudta nagyrészt minden vendégről, akit szemügyre vett, hogy miből is élnek itt. De ez egy ilyen világ, mások rabszolgákat árulnak vagy lopott árut csempésznek, ő pedig parancsra öl. Ebben nem volt semmi különleges, ez az ő hivatása és ezért nem ítélte el az olyan embereket, hiszen ő sem volt több egy gyilkosnál. Viszont itt volt az ideje kezelni a felhajtást, amit a lány okozott. Raw úgy döntött, hogy belemegy a játékba, ha már a lánynak is ilyen módon sikerült beleélnie magát, viszont vigyáznia kellett, mert nem tudta ki ő és mire képes.
-Elfelejted, hogy az engedelmességre neveltelek nem pedig arra, hogy most is zavarba hozz mások előtt. Ne aggódj, hogyha, itt végeztünk a verés lesz a legkisebb gondod. – Mondta szigorúan Raw. –Amúgy is nézz körül… Senkit nem érdekel itt a siránkozásod, a te életed nem számít, tudod nagyon jól. Csak annyi szerencséd van, hogy nincs kedvem egy új embert betanítani, szóval most abbahagyod a siránkozást, vagy ennyire azt akarod, hogy lecseréljelek? –Mondta továbbra is a szigorúan és közben a pisztolyát a lány fejéhez tartotta, hogy nyomatékosítsa mit is jelent a leváltás.
Egyre gyorsabban túl akart esni ezen, hiszen nem tudta, hogy a lány miatt most mennyien is figyelte fel rá és valljuk be jelenleg Raw-nak hivatalos ügyben volt itt és nem lenne jó, ha azt bárki is kiszagolná. Szóval mindennél jobb lenne a lehető legtöbb embert elkerülnie és ebben a lány eddig nem nagyon akart segíteni neki. Talán csak nem tudja, hogy mikor is hagyja abba a szerepet. Szóval Raw a fegyverét továbbra is a lány felé tartotta viszont és visszaült a pulthoz
-Most szépen felülsz ide és abbahagyod ezt az egészet értetted?
Ha valójában, ha az ő rabszolgája lenne, nem kedvesedett volna ennyit. Már kétszer a pisztolyát maroksúlyként használva verte volna meg. Emlékszik sokat tanultak arról, hogy hogyan is kell valakit kivallatni legtöbbször erőszak alkalmazásával. A lány esetében ez nagyon nehéz lett volna és nem is akarta egyenlőre idáig fajuljon a helyzet.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Jul 16, 2016 23:59:34 GMT 1
Zulla csak tovább pityergett, de ezúttal sokkalta halkabban. Szépen elhallgatva helyet foglalt a neki megadott helyen, és mint a jó rabszolga, lassan elhallgatott és úgy hullajtott pár könnycseppet. Nem is kellett több. Nem akar itt ripacskodni. Remek időtöltésnek bizonyult az efféle színészkedés és remek közönsége is volt, akik bevették az előadott darabot. ~Ha ez a kalandozás a peremvidéken nem jön be, felcsapok színésznek.~ Gondolta magában, összekuporodva a széken, néha a magát gazdájának valló férfire pillantva. Kemény kötésű, hallgatag férfi. Érdekes. Emellett talán nem is olyan ostoba, mert hát, azt a kellemetlenkedőt is igencsak ravaszul eltette láb alól. Viszont, talán nem volna érdemes ezt jelenleg hangoztatni. Ami pedig engem illet, biztos kíváncsi arra, ki is az, aki a nyomába szegődött. Ebben csak az a gond, hogy ezt még ő maga sem tudja. Sith-e vagy sem, árva, netán egy koszos utcagyerek? Netán van egy szerető családja? Ki tudja. Annyi, de annyi lehetőség van, mi is lehetne. Minden esetre most még csak hallgat és pityereg. Nem kommentálja a dolgokat, csak a bent lévőket figyeli. Az emberek csak jönnek és mennek. A galaxis minden utazója megfordul egy ilyen kantinban egy kör italra mielőtt tovább megy, vagy itt beszél személyesen a munkaadójával a következő csempészrakomány végett. Mások csak egy kör italra ugrottak be egy haverhoz, vagy épp uzsorásokkal tárgyalnak. egyértelmű hát, hogy ez egy tipikus bűntanya, nagy pénzforgalommal. Egész izgalmas, meg kell hagyni. Zullának az is megfordult a fejében, hogy netán felcsaphatna zsoldosnak, vagy bérgyilkosnak. Keresettek az ilyen mesterséget űző emberek és nem kell hozzá több, mint egy jó önéletrajz és pár skalp. Ki tudja, talán az jó is lenne. Zulla, a zsoldos. Izgalmas, sok utazással járó foglalkozás és ért is hozzá.
|
|
|
Post by kaindiyan on Aug 4, 2016 17:06:46 GMT 1
Raw örömmel nyugtázta magában a tényt, hogy a lány végre abba hagyta a siránkozást és végre rátérhet a lényegre. Az idő is szorította révén, hogy nem tudta mennyi időt is jelent Drooganak egy megbeszélés és már nyílván jelezték neki a testőrei, hogy egy lányt is hozott magával, akiről még ő sem tud semmit. Szóval most talán nincs is idő arra, hogy kiderítse, hogy mennyit is látott abból amit Raw tett, hanem sokkal fontosabb az, hogy elmagyarázza neki a helyzetet és azt, hogy miként kell majd viselkedni, ha a Hutt színe elé járulnak. A legrosszabb, amit Raw el akart kerülni az nem más, mint hogy a Hutt paranoiddá vájjon és kérdezzen a lány felől. Szóval jobb, ha minél hamarabb elkezdik a beavatást és majd utána ráér megtudni mit is tud a lány. Kicsit közelebb is hajolt a lányhoz hogy csak az ő halk beszédét figyelje, hiszen egy Hutt palotában nehéz akármit is diszkréten a másik tudására adni. Viszont közben hogy tudassa a lánnyal, hogy jobb, ha figyel Raw az ölébe fektette a pisztolyát és a lányra mutatott vele. Kívülről úgy tűnhet, hogy csak a combjain pihenteti a fegyverét, de azt már csak közelebbről lehetett kiszúrni, hogy közben a ravaszon tartja a kezét és azt a lányra célozza. Raw le is pillantott jelezve ezt a lánynak, hogy jobb, ha lenéz, és csak azután dönt, afelől hogy meghallgatja-e a Chiss-t vagy nem.
-Nos nincs sok időnk, szóval kezdjük az alapoknál… Drooga színe elé fogunk járulni, a Hutt elé akié ez az egész porfészek, szóval a következőket vésd az eszedbe. Drooga előtt csak is akkor szólt, ha én vagy ő megkérünk és akkor is a számodra én Raw mester vagyok. Öt méter távolságot tartasz minden körülmények között a Huttal még ha én nem is. Egy rossz mozdulat és már csak a hamu marad belőled. Ami az előtörténeted illeti… Egy Tatooinei rabszolga keresgetőtől vettelek még 2 éve és én tanítottalak be, mint a segédemet. A szüleid, pedig nos, lássuk csak… Apád egy erős uralkodni vágyó üzletember volt, aki a rossz emberekkel üzletelt és erre rá is fázott, ami a tönkremeneteléhez vezetett, hogy magát mentse eladott rabszolgának. Anyád pedig egy egyszerű földművelő volt, akire apád a szépsége miatt vetett szemet. 8 küldetésen vettél részt velem, de egynek a részleteiről sem beszélhetsz mivel rajtam keresztül hűséget fogadtál az Expanziós véderőnek és nem fedhetsz, fel államtitkokat mivel abban az esetben azonnal le kell, hogy lőjelek. Nos, egy kérdés marad már… Értesz-e valamilyen harcászati dologhoz? Arra az esetre ha Drooga bemutatót is kérne a jártasságodból.
Kérdezte Raw érdeklődően, de a hangja továbbra is halk maradt nehogy valaki meghallja, amit éppen beszélnek, viszont a csönd még így sem volt teljes életbiztosítás arra, hogy senki ne szúrja ki őket vagy kezdjen el hallgatózni és leleplezhet mindent. Rawnak most az egyszer hatalmas kockázatot vállalt. Soha nem tett ilyet… Egyszerűen csak lelőhette volna a lányt, mint megannyi szemtanút és senkit nem érdekelt. De látott benne valamit, ami megakadályozta ebben a tervében és valamiért rá akart jönni arra, hogy mi is az, ami olyan különös ebben a lányban?
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Aug 4, 2016 22:34:20 GMT 1
Igencsak nagy megelégedéssel töltötte el Zullát, hogy a szerepe ilyen jól sikerült. No, nem mintha mást elfogadott volna, mert hát ezt neki tudnia illik. Tudnia kell minden szerepet eljátszani, amivel előrébb juthat a céljai elérése végett. Lehet csöves a sikátorban, szajha az utcán, egyszerű járókelő. A fő az, hogy a célpont csak akkor ismerje fel, mikor már vége. Ez a titka mindennek. No de, ha már a titkok és a szerepek ily részletes kifejtésére került sok, máris magyarázatot nyert az a kérdés, hogy miért is bizsereg annyira az az egyébként éppen csak nem korgó hasa, ami legutóbb talán akkor kapott kaját, mikor elindult a Peremvidékre. Ráadásul, az a sokat sejtető pillantás, amivel a férfi rá pillantott, egyértelműsítette, hogy itt bizony a kis hapsi üzleti ügyben jött és nem épp az a tökölős fajta és ha nem lenne kíváncsi, rég hasba durrantotta volna. Csak ne lenne ilyen kretén. Na persze nem önszántából, inkább csak a puszta véletlen miatt az ami. Nem lehetett tagadni, hogy azok a lelki sebek még túl frissek ahhoz, hogy egy az apját csak úgy a szájára vegyék. Zulla visszafolytott kuncogással és vigyorogva bámult maga elé, köröket rajzolgatva a mocskos pultra, belerévedve a gondolataiba és felelevenítve azt a vöröses-narancs színekben táncoló robbanást és a lángnyelveket, amik felemésztették a házat, amiben olyan sokáig szenvedett. -Az a vén szaros megdöglött. Apró cafatokra durrantva hevernek a maradványai, a szélrózsa minden irányába.- Mesélt egy cseppet a történtekről. -Egy büdös pénzeszsákot a saját lánya nem így nyírna ki. Az effélék fattyai vagy másokkal végeztetik el a piszkos munkát vagy sírva borulna a habos-babos párnájukra. Velük ellentétben én stílusosabb voltam. A stílusos gyilkosság nagyon fontos. Olyan mint egy kézjegy, bizony ám. Mások kerülik az effélét, de abban nincs semmi mókás. Csak gyilkolni, minden nyom nélkül. Miért ne tudhatná meg a világ hogy bizony, az a Zulla nevű kattant csaj robbantott, vagy az fejezte le a járókelők előtt valakit.- Magyarázta részletekbe menően a dolgokat, majd belenyúlt a zsebébe és egy aszott húsdarabot tett a férfi elé. Egy szívet, de talán ezt minden orvos és gyilkos egyértelműen megállapíthatja a maradványról. -Ez maradt a legutolsó emberből aki azzal a büdös, utolsó, gennyes kelésnek se nevezhető, feleséggyilkos, gyerekkínzó, büdös senkiháziból maradt, szóval merem remélni hogy azt a szart eltakarítod a hasam tájékáról, ha szépen megkérhetlek.- Jelezte finoman nemtetszését, majd körbepillantott, miképp is demonstrálhatná tapasztalatait, de nem akart jobban felvágni. Ha a kimetszett szív nem elég, akkor vessen magára. Mindenesetre ezt a szuvenírt szépen visszavette és eltette a helyére. Kellemes élmény volt az a sithnövendéket puszta passzióból kinyírni és bombát csinálni belőle. Megnyugtató és a bosszú ígéretével kecsegtető momentum.
|
|
|
Post by kaindiyan on Aug 9, 2016 17:44:43 GMT 1
Raw rákönyökölt az asztalra és mosolyogva hallgatta a lány történetét róla meg az apjáról közben ügyelve arra, hogy a pisztolyát meg se mozdítsa. „Szóval ezért is érdekelt annyira. Egy kezdő sorozat gyilkos.” Gondolta magában Raw. Egyértelműek voltak a jelek és az, ahogy a saját jeléről magyarázott egyértelműsíti, hiszen minden sorozatgyilkosnak kell egy jel. Viszont arra volt most szükség, hogy jobban felmérje a lány mennyire képes eljátszani a színdarabot, amit neki szánt, hiszen ezzel most nem csak a lány életét kockáztatja, hanem a sajátját is. Viszont abban az esetben, ha nem képes követni, akkor szó nélkül csak itt hagyja, és majd elintézteti őt azzal, hogy megszökött tőle és veszélyes, mert lepaktált a Drooga ellen szervezkedőkkel.
-Nos nem sokat tévedtem… Akkor legyen így. Megölted apádat, és ugye ahogy otthon nem maradtál elindultál a világba és végül rabszolga kereskedők elraboltak és befogtak. A többit már elmondtam, szóval jól vésd az eszedbe, mert fontos lesz ha Drooga elé járulunk. Ami pedig a pisztolyt illeti, valóban azt hiszed, hogy egy magamfajtának ez a legnagyobb fegyvere? De tudod mit? Igazad van, fenn kell, tartsuk a színjátékot legalább egy darabig.
Mondta Raw miközben levette a kezét a pultról és közben a másik kezével visszaakasztotta a pisztolyát az övére, viszont a másik kezével szinte alig észrevehetően a keze csuklójához nyúlt, amin végighúzta a kezét. Valójában még maradt nála némi bénító dartsot helyezett be a kis csuklóján lévő eszközbe. Szerette ezt mivel sok kis apró dolog célba juttatására hasznos volt többek között dartsok kisebb rakéták és gránátok esetében is kiválóan működött. Szóval, ha a lány bármivel próbálkozna, akkor bármikor képes lesz leszerelni. Általában annyi méreg van egy ilyen kis nyílban, hogy még egy Jedit is bármikor képes ártalmatlanná tenni szóval a lány se jelentene neki gondot. Ekkor azonban kiszúrta a lány mögött érkező két testőrt. Direkt úgy foglalt helyet, hogy már messziről kiszúrja feléjük közeledőket, hogy időben tudja azt, hogy mikor lesz a meghallgatása.
-Nos élvezném még a társaságod, de jelenésünk van a Huttnál szóval, ne felejtsd el azt amit mondtam és minden rendben lesz. Lehet még arra se lesz szükséged, hogy még egyszer előadd ilyen részletesen mit is tettél apáddal. – Mosolygott sejtelmesen Raw- Ami pedig azt illeti a találkozó után pedig valami sokkal fontosabbról kell beszélnünk, de most indulunk.
Raw biccentett a fejével hogy jelezze a lánynak, hogy indulniuk kell és fel is pattant a székből a lánnyal együtt. A testőr lassan odasétált hozzájuk. -Drooga nagyúr várja önöket.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Sept 19, 2016 17:19:30 GMT 1
-Na, ez már sokkal szimpibben hangzik.- Mosolyogta meg a módosítást, mintha csak egy kedves ajándékot kapott volna. Nem véletlen adta elő hogy milyen keményen bánt el élete tönkretevőjével, sőt, büszke volt rá hogy milyen elegáns bosszút is állt, még ha igencsak gusztustalan trükköt is alkalmazott. Oké, igaz ami igaz, tizenévesen efféléket művelni beteges dolog, de az ő esetében, így, teljesen szabadon, önállóan cselekedve, minden tett különleges dolog. -De még hogy megöltem. Cafatokra robbantottam. Ici-pici, aprócska, miszlikekre.- Mosolygott büszkén, mintha csak valami mesterműről beszélne, ami az ő tekintetében az is volt. Miközben önmagát magasztaló gondolataiba mélyedve mosolygott, nem is vette észre hogy a pisztoly visszakerül a helyére és hogy némileg furcsa mozdulatot téve, a csuklójához ért. Valahogy az emlékeibe égett kép arról a felrobbanó toronyházról, sokkal jobban izgatta mindennél. -Kár, pedig tudnék még mesélni.- Incselkedett társalkodópartnerével, aki felmozgásával elárulta hogy bizony, hozzájuk jöttek. Amikor pedig elhangzott, hogy a Hutt hívatja őket, ismét magára öltötte az alázatos szerepet és megrezzent a felszólalás hatására. Az legjobbnak azt látta, ha ezzel is erősíti az alárendeltség szerepét és mint egy jó szolga, csendben követte a férfit.
|
|