|
Ortan
Sept 15, 2015 16:50:11 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 15, 2015 16:50:11 GMT 1
- Egyes osztályú hiperhajtómű, leszűkített belső tér, megnövelt energiájú elhárítópajzs, kétszer annyi quad-lézer – dicsekedett a MandalMotors vezetőjének megbízottja. – A gyorsasága felülmúlja a régi birodalmi TIE vadászokét, és mégsem porlad szét egyetlen találattól. Ráadásul a nagyobb egységek teherszállításra is alkalmazhatók, mindamellett pedig nem lesznek fegyvertelenek, sem védtelenek a kalóztámadásokkal szemben. Egy ilyen MM-vadász megvédi a rakományát, és védelmének köszönhetően gond nélkül rárepülhet a nagyobb cirkálókra! Hát nem csodálatos nézni, ahogy vonulnak, Mandalore? – mutatott a hajó ablakain kívül, az űr csillagai előtt cikázó vadászgépekre.
- Engem kell felvidítani velük, nem magát – mosolyodott el Kryptolos Non. – A bemutatója valóban lenyűgöző. A legjobb pilótáit azonban nem díszfelvonulásra kell vezényelni, hanem az éles harcba, kedves Gluun helytartó.
- Önök finanszíroznak minket – vont vállat a férfi derűsen. – Azt tesszük, amit óhajtanak. Ezek a maga pilótái, Mandalore asszony. Akár küldheti is tovább a Concord Dawnhoz, amennyiben ezt tervezi.
Kryptolos hümmögött, és tovább figyelte a parádét. A szürkésfekete vadászgépek egyetlen tömör modulból és az ehhez csatolt két vezérsíkból álltak. A vezérsíkok hátuljában volt a hajtómű, csakúgy, mint a régebbi típusoknál. Néhány MM nagyobb volt a többinél, ezek voltak az említett túlméretezett vadászok, és kisebbfajta teherhajók. Kryptolos hátratett kézzel nézegette a mozdulatsorokat, amiket a pilóták bemutattak, miközben a távoli nap beragyogta szép arcát.
- A sorozatgyártást is elkezdtük – szólalt meg kis idő múlva Gluun helytartó. – Egy hét múlva leszállítjuk az első osztagokat. A cirkálók pedig hamarosan megérkeznek a Mandalore fölé.
- Kíváncsi vagyok, hogyan boldogulnak éles helyzetben – Kryptolos a híd kommunikációs pultjához lépett, és benyomott egy kapcsolót. – Azard kapitány, itt Mandalore. Tüzeljen tetszés szerint a felvonuló gépekre!
- Beélesített sugárral, Nagyúr? Dehát...
- Túz, kapitány – keményedett meg Kryptolos hangja.
A Devastator-osztályú cirkáló, aminek a parancsnoki tornyában álltak, a parádé felé fordította turbólézerütegeit. Vörös fénynyalábok csapódtak ki az ágyúcsövekből, egyenesen a békésen sorakozó vadász-osztagok közé. Az MM-ek madárrajként szóródtak szét, és látható volt az egység zavarodottsága, ahogy össze-vissza száguldottak néhány másodpercig, kerülgetve a Devastator lövedékeit. A meglepetésszerű támadás hatására két gép azonnal felrobbant, de a többiek időben bekapcsolták a pajzsaikat.
Kisvártatva, és a körülményekhez képest elég hamar ráfordultak a tüzelő cirkálóra, és viszonozták a lövéseket. A zöld nyalábokat a Devastator pajzsa könnyedén elnyelte, de a kis gépek védelme nem volt olyan tartós, hogy több találatnak is ellenálljon. A pilóták egyetlen esélye a saját képességük maradt, hogy kikerüljék a lézercsíkokat. Egyenesen a Devastator pajzsgenerátorait célozták meg, és torpedókat indítottak a cirkáló pajzsainak meggyengítésére.
- Lonos 1, itt Vas-vezér – hallatszott a kommunikátorból, némi statikus zörej kíséretében. – Miért tüzel ránk? Szüntessék be a támadást, azonnal megadjuk magunkat! Lonos 1, Vas Vezér beszél...
Kryptolos félrelökte Gluun kezét, amikor a férfi válaszolni akart az üzenetre. A helytartó döbbent képet vágva hátrébb lépett, miközben a Mandalore aktiválta a sávzavarót, és a pilóták halandzsájából már csupán egy-egy hangfoszlány szűrődött ki a hangszórókból.
- De Mandalore, semmi esélyük egy cirkáló...
A nő azonban intett, hogy hallgasson, mire ő kelletlenül így tett.
A vadászgépek még megsorozták néhányszor a cirkálót, és zárt alakzatokba fejlődtek, hogy kitörhessenek. A vezetőjük bizonyára felismerte, hogy nincs esélyük, ezért egyenesen az alant zöldellő bolygó felé vették az irányt.
Kryptolos kiiktatta a zavarást, és újból a kommunikátorhoz nyúlt.
- Vas Vezér, térjenek vissza a Lonos 1-re, beszüntetjük a tüzet – mondta, miközben a Devastator ütegei leálltak. – A teszt sikerrel zárult. Gratulálok!
- Itt Vas Vezér, vettem, Mandalore – nyugtázta a vadászok pilótája, miközben az MM-ek visszakígyóztak a cirkáló irányába.
- Hogy érti azt, hogy sikerrel zárult, ha szabad kérdezősködni, amikor öt gépet és életet vesztettünk, illetve pazaroltunk el? – vonta fel a szemöldökét Gleen helytartó.
- Ebben a galaxisban az egyetlen, ami nem hazudik, az a kérdés – mosolyodott nyugodt hűvösségével Kryptolos. – Amikor váratlan támadás érte őket, szinte azonnal észbe kaptak, és viszonozták a tüzet. Az agresszióval szemben ellentámadással való válaszolás metodikáját azonban bármelyik katonától elvárhatjuk. De ezek a pilóták elég okosak voltak hozzá, hogy észrevegyék, nincs esélyük. Ennek megfelelően jártak el, amikor menekülőre fogták. A visszavonulás és a saját önteltségünkön való átlépés néha sokkal fontosabb egy csatában, mint a győzelem, helytartó.
- Tehát részesítsem dicséretben az osztagparancsnokot?
- Egy kis ösztönzés nem árt. Kérem a fregattok bemutatását!
Horl cal Ordo bosszúsan csattant bele parancsnoki szobájában az ülésébe. Nem tudta mire vélni az imént a bolygója fölött lezajlott összecsapást, de maga Mandalore emberei nyugtatták meg, hogy csupán előre be nem jelentett gyakorlatot láthattak. Ez a nő! Látszik, hogy fogalma sincs egy bolygó, vagy akár egy birodalom kormányzásáról. Az átlagpolgárok, akik a mandalóriaiak hadigépezetét kiszolgáló civil lakosságot alkották, megrémülnek egy hasonló élménytől, ez pedig pillanatokon belül pánikhoz és káoszhoz vezethet.
Szerencsére Horl kormánya még idejében észbe kapott, és minden nyilvános csatornán tájékoztatták a helyi lakosságot, így nem következett be semmiféle katasztrófa. Az Ordo klán vezetője azonban haragos volt. Egyszerűen rosszul érezte magát, amikor arra gondolt, hogy egy nő, ráadásul egy kívülálló, még ráadásabbul egy Sith vette fel a Mandalore Maszkját. Az a nő – gondolatban csak így tudott rá hivatkozni – megbecstelenítette a mandalóriaiak legősibb, legszentebb tárgyát, legbecsesebb tradíciójukat. Megalázta az egész harcos fajt, a gyökereiket, a szimbólumaikat pusztán azzal, hogy a magáévá tette őket.
Bekapcsolta a holovetítőjét, és a két Devastatorra függesztette összeszűkülő tekintetét. A cirkálók orbiton éktelenkedtek az Ortan fölött, egyik a saját hajója volt, a másik pedig a Sith Mandalore-é. Horl füstölgött egy darabig magában, amíg észre nem vette, hogy a Lonen 1, vagyis annak a nőnek a hajója a hátát mutatja az ő teljesen felszerelt egységének. Ráadásul Horl értesült kapitánya viszkető ujjú személyiségéről...
Hirtelen elhatározásra jutott, és mielőtt megnyitott volna egy sávot, gondoskodott róla, hogy senki se hallgathassa le a vonalat.
- Mit óhajt, klánvezér? – kérdezte kissé felélénkülő képpel Fux kapitány holoalakja.
- Bizonyára te is osztod a kánunk ellenszenvét a Mandalore-nak nevezett bitorlóval szemben – öltötte magára legbarátságosabb arckifejezését Horl Ordo. – Ezért bátorkodok felajánlani valamit.
- Igen, igen. Parancsaid?
- Lődd le – felelte egyszerűen a klánvezér. – Én ionlövedéket indítok útnak a felszínről, utána te széped leszeded az égről azt a nőt! Majd elintézem, hogy a neved ne fűződjön ehhez az akcióhoz.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet? – csóválta a fejét Fux.
- Ha kell, parancsba adom neked, bár szerintem mondás nélkül is megtennéd – Horl sötét pillantást vetett az előtte lebegő hajó holoképére. – Cselekedj!
Kryptolos Non intett az első tisztjének, hogy abbahagyhatja a tüzelést. A törpecirkálók, amiket a MandalMotors eddig legyártott, több mint megfelelő védőerővel rendelkeztek, és még egy támadást is sikerült kivitelezniük a Lonen 1 ellen, mielőtt porrá robbanhattak volna – mivel a Mandalore idejében leállította a csatahajója támadását. Más elveszíteni néhány apró vadászgépet, és megint más fölöslegesen feláldozni fregatt-méretű hajókat.
- Mit gondol? – fordult a mellette álló tiszthez, miközben biccentett Gluun helytartónak.
- Kifejezetten pozitív a véleményem, Mandalore. Szerintem adjuk meg az engedélyt a gyártásra.
- Úgy lesz – ígérte Kryptolos. – Ezekkel a hajókkal és a cirkálókkal kiegészülve elfoglalhatunk egy nagyobbacska szektort, méghozzá könnyen.
- Vagy kiegészíthetjük a Concord Dawn-i csatában levő erőinket...
- Nem – fordult meg Kryptolos, hogy elinduljon a kabinja felé. – Azt a helyzetet a verpineknek és a droidoknak kell megoldaniuk, illetve egyelőre lefoglalniuk. Egy szövetségesem elintézi az ottani Sith problémát.
Közben belépett a turboliftbe.
Mostani megbizatása mérhetetlen unalommal töltötte el. Legszivesebben az összes közelében levő mandalóriait megvizsgált volna, hogy vajon mennyiben tér el a testfelépítésük... azonban sosem lőtt házi nyúlra. Az ellenségei viszont meg fognak szenvedni ellenállásukért. Az ő ellenségei Sordis ellenségei is voltak, szóval... Sordis, a Sötét Nagyúr, ez a misztikus, kettős alak. Úgy folyt át rajta az Erő, hogy a galaxisban csupán Wenthar császár vehette volna fel vele a versenyt. Volt is kettejükben valamiféle különös, közös dolog, de Kryptolos nem tudta kideríteni, hogy mi lehet az.
A lift megállt, ő pedig nyugalmasan tovasétált a szemben nyíló kabin irányába. A rövid folyosó mindkét oldalán mandalóriai őrök vigyázták a csendet ezen a kis szinten, ami személyesen a Mandalore lakosztálya volt.
Kryptolos benyitott a szobába, amikor hirtelen térdre esett, ahogy az egész hajó megremegett. Újabb remegés futott végig a padlón, mire elektromos kisülések cikáztak el egyik irányból a másikba. Azután minden sötétbe borult.
Kryptolos felszökkent és a komlinkjéhez nyúlt. Rájött, hogy a szerkezet szintén kisült, és érezte, hogy az egész hajó kihalt. Érezte az elektromosság hiányát, és egyből sejtette, hogy mi történhetett...
Az oldalfal szemberobbant vele, és a Lonen 1 mostmár nem hagyta abba a remegést.
A nehézcirkáló Devastator oldalát sorozatos lökések és robbanások rázták meg. A mögötte közeledő, ugyanolyan hajó könyörtelenül lőtte tehetetlen áldozatát. A Lonen 1 kezdett a darabjaira hullani, egyre nagyobb fémdarabok váltak le róla. Végül egy iszonyatos robbanás rázta meg a hajtóműveket, és az egész hajó egyetlen nagy tűzgömbbé felfújódva miszlikbe szakadt.
A Lonen 1 pusztulását megfeketedett, apró roncsdarabok hirdették csupán...
A klánvezérek megint összegyűltek. Testi valójában csak Horl Ordo volt jelen, társainak holografikus életnagyságú alakjai között sétálgatott. Diadalmas arccal várta meg, amíg az utolsó páncélos is megjelenik.
- Milyen keresettek vagyunk ma.. – jegyezte meg epésen egyikük.
- Kedves testvéreim – emelte fel a hangját Horl -, jó hírrel szolgálhatok nektek. Mind tudjuk, hogy az a nő, aki Mandalore-nak nevezi magát, csupán egy mocskos bitorló. Bemocskolta a Maszkot azzal, hogy felvette..
- Tudtam én, hogy előbb utóbb valamelyikőtök bele akar rángatni majd egy összeesküvésbe Mandalore ellen – tamáskodott a Fett klán vezére. – De figyelmeztetlek, Horl, hogy én nem foglak támogatni. És nem csak én nem. Ne akard szétszakítani megint a klánokat! A klikkesedés megint lezülleszt minket.
- Nem, nem, semmi összeesküvés – mosolyodott el Horl. – Nem kell semmit sem tennetek. Mondtam, hogy jó hírem van! Hagyjátok, hogy befejezzem a mondanivalómat. Szóval csak végig kell néznetek a győzelmünket!
- Mit tervezel?
- Terveztem! – javította ki az Ordo klán vezére. – Uraim, ezennel bejelentem, hogy a bitorló Mandalore, vagyis az a nő halott! Szétlőttem a hajóját, és úgy robbant fel, mint egy fehér törpe a galaxis szélén.
Síri csend következett. Mindannyian tudták, hogy ha Mandalore nélkül maradnak, ismét konfliktusok fognak kitörni a klánok között. Belharcok a Maszkért, az uralomért, és testvér testvér ellen fog harcolni megint, mint a régi időkben. Az éppen csak összetákolt Mandalória megint széteshetett, sőt, talán végleg szét fog esni. És ebben az volt a legszörnyűbb, hogy egyikük sem tudott semmit tenni ellene. Maguk a hagyományok és az ősi törvények követelték, hogy így legyen...
- Óvatosnak kell lennünk – fejtette ki Aspar, a klánvezérek legöregebbike. – Meg kell őriznünk az egységet! Sosem voltunk ilyen válságos helyzetben.
- Hála Ordoéknak!
- Ugyan – legyintett Horl. – Mindannyian ezt akartátok. A szívetek mélyén tudjátok, hogy jogosan cselekedtem.
- Neked már nincs szíved mélye, se szíved – hallatszott egy lassú, nyugodt, feminin hang. – Ugyanis halott vagy.
A belépő felé fordulva a klánvezérek azonnal ki akarták kapcsolni magukat az adásból, de valamiért képtelenek voltak rá. A kezük nem engedelmeskedett az akaratuknak, a közelben levő szolgáik pedig nem olvashatták le a parancsaikat a sisakjukról.
- M... szóval izé – próbálkozott újból Horl. – Mandalore. Khm. Milyen váratlan meglepetés...
- Engem nem könnyű megölni – felelte kedvesen mosolyogva Kryptolos Non. Arcán koromfolt éktelenkedett, ruhája koszos volt, és két páncél vállapján karcolások éktelenkedtek. Ettől függetlenül a Sith Mandalore tökéletesen épnek látszott. – Azt hiszed, Ordo, hogy megleptél, igaz? Pedig nem – kuncogott fel, aztán hangja ismét hűvös nyugalommal szólt. Beszéde már-már idegesítően lassúnak, ám annál félelmetesebben hangzott. – Azt az egyet viszont nem gondoltam volna, hogy ti, bátor harcosok, ennyire gyávák vagytok. Miért akartatok elmenekülni? Hiszen tudom, hogy nem ártottatok nekem.
- Azért, Mandalore, mert Horl cal Ordo a fajtársunk – válaszolta Nella Fett. – Lehet, hogy sok csatát vívtunk, megöltünk sok teremtést, de a saját testvérünk szenvedéseinek a végignézése... nem annyira vonzó a számunkra.
- Á, igen? Semmi baj – Kryptolos Horl elé lépett, és intett egyet, mire függönyök és kötelek csavarták és szorították le a férfi végtagjait. Kryptolos elővette az egyik vékony pengéjű kését, mialatt lefejtette a férfiról a páncélját. – Ezen most változtatunk. Mind megnézitek, mi jár annak, aki hátba támad, ahelyett hogy szemtől szembe állna ki velem...
És elkezdte apró sebvonalakkal megjelölni Horl testét. Véghetetlen unalma elkezdett megszűnni.
|
|