|
Leduc
Jul 15, 2015 17:11:47 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 15, 2015 17:11:47 GMT 1
Corlax és Jaminere között és a galaktikus elliptika alatt, Leduc félreeső bolygója Xim, a Despota kora óta lakott egykori bányászvilág, melyet a Daritha telepesei alapítottak. Kohóinak és hatalmas városainak azonban mára már semmi nyoma nem maradt. Mikor tizenkétezer évvel ezelőtt telérjei kimerültek és más világok bányászott érceinek itt való feldolgozása a planéta helyzete miatt veszteséges lett volna, az iparvidékek helyét szántóföldek és malomkomplexumok vették át, s uralják a bolygó arculatát a mai napig is. Tion egyik éléskamrája volna, ám harminchat évvel ezelőtt egy meteorit mikroszkopikus idegen organizmust hozott Leducra, s a fungi néhány hónap alatt elpusztította az összes nemesített növényt. Két évtizedbe telt a bolygó megtisztítása, ám a Yuuzhan Vong háború idején kevés további figyelem jutott a gazdaság helyreállítására, s mindössze az elmúlt néhány évben kezdhette meg lábadozását, melyet azonban az emigráció növekvő aránya árnyékol be. Thuv Shinev Hegemón azonban nemrégiben igen ritka és ebből adódóan drága növényeket hozatott azzal a szándékkal, hogy itt is meghonosítva őket rövid távú de elképesztő profitot zsebeljen be exportjukból, mielőtt még vállakozása tönkretenné a keresletet rájuk a galaktikus piacon
|
|
|
Leduc
Jul 16, 2015 9:11:45 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 16, 2015 9:11:45 GMT 1
7 hónappal ezelőttFelhő kúszott a déli nap elé a síkság felett. Kaev kicsit lustán nyújtóztatta ki gémberedett tagjait, s még egy utolsót ásított, pontot téve az előző három után. Hiába, nem szeretett strázsálni amikor mindenki más ebédelt, hajlamosak voltak sokáig nyújtani a kellemes időtöltést hála a megszokott eseménytelen napoknak. Nem volt ellenére mikor nem ő volt a soros a toronyban, de ilyenkor az agyára - de még inkább a gyomrára - tudott menni az egész, s nem nagyon tudták érdekelni az itteni palánta és vetőmagtárolók. Inkább átpasszolni akarta ilyenkor a dolgot hogy mehessen ő is végre tömni a majomgyíkot és egy időre feledni a szellő nélküli kánikula élményét egy hűs ital mellett. De erre most várnia volt kényszerült Késő délutánra járt már az idő, mikor végre újból fellélegezhetett az ebédszünet óta, ahogy hűs szellő támadt dél felől és átszaladt az épületek között. "Nem Kaevnek való vidék" - jegyezte meg magában, most hogy mára az időjárástól már nem lehetett várni agyat is megtámadó meleget, s való igaz szinte felébredt egy mély álomból. Közelebb nem is járhatott a dolog az igazsághoz, már vagy negyed órája egy oszlopot támasztott az árnyékban, de még így is le-lekókadt feje és szenderült félálomba mielőtt megálljt parancsolt magának és összeszedte magát. Legalább nem volt erre szükség mára többi, mindössze néhány óra még késő estig, s mehetett vissza az ő kis konténerébe hogy mással töltse idejét reggelig, aztán már csak két hét és Tion egy másik pontjára mehet egy jobban fizető és talán izgalmasabb őrmunkára. A gondolattól kicsit megrészegülve a főkapu felé pillantott, majd a felhős égre és gondolatai egy más világra vitték vissza A következő pillanatban egy erő az aszlophoz, majd a földhöz vágta, fülében pedig egy nagyon közeli robbanás dörrent. Ahogy sugárvetőéért nyúlt, felemelte tekintetét s látta a beszakított kapu maradványait - ha a töltet ezen az oldalán robbant volna, a lökéshullám egy kiadós ébresztő helyett összezúzta volna a csontjait. Ahogy feltápászkodott, szemügyre vett egy fémszilánkot mely mellette fúródott az épület falába, s ha lett volna ideje nem győzött volna hálálkodni az Erőnek vagy az univerzum valamennyi hatalmának, hogy ő nem az útjában volt. Az efféle gondolatokra azonban most nem sok ideje jutott, a kapu helyén ütött résen keresztül ugyanis fegyveresek rohantak be és nyitottak tüzet minden mozgóra, s ahogy éppen egy páncélozott konténer fedezékébe menekült, éles fájdalom nyilallt bal vállába, s egy pillanatra fél térdre esett. Kitapogatta sebesülését, könnyűpáncélján egy lyuk tátorgott, s ahogy beljebb tapogatózott, fájdalmas nyögést hallatva vette tudomásul hogy egész vállával ugyanez volt a helyzet. Valaki egy közelharci dárdaszórót* használt, s az egyik eltévedt lövedék fúrta keresztül magát őrajta - egy golyóköpőé megállt volna benne, egy lézerfegyver okozta seb pedig füstölgő húst csinált volna vállából. Egy ilyen dárdaszóró nem tartozott a legolcsóbb fegyverek közé, s bárkik is voltak a támadóik egészen biztosan nem kispályás fosztogatók voltak, akik tegnap egy ruby bliel mellett döntöttek úgy hogy megtámadnak egy őrzött telepet. Hogy kik lehettek, azért nem kellett a szomszédba mennie, ugyanis a következő pillanatban egy ember toppant elé fekete páncélban, s nézett körbe - óvatlanul. Kaev elsütötte lézerpisztolyát, neki annyi elég volt hogy lássa, nem a társai közűl való volt és mivel ők lőttek először az imént, esze ágában sem volt előbb kérdezni. Megint vállát szorongatva fél térdre ereszkedett és szemügyre vette az élettelen testet, de hamar felfedezte a páncélján az ezüstszín szimbólumot: egy űrlegelőét**. Több sem kellett neki, erőt vett magán és a dúló harc hangjaival ellenkező irányba indult, botladozva ugyan de amilyen gyorsan csak lehetett Belökte a biztonsági szoba ajtaját és megjegyezve hogy nincs még senki odabent, maga sietett a konzolhoz hogy komcsatornát nyisson, amennyi irányba csak lehetett. Nem volt veszíteni való ideje, jól ismerte a fegyveresek hírét és technikai alaposságuk hírhedt volt, így sietnie kellett, a kinti csatazaj már ide hallatszott - Itt a Negyvenhetes Telep, segélyhívás! - kiabálta, hogy mindenképp hallható legyen - Ismétlem: itt a Negyvenhetes Telep, minden közelben tartózkodó fegyveres erőnek, megtámadtak minket! Kalóztámadás, ismétlem: kalóztámadás! A Blacksorrow Klán emberei táma...Az épület megrendült, s egy pillanatra elveszítette egyensúlyát, mire azonban folytatta volna a segélykérést, rá kellett jönnie hogy a komok halottak voltak. Ezért is sietett, tudta hogy amint tudják, megsemmisítik a kommunikációs reléjüket, Kaev pedig csak remélhette hogy valaki fogta az adását, mielőtt az elhalt. Kötszer után nézett, hogy aztán ő is belevethesse magát a kint dúló tűzharcba ________________________________________________________________________________________________________________ *rendes fordításban dárdavetőnek tűnik, de funkciója egy sörétespuskához hasonlít, szóval inkább a dárdaszóró illik hozzá szerintem **őőőőő space grazer, jobban nem tudtam fordítani starwars.wikia.com/wiki/Space_grazer
|
|
|
Leduc
Jul 17, 2015 19:45:48 GMT 1
Post by Enz on Jul 17, 2015 19:45:48 GMT 1
A Reminiscence of Jhantoria egyike volt a Yuuzhan Vong háború utókorral együttélő mementóinak, hiszen a Carrack-osztályú cirkáló még az inváziójuk idején állt a sietve felszerelt Tioni Véderő szolgálatába. Tion egyes régió külön-külön függetlenedtek a Birodalomtól, és az így kialakuló törésvonalak már ekkora bizalmatlanságot eredményeztek. A vong fenyegetés és Caluula pusztulása egy időre egyesítették a Csillaghalmazt, még ha csupán csak a Hegemónia tartotta is fenn később tagságát az Új Köztársaságban, míg a többi tioni frakció joggal hivatkozhatott arra, hogy a bolygó ritka és kulturális szempontból fontos elővilágát megsemmisítő vírust köztársasági ügynökök szabadították el. Thuv Shinev szenátor ezzel egy csapásra hatalmas összegeket szerzett a Hegemónia fejlesztésére az Újjáépítési Hatóságtól, amely azonban inkább saját magánvagyonát alapozta meg. Azt, ami hozzásegítette, hogy évtizedeken át megmaradhasson pozícióján, és amivel később könnyedén többséget szerzett a Köztársaságtól való elszakadáshoz a hegemónia parlamentjében.
Rinna Shinev ekkoriban még alig pár éves volt, így személyes emlékei nem igazán voltak az időszakból. Apja kívánalmainak megfelelően katonai pályára lépett és a nagy múltra visszatekintő, híres Anaxesi Szövetségi Akadémián tanult, ahol végül kitűnően végzett, képességei és készségei alapján pedig a szövetségi hadsereg különleges planetáris erőinek javasolták felvételét, amelyeknél a második galaktikus polgárháború utóhatásaként még mindig nagy hiány mutatkozott jól képzett szakemberekből, hiszen azokat a Szövetségi Gárda elszívta állományuktól, feloszlatása után pedig kevesen kerülhettek vissza eredeti pozícióikba. Mielőtt azonban szolgálatba állhatott volna, a Hegemónia a függetlenség útjára lépett, ő pedig hazatérve hamarosan századosként került az egyik járőrhajó élére. A helyi milíciák és helyerőségek közül sokan nem fogadták nagy lelkesedéssel bácsikája ambícióit az uralma alatt létrehozandó Tionról, különösen korrupt módszerei ismeretében és egyre több helye ütötte fel a fejét a szeparatizmus. A maradék haderő nem volt elegendő a teljes terület ellenőrzésére, így Rinnára és sok más hűséges katonára az a feladat hárult, hogy igyekezzenek a Hegemónia maradék területét megóvni a belharcoktól és kalóztámadásoktól. Ebben ugyan csak pár száz ember állt rendelkezésére, de mind jól képzett és kipróbált katona volt.
Rinna a szűkös parancsnoki hídon állt, a pilóták válla felett az űrt figyelve morfondírozott a jövőről. Tion ugyan független volt, de erősen megosztott is, és fogalma sem volt mit is hozhat nekik a jövő. Annyi bizonyos volt, hogy ha végeznek ezzel az őrjárattal, némi pihenőidőt kap a legénysége, ő pedig segédkezhet a Hegemónia erőinek további szervezésében. - Százados, vészjelzést fogtunk a közeli kolóniáról! - pillantott fel a kommunikációs tiszt egyenesen rá. - Kalóztámadást intéztek az egyik telep ellen! - Letérjünk az útvonalról? - kérdezte a hajó kormányosa, akinek enyhén borostás volt az álla és szeme kialvatlanságról árulkodott. - Mi vagyunk a legközelebbi egység - bólintott Rinna. - Mindenki a helyére, harci készültség! Készüljön fel a felszíni különítmény is! Személyesen vezetem az akciót.
- A szenzorok nem észlelnek ellenséges hajókat! - jelentette az érzékelőket kezelő tiszt. - Magányos fosztogatóhajó lehet - bólintott. - Kezdjük meg az ereszkedést a légkörbe? - kérdezte a kormányos, de Rinna szinte azonnal megrázta a fejét. Egy Carrackot nem volt éppen túl nehéz kiszúrni, és nem akarta, hogy ellenségei nyomtalanul eltűnjenek, mire odaér. A Blacksorrow klánra egyébként is jellemző volt ez az ütés és futás taktika. - Maradjanak bolygó körüli pályán! A szállítóhajókkal landolunk! - rendelkezett, majd elhagyta a parancsnoki hidat, és átvágott a folyosókon, ahol már mindenki készenlétben állt. A Reminiscence of Jhantoria-t nem csak korszerűsítették, de át is alakították, így a hajótesten kívül szállított vadászgépeket is két rohamsiklóra cserélték le, ezzel remek űrbéli üldözővé téve azt. A két hajóban már készen állt egy-egy felszíni sikló, amivel gyorsan odaérhettek a telephez egy távolabbi landolást követően és mintegy tíz (és a másik hajóban ugyanennyi) embere már harcra készen várakozott. Elégedetten bólintott, majd kiadta az indulási parancsot. A rohamsiklójuk levált a hajóról, másodlagos hajtással eltávolodott tőle, majd hajtóműveit beindítva teljes sebességgel indult meg a felszín felé. Rinna megveregette a pilóta vállát, mire az félig felé fordult. - Három kilométerre a célponttól van egy nagyobb domb! - mutatott rá a pilótának a holotérképen. - Amögött landoljunk! Némi rázkódás jelezte, hogy a légkörbe léptek, és hamarosan már meg is pillantotta a dombot előttük, ami hihetetlen sebességgel nőtt meg előttük. Elvégre ezeket a siklókat elfogásra építették, emlékeztette magát. A hajójuk ismét megremegett, ahogy rázósan landoltak, és a katonák máris megindultak a repulzoros járművük felé, ahová Rinna is követte őket. Gyorsan parancsot adott a másik járműnek, hogy a másik irányba indulva, velük párhuzamosan haladjanak a cél felé, így aztán két tűz közé szorítva őket.
- Gyalog folytatjuk! - rendelkezett, magához véve díszesen kimunkált, kisebb vagyont érő sugárvetőjét. - Félkör alakzatban! A katonák élén megindult, szemét folyamatosan a táboron tartva, ahonnan harci zaj szűrődött ki, egyre hangosabban, ahogy közelebb értek. Biztosnak tűnt, hogy az itteni még mindig próbáltak ellenállni, amit mindenképp ki kellett használni. Intett, hogy gyorsabb tempóban folytassák, és a félguggolásból femelkedve folytatták az utat. A telep szilárd fémkerítését elérve folytatta az útját, egészen annak sarkáig, ahol a falhoz simulva óvatosan kikémlelt. A szétrobbantott bejáratnál ketten őrködtek, mindketten a Blacksorrow klán fiatal harcosai, kezükben egy-egy dárdaszóróval, ami remek választás volt közelharcra. Rinna gyorsan kézjelekkel utasításokat adott a másik csapatnak, majd visszahúzódott a helyére, és saját egységének is megismételte ezeket. Fegyverét maga elé tartva lépett elő a sarok mögül. - A Tioni Hegemónia nevében felszólítalak, hogy adjátok meg magatokat! - kiáltott rájuk. - A vád ellenetek kalózkodás, többrendbeli gyilkosság és magántulajdon rongálása! - Mi vagy te kicsikém, eltévedt CSF fakabát? - kérdezte egyikük vigyorogva, miközben leplezetlen élvezettel mérte végig a lány testét. - Igazságot teszünk a Galaxisban, mi, kicsikém? - Háromig számolok! - folytatta, nem hagyva kizökkenteni magát. - És aztán mi lesz? - vigyorgott tovább a másik. - Gyere inkább, mi tudjuk mi kell egy magad fajta lánynak. - Ó, én is tudok azért pár jó dolgot - mosolyodott el végre Rinna, és láthatóan felkeltette a másik érdeklődését. - Na és mi lenne az? - kérdezte kihívóan. - Pár év egy kényelmetlen cellában - vágta rá, mire a hátuk mögé lopakodó emberei leütötték mindkettőt. Rinna intett nekik, hogy ketten kötözzék meg és húzzák félre őket, a többiek pedig kövessék.
|
|
|
Leduc
Jul 17, 2015 20:48:09 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 17, 2015 20:48:09 GMT 1
A katonák sietve engedelmeskedtek, gyorsan összekötötték foglyaik végtagjait és nekiláttak eltűntetni őket, míg a többiek Rinnaval tovább indultak. A kapu felé közeledve lépésenként hangosodott a csatazaj, így végül már lopakodva értek oda és kémleltek be a telepre az elsők, akik elérték. Rinna a kapu velük átellenes oldalán foglalt helyet, s maga is szemügyre vette mi folyt odaát, míg a többiek felzárkóztak a fal mentén. A telepen biztonsági emberek testei hevertek, egyetlen kalóz sem volt elvétve közöttük. A legközelebbi raktárépületek nem voltak messze, ajtajaik tárva-nyitva, bent villanásokat lehetett megfigyelni, ahogy az épületek között is, a terep előttük közvetlenül azonban szabad volt - Százados? - bökte át kérdőn a kapu másik szárnyánál figyelő katona, de még abban a pillanatban lézersugár találta mellkason, s a falnak vágódva élettelenül csuklott össze. Újabb lövedékek csaptak be közéjük, s mire arcát visszafordította arra ahonnan az imént jöttek, mellette is felüvöltött valaki. Ahol két társuk imént lemaradt, felfedezte egyiküket a földön, felette az egyik eszméletlennek hitt kalóz a tőle elkobzott sugárvetőből tüzelt rájuk, néhány láda fedezéke felé hátrálva, arcán félreérthetetlen vigyorral. Társa kését rántotta ki éppen a másik katona gyomrából, majd még abban a pillanatban elvágta keze kötelékét, de valaki a kaputól egy pontos lövéssel leterítette, mielőtt a lábát is kiszabadíthatta volna. Az emberei az első pillanatok zűrzavarát követően tehát végre meg tudták állapítani, hogy nem egy egész osztaggal van dolguk, a másik azonban lövedékek keressztüzében már át is lendült a duracél ládák felett és gúnyosan felnevetett, társa bukása láthatóan nem szegte kedvét - HÁ! Ne becsüld alá a Blacksorrow Klánt! Mielőtt átgondolták volna, megrohanják vagy előbb fedezéket keressenek, a ládák mögűl egy repeszgránát repült elő, egyenesen Rinna kapuszárnya felé
|
|
|
Leduc
Jul 18, 2015 11:56:06 GMT 1
Post by Enz on Jul 18, 2015 11:56:06 GMT 1
Rinna gyors reflexeinek köszönhetően bravúrosan kitért az egyik lövedék útjából, és mire ráeszmélt, hogy mi történt, már négy emberét veszítette el a hirtelen zűrzavarban. Sietősen fedezék mögé húzódott, és emlékeztetnie kellett magát, hogy most nem egyszerű kalózokkal, hanem a Blacksorrow klán hírhedt és Tion szerte rettegett embereivel volt dolga. Bizonyára látták, hogy mire készülnek, és belementek a játékba, hogy jobb pozícióba hozzák magukat, kötelékeiket pedig egy rejtett pengével vágták el. Eleve hiba volt megpróbálni fogságba ejteni őket, bár reménykedett benne, hogy sikerül megtudni tőlük titkos fosztogatóútvonalaik, lerakataik és bázisak elhelyezkedését. - Gránát! - kiáltotta el magát az egyik katona, ahogy feltűnt a készülék a fejük fejett. Rinna kipattant a fedezékből, és ott lévő emberei is követték a példáját, rohanvást távolodva a becsapódni készülő fegyver elől. - Földre! - parancsolta Rinna két másodperc múlva, és mellett futó katonáját megragadva maga is így tett. A készülék még a földetérés előtt, derékmagasságban felrobbant: jól ismerte már ezt a trükköt, hiszen így senki nem számított egy detonációra. Persze ez nem volt veszélytelen, hiszen a rövidre beállított detonációs idő a fegyver használójára is veszélyes lehetett. Lélekjelenléte azonban egyelőre megmentette egységét a további veszteségektől. - Fedezőtűz! - kiáltotta el magát Rinna, mire emberei egyszerre kezdtek tüzelni a ládák mögött megbújó kalózra, aki így nem mozdulhatott el annak veszélye nélkül, hogy lelövik. A lány fegyverét szorosan magánál tartva, oldalirányba egy félkört leírva rohant előre, és mire odaért a ládák mellé, látta, hogy a kalóz újabb gránátot készül kidobni. Emberei, látva, hogy ő is veszélyben lehet azonnal beszüntették a támadást, Rinna pedig egy ugrással a kalóz mellett termett, aki ismét megelőzve őt, azonnal tüzelésre is emelte a fegyverét. Ideje volt azonban saját meglepetéseit megmutatni a számára, és fegyverével egy erőteljeset suhintott, kicsapva a kalóz kezéből sugárvetőjét, aki egy pillanatnyi meglepődés után azonnal felkészült a közelharcra, a csuklópáncéljából két oldalt pengék ugrottak elő. Rinna azonban nem szándékozott megvárni, amíg használja is őket, így lábával egy jókorát rúgott a fickó mellkasába, majd fegyverének markolatával erőteljesen képen törölte. A vérző orrú fickó már korántsem volt olyan vidám kedvében. - Na mi lesz? - kérdezte tőle kihívóan. - Vagy most tojtál be? - A gyors halál túl szép vég lenne neked - felelte gyilkos tekintettel, mégis hűvösséggel a hangjában Rinna. Négy emberét veszítette el az imént, és nem állt szándékában, hogy most egy dühös pillanat miatt mindez értelmetlen legyen. - Viszlát addig is. Egy gyors mozdulattal kiütette a fickót, ügyelve arra, hogy az előbbi eset ne ismétlődhessen meg. - Most dúracél bilincset rakjátok rá a kezére és a lábára is! - rendelkezett, ahogy felemelkedett a helyéről. - Meglátjuk azon hogyan vágja át magát. Te és te, húzzátok egy félreeső helyre, a halottakkal együtt. Figyeljétek távolról a bejáratot, és erősítés esetén rövid frekvencián értesítsetek! A többiek utánam! Az eredeti húsz helyett máris csak tizennégy embere maradt, és eddig csak két ellenféllel találkoztak. Remélte több kellemetlen meglepetés nem vár rájuk, különben sok újdonsült özvegynek és gyászoló anyának írhat búcsúlevelet. - Két csapatra oszlunk: én vezetem az egyik osztagot, a másikat Dran - intett fejével a legnagyobb darab katonája felé, aki nem csak egy vuki testi erejével bírt, de a sztereotípiákat meghazudtolva némi ész is szorult belé. - A telep két oldalán haladunk, egészen a központi elágazásig. Ha valaki gyanúsat lát, azonnal értesíti az osztagparancsnokát. Érthető voltam? - Igenis, százados! - felelték egyszerre, Rinna pedig fegyverét készenlétben tartva megindult előre.
|
|
|
Leduc
Jul 20, 2015 21:50:27 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 20, 2015 21:50:27 GMT 1
Kaev egy nyitott konténerben talált menedéket. Amióta a segélyhívást elküldte, a helyzetük csak romlott: két társával találkozott össze nem sokkal azután, de az első azt követő tűzharcukból a kalózokkal már egyedül bicegett félre. Sérült karját egyre merevebbnek érezte és már alig bírta mozgatni, nem kis részben a folyamatos, fárasztó megterhelésnek. Kénytelen volt praktikusabban gondolkodni, hogy kívül rekessze elméjéből mindazt amin az elmúlt fél órában keresztülment, s reménytelen helyzetükben megpróbáljon annyi időt nyerni amennyit csak lehet, mert azin túl mást aligha tehetett itt. Egyre kevesebb lövést lehetett hallani és egyre ritkábban, tudta hogy azért mert minden perccel fogyatkoztak és kifejezetten kétségbe vonható volt hogy a kalózok fáradtak volna is a csatától Egy a konténer ajtajához toppant és már nyitott is volna tüzet, ha valami megmagyarázhatatlan okból nem ő a gyorsabb, s teszi ártalmatlanná a fickót örökre. Keserően ellenőrizte fegyverét, hány lövést lehet majd képes még leadni ez után, mert tudta, amint észreveszi valaki a halott kalózt, az elárulja az ő jelenlétét is. El kellett volna hagynia fedezékét, de nem volt hozzá elég ereje, pihennie kellett... muszáj volt, csak egy kicsit
|
|
|
Leduc
Jul 21, 2015 7:07:37 GMT 1
Post by Enz on Jul 21, 2015 7:07:37 GMT 1
Rinna és csapata a falhoz közel maradva haladt előre a telepen, hiszen a középső útvonal használatával könnyedén lebuktak volna és kereszttűz alá vonhatták volna őket ellenségeik. A párhuzamosan haladó csapattal együtt azonban náluk volt a taktikai előny, és ezek ellen a martalócok ellen minden számított. Egyelőre egyikükkel sem találkoztak, mivel valószínűleg a telep távolabb lévő védelmének maradékát számolták fel, és az egyre ritkábban hallható lövések arról árulkodtak, hogy nagyon jól haladtak. A Blacksorrow klán csillaghalmazszerte ismert volt kíméletlenségéről, és nem alaptalanul. Vissza akartak térni a régi idők tioni szokásaihoz, és semmiféle produktív munkát nem végeztek, csakis rablásból és fosztogatásból akarva eltartani magukat. Nem csak pénzt, felszerelést és más értékeket raboltak, de szolgákat is, akiket munkára fogtak és közülük a szebbeket magukhoz vették asszonyul, szintén tulajdonuknak tekintve őket. Rinnának kétsége sem volt afelől, rá milyen sors is várna a fogságban. Egy újabb raktárépület mellett haladtak el, amiben egy élő lélek sem volt, és ez a Blacksorrow-kra vallott: előbb a gyilkolás, aztán a fosztogatás. Az egyszerű kalózbandák általában nem tudták megállni, hogy a kettőt ne egyszerre csinálják, ami lehetőséget adott a biztonsági erőknek újjászerveződni és visszaszerezni a kezdeményezést. Továbbhaladva egy konténerhez értek, ami előtt egy holttest feküdt, méghozzá a támadók közül. Rinna megálljt intett a kezével az embereinek, majd ugyanígy közölte velük, hogy két oldalról közelítsék meg a túloldalon lévő bejáratot, hiszen akár egy csapdáról is szó lehetett, főleg ha a Blacksorrow klánról volt szó. Ahogy a megkötözöttekről kiderült nemrég, hogy mennyire szabadok, úgy a halottról is kiderülhet, hogy igencsak él. Pár lépés múlva elérte a földön fekvő kalózt, és fegyverével lökte meg a testet, ami azonban nem moccant. Ezután a konténer belsejébe pillantott, aminek sarkában egy alakot látott, aki lábait kinyújtva, hátát a falnak vetve ült. Lassú, halk léptekkel elindult felé, hogy ellenőrizze él-e. Ahogy közelebb ért, halk, nehézkes szuszogása arról árulkodott, hogy megsebesült. - Hegemón Véderő - szólt halkan a férfinak. - Segíteni jöttünk. Jól van?
|
|
|
Leduc
Aug 21, 2015 20:12:12 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 21, 2015 20:12:12 GMT 1
Néhány pillanatig arra gondolt, ha nem lesz elég gyors, eljött a vég. A sors azonban valami egészen mást tartogatott számára, az általa hallott léptek ugyanis egy csapat katonához tartoztak. Ha belegondolt, jobb is hogy megsérült, máskülömben már akkor tüzet nyitott volna fegyveréből, mikor az első alak felbukkant látómezejében, így azonban volt ideje meggondolnia magát. De nem kellett megerőltetnie magát, fogta ugyan sugárvetőjét de nem emelte fel, hosszú, mély lélegzetvételekkel várva be a felé közelító nőt. Eddigre mondania sem kellett volna, megismerte viseletüket, s felemelte fejét a nőre. Úgy találta, volt ereje hogy beszéljen, éppen arra ne lett volna - Jó... és jól vagyok, már amihez képest... - válaszolta, s megpróbált kényelmesebb ülőhelyzetbe mozdulni - nem számítottunk arra, hogy a közelben vannak és hallják a vészhívást... én küldtem, hhhh... - egy pillanatra elhallgatott, erőt gyűjtött - nem tudom mennyit fogtak belőle, ezek Blacksorrow legények, legyenek résen...! Nem tudom hányan vannak, de... kevesebben, mint tűnhet, nagyon... jók...
|
|
|
Leduc
Aug 26, 2015 10:17:02 GMT 1
Post by Enz on Aug 26, 2015 10:17:02 GMT 1
- Erről magunk is megbizonyosodhattunk - bólintott Rinna sötét tekintettel az utolsó megjegyzésre. Négy emberét veszítette el mondhatni pillanatok alatt. Persze a hadseregben ritkán volt idő gyászolni, de parancsnokként minden veszteség megviselte, különösen azok, ami elkerülhetők lettek volna. Legközelebb jobban tudni fogja, mit is kell tennie, de most nem foglalkozhatott ezekkel a kérdésekkel. - Úgy sejtem egy magányos fosztogatóhajóról érkeztek. Miközben ezt mondta, gyorsan megvizsgálta a férfi sebeit. Bár nem volt képzett szanitéc, az alapvető elsősegélykurzuson tanultaktól némileg jobban tudta a sebeket azonosítani. - Úgy látom megmarad - közölte az őrrel, elvégre ez nem egy orvosi rendelő volt, idekint nem a kacifántos diagnózis számított, hanem, hogy az illető a saját lábán vagy hullazsákban távozik-e. - Tud járni? Minden fegyverre szükségünk lehet. - Őrnagy - sietett be egyik katonája a konténerbe. - Dran raja állást foglalt a központi elágazás túlsó végén. A Blacksorrowok éppen az ottani raktárakat fosztogatják. - Jó lehetőség lesz arra, hogy rajtuk üssünk! - csapott a tenyerébe. - Mindenki pozícióba!
|
|
|
Leduc
Aug 29, 2015 11:07:36 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 29, 2015 11:07:36 GMT 1
Nem messzire onnan az egyik raktárban kalózok sürgölődtek. Egyikük egy darut kezelve rakodta szét az eddig állványokon pihenő konténereket, mások amazokat kezdték bontogatni, a többiek pedig kisebb ládákat stócoltak rögtönzött lőállásokhoz a bejárat előtt - mintha odakint nagyobb méretű szabad teret igyekeztek volna bevédeni. Mindnyájan fekete katonai páncélt viseltek, ám egyikük fegyverzete mindannyiuknál nehezebb és talán impozánsabb is volt, ő egy halott biztonsági ember mellett állt és lábával szórakozottan bökdöste az elesett fejét, mint aki csak álmából próbálná élesztgetni. Egyik oldalán egy lencseirányzékos, azonosíthatatlan gyártmányú sugárvető lógott, hátán pedig egy kard pihent hüvelyében. Önmaga szórakoztatása éppen addig tartott, ugyanis eg felé siető társa leszólította - Vittorio, Vittorio! - kiáltott rá, mire az felemelte tekintetét és kérdőn fordult feléje Az megállt és hüvelykujjával maga mögé mutatott, majd megfordult és visszasietett egy nagyobb konténerhez, mire a másik felvont szemöldökkel de lassan sétált utána, láthatóann me sietett sehová. Mikor utolérte társát, mindketten a nyitott tetejű tárolóra meredtek egy pillanatig, végül a 'kisebbik' szólalt meg - Igazad volt, nemrég érkezett, még nem tudták rendesen elsuvasztani!A másik elmosolyodott, majd néhány kallantyút kihúzva a tároló oldalai kidőltek, láthatóvá téve annak eddig rejtett tartalmát, egy nagyjából két embernyi, a jelölései alapján nukleáris robbanófejet - Szólok a legényeknek, hogy készüljenek! - bólintott sietve még mindig a másik, de Vittorio tiltón felemelte kezét - Nem, szedjék csak össze az itteni cuccost, aztán megyünk. Keresztatyánk jobb szereti, ha a cél mellé mást is viszünk és én is jobb szeretem, ha szebb jutalmat kapok érte. Te talán nem?- Hm, de... - vonta meg vállát az 'egyszerű' kalóz, s két társuk felé indult, akik ládákat hordtak épp a raktár bejárata felé - Öreg Shinev, heh, mire kellett volna neked ez a játék? - érintette meg Vittorio a robbanófejet és végighúzta rajta kezét - elvégre páncélban nem igazán lehetett volna simogatásról beszélni - majd kinyújtóztatta tagjait és a bejárat felé pillantott. Néhány pillanatig eltűnődve pislogott, majd szemhéjai össezűlültek és az épület előtti tér túloldalán egy pontra meredtek, keze pedig oldalán függő sugárvetője felé mozdult
|
|
|
Leduc
Sept 2, 2015 1:25:54 GMT 1
Post by Enz on Sept 2, 2015 1:25:54 GMT 1
Rinna hangtalanul sietett el egy sor fémláda mellett, amelyekben a címkék szerint csak mezőgazdasági terményeket tároltak, így természetesen nem volt túlságosan fontos a kalózok számára. Nyomában jött az őt értesítő katona, aki segített a sérült őr támogatásában is. A helyismerete még fontos lehet a későbbiekben, főleg ha a kalózoknak akadnak további meglepetéseik. Nem akart a mostani négy mellé további koporsókat is hazaküldeni, a Hegemón Véderő így is túlságosan kevés jó emberrel rendelkezett. Mikor kiért az épület mögül, a ládák mögött kúszva folytatta az útját a saját rajáig, ami a fedezékek mögött megbújva várt, alig húsz méterre a kalózoktól, akik maguk is ládafedezékeket emeltek. - Őrnagy - suttogta az egyik katonája, és felé nyújtotta a makrotávcsövét. Rinna átvette tőle az eszközt és belepillantott, megpróbálva megsaccolni a számukat. Szeme azonban szinte azonnal megragadt azon a nagydarab, jól fegyverzett fickón, aki a tér közepén éppen egy halottal szórakozott. Ráközelített a képre, hogy jobban megnézze magának. Ugyan név szerint nem ismerte fel, rögtön rájött, hogy ő a fosztogatócsapat vezetője, páncélján viselt jelvénye alapján pedig a szűkebb családi körhöz tartozott. Ez igazán nagy fogásnak ígérkezett, és ha sikerül kiiktatniuk egy ilyen magas rangú Blacksorrow parancsnokot, akkor bizonyos, hogy egy jó darabig nem fogják zaklatni a Hegemónia területét. Figyelte, ahogy a vezetőjük az egyik nagy konténerhez lép, aminek lenyitása után két hatalmas robbanófej tűnt elő. - Thuv bácsi... - motyogta maga elé csak saját maga által hallhatóan. Vajon mire kellettek neki ezek a fegyverek? És miért egy ilyen telepen helyeztette el őket, ahol semmiféle katonai védelem nincs? Ez őrültség volt! Így viszont gránátokat nem használhattak a fedezékek mögött lapuló kalózok megtörésére, hiszen az az öngyilkossággal ért volna fel. Hátraforult, és intett két katonájának, hogy kövessék, majd makrotávcsövével Dran osztagát kezdte keresni. A rajparancsnok apró kézemeléssel jelezte, hogy látja. Sietve kézjeleket küldött felé, majd a két katona élén kikúszott a fedezékből, végig addig a pontig, ahol eltűntek a kalózok szeme elől, és a mellettük húzódó raktárépület takarásába húzódtak be. Ebben a pillanatban kezdett el a két osztag jól célzott lövésekkel tüzet nyitni az ellenségre. Egy eltévedt lövedék is könnyedén okozhatott termonukleáris katasztrófát. Rinna órájára pillantott és mintegy két percig állt így itt, hátát a falnak vetve. Aztán elrúgaszkodott az épülettől, és futva megindult előre a szűk folyosón, egészen addig, amíg oldalsó kijáratot nem pillantott meg a kalózok felé. Fegyveréből tüzelve ugrott elő a fedezék mögül, oldalról leterítve az egyik haramiát. Emberei követték a példáját.
|
|
|
Leduc
Sept 9, 2015 19:45:51 GMT 1
Post by Haruhi on Sept 9, 2015 19:45:51 GMT 1
Vittorio fedezékről fedezékre ugrott, mindössze rövid időközökig maradva egyazon helyen, s elvétve előbukkant hogy válaszlövéseket küldjön az újdonsült támadóik felé. Ha nem sokkal azelőtt kicsit is lanyhul figyelme, tiszta célpont maradt volna mesterlövészeiknek, de időben felfedezte a veszélyt és riasztotta legényeit. Az eztán kialakult patthelyzet azonban egyáltalán nem nyűgözte le, akárkik is voltak biztos volt benne hogy a robbanófejekre vadásztak, s bármi is motiválta őket, nem kockáztatták a közelükbe tüzelést. Ezt használta ki, hamarosan ismét melléjük küszködte magát, s elszánta magát hogy ha el nem is hagyja ezt a telepet, ellenlábasai se tehessék meg ugyanezt. Az egyik konzoljához lépett, csatlakoztatta dekóderét és rövid munkát követően élesítette, majd negyed órára időzítette. Aztán a másikhoz fordult, ám ekkor egyik emberét találat érte és a padlóra zuhant, a lövés pedig egy őrizetlenül hagyott mellékajtó felől érte, ahonnan most fegyveresek vetették elő magukat. Elhúzódott látóterükből, s befejezte munkáját, de mindössze hét percig tudta minimalizálni a visszaszámlálást. Mindenesetre, nem akarta úgy feldobni talpát hogy ne próbálna meg szabadulni helyzetéből, nem vallott rá a sorsát elfogadó fatalizmus. Előugrott rejtekéből, hogy felökleljen egy előtte éppen elfutó fegyverest, s sikerét kihasználva vibrotőrt nyomott torkába. De már el is tűnt egy emelődaru takarásában, hogy onnan egy másik kijárat felé vesse magát, sikerrel. Egy pillanattal később valaki beesett mögötte, mielőtt azonban kezébe kapott sugárvetőjét elsütötte volna, felismerte egyik emberét, nem is akárkit. Fájni ugyan nem fájt volna érte a szíve ha hátramarad, de ketten jobbak voltak a menekülési esélyeik - Nahát, te is csatlakozol? - vette le róla fegyvere irányzékát, s körbenézett a folyosón ahova kerültek, majd elindult az egyre hevesedő tűzharctól távolabbra tartó irányba - Arra mérget vehetsz! - tápászkodott fel, s utána botladozott, majd visszanyerve egyensúlyát felzárkózott hozzá - De nem ártana kijutni valahogy innen, ha jól láttam nem sok időt hagytál! Vittorio csak fintorgott válaszképp és gyorsabbra vette a tempót. Kisvártatva egy kisebb csarnokba értek, ahová már nem ért el a sugárvetők és kiáltások keltette zajok, itt tartottak rövid pihenőt. Legénye egy ponyvával letakart méretes tárgynak vetette vállát, s előhúzta nagy hatótávú adóját - Segítséget kérek, itt tiszta a kapcsolat! - közölte - Akkor erősítéssel, innen aligha tudnának kihozni! - helyesbített a terven, majd elkapva vállát odébb húzta, s lerántotta a ponyvát, mely egy suhanót fedett fel - Heh, épp egy járművet akartam keresni!
|
|