Keze stabilan markolta a díszesen kimunkált sugárvető külsőre fára emlékezetető szintetikus műanyag markolatát. Ez a fegyver hamar az ő védjegyévé vált, már persze halálos pontossága mellett, amit mások megtanultak egyszerre tisztelni és félni is. A fegyver tusát vállához szorította, miközben oldalát a célpont felé fordította. Ugyan lőni mindkét pozícióban ugyanolyan pontossággal lehetett, mégsem volt célszerű a kelleténél nagyobb célpontot mutatni olyasvalaki számára, aki egy sugárvetővel a kezével semmi mást nem akart, mint megsemmisíteni őt. A háború logikája letisztult és egyszerű volt: ők vagy mi, és ezért is szerette annyira. Tion mindig is egy zavaros politikai helyzetű régió volt, és az elmúlt időkben ez még inkább igazzá vált, és nehéz volt eldönteni ki barát és ki ellenség, de még a családi kötelékek sem jelentettek biztonságot az árulás ellen. Fegyvere csövét a célpontra emelte, és a végén lévő célzókészülék segítségével pontosította az irányt. Hétszáz méterre lehet nagyjából a célpont, végzett gyors saccolást, miközben ujját a ravaszra csúsztatta. Végzett még pár igen apró finomítást a célzáson: ilyen távolságra fegyverre szerelt makrotávcső nélkül tüzelni igen nehéz volt. Mély levegőt vett, igazított még egy aprót a fegyver csövén, majd határozottan meghúzta a ravaszt. A vöröslő plamzalövedék kiszáguldott a fegyyver csövén, át a gyep és a szépen vágott sövény felett, végig a díszfasor fái között, majd a túloldalon előbukkanva a mellkasánál eltalálta a célpontot, aminek energiateste apró darabokra foszlott szét a találat nyomán. Lassan leengedte fegyverét, majd úgy mérte fel saját eredményét.
-
Alezredes, a célpont megsemmisült - jelentette egy gépies hang eredményét egy rövid szignálhang után. Bár a rendszert a kúria védelmére telepítették, gyakorlásra is igencsak jó volt. -
Szintidő 4,71 másodperc.- Rontottam - jelentette ki elégedetlenül. Legalább két tizedmásodperccel rosszabb volt, mint legjobb formájában. - Számítógép, aktiváld az AurekSenthDorn-kettő-négy-egyes szkenáriót.
-
AurekSenthDorn-kettő-négy-egyes szkenárió aktiválva - felelte egy pillanat múlva a gép, majd hozzá is látott a támadás szimulálásához. -
Figyelem, ismeretlen behatolók a nyugati kapunál!Rinna gyorsan ellenőrizte a fegyverét, és felkészült, hogy a kapu felé induljon, hogy leszámoljon a támadókkal. Tucatnyi alkalommal játszotta már le ezt a szkenáriót, és mindig jó levezetésnek bizonyult, elvégre számos módon meg lehetett oldani: egyedül vagy a szimulált biztonságiakkal, távolról vagy közelharccal, áldozatokkal és anélkül... Hirtelen mozgásra lett figyelmes az egyik fa mögött, és fegyverét azonnal odakapta, de szerencsére gondolatai megelőzték ujját, és mielőtt tüzelt volna, lejjebb engedte a fegyverét, de még mindig lövésre készen tartotta. Ez nem a LethEskLeth-szkenárió volt a beszivárgó ügynökökkel, így szimulált ellenség csakis a kúrián kívül lehetett.
- Ki van ott? - szegezte neki a kérdést az ismeretlennek. A bokor megmozdult, majd egy fiatal lány emelkedett fel megszeppenve, magasba tartott kézzel. Aranyszőke haja és kék szemek, amiket anyjától örökölt. A lány felsóhajtott, és leengedte a fegyverét.
- Rhia, hányszor mondjam még, hogy ne lopakodj így mögém! - feddte meg szigorú hangnemben a fiatalt. Szerencsére eddig az ijedtségen túl sosem esett nagyobb baj.
- Bocsánat, Rinna - szabadkozott még mindig kicsit megszeppenten. - De úgy szeretem nézni, amikor gyakorolsz.
-
Ismeretlen behatolók a nyugati kapunál. Minden egységnek... - kezdett volna tüntetőleg fontoskodni a számítógép, de Rinna leintette.
- Komputer, gyakorlóprogram vége - közölte vele, majd vállához támasztotta a fegyverét. A hófehér ruhát viselő lány megindult felé. Thuv bácsi legnagyobb büszkesége volt, igazi hercegnőként hordozta végig a tenyerén. A kedvenc gyereke volt az összes közül, márpedig ebből akadt jó pár, döntő többségük törvénytelen. Ahogy Rhia közelebb ért hozzá, Rinna kötelességtudóan előre nyújtotta a fegyverét. Unokatestvére szerette kezébe fogni és megcsodálni a valóban igen különleges egyedi típust. Kissé sután vette kezébe, majd megpróbált célozni vele. Rinna odalépett mögé, felé hajolt, és kezével elkezdte rendezni a testét.
- A fegyver tusát a válladhoz nyomd, ne a felkarodhoz, így nem lesz elég stabil - kommentálta mit miért csinál. - Kicsit előrébb fogd meg, egyharmadnyival a cső vége előtt. A lábad enyhén hajlítsd be, picit jobban... így igen. A könyököd ne álljon ki annyira oldalt!
Rhia engedelmesen követte a parancsait, és láthatóan nagyon örült, mikor a végén sikerült elérnie a megfelelő testtartást. Szemei csillogtak a bolodságtól, és Rinna most halványan elmosolyodott. Neki sosem tudott volna nemet mondani, talán ő volt az egyetlen, akit igazán családjának nevezhetett. Bácsikája, Thuv Shinev megszállottja volt Tion uralmának, a családja többi tagja pedig saját pecsenyéjét sütögette. A Shinevek a Tion-házig és Xim egy fattyú féltestvéréig tudták visszavezetni a vérvonalukat, ami nem épp a legstabilabb legitimitást biztosította követelésüknek.
- Lőhetek is, Rinna? - kérdezte tőle kérlelőn. - Mondd, hogy elsüthetem, Rinna! Kérlek!
- Majd a lőtéren - felelte végül némi tétovázás után a lány. Nem igazán szerette volna, ha ilyen helyen történik valami baleset, ahol nincs képzett személyzet.
- De oda sosem engednek be - panaszkodott neki kicsit elszomorodva.
- Pár év, és azt csinálsz a kúrián belül, amit csak szeretnél - biztatta Rinna picit, és megsimogatta az arcát.
- Kisasszony, hol van? - hallatszott a távolból egy éles női hang, mire Rhia sietve leengedte a fegyvert, Rinna pedig gyorsan átvette azt tőle. Tudta, hogy nem a nevelőnő hibája volt, hiszen őt azért fizették, hogy igazi hercegnőt neveljen unokatestvéréből, de mindig igen rosszallóan lépett fel velük szemben, ha fegyverrel gyakorolni látta. - Kisasszony!
- Itt vagyok, Elaiza néni! - kiáltott hangosan. A nevelőnő pillanatokon belül feltűnt, és ahogy észrevette Rinnát rögtön gyanakodva, összeszűkült szemmel nézett rá.
- Kisasszony, most irodalomórája lenne, még nem vettük végig a nagy tioni klasszikusokat! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően az ötvenes éveiben járó, ráncos arcú nő. - Detapa Cirxius Xim-eposzát minden művelt tioni kisasszonynak ismernie kell!
- Nem akarok kisasszony lenni! - mondott ellen Rhia önérzetesen, aki mindig bátrabb volt, ha unokatestvére itt volt vele. - Olyan akarok lenni, mint Rinna!
- Haaa! - csodálkozott teátrálisan Elaiza, mintha csak valami nagy sértést mondott volna a másik, majd rápillantott. - Már megint hülyeségekkel tömi szegény lány fejét? A katonaélet csodáiról! Hah, a régi időkben a férfiak harcoltak, a nők meg tudták hol a helyük!
- Eszem ágában sincs - közölte rezzenéstelen arccal Rinna, majd mosolyogva Rhia felé fordult. - Légy jó és tanulj rendesen.
- Rendben - szontyolodott el megint unokatestvére, és lehajtott fejjel indult meg Elaiza után.
- Kisasszony, mi ez a testtartás! Egy tioni nő büszkén felemeli fejét!
- Igenis... - sóhajtott. Rinna követte a szemével, amíg el nem tűnt a Shinev-kúria épületében.
Rinna Shinev napjai állandó készenlétben teltek el: tudta, hogy fontos feladat vár rá hamarosan, ami kritikus fontosságú a Hegemónia és egész Tion jövője szempontjából. Most végre pihenhetett kicsit, és hátát a kúria hatalmas terasza díszes kőkerítésének vetette. Odakint lassan lemenőben volt a nap, és minden narancsos fényben fürdött. Kevés ideje volt az ilyen egyszerű apróságok élvezetére mióta a Hegemónia az állandó belső kríziseket kihasználva szinte észrevétlenül kivált a Köztársaságból mintegy fél évvel ezelőtt, csak azért, hogy területének nagy részét szinte azonnal elveszítse. Desevro, Cron és mindenféle helyi hatalmasságok harcoltak azóta a Tion Csillaghalmaz feletti uralomért. Rinna, a harci tapasztalattal nem is rendelkező frissen végzett tiszt hamarosan egy elit egység élén találta magát őrnagyként, és gyors előmenetelét sokan családi kapcsolatainak tudták be. Rájuk cáfolt Abraxin visszafoglalásánál, ahol előléptetést is szerzett magának, miután az ő egysége kritikus volt a csata megnyerése szempontjából. Nehezen értette meg Thuv bácsi szempontjait a politikában, de okosabb volt annál, semmint nyíltan tiltakozzon ez ellen.
- Rinna - szólította meg egy vékony hang hátulról, mire a lány felé fordult. Rhia volt az, akinek valószínűleg végetértek az órái. A lánynak megvoltak a maga problémái, az apja által az élete köré épített börtönben élt, mint egy gyönyörű madár, amit arra kárhoztattak, hogy az ég szabad és gondtalan szelése helyett örökké egy szűkös kalitkában éljen. - Ugye hamarosan te is elmész?
- Igen - vallotta be kelletlenül az igazságot, de megpróbált valami bátorítót is hozzátenni. - De ne aggódj, visszajövök.
-
Mindenki magamra hagy. Előbb apa, aztán te - mondta szomorúsággal a hangjában a lány, akinek az arca is jól tükrözte érzelmeit. -
Olyan félelmetes ebben a nagy épületben egyedül!Rinna szomorúan mosolygott rá. Megértette a lányt, hiszen neki is ugyanígy fájt, mikor tulajdon apja elhagyta őket fél évvel ezelőtt, a főváros Jaminere-re történő költöztetése idején. Nistor Shinev szinte mindenben Thuv ellentéte volt, és míg utóbbi élvezte az életet, ő legendás merevséggel és túlzott komolysággal állt hozzá mindenhez. A két testvér közötti állandó egyet nem értés végül szakadáshoz vezetett, és Rinna hatalmas lelki vívódás után végül a kötelességet választotta apja helyett.
- Légy bátor, Rhia - mondta neki végül. - A bátorságból erőt meríthetsz, hogy leküzdd a nehézségeket.
- Megpróbálok Rinna, de olyan nehéz - felelte. Rinna nem tudta mi más mondhatna, ezért széttárta kezeit, mire unokatestvére odalépett hozzá, átölelte és szorosan hozzábújt. Pár pillanat néma csend után végül felpillantott rá. - Olyankor mindig bátornak érzem magam, mikor itt vagy.