|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2015 21:26:37 GMT 1
Egy messzi peremvidéki rendszer a Perlemian hipertéri útvonal vége környékén, a Corporate-szektor alsó határa közelében. Az Új Köztársaság születésének környékén az addig békés világ egymás után két genocídiumot is átélt egy zsarnoki, diktatórikus rezsim, majd egy sötét jedi tevékenysége miatt, melyekből azóta sem lábalt ki teljesen.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 2, 2015 22:01:08 GMT 1
Ranulph Steffensen kapitány még mindig kényelmetlenül érezte magát. A bastioni tiszt akadémia frissen végzett hajóparancsnokaként arra számított, hogy egy Interdictorra vezénylik parancsnoknak, esetleg egy SiSD hídjára kerül egy nagyúr mellé első tisztként, ahol gyakorlatilag minden kapitányi funkciót neki kellett volna ellátnia a modern hadihajók üzemeltetéséhez nem sokat konyító nagyurak helyett. Osztályelsőként jó esélyei voltak erre, és lélekben felkészült rá, hogy ugyanazzal az agilitással és egyszerre rugalmassággal szolgálja a Birodalmat a nagy hatalmú, olykor kiszámíthatatlan nagyurak mellett, ahogyan azt példaképe és korábbi tanára, Lyrr Moskau sorhajókapitány tette. Ehelyett azonban - ugyan egyes pletykák szerint személyesen a Főkormányzó javaslatára, de ez mit sem javított a helyzet furcsaságán - ebbe az idegennek tűnő, vadonatúj flottába vezényelték megfigyelőnek. A Sith Birodalom új flottájába, ahol nem csak a hajók, de a teljes legénység is egy eddig ismeretlen koncepciót, egy új filozófiát, sőt, tulajdonképpen egy új fajt képviselt. A Judicatoron alapuló új Dreadnought hídján a küldetés igazi parancsnoka, ez a hosszú fülű, messziről leginkább egy talpnyaló politikusra emlékeztető, egyes pletykák szerint erőérzékeny idegen, a Weyoun nevű vorta járkált éppen fel alá a szokásuk szerint felsorakozott szürkés bőrű harcosok, a jem'hadar képviselői előtt. Rövid itt tartózkodása alatt Steffensen egyet már minden kétséget kizáróan megtanult; a jem'hadarnak még inkább elemében volt a sorakozás, mint a rohamosztagosoknak. Már csak azért is, mert ez jelen esetben nem csak a fegyelmet szolgálta, ami ellen Steffensennek sem volt semmi kifogása, hanem azoknak a... valamiknek a kiosztását is. A vorta megállt minden egyes jem'hadar előtt, és egy fehér hengerszerű fiolát csúsztatott a katonák bőrpáncéljának nyaki részén kiéptett apró kibernetikus foglalatba. A katonák lehunyták a szemüket, amint a készítmény elkezdett hatni, majd ismét kihúzták magukat. Minden egyes adag kiosztásánál az osztagparancsnok elkiáltotta magát. - Aki engedelmes, az győz! - És a Győzelem az élet! - ismételte utána az osztag, majd elmasíroztak. - Igen sokáig tarthat, ha mindekit egyesével töltenek fel így... - meredt a jelenetre elgondolkozva Steffensen, bár meg mert volna esküdni rá, hogy az alsóbb szintek állományát külön, alacsonyabb rangú vorták, vagy maguk az osztagparancsnokok, az úgynevezett Elsők és Másodikok töltik fel. A jem'hadar rangjelzések tekintetében is teljesen más rendszert használt. Nem voltak hadnagyok, századosok, vagy éppen nagyurak. Csak Elsők, Másodikok, és így tovább, feltehetően lefelé ezerkétszáztizenkettőig, vagy amíg jól esik, gondolkozott tovább a kapitány. Persze megtehette volna, hogy a flottában haladó kevés nem jem'hadar hajó egyikére kéri át magát és onnan figyeli meg az új harcos faj első bevetését, hogy aztán hagyományos birodalmi, ha úgy tetszik bastioni szemmel jelentést írhasson róla. De őszintén szólva az alternatív lehetőséget sem találta jobbnak. A jem'hadar flotta kíséretét nem Aurorák, vagy birodalmi hajók biztosították (ugyan néhány SiSD haladt a máaodik hullámban a vadászfedezet végett, aminek a jem'hadar hajók igencsak híján voltak), hanem a kardassi Obszidián Rend deltoid alakú cirkálói. És ha a Sith Birodalom valamelyik oszlopos "uralkodó faját" még ezeknél a klónozott idegen harcosoknál is furcsábbnak találta Steffensen, nos, hát azok az elzárkózó, a titkosszolgálati szférán kívül szinte sehol sem megforduló kardassiak voltak. (bár ebben a minőségükben is megfordultak bőven sok helyen). - Hamarosan meglátja, kapitány, mire képes a jem'hadar. - lépett Steffensen mellé ártatlan mosollyal az arcán Weyoun, miután végzett a stimulánsok kiosztásával. - Reméljük, meggyőzük önt és a feletteseit is, hogy érdemes a Birodalom jövőjét beléjük fektetni. - Úgy érti beléjük, és magába. - jegyezte meg mosolytalanul Steffensen. - Mindannyian csak apró eszközök vagyunk a nagyurak és őfelsége, Wenthar Császár kezében. - tárta szét a karjait szinte ájtatosan a vorta. - Létezésünk egyetlen célja, hogy őket szolgáljuk, méghozzá a lehető legjobban. De hát bizonyára ön is így gondolja, nem? - Kétségtelenül. - sandított Steffensen az idegenre, és átfutott az agyán, hogy a fehér lötty kiosztásán kívül nincs-e még ezeknek a vortáknak valami más feladata is. - Kilépésig három.. kettő... egy, uram! - jelentette a navigációs pultnál posztoló Első. A hiperűr kékje átváltott a jól ismert fehér vonalkavalkádba, majd a fehér csillagoktól pettyezett fekete mélyűrben, a képernyő közepén az Almania szürkés planétájával, és előtte keringő holdjával, a mai napig kihalt Pyrdyrrel. Steffensen hátán végigfutott a hideg. A történet szerint egy sötét jedi valamikor az endori csata és a Yuuzhan Vong invázió között, még az Új Köztársaságnak nevezett lázadó formáció hatalma idején az uralma alá vonta a rendszert, és zsarolni kezdte a coruscanti kormányt... fenyegetésének pedig azzal adott hangot, hogy valami rejtélyes módon (egyesek szerint az Erőn át, bár ehhez hasonlóról Steffensen azóta sem hallott, mások szerint viszont szimplán biofegyverekkel), kiirtotta a hold teljes lakosságát... gyakorlatilag egyetlen pillanat alatt, szinte csettintésnyi idő elteltével. A rendszer azóta is elátkozottnak számított, a Főkormányzó haditervei alapján mégis itt kellett az első csapást mérni a Harmadik Birodalomra, illetve immár az Egyesült Galaktikus Birodalom Corporate-Főszektorára. Az Almania ugyanis nem a Hydian, hanem a Perlemian mentén feküdt, így a szintén ellenséges, a Köztársasághoz húzó SZRSZ-en való erőszakos átvágás helyett az Ossustól kiinduló jem'hadar flotta semleges területen juthatott el a célpontig, a Corporate-területek alsó határáig. Steffensennek mégis volt valami babonás rossz érzése. Mintha a hajdani tömegpusztítás árnyéka a mai napig belengte volna a rendszert. - Szétbontakozni! - vezényelt meglepően higgadt hangon, az idegesség legcsekélyebb jelen nélkül Weyoun, a jem'hadar és kardassi hajókból álló flotta hajóinak sokasága pedig hamarosan betöltötte a helyi védelmi erők taktikai képernyőit... - Akármilyen Birodalom almaniai véderői. - Weyoun intésére a jem'hadar operátor nyilvános csatornát nyitott a védők felé. - Eljöttünk, hogy megismertessük magukkal az egyetlen igaz és szent uralkodó, Wenthar Császár igazságát. Deaktiválják a fegyvereiket, és hódoljanak be az egyetlen legitim Birodalom Császárának, vagy ismerkedjenek meg a jem'hadar haragjával! Nem meglepő módon csak némi statikus zörej volt a válasz, illetve a védelmi flotta hajóinak felfejlődése a bolygó felől. Weyoun bátorítóan Steffensenre mosolygott, és kiadta a következő parancsot. - Minden jem'hadar és kardassi hajó: támadás! Éljen az Uralkodó! Éljen a Birodalom! Az odonit fézerek életre keltek. Kezdetét vette az ESB és az EGB háborújának első ütközete...
|
|
|
Almania
Apr 23, 2015 18:52:34 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 23, 2015 18:52:34 GMT 1
A csatában megjelenő Persecutor-osztályú csillagromboló ébenfekete testén felvillantak a turbólézerlövedékek. Két oldalán szimbólumok ékeskedtek: egy hármas, piros kör, és ezzel a főparancsnoki jelzéssel átellenben egy SS kettős villám. A mögötte érkező, több tucatnyi ISD jobb felét fekete-piros kettős sáv szelte át. Az új hajók kiegészítették a védőflotta egyszerű, szürke csillagrombolóit, és beszálltak az ütközetbe.
A Persecutor hídján fehér egyenruhás tisztek tevékenykedtek. Az egyetlen feketébe öltözött alak az elülső megfigyelőfedélzetről irányította a csatát. Az élemedett korú, bár nem túl öreg asszony markáns arcára néhány őszes tincs hullott kontyban hordott hajáról. Sötétszürke egyenruháján vörös csík futott végig, és ez volt minden rangjelzése.
- Mind a negyvenöt cirkáló bejelentkezett - lépett mellé Block hadvezető.
Kenaima Ystiss SS fővezér bólintott. - Azonnal rendeljen hat SS-ISD-t a bolygó védelmére, kiegészítve a helyi védelmi erők tíz hajójával - határozott végül. - A többi rombolót szórja szét védelmi pozícióba, a fregattok küzdjenek meg a kisebb hajóikkal. Két vadászrajt utasítson a sith zászlóshajó vadászainak megsemmisítésére, valamint fedezzék a beszivárgó ügynökeinket. Veltens, Krapp és Ell egységei hozzanak létre egy fő támadóerőt az én támogatásommal a zászlóshajó ellen!
- A Blurred Bonadani hátramaradjon addig? - szúrta közbe Block. - Ez a hajó egyelőre ittmarad - felelte Ystiss. - Ha a zászlóshajó pajzsai eltűntek, megsemmisítsjük őket. Ha lehet, élve akarom a vezetőiket! Intézkedjen, hadvezető! - Már továbbítottam, fővezér - nézett fel a parancsnoki paneljéről Block.
- A szabotőreink el lettek látva álcázómezővel? - Szétszóródtak a csatában. - Ha minden kész, jöjjön vissza további utasításokért. Várom a kémelhárítók jelentéseit is!
|
|
|
Almania
Apr 23, 2015 20:45:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 23, 2015 20:45:13 GMT 1
- A helyi védelmi erők erősítést kaptak. - jelentette szürke, az izgatottság legcsekélyebb jelét nélkülöző hangszínnel a vezérhajó hídján a radarok kezeléséért felelős második. Steffensen végigfuttatta a tekintetét a taktikai képernyőn. A láthatóan a helyi védelmi flotta magjának tűnő, leginkább Dreadnought-kategóriára emlékeztető muzeális értékű hajók mellé gyors ütemben zárkóztak fel a modernizált birodalmi csillagrombolók, melyeken a helyi erőszakszervezet, az SS jelvénye virított. - Koncentrálják a tüzet az újonnan érkezett hajókra. - rendelkezett Weyoun. - A vadászfedezetet ne engedjék a szükségesnél távolabb a fő erőinktől.
Steffensen egyetértően bólintott. A jem'hadarnak gyakorlatilag nem voltak saját egy személyes vadászai, és a cirkálóik vadászvédelme is inkább az erős védőüpajzsokra, mint a kis kaliberű löveekre hagyatkozott. Létfontosságú volt, hogy a második vonalat alkotó SiSD-k által szállított vadászgépek ne szakadjanak el a főflottától. - Nos, mit gondol, birodalmi barátaink megpróbálkoznak majd valami trükkel, ellensúlyozandó a hátrányukat? - fordult minden előjel nélkül a vorta még mindig azzal az idegesítő, furcsa mosollyal az arcán a bastioni adjutánshoz. - Nem tudhatjuk biztosan. Ha trükkel nem is, de valamiféle blöffel bizonyosan. - próbált gondolkozni Steffensen. - Magam is így vélem. - biccentett a vorta. - Adjunk lehetőséget nekik, hogy ők játsszák ki az első kártyalapot. Pozíciót tartani, távolsági zárótűz az odonit ütegekből! A vadászhajók várjanak a további utasításig! - Ahogy parancsolja! Éljen az Uralkodó! - tette hozzá a rangidős első, és a hajók nagy lőtávolságú ágyúi pulzáló lövedékek sokaságát zúdították a védelemre.
- Rövidebbek az utánpótlási vonalaik, mint a mieink. - jelentette ki végül Steffensen. - Ha túlságosan sokáig elhúzzuk az ütközetet, könnyen újabb erősítéseket irányíthatnak ide. - Amivel kockáztatják, hogy egy őrizetlenül hagyott határszakaszon lecsapunk. - biccentett a vorta. - Nem kell aggódnunk, Hagyjuk, hadd mutassák ki a foguk fehérjét. Steffensen megvonta a vállát. Volt benne némi ellenérzés még így is. Azok a csillagrombolók akár a Maradvány flottájának tagjai is lehettek volna, hiszen a furcsa, fekete-vörös festéstől eltekintve annyira... hasonlítottak sajátjaihoz, mint amennyire ezek a jem'hadar hajók és legénységük eltért attól, amihez a Bastionon hozzá szokott. - Reméljük, igaza lez, Weyoun. - jegyezte meg végül, az ütközetbe bámulva, ahol a támadó vadászrajok első csoportja közelharcba keveredett a sith vadászgépekkel. - Reméljük, igaza lesz.
|
|
|
Almania
May 31, 2015 11:54:34 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 31, 2015 11:54:34 GMT 1
Kenaima Ystiss fővezér nem adott ki újabb parancsokat. Stratégiáját a bolygó lakóinak megvédésére, valamint a Corporate Főszektor hipervonalainak őrzésére építette. Talán még a csatamezőnél is több SS csillagromboló készült fel a sithek további előrenyomulásának megállítására a környező rendszerekben, amennyiben ez esedékes lehetett.
- Meddig akarunk várni? – kérdezte a hadvezető.
- Még – vont vállat az élemedett korú hölgy. – Hívja vissza a vadászokat védelmi pozícióba, csupán egyetlen rajt küldjenek mélyebbre... Valami nem stimmel itt. Landoltak már az álcázott ügynökeink?
- Néhányan igen, fővezér. Hamarosan mind bejelentkeznek.
- Helyes. Azonnali jelentést kérek, ha valami rendelleneset találnak.
- Fővezér! A csomag megérkezett! – kiáltotta egy másik tiszt.
- Helyes. Tartsák célra őket! Sith flotta! – zengte immár a távkomunikátorba. – A játék véget ért. Amennyiben nem szüntetik be a tüzelést, és nem teszik le a fegyvereiket, haladéktalanul elpusztítjuk önöket. Gondolom mindannyian emlékeznek bizonyos tragikus eseményekre a nagaiok vagy a chissek területein...
Időközben az álcázómezős ügynökök is bejelentkeztek, majdnem teljes létszámban. Ystiss egy pillanatra átlépett egy másik, az imént megjelent holoalak elé.
- Igen, Karvai ügynök?
- Fővezér, van valami, amit látnia kell. – A tiszt képe eltűnt, helyette egy furcsa egyenruhába öltözött idegen lény képe villant fel. – Ezek a lények nyüzsögnek mindenfelé. Nagy a gyanúnk, hogy ők harcolnak ellenünk.
- Folytassák a kutatást – parancsolta Ystiss. – Ne szabotáljanak semmit, vegyenek mintát ezekből a valamikből, és mindenáron juttassák vissza a hajóm cosrai kutatóihoz! Ez legyen a prioritás! - Értettem. Karvai kilép.
- Vajon mi lehetsz te? – morfondírozott az SS fővezér, miközben a sithek válaszára várva a szürkés arcú lény képét tanulmányozta.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 19:50:09 GMT 1
Steffensen már látta maga előtt, ahogy az eddig tartalékban kőrözgető jem'hadar vadászhajók rávetik magukat a létszámhátrányát kiegyensúlyozó, elbizakodott birodalmi flottára, de Weyoun csak nem adta ki a parancsot... sőt, amikor a közös csatornán elhangzott a helyi véderő fejének üzenete a jem'hadar flotta számára, a vorta néhány pillanatig zavartan bámult maga elé Steffensen legnagyobb döbbenetére, majd a bastioni adjutánshoz fordult.
- Tisztában van a Cioralnál történt események technikai részleteivel, kapitány? - Igen. - biccentett Steffensen azonnal, közben megpróbálva felidézni magában azt rekordsebességgel, hogy pontosan mivel is van tisztában, pontosan felidézve az ellenséges parancsait a távkomban és összevetve azokkal, amiket a jelentésekben olvasott. - A Cioralnál az EGB részecskeromboló fegyvert használt. Az elemzéseink szerint ezek nagy hatótávolságú, primitív hiperhajtóművel felszerelt rakéták, amelyek egy űrbéli testben láncreakciót idéznek elő. - Rendelkezhetnek ilyenekkel a védők? - kérdezte óvatos tekintettel a vorta. - Nem hiszem. - rázta meg a fejét Steffensen, miközben előhívott az adatbázisából két stilizált képet, és először a bal oldalira mutatott. - A hírszerzésünk szerint a részecskeromboló rakétát ilyen hipertéri gyorsító funkciót betöltő mélyűri platformokból, közismert nevükön Galaxis-ágyúkból lövik ki. Ezek egy összefüggő testen idéznek elő láncreakciót, és nagy távolságból indítják őket. Egy bolygót, vagy egy holdat, esetleg egy szuper-osztályú zászlóshajót eltalálhatnak rendszeren belül, de egyedi csatahajókat nem. Vagy ha mégis, akkor elpazarolnák a flottánkra a teljes rakéta-készletüket. Ezek a robbanófejek csak a szilárd részecskestruktúra határáig hatnak.
Weyoun értetlenül ingatta a fejét. - Ha egy vadászgépet találnak el, akkor a vadászgép hullik atomjaira. Ha egy csatahajót, akkor az. Ha egy bolygót, akkor az. De egy flottát sosem semlegesíthethenek egyetlen robbanófejjel. - próbálta laikusabb nyelvezettel magyarázni a szmára evidenst helyzetet Steffensen. Weyoun először tűnt úgy, hogy valamilyen mértékben megnyugodott. - Akkor blöffölnek, kapitány?
- Nem feltétlen. Lehet, csak felnagyítják, amilyük van - mutatott most a jobb oldali képre Steffensen, amelyen rakéta helyett egy sötétszürke, szivar alakú fémtest volt látható. - Ezek álcázóval felszerelt, rakétaindító fregattok, a cosraiak lopakodónak, vagy U-hajónak hívják őket. Mindegyikük álcázóval felszerelt rakétákat hordoz, amelyek egy bolygót nem képesek megsemmisíteni, de egy csatahajót igen. Rendkívül kellemetlen, nehezen felderíthető, és mobil fegyverek. - Használták már őket, van a létezésükre bizonyítékunk? - kérdezte nem kis realitásérzékről tanúbizonyságot téve a vorta. - Nagai szövetségeseink jelentése szerint a Chaf'orm'bintrano főnemes kiszabadítására szervezett akciónál használták. - erősítette meg a választ Steffensen. - Vagy álcázott mélyűri aknákra futottak rakétaindítók nélkül, de ez utóbbi igen valószínűtlen. - Akkor mit javasol? - kérdezte a vorta. - Folytassák a támadást. - hajolt közelebb Steffensen. - A második esetre felkészülve pedig... - és be kellett vallania magának, hogy ez a legjobb megoldás, bár személy szerint egyáltalán nem tetszett neki - ... hívasson néhány nagyurat a helyszínre. Ők érzékelni tudják a lopakodókat a legénység jelenéte alapján.
A vorta bólintott, majd a jem'hadar első tiszthez fordult. - Első! Mehetnek a vadászhajók! - Engedelmeskedem! - nyugtázta szikár hangon a szürkés bőrű harcos.
A koréliai teherhajó - méretű, hatalmas bogarakra emlékeztető vadászhajók előrajzottak hordozóik mögül, átvágtak az egymással kergetőző vadászok során, és egyenesen az ellenséges csillagrombolókat vették célba. - Indulás! Minden egység előre! - vezényelt Weyoun, miközben leadta a megfelelő üzenetet az ESB taktikai frekvenciáján.
A jem'hadar hajók támadósebességre gyorsultak a teljes frontvonalon, hogy dűlőre vigyék az elhúzódott ütközetet, fegyvereikkel súlyos nyomás alá helyezve az SS-csillagrombolók pajzsait...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 7, 2015 15:40:04 GMT 1
- Minden energiát a pajzsokra! – kiáltotta Ystiss. – Ismétlem, az a feladatunk, hogy megvédjük a bolygót! Védekezésre álltunk be! Hadvezető?
- Veltens sorhajókapitány és három hajója felsorakozott mellénk, fővezér! – jelentette Block. – A flotta többi része a mi formációnkat és a bolygót védi.
- Hívják vissza az Egyes Számú Megsemmisítő Alakulat vadászait, támadásra felkészülni! A többi romboló helyben marad és továbbra is a védekezésre, valamint a színlelt támadásra koncentrál. Mi pedig kiegészülünk az álcázott hajóinkkal, és indulás!
Az Alakulat az a négy PSD romboló volt, amit Ystiss a sithek zászlóshajója ellen verbuvált össze. - Az álcázóhajók bejelentkeztek, Veltens szintúgy – továbbította Block. – A vadászok is megérkeztek – tette hozzá valamivel később. – A formáció készen áll az indulásra.
- A harcoló rajokat egészítsék ki a védők vadászaival, mi pedig indulunk. Pajzsokat a maximumra, lövésre készülj, ütközősebesség!
A négy PSD lassan előkúszott a védőflotta mögül, és egyenesen a sith zászlóshajó felé vette az irányt. Az elöl haladó három csillagromboló heves tűznek lett kitéve, mihelyt megközelítették az ellenséget. A vadászaik heves és kegyetlen harcba keveredtek a jem’hadar és sith katonák gépeivel.
- Az álcázóhajók lőjék ki a hamis rakétákat! – rendelkezett Ystiss. Az öregasszony a Blurred Bonadani hídjáról kiabálta szét a parancsait. – A vadászaikat is engedjék ki, védekező pozícióba a formáció mellé! Szedjék le rólunk ezeket a micsodákat!
A cosrai rakétákhoz hasonló, ám vaktölténnyel rendelkező torpedók képesek voltak nagyon nagy zajt csapni, és felrobbantani ezt-azt, de valós hatásuk nem volt. Céljuk a figyelemelterelés volt, és a csata elhúzódásának meghosszabbítása. Ráadásul, ha a sithek felfedezik, hogy átverésről van szó, annál nagyobb meglepetésként fogja őket érni az igazi rakéták megjelenése, amennyiben szükség lesz rá.
Eközben egy sith romboló szervizfolyosójában három ügynök igyekezett észrevétlenül eljutni valahová, de tulajdonképpen nem volt céljuk. Az ő speciális egységüknek Karvai vezérezredes azt a feladatot adta, hogy fogjanak el egy olyan idegen lényt, amit nem tudtak, hogy mi az.
De Kleise ügynök sejtette, hogy hamarosan megtudják.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 8, 2015 14:07:59 GMT 1
- Rakéták! - jelentette Harmadik a jem'hadar zászlóshajó egyik taktikai konzoljáról. - Csak elkezdték... lássuk. - hajolt közelebb Weyoun a képernyőhöz. A feléjük közeledő formáció közepén haladó rombolók felől számos rakéta vágódott ki a jem'hadar sorai közé. - Jól céloznak, legalábbis elég gyorsan belőttek minket. - állapította meg Steffensen. - Már csak az a kérdés, ezek tényleg cosrai rakéták? - mustrálta a támadók fegyvereit Weyoun. - Ha azok is, merőben szokatlan az indítási módjuk. Álcázás helyett tömegesen lövik őket ránk. - vakarta meg az állát Steffensen. - Talán elfogyott az álcázójuk. - jegyezte meg a vorta. - Robbanófejből viszont van nekik dögivel. - Nézzük meg... - bökött a taktikaira Steffensen, mire a vorta azonnal megértette a szándékát.
Egészen gyorsan gondolkoznak ezek - futott át mindkettő agyán szinte egyszerre.
Az egyik jem'hadar vadászhajó, amelyik néhány helyi vadászgéppel kergetőzött, hirtelen kivált az űrharcból és egyenesen az egyik közeledő rakéta felé repült. Tompa puffanás, majd a rakéta robbanás nélkül darabokra tört, a sérült jem'hadar pedig becsapódott az egyik rombolóba.
- Nincs robbanófeje. - állapította meg Weyoun elégedetten. És mindezt egy tucat jem'hadarba került kitalálni... jegyezte meg magában Steffensen, de úgy döntött, inkább a vitatkozás konstruktívabb formáját választja. - Ennek nem volt. Egy másiknak lehet, van. Vagy az is lehet, hogy tényleg vannak álcázott rakétáik.
- Valóban. - biccentett Weyoun. - Vorta, behatolási riadó az Om-IX-3 fedélzetén! - jelentette Negyedik. - Milyen kíváncsiak a helyiek. - mosolyodott el Weyoun. - Utasítsa a hajó Elsőjét, hogy küldjön egy szakasz jem'hadart a behatolók ellen! - Át kellene rendeznünk a formációt. - jegyezte meg Steffensen. - Váltott frekvenciákon kommunikálni. Úgy teszünk, mintha átadtuk volna a parancsnoki kódokat egy másik csatacirkálónak. - Azt mondja, várjunk a vadászhajók második hullámával? - kérdezte Weyoun. - Az az érzésem, hamarosan kiterítik a lapjaikat. - pillantott a közeledő hajók felé Steffensen. - Akkor pedig nálunk lesz a meglepetés ereje. - Egyetértek! - biccentett Weyoun.
A jem'hadar hajók széles vonalba fejlődtek, készen várva a közeledő Corporate-flotta ellentámadását, úgy helyezkedve, hogy egymást is tudják védeni.
A jem'hadar flotta túlsó végén egy szakasz mélyűri vadászgép lépett ki a hipertérből, szolárpaneles szárnyaikon a Sith Egyház fekete-vörös jelvényével. Egy kardassi fregatt lebegett mellettük. - Kérem, fáradjanak a fedélzetre, Nagyurak. - üdvözölte a Korribanról érkezett erősítésta kardassi parancsnok. - Mindegyikőjüket külön jem'hadar csatacirálóra szállítjuk. A feladatuk: ellenséges rakéták és egyéb álcázott fenyegetések detektálása. A Sötét Oldal segítse magukat!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 6, 2015 14:36:34 GMT 1
- Hogy állunk a kiürítéssel? – kérdezte Ystiss, miközben a csillagromboló hátsó hídján magasodó taktikai képernyőket figyelte.
- Nagyon lassan haladunk, asszonyom – felelte Block hadvezető. – A bolygó egész lakosságát lehetetlen...
- Tegye meg amit lehet. Folytassák az ütközetet – rendelkezett az idősödő asszony. - A támogató flotta egyelőre maradjon rejtve.
- Mik a tervezi, fővezér? – kérdezte Block, miután intett az embereinek.
- Várunk és húzzuk az időt – felelte Ystiss fővezér. – Ha pedig kiterítik a lapjaikat, mi is lépünk.
Egy kicsivel arrébb, az egyik Sith csillagromboló fedélzetén hét alak osont egy szűk, alig megvilágított járatban. Valahol az egyik hangár alatt lehettek, és az élen haladó, fehér egyenruhás tiszt leporolta két fénylő, fekete vállapját, amikor üzemanyag csepegett rá a mennyezetből. Karvai ügynök szemeit két átlátszatlan fekete körlencse takarta, arcán meglátszódott az évek keménysége, amit az SS elitegységeivel való szolgálatnak köszönhetett. Mögötte lépkedett hat teljes páncélba öltözött társa, maszkjuk és uniformisuk egyformán sötétszürke volt. Távolsági fegyverek helyett mindegyikük duplalándzsát szorongatott.
Karvai gondolati parancsával úgy állította a tulajdon szemeire kötött elektronikai berendezést, hogy fekete lencséin keresztül láthassa az élőlények hőképét. Szerencséje volt, ugyanis így éppencsak észrevette a feje felett lógó, egyenruhás, ismeretlen fajhoz tartozó harcost, aki éppen felé lendítette a fegyverét. Az SS tisztnek sikerült védekeznie, azonban a földre rogyott, és egyik társa ugrott a helyére, hogy felvegye a különös idegennel a harcot. A következő pillanatban egy tucatnyi ugyanilyen fickó jelent meg a semmiből.
- Ez húzós lesz, fiúk! – kiáltotta Karvai, amikor rájött, hogy közelharcra kitenyésztett alakokkal küzdenek. A lények jól képzettek és precízek voltak, a gyorsaságuk meghaladta minden egységét, akivel Karvai valaha is szembekerült.
Három Sith lény rontott neki az egyik katonának, aki duplapengés fegyverével jól kiszámított mozdulatokkal védte azok támadásait, de hamarosan hátrálni kényszerült. Nem sokkal később betört koponyával zuhant a padlóra. Két lény esett el, és egy SS elitharcos, mire Karvai ügynök a levegőbe kiáltott. A társai közül az egyik felnyalábolta az egyik elesett lényt, és belefektette abba a mobil-hordágyba, amit magukkal hoztak. Azzal elindult visszafelé, a csapat többi tagja pedig utána.
Az idegenek hamar rájöttek, hogy lopják az egyik társukat, mert ádáz rohamra indultak az ellenfeleik után. Karvai eldobta hosszú közelharci fegyverét, és már tüzelt is oldalsó fegyveréből. Az egymásutánban gyorsan leadott lövések miatt a lényeknek szét kellett ugraniuk, ezzel az SS osztag időt nyert a menekülésre. Karvai néhány hődetonátorral is megtámogatta barátságos szándékát az idegenek irányába, azzal még nagyobb sebességgel fogta menekülőre.
A robbanás lyukat vágott a mennyezetbe, és a lökéshullám egyenesen abba a kiszakadt falú külső folyosóra repítette az SS katonákat, ahol a hajójukat hagyták. Az ellenfeleik lemészároltak még három elitkatonát, mielőtt azok biztonságba kerültek volna a hajó belsejében. Karvai a pilótaszék mögé állt, és mit sem törődve a hátáról lehasadt egyenruhájával és bőrdarabokkal, a kommunikátorhoz nyúlt.
- Zavarják az adást – állapította meg a statikus zörejből, miközben a kis hajó a levegőbe emelkedett. – Nem tudunk fedezőtüzet kérni. A pajzsaink hogy állnak?
- Most még megvannak – felelte a pilóta. – De ha nem jön szembe valaki, hogy kimentsen, akkor nem marad hajó a seggünk alatt – szavai hamar beigazolódtak, amikor a Sith flotta tüze először megnyalintotta a sikló felületét.
- Tartsd a legnagyobb fény alatti sebességet, amit csak lehet – utasította Karvai. – A fényt lekapcsoljuk, minden apró energiát a pajzsokba kell irányítani.
A komp rázkódva-dülöngélve haladt a csata kellős közepében, mint valami részeg égi madár. Aztán Sith vadászok vették üldözőbe, pontosan akkor, amikor megérkezett Ystiss fővezér fedezőkísérete. A harc forgatagában Karvai tudta, hogy valahol a frontvonal szélén lehetnek, és remélte, hogy az a nagy böhöm bárka, ami feléjük indult el, valóban a szövetségesekhez tartozik.
A tömör, minden oldalán fénylő pajzsernyővel felszerelt gépezet a cosraiak gyártmánya volt, és ellenállt mindenféle tűznek egy csata hevében. Az SS komp hamar elérte a mentőhajót, s az biztonságban dokkolt a főhangárban.
- Mi lehet ez? – vakargatta az állát a védőflotta egyik hajóján levő xenobiológus egy negyedórával később. A fickó és cosrai barátai lázasan dolgoztak a mintavételeken, de az őket figyelő Karvai meg volt győződve róla, hogy nem sokáig fog tartani a finomkodás, miután magához térítették a lényt.
- Az SS kutatási részlegéről én magam fogom támogatni önöket – mondta végül. – Én valami olyasmit javasolnék, hogy fejlesszünk ki egy olyan mérget, ami csak ezekre a valamikre hat. Túl jó harcosok ahhoz, hogy hagyjuk őket élni.
|
|
|
Almania
Aug 17, 2015 15:46:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 17, 2015 15:46:58 GMT 1
A vezérhajó finoman megrázkódott, ahogyan újabb helyi vadászraj támadását nyelték el a pajzsok. Steffensen az izgalom legcsekélyebb jelét sem fedezte fel Weyoun arcán, ahogyan a szolgálatban lévő második beszámolt neki az újabb, elhanyagolható mértékű veszteségekről.
- Azonosítottak újabb behatoló támadásokat? – kérdezte végül a vorta.
- Nem, uram. – rázta meg a fejét a jem’hadar. – Az első visszaverése után nem próbálkoztak.
- Voltak veszteségeik, ejthetett foglyokat az ellenség? – kérdezte Steffensen.
- Nos.. – a jem’hadar parancsnok egy pillanatig zavartan bámult maga elé. – Egy harcossal nem tudunk elszámolni. De az is lehet, hogy a megsérült burkolaton keresztül kikerült az űrbe...
- Lényegtelen. – vont vállat Weyoun. – Minden percben harcosok százait veszítjük el kisebb-nagyobb találatok miatt, akik dicsőséges halált halnak a Nagyurak és a Császár dicsőségére, és még igazán el sem kezdődött az ütközet. Ne izgassa magát emiatt, kapitány.
- Ha foglyul ejtettek egy jem’hadart, akkor hasznos információkhoz juthatnak. – vetette ellen Steffensen.
- A harcosaim inkább meghalnak... - mennydörögte a Második.
- Nem taktikai információkra gondoltam a szó klasszikus értelmében. – rázta a fejét Steffensen, igyekezvén hátrébb húzódni a haragos arckifejezésű alaktól. – A maguk fajára vonatkozó biológiai és egyéb adatokra gondoltam, amelyeket később felhasználhatnak.
- Eleget vártunk már. – Weyoun úgy tűnt, Steffensen akadékoskodása ellenére sem izgatja magát. – A nagyurak második hulláma is a helyén van?
- Perceken belül elfoglalják a nekik kijelölt vadászokat. – pillantott a saját kijelzőjére Steffensen. A transzportokkal érkezett nagyurak és asszaszinok első csapatát szétszórták a fontosabb hajókon, hogy érzékeikkel felfedezhessék és semlegesíthessék az esetleges, hajóik elleni irányzott cosrai rakétákat és egyéb meglepetéseket. A második csoportra azonban már sokkal agresszívabb, a személyiségükhöz jobban passzoló feladat várt. Steffensen remélte, hogy nem kell túl sokáig várakoztatnia őket… a nagyurak sosem a türelmükről voltak híresek.
- Akkor mehet az első hullám. – mosolyodott el Weyoun.
Az eddig a főerő folyamatosan tüzelő nehézcirkálói körül köröző jem’hadar vadászhajók, amelyek csak szórványosan szóltak bele a körülöttük zajló vadászgép-párharcokba, most hirtelen irányba fordultak, és mérges bogárrajként a védelmi flotta közepe felé fordultak. Az orrukban lévő odonit fézerekkel viszonozták a rájuk mért turbolézer-tüzet. Néhányan felrobbantak, ahogyan a védelmi flotta erői az új fenyegetést felismerve védelmi fegyvereiket a koréliai teherhajónyi méretű vadászhajók ellen fordították, a többi azonban átvágott a hajók első vonalán. A védővadászok egy része megfordult, hogy a nyomukba eredjen.
- A vadászhajóknak nincs esélyük azok ellen a csillagrombolók ellen. – rázta meg a fejét Steffensen értetlenül. Weyoun manővere minden racionalitással ellenkezett. A vadászhajók odonit fézerei erősek voltak, de a rombolók pajzsai is, ráadásul az első forduló után a védővadászok a jem’hadar nyakán lesznek, ezeket az elegánsan mozgó, frontális támadásra kiképzett hajókat pedig nem fordulóharcra tervezték. – Ha felbomlik az alakzatuk, akkor egyesével leszedik őket a védők vadászgépei.
- Figyeljen csak, kapitány. – pillantott ki ezúttal kifejezéstelenül a plexin Weyoun. – Figyeljen, hogy győz a jem’hadar a Császár dicsőségére.
- A Győzelem az Élet! – hangzott fel az egymásköztin több tucatnyi vadászhajó parancsnokának kiáltása, miközben a hajóraj már mélyen a védőflotta közepén járt, minden oldalról a csillagrombolók elhárító tüzének kitéve magát.
Aztán az élen haladó jem’hadar vadász éles fordulót vett, odonit fézerével folyamatosan tüzelve, felgyorsult, és egyenesen belecsapódott a legközelebbi fekete SS-csillagromboló tornyába. Két másik követte, lángba borítva a hajó felépítményét.
A többi vadászhajó is hasonlóképpen cselekedett, kettes-hármas csoportokban rázuhanva egy-egy rombolóra, a tornyot és a felépítmény főlövegeit, valamin érzékelő rendszereit célba véve. Egy raj alulról kerülte meg a célpontnak kiválasztott, felújított Victory-osztályú csatacirkálót, és vezérgépük egyenesen a has alatt dudorodó reaktorgömb aljába csapódott be, színes gömbbé változtatva az egész hajót és társait.
- Nagyjából negyven becsapódást látok, parancsnok. – jelentette a Második az előttük lévő termináltól. – Öt ellenséges romboló súlyosan megrongálódott, kettő megsemmisült, négy könnyebben sérült.
Weyoun a védelmen támadt résre mutatott, amelyik a vadászhajók öngyilkos akciója nyomán nyílt.
- Ék alakzatban előre! A második hullám álljon készen!
- Továbbítom a nagyuraknak a parancsokat. – táncoltak Steffensen ujjai a terminálján, miközben fél kézzel gyorsan megtörölte a homlokát. Több ezer jem’hadar harcost és értékes haditechnikát küldött a halálba egyetlen pillanat alatt Weyoun… ilyen fanatizmust a Yuuzhan Vong háború óta nem látott Steffensen, pedig abból nem sokra emlékezett, mert még igen fiatal volt.
A nehéz hadihajók meglódultak a rés felé, miközben fölöttük körözni kezdett a második vadászhajó-különítmény, a nyomukban a rombolók gyomrából felszálló sith vadászokkal... úgy tűnt, a második hullámot már nem indítják útnak fedezet nélkül.
...
A cirkáló, amelyen a fogoly jem’hadart tartották, egyre inkább rázkódott, ahogyan tőle jobbra, és balra is öngyilkos támadás áldozata lett egy-egy fekete SS-csillagromboló. A kijelölt fogolykörlet felé igyekezve Tiebolt megkapaszkodott egy félig kiszakadt vezetékben, erősen remélve, hogy nincs áram alatt, vagy legalább is már nincs. Miután a halálos áramütés elmaradt, a rázkódás pedig enyhült, gyors léptekkel folytatta útját a körletbe.
Néhány alacsonyabb rangú kék egyenruhás cosrai tudományos tiszt és a helyi SS tudományos alegységének váll-lapját viselő alak bámult rá döbbenten, amikor megjelent az ajtóban. A kísérleti asztalon fekvő szürke pikkelyes, bőrpáncélos idegent különböző energiakapcsok, hagyományos bilincsek, és minden bizonnyal nyugtatóval teletömött droidok próbálták visszatartani attól, hogy kárt tegyen másban, vagy magában.
- Mi ez itt, miért nincs még karbonitba fagyasztva a fogoly? – csattant fel Tiebolt. – Azonnal szállítható állapotba kell hozni!
- Úgy gondoltuk, az első alapvető vizsgálatokat itt is... - hebegte a helyi tudósok vezetője. – Ystiss Fővezér parancsa az, hogy a csata során felhasználható reagenst kell előállítani...
- Nem érdekel a maga Fővezére, ez már a Különleges Műveletiek területe. Abtreten! – húzta fel az orrát Tiebolt. A cosrai kék egyenruhások azonnal letették a műszereket, és hátrébb álltak az asztaltól.
- De uram... egyáltalán...
- Mondja meg a fővezérének, hogy ha vitatkozni óhajt, keresse Tiebolt ezredest. – mosolyodott el Tiebolt. – Állok rendelkezésére, a legnagyobb örömmel. Most pedig ne gondolják, hogy okosabbak ennél a programozott gyilkológépnél! Percek kérdése, és megtalálja a módját, hogy öngyilkos legyen, akkor pedig fújhatjuk. Karbonitba vele, és azonnal vigyék át a lopakodómra! Ha pedig bárkinek problémája van ezzel, küldjék hozzám!
|
|
|
Almania
Sept 16, 2015 10:35:35 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 16, 2015 10:35:35 GMT 1
- És a civilek? – vonta fel a szemöldökét Ystiss, amikor a cosrai hologram közölte vele az utasításait.
- Járulékos veszteség, fővezér – vont vállat a szadista arcú férfi, azután eltűnt.
Ystiss a kommunikációs pult villogó kapcsolójára pillantott, de még nem fogadta a hívást. A néhány rendszerrel arrébb megjelenő erősítést nem vethette be, és utasította az egyik tisztjét, hogy állítsa le az ottani parancsnokot, és a hajók maradjanak rejtve. Ystiss hátrébb húzódott a saját csillagrombolójával, és stratégiailag kétes döntéseket hozott a továbbiakban.
- Ne hátulról, elölről támadják azt a SiSD-t – utasította a közelben harcoló két csillagrombolóját, amelyek a hajtóművei felől, a legsebezhetőbb pontján közelítettek rá az ellenségre. – Zúdítsanak össztüzet a pajzsaira, hogy meggyengítsék, azután pedig várjanak be engem, hogy szétlövethessem!
- Én nem vagyok meggyőződve ennek a hosszútávú stratégiának a helyességéről – mormogta a mellette álló fehér egyenruhás Karvai ügynök. – Több ezer civil halála árán, csak azért, hogy a közeljövőben előnyhöz juthassunk...
- Ezek a parancsaink, vezérezredes – fordult felé Ystiss. – Vonja vissza a sérült hajókat, generális – fordult a másik férfihoz. – És töltse ki a helyeiket új hajókkal.
- Csak a mi vonalunk szabad – figyelmeztette a tiszt.
- Akkor ők mennek, ez a hajó pedig hátramarad velem – parancsolta az SS fővezér.
- Maga pedig végezze a feladatát – jegyezte meg mintegy mellékesen Karvainak.
|
|
|
Almania
Sept 22, 2015 20:01:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2015 20:01:57 GMT 1
- Menekülnek, legalábbis a civil hajók. - jegyezte meg Steffensen.
- Maradjunk óvatosak. - nyugtázta Weyoun. - Induljon a második hullám.
A védelmen nyíló résen keresztülszáguldottak a jem'hadar vadászhajók, körülöttük pedig a fedezetként szolgáló sith vadászok... aztán azonban a jem'hadar visszafordult, hogy hátulról támadja meg az EGB védekező csillagrombolóit, miközben a sith vadászok ereszkedni kezdtek a légkörben...
Odalent az orbitális ütegek folyamatosan ontották fedezőtüzüket a bolygó felett keringő jem'hadar hajók felé, igyekezvén elkerülni a baráti találatokat.
- Gyerünk már, nyámnyilák! - hadonászott az frissen felvarrt EGB - jelvényes őrmester a javarészt tinédzser-korú SS-önkéntesekből álló, zavarodott legénység tagjainak feje felett. - Találjatok már egy olyan átkozott sith hajót!
- Az egyik épp felénk tart, papa! - kiáltott fel egy ijedt, alig tizenéves, vöröses hajú kadét a lőelemképző mögül.
- Csak egy vadászgép, te ostoba, majd a légi siklóink leszedik! - csapta nyakon a fiút az őrmester. - És megmondtam, hogy ne hívj így a többiek előtt!
A sith vadászgép a folyamatosan tüzelő ionüteg felhevült csöve mellett száguldott el, olyan közel, hogy szinte súrolta a vöröses ionsugarat, amelyik az egyik, odafent tüzelő jem'hadar csatacirkáló felé indult, amikor a tüzérek legnagyobb meglepetésére a kerek plexis, gömb alakú pilótafülke teteje kivágódott, és egy fekete köpönyeges, csuklyás, tetovált alak landolt egyenesen az üteg csövén, végigszaladva a forró fémen, miközben hajója pörögve becsapódott a szomszéd ágyúba, lángba borítva azt.
- Egészen olyan, mint Kueller nagyúr... - remegett meg az öreg őrmester térde, aki még emlékezett a sötét időkre, amikor egy, a feléjük közeledő vörös fénykardos alakhoz hasonló diktátor uralkodott a rendszerben. - Kölykök, fussatok!
A közeledő alak - az elől ülő tüzérek már azt is ki tudták venni, hogy valószínűleg egy vaksi, halálos kecsességgel mozgó, szemellenzős miraluka az - vörös pengéjével, hatalmas szikra- és törmelékesőt kreálva azonban már előttük is termett. A testes őrmester döbbenten figyelte, ahogyan a fénykard csapása nyomán zsíros belsőségei a padlóra ömlenek. A kadétok kiabáltak és rimánkodtak, de fejeik egytől-egyik a porba hullottak. Az irányítóba berohanó őrök a torkukhoz kaptak, és hörögve a földre zuhantak, ahogyan a nagyúr összeroppantotta a gégéjüket.
A miraluka a lőelemképző terminálnál ülő, remegő kadéthoz fordult, és levette szemellenzőjét. A világtalan, szürkésfehér szemek felvillantak, ahogyan a kadétéba fúródtak.
- Új célpont. Maximális energia. Célpont az SS-vezérhajó.
- Új... célpont... - nyúlt remegve a fogantyúk és billentyűk után villámgyorsan a kadét, akinek apját nem sokkal ezelőtt szeletelte fel a sith, aki most a fejében volt. - Maximális... energia... célpont... SS-vezérhajó...
- Lőelemképzés. - hunyta le világtalan szemeit egy pillanatra reflexszerűen a vak humanoid sith, kapcsolatot teremtve a bolygó többi ütegét hatalmukba kerítő, sikeresen landolt sith pilótákkal, koordinálva a célra állást. - Várakozás... három... kettő... egy... tűz!
- Három.. kettő... egy... - számolt a kadét is gépiesen, majd a megfelelő pillanatban a kioldó gombra tenyerelt, miközben a sith levágta a fejét.
- Tűz. - mosolyodott el Zamurec nagyúr.
Az ionütegek vöröses sugarai átszáguldottak a bolygó légkörén, és immár nem a jem'hadar csatacirkálókba, hanem Ystiss csillagrombolójába csapódtak be. Az óriási deltoid irányíthatatlanul sodródni kezdett a legközelebbi kísérő - romboló felé.
...
- Lenyűgöző. - jegyezte meg szinte egyszerre Weyoun és Steffensen a jem'hadar vezérhajó hídján.
- Úgy tűnik, a nagyurak elvégezték a feladatukat. - tette hozzá a kapitány.
- Minden jem'hadar egységnek! - emelte fel a hangját Weyoun. - Támadás a vezérblokk ellen! Előre a Császárért! Aki engedelmes, az Győz!
- Aki engedelmes, az Győz!
...
Tiebolt rohamcsónakja akkor indult meg a rendszer szélén várakozó lopakodó felé, amikor az SS-vezérhajót találat érte.
- Hívják a lopakodót. - pillantott hátra gyorsan a raktérben fekvő, karbonitba fagyasztott jem'hadarra Tiebolt, ellenőrizve, hogy megvan-e még.
- Leutnant zum Raum Bargsten zu Befehl, herr Oberst. - jelentkezett be a csatát figyelő U-hajó parancsnoka.
- Készüljön fel indulásra, sorhajóhadnagy, amint dokkoltunk. - közölte Tiebolt.
- Szívesen odapörkölnék egyet ezeknek, uram. - a fiatal cosrai hadnagy hangja érezhetően feszült volt.
- Érdektelen. - legyintett Tiebolt. - Most az a dolga, hogy biztonságban kijuttasson engem és a rakományt. És indulás után küldjön egy kódolt hipertéri üzenetet az Ammuudra a nagymoffnak. Az ellenség áttörte a védelmi vonalat, javaslom a kiürítést.
- Zu Befehl, Herr Oberst.
- Hadd higyjék csak, hogy nyertek. - mosolyodott el magában Tiebolt, miközben felsejlett siklója előtt a cosrai lopakodó feketésszürke, szabad szemmel szinte láthatatlan alakja. - Annál nagyobb lesz a meglepetés a maga idejében, ja ja...
|
|
|
Almania
Sept 25, 2015 17:41:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 25, 2015 17:41:41 GMT 1
- Stabilizátorokat! – rikoltotta Block hadvezető, amikor a Blurred Bonadani találatot kapott, és tehetetlenül kezdett sodródni... az egyre közelebb tevékenykedő kísérő csillagrombolójához.
- Uram, nem működik semmi! A műszereinket kiiktatták! – kiáltotta vissza a lenti munkaállomásban dolgozó zászlós.
- Szóljanak már annak a hajónak! – követelte Block, és a kísérőrombolóra mutatott, ami láthatóan nem vette észre, hogy ütközőpályán halad a Bonadanival. – Defl kapitány! Defl! Hallja?!
- Semmi haszna, uram. A kommunikáció is halott.
- Az istenit! Kárjelentést!
- Fölösleges – intette le a parancsnoki székben üldögélő Ystiss fővezér. Az idősödő asszony hideg nyugalommal fordította tekintetét a hadvezető felé. – Nincs semmink, amivel felhívhatnánk a figyelmet magunkra, Block. Hajót elhagyni!
- De... fővezér, a másik hajó, a Jung – sápítozott Block.
- Ezt a csatát el kell veszítenünk, barátom – magyarázta Ystiss. – A parancsom értelmében hagyja, hogy elpusztuljon az a csillagromboló.
- Kérem, fontolja meg, fővezér!
Ystiss felsóhajtott. Tudta ő, hogy miért nem szeretett soha a Hadsereg embereivel együtt dolgozni. Nem voltak elég ridegek és célfelismerők. Hibát követett el, amikor velük töltötte fel a hajóit. Nem szerette őket, és ők sem őt. De hát ő SS volt, nem pedig haditengerész. Ez utóbbiakra azért volt szüksége, mert az SS nagyrésze jelenleg a Ziost és a belső Corporate-rendszerek kifüstölésével volt elfoglalva. Ettől eltekintve a Bonadani kivételével szinte minden hajón ott voltak az ő emberei is...
- Úgy látom, nem értjük egymást, hadvezető – állt fel Ystiss, kisimítva a többiekétől elütő fekete egyenruháját. – Tudja, mi jár parancsmegtagadásért, nem igaz?
- Én nem akarok hadbíróság elé kerülni – rázta meg a fejét Block. – De nem vagyok vak katona sem, asszonyom. A parancsának egyszerűen nem látom értelmét. Ha viszont megerősíti, azonnal teljesítem!
- Megerősíteni? – nyomódott a hasába egy apró, fekete pisztoly, aminek az érintkezőjén Ystiss fekete kesztyűs ujjai nyugodtak. – Semmit nem érnék, mint vezető, ha hatszor kéne elmondanom az utasításaimat. Esetleg írásba adjam?
- Azonnal továbbítom a...
- Most sem érti – nyomta rá az ujját az érintkezőre Ystiss. – Hadbíróságot mondott? Ugyan mire jó az? – kérdezte, és lőtt.
Block elolvadt felsőtesttel zuhant a padlóra.
- Én vagyok a bíróság, én vagyok az SS, maguk pedig a gyalogosok! – hadonászott körbe a pisztollyal a hídon. – Vagy teljesítik a parancsokat első hallásra, vagy szerre mindegyiküket haladéktalanul elintézem! Ellenvetés?
Nem volt.
- Helyes – rejtette el a fegyverét az SS fővezér. – Cham, üzenet a hátraküldött hajóknak, amiknek már nem vesszük itt hasznát: kezdjék meg az Almania felszínének szőnyegbombázását. Azt akarom, hogy senki és semmi se maradjon itt ezeknek a Sitheknek, hogy lakmározzanak a maradékból. Hogy állnak a mentőkabinok?
- Fővezér... – hebegte a zászlós, pontosan olyan arckifejezéssel, mint aki rossz híreket akar közölni, és nem meri. – A töltetek kárt tettek az ottani rendszerekben is...
- Próbáljanak életet lehelni ebbe a teknőbe – mondta Ystiss, és kisietett a hídról. A komlinkjéhez nyúlt, hogy elérje azt az SS Információs ügynököt, aki beszerezte neki a Sithek különös lényeinek egyik példányát.
A hangárban talált rá, és még a hajója is ott volt.
- Fővezér – tisztelgett Karvai vezérezredes, az SS Információ különleges megbízottja, azaz mesterkémje. – Megtisztelne, ha elvihetném, mielőtt ez a hajó intim közelségbe kerülne a társaival...
Beléptek a világoszszürke, kecses szkiff belsejébe. Ystiss kissé meglepődött a belső tér méreteitől. Ez az egység akár királyi lakosztálynak is beillett volna valamelyik bonadani szállodában – azzal a különbséggel, hogy itt a pompa és cicoma helyett katonai berendezések és felszerelések voltak.
A hajó kirepült a csillagromboló hangárjából, két régi birodalmi TIE vadász kíséretében. A pilótákat, saját bevallása szerint Karvai szedte össze, hogy biztosítsák a menekülésüket.
Ystiss a pilótaülésben ténykedő Karvai mögött állt, és a szeme sarkából látta, ahogy a Bonadani összeütközik a Jung gyorsfordulóba fogott testével...
Mindeközben az Almania légköre fölött harcoló jem’hadar erők és ellenfeleik egyre jobban belemelegedtek a csatába, amikor hatalmas lézernyalábok párologtatták el őket. Ezek a lövedékek hamarosan a bolygó felszínét érték, és a kiterjedt városok ugyanúgy égni kezdtek, mint az elhagyatott farmok. Több tucatnyi csillagromboló rombolta és pusztította a gömböt, holott mindannyian tudták, egyetlen ISD is tökéletesen elég egy teljes bolygó népének a kiirtásához...
|
|