|
Post by Enz on Mar 20, 2015 17:10:10 GMT 1
Versta kicsit elpirult, mikor Saalia megpaskolta a fejét. Bár rövid ideje voltak együtt, sosem érzett magához senkit olyan közel, mint a két lányt, akikkel csak a véletlen hozta össze nem is olyan régen. Ráadásul ez azt is jelentette, hogy nem haragszanak rá kisebb botlásai miatt. De Saalia kapcsán még mindig gyötörte az a furcsa kép, amely most már inkább egy régi holofelvételnek tűnt a fejében. Mit csinált az a lány, aki annyira hasonlított rá? Kicsoda ő? Persze ott volt még egy sor másik megválaszolatlan kérdés, ő pedig nem akarta ezzel elrontani a hangulatot. - Ez mindennél kellemesebb, mint ahol eddig voltam - vallotta be Versta Saalia megjegyzésére a dolgokat, majd Kytrára mosolygott. - Vadmacst kivéve. Az otthonnál nincs is jobb! Végül aztán a kaszinószobára hasonlító szalonhelyiségben foglaltak helyet, ahol fura rudak is álltak, bekapcsolható holoberendezéssel maguk mellett. Vajon mi lehet a szerepük, tűnődött magában, miközben kezében tartotta az erősebb alkohollal megtöltött poharát, amibe lassan belekortyolt. Érezte, ahogy a forróság végigkúszik a nyelőcsövén, egyenesen a gyomrába, onnan pedig szétárad a testében. Hamarosan kissé kipirult az arcra, és úgy érezte, sosem volt még ennyire jó kedve. Lassan odabújt Kytrához, és a fejét a vállára döntötte.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 17:28:32 GMT 1
Kytra kicsit meghatódott. Igen, ő az a fajta, akinek a hajója a mindene. Na persze ez így nem teljesen igaz. A közeli barátai és a hajója. A hajó pótolható, még ha drága is. De egy barátot elveszíteni az komoly csapás neki. -Majd berendezkedünk a következőn. A régit nem hiszem, hogy viszont látjuk. -Elintézted? -Még nem. Még reménykedem. Végül nekiláttak az ivászatnak. Persze nem túlozták el. Csak lazításként kortyoltak ezt-azt. Főleg mert a legtöbb itteni ital igen drága volt. Viszont érdemes őket megkóstolni. Kytra csak mosolygott, amikor Versta hozzábójt és a vállára döntötte a fejét. -Látod, alig ivott és már bújik.-mondta Saalia mosolyogva. -Persze, hisz még nem ivott ilyen erőset. Átkarolta a lányt és hátradőlt vele. Nem baj, ha elalszik. Hosszú napjuk volt.
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 17:47:08 GMT 1
Versta nem értette hogy függ össze az ivás és a bújás, mindenesetre Kytra válla igencsak kényelmes volt, hiszen illatát is magába szívhatta. Nem az a tipikusan feminin illat volt az, hiszen bőrruhái sokkal markánsabbak voltak ilyen szempontból, mégis kellemesnek érezte. Ahogy átkarolta a vállánál, Versta egyik kezét körbecsúsztatta Kytra körül, a derekára téve kézfejét. Kicsit lehunyta a szemeit, de még nem akart aludni, hanem a lányokkal akart még időt eltölteni. Még csak beszélgetni sem volt feltétlenül kedve, szívesen elhallgatta volna kettejüket. - Úgy örülök, hogy találkoztam veletek - szólalt meg végül. - Bármi történjen is, sosem félek, amíg mellettem vagytok! Nem volt egy túl hosszú vagy nagyon érzelmes beszéd, de neki igencsak sokat jelenthetett, hogy ezt kimondta előttük. Szeme csukva maradt, és arra gondolt, ezért akar ő is erőssé válni, hogy megvédhesse őket bármiféle bajtól vagy veszélytől. Eddig a pontig csak egy kolonc volt a csapat nyakán, de ha megtanul valami hasznos fogást vagy tudást...
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 18:07:39 GMT 1
Az eredeti terv az volt, hogy átmennek majd kicsit a nagy helyiségbe. Ott nagyobb a hely heverészni. De végül is jó lesz itt is. Ha már Versta így bújik Kytrahoz, akkor élvezze csak a helyzetet. Szegény lánynak nem sok gyengédség juthatott eddigi életében. Coruscan utcái ugyan manapság nem annyira veszélyesek, de akkor sem egy gyereknek való, akinek nincs hova hazamenni. -Nem is kell, vigyázunk rád. Megtanítalak fegyverrel lőni, Saalia pedig űrhajót vezetni! -Jó poén, szivi!-nevetett fel Saalia. Kellemesen eliszogattak, miközben Versta talán el is aludt. Legalábbis a szemei csukva voltak. Saalia leült melléjük. Kettejük volt Versta, még mindig Kytrához bújva. Végül Saalia is csatlakozott a lányt utánozva. Azért arra figyelt, hogy ne nyomja össze a lányt.
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 19:25:41 GMT 1
- Nyuh - nyögött fel halkan Versta, ahogy Saalia óvatosan rádőlt, de nem adta annak jelét, hogy megterhelné a lány teste vagy más gondja lenne. Mint ahogy az sem volt biztos, hogy ébren van-e. A fiatal twi'lek már valóban félálomba merült, és most két test melege között még hívogatóbb lett volna az alvás gondolata. Fejét kicsit megigazgatta Kytra vállán, hogy kényelmesebb legyen. Aztán lassan végleg álomba merült. Álmába elég zavarosnak volt mondható, de szerencsére ezúttal nem látott félelmetes dolgokat. Inkább csak érdekes helyeken suhant keresztül, mintegy tucatnyi bolygón, ahol soha életében nem járt. Néhol egyedül volt, máshol mások is körbevették, mégis az utolsó kép volt a legérdekesebb: egy vörös pengés alak állt előttük, ő pedig ismeretlen figurákkal körülötte. Egyikükből, egy fiúból azonban megnyugtató arany színű fény áramlott feléjük. A látvány és érzés egyszerre volt nyugalmat árasztó, mint egy végtelen óceán és pulzált, mint egy életet adó fény. Aztán egyszer csak felnyílt a szeme. - Azt hiszem elaludtam - motyogta.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 19:36:02 GMT 1
Versta nem nagyon adta jelét annak, hogy zavarná a másik Twi'lek közelsége. Sőt, a légzése egyre lassabbá vált, így biztosak voltak benne, hogy elaludt. Noha nem ez volt a célja annak, hogy meg lett kínálva az itallal. Pusztán tapasztalat miatt. Saalia megsimogatta a lány arcát, ahogy ott feküdt, de semmi. Elmosolyodott, majd egy kicsit közelebb hajolt Kytrahoz, majd hosszan megcsókolta őt. Többre nincs lehetőség, de az a pár perc csók mindkettejüknek kellemes volt. Nem sokkal azelőtt hagyták abba, hogy Versta felébredt. -Nem csodálom, az erős italok kiütnek, ha hagyod. Nem fáj a fejed? Saalia felkelt és hozott egy pohár vizet a lánynak, hogy igya meg szépen. Jót fog tenni és fel is ébred tőle egy kicsit. Saalia visszaült melléjük, de ezúttal nem dőlt oda, csak lehunyta a szemeit és koncentrált kicsit. Nyugtalanította kicsit az a látomásszerűség, amibe az a nő rángatta bele. Miről hadovált? Miért akarja őt ennyire?
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 20:03:40 GMT 1
- Vornskr bajom - húzódott mosolyra Versta szája, és valóban nem érezte magát rosszul, de azért a vizet elfogadta, mert igencsak kiszáradt a torka. Mikor végzett feltápászkodott a helyéről, és felállva nyújtóztatta ki a tagjait. Inni már nem igazán akart többet, nehogy még jobban baja legyen tőle. Jó volt ez így. - Én megnézem a fürdőszobát - döntötte el végül, és elindult kifelé a szobából. Csak az ajtóból fordult vissza félig komolyan, félig viccelődve. - Aztán leskelődni nem ér! Azzal elsietett a fürdőszoba felé. Odabent egy tágas tükör elé felszerelt ízléses csaptelep, egy tágas, több személyes fürdőkád várakozott rá, valamint egy modern ruhatisztító, ami hamar képes volt a ruhákból kihozni minden koszt és megszárítani őket. Az egész nem tartott tovább, mint egy hosszabb fürdőzés. Ruháit lekapkodta magáról, majd bedobálta a gépbe, és elindította a tisztítóprogramot, lézerpisztolyát pedig a csap mellé tette a márványra. Bárki is használta ezt a helyiséget, a flancoláshoz bizton értett. Most, hogy meztelenül állt a tükör előtt, megfigyelte saját alakját előbb szemből, majd oldalra fordulva. Végül közelebb lépve kezei igencsak lapos felsőtestére csúsztak. - Biztos vagyok benne, hogy nőttek kicsit - mondta félhangosan.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 20:18:31 GMT 1
Versta végül úgy döntött, hogy tesz egy kirándulást a fürdőszobába, így Kytra eleresztette és hagyta felállni mellőle. Mindketten elmosolyodtak a lány szavaira. -Ugyan, hova gondolsz? Na szaladj! Miután a lány elment, ismét kézbe vették poharaikat, majd koccintottak és kortyoltak, aztán letették az előttük lévő asztalkára és közelebb ültek egymáshoz. -Hol is tartottunk? -Épp rám akartál mászni... -Nekem úgy rémlik, hogy fordítva volt, de oké. Azzal Kytra lassan a hátára döntötte Saaliat és szenvedélyesen megcsókolta. Persze túlzásba nem esnek, de szükség van egy kis feszültséglevezetésre. Arra meg ez pont jó. Fülelnek, hogy hallják Verstat visszajönni, de amúgy nem zavartatják magukat. Talán szobára kéne menni, de egy kis puszilkodás és taperolás itt is belefér a szórakozásba. Végül felkeltek és átvonultak az egyik kabinba. Az ajtót bezárták és az ágyon kötöttek ki ismét csókolózva. Most, hogy nem zavarhatják meg őket, jobban belelendültek. Eldobálták a fegyvereiket, majd szép lassan a ruháik is lekerültek. Végül már csak pár ékszert viseltek. Kytra volt felül. Ráfeküdt társára és újra megcsókolta, majd elindult lefelé és eljátszott a kebleivel egy kicsit. Aztán folytatta útját lefelé és a nyelvével kezdte kényeztetni Saaliat, aki mélyeket sóhajtozott. Egy ideig csak hevert és élvezkedett, majd felült és magához húzta Kytrat, hogy újra megcsókolhassák egymást. Végül a hátára döntötte a lányt és kezeivel felemelte az alsótestét, hogy jó mélyen belenyalhasson a legérzékenyebb pontjába. Közben Kytra a lábaival a fejéről lógó csápocskákkal játszadozott. Egy ideig eljátszottak egymással, aztán letette őt és az alsótestével fölé helyezkedett, így egyszerre kényeztették egymást szájukkal is ujjaikkal. Jó sokáig elvoltak, mire megkapták a gyönyörüket egymástól. Aztán egymásba karolva szusszantak egy kicsit. Saalia egy kis erőlökettel kinyitotta az ajtót, hogy Versta bejöhessen, ha akar. Ők pedig a takaró alatt élvezték egymás közelségét.
|
|
|
Post by Enz on Mar 21, 2015 7:50:31 GMT 1
Versta kinyújtózott a kádban, ahová biztosan hárman is befértek volna, de akár még többen is. Akárcsak az a holorúdtáncosoknak fenntartott rész a szalonszobában, ez sem alkotott sokkal jobb képet a szoba eredeti használójáról. Most mindenesetre olyasmire volt ideje, ami a coruscanti alsóvárosban nem igen adatott meg egy utcakölyöknek sem: nyugodtan pihenni és élvezni valami szórakoztatót. Általában mindig félig ébren kellett lennie, nehogy ellopják valamijét vagy esetleg álmában lepjék meg, a hosszas fürdés pedig nem volt nyerő opció, hacsak nem akart valaki egy darabig meztelenül járkálni az utcákon, mire összeguberál egy koszos köpenyt magának. Ahogy a rendszer befejezte a kád megtöltését vízzel, hirtelen hab vegyült a folyadékba és hamarosan a kád egész felszíne úszott a fehér habtól. Versta gyanakodva vett kezébe egy kevés habot, majd miután bizonyossá vált számára, hogy nem valamiféle méregről van szó, óvatosan levegőt fújt rá. A buborékok több irányba repültek szét, ő pedig csodálkozva pillantott utánuk. - Ez óriási! - örült a felfedezésnek, és hozzálátott, hogy magát szórakoztassa a habbal, nem is tudva arról, hogy egy szobával arrébb is szórakozás folyik, bár egészen más jellegű. Jóízűen kacagott, ahogy a habból szakállat csinált magának, majd búvárkodni kezdett a vízben. Most egyáltalán nem érezte magát fáradtnak, a víz pedig kellemesen ellazította minden porcikáját. Végül, mikor a gép csipogás jelezte ruhái tisztaságát, kikecmergett a vízből, alaposan megtörölközött, és egy törölközőt csavart maga köré. Meg kellett még várnia a szárítási fázist, hogy újra használható felszerelése legyen. Addig is talán megnézhetné a lányokat. A nappaliban biztosan nem voltak, és a szalonszobában sem. Maradt tehát az a hálószoba, aminek nyitva volt az ajtaja. - Már alszotok? - kérdezte halkan, ahogy belépett. Persze ez ebben a formában elég hülye kérdés volt, hiszen ha alszanak úgysem válaszolnak, ha meg nem, azt biztosan látni fogja.
|
|
|
Post by Revan on Mar 21, 2015 12:39:15 GMT 1
Igazán jót tett nekik ez a kis együttlét. Sokszor megteszik, hisz az élet rövid. Bármikor elszakadhatnak egymástól. Legalább legyenek szép emlékek, amire lehet emlékezniük. A takaró alatt már nem huncutkodtak, csak egymásba karolva lazítottak. Hamarosan Versta is befutott, hogy feltegyen egy kissé bugyuta kérdést. -Nem, gyere csak be. -Klassz lehetett a fürdőszoba. Sokáig elvoltál. Na igen, attól még hogy élvezték egymást, az időérzékük megvolt. Plusz figyelni sem árt, ha jönne valaki rájuk nézni, hogy megvannak-e. De azt persze Saalia úgyis megérezné. Főleg ha a zabrak jönne. Jelenleg is érzi a hajón, de nemigen törődik a közelségével. Feljebb ültek az ágyon és háttal nekidőltek a falnak. A takaró csak deréktől lefelé takarta el őket. Csak maguk vannak, nem zavartatják magukat.
|
|
|
Post by Enz on Mar 22, 2015 15:34:09 GMT 1
- Hát nem spóroltak semmivel - mondta válaszként Versta, aki a félhomályban még nem teljesen látta, pontosan hogyan is vannak egymás között az lányok. Kezében hozott másik törölközőjével éppen lekkuit törölgette, ami szintén nem segítette elő a jobb látási viszonyokat. Alig egy-két lépésre volt tőlük, mikor végre realizálódott benne, hogy a két lány takaró alól kilógó része teljes egészében meztelen, és fedetlen kebleik teljesen láthatóak. Versta döbbenten bámulta Kytra melleit pár másodpercig, majd hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vett. - M-miért nem azzal kezditek, hogy zavarok?! - kérdezte igencsak zavarba jőve a látványtól, és sietve elindult az ajtó felé, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált, és lebukott. Persze egyáltalán nem az ő hibája volt az egész kínos szituáció, mégis rosszul érezte magát. Főleg azért, mert nagyon tetszett neki a látvány.
|
|
|
Post by Revan on Mar 22, 2015 15:57:19 GMT 1
-Bizony nem. Ez luxus lakosztály. Ugye mennyivel jobb, mint egy koszos kis legénységi szállás? -Mi is pancsolhatnánk egyet később. -Jól hangzik. Verstaban tudatosult, hogy a félhomályban mi is zajlott nem is olyan rég. Vagyis az nem biztos, de lassan leesett neki, hogy bizony a két hölgyeményen nincsen ruha. Elnevették magukat, mikor zavarában sarkon fordult és elindult kifele. -Hát, talán mert nem zavarsz. -Ha fiú lennél, nem nyitottam volna ki az ajtót, hogy bejöhess, ha akarsz. Kytra Saalia vállára hajtotta a fejét, miközben Verstat nézték mindketten. Olyan kis ártatlan volt. Aranyos.
|
|
|
Post by Enz on Mar 22, 2015 16:18:48 GMT 1
Versta kissé tétován megállt az ajtó előtt, mikor a lányok beszélni kezdtek arról, hogy nem zavar. Kissé oldalra fordította a fejét, de éppen annyira, hogy ne lássa a meztelen lányokat. Persze, ha valaki ennyi ideig él közös veszélyben, nem lesz szégyenlős a másik előtt, de nem tudta kiverni a fejéből azt az emlékképet, ahol Kytra és Saalia csókolóztak a hajón. Biztos, hogy több van közöttük fesztelen munkakapcsolatnál. - D-de engem zavar - nyögte ki végül Versta, és hangja is erről árulkodott. - Ráadásul bárki beléphet a szobába a hajóról! D-de biztos vagyok benne, hogy ezeket még a folyosóról is látják, akkorák... Mikor ezt kimondta, rájött, mi is csúszott ki a száján, így ezúttal végképp menekülőre fogta, és végigrobogott a nappalin, majd besietett a másik szobába, ahol gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Hogy mondhatott ekkora hülyeséget a lányok előtt?
|
|
|
Post by Revan on Mar 22, 2015 17:08:21 GMT 1
Versta megállt és tett még pár megjegyzést, amivel végül saját magát hozta még nagyobb zavarba. A lányok kuncogtak, de nem azért, mert butaságot mondott, hanem mert aranyos volt, ahogy zavarba jött. Kétségtelen, hogy tetszett neki, amit látott. -Ó, miért zavar? Lányok vagyunk egymás közt! -Tényleg, szerinted melyikünknek van nagyobb? -Hm, szerintem nagyjából egyforma méret... Persze a társalgás folytatását Versta már nem hallotta, mert otthagyta őket. Végül a lányok kimásztak az ágyból és felöltöztek. Kytra Versta után ment a szobához és bekopogott. -Hahó! Minden rendben? Ne vedd ezt a dolgot annyira komolyan. Nem történt semmi rossz. Saalia a bárba ment és öntött magának egy italt. Amíg Kytra pesztrálja kicsit Verstat, addig ő elgondolkodik a történteken.
|
|
|
Post by Enz on Mar 23, 2015 16:33:55 GMT 1
Versta hátát az ajtónak döntötte, úgy ült le a földre. Persze, mivel az ajtók oldalra nyíltak, ez legfeljebb azzal járt volna, hogy hátraesik, de akkor ezt nem gondolta végig. Hogy mondhatott ekkora hülyeséget? Mi van, ha félreértik az egészet? Néha olyan megmagyarázhatatlanul furán érezte magát a közelükben, mintha valami nem lenne teljesen a helyén. Sosem volt még ilyen érzése, de az is igaz, hogy nem sokkal ezelőtt még senki sem állt közel hozzá. Egy volt azok közül, akik nem hiányoztak volna Coruscant alsóvárosának utcáiról, valaki, aki... feláldozható. Hirtelen a merénylet kapcsán kezdett kattogni az agya: kezdettől fogva nem akarták, hogy sikerrel járjon? Az volt a cél, hogy elítéljék? Ha most nála lenne a fegyvere, talán valamire rájöhetne... Aztán újabb gondjai kopogtattak inkább az ajtón, és nem metaforikus értelemben. Sietve pattant fel, és nyitott ajtót. - Nem, dehogy! - mosolygott kicsit túlerőltetetten. - Bocsássatok meg, hogy néha össze-vissza beszélek. Semmi gondom a melleitekkel... izé, veletek. Ebben a pillanatban azonban törölközője, amely az ülés és a hirtelen felállás során lazulhatott meg, hirtelen lehullott róla, felfedve alatta meztelen testét. Versta dermedten állt pár másodpercig, míg arca lassan teljesen vörössé vált. Aztán hirtelen egyik kezével lent, másik kezével pedig fent, két mellét takarta el, keresztbe téve rajtuk karját. - I...idehoznád a-a, ruhám? - kérdezte szégyenlősen.
|
|
|
Post by Revan on Mar 23, 2015 16:46:27 GMT 1
Saalia kényelmesen elhelyezkedett és lehunyta a szemeit. Igaz, nem így szokott meditálni egy jedi. De ő továbbra sem nevezi annak magát. Ő csak olyan, jediféleség, aki a saját útját járja. Próbálta felidézni azt a látomást, amiben a nővel beszélgetett. Nem tudta hova tenni a dolgokat egyelőre. Közben Kytra bejutott Verstahoz, aki hirtelenjében felfedte magát, így láthatóvá váltak még fejlődésben lévő bájai. A fiatal nő csak elmosolyodott. Őt aztán nem zavarta a látvány. Ha valaki látott már huttot közelről, tudja, hogy ahhoz képest egy űrcsiga sem kellemetlen teremtmény. -Nincs szükség bocsánatkérésre. A ruháid? Hogyne. Körbe nézett és megpillantotta a ruhákat, majd értük ment és magához vette őket. Aztán vissza a lányhoz. Közben megnézegette a ruhákat. -Ha szeretnéd, beszerezhetünk majd neked pár új ruhát. Átadta a ruhákat és elfordult, ne kelljen szégyenlősködjön szegény lánynak.
|
|
|
Post by Enz on Mar 23, 2015 18:56:18 GMT 1
- Köszönöm, Kytra - kapta ki a ruháit a lány kezéből, majd ahogy elfordult, sietve magára húzta szegényes ruhatára minden darabját. Arcából kezdett kifutni a pír, és valamelyet megnyugodott. Az új ruhák gondolata érdekesnek tűnt: az alsóvárosban inkább csak bajt hozott valaki fejére, ha túl jól öltözött, de szakadt göncökben sem házalhat Báróknál, inváziós flottáknál és őrült sitheknél. Végtére is, ezek az úri népek mindig olyan sokat adnak a megjelenésükre, ki venné őt komolyan az elnyűtt, szakadt rongyaiban? Saalia eközben tudatába idézte a látottakat, de igen nagy nehézsége volt ezzel, emlékezetében mintha tudatosan elzárták volna az információkat. Vagy talán az összeomlás okozta ezt a tudatvesztést? Tisztában volt azzal, hogy mit hallott, még az egyes szavakra is emlékezett, de a pontos jelenetre nem. Némi próbálkozás után kénytelen volt feladni erre irányuló terveit. A csapat hátralévő útja eseménytelenül telt, az ételeket hozón kívül senki sem háborgatta őket az egész út alatt, ami végül több óra helyett hosszabbra nyúlt. Azonban az is bizonyos volt, hogy több kitérőt is tettek, ismeretlen céllal. Néhol csak pár percet álltak, máshol hosszabb ideig várakoztak, ahogy az ablakon keresztül megállapíthatták. Versta úgy érezte, végre kicsit közelebb került a másik két lányhoz, még ha effektíve nem is tanítottak neki semmit az út alatt. Végül a második nap tizedik órájában, miután megették a reggelijüket, az ajtó váratlanul kinyílt, és Korvik állt ott, teljesen egyedül. - Jöjjenek, megérkeztünk a célunkhoz - közölte velük szokásos nyugodt stílusában. - Egy siklóval kell innen tovább utazniuk a céljukhoz. Én nem tartok magukkal, de érzem, hogy a jövőben még összefutnak az útjaink. Ez utóbbinál mintha egy pillanatra Saaliára tekintett volna, de rögtön vissza is tért ahhoz, hogy mindenkit egyszerre nézzen. - Gondolom a szemünket bekötik, mint a holofilmekben! - ment a dolgok elébe Versta, aki máris tudta, hogy így kell lennie. Elvégre a 700-as köztársasági ügynök szemét is mindig bekötötték, amikor titkos helyre utazott, hogy egy újabb gonosz birodalmi despota vagy bűnvezér tervét hiúsítsa meg. - Amennyiben ragaszkodik hozzá, Versta kisasszony - mondta válaszul, majd elfordult, és mutatta a lányoknak, merre induljanak. - Remélem minden a megelégedésükre szolgált az út alatt.
|
|
|
Post by Revan on Mar 23, 2015 19:29:16 GMT 1
Kytra udvarias volt és nem leselkedett. Elég volt szegény lánynak ennyi izgalom mostanra. Eközben Saalia próbálkozott, de sikertelenül. Eléggé bosszantotta a dolog, de igyekezett nem mutatni társainak. Persze Kytra tudta, hogy nyomja valami a lelkét, de ráhagyta. A faggatás nem viszi előbbre a dolgot. Elmondja, ha akarja. Az út hosszabb volt, mint várták. Pár órára számítottak, de jóval több volt. Viszont elég jó volt az ellátás. Annyi volt a dolguk, hogy a lakosztályban maradtak. Igazából nem is volt mit tenni. De nem is baj, rájuk fért egy kis henyélés. Végül a második nap reggelije után meglátogatta őket a korosodó zabrak. -Nos, talán még látjuk egymást. Ha akad számunkra munkája, esetleg keressen meg. Saalia észrevette az apró pillantást, de nem reagált rá. Annyiban hagyja. Versta szavain csak mosolyogtak mindketten. -Szóval akkor, ez a bizonyos Báró segít nekünk abban, amit eredetileg a vigotól akartunk? Amint megkapta a választ, elindultak a megadott irányba. Remekül feltöltődtek energiával az út alatt.
|
|
|
Post by Enz on Mar 23, 2015 19:38:41 GMT 1
- Ettől komplikáltabb a helyzet - mondta végül állát vakargatva a zabrak, aki láthatóan nem várt választ az udvarias kérdésére. Mintha azon töprengett, mennyit is mondhatna el nekik. - A Báró az Igazi Köztársaság megálmodója. Afféle szellemi vezető. Ami pedig a vigot illeti... - Halihó - hallatszott egy ismerős hang a hangárból. Ahogy a lányok odafordították a fejüket, a vigot láthatták, méghozzá érdekes helyzetben: bilincsekben. - Mondanám, hogy örülök a viszontlátásnak, de nem lenne őszinte. - Fess hátrahagyta a rá bízott szektort és az egész helyi sejt felbomlott. Megfosztottam minden pozíciójától és vagyonától - ismertette a zabrak érzelemmentes hangon a történteket. - Ezt igazán megérdemelte, ha engem kérdez - örült leplezetlenül Versta, mire az egykori vigo megvonta a vállát. - Magukkal fog utazni a felszínre. A további sorsát az dönti el, szükség lesz-e rá - folytatta a korosodó zabrak, de még mindig csak mintha egy szöveget olvasott volna fel, annyira nem érződtek érzelmei az egész kapcsán. - Szálljanak fel - lépett hozzájuk a pilóta.
|
|
|
Post by Revan on Mar 23, 2015 20:07:57 GMT 1
A lányok kicsit meglepődtek, amikor a zabrak közölte, hogy a Báró éppenséggel pont az, akit meg kellett találniuk. Így végül is tényleg a vigo vezette el őket hozzá. Aztán egyszer csak megpillantották a vigot, nem épp úgy, ahogy várták. De végül is, jogos volt a bánásmód, amit kapott. -Nocsak. Te aztán lecsúsztál. -Nem is kicsit. Versta is egyetértett abban, hogy azt kapta, amit megérdemelt. Közben a zabrak ecseteli, hogy még döntésre vár a férfi sorsa. -Végül is, ha a megbízónk és a Báró valami mindenki számára előnyös megállapodásra jut, akkor mondhatjuk, hogy legalább közvetve, de tett valami jót. Ez persze nem jelenti azt, hogy megbocsátandó, amit tett. De talán kivégezni nem kell. Már ha számíthat ilyesmire. Végül a pilóta lépett oda hozzá és szólt, hogy szálljanak fel, így biccentettek a zabraknak, majd felszálltak a hajóra.
|
|