|
Post by Enz on Mar 16, 2015 22:11:04 GMT 1
Usanagi arcán nehezen meghatározható értelmű mosoly játszott, ami leginkább olyan volt, mintha egy olyan dolgot tudna, amit a másik lány nem. Láthatóan élvezte azt, hogy fölényben van, akár ténylegesen, akár ilyen esetben, hogy bizonyos információkat csak ő tud a másikról. - Hogy miért érdekelsz annyira, annak személyes okai vannak. Már akkor éreztem, amikor először megláttalak Ord Mantellen, hogy valami különöset érzek benned. Akkor nem tudtam mit, de most már egyre jobban érzem rajtad ezt... - magyarázta, és határozottan egyre jobban belendült az egészbe. - Te Ő vagy. Nem árulhatod el a saját gyökereidet, Saalia. Minket egymás társainak teremtett a sors, a végzet vörös fonala még azelőtt összekötött minket, hogy észrevettük volna. Én vagyok a jing és Te vagy a jang. Arra születtünk, hogy együtt változtassuk meg a világot. Hogy felszabadítsuk magunkat! Mert mindketten ugyanattól a személytől sz... Ebben a pillanatban Saalia azt érezhette, hogy teljesen eggyé válik azzal az alakkal, ami eddig köré tekerődött szép lassan, és ismét egy ölelést érzett maga körül, mint nem is olyan régen. A szinte teljesen sötét csarnokot most vakító fény töltötte meg, és Usanagi üvöltése a semmibe veszett. Mint amikor egy tükör darabokra törik, úgy szakadt szét az illúzió teljesen. A következő pillanatban a hajó fedélzetén volt ismét. Mellette egy másik személy is felébredt, aki vele ellentétben mintha fuldoklásból került volna ki, hirtelen kapálózni kezdett és levegőért kapkodott.
|
|
|
Post by Revan on Mar 16, 2015 22:50:03 GMT 1
Saalia bár kezdte visszanyerni az erejét, nem próbálkozott semmivel. Akarta hallani, mit mond neki Usanagi. Érdekelte most már, hogy mit akar tőle. Elég érdekes dolgokat mondott. -Mit éreztél rajtam? A nő határozottan fölényben volt a tudása miatt, ez ellen nem tehetett mást, minthogy megpróbálja kifaggatni. De elég szépen dalolt a madárka. Remélhetőleg mindent kitálal. -Honnan tudod a nevem? Milyen gyökerekről beszélsz? Várj...te rám akarsz mászni? Talán félreértelmezte ezt az egymásnak teremtettek témát. De hát ez ő, szeret vicces kérdéseket feltenni a legpocsékabb időzítéssel is. Usanagi azonban nem mondhatta végig a mondókáját, mert a termet hirtelen vakító fény töltötte meg és az álomszerű élmény véget ért. Saalia felült, de nem volt ideje semmire, mert mellette Versta ébredezett és nagyon úgy tűnt, hogy nincs jól. -Versta! Mi baj? Fölé hajolt és megpaskolta a lány arcát, hogy magához térjen. Kytra közben sorozta az ellenséges gépeket.
|
|
|
Post by Enz on Mar 17, 2015 22:07:52 GMT 1
Versta hatalmas, tágra nyílt szemekkel bámulta a plafont, de szemgolyója mozdulatlan volt, mintha csak halott lenne. Fuldoklásszerű kapálózása és szapora levegővétele azonban igencsak rácáfoltak erre. Mikor Saalia odasietett, szinte észre sem vette, csak mikor a lány teljesen látókörébe került. Szemei hirtelen, előzmény nélkül tapadtak rá, a lány pedig váratlanul felsikított, majd kézzel-lábbal húzva magát egészen a műszerfalig hátrált, kezét védekezően tartva maga elé. - Ne, ne bánts! Ne ölj meg! - hangjába őszinte félelem vegyült, és teljesen zavarodottnak tűnt. Hangjába vádló él csendült. - A többieket megölted. Mindet. Egyesével. Egy szörnyeteg vagy! - Mi folyik már ott? - kérdezte a vigo türelmetlenül, miközben kitért egy újabb sorozat elől. Bár a Gallant-ot már jócskán lehagyták, az Ashigara még mindig a nyomukban loholt.
A hajó hídján a föld felett pár centiméterrel lebegő Usanagi teste hirtelen pulzálni kezdett, majd mintha csak rémálomból ébredne, felpattantak a szemei, és hangtalan sikoly hagyta el a torkát. Hatalmas hullámokból tört ki belőle az Erő, felkapva mindenkit a parancsnoki hídon, és a levegőbe emelve. Egy pillanatig tartott az egész, majd mindent a földhöz csapott, belőle pedig hangos üvöltés tört ki, ami szinte mintha örökké tartott volna. Aztán leesett a földre, és összekuporodott. A hajó félelmetes sebességgel dőlt oldalra, egyenesen az őt követő Gallant törzse irányába. Usanagi azonban üres tekintettel meredt maga elé.
|
|
|
Post by Revan on Mar 17, 2015 22:32:41 GMT 1
Ahogy Saalia közel ért Verstahoz, az rettegve távolodott el tőle, miközben össze-vissza beszélt. Pontosabban olyat mondott, amit nem tudott hova tenni. -Versta, én vagyok az, Saalia. A barátod. Nem emlékszel? Nem értette a dolgot, mit láthatott vagy álmodhatott, ami így felzaklatta a lányt? -Kit öltem meg? Nem értem, miről beszélsz. Óvatosan közelített a lány felé. Nem akarta bántani, csak átölelni és megnyugtatni. -Ezt bízd rájuk, foglalkozz a vezetéssel!-szólt vissza Kytra. Így igaz, ők most nem tehetnek semmit. Saalia talán az egyetlen, aki meg tudja nyugtatni fiatal fajtársát.
|
|
|
Post by Enz on Mar 17, 2015 22:41:39 GMT 1
Versta a szavak hatására óvatosan pillantott ki kezei mögül, amivel valamiféle balga módon magát védeni szándékozott. Még mindig igen erős sokkhatás alatt volt a nem sokkal ezelőtti események miatt, fejében ezernyi gondolat és kép kergette egymást. Szemei sarkában egy-egy kicsordulni készülő könnycsepp ült, teste pedig remegett. - Saalia... - ismételte a nevet, mint aki nem ismer rá. Aztán szemeibe lassan felismerés költözött. Valóban ő volt az, Saalia. Felszabadultan lódult előre testével, és sietve átölelte a lányt, majd zokogásban tört ki, miközben nehezen érthető félmondatokat hadart el. - Ott voltam! Láttam! Valaki, megölte őket... egyesével, de nem egyszerre... azt hittem... úgy nézett ki... te voltál... de még se te... szörnyű látvány... Légzése viszont valamelyest csillapodni kezdett, ahogy szíve sem vert már olyan őrülten. Saalia közelsége ismét teljesen megnyugtatta őt, és erre teste is gyorsan reagált.
- Admirális, az Ashigara letért a pályájáról, ránk fog zuhanni! - lépett hozzá idegesen a hajó kapitánya. Gregor jobb kezét ökölbe szorítva figyelte a látványt. - Idióták! - átkozódott a szövetséges hajóra. - Kitérő manőver! - Nem tudunk időben kitérni, ha ilyen sebességgel közeledik! - kiabálta a kormányos feszülten. Gregor szeme összeszűkült. - Rakétákat készenlétbe! Ha nem stabilizálják a pályájukat, lőjék őket apró darabokra!
|
|
|
Post by Revan on Mar 17, 2015 22:51:33 GMT 1
Saalia óvatosan közelített. Nem akarta a sokk hatás alatt még inkább bepánikoltatni a kislányt. Még fegyvert ragad és lövöldözni kezd a hajón. Aztán a nevét hallva lassan mintha lenyugodna. Aztán a karjaiba ugrott és zokogni kezdett, meg hadarni mindenfélét. -Shhh. Jól van, semmi baj. Nyugodj meg. Nyugtalanító dolgokat hallott. Valaki, aki úgy néz ki, mint ő, de mégsem ő az. Egy másik twi'lek. De még különösebb, hogy Versta ilyesmit látott. Ez nem álom volt, ez látomás kellett legyen. Úgy tűnik, jó anyuka lehetne, mert gyorsan megnyugtatta a fiatal lányt. Felkelt vele és az egyik székbe ültette és bekötötte. -Itt vagy velünk, biztonságban. Maradj itt szépen. -Minden rendben? Nyugtalannak tűnsz. -Most már minden rendben. Csak jussunk ki innen végre. Valóban jó lett volna már elhúzni a csíkot. Lassan remélhetőleg sikerül elérni a felmentősereget.
|
|
|
Post by Enz on Mar 17, 2015 23:33:53 GMT 1
Versta elfoglalta a helyét, és az ülésben már csak halkan szipogott tovább. Eközben hajójuk tovább száguldott a cél felé, ami már az elülső plexi egyre nagyobb részét kitöltötte. Itt már nem csak ellenséges vadászgépek voltak, de baráti gépek, sőt baráti fedezőtűz is. A két Recusant védőernyőt alkotott a Venator előtt, ami így viszonylag nyugodtan vehette fel a menekülőket. A vigo a pajzs maradékát is lekapcsolva startolt rá, hogy időben odaérjenek. Mivel a vadászgépek ritkulni kezdtek, és a két üldöző hajó is eltűnt, elég jók lettek az esélyeik. Aztán hirtelen elkezdtek visszatérni a baráti vadászok. - Ugrani fognak! - jelentette ki Fess, és a lézerágyúk energiáját is átkapcsolta a hajtóművekbe, amelyek már is túlhevüléssel fenyegettek.
- Minden rakétasilónak: tűz! - rendelkezett a kapitány, mikor az Ashigara pár másodperc múlva elérte azt a pontot, ahol még viszonylag biztonságosan, minimális saját kár mellett meg lehetett semmisíteni. A Strident orrából tucatnyi nagy robbanóerejű lövedék száguldott ki a feléjük sodródó Hiei-osztályú nagai hajó irányába. Az admirális megigazította szemüvegét. Egy gonddal kevesebb, gondolta magában, miközben teste súlyát egy pillanatra nyomorék lábára helyezte. Szeretett így tenni, emlékeztette a fiatalkori hév és elsietettség következményeire. Bárki is volt ez a nagyszájú csitri, ő is megtanulhatott volna egyet s mást. A lövedékek aztán hirtelen megálltak a hajótól alig pár méterre, majd egyszerre detonáltak, és a következő pillanatban a szirénák is felvisítottak, jelezve a közeledő ütközés elkerülhetetlenségét. - Cartann össze kurvafattyára - tört ki Gregorból egy korántsem Halbegardia earal-jához illő szitkozódás. - Felkészülni az ütközésre! A hajó minden pillanatban közeledett, és mindenki igyekezett valami kapaszkodót találni magának, így Gregor is megragadta az egyik fém korlátot. Aztán a hajó egyszer csak erősen megrázkódott, de robbanásoknak nyoma sem volt, pedig egy ilyen méretű és erejű becsapódás biztosan megsemmisítette volna a hajó első felét. - Mi a szentséges banthaszar folyik itt? - kérdezte hangosan magától, majd felegyenesedett, és elkiáltotta magát. - Kárjelentést! Mindenki újra a helyére sietett, és helyet foglalt a gépek előtt, majd sietve futtatta le a diagnosztikát. - Minimális kár a meghajtórendszerben! - Hajó integritása teljes! - Könnyebb sérülések hajószerte! - A reaktor ép, szivárgásnak nyoma sincs! A következő pillanatban megjelent egy ismerős arc - érdekes, nem is engedélyezte a holohívás fogadását -, méghozzá a nagai csitrivel. - Elárulhatná mi a fészkes fenét művelnek! - sötétült el Gregor arca. - Történt egy kis balesetünk - közölte a nő szokatlanul élettel arccal. - Elkapták a menekülőket? - Nem, ahogy látom most érik el a Venatort. - Inkompetens barmok... - sziszegte a nő, majd bontotta a vonalat. Gregor masszírozni kezdte a homlokát. - Majdnem nekünk jönnek és mi vagyunk az inkompetensek...
A lányok hajója gond nélkül elérte a Venator hangárját, ám a fémkapukat éppen zárni kezdték. Nyomukban pár vadászgép száguldott, folyamatosan tüzelve rájuk, de ilyen sebességnél inkább csak a lőszerüket pazarolták. A vigo minden lélekjelenlétét összeszedte, és a rakétákat kerülgetve rohant tovább. A kapu két vége egyre csak közeledett egymáshoz, de a szerencse ismét melléjük állt: oldalra fordulva épphogy be tudtak slisszani, a gravitációs térbe érve pedig azonnal mozgásmegállító sugárba kerültek, amit a dokkolási rendszer forradalmasításaként találtak fel. A székükbe süppedtek ugyan, és olyan érzés volt, mintha a gyomruk házasságot kötött volna a tüdejükkel és összeköltöztek volna, de legalább ne zuhantak bele több tucatnyi megrakott teherhajóba. A vigo kifújta magát. - Élünk... bassza meg, élünk... A kommjuk hirtelen megreccsent. - Vigo, látni akarják a hídon - szólt a rövid üzenet, a vigo pedig kinyújtózkodva felállt, de a szöveg mégis folytatódott. - És az útitársait is. - Ilyen hamar szkennelték a hajót? - kérdezte meglepetten magától. Elvégre honnan máshonnan tudnák, hogy többen vannak a fedélzeten?
|
|
|
Post by Revan on Mar 18, 2015 6:52:45 GMT 1
Saalia leült Versta mellé és átkarolta őt. Szegényt nagyon felzaklatta az élmény. Mást nem tehetett most érte, minthogy mellette marad kicsit. Közben a vigo vezetett tovább a mentőhajó felé. Még a lézerágyú energiáját is átvezette a hajtóművekbe, így Kytra nem tudta tovább fedezni őket. Így előre ment a pilótafülkébe és bekötötte magát. -Remélem azért megvárnak! Elég rázós menet volt, de sikerült bedokkolni. Épp csak nem záródott rájuk a hangár ajtó. A vigo büszke lehet magára, mert megmutatta pilóta tehetségét. -Rázós volt basszus... A kommunikátoron keresztül átszóltak a vigonak, hogy várják a hídon a társaival együtt. -Akkor menjünk. Mást úgyse tehetnek. A hajó üzemanyagkészlete közel kiürült. Ráadásul azóta a hipertérbe is ugorhattak már. Szóval kénytelenek eleget tenni vendéglátójuk kérésének.
|
|
|
Post by Enz on Mar 18, 2015 12:11:40 GMT 1
Versta szipogva, kissé kábán emelkedett fel a helyéről. Szégyellte magát, hogy ilyen gyenge volt és ennyire összeomlott, ráadásul Saalia és Kytra előtt, de az álomkép olyan igazinak tűnt, és az a vibráló félelem mindenhol. Aztán a twi'lek hozzá lépett, és az ő kezébe is adott egy fénykardot. A párbajokat eddig senki sem élte túl vele szemben. El akart futni, a keze mégis dacosan ráfonódott a fegyverre, és felkelt a helyéről. Menekülni szeretett volna, de mégis úgy érezte, meg kell küzdenie vele. Mindent megtöltött a gyűlölet sötét érzése. És hogy ez a valaki pont úgy nézzen ki, mint Saalia... A hajó rámpáján a vigo vezette a sort, mögötte jött a két lány és Versta, akit még mindig Saalia karolt át. Jól esett a közelsége, a megnyugtató jelenléte, bár pár váratlan zajra még mindig összerezzent. Nem ő volt az egyetlen zaklatott a csapatban: Fess arcán a megmenekülésük ellenére igen sötét kifejezés ült, és kedvetlenül lépdelt. A hangárban a számos csempészhajóhoz tartozó sokszínű tömeg is jelen volt, akik éppen ládákat pakoltak le a hajókról, a vigo útjából azonban mindenki sietve félreállt. A hangár végén lévő turbólift előtt várakozó sort sem kellett végigállniuk, és csak ők álltak a készülékben, mikor az elindult, több tucatnyi szinten végigrepítve őket pár pillanat alatt, egészen a hídig. Fess ment ismét előtt, ahogy beléptek a katonás rendben irányított hajóhídra. Káosznak és rendbontásnak nyoma sem volt, ami pedig kalózhajón nem volt elképzelhetetlen jelenség. A hídon már várta őket egy zabrak, aki visszafogottan mosolygott feléjük. Szürke, jellegtelen egyenruhát viselő idősödő zabrak férfi volt, olyas valaki, aki inkább tűnt egy szürke középhivatalnoknak a Hülye Járások Hivatalában, mint egy igazi katonának, pláne bűnvezérnek. Ahogy megálltak előtte, a vigo sietve kihúzta magát. Saalia ismét érezte azt a különös érzést vele kapcsolatban: egyértelműen Erőérzékeny volt a férfi, még ha nem is kapott semmilyen kiképzést. Egy ösztönös Erőhasználó, mint megannyi sikeres katona, politikus és üzletember a Galaxis történetében. Legalább arra megvolt a válsz, miért is tudta ilyen jól véghezvinni az akciót. - Üdvözletem a vendégeinknek - köszöntötte őket barátságosan, majd a vigora már jóval barátságtalanabbul nézett. - Fess. - Főnök - próbált egy kínosan megnyerő mosolyt villantani rá. - Korvik vagyok, a Fekete Nap vezetője - mutatkozott be a lányoknak, de mintha végig csak Saaliához beszélt volna. - Bemutatkoznának?
|
|
|
Post by Revan on Mar 18, 2015 13:27:33 GMT 1
Sem Saalia, sem Kítra nem nézte le Verstat a viselkedéséért. Mindenkivel előfordul, hogy megijed valamitől. Aki ezt tagadja, az még nem másfél méteres távolságon belül egy rancor szájától. Elhagyták a hajót a rámpán keresztül. Elöl a vigo, mögötte Kytra és egy picivel lemaradva tőle Saalia, átkarolva Verstat. A vigo tekintélyt parancsolóan átvágott a tömegen a turbóliftig. -Ejha. Ilyen nagykutya lennél?-kérdezte a férfit Kytra. Saalia eleresztette a lányt, ha akarta. Ne kelljen gyengének mutatkoznia mások előtt. Igaz, nincs szégyenkezni valója. De akkor is kínos lehet neki. A lifttel hamar feljutottak a hídra, ahol egy idősödő zabrak férfi várta őket. Saalianak rögtön feltűnt a kis titka. Erőérzékeny. Nocsak. Szóvá nem teszi, de mindenképp sok mindent megmagyaráz. -Kytra Parry, örvendek. -Saalia Storm. Úgyszintén. Na igazából nem örvendtek annyira, mint próbálták elhitetni. A vigo csak egy ember, könnyű fenékbe rúgni, de most egy egész hajónyi zsivány van körülöttük.
|
|
|
Post by Enz on Mar 18, 2015 13:36:46 GMT 1
- Versta... - mutatkozott be cérnavékony hangon a fiatalabb twi'lek, és bár zabrak vendéglátójuk türelmesen meghallgatta, egyértelműen Saalia volt az, aki érdekelte, talán az Erő miatt, amit ő is érezhetett a másikban, még ha nem is tudatosan. Korvik kimérten bólintott a bemutatkozások után. - Az öröm az enyém, hölgyeim - finomkodott kötelezően, bár ez eléggé látható módon nem szívből jövő volt, csak az udvariasság része. Érthető módon volt gyanakvó, másrészt viszont szokatlan volt egy ennyire jól nevelt fickót látni egy ilyen bűnszervezet élén. Persze Xizor herceg is egy kifogástalan modorú nemes volt, akinek a Birodalom legbelsőbb köreibe volt bejárása. - Önök nem a Nap alá tartoznak, jól sejtem? - Így van főnök, az Igazi Köztársaságról kérdezősködtek - szólt közbe Fess, akinek eddig láthatóan nem nagyon osztottak lapot ebben a beszélgetésben. Korvik rezzenéstelen arccal pillantott rá, majd vissza a lányokra. - És te egyenesen idehozod őket? - kérdezte elégedetlen hangon, majd közelebb lépett egy lépéssel hozzájuk, és végigmérte őket. - Melyik titkosszolgálatnak dolgoztok, lányok? Ki a megbízótok? A hangulat érezhetően elég hűvösre váltott, ahogy feltette ezeket a kérdéseket.
|
|
|
Post by Revan on Mar 18, 2015 14:19:42 GMT 1
Mindenki bemutatkozott, ahogy illik. Ki gondolná, hogy még egy bűnszervezetben is ismerik az illemet. Na persze egyikük sem volt ostoba. Teljesen világos volt, hogy csak formalitás. Jönnek rövidesen a kínos kérdések. A Fekete Nap jelentős túlerőben van velük szemben. -Nem, szabadúszók vagyunk. Zsoldosok, leginkább. Fess elkotyogta, mi után is kérdezősködtek. Szép volt. Most akkor úgy tűnik, nem a vigo lesz a fő információ forrásuk, hanem ez a zabrak férfi. Feltéve, ha hajlandó segíteni. -Egyiknek sem. A megbízónk kiléte pedig titkos. Nem tudjuk, mik a céljai. Annyi a feladatunk, hogy kapcsolatot találjunk neki az Igazi Köztársaság nevű szervezettel. Ezért voltunk Ord Mantellen. Úgy tudtuk, hogy Fess állt kapcsolatban velük. -Onnan a pöpec hajója. -De nem ragaszkodunk a vigo úrhoz, ha Ön tudna nekünk segíteni az ügyben, az is megfelelne. -Valami rozoga hajót is elfogadnánk, ha akad elfekvőben. A mienk ott maradt Ord Mantellen.
|
|
|
Post by Enz on Mar 18, 2015 18:48:09 GMT 1
Korvik csendben hallgatta végig a mondandójukat, arcán semmiféle érzelem nem látszódott, és az Erőn keresztül sem lehetett semmit érezni, mintha egy hatalmas, mozdulatlan tó lenne az egész lénye. Talán valami ilyesmi miatt volt képes a Fekete Nap egymással viaskodó vigot legyőzni, majd a szervezet élére kerülni. Perszet a Napot mostanában mindenki halottnak hitte, de mint az eddigi példa mutatta, a peremvidéken máris igencsak aktívak voltak. - Természetesen minderről szó lehet - közölte diplomatikusan Korvik. - Abban a pillanatban, ahogy bármiféle bizonyítékot adnak arra, hogy hihetek maguknak. Addig sajnálatos módon nincsenek olyan helyzetben, hogy bármit is kérjenek. - Láttál már jedi titkosügynököt, nagyokos?! - éledt fel hirtelen Versta az eddigi levertségéből. - Jedi? - vonta fel a szemöldökét Korvik. - Főnök, most jön az a rész, hogy lepuffantjuk őket - igyekezett Fess kisegíteni, de a zabrak leintette. - A Báró említette, hogy érkeznek majd különleges személyek... - mondta rejtélyesen. - Már csak azt kell megtudnom, maguk-e azok, akiknek az érkezését látta.
|
|
|
Post by Revan on Mar 18, 2015 19:18:56 GMT 1
Az öreg zabrak türelmes alkat volt. Talán a kor teszi, talán mindig ilyen volt. Szépen végighallgatta őket, közben Saalia igyekezett kifigyelni az érzelmeit. De nem sikerült. Lehet, hogy tudatosan, de lehet hogy ösztönösen fedte el magát előtte. -Milyen bizonyítékot szeretne? Óvnunk kell a megbízónk személyazonosságát. Tud egyáltalán segíteni nekünk? Versta közbeszólt. Úgy tűnik, elmúlt az ijedtsége. Bár most inkább maradt volna csendben. Saalia oldalba bökte. -Kedves vagy, mint odaát, Ord Mantellen. Hálás típus vagy, mi?-mondta Kytra a vigonak. -Ki ez a Báró? Elég hangzatos megnevezés. Az egyetlen megoldás az lehetne, hogy előveszik a kommunikátort és hagyják a zabrakot beszélni a megbízóval. De erre csak akkor kerülhet sor, ha már biztosak benne, hogy tud segíteni.
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 14:57:13 GMT 1
- Csak előrelátó - vigyorgott a vigo, de mikor Korvik a szeme sarkából rápillantott, zavartan köhintett egyet, majd komoly képet vágott ismét. - Nem szükséges bizonyíték - mondta végül, miközben a szeme a most már csendben ácsorgó Verstán állapodott meg, aki zavartan pillantott vissza a zabrakra. Kicsit szégyellte magát, hogy ilyen gyorsan kikotyogta Saalia titkát, de valahogy meg kellett győznie ezt a bűnözőt. - Biztos vagyok benne, hogy nem kémek - mondta végül el az okát. - Az Ezüst Báróról pedig hamarosan többet is megtudnak, ezt megígérhetem. - És addig? - kérdezte Versta bátortalanul, mire a vezető megint rápillantott. - Addig teljes vendégszeretetünket élvezhetik a maguk számára kijelölt szinten. Persze nem kellett kimondani, hogy nyilvánvaló legyen: a szint elhagyása biztosan súlyos következményekkel járt volna számukra. Viszont mindenképp kellemesebb lehetőség volt, mint egy szűkös, koszos cellában megtenni ugyanezt az utat a következő céljukig, amiről semmit sem tudtak.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 15:21:06 GMT 1
Kytra nem szállt vitába a vigoval. Ilyen ember és kész. Nem kell vele foglalkozni. Ha elválnak útjaik, valószínűleg úgysem találkoznak megint. Jobb is így mindenkinek. Végül a dolog rendeződött mindenféle bizonygatás nélkül. Szerencséjük volt, hogy a zabrak jó emberismerőnek bizonyult. -Remek. Úgyis ránk fér a lazítás. Hosszú napunk volt. -Az biztos. Zűr a kikötőben, aztán az invázió, aztán a menekülés... -Mennyi idő, míg célba érünk? Na persze mindegy volt, csak érdeklődött. Legalább tudná, mennyit tudnak pihenni. De még biztosan órák kérdése. Addig pedig elüti mindenki az időt valamivel. Saalara ráfér egy alvás, vagy meditáció. Kytra is kifújná magát.
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 15:33:22 GMT 1
A zabrak rezzenéstelen arccal hallgatta végig a lányok beszélgetéseit, de a végén mintha egy mosolyféleség lett volna a szája sarkában, ami nem tudni minek szólt. - Ha megmondanám mennyi idő, nagy valószínűséggel előre tudnák az úti célunkat - mondta, ezzel utalva mire is volt a kis vidámság a részéről. - Legyen elég annyi, hogy a köztársasági űrbe indulunk, és lesz elég idejük kipihenni a fáradalmakat. - Milyen kedves, főnök - nyújtózkodott ki Fess, aki már el is akart indulni. - Nem vigo, maga itt marad - szólt rá határozottan és tekintélyt parancsolóan Korvik, hangját azonban még csak fel sem emelte. - Persze, főnök - erőltetett magára egy mosolyt, ami azonban inkább tűnt vicsorgásnak. - Maradok, hogyne. - És nem bájcsevegésre - tette egyértelművé a helyzetet, és hangjában valamiféle fenyegetés is csengett. Ezután ismét a lányok felé fordult. - Amennyiben odaértünk, majd hívatom magukat. Intett, mire két őr lépett melléjük, és a turbólifthez kísérték őket.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 15:51:47 GMT 1
Egy apró mosolyféleséget véltek felfedezni a férfin, de ki tudja, talán csak ilyen a szája néha alaphelyzetben. Nem várják, hogy megkedvelje őket. Nem azért vannak itt. Mindenesetre, most nincs más lehetőségük, mint elfogadni az ideiglenes szállást. -Köztársasági űrbe? Hát jó, ez is valami. -Amíg nincs hajónk, úgysem sokat számít. Mikor mindent átbeszéltek, két őr lépett melléjük és a turbólifthez kísérte őket. Nem volt okuk ellenkezni. Egyrészt, mert nem voltak ellenségesek eddig. Másrészt amúgy is pihenni akartak egy kicsit. Talán kicsit informálják a megbízót is. Elválik. Bár nem lehetnek elég óvatosak.
|
|
|
Post by Enz on Mar 20, 2015 16:20:32 GMT 1
Versta is követte kettejüket a turbóliftbe, ami hamarosan bezárult mögöttük. A két őr nem volt túlságosan beszédes típus, és egyébként is olyannak tűntek, akikkel nem szívesen beszélget valaki, mert az első idegen szónál kést rántanak, sértegetésnek vélve azt. Mikor végül megérkeztek, szó nélkül kísérték ki őket a szintnek, ami, mint a katonai hajókon általában, itt sem nagyon különbözött bármelyik másiktól. Rövid séta utána azonban egy ajtó előtt álltak meg, aminél már két őr posztolt. Ahogy a panel megnyomásával félresiklott az ajtó az útjukból, egy egészen ízlésesen berendezett nappaliba jutottak, aminek közepén egy asztal, körülötte pedig kényelmes ülőzsákok hevertek. A szoba rendelkezett még pár szép berendezéssel, és több ajtó is nyílt belőle. Bal oldalon két szoba volt két-két kialakított ágyrésszel, illetve néhány szekrénnyel, valószínűleg a hosszabb utazásokra. A túloldalon egy fürdőszoba kapott helyet, valamint egy kisméretű szoba, ahol különféle játékgépek, valamint egy válogatott italokból álló bárpult várakozott. - Azt hiszem belépőt kaptunk a kancellári lakosztályba - ámuldozott Versta, ahogy körbenézett.
|
|
|
Post by Revan on Mar 20, 2015 16:35:19 GMT 1
A három lány beszállt a turbóliftbe, nyomukban a két őrrel, akik nem voltak épp a legkellemesebb társaság. De még ha kérdeztek is volna tőlük valamit. Valószínűleg nem tudtak volna érdemi választ adni. Az újabb szint teljesen tipikus volt. Nem volt látnivaló, ami miatt megállhattak volna. Végül elértek egy ajtóhoz, aminél már két őr állt. Belépve egy egész kellemes kis lakosztály fogadta őket. -Hm, nem is rossz. A következő hajónkon tetszene egy ilyen lakosztály. -Akkora hajót azért nem akarok. Versta szavain elmosolyodott Saalia és megpaskolta a fejét. Ezzel is jelezve neki, hogy nem neheztel az előbbi kis botlásáért. -Hát igen, határozottan kellemesebb szállás, mint egy börtöncella. Kis körbenézés után végül a szórakoztatást szolgáló szobában telepedtek le egy kicsit. Ideje lazításképp önteni magukba némi tüzes vizet. -Megkóstolod? Ez picivel erősebb, mint amit ittál. Meg sem nézte igazából mi az, de az íze jó volt és az ereje is említésre méltó volt. -Azért ne itasd le.-mondta Saalia, aki épp kiitta a poharát és odatartotta az újratöltéshez.
|
|