|
Jabiim
Mar 1, 2015 21:47:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 1, 2015 21:47:16 GMT 1
Egy kemény idők egész során átesett rendszer a Peremvidék mélyén, valahol fél úton a Hutt űr és a Mon Calamari között, melynek konok lakossága már több alkalommal megtapasztalta a különböző Birodalmak rabigáját, mégsem tört meg. Eddig...
|
|
|
Jabiim
Mar 1, 2015 22:12:54 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 1, 2015 22:12:54 GMT 1
A Wraith egyik kisebb képernyőjén taktikai adatok és a rendszer jellemzőit soroló adattáblák helyett valamiféle ünnepséget mutattak, mely éppen ebben a pillanatban zajlott a Jabiim több alkalommal is planetáris bombázás szabdalta felszínén. Lett légyen szó a Régi Köztársaság és a Szeparatisták, a Galaktikus Birodalom és a Lázadók Szövetsége, vagy a Yuuzhan Vong és a Galaktikus Szövetség háborújáról, Jabiim mindig megkapta belőle a maga részét. Általában azért is, gondolta magában Nalgol kommodore, mert a helyiek sosem voltak képesek egységesen felsorakozni egyetlen frakció mögött. Mindig muszáj volt átmeneti, nemzeti, vagy kontinensenkénti szövetségekbe tömörülniük, amelyek a galaktikus méretű harcokban ellentétes oldalra álltak.. és a végeredmény mindig az lett, hogy valamelyik hatalom flottája a földdel tette egyenlővé a Jabiim városait és mezőgazdasági területeit, a bányákba kényszerítve a lakosokat. Vagy a túlélés céljából, vagy dolgozni, vagy mindkettő.
A történelemben talán most először fordult elő, amennyiben Nalgol jól emlékezett a rendszerről olvasottakra, hogy a Jabiim lakossága egy emberként sorakozott fel egy, amúgy meglehetősen naivnak tűnő politikai opció, a függetlenség, illetve a lassan eljelentéktelendő Galaktikus Konföderációban maradás mellett. Nem követték koréliai "barátaikat" a Galaktikus Szövetségbe, a Sith Egyház hittérítőit még akkor is fegyverrel üldözték el a bolygóról, ha azok véletlenül nem voltak inkognitóban utazó sith nagyurak, és általában nagyon barátságtalanok voltak mindenkivel, akiknek a hőn áhított, és éppen ebben a pillanatban is ünnepelt függetlenségük elvételére fájt volna a foga.
És milyen ironikus, gondolta magában Nalgol, hogy hogy ez az egységes kiállás most pontosan ugyanazt fogja eredményezni számukra, mint eddig a megosztottság.
A bolygó felé közeledő Sith Testőrflotta parancsnoka elnézte az ősrégi orbitális védelmi rendszer ütegeit, amelyek lassan irányba fordultak, a régi, koréliai gyártmányú cirkálókat és korvetteket, amelyek a sith flotta felé közeledtek, a kisebbik képernyőn pedig a továbbra is zavartalanul zajló emlékünnepség pillanatait. A hevenyészett színpadon egymást érték a szakállas, vagy éppen - nők esetében, elvileg, legalább is - szakáll nélküli fellépők, akiknek a ruháiról nem lehetett megállapítani, hogy az aktuális helyi divatot, vagy éppen valamelyik évszázadokkal ezelőtti jabiimi függetlenségi háború korhű gúnyáit viselik - esetleg a kettő nem ugyanaz-e.
- Célpontok bemérve, uram. - jelentette egy tetovált humán az irányzó állásból. Nalgol elégedetten bólintott. Bár Tierce Főkormányzó régi birodalmi múltja és több évtizedes, a Maradványban eltöltött szolgálata miatt beválogatta új Testőrgárdájába, Nalgolnak egyáltalán nem volt kifogása az ellen, hogy a Sith Egyházban tagságukat vállalókat, akár nagyurakat is alkalmazzon a hajóin. Sőt, maga a zászlóshajója sem a birodalmi csillagrombolók, vagy a hatalmas, anyahajóként szolgáló SiSD-sorozat tagjainak sorába tartozott, hanem egy szürkéslila, kissé idegen kinézetű, a sith technológia vívmányait évezredes korribani hajóépítési hagyományokkal egyesítő Judicator-osztályú csatahajó volt. A Judicatorok az ESB flottájának magját alkották, legtöbb ellenségük pedig még nem találkozott ezzel a típussal, hiszen megfelelő legénység híján a sith flottatisztek előszeretettel hagyatkoztak inkább a bastioni kapitányok és legénységek által irányított csillagromboló-típusú flottákra. Ez viszont azt is jelentette, hogy a legtöbb környező rendszer nem volt tisztában a Judicatorok képességeivel, és Nalgol pontosan ezt óhajtotta kihasználni. - Akkor mire várunk? - nézett végig a legénységén. - Tudják jól, mi a jelszavunk. Előbb lövünk, aztán még egyszer lövünk, és ha életben maradt valaki, akkor kérdezünk. Az Uralkodó nevében, tűz!!
A Wraith nagy lőtávolságú fő ütegeiből kékes, pulzáló energialövedékek, a csak ezen a hajótípuson rendszeresített kvantum-ágyúk lövedékei indultak meg a rendszer főbolygója, sebész pontosságról tanúbizonyságot téve elsuhanva a védelmi rendszer platformjai mellett, átégetve magukat a felhúzott planetáris pajzsokon, és... ... és a Jabiim függetlenségét éltető ünnepség, melyet a jabiimi holocsatornákat lehallgató ESB-komtisztek egyenesen Nalgol képernyőjre közvetítettek, eltűnt egyetlen, hatalmas gombafelhőben.
- Újratöltés, a második sorozattal vegyék célba az orbitális platformokat. Utána mehetnek az Aurorák és SiSD-k. Minden várost lángokban akarok látni. - ismételte torz mosollyal az arcán Nalgol. Egyszerűen imádta az új hajóját. - És ha a harmadik sorozat megvolt, akkor megüzenhetik nekik, hogy a túlélők mostantól az Egyesült Sith Birodalom ingyen munkaerejét képezik. Amennyiben lesznek még, természetesen.
|
|
|
Jabiim
Jul 3, 2015 20:19:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 20:19:22 GMT 1
Jabiim lángokban állt. Nem csak a városok, hanem a bányák, a földek és a puszták is. Nalgol zord mosollya az arcán figyelte, ahogyan egyre-másra omlottak hamuvá azok a pozíciók, amelyekről az elmúlt ötven-hatvan évben, gyakorlatilag a Klónháborúk kezdete óta a jabiimiak azt hitték, hogy biztonságot nyújthatnak az inváziós erők elől, és tápot szolgáltathatnak primitív ellenállásuk újabb generációjához.
Pedig csak egyszerűen arról volt szó, hogy ezidáig még senki sem vette a fáradtságot arra, hogy a városokon kívül is bombázzon. Ezidáig. Mindenhol.
Nalgol tovább mosolygott. Olyan tehetségtelen, talpnyaló pondrók, mint Grodin Tierce, vagy Dorja, a mondvacsinált admirális, megkaphatták Wenthat Császár legnagyobb ajándékát, a fiatalságot. Ő, Nalgol kommodore, aki kapitányként legalább olyan sokáig és olyan hűségsen szolgálta a Birodalmat, ráadásul a másik kettővel ellentétben szünet nélkül, mindig egy csillagromboló hídján... ő nem.
Egészen idáig, tette hozzá magában. Most azonban Tyrann Nalgol rá fog szolgálni az ajándékra. Jobban, mint bárki.
- Készítsék elő a reagenst! - utasította alárendeltjeit. A Főkormányzó tudta nélkül szerzett mintákat az Ossusról abból a biofegyverből, amelyiket a Sith Birodalom kardassi segédcsapatai a felszínen bevetettek, élőhalott zombikká változtatva a primitív helyi törzseket.
A különbség csak annyi volt, hogy igazi, sűrűn lakott bolygó ellen még sosem próbálták ki. Nalgol azonban meg volt győződve róla, hogy Őfelsége Wenthar Császár, a Birodalom mindenható ura díjazza a kezdeményzőkészséget.
- Amint a reagenst felszínre jutatták, a Storm Shadow, a Nighthawk és a Meteor a rendszerben maradnak, és rögzítik a... rögzítenivalókat. - mosolyodott el az öreg parancsnok. - A többi hajó felkészül ugrásra!
- Cél.. célpont, uram? - a navigációs tiszt zavartan nézett rá. A Főkormányzó napiparancsában nem szerepelt másik célpont.
- A célpont... - suttogta elégedetten Nalgol, a szektor csillagtérképére meredve. Már korábban eldöntötte magában, hogy meghaladja a Főkormányzó parancsát, és olyan ékkövet ad a Sith Birodalom és a Császár gyűjteményéhez, amelyért végre méltó elismerésben részesülhet, és megkaphatja, amire vágyik. - A célpont a Desevro rendszer!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 8, 2023 14:18:06 GMT 1
Az Abren Zwerth és szövetségesei által toborzott, Odessen és elsősorban Nordgard felmentésére készülő hajók, a Fekete Nap, Desevro, a huttok, valamint a Csillagködből “eltűnt” hapan csatasárkány-armók kontingense a hajdan szeparatista központnak számító, független bolygó körül gyülekezett. Aktuális haditanácsukat az alsó orbiton keringő régi űrállomáson tartották, amit még talán a Yuuzhan Vong háború után idáig merészkedő, később gyorsan összeomló ÚjMandalóriai Birodalom, átmenetileg még Boba Fett, mint első ÚjMandal’ore vezette erői hagyhattak itt. Mivel a főparancsnokok Hapesen voltak, csupán a másodtisztek, alacsonyabb rangú vigo-k, hapan grófnők, desevroi zsoldosparancsnokok, néhány páncélos, vagy épp páncél nélküli hutt, egy arany páncélos nordgardi parancsnok, aki egy kisebb kontingenst vezetett, pár mandalóriai a Kryze-klánból,, és az onderoni jedik és pengék egy-egy követe csoportosult a szedett-vedett, de mégis jelentős, ötszáz hajóra rúgó különítmény ideiglenes parancsnoka körül. Davos admirális, a Hutt-szektor háborúinak veteránja és a Hapan-Sith Monarchia Moskau Főkormányzóhoz végtelenül hű tagja hivatalosan az ugyanitt tartózkodó hapan armók eltűnése ügyében nyomozott, SiSD-it azonban direkt rossz vektorra küldte, reménykedve abban, hogy csak akkor bukkannak a semleges űrben tartózkodó flottája nyomára, amikor azok már harciérintkezésben lesznek Ershan erőivel, nordgardi szövetségeseik segítsége mellett, akkor pedig a parancsnokaik tudni fogják, melyik oldalon kell beavatkozniuk… a megfontolt, idős humán férfi azonban egyre kevésbé tudta féken tartani ugrásra kész alvezéreit.
A lenti kormányzat eredetileg nem szívlelte az ESB utódállamát, mivel Wenthar egyik büntetőhadjárata az ESB hatalma csúcsán a már többször elpusztított bolygófelszínt újra primitívségbe bombázta orbitról, a védett városok közti senki földjének kietlen pusztáira pedig a Nirauanról és Ossusról elhíresült zombivírus-reagenst juttatták ki, de miután Davos biztosította őket arról, hogy tulajdonképpen az ottani és akkori gyilkos rezsim ellenzékét jelentik a most érkezők, valamint gondoskodott arról is, hogy elegendő zombivírus-ellenanyagot szállítsanak a felszínre, a bunkerekbe szorult, föld alatt élő jabiimiak végre megnyithatták óvóhelyeik bejáratait, kijöhettek a sokat szenvedett felszínre… kormányuk pedig hozzájárult ahhoz, hogy az ideiglenes szövetség ideiglenes vezetése egyik régi platformjukon rendezze be szintén ideiglenes főhadiszállását és központi tanácskozóhelyét.
- A Hapesen megakadtak a tárgyalások, kész helyzet elé kell állítanunk a királynőt! - érvelt a hapan nemesek egyike. - Egyetértek - tette hozzá az egyik Fekete Nap-vigo, egy csíkos togoriai. - Nem várhatunk tovább Morrow püspök és a prófétisták sikeres jelzésére. - Nordgard védelme minden szektorban egyre gyengébb, az Odessen elleni rajtaütés pedig egy nagyobb támadás kezdete lehet - helyeselt a norgardiak követe, jedi és penge társai pedig egyetértően bólogattak. - Meg kell várnunk Moskau Főkormányzó jelzését - vetette ellen a huttok egyike. - Ha nem áll egyértelműen a mi erőink mögött egy SiSD-erősítés, még akkor is felmorzsolódunk a kliigohnokkal és a kromagokkal szemben, ha a nordgardi flotta végre kijön a csillagködjéből és hajlandó harcot vívni a bolygójukért az ershaniakkal.
- Amíg Zwerth szenátor nem küld hírt a Köztársaságból a… tartaléktervvel kapcsolatban, addig nem hiszem, hogy a Főkormányzó engedélyezné az akciót - hümmögött Davos. - Más segítséget is ígértek nekünk - szólt közbe a desevroi nemesek egyike. - Jem’hadar csapatokat, a hajdani ESB legjobb harcosait, legalább akkora haderőt, mint amekkorát már összegyűjtöttünk, itt a Jabiim körül… mégsincsenek még itt! - Talán, ha elutaznék a Dizn-re Niathal admirálishoz és megpróbálnék vele beszélni, mint flottaparancsnok a flottaparancsnokkal… - gondolkozottaz óvatos Davos, hogy hogyan húzhatná még az időt. - Ha a Köztársaság akkor lép közbe, amikor már Nordgard elesett, akkor késő, nekik és a menekültjeinknek is! - vetette ellen a jedik egyike.
- A mi vezetőnk és főpapnőnk már fogságba esett - tette hozzá a Penge-követ. - És láthatóan egyelőre senki sem mozdította az ujját, hogy kiszabadítsa. Követet küldtünk Hiroyasu Régenshez, kérve hazánk, a Nagai Birodalom beavatkozását a háborúba Nordgard oldalán és Ershan ellen, hogy segítsenek kiszabadítani Mikasa hercegnőt, de Fujiwara Kancellártól azt a választ kaptuk, hogy a Régens jelenleg diplomáciai látogatásra készül Adumarra, hogy felavassa az ottani katonai akadémia új, kifejezetten nagaioknak épített szárnyát, és nem elérhető államügyekben… - Talán ha nem a főerőre mérnénk csapást Nordgardnál, hanem a Nildheimet, a környező rendszereket fosztogató kli’gohn zsoldosokra és a Szindikátus segéderőire - vetette most közbe a hapan armóparancsnok grófnők egyike. - Körbezárhatnánk a norgardi ostromgyűrűben Ershan legjobb csapatait, akkor két oldalról lennének fenyegetve. Talán még a nordgardi védők is megpróbálnának kitörni a rendszerből, ahová beszorultak… ha ez nem készteti cselekvésre az eddig passzív flottájukat, akkor semmi…
- Ez… megfontolásra érdemes javaslat, Britawnee asszony - értett egyet őszes, szőkésfehér szakállát simogatva Davos, majd a komhoz lépett, de ugyanebben a pillanatban megszólaltak a bázis közelségi riasztói. - Mi történik? - aktiválta Davos a komot. - Azonosítatlan objektum a rendszerben! - ordította a Hapan-Sith dezertált kontingens első tisztje valamelyik, felettük orbitáló csatasárkány fedélzetéről. - Akkora, mint egy hold… - Képernyőre! - hebegte Davos, majd alaposabban szemügyre vette a hatalmas, szürkés, egyre közeledő golyóbist. - Ez nem hold… - kiszáradt a torka. - Ez egy… űrállomás. - Bejövő hipertéri rakéták! Az állomás tüzelésre készül! - ordította az első tiszt. - Ez nem lehet… - hebegték az összegyűlt tisztek. - Sosem kellett volna rájönniük, hogy itt vagyunk… - Ennek sem kellene itt lennie! - ordította Davos. - A vostroyai-ershani határvidéken látták utoljára! Tatooine felett!
Az admirális hirtelen észbe kapott. - Az Erő szerelmére - nyögte. - Szóljanak le a jabiimi kormánynak a felszínen… evakuáljanak azonnal…
De akkor már zöldes fénypászma kezdett formálódni a szürkés golyófelszínen. - Végünk… - nyögte Davos a feléjük tartó halálos sugárra pillantva.
...
A Halálcsillag III főparancsnoki fedélzetén Folett Főadmirális, Hänsel admirális, Davoo tábornok és G’Kar nagykövet elégedetten szemlélték a Nordgard felmentésére verbuvált független és zsoldos, valamint dezertált hapan és desevroi erőkből álló egységek, továbbá maga a planéta pusztulását. - Ez a szeparatista, Lázadó koszfészek már régóta szálka volt a Birodalom szemében - mormogta elégedetten hófehér egyenruhájának gallérját és karpaszományát igazgatva Folett, ahogyan elégedetten figyelte, hogyan emésztik el a bolygó megsemmisülése és a másodlagos hullámot jelentős rakéta-szalvó találatai nyomán a robbanások a bolygót, flottát, mindent. - Amint itt végeztünk, irány a Hapes, a Lecersen nagymoff által megadott vektoron!
Azzal a Főadmirális G’Karhoz fordult. - Még egyszer köszönöm, hogy engedték az áthaladást a területeiken, nagykövet… ahogyan azt is, hogy átadták ennek a Lázadó csoportosulásnak a koordinátáit. Mindig is vágytam rá, hogy egyszer megsemmisíthessem végre a Lázadók egyik titkos bázisát... biztosan ne segítsünk Nordgardnál, vagy Odessennél? - Lekötelez, Főadmirális, de nem szükséges - rázogatta pettyes hüllőfejét G’Kar. - En Sabah Nuur nagyuramnak megvan… a maga terve azokkal a bolygókkal. - Igazán nem akarunk… felesleges munkát adni maguknak. - Ugyan - mosolyodott el Folett. - Ez a munkám kedvenc része. - azzal Davoohoz fordult. - Hagyjunk hátra siklókat és korvetteket. Ha találnak a törmelék között túlélőket, szedjék össze őket és vigyék a Draco-rendszer sóbányáiba. - De hát ott nincsenek is sóbányák - értetlenkedett Hänsel. - Még - mosolyodott el Folett. - Ha kitartóan bányásznak, előbb-utóbb biztosan találnak sót.
Azzal elégedetten sarkon fordult és elindult a parancsnoki tárgyaló felé, miközben a Halálcsillag III három folytatta útján a Hapan-Sith Birodalom területére.
...
- Nem tetszik nekem, hogy egy birodalmi harcállomást kell követnünk a Hapes felé - mormogta Caedus, ahogyan a Lothalról érkezett álcázott hajó a rendszer legszélén besorolt a Halálcsillag mögé. - Még kevésbé tetszik, hogy titokban kell potyautaznunk rajta, mintha legalábbis apám valamelyik ostoba fűszercsempész-kalandján vennék részt. - A Lecersen által megadott koordinátasor alapján ez az egyetlen módja, hogy bejussunk a Hapesre az árulók megkerülésével, nagyúr - magyarázta Taalia-Merrin. AZ Éjnővér hátba vágta az előttük ülő, még mindig furcsán leszedáltnak tűnő Brabhamet. - Golyófej, amint elég közel vagyunk, kapcsolódjunk rá a harcállomás külső héjára. Velük együtt ugrunk majd. Tartsuk fent az álcát, és ne próbálkozz semmi trükkel. - Semmi trükk, értem - mormogta tompán Brabham.
- Kisütöm az agyát, ha megpróbál kapcsolatban lépni a birodalmi pribékekkel - mormogta sötéten Caedus, de azért a biztonság kedvéért a Halálosztagos specialista vállára tette a kezét, hogy még szorosabb ölelésbe vonja a komplex sisak alatti komplex elmét. - Nem is értem, Jaina miért nem csinálta ezt - mormogta Caedus. - Ez a kölyök inkább gépi agy, mint szerves… pedig nem is kiborg. Úgy sorakoznak az elméjében az idegpályák, mint egy bináris processzor-alapon… elmehetne R2-esnek... - Ha meghal, elveszítjük az előnyünket, nagyúr… - próbálkozott az Éjnővér, mire Jacen gunyorosan felnevetett.
- Mennyi könyörület szorult beléd, ahhoz képest, hogy a Sötét Oldal lányának nevezed magad, te csitri… - azzal a Halálcsillag egyre közeledő héjára pillantott. - Talán csak fel kellene mennem a fedélzetre és le kellene fejeznem ezt az egész átkozott EGB-t a Vezérkarával egyetemben. Mindjárt nem kéne aggódnom, hogy valami hepciáskodó Főadmirális nekiáll a Hapes felett emberkedni ezzel a fémgolyóbissal… - Lecersen nagymoff biztosított róla, hogy ilyesmi nem történik majd, nagyúr… - Taaliának kevésbé tetszett az ötlet. - Pedig egy füst alatt két Birodalmat szereznénk - vonta meg a vállát Jacen. - Egy helyett.
- Lecersen azt mondta, hogyha Folett meghal, az Első Rend puccsistái sikerrel járhatnak, és akkor a Hapessel kapcsolatos terveinket is keresztül húzhatják… lenne egy harcállomásunk, de nem lenne hozzá egyetlen Birodalmunk sem - rázta a fejét az Éjnővér. - Kíváncsi lennék, meddig húzná akár a Hapes, akár a Fondor flottája ezzel a golyóval szemben - mormogta Jacen. - De tény és való, az efféle szörnyszülöttek valahogy… Centerpoint óta nem szimpatikusak. Azért édes öcsém is a legjobbkor… van távol…
Hirtelen elhatározásból Jacen megragadta Brabham vállát. - Ide figyelj, Specialista, miután dokkoltunk, rácsatlakozol ennek a golyónak a rendszereire, és feltöltesz egy… érdekes konfigurációt. Biztosítjuk magunkat arra az esetre, ha Folett meggondolná magát. Utána pedig, amikor a bázis megérkezik az utolsó kilépési ponthoz a Hapes mellett, a következőt fogjuk tenni… - Én mit csináljak? - kérdezte Taalia, miközben az álcázott hajó lassan csatlakozott az éppen hiperűrsebességre gyorsuló halálcsillag héjához. A kattanások után körbevette őket a hipertér kékje.
- Figyelj a golyófejre, hogy azt csinálja-e, amit mondtam neki - mormogta Jacen, miközben gondolkozott. Be kellett látnia, hogy Lecersen jelentett neki az Első Rend nevű galeri másodtisztjeinek mozgolódásáról, és arról, hogy összeszövetkezhettek Charis Palpatine-al… valóban váratlan volt. Biztosítani kellett magát. Méghozzá nem is akárki által. Bent már megérintette. Charis öccsét már megérintette. De a legfontosabb beköszönés… még hátra volt.
Jacen mély meditációba süllyedt. Elméje száguldott időn, téren, galaxison át… egy sivatagbolygóig, valahol az Ismeretlen Vidék szélén. Caedus elmosolyodott az ismerős Yuuzhan Vong elmék érintésén, aztán zordan beszívta az agóniájukat, ahogy lassan haldokoltak. Megkerült, éppen csak érintett egy különleges gépi tudatot, amelyhez foghatóval még sosem találkozott… és tovább fókuszált.
Aztán egy pillanatra felpattantak narancssárgán lángoló szemei, ahogyan egy pillanatra létrejött a keresett telepatikus kapcsolat.
- Anakin - mosolyodott el maga elé meredve Caedus. - Kicsi Anakin. hogy megnőttél, édes öcsém.
|
|