|
Post by sithlord on Dec 29, 2014 15:50:43 GMT 1
LV 656-os kódjelű bolygó, valahol a Sith Birodalom peremvidékén. Ez egy szigorúan titkos létesítményt rejt ahol embertelen és titkos kísérleteket végeznek a Sith Birodalom tudósai.
|
|
|
Post by sithlord on Dec 29, 2014 15:51:09 GMT 1
Dr. Esther von Klanart lassan felpillantott a több tucatnyi jegyzet közül, amikor a Sith Egyház egyik képviselője, Domo Nagyúr lépett be a puritán irodába, vagy inkább laborba, ahol a fiatal lány dolgozott. Esther mindössze 21 éves volt de már most a Weyland-Yutani egyik ifjú reménysége volt, akinek bámulatos tudás volt a birtokában. A magas, hosszú barna hajú, bájos arcú lány felállt asztala mögül hogy üdvözölje a vendégét. A laboránsok és tudósok hagyományos fehér köpönyegét viselte, amely enyhe gyógyszer és vegyszer illatot árasztott, lévén hogy a lány minden idejét kutatásaival töltötte. -Üdvözlöm Domo Nagyúr! – üdvözölte meglehetősen hűvösen a vendégét. -Mi járatban itt?
A magas, tagbaszakadt, izmos alak, egy kopasz fekete köpönyegbe burkolózó férfi lassan a kezét nyújtotta, Esther elfogadta a baráti jobbot. -Uralkodónk a xenomorfokról érdeklődött! – kezdte el a Sith meglehetősen fagyos hanghordozással.- Érdekli hogyan állnak a kutatások!
Esther szája szélén halvány mosoly amely inkább egy picit gúnyosnak volt nevezhető, jelent meg. -Már említettem az Uralkodónak az eredményeket! – bökte ki végül határozottan, a fiatal és meglepően csinos lány. – Ugyanazt tudom mondani magának is mint neki! Több ember kell a kísérletekhez! -Amiatt ne aggódjon! -a Sith hangja nagylelkűséget tükrözött. -Uralkodónk BÁRMENNYI embert a rendelkezésére bocsát Dr. Klanart!
Esther arcán enyhe undor suhant át amint belegondolt MIHEZ is kellenek az emberek...Gyakorlatilag egy idegen de meglehetősen pusztító faj kitenyésztéséhez, ami az emberi testeket használja keltetéshez...Nem értette miért kell az Uralkodónak ezekkel a dögökkel foglalkoznia, ezeket nem fogja tudni uralni! Ráadásul túl veszélyesek is…
Mindenesetre nem az ő dolga, hogy bírálja az Uralkodó tetteit. Valószínűleg az úgynevezett Vongok ellen akarja bevetni ezeket az undorító dögöket. Domo Nagyúr biccentett majd távozott, Eshter Kisasszony pedig, -ahogy a Birodalmi Hivatalban nevezték-, lassan elindult az egyik különleges biztonsági óvintézkedéssekkel ellátott földalatti laborba. A csinos fiatal lány beszállt az egyik turboliftbe, majd benyomta úti céljának gombját, vagyis a kettes számú laboratórium, feliratot viselő kapcsolót.
Miután kiszállt a liftből, a lány alaposan körülnézett, a rideg steril duracél falak, valamint a hófehér csempét megvilágító lámpák kékes fénye, egyfajta rideg és könyörtelen atmoszférával látta el a labort. Középen mint valami üvegkoporsó sorozat, hiberkamrák voltak elhelyezve, pontosan hat darab. A kamrákban alvó emberek, nem voltak tudatában a Doktornő érkezésének, ahogy a rájuk váró borzalmaknak sem...Eshter belépett a labor egyik sarkán elhelyezkedő biztonsági kamrába, amelyből egy ajtó vezetett a kutató komplexum belsejébe ha esetleg probléma adódott volna. A kis kamra belsejében egy kapcsolópanel helyezkedett el, a labor agya, vagyis vezérlő számítógépe. Eshter aktivált egy kapcsolót, majd a panelen elhelyezkedő mikrofonba beszélt.
-Kettes fázis! -mondta, miközben figyelemmel kísérte a kamra plasztik ablakán keresztül, a soron következő eseményeket.
A hiberkamrák előtt furcsa ovális alakú, tojásszerű valamik helyezkedtek el. Amint Eshter kimondta azt hogy kettes fázis, a hiberkamrák ajtajai felnyíltak és az eddig alvó emberek lassan mozgolódni kezdtek, ahogy az ébresztő fázis beindult. Ezzel egy időben, mint egy óraműpontossággal, a tojás szerű valamik felszíne vibrálni kezdett majd furcsán áttetszővé váltak, láthatóvá téve a tojások tartalmát, valamilyen furcsa pókszerű lényeket. Aztán a tojások teteje hirtelen felnyílt. Egy-két másodpercig semmi különös nem történt.
Eshter azonban már tudta mi fog történni és egész testében remegett az undortól.
Hirtelen a tojásokból a pókszerű lények, a hiberkamrában lassan éledő emberekre ugrottak és az arcukra tapadva teljesítették be áldozataik sorsát...a szaporodási fázis megkezdődött. Az áldozatok görcsösen rángatóztak egy darabig, majd izmaik hirtelen elernyedtek, feladva a küzdelmet…
Az Erő legyen irgalmas hozzánk, gondolta Eshter undorodva, miközben a történéseket figyelte...
„Nem tudhattuk mit szabadítunk el. Maga a BORZALOM jött el hozzánk, és mi voltunk azok akik megidéztük...az emberek...a halott gyerekek arca mai napig előttem van...” (Részlet Dr. Esther von Klanart naplójából. Az Incidens függelék!)
|
|
|
Post by sithlord on Dec 30, 2014 11:46:59 GMT 1
Egy nappal később, ugyanabban a laborban de ezúttal Domo Nagyúr társaságában, Eshter megtekintette a következő fázist...A hiberkamrákban fekvő emberek arcáról a pókszerű lények hirtelen lehullottak a padlóra, láthatólag élettelenné váltak, amiről elszürkülő színük is tanúskodott. -És most kisasszony? -kérdezte az erőtérrel védett biztonságos megfigyelő kamrában tartózkodó Domo Nagyúr. Eshter egész testét rázta az undor amikor a következő fázis során várható történésekre gondolt. -Nemsokára Nagyúr...nemsokára… -mondta a lány halkan. Egy félóra elteltével az eszméletlen testek mellkasánál valami furcsa dolog játszódott le...Hirtelen mintha valami mozgolódni kezdett volna...odabent. Erős fájdalommal járhatott, mert a szerencsétlen áldozatok feleszméltek és bár torkuk szakadtából sikítottak, többet nem tehettek ugyanis gondosan le voltak szíjazva és kötözve...Sikoltásuk rémes volt úgyhogy Eshter be akarta kapcsolni a hangszigetelést...azonban a Nagyúr nem engedte. -Hallgassa csak kisasszony! -mondta sátáni vigyorral az arcán a Sith. Majd megragadta a lány csuklóját. -Érezze a mámorító hatalmat! Mi uraljuk ezeket a pondrókat! -Eshter ki akart szabadulni az erős fogásból de nem tudott. Domo Nagyúr mindig is jelezte, hogy igencsak tetszik neki a fiatal és csinos leányzó. Eshter szíve azonban már másé volt… Ráadásul nagyon nem tetszett neki ez az undorító, nyálkás hüllőre emlékeztető figura, viszolygott ha csak hozzáért… -Engedjen el maga idióta kretén!! -a lányból felszakadó gyűlölet hullám még a Sithet is meglepte így elengedte. Arcán azonban gyilkos indulat jelent meg. -Vigyázz a szádra te ostoba picsa! -a Sith hangja gyűlölettől remegett. – Különben én tömöm be, hiába vagy az Uralkodó üdvöskéje! – ennél többet azonban nem tett, a folyamat ami a laborban zajlott éppen, jobban lekötötte. Az áldozatok mellkasa kirobbant és apró, undorító kígyószerű valamik jelentek meg az áldozatok testén, majd bőszen lakmározni kezdtek áldozataik testéből. Hangos vinnyogás és fülsértő csámcsogó zajok kíséretében az „újszülöttek” táplálkoztak… Egy órával később, Sith rohamosztagosok, valamint laborosok összefogdosták a lényeket és a bolygó egyik hermetikusan izolált részén szabadon engedték őket. Ezen a részen börtönre ítélt kényszermunkások termelték ki a bolygó gazdag odonit teléreit, most azonban mást célt fognak betölteni a puszta bányászaton kívül. Áldozattá válnak és ők szolgáltatják a táplálékot a boly számára, amit a Rovarkirálynő hamarosan létre fog hozni. Az elítéltek 300 fős létszáma hamarosan megfogyatkozik majd… „Miután a bolygó börtöntelepét hermetikusan izoláltuk és védő erőtérrel vettük körül, megkezdődött a Boly létrehozásának fázisa. A rabokat szántuk eledelül és kísérleti nyúlnak ehhez a kísérlethez. Ki gondolta volna, hogy vannak közöttük NEM közönséges rabok. A Pokol szabadult ránk...” (Dr. Eshter von Klanart naplója, az Incidens.)
|
|