|
Post by Haruhi on Nov 30, 2014 10:18:05 GMT 1
A Croni Mandátum - avagy napjainkban egyre gyakrabban használt régi nevén, a Cron Királyság - székesvilága, immáron huszonhét évezred óta. A bolygó és a királyság sorsa szorosan összefonódik, így az itteni embereket a múltban számos megpróbáltatás érte már. XIII. Xer és fia, a hírhedt Xim idején Cron virágkorát élte, a Despota bukása és az elűzött dinasztia visszatérése után azonban ezer évig a rivalizáló tioni államok között küzdött megmaradásáért, s leginkább a huttok szeszélyeinek volt kitéve, mígnem ismét változott a szél. Ugyan a királyságot is megnyerte magának Desevro és Tion Tiszteletreméltó Uniója a Köztársaság ellen indított inváziójához, a százéves Tioni Háború derekán az akkori király jobbnak látta hátbadöfni addigi szövetségeseit, s mindazok ellenére hogy ennek köszönhetően területének nagy része Chandaar ellen fordult, végül megfogyatkozva, de legalább a győztes oldalon állva önszántából és számos kedvezménnyel lépett be a Köztársaság tagállamai közé. Az új Aranykor felölelte az elkövetkező huszonháromezer évet, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a Klónháborúkig, mikor ugyan a Tioni Határrendezés helyreállította a királyság egykori határainak nagy részét, mint a Croni Mandátum, nehezen lehetett elmondani hogy egykori Konföderációs világként Chandaar nagymértékű függetlenségnek örvendhetett. XXIII. Robeir király egészen annak bukásáig hűséges maradt a Birodalomhoz, ám azt követő revitalizációs törekvéseinek gátat vetett a Hadurak Kora, majd a pusztító Yuuzhan Vong invázió, melyből úgy tartják a király máig sem szedte össze magát. Habár jelenleg a szektor legerősebb flottájának és hadseregének birtokosa, a reszurgens Cron Királyság belső tanácstalansággal és rá leselkedő tioni szomszédaival néz farkasszemet, s még messzebb a világűr sötétjéből más erők is figyelnek, várva hogy az utolsó legitim állam összeroppanjon, vagy arra kényszerüljön, hogy külső segítséget keressen.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 30, 2015 1:18:19 GMT 1
Öt hónappal ezelőttKét ember állt a régen mindig nyüzsgő fogadóteremben, a jobb idők fénye már csupán a berendezési tárgyakon csillant vissza. Régi bálokról meséltek azok, mikor a Csillaghalmaz minden szegletéből és azon túlról érkezett vendégek töltötték meg a palota folyosóit és csarnokait. E festői hegyek között álló komplexum távol volt a nyüzsgő Ambariltól, mely még csupán alig lélegzett fel a szmogfelhőkből melyek nem is olyan rég oly jellemzőek voltak a bolygóra, most is friss emlékként élve milliárdokban. A csend mindössze egyetlen pillanatig honolt idebent, de olyvást tűnt mintha egy örökkévalóság lett volna ez a rövid idő is, ahogy a tábornok a koronaherceg gondolatait próbálta fürkészni, miközben amaz tekintete a mennyezeten csüngött, s kezében egy tőrt forgatott. Mire a pillanat elszállt, rá kellett ébrednie hogy nem maradt ideje hogy elmélkedjen azon, merre jártak épp felettese lelki szemei. A koronaherceg... egykor nem hitte volna hogy ily gyakran fogja találni magát jelenlétében, ő egy olyan személy volt kire valamennyien felnéztek ha egyszer már találkoztak vele, karizmatikus volt, egy bástya mely zavaros tengerek fölé tornyosult, s olyan mint mintha maga is egy külön világ lett volna, rejtélyes és kiismerhetetlen, egy kőszikla, ami mégsem rideg? Leírhatták egyáltalán ezek a szavak? Nem volt költő hogy e kérdést megválaszolhassa - Hallgatom, Tábornok - törte meg végül a hang, melyből hiányzott bármiféle sürgetés vagy türelmetlenség, mégis merev vigyázzba vágta magát, s csupán nehezen sikerült elengednie magát, a koronaherceg tőrének apró intésére, melynek jelentését már volt ideje megtanulni. Így tett hát, mély, hangtalan lélegzetet vett, majd leküzdve felettese által keltett feszültségét engedett, s fejét teljesen az ő irányába fordította. Még szerencse - gondolta - hogy ami elméje nem tükröződött arcvonásain, melynek talán sok mindent köszönhetett, amit eddig a Királyság szolgálatában elért. De gondolatait itt le is fékezte, nem engedhette meg magának hogy tovább várakoztassa a koronaherceget. - Felsé... - kezdett bele, de rögvest kijavította magát, túl könnyen állt a szó ajkaira, pedig tudta hogy amaz nem kedvelte a megszólítást ilyen körülmények között - Uram, sajnálattal közlöm, hogy erőink a Határvidékről visszavonulásra kényszerültek az Argai Front szektorainak vonalán túlra. Az ellenség eddig nem látott technológiai fölénnyel rendelkezik, előrenyomulása az Indrexu-útvonalon a védelmünk jelenlegi állapotának fényében nem lehetséges, továbbá a nyugati Keldrath-szektorból két évvel ezelőtt megszerzett területeink közűl Garland Tábornoknak fel kellett adnia az Eredenn és Clariv rendszerek között elterülő vidéket, hogy a Kaon Frontot megerősíthesse. Véleményem szerint, erői elégtelenek az agresszió feltartóztatására, de az úton levő erősítés itt képes lehet megfordítani a helyzetet... A jelentősebb eddig független tioni világok közűl Abraxin, Rudrig és Argoon szintén a Hegemónia kezére kerültek, míg közte és a Desevro irányítása alatt álló szektorok között nem történt fegyveres konfliktus. Ha szabad megjegyeznem, Judah Tébornok főparancsnoksága alatt az ellenség nem lephetett volna meg és szoríthatta volna vissza erőinketÚjabb csend, a koronaherceg tekintete most sem mozdult félre a távoli képekről, melyeket maga előtt láthatott, arca sem rezzent, mindössze keze mozdult meg hogy tőre pengéjét most vállán pihentesse meg. Ez a némaság elég volt ahhoz, hogy a tábornokba folytsa a szót, képtelen volt mentegetőzésre vagy a helyzet jobb színben való feltüntetésére. Tény volt, hogy Judah Tábornok rezignációja óta a katonai hierarchia az alapjaiban rengett meg, a koronaherceg pedig nem lehetett ott mindenütt ahol éppen szükség lett volna rá, mert hogy ki más képviselhette a rendet manapság a Királyságban? - Tábornok - szólalt meg, ismét ő törve meg a néma csendet - értékelem, hogy katonai kudarcainkért vállalja a felelősséget, ugyanakkor nem fogadhatom el eme álláspontját önön képességeivel kapcsolatosan...Nem hitt fülének, mindössze ennyit mondott erőinek visszavonulásáról és világok elestéről? Képtelenség lett volna, meggyőződése volt... - Uram - szólalt meg határozottan - nem rendelkezem elegendő tapasztalattal pozíciómban, veszteségeim meghaladják más frontokét, úgy vélem idősebb, tapasztaltabb vezetőségi tisztet kellene a helyemre tennie!- Javaslatát megfontolásra vettem és elutasítom - érkezett az ellentmondást nem tűrő, halk válasz - az ön erői jóval keményebb és koncentráltabb offenzívával kellett felvenniük a harcot, már csupán ezt is figyelembe véve aligha tett meg kevesebbet, mint például Garland Tábornok. Jó okkal helyeztem pozíciójába, fegyelmezett parancsnok, az ön alatt szolgáló katonák lojálisan követik, meglátásai pedig helytállóak... leszámítva, ha önmagáról van szó. Talán ezért is hangzott úgy, mintha valamit nem említett volna meg a harcokkal kapcsolatosan... a kaoni helyzetről van személyes észrevétele netalán?Bár nem látszott rajta most sem, a Tábornok gombócot érzett torkában. Ha valóban jó meglátásai is voltak, fényévekre le voltak maradva azokhoz képest, melyekkel a koronaherceg büszkélkedhetett volna, ha olyan ember lett volna. Jelenleg véghetetlenül ostobának érezte magát, hogyan is gondolhatta hogy nem fogja észrevenni, ha visszatartja balsejtelmeit? Nem szabadkozhatott, nem burkolózhatott a csend homályába, a koronaherceg nem érdemelt kevesebbet a tiszteletnél, s ha nem beszél őszintén, tiszteletlenséget követ el vele szemben... nem tehetett ilyesmit. - Engedelmével, Uram - válaszolta hát - a Kaon védelme valóban elégséges lesz, mikor az erősítés megérkezik, azonban... a Kaon és Clarivv között létezik egy elhanyagolt hiperűrútvonal, mely Avrium világának fennhatósága alatt áll.- Ó igen, emlékszem, a Liannai Egyezmény által nem militáns, semlegesnek nyilvánított rendszer. Igazam van?- Igen, uram... - bólintott, s tudta hogy neki kell folytatnia - úgy gondolom, amennyiben a rendszer politikai helyzete megváltozna, tökéletes kiindulópontja lenne bármely félnek a másik támadására. Ami minket illet, az erősítéssel sem lennénk képesek megfelelő védelemmel ellátni azt az útvonalat is.- Értem, mit gondol, a Hegemón erői mit tennének ebben a helyzetben?- ... Amennyiben az ő helyzetükben lennék, keresném az alkalmat a rendszeren való szabad átvonulás legitimitásának megtalálására... azonban, Tioni vezetők nagyobb egyezményeket is felrúgtak az elmúlt években, mint a kétszáz éves Liannai Egyezmény, s a háború közepette aligha keltene nagyobb felháborodást, ha a Hegemónia az átvonulási engedély elutasítása esetén megszállná a rendszert, főleg annak tudatában hogy mi nem vagyunk abban a helyzetben hogy ugyanezt megtehessük. Az alapján, amit Thuv Shinevről tudok, kétlem hogy kihagyja ezt a lehetőséget... mindössze idő kérdése- Tehát Kaon így két tűz közé kerülne - merengett a hallottakon a koronaherceg, de a tábornok úgy vélte, nem lepődött meg - Meggondoltam magam parancsnokságával kapcsolatban, Tábornok. Egy titkos különítményt alakítok az Avrium rendszer határának megfigyelésére, melyet ön fog vezetni. Egy cirkálóból fog állni, így legalább megtudhatjuk, valóban aktuális e a veszély- Uram? - lepődött meg, valóban komolyan venné a koronaherceg az ő aggályait? - Jól hallota, Tábornok, három napon belül a különítmény állománya az ön rendelkezésére fog állniHárom nap, nem több, s ismét alig hitt saját füleinek. Valóban ő lehetett az egyetlen ember Cronban aki még mindig tudta, mit tesz és miért, hiszen vele szemben ő mindössze egy katona volt, a katonák csak a dolgukat tették: követték a parancsaikat, amennyire tőlük tellett. Gondolatai már új feladata körül keringtek, nem tudva még akkor, mi várt vajon rá *** vételközpont: Eredenn Kom Relé BH-07 ... forrás: Avrium ... kódolás: nincs ... forma: hang és képanyag ... inicializálás 8% 31% 74% 97% 100% ... lejátszás ... hiba: háttérzaj okozta minőségromlás... háttérzaj kiszűrése: ok ... lejátszás ... - Itt Dolier miniszter Avrium Szabadállam képviseletében, szuverén államunkat provokálatlan agresszió érte! Fővárosunkat csatahajó bombázza, bolygónk felszínére megszálló erők érkeznek, önvédelmi erőink képtelenek felvenni a harcot! Kérem... khm, kérjük a Lianna Konvenció államait, küldjenek segítséget népünknek! Egyedül nincs... ... hiba: háttérzaj okozta minőségromlás... hiba: háttérzaj nem szűrhető ki... képi anyag vége ... hanganyag vége
|
|
|
Post by Haruhi von Zweikat on May 28, 2020 17:41:08 GMT 1
Valahányszor kitekintett az ambarili éjszakába, újból és újból nem győzött betelni a látvánnyal. A reggeltől elkezdve egészen az éj kapujáig lehetett fényezni és ecsetelni, hogy e világ a fullasztó ipartégelyből oly rövid idő alatt Tion tényleges ékkövévé vált, s egy cseppet sem lett volna túlzás. Még az elmúlt évek zűrzavara és kilátástalansága sem volt képes megtörni azt, amit a Vong háborúk óta sikerült elérniük. Volt is benne némi irónia, hogy eme nagy konfliktus kellett ahhoz, hogy a technológia bélsarától mételyes világból az és a természet eme ritka egyensúlya szülessen meg, mely ha ugyan egyedül eme szempontból is csupán, de a méltatlanságba alázta Coruscantet. Itt az összenőtt városok megalopoliszában ismét valódi volt a zöld, melyet a világűrből is látni lehetett, s ez nem volt egészen új-keletű A tionisták számára mi sem volt tökéletesebb bizonyossága eszméiknek, holott megvalósításához annak idején semmiféle közük nem volt. Ha belegondolt, hogy nem is oly rég még azt a Xer nevű "Autokratort" - ahogy akkor hívták - éltették, s aki a status quo visszatérése derekán egyszerűen eltűnt a mélyűrbe, ahonnan azelőtt hasonlóképp előlépett... hát, nehezen tudta megérteni gondolkodásmódjukat, azt leszámítva ha semmi mások nem, mindenképp opportunisták voltak, ha ideálokat kellett vallani. Igaz, nem saját munkájukként emelték ki, hanem minden tioni eredményeként, melynek hála minden másban is oly népszerűséget szereztek meg, hogy Cron tárt karokkal fogadta be őket Thuv Shinev bukása után. Bár a Shinev név így is közéjük férkőzött Nistor Shinev személyében, s kétség nem volt hogy házának általa szült oldalágában volt némi megbízhatóság. Nem is tévedtek volna el gondolatai ennyire, ha nem Rinna Shinev Alez... öm, Ezredes kapott volna ily fontos megbízatást. Az Altábornyagy tűnődve vizslatta a Koronaherceg arcvonásait, ki még most is, hogy apja csupán névleg uralkodott már Cron fölött, ragaszkodott továbbra is eme alul-minősítő titulusához Miért bízott meg ennyire abban a nőben, ki "imént" még oly közel állt nagybátyjához? Oly más világ volt ez a szerény férfiember, ki egyetlen gyermeke születése, s asszonya halála évfordulóján mindig ott állt nyughelye felett, s egyetlen szál, egyszerű virágot hagyott hátra. Óh, hányszor tárult már eléje eme meghitt látvány, eme hű, alázatos tette mely csupán egy volt a sok közűl, melyért oly nagyra tartotta mindenki... legalábbis, sok mindenki... elvégre, nem volt kétség hogy még egy hozzá hasonló egyéniségnek is megvoltak az ellenlábasai. S épp ezért... miért egy Shinevre bízta rá törékeny lánygyermeke épségét... ...törékeny... voltak szóbeszédek a gyermekről, hogy a harcok közepette életére törtek és ugyan meghiúsult a merénylet, magának a leánynak valami részese volt mindebben. Hisz oly furcsa, szótlan kis lény volt, na igen... atyja sem volt egy éppenséggel bőbeszédű férfi, ugyanakkor... talán, éppen ez is volt ebben annyira leheng... megnyerő... oly sok mindenki számára... ... ... - Felség... - közölte vele - Shinev Ezredes ezekben a pillanatokban indul útnak... ideje önnek is, a siklója várja önt...- Kételkedik bennem, Altábornagy? - tekintett rá a Koronaherceg, bíbor tekintete átütötte minden szellemi védelmét, melyet magáénak vallott - H-hogyan, Felség...? - kérdezett rá megállíthatatlan ösztönösséggel. mielőtt még valami ésszerű választ fontolhatott volna meg. Amaz jóízűen felkuncogott, visszafogott hahotája egy földhözragadt világ tavaszi pagonyaira emlékeztette, hol arcát cirógatta a szél... ISTENEK, hol jártak gondolatai? S a Koronaherceg szelíd mosolya olyan volt, mint aki előtt az univerzumnak semmilyen titka nem volt... Istenek! - Nem, Felség! - vágta rá - Ha ez vigasztalja, bizonyosabb lennék, amennyiben az ön kezében lenne lányom biztonsága. Ugyanakkor kötelessége mellém szólítja, s ennek legegyszerűbb oka, hogy jelenleg itt van a legnagyobb szükség önre. Induljunk hát!- Uram... igenis, Felség! - tisztelgett engedelmesen, ám feszengett. Most is azon érzés kerülgette, hogy a Koronaherceg a veséjébe látott, s iménti kérdése mindössze újabb tréfa volt csupán... Mert hogy az volt, bizonyosan tudta, hogy nem voltak kétségei személyét illetően... igaz...?
|
|
|
Post by Enz on Sept 10, 2020 20:20:44 GMT 1
Rinna Shinev, az új egyesített Tioni Véderő ezredese egykedvűen, de maximális professzionalizmussal ellenőrizte saját és osztaga fegyverzetét, valamint a hajót, amivel hamarosan útnak fognak indulni. Nem sok kedvet érzett munkája iránt, de a tőle elvárhatót kérdés nélkül megtette. Fiatal kora ellenére nagy terhek nyomták a vállát, elvégre az alig egy éve véget ért tioni polgárháborúban jelentős szerepe volt. Ahogy Desevro Xer autokrata távozásával a tionisták ölébe hullott, Ras marsall titkos alkut kötött az ifjú Evrar croni koronaherceggel: félreállítják az útból az őrült XXIII. Robeir királyt, majd egy zászló alatt egyesítik Tiont, a monarchia és a tionisták megosztott uralma alatt. A találkozó megakadályozására odaküldött apja, Nistor Shinev is csatlakozott ehhez az összeesküvéshez erőivel, így Rinnát azonnal házi őrizetbe helyeztette nagybátyja, Thuv. Ugyanakkor nem számolt azzal, hogy Rhia, tulajdon lánya egy óvatlan pillanatban kiszabadítja őt, majd titokban a hapan parancsnokságra kíséri. Itt Rinna meg tudta győzni Tiaena Chiát, hogy támogassa az akkor már Jaminere-t támadó erőket, ahol a hármas szövetség erői álltak szemben a Hegemóniáéval. Kiszabadított embereiből álló egysége volt az, amely a csata egyik kritikus pillanatában sikeresen elfogta a Hegemónia teljes vezérkarát, míg maga Thuv alig tudott elmenekülni. Az ellenállás percek alatt omlott össze, így jóval kevesebb vérontással ért véget a harc, mintha mindkét fél a végsőkig küzd. Thuv egészen addig nem adta fel, míg egy robbanásban súlyosan meg nem sérült. Rinna kérése az volt, hogy ne legyenek véres megtorlások, így a legfontosabb vezetők, mint nagybátyja, egyszerűen fogságba kerültek. Apja, Nistor lett Jaminere és környéke új vezetője, azonban számos területet Cronhoz vagy a tionistákhoz hű vezetők kaptak meg. Nem sokkal a csata után a triumvirátus kikiáltotta az új Tioni Uniót, majd Evrar herceg erőivel visszatért Cronra, és megbuktatta Robeiir királyt. Evrar lett az új Unió Régense, amelynek trónját a Cron-ház kapta, míg az alsóbb szinteken a tionisták gyakorolták a hatalmat, miközben Ras marsall megkapta a miniszterelnökséget.
Ugyan Rinna tettei új esélyt adtak Tion számára az újrakezdésre, sok egykori hegemóniabeli fegyvertársa árulónak tartotta, ugyanis a csata egészen addig a pontig nem dőlt el véglegesen, amíg ő le nem fejezte a hadvezetést. Mondani sem kell, hogy Thuv Shinev megmaradt hívei több alkalommal akarták már meggyilkolni. Árulása jelének tartották azt is, hogy ezredessé lépett elő - amit ő ugyan megpróbált visszautasítani, eredmény nélkül -, és hogy az Unió egyik új kitüntetésére is előterjesztették - amit azonban sikeresen elhárított -. Ő sosem látta magát hősként, csak olyasvalakiként, aki megtette azt, amit abban a pillanatban Tion népeinek érdeke megkövetelt, és véget vetett a véres polgárháborúban. Ráadásul fájdalmas veszteséget jelentett számára az, hogy unokatestvére, Rhia egyszerűen eltűnt a csatában, és minden keresés bevetése ellenére sem került elő, se élve, se holtan. Hogy maga mögött hagyhassa ezt az egész helyzetet, kapva kapott azon az alkalmon, amikor az ide látogató Charis király- és császárnő annyira megkedvelte, hogy tioni összekötőnek kérette magához Hapesre. Elképedve tapasztalta, hogy olyan pletykák kaptak szárnyra, miszerint a királynő az ágyát is megosztja vele, ugyanakkor ilyesmire sosem került sor. Jó pár hónapig itt teljesített szolgálatot, azonban végül apja visszahívta őt Tionba. Nistort aggasztotta a tionisták növekvő hatalma és befolyása - mindenhol az ő fekete inges pártfunkcionáriusaik ültek lassan, így szüksége volt arra, hogy megbízható emberei legyenek a fegyveres erőknél. Rinna így hát visszatért, és újra a Véderő különleges erőinek egyenruháját öltötte magára.
Most pedig nem mást kellett elkísérnie, mint a Régens egyetlen szeretett lányát, Lysse hercegnőt. Maga az egész út politikai volt: a Tioni Egyesítés Múzeumának avatására hívták meg az uralkodócsaládot, ám Evrar herceg nem akarta személyesen képviseltetni magát, így aztán lányát küldte maga helyett. Természetesen más hivatalos programot kellett kreálni a távolmaradása okául, így aztán a határvédelmi erőkhöz utazik hűséges altábornagyával, hogy az ottani hadgyakorlatot megtekintse. A kísérettel pedig őt bízta meg, miután apja biztosította arról a herceget, hogy ez a legjobb megoldás. Nyolc ember, ennyit kapott, hogy a hercegnőt biztosítsa. A király yacht, amellyel útnak indítottak, mintegy nyolcvan méteres volt: tíz méterenként egy ember. Remélte, hogy ez végig egy protokolláris küldetés marad, ugyanis ellenkező esetben nem szavatolhatta a hercegnő biztonságát. Kíséretként csak két vadászgépet kaptak: a kormányzat erőteljesen kommunikálta azt, hogy az új Tion már teljesen biztonságos, így magától értetődő módon a hercegnőt se kísérhette egy flotta. - A politika mindig csak a szart csinálja - motyogta maga elé. - Ezredes? - pillantott rá az egyik katona, de ő csak legyintett. - Lysse hercegnő megérkezett - jelentette be az egyik kezelő. Ők is körülbelül féltucatnyian voltak melléjük, de a királyi ház saját szolgálatában álltak, nem hivatásos katonák voltak. A fiatal hercegnő a rá jellemző némaságba burkolózva, céltudatos léptekkel tartott feléjük. Apja-lánya, futott át az agyán. Evrar régenst is sokan tartották mogorva, csendes embernek, aki csak akkor beszélt, ha muszáj volt neki. - Hercegnő - hajolt meg enyhén Rinna. - Úgy értesültem, maga fog engem kísérni az úton - jelentette ki. Nyomában egy nő követte, bizonyára a nevelője, mint Elaiza volt Rhiának, valamint az útra szánt ingóságait egy repulzoros szánon hozta utánuk egy szolga. - Felséged jól értesült - felelte az ezredes. - Kérem, működjön együtt velünk az úton. Az ön biztonsága érdekében. - Válogassa meg a szavait! - lépett előrébb a nevelő. - Ő itt Lysse Cron hercegnő, a Cron-ház örököse! - Én pedig Rinna Shinev vagyok, aki a maguk biztonságáért felel - válaszolta a lány, akinek nem volt sok kedve vitatkozni. - Nyugodjon meg, Ysbeau néni - fogta meg a dühös nevelő karját a hercegnő. - A parancsnok csak jót akar. És bizonyára tapasztaltabb, mint mi. Nem szeretnénk, hogy a korábbi történések megismétlődjenek. - Igaza van, felség - hajtott rögtön fejet akarata előtt a nő. Úgy tűnik a fiatal lány apja politikai vénájából is sokat örökölt. - A gondjaira bízzuk magunkat - tette még hozzá, egyenesen Rinnának címezve, aki beleegyezően bólintott. Ysbeau, akinek letörték ambícióit, most a házi szolgát kezdte traktálni azzal, hogy melyik csomagot hova helyezze, miközben Rinna az utolsó eligazítást tartotta az őrségnek. Alig húsz perc múlva máris indulásra készen álltak, ő pedig kiadta a parancsot az indulásra.
A Glory of Cron elhagyta a felszínen lévő hangárt, majd az űr felé vette az irányt, és nemsokára vadászkíséretével együtt a hiperűrbe lépett. A parancsnokság öt ellenőrzőpontot jelölt ki, ahol friss kísérőket kaptak, valamint ellenőrizték azt, hogy nem esett-e bármiféle bajuk. Rutin küldetésnek ígérkezett. Rinna azért éber maradt, és az ugrást követően elment, hogy személyesen ellenőrizze vendégük kényelmét, aki a hajó közepén kialakított hálókörletben kapott helyet. Hátul volt a hajtómű és a generátorok, míg elől a pilótafülke, az őrség és a személyzet körletei. Szolidan kopogtatott, majd amikor nem jött válasz, belépett. A hercegnő épp az egyik fotelben ült, miközben Ysbeau továbbra is szolgát traktálta. Úgy tűnik minden nevelőnő ilyen fontoskodó. - Mit zavar minket? - fordult hirtelen felé a nő, mire ő megköszörülte a torkát. - Csak jöttem megnézni, minden rendben van-e - közölte egyszerűen. - Igen, rendben van. Most már békén hagyhat minket! - jelentette ki, mire Rinna bólintott, majd hátrébb lépett. Mielőtt azonban bezárta volna az ajtót, hallotta még a hercegnő hangját. - Köszönjük, hogy gondolt ránk - közölte vele a fiatal lány. Életkorához képest meglehetősen bölcs volt. Ahogy az ajtó lezárult, Rinna kifújta a levegőt. Remélte ezzel a fontoskodó nővel már csak akkor kell bajlódnia, ha vége az útnak, és lekíséri őket a hajójáról.
|
|
|
Post by Haruhi von Zweikat on Sept 12, 2020 13:05:33 GMT 1
- A májvész enné meg - futtatott le egy diagnosztikát a pilóta, egy harmincas éveiben járó férfi, mialatt másodpilótájának panaszkodott - még egy megálló és ha mindegyiknél ennyi időt vesztegetünk el, reggel lesz a platformon, mire letesszük a gépet. Utálom a reggeleket, minden kantinban takarítanak Mellette egy nagy termetű humanoid terpeszkedett a másodpilóta székében, ami láthatóan éppen hogy elbírta még a súlyát. Nem illett a képbe egy emberekkel megrakott csillaghajón, még kevésbé egy croni királyi yachton - Hát én is legurítanék már egykét Koréliait, de túlélem még pár napig - bökte vissza a másik, aki az ablakon bámult kifelé
- Undorító dolgokat iszol, meg kell mondjam - fintorodott el a pilóta - Azt hittem az olyan kaliberűek mint te a legdrágább dolgokat hajkurásszák, erre Koréliai sör? - Milyen a kaliberem? - nézett le rá az, olyasképp ráncolva homlokát, mint amikor egy ember vonja fel a szemöldökét - Úgy nézek ki mint aki kreditet fingik? - Nem, viszont kétlem hogy üres lenne a zsebe annak, aki fél Tion blokádjain jutott át a királyi ékszerekkel, miután visszalopta Thuv Shinevtől! Azt gondolnám, hogy a királyi család nem volna ilyesmiért hálátlan, szóval kíváncsi lennék hol verted el így a jutalmát...
- Először: nem én loptam vissza őket, csak leszállítottam, másodszor meg: nem vertem el, szívességért csináltam. Ha nem robbant volna le a hajóm, most nem lennék itt, de pont kapóra jött hogy errefelé voltam. Így hát behajtottam a szívességet és mivel időbe telik helyre pofozni a bárkámat, a herceg megkért hogy ugorjak be, mert kidőlt valami másodpilótája. Most meg itt vagyok - Hát, én többet kértem volna egy szívességért, a helyedben én már egy trópusi tengerparton terpeszkednék és élvezném az életet! - Inkább rohadok egy rozoga teknőben a csillagok között, mint valami játszótéren csináljam a semmit - Nos, én maradok az álmaimnál a napsütötte partokról és ringatózó fákról - tudta le a témát a pilóta, s kuncogott az egész - örökké csak hajózni fel-alá a galaxisban nem hangzik túl meggyőzően, mint idilli jövőkép - Nem? Pedig engem meggyőző fickónak tartanak - Kitalálom, a vigyor teszi? - a pilóta sóhajtott és merthogy az amúgy is költőinek szánt kérdésére nem érkezett válasz, hátradőlt a székében A következő pillanatban a hajó kilépett a hipertérből. Először csak egymásra néztek, majd rögvest a műszerfalra tapadtak a meglepetés okait keresve, mely feladatot a pilóta végül társára hagyta, hogy aktiválja a belső komrendszert. Megköszörülte torkát
"Itt a pilótafülke a biztonságiaknak! Nem tervezett kilépés a hipertérből, ismétlem: nem tervezett kilépés a hipertérből!" A pilóta szavaira rögvest félbeszakította aktuális feladatait és a folyosóra vezető ajtó felé sietett, hogy mihamarabb felkeresse a férfit és követhesse a fejleményeket. Mivel nem jött más üzenet, minden bizonnyal nem volt még további jelentenivalójuk, ugyanakkor ez bármelyik pillanatban megváltozhatott és ilyenkor a pilótafülkében tartózkodni egyet jelentett a lehető leggyorsabb reakcióval az újabb váratlan dolgokra. Terve azonban hamar megdőlt, mivel alig tett meg néhány lépést a folyosón, Ysbeau állta el az útját vérben forgó szemekkel és... vádló ujjrázással - Mit jelentsen ez, mi az hogy nem tervezett??? - rontott neki szavaival és nem mozdult előle - Ugye nem a maga keze van ebben a dologban??? Mit tervez?? Most rögvest... Hirtelen kitörése azonban ugyanolyan hamar ért véget, mint ahogy elkezdődött: mondatát félbehagyta, megtántorodott, majd eszméletlenül rogyott a padlóra. Néhány lépésre mögötte a hercegnő torpant meg, s egy másodpercig riadtan merett nevelőnőjére, majd Rinnara nézett - Ó... Ysbeau néni nehezen birkózik meg a feszültséggel... - mondta aggodalmasan, bár mintha lett volna egy pillanatnyi komiszság abban, ahogy mondta - le kell fektetni! De én... mit javasol, mit tegyek? A lakosztály felől két szolgáló sietett feléjük, valószínűleg csak imént tűnt fel nekik, hogy a hercegnő és nevelője nem voltak ott
|
|
|
Post by Enz on Sept 12, 2020 15:07:10 GMT 1
- A lakosztályába kell vinni! - jelentette ki Rinna a rá jellemző katonás, pattogó hangon, majd a személyzet két tagjára pillantott. - Mit bámészkodnak ott? Vigyék be a lakosztályba! - Igenis - húzták ki magukat, majd sietve a nevelőhöz mentek, hogy felnyalábolják. - Rendben lesz a nevelője, felség? - kérdezte, mire ő némán bólintott. - Térjen vissza a lakosztályába. Addig én megnézem miről van itt szó! Azzal döngő léptekkel a pilótafülkéhez indult, miközben emberei már mind talpon voltak, hogy felkészüljenek egy esetleges behatolásra. Ez az egész út teljes titok kellett volna, hogy legyen? Vajon hol hibázhatott? Cikáztak a gondolatok a fejében, de most félre kellett tennie ezt. Ráér majd analizálni a dolgokat, ha vége ennek az egésznek és biztonságosan megérkeztek Desevrora. A fülkébe lépve rögtön észrevette az aggodalmas képű pilótát, illetve a lila bőrű melák másodpilótát, aki most épp egy ősi módszerrel próbálta megjavítani a hajót: méretes csapásokkal a műszerfalra. - Mi a fene folyik itt? - kérdezte, ugyanakkor hangja megőrizte nyugodtságát. Eleget volt már éles helyzetben ahhoz, hogy ne essen pánikba, még ha az idegességet nem is tudta elnyomni. - Helyzetjelentést! - Leállt a hiperhajtóművünk, naccsá' - közölte a másodpilóta fanyar stílusban. - Ellenőrizték indulás előtt? - szegezte nekik a kérdést, mire a pilóta sűrű bólogatásba kezdett. - Kétszer is! - fogadkozott, és Rinnának nem volt oka rá, hogy őket gyanúsítsa hanyagsággal. De akkor mégis, mi...? - Egy nagyobb ellenséges hajó van előttünk, fregatt! Tucatnyi kisebb célpont... Starviper támadóplatformok. Kalózok! - fejezte be az azonosítást a navigátor a radaron. Rinna elnyomott egy halk káromkodást. - Hívja a kísérőinket! - parancsolta, mire a kommtiszt azonnal eleget tett a kérésnek. - Itt Csillag-1, célpontokat látunk előttünk. Ellenségesek? - jelentkezett be a vezérpilóta. - Igen, azok! - felelte Rinna. - Vettük. Magunkra vonjuk őket, maguk addig törjenek ki. Csillag-1 ki - felelte szűkszavúan a pilóta, majd bontotta a vonalat, és társával együtt kivált az alakzatból, majd egy éles kanyart követően a támadógépek felé indult. Ő is jól tudhatta, hogy ez egy öngyilkos küldetés, amivel csak időt nyerhet nekik, de az idő most a szövetségesük volt. - Küldjenek hátra egy Ximverte szerelőt, most! - adott utasítást Rinna, mire az egyik kezelő kiugrott az üléséből és megindult előre. Rinna a pilótára nézett. - Van ennek a teknőnek valamilyen önvédelmi fegyvere? - Ez egy civil yacht, naccsá' - vette át a szót a másodpilóta. - Nem a frontvonalra tervezték. - Akkor maradjunk olyan távol tőlük, amennyire tudunk. Számítsanak ugrási vektorokat, és... - folytatta az utasítások adását, ám mielőtt befejezhette volna, elállt a szava, ahogy a kalózok fregattja egy sebészi pontosságú mikrougrást hajtott végre, és nem sokkal előttük lépett ki a hiperűrből, betöltve a teljes plexit. A következő pillanatban a kommtiszt idegesen pillantott fel. - Hívnak minket! - jelentette be, mire Rinna intett, hogy kapcsolja. A hang hamarabb jött, mint a kép, ahogy a holokomm életre kelt. - Tioni hajó, itt az Anger of Blacksorrow fregatt kapitánya beszél. Nagy szarban vannak - jelentette be a férfi hanga, és Rinna szemei összeszűkültek. - Ismerem ezt a hangot - motyogta maga elé, aztán a következő pillanatban a férfi arca is megjelent. - Ki itt a... - folytatta volna, de ekkor ő is meglátta a nőt, és kíváncsian pillantott rá, alaposan végigmérve, majd elégedetten nevetett fel. - Nahát, a dacos kis szőke százados, aki egyszer már beleköpött a levesembe. - Azóta már ezredes - húzta ki magát büszkén a nő, mire a férfi újra nevetett. - Nagyszerű, nagyszerű - ismételgette elégedetten Vittorio Blacksorrow, akivel még a polgárháború alatt volt egy kisebb kalandja Leducon, ahol erői nagy részét elpusztította, és ez a fickó is alig menekült el. - Ez egyre jobb! A kis idegesítő szőkeség nem más, mint "Tion Megmentője". Biztos, hogy élve foglak majd el. Na nem a váltságdíj miatt, más terveim vannak veled. - Te mocskos disznó, a puszta kezemmel tekerem ki a nyakad! - fenyegetőzött Rinna. - Mivel, a másfél tucat embereddel? - nevetett újra a fickó. Ebben a pillanatban kinyílt a pilótafülke ajtaja, és a hercegnő akart belépni rajta, de Rinna próbált úgy állni, hogy eltakarja őt előle, úgy tűnik sikertelenül. Vittorio arcára még szélesebb mosoly ült ki. - Tudod, ha rájövök, hogy itt vagy, az önmagában elég lett volna, hogy elkapjam ezt a hajót. De ő, akit sokan "Tion Reménysugarának" hívnak, ő az igazi cseresznye a fagyis pohár tetején - jelentette ki. - Hamarosan személyesen is találkozunk... ezredesem. Azzal bontotta a vonalat, és a következő pillanatban a hajó megrázkódott. - Vonósugár - jelentette ki Rinna úgy, hogy meg sem várta a pilótát. - Mindenki a helyére! Készüljetek fel az átszállók fogadására. Azzal a háta mögött toporgó hercegnő felé fordult, és lehajolt hozzá. - Ne aggódjon, felséged, ha kell, az életünk árán is megvédjük - jelentette ki, majd felkelt. - A legénység is fogjon fegyvert, és... - Nos, ezredes - hallotta a lány hangját, akit nem különösebben hatott meg az, ami körülötte történt. - Talán az életünket is megtarthatjuk. Ha ez a briganti ránk ront, vajon mennyi ideig tudjuk feltartóztatni őket? - Nem tudom - ismerte be. Akárcsak a pilóták, ő is arra készült, hogy az életét ajánlja fel Tionnak és ennek a fiatal hercegnőnek. - Akkor azt hiszem jobb, ha alternatívát keresünk - mutatott rá a fiatal lány. Kora ellenére meglepően bölcs volt. - Elég sok űrruha van itt a raktárban. - Űrruhák? - kérdezte Rinna, majd felcsillant a szeme. - Igen, valóban! Ott harcolhatunk meg velük, ahol nem számítanak ránk!
|
|
|
Post by Haruhi von Zweikat on Sept 12, 2020 19:12:33 GMT 1
- Okés legények, jó kis falat cuccos hullott az ölünkbe! - fordult társaihoz Vittorio a fregatt hídján, s bekapcsolta hajójuk kihangosítóit - ha minden jól megy ma vendégül láthatjuk a croni hercegnőt, de informátorunk azt is elfelejtette közölni hogy egy kedves régi ismerősöm is a luxuskonzervdobozon van. Ez azt jelenti hogy jó móka lesz, de egy icipicit jobban kell majd figyelnetek mert a luvnya nem egy kispályás, ha elcsesztek valamit hát ő jól odacsesz még egyet. Szóval ésszel, most pedig nyomás a cuccokért és a hangárnál találkozunk, addig a madaraikat elintézzük, nyomás! Néhányan nekiiramodtak a hídról hogy kövessék az utasítást, vagy hogy előtte összeszedjék hiányzó felszerelésüket. A hajó valóságos kaptárrá éledt, tele kalózokkal akik most mind a megbeszélt helyeikre igyekeztek, Vittorio azonban töprengve szemlélte a leendő zsákmányhajó sematikus ábráit és a szkennereik más adatait. Épp ki akarta adni az utasítást, hogy kezdjék bevonni a vonósugárral csapdába ejtett hajót, mikor a félresikló ajtón egy nála alacsonyabb és fiatalabb fickó lépett be, állig fegyverben - Vito, mi van már veled? - kiáltott oda a vezérnek, kissé sóvárgó vigyorral az arcán - Vontassuk már be és hadd szóljon, tuti buli na! - Eridj már te kölök! - vicsorított rá bosszúsan, ahogy az kizökkentette gondolataiból - En itt éppen dolgozni próbálok, szóval nyivákolj valahol máshol de ízibe! - De miért? - kérdezte az bárgyún, végignyalva szája szélét - Mert megszállni egy hajót nem arról szól hogy vibrokéssel hadonászva berontasz a felvágott zsilipkapun, azért! - De mi... eh, ha ennyire itt akarsz maradni és bámulni, hadd vezessem én az átszállást! - kérlelése mellé egy regellire számító háziállat tekintetét vette fel - Vágyok már egy kis akcióra, én majd megmutatom hogy kell ezt csinálni!
- Még csak az hiányozna Eustace, te idióta! - kiáltott rá a navigátor székében ülő kalóz - Simán kinyírják a legényeket és akkor cseszhetjük az akciót! Eustace ha tekintetével tudott volna ölni, most biztosan élt volna vele. Vittorio már szóra is nyitotta száját, hogy ismét helyére küldje társát, de ekkor elméjében megfogalmazódott egy váratlan ötlet, mely eddig valahogy nem jutott eszébe - Neem, épp ellenkezőleg... - vakargatta meg állát, s elmosolyodott - Kiváló ötlet Eustace, szólj a legényeknek hogy a te parancsnokságod alatt állnak és amint bevontatjuk a yachtot, törjetek be! A fegyverteleneket hagyjátok, ki tudja mennyit érhetnek még, de a katonákból akkora vérfürdőt csinálhattok amekkorát csak akarsz! Kivéve a luvnyát, ő az enyém - Igenis, ehehe! - vetett oda egy viccesnek szánt tisztelgést Eustace, majd elrohant - Ezt nem hiszem el, meg vagy huzatva te is? - csattant fel a navigátor, ahogy az ajtószárnyak helyükre csusszantak - He he, egy fenét cimbora, ezek a croniak pont azt kapják majd amire számítanak, vagy kis szerencsével nem számítanak az egyértelműre és beválik! - Meghibbantál... - lohadt le annak legörbült szája még jobban, eltátva magát - Nem, nem, ezt hallgasd meg! - emelte fel mutatóujját intőn - Eustace vagy kinyíratja magát, vagy túléli és tanul a leckéből, mi tehát mindenképpen jól járunk! Tíz perc múlva bevontatjátok őket a nyalábbal, addig valaki üzengessen nekik dolgokat megadási feltételeket javasolva! Értetlen tekintetet kapott most már többektől is, ő viszont csak mosolygott és páncálja sisakját magához véve elindult, de egyszer még megtorpant - Én pedig most magamhoz veszek két páncélos legényt, szerzek három létfenntartó-tatyakot és megkeresem a yacht három kicsike szervizlégzsilipének egyikét, aztán ahogy az idióták mondanák: voilá! - De his ez egyszerü... várj, de hisz ez zseniális! - Tudom haver - biccentett, s kitárt karokkal kilépett az ajtón - ezért vagyok Én a főnök!
|
|