|
Fondor
Oct 10, 2014 14:23:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 10, 2014 14:23:57 GMT 1
Hajó- és nehéziparáról elhíresült világ a Galaxismag alsó karéján, dokkjainak mérete és jelentősége a Kuattal, Mon Calamarival, vagy Sluissal vetekszik.
|
|
|
Fondor
Oct 10, 2014 14:39:53 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 10, 2014 14:39:53 GMT 1
A sűrű, kavargó, porszemekkel telített szennyezett szél még a lehúzott védőrácsok ellenére is folytogatóvá tette a szoba levegőjét. Il-Raz nagyon remélte, hogy hamarosan véget ér a kényszerű bújkálás, vagy ahogyan Lecersen nevezte, az alacsony profilú kitelepülés, és visszatérhet a bolygó valamelyik klimatizált, a városközpontban elhelyezkedő felhőkarcolójába ebből a gyárnegyedbeli koszfészekből - ráadásul olyan pozícióban, amiről coruscanti karrierje alatt maximum álmodni mert. Vagy még azt sem. Csak gondoskodnia kellett arról, hogy minden rendben menjen, és a Szövetségi titkosszolgálat ne fogjon szimatot. Egyelőre.
- Fejezd be, tűnés kifelé. - a sovány, sápatag twi'lek kisfiú elkeseredetten pillantott fel a férfira, majd megtörölte a szája szélét és kiszaladt az ajtón. Il-Raz felsóhajtott. Amióta inkognitóban utazott, számos olyan intézménybe nem volt bejárása, aohl korábban törzsvendégként, szívélyesen fogadták. Így aztán kénytelen kelletlen alkalmi szolgálatásokat kellett igénybe vennie az utcáról, ami finoman szólva sem a megszokott színvonalat jelentette. Bár még ez is több volt, mint a semmi, amivel a Knoton kellett beérje. Hiába nézte el olykor órákig a Diestl-jugend lelkesen gyakorlatozó, kipirult tíz éves úttörőit, egyetlen alkalma sem volt rá, hogy alaposabban megismerkedjen velük. Roppant frusztráló érzés volt.
- Elnézést, nem zavarok? - lépett be a szobába nem más, mint Fondor miniszterelnöke, Shas Vadde. - Öhm, dehogy, elnézést. - szedte magát rendbe Il-Raz, majd végigmérte a kimért, őszes hajú, tiszteletre méltú politikust. - Nagyon meggyőző. - Köszönöm. - biccentett Flim. - Igyekeztem. Most már csak annyi kell hozzá, hogy a maga Tiebolt barátja és az emberei is rendben tegyék a dolgukat. Aztán mehetünk is. - Nem a barátom. - vont vállat Il-Raz. - De mindenki a helyén van, igen. Hamarosan elfoglalhatja az irodáját, elnök úr.
Az imposztor elmosolyodott, és kihátrált, Il-Raz pedig lehunyta a szemét, hogy még egyszer utoljára átgondolja a tervet. Igen, minden rendben ment. A színész, Tiebolt titkosügynökei és Lecersen pénze olyan egyveleget alkottak, amivel kiválóan lehetett dolgozni. Persze így is fennállt a veszélye, hogy némi elégedetlenkedés kíséri majd a meglepetést, amelyet Il-Razék itt a szektorban előkészítettek a szövetségi kormány számára. Alapvetően csak egy kis rásegítésre volt szükség, nem többre. Pusztán annyira, hogy a változásra vágyó lakosság, amelynek nagy részét nem igazán hozta lázba a köztársaságpártiak győzelme, tényleges alternatívát lásson, és merjen cselekedni. Kis rásegítésre, amelyhez a megfelelő vezetőknek a helyükön kellett lenniük... pontosabban a megfelelő embereknek a megfelelő vezetők helyén. Lecersen hasonlón ügyködött a Tapani-szektorban, bár az ottani nemeseknek inkább csak némi noszogatásra, és a Knot képességeinek demonstrációjára volt szükségük ahhoz, hogy megfelelő helyre tegyék a voksukat. A rafinált vén moff mindig is tudta, hogyan fogja meg a dolog könnyebbik végét, gondolta Il-Raz.
De sebaj, gondolta tovább. Nagyobb erőfeszítésért nagyobb jutalom jár majd. Egy egész szektor irányításáért pedig bőven jár majd annyi honorárium, amiből végre megvalósíthatja régi álmát. Mindig is szeretett volna egy bentlakásos általános iskolát, amelynek ő a fővédnöke, igazgatója és éjszakai felügyelője egy személyben..
|
|
|
Fondor
Oct 23, 2014 19:49:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2014 19:49:34 GMT 1
Vadde miniszterelnök a bolygó kilenctizedét borító füstös, szennyezett, beépített területektől távolabb eső apró, a bolygó kevés zölden maradt területei egyikének közepén figyelte a szövetségi népszavazás eredményéről beszámoló műsorokat. Szeretett itt elidőzni a hétvégéken, távol maradni a nyüzsgő fővárostól, és némiképp kinyújtóztatni tagjait, felkészülni a rá váró nehéz hétre. A választási eredmények nem lepték meg, de Shas Vadde tisztában volt vele, hogy azért lesznek teendői. A fondoriak többsége az új alkotmány ellen szavazott, amiben nem is volt semmi meglepő tekintettel arra, hogy a rendszer az Egységes Galaktika egyik elkötelezett támogatójának számított. Vadde jól emlékezett azokra az időkre, amikor a Gárdát, majd magát az államfői hatalmat is a kezében tartó Jacen Solo erői ostromzár alá vették az akkor még a Konföderációval kacérkodó Fondort, súlyos bombázásoknak kitéve a fővárost... ahogyan arra is, hogyan mentette meg a bolygót a jedik, és nem utolsósorban Niathal és Daala admirális beavatkozása a pusztulástól. A Fondor, bár a mai napig voltak elégedetlenkedők ezzel kapcsolatban, a Szövetség hűséges támogatójának és tagjának számított, Vadde-val az élen, aki már hosszú évek óta egyetlen versenytárs nélkül őrizhette miniszterelnöki székét.
Jól ismerte a fondori mentalitást. A gyárbolygó lakosai sokszor pesszimisták, elégedetlenkedők voltak, de alapvetően nem vágytak másra, csak tisztességes munkára, arra, hogy néha kiereszthessék a gőzt, és arra, hogy alapvetően hagyják őket békén. Ez az új népszavazási eredmény is csak erről szólt, és Vadde biztos volt benne, hogy másnap elmond egy megnyugtató hangú beszédet, kicsit bírálja az új szövetségi kormányt, és aztán szépen elülnek az elégedetlen hangok. Ki tudja, talán még az Egységes Galaktika szervezetében is nagyobb befolyásra tehet szert most, hogy néhány vezető a választási kudarc után távozott...
Elmélkedéséből az ódon faépület ajtajának csikorgása zavarta fel. Idegesen pillantott fel az apró kivetítőből, amelyen keresztül a híreket követte. A miniszterelnök mindig is a pontosság és precizitás híve volt, és nagyon el tudta rontani az estéjét, hogyha akár fél órával korábban szolgálták fel a vacsoráját.
- Stinne, még nincs itt a vacsoraidő, kérem jöjjön vissza huszonöt perccel később... - fordult hátra testőréhez és kísérőnőjéhez, majd döbbenetében kiejtette a kezéből a hololejátszót. Ugyanis a fondori kormányőrség parancsnoka helyett egy ismerős arc nézett vissza rá, kezében sugárvetővel... mellette pedig egy még ismerősebb. Saját maga. - Frakcióvezető... - szaladt ki végül némi levegő után kapkodás után a száján. - De hiszen... mire véljem ezt?
- Tudja, miniszterelnök, - emelte a férfira a kábító fokozatra állított fegyvert Camillo Il-Raz. - némi gondolkodás után arra jutottam, hogy mégis csak illendő az ilyesmit személyesen elintézni. Ha már annyi éven keresztül kitartott az Egységes Galaktika és a Szövetség mellett. - Ki ez... - meredt saját magára Vadde. - Ön, ki lenne más? - mosolyodott el Il-Raz. - Ne aggódjon, miniszterelnök, ha nem nehezíti meg a dolgunkat, nem esik bántódása... - Mi történt a testőrségemmel... maguk... - Vadde továbbra is teljesen meg volt döbbenve. - Ez puccs!
- Dehogy, ugyan kérem. - simított végig a haján Il-Raz.- Semmi különös. Ön továbbra is hatalmon marad. Csak egy kis korrekcióra van szükség a kormánya politikájában, és bár a bizalmunk nagy mértékű önben, úgy véltük, érdemesebb biztosra menni. Vadde válaszul a szemközti dohányzóasztalon lévő önvédelmi fegyveréért kapott, de Il-Raz sugárvetőjének kékes bénítótöltete még azelőtt görcsökbe rántotta a testét, hogy elérte volna.
Flim az asztal melletti tükörhöz sétált, és végzett még néhány igazítást a megjelenésén, hogy minél pontosabban hasonlítson az eszméletlen miniszterelnökre. - Már ideje volt. Sosem kenyerem a bájcsevegés, ha nem én csinálom. - Hogyne. - Il-Raz intett a két besiető cosrai ügynöknek, hogy vigyék el az eszméletlen Vaddet. - Most pedig lesz szíves riasztani a biztonságiakat, és informálni őket, hogy a testőrsége meghiúsított egy Ön elleni merényletkísérletet. Sajnos az életük árán, természetesen. - Természetesen. - biccentett Flim. - Ugye kapcsolatban maradunk? - Hogyne, hogyne. - intett Il-Raz, majd a cosraiakkal együtt visszaindult a jelzés nélküli, fekete terepsiklóhoz, amellyel érkeztek. - Jó szerencsét, miniszterelnök úr. - Önnek, kormányzó, önnek is.
Kormányzó, morzsolgatta a megszólítást az orra alatt Il-Raz, miközben a terepsikló felgyorsult, hogy visszarepítse őt a raktárnegyedben kijelölt bázisára. Igen, határozottan tetszett neki a megszólítás. Remélte, hamarosan nyilvánosan is használhatja... talán rövidebb időn belül, mint gondolni merte volna.
|
|
|
Fondor
Nov 10, 2014 17:21:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2014 17:21:07 GMT 1
A Fondortól a Thyferra felé eső mélyűri pozíción, jó néhány parszeknyire a bolygórendszertől ott lebegett egy CC-7700-as tiltófregattokból és Nebuloa-osztályú szövetségi rombolókból álló különítmény, egyike annak a néhány hajórajnak, amelyek még Szövetségi zászló alatt álltak és nem hagyták el az újonnan kikiáltott EGB területét.
- Bejövő hajók az érkezési vektoron! - jelentette be izgatottan a zászlóshajó duros radaros tisztje, mire Eeyhun Shedal tábornok kihúzta magát, és tekintetét a képernyőre szegezte. A magas, zöld bőrű falleen tiszteletre méltó jelenség volt, hasonlóan azon fajtársaihoz, akik nemrégi csatlakozásukkal követték bolygójukat és népüket az új szövetségi államrendbe, egyenesen a flottáig.
Shedal tábornok pedig el volt szánva rá, hogy jó szolgálatot tesz új hazájának, és mielőtt ezek a bitorló birodalmiak kiszorítják innen, eleget tesz a Titkosszolgálat és a Hírszerzés összevont parancsának - elfogja és az igazságszolgáltatás kezére juttatja Natasi Daalát.
Shedal alakulata volt az egyetlen, amelyik elhagyta a Fondor mellé pártoló Thyferrát ahelyett, hogy a helyi milícia erőihez csatlakozott volna - és az egyetlen azok közül is, amelyek még a Fondor-szektor területén szövetségi parancsnokság alatt tartózkodtak. A többi flottaparancsnokkal ellentétben Shedal meg volt győződve róla, hogy ez az egész EGB nem más, mint egy hatalmas humbug, néhány álmatag volt birodalmi hadúr légből kapott diplomáciai kreálmánya, ami a Szövetségi Flotta első erélyes fellépése után összeomlik.
Csak kellett egy kellőképpen kezdeményezőkész szövetségi flotta, amelyik elég bátor volt meglépni ezt. Shedal úgy kalkulált, hogy egy szimpla erődemonstrációnál meggyőzőbb lépésre, a szövetségi fennhatóság érvényesítésére van szükség. Már csak meg kellett becsülnie, hogy Daala flottája a Kessel felőli titkos bázisukról kiindulva nagyjából hol léphet a szeparatista szektorok területére... és amikor megpillantotta a hipertérből előúszó Venator- és Birodalmi-osztályú csillagrombolókat, elégedetten elmosolyodott.. számításai ezúttal sem hagyták cserben.
- Nsagyjából ötven csillagrombolót és feleannyi kisebb cirkálót számolok, uram. - jelentette a radaros tiszt. - Tiltógenerátorok aktiválva, a vadászok felszálltak.
- Rendben - bólintott Shedal. Bár a Bendő-flotta számbeli fölényben volt, a faleen bízott a modern szövetségi zsebcsillagrombolók és vadászaik képességeiben. - Az érzékelők megerősítették a Chimera jelenlétét?
- Pozitív, uram. - biccentett a duro, majd Shedal intésére megnyitotta a komcsatornát.
- Bendő Flotta, itt a Szövetségi Negyedik Flotta Shadowstorm-csatacirkálója. - jelentkezett be Shedal. - önök körözött személyeket szállítanak Szövetségi területen. Állítsák le a hajtóműveiket, és készüljenek fel az átszállásra, ellenállás esetén megsemmisítjük magukat!
- Ezt nem gondolja komolyan, tábornok. - hangzott fel egy érces, kép nélküli női hang a Nebula-osztályú hajó hídján. - Ez már nem szövetségi terület.
- Amíg ez a flotta nem mozdul innen, addig az, admirális asszony. - válaszolt élesen Stedhal. - De ha óhajtja, hogy összemérjük a tűzerőnket a maguk múzeumi teknőivel, higgye el, minden katonám örömest készen áll rá.
- Más alkalommal örömet okozna, kedves tábornok. - Daala hangja ezúttal szinte mesterkélten kedves volt. - De nagy szerencséjére nem velünk összemérnie a tűzerejét... hanem... velük.
Egyetlen pillanatnyi hatásszünetet követően Stedhal rosszat sejtve a taktikai képernyőre pillantott, amelyen újabb vörös foltok jelentek meg, egyenesen a szövetségi különítmény hátában.
- Azonosítsák az új célpontokat! - csapott a parancsnoki terminál korlátjára.
- Fondori azonosítóval rendelkeznek. A típusok szkennelése folyamatban... - köhintett a duros két terminállal arrébb.
- Lényegtelen. - vont vállat Stedhal. - A fondoriaknak csak másodosztályú fregattjaik maradtak a polgárháború után. Nem jelenthetnek veszélyt.
Már éppen vissza akart fordulni a kommunikációs terminálhoz, hogy megadásra szólítsa fel Daalát, amikor észrevette, hogy a duros amúgy is savanyúnak ható zöldes képe a szokottnál is jobban megnyúlik.
- Mi az, hadnagy?
- Tábornok... azonosítás végrehajtva a fondori transzponderrel rendelkező hajókon... tizennégy Birodalmi-osztályú csillagromboló, megerősítve. Tíz Tector-osztályú nehéz csillagromboló, megerősítve. Hat Turbulent-osztályú könnyű csillagromboló, megerősítve. Nyolc Dreadnought-konfigurációjú kísérőcirkáló, megerősítve. Öt Allegience-osztályú nehéz csillagromboló, megerősítve.. Egy azonosítatlan típusú, nehéz zászlóshajó konfigurációjú csillagromboló.. megerősítve.
A hídon zavart morajlás futott végig. A 8 km-es ék alakú hajótörzs látványa meggyőzően hatott. Valamivel nagyobb volt, mint a Sith Birodalom rettegett, de a galaxis e részén szinte ismeretlen SiSD-i, sőt, nagyobb, mint a Szövetség mon cal flottájának élvonalát jelentő Mediator-osztályú nehéz csillagrickálók.
- A fondori zászlóshajó hív minket. - nyelt egyet a duros.
Ezúttal már kép is érkezett, egy kifogástalanul fésült, feszes birodalmi egyenruhát viselő fiatal tiszt képe rajzolódott ki a holovetítőn.
- Szövetségi hajók, itt Kretchmer sorhajókapitány az Egyesült Galaktikus Birodalom Scharnhorst sorhajójáról. Tájékoztatom önöket, hogy engedély nélkül tartózkodnak az Egyesült Galaktikus Birodalom lezárt katonai zónájában. Legyenek szívesek felszabadítani az űrbeli útvonalat, deaktiválni a közlekedést akadályozó gravitációs berendezéseiket, és az átküldött vektoron távozni a felvonulási útvonalról. Együttműködésüket előre is... köszönöm.
Stedhal a legénység ijedt arcait fürkészte, és karmos keze ökölbe szorult. Az érzékelők adatai szerint az újonnan érkezett csillagrombolók tűzereje önmagában is kétszerese volt saját Nebuláinak, nem számítva a Bendő-flottát. Márpedig Stedhalnak bár egyáltalán nem volt ellenére, hogy háborút kezdjen ezekkel a birodalmiakkal.. de hogy ő legyen az első csata első áldozata, ehhez már sokkal kevésbé fűllött a foga.
- Itt a Shadowstorm. Sajnálatos navigációs hiba történt, Scharnhorst. Köszönjük az irányvektort, felkészülünk az ugrásra. Vége. - préselte ki magából a szavakat, s figyelmét nem kerülte el a hídon lévők megkönnyebbült sóhaja. Eljön az a pillanat, amikor elégtételt veszek rajtatok, birodalmiak, gondolta idegesen Stedhal. Ne aggódjatok, eljön.
...
Kertchmer a knoti nehéz-csillagromboló hídján figyelte, ahogyan a távozó szövetségi hajók utolsó hajtóműveinek fényét is elnyeli a hipertér. Felsóhajtott. A teljes harccsoportra szüksége volt ahhoz, hogy ezt az izgága szövetségi parancsnokot kipaterolja a szektorból, amihez átmenetileg a helyi milícia csotrogányaira kellett bíznia a stratégiai fontosságú Fondort. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges összecsapás esetén hamar kiderült volna, hogy a rombolók legénységnek egyharmada újonc, egyharmada pedig droid. A Szövetségiek nagyobb veszteséget tudtak volna okozni, mint azt ők maguk várták volna... de szerencsére erre nem került sor. Egyelőre.
- Scharnhorst hívja a Chimerát. - kapcsolt át a baráti vonalra megkönnyebbülten Kretchmer. - Üdvözöljük az Egyesült Galaktikus Birodalom területén, admirális. Az út szabad.
- Köszönjük. - Daala hangja hivatalos, egyúttal hálás volt. - Jó újra ismerős sziluetteket látni. Azzal a Bendő Flotta vadászai és kísérőhajói elegáns bedöntésekkel üdvözölték a knoti különítmény rombolóit, miközben a két flotta elhaladt egymás mellett, ki-ki további célja felé.
|
|
|
Fondor
Mar 22, 2015 23:48:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 22, 2015 23:48:57 GMT 1
A Dolgozók Intergalaktikus Uniójának föld alatti irodája szó szerint a föld alatt helyezkedett el Fondoron. Az apró irodát egy bunkerben rendezték be, amely már számos alkalommal szolgált óvóhelyként a lakosság számára a Yuuzhan Vong invázió alatt, vagy éppen akkor, amikor a Második Galaktikus Polgárháború egyik záró akkordjaként Caedus Nagyúr elrendelte a Szövetséggel szemben engedetlen Fondor bombázását, és csak a jedik, valamint Daala és Niathal admirális egyesített flottáinak közbelépése mentette meg Vadde miniszterelnök és kabinetje hatalmát, a lakosság jelentős részéről nem is beszélve. Milyen érdekes, gondolta magában talán egyszerre az asztal mindkét oldalán ülő alak, hogy most ugyanez a bunker talán éppen annak ad helyet majd, hogy kezdetét vegye ugyanennek a Vadde miniszterelnöknek és EGB-párti bandájának a megbuktatása. Pontosabban annak az embernek, aki jelenleg Vadde miniszterelnöknek mondja magát, emlékeztette magát a DIU helyi sejtjének vezetője, egy fajtájához képest testes, alacsony, renegát givin, Q Nbela. A Fondoron természetesen a Szenátus összes fontosabb pártja, valamint a választások során felemelkedő aspiránsok üzemeltettek képviseletet. A legtöbbjük az EGB hatalomra kerülése óta bezárt, a pártok vezetői pedig részben elmenekültek a Mag köztársasági szektoraiba, részben visszatértek a civil életbe, és igyekeztek minél kevesebb jelét adni annak, hogy valaha a Köztársaság politikai elitjéhez tartoztak... egyesek betagozódtak az EGB új hatalmi struktúrájába, mint például szinte a teljes ESZM-tagság... mások azonban, néhányan a kivételek közül tovább folytatták a tevékenységüket, titkos hálózatokat szervezve azokból, akik nem értettek egyet Fondor új irányával. Veszélyes munka volt, de szerencsére a Dolgozók Intergalaktikus Uniója bőven rendelkezett olyan káderekkel, akiknek pont ez volt a specialitásuk. A sejt vezetője azonban álmában sem gondolta volna, hogy egy magas rangú EGB-s tiszt látogat el hozzá, letartóztatási parancs helyett olyan adatokkal, mint amilyenek az átadott adatlemezen voltak.
- Ez mind igazán érdekes, ezredes... - mérte végig a givin a előtte hullámzó, több dimenzós adatokat, ahogyan saját holovetítője az adatlemez tartalmát binárisról a faja által használt komplex, végtelennek tűnő matematikai egyenletekbe lefordítva egyetlen komplex szám- és betűsorban közölte. - Ha be tudjuk bizonyatni, hogy Vadde miniszterelnököt eltávolították a hatalomból, és egy bábot állítottak a helyére, ez megkönnyítheti a munkánkat. De nem világos, hogy mi az, amiért ön ellenszolgáltatást vár ezért... mindannyiunk hazafiúi kötelezettsége, hogy megtegyük a lehető legtöbbet Fondorért, nemde?
- A felettesem, akiktől ezek az adatok származnak - hajolt közelebb a gyakorlatlan, kezdő konspiratőrökre jellemző mozdulattal a férfi, aki a givin dossziéjában a fondori légvédélmi erők parancsnokaként szerepelt -, további hasonló adatlemezekkel is rendelkezik, amelyek egészen a EGB felsőbb Vezérkaráig nyúlnak. Megfelelő.. biztosítékok mellett hajlandó ezeket is megosztani, de biztosnak kell lennie benne, hogy a megfelelő.. szinttel tárgyal. Ha érti, mire gondolok, képviselő. - Továbbíthatok egy titkos üzenetet a területi összekötőnknek a coruscanti, vagy a sullusti irodába... talán. - morzsolgatta csontos ujjait Q Nbela. - Talán ők felvehetik a kapcsolatot a Köztársasági Hírszerzéssel. - Nos.. - halkította tovább a hangját az ezredes - a felettesem nem egészen a Köztársasági Hírszerzésre gondolt. Ha velük akarnánk beszélni, már elnézést, és kérem ne vegye sértésnek, elvtárs, akkor az Alderaani Kereskedőház pincéjében ülnék most egy ugyanilyen beszélgetésen a Fondori Demokratikus Koalícióval, és nem Önnel, itt. Mi nem a coruscanti megbízóikkal szeretnénk felvenni a kapcsolatot.
- Mondja csak, milyen magasan van az Ön megbízója? - módosított a képleten néhány sort a givin, látszólag mélyen gondolkozva, pedig ez a művelet a fajának körülbelül két tizedmásodpercbe tellett általában. - Nagyon magasan, képviselő. - suttogta az ezredes. - Nagyon magasan. Együtt szolgáltunk régen egy birodalmi vadászalakulatban. Évtizedekkel ezelőtt. - Ah. - meredt a semmibe a givin egy pillanatig, ami koponyaszerű fején mélyen ülő, fekete szemgödreivel nem volt túlságosan nehéz a számára. - Tudja mit, ezredes, elintézek néhány hívást. Keresni fogjuk. És köszönjük az információkat. A Szabad Fondorért! És a Szabad Népért! - A Szabad Fondorért! - ismételte a jelszót az EGB tisztje, majd maga mögött hagyta a gyéren kivilágított helységet, megtörölve az arcát, mintha csak az izzadtságtól szeretett volna megszabadulni, pedig valójában mindent megtett volna, hogy legyőzze a viszketést.
A givin még néhány pillanatig elgondolkozva vizsgálta a változókat. A valószínűségek a különböző alternatívákra elég közel álltak egymáshoz. Elképzelhető, hogy ez egy hatalmas blöff. Ahogyan az is elképzelhető, hogy az EGB-s fejesek között tényleg van valaki, akinek büdös ez az egész. És az EGB legmagasabb tíz fejese közül az egyik kétségtelenül éppen Fondoron tartózkodott.
- Itt Q Nbela harmadik szintű Titkár. - szólt bele végül az asztalán álló, muzeális korúnak tűnő rövidhullámú adóba a givin, amelyet az egyszeri látogató akár dekorációs kelléknek is nézhetett volna. - Szlusaju, tavaris szekretar. - érkezett nemsokára a válasz. - Üzenet a második szintű Titkárnak a szektorban. - folytatta a givin. - Közvetlen kapcsolatot kérek, ismétlem, közvetlen kapcsolatot kérek a Frontista Párt irodájához. Magas rangú, potenciálisan együttműködő fasiszti főtiszt került a látóterünkbe. - Ponyjal. - érkezett kis szünet után a válasz. - Jelentkezni fogunk. Prijom. - Vettem, vége. - bontotta a vonalat Q Nbela, és megdörzsölte kopasz fejét. Ideje volt utánanézni, hogy a holonyomda technikusai végeztek-e azzal a három egész kilencvenegy százalékos hatékonyságjavító programmal, amelyet reggel adott át nekik. Néha még mindig meglepődött azon, hogy a humánok milyen összecsapott módon akartak forradalmat szervezni.
|
|
|
Fondor
May 29, 2015 11:02:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2015 11:02:34 GMT 1
Turr Phennir a korábban a Bolygóvédelem parancsnokságaként berendezett méretes, bunkerszerű épületben várta legújabb vendégét, és igyekezett minél gyorsabban befejezni informális beszélgetését alárendeltjével. A bunker a Fondor felett zajló utolsó ütközetben Vadde miniszterelnök és stábja rejtekhelyeként szolgált Caedus nagyúr felszínt bombázó erőinek tüze elől, s mint ilyen vastag falakkal rendelkezett. Vastag falakkal, és számos olyan helységgel, amelyek szinte bútorozatlanok voltak, így lehallgatóberendezést is meglehetően nehéz lett volna elhelyezni bennük. Phennir gondoskodott róla, hogy saját, koréliai zászlóshajójának kabinjából szállítsák át ide irodájának felszerelését, így biztos lehetett a dolgában.
- A DIU-s összekötőnk visszajelzett, uram. - fogta még így is suttogóra a hangját Phennir régi bajtársa, a fondori űrvédelmi erők ezredese. - A helyi pártvezető felvette a kapcsolatot a központjukkal, és küldenek egy jóval magasabb rangú funkcionáriust. - Nagyszerű. - biccentett Phennir. - Amint megvannak a megfelelő biztosítékok, robbantjuk a Vaddéval kapcsolatos információkat, és hátat fordítunk ennek az egész szégyenteljes ügynek. - Az állomány tisztjei Ön mellett állnak, tábornok. - biccentett az ezredes. - De legyen óvatos Vaddéval. Ha valójában az, akinek gondoljuk, akkor messze elérhet a keze. - Régóta játszom ezt a játékot, barátom. - veregette meg bajtársa vállát Phennir. - Ne aggódjon.
- Uram, a miniszterelnök megérkezett. - szólt be az ajtón a Phennir személyes testőrségéhez tartozó hadnagy.
- Leléphet, ezredes- szorította meg bajtársa kezét Phennir, majd miután a tiszt a bunker helységének hátsó ajtaján át távozott, megigazította egyenruháját, és visszaült az asztala mögé, nyugalmat erőltetve magára. A Fondorra érkezése óta még csak néhány alkalommal találkozott Vadde miniszterelnökkel, de ezek az alkalmak megerősítették a gyanúját vele kapcsolatban. Hivatalos bizonyítéka viszont nem volt, hiszen a Planetáris Erők tisztjeként, ahová Diestl döntésének következményeként kvázi száműzték, nem látott bele a többi vezérkari szerv, így Lecersen, vagy a Hírszerzés összes machinációjába.
- Üdvözlöm, Vadde miniszterelnök. - köszöntötte a régi vágású, leginkább iparmágnásra emlékeztető politikust magabiztosan Phennir. Vaddét két kifejezéstelen arcú testőr kísérte, akik leginkább azokra a klónokra emlékeztették Phennirt, akiket egy időben Daala kíséretében látott, amikor az öregasszony még államfő volt, nem pedig az EGB chiss szektorba kivezényelt admirálisa és kvázi jószolgálati nagykövete. - Átnéztem az összefoglalóját a védelmi erők erőforrásaival kapcsolatban... ami az igényelt eszközöket illeti...
- Megtisztelő, hogy ennyi figyelmet fordít az adminisztratív ügyekre, tábornok, de nem emiatt vagyok itt. - mosolyodott el a miniszterelnök, és az arcához emelte egyik kezét.
Phennir és a klónok egyszerre mozdultak, de az utóbbiak voltak gyorsabbak. Odakint a posztos őr tompa kiáltást hallatott, majd elcsendesedett, az alacsony energiájú kábítólövedék pedig pontosan Phennir mellkasába fúródott, még azelőtt, hogy aktiválhatta volna az íróasztalába rejtett önvédelmi rendszert.
- Mit jelentsen ez... -nyögte Phennir, döbbenten meredve Vaddéra, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy eltávolítsa az arcáról saját arcát, majd a másik két alakra, akik beléptek az ajtón.
Az egyikükre Phennir emlékezett. Delpin admirális csatahajójának egyik tisztje volt, amelyiken a Nagira utazott, a másik pedig... saját maga.
- Mi a... - hebegte a tábornok, miközben a bénító lövedék hatása a székhez szegezte.
- Tudja, tábornok, az a hír járja, hogy aggályai vannak a jó öreg Vadde miniszterelnök kilétével kapcsolatban. - mosolyodott el Flim, miután eltávolította a maszkot. - Meg az is, hogy ezt szereti megosztani másokkal. Úgy gondoltuk, ideje tiszta vizet önteni a pohárba...
- Én.. én csak azért csináltam, hogy felderítsem a Fondoron működő kémhálózatot.. az ellenségbe beszivárgás legjobb módja, ha elhitetjük velük, hogy hiteles információnk van.. - dadogta Phennir, részben félelemből, részben, mert kezdett elzsibbadni mindene a bénítólövedéktől.
- Teljes mértékben igaza van, tábornok. - lépett Flim mellé Tiebolt. - Ezt nem is vitatjuk. Sőt, ha így tetszik, Vadde miniszterelnök ideje valóban lejárt, ön pedig valóban nagy szolgálatot fog tenni ezzel a Birodalomnak. - biccentett a fejével a másik Phennir felé. - Csak nem személyesen.
- Maga.. maga alattam szolgált.. maga áruló... Jenth, igaz? - sziszegte Phennir.
- Az árulásról önnek bizonyára bővebb fogalma van. - nevetett fel a Phennir számára eddig Jenth hadnagyként ismert Tiebolt halkan. - Ott van például a szándékos, és nem szándékos árulás. És éppen az utóbbi az, ami megmenti Önt az azonnali kivégzéstől, tábornok úr. Ami különösen érdekessé teszi az Ön személyét polneyei szövetségeseink számára.
- Miről beszélnek... - hebegte Phennir, miközben a klónok felrángatták, másolata pedig elfoglalta a helyét az asztalnál, és kifejezéstelenül biccentett neki.
- Az élményeiről a Nagin tett látogatása során, természetesen. - folytatta Tiebolt, miközben a klónok kiráncigálták a Konföderáció volt államfőjét. - A Nagai Császárral való találkozásáról.
Phennir megrázta volna a fejét, amibe a szavak hallatán ismét fájdalom hasított, ha nem lett volna tökéletesem kába.
- Ne aggódjon, tábornok. - veregette meg kifelé menet a férfi vállát Flim. - Nagyon jól fog szórakozni. Ahogyan mi is... az Ön távollétében.
A bunker vastag falai pedig elnyelték a Phennirhez hű tisztek halálkiáltásait, ahogyan a polneyei és hírszerzési kommandó néhány másodperc alatt kivégezte és lecserélte őket másolataikra...
|
|
|
Fondor
Jul 3, 2015 19:07:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 19:07:24 GMT 1
Q Nbela idegesen fészkelődött székében az apró, sötét, alig megvilágított föld alatti - és ez esetben tényleg föld alatti - irodában. A szektorért felelős pártigazgató, akit a vostroyai központ erre a tárgyalásra küldött a szomszédos Bestine-pártszektorból (a DIU rugalmasan értelmezte a tényleges országhatárokat regionális sejtjei szervezése terén) ugyanahhoz a fajhoz tartozott, mint ő maga. N-Ver Hox'ha azonban legalább négy ismeretlennel magasabb givin kasztba tartozott, mint Q Nbela, az aritmetikus és nemlinerális képességei pedig jóval felülmúlták a helyi vezetőét... nem csak egyetlen bolygó sejtjeit, hanem egy szektor összes sejtjét a fejében tartotta, a legfontosabb statisztikai adatokkal és összefüggésekkel. Az a hír járta, hogy még a sullusti regionális pártközpont is sokszor felhasználta elemzéseit annak érdekében, hogy új bolygókat határozzanak meg, mint a népi demokrácia iránt fogékony területeket. Ráadásul természetes képességeit beépített bionikus implantokkal tette még hatékonyabbá.
A helyi pártvezető izgatottsága azonban nem csak a mellette ülő, nagy befolyású kollégája jelenlétének volt betudható. Az összekötő, aki a helyi Planetáris Védelmi Erők rangjelzését viselte, világosan megmondta; ezúttal találkozhatnak az üggyel szimpatizáló katonai elit legmagasabb rangú tagjával. Q Nbela már számos lineáris egyenletrendszert lefuttatott a gondolataiban, miközben megpróbált rájönni arra, hogy vajon ezredes, tábornok, vagy hasonlóan magas rangú EGB-s tiszt döntött úgy, hogy hűséget esküszik a dolgozók közös, intergalaktikus ügyének.
Amikor azonban a vostroyai vörös csillagos kokárdás testőrök félretolták a páncélajtót, ami a hajdani bunkerbe vezetett - a Fondor iparnegyedei tele voltak hasonlókkal -, nem csak Q Nbela, de felettese is egy pillanatra elfelejtett levegőt venni.
A küszöbön át egyenesen a helyi Planetáris Erők parancsnoka, és a Konföderáció hajdani államfője, Turr Phennir lépett be.
- Szabadság, elvtársak. - tisztelgett a hajdani ászpilóta félszegen, mint aki nem teljesen biztos benne, hogy mi is ilyenkor a helyes viselkedés.
A két givin kifejezéstelenül nézett egymásra - arcstruktúrájukból adódóan mindig kifejezéstelenül néztek egymásra -, majd N-Ver Hox'ha megszólalt. - Tizenkétmillió - háromszázövetnezer - négyszázkilencvenkettő az egy-egész-háromhoz volt az esélye annak, hogy maga lesz az, tábornok. - Tehát kevés... csak engem emlékeztet ez egy protokolldroidra? - mosolyodott el Phennir.
- Elnézést, elkalandoztam, igaza van. - bólintott a magasabb rangú givin. - Nyilván megérti, hogy szeretnénk meggyőződni szándékai komolyságáról.
Phennir néhány adatkártyát dobott az asztalra. - Kezdésnek remélem, ez megteszi. - biccentett. - Van egy ügynök a Bespin rendszerben, aki egy semleges, Vostroya iránt érdeklődő rendszer képviselőjének adja ki magát. Valójában azonban az EGB Hírszerzés ügynöke. - Egy Tiebolt. - bólintott egyszerre mindkét givin, tanúbizonyságot téve látogatójuknak és egymásnak arról, hogy a legalapvetőbb következtetéseket rendkívül gyorsan képesek levonni. - Igen. - nyugtázta Phennir. - A részleteket megtalálják az adatkártyákon.
- Van egy kérdésem, tábornok, bár bizonyos vagyok benne, hogy tanult alárendeltem is feltette már ezt az ön tanult alárendeltjének. - szólalt meg végül koponyaszerű fejét ingatva és csontos ujjait ropogtatva N-Ver Hox'ha. - Miért mi? Miért a Dolgozók Intergalaktikus Uniójához fordult, és nem mondjuk a köztársasági hírszerzéshez? Bizonyára ők is képviseltetik magukat itt, valamelyik föld alatti pozíción. Vagy akár régi kollégiához a Konföderációnál?
- A kérdésében benne rejlik a válasz, pártvezető. - vakarta meg az állát némi idegességgel fűszerezett hangon Phennir. - Sokan nem hinnének nekem akkor is, ha a fél galaxist és családom összes birtokát felajánlanám annak zálogaként, hogy igazat mondok. Önök talán igen.
- Valóban. - ropogtatta tovább az ujjait a givin. - Most már csak az a kérdés, hogy milyen magas szintre kell emelnünk ezt az együttműködést... hiszen nem mindegy, hogy az Ön elszigetelt, erre a rendszerre korlátozódó akciójáról van szó, vagy ennél többről...
- Elhihetik nekem, elvtársak, ennél többről van szó. - rázta a fejét Phennir. - Egy olyan hálózatról, amelyben számos rendű és rangú tisztségviselők vesznek részt azon az államon belül, amelyet ma úgy hívnak, az Egyesült Galaktikus Birodalom. Olyan funkcionáriusok hálózatáról, akik a Cioralnál történtek óta máshogy gondolkodnak. Mint jó magam is.
- És hogyan érhetjük el magukat, ha szükséges? - hajolt közelebb N-Ver Hox'ha.
- Keressék a Valkűröket. - suttogta konspiratőr hangnemben Phennir. - A Valkűröket...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 20, 2019 17:58:17 GMT 1
ST-2601 sugárvetőjével a kezében elsétált a Strunz üzlet előtt, majd precíz jobbraáttal befordult a Vadde sétányból nyíló, szűkös, de forgalmas sikátorba. A fekete páncélos rohamosztagos vértezetén visszatükröződtek a neonreklámok és holofények, amik a környező üzletek kirakataiból pulzáltak. A Fondor fontos ipari központnak számított a Vezérkar számára, így az EGB legjobban őrzött világai közé tartozott – még a legnépesebb utcákon is megfordult egy-egy járőr, hogy felügyelje a biztonságot. Az orbiton keringő hajógyárakból és szárazdokkokból hazatérő munkások néha felöntöttek a garatra, és ilyenkor hajlamosak voltak csetepatéba bonyolódni a békésebb civil lakosokkal. Ezért néha még a legjelentéktelenebb sikátorokat is ellenőrizni kellett – annak ellenére, hogy mindenhol szondadroidok cikáztak, néha nem ártott a hús-vér őrség jelenléte. A részeg munkások egy rohamosztagos láttán kétszer is meggondolták, mielőtt kocsmai verekedést provokáltak.
– ST-3490 – szólt a sisakmikrofonjába ST-2601. – A szektor tiszta.
A vonal másik végéből csak statikus zörej érkezett válaszul. ST-2601 megkocogtatta szabad kezével a sisakját, miközben tovább folytatta az útját. Mostanra találkoznia kellett volna járőrpartnerével, de sehol nem látta a környéken a másik rohamosztagost. Beütött egy gyors ellenőrzőkódot a karpaneljébe, mire a sisakvizora belső felén megjelentek a kommunikátor és az egymásközti rádiófrekvenciák állapotát jelző kiírások. Az adatok szerint a sisakrádió rendeltetésszerűen működött, a hálózat tisztaságát pedig semmi sem zavarta.
– ST-3490 – ismételte meg a társa nevét. – Hol vagy? Már látnunk kéne egymást. Ez nem szabályos, azonnali magyarázatot kérek!
Semmi válasz – ezúttal még a sistergés is abbamaradt. ST-2601 megszaporázta a lépteit, és támadóállásba mozdította a sugárvetőjét. A protokoll szerint bármilyen szabálytalanság esetén azonnal értesítenie kellett a közvetlen felettesét, de ST-2601 nem akarta feleslegesen ugratni az őrmestert addig, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy valóban irreguláris eset áll fenn. Előhívta a társa azonosítója alapján bekalibrálható nyomkövető-rendszer kiírásait. Hírét sem találta a másik rohamosztagos rádiójelének. Miután megadta az engedélykódot, a rendszernek ki kellett volna jeleznie ST-3490 helyzetét – a jel azonban nem érkezett meg. Ez azt jelentette, hogy a rohamosztagos sisakja, és az abba épített, érzékeny szerkezetek megsérültek.
ST-2601 támadósebességre gyorsított. Már jóval a kettejük találkozási pontja mögött járt. Meg kellett találnia a társát, aztán jelentenie az esetet az őrmesternek. Pillanatok alatt elért a sikátor másik végén levő kereszteződéshez. A sarkon kisebb, a helyi lakosokból és dokkmunkásokból összeverődött tömeg csoportosult. A rohamosztagos halk, vékony hangú kántálást hallott – ahogy élesebbre állította a sisakja audioszenzorait, még mielőtt odaért volna, megállapíthatta, hogy a hangot fiatalkorú, talán tízévesnél fiatalabb gyerekek adják ki.
Átfurakodott a tömegen – azok engedelmesen kitértek az útjából… és rászegezte a sugárvetőjét a hat-hét kisgyerekre, akik éppen a társa felszerelését zúzták darabokra a duracél járdán. – Állj! – harsogta. – ST-3490! – a megtépázott páncélú partnere ott feküdt a járdán, körülötte a dühös arckifejezésű gyerekekkel, akik még most is azon ügyködtek, hogy tönkretegyék a rohamosztagos felszerelés maradékát. – ST… Derrik! – A társa anyakönyvi nevét már halkan ejtette ki. Rájött, hogy a másik rohamosztagos nem fog felkelni többé. Ezek a gyerekek megölték Derriket, valószínűleg a saját fegyverével, ami a legközelebb álló szemeteskonténerben feküdt.
Az utcagyerekek valószínűleg váratlanul kapták el a társát. Az ewokok egy egész rohamosztagos hadsereget győztek le annak idején. Csakhogy az ewokok vadon élő, képzett, brutális törzsi harcosok voltak, nem utcagyerekek.
– Kezet fel, arccal a falnak! – célozta be sorra a gyerekeket ST-2601. Azok ahelyett, hogy engedelmeskedtek volna neki, mindannyian felé fordultak. Egyikük, a legnagyobbnak tűnő egy könyvolvasót szorongatott, amit most a feje fölé emelt, és fejét dallamosan billegtetve a társaihoz fordult. A körülálló civilek ugyanolyan elképedten bámulták a jelenetet, mint a közöttük álló rohamosztagos.
– Vesszen a Birodalom! Le a Köztársasággal! – kántálták a gyerekek. – Éljen a Renegát! Éljen Sordis! Éljen a Renegát! Éljen Sordis!
ST-2601 kilőtte az első halvány energiasugarat, és a középső gyerek elesett. Néhány pillanat alatt a többit is elkábította. A civilek közül senki sem sietett a segítségükre, valószínűleg nem voltak szüleik. A ruházatuk alapján egyszerű koldusok, vagy a dokkmunkások fattyai lehettek, akik szabadon rótták az utcákat, amikor az apjuk vagy az intézeti nevelőik éppen nem törődtek velük.
A rohamosztagos szakszerű mozdulatokkal feloszlatta a civileket, majd bejelentette az esetet. Aztán lehajolt, és felvette a könyvolvasót. A poros képernyőn egy régi, betiltott holokönyv első kiadásának címe szerepelt. A Renegát-terrorista neve mellett egy Nigo Xavalier megnevezésű szellemíró neve állt. A Renegát Bűntettei – útmutató feltörekvő gazfickóknak. – Őrmester – szólt bele ismét a sisakmikrofonjába ST-2601 –, azt hiszem, van egy kis problémánk...
…
A szürke falú helyiségben, ami egy időben Turr Phennir irodája volt, Odin Vyce miniszterelnök felemelkedett a székéből, amikor halk ajtószisszenés kíséretében belépett az egyenruhás férfi, aki a Vezérkar helyi ügynökeként, a mindig elfoglalt Tieboltokat helyettesítő és nekik jelentő megfigyelőként működött. Vyce elnyomta a szivarát, majd amikor a hírszerzői megbízott intett, visszaült a székébe. A tiszt jelöletlen uniformisára pillantva Vyce megköszörülte a torkát, majd szembenézett a fickóval.
– Lynnard ügynök, a Renegátnak és a kultistáinak semmi nyomát nem találtuk – jelentette, amikor a másik sürgetőleg biccentett. – A gyerekeket családostól őrizetbe vettük. A könyvet a feketepiacon vették, amit az egyik helyi üzlet tulajdonosa működtet. Az öreget kihallgattuk, és nincs okunk feltételezni, hogy az ügy több egyszerű véletlennél. Higyje el, minden erőforrást kihasználtam, hogy információra leljek a Renegátról… mi mást vár tőlem még a Vezérkar?
– Ereményeket, Vyce miniszter. Azt, hogy az árulókat felkutassák és megbüntessék. A Birodalom egyik rohamosztagosa életét vesztette a támadás során. Ez az egész személyes üggyé vált az EGB és a Renegát között.
– Megdupláztam a járőrszolgálatokat, ellenőrzőpontokat állítottam fel, és lenyomoztunk minden kapcsolatot, mindent, ami érintkezésbe kerülhetett az említett feketepiaci hálózattal, vagy a Renegát követőivel. Nem juttottunk előbbre. A könyv egy régi, betiltott darab, amit az üzletvezető más hasonló kacatokkal együtt profit reményében eladott. Az én megítélésem szerint az ügy izolált eset, és le van zárva.
– Az ön véleménye nem sokat számít, miniszter, ami a biztonsági megoldásokat illeti – lépett közelebb Lynnard. – Már a puszta tény, hogy előbb a földalatti, frontista mozgalom, most meg a Renegát bomlasztó ideái egyáltalán megjelenhettek itt, gyanakvásra ad okot az ön kompetenciájával kapcsolatban, Vyce…
– Na de kérem – emelte fel a hangját a kormányfő. – Hogyan láthattam volna előre az esetet? Nem látok bele a jövőbe, mint azok az elvetemült erőhasználó kultisták.
– Talán éppen ez a probléma – harsant egy új, hideg hang. Vyce felpillantott, és meglátta az ajtóban álló, köpenyes-bőrruhás férfit. Az a fagyos tekintet egyenesen a fondori kormányfő szemébe mélyedt. – Hiányzik magából a képzelőerő, miniszter, ami a megelőző intézkedéseket illeti.
– Solo Főinkvizítor – Vyce az előzetesen megküldött, nem túl részletes jelentésnek köszönhetően felismerte a férfit. Magában megátkozta a Lázadókat és a Renegát árulóit egyaránt. Pont most, egy vezérkari látogatás idejére kellett megszervezniük ezt a szabotázst?? – Minden tiszteletem a Vezérkaré – folytatta –, de lehetetlent kérnek. Az ügy szálai egyszerűen nem vezetnek tovább. Minden arra mutat, hogy ez egy izolált eset, és nem kell ennél többet beleképzelni.
– Pont ez a hozáállás az, amit az árulók könnyedén kihasználnak, miniszter – folytatta könyörtelenül Solo. – Fondornak példát kell statuálnia minden egyes lázadó elemmel, ha azt akarjuk, hogy a továbbiakban se frontista, se sordisista altájéki hálózatok ne szivároghassanak be. Főleg ne a lakosság támogatásával. Lynnard ügynök, készíttesse elő az érintett árulókat feldolgozásra!
– Példát statuálni? – hüledezett Vyce. – Ezek csak gyerekek, Főinkvizítor. Sóbányába küldené őket??
– Nem, miniszter – felelte Solo hidegen. – Amint mondta, ezek csak gyerekek, és nem elég erősek ahhoz, hogy kényszermunkát végeztessünk velük. A Renegátot gyökerestől kell kiirtani, mint egy betegséget, mielőtt továbbterjedne – nem csak a tüneteket, miniszter, de a gyökereket is. Alaposan át kell gondolnunk a táborrendszerünket – az ablakhoz sétált, és lebámult az odakint sorjárzó, a légisávokon közlekedő járművekre, és a járdákon nyüzsgő járókelőkre. – Igen – mondta némi töprengés után. – Permanens megoldás kell. Nem kockáztathatunk. Zárják el őket addig, amíg kialakítjuk az új… kondíciókat.
– Ezt nem mondhatja komolyan! – szökkent talpra Vyce, miután elértette az utalást. – Gyerekeket akar legyilkoltatni csak azért, mert egy buta könyv írásait kántálták?
Solo olyan hevesen pördült meg, hogy a miniszter ijedten hátrahőkölt. A Főinkvizítor közelebb lépett a kormányfőhöz, aki az asztalág tolatott.
– A Renegáról beszélünk, Vyce – sziszegte Solo maró hangon. – Én személyesen ismerem őt, és higgye el jól tudom, hogy még a legkisebb mértékben sem engedhetünk a szentimentalizmusnak, ha meg akarjuk állítani a terjeszkedését. Az EGB nem lesz kultisták toborzóhelye, efelől személyesen fogok gondoskodni! A lakosság fejéből még a gondolatot is ki fogjuk vágni. A közvélemény pedig értesülni fog róla, hogyan járnak a Renegát követői, és a birodalmi polgárok nem fognak többé Renegát-nótákat kántálni vagy rohamosztagosokat terrorizálni. Megértette, amit mondtam, miniszter?
– I-igen, Solo nagyúr – felelte Vyce akadozó nyelvvel. A Főinkvizítor nem tette szóvá a téves megszólítást. Vyce egész testében megmerevedett a jeges tekintet szúrásától. Mostmár értette, miért nem tolerálta a Vezérkar az erőhasználókat. Milyen jó, gondolta, hogy Solo az ő oldalukon áll.
– Mi lesz a kötettel, Főinkvizítor? – kérdezte Lynnard.
– Égessék el őket – lépett el a minisztertől Solo. – Az összeset, amit a városi vagy vidéki könyvtárakban, boltokban vagy raktárakban találnak – Lynnard bólintott, majd elsietett, hogy megszervezze a tisztogatást. – Én pedig azonnali hatállyal átveszem ezt az épületet az Első Rend műveleti központjának.
– De uram, vezérkari főtisztként ennél nagyobb biztonságra lesz szüksége – tiltakozott ismét Vyce. – Én már kijelöltem erre a célra egy jól védhető, a városközponttól távolabb eső...
– Nincs rá szükség – intett Solo. – A biztonság megfelelő. Az embereim már szétszóródtak az épület ellenőrzésére. Phennir talán féleszű volt, de nem biztonsági-katonai kérdésekben. A fondori biztonságot pedig bízza rám. Elmehet, miniszter…
Vyce tisztelgett, amennyire tudott, majd sarkon fordult, és eliramodott az ajtó felé. Mielőtt azonban kiérhetett volna az irodából, egy súlyos kéz nehezedett a vállára. A miniszter megtorpant, majd óvatosan oldalra fordította a fejét. – És Vyce… – ismert a Főinkvizítor hangjára maga mögött. – Ön nem neko, igaz? – Nagyúr? – Egy manka-szerű, fél-intelligens nagai háziállat. Azt mondják, kilenc élete van, így bármikor eljátszhatja őket. De az ön számára az efféle pazarlás… módfelett felelőtlen volna. Érti, amit mondok? – Hát persze.. Főinkvizítor. – Jó. Most pedig kifelé! – és Vyce válla felszabadult.
A miniszter ellépett az ajtón túl álló testőrök mellett, kikerülte a befelé tartó droidot, majd sietve elbotorkált a siklója felé.
…
A Fondor hajógyárai nem csak orbiton, a bolygót körbeölelő állomásokon csoportosultak. A felszín ipari régióinak sűrű, barnára szennyezett levegőjében hatalmas anyadokkok és több kilométeres magasságokba emelkedő droiddaruk, emelők, és a hajótestek már megépített szekvenciáit a levegőben tartó, vagy orbitra felhúzó, erőteljes fémkötelekkel ellátott repulzor-vontatók működtek. Az egyik használaton kívüli, most újra beüzemelt űrkikötőbe folyamatosan érkeztek-távoztak az EGB – és az Első Rend – más területeiről érkező tehersiklók. Az Első Rend integrálása és a műveleti központ Fondorra való helyezése viszonylag gyorsan zajlott, csupán az apróbb technikai változtatások maradtak hátra.
Az egyik teherkomp előtt Cybil és az Első Rend elit rohamosztagosait vezető, aranypáncélos parancsnok, Pyre figyelték, ahogy a gyári munkások, rakodók és munkadroidok kipakolják a konténereket. Ez a szállítmány azokat az új rohamosztagos páncélzatokat és felszereléseket tartalmazta, amelyeket Solo Főinkvizítor még az idevezető út során rendelt elő az Első Rend katonái számára. A csatlakozás sajátos paraméterei miatt szükség volt rá, hogy az Első Rend egységei megkülönböztetett, régi valójuktól elütő megjelenésre váltsanak. Ez volt az első szállítmány, az első az új kommandósok számára.
Pyre felemelte a kezét, mire a droidok és az őket hajcsározó rakodómunkás leállították a repulziós technikával lebegtetett konténert, ami a parancsnok és Cybil előtt haladt át. Pyre odalépett, és a rakodómunkás morcos pillantásától kísérve beütötte az engedélykódjait a konténer oldalpaneljébe. A nagy méretű láda oldalán szűk nyílás jelent meg, láthatóvá téve az odabent levő tartalom egy részét. Pyre benyúlt, és a gondosan felsorakoztatott új sisakok közül előzhúzta az egyiket. A feketén csillogó, zöld jelzőfényekkel ellátott sisak az Első Rend reguláris fehér páncélos rohamosztagosainak sisakjából, és az EGB ritkán használt testőr-halálosztagosaiból összeállított variáns volt.
Mire Pyre visszatette a sisakot, Cybil figyelmét egy másik rekesz keltette fel. Benyúlt, és egy inaktivált állapotban levő harci botot húzott elő. A közepén levő érintkezővel aktiválta a fegyvert, mire annak két végén vörös, cikázó energiasűrűség lobbant fel. Cybil megpörgette az elektrorudat, és bemutatott vele néhány gyors harci mozdulatot. A szerszám könnyű volt, és miközben a levegőt szelte, a végein izzó energiakisülések fenyegető zörejjel sisteregtek. Cybil kikapcsolta a fegyvert, mire az elhalkult. Egy másik kapcsolóval a pálca rövidre ugrott össze, amit már könnyedén lehetett szállítani. Egy újabb beállításban pedig elegáns, protokolláris eseményeken használt lándzsává alakult.
– Ez nem tűnik reguláris rohamkommandós felszerelésnek – állapította meg, miközben visszatette a harci botot a helyére.
– A Főinkvizítori Különítmény felszerelése – magyarázta Pyre. – Azoké a gárdistáké, akik rendszerint Solo személyes testőreiként szolgálnak. Ők kívül estek a klasszikus rohamosztagos fegyvernemeken, de szintén az én parancsoki hatáskörömbe tartoztak.
– Emlékszem – pillantott a távolodó konténer után Cybil. – Sosem tudtam közel férkőzni hozzájuk, pedig higgye el, megpróbáltam. Különben a legutóbbi főinkvizítori rendelet szerint a főparancsnokok viseletéről szóló engedékenyebb szabályzati előírások módosulnak. Maga mit fog viselni, Pyre parancsnok? Végülis maga a rendosztagosok legfőbb parancsnoka.
– Talán már nem én vagyok a parancsnok, Phasma… Cybil – biccentett Pyre a nő felé. – Talán igen. Így vagy úgy, továbbra is szolgálni fogom a Főinkvizítort.
– Minek fogják hívni őket? – Cybil az aranypáncélos társára nézett. – Az Első rendi speciális erőket?
– Halálosztagnak.
…
ST-2601 az utca közepére hajította a kezében felhalmozott régi pergamentekercseket, holokönyveket és könyvolvasókat. Társai kihordtak minden egyes irományt az üzletből, egész nagy rakás kerekedett belőlük. A távolban álló civilek megszeppenve figyelték az eseményeket. A rohamosztagosok kordont vontak a helyszín köré, egyikük pedig fegyvere csövével motiválta a kérdéses üzletet vezető öregembert, hogy minden egyes betiltott, illegálisnak számító, vostroyai vagy Lázadó propagandát terjesztő művet átadjon az EGB katonáinak.
Nem messze ST-2601től ott állt az akció kinevezett parancsnoka, Lynnard, a Hírszerzés egyik alacsonyabb rangú ügynöke. A férfi gyors utasításokkal irányította a műveletet, miközben folyamatosan a Renegát és a hozzá hasonló betegségek jelentette veszélyről harsogott a kordonokon kívül álló civileknek. A demotivációs beszéde nem volt valami nagy hatással a hallgatóságra – őket amúgy sem érdekelte a kultúra vagy az olvasás. Fondor lakosságának nagy része gyári munkásokból állt, nem pedig entellektüell, nehezen befolyásolható és állandóan lázongó elemekből. ST-2601 igazából szerencsésnek tartotta magát, hogy a Fondor lett a szolgálati helye.
– Most pedig megmutatjuk, mire számíthattok, ha a Renegát-féle untermenscheket követitek – harsogta Lynnard, majd intett a széleken álló, Flammenwerferekkel felszerelt kommandósoknak. Azok a könyvkupac mellé siettek, és hosszú csövű fegyvereiket a halomra irányították.
Lynnard intett, mire a Flammenwerferekből szálegyenes lángcsóvák törtek elő, belekapva a halomba hajigált könyvekbe és elektronikus készülékekbe. A tűz minden lövés után nagyobbá vált, mígnem magától is terjedni kezdett. Sűrű füst emelkedett az ég felé, és a levegőt égett ózon és a forróság szaga töltötte meg. A lángtenger ropogni és recsegni kezdett, a hőtől pedig még a nagy ellenállásúnak gyártott fém- és duracél alapú szerkezeteket is olvadt masszává degradálódtak.
– És most – fordult meg Lynnard. Egy apró kameradroid repült be mellé – ST-2601 sejtette, hogy az adás nem lesz élő, és majd a Főinkvizítor emberei átszűrik, hogy csak azok a mozzanatok legyenek benne, amelyeket a Renegátnak, vagy a Renegát-híveknek látniuk kellett. A rohamosztagos kíváncsi volt, vajon leadják-e az egész EGB területén, vagy sem. Lynnard az öreg üzlettulajdonos felé intett, mire két rohamosztagos az égő kupac felé lökdöste az árulót. – Ezt a vén majmot bűnösnek találtuk a renegátpártiakkal való együttműködésben…
– De hát én csak.. az csak egy régi könyv… – az egyik rohamosztagos fegyvertussal pofánverte, mire az öreg elhallgatott.
– Túl közel került a tűzhöz – mosolyodott el Lynnard. – És még közelebb fog – azzal mintegy utolsó engedélyként bólintott.
A rohamosztagosok belehajították az öreget a lángoló könyvek és olvadó fémek közé. Égett hús szaga és sikoltozás töltötte be a levegőt. ST-2601 gyorsan átállította a sisakszűrőjét, mielőtt még a bűz hatására öklendezni kezdett volna. Az ordítás olyan szívbemarkoló volt, hogy a rohamosztagosok önkéntelenül is mocorogni kezdtek. Lynnard halálos pillantásokkal figyelte őket, annak ellenére, hogy tudta, túl sokat vár tőlük. Az öregember egy ponton ki akart törni a lángok közül, de kemény puskacsapásokkal visszaterelték. Az ég felé kanyarodó füst sárgássá változott, ahogy az emberi hús felhólyagzott, és sokadrangú sérülései hatására a pusztulásig pörkölődött. A környéket hamarosan édeskés illat lengte körbe – de ez a szag minden volt, csak kellemes nem. Az erőszakos, brutális elmúlás előfutára volt...
A rohamosztagosok addig nem engedték elmenni a tömeget, amíg az öregből csak elszenesedett csontok maradtak. ST-2601 számára mindez olyan gyorsan történt, hogy reagálni se volt ideje. Társai síri csendben álltak, a parancsnoknak engedelmeskedve. De ST-2601 tudta, hogy ugyanazt érzik, mint ő – undorodtak. Az, hogy saját maguktól, vagy az árulótól, vagy egyszerűen csak a tett gyomorforgató mivoltától, nem tudta megmondani. Talán mégsem volt olyan szerencsés, hogy a Fondorra osztották be, gondolta. Az efféle feladatokat rendszerint nem a közönséges rohamosztagosok végezték, ezért sosem jutott volna eszébe, hogy ilyen helyzetbe hozzák. Az új elit egységek azonban még nem álltak készen...
Lynnard vasalt csizmájával megtapogatta a maradványokat, majd karjaival vezényelve szétoszlattatta a tömeget.
…
Solo Főinkvizítor végignézett magán – fekete, EGB-rendszeresített egyenruhát viselt, ami fölé csizmaszárig érő köpenyt terített – a palástos anyag azonban nem ért teljesen körbe, így nem takarta el az egyenruháját. Bőrcsizmái és bőrkesztyűi cosrai mintára készültek, övén a köpeny rejtekében két fénykardmarkolat lógott. Mellkasa fölé feketén csillogó, hadvezéri vállpácél nehezedett. Az elmúlt órákban felfrissítette magát, majd a dizájner-droid segítségével befejezte az öltözete megtervezését. A gyártáshoz kellő szerkezetek most is ott álltak az iroda fala mellett, amennyiben újabb kiigazításokra lett volna szükség. Solo még egyszer végignézett magán, mint a Vezérkar tagján, majd engedélyezte a hologramok kijelzését. Beállt a transzmissziós rács közepére, és körülötte felvillantak az Első Rend megmaradt főtisztjeinek életnagyságú, vörösen villogó holoképei.
– Megkezdhetik a jelentést – intett nekik.
– Főinkvizítor – szólt Jaemus marsall, az Első Rend flottájának főparancsnoka. – Rimmel és Hyde admirálisok egységei, valamint az enyémek egyesültek a Zonju-rendszerből átvezényelt szárnyakkal a Nal Huttánál, parancs szerint.
– A Hadtestparancsnokokkal és Folett Főadmirális kabinetjével egyeztetve azonnal kezdje meg a flotta átszerelését a Fondorra – parancsolta Solo. – Az EGB egységek új erőket csoportosítanak oda, felcserélve a miénket. Az új reguláció szerint az Első Rend speciális hadtestje ötszáz hajóból fog állni. A többit bocsássa át a Flottához tanulmányozásra, valamint a megegyezett Hadtestek számára. Továbbá bocsássa az RSD-kkel kapcsolatos hajómérnöki képességeit az EGB kutatók rendelkezésére, amennyiben szükséges.
– Értettem, uram – tisztelgett Jaemus. – Azonnal intézkedem. A rendelt zászlóshajója szintén úton van a Fondorra, az építése néhány nap múlva befejeződik.
– Helyes. Leléphet, marsall – intett Solo. Úgy döntött, egyelőre nem változtatja meg Jaemus megszólítását. Talán őt nevezi ki az Első Rend Hadtest élére, talán Rimmelt. Egylőre viszont Stiefel al-admirális állt csak a rendelkezésre, aki a Fondor védelmi erőit vezette. – Pyre parancsnok!
– Az első halálosztagos szakaszok bevetésre készek, Főinkvizítor – jelentette a rohamosztagos-parancsnok. – A 105-ös és Első Légiók átalakítása megtörtént. Amint a flották megérkeznek, a további egységeket is feldolgozzuk.
– Gondoskodjon róla, hogy a felszerelés készen álljon, parancsnok – intett Solo, mire Pyre képe is elenyészett. – Karvai igazgató.
– Főinkvizítor – tisztelgett utolsó megmaradt hologramként a hírszerző ügynök. – A Mandalore-szektorban hagyott ügynökeink jelentése alapján a Köztársaság, a Hapanok és a Jedik kémei is a környéken nyomoznak a Renegát után. Feltételezem, hogy komolyabb erőket is küldeni fognak a térségbe.
– Azt hiszem, elég, ha a Jedit megfigyelteti – felelte Solo. – Az újjászerveződő rendjük bizonyára több lovagot is küld majd. Mindent tudni akarok, amit megtudnak Sordisról.
– Értettem, uram!
– Az ön új feladatáról pedig… – emelte fel a fejét Solo. – Megbízom egy hírszerző és elhárítási szerv létrehozásával az Első Rend fegyvernem számára. A Rendvédelmi Hatóság megfelelő erre a célra. Váltsa le a főbiztosi tanácsot a saját embereivel. Célzottan figyeljenek arra, hogy a Renegát vagy a Káosz erői ne szállhassák meg az Első Rend belső szerkezetét. Továbbá kiemelten figyeljen oda a kanálfejűekre és… a moffokra.
– Úgy lesz, Főinkvizítor – villantak meg Karvai szemimplantjai.
– A dolgok még átalakulóban vannak – tette hozzá Solo. – Mindenről azonnal informáljon. Maga lesz az, aki megvédi az Első Rendet a külső befolyástól, míg én a Lázadók és a speciális entitások kérdésével foglalkozom. Nem hibázhat, Karvai…
– Nem állt szándékomban, uram – felelte a főtiszt. Solo kikapcsolta a hologramot, majd visszasétált az ablaknál elfoglalt korábbi helyére.
Végre eljött az idő, hogy Anakin Solo, a Lázadás és az Új Köztársaság eszméjének hőse megmutassa, hogy ellenségei mindannyian a rossz oldalon állnak. Ő, mint – enyhe túlzással élve – feltámadt legenda, lesz az utolsó csapás a demokráciának nevezett, működésképtelen tákolmány számára. Az EGB sokkal demokratikusabb, sokkal szabadabb volt a Köztársaságnál – ő volt az egyetlen nagyhatalmi entitás, ami véget vethetett a nagy háborúknak és a Sordis-féle mutációk, vagy a Káosz-féle, természetellenes anomáliák újabb kialakulásának. Ehhez pedig kellett egy újabb, totális háború – egy mindent eldöntő, többfrontos ütközet. A háború, ami véget vet minden háborúnak.
Anakin Solo, az EGB Főinkvizítora felsóhajtott, majd az asztalán villogó jelzőfények fölé hajolt, és fogadta a legsürgősebb hívást.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2019 11:54:20 GMT 1
A hajdani Konföderációs Palota nagyterme korábban a fondori képviselőház üléseinek helyszíne volt, Phennir első regnálása alatt a Konföderáció összes rendszerének küldöttei is üléseztek itt, második, EGB-s uralma alatt pedig a helyi kormányzók és milicisták masíroztak benne… most azonban az EGB-hez való csatlakozása óta a rendszer legnagyobb szabású sajtótájékoztatójának helyszínét rendezték be benne. Az összegyűlt, közönség gyanánt felsorakoztatott tisztek és polgári tisztségviselők mögött számos különböző EGB-n belüli és kívüli holohírcsatorna drónjai, kamerái és tudósítói sorakoztak fel... Tierce Főkormányzó stábjának gondja volt rá, hogy az elhangzó beszéd ne álljon meg a Birodalom határainál, hanem különböző, „megtűrtnek”, vagy „partnerinek” számító külső államokból származó, vagy független holohírcsatornák közvetítésével a galaxis minden szegletébe eljusson – kiváltképp a Köztársaságba.
Így aztán az EGB-szerte meghatározónak számító hírcsatornák, mint a Cosrauer Beobachter, a Corporate Hivatalos Közlöny és Hírverő, vagy éppen a Maradványt képviselő, bastioni Birodalom Népe mellett ott sorakoztak az eriadui és adumari konföderációs hírcsatornák kamerái, Desevro hírügynökségének küldöttei, a Nagiról érkezett Nagai Hoso Kyokai tudósítókonténere, Ershan újjászervezett hírügynökségének, az Igazhitűek Hangjának burnuszos riporterei, sőt Grodin a pulpitusról figyelve még chiss tudósítókat is észrevett, az egyik sarokban a Dizn-i Channel stábját, akiket csak a teljesség kedvéért engedtek be a terembe, no és azért, hogy köztársasági ellenzékhez is minél hamarabb eljussanak a birodalmiak mondanivalói... még a hivatalosan köztársasági illetékességű, de az EGB-ben való működéshez birodalmi licencet is kiváltó denoni Galaktikus Fórum képviselői is ott voltak, kockáztatva ezzel köztársaságbeli működésüket. Csak Vostroya, a Köztársaság és a Hapan-Sith Monarchia hivatalos ügynökségei hiányoztak, de a jelen helyzetre való tekintettel normális is volt… illetve kitiltották a Renegáttal való kollaborációval gyanúsított csatornák képviselőit is.
A lefedettség így is elég magas volt… Grodin elégedetten biccentett, amikor a helyi szervezését felelős protokolláris tiszt jelzett neki, hogy minden készen áll, majd a feje mögött hátrapillantva ellenőrizte, hogy Solo Főinkvizítor is ott áll-e a pulpitus mögötti bejárathoz vezető folyosón, egyelőre a holokamerák számára láthatatlanul… végül a protokolltiszt intett, a holokamerák vevői élesre váltottak, Tierce Főkormányzó pedig kihúzta magát, apró intéssel üdvözölt mindenkit, majd belekezdett. Szavait élőben közvetítették a csatornák az EGB szinte összes háztartásába és katonai körletébe, és számos más helyre galaxisszerte.
- Bajtársak, barátaim, birodalmi polgárok! – kezdte a Főkormányzó. – Nagy nap ez a Birodalom számára, olyan jelentős mérföldkő, melyet kötelességemnek tartok, hogy élőben osszak meg Veletek. De mindenekelőtt hadd beszéljek röviden az elmúlt időszakról… a sikereinkről, amiket együtt értünk el. Mert miért is volt ennyire sikeres az Egyesült Galaktikus Birodalom, barátaim? Hogyan nőhettünk ilyen rövid idő alatt ekkorára, hogyan hozhattuk el a galaxis ily nagy részébe újra az Új Rend igazságát és a Birodalom, az Uralkodónk által megálmodott lehetséges legjobb államforma rendjét és békéjét? Azért, bajtársak, mert közös munkánkat arra a felismerésre alapoztuk, hogy senki sem pótolhatja egyedüliként Palpatine Császárunkat, senki sem léphet egyedüliként az ő örökségébe. Ez volt az a tévedés, amely a korábbi birodalmi restaurációs kísérletek kudarcát okozta... nincs, nem volt, és nem is lesz egyetlen főadmirális, kormányzó, nagyúr, vagy bármiféle egyéb birodalmi hitű vezető a galaxisban, aki egyedüliként képviselni tudná azt a bölcsességet és karizmát, mint hajdanvolt Uralkodónk, akiknek mindent köszönhetünk.
- Éppen ezért mi, az EGB létrehozói más utat választottunk. Egyesítettünk erőinket a Vezérkarban, kollektív felelősséget vállalva, együttműködve annak érdekében, hogy a Vezérkar tagjainak bölcsessége és az őket követő Főszektorok eleje talán együtt kiadhatja az Őfelsége jelentette megfontoltságot és egységet. Nem véletlen az „Egyesült” kifejezés Birodalmunk nevében, bajtársaim. Annak a felismerésnek a jelképe, hogy önállóan, egyedül tökéletlenek lehetünk, de együtt erősek és egységesek. Különösen nagy megtiszteltetés számomra,hogy erről éppen itt, Fondoron beszélhetek mindannyiótoknak. Azon a bolygón, amely a volt köztársasági, Lázadó városbolygók és ipari erősségek közül elsőként döntött úgy Egyesült Galaktikus Birodalmunk megalakulásakor, hogy a demokráciának nevezett hazug játékot maga mögött hagyva népével és erejével mellénk áll... szabad akaratotokból. A Knot, a Cosra és a Polneye csak elsők voltak a sorban, rögtön utánuk, utánunk ilyen eltökélt és hűséges rendszerek következtek, mint Fondor.
- És miért fontos ez, bajtársak? Mert a példáitokon keresztül más rendszerek és szektorok is rádöbbentek az Új Rend és a Birodalom igazságára. Felismerték ezt, és önként csatlakoztak. Felismerte ez a Corporate-szektor, a Tapani-szektor, Senex- és Juvex szerencsésebb részei, felismerte Kardass és népe, az Ismeretlen Vidék régi, nagy múltú birodalni erősségeinek jelentős része, amelyek nagy elődünk és példaképünk, Thrawn Főadmirális óta védték odakint a Birodalom és az Uralkodó Új Rendjét... felismerte ezt a Maradvány, és újabb és újabb rendszerek ismerik fel nap, mint nap. Erre alapoztuk eddig a terjeszkedésünket, bajtársak, kimondva, hogy nem állunk meg, nem pihenünk meg addig, amíg a galaxis minden egyes birodalmiként érző és gondolkodó ereje, népe és szektora nem egyesül az EGB jelvénye alatt. Amíg a Birodalmi Örökség és az Új Rend minden egyes tagja nem ölti fel az újjáalakuló Birodalom EGB-jelvényét.
- Nagy örömömre szolgál, bajtársak, hogy bejelenthetem, jelentős lépéseket sikerült tennünk ennek a célnak az elérésében nemrég... talán az utolsó kulcsfontosságú lépéseket az ide vezető úton. Konfliktus, félreértsek és harcok után, amelyek közelebb hoztak minket egymáshoz és elősegítették, hogy megismerjük és megértsük egymásban a hithű birodalmit, az Első Rend szektorai és erői végül a napokban elhatározták, hogy csatlakoznak az EGB-hez... mi pedig tárt karokkal fogadtuk őket és védelmező kezet nyújtottunk nekik, birodalmi bajtársainknak nehéz pillanataikban, miközben ellenségeik, a Sithek, jedik és frontisták egyszerre az elveszejtésükre törtek. Együtt, az EGB-ben egyesülve első rendi bajtársainkkal mindannyian erősebbek lehetünk, bajtársak!
- Ezt az erőt és egységet pedig immár egyre sikeresebben képviseljük külkapcsolatainkban is, bajtársak. Egyre több állam vezetése ismeri fel, hogyha még nem is akarnak csatlakozni az EGB-hez, szeretnék velünk megerősíteni együttműködésüket, szövetségüket. Nemrég felismerte ezt Ershan új vezetése is, mi pedig örömmel erősítettük meg együttműködésünket. Felismerte ezt odakint az Ismeretlen Vidéken a chissek vezetése is, rádöbbentek arra, hogy belharcok helyett az ő erejük is az egységben rejlik. Nagai barátaink pedig megértően és együttműködően viszonyultak ehhez és így megnyílt az út a chiss újraegyesítés lehetősége felé. Őszintén remélem, hogy egy nap a tiszteletre méltó Nagai Birodalommal is olyan szoros partnerkapcsolatunk lesz, és közös célokért dolgozhatunk együtt, mint az újjáalakuló chiss egységkormánnyal a Csillán. Mi pedig nem állunk egyetlen nép egységének útjába sem, barátaim. A Chiss területek újraegyesülével az EGB talán elveszít egy Főszektort... de nyer egy lojális, erős szövetségest a galaktikus nagypolitika színterén... sőt, reményeink szerint előbb-utóbb kettőt. Bizonyítjuk ezzel, bajtársak, hogy az egységért és együttműködésért dolgozunk, a racionalitás és a rend győzelméért, nem pedig a területeikhez foggal-körömmel ragaszkodó ostoba diktatúrák útját járjuk.
- Hosszú utat tettünk meg hát, barátaim. Az Első Rend területeinek integrációjával lezárult a birodalmi utódállamok egyesítési folyamata az Egyesült Galaktikus Birodalom zászlaja és jelvénye alatt. Most új feladatok állnak előttünk. Biztosítanunk kell azt, hogy ez az egység fennmaradjon. Biztosítanunk kell, hogy nem csak névben vagyunk egységesek, de hitben, elkötelezettségben, gondolkodásban, lojalitásban, hűségben is. Hogy ugyanazokért a célokért, ugyanazon ellenségek ellenében dolgozunk és harcolunk. Hogy felfogjuk felelősségünk súlyát, azét a felelősségét, amelyet hithű birodalmiként a galaxis többi részével szemben viselünk... azokkal szemben, akik önhibájukon kívül, a rajtuk élősködő korrupt és csaló rezsimek miatt még nem élvezhetik az Új Rend egységét, erejét és békéjét.
- Ne becsüljük alá ennek a felelősségnek és az ebből eredő feladatnak a súlyát, bajtársak. Mert megállhatnánk, belenyugodhatnánk jelenlegi helyzetünkbe. Megelégedhetnénk azzal, hogy a civilizált galaxis majdnem fele az Új Rend uralma alatt áll ismét, akkora területen, mint Őfelsége Palpatine Császár halála óta soha sem. Évtizedekig élhetnénk ebben a megelégedettségben. De nem tesszük, bajtársak, nem nyugszunk bele! Nem nyugszunk bele, és nem állunk meg, amíg a civilizált galaxis összes területe nem válik az Új Rend és az EGB teremtette egység, béke és prosperitás részévé és haszonélvezőjévé! Ez történelmi felelősségünk Uralkodónk emléke felé!
- Az Első Rend pedig segíteni fog nekünk abban, hogy ez a céltudatosság a jövőben se törjön meg! Nem csak új területekkel, de új, önálló fegyvernemként csatlakozik hozzánk és erősít meg minket az Első Rend, barátaim! Segíteni fognak minket belharcaink elkerülésében, a minket belülről feszítő ellenséges erők, jedik, sithek, káoszlények, sötét entitások felderítésében és legyőzésében... segíteni fognak még akár önmagunkkal szemben is, ha elfordulnánk a céltól önös érdekeinktől vezérelve. Együtt elérjük a céljainkat, együtt erősek és egységesek maradunk, és tovább visszük a Birodalom jelvényét egyre több és több bolygóra, ha kell a diplomácia, ha kell, fegyvereink erejével!
- Kérdezhetitek, bajtársak, miért vagyok ennyire magabiztos. Nos, a válasz egyszerű. Mert egyre többen és többen választják szabad akaratukból az Új Rendet és az EGB-t, bizonyságot szolgáltatva azzal számunkra, Vezérkarotok számára, hogy a helyes úton járunk. Egy egészen friss példa, egy rendkívüli személy esete bizonyítja, hogy még a Lázadás legmélyebb bugyraiból jövő, súlyos örökséget cipelő bajtársak számára is nyitva áll a lehetőség, hogy az Új Rendet válasszák szabad akaratukból. Akit be fogok mutatni nektek most, bajtársak, nagyon hosszú utat járt végig, míg elérkezett sorainkba.
- Lázadóként ismerték. Jediként ismerték. Egy olyan család tagjaként ismerték, amelyiknek több generációs tradíciója van a Birodalom elárulásában, a Lázadás támogatásában. Hős volt a Lázadás és utódállamai oldalán… hős, majd hősi halott. Mert barátaim, ez az ember úgy döntött, hogy mindent, tényleg mindent felad azért, hogy cserébe egyszer a Birodalmat szolgálhassa. A barátait. A családját. Hosszú időre a nevét. Az életét, gyakorlatilag. Mert úgy döntött, hogy veleszületett különleges képességeit nem a hazug, álságos jedi lovagok, nem az önérdekből uralkodó, gátlástalan Sith nagyurak, hanem az Új Rend érdekében fejleszti és kamatoztatja, hogy az előbb felsorolt ellenségek kiszűrésére és legyőzősére használhassa ezeket a képességeket.
- Most pedig az Első Rend új fegyvernemének vezetőjeként, a Vezérkar főtisztjeként, az Egyesült Galaktikus Birodalom Főinkvizítoraként csatlakozik hozzánk! Nem névtelen funkcionárius, még csak nem is arctalan Legfőbb Vezér többé, hanem egy közülünk, saját nevén, saját döntéséből és saját szabad akarata jogán! A Birodalom és az Új Rend iránt érzett elkötelezettsége és hűsége elvitathatatlan jogán! Az ő példája mutatja számunkra, hogy senkinek, soha nem késő visszatérni az Új Rend és a Birodalom köreibe! Hogy az Új Rendre, az általunk képviselt egységre, békére és haladásra való törekvés lángja ott van a galaxis minden egyes élőlényében! Az igény, hogy valami nagyobb részese lehessen és egy jól működő szervezet tagjaként a neki megfelelő helyen és feladatok révén valósítsa meg közös célunkat, a Birodalmi Álmot! Őfelsége, egyetlen és helyettesíthetetlen Uralkodónk, Palpatine Császár álmát!
Grodin ökölbe szorított keze magasba lendült, ahogy a Lecersentől tanult módon a beszéd végén egészen felvitte a hangerejét, majd lecsapott és elhallgatott. A Főkormányzó megengedett magának néhány pillanat hatásszünetet, majd intett a mögötte várakozó Főinkvizítornak, hogy lépjen mellé a pódiumra. A holokamerák és a felsorakozott közönség lélegzet visszafojtva várta a bejelentést.
- Bajtársak, birodalmi polgárok, katonák... galaxis népe... - folytatta Grodin, miközben átkarolta a másik, fiatalabbnak tűnő férfi vállát. – Hadd mutassam be az Egyesült Galaktikus Birodalom Első Rendjének Főinkvizítorát. Hadd mutassam be Anakin Solo Főinkvizítort!
Tierce elmosolyodott és megveregette a másik férfi vállát, jelezve, hogyha szólni kíván, most itt az ideje... miközben a terem szinte felrobbant a meglepetéstől. A felsorakozott tisztek éljeneztek és tapsoltak, a holokamerák villogtak, a riporterek pedig a döbbenettől megnyúlt arccal sugdolóztak egymásnak. A Főkormányzó pedig elégedetten figyelt és őszintén remélte, hogy galaxisszerte minél többen nézik a műsort… beleértve a Köztársaságot, beleértve Coruscantot.
- Sieg Cosra! Sieg Hauptquartier... Sieg Solo! – ordították az első sorban felsorakoztatott cosrai becsületgárdisták úgy, ahogyan korábban a cosrai nagygyűlés tagjai éljenezték a Lecersen által bemutatott Grodint és Folettet.
Anakin megköszörülte a torkát, Grodin pedig hátralépett, hogy átadja neki a pódiumot.
|
|
|
Fondor
Oct 25, 2019 14:35:28 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 25, 2019 14:35:28 GMT 1
– Barátaim, birodalmi polgárok, újdonsült bajtársak! – kezdett bele a mondandójába Anakin, miután egy kézlegyintéssel lecsendesítette a bejelentése nyomán kialakult hang- és tapszavart. – A taps nem nekem szól, nem a nevemnek, nem a személyemnek. Hanem nektek, bajtársak! Nektek, akik hozzám hasonlóan, de még nálam is hamarabb beláttátok az Új Rend igazságát. Nektek, akik nap mint nap részt vesztek az EGB működésében, nektek, akik akár újonnan csatlakozva, akár régi tagként folyamatosan azon dolgoztok, hogy az Uralkodó öröksége fennmaradjon! Hogy egy jobb hellyé, biztonságosabbá, felelőssé és erőssé tegyétek a galaxist! Mert mi vagyunk azok, kedves barátaim, az egységes birodalom, ami újra naggyá teszi a galaxist, nem pedig a fiatalkori, naiv önmagam által is kiszolgált álságos, pszeudo-értékekre épülő, demagóg retorikából felépített káoszköztársaság, ez a demokráciának csúfolt hazugság!
Solo elhallgatott, amíg a feltörő taps elhangzott. A Főinkvizítor villantott egy jeges, magabiztos pillantást az egyik kameradrón felé. Ugyanazt a retorikát használta, mint a társai, előbb halk meggyőzőerővel beszélt, ami lassanként harsogóvá és gyújtó erejűvé dagadt – és ezt a megoldást szekvenciálisan ismételte.
– Mert ti, akik ma itt vagytok, mindannyian tudjátok, hogy a Vezérkar sokkal közelebb áll a demokrácia alapelveihez, mint a Köztársaság vagy bármelyik másik Lázadó képződmény – folytatta, most ismét visszatérve a nyugodt, racionális erővel szóló beszédformához. – Az Egyesült Birodalom egy közös egyetértésen és racionális felismerésen alapuló kormányzat. Az öncélúan marakodó, felelősségrevonhatatlan Szenátussal szemben a Vezérkar tiszta, átlátható és észszerű, hatékony és egységes! Ez különböztet meg minket, bajtársak! Ezért fogjuk elérni a végső győzelmet!!
Megvárta, amíg a lelkendezés elhal, majd folytatta.
– Ez az egyik ok, barátaim, amiért én, Anakin Solo itt állok előttetek. Ezért vezettem át az Első Rend elitharcosait az ismeretlenségből előbb a nyilvánosságba, most pedig az EGB kötelékébe! Remélem, hogy a példám bátorításul szolgál azoknak, akik még nem köteleződtek el az Új Rend mellett. Ne féljetek feladni eddigi művi hűségeteket csak azért, mert vezetőitek szépen hangzó frázisokat suttognak a fületekbe! Csatlakozzatok hozzám, csatlakozzatok a Vezérkarhoz! Az Egyesült Birodalom tárt karokkal fogad titeket, ahogy engem is fogadott. Én magam vagyok az élő bizonyítéka annak, hogy az igazságot keresők és az igazságra vágyók számára sosem késő a belátás, sosem késő, hogy kiálljanak magukért, a saját szabadságukért!
Solo kezeivel a pódiumra támaszkodott, aminek lapján a kronométer az eseményszervező protokolltiszt által megjelölt hátramaradt időt jelezte. Előredőlt, lassan körbehordozta fagyos tekintetét az egybegyűlteken, majd újra beszélni kezdett.
– Én valaha Jedi Lovag voltam – jelentette be. A közönség visszafojtott érdeklődéssel, egy hang nélkül várta a folytatást. – A családom tagjai annak a Lázadó eszmének a hősei, ami ellen ti mindannyian harcoltok. A saját szüleim biztosították Palpatine és a Régi Birodalom bukását. Én magam is az ő oldalukon harcoltam egy évtizeden át. Harcoltam a Yuuzhan Vong ellen is, és higgyétek el nekem, bajtársaim, én személyesen láttam és a saját bőrömön tapasztaltam, miféle veszélyt jelent egy olyan galaxis, amit a Lázadók uralnak. A barbár megszállóknak az ő tehetetlen kormányzatuk engedte meg, hogy ránk törhessenek! A saját életem is majdnem ennek a kormányzatnak, a saját szüleimnek az áldozatául esett. Lábadozásom során rájöttem, hogy nem tudom megbocsátani nekik ezt az árulást. Az ő drágalátos Új Köztársaságuk tette lehetővé, hogy az idegenek megtámadhassák a galaxist. Ők teremtették meg a táptalajt ahhoz, hogy a Vong hordák jóformán akadálytalanul törhessenek be az otthonainkba, hogy brutálisan lemészárolják és megcsonkítsák a barátainkat és a szeretteinket, a bajtársainkat! Az ő széthúzásuk volt az ok, ami elindította a tragikus eseményeket. Az ő hibájuk volt az is, hogy Palpatine Új Rendje elbukott. Mert kérdezzétek csak meg magatoktól: vajon a Yuuzhan Vong meg merte volna támadni azt a rendszert, amit néhai Uralkodótok fenntartott? Vajon nem gondolták volna meg kétszer is az inváziójuk elindítását, amikor szembenéznek egy Halálcsillaggal?
Anakin hátratette a kezeit a köpenye alatt, és kivárt, amíg az egyetértő éljenzés elhalkul. Aztán felemelte a jobbját, mire a hangzavar lecsillapodott.
– Én ismerem az ellenséget, hiszen velük együtt harcoltam a birodalmiak ellen – folytatta. – Amikor majdnem meghaltam a Yuuzhan Vong Háború során, akkor és ott beláttam, hogy változásra van szükség, és erre a változásra a legideálisabb rendszer nem más, mint a Birodalom. Az Első Rend egy extremista birodalmi sejt volt, amit a Renegát vezetett – a Renegát, aki végül, mint minden más frakciót, az Első Rendet is elárulta, így én vettem át a vezetését. A Renegát, ez a torz, elvtelen és minden értelmet nélkülöző entitás az Első Rend halállistájára került, én pedig minden alkalmat megragadtam az elfogására. A Második Endori Csatában úgy számítottam, hogy egyszerre pusztítom el az ellenségeimet. Leia Organa Solot azonnali hatállyal kivégeztem, ahogy elpusztítottam a Renegát testét is. Ma már tudjuk, hogy ez nem volt elég. A Renegát visszatért, az ellenségeink még mindig léteznek. Ezúttal azonban nem fogunk hibázni. Az Egységes Birodalom és az Első Rend együttese kiküszöböli a múlt hibáit, de gondoskodnunk kell róla, hogy a széthúzó elemek ne üthessék fel a fejüket újra! Ahogy arról is, bajtársak, hogy az ellenünk acsarkodó erőknek egyszer s mindenkorra véget vessünk!!
– És ezzel el is érkeztünk az Első Rend új feladatköreihez – emelte fel a fejét, lepillantva a bőszen éljenző becsületgárdistákra. – Most, hogy én is csatlakoztam hozzátok, eljött az idő, hogy szigorúbb határt szabjunk az igazságszolgáltatás számára. Az én feladatom a rend, a törvényiség és a törvényi következményesség fenntartása. Főinkvizítori minőségemben biztosíthatlak, bajtársak, hogy az Egyesült Birodalom és a Vezérkar ellenségei remegni fognak a csizmájukban! A Jedik, Sithek, a Renegát-féle intergalaktikus terroristák, mindenféle torz lények és entitások, a Lázadók árulói mindannyian veszni fognak! Mert ezúttal nem szabadulnak a törvény ítélete alól, és az igazságügy megfékező ereje le fog sújtani rájuk! Ezt fogja ellátni az Első Rend, és ezt fogom ellátni én magam a Vezérkarban.
Itt tartott egy rövid szünetet, amit a közönség hangos reakciója töltött ki. Anakin megköszörülte a torkát, belekortyolt az odakészített vizespohárba, majd ismét nyugodt hangon folytatta.
– Az előbb a Főkormányzó a felelősségről beszélt – fordította el a fejét a mögötte álló Grodin irányába. – Én pedig most a ti felelősségetekről, bajtársak. A hit, a lojalitás és a rend az, ami összetart minket egységes erőként az ellenséggel szemben, és ez az, ami megtart, ami tovább visz, fejleszt és győzelemre segít minket. A Vezérkar és a ti feladatotok egyaránt, hogy ezt az egységet mindenáron fenntartsátok, fenntartsuk. Az árulók pedig, akiket az ellenség demagógiája megfertőzött, és akik veszélyeztetni merészelik ezt az egységet, azonnali hatállyal az én személyes ellenségemmé válnak! Én pedig biztosítalak titeket, drága bajtársaim, hogy a státuszomnak eleget téve minden eszközt be fogok vetni ellenük! Megígérem nektek, birodalmi bajtársaim, hogy gondoskodni fogok a biztonságotokról, és arról, hogy ne kelljen efféle eltévelyedett elemek miatt nélkülöznötök!
– Legyen ez egy előzetes figyelmeztetés minden áruló számára. Az Első Rend mindenkivel példát fog statuálni, aki az Egyesült Birodalom ellen tör, legyen az akár kívül, akár belül! A Tízezeréves Birodalmat nem lehet megtéveszteni, és nem lehet elpusztítani! Mi, az EGB, előtörünk, ha a Lázadók előtörnek, ha visszavonulnak, utánuk megyünk, ha káoszt teremtenek, mi rendet csinálunk!! És én, mint az Első Rend Főinkvizítora, ennek alárendelve magam be fogom fejezni, amit néhai nagyapám, az Uralkodó, Palpatine végrehajtója elkezdett! Ez az örökségem! Ez a kötelességem! Sieg Cosra, Sieg Hauptquartier! Éljen az EGB!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Dec 3, 2019 12:52:03 GMT 1
A korribani Sith Akadémia kövei közé épített ledek derengő világítást adtak a kisebb ebédlőnek, ami közvetlenül a nagymester kamrájából nyílt. A falakat drága függönyök és festmények borították, ez utóbbiak között a Sith Lord nagymester saját alkotásai is előfordultak. Gable Kyron parancsnok Lord Darth Sordis személyi adjutánsaként az ESB rendszeresített egyenruháját viselte. A fiatal, kék szemű tiszt remegő ajkakkal nyeldekelve bámulta a díszesen megterített asztal gyertyáit, a középen levő tálcát körberakó denoni yogun-gyümölcsfüzéreket és az alderaani, illetve taygetai óboros palackokat… illetve a vele szemben ülő, az ESB második urának számító Sordist.
Kyron tekintete a tálca közepén elhelyezett, vékony cérnákkal körbekötözött, pácolt hengerhúsra tévedt. A jól átsütött hús egyik végéből emberi alkarcsontok álltak ki, a tetejére taréjként pedig egy ötujjú, közepesen átsütött, körmeitől megfosztott kéz került, amit a karhús végéről vágtak le. A végtag szomorúan ült az asztal közepén, egyik oldalából vékony csíkok voltak leszeletelve. Mindkettejük tányérján ennek a végtagnak a szeletei álltak. Kyron egyik kezében villával és késsel bámulta a saját adagját, miközben jobb válla meg-megrándult a fantomviszketéstől, ami tőből levágott karjának halvány emlékét idézte.
– Ahogy szokták mondani, az vagy, amit megeszel – emelte a saját villáját vérrel összekent szájához Sordis, és beleharapott a hússzeletbe. Aztán a tálcán levő hússültre pillantott. – A maga esetében csak az volt.
A félkarú tiszt felpillantott a vörös és sárga szempárral izzó, dermesztő arcra, majd kényszeredetten felszúrt egy húsdarabot. A villát lassan, tétován közelítette a szája felé, miközben Sordis égető kíváncsisággal figyelte a mozdulatait az asztal túloldaláról. Kyron kényszeredetten kitátotta a száját, és behunyt szemmel, túllépve a félelmén és a torkából feltörő öklendezésen, befalta az ételt, rágott rajta néhányat, majd erőltetetten lenyelte. Az arca zöldes árnyalatot öltött, majd a legközelebbi pohárért nyúlt, és egy korty taygetaival leöblítette az ínycsiklandozó, számára ugyanakkor gyomorforgató ízet.
– Az Erő, a Sötét Oldal egy célt adott nekem, Gable – folytatta a Sith nagymester, miközben vígan élvezte az evés örömeit, és néha alderaani borral öblögette le kifogástalan főztjének fenséges utóízeit. – Nem csak azt, hogy alkossak művészetet, hanem hogy magam legyek a művészet – pillantása saját fémkarjára siklott, miközben megnyalta a szája szélét, majd ismét a parancsnokra nézett. – Ez pedig most a maga átváltozása, Gable.
– I-igenis, Nagyúr – nyelt egyet Kyron, miközben újabb falatot vett a villájára. Miután fél kézzel nehezen tudott volna elboldogulni, Sordis maga vágta fel neki kisebb szeletekre a húsdarabkákat, így csak fel kellett szúrnia őket a villára. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig tartott, amíg a szájába erőltette a falatot, és szinte rágás nélkül, viaszra sápadt arccal lenyelte. Ismét kortyolt a borból.
– A művészet, mint olyan, áldozatokkal jár – folytatta eszmecseréjét Sordis társalgó hangnemben, miközben jóízűen rágcsált. – Minden kreatív aktusnak megvan a maga pusztító következménye. Művészként meg kell tanulni mi a különbség: nem mindegy, hogy megtöröd a szabályokat, vagy… megerőszakolod őket – terült el egy ördögi vigyor a Sith Lord hajmeresztő ábrázatán.
Kyron érezte, hogy hideg verejtékcsepp indul útnak a hátán lefelé.
– Meg kell tanulnia, hogyan kell túl messzire menni, Gable – folytatta Sordis, miután behörpintette a maradék borát. – Elvégre – tárta szét a karjait joviális, jóllakott mosollyal – honnan ismernénk mi a mérték, ha nem tudjuk, mi a mértéktelenség?… A Death’s Head árnyéka fenyegető ómenként kúszott be a Konföderációs, illetve a legújabb fejlemények óta Főinkvizítori Palota látókörébe. A Resurgent-osztályú csillagromboló fekete alakja méltóságteljes lassúsággal áthúzott a környező épületek fölött, majd ragadozómadár módjára lejjebb ereszkedett, aminek következtében a légisávokon közlekedő járművek riadtan rohantak szerteszét. A hajótörzs légköri manőverekre alkalmatlan súlyának teljes tudatában nehézkesen elfordult, hogy az ékfedélzet szembenézhessen az Első Rend szervezeti központjaként funkcionáló épületkomplexummal. A szupervédett erődítmény tetején az EGB stilizált sassal ellátott birodalmi jelvénye állt, a fémötvözetből kiállított embléma reflektorok keresztfényében, koronaként magasodott az Főinkvizítori Palota tetején. Az épület homlokzatáról egy az Első Rend és az EGB közös szimbólumát viselő zászlótranszparens lógott. A tetőn és a falakon beágyazott lőtornyok és légelhárító ütegek álltak, a környező, bástyaként szolgáló épülettornyok tetején úgyszintén. Persze a Death’s Head hídjáról bámészkodó Gable Kyron admirális jól tudta, hogy a főhadiszállás nem csupán a jól védett felszíni épületből áll. A kevésbé reprezentatív, újonnan kialakított biztonsági szinteket jóval a föld alatt húzták fel, a vallatókamrákkal és az új börtönökkel együtt. A közönséges szem – és a különféle szenzorok és rádióhullámok – számára feltérképezhetetlenül. A legalsóbb szintek egyikén alakították ki a kifejezetten az erőhasználók számára specializált feldolgozó-üzemeket. Kyron maga hagyta jóvá a terveket, de az építkezés még nem fejeződött be teljesen. Ő maga testközelből tapasztalta meg a hasonló teremtmények irracionális indíttatásból eredő, perverz hatalmát. Ezek a fénykarddal rohangászó bolondok hamarosan végleg megtanulják, hogy nem dönthetik romba a galaxist kényük kedvük szerint. A Birodalmi Korrekciós Program keretén belül Kyron feladatköréhez tartozott az erőhasználók ellen felállított egységek koordinálása. Az erőhasználók és a Renegát üldözésére kialakított divíziókat személyesen felügyelte. A Renegát gondolatára önkéntelenül a protéziskarjára pillantott – azzal az alakkal személyesen akadt elszámolnivalója. Kyron biztos volt benne, hogy ezért kapta meg a posztot. A Főinkvizítornak a legelhivatottabb katonákra volt szüksége a feladata ellátásához. És Gable Kyron admirális volt a lehető legmotiváltabb. Tudta, hogy a Renegát valójában nem volt kannibál. Nem úgy, ahogy a kriminológiai esettárban szereplő bűnözők többsége, akik éheztek az értelmes teremtmények húsára, vagy akik szexuális kielégülésből tették magukévá ily módon az áldozataikat. Sordis étvágya pusztán arról szólt, hogy megmutassa: mindenki más rajta kívül nem más, mint leölésre váró zuccadisznó. A Renegát kriminológiai besorolása szerint nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezett – és ehhez mérten mindig dominálni akart, és mindig ki kellett fejeznie a saját felsőbbrendűségét azáltal, hogy másokat a felzabálandó gránitcsiga-kaviár szintjére rántott le. Kompenzált – gondolta Kyron. Kinek péniszhosszabbító szupercsillagromboló, kinek a kannibalizmus, embere válogatja… De hamarosan fordul a szerencse, és a felzabálók lesznek az étek. Az Főinkvizítori Palota hírneve máris futótűzként terjedt el a Fondor lakosságának körében. A halálosztagok minden lehetséges lakást és búvóhelyet átkutattak a Renegát-hívek után, és mindenkit letartóztattak, aki akár csak köszönőviszonyban is volt azokkal a rebellis elemekkel, akik néhány héttel korábban meggyilkoltak egy rohamosztagost, és akik a Renegát propagandakönyvével a kezükben agitáltak a nyílt utcán. Az üzletvezető látványos kivégzése után az összeesküvésben résztvevő gyermekeket és a szüleiket, valamint teljes rokonságukat, illetve ismerőseiket, barátaikat, és az azok ismerőseit és barátait a főhadiszállásra vitték kihallgatásra. A vallatás után aztán a foglyokat szabadon engedték, hogy beszámolhassanak arról, miféle sors vár az árulókra Solo Főinkvizítor birodalmában. Az üzenet tiszta volt – bárki, aki a Lázadó vagy a Renegát-párti elemeket segíti, vagy bármily minimális módon kapcsolatba kerül ezekkel az árulókkal, az az Főinkvizítori Palota vallatóinak a kezére kerül. És Gable Kyron admirális rendelkezik a sorsukról. Kyron az EGB uniformisán fekvő rangjelzés ellenére nem volt flottatiszt, sem hadtestparancsnok. Solo Főinkvizítor de facto helyetteseként azonban hatáskörben mindenki felett állt az Első Rend kötelékén belül. Megmozdult álltában, és halk neszt hallott, ahogy protéziskarjának szervomotorjai megnyikordultak. A férfi fél arcát gépi implant takarta, tiszti sapkáján a rang-inszignia helyett apró, fémesen csillogó koponya ült. Csakúgy, mint a Death’s Head neve, ez is a Thrawn idejében szolgált Harbid kapitány iránti tiszteletét fejezte ki, aki egykor a mentora volt. A koponya idővel aztán Kyron és az Első Rend erőinek afféle nem hivatalos jellegzetességévé vált. Az Főinkvizítori Palota műveleti központjaként funkcionáló teremben már vártak rá az Első Rend fegyvernem legmagasabb rangú törzstisztjei, miután egy rövid siklóút után Kyron két halálosztagos kíséretében bemasírozott a helyiségbe. Megkerülte a kör alakú, fekete lapú asztalt, majd leült a többiekéhez képest magasított támlájú parancsoki székébe. Az asztal fölötti körlap szélein körbefutó fénysáv minden résztvevő arcát bevilágította, így Kyron kényelmesen tanulmányozhatta őket, ahogy amazok is őt. Karvai igazgató, a fél-kiborg terepügynök a Rendvédelmi Hatóság vezetőjeként a jobbján foglalt helyet. Az RVH az Első Rend belső hírszerzésének számított, miután Karvai átszervezte őket a hutt területekről a Solo-féle titkosrendőrség-Első Rend köreibe. Az új EGB-regulációk szerint mind a négy fegyvernemnek saját titkosszolgálatot kellett létrehoznia, illetve a már meglévő hírszerzési, illetve elhárító szerveket ilyenformán átcsoportosítania. Karvai másik oldalán a feketebajuszú Agnus admirális ült, az Első Rend Speciális Hadtest, vagyis a flotta megbízott főparancsnoka. A fekete egyenruhás spec ops tengerésztiszt váltotta az EGB más szolgálati szektoraiba áthelyezett Jaemus és Rimmel admirálisokat. Előbbi afféle kirakatkatona volt, adminisztrátor, Rimmel pedig jobban értett a reguláris haderők és flották vezetéséhez, mint a különleges erők kevésbé látványos koordinálásához. Kyron tudta, hogy Rimmel ízig-vérig flottatiszt, illetve szárazföldi tábornok, aki nem túlságosan szívlelte a diszkrét, vagy titkos bevetéseket. Így hát Solo Főinkvizítor áthelyezte őt az EGB egy másik különítményébe, míg Jaemust a Vezérkari Hadiipari és Flottaellátó Parancsnokság rendelte magához, hogy átadja nekik a Jaemus Fleet Systems kutatási anyagait és felügyeleti jogait, valamint hogy a rendelkezésükre bocsássa a hajótervezői képességeit. Agnus túloldalán Istarii vezérezredes, illetve első rendi terminológiában most már főtáborvezető, az egyszerűség kedvéért tábornok foglalt helyett. A Daala-féle Bendő-kontingensben nevelkedett chiss nő maradványbeli társával ellentétben Daala azon hívei közé tartozott, aki hezitálás nélkül elfogadta a neki és az embereinek ajánlott új pozíciót. A Bendő-csapat konzervatívabb része a Maradványban maradt hátra, Istarii azonban azok közé tartozott, aki tudta, hogy a Főnökasszonya halálával az a fajta integráltan bajtársi, belterjes szolgálat ideje, amit a Bendő-flottában tapasztalt, lejárt. Új idők jártak, és Istarii tábornok hajlandó volt kompromisszumot kötni. Az Első Rend Különleges Erők parancsnokaként pedig helyet kapott a Főinkvizítor tiszti gárdájában. A halálosztagok légióparancsnokai Kyronnal szemben és kissé balra foglaltak helyet. A reguláris elitegységeket vezető nő és férfi a saját felszerelésüket vizsgálgatták a tiszttársaik helyett. Az ezúttal sisak nélkül pózoló Cybil főparancsnok, illetve a páncéljától megfosztott, de főtiszti egyenruhás Pyre főparancsnok alkották az Első Rend szárazföldi seregének a tisztikarát. A polneyei klónasszonyt láthatólag jobban érdekelte új halálosztagos felszerelése, mint ez a gyűlés, és bizonyára inkább lett volna a lőtéren, mint a Solo-féle stáb gyorsmegbeszélésén. Cybil lett a halálosztagok terepparancsnoka, míg Pyre az adminisztratív parancsnok. Utánuk következett Nyna Calixte vezérezredes, aki nemrégiben érkezett vissza a Coruscanton teljesített titkos bevetéséről. A Zonjui Vész előtt a Concrete Állomás főparancsnokaként az Első Rend Erő-kísérletekkel és okkult kutatásokkal megbízott tudósa volt, most pedig ugyanezt a feladatot látta el. Új ügyneme a H-hadosztály lett, vagyis a Hexe, ami a cosrai terminológiában a mindenféle jöttment varázslókat – ez esetben az erőhasználókat – jelentette. Calixte, aki már korábban is működött együtt a Tierce Főkormányzó-féle klón Spectech csapatokkal, a legideálisabb választás volt a pozícióra. A spectechek és Calixte emberei megosztották egymással a kutatási eredményeiket, és Calixte megkapta azt a feladatot, hogy velük együttműködve folytassa eleddig hasznosnak ítélt kísérleteit, illetve a nem csak az erőhasználókkal, de az Erővel kapcsolatos felfedezéseit is. Ide tartoztak a káoszlényekkel és a Renegáttal foglalkozó különleges hadosztályok is. Kyron és Calixte között egy vörös zubbonyt viselő, szalmaszőke nő ült, akinek az arckifejezése szerint ma sem, soha sem volt jó napja. Az Első Rend belső – és külső – rendőrségének vezetőjeként a Hűségosztályban szolgáló hűségtisztek parancsnoka volt, akiknek a feladata a főbb törzstisztek, a hadsereg, a flotta, a civilek, és az EGB-n belüli, Solo által kijelölt egyének ellenőrzése és megfigyelése volt. A hűségtiszteket nem lehetett megkülönböztetni közönséges változatú társaiktól, ugyanolyan uniformist és rangjelzéseket viseltek, mint a társaik, de a jelentésüket a vörös egyenruhás hűségvezetőnek tették meg, nem pedig a kijelölt feletteseiknek. Solo általuk tartotta fenn a hatalmát, és általuk sikerült olyan simán átvennie a régi Legfőbb Vezértől a stafétabotot. – A népegészségügyiektől kapott osztott adatok alapján sikerült felmérnünk az EGB és a Köztársaság területein fellelhető erőhasználók számát – közölte Karvai szakszerűen, miután Kyron várakozó tekintete az ő arcán állapodott meg először. Az RVH-igazgató beütött egy bonyolult számsort az előtte fekvő terminálba, mire az asztal fölött megjelentek a holografikus statisztikai adatok. – Amint láthatjuk, az újjáalakuló Jedi Rend holdudvarán kívül eső, rendszerszintű felmérések szerint a potenciális erőhasználók száma a Köztársaság területén cirka hatmilliárd egyén. Ez persze csak megközelítőleges információ, a pontos számokat azok a Jedi holokronok őrzik, amelyek segítségével a csecsemőiket toborozzák. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezeknek a potenciális erőhasználóknak csupán egy százaléka rendelkezik akkora midi-chlorian szinttel, hogy a Jedik felfigyeljenek rájuk, és még kevesebben lesznek valódi Jedi tanoncok. – Én nem hiszem, hogy mindezt a munkaerőforrásiak és a népegészségügyiek adataiból szűrte le, Karvai igazgató – mosolygott elnézően Agnus admirális. – Ellenséges területen ilyen felméréseket végezni… egészen pontosan szólva, lehetetlen. Nem így gondolja? – Hát persze – felelte hangsúly nélkül, kifejezéstelen arccal Karvai, és szemlemezei diadalmasan megvillantak, mintha szándékosan provokálta volna ki ezt a kérdést az előbbi közleményével. – A népegészségügyiek adatai csupán a már megszállt területeinkről szólnak. Ezt egészítettük ki a saját, a Concrete Állomás laboratóriumaiban kifejlesztett technológia bevetésével… vezérezredes asszony? – biccentette meg a fejét enyhe mozdulattal Calixte irányába. – Amint az igazgató úr az imént említette, a Jedik egy bizonyos fajta toborzó holokronnal, azaz egyfajta erőérzékeny információtárló tárgy segítségével férnek hozzá a megfelelő midi-chlorian szinttel rendelkező csecsemők koordinátáihoz – kezdte a doktornő. – Ez egy olyan szerkezet, amit csakis az Erő segítségével lehet kinyitni, és ami az Erő által, az energiamezőn belül jelzi az erőhasználó csecsemők hollétét. Mi, természetesen nem rendelkezünk efféle hókuszpókusszal, egy holokront csak a coruscanti Jedi Templomban találhatnánk, oda pedig egyelőre nem találtuk meg a módját a bejutásnak. Kyron tudta, hogy Calixte a H-hadosztály egyik különleges ügyosztályára céloz, egy olyanra, ami specifikus erőhasználókkal foglalkozik. Mint például a Renegát ellen felállított 88-as ügyosztály, amit Kyron személyesen felügyelt, vagy a káoszlényekkel foglalkozó csoport, amit Solo Főinkvizítor személyesen hozott létre, és közvetlenül irányított. Ugyanitt léteztek olyan szekciók, ahol a Jedik, illetve a Sithek minden lehetséges szervezetének a szabotázs-lehetőségeit kutatták, illetve tervezték meg. Amennyiben egy akció vázlatát sikeresen lefektették, kiadták a gyakorlati megvalósítás feladatát Istarii Különleges Erőinek, amennyiben kisebb beszivárgó-szabotázs-akcióról volt szó, vagy más különleges alakulatnak, a feladat specifikációitól függően. – Ugyan nem rendelkezünk magunk eredeti holokronnal – folytatta beszámolóját Calixte –, a mesterséges előállítására tett erőfeszítéseink sikeresnek bizonyultak. A meglévő technológiát a klón-spectech tudománnyal és Solo Főinkvizítor erőkapacitásával ötvözve létrehoztunk egy mesterséges Jedi holokront – Calixte elégedetten hátradőlt, majd a szájához emelte a kesselis poharat, és nagyot húzott belőle. – Ez azt jelenti, hogy ennek a.. tárgynak a segítségével mérték fel a számokat? – szólt közbe Pyre. – Az Erő segítségével? – Úgy van – bólintott ezúttal Karvai. – Úgyhogy a hatmilliárd nagyjából helytálló szám, persze dolgozunk azon, hogy hozzájussunk egy valódi holokronhoz, hogy leellenőrizhessük az eredményeinket. Egyelőre azonban nem sétálhatunk be a Coruscantra. Ennek a számnak a segítségével azonban már nagyobb rálátásunk van az eljövendő feladatunk mértékére, és ennek megfelelően készíthetjük elő a feldolgozóüzemeink kapacitását, ha majd az említett területek az EGB zászlaja alá kerülnek. Így minden újonnan csatlakozott szektort képesek leszünk azonnal és akadálymentesen… fertőtleníteni. – Nagyszerű munka – bólintott Kyron. – Jobb előre felkészülni minden eshetőségre, ezt vallja a Főinkvizítor is. Ennek a hatmilliárd parazitának a sorsára pedig ráérünk később megtalálni a megfelelő megoldást. Ami biztos, hogy a Ssi-ruu beágyazást és a tömeges elzárást már most kizárhatjuk. A Ssi-ruu üzemek a klón bajtársaink szerint mind megszűntek, azok a gyíkok pedig végleg eltűntek, kevesen maradtak életben. A fogvatartás vagy a gyógyítás túl sok erőforrást követelne, a klónok rendelkeznek midi-chlorian-irtó gyógyszerekkel, de ilyen számú féreghez az nem elég. Ráadásul egy képzett erőhasználó egyszerűen hatástalanítja magában az efféle készítményeket. Ez a megoldás a legjobb esetben is csak átmeneti lenne. Ide permanens megoldás kell, a galaxis, és mindannyiunk jövője szempontjából… Agnus admirális előrehajolt. – És mit foglalna magában a maga permanens megoldása, Kyron admirális? Nem deportálhatunk, és nem teleportálhatunk milliárdokat a Külső Gyűrűbe, ráadásul állandó felügyelet alatt tartani őket… ez nem megoldható. – Természetesen – pillantott vissza rá Kyron. – Ezért is döntünk majd a totális megsemmisítés mellett. A továbbiakban parancsot kapnak rá, hogy készítsenek elő olyan gyors, százmilliók megsemmisítését célzó módszereket, amelyek minimális erőforrást és még minimálisabb személyes részvételt követelnek. Nem akarjuk, hogy a katonáink gyomrát megfeküdje a munka, ugyebár. – Mi a Főinkvizítor véleménye a… permanens megoldásról? – vetette fel Istarii, vörösen izzó szemeit Kyron arcán nyugtatva. – Visszautasít mindenféle személyes köthetőséget a gyakorlati megvalósításhoz – közölte Kyron. – De magát a feladatot és a módszert teljesen a mi hatáskörünkbe helyezte. A speciális csapataink rendelkeznek megfelelő képzéssel a Jedik és a Sithek rabosításához. A harctéri halálosztagosok mellé különleges büntetőosztagokat vezénylek át, hogy kiegészítsék a Skorzeny-féle einsatzgruppék munkáját. Feladatuk az erőhasználók és az őket bújtató elemek felkutatása és azonnali hatályú, helybeli eliminálása, miközben az einsatzgruppék foglalkoznak a civilekkel, a szabotőrökkel és a partizánokkal, illetve a szokásos módon bizonyos intellektuális lázadókkal. Így könnyítjük meg a főhadsereg útját. – Skorzenynek ez nem fog tetszeni – motyogta közbe Cybil, aztán visszafordult az oldalfegyvere tisztogatásához. – A büntetőosztagok és az Einsatzgruppe-k feladatköre nem ütközik, egymás segítése a feladatuk. Előbbi az erőhasználókkal, utóbbi a civilekkel foglalkozik. A személyes véleményünk pedig nem számít – tette hozzá türelmetlenül Kyron. – Ezek a parancsok a legfelsőbb helyről érkeztek, és a mi feladatunk, hogy érvényt szerezzünk nekik. Skorzenynek örülnie kéne, hogy ilyen szakavatott segítséget kap a munkájához. Ráadául az én büntetőosztagaim nem civileket, hanem erőhasználó terroristákat fognak gyilkolni. És talán.. hűtlen főtiszteket, ugyanazokkal a Totenkopfnak keresztelt egységekkel, ha már úgyis Halálfej Admirálisnak csúfoltok a hátam mögött... – előredőlt, és összehúzott szemmel mindenkit végigmért. – Igen. Tudom, hogy minek hívnak az embereitek. A módszereim az ESB-ben, az általam kivallatott, megtört Jedik, Sithek, a Renegát parancsára… – a tiszttársai most hallgatagon bámultak lefelé, egyedül Cybil főparancsnok nézelődött fesztelenül. – Láttátok, mi maradt a foglyaimból. És néhányan értesültetek a munkáról, amit a régi Legfőbb Vezér szolgálatában végeztem, ugyanilyen minőségben… tudjátok, hogy miért lettem Solo Főinkvizítor segéd.. inkvizítora – akadt meg egy pillanatra, keresve a megfelelő kifejezést. – És biztosíthatlak titeket, bajtársaim… hogy ugyanilyen hatékonysággal folytatom a szolgálatot! El fogjuk kapni az összes beteg vadállatot, aki jobbnak képzeli magát nálunk, csak mert ócska sámán-trükkjeivel terrorizál minket! Most pedig… – tette hozzá gyorsan, mielőtt kontrollálhatatlan, gyújtó hangvételű beszédben tört volna ki. Lenézett az irataira, majd újra felpillantott. – Ugyan nem kértek fel minket hivatalosan, de jól tenné, Karvai igazgató, ha belenézne a Fel-ügybe. Az efféle anti-imperialista lázadások megfelelő táptalajt jelentenek a Renegát, illetve a káosz-féle bűvészeknek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. – És más, belső, ellenünk törő egyéneknek – villantak egy pillanatra vörösbe Karvai szemlencséi. – Például a moffoknak, bár erről még nincs bizonyítékom. Fel mögött egyelőre nem állnak belső erők, de biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb ez is megtörténik… ahogy az lenni szokott – tette hozzá mogorván. – Erről jut eszembe – fordult a másik oldalára Kyron – mi a helyzet a moffokkal? A vörös egyenruhás, haját szőke kontyban hordó nő összefonta a karjait a mellkasa előtt, és arca most még hűvösebb, még ellenségesebb volt, mint azelőtt. Talán ez volt a természetes állapota, gondolta Kyron. A halálosztagosok hűségosztagos variánsait vörös jelzésekkel különböztették meg a társaiktól, Solo Főinkvizítor hűségosztagos különítménye pedig vörös páncélzatot hordott, de a vörös tiszti egyenruhát csakis a Hűségosztály főparancsnoka viselhette. – A fő kommunikációs és holonet-sávokat a teljes megfigyelésünk alá vontuk – közölte a nő. Kyronnak megfordult a fejében, hogy vajon akkor is ilyen csúnya lenne-e, ha nem viselné azt az undorodó kifejezést az arcán. Az alakja formás volt, de nagydarab, és robusztus külseje láttán Kyronnak elment a kedve tőle, hogy randira hívja. Talán így is kell kinéznie egy belső rendőrnek, tette hozzá magában. – Lecersen moffra a parancs szerint kiemelt figyelmet fordítunk, de rendelkezik olyan titkos forrásokkal, amikhez egyelőre nem tudtunk hozzáférni… de hamarosan sikerrel járunk. – Terjessze ki az ellenőrzést a többi magasabb rangú moffra is – utasította Kyron. – Illetve az összesre, sosem lehet tudni, mennyire jön náluk alulról a kezdeményezés… Kifejezetten ügyeljenek a Vandron, Vansyn és Kaine-félékre. – És mi legyen, ha terhelő bizonyítékot találunk? – Megtiltom, hogy közbeavatkozzon – rázta a fejét Kyron. – Tegye meg a jelentését közvetlenül nekem, aztán címezze tovább a Főinkvizítor számára a már életbe léptetett protokollok szerint. A további lépéseket bízza rám. Ha nem boldogulnak Lecersen vonalaival, vegye úgy, hogy vezérkari engedélye van az összes EGB-s holosáv ellenőrzésére és feltörésére… kivéve persze a Vezérkar egymásközti biztonsági csatornáit. De ami ezen kívül esik, pontosabban ha Lecersen ezen kívüli vonalakon beszél, arról mindent tudni akarok. Jelenteni fogják nekem, hogy mit eszik, mennyit, mikor, és hány testőrrel megy a klotyóra. Ugyanez érvényes a többi moffra is. A továbbiakban mindannyiukra rábízom, hogy terjesszék el a hadosztályaikat és az Első Rend műveleti szektorait az EGB egészén belül, mihamarabbi hatékonysággal. Meg fogjuk tisztítani ezt a galaxist a Lázadóktól és az Erő önjelölt, barbár bajnokaitól, uraim és hölgyeim. A kudarc nem lesz tolerálva – azzal végszóként felállt, és körbenézett a társain. – Auf wiedersehen! – mondta tört cosraisággal, mire a tiszti gárda többi tagja is felemelkedett. Kyron megkerülte az asztalt, és a mögé felzárkózó halálosztagosokkal elhagyta a helyiséget. Rendszerint nem maradt hátra a többiekkel kesselizgetni, ugyanis mielőbb meg kellett tennie a jelentését Solo Főinkvizítornak. A pofavizitet letudta, most itt volt az idő, hogy hozzáfogjanak a gyakorlati megmozdulásokhoz.
|
|
|
Fondor
Dec 19, 2020 23:08:56 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 19, 2020 23:08:56 GMT 1
Olson Fern őrnagy befordult a sarkon, és megállapodott a Reichssicherheitsdienst őrök előtt, hogy átadhassa az igazolványát és a kódhengereit, mielőtt belépne. Az Első Rendben egyedüli cosrai terminológiaként megmaradt RSD őrszemek Kyron admirális legújabb találmányának számítottak. Ezek az elitkatonák a vörös páncélos védosztagosok közül kerültek ki, és ők feleltek a legfontosabb – vagy a Kyron által legfontosabbnak tartott – főtisztek védelméül. A Védőosztag büntetőegységeivel ellentétben azonban az RSD-sek fekete páncélzatot viseltek, hogy jobban belesimuljanak a reguláris darktrooper és halálosztagos kontingensekbe.
Az ajtószárnyak félrehúzódtak előle, és az egyik őr halvány biccentésére Olson belépett a Főinkvizítor irodájába. Az asztal mögül most Kyron Admirális pillantott fel, Solo helyettese és az Első Rend legfontosabb adminisztrátora.
Olson csizmáját összecsapva tisztelgett. Kyron rápillantott az alkarján viselt fekete, írásos szalagra, ami a Halálfej-alakulat – egy szintén Kyron által indítványozott Halálosztagos divízió – megkülönböztető jelzése volt a tiszti egyenruhákon. Aztán pihenjt intett.
– Hogy haladnak a különleges műveleteink a T4-es Akciószektorban? – szögezte neki Olsonnak a kérdést az admirálisok kirakatrangját viselő, gyakorlatilag azonban helyettes főinkvizítorként működő Kyron. – Az előzetes jelentése alapján úgy tudom, Hess parancsnok kielégítő munkát végzett.
Olson sejtette, hogy nem csak a saját előrelüldött jelentéséről van szó. Hanem a Lothal katonai parancsnoka, Gideon kormányzó beszámolójáról is. – A Monad-I, Monad-II és Far Hiradne telepek teljes hatásfokon üzemelnek – jelentette végül a lehető legsemmitmondóbb megfogalmazásban. – Hess parancsnok alaposan megszervezte a dolog... logisztikáját.
– Na igen – mondta Kyron gépies hangon, és a szemlemeze zölden felvillant. – Persze hogy jól megszervezte, ha egyszer átadtam neki a Ssi-ruu táborokról szóló hivatalos jelentéseket. Lehet, hogy Hess egy idióta, de a munkát elvégezte. Máris áthelyeztem az Anoat-szektorba.
– Az Anoat-szektorba, uram? – pillantott fel Olson.
– Igen. A kényszermunkatáborokba. Szorosabb szervezésre van szükség... Már csak a közvetlen szomszédság miatt is. Ott Hess kiélheti magát, és nem öl meg senkit, akit nem kéne, de még a hasznunkra is válik.
– Értem, uram.
– A csapatok. Mondja, hogy viselik a dolgot? – Kyron türelmetlenül intett ép kezével, hogy várja a választ. – Ne kendőzzön el semmit, Fern őrnagy, ha kérhetem! Na gyerünk!
– Alkalmam volt felmérni a lelkiállapotukat, uram. Azt kell mondanom, hogy szilárd meggyőződéssel végzik a munkájukat. Persze előfordul némi emberi gyengeség, de arra ott vannak a specialistáink, hogy kiküszöböljék. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy bárkit is újrakondicionálásra kéne rendelni.
– Na és maga? – csapott le vörösen megvillanó állapotjelzőkkel Kyron. – Maga hogy viselte a látványt? Mert nehogy azt higgye, hogy jókedvemből küldtem saját magam helyett, míg én a Mandalore-nál meg a Cosrán tárgyaltam. Biztos vagyok benne, hogy ahelyett a halszagú Niathal helyett inkább a Lothalt választaná!
– Igaza lehet, uram – engedett meg magának egy félmosolyt Olson. Noha úgy tűnt, felettese implant-arca még csak érzékeltetni sem képes efféle kifejezést. – És bevallom, hogy megrázott a dolog, de fel voltam rá készülve. A mai világban nem árt, ha az ember vasidegekkel rendelkezik. Mármint ne vegye sértésnek, uram! – tette hozzá sietve, amikor leesett, hogy mit mondott.
Kyron ép ujjaival megkocogtatta az arca háromnegyedét takaró implantot, és kelletlenül felmordult. – Na és... – pillantott le az adattáblájára. – Azt mondja, tett egy rövid látogatást a Ziostra a Fondor felé jövet?
– Igen, uram. Karvai ezredes kieszközölte a szükséges megtorló intézkedéseket. Rimmel admirális családjával azonban kezesen bánik.
– Igen, csak a vagyonukat kobozta el, de nem lakoltatta ki őket, Tiebolt utasítására – pillantott le Kyron. – Jóváhagytam. Na és... – itt a szemvizora izgatott villogásba kezdett –, sikerült valamit összeszedniük a Renegát látogatásának céljáról?
Olson elkomorult. – Nem sokat, uram. Személyesen látogattam el a lakásba, ahol a terroristák megszálltak. Egyelőre nem tudjuk, Rimmelen kívül kik érintettek az ügyben, de a lakásban talált három hulla bizonyára nem... A romoknál pedig, ahol az az ősrégi riasztás beindult, csupán kődarabokat találtunk. Még a ZsebVaderek vagy a nagyobb kaliberű érzékelők sem mutattak semmi figyelemre méltót.
Kyron ingerülten felmordult – mintha egy gőzzel hajtott prehisztorikus cosrai harckocsi motorja fulladt volna le –, és fémöklével az asztalra csapott. – Az az átkozott...! – sziszegte. – Pedig tudom, hogy készül valamire! Érzem a megmaradt csontjaimban, mintha el akarná venni őket is tőlem... A Mandalore csak a kezdet.
– A megérzésekre jó hallgatni – bökte ki sután Olson, egyrészt mert belépése óta először most nem tudta, mit várnak tőle, másodszor pedig nem akart tiszteletlennek tűnni.
Kyron felpillantott. Aztán halk nevetésre emlékeztető visszhangot hallatott.
– Nem az Erőből szoptam ki a dolgot – mondta, és Olson sejtette, hogy ha tudna, mosolyogna. – Ahogy a mentális erőnlétem is teljes. Csupán arra gondoltam... Egy pillanat – villant fel egy jelzőlámpa fénye. – Mindjárt megérti, ha nem tévedek, Fern őrnagy. Kérem álljon el oda oldalra. Küldje be!
Amíg Olson félreállt Kyron asztala mellé, két ysalamirivel felszerelt őr egy fekete bőrű nőt vezetett a terembe. Régivágású egyenruhája a korai Első Rend vagy a cosrai folklór katonatisztjeire emlékeztetett.
Olson önkéntelenül megfeszítette az izmait. Volt valami ebben a nőben... – Alse Blava – zengte be Kyron. – Egykor a Concrete kutatóállomásának vezetője, félresikerült kísérlet, végül akaratlan kísérleti alany... És a Renegát kényszer-szolgálója. – Felpillantott, majd a nő egyik kísérőjére pillantott. – Mit tudunk?
– Az érzékelők szerint az Erő-szintje... Nulla – felelte a tiszt, vállán az egyik ysalamirivel. – Nincs semmiféle kilengés.
– De hát az lehetetlen – szólt közbe Olson. – Hisz még a legprimitívebb teremtmények is mutatnak némi érzékenységet. Mindenkinek vannak midikloriánjai.
– Kitűnő észrevétel – helyeselt Kyron. – De ennek a fölöttébb furcsa jelenségnek van magyarázata. Blava parancsnok azt állítja, hogy Sordis egyszerűen kitépte belőle az Erőt, mint egy edényből, hogy azt egy halott tanítványába csurgathassa át. Ez a szerencsés jelölt pedig feltámadt.
– A jelentésem helyes – felelte lényegretörő, érzelemmentes hangsúllyal Blava. – A Renegát kitépte belőlem a belém szorult energiákat, és csak annyi maradt, hogy élhessek. Illetve, annál valamivel kevesebb, mint a tragikus kísérlet előtt volt, de nem számottevően.
– Alá tudják ezt támasztani más forrásból? – kockáztatta meg ismét a közbeszólást Olson.
– Természetesen leellenőriztük minden lehetséges, invazív és nem invazív módszerrel – felelte Kyron hidegen. – De magának ne emiatt főjön a feje, Fern őrnagy. Blava parancsnok ugyanis a Dathomiron szabadult el a Renegáttól, ahol a jelentése szerint még most is koncentrálódik a terroristák egyik csoportja.
– A számuk csak megduplázódott az én elszökésem óta – hagyta helyben Blava. – De nem én voltam a célpontjuk. Engem otthagytak, hogy meghaljak vagy keressek kiutat. Mintha nem érdekelte volna őket mindaz, aminek tanúja voltam.
– Tanúja volt – emelte fel a hangját Kyron. – Ezt a tanúságot pedig csak a Főinkvizítornak hajlandó átadni. Mivel a vezérünk akadályoztatva van, be kell érnie velem.
Blava rábámult a fémarcú férfira. Aztán lassan bólintott. Felnyúlt és az egyik szemét takaró pántot félrehúzva láthatóvá tette a szemgödörbe épített, szerves anyagból levő készüléket. Két ujjával összecsippentett rajta valamit, mire a szerkezet egy nanochipet köpött elő. Blava kihúzta az apró, miniatürizált adattárolót, és Kyron asztalára tette.
– Helyes – vette ép tenyerébe a nanochipet az admirális. – Blava parancsnok, a hűségében sajnos sosem lehetünk teljesen biztosak. Ennek ellenére mégis van egy önre illő pozícióm az Új Rend nevében.
–Hálás vagyok érte – felelte a nő szárazon.
Kyron megnyomott egy gombot, mire az asztala fölé kivetült a Lothalon létesített haláltáborok térképe. – A telepek parancsnokát máshová vezényeltem – közölte. – Ezért szükség van valakire, aki átveszi az összevont táborparancsnok szerepét. Önt ott cserében állandó megfigyelés alatt tarthatják, már ami az Erővel való kapcsolatát vagy non-kapcsolatát illeti. Úgy tudom, van már rabosítottakkal kapcsolatos tapasztalata...?
– Igen, uram.
– Helyes. Ott sem lesz másképp. A piszkos munkát azzal végezteti, akivel akarja. Emellett ügyel a Halálosztagos fiúk lelki egészségére, és folyamatos tájékoztatást küld az állapotukról vagy bármilyen beállt viselkedési változásokról és elhajlásokról.
– Igenis, uram!
– A dolga megkönnyítése érdekében ott lesz magának egy tisztifőorvos is, helyettesnek. Most pedig leléphet, parancsnok. Hamarosan tájékoztatják a részletekről.
– Köszönöm a bizalmat, admirális úr – felelte Blava kifejezéstelenül, majd visszatette a szempántját, és kísérőivel együtt távozott.
Olson tudta, hogy a nő kinevezése jó húzás volt Kyron részéről. A totális zár alatt levő Lothalon rajta tarthatják a szemüket, ráadásul az ysalamiriktől hemzsegő táborokban nem kell aggódni az esetleges képességei miatt. Olson sejtette, hogy a nő nagy pozíciója ellenére ugyanolyan fogoly lesz a Calimon, mint azok, akiknek a kiirtását felügyelnie kell. És hozzájuk hasonlóan ő sem fog távozni onnan, soha.
Ettől megint eszébe villant, hogy vajon mi lesz a csapatokkal, ha a telepeken működő irdatlan feladatot elvégezték, vagy valahogy leleplezik őket? Remélte, hogy azok a fiúk, akiknek beszédeket tartott a Lothalon és akiket bajtársainak érzett, nem járnak úgy, mint a Ssi-ruuk. Remélte, hogy Kyron admirális nem olyan, mint Valin Hess, aki a Burnin Konn világán a saját embereit is lebombáztatta.
– Tanulságos volt? – vetette fel Kyron, miután ismét egyedül maradtak.
– Feltétlenül, uram.
– Hmm. Azt hiszem, rá kell állítanom valami tehetségesebb ügynököt erre a Renegát tobzódásra a Dathomiron. Érzem, hogy készül valamire az a gazember.
Olson csak bólintott. – Elmehet, Fern őrnagy. Egy hét eltávot kap. Utána várom ugyanitt eligazításra!
– Értettem, uram! – tisztelgett Olson. Kyron visszafordult az előző munkájához, nem pazarolt az adjutánsára több időt a kelleténél.
Mentében Olson még arra gondolt, hogy milyen jó lesz végre hazatérni az asszonyhoz. Az ajtónállóktól visszakapta a kódhengereit és az azonosítóját. Az egyik fémhengert elnézegetve töprengett egy sort. Úgy döntött, az asszony még várhat.
Előbb meglátogatja valamelyik soros szeretőjét, hogy kipihenje a megbízatás fáradalmait – na meg hogy elfelejtse a szemébe égett látottakat.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 4, 2022 12:15:08 GMT 1
A Főinkvizítori Palota hozzáférhetetlen hetvenedik szintjén, ahová az információk és jelentesék a teljes EGB területéről befutottak, ahonnan az Első Rend törzstisztjei rendszerint a parancsaikat osztogatták, felbolydult a forgalom. Idegesen siető, a dokumentumaikat a hónuk alatt cipelő biztonsági tisztek és a dolgukra igyekvő, a káoszt megfékezni akaró halálosztagosok rohantak a folyosókon, a holovevők hívást jelző állapotjelzői szüntelenül villogtak, a hangzavar kellős közepén pedig, irodája biztonságában Kyron rendadmirális a haját tépkedte volna, ha lett volna neki. Ehelyett a fél arcát helyettesítő implant villogott vörösen – főleg így, hogy az asztalába szerelt vetítők fölött villogó, a Teutonius Dea felháborodott, méltatlankodó papjainak és főpapi képviselőinek kicsinyített holomásaival tárgyalt éppen. Solo megint megcsinálta, ő pedig szokás szerint jó zsaru módra oltogathatta az Első Rend főinkvizítorának tettei nyomán felszikrázó tüzeket a teljes EGB területén.
- Nem, a Jedhát hipertéri gát védi, nincs módunk a kommunikációra... Nem, Solo Főinkvizítor nem elérhető... Nem, az Első Rend nem formál igényt vagy primátust a Jedha szent világára, a flotta a Főinkvizítor védelmére van ott, aki zarándokúton van a bolygón – ismételgette folyamatosan az előtte hadonászó, arasznyi holoalakoknak már percek óta. – ELÉG!! – emelte meg robotikus hangját, mire a deista képviselők automatikusan elcsendesedtek. Kyron gépi zengéssel megköszörült a torkát, illetve ami a Sordissal való ifjúkori találkozása óta maradt belőle, és hozzátette: - Nézzék. Tökéletesen megértem, hogy felborzolódtak a kedélyek, de csak egyvalamit tudunk biztosra, mégpedig azt, hogy bármi is történik a Jedhánál, az áruló tisztek műve.
- Az Első Rendnek nincs joga... nincs felhatalmazása, hogy gátat vessen a deista törekvéseknek! – harsogta az egyik holoalak. – A flottaadmirális hallani fog erről, ő legalább tudja, miért jó a Teutonius Dea barátjának lenni! Hamarosan maga is megtudja, admirális úr.
- Kérem – emelte fel a kezét Kyron. – Az előbb is mondtam, hogy állítsunk fel közös vizsgálóbizottságot, ami azonnal indulhat a Jedhára, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy csak a saját embereimet küldöm a saját embereim kimentésére... Maga, Contispex pátriárka azzal a javaslattal állt elő, hogy az Első Rend ne vegyen részt a vizsgálatban, mert minket akarnak megvizsgálni. Hát tessék, vizsgálódjanak. Mi pedig visszavonjuk a hajóinkat a Jedha-rendszerből. De aztán ne csodálkozzanak, amikor a Köztársasági Flotta, vagy a szövetségeseik foglalják el a bolygót, például Vostroya.
Erre csend lett.
- A Teutonius Deának szüksége van a birodalmi erőforrások támogatására – folytatta Kyron. – Lett légyen az a flottaadmirális flottája, vagy a miénk. Csak nem gondolják, hogy a Főinkvizítor védelem nélkül utazik. Ugyan már. Maguk csak a lehetőséget látják, hogy rúgjanak egyet belénk, ahelyett, hogy együttműködnénk.
- Azt mondja, hogy a mi érdekünket védi a flottájuk? – horkantott fel Contispex. A főpap irányából halk ropogás-szerű hang hallatszott, amikor a vörösképű alak útnak engedte a szeleit. – Elnézést, interferencia. Szóval a mi érdekünket védené a flottájuk? Nem ma jöttem le a... elnézést, úgy tűnik, forgalmas ma ez a holosáv, folyamatosan recseg az adás.
- Ne mondja, hogy végig ez volt a tervük – vette át egy másik pap Contispextől a szót.
- Persze hogy nem, de ezen lehet változtatni – felelte Kyron. – Mi megvédjük a Teutonius Dea érdekeit Jedhán, távol tartjuk a Lázadókat, önök pedig, exellenciás uram, nem kürtölik tele a holonetet és a híveik fejét a birodalmi biztonsági szervek árulásáról és inkompetenciájáról szóló hagymázas prédikációikkal. Most pedig... mennem kell. Döntsék el, hogyan akarnak eljárni – tette hozzá az egyik vörösen villogó állapotjelzőre pillantva, és megszüntette az adást.
Persze esze ágában sem volt újabb panaszos hívásokat vállalni, főleg azt nem, amelyik az otthoni számáról futott be, valószínűleg az asszonytól. Ennyi idősen, ráadásul úgy, hogy legfőbb ellensége, aki a fizikai állapotát okozta, Sordis már halott, az erőhasználók kiirtását célzó projektje – legalábbis ami az EGB-területeket illeti – bevégeztetett, már úgy érezte, rá tulajdonképp nincs többé szüksége a Főinkvizítornak. A tűzoltáson kívül, persze. Kyronnak pedig ahhoz már nem volt türelme. Úgy tervezte, hogy amint teheti, kéretni fogja a nyugdíjaztatását. Addig azonban találnia kellett valakit, aki a helyébe léphet, és ki is kellett képezni ezt a valakit arra, hogy hogyan kezeljen feletteseként egy olyan bizonytalan tényezőt, mint Anakin Solo. Már az az ambíciója sem volt meg, hogy a Felső Vezérkar tagja legyen.
Kyron szörcsögő, gépies hangon felsóhajtott. Aztán, hogy elejébe menjen egy teljesen másik ügynek, előhúzott egy adatkártyát, beleillesztette az asztalán található aljzatok egyikébe, és hamarosan felderengett előtte egy fehér egyenruhás Tiebolt. - Rendadmirális – tisztelgett a klón. – Miben segíthetek? - Ezredes, az önök őrizetében van egy Monroe nevű... diplomata – mondta végül jobb szó híján Kyron. – Így van? - Sajnálom, de a Tieboltok és a BBH ügyei nem tartoznak az Első Rendre. - Csakhogy máris ránk tartozik – hunyorított egyetlen ép szemével Kyron. – Átküldök egy jelentést. Ugyanazt tartalmazza, amit Monroe elméje. Bizonyára már maguknak is meg van az anyag. Kérem, ezredes, juttassa el a Főadmirálishoz. Be fogja látni, hogy lépnie kell... a Tiercek ellen.
Tiebolt felvillant egy pillanatra, miután megkapta az adatkártya tartalmát. A klón hírszerzési ezredes azután ismét Kyronra függesztette a tekintetét. - A Főadmirális egyetlen célja... a Birodalom egybentartása – jegyezte meg, de hozzátette: - Mindenesetre el fogom juttatni hozzá az anyagot. Bizonyára keresni fogja magát, és rendkívül elégedetlen lesz, hogy önök szövetséges ershani diplomatákat tartóztatnak le. - Csak tessék – biccentett Kyron. – Köszönöm, ezredes. Ennyit akartam. – Azzal megszüntette az adást.
Kissé örült, hogy nem kellett tovább jópofiznia a Főkormányzóval. Ahogy annak is, hogy a Főadmirális egyelőre nem ért rá személyesen ordítozni vele a Monroe-ügy miatt. Annak viszont nem örült, hogy a Főinkvizítor mindenféle parancsokkal zaklatta a Jedha-rendszerből megszökött, a hipertéri gáton túljutott űrből üzengető futárokkal. Mivel a Monroe-fájl rendkívül érzékeny információkat tartalmazott, a hírszerzés azonnal elküldte a Jedha-rendszeren kívül hagyott üzenőtisztek számára, akik aztán személyesen továbbították a többek között a köztársasági Rand-szenátorról és machinációiról szóló, illetve a Neo Tierce létezését bizonyító anyagokat. Ugyanazokat az anyagokat, amik most duplán is Folett kezébe kerültek. Solo pedig új parancsokat küldött vissza, amiknek az volt a lényegük, hogy nem elégedett az Első Rend szervezeti felépítésével, amelyeket Kyron bizonyos időközönként átszervezett az átláthatatlanság és a hatékonyság növelése céljából... ezért parancs szerint mostantól a Főinkvizítor tanácsadói által kijelölt állandó, és háborús struktúrát kell fenntartani, a sok felesleges bürokratát meg kirúgni.
A rendadmirális kihúzta az asztalfiókot, és kiemelt belőle egy kesselis üveget. Eltávolította a szája leszakadt maradékát rejtő implant alsó részét, és egy szívószállal a torkába vezérelte az italt az üvegből. Aztán visszatette a száját, és a villogó holohívó-jelzőkre ügyet sem vetve nekiállt megfogalmaztatni a többek között a Solo nevében kiadandó kommünikét is tartalmazó közleményt.
Ennek a napnak se lesz vége soha.
|
|
|
Fondor
Apr 17, 2023 8:11:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 17, 2023 8:11:59 GMT 1
Az Első Rend impozáns parancsnoksága fényes fekete, elegáns irodaépületként magasodott a városbolygó hajóépítő gyárainak igazgatósági tornyai fölé, mellőzve mindenféle felesleges cosrai és deista cicomát. Csak festése különböztette meg azoktól a palaszürke, szintén kizárólag a brutális funkcionalitás régi birodalmi építészeti jegyeit magukkal örökítő blokkoktól és tornyoktól, amelyek mostanában leginkább a Knoton és a Bastion régebbi építésű területein voltak csak megtalálhatóak. A Jedháról visszatért első rendi kontingensparancsnoki hajó számos másik egység, köztük SSD-k és Sovereign-osztályú szuper-csillagrombolók fedezete mellett lebegett odafent, miközben odalent Salle Serpa őrnagy megérkezésével olyasmit talált, amire talán még ő sem számított - ürességtől kongó folyosók helyett mindenütt a dolgukra siető hivatalnokokat, üres, tétlenséget jelentő főtiszti szállások helyett vibráló, és nagyon is elfoglalt napirendű irodákat és vezetőiket.
Bár talán arra számított, hogy megérkezvén ő lesz a parancsnokságon tartózkodók közül a legszeniorabb, Serpának hamar rá kellett jönnie, hogy ez messze nincs így. Az egyes, peremvidéki száműzetéséről szóló pletykákra rácáfolva Kyron rendadmirális személyesen fogadta őt fondori irodájában, és türelmesen, villogó kiborg-implantokkal hallgatta végig Serpa jelentéstételét az eseményekről, miközben néhány másik, minden bizonnyal a beszélgetés alatt beérkezett jelentést rendezgetett elgondolkozva az asztalán. - Köszönöm a beszámolóját, nagy szolgálatát tett ezzel a Birodalomnak, őrnagy - mondta végül Kyron. - Rampart admirális természetesen őrizetben marad, amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy a Yuuzhan Vonggal történő együttműködése valóban főinkvizítori parancsnra történt-e, és ha igen, ez megalapozott mérlegelés eredményeként született-e, vagy a túlkapás klasszikus esetével állunk szemben… esetleg a szándékolt áruláséval.
- Rendadmirális úr, ez igen egyszerűen bizonyítható - biccentett Serpa. - Kérek engedélyt azonnali erősítés vezetésére a Jedhára a Főinkvizítor felmentésére… - Mindent a maga idejében, fiam - tegezte le Kyron a vele nagyjából egyidős őrnagyot. - De Rendadmirális - tiltakozott Serpa. - Ön is egyetértett velem abban, hogy a deista háromhatalmi erők egyértelműen a Főinkvizítor vesztét akarják, és…
- És más biztonsági szempontok is vannak jelenleg a galaxisban, amelyekre egyszerre, komplex, átgondolt választ kell adnunk, ideértve az esetlegesen elhalálozó, vagy alkalmatlannak minősített vezérkari tagok minél előbbi és minél hatékonyabb személyi pótlását krízishelyzetben, olyan helyzetben, mint a mostani… - emelte fel kibernetikus kezét figyelmeztetően Kyron, majd felkelt az asztaltól és maga után intette az őrnagyot. - Jöjjön, Serpa őrnagy, ne vádolhasson engem senki azzal, hogy nem tájékoztattam… döntésünk indokairól és részleteiről. Bár nem lennék köteles rá.
Azzal Kyron maga előtt terelte Serpát a központi turboliftsorig, amely az épület reaktoraknája mellett vezetett mindkét irányba. Az egyik lift ereszkedni kezdett velük, majd egy folyosóra lépve több biztonsági energiarácson és vörös páncélos rohamosztagos gárdisták testőrposztjai mellett elhaladva egy egyszerű fekete körterembe léptek, amelyben holovetítők sorakoztak. Serpa egy pillanatig azt hitte, valamiféle vezérkari gyűlést hívtak össze, hogy Kyron jelenthesse a Főadmirálisnak és a Főkormányzónak a Jedhán történteket, de meglepetésére más, alacsonyabb rangú tisztek holoképei foglalták el a terem emittereit.
Az egyetlen, rajtuk kívül személyesen jelen lévő férfi fekete flottafőtiszti egyenruhában vaskos kézrázással és tisztelgéssel üdvözölte Kyront, majd kurtán biccentett Serpának. Az őrnagy döbbenten meredt Hänsel admirálisra. A knotiról az a hír járta, hogy sosem hagyja el az Első Rend űrflottájának zászlóshajójául kijelölt szuper-csillagromboló parancsnoki körleteit, ehhez képest most hús-vér valójában itt volt az adminisztratív, és az egyszerű flottatisztek számára túlságosan is kellemetlen titkokat rejtő bürokrácia szívében.
- Üdvözlöm az ÁrnyékVezérkar ülésén, őrnagy - tudta le a formalitásokat Hänsel, majd, mielőtt Serpa egyáltalán megkérdezhette volna, hogy mi is az az ÁrnyékVezérkar, Kyron és a flotta admirálisa a helyükre terelték magukat és vendégüket, majd az ülés kezdetét vette, ahogy a többi emitteren betöltöttek a résztvevők. - Bajtársaim - kezdte Kyron, ahogyan kibernetikus implantjának segítségével néhány jelentést töltött fel a középen lévő adatmegosztó holoterminálba, hogy azok kivetített verziója minden bejelentkező terminálján megjelenjen. - Elérkezett az idő. A Birodalom egyben tartását szolgáló nyomozásaink célt értek, a Vezérkar tagjainak aktuális helyzete pedig szükségessé teszi, hogy azonnal avatkozzunk be a Birodalom védelmében. A Serpa őrnagytól származó információk alapján - intett vendégük felé Kyron - Solo Főinkvizítor véglegesen sarokba van szorítva deista árulók által a Jedhán… gyakorlatilag feltételezhetjük, hogy már halott.
- Ami a Főinkvizítor felmentését illeti, uraim… tekintve, hogy a halálát még nem erősítették meg, és életben volt, amikor eljöttem… - kezdett volna bele Serpa, de Hänsel letorkollta. - Semmi ilyesmit nem fogunk tenni, Herr Major. Ordenadmiral, folytassa, kérem…
Kyron biccentett és folytatta. - Továbbá a kezemben van egy fél vallomás Grodin Tierce Főkormányzótól a Hapesről, amelyet annak érdekében bocsátott rendelkezésemre, hogy a Calim rendszerben kialakult biztonsági incidens kapcsán késleltessem az ilyenkor szokásos megsemmisítési protokollt. A Főkormányzó ígérete szerint a vallomás másik felét, melyben nem csak megerősíti és beismeri az interdimenzionális összeesküvéssel kapcsolatos vádakat, de ígérete szerint magyarázatot kínál a Lecersen-ügyre és az abban érintettek felelősségére, akkor kapjuk meg, hogyha a Calimon tartózkodó ügynökei elvégezték a feladatukat, és őt magát, valamint a más forrásaink alapján szintén ott tartózkodó Neo Tierce nevű, megerősített személyazonosságú fiával együtt biztonságban kihoztuk a Hapesről. A Főkormányzó bizonyára arra számított, hogy valamiféle köztünk lévő, úriemberek közti megállapodás alapján ezt a kezdeményezését titokban tartom majd, de ez természetesen érinti... mindannyiunk közös ügyét.
- Forró lett a tartálylakó számára a hapan reggeli és az ottani talaj - intett gunyorosan Hänsel admirális. - De hogyhogy ennyire? És miért olyan fontos neki a Calim? - Nos, ezen én is elgondolkoztam - nyugtázta Kyron. - A lefogó erőim már útban vannak, hogy felváltsák, illetve megerősítsék Rimbaud al-admirális kontingensét. Beniko különleges megbízottat tájékoztattam a fejleményekről. A bázist, ahol a Főkormányzó szerint az érdekeit szolgáló behatolás zajlik, zár alá vonjuk és mindenkit kikérdezünk majd, akit sikerül élve elfogni. Ha kiderül, hogy a folyamatban lévő nyomozásokhoz szükséges bizonyítékok, illetve tanúk vannak a helyszínen, az érvényben lévő rendelkezések értelmében a kiemelésükig tovább lehet késleltetni a teljes megsemmisítési protokollt a bázis vonatkozásában.
- És mi lesz a Hapessel? - kérdezte most az egyik cosrai résztvevő holoképe. Serpa felismerni vélte a fiatal férfiban az ambíciózus, ifjú Stiefel admirálist, Cosra flottáinak parancsnokát. - Bevonulunk oda egy flottával és követeljük Charistól a Főkormányzó és összeesküvő társai kiadását? - Nincs a Főkormányzó kíséretében olyan első rendi tiszt, aki helyben el tudna járni és őrizetbe venni? - kérdezte a tanács másik cosrai illetékességű tagja, Doenitz szektorkormányzó, Stiefel elődje a cosrai flotta élén. - Sajnos, bár nem meglepő módon arra kell következtetnünk, hogy Istarii vezérezredes legalább annyira kompromittálódott ebben az ügyben, mint Tierce maga - szólt közbe a testes Hoover igazgató, aki máskülönben sok időt töltött a Fondoron, de most más helyszínről jelentkezett be, minden bizonnyal más, folyamatban lévő nyomozásai miatt.
- Elnézést, Rendadmirális - szólt közbe Calixte moff asszony a Yaga Minorról. - Azt mondta, más források is megerősítették ennek a Neo Tierce nevű alaknak a jelenlétét a Hapesen… - Igen - biccentett Kyron a társaság egyetlen, még nálánál is kibernetikusabb tagja felé. Serpa csak néhány percnyi szemlélődés alapján jött rá, hogy a dekranizált, agykoponya nélküli, feje felső része helyén komplex lobotikus implantot viselő kiborg valójában egy Tiebolt. A hologram némi szaggatott villogás után egy jelentéssorral egészítette ki a Kyron által kisugárzott adatokat a közös holofájlon.
- A T-forrásunk erősítette meg, hogy ez a Neo Tierce felvette a kapcsolatot egy Tiebolttal a Hapesről - magyarázta Kyron. - A Folett Főadmirális birtokába jutott, a Monroe nevű, a kezünkből sajnálatos módon kikerült őrizetes vallomásai alapján kinyert információk birtokában Folett személyesen ment volna a Halálcsillaggal a Hapesre Tierce őrizetbe vételére és meghallgatására, számolva ennek minden, esetleges politikai következményével, de végül Neo Tierce bejelentkezése alapján letett róla… csak találgatjuk, pontosan miért. - Ezen nincs mit találgatni, tisztelettel - jegyezte meg felhorkanva Hoover igazgató. - A Lecersen-ügy szálai már eddig is a Főadmirálisig értek, sajnálatos módon.
- Meg tudjuk erősíteni, hogy Folett szándékoltan nem lép Tierce, vagy a nagymoff halála kapcsán inkriminált személyek ügyében? - folytatta tovább az analitikus kérdésfeltevést Calixte moff. A nő a társaság egy másik, eddig szótlan, ravasz képű tagjának holoképe felé pillantott. - Megerősítve - közölte szárazon Galak Fyyar volt al-admirális, az Integrációs Iparterületek kijelölt katonai parancsnoka. - A Főadmirális, mióta visszatért az IT-főszektorba a Knoton tett látogatásáról, bár a harcálláspont továbbra is mozgásban van a kijelölt rendszerek között, legtöbb idejét továbbra is Ecobanon tölti, Pernillies elnök asszonynál… vagy pedig a kibernetikus M.O.N.R.O.E játékszerével beszélget naphosszat. Egyelőre biztosan nem fog elindulni a Hapesre, sem máshová. - Arról azonban sajnos a T-forrás sem rendelkezik információval, hogy pontosan mit is csinált Folett a Knoton - tette hozzá Kyron.
- Ez az egész már önmagában árulás. A tétlenség árulása - mormogta Hoover. Serpa erre majdnem rávágta, hogy akkor Solo Főinkvizítor veszni hagyása a Jedhán tulajdonképpen ugyanígy árulás lenne, de a Rendadmirális intett, hogy hallgasson most, és maga vette át inkább a szót. - Folett Főadmirális büntetőjogi felelősségének megállapításáról még nem született döntés - szólt közbe Kyron. - De a Főinkvizítor akadályoztatása, és a Főkormányzó egyértelmű kompromittálódása alapján most kell lépnünk… kész tényeket kell Folett elé tárnunk, és lépéskényszerbe kell hoznunk, hogy a Birodalom javát szolgáló döntést hozzon további halogatás helyett… taktikusan.
- Elnézést, de nem lenne ildomosabb egyszerűen tájékoztatni az összegyűlt bizonyítékainkról a Főadmirálist? - szólt közbe Doenitz. - Talán csak az információhány... - Bár nekem is fáj elfogadni, hogy Mein Freund Großadmiral Folett ilyenekbe keveredett… - mormogta Hänsel. - De a bizonyítékok alapján nem csak vészesen közel került Ershanhoz korábban, de a mostani lépései sem teljesen állják meg a Birodalom iránti hűség tesztjét… túlságosan leköti, hogy ne tegyen semmit, és ezzel kedvezzen a verdammte pápistáknak, a deista érdekcsoportoknak… és akkor ugye ott van még Diestl főmarsall sajnálatos ugye…
- Vannak új bizonyítékok a főmarsall halála és a deisták kapcsán? - kérdezte most Doenitz. - Nos, olybá tűnik, hogy a Tierce által is emlegetett Lecersen-ügy feloldása és a deisták közti kapcsot a Főmarsall özvegye, Frau Margarethe jelenti, az a vén penészvirág satrafa - magyarázta Hoover igazgató. - Már majdnem összeállt a fájl róla, ami alapján becsukhatjuk. - Egy szó, mint száz - , folytatta Kyron -, kész tények elé kell állítanunk a Főadmirálist. Nem halogathat tovább. Katonai fellépés helyett a Hapesen… előbb azt hiszem, megpróbálok célt érni Charis királynőnél. Talán hajlandó vérontás nélkül átadni nekünk a Tierce-eket, és akkor a Hapest nem kell felvennünk az azonnali célpontok listájára.
- Valakiről el ne feledkezzünk - jegyezte meg Calixte. - A Maradványban kihallgatott tisztek vallomásai alapján a Hapan-Sith hátország legfőbb támogatója és egyúttal a Lecersen-ügy koronatanúja Il-Raz kormányzó. Olyannyira, hogy még a Főkormányzó fél vallomása is érintettként jelölte meg. - Ennek fényében csalódás volt, hogy a fogoly Monroe-val való szembesítés nem vezetett eredményre - jegyezte meg Fyyar. - Azt az esetet azóta is vizsgáljuk, ne aggódjon - horkant fel ismét Hoover.
- El kell kerülnünk, hogy koordinált fellépésünket követően a Corporate-főszektor esetleg önállósítsa magát, különösen, ha valami különmegállapodásuk van a Hapessel - biccentett Kyron. - Mielőtt Charissal beszélnék, előveszem azt a vén pedofil Il-Razt, hátha kihúzunk belőle második próbálkozásra még néhány aktára valót. - a Rendadmirális a knoti flottaparancsnokora pillantott. - Hänsel bajtársam, megkérlek, te vezesd a Folett főadmirálist megkereső delegációt. - A Főadmirális alá fogja írni az új háborús direktívát, vagy szembesül a következményekkel - biccentett Hänsel. - És akkor csak a Vostroyáról származó információk megerősítését kell megvárnunk… amint a Cár-bombák kezelői belekeverednek az ott lassan kitörő polgárháborúba… mennek a rakéták. A Főadmirális nevetséges terve helyett, egyesével elaprózott köztársasági hajók célba vétele helyett oda, ahova eredetileg szántuk őket. A Lázadás főbb bolygóira!
- A deisták tiltakozni fognak, különösen, a Köztársaság legújabb, leszerelésről és békekötésről szóló, deista vonalon indult tapogatózó akciói alapján - jegyezte meg Doenitz. - A deisták többé nem mételyezik a Vezérkarunkat, ha ezzel sikert aratunk - húzta ki magát mellette büszkén Stiefel admirális. - Reuenthal, az a karót nyelt arisztokrata vagy felvonultatja az erőit, vagy az Ausmann térsége, Kardass és Ershan mellett a Ramakaz is felkerül a Köztársaság bolygói mellé a célpontlistánkra… minden árulóval egyszerre számolunk le, Birodalmon belül és kívül egyaránt!
- Ha ezt megtesszük, fontos tudnunk, kikre számíthatunk - pillantott a társaság eddig szótlan tagjaira Kyron jelentőségteljesen. - A Maradvány-Hadtest az ÁrnyékVezérkar oldalán áll… u…uram - dadogta félve, fél szemmel Calixte moffra pillantva Rammstein tábornok, Bastion flottáinak parancsnoka. - Különösen, u…uram, ha az az átok Generis is a célpontjaink között szerepel majd.
Kyron egyetértően biccentett, majd a társaság egyetlen teljes értékű klón tagjára nézett. Már úgy értve, hogy a lobo-Tiebolttal ellentétben neki még megvolt a feje. - A Polneye és a Clone Hadtest az ÁrnyékVezérkar mellett áll - szólalt meg Aiax Védelmező. - Zalaxus admirális egészségügyi okokból most már több időt tölt a klóntartályban, mint azon kívül, de a polneyei állomány nagy része megdöbbent a Tierce-el kapcsolatos vádak kapcsán. Azok, akik ezzel az… imposztorral tartanak, az Ausmann környéki rendszerekbe diszlokáltak. A Clone Főszektor hűségét garantálni tudjuk… de a Ssi-ru űrét nem.
- A Ssi-ru térségben lévő forrásaink elegendőek lesznek a beavatkozásra, ha nem elégségesek a rakéták - jelentette ki Veeto szektorkormányzó, a társaság másik kibernetikus tagja. - Devar és Grev’nario admirálisok megbízhatósága kérdéses ugyan, de amennyiben a Knot mellénk áll, akkor elegendő erősítést tudunk átdobni az Ismeretlen Vidékre és a Neuschwabenland-szektorba. - Vandron moff akkor áll mellénk, hogyha sikerült meggyőznünk Folettet - jelentette ki Hänsel admirális. - Túlságosan megmételyezték az öreget a senexi és juvexi deisták, akik beszivárogtak a Knot igazgatásába. A pénzsóvár Larssenre és Ivor igazgatóra ugyanez igaz…
- Ahogyan Cortez admirálisra is - tette hozzá Calixte moff. - Bastion főadmirálisi képviselője alá fogja írni a Kardass elleni Első rendi beavatkozás parancsát, de csak, ha megerősítést kap Folettől. Ahogyan bizonyára Davoo is, a Halálcsillag parancsnoka. - És… mindehhez nincs szükség… a Főinkvizítor megerősítésére is, uraim? - kérdete tétován Serpa.
- Szerencsére a Főinkvizítor tartós, vagy terminális… akadályoztatása esetén ezt én is megtehetem majd, fiam - halvány mosoly tűnt fel Kyron szája szélén. - Hacsak nem persze aggályai vannak… - villogtak az őrnagy felé a félkiborg állapotjelzői fenyegetően. - Nem, uram - nézett végig a társaságon Salle Serpa kifejezéstelen arccal. - Nincsenek, uram.
- Elnézést - szólt közbe Fyyar. - Ami a G’Kar nagykövet korábbi kikérésével kapcsolatos tervet illeti… - Nem válaszoltak rá azóta sem az ershaniak - biccentett Hoover.
- A Főkormányzó fél vallomása egyértelműen megjelöli G’Kart legalább olyan fontos szereplőként az interdimenzionális összeesküvésben, mint a Folett őrizetében lévő Monroe-t, vagy, mint a Lecersen-ügyben Il-Razt - jelentette ki Kyron. - Vállalnunk kell a kockázatot, elegendő bizonyítékunk van G’Kar elrablására. Különösen, hogy Monroe-hoz már nem férhetünk hozzá. - Tájékoztatom Veesenmayer nagykövetet Ershanon - biccentett Fyyar, majd a társaság egy másik, eddig szótlan tagjára pillantott.
- Két kommandóm van a helyén, uraim - közölte a cosrai elit csapatok Első Rendbe átsorolt parancsnoka, Skorzeny ezredes. - A főkormányzó és stábja hapesi kiemelését és az ershani kiemelést is tudjuk támogatni. A Corporate-ban viszont nincsenek erőink, ha Il-Raz kormányzó ellenállást tanúsítana… - Gatash admirálisra számíthatunk a helyi milíciánál - jegyezte meg Fyyar. - A volt harmadik birodalmi főtisztek nagy részét megkenhette Il-Raz, így az ottani Hadtest legalábbis passzív marad, de Kida az én emberem.
- Akkor rendben - összegezte Kyron. - Felkészültünk. - Felkészültünk, hogy megmentsük a Birodalmat - tette hozzá átszellemülten Hänsel. - A pápista, ájtatos, Coruscant és kisfiúk alsóját nyalogató deistáktól, az interdimenzionális összeesküvőktől, az Untermenschek és Unterrassek és nagai Messerek birodalmaival kötendő felesleges, megalázó szövetségtől, a Főadmirális és a Főkormányzó nevetséges, Lázadósimogató, korlátozott, és e minőségben kudarcra ítéltetett "sebészi" támadási tervétől… az Erő káros befolyásától… a cinkos, vétkes tétlenségtől… a hamis vádaktól, amelyek révén a deisták és az Első Rend főinkvizítori, elhajló ága engem Káosz-hitűnek, Doenitz kormányzó bajtársamat pedig dimenzionistának bélyegezték... attól, hogy letérjünk a Diestl-i útról… az undorító békétől.
- Mindentől, ami a Galaktikus Birodalmat azzá teszi, ami nem volt soha - biccentett halkan Kyron. - És nem is lehet, ha az Új Rend védelmében fent akarunk maradni. - Endlich... Wir werden Kämpfen! - emelte a magasba egyik öklét Stiefel, és még néhányan csatlakoztak hozzá a cosrai tisztek közül. - Und wir werden Siegen! Éljen a Birodalom!
|
|