Post by Enz on Feb 24, 2018 22:05:56 GMT 1
A Yamato fenséges, tiszteletet parancsoló és fenyegető sziluettje minden előzetes jelzés nélkül tűnt fel a határűrállomás közelében. Az állomás az elmúlt hónapokban egyre csak gyarapodott, ahogy a Csillán megkötött egyezmény értelmében a terület hivatalosan is nagai fennhatóság alá került, és így hamar a Császárság és a Chiss Unió közötti forgalom fő útvonalává vált. Az invázió idején sietve létrehozott ellenőrzőpont azóta egy hatalmas űrkomplexummá, egy igazi erődítménnyé fejlődött, aminek tűzereje egy kisebb flottáéval vetekedett, és pontosan ezért is volt aggasztó az, hogy bizonyos részeit zendülők kerítették hatalmába. Darth Enz, vagy ahogy mások ismerték, Puyí császár a császári zászlóshajó hídjáról figyelte az eléjük táruló látványt. Az időzítés és a módszer semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy áruló bátyja, Hiroyasu állt az egész rebellió mögött, talán pont azért, hogy megakadályozza, hogy a hozzá hű erők erősítést küldjenek a Chiss Űrből. Mivel csak néhány egységet tudott úgy elvonni, hogy ne kínáljon fel nagy célpontot a délen várakozó EGB erőknek, az űrállomás útjukat állhatta, és egy sokkal hosszabb kerülőút megtételére kényszerítette volna őket. Márpedig az idő ellene dolgozott, hiszen pártütő testvére minden nappal egyre több rejtőzködő árulót tüzelhetett fel azzal, hogy büntetlenül megtagadhatta. Enz pedig lépéshátrányban volt, miután az a bolond Usanagi elbaltázta a Mikasa elfogására indított támadást, elvégre most már nem nyilváníthatta testvérét hivatalosan is árulónak, anélkül, hogy magára terelné a gyanút a támadást illetően. A császár érezte, hogy belülről düh mardossa: mindenki közül a saját vérei voltak azok, akik elősként elárulták, és összefogtak ellene. A sithek erőt meríthettek ebből az érzésből, de Enz azt is jól tudta, hogy a kontrolálatlan gyűlölet hamar felemészti, így aztán igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Hamarosan nyílt és egyértelmű üzenetet küld mindenkinek, aki szembeszegül vele.
- Felség, megérkeztünk - közölte a félszemű Yoshiwara altengernagy, aki Togo admirális nyugdíjazását követően a Yamato parancsnoka lett. Enz nagyra értékelte a férfi képességét, hogy unorthodox taktikákat alkalmazzon, számító és hideg személyisége pedig egyértelművé tette, hogy könyörtelen lesz az ellenségei elleni harcban.
- Az űrállomás parancsnoksága hív minket - jelentette a kommtiszt, mire Yoshiwara egy pillanatra odapillantott, majd várakozóan Enzre emelte a tekintetét. A császár összefonta maga mögött a kezét.
- Fujiwara - fordította a fejét a testőrparancsnoka felé. - Vigyék a megfigyelőposztra a húgom. Ott fogom fogadni a hívást.
- Gyokai, heika - hajolt meg az irányába a fiatal testőr, majd két emberével együtt elsietett a fogda felé. Enz pedig a köpenyét erősen meghúzva, méltóságteljes léptekkel hagyta el a hidat, majd a közeli megfigyelőposzt felé vette az irányt. Úgy gondolta, ez egy remek lecke lesz Mikasa számára, hiszen ő maga vett részt az állomás felavatásán a csillai utazás során, így talán valamiféle érzelmi kötése is volt hozzá. Enz testőrei és hatamotó-i gyűrűjében állva figyelte a megfigyelőablakon keresztül az űrkomplexumot, ahogy Fujiwara bekísérte Mikasát a helyiségbe.
- Húgom - üdvözölte mindenféle kedvesség nélkül a hangjában, még csak felé sem fordulva. - Lenne hozzád egy kérdésem. Szerinted mi a jó uralkodó ismérve?
- A birodalmának erős gazdasága van, ami biztosítja a fennmaradását és a nép számára a megélhetést. Nem csak saját magára, hanem a népére is gondol, ezáltal a nép nem csak tiszteli, hanem szereti is... De mivel a sithek csak saját magukkal és a hatalmukkal törődnek, másokat pedig csak eszközként kezelnek, nyilván nem meglepő, ha azt mondom, hogy nem minden pontban felelsz meg a jó uralkodó fogalmának. Aki túl sokat markol, keveset fog - felelte Mikasa, a legkevesebb tiszteletet sem mutatva.
Enz csak gunyorosan mosolygott, ahogy húga kifejtette véleményét a kérdésre, majd a végén a válla felett mégiscsak hátrapillantott rá.
- Hadd mondjak egy sokkal rövidebb és jobb választ: a jó uralkodó bármikor kész rá, hogy pusztítson, a világot és saját magát is akár. Csak is így remélhetnek tőle védelmet mások - felelte, majd megérintette a kommját. - Kapcsolják a parancsnokot.
A szobában életre kelt egy holovetítő és pillanatokon belül feltűnt a Shinzon állomás parancsnokának, Kodama sorhajókapitánynak a képe. Enz biztos volt benne, hogy Mikasa még emlékszik rá, elvégre ő adta át neki azt a császári ediktumot, ami kinevezte parancsokká. A férfi fehérre vált arccal, alázatosan hajolt meg, de így sem tudta leplezni félelmét.
- F-felség, váratlan a látogatása, felkészülni sem volt idő... - hebegte idegesen, mire Enz összefonta maga előtt a karját.
- Talán nem volt elég ideje eltussolni az ügyet? - kérdezte kíméletlenül, fittyet hányva bármiféle udvariassági szabályra. - Olyan hírek jutottak a fülembe, miszerint az állomás egy részén zendülés tört ki.
- Csakugyan vannak ilyen elemek - kezdett izzadni a férfi homloka. - De már a legjobb úton vagyunk, hogy visszaállítsuk a rendet. A katonák valamiért hetek óta nem kaptak zsoldot, és...
- Elég! - förmedt rá Enz. - Azzal bíztam meg magát, hogy őrizze a birodalmam határait, és még ennyire sem képes!?
- Felség, én... - próbált válaszolni valamit Kodama, de aztán hirtelen a torkához kapott, mintha nem kapna levegőt, miközben a teste megfeszült és ahogy beszélni próbált, értelmetlen hangok hagyták el a száját.
- Nincs szükségem se árulókra, se inkompetens barmokra, sorhajókapitány - mondta Enz hidegen, és ahogy összeszorította a kezét, a férfi holtan esett a padlóra, a körülötte álló tisztek legnagyobb döbbenetére. - Hamarosan átküldök egy új parancsnokot. Addig jelöljék ki azokat a szárnyakat, amiket az árulók elfoglaltak!
- Igenis, felség - tisztelgett a rangidős helyettes idegesen, majd bontotta a vonalat.
- Nos, mit gondolsz húgom, tanultak a leckéből? - fordult ezúttal Mikasa felé Enz, kaján mosollyal az arcán.
Mikasa döbbenten figyelte az eseményeket. Még mielőtt bármit is tehetett volna, Enz az Erővel megölte a férfit az állomáson. Ez után pedig láthatóan elégedett volt saját magával, Mikasa pedig nem tudta, hogy haragudjon, vagy szánja inkább azért, mert azt hiszi, ez a helyes.
- Bizonyára jól megtanulták, hogy féljenek hibákat véteni, mert az életükbe kerülhet. De így, hogy megölted, már esélye sem lesz, hogy tanuljon a hibájából. Ha sok ilyet csinálsz, azt is eléred, hogy egyre többen gondoljanak a dezertálásra vagy a lázadásra. Szép munka, bátyám. Megmutattad, hogy egy könyörtelen zsarnok vagy - felelte Enznek komoly hangon, éreztetve, mennyire megveti, amit az imént látott. - De mit tudhatok én, hisz aranykalitkában éltem a fél életem. Mit tudhatom, hogy kell bánni a pornéppel, nem igaz? Te is vétettél már hibákat, pont annyira nem vagy tökéletes, mint az a férfi sem volt, akit megöltél.
- Az én legnagyobb hibám, kedves húgom - ezt már szinte megvetéssel a hangjában nyomatékosította. - az volt, hogy megbíztam a saját családomban. A legfájdalmasabb döfés mindig onnan érkezik, ahonnan nem számítunk rá. Hiro árulása nem lepett meg, de a te makacs ellenállásod...
- A Sötét Oldal a pusztulásba vezet. Ez a történelem során számtalanszor bizonyosságot nyert. Csak az a kérdés, bátyám, hogy vajon egyedül téged pusztít majd el a hatalomvágyad, vagy magaddal rántod a népedet is? Azért állok ellen, mert nem fogadom el, ahogy másokkal bánsz és amilyen módon a hatalmaddal élsz. A hatalom megrészegített és csak ezt az utat vagy hajlandó látni.
- Igen nemes dolog a nép jólétére hivatkozni... De te egyedül azért szállsz harcba, hogy Hiro ülhessen apánk trónján, ami jog szerint engem illeti - fintorodott el Enz a szavakra látványosan. - Ő túl gyenge volt az uralkodáshoz, a miniszterek és tábornokok kivették a kezéből a hatalmat.
- Ezért hát megbüntetsz mindenkit? - kérdezte Mikasa halkan.
- Csak biztosítom a népem és vérvonalam túlélését. Marisa hamarosan világra hozza az utódomat - jelentette ki Enz magabiztosan, miközben a húga arcát vizsgálta, ami nem tükrözött különösebb meglepettséget. Tehát Marisa elmondta neki a hírt, amikor titokban kettesben találkoztak a palota tömlöcében. - Vajon őt is megölnéd, hogy "megmentsd népünket a sötétségtől"?
- Sosem bántanám Marisát, sem pedig a gyermekét, veled ellentétben, aki fenyegetett az életükkel. Az, hogy valakinek az utódja vagy, nem jelenti azt, hogy ugyanolyan is. Talán a születendő gyermek magától is rájön majd, hogy nem volt helyes ez az irány és elindul egy olyanba, ami végső soron nem a saját pusztulása felé visz.
- Igazad lehet, talán pont a saját gyerekem törne a vesztemre, ha már nektek nem sikerült - biggyedt le Enz ajka, ahogy saját szájíze szerint értelmezte a lány szavait. - De meglep, hogy ilyen engedékeny vagy Marisával szemben. Gondolom nagyon szépen sírta el neked a bánatát... hogy aztán mellém álljon, mikor megadtam neki azt a császárnéi státuszt, amire vágyott. Ha sikerül is legyőznöd, Hiro is így fog eldobni, miután megszerezte a trónt. Csak mellettem nem lennél senki eszköze.
- Nyilván nem. Csak Carl felesége, nem igaz? Szóval helyetted ő ugráltatna. Vagy talán egyszerűbb volna bezárni egy Erő háta mögötti bolygón és eldobni a kulcsot... Csak hogy tudd, Marisa is észrevette rajtad a változást és aggódik érted. Ezt sírta el nekem. Meg hogy milyen lelkesen látogattad a hapan királynő ágyát. Így bánsz vele és utána csodálkozol, hogy nekem mondja el, mi bántja. Mert te meg sem hallgatod. Ahogy másokat is egyre kevésbé. De aki istennek képzeli magát, bizonyára teljesen biztos mindenben, bármit tegyen is.
- Istennek képzeli magát? - horkant fel Enz. - Én isten vagyok! Ami pedig Carlt illeti, én még hálás is lennék, ha a megfelelő pillanatban te magad intéznéd el. Kényszerűségből tartom csak magam mellett a fiút, míg el nem foglalhatom én magam a sith trónt. Te lehetnél aztán a nagai területek ura, helytartóm, míg én térdre kényszerítem a Galaxist. Húgom, hát nem látod!? A jedik és Hiro hazugságai teljesen elvakítottak, ellenem. Ők semmit sem kínálnak neked, én mindent!
- Azért a nagyzási mániának is vannak határai - jelentette ki Mikasa a homlokára téve a kezét - Na és szegény fiú tudja, hogy csak ilyen rövid szerepet szánnál neki? Látod, csak felhasználsz másokat, aztán eldobod őket. Gondolom a hapan királynő is csak addig érdekes, míg kihord neked egy utódot. Utána őt is megölhetem? Légyszi... Helytartóként is eszköze lennék valakinek, szóval máris megcáfoltad magad.
Lassan közelebb lépett testvéréhez. Nem akarta, hogy bátyja fenyegetve érezze magát és hirtelen cselekedjen. Lassan a vállára tette a kezét.
- Együtt jobbá is tehetnénk a Galaxist. Ehhez nincs szükségünk a Sötét Oldalra, sem arra, hogy családon belül ellenségeskedjünk. Csak hinned kell benne és tenni érte.
Enz előbb a vállán lévő kézre pillantott, majd annak vonalát végigkövetve Mikasa szemébe nézett, aki úgy tűnik, őszintén hitte, hogy visszatérhet a fényhez. Őszintén hitt minden egyes szóban, amit elmondott, és nem csak Hiro vagy a jedik manipulálták ellene. Messze állt tőle az idealizmus, de az elkötelezettségében azért volt valami tiszteletet ébresztő. Kezét a húgáéra tette, és szótlanul nézett a szemébe néhány pillanatig. Régi emlékek ébredtek fel benne, azokról az időkről, amikor még csak két gondtalan testvér voltak a hatalmas császári udvarban. Mikor Mikasa a fejébe hajtott az ölét, és úgy figyelték a szakura virágzását
- Ha elfogadom az ajánlatot, hogy együtt jobbá tegyük a Galaxist, segítesz békét teremteni? - kérdezte, és néhány pillanatra tényleg úgy érezte, mintha megbánta volna mindazt, amit tett.
- Ha őszintén elfogadod, mindenben melletted állok - felelte Mikasa komolyan, mire Enz közelebb lépett, hogy megölelhesse a húgát. Most először érezte úgy, hogy meginog az elhatározottsága, és már nem biztos teljesen magában vagy az útban, amit kiválasztott. De volt még lehetősége visszalépni? Mikasára pillantott, aki láthatóan várta, hogy tegye meg a döntő lépést, és Enz egyre jobban úgy érezte, nem tud tisztán gondolkodni. A kommja ebben a pillanatban reccsent meg.
- Az átküldött adatok alapján bemértük a zendülők által elfoglalt állomásrészeket - szólalt meg a másik oldalról Yoshiwara altengernagy hangja. - A parancsnokság szerint a rendészeti erőket még nem tudták evakuálni. Mik az utasításai, felség?
Elárulták, igen. Nemcsak az emberei, de Hiro és Mikasa is. Ha most gyengének mutatkozik, ha megalkuvó lesz, akkor csak kihívja maga ellen az új támadókat, az új trónkövetelőket. Végig kellett mennie az úton. Elengedte húgát és hátrébb lépett egyet, majd a kommjához nyúlt.
- Ha készen állnak, tüzeljenek - adta ki az utasítást.
- Ezt nem teheted! - tört ki Mikasából, de már késő volt.
Vakítóan fehér fény töltötte be a megfigyelőposztot, ahogy a Yamato-ba épített hullámmozgás-energia ágyú életre kelt, és a szuperlézer erejétől a kijelölt részek egyszerűen eltűntek, űrporrá váltak.
Mikasa döbbenten nézte, amint az állomás egyes részei darabokra hullanak. Testvére nem csak az ellenségeit ölte meg, hanem a hozzá hűeket is, akik ott tartózkodtak azokon a területeken. Egy pillanatra valóban elhitte, hogy Puyí tényleg elengedi a sötétséget, de végül ezzel a lépéssel megmutatta, hogy nem tud róla lemondani. Egyszerre volt szomorú és dühös, a szemeibe könnyek szöktek. Aztán váratlanul közelebb lépett bátyjához és pofonvágta őt.
- Te aljas gyilkos! Hát senki élete sem számít neked? Csak a hatalmadat véded? Gratulálok, méltó vagy a Darth Enz névhez!
Enz válaszul egyetlen szót sem szólt, nem tudta, mit is mondhatna húgának. Talán ő volt az egyetlen ember, aki átlátott rajta, aki tényleg látta rajta, hogy egy pillanatra meginogott, hogy gyenge volt. Ez pedig most duplán szégyenérzettel töltötte el, de döntenie kellett, ő pedig nem a testvérét választotta. Enz csak szótlanul állt, arcán a pofon nyomával, miközben testvérei már ugrásra készen álltak. A szégyen, amit érzett, hamar dühvé változott: dühös volt azokra, akik cserben hagyták, a húgára, az egész birodalmára és legfőképp saját magára. Olyan szívesen lett volna újra az a gondatlan kisfiú, aki a palota kertjében figyeli a szakurák virágzását. Keze ökölbe szorult, a sors csakugyan kegyetlen játékot űzött vele.
- Nem szólsz semmit? - csattant fel újra Mikasa, félreértve Enz hallgatásának az okát. - A saját embereid semmit sem jelentettek neked!?
- Tudták mivel jár a szolgálat - felelte, de hangja távolinak és gyengének tűnt, sőt, mintha kissé remegett is volna. Erőt kellett mutatnia. - Fujiwara, a hercegnő fáradt, kísérd vissza a lakosztályába! Hamarosan férjhez megy, és fel kell készülnie a szertartásra.
- Úgy. Vitess csak el. Legalább nem lesz, aki emlékeztet arra, ki voltál, ugye? Láttam, amit látni kellett. Láttam, hogy a fény még ott van a szívedben. Nem fogom feladni a reményt. A lelked mélyén jó ember vagy és te is rá fogsz jönni idővel, hogy ez nem a te utad. Nem is az enyém.
Megfordult, majd elhátrált bátyjától és türelmesen várta, hogy ismét vasra verjék és elvezessék. Próbálta visszafogni magát, de a könnyei így is kicsordultak.
Enz nem felelt semmit, csak a köpenyét maga után rántva határozottan megfordult, és az ablakhoz lépett, látszólag azért, hogy jobban szemügyre vegye a pusztítást. Valójában azonban nem akart újra a testvére szemébe nézni, nem most. Az előbb túl gyengének bizonyult, és még elszántabban kellett a Sötét Oldalt szolgálnia, hogy ne eshessen ilyen hibába. De vajon mit tehetne, hogy ez megvalósuljon? Hatamotói és testőrei tekintetét a hátán érezték, ahogy Fujiwara elvezette Mikasát a cellája felé.
- Felség, a szenzoradatok szerint nincsenek túlélők - hallotta Yoshiwara hangját a kommban. - Egyúttal befutott a jelentés Urio ellentengernagytól, aki birtokba vette Astoriast. További jelentések is befutottak más flottaegységektől, Hirota főkancellártól és... Oda dandártábornoktól.
- Továbbítsa őket a lakosztályomba! - felelte, majd megfordult, és határozott léptekkel elindult a kijárat felé. - Nincs már itt semmi dolgunk, altengernagy. A lehető leghamarabb térjünk vissza Nagira!
- Felség, megérkeztünk - közölte a félszemű Yoshiwara altengernagy, aki Togo admirális nyugdíjazását követően a Yamato parancsnoka lett. Enz nagyra értékelte a férfi képességét, hogy unorthodox taktikákat alkalmazzon, számító és hideg személyisége pedig egyértelművé tette, hogy könyörtelen lesz az ellenségei elleni harcban.
- Az űrállomás parancsnoksága hív minket - jelentette a kommtiszt, mire Yoshiwara egy pillanatra odapillantott, majd várakozóan Enzre emelte a tekintetét. A császár összefonta maga mögött a kezét.
- Fujiwara - fordította a fejét a testőrparancsnoka felé. - Vigyék a megfigyelőposztra a húgom. Ott fogom fogadni a hívást.
- Gyokai, heika - hajolt meg az irányába a fiatal testőr, majd két emberével együtt elsietett a fogda felé. Enz pedig a köpenyét erősen meghúzva, méltóságteljes léptekkel hagyta el a hidat, majd a közeli megfigyelőposzt felé vette az irányt. Úgy gondolta, ez egy remek lecke lesz Mikasa számára, hiszen ő maga vett részt az állomás felavatásán a csillai utazás során, így talán valamiféle érzelmi kötése is volt hozzá. Enz testőrei és hatamotó-i gyűrűjében állva figyelte a megfigyelőablakon keresztül az űrkomplexumot, ahogy Fujiwara bekísérte Mikasát a helyiségbe.
- Húgom - üdvözölte mindenféle kedvesség nélkül a hangjában, még csak felé sem fordulva. - Lenne hozzád egy kérdésem. Szerinted mi a jó uralkodó ismérve?
- A birodalmának erős gazdasága van, ami biztosítja a fennmaradását és a nép számára a megélhetést. Nem csak saját magára, hanem a népére is gondol, ezáltal a nép nem csak tiszteli, hanem szereti is... De mivel a sithek csak saját magukkal és a hatalmukkal törődnek, másokat pedig csak eszközként kezelnek, nyilván nem meglepő, ha azt mondom, hogy nem minden pontban felelsz meg a jó uralkodó fogalmának. Aki túl sokat markol, keveset fog - felelte Mikasa, a legkevesebb tiszteletet sem mutatva.
Enz csak gunyorosan mosolygott, ahogy húga kifejtette véleményét a kérdésre, majd a végén a válla felett mégiscsak hátrapillantott rá.
- Hadd mondjak egy sokkal rövidebb és jobb választ: a jó uralkodó bármikor kész rá, hogy pusztítson, a világot és saját magát is akár. Csak is így remélhetnek tőle védelmet mások - felelte, majd megérintette a kommját. - Kapcsolják a parancsnokot.
A szobában életre kelt egy holovetítő és pillanatokon belül feltűnt a Shinzon állomás parancsnokának, Kodama sorhajókapitánynak a képe. Enz biztos volt benne, hogy Mikasa még emlékszik rá, elvégre ő adta át neki azt a császári ediktumot, ami kinevezte parancsokká. A férfi fehérre vált arccal, alázatosan hajolt meg, de így sem tudta leplezni félelmét.
- F-felség, váratlan a látogatása, felkészülni sem volt idő... - hebegte idegesen, mire Enz összefonta maga előtt a karját.
- Talán nem volt elég ideje eltussolni az ügyet? - kérdezte kíméletlenül, fittyet hányva bármiféle udvariassági szabályra. - Olyan hírek jutottak a fülembe, miszerint az állomás egy részén zendülés tört ki.
- Csakugyan vannak ilyen elemek - kezdett izzadni a férfi homloka. - De már a legjobb úton vagyunk, hogy visszaállítsuk a rendet. A katonák valamiért hetek óta nem kaptak zsoldot, és...
- Elég! - förmedt rá Enz. - Azzal bíztam meg magát, hogy őrizze a birodalmam határait, és még ennyire sem képes!?
- Felség, én... - próbált válaszolni valamit Kodama, de aztán hirtelen a torkához kapott, mintha nem kapna levegőt, miközben a teste megfeszült és ahogy beszélni próbált, értelmetlen hangok hagyták el a száját.
- Nincs szükségem se árulókra, se inkompetens barmokra, sorhajókapitány - mondta Enz hidegen, és ahogy összeszorította a kezét, a férfi holtan esett a padlóra, a körülötte álló tisztek legnagyobb döbbenetére. - Hamarosan átküldök egy új parancsnokot. Addig jelöljék ki azokat a szárnyakat, amiket az árulók elfoglaltak!
- Igenis, felség - tisztelgett a rangidős helyettes idegesen, majd bontotta a vonalat.
- Nos, mit gondolsz húgom, tanultak a leckéből? - fordult ezúttal Mikasa felé Enz, kaján mosollyal az arcán.
Mikasa döbbenten figyelte az eseményeket. Még mielőtt bármit is tehetett volna, Enz az Erővel megölte a férfit az állomáson. Ez után pedig láthatóan elégedett volt saját magával, Mikasa pedig nem tudta, hogy haragudjon, vagy szánja inkább azért, mert azt hiszi, ez a helyes.
- Bizonyára jól megtanulták, hogy féljenek hibákat véteni, mert az életükbe kerülhet. De így, hogy megölted, már esélye sem lesz, hogy tanuljon a hibájából. Ha sok ilyet csinálsz, azt is eléred, hogy egyre többen gondoljanak a dezertálásra vagy a lázadásra. Szép munka, bátyám. Megmutattad, hogy egy könyörtelen zsarnok vagy - felelte Enznek komoly hangon, éreztetve, mennyire megveti, amit az imént látott. - De mit tudhatok én, hisz aranykalitkában éltem a fél életem. Mit tudhatom, hogy kell bánni a pornéppel, nem igaz? Te is vétettél már hibákat, pont annyira nem vagy tökéletes, mint az a férfi sem volt, akit megöltél.
- Az én legnagyobb hibám, kedves húgom - ezt már szinte megvetéssel a hangjában nyomatékosította. - az volt, hogy megbíztam a saját családomban. A legfájdalmasabb döfés mindig onnan érkezik, ahonnan nem számítunk rá. Hiro árulása nem lepett meg, de a te makacs ellenállásod...
- A Sötét Oldal a pusztulásba vezet. Ez a történelem során számtalanszor bizonyosságot nyert. Csak az a kérdés, bátyám, hogy vajon egyedül téged pusztít majd el a hatalomvágyad, vagy magaddal rántod a népedet is? Azért állok ellen, mert nem fogadom el, ahogy másokkal bánsz és amilyen módon a hatalmaddal élsz. A hatalom megrészegített és csak ezt az utat vagy hajlandó látni.
- Igen nemes dolog a nép jólétére hivatkozni... De te egyedül azért szállsz harcba, hogy Hiro ülhessen apánk trónján, ami jog szerint engem illeti - fintorodott el Enz a szavakra látványosan. - Ő túl gyenge volt az uralkodáshoz, a miniszterek és tábornokok kivették a kezéből a hatalmat.
- Ezért hát megbüntetsz mindenkit? - kérdezte Mikasa halkan.
- Csak biztosítom a népem és vérvonalam túlélését. Marisa hamarosan világra hozza az utódomat - jelentette ki Enz magabiztosan, miközben a húga arcát vizsgálta, ami nem tükrözött különösebb meglepettséget. Tehát Marisa elmondta neki a hírt, amikor titokban kettesben találkoztak a palota tömlöcében. - Vajon őt is megölnéd, hogy "megmentsd népünket a sötétségtől"?
- Sosem bántanám Marisát, sem pedig a gyermekét, veled ellentétben, aki fenyegetett az életükkel. Az, hogy valakinek az utódja vagy, nem jelenti azt, hogy ugyanolyan is. Talán a születendő gyermek magától is rájön majd, hogy nem volt helyes ez az irány és elindul egy olyanba, ami végső soron nem a saját pusztulása felé visz.
- Igazad lehet, talán pont a saját gyerekem törne a vesztemre, ha már nektek nem sikerült - biggyedt le Enz ajka, ahogy saját szájíze szerint értelmezte a lány szavait. - De meglep, hogy ilyen engedékeny vagy Marisával szemben. Gondolom nagyon szépen sírta el neked a bánatát... hogy aztán mellém álljon, mikor megadtam neki azt a császárnéi státuszt, amire vágyott. Ha sikerül is legyőznöd, Hiro is így fog eldobni, miután megszerezte a trónt. Csak mellettem nem lennél senki eszköze.
- Nyilván nem. Csak Carl felesége, nem igaz? Szóval helyetted ő ugráltatna. Vagy talán egyszerűbb volna bezárni egy Erő háta mögötti bolygón és eldobni a kulcsot... Csak hogy tudd, Marisa is észrevette rajtad a változást és aggódik érted. Ezt sírta el nekem. Meg hogy milyen lelkesen látogattad a hapan királynő ágyát. Így bánsz vele és utána csodálkozol, hogy nekem mondja el, mi bántja. Mert te meg sem hallgatod. Ahogy másokat is egyre kevésbé. De aki istennek képzeli magát, bizonyára teljesen biztos mindenben, bármit tegyen is.
- Istennek képzeli magát? - horkant fel Enz. - Én isten vagyok! Ami pedig Carlt illeti, én még hálás is lennék, ha a megfelelő pillanatban te magad intéznéd el. Kényszerűségből tartom csak magam mellett a fiút, míg el nem foglalhatom én magam a sith trónt. Te lehetnél aztán a nagai területek ura, helytartóm, míg én térdre kényszerítem a Galaxist. Húgom, hát nem látod!? A jedik és Hiro hazugságai teljesen elvakítottak, ellenem. Ők semmit sem kínálnak neked, én mindent!
- Azért a nagyzási mániának is vannak határai - jelentette ki Mikasa a homlokára téve a kezét - Na és szegény fiú tudja, hogy csak ilyen rövid szerepet szánnál neki? Látod, csak felhasználsz másokat, aztán eldobod őket. Gondolom a hapan királynő is csak addig érdekes, míg kihord neked egy utódot. Utána őt is megölhetem? Légyszi... Helytartóként is eszköze lennék valakinek, szóval máris megcáfoltad magad.
Lassan közelebb lépett testvéréhez. Nem akarta, hogy bátyja fenyegetve érezze magát és hirtelen cselekedjen. Lassan a vállára tette a kezét.
- Együtt jobbá is tehetnénk a Galaxist. Ehhez nincs szükségünk a Sötét Oldalra, sem arra, hogy családon belül ellenségeskedjünk. Csak hinned kell benne és tenni érte.
Enz előbb a vállán lévő kézre pillantott, majd annak vonalát végigkövetve Mikasa szemébe nézett, aki úgy tűnik, őszintén hitte, hogy visszatérhet a fényhez. Őszintén hitt minden egyes szóban, amit elmondott, és nem csak Hiro vagy a jedik manipulálták ellene. Messze állt tőle az idealizmus, de az elkötelezettségében azért volt valami tiszteletet ébresztő. Kezét a húgáéra tette, és szótlanul nézett a szemébe néhány pillanatig. Régi emlékek ébredtek fel benne, azokról az időkről, amikor még csak két gondtalan testvér voltak a hatalmas császári udvarban. Mikor Mikasa a fejébe hajtott az ölét, és úgy figyelték a szakura virágzását
- Ha elfogadom az ajánlatot, hogy együtt jobbá tegyük a Galaxist, segítesz békét teremteni? - kérdezte, és néhány pillanatra tényleg úgy érezte, mintha megbánta volna mindazt, amit tett.
- Ha őszintén elfogadod, mindenben melletted állok - felelte Mikasa komolyan, mire Enz közelebb lépett, hogy megölelhesse a húgát. Most először érezte úgy, hogy meginog az elhatározottsága, és már nem biztos teljesen magában vagy az útban, amit kiválasztott. De volt még lehetősége visszalépni? Mikasára pillantott, aki láthatóan várta, hogy tegye meg a döntő lépést, és Enz egyre jobban úgy érezte, nem tud tisztán gondolkodni. A kommja ebben a pillanatban reccsent meg.
- Az átküldött adatok alapján bemértük a zendülők által elfoglalt állomásrészeket - szólalt meg a másik oldalról Yoshiwara altengernagy hangja. - A parancsnokság szerint a rendészeti erőket még nem tudták evakuálni. Mik az utasításai, felség?
Elárulták, igen. Nemcsak az emberei, de Hiro és Mikasa is. Ha most gyengének mutatkozik, ha megalkuvó lesz, akkor csak kihívja maga ellen az új támadókat, az új trónkövetelőket. Végig kellett mennie az úton. Elengedte húgát és hátrébb lépett egyet, majd a kommjához nyúlt.
- Ha készen állnak, tüzeljenek - adta ki az utasítást.
- Ezt nem teheted! - tört ki Mikasából, de már késő volt.
Mikasa döbbenten nézte, amint az állomás egyes részei darabokra hullanak. Testvére nem csak az ellenségeit ölte meg, hanem a hozzá hűeket is, akik ott tartózkodtak azokon a területeken. Egy pillanatra valóban elhitte, hogy Puyí tényleg elengedi a sötétséget, de végül ezzel a lépéssel megmutatta, hogy nem tud róla lemondani. Egyszerre volt szomorú és dühös, a szemeibe könnyek szöktek. Aztán váratlanul közelebb lépett bátyjához és pofonvágta őt.
- Te aljas gyilkos! Hát senki élete sem számít neked? Csak a hatalmadat véded? Gratulálok, méltó vagy a Darth Enz névhez!
Enz válaszul egyetlen szót sem szólt, nem tudta, mit is mondhatna húgának. Talán ő volt az egyetlen ember, aki átlátott rajta, aki tényleg látta rajta, hogy egy pillanatra meginogott, hogy gyenge volt. Ez pedig most duplán szégyenérzettel töltötte el, de döntenie kellett, ő pedig nem a testvérét választotta. Enz csak szótlanul állt, arcán a pofon nyomával, miközben testvérei már ugrásra készen álltak. A szégyen, amit érzett, hamar dühvé változott: dühös volt azokra, akik cserben hagyták, a húgára, az egész birodalmára és legfőképp saját magára. Olyan szívesen lett volna újra az a gondatlan kisfiú, aki a palota kertjében figyeli a szakurák virágzását. Keze ökölbe szorult, a sors csakugyan kegyetlen játékot űzött vele.
- Nem szólsz semmit? - csattant fel újra Mikasa, félreértve Enz hallgatásának az okát. - A saját embereid semmit sem jelentettek neked!?
- Tudták mivel jár a szolgálat - felelte, de hangja távolinak és gyengének tűnt, sőt, mintha kissé remegett is volna. Erőt kellett mutatnia. - Fujiwara, a hercegnő fáradt, kísérd vissza a lakosztályába! Hamarosan férjhez megy, és fel kell készülnie a szertartásra.
- Úgy. Vitess csak el. Legalább nem lesz, aki emlékeztet arra, ki voltál, ugye? Láttam, amit látni kellett. Láttam, hogy a fény még ott van a szívedben. Nem fogom feladni a reményt. A lelked mélyén jó ember vagy és te is rá fogsz jönni idővel, hogy ez nem a te utad. Nem is az enyém.
Megfordult, majd elhátrált bátyjától és türelmesen várta, hogy ismét vasra verjék és elvezessék. Próbálta visszafogni magát, de a könnyei így is kicsordultak.
Enz nem felelt semmit, csak a köpenyét maga után rántva határozottan megfordult, és az ablakhoz lépett, látszólag azért, hogy jobban szemügyre vegye a pusztítást. Valójában azonban nem akart újra a testvére szemébe nézni, nem most. Az előbb túl gyengének bizonyult, és még elszántabban kellett a Sötét Oldalt szolgálnia, hogy ne eshessen ilyen hibába. De vajon mit tehetne, hogy ez megvalósuljon? Hatamotói és testőrei tekintetét a hátán érezték, ahogy Fujiwara elvezette Mikasát a cellája felé.
- Felség, a szenzoradatok szerint nincsenek túlélők - hallotta Yoshiwara hangját a kommban. - Egyúttal befutott a jelentés Urio ellentengernagytól, aki birtokba vette Astoriast. További jelentések is befutottak más flottaegységektől, Hirota főkancellártól és... Oda dandártábornoktól.
- Továbbítsa őket a lakosztályomba! - felelte, majd megfordult, és határozott léptekkel elindult a kijárat felé. - Nincs már itt semmi dolgunk, altengernagy. A lehető leghamarabb térjünk vissza Nagira!