|
Post by Enz on Oct 7, 2014 23:04:58 GMT 1
A nirauani sith támadás birodalmi és Kézbeli emberi túlélői számára kijelölt pont az űrben. Bár hivatalos nevet nem kapott, az itt várakoztatottak hamarosan elnevezték Point Pellaeonnak, arról az emberről, akinek ideáit még mindig a legjobban csodálták a birodalmi lojalisták. Mivel a hadihajók közül a működőképesek Ramakazra távoztak, mostanra már csak a sérültek, illetve az általuk közrefogott civilek maradtak.
|
|
|
Post by Enz on Oct 7, 2014 23:38:56 GMT 1
Nirauani túlélők. Az elképzelhetetlen borzalmak ellenére mégis életben maradtak. Bosszúszomjasak. Reményteliek. És gyávák. Az ellentengernagy egy pillanatig sem sajnálta őket, ahogy végigpillantott szedett-vedett flottájukon, ami inkább volt egy vagaari vándorflottához hasonlatos, mint egy modern haderőhöz. Ez a szánalmas bagázs volt az, ami nem is olyan régen majdnem végzett Őfelségével? - Kakka - lépett hozzá tisztelegve az egyik beosztottja. - Végeztünk az ellenséges flotta felmérésével. Alig két tucat katonai hajót fedeztünk fel. A flotta nagyobb része civil hajókból áll. - Várja ki a végét, hadnagy - ült ki ragadozómosoly az arcára. Elvégre az volt a feladata, hogy minél több ellenséges erőt lekössön, miközben Yokosuka admirális a flotta másik felét egy titkos akcióban veti be. - Álcahálót levonni! A flotta egyszerre tűnt elő a semmiből, lőtávolságon belül az ellenséghez képest. Kure ellentengernagy teátrálisan állt fel kapitányi székéből, és oldalt állva, kezét előre lendítve adott parancsot. - Minden egységnek: kogeki kaishi! - ez a két szó cikázott végig a hajók közötti kommkapcsolat éterén, és egy pillanat múlva az összes hajó tüzet nyitott az ellenségre. A Kéz hajóit láthatóan váratlanul érte a támadás, és több találat is értek őket, mielőtt a cirkálóik felhúzták a védőpajzsaikat. Persze tekintetbe véve technológiai és létszámbeli fölényüket felesleges volt egy fárasztó és energiapazarló távolsági bombázásba bocsátkoznia. Le kellett gázolnia őket, ilyen egyszerű volt. - Zenkan! Totsugeki! - parancsolt újra, mire a flotta hajói meglódultak előre, egyre csökkentve a távolságot a két flotta között. Bár az ellenség parancsnoka - már ha volt nekik ilyen - eddig megpróbálta egyben tartani szedett-vedett túlélőit, mostanra sokaknál elpattant a húr, és az alakzatot hátrahagyva menekülni kezdtek a chiss határ felé, ami űrléptékben mérve kéznyújtásnyira volt tőlük. Ott talán védelmet remélnek? Nagyobb bolondok, mint hitte. - Minden hajót megsemmisíteni! - adott parancsot, és a szeme láttára pusztult el egy Dreadnought, amit korábban iontűzzel bénítottak meg. A kialakuló lánggömb szinte teljesen betöltötte a központi képernyőt. Bár máskor minden hadizsákmány nagyszerű trófea volt Őfelsége számára, most jó oka volt az elővigyázatosságra. A Hírszerzés tájékoztatta, hogy mi is szabadult el Nirauanon, mielőtt elégették a légkörét.
- Kakka, az egész flotta menekülőre fogta - jelentette zászlóshajójának, a KBC Nozomi-nak a parancsnoka. Milyen ironikus, ötlött az eszébe, hogy a hajóját "Remény"-nek hívták. - Folytassák az üldözést! - rendelkezett, és a flotta szorosan a menekülők nyomában maradva folytatta az útját, egyre több és több hajót semmisítve meg a határ felé közeledve. Amely hajók átértek azok sem álltak meg, hanem tovább folytatták az útjukat, még az ott lévő chiss hajókon túl is. - Bejövő üzenet a chiss különítménytől! - szólalt meg a belső kommon a kommunikációs rendszerek parancsnoka. - Felszólítanak, hogy forduljunk vissza. - Uram, a Kurama kapitánya utasításokat vár! - pillantott fel a hozzá közelebb eső kommpultos, akinek ezért nem kellett használnia a belső kommunikációs rendszert. Bár először furcsa ötletnek tűnik, a nagy távolságú és a kis távolságú üzenetek szétválasztása növelte a flották koordinációját, hiszen így jóval kevesebb üzenet futott át egy-egy kezelőn. - Folytassák az üldözést - rendelkezett, és nem bírta palástolni az izgalmat a hangjában. Sosem volt az a hűvös típus, mint Maizuru, akit most magával vitt az admirális a titkos küldetésre. - De a chissek...! - szólalt meg meglepetten a hajó kapitánya. Kure ellentengernagy elmosolyodott. - Nyissanak tüzet, amint lőtávolságba érünk - közölte, és a hangja szokatlanul tisztának csengett. - D-d... Hai! - fojtotta magában ellenkezését a tiszt. Mindössze pár percnek tűnt, mire elég közel értek a chiss hajókhoz, és ágyúikat átállítva a megtépázott menekültflotta helyett immár a chiss hajókra kezdte tüzelni. Azok pillanatnyi sokk után azonnal viszonozni kezdték a tüzet. A Daitekoku-hadművelet elkezdődött!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 9, 2014 14:38:07 GMT 1
Hónapok, sőt talán évek teltek el azóta, hogy a Nirauan menekültjei leparkolták minimális energiaszintre állított hajóikat a Chiss űr határán, gondos alakzatokba rendeződve, egy idő után pedig a közeli aszteroidaöv nagyobb képződményeit felhasználva hevenyészett báziok és javítódokkok létrehozására... az ugyanis nagyon hamar világossá vált, hogy egyhamar, és egykönnyen nem juthatnak be a kékbőrűek által oly szigorúan őrzött területekre. Hiába voltak a folyamatosan küldött segélykérő üzenetek, a sorozatos megkeresések a Csillán székelő Uralkodó Házak Tanácsa, vagy éppen személyesen az emigrációban (chiss szempontból nézve immigrációban) élő Fel Báró felé, a határ átellenes oldala csendben maradt, csak néha érkezett egy szűkszavú közlemény arról, hogy a "menekültek ügye tárgyalás alatt áll" - meg persze elvétve egy-egy csempészhajó, élelemmel, felszerelésekkel megrakodva. Láthatóan azért voltak olyanok a chiss űrben, akiknek jól jött egy bevethető flotta a határ mentén, akármilyen kicsi is. Az idő és a türelem azonban véges volt. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Jagged Fel flottája nem csak hogy győztesen, de sehogy sem tér vissza a Ramakazról, sok civil hajó legénysége és utasai a távozás mellett döntöttek... néhányan visszaindultak a Maradványba, vállalva azt is, hogy az ESB fennhatósága alatt kell élniük, reménykedve - nem egyszer ok nélkül - a sithek kegyelmében, mások pedig találomra célba vették az Ismeretlen Vidék, vagy az ismert galaxis egy szektorát, reménykedve a szebb életben, és nem utolsósorban a szerencsés megérkezésben. Csak a Kéz flottájához hű harcképes egységek és a legénység családjait szállító transzportok maradtak hátra, de a chissek még számukra sem engedélyezték a belépést. Paradox módon még akkor sem, amikor a Ramakaznál kapitulált Kéz-hajókat már rég visszasorolták az Expanziós Védelmi Erő hadrendjébe. A hírek persze így sem kerülték el a várakozó flottát, és a legénység tagjai egyesével elkezdtek átszökdösni. A csempészhajók immár nem üres raktérrel mentek vissza, hanem dezertált chiss katonákkal, akik így kívántak visszatérni hazájukba... a megmaradt flotta parancsnoka pedig választhatott, hogy a dezertőröket üldözi, vagy fenntartja az őrjáratokat a flotta körül, elkerülendő újabb, hosszú ideje a mélyűrben keringő, rendszerint élőhalott zombiktól hemzsegő nirauani hajók csatlakozását a flottához. Összességében a szedett-vedett társaság védelméért és belső rendjéért felelős Wiegand tábornok nehezen tudta volna elképzelni, hogy ennél is rosszabb lehet a helyzet. Egészen nem sokkal ezelőttig, amikor a nagai flotta egységei megjelentek és figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a leparkolt konvojra. A zászlóshajóként szolgáló Right to Rule csillagromboló körül csoportosuló transzportok és kísérőcirkálók pajzsai folyamatosan villogtak a terhelés alatt, ahogyan a hajdan a Maradvány egyik ékkövének számító ék alakú csatahajó legénysége maximális teljesítményre futtatta fel a pajzsgenerátorokat, igyekezve minél erősebb védelmet biztosítani a többi hajónak is. A lemaradóknak és az aszteroidákon lévőknek esélyük sem volt, az elszigetelt gócok egyesével pusztultak el a nagai zárótűzben. - A flotta nagyjából fele alakzatban áll velünk, a többi hajó vagy megsemmisült, vagy egyénileg próbálnak menekülni. - jelentette egy fáradt, borostás, kialvatlan másodtiszt a hasonló fizimiskájú Wiegandnak a hídon. - Nem várhatunk tovább. Irány a chiss határ, teljes sebesség! - adta ki a parancsot Wiegand. Még mindig jobb egy chiss internálótábor, mint itt pusztulni, gondolta magában. Néhány óra múlva azonban már nem volt biztos benne, hogy akár az internálótábor valós alternatíva lehet - a nagaiok ugyanis nem álltak le, hanem tovább üldözték a flottát. - Chiss hajók szemből! - jelentette a navigációs tiszt. Wiegand nyelt egyet. - Sugározzanak segélykérő jelet... Újabb találatok rázták meg a csillagrombolót, és néhány transzport a formáció szélén felrobbant. - A nagai flotta nem fordul vissza, tüzelnek a chissekre! Két tűz közé kerültünk, uram! Wiegand az egyik közeli transzporton utazó családjára gondolt. És a kötelességére, hogy minél több embert és hajót megőrizzen a jövőnek, a Birodalomnak. A becsületével együtt. - Hátrahagyjuk a transzportokat. Bontakozzanak szét, és mindegyik meneküljön a legközelebbi chiss bolygó felé. - adta ki kifejezéstelen arccal élete egyik legnehezebb parancsát. - Minden harcképes birodalmi hajó, alakzatot tarts, pajzsokat tarts, forduljunk meg, és vegyük fel a harcot a nagaiokkal! - És ha a chissek lőnek ránk, tábornok? - Akkor ez lesz a Kéz megmaradt erőinek legrövidebb csatája, fiam... ... A Nuruodo Házi Phalanx Schesa határvédelmi osztagának hajói abban a pillanatban begyújtották a hajtóműveiket, hogy a menekültek első raja átlépte a határt jelentő érzékelősort. A Chiss területek felső határán évszázadok óta apró szondák egész láncolata figyelte, hogy bekövetkezik-e valamiféle idegen agresszió. A helyszínre érkező határvédelmi osztag hajói azonban néhány szedett-vedett birodalmi menekült helyett egy nagai inváziós flottával találták szemben magukat. - Sugározzanak figyelmeztetést. - adta ki a parancsot az egység első tisztje. - Azonosítatlan hajók, itt a Chiss Nuruodo Uralkodó Ház Határvédelmi Phalanxa... Válasz helyett nagy hatótávolságú lövedékek robbantak a hajórajban lévő Chaf és Kariek cirkálók páncélborításán, és a parancsnok elmorzsolt egy chiss káromkodást, ami legkevésbé sem illett egy nemesi ház sarjához. A radarernyő világosan mutatta a helyzetet, nem kellett sok hozzá, hogy felismerje a tüzelő hajók típusát, ahogyan azt sem, hogy mekkora számbeli fölényben vannak. - A nehézfregattok viszonozzák a tüzet! A Kariek cirkálók bontakozzanak szét a szárnyon! Indítsák a vadászokat! Riasszák a Schesa-t és a Naporart, támadás alatt állunk! A Vad Testvérek visszatértek!! A határvédelmi flotta nagyobb egységei, a lapos, lándzsahegyre emlékeztető Chaf nehézfregattok széles vonalban megindultak a nagai hajók felé. Bár majdnem olyan hosszúak voltak, mint egy csillagromboló, vékony felépítésük annál jóval kevesebb fegyvert és legénységet takart. A flotta szárnyán pedig a jóval kisebb, de annál erősebb pajzsokkal felszerelt Kariek cirkálók manővereztek úgy, hogy minél inkább felfogják a támadók tüzét. - Háromszor annyi hajó. -suttogta maga elé a chiss parancsnok. Mint minden phalanx-zsoldban álló nemesi ház felmenői között, így az ősapái között is voltak olyanok, akik korszakokkal korábban védelmezték az Uralkodó Házakat a szektorokkal messzebb szakadt vad rokonokkal szemben. Ő maga azonban, sok társával ellentétben még nem harcolt a nagaiok ellen. És a szedett-vedett vadászosztagokban és lélekvesztőkben támadó, szúrúfegyverekkel felszerelt behatoló csapatok helyett, amelyekről a régi regék szóltak, az ellenség ereje nagyon is modernnek tűnő hajókból állt. - Engedjük át a birodalmiakat! - utasította egyik helyettesét a parancsnok. - Most ők a kisebb probléma. - Igen, Syndic! - És indítsák már azokat a vadászokat! A flotta Syndic-e összefont karral figyelte, ahogyan a gömb alakú kabint karomszerűen körbefogó vezérsíkokból álló Nssis-rajok elhagyják a hajókat. A chiss flotta vadászerői az Ismeretlen Vidék büszkeségei voltak - gyorsak, fordulékonyak és halálosak. A határvédelmi flotta egyetlen esélyét jelentették, hogy feltartsák a nagyobb nagai hajókat a Phalanx főerőinek beérkezéséig. ... Nem sokkal később a Naporar-i Nuruodo Phalanx parancsnoksága már a következő közleményt sugározta minden csatornán a chiss űrben. - Támadást érte a határvidéket! A Nemesi Házak Phalanxai jelentkezzenek a felső katonai körzetben! A Vad Testvérek visszatértek! A Nemesi Házak Phalanxai jelentkezzenek a felső katonai körzetben! A Házak hadban állnak, megismételjük, a Házak hadban állnak!A vonalak fele azonban néma maradt. Nem minden Ház válaszolt a hívásra, ami a Yuuzhan Vong háború óta nem hangzott fel a chiss űrben.
|
|
|
Post by Enz on Oct 9, 2014 23:59:02 GMT 1
A chissek a vártnak megfelelően jelentős létszámú flottaegységet állomásoztattak a határ ezen részén, valószínűleg a közeli Kéz erők miatt. Az ő szerepüknek már vége volt a tervben, és felőle aztán mehettek az istenek hírével: ha valami nyavalyát magukkal visznek a chissek közé, az már nem az ő gondja volt. A parancs egyértelmű volt: minél több chiss erőt kellett lekötni a határnál, hogy azok ne tudjanak beavatkozni máshol. Biztonsági okokból ő maga sem ismerte a pontos részleteket, és Yokosuka admirális is csak az indulás után pillanthatott bele a szigorúan titkos parancsok közé. - Kakka, a civil transzportok menekülőre fogták! - jelentette az első tiszt. - Ne törődjenek velük. A chissek és a birodalmiak a fő célpont - az ágyúk, amik eddig válogatás nélkül osztották a halált, most a transzportok helyett mind az ellenség felé fordultak. A flotta Katsura csatacirkálói egyértelműen felülmúlták a Chaf nehézfregattokat, amiről már Ramakaznál is meggyőződhetett a saját szemével. Valószínűleg pontosan azért ezt az egységet választották ki a célra, mert harci tapasztalata volt a chissek és emberi támogatóik ellen nem is olyan régről. - Az ellenség vadászgépeket indít! - Indítsuk mi is a saját Zeroinkat! - rendelkezett az ellentengernagy. Szeme előtt volt, ahogy a Zero vadászok indítócsöveinél a pilóták sietve üléseikbe vetik magukat, majd a kiszolgálók utolsó gyors ellenőrzése után az automatika a kilövőcsövek bejáratához tolja gépüket, amit a zöld jelzés érkeztével a katapultrendszer őrült sebességgel az űrbe lő. A hitetlen barbárok sokáig hitték, hogy saját TIE pilótáik a legvakmerőbbek, ám valószínűleg még nem találkoztak a Zerok vezetőivel. Azok, amint lőtávolságba értek, azonnal rá is vetették magukat a chiss Nissasu gépekre és vad közelharc alakult ki. Talán ez volt az egyetlen aspektusa a csatának, ahol a chisseké volt a fölény: bár a Zerok a nagai csúcstechnológiát képviselték, a chiss gépeket saját pilótáik már régen kitapasztalták, így többet is tudtak belőlük kihozni. A monitorokon is látható volt a változó esélyekkel folyó harc. - Az ellenség erősítést kér - fogták el azt az üzenetet, amire egész eddig vár. - Minden egységnek, állj! - rendelkezett, mikor már elég közel értek, hogy a közepes hatótávolságú fegyvereket is effektíven alkalmazhassák. A csata lényege nem az volt, hogy győzzön, hanem, hogy minél több chiss hajót kössön le, emlékeztette magát újra Kure. Ennek megfelelően választotta ki az alkalmazandó stratégiát is. - A flotta váljon három részre: az én és a Konoshita sorhajókapitány által vezetett egység fogja félkörbe az ellenséget. Kodama sorhajókapitány egysége várakozzon tartalékként! A szárnyakon vessék be a Shiwa könnyűcirkálókat és a Hiei nehézfregattokat! A Genshuku ellátóhajók vonják fel a kommunikációs zavarómezőt az ellenséges flottára! - Hai! Elvégre valamivel fogadnia kellett az újonnan érkező vendégeket. A parancsnak megfelelően flottája egyharmada levált, és hátrébb húzódva helyezte magát védekezőpozícióba, fegyvereit a lehetséges belépési pontokra szegezve. A Hírszerzés már-már megdöbbentően pontos adatokkal szolgált az egész űrrészről, és Kure biztos volt benne, hogy mindezt nem maguktól szedték össze. Ugyan Tong Igazgató alatt a szervezet galaktikus szinten is legjobbak közé lépett, ennyi és ilyen részletes adatot nem szerez meg csak úgy valaki. Talán a chissek között vannak árulók? Érdekes lehetőség lenne. - Uram, a Shikishima súlyos sérüléseket szenvedett! - szólalt meg a belső kommunikációért felelős tiszt. - A kapitány engedélyt kér a visszavonulásra. - Vonuljanak vissza - bólintott, elvégre volt mivel pótolnia a kieső hajókat. És még az ostromfregattjai nehéztüzérségét be sem vetette: ezt a segítségként érkező hajók számára tartogatta. Miközben a csata állását figyelte, tekintete a központi kivetítőre vándorolt, ahol az egyik Katsura osztagot mutatták. - A Chinaya végzetes találatot kapott! A kapitány és első tiszt meghalt. A másodtiszt elrendelte minden túlélő evakuációját.
- Szép nap ez a halálra - mosolyodott el.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 14, 2014 23:59:12 GMT 1
A Schesa-különítmény Syndic-e szálegyensen állt a vezérhajóként funkcionáló Chaf hídján, és a szeme sem rebbent, ahogyan a felépítmény felé tartó öngyilkos nagai vadászgépet az utolsó pillanatban szedték le a védelmi mézerlövegek. Szinte látni lehetett a gépestül a véőpajzsra, illetve a plexire felkenődő pilóta széles arcvonásait. A Syndic persze látott ennél csúnyább dolgokat is a Killik háborúban, mint minden bajtársa, aki ebben a szektorban szolgált. Sőt, egyike volt azoknak a keveseknek, akik túl is élték a Tenupéhez hasonló rettenetes földi ütközeteket, hogy beszámolhassanak róla. Élve kettétépett gyalogos katonák, sebesültek, akiket a rovarok keltetőnek használtak saját lárváik számára...
Ehhez képest a vad testvérek rohamozó flottája szinte hadgyakorlatnak számított... csak ne lettek volna ilyen sokan. Egyre kevesebb chiss vadászgép fordult vissza a feltöltések és villámgyors javítások után, hogy csatlakozzon az ellenség hatalmas, furcsa felépítményekkel tarkított hajóit zaklatókhoz. A Nuruodo-pilóták elég tapasztaltak voltak ahhoz, hogy feltartsák a náluk jóval nagyobb számban támadó nagai vadászokat, és ne engedjenek át, csak néhányat a védőhálón, amelyekkel aztán elbántak a cirkálók ütegei... azonban ahhoz már nem voltak elegen, hogy komolyan veszélyeztessék az ellenséges flottát, amely létszámfölényének birtokában zár alá vonta az egész rendszert. A menekülő birodalmi flotta maradéka teljesen szétszóródott, a néhány megmaradt hajóval közrefogott egyetlen csillagrombolójuk két Kariek cirkáló fedezete mellett igyekezett a hátsó vonalba, transzponderével folyamatosan chiss baráti jeleket sugározva.
- Az erősítés státusza?- fordult a másodtisztjéhez a Syndic, miközben a zászlóshajó melletti Chaf felrobbant néhány koncentrált találattól, amelyek átütötték a törzsét. Épp itt lenne az ideje, gondolta magában a parancsnok. A nehézfregattok pajzsai hiába voltak közmondásosan jók, nem bírhatták már sokáig az egy kategóriával nagyobb nagai csatahajók kitartó ágyútüzét. Némi szöszmötölés és a komtiszttel való halk, zavart suttogás után a másodtiszt nyelt egyet, és a Syndichez fordult.
- Az erősítést visszahívták, Syndic. Mi is visszarendelési parancsot kaptunk. A flottaparancsnok összevonta a szemöldökét. A parancsnokság megtorlatlanul hagyna egy ilyen betörést? Vagy talán nem akartak a vad testvérek és a birodalmiak konfliktusába beavatkozni, még akkor sem, hogyha ez átnyúlt a chiss területekre? Szokatlannak találta, de nem az ő tisztje volt, hogy megkérdőjelezze felettesei utasításait. - Utasítsa a flottát elszakadásra, az ellenséges tiltóhajók leküzdésére, és készüljenek fel ugrásra a Schesa felé. A másodtiszt ismét nyelt egyet. - Syndic, elnézést, nem akarok ellentmondani a parancsának, de a visszarendelési utasítás a Naporarra hív vissza minket. - Ki szignózta? - a flottaparancsnok most már aggódni kezdett. - Személyesen Tarsenn Arisztokrata, uram.
A Syndic még egyszer a támadó nagai erőkre, majd az asszisztensre pillantott. A Házi Phalanxot csak akkor hívhatták vissza eredeti állomáshelyére, ha közvetlenül a Házat fenyegette veszély. Márpedig ehhez arra volt szükség, hogy a fenyegetés jóval a határon belül legyen... - Készüljenek fel rendkívüli kitörésre az ugrási pont felé. - változtatta meg a parancsát a Syndic. - Szignáljanak a birodalmi hajóknak, hogy követhetnek minket a vektorunkon, egyúttal figyelmeztessék őket, hogy bármely gyanús lépés esetén megsemmisítjük őket.
A Schesa Phalanx hajói, szárnyukon a Right To Rule maroknyi különítményével hátrálni kezdtek, miközben rakétákat indítottak az ellenség tiltóhajói és zavarói irányába. A megmaradt vadászrajok is a zavarók felé fordultak, folyamatos tűz alatt tartva őket, mígnem egyik-másiknak deaktiválnia kellett a rendszereit, hogy energiáját a pajzsokba irányítsa, így a megmaradt chiss és birodalmi hajók hipersebességre ugorhattak.
A Syndic némán figyelte a kavargó hiperteret. A Killik háború óta nem volt baj a fantáziájával, sőt, néha arra vágyott, hogy bár le lennének ilyen élénkek a valós, és a képzelete által még szörnyűbbé tett emlékek. Azt azonban elképzelni sem tudta, hogy mi vitte rá Phalanxának vezetőjét, Arisztokratáját, hogy ekkora szégyenbe hozza a visszarendelési paranccsal. Fogalma sem volt, mi viszi rá a Nuruodo Házat, hogy megtorlatlanul hagyjon egy ilyen arcátlan martalóc akciót... de ösztönei mégis azt súgták, hogy amikor megtudja, rádöbben, mennyi mindent megtörténhet saját vad fantáziájának eddigi határain túl is.
|
|
|
Post by Enz on Oct 24, 2014 1:43:27 GMT 1
Kure ellentengernagy határozottan jól érezte magát az ütközet sűrűjében: méltó visszafizetése volt ez annak, hogy Ramakazon elbántak velük a váratlanul érkező chissek. Elismeréssel adózott az ellenséges parancsnoknak, aki ügyes védekező taktikák segítségével késleltette mind jobban erőit. Bár nyers erőszakkal talán rövid idő alatt maga gyűrhette volna, így, hogy visszatartotta flottája egy részét, határozottan kiegyenlítődtek az esélyek, és lehetőség nyílt arra, hogy a két vezető a tudását mérje össze. Érdekes tapasztalat volt, hiszen a nagai katonai doktrína eléggé hasonlított a birodalmira, vagyis a nagy flottamozdulatokat és a komplex haditerveket szerette, míg a chissek láthatóan a kisebb egységekre koncentráltak. Vadászgépeik pedig újabb és újabb problémákat okoztak saját vadászaiknak, akik között irreálisan magas volt a veszteségi arány. Sokan maradnak azonban életben, ők pedig rengeteg hasznos tapasztalatra tesznek szert, és sokkal méltóbb ellenfelek lesznek a következő összeütközésnél. Merthogy bizonyos volt benne, hogy lesz még ilyen. - Kakka! - lépett mellé a másodtiszt. - Az ellenséges flotta menekül! - Szokatlan - dörzsölte meg az állát Kure. Ha volt valami, amit a chissek hasonlóan szemléltek a nagaiokhoz, akkor az a becsület volt. - A harmadik flotta vágja el az útjukat! Az eddig a friss belépőkre várakozó flottarész hirtelen fordulóval indult meg a menekülők felé, ám elég hamar egyértelművé vált, hogy nem érik el őket időben, főleg, mivel hajóik precíziós csapásokat mértek az ellátóhajóira. Hamarosan pedig választania kellett: vagy önként kapcsolják le a rendszereiket vagy elveszíti őket - márpedig mindenféle előny nélkül. - Parancs az ellátóhajóknak! Hadd fussanak a gyávák! - Hai - nyugtázta engedelmességhez szokott hangon a belső kommunikációs tiszt, és azonnal hozzálátott, hogy az egész flotta felé sugározza az üzenetet. A birodalmi túlélők és a chiss flotta túlélői hamarosan eltűntek a hiperűrben. - Konoshita és Kodama sorhajókapitányok jelentkezzenek eligazításra! - intett a másodtisztnek, aki sietve ment is továbbítani az utasítást. Kure úgy döntötte, a protokoll betartása és külön szobába vonulás most felesleges időveszteség lett volna, így jelezte, hogy kapcsolják őket a kapitány pultjára, ahol hamarosan két kék színű alak jelent meg fél méteres kiadásban. - Uraim. - Kakka - tisztelegtek mindketten. Bár mindkét sorhajókapitány idősebb volt nála, mint rendfokozatban felettük állónak, minden tiszteletet megadtak neki. - A chiss flotta váratlanul elhagyta a csatateret. Hamarabb rájöttek a terveinkre, mint sejtettük - mármint azokra a tervekre, aminek részleteit biztonsági okokból, illetve valamiféle politikai diszkrécióból ő maga sem tudta. - Kíváncsi vagyok a véleményükre. - Ha ez a visszavonuló flotta pont a mi másik egységünkbe botlik bele, az sok gondot jelenthet a sakusen szempontjából - érvelt Kodama. - Ugyanakkor nem tudjuk mi a hadművelet másik fele. Az bizonyos, hogy nyitva kell tartanunk a határt az ellátmány és erősítés számára - vetett ellen Konoshita. - Felvehetjük a kapcsolatot a főhadiszállással? - kérdezte Kodama, aki láthatóan jóval konzervatívabban értelmezte saját feladatait, mint Konoshita. - Attól tartok ez lehetetlen - rázta meg a fejét Kure, és tudta, neki kell most döntenie egy hatáskörét egyébként jócskán meghaladó stratégiai kérdésben. Ami járhat előléptetéssel vagy hadbírósággal is. - Rendben, a mérnökök kezdjék meg az erődítések építését a határon! Ezt a maga által kijelölt különítmény fogja biztosítani, Kodama sorhajókapitány. - Hai - bólintott határozottan. - A flotta nagyobb része pedig folytatja a haditerv szerinti előrehaladást a Schesa-Noris-Onfra-Naporar útvonalon! Siessen, egy óra múlva indulásra készen kell lennünk! - Hai! - tisztelgett a két sorhajókapitány.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 14, 2015 22:28:36 GMT 1
A hajdan véres harcokat látott határmenti, mélyűri rendszerben a chiss területek felső karéjának a Nagai Birodalmat támogató erőkhöz való csatlakozása óta viszonylagos nyugalom honolt. A chiss védelmi erők, az inváziós nagai csapatok és a Nirauanról egészen idáig menekülő Maradvány-menekültflotta roncsait eltakarították, és a rendszer közepén elhelyezett mélyűri állomás fontos tranzitponttá vált a Nagi és a Csilla közti forgalom számára.
Ennek megfelelően őrizték is.
A rendszer szélén megjelenő közepes méretű, leharcolt állapotú korvettet szinte azonnal négy nagai Zero-oszályú vadászgép fogta ollóba, hogy a közelben várakozó chiss tiltókorvetthez kísérjék, amelyik a Sabosen-ház jelvényeit viselte.
A korvett fedélzetén, amelyet eredetileg egy primitív, szinte állatias szintű fajtól, a vagaariktól zsákmányoltak, akikről rejtély volt, hogy egyáltalán hogyan sajátíthatták el az űrutazás szofisztikált fortélyait, az egyszerű kereskedőnek öltözött utasok még néhányat igazítottak felszerelésükön - tökéletesen ártalmatlannak kellett tűnniük az első találkozás alkalmával annak érdekében, hogy sikert érjenek el.
- Mindenki tudja a történetet. Kereskedők vagyunk, akik eltévedtek a környező szektorokban, és így tovább, és így tovább. - nézett végig még egyszer túlélő bajtársain, a Kesh utolsó sith mesterein, szablyáin és tanoncain Rainer Hilts, Kesh és az Elveszett Sith Törzs egyetlen életben Sith nagyura. - Nem hagyunk cserben, Nagyúr. - hajtották meg magukat az alárendeltek.
Hilts nagy levegőt vett, miközben az ócskaságnak számító hajó egyik oldalsó zsilipjének állapotjelzője felvillant, jelezve, hogy a helyi védelmi erők biztonsági egysége pillanatokon belül átszáll. Hilts jó ideje készült erre a pillanatra. Bár még számos technológia volt a zsákmányolt hajón, amelynek működését nem értette, a Holonet nevű berendezéssel alaposan megismerkedett. A Keshnél, pontosabban a Kesh darabokra robbantott maradványánál zajló ütközet óta hosszú időt töltöttek el a mélyűrben legénységével, a Kesh utolsó megmaradt örököseiként - figyeltek és tanultak, mígnem Hilts eleget értett a galaxis aktuális politikai helyzetéből ahhoz, hogy kitalálhassa, hová kell fordulnia ahhoz, hogy bosszút állhasson a sötét nagyúron hazája és népe elpusztításáért.
Márpedig a bosszú a legerősebb érzelem volt, ami egy sithnek erőt és életcélt adhatott.
Szerencséjükre nem kellett messzire menniük, és néhány rövid ugrás után meg is érkeztek a Holonet által Chiss-szektornak nevezett űrbe, ahol Hilts a hírek szerint jelentős nyugtalanságra, és polgárháborúra számított...
Milyen érdekes, futott át a Nagyúr elméjén, hogy évezredekig éltünk a saját bolygónkon, ki sem mozdulva onnan, az űrutazás és más rendszerek meghódításának gondolatát csak emlékeinkben, történelmünkben őrizve - és amikor újra kiszabadultunk a csillagok közé, rá kellett jönnünk, hogy a halálunk és a bosszúnk, s egyúttal újjászületésünk űrutazó mértékkel nézve pusztán egy-egy karnyújtásnyira van...
A folyosóra berohanó kék bőrű, vörös szemű humanoidok, amelyek az árnyalatoktól eltekintve meghökkentően hasonlítottak Hilts saját keshiri sith társaira, némiképp megtorpantak, a teljesen nyugodt társaságot látva.
- Állj, ne mozdulj, a Sabosen Házi Phalanx nevében! - közölte végül jobb ötlet híján az osztagparancsnok.
- Megadjuk magunkat. - intett a levegőben Hilts, miután meggyőződött arról, hogy a chiss katonáknál egyetlen egy olyan ysalamiri nevű tekergőző lény sincs, amelyeket manapság a Holonet szerint előszeretettel használtak az Erő blokkolására. Micsoda hitetlen szentségtelenség, gondolta Hilts, de reálisan gondolkodva el kellett ismernie magának, hogy ezen a szinten nem is várható el, hogy a katonák ilyesmivel mászkáljanak. - Egyszerű kereskedők vagyunk a határvidékről. Eltévedünk. Ha beszélhetünk a parancsnokával, biztosan tisztázhatjuk az ügyet... - Ha beszélhetnének a parancsnokkal, biztosan tisztázhatnánk az ügyet... - forgatta némiképp még mindig zavartan vörös szemeit a parancsnok, ahogyan Hilts hatása az Erőn keresztül célba talált, bár némiképp bizonytalanul. - A parancsnok azonban nem ér rá.. a Sabosen Házi-vezetők...
- Az is megfelelő, ha a helyi nagai parancsnokkal beszélünk. Fontos ügyben. - intett ismét Hilts némiképp türelmetlenül.
- Az is megfelelő, ha a nagai parancsnokkal beszélnek. Utánam! - vezényelt a kommandó vezetője, és Hilts elégedetten konstatálta, hogy néhány kísérőjével - legkipróbáltabb szablyáival együtt - átvezetik egy kisebb transzportba, amely aztán a külső védelmi vonalat elhagyva a rendszert uraló bázis körül keringő hatalmas csatahajók felé vette az irányt, amelyik közül egyik másik ívelt alsó törzsével, soktornyú felépítményével és forgatható lövegtornyaival inkább emlékeztette Hiltset a Kesh óceánjain használt vízi hadihajókra, mint űrcirkálóra.
Alig egy órával később Hilts, a chiss parancsnok és még néhány kommandós egy szürkés arcú, díszes egyenruhát viselő tiszt előtt állt, aki Hilts információi - tehát a Holonet - szerint a Nagai Birodalom tisztje volt.
- Miért hozta elém ezt a koszos kereskedőt, Sabosen chui? - nézett a chissre a magas rangú tiszt. Hilts elégedetten konstatálta, hogy csakúgy, mint az alacsonyabb rangú katona, ez a tiszt is értetlen pillantásokat vetett a Hilts kíséretében lévő egyik Szablyára, aki a lila bőrű keshirikhez tartozott. Mintha távoli unokatestvért látna, gondolta Hilts, és elhatározta, hogy ezt még megpróbálja hasznosítani valahogy.
- Önnel kell beszélniük, teti.. tei... teitoku - hajtotta meg magát esetlenül a chiss. Hilts rögtön észrevette, hogy az alacsonyabb rangú tiszt mozdulatai darabosak, begyakorlatlanok voltha, mintha nemrég óta kellett volna ilyen protokoll szerint jelentenie.
- Csakugyan? - vonta össze a szemöldökét az admirális. - Miért is?
- Azért, uram. - villant meg Hilts kezében az aktiválódó vörös fénykardpenge, ami alig egy centire állt meg a tiszt nyakától, és amelynek markolatával kapcsolatban nem esett nehezére korábban meggyőznie a chisseket, hogy egyszerű kommunikátor csupán. - Mert fontos információim vannak az Önök szövetségese, a Sith Birodalom, különösképpen annak uralkodója, Wenthar Császár számára. Találja meg a módot, hogy megüzenje neki: Rainer Hilts Nagyúr, a Kesh Elveszett Sith Törzsének utolsó mestere óhajt beszélnie vele rendkívül fontos ügyben.
- Nan'te kotode's, mifélék maguk... - hebegte a nagai admirális, miközben mind ő, mint a chiss adjutáns megpróbáltak a kabinban több helyen is beépített biztonsági riasztó felé kapni... de rá kellett döbbenniük, hogy nem mozdulhatnak, mert Hilts az Erő segítégével megbénította őket.
- Nem célunk a vérontás, admirális. Csak adja át az üzenetet a feletteseinek, oly módon, hogy az egészen Wenthar császárig jusson, bánom is én, hogyan csinálja. - folytatta hideg, valahol mégis barátságos hangon Hilts, miközben fénykardját továbbra is a nagai nyakának tartotta. - Csak annyit mondjon neki, van egy közös ismerősünk. Úgy hívják... Krayt nagyúr!
|
|
|
Post by sithlord on Jun 17, 2015 7:38:49 GMT 1
Arya Stark élénk érdeklődéssel figyelte a különös Sithnek látszó nagyurat. Elméjében lázas gondolatok zakatoltak ahogyan felmérte a különös férfit ezt a Hilts Nagyurat vagy ki a szöszt.
Élete nagy változásokon ment keresztül amióta megölte az Asszaszinok Hegyi Öregét. Bár elvileg ő lett az új Hegyi Öreg a Rend szabályai szerint, azonban hamar rájött hogy a vezetőség, főképpen Grodin Tierce Főkormányzó el akarja tenni láb alól. Ezért is akarta bevetni őt egy nyilvánvalóan öngyilkos küldetésben. Arya azonban okosabb volt annál hogy bedőljön egy ilyen nyilvánvaló trükknek, így hamar meglépett és eltűnt szem elől. Maga helyett egy másik nőt keverve bajba, méghozzá valami Shantal nevezetűt.
Különleges képessége révén ezt könnyű volt megtennie. Egyszerűen alakot váltott, amire csak kevesen voltak képesek az Asszaszin Renden belül is, majd félretett tartalék kreditjeiből szert tett egy ócska kis teherhajóra, amivel egyenesen a Nagai Birodalmat vette célba...
Így akadt össze ennek a hajónak szolgálatkész legénységével és hajójával, ahol jelenleg is tartózkodott éppen.
Száműzött Nagai Hercegnőnek adta ki magát, aki éppen csak el tudott menekülni a kalózok elől akik mivel úgynevezett „loli” volt, meg akarták erőszakolni. De szerencsére sikerült épségben megúsznia a kalandot, mondta ő. Hogy ezt egyedül hogyan érte el az még a hajó kapitányának is fura volt, de mivel külsejében és viselkedésében is egy igazi hamísitatlan Nagai hercegnő tulajdonságait hordozta, az admirális nagylelkűen befogadta az üldözött menekültet. Nem mellesleg az admirálisban is feltörtek a vágyak, ami Nagai honban szokásos volt amikor egy különösen szép Nagai loli vetődött a kiéhezett Nagai férfiak útjába. A Hercegnő saját kabint és szállást kapott és mivel alaposan elcsavarta az Admirális fejét, szabadon járkálhatott a hajó fedélzetén.
Így esett meg hogy tettetett naiv kíváncsisággal szemlélte a különös utasokat, Hilts Nagyurat és társait. Arya rögtön sejtette hogy itt az alkalom arra hogy bebizonyítsa hűségét az Uralkodó iránt. Sietősen a kabinjába távozott ahol aktiválta a kommunikációs panelt és egy kódhengert helyezett a megfelelő aljzatba. Ez az Obszidián Rend saját vonalát nyitotta meg, azon belül is Thain Nagyúr kommunikációs vonalát. Egyetlen rövid üzenetet küldött a lány.
„Waranousról információkat szolgáltathat egy különös alak aki Sithnek tűnik! Azonnali közbeavatkozás szükséges! Kérem értesítse az Uralkodót! A hajó paramétereit és koordinátáit csatolva küldöm!”
A lány csak reménykedhetett hogy az üzenete idejében célt ér és végre kiléphet az árnyékból ahova a Főkormányzó taszította. És akit felvett a megölendők listájára...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 18, 2015 22:16:09 GMT 1
Hilts nagyúr a nagaiok által rendelkezésére bocsátott, a híd melletti kabinban várta, hogy az admirális intézkedjen ügyében. A tiszt meglepően készségesnek tűnt, nem csak a nyaka felé irányuló fénykard miatt. Hilts ugyan nem lehetett biztos benne, hogy a tiszt nem próbálja meg szolgálatkészséget színlelve tőrbe csalni, de ha így is volt, az admirális nagyon ügyesen játszotta a katonát, aki nem csak autentikusan megrémült, amikor egy sith nagyúr sétált be a kabinjába kísérőivel, de utána nagyon is határozottan valamiféle protokollnak megfelelően cselekedett.
Hiltset és szablyáit a híd melletti kabinba kísérték, majd rövid időre magára hagyták, nagai őröket állítva az ajtók elé. A nagyúr némi meglepettségen és visszatartott sértettségen kívül csak engedelmességet és kíváncsiságot érzékelt a nagaiok részéről. Vagy jobbak a cselszövésben, mint ő maga, gondolta, és akkor megérdemelten próbálkozhatnak merénylettel majd, vagy tényleg létezik egy különleges parancsuk erre az esetekre...
Elmélkedésében egy fiatal, közeledő tudat zavarta meg. Egy zabolátlan, vérre és bosszúra szomjazó, mégis eltökélt és határozott tudaté, aki magában hordozta már ilyen fiatalon is a rejtőzködés készségét, a sithek egyik legnagyobb erősségét. Hilts kíváncsian elmosolyodott. Talán ez az ifjú az, akihez az admirálison keresztül el kellett, hogy jusson az üzenet? Ez a fiatal.. fiú, sőt, nem is fiú, hanem kislány?
Hiltset határozottan emlékeztette a kisugárzás Vestarára. Az ifjú, nagyúri szerepkörre áhítozó, mégis elegáns Vestara Khaira, mielőtt Krayt nagyúr gonosz, halott, undorító lénye, amiben semmi nem volt a sithekre jellemző szenvedélyből, csak vég nélküli üresség és halál, meg nem mérgezte az elméjét.
- Őrök, beszélnem kell... a vendéggel. a teitoku parancsa.. poi. - jegyezte meg egy cérnavékony hang az ajtó előtt, mire a nagai katonák vigyázba vágták fegyverüket, és az ajtó feltárult.
A Hiltssel egy helységben lévő két Szablya bizalmatlanul az ártalmalannak tűnő, erősen festett, egyrészes, hosszú szabású, aranyozással díszített ruhát viselő kislány felé fordult. Hiltst megvárta, amíg az ajtó bezárul.
- Milyen jogon zavarod meg nagyurunk nyugalmát! - lépett a lány elé az egyik Szablya. Az egy pillanatig nagy, ártatlan szemekkel nézett rá, majd a szemekbe sötétség költözött, Hilts pedig megérezte az ifjúban áramló hihetetlen sötét energiát. Zabolátlant, mégis irányítottat.
- Engedd át, Shakon.
A keshiri testőr szótlanul hátralépett, Hilts pedig végigfuttatta tekintetét a lányon.
- Nem vagy nagai. Érzem benned a sötét oldalt. Olyan vagy, mint én. Téged küldött hozzám a Császárod?
- Senki sem küldött. - nézett rá kihívóan a leány. - Magam jöttem el hozzád, te imposztor, te állítólagos sith nagyúr. De Császárom tud róla, hogy itt vagy, és hamarosan lesújt rád! - A te teito-hogyishívjákod... a te admirálisod viszont nem tudja, hogy te itt vagy. Legalábbis azt nem, hogy ilyen formában. - mosolyodott el Hilts a leány elméjébe látva. - Ne hidd, hogy elrejtheted előlem az érzéseidet.
A keshi nagyúr ujjaiból apró villámok pattantak elő, végigszaladva a nagai lány alakján. Az döbbenten megrázkódott, tekintetébe pillanatnyi zavar költözött, majd alakja elmosódott, és nem sokára a fehér bőrű nagai lány helyett egy zömök, izmos, nagai mércével sokkal kevésbé kívánatos, de annál harckészebb fiatal amazon állt velük szemben.
- A sötét oldal és a régi sith varázslatok ismerői számára illúziód nem több, csak egy gyenge lepel, ami bármikor lehullhat rólad, leány. - biccentett Hilts. - De érzem benned a tanulni vágyást. Vigyél el Császárodhoz, és biztos lehetsz benne, hogy sok mindenre megtaníthatlak... sőt, talán őt magát is! - Ugyan mit taníthatnál nekünk.. - vont vállat Arya. - Miféle tudással rendelkezel te?
- A sithek évezredek óta feledésbe merült, ősi tudásával, Arya Stark.. - olvasta ki az elméjéből a lány nevét Hilts. - Olyan tudással, ami mindenütt elveszett mára galaxisban, amelyet egyetlen holokron sem őrizhetett meg... csak a Sithek Elveszett Törzse! Vigyél el a Császárodhoz, és ez a tudás a tiétek lehet!
- És miért adnád oda a tudásod nekünk, öregember? - ingatta a fejét Arya.
- A sötét oldal legnemesebb adományáért. - villant meg Hilts tekintete. - A Bosszúért...
|
|
|
Post by sithlord on Jun 29, 2015 8:58:56 GMT 1
Arya szívében szirénként bömbölt fel a gyűlölet, ahogy Hilts Nagyurat nézte és méregette. Talán a Nagyúrnak van igaza...talán tényleg hasznára lehet a bosszú ügyében.
-Az Uralkodó talán nem öl meg ha elé viszlek! -mondta sejtelmesen a lány. -Biztosan kíváncsi lesz rád és az áruló Waranousról szerzett információidra!
Hilts Nagyúr most már tudta bizonyosan hogy a lány ráharapott a csalira.
-Kövess a kabinomba! -invitálta a lány a Nagyurat miközben a Nagai katonák vigyázzba vágták magukat előtte.
A lány miután hellyel kínálta vendégét és a kabinajtó bezáródott, a kommpanelhez lépett és a megfelelő kódokat aktiválva egy igen hatalmas személyiséget hívott. Thain az Obszidián Rend vezetője jelent meg holografikus formában. -Üdvözlöm Thain Nagyúr! -köszöntötte Arya a hírhedt Rend vezetőjét. -Az Uralkodót érintő dologról szeretnék beszámolni önnek!
Azzal a lány elmondta azokat a dolgokat amik Thainra tartoztak és kérte értesítse az Uralkodót az értékes vendégről.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 29, 2015 15:42:18 GMT 1
A vonal másik végén a kardassi nagyúr elgondolkozva, szótlanul hallgatta Arya beszámolóját. - Feltételezem, van mód arra, hogy személyesen is lássam ezt a nagyurat. - jelentette ki végül.
- Természetesen, Nagyúr. - mosolyodott el magabiztosan Arya, és arrébb lépett, teret engedve Hiltsnek, aki némi bizonytalansággal lépett a vevőkörbe, hiszen még életében nem használt távolsági holotranszmittert. - Örvendek. - Thain és Hilts tekintete ezer fényév távolságból is találkozott és egymásba fúródott.. a két ravasz, sokat látott öregember egy pillanat alatt felmérte, mire számíthatnak egymástól kölcsönösen. Átverések, hazugságok és élettapasztalat keverékére, ahol soha nem lehet tudni pontosan, mit is gondol a másik. - Mielőtt tájékoztatom az Uralkodót, szükségem lenne némi kézzelfogható bizonyítékra, nagyúr. - szűrte végül a szavakat Thain.
Hilts intett, mire köpenye rejtekéből egy adathenger röppent Arya tenyerébe.
- Kérlek, segíts ezzel, te biztosan jobban tudod, mit hová kell helyezni... - köhintett Hilts. Arya a megfelelő foglalatba csúsztatta az adathengert, amelyen keresztül Thain felé áramlottak a Hilts zsákmányolt hajója által rögzített képek a Kesh és a Halálbolygó pusztulásáról. Thain a saját oldalán állított a nagyításon, kiválasztva egy szektort a felvett űrszeletben, ráközelítve...
A képen most egy fekete hajó lebegett egy roncsmező közepén, amely valaha a Kesh volt. A hajó, amelyet a Sith Birodalom vezetésében mindenhol jól ismertek, sőt a Köztársaságéban is.
- Ez elegendő. - bontotta a holografikus kapcsolatot Thain. - Tájékoztatom az Uralkodót. Legyenek készenlétben. - Örömmel szolgálom az Uralkodót, Thain nagyúr. - hajtotta meg magát egy mosollyal az arcán Arya Stark. Bizonyos volt benne, hogy Thain gondoskodni fog róla, hogy Wenthar Császáron kívül Grodin Főkormányzóhoz is eljusson ez az információ... akkor pedig a Főkormányzó tudni fogja, hogy ő, Arya Stark nem csak életben van, de értékes információval és szövetségesekkel is szolgál majd Wenthar számára.
Arya előre nevetett magában, amikor elképzelte, mennyire dühös lesz a Főkormányzó.
|
|
|
Post by Enz on Jun 29, 2015 19:19:33 GMT 1
Az egykor Point Pellaeon néven ismert, a megtépázott, megfogyatkozott de meg nem tört Kéz erők utolsó bázisaként használt, a határ egyik néptelen pontján ideiglenesnek szánt gyülekezőhely mostanra a Nagai Császárság és a hozzájuk hű vezetésű Chiss Unió területe közötti forgalom elsődleges csomópontjává vált. A nagai hadmérnökök jó hasznát vették a rendszeresen járőröző chiss flotta által kiépített útvonalaknak, és az infrastruktúra is adott volt a Kéz elüldözött erőinek jóvoltából. Ennek továbbfejlesztésével jött létre a mostani erődkomplexum, ami több, egymást támogatni képes űrállomásból, tiltógenerátoros és lövegplatformokból és dokkológyűrűkból állt össze. A nagai mérnökök - és különösen a Hojo klán által kiképzettek - mindig jól értettek hozzá, hogyan húzzanak fel elképesztően rövid idő alatt potens erődítéseket. Ez volt Őfelsége Puyí császár és kíséretének első tervezett állomáshelye, ahol a Császár megtekinti a helyőrséget és az új létesítményeket, valamint illő nevet adományoz a komplexumnak, amelyet jelenleg Egyes Számú Katonai Ellenőrzőpontként emlegettek. Ebben nem csak szimbolikai szempontok érvényesültek, de a nagai nyelv és a basic nevek közismerten rossz viszonya is ugyanolyan fontos szerepet játszott. Kodama sorhajókapitány - aki szívesen parádézott admirálisként a határbiztosításra küldött, és a nagai rendfokozatokkal kevéssé tisztában lévő chiss csapatok, az erre tévedő látogatók és persze az igencsak kívánatos nagai loli hercegnő előtt - most idegesen pillantott újra és újra a katonai bázis irányítótermének órájára. Nem igazán örült ezeknek az új sith vendégeknek, és csak remélni tudta, hogy hamarosan megszabadulhat tőlük. A Császári Flotta 21/5/s. számú különleges protokolljának megfelelően értesítette a főhadiszállást, és azt az információt kapta, hogy Őfelsége személyes flottája veszi majd fel váratlan látogatóit. Nem tudta, hogy ez jót vagy rosszat jelent-e a számára, de a biztonság kedvéért azért a kényes és rá nézve kellemetlen részleteket - mint például azt, hogy fegyvert szegeztek a torkának - kihagyta a jelentéséből. A híd mellett lévő vendégeknek még csak a gondolatától is rájött a frász, főleg ha arra gondolt, mennyire könnyedén törtek be hozzá csapatostul. De hát a sithek a szövetségeseik voltak, így csakis az volt a logikus következtetés, hogy ezek nem az ESB-hez tartozó klán fegyveresei voltak. - Kakka, a császári flotta megérkezett! - jelentett izgatottan a műszerek mellől az egyik tiszt. A következő pillanatban valóban hajók léptek ki a hiperűrből, és Kodama ámulattal figyelte a hatalmas, majdnem 10 kilométeres Yamato-t, amely mellett szinte észre sem lehetett venni a kísérőhajókat, és a báziskomplexum méretei is eltörpültek hozzá képest. - Egyes Számú Katonai Ellenőrzőpont, itt a YSB Yamato, Őfelségével, a Menny fiával a fedélzeten. Készüljenek fel a fogadásunkra - érkezett az üzenet. Kodama már a hangra kihúzta magát, előre rettegve azért, hogy senki se vétsen protokollhibákat. A nap egyetlen pozitív hozadéka az lesz, ha végre megszabadul a sithektől. *** - Semmi gond - helyezte rá Marisra a kezét Mikasáéra egy válla feletti mosoly keretében. Nagyon ritkán érintkeztek közvetlenül, hiszen ez tiszteletlenség volt az udvari protokoll szerint, de most teste melege megnyugtatta. Össze kellett szednie magát, és nem akart gyengének tűnni barátnője előtt. - Csak hirtelen gyengének éreztem magam. A készülődés izgalmai közepette alig ettem valamit.Hazudott, de a hazugság az udvari mindennapok része volt, rokoni viszonyokat és barátságokat, kapcsolatokat és szerelmeket szőtt át áttekinthetetlen, kusza hálójával, és mindezen, mint egy rendetlen rózsabokron, úgy nőttek az árulások, az érdekszövetségek és az összeeküvések keserű virágai. - De majd vacsoránál bepótolom - zárta le a maga részéről a témát, bár tudta, hogy ha kényszerítenék, se tudna egyetlen falatot se lenyomni a torkán. Az elkövetkező két nap eseménytelenül telt, az udvari küldöttség tagjait folyamatosan különöbző programokkal szórakoztatták, zenés előadásokat, színházi bemutatókat, küzdősportot és kardvívást tartottak a számukra, de Marisát valahogy nehezen kötötték le ezek, még ha egyébként élvezte is a nagy felhajtást és a pompás gazdagságot, amit közben megtapasztalhatott. Puyí nem különösebben kereste eddig a társaságát, sőt úgy tűnt, mintha el is felejtkezett volna róla ebben az időszakban, és ez nem könnyítette meg azt, hogy teljesen megnyugodjon. Végül aztán csak elérték a chiss űr határán lévő nagai katonai bázist, ami a jövőben az áthaladó civil forgalmat volt hivatott ellenőrizni, és mivel Mikasa kísérője volt, neki is meg kellett jelennie a hivatalos programon. Talán jót tesz most majd egy kis kimozdulás a hajóról. - Mikasa, mindjárt elkésünk! - szólt barátnőjének, és úgy érezte, mintha ez a jelenet lejátszódott volna valamikor mostanság egyszer. Aztán csak feltűnt a hercegnő, és együtt hagyták el a lakosztályukat, majd csatlakoztak a császári yachtra tartók csapatához. A hangárban nem volt a szokásosnál nagyobb tömeg: akinek dolga volt, beszállt a hajóra, míg aki nem volt a szerencsések között, és nem kísérhette el Őfelségét az útra, az inkább valami más programmal múlatta az időt. Ahogy beszálltak, észrevette az egészet felügyelő császári testőrt, a Fujiwara klán örökösét. Láthatóan belsőséges, közvetlen viszonyban volt a császárral, mint a testőrök általában szoktak. Fiatal, tehetséges nemesnek tűnt, aki sokra viheti még ezen kapcsolatai és vérvonala hírnevének köszönhetően. A Fujiwarák voltak a harmadik császári ág az övé és Puyíé mellett, akik azonban sosem törtek vezető szerepre, és felváltva hol egyik, hol másik ágat támogatták kitartó és hűséges munkájukkal. Miután beszálltak, a yacht lassan felemelkedett.
|
|
|
Post by Revan on Jun 30, 2015 16:57:59 GMT 1
Mikasa megnyugodott, hogy Marisának nincs semmi baja. Tényleg sajnálta picit, hogy belerángatta ebbe. De sokszor a kötelesség előbbre való. Végül a másik kezét a másik vállára tette, hogy aztán lecsúsztassa és átkarolja a lány nyakát és fejét az övéhez érintse. -Örülök, hogy rendben vagy. Annak is, hogy itt vagy velem. Nélküled nagyon magányosnak érezném magam egy ekkora hajón, ennyi katonával. Talán egy kicsit túlzott a megnyilvánulásával, de éreztetni akarta Marisával, hogy ő egy nagyon fontos barát számára. Kevés ember volt az udvarban, akiben igazán meg tudott bízni. A lány ezen személyek egyike volt. Talán a legbizalmasabb mind közül. -Abban biztos vagyok. Ha nem eszel rendesen, magam tömlek tele úgy, hogy napokig nem eszel.-mondta vidáman, majd jót nevetett. Természetesen ilyet ő nem tette, csak próbálja felvidítani barátnőjét.
Nem sok érdekes volt a következő napokban. A lakosztályt sem igen hagyták el. Csak amikor valami programmal kedveskedtek az utasoknak. Mikasa élvezte Marisa társaságát, de mivel jobban tették, ha a kabinban ütik el az üres órákat, kissé kezdett nyomasztó lenni a sok bezártság. Emiatt kifejezetten élvezte az előadásokat. Valójában nem is tudott volna kiemelni egyet sem közülük. Mindet élvezte, ugyanúgy. Aztán egy nap végül elérték az első állomást. Végre egy kicsit leszállhattak a hajóról. -Jövök, jövök! A hangárba érve nem fogadta őket sokkal másabb látvány, mint érkezésükkor. A személyzet sürgött-forgott, tették a dolgukat szorgalmasan. Végül felszálltak a hajóra, amivel átutaznak az állomásra. Mikasa nem tudta nem észre venni azt a fiatal nemest, aki a császár közelében volt. Láthatóan elég közeli barátok voltak, ahhoz képest, hogy a testőre. De miért is zavarná? Neki is ott van Marisa, mint barát. Miért ne lehetne Puyínak is valaki bizalmasa. Főleg a testőrei között. Ahogy a hajó egyre közelebb került az állomáshoz, Mikasát valami rossz érzés fogta el. Nem rosszullét. Egyszerűen érzett valami nyomasztót. Aki ismeri és látta már mások előtt, az tudja, hogy mindig jókedvűnek mutatja magát. Most azonban csak csendben a földet nézte maga előtt.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2015 8:59:24 GMT 1
Wenthar úgy döntött a saját kabinjában fogadja Arya Starkot és a különös idegen Sith Nagyurat. Amíg várakozott rájuk volt ideje gondolkodni.
Miért van az hogy az ESB ügye ilyen furán alakul? Miért van az hogy megsemmisült a halálbolygó, hogy lázadások és különböző összeesküvések gyengítik Birodalmát? Arról nem is beszélve hogy a Köztársaság erősödik, méghozzá nagyon... Wenthar elmeditált ezeken a kérdéseken és végül rájött a titok nyitjára.
A Kettő Szabályát nem véletlenül hozta meg anno Darth Bane Nagyúr. Most hogy a Sötét Oldal ereje szétaprózódott a sok önjelölt és magát Sithnek tartó Nagyúr, Sötét Jedi és egyebek közt, a Birodalom hatalma meggyengült. A Hatalmat nem lehet megosztani csak birtokolni, idézte fel magában az ősi tanításokat, és most már be kellett látnia hogy ez egy igaz tan volt. Ő maga győződött meg arról, hogy a Sötét Oldal hatalma szétforgácsolódva nem tudja elérni amit a Sithek mindig is akartak: a korlátlan hatalmat a galaxis fölött. Wenthar önmagát is hibásnak érezte e tekintetben és elhatározta hogy ezen drasztikusan változtatni fog. Ami működött ezredévekkel ezelőtt, az a mostani galaxisban már nem fog... Egyelőre félretette gondolatait mivel kopogtattak.
-Jöjjenek be! -utasította vendégeit a Nagyúr. Hamarosan megjelent Arya csinos alakja és nyomában az ősöreg Keshi Sith Mester. Arya féltérdre ereszkedett a Nagyúr előtt, azonban Hilts állva maradt. A büszke Sith Nagyúr akárki előtt nem alázkodott meg. Aztán megérezte a Wentharban tomboló sötét energiákat és meglátta a Sötét Pecsétet amit csak a legnagyobb Hadurak viseltek, vagyis az Időrabló áldását, és ennek kénytelen volt megadni a tiszteletet. De csak a derekát hajtotta meg.
-Felséges Nagyúr! -kezdte hízelegve Arya. -Íme itt a Sith Nagyúr akiről beszéltem! -mutatott Hiltsre a lány. -Kelj fel gyermekem! -intett Aryának a Lord, majd Hilts felé intézte kérdését. -Beszélj hát Lord Hilts! Miben tudsz segíteni illetve miért kerestél meg? -Wenthar kíváncsian várakozott az idős mester mondandójára.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2015 15:48:02 GMT 1
Hilts felszegte a fejé, szemében őszinte gyűlölet csillogott.
- A Waranous nevű nagyúr elpusztította a bolygónkat. Népünk a régi Sith Birodalom nagyurainak leszármazottaiként évezredeken át élt száműzetésben egy hajótörést követően a Kesh bolygón, annak a szektornak a mélyén, amelyet a népeid, Nagyuram, Ismeretlen Vidéknek is neveznek. Meghódítottuk a bolygót és népét, a keshiriket, és hűen ápoltuk sith örökségünket, de nem térhettünk vissza a csillagok közé. Egészen addig, amíg meg nem érkezett különös hajóján Waranous nagyúr! Szövetséget kínált nekünk, de szörnyetegeivel megszállta a bolygót, végül pedig elraboltatta Birodalmadból a Halálbolygó nevű fegyvert, aztán arra használta, hogy megsemmisítse vele otthonunkat és népünket!
- Nagyúr. - folytatta Hilts. - Én vagyok Kesh utolsó életben maradt nagyura. A Holonet nevű alkalmazásból tudom, és ez a lány is megerősíti - mutatott a mellette álló szótlan Aryára -, hogy a te Birodalmad a leghatalmasabb, a sith eszméket és a sötét oldalt követő birodalom ma a galaxisban. Engedd meg, hogy szolgálatodba lépjek, hogy megosszam velem a keshi sithek Elveszett Törzsének évezredes tudását, és együtt állhassunk bosszút az áruló Waranouson!
Arya egyelőre szótlanul követte Hilts bemutatkozását, ami tulajdonképpen az elismétlése volt annak, amit neki már elmondott. Őt sokkal inkább lekötötte a hatalmas hajó, amin Wenthar érkezett, és a Császár személyes jelenléte. A Yamato a hírek szerint a Nagai Császár személyes zászlóshajója volt, a nagai flotta egyik legnagyobb egysége. Ayrát már akkor is lenyűgőzte az ódon vízi alkalmatosságokra emlékeztető, mégis hatalmas és modern felépítmény, amikor a helyi chiss erők hajójáról átvitték őket egy siklóval. A díszesen kialakított belső terek és a fel-alá grasszáló páncélos nagai őrök pedig még inkább különösek voltak, sokkal díszesebbek, mint azon a hajón, amelyen Aryának el kellett játszani a hercegnőt, hogy megőrizze inkognitóját.
Csak az a szárny volt máshogy, feketén, egyszerűen, puritánul berendezve, ahol Wenthar szállt meg - mindenhol csontos arcú, bőrpáncélos kardassi testőrök és vörös egyenruhás, köpönyeges császári testőrök álltak a folyosókon, kivéve a fogadótermet. Arya érdekesnek találta, hogy egyetlen egy nagyúr sem kísérte el Wenthart... a hajón saját magán, Hiltsen és Wenthar impozáns, fenyegetően sötét jelenlétén kívül csak egy erőhasználót, egy furcsán idegennek tűnő, ugrásra kész, mégis visszafogott jelenlétet érzékelt.
Arya eltűnödött, ki lehet az. Remélte, hogy egy nagai. Mindig is érdekelte a gondolat, hogy mire lenne képes egy ilyen nyúlánk, sápatag harcos az Erő birtokában. Elmosolyodott magában, ügyelve arra, hogy Wenthar és Hilts ne pillantsák meg, mennyire elkalandoztak a gondolatai.
...
Odakint a már így is sűrű szövedéket alkotó csatahajóra szélén újabb, hatalmas csillagrombolók jelentek meg. A tizenkét óriási SiSD mögött tizenkét hasonló, mégis némiképp eltérő alakú csillagromboló haladt - a fegyverekkel teletűzdelt Sith Imperator - osztály tagjai, az SISD-k, amelyek hosszú ideje Maradvány-szektorbeli dokkjaikban várták, hogy elvégezzék rajtuk a harckészséghez szükséges kiegészítő javításokat.
A különítmény parancsnoka rendhagyó módon nem a Birodalmi Maradvány bastioni akadémiájáról érkezett, hanem az OCP Korriban II-i Űrhadviselési Központjából. Egyes hírek szerint családjának nézeteltérése támadt Lex Lu'uthorral, és választhatott a vagyonelkobzás és a börtön, vagy a katonai karrier között - utóbbiban pedig a fajával kapcsolatos előítéletek ellenére meglepően tehetségesnek bizonyult.
Saalmun admirális, az ESB első neimoidi főtisztje intett muun másodparancsnokának, hogy nyisson csatornát. - Nagai Császári Flotta, itt az ESB Odonit Egyes különítménye. Felkészültünk uralkodónk, Wenthar Nagyúr átszállására!
|
|
|
Post by Enz on Jul 18, 2015 21:51:41 GMT 1
Enzet egész úton nyugtalanította Wenthar jelenléte a hajón, aki az utolsó pillanatban csatlakozott hozzájuk. Vajon milyen célja lehetett annak, hogy velük tart, morfondírozott sokáig, és mikor rájött, az nyugtalansággal töltötte el. Sithek egy csapata, egy tehetséges nagyúr vezetésével várta, hogy a mestere szolgálatába szegődjön, és nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy belássa, mennyire veszélyezteti ez a pozícióját. Hiszen jól tudta, hogy az apja, Palpatine is mennyi tanítványt maga mellé vett, mire megtalálta azt, akit a legtökéletesebbnek gondolt. Szüksége volt tehát valamire, amivel bizonyítani tudja, hogy ő a legrátermetebb, és egyúttal nélkülözhetetlenné is teszi magát. Talán egyszerűen levághatta volna Hiltset, hogy megszabaduljon ettől a kellemetlen vetélytárstól, de ez önmagában még nem biztosította volna a pozícióját. - Felség, landolunk - lépett elé, enyhén meghajolva testőrségének kapitánya, a bátor Fujiwara. Az az ember, akit sokáig a barátjának tartott, amikor még szüksége volt barátokra. Enz visszatért Puyí szerepébe és egy joviális mosollyal bólintott. A hajó repulzorai óvatosan tették le személyes szállítására szolgáló yachtját a hangárban, és a rámpa halk szisszenéssel kezdett lenyílni. Két díszes egyenruhájú császári testőr haladt elől, őket követte a császár, majd kísérete, többek között húga, és mellette lépedelve Marisa. Kívánta a nőt, talán minden eddiginél jobban, de éppen ezért türtőztette magát. Tudta, hogy a másikban is dúlnak az érzelmek, még ha azok vegyesek is, és a türelem meghozza a maga gyümölcsét. Egy igazi sith egyszerre akart mindent, mégis tudta, hogy mindent csak a megfelelő időben szerezhet meg magának - elvégre ezer évig vártak arra is, hogy a Köztársaság felett átvegyék a hatalmat. - Tenno heika konyu-rai! - jelentette be emelkedett hangon az egyik tiszt, mire a négyzet alakzatban álló katonák egyszerre felé fordították a fejüket, a tisztek pedig tisztelegtek. A zenekar rákezdett a császári himnusz akkordjaira, aminek ütemére megindult előre a menet. Igazi színkavalkád tárult fel előttük: szürke páncéljukat viselő tengerészgyalogosok, fekete egyenruhás haditengerészek, és makulátlan fehér díszegyenruhát viselő tisztjeik, olivazöld egyenruhát viselő planetárisok. A díszes sorfal végén ott állt az állomás helyőrségének ideiglenes parancsnoksága, a Kodama nevű sorhajókapitánnyal az élen, aki láthatóan igen ideges volt a látogatás miatt. - Ég Fia, üdvözlöm az Egyes Számú Katonai Ellenőrzőponton! - tisztelgett ismét, és törzskara követte. Puyí egy aprócska intéssel viszonozta a gesztust. - Takaros kis állomás - dicsérte meg röviden a helyet, de mindenféle lenyűgözöttség nélkül. Nem akart sokáig itt időzni, hiszen ha valaki egy nagai katonai létesítményt látott, akkor mindegyiket látta. Milyen furcsa, gondolt bele, számára ez egy egyszerű protokollfeladat, míg az állomás személyzete évek múlva is erről fog beszélni, felelevenítve annak minden apró részletét. A legtöbben bizonyosan még unokájuknak is elmesélik majd, micsoda megtiszteltetés érte őket. - Megtisztel, felség - hajolt meg válaszul Kodama. - Alázatosan kérem, kövessenek minket.
Marisa nem volt túl vidám, hogy ismét körútra viszik őket, főleg, mert az előző emlékei még mindig erősen éltek emlékezetében. Ráadásul Puyí most egyáltalán nem tüntette ki figyelmével, és lassan rá kellett jönnie, ezt eddig mennyire élvezte. Gyengének és sebezhetőnek érezte magát, mint egy szárnyát veszített madár. Kissé kábán haladt hát a menetben, és nem sok figyelmet szentelt annak, hogy micsoda modern ellenőrzőpontot, jól felszerelt hidat vagy precíz érzékelőket raktak az állomásra. Csak túl akart lenni rajta, és ismét a hajón lévő lakosztály biztonságos elszigeteltségébe visszahúzódni, hogy a jövőn gondolkozzon. Mikasa ugyan sikerrel elrángatta pár programra, de igazán nem tudott kikapcsolódni az egész út alatt, belülről szörnyű feszültség mardosta, és félt, hogy szétszakítja. Egyszer csak arra eszmélt, hogy barátnője alig észrevehetően megérintette a vállát, és kérdőn néz rá. Marisa közelebb hajolt, és suttogva válaszolt. - Jól vagyok, Mikasa, ne aggódj - mondta, majd visszaegyenesedett. Végre egy órányi járkálás után eljutottak a tényleges programhoz, az űrkomplexum felavatásához. Mivel a császár ezt most személyesen végezte, így ő adományozott nevet is neki. Persze azért ez nem igényelt túl nagy kreativitást és megerőltetést az uralkodó részéről, aki meglepő módon a Császári Hadügyminisztérium erre szakosodott osztályának vonatkozó javaslatait szinte mindig kivétel nélkül elfogadta. Puyí egy erre az alkalomra kiállított pódiumra lépett fel, ami előtt ott állt Togo admirális, Fujiwara és még néhány tiszt a kíséretéből, vele szemben egy vonalban pedig Kodama és az állomás többi vezető tisztje, mögötte ismét sűrű négyzetekben katonák, tisztek és kiszolgáló személyzet vegyesen. Marisa a vendégeknek fentartott részről figyelte, ahogy Puyí megigazította éjfekete palástját, majd beszélni kezdett. - Ez az űrállomás a Császárság egyik büszkesége, amely szimbólummá válik. Először is nagyságunk szimbólumává, hiszen hirdeti birodalmunk erejét, küzdeni akarását és legyőzhetetlenségét. Szimbóluma még a nagai nép hatalmas erőfeszítéseinek, amit a Császárság érdekében végez, áldozatainak amit katonaként meghoz és kreativitásának, melyet ezek a technológia csodák mutatnak és abszolút hűségének, amely nélkül ez a nap sosem jöhetett volna el. Szimbóluma még annak az új, régóta vágyott egyetértésnek, amely beköszöntött a nagai és chiss népek között, melyek, mint két testvér, sosem lenne szabad, hogy viaskodjanak egymással. Ez az állomás békét és biztonságot teremt mindenki számára, aki elismeri a nagai nép nagyságát, és megmutatja erőnket és hatalmunkat azoknak, akik ellenségeink, és bolygóinkra, hatalmunkra vagy technológiai kincseinkre vágynak. Legyenek ezek az ellenségek akár határainkon innen vagy túl, az üzenet egyértelmű: a nagaiok sosem hátrálnak meg! Teikoku banzai! - Teikoku banzai! Teikoku banzai! Teikoku banzai! - harsogták háromszor a katonák ezt követően, kitörő lelkesedéssel. Marisa döbbenten figyelte a jelenetet: ez nem egy bevett protokollbeszéd volt, sokkal lelkesítőbb annál. Arra kapott észbe, hogy maga is szinte kiáltani akarná ezt a jelszót. Döbbenetes ereje volt. - Most pedig ideje illő nevet adnunk az állomásnak - közölte Puyí, ahogy a kiáltások elhaltak, és elvette a mellé lépő szolga párnájáról a sárga színű tekercset, majd kigöngyölte. - Császári hatalmamnál fogva erre az állomásra a Shinzen nevet ruházom! Kodama előre lépett, meghajolt, majd így vette át az állomás új nevének két karakterét kézírással tartalmazó, díszes tekercset. Makacsul tartotta magát a legenda, hogy ezeket a császár saját kézírásával készíti, de valójában az irodalmi írnokokat illette dicséret érte. - Kodama sorhajókapitány! Nagy megelégedésünkre végezte eddig munkáját és felügyelte az állomás munkálatait! - vette át a másik tekercset is Puyí. - Ezennel véglegesítem kinevezését, mint az állomás parancsnoka. - Köszönöm, felség - tisztelgett Kodama, majd átvette ezt a tekercset is. - Most pedig felkérem felséges testvéremet, Mikasa hercegnőt, hogy végezze el az avatóceremóniát!
|
|
|
Post by Revan on Jul 19, 2015 0:06:00 GMT 1
Bármennyire is jól szórakozott az előadásokon, bűntudata volt Marisa miatt, hogy mindenhova magával rángatja őt. Látta rajta, hogy jobban érezné magát a lakosztályban, viszont akkor egyedül maradt volna. Így is épp elég magányos. Ha az egyetlen jó barátját is mellőznie kellene, akkor tényleg halálosan nyomasztó lenne az egész út. Hisz nagyon nem szólt hozzá senki az úton. Miért is tennék? Mi közös témája lenne bárkinek a hercegnővel? Ő legalábbis így gondolta. Na meg az is zavaró lehet bárki számára, hogy mindenhova testőrök kísérték. Nem volt hát más neki, csak Marisa. A yacht végül megérkezett az állomásra, ahol már várja őket a létesítmény parancsnoka. Rövid üdvözlő beszélgetés után már indulnak is tovább. Észre vette, hogy Marisa nincs a legjobb formájában, így kérdőn rá nézett, mikor találkozott a tekintetük, mire biztosította arról, hogy nincs semmi baja. -Jól van, de azért csak szemmel tartalak.-felelte kedvesen. Nem volna jó, ha rosszul lenne és összeesne az egyik folyosón. Apropó folyosó. Az állomás igen méretes, mivel majd egy órát gyalogoltak, mire megérkeztek végre a ceremónia színhelyére. Leültek a nekik fenntartott helyre és érdeklődve hallgatták Puyí beszédét, ami egész inspiráló volt. Még neki is kedve lett volna felállni és ismételni az utolsó szavakat. Azonban neki nem volna illendő harciasan felállni és kiabálni. Így csak szelíden tapsolt egy mosoly kíséretében. A beszéd után az állomás megkapta a nevét. Shinzen, azaz barátság. Találó név, tekintve az elhelyezkedését és a jelentőségét. A névadás mellé még parancsnokot is neveztek ki. Ebben persze nem volt nagy meglepetés, az eddigi személyt véglegesítették a pozícióban. Ez után jött az utolsó dolog, amit Mikasának kellett elvégeznie. A hagyományok szerint az uralkodó család egy nő tagja, vagy egy papnő szokta végezni a ceremóniát. Így ezúttal az ő feladata. Kissé izgul, de gyakorolt, így nincs mitől tartania. Feláll a helyéről és a pódiumhoz sétált. Épp csak egy pillanatra állt meg előtte, mielőtt fellépett rá. Először a parancsnok elé lépett. -Fogadja gratulációmat, parancsnok! Kívánom, hogy a jövőben is érjen el hasonló sikereket! Kezet fogott a férfival, majd elvette a tálat, amit felé nyújtottak. Szerencse, hogy nem meginnia kellett a tartalmát, mert nem ivott még szeszes italt. Igaz, nincs benne sok, de van, akinek a kevés is épp elég. Oldalra tartja a kis tálat, majd egy köríves mozdulattal a pódium és a közönség elé locsolja a padlóra. Igazából először csinálja ezt, mégis úgy tűnik, rutinosak a mozdulatai. A folyadék kiöntése után egy kosarat kap, amiben virágszirmok vannak. Egyik kezét az ajkára helyezi, majd rá a szirmokra. Ezt követően hasonló mozdulattal üríti a kosarat is. -Ezennel felavatlak, Shinzen! Az istenek nevében védelmezd meg népeinket, hogy békében élhessenek és gyarapodhassanak!-mondta el a felavatáshoz tartozó mondatokat.
|
|
|
Post by Enz on Jul 19, 2015 10:27:56 GMT 1
Szinte mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte a ceremóniát, amit Mikasa hiba nélkül hajtott végre, mint egy igazi papnő. Ezek után Amaterasu, a csillagok istennője és a többi isten bizonyosan oltamába veszi a helyet. Mivel a főisten, a világ teremtője és életadója nő volt, úgy tartották a nők könnyebben képesek kapcsolatba lépni velük, ezért is voltak az államvallás papjai mind nők. Mikor végetért a ceremónia, a vendégek felálltak, és a katonákkal egyszerre hajoltak meg előre, pár másodpercig ebben a pózban maradva. Miután felegyenesedtek, az ünnepség véget ért: Puyí elhagyta a pódiumot, majd kíséretétől követve távozott a teremből. Rendszerint ilyenkor sor került valamiféle fogadásra is, de a flottának még sok állomást kellett útba ejtenie, így például Naporart, hogy megszemléljék győzelmük színhelyét és Schesát, ami jelenleg logisztikai és titkosszolgálati központként szolgált. Marisának úgy tűnt, mintha szándékosan lassan haladnának, ezzel a sok beiktatott állomással az útvonaltervbe, mintha csak Puyí így akarna már azelőtt nyomást gyakorolni a Chiss Unió Tanácsára, hogy egyáltalán megérkeznének. "Rettegjetek csak, már úton vagyok, és bármikor odaérhetek, ezt nem kerülhetitek el" - üzenhette ezzel a nem túl sietős tempóval. Persze lehet, hogy tényleg csak meg akart szemlélni minden fontosabb helyszínt, ezt egyelőre nem tudta volna teljes bizonyossággal eldönteni. - Nagyon ügyesen csináltad - dicsérte meg halkan barátnőjét egy mosoly kíséretében, ahogy ismét egymás mellé kerültek. - Mint egy született papnő!
A kíséret ezután távozott a most már Shinzen nevet viselő állomásról, és a császári yacht hamarosan landolt a Yamato kijelölt hangárjában. Enzet még mindig gyötörték a kétségek Hilts nagyúr kapcsán, de ismételten türelemre intette magát: a megfelelő pillanatban örökre megszabadul tőle, az emlékének még a nyomát is eltünteti a világból. Kardjának pulzálását érezte az oldalán, és igazán megnyugtató volt, ahogy végigsimított markolatán. Az ősi császárok fegyvere, amit az istenektől kaptak, hogy uralkodjanak népükön és a világon. - Felség, szövetséges flotta lépett a rendszerbe - jelentette alázattal a műszereknél ülő tiszt. Enz aprót bólintott. - Togo admirális, engedélyezze az átszállást. Személyesen búcsúztatom el a császárt, nagyszerű vendégünk - mondta, majd azonnal megfordult, és határozott léptekkel elhagyta a hidat, miközben éjfekete palástja sötét és félelmetes árnyékként követte testét. Rövid séta és egy turboliftutazás után megérkezett oda, ahol Darth Wenthart és kíséretét elszállásolták, és a sietős pakolás arról árulkodott, hogy tényleg elválnak útjaik. Enz intett két testőrének, hogy várják meg az ajtó előtt, majd belépett. Odabent ott állt a félelmetes fizimiskájú és kisugárzású Wenthar, mellette a leginkább szürke írnoknak tekinthető Hilts, és egy fiatal lány, akiről eddig még nem hallott semmit. A lány látható érdeklődéssel szemlélte őt, és tekintetében több látszott egyszerű kíváncsiságnál. Benne is rögtön felébredt a vágy a fiatal, csinos, minden bizonnyal még érintetlen testű lány iránt, és elképzelte, ahogy annak minden zugát felfedezi. De ennek nem most volt itt az ideje. Mélyen meghajolt mestere felé. - Remélem minden a legnagyobb megelégedésére szolgált. - Így igaz, Enz nagyúr - felelte a kopasz császár némi kajánsággal a hangjában. - Most máshova szólít a kötelezettségem, a Hapesre utazom. Azt akarom, hogy kövess a lehető leghamarabb, hogy egyeztessünk birodalmunk jövőjéről. - Ahogy kívánod mester - bólintott ismét Enz. - Gyors és kíméletlen leszek a chissekkel. - Nagyszerű - nyugtázta a dolgot egy ragadozómosoly keretében Wenthar, aki láthatóan maga is élvezte volna, ha jelen lehet. Nincs is annál kellemsebb érzés, mikor valaki érzi mások reszkető félelmének átható szagát az Erőben. - Most menj, Darth Enz, sok dolgunk van még! Enz meghajolt, majd még egyszer összeakadt tekintete a lányéval, aki pozícióját megtudva most még jobban kívánta őt. Bármikor megkaphatta volna, és ez máris kissé érdektelenné tette. Eddig egyedül Marisa utasította vissza a közeledését, és talán éppen ezért kívánta mindennél jobban őt.
A búcsúzás után éppen visszaúton volt a hídra, mikor személyi kommunikátora apró pittyegéssel jelezte, hogy valaki keresi személyes ügynökei közül. A hatamotó-i különleges, kimagaslóan jó képességű ügynökök voltak, akik csak neki feleltek akcióikért, és felügyelték tisztjeit, valamint a nagy hatalmú Császári Titkosszolgálat számára is ismeretlen akciókat hajtottak végre. Mellettük azonban létezett egy másik ügynöki hálózata, akik mindig az árnyékokban bújtak meg, és ezért is nevezte őket árnyékharcosoknak, utalva ezzel a régi különleges ügynökökre, akik talpig feketébe öltözve, éjszaka hajtották végre küldetéseiket. Ezek az ügynökök azonban mind rendelkeztek a Sötét Oldal ajándékával, mondhatni a nagai Aszasszin Rendként működtek. Sietős léptekkel indult meg személyi holoszobája felé, majd odaérve elindította a holovetítőt. A szoba fényei elaludtak, és csak a holovetítő körüli padlóba épített fénytestek adtak halvány fényt. Egy lilás hajú nő tűnt fel a kijelzőn, aki térdelve, lehajtott fejjel várakozott rá. - Beszélj, árnyékharcos! - utasította. - Hogy sikerült a küldetésed? - Az Erő nem akarta, hogy sikerrel járjak - jelentette alázatosan. - És megmenekítette őket cosraiak segítségével. - Nem szeretem a kudarcot - közölte Enz, szemöldökeit összevonva. Az árnyékharcosok között különösen kevés lehetőség volt a kudarcra, még ha efelé a nő felé nagy reményeket fűzött, hiszen már bizonyította erejét. - Van itt más is, felség - tette hozzá sietve, még mindig a földet bámulva. - Sikerült megtudnom a gyengéjüket, és újra találkoztam régi mesteremmel. - Talán megér ez a Saalia nevű jedi ennyi vesződséget, de vigyázz, nehogy a rögeszméddé váljon, árnyékharcos - mondta neki, mivel így ugyanolyan használhatatlan lett volna számára, mintha állandóan kudarcot vall. Egy ura számára mindenféle haszon nélküli harcos pedig nem igazi harcos, és nem érdemli meg az életet. - Most mást küldetést kapsz. Valamit érzek az Erőben Dromund Kaas bolygójáról. Menj oda és derítsd ki mi az, veszélyt jelent-e ránk. - És ha veszélyt jelent, akkor iktassam ki - bólintott. Enz bontotta a vonalat, és elgondolkozva fordult meg. Ideje volt visszatérnie a hídra és folytatni az utat.
|
|
|
Post by Revan on Jul 19, 2015 17:19:03 GMT 1
Mikasa a lehető legaprólékosabban végezte el a rövid ceremóniát. Igaz, régen tanították már meg neki, de vette a fáradságot, hogy gyakoroljon egy kicsit. Csupán a biztonság kedvéért. Hallott már olyan esetről, hogy egy énekesnő nagyon biztos volt a tudásában, kiállt közönség elé himnuszt énekelni és neki kezdett, de egy bizonyos ponttól teljesen rosszul énekelte a szöveget. A közönség nemtetszését látva pedig segítséget kért. Egy egyszerű dalt elrontani egy dolog, de egy himnuszt, na az igen kellemetlen. Ezen eseten felbuzdulva Mikasa minden alkalommal gyakorolt, ha várható volt valami ilyesmi. De néha csak kedvtelésből is felidézte a tanultakat. Egy hercegnőnek tökéletes alakítást illik nyújtania. Főleg egy ilyen jelentős eseményen. A közönség végül felállt és röviden meghajolt. Ez után elindultak vissza a yacht felé. Néhányan elismerően biccentettek felé, vagy tapsoltak egy kicsit. Jól esett neki ez a kis figyelem. Végre tehetett valamit, amit nem tehet meg akárki. Kicsit büszke volt magára. -Köszönöm. Sokat gyakoroltam. Nem hibázhatok egy ilyen fontos eseményen.-felelte szerényen, hisz tényleg elvárják tőle, hogy hibátlanul hajtson végre egy felszentelő ceremóniát. Hamarosan ismét a yachton ültek útban vissza a Yamatora. Alig várta, hogy lepihenhessen egy kicsit. -Mit szólnál egy jó forró, pihentető fürdőhöz? Aztán egy masszázs sem hangzana rosszul, nem igaz? Természetesen csak maguk között. Szolgálók nélkül. De ezt nem mondhatta ki nyíltan, mert a falnak is füle van. Marisa nyilván érti, mire is gondolt.
Valahol, a galaxis egy távoli szegletében. A Tatooine nevű bolygón egy homokbuckán állt egy fiatal Twi'lek nő. A változatlan tájat kémlelte, miközben azon tűnődött, hogy hogyan és merre tovább az életben. Társait egy kicsit hátra hagyta, hogy kiszellőztethesse a fejét. Aztán egyszer csak tüsszentett egy nagyot. Na de hogy fázhatott meg egy ilyen meleg bolygón? -Valaki emleget...-morogta magának, miközben megdörzsölte az orrát, aztán visszatért a semmitmondó táj bámulásához.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 20, 2015 11:03:55 GMT 1
Wenthar érzékelte tanítványában a haragot és a dühöt, amikor bejött és meglátta a vendégeit. Ugyanakkor érezte sóvárgását az ifjú Arya iránt is. Wenthar Nagyúr ezt meg tudta érteni, hiszen Arya fiatal kívánatos lány volt, aki különösen vonzódni látszott Enz iránt. Ezzel persze ráér majd később is foglalkozni. Most fontosabb dolgok következnek, előre láthatólag....
Mert a Sith Rend vészesen meggyengült, ezt be kell látni egyszer s mindenkorra. A Banei eszmék nem hiába jöttek létre, helyre kell állítani a meggyengült egyensúlyt.
Lord Hilts, Arya Kisasszony! -fordult vendégeihez nyájasan a Nagyúr. -Önök velem jönnek a saját Flottám vezérhajójára! -a Sith szavaitól, Arya kicsit elszomorodott, mert így aztán nem láthatja viszont azt a jóképű Nagai fiút, aki nem mellesleg Császára tanítványa volt.
-Természetesen Nagyúr! -válaszolt őszinte tisztelettel Hilts. -De miért megyünk a Hapesre Nagyuram? -érdeklődött az idős Sith. -Mindent megtudtok időben! -mondta a Lord sejtelmes arckifejezéssel. -Most azonban menjünk!
Nem sokkal később a kis hajó, amely Wentharékat szállította, sikeresen dokkolt az Imperator Wenthar hangzatos nevet viselő főhajón, majd az utasok lelépdelve a rámpán, szembesültek a díszszázad üdvözlő sorakozójával. Maga a hajó parancsnoka köszöntötte fél térdre ereszkedve a Császárt. -Megtiszteltetés Felség! -mondta a parancsnok, miközben lopva a különös vendégekre pillantott. -Rendben van nem kell a felhajtás! -utasította Wenthar. -Vezessen a kabinjainkba minket!
A különös társaság hamarosan elfoglalta a helyét majd a Császár parancsának megfelelően az ESB Egyes Odonit különítménye elindult a Hapes irányába.
|
|