Post by Lord Brodrig on May 6, 2014 14:19:18 GMT 1
- Egy elkallódott adatlemez befejezetlen feljegyzése -
*RIPORT A RIPORTBAN*
"Nigo Xavalier elképedt gyönyörrel bámulta a szeme elé tárulkozó üdítő tájat. A sötétzöld növényzet ápoltan festette be a talaj minden négyzetméterét. Lehengerlő látványnak bizonyult a mezőgazdász családok farmjainak tisztasága, s az űrjahóból kiváló kilátás nyílt a precízen beültetett földekre. Éppen virágzószezon volt, így az újságíró és riporter Xavalier mellett állva alkalmunk nyílt a betakarító műveletek megfigyelésére. A termést kivétel nélkül minden esetben droidok gyűjtötték. Aztán nagy űrtartalmú lebegőkre helyezték a kinyert élelmiszereket, amelyeket puszta kézzel vezettek maguk előtt a teherszállító légikocsik felé. A munka minden egyes pikomozzanata hajszálpontosan ki volt számítva, és a lélektelen gépezetek óraműpontossággal hajtották végre feladataikat. Bizonyára egy előre megírt program szerint dolgoztak, de ez csupán az én szerény véleményem.
Mindössze egyetlen hús-vér teremtményt láttunk a környéken, aki a mező legszéléről felügyelte a betakarítást. Az egyszerű öltözetet viselő gazda - vagy talán annak egyik segédje - néha utasításokkal látta el a droidjait, továbbá rendszeresen leellenőrizte azok munkáját. A férfi nem tűnt túl lelkesnek.
A farmok távol helyezkedtek el egymástól, ez jól kivehető volt, hiszen forrásaink szerint a Dantooine lakói nem éltek sűrűn közösségi életet. A betakarítást viszont rendszerint megünnepelték, s ezen ritka alkalmakkor néhány központi, helyi kormányzati építmények termeiben gyűltek össze, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat.
Ekkor tárult szemünk elé az a szűk acéljárda, amely Xavalier látogatásának legfőbb céljához vezetett. A környezetbe nem illő járdát apró, fehér égők keretezték, s láthatóan őrizetlenül hagyott vonala valahová a távolba, a horizont mögé vezetett. A hajónk beállt az út fölé, s annak irányába állt, hogy ne kelljen gyalog megtennünk a fárasztónak ígérkező útvonalat.
Nigo Xavalier a Coruscanti Hírmondó és a HoloNet C1-es sávjának az egyik legnépszerűbb tudósítója volt, akit jóformán az egész galaxis ismert, nem beszélve a riporter újságírói múltjáról. A havilap és a holocsatorna ugyanahhoz a médiatröszthöz tartoztak, és az egész galaxis legsikeresebb hírközlői portáljai voltak.
Xavalier néhány évvel ezelőtt csinálta meg a karrierjét. A hírhedt Zlato-fivérekkel készített interjúja ugyanis rekordmennyiségű példányszámban kelt el.
Most pedig újra itt kínálkozik a nagy alkalom! A galaxis egyik legendás glimmikkerével, a többszörös Exxter-díjas zenészt készült ugyanis éppen meginterjúvolni. Mordiemort, akit a kritikusok egyszerűen csak sokkolónak minősítettek, zseniális szövegírói vénájával és előadóművészi tehetségével megalapozta hírnevét, s bár a média szörnyeteggé formálta át, ebből is előnyt kovácsolt. De Mordiemort nem szorul bemutatásra. Legújabb lemeze, a >>Jedi Lord<< immár a fél galaxis polcain fellelhető volt.
A sztár bizonyára az elszigetelt életmód miatt választotta lakhelyéül a Dantooine-t, távol Coruscant forgatagától, s bizonyára az is szerepet játszott a döntésében, hogy a bolygó kormánya nem szólt bele a ténykedéseibe, mert a Dantooine-nak saját biztonsági szolgálata sem volt, amíg Mordiemort meg nem szervezte nekik ezt a hatóságot. S most, a galaxis történetében legelőször, a legenda saját lakásában készítünk vele interjút!
Az űrkomp befordult az Űrforgalmi Hivatal által továbbított új vektoron. A kis méretű sikló nem hordozta magán a médiabirodalom emblémáit. A HoloNet kínosan ügyelt arra, hogy az akciót titokban tartsa a cikk megjelenéséig. Xavalier főnökei a riporter lelkére kötötték, hogy a Dantooine lakói sem szerezhetnek tudomást valódi kilétéről, hiszen azon nyomban felfedhetnék a küldetés mibenlétét. Xavalier természetesen szükségtelennek és értelmetlennek találta ezt a feltételt. Néha úgy érezte magát, mintha a Fekete Nap, vagy a rég letűnt Exchange bűnszervezetek szolgálatában állna.
Xavalier láthatóan földi patkány volt, és kissé meghökkentnek tűnt, amikor a hajó egyetlen döccenéssel földet ért. Mihelyt engedélyt kapott rá, kioldotta a biztonsági öveit, és célirányba állt az előtte lenyíló rámpa fölött. Lesietett a kompról, ls megállapodott a kőjárdán. Az előttünk magasodó építmény elnyerte a tetszését.
Csak ezután éreztük az arcunkba csapó meleg fuvallatot. A bolygón jelenleg nyár volt, ami irtó hőemelkedésekkel járt. Xavalier kifejtette véleményét, hogy szerinte ez az oka annak, hogy a gazdák droidokat használnak a munkaszezonok alatt. Szerintem pedig azért, mert könnyebb velük elvégeztetni a munkát.
Megvártuk, míg a C1 alkalmazottai előkészítik légisiklónkat, amit a Coruscantról hoztunk magunkkal, aztán Nigo a vezérpulthoz telepedett, és kettne indultunk el a hegy lábánál kezdődő acéljárda irányába, ami fölött ott terpeszkedett a hatalmas ház. Néhány perc múlva a tetőre értünk, de meg kellett állapodnunk egy égbe szökő kovácsoltvas-kapu előtt. Kiszálltunk, sé a bejárathoz léptünk. A kerítés magas volt és robbanásbiztos. A falban nem volt hívógomb, s Xavalier tétován lépett egyett a rácsok között található ház felé. Legnagyobb meglepetésünkre a kapu magától nyílott, és utat engedett befelé. Ezután beléptünk a házba, ahol egy kihalt előtér fogadott minket.
Halk döngés hallatszott hátulról, s riadtan fordultunk vissza. Az ajtó immár csukva volt. Közelebbről megnézve pedig be volt zárva.
Aztán minden előjel nélkül az összes fény kialudt. Koromsötétben találtuk magunkat. Néhány másodperc elteltével azonban újra világosság lett. De már nem voltunk egyedül.
Meghökkenve bámultuk az előttünk tornyosuló alakot. Egyetlen másodperc alatt tűnt elő a semmiből. Az auráját halvány sötétség vette körül, ami azonban egy szempillantás alatt elenyészett.
Xavalier légzése nyomban megnyugodott, felismervén a férfiban vendéglátónkat. Ő volt az. Ott állt előttünk teljes valójában a galaxis egyik legnépszerűbb embere: Mordiemort.
Ez aztán a trükk!
A glimmikker egy biccentéssel köszöntött. arca kifejezéstelen maradt szokásos sminkje alatt.
- Elnézést, ha megijesztettem - dörmögte. Legkevesebb három oktávval beszélt mélyebben, mint mi. - Mordiemort vagyok.
A riporter ismét megfigyelte a művész extrém külsejét. Hullafehér arcán nyugodt mosoly ült. A túlzott szépség és a képmutatás karikatúrája volt. A média antihőse. Maga az Antimédia. Nem egy rajongója pont ezért hívta AntiNet Szupersztárnak.
- Nigo Xavalier vagyok - biccentett a riporter. - Coruscanti Hírmondó, C1.
Mordiemort kedvesen elnevette magát.
- Miért nem egyesítik már a két nevet? - bökött Xavalier jelvényére. - A Hírmondó és a C1 egy társasághoz tartozik. És magának sem kellene két nevet megjegyeznie. Habár - tette hozzá -, az ilyesmi csak nekem okoz nehézséget.
A riporter vállat vont.
- Én nem mozgok a vezetőség köreiben - magyarázta.
- Remek - bólintott szórakozottan a művész. Xavalier csak most fedezte fel a folyosó két falára kifüggesztett festményeket. A galaxis leghíresebb alkotóitól származtak, és minden bizonyossággal eredetiek voltak. A riporter tudta, hogy Mordiemort is fest.
A sztár fekete bőrzakót, és alatta érdekes és bonyolult mintázatú fekete inget viselt, amelynek ráncaiból láncok vándoroltak a felsője alá.
- Jöjjön - invitált a művész. - Ne ácsorogjunk idekint. A vadmadaraim nem szeretik.
Xavalier Mordiemort nyomába szegődött.
- Szereti az állatokat? - kérdezte.
- Imádom őket, Nigo - felelte a glimmikker. - Ez a neve, ugye? A másikat nem tudtam megjegyezni. Hívhatom így?
- Természetesen.
A művész bevezette őt egy tágas nappaliba, majd hellyel kínálta. Xavalier letelepedett az egyik kényelmes kanapéra. A falak feketék voltak, ablak sehol; az egyetlen fényforrás egy csokor gyertya volt.
- Kér valamit inni? - kérdezte a sztár.
- Nem, köszönöm.
- Én csak ezt iszom - emelte a magasba tömény alkoholtartalmú itókáját.
- Tudom - bólintott a riporter.
- Az állatokra visszatérve: van három itt őshonos madaram, vannak vornskrjaim és sok más aranyos élőlényem. Ők nem ármánykodnak állandóan, és sosem kérnek fűszert - kuncogott.
- Nos, Mordiemort - szólt Nigo -, volna néhány kérdésem.
- Elbűvölőnek fogsz találni...
- Itt az első.
-...és hihetetlenül bájosnak. Ne felejtsd el leírni, milyen jóképű vagyok - viccelődött a művész tovább.
- Oké. Úgy látom, mostanában igen jó hangulatban vagy. Mit jelent ez a változás? Vagy mindig ilyen voltál?
- Nos - Mordiemort összeérintette az ujjai hegyét, és előrehajolva magyarázni kezdett -, alapjában véve depressziósnak tartanak a zeném miatt. Rendszerint azok, akik félremagyaráznak. Pedig épp az ellenkezője a lényeg annak, amit mondok. És az mind pozitív, mint a nemi betegségeid.
- Ezek szerint te nem görbe, hanem egyenes tükröt állítasz a társadalom elé?
- Így van. Leírom azt, amit látok, minden magyarázat nélkül. A világ úgy ahogy van felkavaró és hányingert keltő. Ezt próbálom ábrázolni. Hiszek abban, hogy a művészetnek csupán egy kérdőjelnek kell lennie, válaszok nélkül. Mindenki találja meg a maga válaszát.
- A lelkiállapotodra visszatérve...
- Igen, általában vidám temrészetű vagyok, még amikor fűszert vásárolok, vagy illegális dolgokat művelek, akkor is.
- Illegális dolgok?
- Szembeálltam már egy párszor a törvényekkel. Egy művésznek a határok szélesítése is a hatáskörébe tartozik. Sőt.
- Előszeretettel szélesíted őket?
- Természetesen sosem ártottam semmilyen élőlénynek, és más emberek megsértését sem élvezem. Egyszerűen csak léteznek olyan törvények, amelyek a galaxis lényeinek bunkóságát igazolják. Már régen megtanultam, hogy egy ember okos, sok ember már hülye.
- Te inkompatibilis vagy a társadalommal?
- Nem. Hasznos része vagyok, mert rengeteg elme szemét nyitom fel nap mint nap. Megmutatom, tulajdonképpen milyen világban is élünk, magama is beleértve.
- Te sem vagy tökéletes?
- Nem - mosolyodott el. - Ugyanolyan vak, képmutató álaszent barom vagyok én is, mint bárki más.
- Hogyan?
- Azért alkotok, mert ha nem tenném, meghalnék. De nem csak ezért. Azért is, hogy pénzt keressek. Azért fejlesztem tökélyre a művészetemet, hogy több pénzt kapjak belőle, és abból megfizethessem a művészet árát. Önző módon, önmagamért alkotok elsősorban,, nem valami humanitárius célból.
- Ezzel viszont civilizált lények milliónyinak okozol örömet.
- Az én rajongóim a legokosabbak a világon. Nincsenek előítéleteik és nem képzelődnek rímeket holmi vallási sztereotípiák miatt.
- A Jedi Lord lemezed év elején jelent meg. Kissé eltérő hangzású előző munkáidtól.
- Valóban. Sokkalta zúzósabbat adtunk ki idén. Azt akartam, harsány és figyelemfelkeltő legyen, elvégre a galaxis egykori hőseiről szól.
- A lemez leleplezi őket?
- Nem, mindössze azt vetítem vissza, amit tőlük tapasztaltam. Természetesen számtalan kutatást és végeztem az ügyükben. A lemez arról szól, hogy ők is ugyanolyan álszentek, mint a Sith Nagyurak. A mestereiket akár nagyuraknak is nevezhetnénk. Fényűzőbben éltek, mint az utcai nyomorékok, és még előjogaik is voltak.
- Ők csak a békét védik.
- Azt, de segíthetnének a pórnépen. Van elég hatalmuk és befolyásuk hozzá. Ne értsd félre, Nigo, és pacifista vagyok. De a nagy békesség közepette milliók halnak éhen.
Xavalier felfigyelt Mordiemort hangulatának változására, ezért sietve témát váltott. Nem állt szándékában, hogy felbőszítse a zenészt, hiszen még rengeteg információt szeretett volna kiszedni belőle.
- Meddig turnézol idén? - vetette föl.
Mordiemort vicsorgott, majd arca ismét kifejezéstelen maszkot öltött.
- Úgy kezdtem bele, hogy amíg meg nem halok. De azt hiszem, elég lesz, ha csak kifárasztom magam."
[...] *összeégett, kiolvashatatlan részek*
"A falakon mindenféle Sith Nagyurak képei voltak kiakasztva. Ott volt egy ősi sorozat, ami lekötötte Xavalier figyelmét. I. Dramath, II. Dramath... aztán meg III. Dramath. Nigo szerint sosem volt harmadik Dramath Nagyúr. Úgy döntött, megkérdezi Mordiemortot. A műv...
"
**kézirat vége**
*RIPORT A RIPORTBAN*
"Nigo Xavalier elképedt gyönyörrel bámulta a szeme elé tárulkozó üdítő tájat. A sötétzöld növényzet ápoltan festette be a talaj minden négyzetméterét. Lehengerlő látványnak bizonyult a mezőgazdász családok farmjainak tisztasága, s az űrjahóból kiváló kilátás nyílt a precízen beültetett földekre. Éppen virágzószezon volt, így az újságíró és riporter Xavalier mellett állva alkalmunk nyílt a betakarító műveletek megfigyelésére. A termést kivétel nélkül minden esetben droidok gyűjtötték. Aztán nagy űrtartalmú lebegőkre helyezték a kinyert élelmiszereket, amelyeket puszta kézzel vezettek maguk előtt a teherszállító légikocsik felé. A munka minden egyes pikomozzanata hajszálpontosan ki volt számítva, és a lélektelen gépezetek óraműpontossággal hajtották végre feladataikat. Bizonyára egy előre megírt program szerint dolgoztak, de ez csupán az én szerény véleményem.
Mindössze egyetlen hús-vér teremtményt láttunk a környéken, aki a mező legszéléről felügyelte a betakarítást. Az egyszerű öltözetet viselő gazda - vagy talán annak egyik segédje - néha utasításokkal látta el a droidjait, továbbá rendszeresen leellenőrizte azok munkáját. A férfi nem tűnt túl lelkesnek.
A farmok távol helyezkedtek el egymástól, ez jól kivehető volt, hiszen forrásaink szerint a Dantooine lakói nem éltek sűrűn közösségi életet. A betakarítást viszont rendszerint megünnepelték, s ezen ritka alkalmakkor néhány központi, helyi kormányzati építmények termeiben gyűltek össze, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat.
Ekkor tárult szemünk elé az a szűk acéljárda, amely Xavalier látogatásának legfőbb céljához vezetett. A környezetbe nem illő járdát apró, fehér égők keretezték, s láthatóan őrizetlenül hagyott vonala valahová a távolba, a horizont mögé vezetett. A hajónk beállt az út fölé, s annak irányába állt, hogy ne kelljen gyalog megtennünk a fárasztónak ígérkező útvonalat.
Nigo Xavalier a Coruscanti Hírmondó és a HoloNet C1-es sávjának az egyik legnépszerűbb tudósítója volt, akit jóformán az egész galaxis ismert, nem beszélve a riporter újságírói múltjáról. A havilap és a holocsatorna ugyanahhoz a médiatröszthöz tartoztak, és az egész galaxis legsikeresebb hírközlői portáljai voltak.
Xavalier néhány évvel ezelőtt csinálta meg a karrierjét. A hírhedt Zlato-fivérekkel készített interjúja ugyanis rekordmennyiségű példányszámban kelt el.
Most pedig újra itt kínálkozik a nagy alkalom! A galaxis egyik legendás glimmikkerével, a többszörös Exxter-díjas zenészt készült ugyanis éppen meginterjúvolni. Mordiemort, akit a kritikusok egyszerűen csak sokkolónak minősítettek, zseniális szövegírói vénájával és előadóművészi tehetségével megalapozta hírnevét, s bár a média szörnyeteggé formálta át, ebből is előnyt kovácsolt. De Mordiemort nem szorul bemutatásra. Legújabb lemeze, a >>Jedi Lord<< immár a fél galaxis polcain fellelhető volt.
A sztár bizonyára az elszigetelt életmód miatt választotta lakhelyéül a Dantooine-t, távol Coruscant forgatagától, s bizonyára az is szerepet játszott a döntésében, hogy a bolygó kormánya nem szólt bele a ténykedéseibe, mert a Dantooine-nak saját biztonsági szolgálata sem volt, amíg Mordiemort meg nem szervezte nekik ezt a hatóságot. S most, a galaxis történetében legelőször, a legenda saját lakásában készítünk vele interjút!
Az űrkomp befordult az Űrforgalmi Hivatal által továbbított új vektoron. A kis méretű sikló nem hordozta magán a médiabirodalom emblémáit. A HoloNet kínosan ügyelt arra, hogy az akciót titokban tartsa a cikk megjelenéséig. Xavalier főnökei a riporter lelkére kötötték, hogy a Dantooine lakói sem szerezhetnek tudomást valódi kilétéről, hiszen azon nyomban felfedhetnék a küldetés mibenlétét. Xavalier természetesen szükségtelennek és értelmetlennek találta ezt a feltételt. Néha úgy érezte magát, mintha a Fekete Nap, vagy a rég letűnt Exchange bűnszervezetek szolgálatában állna.
Xavalier láthatóan földi patkány volt, és kissé meghökkentnek tűnt, amikor a hajó egyetlen döccenéssel földet ért. Mihelyt engedélyt kapott rá, kioldotta a biztonsági öveit, és célirányba állt az előtte lenyíló rámpa fölött. Lesietett a kompról, ls megállapodott a kőjárdán. Az előttünk magasodó építmény elnyerte a tetszését.
Csak ezután éreztük az arcunkba csapó meleg fuvallatot. A bolygón jelenleg nyár volt, ami irtó hőemelkedésekkel járt. Xavalier kifejtette véleményét, hogy szerinte ez az oka annak, hogy a gazdák droidokat használnak a munkaszezonok alatt. Szerintem pedig azért, mert könnyebb velük elvégeztetni a munkát.
Megvártuk, míg a C1 alkalmazottai előkészítik légisiklónkat, amit a Coruscantról hoztunk magunkkal, aztán Nigo a vezérpulthoz telepedett, és kettne indultunk el a hegy lábánál kezdődő acéljárda irányába, ami fölött ott terpeszkedett a hatalmas ház. Néhány perc múlva a tetőre értünk, de meg kellett állapodnunk egy égbe szökő kovácsoltvas-kapu előtt. Kiszálltunk, sé a bejárathoz léptünk. A kerítés magas volt és robbanásbiztos. A falban nem volt hívógomb, s Xavalier tétován lépett egyett a rácsok között található ház felé. Legnagyobb meglepetésünkre a kapu magától nyílott, és utat engedett befelé. Ezután beléptünk a házba, ahol egy kihalt előtér fogadott minket.
Halk döngés hallatszott hátulról, s riadtan fordultunk vissza. Az ajtó immár csukva volt. Közelebbről megnézve pedig be volt zárva.
Aztán minden előjel nélkül az összes fény kialudt. Koromsötétben találtuk magunkat. Néhány másodperc elteltével azonban újra világosság lett. De már nem voltunk egyedül.
Meghökkenve bámultuk az előttünk tornyosuló alakot. Egyetlen másodperc alatt tűnt elő a semmiből. Az auráját halvány sötétség vette körül, ami azonban egy szempillantás alatt elenyészett.
Xavalier légzése nyomban megnyugodott, felismervén a férfiban vendéglátónkat. Ő volt az. Ott állt előttünk teljes valójában a galaxis egyik legnépszerűbb embere: Mordiemort.
Ez aztán a trükk!
A glimmikker egy biccentéssel köszöntött. arca kifejezéstelen maradt szokásos sminkje alatt.
- Elnézést, ha megijesztettem - dörmögte. Legkevesebb három oktávval beszélt mélyebben, mint mi. - Mordiemort vagyok.
A riporter ismét megfigyelte a művész extrém külsejét. Hullafehér arcán nyugodt mosoly ült. A túlzott szépség és a képmutatás karikatúrája volt. A média antihőse. Maga az Antimédia. Nem egy rajongója pont ezért hívta AntiNet Szupersztárnak.
- Nigo Xavalier vagyok - biccentett a riporter. - Coruscanti Hírmondó, C1.
Mordiemort kedvesen elnevette magát.
- Miért nem egyesítik már a két nevet? - bökött Xavalier jelvényére. - A Hírmondó és a C1 egy társasághoz tartozik. És magának sem kellene két nevet megjegyeznie. Habár - tette hozzá -, az ilyesmi csak nekem okoz nehézséget.
A riporter vállat vont.
- Én nem mozgok a vezetőség köreiben - magyarázta.
- Remek - bólintott szórakozottan a művész. Xavalier csak most fedezte fel a folyosó két falára kifüggesztett festményeket. A galaxis leghíresebb alkotóitól származtak, és minden bizonyossággal eredetiek voltak. A riporter tudta, hogy Mordiemort is fest.
A sztár fekete bőrzakót, és alatta érdekes és bonyolult mintázatú fekete inget viselt, amelynek ráncaiból láncok vándoroltak a felsője alá.
- Jöjjön - invitált a művész. - Ne ácsorogjunk idekint. A vadmadaraim nem szeretik.
Xavalier Mordiemort nyomába szegődött.
- Szereti az állatokat? - kérdezte.
- Imádom őket, Nigo - felelte a glimmikker. - Ez a neve, ugye? A másikat nem tudtam megjegyezni. Hívhatom így?
- Természetesen.
A művész bevezette őt egy tágas nappaliba, majd hellyel kínálta. Xavalier letelepedett az egyik kényelmes kanapéra. A falak feketék voltak, ablak sehol; az egyetlen fényforrás egy csokor gyertya volt.
- Kér valamit inni? - kérdezte a sztár.
- Nem, köszönöm.
- Én csak ezt iszom - emelte a magasba tömény alkoholtartalmú itókáját.
- Tudom - bólintott a riporter.
- Az állatokra visszatérve: van három itt őshonos madaram, vannak vornskrjaim és sok más aranyos élőlényem. Ők nem ármánykodnak állandóan, és sosem kérnek fűszert - kuncogott.
- Nos, Mordiemort - szólt Nigo -, volna néhány kérdésem.
- Elbűvölőnek fogsz találni...
- Itt az első.
-...és hihetetlenül bájosnak. Ne felejtsd el leírni, milyen jóképű vagyok - viccelődött a művész tovább.
- Oké. Úgy látom, mostanában igen jó hangulatban vagy. Mit jelent ez a változás? Vagy mindig ilyen voltál?
- Nos - Mordiemort összeérintette az ujjai hegyét, és előrehajolva magyarázni kezdett -, alapjában véve depressziósnak tartanak a zeném miatt. Rendszerint azok, akik félremagyaráznak. Pedig épp az ellenkezője a lényeg annak, amit mondok. És az mind pozitív, mint a nemi betegségeid.
- Ezek szerint te nem görbe, hanem egyenes tükröt állítasz a társadalom elé?
- Így van. Leírom azt, amit látok, minden magyarázat nélkül. A világ úgy ahogy van felkavaró és hányingert keltő. Ezt próbálom ábrázolni. Hiszek abban, hogy a művészetnek csupán egy kérdőjelnek kell lennie, válaszok nélkül. Mindenki találja meg a maga válaszát.
- A lelkiállapotodra visszatérve...
- Igen, általában vidám temrészetű vagyok, még amikor fűszert vásárolok, vagy illegális dolgokat művelek, akkor is.
- Illegális dolgok?
- Szembeálltam már egy párszor a törvényekkel. Egy művésznek a határok szélesítése is a hatáskörébe tartozik. Sőt.
- Előszeretettel szélesíted őket?
- Természetesen sosem ártottam semmilyen élőlénynek, és más emberek megsértését sem élvezem. Egyszerűen csak léteznek olyan törvények, amelyek a galaxis lényeinek bunkóságát igazolják. Már régen megtanultam, hogy egy ember okos, sok ember már hülye.
- Te inkompatibilis vagy a társadalommal?
- Nem. Hasznos része vagyok, mert rengeteg elme szemét nyitom fel nap mint nap. Megmutatom, tulajdonképpen milyen világban is élünk, magama is beleértve.
- Te sem vagy tökéletes?
- Nem - mosolyodott el. - Ugyanolyan vak, képmutató álaszent barom vagyok én is, mint bárki más.
- Hogyan?
- Azért alkotok, mert ha nem tenném, meghalnék. De nem csak ezért. Azért is, hogy pénzt keressek. Azért fejlesztem tökélyre a művészetemet, hogy több pénzt kapjak belőle, és abból megfizethessem a művészet árát. Önző módon, önmagamért alkotok elsősorban,, nem valami humanitárius célból.
- Ezzel viszont civilizált lények milliónyinak okozol örömet.
- Az én rajongóim a legokosabbak a világon. Nincsenek előítéleteik és nem képzelődnek rímeket holmi vallási sztereotípiák miatt.
- A Jedi Lord lemezed év elején jelent meg. Kissé eltérő hangzású előző munkáidtól.
- Valóban. Sokkalta zúzósabbat adtunk ki idén. Azt akartam, harsány és figyelemfelkeltő legyen, elvégre a galaxis egykori hőseiről szól.
- A lemez leleplezi őket?
- Nem, mindössze azt vetítem vissza, amit tőlük tapasztaltam. Természetesen számtalan kutatást és végeztem az ügyükben. A lemez arról szól, hogy ők is ugyanolyan álszentek, mint a Sith Nagyurak. A mestereiket akár nagyuraknak is nevezhetnénk. Fényűzőbben éltek, mint az utcai nyomorékok, és még előjogaik is voltak.
- Ők csak a békét védik.
- Azt, de segíthetnének a pórnépen. Van elég hatalmuk és befolyásuk hozzá. Ne értsd félre, Nigo, és pacifista vagyok. De a nagy békesség közepette milliók halnak éhen.
Xavalier felfigyelt Mordiemort hangulatának változására, ezért sietve témát váltott. Nem állt szándékában, hogy felbőszítse a zenészt, hiszen még rengeteg információt szeretett volna kiszedni belőle.
- Meddig turnézol idén? - vetette föl.
Mordiemort vicsorgott, majd arca ismét kifejezéstelen maszkot öltött.
- Úgy kezdtem bele, hogy amíg meg nem halok. De azt hiszem, elég lesz, ha csak kifárasztom magam."
[...] *összeégett, kiolvashatatlan részek*
"A falakon mindenféle Sith Nagyurak képei voltak kiakasztva. Ott volt egy ősi sorozat, ami lekötötte Xavalier figyelmét. I. Dramath, II. Dramath... aztán meg III. Dramath. Nigo szerint sosem volt harmadik Dramath Nagyúr. Úgy döntött, megkérdezi Mordiemortot. A műv...
"
**kézirat vége**