A fekete parancsnoki sikló árnyéka rávetült a zöldellő fák lombkoronájára, ahogy egyre alacsonyabbra ereszkedve megközelítette a célpontként kijelölt, a helyi bennszülöttek falvaitól és New Nystao fővárostól távoli tisztást. A hatalmas kiterjedésű terület fölött a pilóta tett egy felmérő kört, majd megkezdte a landolási procedúrát. A tisztás nem volt üres: a fővárosból kért noghri önkéntesek és az Első Rend fekete páncélos halálosztagosai lázas tevékenysége már órákkal korábban megkezdődött.
A komp két vezérsíkja méltóságteljesen felemelkedett, mintegy lecsapni készülő ragadozómadár szárnyai. A hajó aljából folyékony, fehér gőz sistergett elő, és láthatóvá vált egy sötét száj, amiből nyelvként hosszú rámpa ereszkedett alá a sárgás pázsitra. Négy halálosztagos azonnal abbahagyta a járőrözést és felzárkózott a lejárat két oldala mellé, mint négy fekete őrszobor. Csupán egyetlen alak masírozott le a hajóból, aki ügyet sem vetett a fogadóbizottságra. Fekete köpenye második árnyékként kavargott mögötte, ahogy elhaladt a páncélosok, noghrik és síró-karattyoló bennszülöttek között, akiket a halálosztagosok sugárvetőikkel kényszerítettek gyorsabb tempóra.
Anakin Solo standard birodalmi, de azzal ellentétben fekete egyenruhájában, bőrkesztyűben és bőrcsizmával, valamint lobogó köpenyével a hidraulikus exkavátorokkal kiásatott, öt méter mély és majdnem egy kilométer hosszúságú gödörhöz sietett. Zubbonyának zárt körgallérján egy-egy piros alapon háromágú arany falevél szimbólum állt, kódhengereit és rangjelzését a standard helyen viselte. Egyenesen a gödör szélén felálló halálosztagosok közé lépett, és átnézett a túloldalon összeterelt, levetkőztetett bennszülöttekre.
Az alacsony, tömzsi és kőszerű psadanok nyugodtan álltak a családjaikkal és nyivákoló gyermekeikkel, de a négykarú, piszkafavékonyságú myneyrshik ordibáltak és állandóan maguk alá csináltak. A halálosztagosok puskatussal kényszerítették őket hatékony módon kettes sorba – előre az alacsony psadanokat, hátulra pedig a magas myneyrshiket. A bennszülöttek lába alatt plató húzódott, és mindegyiküket, még a nőket és gyerekeket is meztelenre vetkőztették. A ruhákat a noghri önkéntesek belehajigálták a gödörbe, ahol egyre magasodó kupac képződött belőlük.
Ahhoz képest, hogy mindkét faj meglehetősen harcias egyedekből állt, most mégis kicsinek és gyengének tűntek a közöttük cirkáló, modern felszerelésű, csillogó páncélzatú birodalmi katonákhoz képest.
– Főinkvizítor, készen állunk! – lépett fel a peremre Anakin mellé egy klasszikus olajzöld egyenruhás, de első rendi hovatartozását hirdető fekete körgallért viselő tiszt.
– Biztos benne, hogy ezek a primitívek a Káosz befolyása alatt állnak, Fegel parancsnok? – tette karba a kezeit Anakin. – Nem tűnnek többnek egyszerű földművelő parasztoknál.
– Kétség sem férhet hozzá, uram! – felelte önérzetesen a tiszt. – Amióta a köztársasági csapatok távoztak a mandalóriai menekültekkel, ezek a vadak rátámadtak a noghrikra. Folyamatosan azt hajtogatták, hogy egyikük sem létezik, ezért meg kell szüntetni őket.
– És a noghrik?
– Nem mutatkoztak hajlandónak elhagyni a rendszert. New Nystaoban a Köztársaság hagyott egy helyőrséget és egy diplomáciai stábot a tárgyalások folytatásához, de itt teljességgel biztonságban vagyunk tőlük. A noghrik kifejezetten kérték, hogy szabadítsuk meg őket ettől a problémától, és én azt mondom, járjunk a kedvükben!
Anakin a túlbuzgó cosrai tisztre pillantott. Fegel, az egykori bíró kiváló terepvégrehajtónak bizonyult, de a fanatizmusa miatt Anakin nem jósolt hosszú életet a számára. A Fegelhez hasonló alakokat azért fogadta be az Első Rend állományába, hogy a cosrai és knoti nemeseknek befogja a száját. Most, hogy a saját embereiket is beültethették az Első Rend különböző alacsonyabb beosztásaiba, azt hitték, rálátásuk, esetleg befolyásuk lesz a közelgő eseményekre. Anakin meghagyta őket ebben a gyermeteg hitükben, hogy politikailag kompromisszumkésznek, illetve kezelhetőnek tűnjön fel a szemükben.
– Tovább! – intett Fegelnek.
A cosrai tiszt hetykén előrelépett, és felemelte a kezét, majd előresújtott vele – s ezzel egy időben a halálosztagosok sugárvetői szinte tökéletes szinkronban felsikoltva vörös lézernyalábokkal árasztották el a túloldali peremen álló bennszülötteket. Anakin kék szemében ordibáló psadan csecsemők képei tükröződtek, anyák, akik sírdogálva szorították magukhoz a gyermekeiket, apák, akik tehetetlen, néma daccal álltak, várva a családjuk sorsát. A lövedékek többé-kevésbé pontosan csapódtak bele az áldozatok mellkasába. Az első sorban álló psadanok, és mögülük a myneyrshik mozdulatlan, füstölgő zsákként hulltak alá a sírgödörbe.
Néhány halálosztagos ekkor leugrott a verembe, hogy a még életben levő áldozatokat kivégezze. A páncélosok módszeresen végigjárták a tetemeket, és egy-egy könyörületes lövéssel pontot tettek a túlélők szenvedésére. Mégiscsak humánusabb megoldás volt, mintha hagynák őket a saját társaik tetemeitől elnyomtatva megfulladni.
Az egyik halálosztagos közvetlenül Anakin előtt ütötte agyon az egyik tömzsi psadant, mire vér fröcskölődött a Főinkvizítor felé, aki épp idejében lépett félre. A bűz, ami odalentről áradt, kezdett elviselhetetlenné válni, ezért Anakin zsebkendőt húzott elő, amit a szája és az orra elé nyomott. Az efféle speciális akciók mindig mocskosak és kaotikusak voltak, de mint a Hoth és más internálótáborok esetében, most sem maradt más választás. Anakin színtisztán érzékelte a bennszülöttek fejében Abeloth vihorászó jelenlétét, ami ugyanúgy eluralta és igájába hajtotta a szellemüket, mint ahogy tette azt Han Solo vagy Leia Organa esetében.
Miközben kivezették a platóra a következő, gyorsan vetkőző áldozatokat, Anakin Fegelre pillantott, aki szája sarkában halvány mosollyal figyelte az eseményeket. Szorosabban nyomta az arca elé a zsebkendőt, mert már nem csak az elviselhetetlen hullabűzt, égett hús és ürülék szagát, de valami mást is érzékelt.
Undort. A halálosztagosok többsége, bár elkötelezettsége nem ingott meg, de undorodott attól, amit tennie kellett. Anakint erre elöntötte a régi, kontrollálatlan düh – csakis azért támadt szükség efféle szörnyű tettekre, mert az olyan elvetemült teremtmények, mint Abeloth torz, véres gödörré változtatták az univerzumot! Csakis miattuk történt, hogy az emberei lelkileg megnyomorodnak majd azoktól a szörnyűségektől, amiket véghez kell vinniük! Ha egyszer eltörölheti a Káoszt világból, akkor gondoskodik róla, hogy egyikük se térhessen vissza…
Az Erőhöz folyamodott, hogy lenyugtassa háborgó önmagát. A lövések újra felharsantak, s egy újabb réteg tetem zuhant le a tömegsírba. Anakin igazat mondott a Suun nevű Jedinek arról, hogy a neve eleve nem fog bekerülni a történelem pozitív hősei közé. Még akkor sem, ha az Új Rend lesz a galaxis tízezer évig tartó, meghatározó ideológiai vezérelve. Az áldozatát, a borzalmas tetteit elfeledtetik majd a jövő generációival, ahogy a nevét is, mert ezeket az embertelen szörnyűségeket nem lehet, és nem is szabad továbbadni.
Persze Anakin sosem vágyott hírnévre vagy dicsőségre. Számára csupán a szolgálat számított, és az, hogy jobbá tegye a jövőt még akkor is, ha ezért a saját lelkét áldozza fel. De most, amikor felsorakoztatták a szemközti peremen az újabb adag leölni való áldozatot, megfordult a fejében a gondolat, hogy vajon helyesen teszi, amit tesz, vagy ő és a hozzá hasonlók a valódi probléma?
Hirtelen erőt vett magán, tekintete kifejezéstelenné, eltökéltté vált. Csak a szemei tükröztek némi megbánást, de végigtűrte, pozíciójához méltón felügyelte és dokumentálta magában a következő sortüzet, és az azután következőt, és az azutánit.
A speciális akció öt teljes órán keresztül tartott. A noghrik által megjelölt, káosz-sújtotta bennszülöttek és a velük együtt likvidálásra ítélt tanúk és önkéntes segédek száma meghaladta a harmincháromezer főt, mire végeztek. Fegel bizonyára teljesítette a kvótáját, gondolta magában Anakin. A különleges kezelésben részesített nemkívánatos elemeket sikeresen eliminálták, a feladatot végrehajtották, a szükséges bűnt elkövették, és most következett a takarítás.
A pillanatok alatt bármilyen anyagot hamuvá égető termitlángok, amiket a halálosztagosok lángszórói okádtak a verembe, húsz standard perc alatt eltüntették a maradványokat. Még itt is előfordult, hogy a tetemrétegek közül egy-egy szerencsétlen túlélő kimászott. Ezek most lángra kapott bőrrel sikoltoztak, de a halálosztagosok résen voltak, és jól irányzott lövésekkel megszabadították őket a szenvedéstől.
Anakin ezt is kötelességtudóan végignézte, egyrészt mert nem akart a cosrai tisztnek teljes szabad kezet adni, másrészt pedig az emberei kedvéért, akik erőt merítettek a jelenlétéből – és akiket a Harci Meditáció technikájával ösztökélt arra, hogy elkeseredésüket eltökéltségre, csüggedésüket bátorságra váltsák fel. A levegőt teljesen megtöltötte egy édeskés, émelyítő szag, így Anakin még inkább a szájához szorította a zsebkendőjét.
– Ezeket az embereket visszaküldi a Fondorra – parancsolta Fegelnek, miután az égetés befejeződött. Az exkavátorok hamarosan nekiálltak betemetni a hamvakkal teli, égetett szélű gödröt. – Két hónapnyi kimenővel és szanatórium-kezeléssel, amennyiben szükségük van rá. Ha át akarják kéretni magukat másik egységhez, megadja nekik az engedélyt!
– Ez csak természetes – Fegel lepillantott a hamvakra, és elmosolyodott. Anakint a férfi arckifejezése láttán nyugtalanság töltötte el. Megfordult a gondolatai között, hogy talán jobb lenne leváltani, örökre. Túlságosan élvezte a munkáját.
A verem porhüvelyein apró madár járkált, ami hirtelen kilövellt a levegőbe, azonnal magára vonva Anakin pillantását. Tekintetével követte a csökött szárnyű, apró állatot, ami halk, dallamos csiripeléssel kanyargott az ég felé. A hangok keserű, vádló melódiájának hatására Anakin torkán fullasztó gombóc kúszott fel. A madárka irányt változtatott, és eliramodott a horizont felé, a város irányába, ahol Cybil halálosztagosai – az orbiton haladó
Steadfast legénységéhez hasonlóan – ügyeltek arra, hogy a köztársasági csapatok maradéka még véletlenül se közelíthesse meg vagy kutathassa át az erdőt.
Anakin szemeinek kékje elsötétült, ahogy hosszan bámult a madár után, ami apró ponttá zsugorodott a messzeségben.
– Ben… – suttogta maga elé, miközben a madár eltűnt a láthatáron. Néhány pillanatig meredten bámulta a helyét, és az Erőben vibráló, távoli jelenlétet, ami valahogy összefüggésben volt vele. A mélázásból végül a kommunikátora zavarta ki. Ahogy felismerte a hívószámot, beleszólt a készülékbe: – Jó napot, Főkormányzó… hírei vannak, úgy látom.
…
A Vének Tanácsa a
Nagy Dukhában gyülekezett, ami Honoghr-i, eredeti változatának a pontos mása volt. A félgömb alakú, kő és fa ötvözetéből ügyesen kialakított épület mindössze egy kupolából állt, amit oszlopok tartottak a Vének feje fölé, és amely egy hosszú lépcsősorral megközelíthető, több méteres talapzaton állt.
Anakin Solo halálosztagos egységeivel a nyomában kaptatott felfelé a fehér márványfokokon, köpenye vadul fodrozódott a felerősödő szélben. A
Steadfast időjáráselemző programja szerint az erdőben történtek bűze jelenleg is épp az ellenkező irányba haladt, így kevés volt a kockázata, hogy az itteniek megérezzék az égett hús szagát. A füstöt pedig ilyen távolságból szabad szemmel nem láthatták, az orbiton állomásozó hajók érzékelőit pedig szenzorcsapdákkal, a feltört köztársasági drónok hamisított képeivel, illetve elterelő sugarakkal verték át. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy a köztársaságiak alig néhány tucatnyian képviseltették magukat a bolygón.
– Még mindig nem értem, miért kellett a káosznak néhány primitív parasztlény – jegyezte meg Cybil, miután mindketten átlépték a legfelső lépcsőfokot, és elindultak a
Nagy Dukha mélye felé.
– Mert Abeloth ismeri az anyám emlékeit – mutatott rá Anakin. – És tudott a noghrikról. Őket nem tudta megszállni, mert az elméjük teljesen másképp működik, mint a többi élőlényé – az Erő elmetrükkjei sem működnek rajtuk.
– Tudta, hogy el fogunk jönni értük – hunyorított Cybil.
– Abeloth tudja, hogy kellenek nekem a noghrik és felhasználhatom őket az ő seregei ellen, mert nem olyan könnyű őket megszállni – bólintott Anakin.
A
Nagy Dukhában középen, fatrónokon ültek a Vének. Körülöttük, széles kört alkotva a klánok vezérei álltak, és a legnagyobb harcosaik. Előttük pedig egy kisebb köztársasági delegáció, élükön egy szürke szőrű, öltönyös üzletembernek kinéző bothannal.
– Kérem fontolják meg – kérlelte a bothan a Véneket, akik semleges, de kissé ellenszenves tekintetekkel méregették a delegáció tagjait. – A Wayland megőrizheti a szuverenitását noghri kormányzat alatt, mint a Galaktikus Köztársaság tagvilága. A Szenátusba az idevonatkozó szabályok alapján pedig a környező szektorok valamelyikének képviseletéhez fognak tartozni, mint kis népsűrűségű csoport.
– A noghri nem játszik politikát – rándította meg a kézfejét az egyik Vén. – Mi csak azt akarjuk, hogy hagyjanak békén minket. Nem siettek a segítségünkre, amikor a Mandalore fiai elfoglalták a Waylandet. Csak akkor merészkedtek ide, amikor a Mandalore ugyanolyan halottá vált, mint a Honoghr…
– Sajnos a régi kormányzatunk kevésbé volt határozott fellépésű – ismerte el a bothan. – De az idők változnak, nagyságos Irk’haim. A Köztársaság kész tanulni a hibáiból, és kijavítani azokat.
– Mégis mit akar tőlünk, Tey’fel nagykövet? – szólt közbe egy másik, jóval fiatalabbnak látszó, barnás szőrű Vén. – Még adót sem tudnánk fizetni, sem semmilyen módon hozzájárulni a maguk szövetségéhez.
– A noghri független nép, és az is marad! – jelentette ki bólogatva az öreg Irk’haim.
– A Köztársaság erőforrásai szinte végtelenek – mutatott rá a Tey’fel, idegesen megigazítva hajszálcsíkos felöltőjét. – Ne felejtsék el, hogy sokat tehetünk a noghri népért. Én azt kérdezem, mire vágynak? Mit akarnak cserébe a Köztársaságtól? Védelmet? Pénzt? Kereskedelmet?
Elhallgatott, ugyanis a Vének mellett álló inas felemelte a kezét. A körbenálló noghrik között egyre erősödő sustorgás kezdődött, néhányan elfojtott felkiáltásokat hallattak. A Vének elnéztek valahová a köztársaságiak háta mögé, akik erre megfordultak. A bothan szőre felborzolódott és színt váltott, ha lehetséges még hamuszürkébbé vált.
A lépcső tetején, fekete páncélos rohamosztagosok kíséretében ott állt az Egyesült Galaktikus Birodalom Vezérkarának Főinkvizítora. A momentumot kihasználva Cybil, a halálosztagosok vezetője előrelépett, majd a felettesére mutatott, és harsányan csengő, ünnepélyes hangon így szólt:
– Anakin Solo.
Az említett megjegyezte magában, hogy a nőnek jól vág az esze. Ebben az esetben helyes volt a feltételezés, hogy a név önmagában sokkal nagyobb súllyal bírt, mint bármilyen rang vagy hovatartozás.
A bejelentésre a noghrik között mozgolódás és hangos pusmogás kezdődött. Néhányan előrenyomakodtak a társaik között, hogy jobban láthassák az előrelépő, parancsoló megjelenésű férfit. A Vének egyike felállt bonyolult faragású fatrónjából, és Anakin elé lépve szimatolni kezdte a levegőt. A bothan hüledezve nézett előbb a Vénekre, aztán a köztársasági társaira. Tanácstalansága bűzlött az Erőben.
A Főinkvizítor óvatosan közelebb lépett a szimatoló noghrihoz, és – ma már sokadszorra – lehúzta az egyik bőrkesztyűjét, és előretartotta a kezét. A noghri Vén pedig elkapta, és vornskr módjára szimatolni kezdte, mint valami egzotikus virágot. Anakin sztoikus nyugalommal tűrte a dolgot, majd miután az öreg noghri elkerekedett szemekkel visszahúzódott, a Főinkvizítor Vének sorfala elé lépett, és mindegyikükkel megszagoltatta a bőrét.
– Ő az… – suttogások és felkiáltások sora harsant a visszafojtott csendbe.
– Ez nem lehet, hát visszajött értünk!
– Lord Vader harmadízigleni leszármazottja!
– A
Malaryush örököse! – estek térdre az öregek, és a szélen álló harcosok és klánvezérek egyaránt. –
Malaryush-khar, Malaryush-khar, Malariush-khar! – kántálták.
Tey’fel a társaival tehetetlenül – és zavarodottan – figyelte, ahogy a noghrik egyike kilép a sorból, letérdel a Főinkvizítor elé, és így szól:
– Lord Vader! – mondta. – Emlékszem rád, uram! És úgy tűnik, te sem felejtettél el minket!
– Hogyan felejthettelek volna el – intett királyi mozdulattal Anakin, mire a noghri felállt –, amikor te és a klántársaid számos alkalommal megmentettétek az életemet. És most eljöttem, hogy visszahívjalak titeket a szolgálatba.
– Ahogy… mások is – jegyezte meg az egyik Vén, és szégyenkezve mutatott a köztársasági delegációra. – A
Malaryush öröksége ő is… de te is, Lord Vader.
– Ezt a döntést nektek kell meghoznotok – tárta szét a karjait Anakin. Tudta, hogy a bennszülött-akcióról már eljutott a jelentés a Vének fülébe, így a szél mindenképpen neki kedvezett. Tudta, hogy a noghrik sosem árulnák el őt. A bothan már akkor elvesztette ezt a küldetést, amikor ő belépett a
Dukhába.
– Mi szabad világot, önrendelkezést és fejlett civilizációs értékeket ajánlunk – tért magához az új tárgyalópartner betoppanásából a bothan. – A Birodalom rabszolgákká silányít titeket, ahogy tette Darth Vader idejében!
– Én nem vagyok Vader – mosolyodott el udvarias kifejezést erőltetve az arcára Anakin. – Ahogy Leia Organa Solo sem volt az. Ti őriztetek engem gyermekkoromban, s én eljöttem, hogy ugyanilyen biztonságot nyújtsak nektek. Szabad világot, ahol letelepedhettek.
– A Waylandről nem kell elköltözni – figyelmeztette őket Tey’fel. – A vongformálás utóhatásait könnyedén visszafordítjuk. És azt se felejtsük el, amit Solo Főinkvizítor olyan nagy elánnal, ráadásul a nyilvánosságban bejelentett: ő maga gyilkolta meg Organa Solot, a
Malaryush-t!
– Kegyelemdöfés volt – felelte erre kissé elkomorodva Anakin. – Nem hagyhattam… szenvedni, ahogy egy fathiert sem hagyunk szenvedni, ha halálos sérülés éri. Ha a Köztársaság mellé álltok – emelte fel a kezét – ellenségekké válunk.
Ez a bejelentés – nevetséges módon – ismét megtette a hatását. A noghrik számára mindennél fontosabb, hagyománykövetelő dolog volt a Solo-klánhoz való feltétlen hűség. Annak ellenére, hogy rég megtanultak önállóan gondolkodni, még mindig éltek a tradícióik, amelyek most is megkötötték a kezüket. Ahhoz a logikus döntéshez, hogy mindkét felet visszautasítsák és függetlenek maradjanak, még el kellett volna telnie néhány évtizednek, vagy le kellett volna cserélődnie egy generációnak.
A Vének összedugták a fejüket, és félrevonultak tanácskozni. A döntésbe úgy tűnt, a klánvezéreket is belevonták. Azok a noghri önkéntesek, akik az elmúlt órák során Anakin mellett szolgáltak, már előrejelezték az ittlétét a Véneknek, de a noghrik sosem fogadtak el semmit addig tényként, amíg a saját szemükkel nem látták. A tanácskozás hamar véget ért, a vezetők visszaültek primitíven faragott trónszékeikbe.
Ekkor egy fiatalabbnak tűnő Vén lépett elő.
– Mubarakh vagyok a Hakh’khar klánból – vonyította. – És a Vének egyike, bár korom ellenére neveztek ki. Nagy megtiszteltetésemre szolgál bejelenteni, hogy csatlakozunk hozzád, Lord Vader..
Tey’fel és a kompániája tiltakozva felhördültek, de a noghrik hamar leintették őket. Anakin lassan a bothan felé pillantott.
– Úgy tűnik, ellenséges területre kerültek – közölte. – Talán bölcsen tennék, ha távoznának, mielőtt még… megváltoznak a szelek.
Persze tudta, hogy a Wayland nem maradhat az EGB világa, és a noghrikat ki kell telepíteni a bolygóról, de a részteleteket Kyron admirális stábjára és csillagrombolójára bízta. Miközben Mubarakh szertartásosan bemutatta neki a Véneket és a klánvezéreket név szerint, a köztársasági delegáció távozott. Anakin újabb félórát vesztegelt itt, mire a szertartásos bemutatkozás lezajlott, aztán ráparancsolt a noghrikra, hogy engedelmeskedjenek a leszálló egységeknek, és működjenek együtt a deportáló csapatokkal.
– Indulnom kell, méghozzá azonnal – fordult Cybil felé. – A Főkormányzó inszisztál, hogy maga is jöjjön velünk, parancsnok. Az Első Rend előkészített egységei és a főnöke csapatai már a Byss-nél várnak ránk.
Bármennyire is sietett, a téren álló sikló felé menetelve Anakin mégis megtorpant. Ismerős hang csendült fel valahol a közelben. Az Erőben semmi nyomát nem találta zavarnak, mégis úgy érezte, valami nem stimmel.
Aztán pillantásával elkapott egy másik madarat. Nem – állapította meg. Ugyanazt a madarat. Az apró teremtmény ott körözött a sikló fölött, de amikor Anakin észrevette, irányt váltott, és eliszkolt oldalra, egy nem messze álló, régi épület felé.
– Készítsék fel a csillagrombolómat a hiperűrugrásra – rendelkezett. – Hamarosan én is csatlakozom.
– Szüksége van kíséretre, főnök? – tárazta be a sugárvetőjét nagy elánnal Cybil.
– Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Azt hiszem, ez az út csak nekem való.
Azzal a csalódott nőt faképnél hagyva elindult az omladozó, csarnokszerű építmény felé. Közelebb érve már látszódtak a vongformálás jelei, de az alsó szint érdekes módon megmaradt eredeti állapotában. Anakin pillanatok alatt lerövidítette a távolságot, és felkaptatott a rövid márvány lépcsősoron.
Átlépett a bejáraton, és egy kör alakú, félhomályos csarnokban találta magát. Csak a körben, több sorban elhelyezett elektromos gyertyák adtak némi derengést a nyomasztó teremnek. Anakin felismerte, hogy egy sírboltban áll. Középen alacsony talapzat állt, amin most a madár üldögélt, intelligens, szigorú szemekkel figyelve a közeledő Főinkvizítort.
Ahogy Anakin valamilyen mély indíttatásból kinyúlt felé, elrugaszkodott, és kirepült az egyik tetőrésen át. A következő pillanatban a talapzat felvillant, és éles, kékes holoképet vetített ki Anakin elé. A villogó, felnagyított alak lepillantott, majd mély hangon így szólt:
– Üdvönéked, fiatal barátom.
…
– Ren – mondta Anakin. – Nem akartad, hogy visszanyomozhassam az adást. Nem akarod, hogy tudjam, hol bujkálsz.
– Vannak… ügynökeim ott – vakarta meg lapátfülét a gungan, amitől olyan hang csendült fel, mintha csontot reszelnének. – A Waylanden, ha esetleg felbukkannál. Ahogy sejtem, a káosznak is voltak.
– A madár. Szép mutatvány.
– Talán egy napon megmutatom nekednek. De ne gondold, hogy egyszerű vásári trükk volt! Az Erőnek vannak olyan… mutációi, amiket még te sem értesz. – Ren képe megremegett. – A lelked… háborog. Türelmetlenség. Történik valami.
– A konfrontáció közeleg, öreg mentorom – bólintott Anakin. – Befejezem, amit elkezdtél.
– Valóban? – Ren szemei elkerekedtek, majd sárgán megvillantak. – Nagyszerű hír. Erre képeztelek ki. Ezért élsz.
– Van egy olyan érzésem, hogy az egész Myrkr-misszió a te ötleted volt – pillantott fel ajkain halvány mosoly árnyékával Anakin. – Te rendezted meg, hogy a Solo-testvérek összegyűljenek… és felhasználhasd őket.
– Min változtat az, ha én voltam? A sorsod kőbe van vésve, Anakin. Azt még én sem tudnám megváltoztatni. És úgy tűnik, eljött az idő, hogy beteljesítsd. A látomásaim… a terveim a végükhöz közelednek. Vannak… kincsek ott, ahová mész. Olyan kincsek, amik egyesíthetik a galaxist a Csillagok Királynője ellen. Meg kell találnotok őket… és közös erővel véget vetni ennek a tébolynak egyszer s mindenkorra. Végre ismét… egyensúly lesz.
– Miféle kincsek?
– Kapuk, filmek. Bizonyítékok. Matéria, ami meggyőzi a hitetleneket a fenyegetés valóságosságáról. - Hirtelen kiment a képből, de néhány másodperc múlva visszatért. - Van egy… változás az Erőben - dünnyögte. - Te is érzed?
– Igen. Egyszerre fog megtörténni… számos változás.
– Ezek az univerzum törvényei – bölcselkedett Ren. – Amelyekhez vissza is térhetünk, mihelyt vége a Káosznak.
– Biztos vagy benne, hogy vége lesz?
– Ő az utolsó – bizonygatta a gungan. – Abeloth. Nincsen másik.
– És mi történik utána?
Ren számító tekintettel nézett le egykori tanítványára.
– Akkor arra fordítjuk a figyelmünket, hogy meggyógyítsuk a galaxist. Hogy beiktassuk a mi vezérelvünket. Te vagy a legfontosabb szövetségesem, Anakin Solo. Az utolsó, s egyben első sikeres művem. Mert te leszel az, aki levágja a Káoszt.
– A mester mércéje a tanítvány – vágott vissza Anakin. – Nyers, kemény mentor voltál… ahogy kellett. És amikor egyenrangú felekként vezetünk majd, a hálám nem marad el.
– Már most egyenrangúak vagyunk, fiam.
– Meglehet – felelte Anakin kissé kétértelműen. Sejtette, hogy a kettejük harcából, ha sor kerülne rá, nem a gungan kerülne ki győztesen. Már nem.
– Egyvalamire emlékezz – hajolt előre a felnagyított gungan holoalakja. – Az Erő jól fog szolgálni téged, de csak akkor, ha az elkötelezettséged nem inog meg. Te és a kortársaid az eddigi legnagyobb fenyegetéssel néztek szembe – és ha elbuktok, maga a valóság szövete visszhangozza majd a kudarcotokat.
– Nem fogok elbukni, Ren. Elvégzem a feladatot, amire neveltél.
– Ezt én jól tudom – bólintott a gungan. – De hamarosan olyan titkokba is be kell avassalak, amik veszélyeztethetik a későbbi vezetői pozíciódat. Néhány dologról nem tudsz.
– Számos dologról nem tudok. Nem számít.
– Amikor visszajösz, átadok neked mindent a terveimmel kapcsolatban, a többi valóságról… és a hozzád hasonlókról.
– Hol talállak meg?
– A Katedrális droidjai majd továbbítják az üzeneteidet – a gungan hirtelen elmosolyodott. – Most menj. Mentsd meg a barátaidat, ahogy a Myrkr-en tetted.
Anakin Solo meghajolt a mentora előtt, a mutáns teremtmény előtt, akinek az életét – és valószínűsíthetően – egykori feltételezett halálát köszönhette, majd lobogó köpennyel sarkon fordult, és kisietett a kriptából.