|
Post by Lord Brodrig on May 1, 2014 19:17:44 GMT 1
A Corporate Szektor főbolygóján terül szét Mondder metropolisza: Palpatine császár rémuralma alatt itt székelt a Tingel-kart felügyelő birodalmi képviselet. A híres városban voltak a legkülönfélébb vállalatok és kereskedelmi társaságok központjai, s az Etti IV volt a szektor gazdasági csomópontja. A Harmadik Birodalom uralma alatt a bolygó továbbra is kiélvezheti ezt a címet, ugyanis a Ziosti főváros inkább volt a politikai elit gyülekezőhelye, mint kereskedelmi központ.
|
|
|
Etti IV
Jul 28, 2014 17:46:54 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 28, 2014 17:46:54 GMT 1
Mondder városa felett még a szokásosnál is sűrűbb lett a forgalom - már ha egyáltalán lehetséges egy galaktikus jogú városban meghaladni az alapzsúfoltságot, ahol az univerzum legnagyobb vállalatai mind fenntartottak egy-egy székhelyet, nem beszélve a jelen levő szerencsejáték-bizniszről, továbbá az elmaradhatatlan alvilági szervezetek, mint például a Fekete Nap jelenlétéről. Bár közigazgatásilag az Etti IV sosem tartozott egyetlen állam fennhatósága alá sem, az itteni biztonsági erők java részét a Harmadik Birodalom szolgáltatta. A rossz hírű államalakulat felbukkanása óta számos konzorcium és cég hagyta el a bolygót, fenyegetve érezve magát a Harmadik Birodalom kíváncsi politikája miatt. A Lordok Tanácsának ennek ellenére nem volt beleszólása az itteni gazdasági mozgalmak irányításába, hiszen azok nem érintették a Birodalom belső üzleti világát.
Az utcákon a galaxisnak szinte minden ismert fajából fordultak meg élőlények, ideértve az elterjedt twi'lek népet, az embereket, a csőrös H'nemthe fajt, rodiai, malastare-i, dug, gotal népeket, továbbá a huttokat és egyéb szokatlan formájú egyedeket. A bolygón számos muun is felbukkant, ami arról tanúskodott, hogy az előkelő, dúsgazdag muuninlisti nép - a galaxis üzleti világának élharcosai - is jelen voltak a bolygón, ami egyértelműen utalt a hely fontosságára.
A városközpont legnépesebb terét zsúfolásig töltötték a különböző siklók és apróbb cirkálók. Ezek a hajók azonban nem a Birodalom védelmi erejét képviselték. A nagy sajtóvisszhangot kapott találkozó alkalmából a galakikus gazdasági elit tagjai szinte mind részt akartak venni a pénzügyi élet eme forradalmi pillanatában, tekintve, hogy az Intergalaktikus Monetáris Unió megalakulása mindenki számára tiszta profittal kecsegtetett.
A Galactica Torony előtti mozgójárdákat zsúfolásig töltötték a galaxis különféle zugaiból érkező látogatók, üzletemberek és brókerek, az alvilág urai és parancsolói, a legbefolyásosabb üzletemberek, akik gazdasági hatalmuktól fogva valamilyen formában hatással voltak a galaktikus politikára. Az égbeszökő épület előtti járdát azonban szorosan őrizték, ide nem léphetett be akárki. A mesterséges ösvényt a város alapítóinak emlékszobrai szegélyezték. Egyikük fején csuklya volt, beesett, lapos muun orcáján rideg tekintet uralkodott. Snarla nyomban felismerte az illetőt, azonban nem volt ideje bámészkodni, ugyanis az Ottega rendszer szenátora sietett felé.
- Shan igazgató asszony! - sietett hozzá Tal Crisis, aki csupán az első mandátumánál tartott a Szenátusban. - Köszöntöm önt ezen a csodás napon!
- Örülök, hogy látom, szenátor - mosolygott Snarla. Szürke hajfürtjeibe fehér szálak vegyültek, s arca ráncos volt ugyan, de szépsége még így is páratlannak számított. Hajkoronáját ékesítő díszes fejdíszt, egyrészes, szolídzöld tunikát viselt, s a köpenyt széles övvel összefogva hordta. Magas gallérja úgy tartotta a fejét, mintha ő lenne a galaxis királynője. - Reméltem, hogy eljön.
- Mi sem természetesebb - bólintott Crisis, miközben a Galactica Torony bejárata felé sétáltak. Snarla társaságához tartozott egy muun férfi, nevezetesen Grekk Damask, a helyettes igazgató, továbbá a személyi titkára, egy Aram Cheral névre hallgató ember férfi, valamint a találkozó egyik szervezője, a hosszú orrú Gnorl, aki a kubaz fajt képviselte. Gnorl egyfajta titkos személyi testőrként és hírszerzőként is szolgált Snarla kíséretében, aki semmit sem szeretett a véletlenre hagyni.
- Ön az egyik legnagyobb támogatóm, igazgató asszony - folytatta Crisis. - Hadd legyek most én az öné. A Szövetség képviseletében teljes támogatásomat tudhatja a magáénak, amennyiben...
- Bökje ki, szenátor. Bármire hajlandó vagyok, hogy összehozhassam ezt az Uniót.
- Nos, meg kell igérnie nekem, Shan igazgató, hogy ha helyhez segítem önöket a Szenátusban, én képviselhetem majd az Unió érdekeit. Az egyezség nekem is ugyanolyan fontos, mint önnek. Kölcsönösen szükségünk van egymás támogatására. A célunk ugyanaz.
- A ravaszsága lenyűgöző, szenátor. Sokkal többre vihetné. - Snarla egyenesen kiérezte Crisis lelkéből a vad mohóságot, és a fennkölt önteltséget. Mélységesen megvetette őt ezért - a feljebbjutásról szőtt álmai kizökkenthették éberségéből. Véleményét azonban nem hangoztatta. Szüksége volt a férfire ahhoz, hogy az Unió létjogosultságot kapjon, de csupán eszközként tekintett rá. Fegyverként, amit bevet, amit majd, ha elvégezte amire ítéltetett, elvet. Egyelőre azonban minden a tervei szerint alakult. - Megegyeztünk - bólintott végül. - Tudom, hogy az ön kezében az Unió tökéletes biztonságban lesz. Szerencse, hogy az Erő szele az utamba fújta önt.
- Úgyszintén, asszonyom. Amint kineveztem az Ottega rendszer élére az utódomat, állok a rendelkezésére.
- Még most nyújtsa be a lemondását - figyelmeztette Snarla. - Nem tűnhet úgy, hogy egy másik székért cserébe hagyja ott a népét. Éppen ezért jobb, ha többé nem látnak együtt minket. Mostantól csakis én keresem önt, szenátor. Ne feledje, ha kitudódik a kettőnk együttműködése, lőttek az Uniónak. A Szövetség új törvényei szigorúan tiltják a protekciós előrelépést.
- Rendben van, Shan asszony. Akkor hát odabent találkozunk - azzal Crisis fejet hajtott, biccentett, majd elsietett. Snarla bosszúsan bámult utána.
- Bolond - mormogta.
- Valóban hasznát vehetjük? - kérdezte Damask, aki időközben az igazgató asszony mellé szegődött.
- Nincs más választásunk. De ezt majd máskor vitatjuk meg, ugyanis ott jön Argente! - Az Iparvállalati Szövetség igazgatója épp ekkor pillantotta meg a közeledő Damask-Shan csoportot. Társaságát faképnél hagyva megszaporázta lépteit, s néhány másodperc leforgása alatt Snarláék felé robogott. Joviális mosolya úgy virított az arcán, mintha a koorivari éppen az áldozatát készülne elfogyasztani.
- Felip! - köszöntötte Snarla a férfit.
- Igazgató asszony! Örülök, hogy találkozunk még a tárgyalás előtt. Néhány órával ezelőtt megbeszélést folytattam a Lordok Tanácsával. A Harmadik Birodalom aláírta az egyesülést, továbbá az állam pénzügyi forgalmának egy részét az Unió szervezeteire bízták. Örömmel jelentem tehát, megvan az első ügyfelünk.
- Remek munkát végzett, Felip! - hajtott fejet Snarla. - A találkozó után jómagam is ellátogatok a Coruscantra, amennyiben Organa Solo irodája válaszol a megkeresésünkre. Leia bizonyosan belemegy, hogy támogatást fogadjanak el tőlünk. Ez a megállapodás valóban csak az előnyére válik mindenkinek - tette hozzá, féloldalasan a férfi felé fordulva.
- Az ön zseniális ötlete volt, Snarla - bólintott Argente. - Viszont most arra kell koncentrálnunk, hogy az alvilágot távol tartsuk a megállapodástól. Hiszen bizonyára ők is szeretnének kapni egy részt a tortából. Bár még a megkeresésük nem érkezett el hozzánk...
- A bűnbandák majd akkor keresnek meg minket, ha minden alapot lefektettünk. Biztosra fognak menni. De ne aggódjon, igazgató úr. A Komisszió most a saját belső ügyeivel bajlódik. Egyelőre nem kell tartanunk a gengszterektől, de mindent a maga idejében - azt már nem tette hozzá, hogy a Komisszió belső gondjairól ő maga gondoskodott. - Most ne az üzletről vitatkozzunk, barátom. Fontos ügyek várnak ránk odabent. A megegyezés után mindhármukat várom az irodámba!
- Rendben van, asszonyom. Kellemes időtöltést, ó, és - fordult Damask felé -, ne aggódjon, Grekk. Eljött az idő, amikor a családja ismét manipulálhatja a galaxist. Újból feltör a Bankár Klán emléke, fiam - azzal elsietett.
Snarla Shan intett a társainak, hogy kövessék a Damask-Shan csoport privát felvonójához. Életének nyolc éztizede alatt sosem érezte magát ennyire fiatalnak, mint ezekben a percekben. Kissé visszagondolva eddigi életpályájára, mérhetetlenül örült annak, hogy jóformán senki sem emlékezett a Shan névre. A Jedik alkonyakor már a tudásuk java része elveszett, a Birodalom pedig eltüntette a feljegyzéseiket. Snarla Shan személyesen is tett róla, hogy a származásáról tanúskodó iratok sose kerülhessenek elő. Ő ugyanis Bastila Shan és Revan leszármazottja volt.
A két híres Jedi valaha megmentette a galaxist a pusztulástól. Snarla sosem jutott volna el ilyen messzire az ő nevük árnyékából. Fiatalkorában határozta el, hogy őt ne a felmenői, hanem saját maga miatt ismerjék. Most pedig ő a galaxis egyik legbefolyásosabb üzletembere, méghozzá a saját erejéből. Remélte, hogy sosem fog meghalni, bár még messze járt a céltól.
- Gnorl! - hajolt a kubaz füléhez. - Értesítsd a coruscanti Komissziót, hogy ne lépjenek semmit. Néhány napfordulta után elintézem, hogy nekik is szakadjon valami. Ha fenyegetőznek, Vas'in mondja meg nekik, hogy én magam fogok villámlátogatást tenni a birodalmukban.
- Ha ez sem válik be? Már nagyon türelmetlenek. Legszivesebben levegőre röpítenék ezt az egész kócerájt.
- Sosem felejtik el, mi történt, amikor legutóbb jelentem meg személyesen, engedelmeskedni fognak - ekkor a lift megtorpant, s a társaság kilépett a díszes folyosóra. Snarla megpillantotta a felé siető Aldamát, aki a másik nő volt a négy alapító tag közül. Összeszedte minden erejét, s üdvözölte a társát. Bár ő maga gondoskodott róla, hogy az értekezlet ne tartson sokáig, volt egy olyan megérzése, hogy így is el fog húzódni a dolog. Belépett a saját páholyába, aztán bejelentette, hogy a találkozó kezdetét veszi.
|
|
|
Etti IV
Aug 25, 2015 13:00:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 25, 2015 13:00:23 GMT 1
A CSA vállalatvezetői úgy ültek ott a hatalmas, ébenfekete asztal másik oldalán, mint valamiféle fennkölt, vallási bíróság, amely színe elé csak egyházuk legtiszteletreméltóbb tagjai járulhatnak.
Pedig valójában sokkal kevesebb hatalmuk van, mint korábban, gondolta az asztal másik oldalán magabiztos, udvarias mosollyal helyet foglaló Drikl Lecersen. A CSA ma már csak névleg viselte a „Corporate Szektor Hatósága” nevet, hiszen az állami vezetés és a hivatalok mind a Screbin – adminisztráció és az SS EGB-re felesküdött tagjai kezében voltak, ugyanúgy, ahogyan korábban Lord Brodrig, a Vezér hívei kezében. És mégis, ennek ellenére a Corporate-szektor vállalatvezetői ha hivatalosan nem is, gyakorlatban a mai napig ítéletet mondhattak élet és halál felett – áruszállítások, vállalati tranzakciók, megrendelések formájában. A szektor trösztjei évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül igazgatták afféle magánbirodalomként a galaxis ezen sarkát, és még akkor is sikerült megtartaniuk fontos érdekeltségeik nagy részét, amikor Brodrig és hívei a saját kezükbe ragadták a politikai és katonai hatalmat, a Hatóság önvédelmi és rendőri erőit a Világok Szövetsége, majd Világbirodalom, végül Harmadik Birodalom hadseregévé gyúrva.
Az EGB-nek azonban ennél is többre volt szüksége. Támogatókra, az új vezetéshez húzó, lekötelezett gazdasági szereplőkre, olyanokra, akik teljes mellszélességgel kiállnak az Új Rend mellett...
De legalábbis mellettem, fejezte be a gondolatot Lecersen, miközben még egyszer végignézett az alakokon. Elégedetten konstatálta, hogy bár a Corporate-szektor az egyik legkevertebb, leginkább fajgazdag vidéke volt a galaxisnak, a vezetőségben kizárólag humánok ültek. Olyan, kívülről névtelen, de a színfalak mögött nagyon is befolyásos kereskedő és iparos famíliák leszármazottai, akik gazdagságban és történelemben a tapani és senexi nemesi házakkal versenyezhettek – volna, ha ez bármikor is szándékukban állt volna a történelemben. De ők megelégedtek részvényeik gyarapításával, szektoruk igazgatásával, és unokatestvéreik kiházasításával, fondorlatos megoldásokkal biztosítva nyugalmukat akár még olyan nagy hatalmaktól is, mint Palpatine Galaktikus Birodalma, vagy akár a Yuuzhan Vong. (ámbár Lecersen őszintén kíváncsi volt arra, hogy utóbbit hogyan a fenébe érték el – a Corporate-szektort teljesen elkerülte a Yuuzhan Vong a nagy invázió idején, annak ellenére, hogy még közelebb esett a bevonulási útvonalukhoz, mint maga a Maradvány. Egyes pletykák szerint a vállalatok rabszolgákkal, információkkal, hipertéri navigációs adatokkal és még sok minden mással fizettek az extragalaktikus hódítóknak nyugalmukért. Olyan hangok is voltak, melyek szerint a Békebrigád annak idején a Hutt űr lakóinak felfegyverzésével, de a Corporate-szektor pénzéből jött létre, erre azonban Lecersen egyelőre nem talált bizonyítékot. Milyen kár, gondolta, nagyban megkönnyítené némi kompromittáló információ ezt a beszélgetést.)
- Megtisztel minket a látogatásával, moff úr. – hajolt közelebb az igazgatótanács feje, a Főigazgató. A Hatósági igazgatótanácsának tagjai ritkán vettek részt személyes megbeszéléseken, és akkor is címeket használtak saját neveik helyett – no nem mintha Lecersen ne lett volna tökéletesen tisztában az utóbbiakkal is, de az udvariasság úgy követelte meg, hogy tekintsen el tőlük.
- Enyém a megtiszteltetés, Főigazgató. – biccentett.
- Értékeljük az erőfeszítéseit a szektor régi központjainak visszahelyezése kapcsán. – vette át a szót a Pénzügyi Igazgató. – De az eddigi általános üzleti feltételeken lehetőség szerint nem kívánunk változtatni. A Brodrig Vezérrel kötött megállapodás feltételeit tekintjük érvényesnek mind adózási, mind áruforgalmi kérdésekben.
- Nem is célom a megállapodás újratárgyalása - hazudta Lecersen. A Corporate vállalaturai nem kedvelték az Erőt – talán pont azért, gondolta a moff, mert ők sem bírtak vele -, egyéb hazugságvizsgáló eszköz pedig (legalábbis remélhetőleg) nem állt rendelkezésükre.
- Akkor minek köszönhetjük a látogatását? – kérdezte az Operatív Igazgató.
- Baráti tanácsot szeretnék adni Önöknek, ha úgy tetszik, figyelmeztetést. – hajolt közelebb Lecersen. – Információim vannak arról, hogy egy érdekcsoport a maguk érdekeltségei ellen tör.
- És kik lennének azok? – kérdezte a Stratégiai Aligazgató.
- A cosraiak konszernje. – Lecersen elégedetten konstatálta, hogy a szemben ülők ha alig észrevehetően is, de összerezzentek. A Cosrai Iparvállalat már akkor olyan nagy pénzeket mozgatott, mint a CSA, amikor még csak a Konföderáció gazdaságát hálózta be, magának a Cosrának a létezéséről és pontos helyéről pedig csak alig néhányan tudtak a befolyásosak közül. Azóta pedig az EGB első számú állami trösztjévé lépett elő.
- Igazán? – vonta fel a szemöldökét a Vezérigazgató. – És Önnek, kedves moff úr, ugyan mi érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt a hírt megossza velünk? Végtére is a barátairól, üzletfeleiről, feljebbvalóiról van szó, ha úgy tetszik.
- Ugyanazt a Birodalmat, ugyanazt a Főmarsallt és Vezérkarát szolgálom, mint maguk, vagy a cosraiak, valóban. – biccentett Lecersen. – De a Főmarsall sosem mondta, hogy gátat kell szabni a piaci versenynek. Ha így lenne, most nem én ülnék itt magukkal szemben, hanem Ulrich Ivor igazgató, egy szakasz rohamosztagossal a háta mögött.
- Alábecsüli a képességeinket, moff úr. – biccentett a Marketing Aligazgató.
- Vagy Önök a cosraiakét. – viszonozta a mozdulatot Lecersen. – Ráadásul megbízható információim vannak arról, hogy összeálltak ezügyben az IMU-val.
Ez már valamivel nagyobb zajt váltott ki az asztal túlsó oldalán. Az Intergalaktikus Monetáris Unió egy független finanszírozó konglomerátum volt, amely számos állam területén végzett hitelező és befektetési tevékenységet, mégis ezer szállal kötődött a Corporate-szektorhoz – kihasználva azokat a jogosultságokat és kedvezményeket, amelyeket eredetileg a CSA vállalatai számára találtak ki, Brodrig-adminisztráció azonban kiterjesztette őket az IMU-ra is, így érthetően nem voltak túl szívélyes viszonyban a vállalaturakkal.
- Az IMU sosem vetemedne arra, hogy nyíltan az érdekeink ellen forduljon. – krákogta a Pénzügyi Vezető. – Nem merik...
- Egyedül nem. De a Cosrai Iparvállalattal szövetkezve már igen. – legyintett Lecersen. – A soron következő kötvénykibocsátási aukciójukon rá akarnak ígérni a szokásos partnereik ajánlatára, és ezzel párhuzamosan meg akarják zsarolni a kis- és középtulajdonosokat is a szektorban, hogy adják el az opciós részvénycsomagjaikat nekik. Aztán a IMU az egészet nyomott áron a cosraiak kezére juttatja, ők pedig átveszik itt az irányítást.
- Ez hatalmas forrásigényű átvétel lenne, lehetetlenség megcsinálni az IMU jelenlegi eszközeivel... - rázta a fejét a Stratégiai Aligazgató.
- Akkor nem, ha a cosraiak előre hiteleznek az IMU felé. – jegyezte meg a Pénzügyi Igazgató, Lecersen pedig egyetértően bólintott.
- Pontosan erről van szó, Igazgató úr. – biccentett a moff. – Lemondhatják az aukciót, de akkor leáll a gazdaság. Screbin pedig nem fog beavatkozni, ha utasításba kapja a Cosráról.
- Azt nem tehetjük meg. – biccentett a Főigazgató. A Corporate – szektor vállalatai bonyolult csatornákon keresztül tulajdonképpen egymáson át forgatták a pénzeket, a nagybankok kiiktatásával folyamatosan növelve a pénzmennyiséget és ellenőrzés alatt tartva az árakat. A kisebb beszállítókkal kötött barter- és tulajdonrész-szerződések biztosították a kölcsönös elkötelezettséget. A Corporate pénzügyi forgalmának kilenctizede mindig is a Corporate-n belül forgott, és évszázadok óta senkinek nem jutott eszébe betörni a piacra. Az IMU-nak mégis sikerült, a cosraiak gazdasági ereje pedig alapjaiban változtathatta volna meg az erőviszonyokat.
- Volna egy javaslatom. – jegyezte meg halkabban Lecersen, mint eddig.
Az igazgatók bólintottak.
- Véletlenül úgy alakult, hogy van egy hozzám kötődő gazdasági érdekcsoport, amelyik független a cosraiaktól. – folytatta előre hajolva Lecersen – Létrehoztunk egy pénzügyi alapot, a Perem Holdingot. A Holding kész vételi ajánlatot tenni a cosraiak licitjén felül a következő kibocsátásra, és felvásárolni a kötvényeket, valamint ugyanezt megtenni azoknál a kistulajdonosoknál is, akiket a részvények miatt a cosraiak megkeresnek.
- Véletlenül így alakult, milyen szerencse. – jegyezte meg a Főigazgató. – És honnan van Önnek erre pénze, moff uram?
- Önök bizonyára jobban ismerik a befektetéseimet, mint saját magam. – mosolyodott el Lecersen. – Jól tudják, hogy mindig is kiterjedt... portfólióval rendelkeztem. A Holdingot pedig egyéb forrásokból is finanszírozzuk majd. Természetesen rá kell licitálnunk a cosraiak ajánlatára, így nyilván az Önök részéről is szükséges némi hozzájárulás az alaptőke mellett. A tranzakciók végén pedig természetesen az eredeti áron visszajuttatjuk a megfelelő tulajdonosoknak a kötvényeket és értékpapírokat, ahogyan ez Önöknek a legjobban megfelel.
- Leköthetünk a Holding részére áruszállításokat. – jegyezte meg az Operatív Igazgató. – Ezzel fedezhetik a különbözetet. Számos kisebb galaktikus bank a szektoron kívül örömmel befogadja a váltóinkat.
- Ebben biztos vagyok. – biccentett Lecersen.
- Még mindig talány számomra, hogy miért segít nekünk, moff úr. – jegyezte meg a Főigazgató.
- Az egészséges szabad versenyért, és a Corporate-szektor megfelelő mértékű önállóságáért, természetesen. – mosolyodott el Lecersen. – Arra az esetre, ha hosszabb távon... itt kellene tartózkodnom, bizonyos akarok lenni benne, hogy megfelelőek a... partnerkapcsolataink.
- Ah, értem. – mosolyodott el finoman a CSA első igazgatója. – Hát persze. A könyvelőink keresni fogják az Ön könyvelőit.
Egy triaani szolga lépett be az ajtón és mindenkinek fűszeres kesselit töltött.
- A Perem Holdingra, uraim! – emelte fel a poharát Lecersen. – És arra, hogy túljárjunk a cosraiak eszén!
- A Perem Holdingra! – visszhangozták az igazgatók, Lecersen pedig elégedetten kortyolt egyet a pohárból. Már csak arra van szükség, gondolta, hogy Il-Raz is sikerrel járjon...
|
|
|
Etti IV
Aug 26, 2015 17:04:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2015 17:04:26 GMT 1
A Corporate Vállalati Hatóság következő, sebtiben összehívott vállalatvezetői ülése már korántsem zajlott olyan jó hangulatban, mint az előző. A vállalatvezetőkkel szemben álló Drikl Lecersen, aki ezúttal még csak széket sem kapott, azonban ugyanolyan joviálisan mosolygott, oldalán két öltönyös alakkal, akikről a vak is megállapíthatta, hogy ruhájuk alatt különféle fegyverek garmadáját viselő személyi testőrök.
- Ez bizonyára csak valami nagyon, nagyon ízléstelen vicc... - jelentette ki a Főigazgató ridegen. - A könyvelőink tájékoztatása szerint a maga holdingja elmulasztotta megkötni a kötvények és részvények átadására vonatkozó második szerződést a vagyonkezelő alapunkkal az aukciót követően.
- Sajnálatos, de így van. - mosolyodott el Lecersen, és egy halom adatkártyát tett az asztalra. - Kötöttünk azonban más üzleteket. Örömmel tájékoztatom magukat, hogy a Perem Holding a kiegészítő tranzakciókkal 51%-os többségi részesedést szerzett a következő urak vállalataiban...
Lecersen felemelte a kezét, mire rohamosztagosok rontottak be a terembe. A moff kinyújtott kezével az igazgatótanács néhány tagjára mutatott.
- Brews... Hoower... Vanderbiesen... Jaunth... Swarowsky...
A Főigazgató, akinek a neve nem hangzott el, dühösen az asztalra csapott, de a rohamosztagosok rá irányuló sugárvetőivel szemben végül lehalkította a hangját.
- Mit művel??
- Természetesen leváltom a Perem Holding tulajdonosi körébe eső vállalatok ügyvezetőit. - mosolyodott el Lecersen. - Ahogyan az egy tisztességes átadás-átvételnél szokás. Ne aggódjon, igazgató úr, hamarosan a Holding intézkedik új ügyvezetők kinevezéséről és a tanácstagok pótlásáról...
- Nem fogunk együttműködni magával és a barátaival, moff úr... - sziszegte a Főigazgató. - Meg fog állni a szektor, majd meglátja, se élelem, se ipar, se semmi...
- És ebben az esetben elsőnek maga megy csődbe, kedves Villare úr, és a maga vállalatcsoportját fogja lefoglalni a Főszektor kormányzósága, Ön pedig az Ismeretlen Vidéken gyakorolhatja tovább menedzseri tapasztalatait egy büntetőtábor sóbánya-brigádjának a műszakvezető-helyetteseként. - mosolyodott el ismét Lecersen. - De csak ha törvénytelenséget követ el, természetesen. Ha tisztességesen fenntartjuk az eddig megszokott üzletmenetet, ahogyan eddig is, akkor sem az Önök profitja, sem a fizetése nem csökken. Sőt, ki tudja, hosszú távon még növekedhet is.
A Főigazgató ezen jól láthatóan elgondolkozott.
- Megtarthatjuk a jelenlegi piacfelosztást?
- Természetesen, feltéve, hogy a mostantól a Holding érdekkörébe tartozó vállalatok sem esnek ki az ellátási láncból. - biccentett Lecersen. - És ha figyeli a híreket, akkor látta, mekkorát bukott az IMU. Tartottam a szavam, bizonyos szempontból...
- Bizonyos szempontból. - nyelt egyet a Főigazgató a kollégáival távozó rohamosztagosok után nézve. Ő maga is tudott számolni. Lecersen a kilenc vállalatból ötöt átvett, tehát a tanácsban is többsége lesz. De már nem tehetett semmit. - Nekik nem lesz bajuk?
- Nem mintha érdekelné magát. - vihogott fel Lecersen. - Nem lesz, ne aggódjon. A Polneye tapasztalt civil szakértőket kért egy új projekthez. Találunk nekik feladatot, még ha kissé messze is innen.
- Maga egy igazán gáláns alak... - morogta a Főigazgató.
- Részemről a szerencse. - hajtotta meg magát Lecersen, és testőreivel együtt elvonult. Most már csak üzennie kellett Il-Raznak, hogy itt az ideje találkozniuk.
|
|