|
Rbollea
Apr 17, 2014 16:41:20 GMT 1
Post by Enz on Apr 17, 2014 16:41:20 GMT 1
Rbollea a Hapan Csillagköd egyik belső bolygója, amelyet Yavin előtt 15 ezer évvel fedeztek fel, benépesítése pedig évezredekkel ezután kezdődött meg. A nagy kiterjedésű alföldek által borított bolygón több ezer virágfajta volt őshonos, így az ideérkező telepesek is hamar kerteket kezdtek építeni, majd az ezekből kinyert és feldolgozott termékeket exportálták. A leghíresebbé a rbolleai sziromolaj vált, amelyet az egész Konzorcium területén széles körben használtak, míg a határain túl luxuscikként jutott ki. A bolygón elég hamar nagybirtokosok kezébe koncentrálódott a földtulajdon, a régebbi birtokosok pedig bérmunkásként vagy a feldolgozóiparban találtak munkát. Rbollea a nagy bevételek ellenére megmaradt álmos agrivilágnak, legnagyobb települése is alig százhúszezer lakost számlál.
|
|
|
Rbollea
Apr 17, 2014 19:02:35 GMT 1
Post by Enz on Apr 17, 2014 19:02:35 GMT 1
Tylger saját villájának egyik szobájában várta a lányok hamarosan történő érkezését. Bár még akadtak elintézendő dolgai Ord Mantellen, még így is másfél nappal korábban érkezett meg, mint ők, hiszen ő jöhetett a leggyorsabb útvonalakon is. A lázadók területein már kicsit neccesebb volt az átkelés, habár eddigi kettős játéka eddig igencsak kifizetődő volt. Felkészületlennek senki sem nevezhette, hiszen már több tervet is készített a továbbiakra nézve: minden csak a most magát Flannek nevező lányon és hozzáállásán múlt. Azóta ilyen volt, hogy szegényes fizetésért elkezdett dolgozni az egyik nemesi nagybirtokon a vámügyek intézésére. Egyszerű vámtisztből érte el, hogy most már a Palota, és ha minden jól megy, hamarosan a Konzorcium pénzügyeit kezelheti. Flan szerepe a továbbiakban mellékes volt, bár alapjában véve határozta meg a stratégiáját. Ha sikerül meggyőznie és felhasználnia, hamarosan összeomlanak a lázadók. Ha nem, hát hagyja nekik, hogy összezúzzák a királynőt. A sitheknek sem volt végtelen erőforrásuk, most pedig, hogy ultimátumot küldtek a Szövetségnek, háborúztak Rochénél és Ossusnál, egy újabb hapan front ellátása lehetetlennek tűnt. Kezébe vette egyik adattábláját, és a szoba ablakához ment: ősi nemesi háza és földjei egy félszigeten terültek el, amelyen azonban szerencsétlenségére a kavicsokon kívül más nem igen termett meg. Odalent gondnoka dolgozott lelkiismeretesen, és azt el kellett ismernie, hogy mióta a családjukat szolgálta, egyetlen kavicsot sem emeltek el illetéktelen kezek. A kövekkel játszó végtelen tenger mindig lenyűgözte, főleg miután tudta, hogy ők itt a kavicsok: még a legjobbak is csupán semmik maradnak a nagy egészhez képest. És vajon az a kő, amely milliárdnyi egyébnek parancsolt, képes lenne-e odébb tolni a tengert? Számításaira pillantott és hamar elmerült a számok világában. - Nagyuram - kopogtattak halkan az ajtón némileg később, és a gondnoka fojtott hangját lehetett hallani. - Vendégei vannak. Két lány. Elküldjem őket? - Épp ellenkezőleg - felelte, letéve a kezében tartott adattáblát. - Fogadom őket itt. Gyorsan végigpillantott a ruházatán, majd a szobában lévő dolgozóasztalához sétált, és amellett állt meg. Az ablak közelében lévő díszesen faragott fa asztal teljesen illeszkedett a hapan nemesség által közkedvelt stílusban, ami ugyan önállóan fejlődött, de magán viselte a külső behatásokat, a más nemesi házak révén a birodalmi empire-stílus és az egy időben népszerűvé válok Új Köztársaság revivalista motívumai is nyomot hagytak rajta. Amikor kinyílt az ajtó, Tylger ezen eszmefuttatását agyából kiszorítva máris felvette a megfelelő tárgyalópózt. A két lány közül előbb Flan lépett be, majd Vira követte nem sokkal lemaradva. Ahogy gondnoka szavaiból kiderült, a férfi most nem volt velük, amit nem is feltétlenül bánt, bár így nehéz lesz megtalálni, ha esetleg a hallgatására van szükség. A kreditek elhallgattattak valakit egy időre, de a sugárnyalábok tartósabbak voltak. - Üdvözletem, hölgyeim - köszöntötte őket illően. - Ahogy látom épségben megérkeztek, aminek felettébb örülök. - Végülis valamit meg kéne csinálnunk, nem? - szegezte neki a kérdést a szőke lány mindenféle előzmény nélkül, Tylger szája széle pedig alig észrevehetően felfelé görbült. - Persze - bólintott titokzatosan, majd kérdést tett fel, mintha csak vizsgáztatni akarná a másikat. - Mondd csak Flan, mit tudsz a nagy hapan házakról? - Eleget hogy a lehető legrövidebb ideig legyek akármelyikkel érintkezésben - felelte türelmetlenül a lány. - Ó, egek, szörnyű lehet a hírük odakint - engedett meg egy gúnyos félmosolyt magának Tylger, majd sokatmondóan folytatta. - Szülőgyilkosságok, eltűnt és kitaszított örökösök, akik aztán úgy élnek meg, ahogy tudnak... Hát nem mesteri történetszövő az élet? - Biztos... - fonta össze karjait a lány, miközben társa arcára gyanakvás költözött. Alyx lassan elvette róla a tekintetét, és az a falon lévő egyik képre vándorolt, ami egy fiatal nőt ábrázolt gazdag nemesi ruházatban. Szőke haja és arcvonásai nagyon hasonlítottak arra, aki most előtte állt. - Lysa Thane-Olanji - közölte a képen látható nő nevét, majd szándékosan csendben maradt, látszólag továbbra is a festményt figyelve, ám fél szemmel a lány reakcióját nézve. Flan bosszúsan sandított a képre, látványosan kezdve egyre kevésbé tetszeni neki a dolog. De mivel csend lett, egy idő után nem bírta tovább a hallgatást. - Ez egyre messzebb kerül a tervektől - morgolódik - Mi a whipidszarról van mégis szó? Azt ne mondja valaki hogy egész nap képeket kell bámulnom? - Attól függ kinek a terveitől - mondta, majd ismét a lányra nézett. - Nem kell egész nap képeket nézni, ámbár azt hittem nagyobb becsben fogod tartani a képet, ha elmondom kit ábrázol. Persze mostanában Flannek hívnak, nem pedig Alayne-nek. Pedig édesanyád ezt a nevet adta neked. A Vira nevű lány halkan kifújt, mint aki nem tudja mennyire kellene beleszólnia. Flan eközben látványosan szúrós képet vágott, még vicsorítani is kezdett. - A francba, tudtam megint meg akarnak szívatni! Politika, nekem semmi közöm ehhez az egészhez! - tiltakozott élesen. - Inkább csak egy férfi ígérete annak a nőnek, akit szeretett - mondta tőle szokatlan hangon és stílusban Tylger. - Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára, amíg el nem foglalhatja jogos örökségét. Ha ez első nem sikerült, a másodikat már be akarom tartani. Egy olyan ember, akinek nincs neve, mihez tud kezdeni ha mellé a becsületét is elveszíti? - Ezt én most honnan tudjam? - kérdezte a lány kissé még mindig ingerülten. - Nagyon jó kérdés - bólintott Tylger. - Egy nagy család feje sem tudhat mindent, ezért van szüksége olyanokra, akik tudják ezeket helyette. Amíg mondjuk ő a Galaxist járja, élvezve a gondtalan életet. - Ez így azért már eléggé ki van csavarva... - mondta megrovó hangnemben, Tylger azonban nem vette magára a dolgot. Elég régóta csinálta már a politikát ahhoz, hogy egy fiatal lány szavai ne keltsenek benne kellemetlenséget. - Amire céloztam, hogy akadnak mások, akik az uralkodás nehéz terhét szívesen magukra veszik - magyarázta a lánynak. - Ám csak akkor tudunk segíteni, ha hagyod. Itt nemcsak rólad és a te sorsodról van szó, hanem az öcsédről is, aki jelenleg... a te szerepedet játssza. - Jaj, ne már! - temette arcát tenyerébe. - Nehogy már egy taknyos kölyökkel legyen baja, mért nem lövette le vagy valami? Ehhez én miért kellek? - A Csillagköd nem egy Ord Mantell-i késdobáló - közölte az egyébként egyértelmű tényt a lánnyal. - Itt nem a sugárvető a legközelebbi megoldás a problémákra. A méreg népszerűbb. De ami a khm, problémát illeti: ha megöljük a hercegnőt, akkor örökös nélkül hal meg. A bátyja, Gavian ugyanis fattyú, vagyis egy újabb konfliktus alakulna ki, a Csillagköd pedig hónapokra anarchiába fulladna. Vagy inkább monarchiába, de sajnos egy szomszédosba. - Remek, van még egy? Két férfi egy fészekben már maga egy igen nagy konfliktus, ha engem kérdeztek. De ebből kiindulva ha bedobnak a lecsóba és kiterülök, akkor nincs örökös, mi itt akkor a lényeg? Egyáltalán hogy a fenébe uralkodik a másik? - - A becses ruháidban, azt hiszem - mondta, és nehezen tudta elnyomni a gúnyos mosolyt. - Rá céloztam a hercegnő alatt, mivel hivatalosan az, bátyád kényszerítésére. De ki tudja, talán el is hiszi, hogy tényleg lány - vonta meg a vállát. - Azt viszont garantálni tudom, hogy neked nem esik bántódásod, amíg az én védelmemet élvezed. Ugyan nincsenek milliók, akik várják minden parancsomat, se flottáim, a tényleges hatalom nem ezekben nyugszik. - Bleh, gusztustalan - takarta most a száját, színpadiasan öklendezve. - Ha ez kiderül biztos szétszedik! Társa, Vira úgy tűnt elérkezettnek látta közbeszólni, némileg pragmatikusabb szempontok alapján: - Szóval ezt kéne valahogy elintézni? Vagy pontosan mi is a terv és ki az ellenség? - Olyan helyzetben kell kiderülnie, ahol Gavian nem tagadhatja le sem ezt, sem... más dolgokat - mondta kissé titokzatosan. - Van is egy ötletem, hogy ez miként valósulhat meg, de néhány részletet még ki kell dolgoznom. Mindenesetre hatásos lesz azt hiszem, és az öccsédnek sem esik majd baja. - Ez most úgy hangzik, mintha érdekelne... - mondta unottan a szőke lány. - Miért, nem? - kíváncsiskodott a másik. - Te vagy a társam, nem ők, emlékszel? - sandított rá, és Tylger lassan kapizsgálni kezdte, hogy talán nem a munkaviszony a leghangsúlyosabb kettejük között. - Áh... - felelte elgondolkodva. - Nos, nekem igazából mindegy - vonta meg a vállát Tylger, mikor a két lány befejezte a magáncsevejét. - Mindenesetre, ahová megyünk majd, ott jó álca fog kelleni ahhoz, hogy ne bukjatok le. Ezért te, Flan a lányom leszel, míg Vira a társalkodónőd. Legjobb, ha már most kezdtek hozzászokni a szerephez. - Mi az a társalkodónő? - robbant ki a kérdés belőlük egyszerre, mire Vira elnevette magát, Flan pedig duzzogni kezdett. Nos, a viselkedése legalább nyomokban hasonlít egy hercegnőjéhez, könyvelte el. - Afféle nemesi barátnő az ifjú lányörökösöknek. Leginkább az apa szeretői vagy eltitkolt fattyúi - közölte a tényt. - Akkor inkább az utóbbi... - görbült le Vira mosolya. - Ha hozzád nyúlnak, kiherélem őket! - csattant fel harciasan a szőke lány. - Nyitott vagyok minden megoldásra - bólintott, kissé összébb rakva a lábait ösztönösen is. - Leginkább az olyanokra, amik egyben hagynak. Mindenesetre számolni kell azzal, hogy néhány ifjabb férfi könnyű zsákmányt keres magának. A társalkodónők számára kifejezetten jó parti, ha egy nemes szeretői lehetnek, és ezzel ők is tisztában vannak. Pár levágott golyó azonban hamarosan pár levágott fejet is jelentene. - Csak ha utána azt is lenyisszantom róluk! - erősködött vehemensen Flan. - Próbálják meg! Kinyírom őket és akkor nem beszélnek! - Asszem pont arra célzott, hogy ez így nem működne valami jól... - próbálta Vira is korrigálni - Nem érdekel! Akkor egy percig se veszítelek szem elől! - Ez már kivitelezhetőbb talán, meg nyakbarátibb is... - Kellemetlen lenne, ha megnyakalnának minket - értett egyet, ismét halványan mosolyogva. Volt valami kiismerhetetlen ebben a mosolyában. - Viszont nem tudom az együtt maradás mennyire szolgálja ezt. Az ifjú nemesurak némi alkohol után már korántsem szégyellősek, talán még az sem tántorítja el őket, hogy vaktölténnyel kell majd ezentúl lövöldözniük. - Ha! Próbálkozzanak csak... - morgott fenyegetőn Flan. - Vagy "apu" beszélni talál a többi apuval? - A sok főmufti ellenében? - gondolkodott Vira - Akkor gyorsan el kell intézni a dolgot, egy hercegnő társalkodónőjén már inkább gondolkodnának el legalább kétszer... - Én akkor is levágom a töküket, ha veled mernek próbálkozni... - Azt hiszem ez a tök-életes végszó, hölgyeim - mondta, kihangsúlyozva azt a bizonyos részt. - Én sem tervezek sokáig korzózni azon a helyen. Myranda, adj egy csókot az apádnak - intette maga felé Flant. - Érezzétek magatok otthon, amíg én elsimítom az utolsó dolgokat is. - Nanee, nee nee nee! - menekült Vira mögé tiltakozva a szőke lány. - Anyádnak másmilyen csókot is adtam, kár lenne ezen szégyenkezni - mondta neki, már-már apai megrovással. - Mindenesetre nem árt gyakorolni, hogy hiteles legyen az alakítás. Ezentúl minden este így fogunk elbúcsúzni.
|
|
|
Rbollea
Jul 23, 2015 13:50:12 GMT 1
Post by Haruhi on Jul 23, 2015 13:50:12 GMT 1
- Ez direkt csinálja, fel akar húzni mert élvezi! - csapott az étkező asztalára Flan, miközben Vira ugyanazon asztal végében ugyanazon asztalon pihentetve lábait reszelte körmét, csak félig figyelve oda partnere rövid dührohamára. Két órája folyt az ominózus találkozó, és még mindig azon lovagolt. Tudta ő hogy el fog múlni, csak nem kellett alá lovat adni és meg volt oldva. Mert hát, ilyenkor mulatságos szokott lenni ugyan, de teljesen kihozni a sodrából sem volt azért a célja, olyankor kicsit túlzásba vitte a lángolást és hajlamos volt mindenféle békét összetörni ami közte és mások között volt, csak mert rossz hangulatában volt. A fickó ebben rátapintott a lényegre, hercegnős féle volt és ha másnak nem, hát ennek köszönhette hogy a szakmában képes volt magának nem csak megkövetelni a helyet, hanem meg is tartani. Harcos hercegnő, amilyen furcsa elképzelés volt annyira mulattató is, Kel biztosan mondott volna rá valami frappáns dolgot, ha végre felzárkózott volna már hozzájuk. Mert kellett volna, szükség volt a találékonyságra ugyebár, ha már azért volt itt hogy ő is hasznossá tegye magát, akkor az első lépést is meg kellett tennie abba az irányba, s hol máshol kezdte volna el a dolgot, nem? Most hgy befuccsolt előző hivatását tekintve, a helyében Vira foggal-körömmel igyekezett volna hozzácsapódni a párosukhoz, ami pedig már csak azért is jól jött volna nekik, mert a csupa nő csoportok, vagy éppen szólisták unisex idegesítettek minden potenciális ügyfelet, akik nap mint nap már anélkül is hallanak elég "tyúkszöveget" és "kurváskodást". Ezt úgy lehet értelmezni, hogy bizonyos helyzetekben a férfi egy csapat esze, még ha itt nem is intellektusról van szó feltétlenül Egy másik szempontból, most ellenben a Hapan Ködben voltak, mondhatott mélyen tisztelt Tylger bármit, itt az ifjú nemes urak háromszor is meggondolták hogy kikezdjenek egy társalkodónővel, na igen, a részegek attól még részegek maradtak. De ő nem tartott a helyzettől, Flan problémája volt és ezt neki egyedül kellett megoldania, talán addigis békén hagyja őrületével és keres olyasvalakit aki értékelni tudja közeledését. Persze itt most nem arról volt szó, hogy ellökködte és hogy pusztán szakmai társulásról volt szó, hanem arról hogy bizonyos dolgok nem tartoztak Vira számára a kívánatosságok közé, s ebből még egy barát kedvéért se igazén akart engedni. Engedte flörtölni, engedte féltékenykedni és még hajbatúrást is kapott, de azon kívül nem bátorította semmire se - passzív módszere pedig sokkal kifizetődőbb volt hosszutávú nyugalma érdekében. Mert barátok is lehettek elképesztően idegesítőek néhanapján, sőt, ehhez valamiért ténylegesen ők értettek mindenkinél jobban. De ezért is voltak szerethetőbbek másoknál, ha konfliktusra vágyott valaki, tőlük megkaphatta
|
|