|
Asation
Apr 14, 2014 16:46:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 14, 2014 16:46:44 GMT 1
Az ősi Gree Enklávé központi világa a Veragi szektorban, az ESB határvidékén. Egy rejtélyes, évezredes civilizáció kapuja, a soklábú, polipszerű Gree faj tagjainak otthona.
|
|
|
Asation
Apr 15, 2014 23:21:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 15, 2014 23:21:59 GMT 1
Az Erő szövedéke, a galaxist összetartó molekulák és egyáltalán minden, ami ezt az univerzumot az anyag és az elme milliárdok és milliárdok által ismert kombinációjává tette, egy egyszerre mérhetetlenül hosszú, és egyszerre mérhetetlenül rövid pillanatra megszűnt. Lukenak, pontosabban az elemi részecskék összegének, amely valaha és mindig is Luke volt, az volt az érzése, mintha minden ismert létből kiragadták volna, végigvonszolták volna ezer és ezer másik életen és halálon, és megrágva, lehűtve, összetörve és újra összegyúrva visszadobták volna oda, ahol mindig is, de legalábbis az elmúlt ha évtizedben otthon érezte magát. A fizikai test és az Erő honába. Az emberi szemmel nézve leginkább szürkés-lilás örvénylésre emlékeztető csatorna, ami Luke-ot leginkább a hipertérben eltöltött pillanatokra és órákra emlékeztette, csak éppen pilótafülke és egyáltalán bármi, a testét az örvénytől elválasztó kényelmes és biztonságos felület nélkül, olyan gyorsan - illetőleg lassan, hiszen minden relatív volt - ért véget, ahogy kezdődött. És Luke egyszer csak ismét érezte az Erőt, a hideget, a levegőt, ami üresre szakadt tüdejébe beáramlott... és a gravitációt, valamint annak folyományaként a padlót képező gránitot, aminek fejjel előre nekicsapódott. Egy meleg (mármint viszonylag meleg), filigrán, mégis izmos test csapódott Luke hátának. A jedi, ha nem égette volna fájdalom, légszomj és afféle Erő-szomj teste minden porcikáját, talán egy pillanatra elégedetten el is mosolyodott volna. Aztán gyorsan működésbe lépett az elméje, Erő-érzékeiről nem is beszélve, és átfutott az agyán, hogy valójában ki landolt a hátán. - Mássz ki alólam, tata.. - sziszegte Kallog, az indulatához képest egy leheletnyivel lassabban mozdulva. - Bocsánat, nem én vagyok felül, talán nekem kellene a másikról lemászni, kisasszony.. - próbált köhögni Luke, félig vidáman, félig teljesen döbbenten. Az élmény, ami imént a testét és lényét átjárta, annyira szokatlan és egyedi volt, hogy egy pillanatig az a máskor szokásos gondolat sem írt felül benne mindent, hogy villogó fénykardjával rávesse magát a sithre.. különben is, az egyetlen merev dolog, ami a környéken volt, az nem volt más, mint a.. - Ohó! - Luke villámgyorsan kigördült a nő alól, miközben rádöbbent, hogy mi a legfőbb probléma. Egy pillanatig értetlenül meredtek egymásra... majd eltakarták saját nemesebb, jelen pillanatban meztelen testrészeiket. - Elhiheti, hölgyem, ha erre ment volna ki a játék, sokkal egyszerűbb módot is választhattam volna ennél.. - pillantott körbe Luke. - Ez.. ez te voltál, jedi? - sziszegte Kallog, miközben kecses idomait megpróbálta karjai mögé rejteni. - Éppenséggel... - kezdte Luke, de hirtelen valami szörcsögő, bugyborékoló hang a szavába vágott. ... - Én voltam. Elnézést. - bugyborékolta a hang tulajdonosa, és Luke, valamint Kallog szemei előtt megjelent egy-egy zöldes csáp, valamint csápok végén egy-egy felcsavart fekete-fehér, tunikaszerű valami. - Még egyszer elnézésüket kérem. - bugyborékolta a hang és a csápok tulajdonosa, legalább annyira Luke és Kallog fejében, mint valódi hanghullámokon.. és legnagyobb megdöbbenésükre abszolút az Erőn kívül. - A hiperkapun való utazás sajnos már nem olyan tökéletes, mint ezer és ezer eonnal ezelőtt. - magyarázta az idegen. Luke és Kallog szeme lassan hozzászokott a félhomályhoz, többi érzékük pedig az Erő hiányához, és immár teljes valójában megpillanthatták az idegent. - Hát te aztán gyönyörű vagy - csusszant ki Kallog száján az első, ami eszébe jutott, de a lilás köpenyt viselő, leginkább a egy Calamari óceáni polipra emlékeztető idegen csak ide-oda ingatta a fejét. - Nem. - szólalt meg Luke és Kallog fejében. - Én Gree vagyok. A nevem Parkak'k. Üdvözlöm a Fény és a Sötétség képviselőjét az Egyensúly Termében. És még egyszer elnézést kérek a.. körülményekért. Nem tudtam, hogy a hiperkapun való utazás megváltoztathatja az Átjárók nemét is. - He? - vonta fel a szemöldökét Kallog, miközben magára tekerte az egyik köpönyeget. Luke csendesen meghajtotta magát az idegen felé, és ugyanígy tett. - Két hímet vártunk. - biccentett, avagy hajtott végre ahhoz hasonló mozdulatot fejével a Gree. - Egy Sötét és egy Világos hímet. De talán így jobb is. Egy Sötét nőstény, és egy Világos hím. Együtt közelebb kerültök majd az igazsághoz. - Én nem kerülök hozzá közelebb semmilyen módon, tata. - sziszegte Kallog, sokkal inkább Luke, mint az idegen felé, de a jedi mester csak legyintett. Sokkal jobban lefoglalták az új környezet mellett azok a gondolatok, amelyek az idegen szavai nyomán ébredtek az elméjében. Egy sötét, egy világos, egy nőstény, egy hím, két hím... nem gondolta volna, hogy ez a.. lény, aki láthatóan az alkalmatosság gazdája volt, amellyel ők megjelentek itt - vagy amellyel a lény megjelent, hiszen azt sem lehetett kizárni, hogy el sem hagyták a Criopterát -, szándékosan félre akarná vezetni őket. Ha pedig Kallog volt az, aki tévedésből, de legalábbis az idegen előzetes számításaival ellentétben Smordre helyett érkezett... Akkor, döntötte el Luke, tulajdonképpen teljesen mindegy. Smordre helyett ez a nő lesz az útitársa a továbbiakban, akár tetszik neki, akár nem, bár fogadni mert volna rá magában, hogy inkább az utóbbi. - Légy üdvözölve, Parkak'k. - hajtotta meg ismét magát Luke. - A nevem Luke Skywalker. Az útitársam pedig... - Több neve is van. - hadonászott két csápjával az idegen, mire Kallog sértődötten felszegte a fejét. - És ebből egyik sem tartozik rátok. - Akárhogy is, ő az útitársam. - folytatta határozottan Luke.- És valami azt súgja nekem, megérkeztünk. Megkérdezhetem, melyik bolygón vagyunk? - Megérkeztetek, azt hiszitek? - hadonászott és bugyborékolt, részben fizikailag, részben telepatikusan az idegen - Hogy mikor érkeztek meg, az nem rajtatok áll. Talán sosem érkeztek meg sehová, nemde? Végleg semmiképp. Luke megengedett magának egy rövid sóhajt. Kezdett olyan érzése lenni, mint több, mint negyven évvel ezelőtt a Dagobán. - De azt csak megmondhatod, hogy mi a neve annak a bolygónak a galaktikus köznyelvben, Parkak'k, ahová éppen nem érkeztünk meg? Az idegen bugyborékolása némiképp hangszínt váltott, és Luke-nak egy pillanatra az volt a benyomása, hogy ez a valami.. nevet. - Asation. - bökte ki végül két mentális bugyborék között. A rendszer hallatán Luke elkomorult, Kallog pedig felvidult, és sárgás tekintetét szinte kislányosan, vidáman a jedik nagymesterére függesztette. - Na, tata, most mit kezdesz? Fényévezredekre vagyunk a legközelebbi jedi kolóniától, a Sith Birodalom átellenes határán! - nevetett fel, bár Luke úgy érezte, hogy a nő mosolya sem őszinte. - Miért hiszem azt, kislány - váltott át némiképp közvetlenebb modorra, ha már annyi tatázták, pedig a nő is legalább harmincnak tűnt -, hogy ez Téged valójában még annyira sem villanyoz fel, mint engem? Miután választ nem kapott egy hosszú másodpercen keresztül sem a nőtől, sem a sokcsápú idegentől, Luke hátrasandított. Egy ugyanolyan, csak méreteiben jóval nagyobb szerkezet magasodott mögötte, mint amilyet a Crioptera mélyen fekvő barlangjában találtak, csak ebből még itt-ott szikrák pattogzottak ki. - Parkak'k, elmondanád, hogyan működik pontosan ez a.. .hiperkapu? - fordult vissza az idegenhez. - Rossz kérdés, rossz kérdés.. - csápolt az idegen. - Nem az a kérdés, hogy hogyan működik a hiperkapu. A hiperkapu csak egy szerkezet, olyan primitív, mint egy darab kő, vagy egy fűszál, vagy egy droid, vagy az a nagy, kerek fémhold, amit Halálcsillagnak hívnak a nagyzolók, akik nem messze innen építik.. Luke és Kallog szemöldöke egyszerre szaladt fel, de a Gree folytatta. - A helyes kérdés, amit fel kell tennetek magatoknak, Fény fia és Sötétség leánya, hogy hogyan működik az univerzum, hogyan működik a mindenség? Erre kaptok választ. Ez az a válasz, amire minden Átjáró vágyik, és amire az Egyensúly Terme választ ad. Kövessetek! - azzal a lény megfordult, és inkább csúszva, mint lépkedve megindult egy kijáratnak - vagy bejáratnak - tűnő sötét nyílás felé a terem falán. - Én ugyan nem megyek a polippal, tata. - fintorodott el Kallog. - Igazad van, inkább üldögéljünk itt kettesben egy szál köpönyegben, étel, fegyver, és egyáltalán bármi nélkül. - hunyorgott hamiskásan Luke, amitől a nő égnek emelte kezeit - pontosabban csak az egyiket, mert a másikkal a köpenyt kellett fognia - és gyors ütemben forgatta a szemeit. - Áh... te mész elöl, tata. - Gondoltam. - húzta összébb magán a köpenyt Luke, és megindult. Egyre inkább az az érzése támadt, hogy fizikai erejére kell hagyatkoznia, ahogyan feltűnt neki, hogy a nő sem használja az Erőt arra, hogy némiképp ízlésesebben rendezze el magán hevenyészett öltözékét. Persze lehet, hogy csak nem akar tetszeni éppen senkinek, tette hozzá magában önkritikusan Luke. Viszont az valószínűbb volt, hogy valójában, valami oknál fogva, ebben a barlangrendszerben az Erőt nem lehetett használni - tárgyak mozgatására, az akarat befolyásolására legalábbis semmiképp. Csak figyelemre. A szomszédos terembe beérve megpillantották a Gree-t, aki egy hatalmas, stilizált háromszögekkel fedett galaxistérkép falra festett képe előtt állt. - Szép. Most a művészetről fogunk beszélgetni a polippal?? - dobbantott Kallog. Luke finoman megszorította a nő vállát, mire a sith megrándult, de - használható sötét oldal hiányában, gondolta kajánul Luke - jobb híján fél métert arrébb oldalazott. - Parkak'k, mi ez? - fordult a Gree felé. - A Sötét oldal és a Világos oldal ellentétének gyökerét kutatjátok, nemde? - fordult feléjük a polipszerű lény. - Hogy hogyan mozgatja a galaxist a ti szembenállásotok, jediké, és sitheké. Igaz? - Igaz. - Luke egyik keze villámgyorsan kinyúlt, és Kallog szájára tapadt, mielőtt amaz megszólalhatott volna, miután megérezte, hogy fontos ponthoz érkeztek. Talán a legfontosabb ponthoz eddigi utazása során-. - Ez a válasz a kérdésünkre, Parkak'k? - Ez a válasz arra, Luke Skywalker - bugyborékolta az idegen -, hogy mennyi minden van a ti Sötét és Világos oldalatokon és az Erőtökön túl. Hogy mennyi minden mozgatja a galaxist még.. és mi az, ami mindezt veszélyezteti.
|
|
|
Asation
Apr 16, 2014 20:32:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 16, 2014 20:32:41 GMT 1
- Nem akarok tiszteletlen lenni, Parkak'k - halkította le a hangját tiszteletteljesen Luke -, de se szeri, se száma a galaxisban az olyan kultúráknak, vallásoknak, amelyek meg vannak győződve arról, hogy saját eszmerendszerük a legősibb, a legrégebbről származó, és megelőzi az összes másikat. Ezek közül néhányan elismerik és követik azt az utat, amelyet mi, jedik, és - pillantott Kallogra - a sithek egyaránt ismerünk és bejárunk, ki-ki a maga útján. Mások megtagadják, vagy egyszerűen csak más formában vélik megtalálni a mindennapokban, mint egy jedi, vagy egy sith teszi. De összességében, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a kisasszony itt mellettem ezzel maradéktalanul egyet ért, megvagyunk egymás mellett is. Nem vitatom, hogy ez a... ez az Egyensúly Terme érdekes és látványos titkokat rejt, amelyből megérthetjük, hogyan gondolkozik, és miben hisz a Te néped.. de biztos vagy benne, hogy ezt keressük?
- Először is, Luke Skywalker, közel sem minden Gree követi azt az utat, amit mi. - bugyborékolta fejét a törzs egyetlen mozdulata nélkül visszafordítva Luke felé a csápos idegen, aki így az eddiginél is bizarrabb látványt nyújtott. - Sokan sokféle igazságot őriznek magukban az Enklávéban. De tudnod kell, hogy a mienk a legősibb.
- Egy dolgot nem értek. - vetette közbe Kallog - Hogyhogy a sithek békén hagynak titeket? Ha ekkora tudásotok van, ahogy mondjátok, valamelyik Nagyúrnak már biztosan szemet kellett volna, hogy szúrjon.. hacsak nem szánni való imposztorok vagytok, persze. - tette hozzá egy gonosz mosollyal. - A Sötétség hatalmát követőket nem érdekli az Enklávé. - ingatta a fejét Parkak'k. - Nem látják, ami régi hajóink és házaink mögött van. Nem látják, és mert nem is érzik, inkább nem is teszik be a lábukat. - Azt hiszik, primitívek és elmaradottak vagytok, és ha az Enklávéban máshol is ilyen kevéssé érezni az Erőt, mint itt.. - gondolkozott el Luke a Gree szavain - , akkor nem csoda, hogy nem jönnek ide. De ettől még elpusztíthatnának titeket.. mégsem teszik. - Ahogyan a Pusztítók sem tették meg. - integetett a Gree. - Pusztítók? - vonta fel ismét a szemöldökét Kallog. - Akik élettel harcolnak élet ellen, hogy a halálnak adják. - pislogott Parkak'k.
Luke megpróbált visszaemlékezni a Green Enklávé galaxistérképen elfoglalt helyére. Lelki szemei előtt felidézte a Sith Birodalom határvidékét, sorban haladva, szektoronként... mígnem rádöbbent, mire gondol idegen vendéglátójuk. - A Helska és a Belkadan közvetlen szomszédságában vagyunk. - pillantott magyarázatképpen az idegenre, majd a sith nőre. - A Yuuzhan Vong inváziós folyosójának közvetlenül a legelején. És azt mondod, Parkak'k, hogy a Yuuzhan Vong is elkerült titeket? - A Pusztítók azt látták, hogy már réges-rég az ő útjukat követjük. Már akik közülük egyáltalán láttak minket. - remegtek meg Parkak'k csápjai. Luke bólintott. - Ezt értem. Illúzióval, vagy még inkább a felétek irányuló érdeklődés elterelésével gondoskodtok arról, hogy ne háborgassanak benneteket. De ezt egy fallanasi is meg tudja tenni, ahogyan egy alakváltó is, mondjuk egy defel. Csak más módon. Mégis, Parkak'k, te azt mondod, ti ennél régebbiek vagytok. Mások vagytok. Miért mondod ezt?
- Mennyi idő telt el a ti emberi számításotok szerint, Luke Skywalker, hogy a hozzátok hasonlók megismerték az Erőt? - kérdezte a Gree. - Nagyjából harminc-harmincötezer standard év. - pillantott kérdőn, szinte megerősítést várva Kallogra Luke, de a nő csak megvonta a vállát. - Az háromezer eon.- emelkedett a levegőbe a Gree két csápja, fura köröket leírva a levegőben. Lukenak még az is megfordult a fejében, hogy Parkak'k így számol. - A Gree tízezer eonnal ezelőtt élte fénykorát. Hiperkapuinkon bejártuk az univerzum szegleteit, hozzánk hasonlókat, vagy fejlettebbeket keresve. Akkor, amikor még az általatok Erőnek nevezett valami is csak egy volt. Egy a Négyből.
- A Négy. - pillantott fel Luke a Gree háta mögötti galaxistérképre a négy színes háromszöggel. - Mit jelent a Négy, Parkak'k?
Az idegen egy hosszú pillanatig bámult rájuk egyetlen szó nélkül. Lukenak is néhány másodpercbe beletellett, amíg ismét megérezte az elméje sarkában Parkak'k telepatikus hangját. - Minden Átjáró meg akarja ismerni a tanítást.. ez a dolgok rendje. Ismerjétek hát meg!
- Én a magam részéről fázom és unatkozom. - jelentette ki Kallog - Mi van akkor, ha nem akarom... hé! A nő szikrázó tekintettel tűrte, hogy Luke, hála nagyobb izomerejének, az Erő használata nélkül ülő helyzetbe nyomja. A jedi mester leült mellé, és meditatív pózba helyezkedett. - A sithek nem a fájdalomból és a szenvedésből merítenek erőt, kislány? - pillantott rá, mielőtt félig lehunyta volna a szemét. - Hát tessék, most gyakorolhatod.
- Eonokkal és eonokkal ezelőtt.. - kezdett bele Parkak'k, miután mindkét hallgatója elcsendesedett - ugyanazok a láthatatlan hullámok hatották át az univerzumot, mint ma is. Olyan elemi viharok, amelyek mellett az Erő egy olyan apró hordozója is hatalmasnak tűnhet, mint amit ti, humánok néha midi-chlorianoknak neveztek. Az eonok kezdetén, amikor még a Gree járta a galaxist, ezek a hullámok nem csak jól elválaszthatóak voltak egymástól, de rejtélyes módon egytől egyig koncentrálódtak a galaxis egy-egy oldalán. Erősebb voltak, mint máshol. Ott volt a fókuszuk. Akkoriban sokkal kevesebb értelmes lény élt a galaxisban, sokkal kevesebben járták a végtelen űrt, ami elválasztotta egymástól a bolygókat. Nem volt meg az, amit ma ti talán háttérzajnak neveztek. Négy különböző pólus létezett akkor, amelyek a mai napig meghatározzák a galaxis négy sarkát, négy oldalát.. a mai napig erősebb a kisugárzásuk ott, mint máshol.
- Az a pólus, amelyikről ti, Fény és Sötétség gyermekei, úgy tartjátok, hogy mindent átölel és életben tart, az Erő pólusa. - mutatott a galaxis felső karéján ragyogó zöld háromszögre a Gree. - Az egyén kapcsolata az univerzum egyszerű fizikai képletekkel nem leírható részével. A különleges energiákkal, amelynek révén valaki jedivé, vagy sithhé, vagy bármilyen más Erőhasználóvá válhat, amivel uralhatja és szabályozhatja azokat a lényeket, élő és élettelen tárgyakat, amelyek nem bírnak ezzel a képességgel. Nem véletlen, hogy ez az a szegmense a galaxisnak, ahol a legtöbb olyan bolygó található, amelyet vagy a sithek, vagy a jedik eredetük szempontjából fontosnak tartanak. Itt vívta a háborúinak nagy részét a ti Köztársaságotok - fordult a Gree Luke felé -, a ti Sith Birodalmatokkal - fordult most Kalloghoz, majd hozzátette - .. és ki tudja, talán ismét így lesz majd. - Az Erő pólusa az, ami a galaxist legjobban meghatározta az elmúlt háromezer eonban. - magyarázta a Gree. - Legalábbis a galaxisnak azon részét, ami a ti életeteket meghatározza. A politikát, a hatalomért folytatott vetélkedést, a szektákat..
- De ha ez csak egy a Négy közül.. - morfondírozott Luke, elgondolkozva a hallottakon. - Akkor mi a másik három?
- A második - mutatott a sárga, jobb oldali háromszögre a Gree. - A Vágy.
- Milliárd és milliárd lény volt, van és lesz a galaxisban - folytatta a Gree -, akit nem vonz az egyéni hatalom, az egyéni megvilágosodás, az, hogy tudatát olyan szintre emelje, ahol irányíthat.. akár egy követ, akár másokat. Sokan, nagyon nagyon sokan nem akarnak mást, csak megélni a fizikai valóság egy-egy pillanatát, egy-egy élményét, legyen az a szerelem, egy étel, egy pihentető dal, vagy egy bódító hatású szer. A vágy a biztonságos családi élettől odáig, hogy valaki szörnyű, perverz dolgokat tegyen, és örömét lelje benne. A galaxis politikai színterén újra és újra összecsaphattak a ti sithjeitek és jedijeitek, de az élőlények nagy többségét a mai napig ez a vágy mozgatja. Fedél, étel, nyugalom.
- És ugyanennek a sötét oldala. - biccentett Luke, mint aki megértette. - Nem csoda, hogy a hutt űr pontosan ennek a szegmensnek a közepén helyezkedik el.
A Gree bólintott.
- És a másik kettő? - kérdezte most Kallog.
- A harmadik neve.. - mutatott a kék szegmensre Parkak'k az alsó kék háromszögben. - Kollektíva.
- A Kollektíva az Erő ellentéte. - magyarázta a másik kettő értetlen tekintetét látva a Gree. - Amíg az Erő mindig az egyén hatalmából és lehetőségeiből indul ki és oda indul vissza, addig a Kollektíva ugyanez, csak egy egész közösség szintjén. Olyan energiákat generál, amelyek az Egyén számára láthatatlanok és mérhetetlenek. Minden társalom, minden törzs, falu, közösség, állam, birodalom alapja valahol a Kollektíva. Az igény arra, hogy a közösség tagjai ne saját maguk gyakorolják az Erőt, és ne is saját egyéni Vágyuk kielégítésére törekedjenek, hanem közösen tegyék ezt, egy együttesen megfogalmazott célért.
- Ostobaság. - nevetett fel Kallog. - Már az előző is az volt, polip. Ha úgy érném el az Erőt, mint máskor, megemelhetném ezt a sziklát itt, vagy porrá zúzhatnám a drágalátos festményed, vagy akár téged is... ezt egyetlen egy halandó pondró sem tudja megtenni, bármennyire is vágyakozik rá. Sőt, egy tucat halandó pondró sem tudja megtenni, bármilyen szorosan is működnek együtt. Nem, nem polip, ezek sosem lesznek egyenlő párjai annak a hatalomnak, amit az Erő képvisel.
- Talán nem olyan látványos, és talán máshogy működik.. - bugyborékolta Parkak'k -, de hány hatalmas várost, hány nagyszerű találmányt emelt a galaxis legmagasabb szintjére az egyén kíváncsisága? Hány olyan épületet, sőt, néha egész bolygót, holdat emelt a helyére a tömegek ereje, Sötétség leánya, amelyet te egyedül még a legnagyobb Erő birtokában sem tudsz akár megmozdítani sem?
- Máshogy működik, igen, ezt értem. - biccentett Luke. - És a Vágy működését meg is értettem. De a Kollektíva... a galaxis alsó karéjában egyetlen egy olyan szektort sem tudok mondani, ahol évezredek óta fennállna olyasmi, ami jó példa erre, amit mondasz.
- Talán ma nem is. - biccentett a Gree. - De eonok ezreivel ezelőtt nem így volt. Ne feledd, Luke Skywalker, ez az a szegmense a galaxisnak, ahol a Rakata ősvilág található, amely valaha elsőként épített olyat, amit ti úgy hívtok, galaktikus birodalom. De ahogyan egyre dominánsabbá vált az Erő szegmense a galaxisban, úgy szorult az alvilágba és ti jedi-sith harcaitoktól nem érintett szférákba a Vágy, és úgy szorult még sokkal jobban háttérbe a Kollektíva ereje. De ettől még létezik, és ott van benned is. A családodban és azokban, akik a galaxis évezredes, jedi-sith szembenállás köré szerveződő véget nem érő konfliktusából megteremtettétek a legutolsó Birodalmat, és utána az Új Köztársaságotokat. Az Erő urai mellett a közösség, a tömegek erejével. - Végül is a Naboo és a Tatooine egyaránt a galaxis ezen szegmensébe esik. - biccentett Luke. - Értem. És a Negyedik?
- A Negyedik... - pillantott a bal oldalon lévő vörös háromszögre Parkak'k - A Negyedik más. A Negyedik hosszú eonokon át el volt zárva a galaxis többi részétől.. jó okkal. Luke tekintete követte a Gree egyik csápját, ahogyan az végighúzta a végtagot a galaxis bal karéján.. nagyjából ott, ahol a galaxis ismert és feltérképezett részeit a még mindig nehezen, csak néhány folyosón át megközelíthető Ismeretlen Vidéktől elválasztó vonal feküdt. - A Negyedik.. - bugyborékolta a Gree. - A Negyedik a Káosz.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 6, 2014 21:17:44 GMT 1
- Sokan úgy tartják, a sötét oldal a Káosz kapuja. Hogy a halál és a pusztulás után érkezik el és kéz a kézben jár a sötétséggel. - jegyezte meg Luke. - A Káosz jelen van a sötétségben is, igen. - bugyborékolta Parkak'k - De annál sokkal öregebb és elemibb. Tiszta formájában, ha úgy tetszik, nem is igazán sötétség, inkább a fény mindenféle árnyalatának hiánya. - Az a káosz, amit itt magyarázol.. - jegyezte meg továbbra is igen szkeptikusan Kallog. - Az univerzum, sőt maga az élet alapvetően a szervezettségre épül. - vonta meg a vállát (azaz a fejét a csápjaival összekötő testrészt) Parkak'k - A legkisebb vírusoktól, molekuláktól a midi-chlorianoknak is nevezett miniatűr életformákon át a sejtekig és nagyobb rendszerekig az élet legfontosabb feltétele a szervezett együttműködés az egészet alkotó kicsi, kisebb és még kisebb alkotóelemek között. Ez az, ami a Káoszban minél inkább feloldódik és megsemmisül. A Káoszban nem létezik szervezett élet, csak egy kavargó, megfoghatatlan massza, amiből azok, akik a Káoszt uralják, minél több energiát tudnak magukba szívni, a saját szolgálatukba állítani. - Akik a káoszt uralják.. - mormolta maga elé Luke. - A történelem előtti idők teremtményei. - magyarázta Parkak'k, és ruhájának szövetéből egy fekete, jelzések nélküli követ húzott elő... majd egy másodikat. Egyenként lehelyezte őket Luke és Kallog elé. - Tanulnotok kell... még sokat kell tanulnotok, hogy jobban megértsétek, mekkora veszélyt jelent a Káosz, és hogy összehívhassátok ellene a Szövetséget... - Mi köze ennek Coruscanthoz? - vonta fel a szemöldökét Kallog, Luke ellenben csendben figyelte, ahogyan a gree kicsúszott, pontosabban inkább kilebegett a barlang ajtaján. - Legalább megkérhettük volna, hogy hozzon valamit enni. - sóhajtott fel a sith nő. - Még a végén azt hiszem, hogy a sithek nem vigyáznak... az alakjukra. - sandított Kallog vékony köpennyel takart meztelen idomaira Luke, majd szemét lehunyva meditációba mélyedt.
-----
Jó néhány fényévvel arrébb, a Gree Enklávé területeinek határán egy fordított deltoid alakú, ívelt, vöröses árnyalatú cirkáló lebegett a mélyűrben, oldalszekcióin a Sith Birodalom és az Obszidián Rend jelvényével. A kardassi hadihajó hídján az ESB Jedi Beszivárgás Elleni törzsének praetora, Tol Ocet a legutóbbi incidens leírását tanulmányozta a monitoron, amely felkeltette az Obszidián Rend kardassi különleges bevetési csoportjának figyelmét. - A mélyűri bójánk adatait két másik poszt is megerősítette. - jelentette a távérzékelők adatainak elemzéséért felelős altiszt. Az Obszidián Rend cirkálói bóják ezreit szórták szét az ESB lakatlan határvidékén, hogy minél nagyobb területet tarthassanak szemmel. - Nagyon szokatlan jeleket fogtunk az Enklávé belsejéből. Olyan hullámú energiatevékenységet, amelyet semmi máshoz sem tudunk hasonlítani. - Különös - gondolkodott el Ocet. - Az Enklávé jelentéktelen terület, egyesek úgy tartják, lakatlan. Mégis miben sántikálhatnak a csáposok? Vettek bármilyen kommunikációt, kimenő adást, ami szervezkedésre utalna? - Semmit, praetor. - rázta meg a fejét a kardassi alárendelt. Ocet ösztöne azt súgta, hogy ezt a helyzetet ki kell vizsgálnia. Az Enklávéból az ESB megalakulása óta egyetlen egy gyanúra okot adó, vagy nyugtalanító jelentés sem érkezett. A greek csendben befizették az adókat és nem ártották bele magukat az ESB politikájába, a sitheket pedig nem érdekelte az ősöreg, magába gubózott faj hogyléte. Ki tudja, gondolta Ocet, talán elsiklottunk valami felett? Annyi azonban bizonyos volt, hogy a Rendnek egyeten igazán megbízható kémje sem volt az Enklávéban, akire hagyatkozhattak volna. Így Ocetnek nem volt más választása, mint.. - Megvan a bója által érzékelt jelek pontos forrása? - fordult vissza az érzékelőket kezelő alárendelthez. - A háromszögelési adatok alapján az Asation rendszer, praetor. - Készüljenek ugrásra! Cél az Asation! És tájékoztassák a Kardasst, hogy erősítésre is szükségünk lehet! - adta ki a parancsot Ocet. Valami van ott, érezte a zsigereiben. És elhatározta, hogy bármi, vagy bárki is legyen az, nem fog kicsúszni a kezei közül.
|
|
|
Asation
Jul 31, 2014 22:09:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 31, 2014 22:09:47 GMT 1
Luke a hiperkaput rejtő fő barlang egyik oldalsó járatában meditált, miközben továbbra is csak az a vékony, érdes köpeny fedte a testét, amelyet a Gree-k képviselőjétől kapott érkezésekor. Ellentétben a Kallog nevű sithhel, aki szinten minden nap tajtékozva járta a barlang különböző járatait és termeit, a köpönyegénél normálisabb ruhát keresve, Luke tökéletesen elégedett volt az öltözékkel és a szegényes, nyúlos, massza-szerű étellel, amit vendéglátóik nap mint nap biztosítottak. Alapvetően nem sietett sehová, ideje nagy részét meditációval töltötte, igyekezvén feldolgozni Parkak'k szavait, pontosabban szólva gondolatait.
A Gree-k, döntötte el magában több napi meditáció után Luke, alapvetően archaikusan látták a galaxis és az élet mögött rejtőző erők felépítését. Be kellett vallania magának, hogy nem mindenben ért velük egyet. Luke meggyőződése volt, hogy az élő Erő alapvetően nem tesz különbséget világos és sötét között... sokkal inkább az egyén saját cselekedetei azok, amelyek determinálják azt, hogy valaki a világos, vagy a sötét oldalra kerül. Az egyén cselekedetei, melyek együtt járnak az öntudattal és a felelősséggel, amelyek Luke álláspontja szerint minden élőlényben megvoltak több-kevesebb mértékben.
Parkak'k filozófiája a tömegekről, valamint a saját vágyaikat, vagy éppen a káoszt követő ösztönlényekről ettől a felelősségtől fosztotta meg az élőlényeket... egy roppant kényelmes filozófia a kasztrendszerekre épülő régi társadalmak számára, gondolta Luke, akármelyikről is van szó. Egy olyan filozófia, amelyben a társadalom háromnegyede levetheti magáról a felelősség terhét saját tetteiért, azzal az indokkal, hogy ő egy nagyobb egész része, vagy azzal, hogy ő beleivódott természetes ösztöneit követi, és mást egyáltalán nem is tehet.
Azonban a Gree gondolatai arra is ráébresztették Luke-ot, hogy a megoldást a galaxisban terjedő sötétség és káosz visszaszorítására talán valóban az Erő sötét és világos oldala közti egysíkú, kétpólusú szembenálláson túlmenően kell keresni. Végtére is hányan vannak a galaxisban, akiket más motivációk vezérelnek, gondolta Luke. Ha elfogadjuk, hogy döntéseik és akaratuk a sajátjuk, akkor talán a Gree ezen szektájának filozófiája nem is akkora ostobaság?
Elmélkedéséből Kallog és Parkak'k érkezése zavarta fel. A Gree néhány lépéssel a nő mögött csoszogott, idegesen lóbálva tapogatóit, ami igencsak szokatlan volt tőle. Luke leereszkedett a padlóra - hosszas meditáció után képes volt annyira felszabadítani a saját magában lévő Erőt, hogy lebegni tudjon, ha már a külvilágra nem volt képes hatást gyakorolni - és kinyitotta a szemeit.
- A csápos szerint látogatóink lesznek. - Kallog mosolya inkább volt kárörvendő, mint ijedt. Vajon kikre számíthat a nő? - futott át Luke agyán. - Egy idegen hajó lépte át az Enklávé határát. - csápolt össze-vissza Parkak'k. - Nem válaszol a hívásainkra és idefelé tart. El kell rejtőznötök, utazók. - Talán inkább megvárjuk őket. - húzta ki magát Kallog mosolyogva.
Bizonyára arra számít, gondolta Luke, hogy majd jól átad engem nekik. Akárkik is legyenek. Azonban a jedi mestert rossz előérzet kerítette hatalmába, és nem a saját biztonsága miatt aggódott. - Talán jobb, ha valóban visszavonulunk valahová, amíg elmennek. - pillantott Kallogra, majd a Gree-re. - Kérlek, Parkak'k, segís elrejtőzni, vagy távozni. Mindkettőnknek.
- A legegyszerűbb megoldás maga a kapu... - csusszant a hatalmas fémgyűrű felé a Gree, majd néhány tapogatójával megérintette a sötéten villogó, alig látható állapotjelzőket. Néhány további mozdulat után furcsán megrázta nyak nélküli felsőtestét, mintha a fejét csóválná.
- Különös... úgy tűnik... a kapu aktiválódik. Újabb utazók érkeznek... most nem mehettek át. Erre.
- Talán bekerítenek minket? - motyogta maga elé Luke, majd finoman megragadta Kallog könyökét és maga előtt vezetve a Gree után indult. A nő az Erő feletti hatalom hiányában nem tudott tiltakozni.
- Lejjebb megyünk egy másik járatba. - közölte Parkak'k. - Ott megvárhatjátok, amíg vendégeink, valamint az új utazók távoznak. Kallog dacosan pillantott maga elé, miközben sem az ő, sem Luke figyelmét nem kerülték el a mellettük elhaladó, Parkak'knál jóval nagyobb, sötétebb bőrű Gree-k, akik csápjaikban éles fémtárgyakat szorongattak, amelyek távolról vibrobárdokra emlékeztették a két erőhasználót.
- A Sokarcú Testvériség. - hangzott fel Parkak'k hangja Luke és Kallog fejében. - Ők más utat követnek, mint a mi közösségünk. Nem a béke útját, hanem az erő szavát. - Nekünk sem ártana egy kevés belőle... - motyogta maga elé Luke. Először merült fel benne, hogy esetleg erőszakosra is fordulhatnak a dolgok.
...
- Nem tűnik túlságosan barátságos bolygónak. - jegyezte meg a kardassi cirkáló navigációs tisztje, ahogyan az Asation nevű rendszer harmadik bolygójának képe feltűnt a cirkáló holovetítőjén. - Talán nincs is itt semmi. Csak sziklák, meg eső... meg... meg semmi. - A jelet sem veszem egy ideje, praetor. - tette hozzá a másodtiszt, ahogyan az Obszidián Rend hajója leereszkedett a légkörbe. Ocet azonban összefonta csontos karjait bőrpáncélja előtt, és megrázta a fejét. Ő maga is érezte a fejfájást és az érdektelenséget, amióta átlépték a szektor határát, és ami egyre erősödött, minél közelebb értek a bolygóhoz. Azonban elég tapasztalt volt ahhoz, hogy megérezze, amikor át akarják verni. Még akkor is, ha éppen saját teste, önnön fiziológiája készült erre. Semmi oka nem volt rá, hogy hirtelen elveszítse érdeklődését a különös jel forrása iránt - mégis, a tudat, hogy saját tudatalattija és alárendeltjei egyaránt ezt súgták neki, csak még jobban felébresztette a gyanakvását. - Ocet a gyengélkedőnek! Hozzanak fel egy-egy ampulla élénkítőt mindenkinek, rögtön! - szólt bele a belső interkomba a kardassi parancsnok. - Az a gyanúm, hogy agymosás áldozataivá válhatunk! Mindenki figyeljen, és koncentráljon! Leszállunk az eredeti forrásnál!
Mintha egy láthatatlan függöny emelkedett volna fel, a legénység hídon lévő tagjai egyszerre felélénkültek.
- Praetor, ismét érzékelem a sugárzást, egészen közelről! Pontosan be tudom határolni a forrását! - jelentette a navigátor hirtelen élénk és tettre kész hangon. - Egy barlangrendszer nem messze alattunk! Úgy, gondolta Ocet. Akárki is akart mentálisan eltántorítani minket, az erős, célzatos akaratunk túlságosan soknak tűnik neki. Ami nem jelenti azt, hogy nem fog mással próbálkozni. - Fegyverbe! - adta ki a következő parancsot az Obszidián Rend legénységének. - Amint leszálltunk, behatolunk a barlangrendszerbe!
...
Ocet osztagának léptei folyamatosan visszhangoztak a járatban, ahogyan egyre mélyebb hatoltak a primitív létesítménybe. Itt-ott egy furcsa formájú, soklábú árny suhant el, de egyelőre senki nem sietett eléjük. - Az őslakosok a jelentések szerint a Gree faj tagjai. Egy törzsi rendszerben élő, ősi népé, amelyik nem rendelkezik különösebb gazdasági, vagy politikai erővel. Gyakorlatilag vadak, premodern társadalom. - olvasta fel Ocet osztagának másodtisztje a legfontosabb információkat a kezében lévő apró, aranyszínű adattábláról. - Az elmúlt évtizedekben nagyon kevés kontaktusuk volt a galaxissal. - Ami furcsa, tekintettel arra, hogy mind a Maradvány, mind a Vong, mind mi, és végül az ESB is itt van a közelben. - mormolta maga elé Ocet. - És ami még furcsább annak fényében, hogy ilyen sugárzást bocsátanak ki úton-útfélen. - Erre, praetor! - kiáltott fel az osztag élén haladó Obszidián kommandós, befordulva a következő járatba. Ocet és kísérői egy pillanatig értetlenül meredtek a barlang végében magasodó gyűrűszerű, láthatóan fémből készült építményre. - Nos... - meredt a szerkezetre Ocet. - Azt mondta.. primitívek, alpraetor? - Én... uram.. - Idegenek! - kiáltott fel a hátvéd egyik tagja, de akkor már Ocet és társai is jól hallották a közeledő csoszogást.
- Első szakasz, szakadjanak le, és derítsék fel a komplexum többi részét! Második szakasz, védelmi pozíció! - Ocet nem akarta elkövetni azt a hibát, hogy esetleges ellenséges támadás esetén teljes gyalogságát egyetlen pontra koncentrálja a járatokban.
A kardassi kommandósok félkörbe álltak a szerkezet háta mögött, fegyvereiket a bejáratra szegezve.
Az első idegen majd két méter magas volt, zöldeslila bőrű, hat csápszerű karjából négyet mozgásra használt, kettőben viszont éles, hevenyészett, kézifegyvernek tűnő tárgyakat tartott. Éleseket, nagyokat. Néhány kommandós nagyot nyelt. Az Obszidián Rend ügynökeit természetesen kiképezték közelharcra, de a könnyű, mégis erős bőrpáncél mégis inkább kis energiájú lövedékek ellen nyújtott védelmet. Ezek a spádék a sokkarúak kezében meg majdnem akkorák voltak, mint egy-egy kardassi. - Nem lehettek itt. Megszentségtelenítettétek a szentélyt.- bugyborékolta a legnagyobb sokkarú idegen torz, alig érthető Basic nyelven, amelytől Ocet érzése az volt, mintha félig-meddig nem is a fülében hallaná a szavakat, hanem a fejében. - Távoznotok kell. Néhány kardassi ügynök hátralépett. Ocet érzékelte a váratlan bizonytalanságot, és kihúzta magát, sorozatlövő puskáját az idegenre emelve. - Ez az Egyesült Sith Birodalom felségterülete. Az Obszidián Rend nevében bármikor beléphetünk ide, és lefoglalhatjuk! Tegyék le a fegyvereiket! - Megszentségtelenítők... - bugyborékolta az idegenek vezetője. - Pusztuljatok!
- Kardassiak! - kiáltott fel Ocet, amint elszabadult a pokol. - Védjétek magatokat!!
...
A szoba - mivel barlangnak túl kicsi volt - éppen csak annyi hellyel rendelkezett, hogy Kallog három lépésben körbe járhassa a földön keresztbe tett lábakkal ülő Luke-ot, türelmetlen és bizalmatlan pillantásokat vetve a bejárat előtt posztoló két idegenre. A Gree-k nagyobb, sötétebb bőrű fajához tartozó idegenek láthatóan legalább annyira a testőreik, mint az őrzőik voltak, ahogyan elállták a nyílást. - Hamarosan kiszabadítanak, te pedig fogoly leszel, jedi. - villantott meg egy ápolt mosolyt Luke-ra sith nő. - Miért vagy olyan biztos ebben? - néztett vissza fürkészően Luke olyan mély nyugalommal és meggyőződéssel, hogy az egy pillanatra még Kallogot is megzavarta. - Hát mert ez egy sith bolygó, és...
Mielőtt a nő befejezhette volna, lépések hangzottak fel a folyosó végén. A két idegen bugyborékolva a hang felé csusszant, Kallog pedig győzedelmes mosolyt villantott Luke-ra, és kikukucskált a járatba. - Idegen! - kiáltotta valaki Basic nyelven, majd a további szavakat elnyelte a Gree-k bugyborékolása és a felharsanó sorozatlövő puskák hangja. Néhány fájdalmas kiáltás, amire Luke-ot arra engedte következtetni, hogy a Gree-k még tűzfegyverek nélkül is kemény ellenfélnek bizonyultak... és minden elcsendesedett.
- Ide! - kiáltott fel ekkor Kallog, ahogyan az első nyúlánk, humanoid árny láthatóvá vált a járatban az eloszló füstön és az elesett Gree-k és támadók tetemein túl. Luke az eddigi nyugalmát egyetlen szemvillanás alatt megtörve előrelendült. - Tűz! Semlegesítsenek minden erőhasználót! - harsant fel egy kemény hang a folyosó végén, és Luke az utolsó pillanatban rántotta vissza Kallogot egy tucat aranyló sugárlövedék útjából, amelyek ott csapódtak a falba, ahol előbb a sith nő feje volt. Kallog hitetlenkedve meredt a jedire. - De hiszen ... de...
Újabb csoszogás hangzott, és hirtelen vagy húsz Gree haladt el a két erőhasználó előtt, fényes spádékat lóbálva és szörcsögve. - Azt hiszem, nem válogatnak. - indult el kifelé Luke, miközben a folyosó végén a támadók pattogó parancsai és a gree-k szörcsögései egyetlen kivehetetlen egyveleggé változtak, jajkiáltásoktól és sugárfegyver-tűztől tarkítva. - Talán jobb lenne, ha magunk mögött hagynánk ezt a helyet, hölgyem. Mind a ketten. - Idővel megöllek. - sziszegte Kallog, miközben követte Luke-ot a csatazajtól ellenkező irányba fordulva. - De nem most, jedi. Még nem...
...
Kavargás... egy elviselhetetlen fejfájást okozó kaleidoszkóp... pontosabban akkor okozott volna fejfájást, ha Zavriknak abban a pillanatban... mit pillanatban, években, évszázadokban... mint számított volna... szóval, ha éppen lett volna feje...
S mégis, amikor már csak egy hajszál, egy egyszerre nagyon vastag és nagyon vékony, véges hosszúságú és végtelenül apró szélességű hajszál választotta el Zavrikot az őrülettől, a kavargás megszűnt, és a klón ismét érezte fizikai valóját, ahogyan a taktikai páncél súlyától és a hirtelen támadt gravitációtól előrelendül, és végül térden landol.
Egy páncélos kéz nehezedett a vállára. - Jól vagy, Zav? - Jól. - rázta meg magát a klón, egy pillanatig szinte kiélvezve a nő erős szorítását a vállán, majd két gyors gombnyomással újraindította a sisak audiovizuális érzékelőit, amelyek csak statikus zörejt közvetítettek. A látvány azonban... - Még mindig nem tértünk vissza? - kérdezte azonnal Zavrik Cybilre pillantva, azonban a mozdulat, amivel a nő vállához kapta a fegyverét, egy szemvillanás alatt meggyőzte arról, hogy nem, nagyon is visszatértek. Akárhová is, a valós fizikai létbe mindenképpen.
...
Ocet be kellett, hogy vallja magának, a kardassi kommandósokat nem sokkarú-csápos-fegyveres óriási idegenek elleni harcra képezték ki. Az idegenek a beléjük csapódó sugárlövedékekre olykor ügyet sem vetve - rendben, azért egy tucat után ügyet vetve - vetették magukat Ocet saját ügynökeire, puszta súlyukkal és kézifegyvereikkel agyonnyomva, levágva, kibelezve az Obszidián Rend kommandósait. Az eredetileg egy-egy szakaszt kitevő, egyenlőnek tűnő erőviszonyok helyén most nyolc, még mindig harcoló idegen állt, csápjaikban fegyverekkel, sőt, olykor halott társaiktól elszedett harmadik-negyedik spádékkal... szemben Ocet megmaradt két kardassi ügynökével. Ráadásul úgy tűnt, a kommunikátorok nem működnek. - Mellém! - parancsolta megmaradt társainak Ocet, két halálosan pontos lövéssel pontosan kilőve az egyik túl közel kerülő idegen szemeit, mire az összevissza kezdett csápolni, több kárt okozva saját társainak fegyvereivel, mint a megmaradt kardassiaknak. - Kardassért! - üvöltötte elszántan a két megmaradt ügynök, és parancsnokuk elé állva felkészültek arra, hogy egyenlőtlen közelharcban elessenek feljebbvalójuk biztonsága érdekében. Ocet hasonlóra készült, bár neki magának egyetlen feljebbvalója sem volt jelen. Előhúzta a bőrpáncél övébe rejtett vibrotőrt, hogy második fegyvert is használhasson a közelgő végjátékban, amikor erős villanást érzékelt a háta mögött. Villámgyorsan, félig megfordulva hátrapillantott, és a látványtól egy pillanatra lemerevedett. Két páncélos humanoid állt a gyűrű előtt, ami az előbb felvillant, mintha a semmiből kerültek volna elő.
...
- Helyzet? - meredt a barlangra és a benne lévőkre Zavrik. - Három humanoid, hét cefalopid, láthatóan egymás ellen. - sorolta hideg nyugalommal Cybil. - Hozzánk hasonló, bőrpáncélos valaki, versus csápos ronda idegenek... - mérte fel kérlelhetetlen precizitással a helyzet valóját Zavrik, bár még mindig fogalma sem volt, hogy hol vannak. Csak annyit tudott, hogy egy közelharc kellős közepébe csöppentek, és hamar oldalt kellett választaniuk. Nagyon, nagyon hamar. - Csápos, vagy csontos? - suttogta Cybil az egymásközti komban feszült hangon. - Csontos, őrmester. - döntött végül Zavrik, elkapva a hozzájuk legközelebb álló bőrpáncélos alak tekintetét. - Cél a csáposok, fedezlek, kislány! - Tudod, ki a kislány... - villant meg Cybil jobb kezében a sorozatlövő, bal karján pedig a taktikai páncél csuklórészéből elővágódó hosszú, hegyes, fénylő vibrotőr.
Egy újabb pillanattal később Zavrik és a csontos arcú idegenek felemelték fegyvereiket... még egy pillanattal később a csáposok, láthatóan legalább annyira meglepődve az erőviszonyok megváltozásán, mint a többiek, szintén... És még egy pillanattal később Cybil mozgásba lendült.
A polneyei csatapáncél egyszerre biztosított nagy fokú mozgékonyságot és megfelelő védelmet az efféle közelharchoz, Cybil pedig legalább annyira elemében volt, mint mikor távolról, mesterlövész-fegyverrel kellett végeznie az ellenséggel. Az első két rátámadó sokcsáposnak egy komplikált, villámgyors ívvel leszedte a csápjait - a vonagló, sikamlós végtagok, melyek még mindig fegyverieket szorongatták, hirtelen betöltötték a padlót. A harmadik idegent, aki a nő mögé kerülve próbált lesújtani, Zavrik egy sorozattal leszedte. Három másik a csontos, bőrpáncélos trióra vetette magát, vad küzdelembe keveredve velük. Cybil úgy suhant végig a barlangon, mint egy lángoló, szeletelő istennő. Villámgyors mozdulatokkal hajolt el a felé irányuló négyszer annyi csáp és kézifegyver elől, a megfelelő pillanatban és a megfelelő helyen döfve, szúrva, vágva, vagy tüzelve. Zavrik folyamatosan követte a mozdulatait, utolsó sorozatával azonban a csontosok egyetlen, addigra életben maradt tagjára támadó csáposat szedte le. Cybil nem szorult segítségre. Ahogyan az utolsó két idegen is csendes, vonagló masszává változott, a nő deaktiválta a zöldes, vérnek tűnő folyadéktól iszamós pengét, ami visszacsúszott a páncél kar-részébe. - Ellenség semlegesítve, Zav. - biccentett társa felé, aki felsegítette a félig földre kényszerült bőrpáncélos parancsnokot, az osztag egyetlen túlélőjét. - Szívesen.- jegyezte meg Zavrik.
...
Ocet megrázta a fejét. Néhány lépést hátrált halott testőrein és a rájuk támadó idegeneken keresztül, majd megpróbált kiegyenesedni. Az egész olyan gyorsan játszódott le.. - Kik maguk? - nézett végig a két páncélos alakon. - És honnan jöttek? - Ahelyett, hogy megköszönné. - jegyezte meg hangosan, Ocet meglepetésére női hangon a két alak közül az, amelyik vérfürdőt rendezett a rájuk támadó gree-k között. Lépések hangzottak fel a hátuk mögött. Ocet pár lépést hátrált, majd, miután megbizonyosodott arról, hogy saját bajtársai veszik körül, diadalittas mosollyal felemelte a fegyverét - egyenesen megmentőire. - Praetor, jól van? - kiáltott fel a második szakasz megmaradt tagjainak vezetője. - Azonnal visszajöttünk, amint megkaptuk a segélykérő hívását! - Jól. - bólintott Ocet, majd a létszámhátrányba került páncélosok felé fordult. - Szóval, még egyszer, uram, és hölgyem. Kik maguk, és honnan jöttek?
...
Zavrik felsóhajtott. - Ne legyen nevetséges. Most mentettük meg az életét, a kérdése pedig értelmetlen. Maga is nagyon jól tudja, hogy honnan jöttünk - biccentett a háta mögé. - Azon a kapun keresztül. Bár, ha tudná, hogy működik, valószínűleg nem kérdezné. Ami azt is jelenti, hogy maga nem tudja, hogy működik, mi meg igen. Tehát taktikai értelemben nem lenne jó ötlet megöletnie minket. - Valóban. - biccentett Ocet. - Azért legyünk egyszerre reálisak és óvatosak. - A kardassi parancsnok megragadta az alkalmat, hogy alaposabban végigmérje váratlan segítőit, s figyelmét nem kerülte el a páncél vállán lévő szövetségi embléma sem. - Maguk cosraiak? - kérdezte végül Ocet, jól emlékezve tanítójával, mesterével, Enabran Thainnel folytatott utolsó beszélgetésére. - Nem. Mármint... majdnem. - biccentett Zavrik. - Klón Kommandó, Polneye. Önök pedig... - Obszidián Rend. Sith Birodalom. - válaszolt Ocet. - Ocet praetor vagyok. - Úgy... - sóhajtott fel Zavrik. - Meghallgat minket, praetor? A nevem Zavrik parancsnok, a társam pedig Cybil őrmester. - A lekötelezettjeim. - biccentett Ocet, bár arra még nem adott parancsot katonáinak, hogy letegyék a fegyvert. - Bár az erősítés már úton van, és hamarosan az idegenek egész népe megtapasztalja, mi jár annak, aki szembe száll az Obszidián Renddel, maguk mégis megmentettek. A kérésem nélkül. Igazán tartozom annyival, hogy meghallgassam, mit akarnak mondani. - Nagyszerű. - biccentett Zavrik. - Először is arról, hogyan kerültünk ide...
...
Parkak'k véletlenül - véletlenül, dehogy véletlenül, gondolta a jedi mester - annál a kijáratnál várta Luke-ot és Kallogot, ahol kibukkantak a szinte végtelennek tűnő föld alatti járatokból. Több óra járásnyira attól a ponttól, ahol a hiperkapu volt. - Előkészítettünk Nektek egy hajót, utazók. - hunyorgott a Gree. - A mi időnk lejárt, de a ti utatok folytatódik. Siessetek. - Köszönjük. - szorította meg a felé kinyújtott két csápot Luke, szinte Kallog helyett is, hiszen a nő karjait összefonva, a megszokott dacos, értetlen kifejezéssel álldogált mellette. Láthatóan nem tudta túltenni magát azon, hogy szabadítónak vélt állítólagos szövetségesei rálőttek. - Mindent köszönünk, Parkak'k. Az Erő legyen veletek. - Hogy velünk van-e, vagy sem, az nem számít, Utazó. - bugyborékolta a Gree, egyik csápjával a távolban látható apró, ívelt foltra mutatva, ami minden bizonnyal az új hajójuk volt. - Nektek viszont még számít. Járjatok sikerrel, és nyugalommal. Mindketten. - Mégis hová megyünk, jedi? - kérdezte Kallog, miközben követte a jedi mester, aki futólépésben tartott új hajójuk felé. - Valahová, ahová már korábban el kellett volna mennünk, hogyha nincs szükség erre a kitérőre. - mormolta inkább magának, mint Kallognak. - Oda, ahol mindaz elkezdődött, de legalábbis formát öltött, amiről a Gree-k beszéltek. - Azaz? - A Rakata Birodalom hajdani központjába, a Lehonra.
|
|