|
Post by Haruhi on Jan 12, 2014 19:19:53 GMT 1
starwars.com/play/online-activities/crawl-creator/index.jsp?cs=vsmbdvccagThe GALACTIC REPUBLIC is facing a crisis, as growing debts to various private and corporate creditors have further weakened its already stagnating economy during the past four, troublesome decades.
For the first time in REPUBLIC history, numerous systems have banded together to form the PROTECTIONIST MOVEMENT, in order to lead themselves out of the GREAT GALACTIC DEPRESSION, facing Supreme Chancellor Pax Teem at the helm of the opposition.
In these dark days of the REPUBLIC, revered Jedi Masters Sheev Palpatine and Mace Windu, together with Knight Aanchang Amersu and Padawan Ronah Tyrr, depart for the Outer Rim world Bal'demnic, which have a few years ago joined the Republic under the ownership of the INTERGALACTIC BANKING CLAN. They hope to reveal the truth behind rumors concerning the alleged use of illegal slave labor...
(folyt köv.)
|
|
|
Post by Haruhi on May 17, 2014 16:02:09 GMT 1
A Glimmering III zökkenőmentesen haladt a hipertéren keresztül. A Bírósági Erők ezen Consular-osztályú cirkálója sokat megélt űrjármű volt, duro kapitánya Orel Dakk tapasztalt űrjárónak számított, mindig készen a váratlanul adódó helyzetekre. Ezúttal persze ritkábbnak számító rakományt kellett célba juttatnia: négy Jedit, kellemetlen, ő maga lévén sosem tartotta őket megnyugtató társaságnak, a Galaxis lakóinak többségével ellentétben. De az a fajta típus sem volt, aki nyíltan panaszkodott vagy antagonizált volna a neki nem tetsző dolgokkal, s ezért is volt megbízható: szerette a munkáját és nem hagyta, hogy efféle dolgok akár csak egy pillanatra is gondolkodóba ejtség feladatai végrehajtásában. Mellesleg, minél jobban csinálta, annál hamarabb volt túl a nehézkesebb részleteken. Vetett egy gyors pillantást pilótájára, majd az egyik navigációs képernyőt révetegen szemlélő koruni jedi mesterre, de tovább nem hagyta tekintetét eltévedni. Eközben a kicsit átalakított szalonkapszula egy helyiségében, Palpatine mester elgondolkodva hallgatta Amersu lovag szavait. Ugyan ritkán találkozott vele az elmúlt években, s még ritkábban hagyta el az ő oldalán a Coruscantot, jól ismerte, milyen Jedi volt ő és hogy mennyire igyekezett távol maradni a Köztársaság politikai ügyeitől, s mégis mennyire kritikusan szemlélte azokat, mikor a szó mégis rájuk terelődött. Őt pedig éppen ez nyugtalanított, hiszen mennyi Jedi került akaratlanul is az események sodrába odaadásuk által a Köztársaság intézménye és népei iránt, miközben a sötétben valami más is derengett, melyet kevesek voltak hajlandóak elismerni. - Én nem tartom egy cseppet sem kedvezőnek, hogy a Főkancellár ennyire meglágyult a Rend irányába - magyarázta a twi'lek, feszülten ülve székében - mikor megszavazása előtt annyira igyekezett elkülönülő váleményeket pártolni. S hogy a tanács két tagját is kérje, hogy egy olyan ügyben járjon közbe, melyet a Biróság is túlontúl hamar talált vészesnek egy ennyire félreeső bolygón, bizonyítékok híján mindössze szóbeszédekre hivatkozva... én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ne mozgatott volna meg kapcsolatokat, s ne lennének személyes érdekeltségei. Nem szeretem a politikát, de most egyszersmint azt kell mondanom, hogy küldetésünk körülményei túlontúl tisztázatlanok és... erőltetettel. Mostanában egyre több hasonló feladat hárul ránk, s azt kell mondanom, hogy mindehhez talán túl kevesen vagyunk. Oly sok problémával kénytelenek foglalkozni a Jedik, hogy már-már azt hiszem, minden figyelmünket elterelik fontosabb dolgokról, ahelyett hogy alkalmas szervekre bíznák a triviálisabbakat, vagy ha nincsenek, hát formálnának újakat!Palpatine áthelyezte testsúlyát. Hát ide lyukadt ki egy újabb eszmefuttatás, mintha már mindennapossá vált volna a Jedik köreiben... Yoda és Windu mesterekkel egyetemben kénytelen volt arra jutni, hogy a Rend erősen megoszlott bizonyos kérdésekben. S ez volt az egyik legzavaróbb mind közül, s szomorú, hogy saját tanítványának is megvolt erről a maga véleménye, s mindhiába próbálta más, objektívebb utakra terelni. - Egy dologban nem vagyok biztos magam sem - mondta ki válaszképp átgondolt szavait - hogy Dooku és Sifo-dyas mesterek irányvonala feltétlenül a Köztársaság javára válna, jó szándékaik ellenére.- Én nem az ő álláspontukat képviselem! - vágta rá kicsit indulatosan Amersu, mely nem vallott rá ilyen kérdésekben - Négy Jedi halt meg az elmúlt évben, mégis... nem egy újabb Fény Hadseregére volna szükségünk, hanem csupán olyan regulációkra, melyek megakadályoznák, hogy pártvállalásra kényszerüljünk valamely politikai összetűzésben, vagy egyáltalán részt vegyünk bármiféle politikai ügyben. Teem Főkancellár éppen olyan személyiség, akit nem nehéz kérdéses ügyekkel kapcsolatba hozni... odáig jutott a Szenátus, hogy ilyen figura üljön a főkancellári székbe? Felesküdtünk a Köztársaságra, s éppen ezért van kötve a kezünk a növekvő korrupció közepette.- Jedik egy Hadseregért, s pacifista civilek gazdasági és kereskedelmi korlátozásokért - tűnődött, nem akarván észrevenni a rendszer nyílt kritikáját, amaz nem volt Jediknek való - S nem csupán ők állnak szemben, itt bizony valóban nem két oldal létezik, hanem inkább túl sok. Ezért sem vállalhatunk szerepet benne, s ezért is fogadta el a Tanács a Főkancellár kérelmét ez ügyben is: ha efféle dolgokra koncentrál Rendünk nyílt politikai szerepvállalások helyett, könnyebben pártatlanok maradhatunk szemben álló ideológiák keresszttüzében is.- Minden tisztelettel, mester - rázta meg fejét a twi'lek, máris higgadtabban - Ha nem a Főkancellár kérte volna a segítségünket, nem lennék kételkedő a küldetés jó céljait illetően.Palpatine sóhajtott. Ha Windu mester most itt lett volna éppen, minden bizonnyal határozottan kiállt volna a Köztársaság és demokrácia mellett, s hogy a Jedik a mindenkori Főkancellár és Szenátus érdekeit képviselik. Ő azonban nem, ő sokkal szürkébben látta a világot annál, s éppen ez volt amiért távol maradt az efféle részletek szondázásától, s inkább tette azt, amit Jedinek tennie kellett mindenek felett: fenntartani a rendet, s az ártatlanok védelmére kelni, ahol és amikor szükség van rájuk, mindössze nézetek vallása nélkül, a szélsőségeket kerülve.
|
|
|
Post by Enz on May 17, 2014 17:21:19 GMT 1
Ronah Tyrr az ajtó mögött megállva hallgatta mestere és Amersu lovag párbeszédének végét. Neki is megvolt a saját véleménye a galaktikus politikáról és a jedik szerepéről benne, és gyakran nem egyezett a Rendben elfogadott nézetekkel. Legalábbis ennek tulajdonította, hogy amikor hangot adott véleményének, mestere rendszerint vitába szállt vele. Persze ez sosem tántorította el attól, hogy minden egyes alkalommal még jobban meggyőződjön a saját igazáról. A Köztársaság súlyos betegségben szenvedett évtizedek, de inkább évszázadok óta, és egyre erősödtek ennek tünetei annak minden részén, így a Rendben is. A dolgok valahol végzetesen kisiklottak, és gyakran olyanokra maradt a rendrakás, akiknek az egészhez semmi közük nem volt. Persze tudta, hogy kevesebbet kéne hangosan ilyen dolgokról beszélnie - ki tudja, talán már lovag lehetne. De különösebben nem igazán érdekelte ki mit gondol róla. Mikor a beszélgetés hangjai elhaltak, úgy érezte, ideje neki megkavarnia a beülepedni kívánó vizet. Kecsesen nyomta meg az ajtó nyitógombját, mire halk szisszenéssel feltárult a kabin és két nagy lépéssel már bent is termett. Miraluka lévén szoros kapcsolata volt az Erővel és most is látta a két jedi körül vibráló élő Erőt. Mesterénél ugyanolyan mértékben lobogott csupán az energia, mint a lovagnál, de jól tudta, hogy ez csupán szerénységéből fakad. Kedvelte Palpatine mestert, még ha nem is értettek egyet sokszor, és kicsit talán sajnálta is, amiért ilyen sok gond volt vele. Megállt előttük, és mintha végig ott lett volna, be is kapcsolódott a beszélgetésbe. - Mikor a politikusok elég szelet vetettek, minket küldenek be learatni a vihart. Mi pedig gondosan el is takarítjuk utánuk a mocskot. Aztán ha valami rosszul sül el, persze a jedik lesznek a hibásak. "A jedik nem akadályozták meg a háborút" mondják, de az talán eszükbe sem jut, hogy nekik kéne leszokniuk a háborúskodásról. A Köztársaság régóta beteg: Teem csak egy tünete ennek, semmi több. Biztos vagyok benne, hogy ha más ülne is a székében, ugyanúgy lenne korrupció. De talán az öklüket rázó protekcionisták különbek? Talán ha valamelyikük ülne ott, egy csapásra megváltoznának a dolgok? Türelmetlenek és mindig másban keresik a hibát. Amíg ez nem változik, legyen bármilyen rendszer is, tegyenek a jedik bármit is vagy tűnjenek el teljesen, sosem lesz jobb - mondta, majd Amersu lovag felé fordult. - A jedik ugyan felesküdtek a Köztársaságra, de nem Teemre. Nekem nem lenne lelkiismeret furdalásom, hogy ha a jediknek szerepe lenne a leváltásában. De az elmondottak alapján úgyis felesleges volna.Egyik kezével hátra söpörte haja egyik rakoncátlan vörös tincsét, egyúttal várva, hogy leülepedjenek szavai a két jediben, miközben reakciójukat figyelte.
|
|
|
Post by Haruhi on May 17, 2014 19:27:26 GMT 1
Palpatine nem lepődött meg sem érkezésén, sem pedig könnyed csatlakozását elhaló párbeszédükhöz. Gyakran korrigálta egyébként tehetséges tanítványát, hiszen tudnia kellett helyt állnia egy ütközetben, még ha csupán szavakban is vívták. A probléma ezzel - főleg régebben - az volt, hogy a megfelelő érveléssel szemben olykor elszántabbá, ha úgy tetszik emocionálisabbá, mely magában rejtett veszélyeket. Nem kevés jedi - köztük például az imént felmerülő Sifo-dyas mester is - küszködött hasonló problémákkal, mikor hagyták magukat komolyabb ideológiai ösvényekre tévedni, s ragaszkodni bizonyos álláspontjaikhoz. Ugyan Amersu vonásai nem mutatták, érezte a benne gyűlő feszültséget is, melyet Ronah szavai keltettek benne, s lám, mikor a leány elhallgatott, nem tartott sokáig a csend. - Akár tetszik, akár nem, most Teem képviseli a Köztársaságot! - engedtek a twi'lek arcvonásai is rosszallásának - Ha bárki is el akarná mozdítani erőszakkal, az a Köztársaság Alkotmányát sértené meg, amiért számos Jedi adta az életét! Az ő küzdelmük és örökségük válna semmissé... - Padawanom... - szólt közbe az adandó alkalmas pillanatban, s nyugodt tekintetét a lányra emelte - nem számít, ki ül a főkancellár székében, a mi magunk helye akkor is megvan. Tennünk kell azt, ami a kötelességünk, függetlenül attól, mennyire rátermett és jószándékú lények ülnek a Szenátusban. Nem befolyásolhatja a politikai élet azt, hogy segítségére legyünk azoknak, akik másképpen nem tudnák megvédeni magukat. Mindenkit nem válthatunk meg, ezt te is jól tudod már, ám hogy minél kevesebbet avatkozunk bele olyan dolgokba, melyeket nem befolyásolhatunk, úgy marad több erőnk azokra, melyeket igen. Egy nap pedig azt is megérted, miért is kell hallgatni olyan dolgokról, melyeket végül nem látván értelmüket, úgysem hajtasz végre
|
|
|
Post by Enz on May 17, 2014 19:47:39 GMT 1
Valahogy számított rá, hogy szavait nem fogja osztatlan ováció fogadni és a kialakult helyzet nem is cáfolta meg a feltételezéseit. Míg Amersun egyértelműen a rosszallás jeleit vélte felfedezni, addig mestere megőrizte szokásos hidegvérét és biztos volt benne, hogy alaposan végiggondolja szavai lehetséges értelmét. A lovag sietősen ellentámadásba ment át, emlékeztetve őt egy sor teljesen felesleges dologra, de mielőtt reagálhatott volna, mestere közbelépett és szokásos lelki fröccsét adagolta be szépen neki. Megértette a mesterét, de nem értett egyet vele. - Mester, a legnagyobb tisztelettel: miért van az, hogy ha az elesetteken segítek hős vagyok, ha pedig megkérdezem hogyan jutottak ide, akkor felforgató? - tette fel a nagy kérdést, talán kissé színpadiasabban, mint szerette volna. - Be kéne látnunk, hogy túl kevesen vagyunk, hogy felkaroljunk minden rászorulót vagyis végső soron kivételezést teszünk. A Köztársaság olyan helyzetbe került, hogy már csak a polgárai segíthetnek rajta. A Rend feladata az kéne legyen, hogy az útkeresésben segítsen, de nem meghozva helyettük a döntéseket, hiszen akkor egy rossz uralmat felcseréltünk egy másikra. Itt egy pillanatnyi szünetet tartott, levegőt véve, és ismét megszabadult egy rakoncátlan tincsétől. Kezét mellkasa előtt összefonva folytatta. - Ha a Rend nem mutat utat, ugyan ki fog nekik? Teem, a korrupt középszerű politikus? A protekcionisták erre aspiráló habzószájú megmondói? Igaza van Amersu lovagnak is, a Rend számtalan tagja áldozta életét a Köztársaságáért, mi pedig minden egyes tétlen nappal az ő örökségüket éljük fel. A Köztársaságnak ezer éve nem volt külső ellensége, így már csak egy irányból fenyegetik veszélyek.
|
|
|
Post by Haruhi on May 17, 2014 20:17:46 GMT 1
- Egy irányból, talán belülről? - vágta rá élesen a twi'lek, de nyomban visszább fogta hangját - Padawan, ha ez ilyen egyszerű volna, már sokan próbáltak volna többet is tenni ez ellen a puszta szavaknál! Széthúzás, a a Szenátus és már a Rend is egyre inkább frakciókra látszik bomlani, sokkal rohamosabban mint az elmúlt századokban! Egy Szenátusnak felelő hadseregre lenne szükség, nagyobbra, mint amekkorát a Bírósági Erők össze tudna vonni egy helyre, de nem is akkorára, hogy a tagrendszerek úgy érezzék, a Köztársaság sakkban akarja tartani őket, vagy hogy olyanok irányítása alá kerüljön, akik tényleg arra használnák fel! Legalább a Jedi-rend sorait meg lehetne erősíteni, évezredekkel ezelőtt voltak kisebb, regionális Tanácsok és számos Akadémiánk, de most... egy ekkora Galaxisban nem lehet csak a központból irányítani mindent, hány potencionális ifjú nő fel úgy, hogy a Rendnek csupán hírét hallják ahelyett, hogy felfedeznék és csatlakozna a soraink közé? A végén már nem is a lány felé fordult, hanem kérdését sokkal inkább a mesterhez szögezte, aki viszont nem mutatta jelét, hogy változott volna véleménye, vagy sikerült volna megfogni. Abban persze valóban egyetértett vele, hogy kevesebb volt a lehetőség soraik növelésére, de szinte már teljesen biztos volt benne, hogy bármiféle radikális, hirtelen változás csupán megingatná a bizalmat a Jedik iránt a Köztársaságban. Talán változtatni kell, de nem úgy, hogy felkavarják milliárdnyi és milliárdnyi lény életét. - Idővel megértitek majd a miérteket - válaszolta Palpatine, abban a jól ismert hangnemben, mely arra utalt hogy mára függőben hagyta a még le nem zárható témát - és a saját miértjeiteket is, mindketten. Akkor pedig meglátjátok, milyen utat mutat az Erő. Egy Jedi ugyanis egész életében tanul, s előbb utóbb, minden veszély megmutatkozik, váratlanul vagy éppen olyan lassan, hogy a mindig siető lények nem látnák meg
|
|
|
Post by Enz on May 17, 2014 20:57:57 GMT 1
Ronah a meditációs kabinban ülve adta át magát az Erő áramlásának, elmerülve annak lassan fodrozódó hullámaiban. Eközben gondolatait próbálta összeszedni, mint megannyi alkalommal tette már. A miralukák istenként tisztelték a jó és a sötét oldalt is, és bár a jedik között nőtt fel, ezt nem tudta levetkőzni az évek alatt. Nem létezik rossz vagy jó - ezek már csak a történések interpretációi. Még a legsúlyosabbnak tartott esemény, a halál sem volt több egy olyan motívumtól, ami végigkísérte az életet. Az Erő végtelen körforgását, egy elképzelhetetlenül nagy homokórát, amelyben minden pillanat csupán egyetlen homokszem volt. Kiszakadunk az Erőből és visszatérünk oda, ez a dolgok rendes körforgása, és ezt nem befolyásolja, hogyan is éltünk, miket tettünk. Végső soron az egyetlen dolog ami megszabja az élet korlátait a halál. Mit is tanít ez? Hogy ami egyszer elkezdődik, az valamikor véget is kell érjen. Egyszer még az olyan dolgok is, mint a Rend vagy a Köztársaság eltűnnek és mégis folytatódni fog tovább a ciklus, az Örökkévalóság Ciklusa. Emellett minden probléma eltörpült, és minden egyes történés csak groteszk erőlködésnek tűnt. Mégis, nem azért születtünk meg, hogy semmit sem tegyünk erre hivatkozva. Az Erőnek célja volt minden egyes lénnyel - talán azért, mert maga is működni kényszerült ebben a világban. Mi más magyarázhatná az életet? De mi állhat az Erő felett? Mi lehet olyan hatalmas, hogy még ez az elképzelhetetlen erő is meghajol előtte? Hirtelen kiszakadt azonban a meditációból, ahogy érzékei figyelmeztették, hogy valaki túl közel merészkedett. Érezte, hogy az illető az ajtó előtt áll és vár. Nem volt ellenséges szándékai, így ülő pózában behívta. - Gyere be. Nyitva.
|
|
|
Post by Haruhi on May 18, 2014 7:32:13 GMT 1
A duro magában dörmögött. Már éppen döntött, hogy nem kellene beleütni az orrát a Jedik dolgaiba, s fordult is vissza, mikor a nő beinvitáló hangja ütötte meg fülét. Egy pillanatig még vívódott, körülnézve a folyosón, vajon nem bámulja-e valaki, aztán előre lépett, s az ajtó szisszenve félrecsúszott az útjából. A földön kuporogva találta meg, ez is egy olyan meditáció dolog lehetett - gondolta. Az aztán elkövetkező másodpercekben azonban újfent csak bámult, evaluálva hogy mégis volt értelme e az egésznek, a tény viszont hogy már itt volt és legalább meg kellett magyaráznia magát, újból lépésre sarkallta. - Hmm... - ment mégis kicsit nehézkesen, vigyázni akart a szájára - csak van egy kevés probléma... Válaszra várt, de amaz csak a csend formájában nyilvánult meg, abban a fajta csendében mármint, hogy talán inkább folytatnia kellett volna. Amúgy sem akarta sokáig kerülgetni a forró levest, de azért csak idegesító volt a helyzet. - Hátén csak beszéltema pilótámmal - kezdett bele, durohoz képest is elhadarva kicsit, így megköszörülte torkát, mielőtt lelassított volna - khm, nem tartjuk jónak, hogy már veszekedtek az egész fölött, mint akik nem tudják mit csinál... hr, akartam én mondani, úgy értem a legénységemnek nem tetszik a fukarkodás... mármint titkolózás. Megkérdeztem az Öreg Jedit, de csak mosolyogva nyugtatgatott... mármint biztosított, hogy minden rendben, pont mint amikor semmi sincs rend... ő, gondoltuk talán szemkendős Jedi Mester többet mondana... mert a barna túl... szúrósan néz.
|
|
|
Post by Enz on May 18, 2014 12:36:23 GMT 1
Ronah csendesen figyelte az előtte álló férfit erőlátása segítségével. Egyáltalán nem tűnt érdekes fickónak: egy újabb szürke munkamániás aktatologató a bíróságiaknál. Persze a legtöbb értelmes lény ilyen volt, és ezért nem is lehetett hibáztatni őket. Azért már sokkal inkább mert saját maguk emelte korlátok börtönében éltek és bármit megtettek volna, hogy olyan vezető mögé állhassanak, aki megvédi őket önnön szabadságuktól. Ezek a vezetők azonban gyakran estek abba a hibába, hogy mindentől megfosztották őket, így ismét szabaddá váltak, ami után új vezetőt kezdtek keresni. Ha úgy tetszik a középszerűség volt a történelem másik nagy mozgatórugója az Örökkévalóság Ciklusa után. Szerencsére a duro annyira vigyázni akart a nyelvére, hogy bőven adott neki időt gondolkodni amíg végre kibökte mit is akar. Viszont az, hogy mesternek titulálták, kissé kellemetlenül érintette Ronaht. Még lovag sem volt, pedig legtöbb ismerőse már megkapta a címet, csak őt tartották vissza, ki tudja miért. - Én - kezdett bele kissé kiszáradt torokkal, miközben minden önuralmára szükség volt, hogy nyugalmat erőltessen magára. - nem vagyok mester. Még csak lovag sem. Magam sem tudok többet, mint amit Palpatine mester elmondott. Arcára elég kellemetlen arckifejezés költözött, amint ezeket kimondta. Már 17 éves elmúlt, a mestere mégis úgy kezelte, mintha még mindig gyerek lenne. Szinte semmibe nem avatta be, és még a lovagi vizsgájára sem mondta késznek. Állandó kellemetlenséget okozott neki ez az érzés, még ha próbálta is magát azzal nyugtatni, hogy Palpatine csak a legjobbat akarja neki és a Rendnek. Miután a duro még mindig ott állt előtte, folytatta. - Úgy hírlik az Intergalaktikus Bankárklán rabszolgamunkát végeztet Bal'demnic bolygóján. Minket azért küldtek, hogy kivizsgáljuk az ügyet és jelentést tegyünk róla a főkancellárnak. Hogy ebből mi lehet igaz, nem tudom - talán csak a protekcionisták akciója az egész vagy egy konkurens cégé - tette hozzá még saját véleményét. Persze még hozzátette volna, hogy szerinte ebbe semmiképp nem kellett volna bevonni a jediket, de annál azért több esze volt, mint hogy vadidegeneknek ismertesse a véleményét. Várakozva figyelte tovább a durot, szeretne-e még valami mást.
|
|