|
Post by Enz on Jan 4, 2014 3:24:18 GMT 1
Az egykori Birodalmi Maradvány területén található fekete lyuk, távol minden fontos útvonaltól és stratégiailag jelentõs bolygótól. Nem volt soha még helyi jelentõsége sem, egyedül akkor került évezredekkel ezelõtt a figyelem középpontjába, mikor egy új útvonalakat feltérképezõ kalandor belezuhant. Azóta minden hajó elkerüli.
Kivéve persze a szándékosan ide igyekvõket. Ez szolgál ugyanis helyéül az ESB gigantikus Halálbolygó projektjének. A környezõ ûrt Interdictorok segítségével stabilizálták, illetve a fõbb belépõpontok mentén tiltógenerátoros akadályokat állítottak fel a megfelelõ védõflotta mellett.
|
|
|
Post by Enz on Jan 4, 2014 4:05:28 GMT 1
Arisaka doktor kényelmetlenül feszengett székében. Már akkor sem örült, amikor kiderült, hogy dantooinei állomáshelyét fel kell cserélnie egy ilyenre, de a hangulat is érezhetõen fagyosabb és barátságtalanabb volt. A Halálbolygó olyan gigantikus projekt volt és olyan sok hatalmat ígért a résztvevõknek, hogy a háttérben folyó hatalmi harc szükségszerûen a szakmai hozzáállás rovására ment. Nem is csoda, hogy máris ilyen nagy elmaradások voltak a projektben, és ki tudja mekkorát lesznek még, ha nem kapják össze magukat. A legjobban a mostanihoz hasonló üléseket utálta, ahol a tervezést intézõ és a munkálatok végrehajtását felügyelõ NSTT részérõl õ és egy helyi tudós, Dr. Agunow; a kivitelezésért felelõs OCP képviseletében egy nõ, Janina Mercer - azt rebesgették róla, hogy Lu'uthor valamilyen rokona -; a projektet biztosító Zyck Véderõ Flotta oldaláról a széles vállú, kigyúrt Arxen Gronius admirális a sith flotta egyik nem olyan régen kitermelt parancsnoka; a logisztikáért felelõs egykori maradványbeli nyúlánk, szemüveges tiszt, Fexler Brews, aki a kinézetét megcáfoló ügyességgel lavírozott keresztül a támadásokon és közben a dolgát is tûrhetõen végezte; a császár részérõl pedig egy Lord Silas nevû, állandóan fenyegetõen sürgetõ chagriai sithkezdemény ült össze. Díszes kis társaság volt, és a gyanakvó pillantásokat talán még élvezte is volna, ha nem lett volna lassan elege belõlük.
- Több ellátmányra van szükségünk! - állt az asztalra támaszkodva Mercer, elõre engedve hosszú barna haját. - Jelenleg 70%-on tudunk csak dolgozni. - Nehéz növelni az ellátmányt úgy, hogy ne irányítsunk ide a szükségesnél nagyobb figyelmet. Ha túl sok pilótát vonunk be, hamarosan a fél Galaxis tudni fogja mi folyik itt - igazította meg a szemüvegét Brews unottan. Az õ ötlete alapján alakították ki a jelenlegi rendszert: a transzportok jelentõsebb környezõ bolygókon rakodtak ki, az ottani raktárakat megtöltve, ahonnan a szemétszállítással együtt hordták el azokat a közelebbi bázisokra, onnan pedig hajók ingáztak be óramûszerû rendszerességgel. Brews jó elméleti ember volt, gondolta Arikasa, de bizonyára akadt volna nála jobb gyakorlati kivitelezõ. - Kapja össze magát, Brews! - szólt rá dühösen a nõ, de a férfi nem zavartatta magát. - Több hetes csúszásban vagyunk. - Ezért talán okolja a munkásait - vágott vissza a fickó. - Kontármunkát végeznek és ezért az optimálisnál több nyersanyagot használnak el. - Nevetséges! Az összes rabszolga megfelelõ felügyelet mellett dolgozik. Remélem meg tudnak ebben erõsíteni - fordult felé és Agunow felé a nõ. A helyi doktor fészkelõdött kicsit, de nem nagyon akart válaszolni, így hát neki kellett. Arikasa igazított egyet jobb szemimplantátumán, majd elé vette az adattáblát. - A rossz kivitelezések száma kétségkívül csökken, de még mindig jelentõs - vonta le a tanulságot, mire Brews kihúzta magát. Nem örülhetett azonban sokáig. - Ám a megfelelõ nyersanyagmennyiséget rendszeresen alulbecsülik, ami hátráltatja a projektet. - Ide is és oda is, ha? - elégedetlenkedett kicsit Mercer, de azért nem nagyon. - Nem feltétlenül a maguk hibája - mondta Agunow a tollával játszva. - Legutóbb negyven éve építettek ilyen fegyvert és akkor is sok probléma akadt. - Remélem ebbe nem raknak lyukakat - élcelõdött hangosan Gronius, miközben kopasz fején megcsillant a fény. - A kibocsátást háromezer apró... - kezdett volna bele a szövegébe a nagai, de inkább meggondolta magát. - Nem, nem teszünk lyukakat. - Az Uralkodót nem érdeklik a kifogások - szólalt meg a rövid csendet kihasználva Lord Silas. - Eredményeket akar, méghozzá minél hamarabb. A vong már a rendszereink mellett pusztít. - Nagyúr, ez nem egy csillagromboló, vagy akár egy egész flotta! Ekkora projekt négy évtizede nem volt a Galaxisban - vetette ellen Mercer, aki talán saját magát féltette hirtelen a lesújtó büntetés elõl. A chagriai gyilkos tekintettel meredt a nõre, aki nagyot nyelt. - A megfelelõ nyersanyagmennyiség mellett fokozni tudjuk az építést, heteket nyerve vissza. - Intézkedni fogok - mondta Brews hûvösen, és valamit unottan az elõtte fekvõ papírok firkált. - Ha túlhajtjuk a rabszolgákat, akkor már betanult munkaerõt veszítünk el! - vetett ellen Arikasa az asztalon dobolva ujjaival. - Ha hagyjuk õket még tanulni, magától felgyorsul a munkájuk. Ha minden pótolni kell õket, sosem fognak maximális teljesítményt nyújtani. - Maga inkább a tervekre figyeljen - vágott vissza kegyetlenül Mercer, aki tõle nem igazán félt, szemben Silas nagyúrral. - Nem akarjuk, hogy az egész felrobbanjon, mint a hajóik Yaga Minor felett. - A tervek tökéletesek voltak - meredt rá vörös fényû kibernetikus szemével. Teljesen felélte a jó munkához szükséges lelki békéjét ez az állandó vita. - Az OCP nem engedett be minket a gyárakba. A kontármunkáért nem mi felelünk, hanem Lu'uthor! - Lexnek megvannak a maga indokai. És nem egy ilyen... lényre tartozik bírálni õket - humanocentristaként rendszeresen odamondogatott neki. Valahogy a chagriaival már nem mert ilyen hangot megütni. - Nekem aztán édesmindegy hogy robbantják fel a hajóikat. De, hogy egy õsi nagai bölcselõt idézzek: ha valaki nem tud úszni, nem a víz hülye - mondta, és összefonta a karjait maga elõtt. A nõ majd felrobbant a méregtõl, Brews meg halványan elmosolyodott. - Elég legyen ebbõl! - lépett közbe Silas hangosan. - Mercer, ismertesse a legutóbbi adatokat!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 4, 2014 12:12:09 GMT 1
A Lex Lu'uthort szállító páncélozott, lilás festésű sikló méltóságteljesen, két szakasznyi sith vadászgép kíséretében landolt a Zyck rendszer külső, a transzportok fogadására kijelölt zónájában fekvő űrállomás hangárjában. A hatalmas hangárbejáraton túl, mely egy nehézcirkálót is elnyelhetett volna, a fekete lyuk által generált plazmaörvények hátterében ott lebegett a Sith Birodalom leghatalmas fegyverének lassan egész gömb formát öltő alakja... a Halálbolygó közel állt ahhoz, hogy bevethető legyen - legalábbis a rendszerek nagy része helyén volt.
- Csak lelassítanak minket ezek a rendszeres pózolások. - morogta maga elé a főigazgató fogadására felsorakozott szenior tiszti kar körében Agunow doktor. - Ha nem kellene állandóan itt szórakoznunk, már régen behoztuk volna a lemaradást. - Maga is tudja, hogy ez nem így van. - vetette ellen Mercer. - A lemaradást elsősorban a Főigazgató által biztosított további források révén sikerülhet csak behoznunk. Ezért fontos, hogy mindenről tájékoztassuk. - Piha, mintha bármennyit is láttam volna ezekből az extra erőforrásokból.. lárifári. - csavargatta köpenye szélét kelletlenül Agunow, de a másik oldalán álló Brews leintette. - Talán most, doktor úr. Nézzék, a Főigazgató még egy vendéget hozott magával.
Valóban, a sikló rámpáján lesétáló, drága öltönybe öltözött kopasz férfi mellett egy ráncos arcú, tagbaszakadt chagriai sith lépdelt, akinek karjait és arcát elborították a Sith Egyház tetoválásai. - Uma Nagyúr! - suttogta maga elé a máskor nagy szájú Silas nagyúr, és a többiek meglepetésére a sith hirtelen alázatos arcot vágva térdre vágta magát idősebb fajtársa előtt. Nagyszerű, gondolta magában Arikasa. Most már kettő van belőlük.
- Hölgyeim és uraim, üdv. - mosolyodott el szélesen Lu'uthor. - A mostani megbeszélésünk kicsit más lesz, mint a szokásos havi jelentéstételek. Ezt itt - mutatott kísérőjére - Deregborth Uma nagyúr a Sith Egyház Felderítési Prelátusának tagja.
Erre már a többiek is zavartan néztek össze. A Felderítési Prelátus az Obszidián Rendtől független, csak az Egyháznak jelentős hírszerzési szervezet volt, amely különösen azóta erősödött meg, hogy a kardassiak átvették a Rend irányítását. Olyan tevékenységek kötődtek a Prelátushoz, mint a Sith Egyház határon túli "missziós" (valójában milicistákat és fanatikusokat toborzó) tevékenysége, de egyes pletykák szerint, melyek foszlányai ide a semmi közepére is eljutottak, szerepük volt abban a coruscanti merényletben is, amelyet a szövetségi államfőjelölti vita résztvevői ellen követtek el.
- És minek köszönhető a nagyúr jelenléte, igazgató úr? - érdeklődött sikamlós hangon Mercer. - A projekt új fázisába lép. - mosolygott tovább önelégülten Lu'uthor. - Elérkezett az első éles teszt ideje. A konstruktőr csapat tagjai jóllehet még zavartabban néztek össze. Az eredeti terv szerint még számos ellenőrzés volt hátra az első éles tesztig... - Mi pedig találtunk hozzá egy célpontot. - tette hozzá vészjósló hangon Uma nagyúr.
|
|
|
Post by sithlord on Aug 9, 2014 8:11:40 GMT 1
-És mégis mire gondol Nagyúr? -kérdezte Arikasa egy árnyalatnyit talán ingerültebben a kelleténél. -A projekt még messze nem áll készen egy bevetésre! -összegezte a lehetséges komplikációkat a doktor. -Ó dehogynem! -mosolyodott el a Nagyúr. -És tökéletes terepet találtam a próbára! -Pontosan! -tette hozzá Lex is. -Azoknak a Vong csúszómászóknak az egykori bázisa tökéletes lesz a tesztre! -az ifjú Lex szavaira, Arikasában már kezdett felderengeni mire is gondolhatnak. -Vagyis a Sempidal lenne a célpontunk? -kérdezte a doktor. -Igen, a Sempidal! -válaszolta Lex, majd egy adattáblát nyújtott át. Engedély volt az Uralkodótol hitelesítve és aláírva a teszt lefolytatására. Persze azt Lex nem árulta el hogy egy tökéletes hamisítványról van szó. Nem kell Wentharnak mindenről tudnia ugyebár. Bár ez felért egy hazaárulással, Uma Nagyúr tartani fogja a száját. A kredit milliók amiket kapott majd hallgatásra bírják. A kopasz fiatalember pontosan ebben látta a Sithek gyengeségét. Hatalomért és pénzért mindenre kaphatóak... Uma Nagyúrnak bejövő hívása érkezett így egy időre elköszönt a csoporttól és az egyik kommunikációs terminál felé vette az irányt.
A Nagyúr beütötte a kódokat és egy rekedt hang szólalt meg, kép nem volt. Titkosított csatornán érkezett a hívás, lenyomozhatatlan volt, köszönhetően az OCP technológiának...
-Mindent úgy csinált ahogyan parancsoltam? -a rekedtes hang amely megszólalt a terminálból ősi gonoszságot sugárzott. -Igen Nagyúr, minden a tervei szerint alakul! -válaszolta Uma a Mesterének. -Nagyszerű! Kiderítette hol lesz a teszt? -kérdezte a hang tulajdonosa. -Igen Nagyuram! A Sempidalon lesz, Lex ragaszkodott hozzá! -Jó munkát végeztél Uma Nagyúr, és jutalmadat meg is fogod kapni időben! -válaszolta a hang tulajdonosa, Lord Waranous. -Most távozz és tedd a dolgodat! -utasította Waranous a szolgáját. -Ahogy óhajtod Mesterem!
Uma Nagyúr remekül álcázta igazi lojalitását. Kezdetektől fogva a legmagasabb szinteken mozgott és senki még csak nem is sejtette kinek is engedelmeskedik valójában. Mert neki nem Wenthar volt az Uralkodó hanem Waranous, ahogy még sok más Obszidián ügynöknek is a Renden belül. Bár a Kardassiaiak már sejtettek dolgokat de nem tudtak rájönni semmire... Wenthar mindig megvédte az embereit. Voltak kivizsgálások de nem találtak semmit, ezzel is megerősítve Wentharban azt az illúziót hogy az emberei hűségesek... Wenthar úgy tűnt mintha elfelejtette volna, hogy a Sithek módszere az árulás...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 13, 2014 22:04:52 GMT 1
- De hiszen a rendszerszintű tesztek nagyobb részét még be sem fejeztük! - sopánkodott Agunow. - Ez így veszélyes is lehet! Gondolom nem akarják, hogy a Halálbolygó úgy végezze, mint a Halálcsillagok évtizedekkel ezelőtt! - Most csak Vong söpredék lesz a környéken, és abból is csak másodvonalbeli fajta, ha igazak a Hírszerzés információi. - Gronius hosszú idő most először tűnt aktívnak és tettre késznek. Ami nem is volt csoda, hiszen a bázis harckésszé nyilvánításáig ő felelt az állomás védelmi műveleteiért... azaz kinevezett parancsnok hiányában az ő feladata volt, hogy a Halálbolygó első éles akcióját irányítsa. - Az állomást nem fenyegeti külső veszély, és megfelelő kíséretet fogunk biztosítani. - Ha felrobban egy túlterhelődött rendszer, akkor nincs is szükség külső veszélyre. - tette hozzá Brews. - De ha 50%-on futtatunk mindent, akkor kiküszöbölhetjük a rizikót. A Sernpidal nincs messze, és a célpont sem éri el egy hold méretét. - Biztosíthatom önöket, hogy a főnök teljes energiás tesztet akar majd. - emelte fel a kezét Mercer, miközben a mellette álló Silas nagyúr egyetértő bólogatott. - Sikeres tesztet. - Megtesszük, amit tudunk. - hajtotta meg magát Arisaka. A maga részéről értelmetlen időhúzásnak tartotta a feljebbvalókkal való vitatkozást, amit itteni kollégái oly gyakran és oly szívesen megtettek. Nem csoda, hogy mindennel lemaradunk, tette hozzá magában. - Amint a főnök kiadja a kihajózási parancsot, indulunk. - tette még hozzá Mercer, mielőtt magára hagyta volna a többieket. - És apropó. Mindenkire számít. Személyesen. - Nagyszerű. - suttogta maga elé Agunow. - Hadszíntéri bevetés. Ez egyre jobb és jobb lesz...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2014 21:14:09 GMT 1
Dorja, Kandor Nagyúr és különös követőinek vezetője, egy fiatal lány az ideiglenes zászlóshajóként szolgáló csillagromboló, az SiSD Doomsday hídján figyelték a hipertér kavargását. Dorja még mindig furcsának találta az Uralkodó parancsát, amelyet Kandor nagyúr személyesen adott át neki, amikor befejezték a javításokat a Rochenál. A szuper-csillagrombolót, korábbi zászlóshajóját, a Darth Vadert hátra kellett hagyniuk, olyan súlyos károkat szenvedett a verpinekkel és hívatlan segítőikkel vívott ütközetben, a flotta kisebb hajóit azonban sikerült működőképessé tenni az új küldetéshez... .. melynek pontos célja továbbra is a homályba veszett Dorja számára. Kandor csak arról tájékoztatta, hogy az Uralkodó parancsa szerint ezen a koordinátán kell találkozniuk egy új, kísérleti fejlesztésű egységgel, és a törzsterületre kísérniük. Ez azonban nagyon furcsa volt Dorjának, mivel a rendszer a Maradvány-szektor határán helyezkedett el, az Uralkodó parancsa pedig nem tért ki arra, hogy pontosan melyik törzsterületről van szó... a Bastiont könnyen el lehetett érni innen, ehhez nem kellett kíséret. Ha azonban a Korribanra, vagy akár a Korriban II-re kell kísérni az új fegyvert, gondolta Dorja, akkor valami nagyszabásúról lehet szó. Valamiről, amivel az ESB lépéselőnybe kerülhet ellenségeivel szemben...
Ilyen közel lenne a nagy összeütközés, gondolta az Égi Marsall? Egy tényleges háború valamelyik szomszédos állammal, és ehhez kell az új fegyver? Remélte, bármilyen fegyverről is volt szó, hogy igaza van. Remélte, hogy lehetősége adódik arra, hogy előző hibáit jóvá tegye. Bizalmatlanul a fiatal lányra pillantott, aki Kandor tanítványait kísérte a hajóra. Furcsa kisugárzásra volt. Nem olyan, mint a korabeli sith tanítványoknak... nem tűnt felfuvalkodottnak, nagyzónak, annak ellenére sem, hogy ilyen fiatal kora ellenére a többiek már nagyúrként tisztelték. Dorjának rögtön saját lánya jutott eszébe róla, akit Wenthar császár elragadott, és ki tudja, milyen módokon tett a magáévá és a Sötét oldal követőévé.. és mégis, ez a lányka egyszerre más is volt, mint az ő lánya. Tekintetéből nem hatalom, vagy düh, hanem valamiféle hideg feketeség áradt, amitől Dorja hátán végigfutott a hideg, ahányszor rátekintett a lány.
- Marsall, kilépünk a hipertérből! - kiáltott fel az ügyeletes másodtiszt. - Hamarosan megérti, Marsall, miért olyan fontos ez a küldetés. - jegyezte meg Kandor Nagyúr, aki eddig csöndben állt a hídon.
Dorja biccentett, miközben a hipertér kékes kavargása újra csillagokká alakult, a háttérben egy hatalmas, fekete örvénnyel, ami valamiféle anomália lehetett, az előtérben pedig egy szürkés golyóbissal. - Az a hold az úti célunk, nagyúr? - fordult a pontra mutatva Kandorhoz Dorja. - Az. - biccentett zord mosollyal Kandor. - Csakhogy, barátom, az nem hold...
Kandor elégedetten figyelte, ahogyan mind Dorján, mind a hídon tartózkodó többi pondrón eluralkodik a tisztelettel és félelemmel vegyes meglepetés, ahogyan megpillantották a Halálbolygót. A Nagyúrnak valami azt súgta, hogy nem sokan tudtak a hajón a szuperfegyver létezéséről, ami a Nagyúr informátorai szerint csak nemrég tért vissza első sikeres éles bevetéséről, egy Yuuzhan Vong bázis elpusztításáról. Persze a becsvágyó, de bukás felé sodródó Égi Marsall valójában azt sem sejtette, hogy Kandor minden hozzá intézett szava a császári parancsról szemenszedett hazugság volt. Nem volt császári parancs, ami alapján a Rochenál bevetett flottának el kellett volna hagynia őrhelyét, a Hapan szektorból érkezett Vandron moffra bízva a megmaradt verpin erődök kifüstölését és a takarítást. Mindez Kandor tervének a része volt... Pontosabban a Mester tervének a része. A Mesteré, aki ezt a lányt és társait küldte, hogy segítsék Kandort a feladat végrehajtásában, a Halálbolygó kézre kerítésében.
Ezt a lányt, akit Kandor roppant különösnek, szinte ijesztőnek talált. Nem volt alkalma rá, hogy a fedélzetre lépése óta beszéljen vele, vagy bármelyik kísérőjével. Nem kételkedett a kilétük felől, hiszen mindannyian rendelkeztek a megfelelő jelszavakkal. Ami a kísérőket illette, ők nem is voltak olyan különösek. Kandor világosan érzékelte bennük a Sötét oldalt. De a lány... a lány rejtélyes volt, Kandor úgy érezte, mintha maga a Mester egyfajta másolata lenne... ugyanaz a hideg, halálos kisugárzás áradt belőle, az a mindent elnyelő és magáévá tevő, mint a Mesterből... - Hamarosan megérkezünk. - súgta az Erőn keresztül a lány felé, de az nem válaszolt, csak biccentett.
Vestara Khai magában, csendben élvezte a jelen lévők félelmét és bizalmatlanságát, amely körüllengte őket, akárhányszor is találkoztak vele a hajón. A sithek itteni vezetője egy kivénhedt, beképzelt aggastyán volt, a flottaparancsnok pedig egy Erőtől megfiatalított, de valójában akarat és energia nélküli becsvágyó senki, aki ráadásul még be sem volt avatva az egész tervbe. Nem csoda, ha ennyit kellett várnia Waranousnak, mosolyodott el magában Vestara. Ugyanolyan szerencsétlenek veszik körül, mint amilyen ő maga. A hatalmas fémgolyó, ami először holdnak tűnt, növekedni kezdett előttük. Döbbenetes, gondolta Vestara. Kesh összes városát százszor fel lehetett volna építeni azokból az anyagokból, amiket ebbe az űrállomásba öltek. A lány valahol perverz dolognak találta, hogy egy olyan nagy hatalmú lény, mint Waranous, egy ilyen szörnyszülött gépezet segítségével akarja rákényszeríteni akaratát a galaxisra. Ez is azt bizonyította, hogy az öregnek megvannak a maga korlátai.
Ez csak egy lépés, fejezte be a gondolatot a lány. Egy ugyanolyan lépés, mint az első volt, amikor találkozott Waranoussal, mint a második, amikor megismerte a lény igazi arcát, vagy a harmadik, amikor elhagyta szülőbolygóját, úgy, ahogyan erre népéből évezredekig senkinek sem nyílt lehetősége. Lesznek még lépések ezután is, gondolta a lány sötéten. Egészen addig, amíg a galaxisban nem lesz más, csak Káosz, és halál. És amelyben ő, Vestara Khai fog uralkodni, és nem ezek az öreg nyomorultak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2014 15:28:13 GMT 1
Vestara Khai a kabinjában üldögélt, amikor csapatának egyik tagjai, egy nyúlánk keshiri belépett, és letérdelt úrnője előtt. - Minden készen áll, Whaelish? - kérdezte a lila bőrű humanoidtól Vestara. - Igen, úrnőm. Ahogyan a Nagyúr parancsolta. - biccentett a humanoid, majd megrándult, a földre zuhant, miközben szájából vérrel kevert nyál folyt ki. Vestara leplezetlen élvezettel figyelte a sith férfi agonizálását, ahogyan a száján keresztül feltűnt egy nyúlós, fekete, féregszerű lény, ami végigcsúszott a padlón, és feltekeredett Vestara karjára. A lány megérintette a parazita lény hűvös, nyálkás testét, és az Erőben kinyúlva azokra a pontokra és érzésekre, azokra az ettől a galaxistól és minden normálistól eltérő mintákra fókuszált, amelyeket Waranoustól tanult meg képzése során.
És a parazita válaszolt rá. Egy olyan faj tagja volt, amelyik évezredek, vagy még hosszabb idő óta csak legendákban létezett az Ismeretlen Vidéken, és amelyre hosszas keresés után a Nagyúr talált rá, még azelőtt, hogy a Keshre érkezett volna.
Vestara megérintette az eszméletlen keshiri fejét, gondosan kitörölve emlékeiből a parazitával együtt töltött időt, és új emlékeket plántálva a helyükre az eseménytelen utazásról a galaxison át. A férfi nem sokára kinyitotta a szemét, és felállt.
- Elnézést, úrnőm. Megszédülhettem... - pislogott zavartan. - Semmi baj, Whaelish. Pihenj, és meríts erőt a sötét oldalból. - biccentett Vestara. - És küldd be a következőt. - Igenis, úrnőm. - hátrált ki a keshiri.
Vestara elmosolyodott, és a lényt a mellette lévő díszes dobozba engedte, ott várakozó társai mellé. A lények kisugárzása sokban emlékeztette Waranouséra. Idegennek tűntek, mintha egy másik valóságból érkeztek volna. Azonban Waranoussal ellentétben nem a halálból és a káoszból táplálkoztak, hanem nagyon is élő lények nagyon is élő testéből, megtelepedve a test belsejében, irányítás alá vonva és lassan felemésztve azt. Waranousnak és Vestarának pedig pont erre volt szüksége ahhoz, hogy irányítás alá vonják célpontjukat, az űrállomást. Egy ekkora létesítményt, amelyen több százezer katona, műszaki és rabszolga szolgált, még ezer, a Nagyúrhoz hű sithhel sem lehetett volna tökéletesen irányítás alá vonni. Szofisztikáltabb módszerre volt szükség, olyanra, ami nem csak arról gondoskodott, hogy a legénység ne fogjon gyanút, de egyúttal arról is, hogy a magukat Waranoushoz hűnek valló itteni, nem keshi sithek és katonák hűsége valóban megingathatatlan legyen.
Ezért adta a lényeket Waranous Vestarának.
- Legyetek türelmesek. - súta a telepatikus kapcsolaton keresztül a lényeknek Vestara. - Legyetek türelmesek, és új gazdatestjeiteket hamarosan elfoglalhatjátok. Legyetek türelmesek, Mnggal-Mnggal.
...
Amint az utolsó keshi sith is végzett Vestaránál, hogy a dobozba kerüljön az összes, a keshiek testében becsempészett parazita, Vestara komcsatornát nyitott Kandor nagyúr felé. - Közölje Dorja Égi Marsallal és az állomás parancsnoki személyzetével, hogy átszállunk látogatásra, és átadjuk a parancsnoki vezetésnek a Sith Egyház és az Uralkodó ajándékát eredményes munkájukért. Legyen gondja rá, hogy minden törzstiszt legyen jelen. - Igen, Úrnő. - biccentet Kandor.
Vestara újra elmosolyodott. Most már igazán nem volt sok idő hátra. És akkor bebizonyíthatja azt is, hogy valójában ki kontrollálja ezeket a lényeket, Waranous, vagy ő maga.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 11, 2014 17:53:00 GMT 1
A Halálbolygó parancsnoki tárgyalótermének hatalmas, kör alakú asztala és falainak steril kialakítása szinte történelmi hangulatot árasztott, mintha a Halálcsillag régi, hasonló célú helysége elevenedett meg volna majdnem fél évszázaddal ezelőttről... a birodalmi történelem terén jártasabb résztvevői a mai megbeszélésnek pedig szinte látni vélték lelki szemeik előtt Tarkin Nagymoffot és a rettegett fekete páncélos Vader nagyurat, amint a harcállomáson összegyűlt birodalmi moffokkal és admirálisokkal ismertetik terveiket az Alderaan elpusztítására és a Lázadás megtörésére... a tervet, ami végül katonai katasztrófába torkollott.
Legalábbis valami ilyesmit olvasott ki az asztal átellenes végén feszengő Dorja Égi Marsall, valamint még néhány idősebb résztvevő elméjéből Vestara Khai, miközben az Erőn keresztül próbálta megfejteni, hogy az összegyűlt sithek és funkcionáriusok közül kinek mi jár a fejében.
Az asztal egyik oldalán foglaltak helyet a Halálbolygó parancsnoki és fejlesztői stábjának tagjai, akikkel Vestara megérkezése óta most találkozott először. A hórihorgas, aggodalmas tekintetű, kezeit tördelő doktor Agunow éppen ezekben a pillanatokban fejezte be a Vestara számára rendkívül unalmas technikai jelentés ismertetését, miközben egész lénye idegességről árulkodott. Vestara számára azonban úgy tűnt, hogy ez nem az ő megjelenésének tudható be, hanem a férfi állandó, saját állapota. A mellette helyet foglaló helyi katonai parancsnok, név szerint Gronius admirális, maga volt a megtestesült dölyf és önelégültség, ami nem is volt meglepő, hiszen a harcállomás legutóbbi tesztjén ő adhatta ki a tűzparancsot. A mellette helyet foglaló fiatal humán férfit, név szerint Brewst, Vestara még szimpatikusnak is találta volna, ha nem villogott volna a férfi szemében egy jó nagy adag bizalmatlanság, akárhányszor rá, vagy az újonnan érkezettek bármelyikére pillantott. Vestara megjegyezte magának ezt az alakot, bár inkább tűnt aktakukac senkinek, mint harcosnak. A helyi stáb negyedik tagja egy olyan faj képviselője volt, amelyik Vestarát távolról a keshirikre emlékeztette. Az Arisaka névre hallgató tudós hozzá hasonlóan leplezetlen kíváncsisággal vizsgálgatta messziről Vestara személyi kíséretének két, az ajtónál díszőrséget álló keshiri tagját, és minden kétséget kizáróan ugyanaz a kérdés járt a fejében, mint Vestarának... létezhet-e kapcsolat a nagainak nevezett faj és Vestara kísérői között? A stáb ötödik tagja egy nagyszájú, lekicsinylő tekintető nő volt, bizonyos Mercer, aki Vestara információi szerint az építkezésért felelős vállalatot képviselte, és akinek gonosz tekintetében a lány leginkább féltékenységet vélt felfedezni, ahogyan végignézett Vestarán. A nő mellett lévő szék pedig üres volt, Vestara nem kis bosszúságára. A Sith Birodalom egyik legfontosabb funkcionáriusa, az OCP nevű konglomerátum elnöke, Lex Lu'uthor nem sokkal a megérkezésük előtt elhagyta az állomást, és visszatért bázisára, a Maghoz közel fekvő Commenor nevű bolygóra. Vestara ezzel peidg igen nagy lehetőségtől esett el ahhoz, hogy befolyását a bázison túlra is azonnal kiterjeszthesse.
Az asztal másik oldalán, Vestara mellett foglaltak helyet a Sith Egyház képviselői. A már itt lévőket két tagbaszakadt chagriai képviselte, akik Kandor tájékoztatása szerint felesküdtek Waranous Nagyúr szolgálatára, név szerint Silas és Uma nagyurak. A harmadik maga volt Kandor, bár Vestara az Erőben alkotott lenyomatuk alapján könnyen összekeverhette volna őket.. egysíkúak és primitívek voltak, ahogyan megpróbálták átmenetileg visszatartani fortyogó dühüket, és ugrásra készen várták az események beteljesedését.
Az egyetlen kivételt Dorja jelentette, aki felől Vestara leginkább félelmet érzékelt. A férfi igyekezett minél közelebb húzódni a kijárathoz, mintha ösztönösen is érzékelte volna, hogy itt valamivel többről lesz szó néhány technikai adat ismertetésénél.
Vestara felsóhajtott, miközben Kandor nagyúr egy intéssel jelezte Agunownak, hogy befejezheti a tecnhikai részletek ismertetését. Alapvetően lényegtelen az egész, gondolta a lány. Más esetben talán lenyűgözte volna a jelen lévők fejében lévő változatos emlékek, tudás, érzések és érzékek vizsgálata, de ennek most nem volt jelentősége. Hamarosan egyikük sem lesz más, mint mnggal-mnggal. Akkor pedig Vestara a lényekkel kialakított telepatikus kapcsolata révén mindent megtudhat egyszerre, amit ezek a pondrók tudnak. Egyénként nem számítottak Vestara terveiben... és nem is volt nekik túl sok hátra.
- Köszönjük a jelentését, doktor, a harcállomás tehát vaolóban működőképes. - biccentett Kandor, megadva a jelet Vestarának. - Most a Sith Egyházban szokásos rítusok szerint megszenteljük az állomást, mielőtt Dorja Égi Marsall parancsnoksága alá helyezzük az Uralkodó akarata szerint. Khai nagyúr!
Vestara elkapta a férfi becsvágyóan felvillanó tekintetét, amiben ugyanazt látta, mint ami őt magát motiválta... a hatalom és a bosszú vágyát, azokkal szemben is, akik ide juttatták. Milyen érdekes, gondolta a lány, és ez újabb gondolatot indított el a fejében.
Felemelte és az asztalra helyezte a lábánál fekvő hatalmas ládát. Észrevette, hogy a nagyurak és a tisztek várakozóan pillantanak rá. Elmosolyodott, és megköszörülte a torkát.
- Köszönöm, Kandor Nagyúr. - emelte fel a fejét Vestara, majd tekintetével és az Erőn kerezstül jelzett saját keshi sithjeinek, akik az ajtónál állva akaratukkal aktiválták a záró mechanizmust. - Ez a bázis mostantól az egyetlen igaz Mester és Nagyúr tulajdona...
Azzal felpattintotta a láda fedelét, amelyből fekete, nyálkás valamik másztak elő, végigtekergőzve az asztalon.
- ... ahogyan ti is, pondrók. - tette hozzá lángoló tekintettel.
- Mi folyik itt! - próbált meg felpattanni a Brews nevű illető, de Vestara az Erő segítségével őt és társait is a székekhez szegezte.
Mnggal-mnggal végigcsúszott az asztalon, és minden egyes nyálkás lény valamelyik tudós, vagy technikus torkának ugrott. Kandor és a két chagriai sith kárörvendően figyelte a kapálózó, fuldokló Agunowékat.
- Ostobák. Most már mindannyian Waranous Nagyúr, az igazi mester szolgái lesztek! - nevetett fel Kandor, majd nevetése elhalkult, mintha elvágták volna.
Mellette ugyanis Uma és Silas nagyurak száján épp akkor igyekezett befelé egy-egy idegen lény. A chagriaiak vonaglottak, de ugyanúgy nem tudtak mozdulni, mint a többiek.
Kandor Vestarára pillantott, és felhördült.
- Te.. te áruló kis ribanc!
Az öreg mester megperdült, és fénykardját széles ívben átküldve a termen kettévágott kettőt Vestara keshiri őrei közül. A keshi sithek fénykardjaikhoz kaptak, Vestara fejének intésére azonban az egyik mnggal-mnggal gyors rándulással máris Kandor nyakán termett, és fülén keresztül a fejébe fúrta magát.
- Gyorsabb vagy, mit gondoltam, öreg. - nézett végig Kandoron Vestara, majd tekintetét a teremben lévő egyetlen alakéba fúrta, aki nem kapott a fegyveréhez, nem rángatózott, és aki felé egyetlen parazita sem tartott.
Dorja összekulcsolt karral, a szemében visszafojtott döbbenettel, nyugalmat színlelve szemlélte a jelenetsort.
- Ki vagy te? - kérdezte végül Vestarára pillantva.
- Valaki, aki ugyanazt akarja, mint Te, Égi Marsall. - Vestara belépett Dorja elméjébe, és végigszáguldott a férfi életén, látta maga előtt a szenvedését, az elhagyatottságát, az utat, melyet bejárt azóta hogy a Wenthar nevű császár szolgálatába szegődött... és a keserűséget, ami annyira hasonlított Vestara érzéseire, amikor először szembesült a halállal, amelybe Waranous bevezette. - Bosszút és hatalmat. A mestere felett.
Dorja elmosolyodott, és letérdelt.
- Rendelkezz az életemmel, úrnőm.
- Így is fogok tenni, Égi Marsall. - mosolyodott el Vestara. - Nem csak életeddel, de a flottáddal is. Együtt leszámolunk a két nagyúrral, akik azt hiszik, sötét úrként uralják ezt a szánalmas galaxist.
Közben mnggal-mnggal immár teljesen átvette az irányítást a többi résztvevő felett a teremben. Egyesével felegyenesedtek, és üveges, engedelmes tekintettel bámultak Vestarára. - Tegyétek a dolgotkat! Szaporodjatok! Menjetek! - intett Vestara.
A tisztek kivonultak.
- Hamarosan a bennük lévő lények terjeszkedni és sokasodni kezdenek. - pillantott a távozók után Vestara. - Nem sok idő kell hozzá, és minden egyes élőlény mnggal-mnggal lesz a bázison, és én fogom irányítnai őket. - majd Dorjára pillantva hozzátette. - Kivéve, akit megkímélek ettől.
Dorja biccentett. Nem úgy vált Égi Marsallá, hogy elutasította volna a felkínálkozó lehetőségeket... sem korábban, sem most. - Mi a terved, úrnőm?
- Amint a legénység megfelelő arányban áll az irányításunk alatt, elindulunk. - húzta végig körmeit az üres ládán Vestara. - Add ki a parancsot a flottádnak, Égi Marsall, hogy tegyenek ugyanígy. Utána pedig tégy meg nekem valamit.
- Üzennem kell a mesterednek, ennek a Wenthar császárnak. - bámult a semmibe gonosz mosollyal Vestara. - Biztos vagyok benne, hogy érdekelni fogja a mondanivalóm...
Azzal gonoszul felnevetett, és hangja betöltötte a szobát, majd lassan, fokozatosan valami furcsa oknál fogva az egész bázist...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 16, 2018 11:13:42 GMT 1
Gul Ocet különítményének hadihajói, vagy másfél tucat állig felfegyverzett, modern Keldon - osztályú nehézcirkáló megannyi vészjósló rájaként lebegtek az éjfekete gravitációs anomália hatókörének éppen a még biztonságos szélén keringő, gondosan kiegyensúlyozott hajdani sith kutatóintézet körül. Itt is, ott is hatalmas, megüresedett dokkolókarmok és stabilizáló karok - melyek közül a nagyobbak csillagromboló méretűek voltak - jelezték, hogy ez azonban több volt, mint az ESB egyik titkos kísérleti kutatóintézete. 7
Itt épült a Halálbolygó.
Maga az üresen hagyott kutatóközpont és a nagai - sith vegyes tudományos stábot elszállásoló körletek, kiváltképpen az ellátásukat biztosító hatalmas hangárok viszont megfeleltek Kardass és Polneye legújabb kísérleteinek is. Ocet, a Második Rend újonnan kinevezett Gulja és a kardassi űrerők parancsnoka, az Obszidián Rend legmagasabb rangú túlélője (e minőségét annak köszönhette, hogy egyben a legmagasabb rangú árulója is volt) elégedetten figyelte zászlóshajója hatalmas, ívelt hídképernyőjén keresztül, amint a legnagyobb hantárban felkészítették a Rho-07-es kísérleti alanyt az újabb tesztre. A Darth Kaard, máshol csak szimplán Zekk néven ismert férfi testét súlyos sebesülések borították tetőtől talpig, részben a bukását és fogságba esését eredményező kudarcos küzdelmek, részben az azóta a testét meggyötrő tesztek jóvoltából. Szemei helyén kiégetett, sötét lukak tátongtak, arca egy merő sebhely volt, amelyből itt-ott kibernetikus csatlakozók lógtak ki.
Az ysalamiriktől, Ssi-ru és kardassi berendezésektől körülvett, energiakapcsokkal rögzített Zekkbe éppen ebben a pillanatban csatlakoztatták a különböző szenzorokat és stimuláló berendezéseket a vegyes polneyei specitech - kardassi stáb tagjai. A munkájukat felügyelő kövér, nagydarab, a klónozás minden logikájának ellentmondó Umaak Leth főkonstruktőr egyik virsliujját felmutatva jelezte a képernyőn keresztül Ocetnek, hogy minden rendben, és kezdődhet a kísérlet.
Ocet elégedetten bólintott. Amikor értesült róla, hogy a műveletért, pontosabban annak biztosításáért eredetileg felelős másodparancsnok, Gul Dukat canarvedelő adjutánsa, Damar el sem hagyta Kardasst, örömmel szakította meg biztonsági akcióját a Gree - űrben, nem messze innen, a Veragi - szektor átellenes oldalán. Elszámolnivalója volt azokkal a csáposokkal már azóta, hogy a polneyeiakkal való első személyes találkozásának előzményeként Asationon azok a polipszerű kultisták majdnem megölték őt és alaposan megtizedelték elit Obszidián - ügynökökből álló csapatát, amely így nagy riválisa, Ovat mögé szorult emberanyagban és minőségben. Így aztán nem volt nehéz bizonyítékokat "szereznie" arra, hogy a Gree-k Erőhasználó - pártiak, az új irányelv alapján így pedig már arra az apró kérdésre sem kellett válaszolnia a bosszúhadjárat elrendelése előtt, hogy vajon sith, vagy jedi szimpatizánsokról van - e szó. De ez a kísérlet legalább olyan fontos volt, Dukat először engedte ki a kezei közül, mivel az EGB ünnepségein vett részt a Cosrán - Ocetnek pedig itt volt a lehetősége, hogy végre megismerje a Második Rend tudósainak különleges kísérleti alanyát. Ha rájön, miben mesterkedik Dukat, akkor a nyurga, nagyképű Gulnak nem lesz már több trükk a tarsolyában... és Kardasson az egymással szembeni meglepetések előnyének elveszítése rendszerint előbb - utóbb halálos ítéletet is jelentett a belső viszályokban.
Gul Ocet tudta ezt, és önelégült mosollyal nyugtázta, hogy hamarosan beverheti az első szöget Gul Dukat koporsójába... és eljöhet még az az idő, amikor a Kardass Főszektor korlátlan hatalmú vezetőjét, főparancsnokát Gul Ocetnek fogják hívni.
- Kezdjék meg a kísérletet! - adta ki az utasítást Ocet. - Gul, a Hármas raj azonosítatlan hajót jelent a rendszer szélén! - jelentette szinte ugyanebben a pillanatban a komtiszt. - Küldje ki a Hármas rajt azonosításra, elfogásra, és ha találtak rá megfelelő okot, megsemmisítésre! - Ocet számított erre, a térségben megerősödő forgalom magára vonhatta a kalózok, az ESB eltűnése után előkerülő söpredék helyi hatalmacskák és a sithek zsoldjából kiszakadt magánzók figyelmét. Négy Keldon - osztályú csatacirkáló azonban a megfelelően képzett legénységgel és feltöltött odonit - fézerekkel akár egy csillagrombolóval is el tudott volna bánni. - Glinn Azul folyamatosan jelentsen! Folytassák a kísérlet előkészületeit! Indítás!
Odaát a bázison Leth doktor lenyomta a megfelelő gombot, mire a Zekk körül lévő berendezések felvillantak... a férfi torzója pedig összerándult.
- Első.. Rend! - kiáltott fel, ahogyan a Dukat és a polneyeiak által csak "Másik Valóság" néven emlegetett tudatállapot a stimuláció hatására aktiválódott az elméjében. - Az.. Ellenállás! A tábornok.. veszélyben van! Nem találhatnak meg! A.. mentőkabinok! Skywalker... eltűnt! Az üzemanyag... a bombázók..
Ahogy az agónia erősödött, Zekk elméje egyre inkább elfelhősödött, ahogyan már nem tudta, melyik az igazi valóság, és melyik az álom...
- Jaina.. - kiabálta kakofón módon, miközben körülötte sisteregtek a mérőműszerek. - R.. Rey! Meg kell.. mentenünk... - Szűkítsék a szenzorsávot és a stimulációs hullám frekvenciatartományát! - Umak Leth izgatottan tekergette a kapcsolókat a Ssi-ru berendezéseken. - Ez lenyűgöző.. nézzék! Erősebben!
Zekk körül vibrálni kezdett a levegő, és képek villantak fel. Egy hatalmas, lángokban álló hangár, egy erdős, leginkább Yavinra hasonlító vadászgépbázis hangárja... egy fehéres felületű bolygó, ahol a földön felkevert por vörösbe fordult.. egy sivatagbolygó, amely leginkább a Tatooine-ra hasonlított, de mindenhol lezuhant hajók roncsai borították...
- Igazán.. lenyűgöző! - gesztikulált izgatottan Leth. - A dimenzionális torzulás kiterjed az alanyon túlra! Folytassák!
Zekk elméjében pedig, ahol már semmi sem volt a helyén, egyszer csak felvillant egy fekete csillag, egy széles húzódó, fogas-karmos száj és egy vékony, egérszerűen kacagó hang... - Ne állj ellen neki, gyermekem... engedd be az új valóságot... éld át.. védd meg. - Már.. nincs.. semmim. - nyögte mentálisan Zekk. - Mindent.. elveszítettem.. ez.. álom.. - Akkor tedd valósággá. - suttogta a hang, egyszerre anyai szeretettel és vékony, visító kajánsággal. - Éld át, és tedd azzá, ami. Merj belőle erőt. Kezdd... újra! Kezdd újra ebben a világban!
Zekk pedig egy szemvillanás alatt megértette. - Erőre van szükségem.. több erőre.. - nyögte. - Mindent elvettek tőlem.. Jaina.. Sordis.. - Én segíthetek - susogta a hang. - Figyelj csak!
És Zekk világtalan szemei helyén egyszerre csak megjelent két ezüstösen fénylő hártya. - Anomália! - üvöltötte valamelyik polneyei technikus.
Ocet értetlenül meredt a képernyőre. A kísérleti alanyt rögzítő kapcsok és vezetékek szikráztak, majd egyszerre mindegyik lepattant. A berendezések lángot vetettek, a férfihoz legközelebb lévő kardassi és polneyei technikusok pedig a torkukhoz kaptak és összerogytak.
- Gul, Glinn Azul jelentkezik! - közölte szenvtelen hangon a komtiszt. - Kapcsolja, csak hang! - Ocet nem vette le a szemét a képernyőről. A hangár ajtói feltárultak és kardassi ügynökök, valamint polneyei flottakommandósok rohantak be rajta, fegyvereiket a kísérleti alanyra szegezve. - Ez nem lehet.. - mormogta valamelyik asztal alól zavarodottan a Leth - klón. - Azul, mi a helyzet! - Ocet remélte, a Harmadik raj mostanra végzett a behatolóval, és visszatérhetnek megerősíteni a bázis védelmét. - Ááááááárrrh... mindenütt... pókok! Itt van.. itt van a rémhajó! Nee.. a fejemben van.. neee aaaargh
- Azul, mi történik! Osztott képet! A parancsnoki Keldon hídján ideges remegés futott végig, ahogyan a taktikai konzolon a Hármas raj négy nehézcirkálójából három taktikai jele már eltűnt... a negyedik még megjelent a távérzékelők képernyőin... apró, pókszerű drónvadászoktól körülvéve, amelyekről első ránézésre el sem lehetett dönteni, hogy Yuuzhan Vong szerves egységek-e, vagy valamiféle más szörnyfajzat teremtményei, esetleg gépi eredetűek. Körülrajzották és apró darabokra szedték a csúcstechnológiájú kardassi cirkálót... aztán, mielőtt egy találat megsemmisítette volna az őrnaszádot is, amelyik a képet adta, egy pillanatra támadójuk beúszott a képbe.. már amennyi befért belőle.
Ocet azonnal felismerte. Az ismeretlen félszerves - szupercsatahajó volt, amely az ESB hajnalán egyedül megsemmisítette Yaga Minor védelmét és Drikl Lecersen nagymoff szinte teljes védelmi flottáját. Az azonosítatlan és veszélyes célpontok listáján messze az első egység...
A Gul pedig rádöbbent. - Érte jön! - fordult vissza a másik kép felé. - Öljék meg a kísérleti alanyt! Azonnal!!!
A kardassiak és a klónok tüzet nyitottak hangárban, de Zekk csak kinyújtotta a kezeit, mire a kommandósok gerince a torkukon jött ki, és hörögve elzuhantak. A férfi előrelépett a romhalmaz közül, és egyenesen a kamerába bámult. Ocet rádöbbent, hogy még mindig kétirányú az adatkapcsolat.
- Adja meg magát! - kiáltotta tehetetlenül. - A Második Rend nevében! - No hát, most már Második is van? - vigyorodott el a szürkés szemgödrű férfi. - Akkor ugyanarra a sorsra jut majd, mint az Első! - Az ysalamiriken úgy sem jut át, maga mutáns.. - sziszegte Ocet.
Zekk válaszul csak a hangár falain lévő ketrecekben lévő, tekergőző erő-blokkoló lények felé pillantott.. .. és az ysalamirik eltűntek, mintha soha ott sem lettek volna. - Ó dehogynem. - mosolyodott el Zekk. - Hiszen soha nem is léteztek.
Azzal kinyúlt az Erővel, megragadta az egyik asztal alatt bujkáló kövér, sipítozó Leth doktor, és a plafonba vágta. A polneyei tudós nyaktörő reccsenéssel hullott a földre.
- Gul, bejövő támadógépek és.. azonosítatlan élőlények!! - Pajzsokat, fézereket! - üvöltötte tehetetlen dühvel Ocet. - Az Első raj vegye célba azt állomást! Semmisítsék meg, mielőtt az a hajó ideér! - Ó, tényleg, el is felejtettem majdnem. - mosolyodott el odaát a hangárban Zekk és kettőt csettintett. - Gul, a bázis pajzsokat és védelmi rendszereket aktivál! Az Első Raj tűz alatt van!
Ocet szinte ösztönösen lehúzta a fejét, ahogyan a külső űrt pásztázó képernyőn feltűntek az első pókszerű vadászok.. és valami pikkelyes, szárnyas lény, amelyik már rá is akaszkodott az egyik cirkálója törzsére, karmával feltépte a többszörös duraplaszt páncélzatot és eltűnt benne.. - Behatoló a Nek Davor fedélzetén! Ez.. ez hatalmas... aaargh!
Ahogyan egyre több csatornát töltöttek be halálsikolyok, Ocet kezdett rádöbbenni, hogy mekkora hibát vétett. Az Erőhasználók... rájuk kellett volna figyelnie az elejétől kezdve, ahogyan Tain mondta. - Adattovábbítás! - húzta ki magát végül. - A Kettes és Négyes raj álljon kötelékbe, megtámadjuk az ellenséges hajót! Egy Hidekibe sugározzák át az összes rögzített adatot és indítsák Kardass felé! Kettes és Négyes raj támadóvektor, fedezzük a Hidekit!
...
Miközben odakint Xenorth és társai jól szórakoztak, a Zekk nevű férfi pedig új valóságának halálát terjesztette ki a bázison sertepertélő hitetlenekre, fogságukból szabadulva, Abeloth elégedetten terpeszkedett saját eredeti, karmos - csápos - fogas - csillagszemű valójában a Dracoon parancsnoki termében felállított trónon. Előtte, a hajó taktikai kezelőszervénél Slordis kapitány éppen elemében volt. Perverz sikoltással figyelte, ahogyan a pókszerű vadászok lemészárolják a kanálfejűek hadihajóit, miközben odabent a legénységgel a fedélzetre jutott sötét oldali draganok tették ugyanezt. Abeloth pedig néha odavetett egy-egy csontsovány rabszolga fiút, vagy leányt Slordis elé a sajátjai közül, akiket szórakozásképpen csápjaival szorongatott, elszívva azt életerejüket, hadd szórakozzon a roppantmód tehetségesnek bizonyuló kapitánya is munka közben.
Végül az utolsó megmaradt kardassi romboló ütközőpályára állt a Dracoon-al. Abeloth érzékelte a parancsnok elszántságát és önfeláldozókészségét. - Ugrani készül. Belénk akar csapódni. - jelentette az irányító elől Slordis. - Bánj vele belátásod szerint, szolgám. - intett Abeloth.
Slordis elmosolyodott, és kiengedte a Dracoon gravitációs tiltóaknáit.
Ocet hajója hiperűrsebességre gyorsult... és a Dracoon előtt alig pár száz méterrel visszavágódott a normáltérbe, pontosan Abeloth hajója előtt... Slordis mentális parancsára pedig a Dracoon tüzet nyitott elülső ütegeivel. Slordis perverz örömmel figyelte, ahogyan kardassi vezérhajó darabokra szakad.
- Hozzátok elém azt a gyermeket. - intette Abeloth.
...
Zekket Xenorth és egy másik dragan vezette át a Dracoon fedélzetére. A férfi letérdelt Abeloth előtt, aki szinte szeretetteljesen simogatta végig arcát csápjaival. Tudta, Zekk előtt nem kell más alakot öltenie. A férfi már magától is teljesen másik valóságban élt, amelyben Abelothot gyönyörű, határozott asszonynak látta, egy új korszak úrnőjének.
- Kelj fel, gyermekem. - dörögte végül a Csillagok Királynője. - A neved, amelyen csak én ismerlek, mostantól Zinn. A neved, melyen e galaxis hamis valóságának hitetlen gyermekei ismernek majd pedig, legyen A Kánon Őrzője. Te leszel az új Egyházam első főpapja és feje, amely elhozza a valóság igazságát és az új galaxist ebbe a hitetlen univerzumba. Ez a hajó elvisz téged szolgálatod első helyére, ahol már felépítettem a palotádat, a messzi Dizn - rendszerben. Most menj, és szolgálj! Terjeszd igazságomat, terjeszd az új hitet, az új valóságot, és ébreszd rá a galaxist, hogy hamisságban élnek, hogy vezetőiknek nincs joguk a létezésre, és hogy alá kell vetniük magukat az új hitnek és akaratomnak! Terjeszd a Királynő hírét!
- Parancsod szerint lesz, úrnőm. - biccentett szürkés szemmel Zekk. Immár a külseje is átalakult. Feje mögött, elveszített fülei helyén két furcsa, feketés lebernyeg lebegett, amelyeken keresztül Abeloth-al tudott kommunikálni, arca pedig képessé vált abba természetellenes, gyilkos, széles vigyorba húzódásra, mint amire Úrnője is képes volt.
Zekk volt évezredek, sőt évmilliók óta az első az első hím, aki teljesen átadta magát Abelothnak.. nem szexuális vonzalomból, rajongásból, hanem gyermeki szeretetből és alázatból, készen arra, hogy egész életét egy új valóság szerint élje.. az üres héj, amivé vált, így megkaphatta és be tudta fogadni Abeloth ajándékát. Nem szállta meg a testét, hanem megengedte, hogy hasonlatossá váljon hozzá. Részesítette a Tudás Kútjának esszenciájából, amely sok eonnal ezelőtt őt magát is azzá tette, amivé.
A Dracoon új pályára állt, hogy maga mögött hagyja a lerombolt Zyck - fekete lyuk körüli űrbázist, amelynek roncsai így sodródni kezdtek a mélyfekete gravitációs anomália felé, hogy a kardassi Keldonok roncsaival együtt hamarosan nyomtalanul eltűnjön... fedélzetén Zinn, Slordis és Xenorth draganjai rögzítették magukat a rázós utazáshoz...
Abeloth pedig felkacagott és eltűnt a trónról.
...
Fényévekkel arrébb pedig, az Ord Janon rendszer immár EGB-n túli, ellenőrizetlen határán, ahol a jem'hadar flotta tartott végcélja, az Ismeretlen Vidék átellenes oldala felé, az Alapító alaktalan, egy rezes színű edényben gomolygó, folyadékszerű plazmája újra valódi testet öltött.
- Gyorsítsák meg a flotta haladását! - fordult az Alapító a szinte azonnal szolgálatkészen belépő Weyounhoz. - A környéken hamarosan hemzsegni fognak az EGB őrjáratai. Még ezt megelőzően át kell érnünk a területeken.
|
|