|
Kardass
Dec 24, 2013 13:38:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 24, 2013 13:38:02 GMT 1
Egy forró éghajlatú, félreesõ bolygó a Birodalom határvidékén, valahol a Bastion és a Belkadan között félúton. (K2 rács)Lakói, a kardassiak átvészelték a Yuuzhan Vong inváziót és a közeli Birodalmi Maradvány fürkészõ figyelme elõl is rejtve maradtak, mivel bolygójuk nem szerepel a legtöbb térképen. Azonban a Sith Egyház régóta rajtuk tartotta a szemét, hiszen õsi írások szerint a kardassiak az õsi vörös sithek távoli rokonai, akik a Korribanról egészen az Ismeretlen Vidékének határáig menekültek, és ott új civilizációt alapítottak, mely azonban elszigeteltségbe vonult, és az ESB felemelkedéséig nem mutatta meg arcát a galaxisnak. A kardassiakat ma is kevesen ismerik, holott fontos szerepet töltenek be az ESB-ben. Õk a birodalmi titkosszolgálat, a hírszerzésért és belbiztonságért felelõs Obsidian Rend vezetõi. Számos tisztségviselõjük a Sith Egyházban is magas pozíciót tölt be, még úgy is, hogy õseikhez képest jóval kevesebb köztük az erõérzékeny egyed.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 5, 2014 0:12:49 GMT 1
Az Obszidián Rend új, a tradicionális kardassi címer alapján tervezett, deltoid alakú jelvénye határozottan jobban tetszett a vezérigazgató irodája elõtt várakozó fiatal ügynöknek, mint a régi - amely a hagyományos sith-birodalmi-köztársasági jelvény egy sokadszorra áttervezett változata volt. Semmi újat nem tudnak kitalálni azok ott a... nos tulajdonképpen ott, ami és ahol sokkal közelebb van a galaxis központjához, mint a Kardass. A bázisok többségérõl nem is beszélve, ahol az elmúlt éveket töltöttem.. - gondolkozott tovább Tol Ocet, miközben arra várt, hogy a jelvény fölött az ajtó felsõ részén vörösen világító fény narancsra váltson, jelezve, szabadon beléphet a vezérigazgatóhoz. Ocet megigazította hagyományos, kardassi szabás szerint készült fekete páncélját, ami a galaxis átlagos lakói számára valamiféle primitív bõrruhának tûnt, amelynek jobban kivágott verzióival legfeljebb a peremvidéki bordélyokban találkozhatott az ember, vagy az idegen - valójában azonban egy erõs, ruganyos anyagból készült, amely egyszerre biztosított a páncélhoz hasonló védelmet a fizikai behatások ellen, beépített hûtõ-fûtõ rendszere pedig lehetõvé tette, hogy a melegkedvelõ kardassiak a galaxis hûvösebb éghajlatú bolygóin is kellõen gyorsan tudjanak mozogni - vagy hogy elviseljék bolygójuk nyári idõszakának már számukra is enyhén túlzásnak számító forróságát. A lámpa ekkor narancsra váltott, és Ocet belépett a vezérigazgató irodájába. - Tol Ocet második osztályú alpreator szolgálatra jelentkezik, fõigazgató! - Pihenj fiam, köszönöm, hogy idefáradt ma. - biccentett a szoba végében egy tágas karosszékben, egyetlen kõtömbbõl faragott íróasztala mellett helyet foglaló igazgató. - Elsõ osztály alpraetor, ha jól emlékszem.. - Igazgató úr.. - Ocet gyorsan leküzdötte a késztetést, hogy bármit is kérdezzen. A Kardasson senki nem kérdezett. A Kardasson az állampolgárok válaszoltak, ha az Obszidián Rend kérdezte õket. A Renden belül pedig ugyanez volt érvényes az elöljárókra is. - Értettem. Köszönöm. - Nem tesz semmit. Oda, ahová megy, nem küldhetek helyettes tiszteket. - Enabrain Tain, az Obszidián Rend nemrég kinevezett új fõigazgatója megvakarta az állát, majd felemelkedett a székébõl. Ocet figyelmét nem kerülte el, hogy a fõigazgató ruházata sem a kardassiak hagyományos páncéljára, sem a sith nagyurak fekete, köpönyeges-lebernyeges kombinációjára nem emlékeztetett. Nem, Enabran Tain a külsõ szemlélõ számára leginkább egy jól szituált, idõsödõ üzletember hatását keltette pocakjával, tokájával, valamint finom anyagból készült vöröses-sárgás öltönyszerû ruházatával - a képet egyedül az oldalán függõ fénykard törte meg, ami arra engedett utalni, hogy viselõje nem csak a Sith Egyház tagja, de felkent nagyura is. Ocet furcsállta ezt, dehát a Kardasson számos furcsaság volt, ami felõl jobb volt nem érdeklõdni. - Elõször is meséljen, alpraetor. - Tain az ESB-ben hivatalos politikai tisztséget, a praetort, valamint ennek leágazásait vezette be az Obszidián Renden belül, szinte forradalmat teremtve - mert bár évek óta császári rendelet írta elõ a rendfokozat használatát, a legtöbb szektorkormányzó és egyéb tisztségviselõ még mindig moffként, nagyúrként, lordságodként, vagy valamilyen katonai rendfokozat alatt kormányozta saját kis privát birodalmát a nagy, a Peremvidék jelentõs hányadát elfoglaló Sith Birodalmon belül. - Milyen volt az utolsó néhány külszolgálati hónapja? - Dicsõséggel és lojálisan szolgáltam a hazámat, uram. - biccentett Ocet, mire Tain elégedetlenül elfintorodott, és megérintett egy gombot az íróasztal kõlapjába ágyazott terminálon. Az ajtó feletti lámpa feléjük esõ oldala ismét narancsról vörösre váltott. - Egymás között beszélünk, alpraetor. Kérem, mellõzze a formaságokat. Ha óhajtja, utasítom. Most már ön is az Obszidián Rend III-as ügyosztályának teljes jogú tagja. - Értem. - Ocet tartása láthatóan könnyedebbé vált. - Nos ez esetben, fõigazgató, azt kell mondjam, meglehetõsen unalmas volt. Azokon a bázisokon és figyelõposztokon nem történik semmi. Mármint a szokásos jelentésírás mellett. - Egy olyan tehetséges, nagyszerû eredményekkel végzett kadétnak, mint maga, Ocet, el is hiszem, hogy unalmas lehetett. - Tain az asztal egyik fiókjából egy barna folyadékot tartalmazó üveget húzott elõ. - Canart? - Köszönöm, uram. - fogadta el a magas alkoholtartalmú italból kitöltött pohárkányit Ocet, majd felettesével együtt lehajtották. Bár a titkosszolgálatok többségében az ilyesmi tabunak számított, a Kardasson úgy tartották, amelyik ügynököt asztal alá lehet inni, az nem jó ügynök. Ez a készség pedig csak egy módon javítható, ahogy mondani szokás; gyakorlással, gyakorlással. - De ugye tudja, miért nem tehetünk kivételt, és miért nem menthetünk fel senkit a három éves külterületi szolgálat alól? - töltötte ki a második kör canart Tain. Ocet bólintott. - A létszámigény miatt. És ez a jövõben csak nõni fog. Ahogy egyre több szektorra terjesztjük ki a figyelõposztok hálózatát, egyre több elemzõre lesz szükség. - Így van. - értett egyet Tain. - Ez az a gyakorlat, ami megmentett minket a Yuuzhan Vongtól annak idején, a Birodalmi Maradványról, az Új Köztársaságról és a többirõl nem is beszélve. A Kardassal szomszédos szektorokat többször végigpusztították a galaxis és a galaxison túli ûr különbözõ erõi, mi pedig megmaradtunk. Úgy, hogy legtöbbször még a létezésünkrõl sem tudtak. Úgy, hogy a figyelõposztok tevékenységének hála minden letartóztatott és kivégzett polgár közül... mennyi is? - Egy az ötbõl. - vágta rá Ocet. Nagyon jó volt statisztikában. - Így van. Minden öt letartóztatott polgár közül egy valóban idegen ügynök volt, kém, áruló, és így tovább. - emelte poharát Tain. - És hány Yuuzhan Vong, vagy birodalmi ügynök jutott haza, hogy beszámoljon a létezésünkrõl, amíg mi nem akartuk azt, hogy valamelyikük hazajusson? Hány? - Egy sem, fõigazgató. - engedett meg magának egy halvány mosolyt Ocet. - Pontosan. - Tain félretolta az üveget, és szórakozottan piszkálni kezdte az övén függõ fénykardot. Ocet azért a biztonság kedvéért követte a mozdulatot tekintetével. Ez volt Tain egyik leghatásosabb trükkje. Valójában senki nem tudta, hogy sith nagyúr-e, vagy sem. Ez sith persze meg tudta volna mondani, de a nagyurak igen ritkán látogattak Kardassra. - Ez az a gyakorlat, ami évezredeken át megõrizte Kardass biztonságát, fejlõdését és rendjét. Egyáltalán, ami megõrizte a létünket, amíg elõdeink kihaltak... és ez az a gyakorlat, amire most a Birodalom egészének szüksége van. És amit az Önhöz hasonló tehetséges fiatal tisztek fognak elvinni a Birodalom minden szegletébe, fiam! - Enyém a megtiszteltetés, fõigazgató. - Ne legyen már ennyire szégyenlõs, Ocet. - intett az üveg felé Tain, jelezve, hogy ezúttal fiatal kollégájától várja az újratöltést. - Mondja csak, mi a véleménye a csoportról, ahová vezényelni fogjuk? - Õszintén szólva, ellentmondásos érzéseim vannak, fõigazgató. - töltött ki újabb pohárral amaz. - A III/3-as csoport olyan feladatokat fog ellátni, amire sem a mi szolgálatunknak, sem a sithek rendjének korábban nem volt intézménye... holott nagyon is logikusan hangzana a léte. - Belbiztonsági Ügyosztály, Jedi Beszivárgás Elleni Törzs. - morzsolgatta az elnevezést Tain. - Alapvetõen igaza van abban, hogy logikus létrehozni egy ilyen szervet. De az, hogy korábban nem volt rá intézmény egyikünknél sem, nem teljesen állja meg a helyét. Hiszen a sithek gyakorlatilag egyénileg is mind-mind egy-egy jedi beszivárgás elleni egyszemélyes törzsként tevékenykedtek mindig is... éppen ezért nem is volt szükségük eddig külön szervezetre hozzá. Mi pedig, ha visszaemlékszik az õstörténetünkre, hogyan is biztosítottuk társadalmunk egységét a kezdetekben? - Kiszûrtük az Erõhasználókat... a sötét oldali erõhasználókat. Titkosszolgálati módszerekkel, csellel, egymásnak ugrasztva õket.. ezt értem uram. - Ocet elõtt nem volt ismeretlen a kardassi társadalom létrejötte. A korribani vörös sithek távoli leszármazottaiként a magukat ma kardassinak nevezõ idegenek évezredekkel ezelõtt vándoroltak a Korriban szektorából a Peremvidék és az Ismeretlen Vidék határára, ahol új civilizációt építettek... egy civilizációt, amely nem a sötét oldali mesterek irányítása alatt állt. Egy civilizációt, ahol az egyéni hatalomra törekvõ erõhasználóknak két választásuk volt, miután a tömeg föléjük kerekedett... vagy meghalnak, vagy betagozódnak a rendszerbe, és segítenek a hozzájuk hasonlók megtérítésében, vagy elpusztításában. A totális kontroll, amit Kardass kormánya évezredek óta gyakorolt a népe felett, eredetileg éppen ezzel a céllal jött létre... és milyen paradox, gondolta Ocet, hogy évezredekkel késõbb, amikor a kardassi vezetés úgy döntött, hogy pont az új korribani ESB-kormány az, amelyik kitörési lehetõséget nyújthat ennek a bolygónak... kitörést, és visszatérést a galaktikus politikába. - Azt adjuk az ESB-nek, amire a Császárnak most leginkább szüksége van, Ocet . - magyarázta tovább Tain. - Azzal, hogy egyesítettük saját titkosszolgálatunkat a sithek Obszidián Rendjének erõivel, és vezetõ pozíciókba kerültünk, a mi technikáink révén szavatolhatjuk a Birodalom biztonságát - és a saját biztonságunkat. - Amit nem értek, uram.. - tette fel a kérdést Ocet - , hogy valójában egyáltalán miért ment bele a Sith Egyház és a Rend sith vezetõsége ennek az ügyosztálynak a megalakításába... hiszen amint ön is mondta, minden sith képes kiszûrni egy jedit.. megérzik. - Nos, ennek két oka van. - magyarázta Tain. - Egyrészt, általánosságban igaza van, Ocet. Megérzik. Általában igen, kivéve, amikor nem. Ahogyan egy sith is el tudja rejteni saját jelenlétét az Erõben, és azt a hatást kelteni, mintha a sötét oldal energiái nem lennének ott benne, úgy elméletileg egy jedi is képes megcsinálni ezt fordított irányban. Persze ez nehezen fér össze az erkölcsükkel, de akad köztük, aki túlteheti magát rajta. Arról nem is beszélve, hogy mind a jedik, mind a sithek között vannak, akik képesek magukat teljesen elzárni az Erõtõl. Mintha ott sem lennének. Ezért van szükség olyanokra, mint mi, akik révén az Erõ helyett, vagy mellett, ha úgy tetszik, a jó öreg titkosszolgálati módszerekre is hagyatkozhatunk. - És mi a másik ok? - Nagyon jó, Ocet fiam, látom, jól megtanították arra, hogy ne elégedjen meg fél válasszal - biccentett elismerõsen Tain. - A másik ok még prózaibb, ha úgy tetszik. A sithek legalább annyi, ha nem több idõt töltenek egymás figyelésével, mint a jedik elleni harccal. Annyi van belõlük a Birodalomban, ha elnézi nekem ezt a kifejezést, hogy ha sorba állítanánk õket, innentõl elérnének a Bastionig. Így aztán folyamatosan azzal vannak elfoglalva, hogy egymás ellen áskálódnak. A Sith Egyház szervezete és hierarchiája gátat szab ennek, az pedig egyenesen zseniális húzás volt tõlük, hogy a legtöbbjüket egyesével osztották be különbözõ pozíciókba a határokon innen és túl egyaránt. Azonban egy ponton túl ez nem elegendõ egy modern állam fenntartásához. Az Egyház eredményei kétségtelenül kiválóak a bolygók lakosságának mozgósítása terén, legyen szó a határainkon belüli, vagy kívüli akciókról. A beszivárgó-hírszerzõ képességeik egyéni szinten legalább ilyen jók. De ettõl még azt is egyben kell tartani, amit a nagyurak és úrnõk összehordtak egy kupacba, és ma Egyesült Sith Birodalomnak hívják. Ehhez viszont már több kell, mint némi ételadomány és cselszövés. A szolgálatunk pontosan ezt biztosítja.. azzal pedig, hogy a mûködésünket kiterjesztjük a jedikre is, gyakorlatilag leveszünk némi terhet a sithek válláról. - Egyenesen két terhet veszünk le, uram. - jegyezte meg Ocet. - Hiszen, ha az ügyosztály alapvetõen technikai eszközökkel képes lesz beszivárgó jedi kémek elhárítására.. akkor késõbb ugyanezt megtehetjük renitens sithekkel is, nem? - Csak úgy, ahogy annak idején itt a Kardasson. - mosolyodott el Tain. - De vigyázzon ezzel, Ocet. Maga nagyon okos, de a Sith Egyház tagjai között csak kevesen döbbentek rá erre az igazságra. Az Obszidián Rend megmaradt sith vezetõi bizonyára köztük vannak. És a Császár is. - És bizonyára mindegyikük azt gondolja, hogy majd milyen nagyszerûen használhatja az osztályt a riválisai ellen, ha eljön az ideje. - zárta le a gondolatmenetet Ocet. - Azt hiszem, már értem uram. Tökéletesen értem. - Akkor jó, fiam. - töltött ki újabb pohárral a canaros üvebõl Tain mindkettejüknek. - Más kérdés? - Bizonyára a jedik mellett más, külsõ szolgálatokba is belefutunk majd a munkánk során, fõigazgató. - folytatta Ocet. - Melyekkel kell számolnunk a leginkább? - Kitûnõ kérdés. - vett ki az íróasztal másik fiókjából egy sor adathengert Tain. - Ezen megtalál mindent. Röviden összefoglalva azonban, a jedik mellett én a maga helyében elsõsorban a nagaiok és a hapanok miatt aggódnék. - Azaz a barátom barátja az ellenségem? - idézte az õsi kardassi mondást Ocet. - Így van. Ez a két szolgálat mozoghat a legkönnyebben az ESB területén, sõt az a gyanúnk, hogy a nagaiok a sithek saját irányítása alatt álló osztályokkal együttmûködve konkrétan részt vesznek állami projektekben. Arról nem is beszélve, hogy felszereltségben és módszerekben a Nagié az egyik legjobb szolgálat a galaxisban, ezt elhiheti nekem - magyarázta Tain. - És a hatalomátvétel okán nem lennék meglepõdve, ha hamarosan a hapanok is így tennének. Gyakorlatilag befolyásosabbak lehetnek, mint a Birodalmi Hírszerzés megmaradt független sejtjei, vagy a nevetséges Kéz ügynökei. - Ez kissé úgy hangzik, uram, mintha nem értene egyet teljesen az Uralkodó döntésével, hogy együttmûködünk ezekkel az államokkal. - vonta fel csontos szemöldökét Ocet. - Távol álljon tõlem, hogy egy pillanatra is megkérdõjelezzem Császárunk bölcsességét. - mosolyodott el Tain. - Én csak a biztonsági kockázatok sorrendjérõl beszéltem. Minél jobb viszonyban vagyunk állami szinten ezekkel az alakokkal, magának annál nehezebb dolga lesz, ha tõlük valaki keresztbe tesz a munkája során. Ennyire egyszerû. - Értem. - bólintott Ocet. - Ezzel az erõvel azt is mondhatta volna, uram, hogy a sithekkel vigyázzak a legjobban. - Külsõ szolgálatokról kérdezett, nem belsõ kockázatokról. - mosolyodott el Tain. - De hadd fejezzem be. A Szövetségi Hírszerzés meglepõen rosszul teljesít nálunk, azt kell mondjam, õket jobban leköti a saját belpolitikai harcuk, mint, hogy mi történik szerte a galaxisban. Daala saját biztonsági gárdája már más tészta, azok a klónok rendelkeznek némi taktikai potenciállal, de egyelõre nem tudunk róla, hogy a területünkön tevékenykednének. És van még egy, formálisan szövetségi szerv, amelyikkel szeretne majd alaposabban megismerkedni. - A Cosrai Titkosszolgálat. - jelentette ki kizárásos alapon Ocet. - Ekkora veszélyt jelentenek? - Mondjuk inkább úgy, szervezetükben, hatékonyságukban és alkalmazott módszereikben nagyon hasonlóak hozzánk. - rázta meg a fejét Tain. - Nem, a cosraiak nem jelentenek veszélyt, legalábbis nem ebben a pillanatban. És, bár ezzel a kijelentéssel Tierce Fõkormányzó nem értene egyet, nekem meggyõzõdésem, hogy a jövõben még együtt is fogunk mûködni velük. Tartsa nyitva a szemét, Ocet, és ha cosrai szót hall... legyen éber, de barátságos. - Értem, uram. És a többi állammal mi a helyzet? - A Corporate szektor és a chissek jelenlegi szolgálata egy-egy vicc, talán még a Serennoé is túl tesz rajtuk. - köhintett Tain. - Annyira lefoglalja õket, hogy a saját határaikon belül fenntartsák a rendet, hogy alig marad kapacitásuk a szektorukon kívül esõ dolgokkal foglalkozni. Legalább ilyen sanyarú a Konföderáció szolgálatainak teljesítménye.. én a maga helyében helyettük inkább a független bûnszervezetek hasonló csoportjaira figyelnék oda, mint a huttok, a Fekete Nap, vagy az általunk csak Grófnak nevezett alak, akinek még a nevét sem tudjuk... egyelõre. - Érdekes, azt hihetnék, hogy a bothanok és Korélia együtt azért ki tud állítani valami kézzel foghatót.. - morfondírozott Ocet. - Sem a Bothan Kémszolgálat, sem a CorSec nem tud mit kezdeni azzal, hogy gyakorlatilag beszorultak a saját rendszereikbe, és néhány szétszórt, jelentéktelen területre. - magyarázta Tain. - Hatékonyak abban, hogy a saját rendszerükben fenntartsák a rendet, és abban is, hogy független bolygókon mûködjenek... de egyszerûen kiöregedtek a szakmából ahhoz, hogy négy-öt másik hasonlóan szervezett szolgálattal versenyezzenek. Gyakorlatilag alig vannak jelen a területünkön. Nem is tekintik céljuknak, ami elég ostobaság, ahhoz képest, hogy milyen viszonyban vagyunk a Konföderációval. - És a Yuuzhan Vong? - Látja, ez egy jó kérdés. - biccentett Tain. - Egyelõre nem tudjuk biztosan, hogy az elsõ inváziójukhoz hasonló eszközökhöz nyúlnak-e majd. Egyáltalán, abban sem vagyunk biztosak, hogy az ESB-t ellenségnek, vagy akár potenciális szövetségesnek tekintik. Egy biztos, még egyetlen oglith maszkos ügynökrõl sem érkezett jelentõs a Birodalom egyik sarkából sem. - Azt hiszem, mindent tudok, uram. - hajtotta le az utolsó poharat Ocet. - Köszönöm az információkat. - Az utolsó adattáblán megtalálja, hogy mikor és melyik hajónk viszi el önt az elsõ szolgálati helyére. Ugyanitt megtalálja a kapcsolattartók elérhetõségét is. - tette el az üveget Tain - Én hamarosan a Braxant szektorba utazom, hogy tárgyaljak szeretett Fõkormányzónkkal. Ön pedig bebizonyítja, hogy a sok idõ és pénz, amit a képzésébe fektettünk... jó befektetés volt Kardassnak és a Birodalomnak. - Igenis, fõigazgató. - húzta ki magát ismét Ocet. - Kardassért, és a Birodalomért! Tain megvárta, amíg a távozó fiatal tiszt után bezáródik az ajtó, majd egy harmadik fiókból kivett egy apró fiolányi semlegesítõt, és lehúzta a kék folyadékot, hogy a canar alkoholtartalmának bódító hatását ellensúlyozza. Hiába, az õ korában... - Készítsék fel a cirkálómat. - vette fel a kapcsolatot asszisztensével a komján keresztül. - Amint indulásra készek vagyunk, üzenjenek a Fõkormányzó hajójának, hogy készen állunk a randevúra, és várjuk a koordinátákat. - Azonnal, fõigazgató! - hangzott a válasz a vonal másik végén. Tain visszaült a székébe, és megmasszírozta a tarkóját. Már éppen ideje volt ennek a találkozásnak. Tierce Fõkormányzó a Kardass és az Obszidián Rend átalakításának egyik fõ támogatója volt a Birodalom berkein belül, ami érthetõ is volt, hiszen õ maga sem volt erõhasználó. De hosszas távolléte miatt a rivális körök befolyása nõtt, így lépésekre volt szükség... elõször azok a renitens birodalmi tisztek, utána az OCP és piszmogó neimoidik, végül pedig a renitenskedõ sithek, gondolta Tain. Csak szép sorjában, egyesével. És végre rend lesz ebben a zavaros Birodalomban. Az Uralkodó dicsõségére, természetesen - tette hozzá magában gyorsan.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 24, 2016 9:04:15 GMT 1
Zekk újra megpróbálta kinyitni a szemét, és újra szembesült vele, hogy erre valószínűleg immár sosem lesz lehetősége. Azt, ami látószerveiből megmaradt azok után, amit Saba tett vele, valamiféle primitív kötés, rajtuk pedig egy-egy idegen, gépi implant fedte, amelyik néha fájdalmas impulzusokat küldött a még be sem hegedt sebekbe. Foglyul ejtői láthatóan nem akarták túlzásba vinni a kínzását, de megtalálták a módját annak, hogy a legpraktikusabb módon okozzanak neki folyamatosan fájdalmat.
A hajóról, pontosabban a hajóroncsról hurcolták el, amelyen lábadozott, nem sokkal azután, hogy valamiféle hatalmas találat romba döntötte a gyengélkedőt, ahol a sebeit kezelték, és ahol Sordis visszatérésére várt.
Sordis azonban nem jött vissza... helyette erőszakos, csontos kezű, agresszív kisugárzású alakok érkeztek, akik durván megragadták, és idáig hurcolták...
Megpróbált kinyúlni feléjük az Erővel, de nem sikerült. Először úgy vélte, hogy ysalamirik vannak náluk - már ez is felettébb meglepő lett volna, tekintve, hogy a Sith Birodalom különleges csapatairól volt szó -, de nem hallotta jellegzetes nyivákolásukat... amióta pedig bezárták ide, néha teljesen süket volt, néha viszont érzékelte a körülötte lévőket az Erőn át, mintha csak ki-be kapcsolgattak volna valamit.
Ha lett volna bármi kedve is, hogy józan ésszel gondolkodjon, akkor felvetette volna magában, hogy ugyan mit használhatnak ezek az alakok.
De nem volt. Minden mindegy volt.. Sordis újra elárulta és magára hagyta...
A rátörő kétségbeesésen keresztül egy józan hang, saját elméje hangja hasított Zekk fejébe. - Magadra hagyott? - kérdezte végül mormogva saját magától. - Egy nyomorékot, akinek semmi hasznát nem veszi? Ugyan miért olyan meglepő ez? Még egy őrjöngő barabelt sem voltál képes legyőzni... továbbra sem vagy több, mint egy féreg a dejarik-tábla elején, csak magadat okolhatod érte...
Zekknek be kellett látnia, hogy ez bizony igaz. Amíg nem lesz hasznára Sordisnak, addig Sordis sem lesz hasznára neki, segíteni pedig pláne nem fog. Önerőből kell kivágnia magát ebből a helyzetből, kijutnia ebből a fogságból és megtalálnia a módját, hogyan tegye hasznossá magát...
Biztos volt benne, hogy figyelik. Biztos volt abban is, hogy az Erőhöz való hozzáférését valamiféle kísérleti jelleggel aktiválják - deaktiválják... márpedig az ESB-ben egyetlen szervezet volt, amelyik ilyesféle játékokban örömét lelte, a kardassi Obszidián Rend.
Az ajtó feltárult, és Zekk lépteket hallott. - Most pedig újra megpróbálkozunk vele. - szólt egy öblös hang. - Maga mindent elmond nekünk a Renegátról...
Zekk elvigyorodott. Már nem is emlékezett rá, hogy előzőleg miért veszítette el az eszméletét.
- Hanyadszorra is próbálkoznak, kanálfejű? - kérdezte, miközben észrevette, hogy a szájában valószínűleg nincsenek már fogak. Nyelvével csak véres, síkos ínyt érzékelt.
- Sokadszor, biztosíthatom, fiam. - veregette meg a vállát a férfi. - De türelmesek vagyunk. Kezdhetik! - Igenis, Tain nagyúr! - szólalt meg egy másik hang, és Zekk érezte, hogy valami közeledik felé.
Mielőtt elveszítette volna az eszméletét és kapcsolatát az Erővel, a távolból, elméje egyik sarka felől meghallott egy hangot..
- "Zekk... Zekk... szükségem van Rád.. hol vagy? Segítened kell! Meg kell találnunk Allanát és Smordrét!" - Jaina... - Zekk véres ábrázata mosolyra húzódott, majd tudata visszavonult agya abba a sarkába, ahol még mindig a legtöbb védelmet remélte a kardassiak kínzóeszközei elől. Csak ki kell tartania, csak türelmesnek kell lennie..
És más azt is tudta, hogyan lesz a Mester hasznára.
...
Distint igazgató fejjel lefelé feküdt egy ferde asztalra szíjazva, szemét lehunyva igyekezett kizárni a tudatából a fényt, ami valamiféle hasadékon át világított folyamatosan a szemébe.
Aztán az asztal forogni kezdett, és amikor már Distint teljesen elfelejtette, hogy hol van fent és lent, végül megállt. Némi dezorientáció után Distint arra következtetett, hogy fent van, egyenesen áll, hátával az asztalnak, amely még mindig erősen tartotta, feje körül pedig különböző drónok keringenek.. vagy egyszerű foltok voltak csupán?
Distint megrázta volna a fejét, ha nincs lerőgzítve, hogy elűzze a hallucinációkat, amikor a középső folt beszélni kezdett, Distint pedig ki tudta venni immár egy csontos arc körvonalait.
- Jó reggelt. - jelentette ki amaz. - Látom, kényelembe helyezte magát. Megfelelő? Nem túl kemény a fekhelye, remélem.. - Sose aludtam jobban. - krákogott Distint, aki valójában már megmondani sem tudta, mikor aludt utoljára. Amikor nem a fénnyel kínozták, akkor valamiféle sivító hangokkal bombázták, sőt, arra is volt gondjuk, hogy néha különböző kellemetlen szagokkal ingereljék az orrát. - Maguk igazán vendégszeretők. - Híresek vagyunk erről. - mosolyodott el a kardassi. - Apropó, a nevem Dukat. - Gondolom, én már bemutatkoztam. - krákogta Distint. - Néhányszor. - veregette meg az arcát amaz. - De ne aggódjon, hamarosan véget ér. - Ismerem a módszereiket, magam is alkalmazom őket. - nyelt egyet Distint. Teljesen száraz volt a torka. - Maga is tudja, hogy előbb halok meg, mielőtt bármi lényegeset kiszedne belőlem, kolléga.
- Ugyan, dehogy. - nevetett fel Dukat. - Ez csak a jó kapcsolatunk megalapozása végett történik önnel, Distint úr. Nem fog meghalni, sőt, hamarosan szabadon engedjük. Hát nem csodálatos? - Inkább hihetetlen. - hörögte Distint. - Önnek befolyásos főnöke van, úgy tűnik. - mosolygott tovább Dukat. - Maga meg legalább akkora áruló lesz Wenthar császár sleppje szemében, ha elenged, mint én. - morzsolta a szavakat Distint. - Hát ez már csak így van, kemény galaxis ez.. - nyújtózott egyet Dukat. - De tudja mit, térjünk rá az utolsó fázisra. - Még egy kis világítás, meg pörgetés? - hunyorgott Distint.
- Szükségtelen, már megfelelően kondicionáltuk. - biccentett Dukat. - Az Ön és munkássága iránt érzett szakmai tiszteletből úgy gondolom, megérdemli, hogy megtudja, mi történik majd Önnel. Nos, egy idegszondával fogjuk kezeli az agyát, letapogatva a memóriáját, és kiemelve, illetve elültetve a megfelelő emlékképeket és utasításokat. Felesleges kivallatnunk magát, ha a memóriájából is kinyerhetjük a számunkra érdekes információt, nemde? Utána végzünk egy kis gyorstisztítást, és már semmire sem fog emlékezni ebből a kellemetlen incidensből. Aztán szépen megfürdetjük, kap egy szép új egyenruhát, és egy általunk kijelölt körletben várja majd velünk együtt a megfelelő pillanatot, amikor szabadon engedhetjük felettesei szerető körébe. A megfelelő utasításaink pedig ott rejtőznek majd az agya mélyén... ha szerencséje van, az Erőhasználó felettesei sem veszik észre majd, és Önnek sem kell hősi halált halnia egy számunkra megfelelő pillanatban... ha nincs, nos, ez egy ilyen szakma, ugyebár. - Milyen humánus. - Distint megpróbálta szemen köpni Dukatot, de semmi nyál nem maradt a torkában. Megpróbált elérni valamit a nyelvével a szájpadlásán. - A fogába épített méregkapszulát és a másik fogába épített mikrobombát hiába keresi, nyilván az első dolgunk volt, hogy ezeket eltávolítsuk. Az orvostudomány csodája, alig várjuk, hogy sorozatgyárthassuk őket és a mi ügynökeink is kapjanak egyet-egyet. - biccentett Dukat. - További kellemes itt tartózkodást, igazgató úr, alig várom, hogy önnel vacsorázhassak, ha véget ér ez a kellemetlen kis intermezzo.
A drónok közeledni kezdtek a hiába vergődő Distint feje felé, Dukat pedig elégedett mosollyal az arcán kilépett a teremből.
|
|
|
Kardass
Sept 5, 2016 21:14:14 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 5, 2016 21:14:14 GMT 1
Az Obszidián Rend egyik teherhajójának belsejében ezúttal nem a kanálfejűek, hanem néhány másik alak tevékenykedett. Nem az Első Rend kémeinek sikerült elintézniük, hogy a hajó anélkül kerüljön az ellenség fennhatósága alá, hogy a kardassiak észrevegyék. Az Első Rend távolmaradt ettől az akciótól, de nem az Első Rend volt az egyetlen szervezet, ami Darth Sordishoz kötődött.
A Sith Birodalomban létező árnyékszervezet, amit tagjai csak úgy hívtak: a Kultusz, saját maga jött el, hogy felügyelje az áttelepítést.
Deadlife végighordozta tekintetét a felakasztott Sith őrök tetemein, és az alattuk rinyáló életben maradt foglyokon. Aztán a terem oldalfala előtt megjelenő hologramhoz lépett. A lilás köpenyt viselő, hajlott hátú Krath enyhén meghajolt.
- Sordis Nagyúr!
- Készen áll minden? – kérdezte a Sith-Jedi holoképe.
- Igen, Nagyúr. Hmm.. Azt kell, hogy mondjam, olyan egyedeket is összeválogattál, akiket szívesebben tartanék életben. Talán meg kellene fontolni megint ezt a bizonyos döntést.
- Nem – harsant Sordis hangja élesen. – Különben is, már úton vannak a Kardass felé. A birtokomban van néhány régebbi kód, ami által beléphetnek a Kardass körüli űrbe. Mihelyt kilépnek a hiperűrből, aktiválni kell a bombát!
- A bombák a specialitásaink – morogta Deadlife. – Mint okleveles terroristáknak.. ehehe... Jól van, Nagyúr. Úgy járok el, ahogy rendelkeztél.
- Jelentést kérek, mielőtt elmész a rendszerből – a holokép eltűnt.
Deadlife pedig a monitorokhoz fordult, és várakozni kezdett.
A koréliai korvett minden figyelmeztetés nélkül szökkent elő a semmiből. A Sordis régebbi híveit – és a Kultusz számos fölösleges tagját – hordozó hajó elhaladt egy darabon, amíg a helyi védelmi erők megpróbálták felszólítani a távozásra. Nem telt bele sok időbe, és a védőflotta tüzelni kezdett a hozzájuk képest apró méretű korvettre.
Deadlife pedig megnyomta a kezében tartott távirányító gombját.
A Krath kéjes élvezettel figyelte, ahogy a korvett a darabjaira robban szét. A roncsdarabok szétzilálták a környező űrt, de az avatott szem látta, hogy nem véletlenszerűen mozognak. Az álcázott landolókapszulák egytől egyig a Kardass felszíne felé tartottak. Mivel rengeteg volt belőlük, a védelmi erőknek nem sikerült mindet megsemmisíteni, amikor rájöttek a turpisságra.
Aztán vonósugárba fogták őket.
Deadlife elmosolyodott. Intett a pilótának, és a hajója felgyorsult a rendszer széle felé. Hamarosan elhagyta a Sith felségterületet.
Az elfogott árulók megbilincselve haladtak az egyik kardassi cirkáló folyosóján. Mérgesek voltak és elkeseredettek. A mesterek azt mondták nekik, hogy gond nélkül lejutnak a felszínre.
Ki kellett szabadítaniuk az első rendi foglyokat! Csakhogy a terv megváltozni látszott. Bárki is állította össze az akciótervet, csak azt érte el, hogy még több fogoly jusson a Sithek kezére.
Néhány bőrpáncélos figura tűnt fel előttük, és kissé oldalt helyezkedtek, hogy látni engedjék a köztük álló, magas rangúnak tűnő illetőt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 6, 2016 8:48:09 GMT 1
Dukat lesajnálóan végignézett a társaságon, majd felsóhajtott.
- Azt kell mondjam, kompetensebb bandát vártam a barátaiktól, de hát úgy tűnik a Renegát sem a régi már. Ezzel kell dolgoznunk, amink van...
- Nem mondunk semmit, Kanálfejű, éljen sokáig Sordis nagyúr! - kiabálta egy túlontúl lelkes kultista, mire egy bőrpáncélos kardassi csak a hatás kedvéért oldalba vágta.
- Hát biztosan tovább fog élni, mint maga. - hunyorított a kardassiak főnöke, majd még egyszer végignézett a fő raktérbe terelt társaságon. - Nos, maguk lennének ugyebár a felmentő sereg, kár, hogy ilyen rosszul áll a szénájuk. Hadd segítsek egy kicsit.
Dukat a hajó névtáblájára mutatott, amely az ajtó melletti kijelzőn villogott. Alatta megjelent a tengeri rájára emlékeztető alaprajzú, a kardassi jelvényre hasonlító cirkáló térképe is.
- Üdvözlöm önöken a Sak Nar fedélzetén. Amint látják, a Rend hűséges katonái elfogták magukat a planetáris közelítés közben, és erre a cirkálóra szállították. Sajnos nem számoltak azzal, hogy Önök tehetségesebbek az átlag terroristánál, és hamarosan átveszik az irányítást a hajó felett. Ebben persze némi segítségükre van, hogy távozásom után öt perccel minden ajtó kinyílik a hajón, beleértve ezét a raktérét, a fegyverraktárakét és a parancsnoki hídét is. Mivel sajnálatos módon csak keretlegénység maradt a hajón, akiket valami különös oknál fogva épp az imént kábítanak el, relatíve könnyű dolguk lesz. Nem kell mást tenniük, mint átvenni az irányítást és az előre betáplált vektoron célba venni az Obszidián Rend börtönkomplexumát. Eredetileg nem felszíni landolásra tervezték ezt a nagyszerű cirkálót, de elég szép hosszú felvonulási terület áll rendelkezésre egy leszálláshoz odalent. Utána pedig nyugodtan megpróbálhatják a lehetetlent, és biztosíthatják hűségüket vezérük és kedvenc nagyuruk felé... megpróbálhatják kiszabadítani a foglyokat.
- És ha elmenekülünk? - kérdezte az egyik. - Hajóstul?
- Két nagy teljesítményű planetáris ágyú célkeresztje pihen jelenleg is a hajó hajtóműblokkján. - mosolyodott el Dukat. - Ha észrevesszük, hogy megpróbálják kijátszani a számítógép beállításait és új vektort állítanak be, vagy nem a megadott vektor szerint haladnak, darabokra robbannak.. ez pedig számomra legalábbis sokkal kevésbé tűnik izgalmasnak, mint egy jó kis folyosóharc odalent.
- Miért segít nekünk? - kérdezte egy másik kultista. - Maga is a nagyúr híve?
- Ostoba. - tette hozzá hátrébbról egy tagbaszakadt zabrak. - Mind meghalunk lent. A kezére játszunk, ha együttműködünk vele.
- Na, megvan az okos fiú. - Dukat intésére két bőrpáncélos kardassi kirángatta a férfit a tömegből, és a magas főtiszt a kezébe nyomott egy halom adatkártyát. - Ezekkel lehet bejutni a börtönblokkba, maga lesz a parancsnok.
- Rohadék. - sziszegte a zabrak, mire Dukat intésére az egyik kardassi őr állon vágta.
- Azért ennyire ne legyen hálás, fiam. - húzta el a száját a kardassi - Nem mondom, hogy sok esélyük van, de matematikailag van valamennyi. Eltűnhetek a csatornákban, megpróbálhatnak túszokat ejteni, széválhatnak a blokkban és megpróbálhatnak elkötni egy-egy hajót kavarodásban, ilyesmi. A találékonyságukra van bízva. Sok szerencsét, hölgyeim és uraim.
- Ki maga? - firtatta a zabrak - Még ha nem is a Nagyúr követője, akkor is hazaárulást követ el ezzel... miért?
- Élje túl az akciót, és akkor beszélgetünk róla. - mosolyodott el Dukat. - Ég önökkel.
Azzal a kardassiak kivonultak, nem sokkal ezután pedig siklójuk elhagyta a Sak Nar fedélzetét, a bolygó körül keringő nehézcirkálók felé tartva, amelyek a Kardass Védelmi erejét jelentő Második Rend jelvényét viselték.
Percekkel később pedig a raktérajtók és minden más ajtó feltárultak a hajó fedélzetén... a Sak Nar készen állt, hogy a Renegát követőit Kardass felszínére szállítsa...
|
|
|
Kardass
Sept 29, 2016 0:15:30 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 29, 2016 0:15:30 GMT 1
- Azok a stabilizátorok, te idióta – lökte arrébb a társát az egyik kultista, és kirángatta az idősebb férfit a székből. – A nyugdíjas otthon amarra van.
- Hagyd már – szólt rá egy fiatalabbik. – Nem látod, hogy egy erős hangtól is meghalhat? Fonnyadtabb, mint egy valamirevaló Sith Nagyúr.
Mielőtt a másik válaszolhatott volna, megjelent mögöttük a zabrak, akinek Dukat odaadta a leszálláshoz és a börtönhöz való eljutáshoz szükséges adatkártyákat. Az alkarjára pillantott, ahová bele volt maratva a neve. A Kultusz alacsonyabb rangú tagjait így bélyegezték meg, hiszen már egyikük se emlékezett a valódi nevére. Ráadásul az új neveik annyira idegenül csengtek, hogy Killuminee is folyton elfelejtette a sajátját.
Szerencséjére nem kellett sokáig elvállalnia a főnök szerepét. Az idióta tömegbe, amit Deadlife kiválogatott levágásra, belekerült egy-két fontosabb személy is. Killuminee úgy emlékezett, hogy az Erőhasználók a magasabb rangúak, ezért meg is kereste őket. Miután amazok lezavarták egymás között a parancsnokolásért megindult vitát, kiderült, hogy ki is legyen a vezető. Killuminatee átadta neki a kártyákat, ő maga pedig biztonságos tétlenségbe vonult az egyik legénységi fülkébe.
Az Egyesült Sith Birodalom egyik nyugalmazott tisztviselőjére esett a választás. Az öreg christori lilás bőre repedezett és ráncos volt, fogai élesek és sárgák, akár a szemei. Fémkezeslábast viselt, afféle állandó könnyűpáncélzatot. Magas és széles vállú termetével le sem tagadhatta volna harcosi mivoltát. Oldalán otromba, vastag fénykardmarkolat lógott, aminek a vége kihegyesített csontból készült.
- Te vagy az új főnök? – csapott a vállára lelkesen az egyik fiatalabb kultista.
A christori mozdult egyet, mire a vállára tett kéz megmerevedett, akárcsak a gazdája. A végtag szemmel láthatóan elfeketedett, a bőr elkezdett megrepedezni. A kultista, miután sikerült elengednie a vékony, de félelmetes Sith Lordot, rettegve odébb iszkolt, de a sötét oldal energiái tovább terjeszkedtek a testében. Még azelőtt összeesett, mielőtt elérte volna az ajtót.
- Darth Komord vagyok – mondta a christori, miközben az őt megzavaró kultista ott rángatózott az ajtónál. – Úgy vélem, elég érthetően szemléltettem, hogy átvettem a teljeskörű parancsnokságot. Van ellene valakinek kifogása?
A kérdés hosszú ideig ott függött a levegőben. A Kultusz fiatalabb tagjai igyekeztek elkotródni a színről. A szenior kollégák viszont nem mutattak félelmet, ennek ellenére belátták, hogy valakinek vezetnie kell őket. Mivel ismerték egymás képességeit, tudták, hogy Komord az egyik legkompetensebb parancsnok a csoportból. Néhány, valaha Jediként szolgáló kultista is akadt, akik megvetették az Erő sötét oldalának híveit, de nem szóltak bele a választásba.
- Jó. Most pedig ismertetem az akció részleteit – folytatta hátratett kézzel, laza tartásban Komord. Időközben az imént őt megzavaró kultista felvisított, majd végleg kimúlt a fal melletti kis rekeszben.
Komord a kardassi cirkáló hídjának kommunikációs pultjához lépett, és beillesztette a Dukattól kapott kártyát az egyik aljzatba. A vetítő fölött megjelenő holoábrára mutatott, és miközben beszélt, hosszú ujjával vörös csíkot húzott egyik ponttól a másikig.
- Amint a mellékelt térképen is látható, a Kardass az egyik legjobban őrzött komplexum az egész Sith Birodalomban. Ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen bejutni ebbe a bizonyos fogdába, egynél több elterelő műveletre lesz szükségünk. Ennek a vonalnak a mentén négy csoportba oszlunk. Az Aurek és a Besh kommandók feladata lesz az elterelés – megnyomott néhány kapcsolót, mire a holotérképen különböző színű pontok tűntek fel. – Ezek itt a börtönhöz legközelebb eső közigazgatási és katonai központok. Az Aurek a fő kormányzati épületet északon, a Cresh pedig a kissé távolabb levő harci központot támadja meg. A Besh csoport az én vezetésemmel rajtaüt az Obszidián-parancsnokságon.
- És mi lesz a negyedik csoport feladata? – kérdezte egy szakállas Jedi lovag, Nackar Lit.
- A Dorn-különítmény biztosítja majd a siklókat, hogy mire mi megérkezünk a foglyokkal, legyen mivel kereket oldani.
- Nem teljesen tiszta a kép, uram – szólt közbe egy nem Erőérzékeny, tiszti ruhát viselő alak. – Egyik csoport sem fogja megközelíteni a börtönt? Mindabból, amit elmondott, úgy tűnik nekem, hogy a fő támadást az Obszidián főparancsnoksága ellen intézzük, nem pedig a börtön ellen.
.- Épp most térek rá, Goronith százados – nézett le az emberre Komord. – Valóban jól látják, nem közelítjük meg közvetlenül a fogdát. Érvényes kódokat kaptunk, amivel orbitális pályára állunk. Leviszünk egy-két siklót, ami a négy harccsoportot fogja szállítani. A cirkálón nem marad senki azon a néhány tüzéren kívül, akik majd beavatkoznak, ha menekülés közben a siklóknak fedezetre lesz szükségük. Ugye nem gondolják komolyan, hogy bármennyi esélyünk is lesz észrevétlenül hűhót csapni odalent? Csak nem gondolták, hogy Dukat ennyire hülye...
- Térj már a lényegre! – mordult rá egy idősebb Sith, nevezetesen Lord Carbon. A tetőtől talpig viasz-szerű páncélt viselő alak feje teljesen be volt bugyolálva. Mindenki tudta róla, hogy afféle kiborg, aki korlátozott mértékben tudja használni az Erőt.
- Azonnal – pillantott rá sötéten Komord, és hallgatott egy keveset, hogy növelje a feszültséget. – Amint megtámadjuk az Obszidián Rend legfontosabb, vagy általunk legfontosabbnak hitt központjait, el fognak kapni minket. Természetesen a legszigorúbban őrzött börtönbe fognak vinni, ahol Distint igazgatót is őrzik.
- Onnan pedig hogyan is jutunk ki... – érdeklődött egy alacsony, éles hangú kommandós.
- Ez még érdekesebb lesz – folytatta Komord. – Odabent lehetséges, hogy ysalamiriket fognak használni, ezért emelkedik a tét, ahogy egyes helyeken mondani szokás. A Besh csoportba magam mellé elsősorban olyan segítőket várok, akik nem Erőérzékenyek, ugyanakkor van affinitásuk a lopakodáshoz és az álcázáshoz. A fent említett komplikáció esetén semlegesítik az ysalamiriket, én pedig Lord Carbonnal és Nackar Littel együtt megoldom, hogy Distint kijusson a börtönből. Ha pedig úgy látjuk, hogy ez lehetetlen, nos, felrobbantjuk a derék igazgatót. A szintén elfogott Aurek és Cresh szakaszoknak az lesz a feladatuk, hogy aláaknázzák az épületet.
A Jedi elhúzta a száját, amikor rájött, hogy két Sith-tel kell együttműködnie.
- Hogyan juttatjuk be a bombákat? – kérdezte Carbon.
- Vannak mérőműszerekkel kimutathatatlan tórium-tölteteink – felelte Komord. – Beleműtjük őket néhány önként jelentkezőbe, akik elkísérnek minket, és akiket harc közben meg fogunk védeni. A tölteteket csakis én tudom aktiválni, lövedék nem lesz rájuk hatással. Bix Nagyúr, Havoc ezredes és Goronith százados fogják kiválasztani ezeket az önkénteseket.
- Öngyilkos merénylet – fintorgott Varra, egy fiatal Jedi padawan. A sárga hajú lány két fénykardot markolt a kezében.
- Lehet, hogy mindannyian odaveszünk, padawan! – intette le Komord. – Ez elkerülhetetlen ebben a szituációban. Carbon és Lit, állítsátok össze a csapatokat. Doktor Krank, maga pedig szerelje fel a bombáinkat! Azután tájékoztatást kérek, hogy átvizsgálhassam az eredményt!
Komord megfordult. és elhagyta a hidat. Mentében elővette a Sith holokront, amit mindig magánál tartott, akárhová is ment. Érezte, ahogy a tárgy melegen a kezébe simul. Belépett az egyik nagyobb tiszti kabinba, letelepedett a padlóra, és mély meditációba kezdett.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 3, 2016 17:01:49 GMT 1
Az Obszidián Rend parancsnokságától jóval messzebb, a bolygó lezárt, katonai szektorainak mélyén helyezkedett el a Második Rend, a Kardass planetáris védelméért felelős katonai szervezet központja. Megerősített pajzsgenerátorok, reaktorok és az ég felé nyújtózó nagy energiájú orbitális lövegek csövei emlékeztették arra az illetéktelen utazót, hogy az épületegyüttes ténylegesen a bolygó védelmének egyik sarokpontja, nem csak egy afféle adminisztratív központ, mint amilyenek a kormányzati negyedben sorakozta; a Kardassi Ítélőszék, a Rendek Gyűlése, vagy éppen az Obszidián Rend tornyos piramisszerű komplexumai. Persze egyik – másik épület arrafelé is kiterjedt pincerendszerrel, óvóhelyekkel és megerősített műveleti központokkal rendelkezett a felszín alatt, mint az a börtönkomplexum is, amelyet a Sak Nar utasai éppen megtámadni készültek, de még ezek is eltörpültek a masszív irányító központ mellett, ahonnan Kardass összes fontosabb épületének, védelmi állásának és a bolygó körül keringő automata lövegplatformoknak is egyesével szemmel lehetett követni az állapotát egy nagy méretű holotérképen.
Dukat és Obszidián Rend-béli összeesküvő társa, Ocet praetor a térkép alatt álltak, szinte felbámulva a sárgás gömbre, ami hazájukat jelképezte.
- Mennyivel praktikusabb, mint a régi, kétdimenziós síkképernyők, amiket évszázadokig használtunk. – jegyezte meg Dukat. – Sokkal több információ fér el rajta, már amikor nem kap hasogató fejfájást tőle az ember.
- Ön szerint a Renegát hívei képesek lesznek végrehajtani a küldetésük legalább első felét? – kérdezte Ocet némiképp kritikusan. – A felvételeken, amiket mutatott, eléggé szedett – vedett társaságnak tűntek, ha engem kérdez, már a kapuőrségen sem jutnak túl.
- Ne aggódjon, a látszat ellenére van köztük jó néhány befolyását vesztett nagyúr, vagy egyéb sötét oldali erőhasználó, sőt az Ossus környékén, vagy más missziók során foglyul ejtett jedik is. – nyugtatta meg a társát joviálisan Dukat. – Csak a háttérben maradtak, amikor kiosztottam az instrukciókat, nem akarták felhívni magukra a figyelmet. De mostanra bizonyosan előbújtak már.
Dukat előhívta a Sak Nar azonosítójának megfelelő pöttyöt az orbitális térképen, kinagyítva a deltoid alakú hajót.
- Megindultak a felszín felé. – kommentálta Ocet. – Lássuk, a gyávaságuk, vagy a kezdeményezőkészségük lesz erősebb. Legalább nem próbálkoznak meneküléssel. - Ahogy reméltem. – biccentett Dukat.
A kardassi cirkáló egy ideig a börtönkomplexum felé vezető, előzetesen megadott vektoron haladt, ám néhány perc után az eddig zöldeslilán, a szabályos kódokkal rendelkező hadihajók jelének megfelelően pulzáló deltoid hirtelen barnásvörösbe váltott, majd különböző adatok jelentek meg mellette, ahogyan a Kardass hajóforgalmát figyelő központi rendszer hirtelen a legmagasabb biztonsági prioritású igazgatási negyedbe behatoló felfegyverzett, ellenséges egységként azonosította.
- Úgy tűnik, menekülni próbálnak.. – gondolkozott Ocet, de Dukat leintette.
- Várjon. – a központban sürgölődő bőrpáncélos kardassiakhoz fordult. – Aktiválják az elsődleges és másodlagos védelmi rácsokat a Kormányzati Negyed primer szektoraiban, annak a hajónak a fedélzetén a Renegát hívei vannak! Úgy tűnik, átvették az irányítást a hajó felett és támadásra készülnek!
- Sak Nar másodosztályú börtöncirkáló azonosítva ellenséges célpontként, megerősítve. – az ügyeletes tiszt gyors mozdulatokkal ütötte be a kódokat a termináljába, mellőzve a Második Rend parancsnokságán egyáltalán nem megszokott, olyasféle kérdéseket, hogy mégis honnan van információja a parancsnokának arról, kik és mi módon szerezhették meg azt a hajót.
- Siklókat indítanak. – kommentálta Ocet az eseményeket a kivetítőn. – Négy sikló négy irányba, a cirkáló lebegésbe ment át, de még nem tüzelnek.
- Az Oax-Khem-4-es üteg befogta a célpontot. – közölte tárgyilagosan az automata drónokat és felszíni ütegeket kezelő tisztek egyike.
- Cél a Sak Nar, koncentrálják a teljes tűzerőt a cirkálóra! – adta ki a parancsot Dukat, majd félhangosan még odavetette Ocetnek – Látja, nem is olyan rosszak a nagyurak és a jedi fiúk… ha azok a siklók lejutnak a felszínre, amíg a cirkálót lőjük, egy lépéssel beljebb vagyunk.
- A vektoraik alapján négy különböző épületet vesznek célba, katonai és kormányzati célpontokat, a börtön nincs köztük. – kommentálta Ocet. – Mire készülnek ezek...
- Fogságba akarnak esni. – mosolyodott el Dukat elégedetten. - Ügyes húzás. Praetor, intézkedne, kérem, hogy a biztonsági erők próbáljanak meg minél többet foglyul ejteni a diverzánsok közül, utána pedig szállítsák őket a protokollt felülírva a legközelebbi börtönbe?
- A mienkbe... - értette meg az elgondolás lényegét Ocet. – Máris indulok. ÉS gondoskodom, hogy megfelelő csapatok álljanak készen a fogadásukra akkor is, ha majd megkezdik a tényleges balhét.
- Ne felejtse el a megfelelő számú ysalamirit sem! - szólt utána Dukat.
Mielőtt a praetor kifordulhatott volna, a Sak Nar a kivetítőkön a körülötte rajzó fegyveres szondákkal és a felszíni üteggel vívott harcának végéhez közeledett. A tengeri rája alakú feje, farokrésze és oldalsó stabilizátorai letörtek, és a roncs lángolva a bört előtti gyakorolótérre zuhant jó ezer méter magasból.
- Parancsnok, a siklók az épületek takarásába értek! – jelentette a célokat követő operátor.
- Ne lőjenek rájuk, nem veszélyeztethetjük a kormányzati épületeket! – rendelkezett szárazon Dukat. – Riadóztassák a felszíni biztonsági egységeket és fogják el a behatolókat mind egy szálig! Ki kell őket hallgatnunk! Személyesen felügyelem az akciót!
- Értettem!
...
Miközben Ocet azonnal az Obszidián Rend főhadiszállására indult, hogy kezébe vegye az események irányítását a hozzá tartozó szervezetben is, Dukat először a Második Rend központja mélyén, több emelet mélységben kialakított hatalmas, páncélvédett terembe sietett, melynek közepén ott sistergett az Asationról áthozott Gree hiperkapu.
A kapu sistergett, a közepén lévő felhőszerű membránon pedig éppen Dukat érkezése pillanatában lépett át egy kék egyenruhás klón tiszt, egy nagyobb darab, de elegáns, fehér ruhás nő és egy kifejezéstelen arcú alak, aki megszólalásig hasonlított Karo Distint igazgatóra... mint ahogy ő is volt az, bizonyos szempontból.
- Üdvözlöm Önöket a Kardasson. – mosolyodott el szélesen Dukat. – Látom, meghozták az új vendégünket.
- Tényleg lenyűgöző. – tekergette a fejét Calixte doktornő. – Ráadásul jól látom, a maguké egy bolygó mélyén van?
- Eredetileg is így volt elhelyezve, a hiperkapuk számára néhány tucat kilométernyi kőzet csupán apró tizedesvessző a koordináták kikalkulálásánál. – biccentett a másik utas, Zavrik parancsnok, majd Dukathoz fordult.
- Lenne szíves? - Azonnal. – Dukat intett, mire négy bőrpáncélos, állig felfegyverzett kardassi lépett Distint nyers klónja mellé. – Kérem, a saját biztonságuk érdekében maradjanak itt a teremben, amíg mi végrehajtjuk a cserét.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 2, 2017 20:39:15 GMT 1
A behatolásjelzők felsikoltottak, akárcsak a kinti őrök, akik az Obszidián-parancsnokság egyik oldalsó bejáratára vigyáztak. A legkorszerűbb sugárfegyverekkel felszerelt terroristák a szó legszorosabb értelmében lemészárolták őket. Még akkor sem kegyelmeztek, ha az illető már elvesztette a fegyverét, vagy harcképtelenné vált. Mintha Sordis hívei bosszút akartak volna állni a világaikat leigázó Sith zsarnokokon.
A szedett-vedett társaság benyomult az épületbe. Ahhoz képest, hogy szervezetlen, meglehetősen ágról szakadt alakoknak tűntek, tökéletes gyakorlottsággal mozogtak együtt. A Sordis Kultusz minden tagja részt vett már éles ütközetben, többségében egymás oldalán. Olajozottan és hatásosan működtek, alaposan meglepve az ellenséget.
A kardassi védelem nem volt gyengének mondható, de a terroristák a meglepetés erejét kihasználva néhány rövid perc alatt elfoglalták azt a folyosót, ami az általuk kitárt oldalsó bejárat mögött futott. A falba épített lövegek jó néhányukat leterítették, már akkor, amikor betették a lábukat a helyiségbe. Ennek ellenére pótolták a soraikat, és egy mesterlövész precizitásával iktatták ki a védelmi berendezéseket.
De senki, még Sordis terroristái sem vehették fel a versenyt a Kardass legjobban képzett katonái ellen.
A különleges osztag befordult a folyosóra, és szabályosan felrobbantott néhány terroristát. Összevissza cikázó lézernyalábok pattogtak mindenfelé, a falak szikrákat hánytak, a levegő pedig égett bűztől és a haldokló harcolók sikolyaitól visszhangzott.
Az újonnan érkezett kardassi erők nyerésre álltak. Egymás után likvidálták azokat a kultistákat, akik a legközelebb voltak hozzájuk. Már a folyosó felénél tartottak, amikor éles szisszenés hallatszott – és az ajtóban megjelent a terrorista vezér, Goronith százados. A szürke ruhás tiszt felemelte a kezét, mire a kultisták abbahagyták a tüzelést. Egy-két kósza csóva még belecsapott a falakba, mire a kardassiak is beszüntették a lövöldözést.
- Tegyétek le a fegyvert, ostobák! – harsogta a kardassiak vezetője. – Ne ölessétek meg magatokat.
Goronith százados előrelépett – de ahelyett, hogy megadásra szólította volna az embereit, egyszerűen csak félreállt az útból. Csattogós léptek hallatszottak, de semmi se látszott a kintről beszűrődő fénytől. Aztán megjelent egy alak, aki minden terroristának és kardassinak a fölébe tornyosult.
A christori bemasírozott a terroristák közé, és felkattintotta csontmarkolatú, vörösen izző fénykardját.
- Micsoda ocsmány fejű nép vagytok ti – mondta zengő, mély hangon, a kanálfejűekre fordítva a tekintetét. – De mindez nem számít. Mindenki egyenlő a sírban.
Darth Komord meglendítette a fegyverét, és amikor az első kicsapódó sugárnyalábok elérték őt, bekapcsolta a személyi pajzsát, és a fémpáncéljába csapódó lövedékekkel mit sem törődve előre iramodott. A sugárfegyverek elleni védelme annyira erősnek bizonyult, hogy szinte sértetlenül csörtetett a kardassiak irányába. Félelmetes alakja hátrálásra késztetett néhány katonát, ő azonban nem lassult le.
Fénykardjának pontos csapásaival mély sebeket hasított a közelébe keveredő ellenségeibe. A vörös penge olyan sebességgel csapkodott, a szikrák olyan gyakorisággal kezdtek pattogni, hogy néhol lángra lobbantották a környezetet. Mivel nem kellett a védelemre összpontosítania, Komord megállíthatatlanul haladt előre.
Hirtelen előrenyújtotta a szabad karját, és kinyújtotta hosszú karmokban végződő ujjait. A kezéből kirobbanó Sith-villámok belemartak a kardassiakba, és olyan intenzitásúak voltak, hogy meggyújtották őket. Az egész testben lángoló kanálfejűek sikoltozva futottak, miközben halálra perzselődtek a találatoktól. Komord két Sith technikát ötvözött – a villámokat, és egy melléjük rendelt sötét támadást -, miközben a fénykardjával mindenkit felaprított, akit nem találtak el a villámai.
Felhasította az utolsó ellenség mellkasát, és miközben az eldőlt, Komord kikapcsolta a fegyverét.
- Tovább! – intett, mire a kultisták összeszedték a jobb fegyvereket, leellenőrizték a felszerelésüket, és követték a christorit az épület belsejébe.
Nackar Lit és a Killuminee nevű zabrak egymás oldalán küzdöttek a nyílt utca kellős közepén. A katonai lerakat, amit megtámadtak, meglepően erős védelemmel rendelkezett. A velük szemben álló katonák annyian voltak, hogy képtelenség lett volna helyt állni velük szemben, legalábbis a nyílt téren semmiképpen.
Ráadásul a távolból vadászgépek süvítése hallatszott. Nackar Lit Jedi lovag ezért úgy döntött, taktikát kell változtatni.
- Hamarosan társaságunk lesz – kiáltotta a mellette vagdalkozó Sith tanítványnak. A zabrak összepréselt fogakkal lóbálta a fénykardját, visszaverve az ellenség megállíthatatlanul záporozó lövedékeit.
- Itt nincs fedezék, ahová mehetnénk – kiáltott vissza a Jedinek. – Kivéve, ha itt hagyjuk a többieket, és fedeznek minket, mialatt elfutunk addig a helyőrségi bódéig! De mivel nem hagyhatjuk itt őket, nem tud...
- Igazán figyelmes vagy, hogy az én lelki békémre is gondoltál – vetette vissza a Jedi. – De muszáj lesz itt hagynunk őket. Itt mindannyian feláldozható csalétkek vagyunk, és én a lehető legjobban akarom játszani a szerepemet.
- Fedezzenek! – utasította a Killuminee a kultistákat.
Ő és Nackar megiramodtak a kisebb helyőrségi épület irányába. Az Erővel felfokozott sebességgel haladtak, és mivel az ellenség nem tudott figyelni rájuk, sikerült kijutniuk a veszélyzónából. A vadászgépek süvítése még közelebbről hallatszott.
Nackar felmérte a helyzetet, és rájött, hogy időben sosem érik el a menedéket. A vadászok tüzet nyitottak, és elég könnyedén, a földbe robbantották a kultisták nagyobb részét. A felfegyverzett terroristák szétszóródtak, hogy nehezebb célpontot nyújtsanak, de a perceik meg voltak számlálva.
Nackar hirtelen megfordult, egyenesen szembe a mögötte szaladó zabrakkal. A Sith tanonc meglepetten nézett a Jedikre, aki előrelendítette a kezeit, és nagyot taszított rajta az Erővel. Killuminee egyenesen Nackar és a feléjük közelítő vadászgép közé került, aminek a lövedékei feldarabolták a Sith harcost.
Ez a rövid közjáték elég időt adott Nackarnak, hogy felfedezze a bódéval szembeni hőkivezető nyílást, besurranjon rajta, és eltűnjön az épület csatornarendszerében. Miközben előre kúszott, hallott még egy utolsó robbanást, aztán a kinti zaj elcsendesedett. Tudta, hogy a csapatából senki más nem maradt életben – vagy aki igen, az már az ellenség kezére került.
A Jedi befordult egy másik sarkon, gondosan elrejtve a jelenlétét úgy az Erőben, mint a kamerák elől.
Carbon Nagyúr óvatosan kilesett a háztömb mögül, ahol a csapatával rejtőztek. A Sith felmérte a terepet, amennyire tudta – a kormányzati központ védelmi erejével nem vehették fel a versenyt, de neki támadt egy ötlete, amivel összezavarhatják az őrséget.
- Vissza, nyavalyás! – dörrent rá a fiatal padawanra, aki megpróbált kilesni mellette a fedezék mögül. – Ha annyira meg akarod öletni magadat, csak szólj, és elintézzük!
- Tudtam, hogy megint egy hisztis Sith mellé osztanak be – duzzogott Varra. – Ha acsarkodunk, még hamarább meghalunk, akkor meg már úgyis mindegy.
- Ó, milyen bölcs – mosolyodott el gúnyosan a Sith. – Hol vannak azok az egyének, akiket a börtönben kell aktiválnunk?
- Itt vannak hátul, uram – szólt valaki.
- Ide elém, parancsnok! – rendelkezett Carbon Nagyúr.
A csapatból kivált néhány szakadt ruhába öltözött alak. Egyikük sem állt rendesen a lábán. Sántítottak, néhányan meggörbültek, és az arcukról tanulmányt lehetett volna írni, annyira eltorzult a fájdalom utóhatásairól. A rögtönzött műtétek bejáratott eljárásnak számítottak a Kultuszon belül, amikor merényleteket hajtottak végre az ESB-ben. Csakhogy most nem egy, az Első Rend által küldött orvoscsoport, hanem egy szadista Sith Nagyúr végezte el a beavatkozást, aminek meg is volt a látszata.
- Kettes szakasz jelentkezik, uram! – tisztelgett a parancsnok.
- Válasszon ki hat embert – utasította Carbon. – Szóródjanak szét. Közelítsék meg a civil bejáratot, és ahol a legnagyobb a tömeg, hajtsák végre az utolsó feladatot. A Mester dicsőségére kell cselekednünk, és mit érünk mi vele szemben?
- Éljen a Mester! Éljen a Mester! – harsogták a kultisták.
A parancsnok kiválasztotta a hat merénylőt, és Carbon intésére elmagyarázta nekik a teendőiket. Mindezt Varra érdeklődve figyelte, bár egy kicsit iszonyodott a dologtól. Ő még sosem látott ilyet, holott régóta tagja volt a Kultusznak. Mindeddig csak pletykákat hallott arról, hogy a Renegát követői ártatlan teremtményeket mészárolnak le csak azért, hogy aláássák a Sith Birodalom közbiztonságát.
A Jedik megvetették az ilyesmit, és Varra is Jedi volt. De úgy döntött, nem szólal meg – a Sith azonnal végzett volna vele.
A merénylők szétszóródtak, és különböző irányokból közelítették meg az épületet. Carbon a távolból figyelte, ahogy a nyomorult alakok belevegyülnek a tömegbe. Mivel a kultisták többsége nem viselt egyenruhát, több mindenre lehetett felhasználni őket, mint egy hagyományos katonát.
A kormányzati központ főbejárójának tetején számos civil ruhás teremtmény őgyelgett. A merénylők és a beléjük varrt robbanószerkezetek észrevétlenül eljutottak a céljukig. Egyikük azonban előregörnyedt, és összehányta magát.
- Ahw, Jedi-fattyú – káromkodta el magát Carbon.
A merénylő körül széles kör alakult ki, és a civilek közül néhányan a segítségére akartak sietni. Még az őrök is elindultak az irányába – de ekkor Carbon megnyomta a távirányító gombját.
A kultista felrobbant – és mindenkit szétszórt, aki a közelében tartózkodott. Társai ugyanígy jártak, és egy pillanat alatt elszabadult a káosz. A felszabaduló füsttől és portól egy jó darabig semmi se látszott. A sikoltozás csak néhány pillanatig tartott, a leszakadó hús hangja is hamar elült.
Egy pillanatig semmi sem mozdult. Varra bedugta a füleit, és elfordult, amikor megérezte azt a sok halált az Erőben. Hirtelen ő maga is rosszul lett – de Carbon vállon ragadta, és elkiáltotta magát:
- Itt az idő, káosz van. Előre!
Varra megiramodott volna, de a Sith alaposan markolta őt. A kultisták elhaladtak mellettük, és kisebb szakaszokra osztódtak. Más és más irányból közeledtek az épülethez, különböző egyéb bejáratokat is keresve. Egyelőre elrejtették a fegyvereiket – még nem volt szükség nyílt összecsapásra.
Vészjelzők és szirénák keltek életre – és ezzel egyidőben a kanálfejűek is megérkeztek.
A szemközti utcából csapatszállító járművek bukkantak elő, és elitkommandósok ugrottak elő belőlük.
- Most van itt a mi időnk – suttogta Carbon a Jedi lánynak.
Aktiválta a fénykardját – a vörös penge belefúródott Varra hátába, és kijött a mellkasán. A fiatal lány felnyögött, hátranézett, és belebámult a Sith Nagyúr sárga szemeibe. Carbon kihúzta belőle a kardot, mire a padawan állt még egy kicsit, aztán üvegesek lettek a szemei, és elterült a földön.
Ekkor Carbon már a kommandósokkal körbevett veszélyzóna felé tartott. A füst már rég elült, immár látszott minden. Leszakadt testrészek hevertek mindenütt, csontvázak, húscafatok, halott gyermekek és öregek.
Carbon belesétált az egyik arrafelé tartó kommandóba. Az egyik hátra maradt katona észrevette, hogy bővült a csapat. Amikor megnézte, hogy ki van ott, egy pillanatra meglepődött – nem emlékezett, hogy beosztottak volna mellé egy Sithet.
- Azonosítsa magát, Nagyúr! – kérte, miközben lelassított, lemaradva a társaitól.
Carbon meglehetősen durván leszúrta, és amikor az éles kiáltásra reagálva az osztag többi tagja megfordult, a Sith Nagyúr széttárta a karjait, egyik kezében a fegyverével.
- Kapjatok el, ha tudtok, dilettáns, trónbitorló banda!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 6, 2017 15:48:10 GMT 1
Az Obszidián Rend bázisának mélyén hatalmas, lezárható folyosók vezettek a különböző kormányzati épületekbe - így volt ez Kardasson minden nagyobb jelentőségű épület esetén, részben biztonsági megfontolásból, részben pedig annak érdekében, hogy az egyes épületek lakóit, vezetőit a lehető legkönnyebben és legdiszkrétebben lehessenb kimenekíteni - vagy éppenséggel elfogni, letartóztatni, meggyilkolni.
A Második Rend épülete felőli folyosón egy kisebb csapat vonult végig - útjukban az Ocet praetornak jelentő technikusok az Obszidián Rend központjában gondosan deaktiválták a biztonsági kamerákat. A harcok ide még nem értek, több emelettel magasabban zajlottak a Sordis - hívek fő behatoló egysége és a biztonsági csapatok között.
A csoport a lépcsőkön keresztül ment fel a börtönszintre, majd megálltak a legmagasabb biztonsági szintű zárkasornál.
- Állj! Hová viszik... - a bejáratnál posztoló őr láthatóan nem Ocet embere volt. Dukat előlépett a csoporto végéről és szembenézett a Distint kifejezéstelen arcú, nyers klónját meglepetten bámuló férfival. - Nyissa ki az ajtót, bajtárs. - Dukat főpraetor... várjon kérem.. - nyúlt a kom felé a kardassi őr - Egyeztetnem kell Tain igazgatóval. Nem kaptunk értesítést arról, hogy a foglyot...
Dukat lelőtte a másik kardassit, aki füstölgő mellkassal és döbbent arckifejezéssel dőlt el. - Kamerák? - kérdezte a csoport élén haladó tisztjét, aki Ocet technikusaival tartotta a kapcsolatot. - Kiiktatva ezen a szinten is két percre. - felelte a kardassi. - Helyes. - pillantott Dukat a hullára. - Így legalább élethűbb. Gyorsan!
Distint igazgató egykedvűen üldögélt a cellájában, csak akkor pattant fel, amikor Dukat és kísérői bevonultak a feltáruló ajtón. - Már azt hittem, ma elmarad a kínvallatás. - jegyezte meg epésen, majd döbbenten a klónra meredt. - Mi a... - Jöjjön velünk, igazgató. - húzott elő Dukat egy ESB - mintájú sugárfegyvert, ami eltért a kardassiak plazmapuskáitól. Ugyanezt használta az előbb is őrön. - Ön szabad ember... pontosabban hamarosan az lesz. - Gondolom, nem úgy érti, hogy szabadon meghalhatok... - villant meg Distint tekintete. - Korántsem. - fordult a klón felé Dukat, és ismét meghúzta a puska elsütőbillentyűjét. - Csináljatok egy kis felfordulást, hogy behatolásnak tűnjön. - utasította a testőreit, majd intett Distintnek, hgy kövesse. - Gyorsan, Distint igazgató, mielőtt a másik felszabadító bizottság is megérkezik.
...
Az Obszidián Parancsnokságon Tain nagyúr elégedetlen arckifejezéssel figyelte, ahogyan a biztonsági egységek szerte a városban fogócskát játszanak a terroristákkal. - Már az elején szét kellett volna lövetni a hajójukat. - mordult fel. - Dukat és az inkompetens biztonsági erői miatt most nekünk kell befejezni a takarítást... megvan az épületünkbe behatolt egységük? - Lokalizáltuk őket a börtönszint felett. - jelentette Ocet. - Akkor fejezzük be ezt az egész ostobaságot. - morgott tovább Tain. - Gázt nekik? - De uram.. a saját őrségünk.. - játszotta a sápadtat Ocet. Valójában számított erre... Tain ezen lépése garantálta, hogy konspiratőr társai közül minél kevesebben maradjanak életben. - Gázt. - ismételte Tain. - Ha lesznek túlélők, személyesen gondoskodjon róluk. - Értettem. - felelte Ocet.
Az Obszidián Parancsnokság vázlatos képén vörösen villantak fel az ideggázzal elárasztott folyosók.
Darth Komord mellől elkezdtek kidőlni a mélg életben lévő társai, és a velük szemben felvonuló kardassi őrök is. Páran megpróbáltak hevenyészett maszkokat fabrikálni az arcuk elé, mások az elesett őrök sisakjait nyomták a fejükbe (nem sok ilyen volt), de a gáz olyan agresszív volt, hogy a textilt és a szűrőket is megolvasztotta, a földre dőlők szemét és arcát is.
Komord elkáromkodta magát. Az Erő segítségével fenn tudta tartani létfontosságú szerveinek működését, de csak ideig - óráig, ráadásul úgy tűnt, a kardassiak a sajátjaikat sem kímélik.. ez nem jelentett jót a rabokra nézve sem.
Végül átvágta magát egy hermetikusan záró ajtón, majd még egyen, mire felvillant egy újabb riadójelzés, jelezve, hogy sikerült átjutnia egy területre, amit eredetileg már nem terveztek elgázosítani a kardassiak.
A következő két ajtót átvágás helyett a záró mechanizmus Erővel történő megbabrálása révén nyitotta ki, majd csukta vissza, és végül két további, élethosszúságúnak tűnő perc után fellélegezhetett.
Legnagyobb meglepetésére azonban a börtönblokk ajtaja nyitva volt, előtte egy élettelen kardassi őr teste hevert, akit mellkason lőttek. Komord elkáromkodta magát, és berohant a blokkba, majd felfedezte a cellában Distint élettelen testét.
- Késve, de épp jókor. - hallott meg egy hangot Komord a blokk másik végén. Egy magányos kardassi volt olyasfajta védőruhában, ami inkább emlékeztetett űrruhára, mint egyszerű páncélra.
Komord előrelendült, de a kardassi megérintett egy panelt a falon lévő konzolon, mire a börtönblokk celláin sistergő energiakisülés futott végig. Egyik - másik cellából fájdalmas kiáltások és égett szag jelezte, hogy a bent lakókat senki sem tájékoztatta erről a rendkívüli biztonsági intézkedésről.
Ocet meggyőződött arról, hogy a christori eszméletlen, majd az utána érkező, hasonló védőfelszerelést viselő kardassihoz fordult. - Nyomják tele a sithet nyugtatóval, rakják körbe ysalamirikkel, aztán vigyék a kettes kihallgatóba és különítsék el! - A fogoly, praetor? - kérdezte az ügynök. - Elkéstünk, vagy a sith végzett vele, vagy a biztonsági rács. Protokoll szerint. - rázta meg a fejét Ocet. - Jelentse Tain nagyúrnak, hogy végeztünk, de a fogoly... nem, erről inkább majd én személyesen tájékoztatom. Maga csak gondoskodjon a sithről.
Megvárta, amíg a biztonságiak elmennek Komord ájult testével, majd egy külön komlinken felvette a kapcsolatot Dukattal. - Nem volt szükség újabb foglyok ejtésére, a terroristák behatoló egysége elérte a börtönblokkot önállóan is. - Vettem. - nyugtázta Dukat. - Értesítem a kinti biztonsági egységeket.
...
A Második Rend taktikai központjának is vetített képet mutatta a holomegjelenítő abban az apró eligazítóban, amelyben Zavrik és Calixte várakoztak. A kormányzati főépület előtt öngyilkos merényleteket követtek el a terroristák, a csapatuk egyetlen életben maradt tagja, egy vörös fénykardos sith pedig sikerrel szorított vissza egy egész kardassi őrosztagot. Aztán a gyalogosok egyik pillanatról a másikra visszavonultak. A sith mindenféle gorombaságot kiabált nekik - legalábbis a néma holoképen erre lehetett következtetni a gesztusaiból és a szájmozgásából.
Aztán három repulzoros tank kanyarodott be a térre, és mire a sith észbe kaphatott volna, közvetlenül mellkason lőtték ágyúikkal. Szinte még azt is lehetett látni, ahogyan a forró diszruptor - lövedék áthatolt a védekezőn maga elé emelt vörös energiapengén, utána pedig csak gőz és füst.
Dukat lépett be a terembe, oldalán Distint igazgatóval. - Aggodalomra semmi ok. - jelentette be - További foglyok ejtése a tervünk szempontjából nem szükséges, így bevetettük a nehézfegyvereket. Hamarosan helyreáll a rend, de önök addigra már útban lesznek hazafelé. Íme az igazgató. A másolatra átlőtt fejjel találnak majd az Obszidián Rend katonai a cellájában. Igyekeztünk gondoskodni róla, hogy az újonnan szerzett sérülései is élethűnek tűnejenek. - Gondolom nem bánja, ha megvizsgálom.. - jegyezte meg Calixte, mire Distint idegesen felmordult. - Agymosott klónnak tűnök Ön szerint, doktor Calixte?
Dukat elnyomott egy félmosolyt. - Ha esetleg lesznek felesleges erőérzékeny foglyaik... - fordult Zavrik parancsnok Dukathoz. - Természetesen át fogjuk őket adni maguknak. - mosolyodott el az immár védjegyévé váló mű - arckifejezéssel a kardassi vezető. - Jó utat hazafelé.
Dukat az eligazítóból figyelte, ahogyan a polneyei, a nő és Distint távoznak a hiperkapun. - Parancsnok. - lépett oda egy tiszt. - Tain igazgató beszélni kíván Önnel.. meglehetősen ideges. - Én is az lennék, hogyha terroristák és fogolyszökevények randalíroznának az épületemben. - biccentett Dukat. - Tájékoztassa, hogy mivel Rendek közti kérdésről van szó, Ghemor Tanácsnok és a Detapa - Tanács elé visszük az ügyet.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 8, 2017 22:29:04 GMT 1
Ghemor Tanácsnok és a Detapa Tanács, a Rendek elöljáróit tömörítő legfelsőbb kardassi döntéshozó szerv egy majdnem az Obszidián Rend és a Második Rend palotáival egyező méretű, tornyokkal és ívelt, vaskos falakkal díszített kupolás monstrumban ülésezett távolabb a Rendek elsődleges épületeit tömörítő kormányzati negyedtől... afféle legfelsőbb bírósági szervként működött azokban az ügyekben, amelyekben a rendkívül szabályozott és szigorú kardassi életmód egyes szeleteit felügyelő Rendek között érdekellentét állt be. Ritkábban, csak stratégiai jelentőségű ügyekben ülésezett, nem úgy, mint az általános vitának fórumot teremtő Rendek Gyűlése, vagy a polgárok büntetőjogi és civil vitáival foglalkozó Ítélőszék, amely előtt a legnagyobb, legtöbb civil áldozatot követelő robbantás történt.
Ghemor Tanácsnok az Igazságügyért és Törvényeként felelős Első Kardassi Rend legfőbb ülnöke volt, a törvénykönyvek és szabályok fő őrzője, a napi politikában azonban egyre kisebb és kisebb súlya volt a Tain nagyúrnál is elhízottabb, őszes hajú, kopaszodó kardassinak, aki a katonai Rendek bőrruhája helyett finom szabású civil öltönyöket hordott. A rossz nyelvek úgy hívták az igazságügy képviselőit a hátuk mögött, mint "A Rend, Amely Még Saját Nevének Sem Ura", utalva a Renegát hasonló elnevezésű fedőszervezetére.
Az Igazságügyi Rend vezetői azonban nem ültek fel az efféle pletykáknak. Számukra az Első Rend Kardass igazságos működése felett őrködött évezredeken át, megőrizve szabályain keresztül a bolygó épségét és biztonságát még olyan vészterhes időkben is, mint a Klón Háborúk, Palpatine Birodalmának felemelkedése, vagy a Yuuzhan Vong invázió - legtöbbször mindez persze azt a fajta szélsőséges izolacionizmust jelentette, amely szerint Kardass biztonságát leginkább az szavatolja, ha a galaxis többi része nem tud Kardassról.
Ghemor Tanácsnok és jórészt civil követői voltak a központi ereje annak az elkülönüléspárti mozgalomnak, amely a Renegát követői által elkövetett terrorista támadás fényében most megerősödni látszott.
- Ez a támadás a legjobb példája annak, hogy miért nem kellene jobban belefolynunk a Sith Birodalom szélesebb ügyeibe! A maguk túlterjeszkedése, az, hogy mindenféle, nem hogy a rendszerünk, szektorunk határán kívül eső, de egyenesen a galaxis másik felén felmerülő ügyekbe beleavatkozása okozta ezt, hogy támadásoknak lettünk kitéve! - tiltakozott Ona Madred, a Családokért, Ifjúságügyért és Kultúráért, egyszóval a propagandáért felelős Arany Rend vezetője a kihallgatottak pódiumán álló két vezetőhöz intézve szavait. - Hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretük és ezen grémium előtt a civil áldozatokkal, akik a maguk inkompetenciája miatt veszítették életüket?
- Egy ilyen incidens sajnos természetes velejárója annak, hogy immár a galaxis egészére, de legalábbis a Sith Birodalom jelentős ügyeire befolyással. - emelte fel kezeit védekezően Tain nagyúr. - Már nem térhetünk vissza abba a korszakba, Madred tanácsnok, amikor a fejünket a rendszerünk porába dugva vártuk, hogy elvonuljanak körülünk a viharfelhők! Kiléptünk a galaktikus porondra, mi szavatoljuk ennek a Birodalomnak a biztonságát, természetes, hogy egy ilyen támadás célpontjául szolgálunk a Renegát és a többi, a Császár ellen áskálódó számára. Az Obszidián Rend mindent megtesz, hogy szavatolja Kardass békéjét, de fegyveres akció esetén már nem a mi hatáskörünk! Dukat praetor inkompetenciája és a Második Rend erőinek gyengesége miatt következett be ez az eset!
- Ugyan kérem. - tárta szét a karjait a másik emelvényen álló Dukat, megvillantva újabb lefegyverző mosolyát. - Az Obszidián Rend foglyai voltak azok, akik fellázadtak. Nem veszélyeztethettük a kormányzati épületeket és a civileket azzal, hogy nehézfegyverekkel kezdjük lőni azt a hajót. Be kellett tartanunk az ilyen esetekre elrendelt biztonsági protokollt.
- A protokollt még sosem tesztelték! - emelte fel a hangját Tain. Itt Ghemor tanácsnok rosszallóan felmordult, hiszen a Protokollok megalkotása az ő Rendjének hatásköre volt. - Talán meg kellene változtatni, hogy nagyobb hatáskört biztosítson a bolygót védő erőknek! Arról nem is beszélve, hogy a hajó és a legénység a Második Rendhez tartozott! A Mi hajóinknak nincs jogköre a rendszer határain belül tevékenykedni, ezért kellett az inkompetens katonákra bízni az őrzésüket, meg is lett az eredménye!
- Akárki is a hibás, meg kell erősítenünk a rendszer védelmét és a biztonsági eljárásokat. - vetette fel az Iparért és Fejlesztésért felelős Smaragd Rend vezetője, Macet praetor. - Több és erősebb fegyverekre van szükségünk, amivel az egész szektort megvédhetjük. A katonai eszközeink és eljárásaink évszázadok óta a belső rendünk fenntartására, a zavargások elnyomására épülnek, egy nagy arányú katonai fenyegetés elhárítására pedig nem vagyunk felkészülve! Ki tudja, mi van, ha legközelebb hagyományos fegyverekkel támadnak majd a Renegát hívei? Mi a biztosíték rá, hogy bárki a nagyurak közül idejön megvédeni minket? Szétszakítják őket az ellentéteik!
- Éppen ezért kellene visszatérnünk az izolációhoz és megszüntetni minden kapcsolatot! - vetette ellen a már szóló Madred tanácsos. - Akkor nem bánthatnak minket!
- Ha egyszer elindultunk ezen az úton, nagyon költséges visszafordulni. - jegyezte meg a Bankokért és Gazdaságért felelős Negyedik Rend vezetője, Hanaki igazgató. - Már ezer szálon kötődik a Korribanhoz, a Muunilinsthez, a Bastionhoz, vagy a Generishez.
- Amennyiben a Második Rend rendelkezésére bocsátják az új eszközöket és hadianyagokat, mi mindent megteszünk, hogy segítsük az Igazságügyet az új védelmi protokollok kidolgozásában. - ajánlotta fel Dukat. - Nekünk megvan hozzá a képzettségünk és a befolyásunk.
- Hát persze! - replikázott Tain. - Épp az imént bizonyították, mennyire képzettek, ugyan már!
- Elég volt a vitából. - emelkedett fel Ghemor tanácsnok. Súlyos jelenség volt, még ilyen idősen is, a Rendek képviselői azonnal elhallgattak. - A Rendek Bizottsága most visszavonul megtárgyalni a vitában álló Obszidián Rend és Második Rend ügyét, és döntést hozunk.
A két vitában álló Rend képviselői a Detapa Tanács előcsarnokában várták a döntéshozatalt. Dukat praetor az alárendeltjeivel beszélgetett, amikor Tain odaállított elé.
- Ezt nem fogja megúszni, Dukat. - lépett oda a katonához a kövér hírszerző parancsnok. - Ne higgye, hogy nem látok át az inkompetenciáján. Rá fogok jönni, hogy miért volt ez jó magának, és meg fogom akadályozni. - Máris úgy beszél, nagyúr, mintha a Detapa Tanács önnek kedvezőtlen döntést hozna majd. - mosolyodott el Dukat. - Vigyázzon, nehogy egyszer túl mennyire menjen. - emelte fel kövér ujját Tain, de ekkor a levezető Rend egyik ülnöke bejelentette, hogy meghozták a döntést a tanácstagok.
...
- Dukat praetor, Tain igazgató! - emelkedett szólásra Ghemor Tanácsos. - A Detapa Tanács számba vette a Protokollokat és Törvényeket, amelyek Kardass biztonságát és rendjét szavatolják évezredek óta, valamint a korábbi hasonló, precedensértékű ügyeket és a két Rend korábbi vitás eseteinek vonatkozó kitételeit és megjegyzéseit. Bár hosszas vita előzte meg, de a Tanács egyetért abban, hogy a két Rend vitájának nem szükségszerű eleme az izolacionista, illetve a jelenlegi külpolitikánk alapvető megvitatása. Ezügyben a Tanács javasolni fogja a Rendek Gyűlésének, hogy részletesen vitassák meg a korábbi döntést, hogy együttműködjünk-e a Sith Birodalommal a továbbiakban is!
Izgatott mormogás futott végig a hallgatóságon. Sokan úgy vélték, a merényletek után az izolacionisták kerülnek majd többségbe a Rendek Gyűlésében. - Ami a vitás ügyet illeti.. - folytatta Ghemor - Megállapítottuk, hogy megosztott felelősségük van a biztonsági helyzet alakulásában, ezért egyértelmű felelőst nem nevezünk meg, egyetértünk azonban a Biztonsági Protokollok felülvizsgálatának szükségességével, melyben mindkét Rendjük részt vesz az Igazságügyi Rend képviselőinek tanácsadóiként! Ami a további fegyverkezésre vonatkozó kitételt illeti, egyetértettünk abban, hogy a jelenlegi külpolitikai irányvonal mellett szükséges az új védelmi flotta felállítása!
- Köszönjük a bizalmat, nagytiszteletű Főtanácsnok.. - kezdte volna Dukat az előre betanultnak tűnő szöveget, de Ghemor félbeszakította. - Még nem fejeztem be, Dukat praetor. Az új védelmi flotta felügyeletével és kezelésével az Obszidián Rendet bízzuk meg, tekintettel a Sith Birodalommal ápolt jó kapcsolataikra! A Második Rend hatásköre továbbra is a Kardass - rendszer határáig terjed! A döntés megszületett, az ülést berekesztem!
A tiltakozó és döbbent hangok, valamint meglepett vállveregetések hamar elhaltak. Az Obszidián Rend képviselői között a hátsó sorokban ülő Ovat praetor gyilkos tekintetet meresztett Dukatra, majd, miután kapott egy hívást a komlinkjén, Tainhez fordult, és a fülébe súgott valamit - együtt hagyták el a termet.
Dukat éppen Hanakival és Macettel beszélgetett, amikor az egyik sarokból észrevette Ocet karjelzését. Kimentette magát, és a tanácsterem körüli folyosó egyik benyílójában találkozott az Obszidián Rend kettes számú vezetőjével.
- Ez nem egészen úgy sült el, ahogy tervezte, Dukat. - sziszegte idegesen Ocet. - Tain kapja a flottát, maga pedig semmit... - Biztos Ön ebben, kedves barátom? - mosolyodott el Dukat. - Mit gondol, kit fog kinevezni Tain a flotta parancsnoki posztjára? Azok után, amilyen teljesítményt a maguk biztonsági erői nyújtottak Distinttel kapcsolatban? - Az egy kegyvesztett pozíció lesz.. - gondolkozott el Ocet. - Ó... csak nem gondolja, hogy.. - Bármibe lefogadom, hogy maga lesz kinevezve, kedves barátom. - veregette meg Ocet vállát Dukat. - Hadd gratuláljak előre is. Ovat praetor, a Főkormányzó ölebe pedig átveszi az Ön helyét Tain oldalán a titkosszolgálati műveletekben. - De hát ez rendkívül kockázatos.. - halkította le még jobban a hangját Ocet. - Ovat paranoiás, mindenkire gyanakszik... Damask consiglioréra, magára, rám... - És minden esetben kétségkívül igaza is van. - biccentett Dukat. - De amilyen ütemben haladnak a dolgok, Tain nagyúrnak már nem lesz ideje arra, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Látta már a legújabb jelentéseket? Ocet érdeklődve meredt az adattáblára, amelyet Dukat tolt az orra alá. Egy EGB hírszerzési jelentés volt. - Nem, ezt még nem láttam. - jelentette ki végül. - Ez úgy tűnik, már Ovathoz ment... elkezdődött volna? - El. - biccentett Dukat. - Önnek pedig nincs más dolga, mint a Parancsnoksága alá rendelt Obszidián - Flotta tisztjeinek hűségét biztosítani. Hajtson végre személycseréket, ha kell. Én ugyanezt teszem az itteni erőknél, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet.
...
Tain nagyúr feldúltan rontott be a cellába, ahol Zekket fogva tartották. A sebektől borított, lekötözött férfi kajánul meredt rá. - Mit röhögsz, pondró.. - sziszegte Tain. - Jaina... - ismételte a szavakat Zekk, mint már annyiszor. - Jaina hamarosan eljön értem.. - Egy frászt! - nevetett fel Tain. - Ha arra a kis szabadító akcióra gondolsz, amelyet a barátaid, a Renegát követői kíséreltek meg az előbb, akkor az csúfos véget ért! Eddig a cellaszintig el sem jutottak. Zekk értetlenkedve megrázta a fejét. - Nem számít... - köpött végül némi vért a padlóra. - Bármit tehetsz velem, én már szabad vagyok.. Jaina és Sordis megmutatták... - Összevissza beszélsz.. - lépett közelebb Tain. - És elfogyott a türelmem.
Az Obszidián Rend igazgatója egészen közel lépett Zekkhez. - Ez az utolsó esélyed. Mit tudsz a Renegát tevékenységéről a Commenoron? Képes lehet Sordis egy lázadás megszervezésére a Császár ellen? Zekk az őt leszorító bilincsek és az Erőhöz való kapcsolatát kettévágó, a teremben elhelyezett ysalamirik látványa okozta folyamatos fájdalom ellenére kárörvendően felnevetett. - Nem tudtok ti semmit... a nagyúr nem foglalkozik ilyesmivel... engedjetek el, és elvezetlek benneteket hozzá... hozzá, és a jedikhez... - Néhány nappal ezelőttig talán még érdekelt volna az ajánlatod, te nyomorult. - sziszegte Tain. - De most már túlhaladtuk ezt... doktor!
Egy fehér köpenyes kardassi lépett be, egy hatalmas tűvel, amelynek tartalmát Zekk alkarjába nyomta. - Újabb idegméreg? - röhögött fel a fogoly. - Nem.. tehetsz velem... semmit, amit eddig ne próbáltál volna.. Sordis megmutatta, hogyan... - Ezt bizonyosan nem mutatta meg. - nevetett fel Tain. - Tudod, mi ez, pondró? A vírus, amelyet a Nirauanon és az Ossuson használtunk a jediken. Igazán érdekes lesz megfigyelni, meddig bírja a szervezeted, és mikor válsz végérvényesen tántorgó zombivá. A tudósaink sokat megtudnak majd az Erőhasználókra gyakorolt pontos hatásokról. - Ezt.. - Zekk elsápadt, most őszintén. - Ezt nem teheted... értékes vagyok Neked... a kulcs a jedikhez.. a kulcs Sordishoz... - Talán egy ideig az voltál, pondró. - nevetett fel Tain. - De most már csak egy felesleges ballaszt vagy. Kísérleti alanynak azért még jó leszel.
Azzal az orvoshoz fordult. - Aktiválják az érzékelőket, szenzorokat és a hermetikus lezárást az egész szinten. Rögzítsenek mindent, ami történik vele, és gondoskodjanak róla, hogy ne jusson ki. Zekk szemei vérben forogtak, érezte, ahogyan a vírus szétterjed a testében és valami mást hoz létre a szöveteiben... valamit... valami halottat és egyszerre élőt. - Nee... - kiáltotta kétségbeesetten. - Én.. én együttműködöm! Én .. én jedi vagyok... elviszem magukat Solohoz.. én én... én a Renegát egyik első... én tudom róla az igazságot! Ő valójában...
Az ajtó bezárult, tompa puffogássá csillapítva Zekk kiáltásait. Tain az odakint várakozó Ovat praetorhoz fordult. - Kérem az összes ESB vezetői aktáját az irodámba. Amint a végére jártunk ennek az ügynek a Korriban II kommunikációs problémái kapcsán, a körmére nézünk Alexander Lu'uthornak, immár véglegesen. Aztán Vigo Damasknak. Aztán annak a vjuni püspöknek, aki elküldte magát a Dantooine fölül. Aztán a Renegát még életben lévő hívei következnek. Szép sorjában. Megtisztítjuk az árulóktól a Birodalmat, Ovat, én mondom. Ez itt a kinevezése. Ocetet száműzöm a Gree - Enklávé nebulájába, hogy felügyelje az új hajóink harckésszé tételét. Maga lesz az új jobb kezem az OBszidián Rendben. - Parancsa szerint lesz, Tain igazgató. - mosolyodott el Ovat praetor. - Nem fog csalódni bennem.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 22, 2017 23:17:09 GMT 1
Garak némán bámulta az égbe törő, enyhén hajlított, hegyes csúcsokban, vagy talán inkább karmokban és egyéb ívelt formákban végződő kardassi épületeket, a körülöttük elhúzó forgalmi sávok terepsiklóit és katonai járműveit, a nem régen a Renegát hívei által indított tömeges terrortámadás nyomán keletkezett kráterek és épületromok felállványozott maradványain serénykedő – javarészt kényszermunkára ítélt közrendű foglyokból álló – építőbrigádokat, és persze a távolban a hőforrások magasba szökő gőzfelhőit. Kardass meleg bolygó volt, a vulkanikus aktivitás mindennaposnak számított egyes területeken, a kardassiak pedig jól tűrték a szárazságot és a megpróbáltatásokat... nem olyasféléről volt itt szó, mint a Saleucami párás, forró dzsungelei, vagy a Tatooine száraz homoksivatagai, hanem inkább, mint a Sullust, vagy a Mustafar vulkánjai, csak sokkal kevesebb lávafolyammal. És sokkal több felszín alatti geotermikus hőforrással, amely annak idején megalapozta Kardass technológiai civilizációjának gyors feltörekvését, fejlődését, és kijutását a csillagok közé, szinte végtelen mennyiségű energiát szolgáltatva a társadalom és a haderő számára – és egyúttal ezzel lehetővé téve azt is, hogy amennyiben olyanra fordult a kardassi belpolitika és a galaktikus biztonsági helyzet szeleinek ütközése, akkor a bolygó és népe akár évszázadokra elvágja magát a külvilágtól, biztonságos, egyesek szerint olykor már-már paranoid izolációba fordulva. Mindenesetre, ha valaki sokáig volt távol a Hazától, hamar elszokhatott az ilyesféle klimatikus és politikai viszonyoktól.. Garak szinte idegennek érezte magát. A Yuuzhan Vong vész elvonulása óta megszállt – a kormányzat kommunikációja szerint természetesen csak „újrapacifikált” környező rendszerekben persze más volt az élet, de Garakot most ide szólította a kötelessége.. és kellemetlen útitársa, aki szinte végig az ide vezető úton levakarhatatlan módon sertepertélt körülötte. Garak persze nem volt olyan ostoba, hogy az Obszidián Rendben minimumnak számító titkos és besúgások szövedékén túl bármi lényeges egyéb részletet is megosszon Ovat praetorral. „Minden ott van a jelentésemben”, ismételgette ilyenkor, remélve, hogy ez elegendő lesz Damask halálos ítéletéhez. Az a hír járta, hogy Ovat további bizonyítékokat is szerzett a kalózoktól, akikkel Damask összebútorozott, de Garak őszintén szólva nem volt meggyőződve róla, hogy bárki is kikérné ezeket, mielőtt végrehajtják Damask halálos ítéletét. Akkor pedig a pénz- és kéjsóvár muunnal együtt eltűnnek azok a titkos is, amelyeket Garak jobban szeretett volna magának megtartani.. az EGB-vel, majd a Vorennus nevű sith nagyúrral kötött titkos megállapodások részletei, és nem utolsósorban azok az információk, hogy Garak egészen pontosan milyen szerepet is játszott ezekben. - Jómagam nem is hiszem, hogy lehet hosszabb ideig kibírni e nélkül a látvány nélkül, a sóbarlangok, a vulkanikus tavak, a kardassi nők, és a canar nélkül.. – lépett Garak mellé a kilátóterem ablakához Ovat praetor. – Az Obszidián Rend parancsnokságát a Renegát követőinek terrortámadása nyomán okozott károkat követően mintaszerű gyorsasággal állították helyre és polírozták az eddiginél is fényesebbre és vöröses – homoksárgára, a kardassi kormányzati épületek jellegzetes színére. - Azért láthatóan maga is szívesen járja a Birodalmat az árulók után. – jegyezte meg Garak szárazon. – Azt hittem, az álságos hazafiasságra manapság már nincs szükség, elég néhány dícsérő szó az Uralkodó és a Nagyurak érdemeiről, és ezzel el van intézve. Ovat elmosolyodott. - Meglepődne, Garak barátom, ha tudná, hogy milyen kevesen osztják ezeket a gondolatokat idehaza. - Ha árulókat keresel, csöngess be a szomszédhoz. – idézte a régi kardassi közmondást Garak válaszul. - Minden eddiginél aktuálisabb. – biccentett Ovat. – A Haderő konzervatívjai a mai napig igen erősek, és sok közöttük az izolacionista. Tain nagyurunk látomása a Birodalom és Kardass megbonthatatlan szövetségéről az Uralkodó alatt sokak szerint szolgaságot jelent. - A gyengébb mindig az erősebbet szolgálja. – vonta meg a vállát Garak. Az efféle szólásmondásokkal megtölthette volna Damask összes kincsesládáját, az Obszidián Rendben töltött évei alatt megtanulta az összeset... no nem azért, hogy osztályelső eminens legyen, mint ezek az Ovat –féle dörgölőző stréberek, hanem mert szórakoztatónak találta őket. – Ha ennyire elnyomnának minket a sithek, csak magunkra vethetnénk.. ez persze természetesen nem így van, nem igaz, praetor? Mégiscsak defetista beszéd lenne az ilyesmi. - Magától értetődik. – biccentett Ovat. – És most, hogy a Főkormányzó és haderőnk nagy része Tain nagyúrral és a Rend flottájával együtt a Köztársaság elsöprésére készül, még inkább résen kell lennünk. - Így van. – helyeselt Garak. – Csak a Rend áll az Uralkodó és az árulók között, nem igaz? - Pontosan. – biccentett Ovat, holott mindketten tudták, hogy valójában hol áll, pontosabban inkább hol fekszik az ESB Uralkodója. - Mikor kezdődik? – kérdezte Garak, miközben visszafordult a város felé, amelyet vörösre festett Kardass közel fekvő, hatalmas napja, ami annak ellenére, hogy csak egy galaktikus méretben apró, jelentéktelen vörös törpe volt, közelsége miatt óriási, lángoló korongként úszott az égbolton. - Micsoda? – kérdezte Ovat. - Vigo Damask kivégzése, természetesen. – biccentett Garak. – Nem szeretném lekésni.. gondolom a lakosság kedvéért kellett idáig elhoznunk, Bastion, vagy akár Muunilinst helyett. A Renegát terroristáinak zörnyű támadása után ennyi elégtétel bizonyára jár nekik.. - Nem végezzük ki. – rázta meg a fejét Ovat. - Csakugyan? – fordult a praetor felé őszinte kíváncsisággal Garak. Remélte, ezzel a mimikával palástolja meglepődését. – De hiszen a bizonyítékok.. igen meggyőzőek. - Tain nagyúr parancsba adta, hogy alaposabban hallgassuk ki. – biccentett Ovat. – Higgye el, Garak, magam is szívesebben lennék a Rend flottájánál, Tain nagyúr mellett. - Azt meghiszem.. – mormolta Garak. - De ez az ügy elsőbbséget élvez. – folytatta Ovat. – Új típusú idegmérgeink és szondáink állnak rendelkezésre, pontosan fel kell térképeznünk Damask barátunk kapcsolatrendszerét.. minél tovább él, minél tovább bírja a kínvallatást, annál jobb. - Annál jobb... - ismételte Garak, majd mielőtt nekiállhatott volna valamiféle körmönfont tiltakozásba fogni, hogy mégis miért lenne ez veszélyes, egy alacsonyabb rangú Obszidián – ügynök lépett be a szobába. - Praetor, hívása van, különleges prioritású. Az Asszaszin Rend kódjával. - Az Asszaszinok mind a hadra kelt flottában várják, hogy átszállhassanak a Köztársaság hajóira, és megöljenek néhány kulcsfontosságú tisztet.. – mordult fel Ovat. – Ki zaklat minket és milyen ügyben? És egyáltalán, honnan? - A hívás nagai területről érkezett. – jelentette az ügynök zavartalanul. Ő végtére is csak a feladatát teljesítette.. a rossz hírek hozóit csak a sithek végezték ki instant. A kardassiak csak akkor, ha az illető áruló volt. – A bejelentkező ügynök személyesen Önt keresi, uram. Úgy hívják... Ickyx nagyúr. - Nocsak.. – pillantott fel Ovat, majd Garakhoz fordult. – Úgy tűnik, egy muun kedvéért kissé el kell napolnom egy másik muun meglátogatását. Kérem, készítse fel a vendégünket egy hosszabb beszélgetésre a Theta-Khar-Nor-Kettő protokoll szerint. A terminálban megtalálja a megfelelő instrukciókat, ha fel kellene frissítenie.. a tudását. - Szükségtelen, köszönöm. – biccentett Ovat felé Garak. – Ebben mindig is... igen kifinomult voltam. – tette hozzá mosolyogva, miközben Ovat sarkon fordult, és az ügynök nyomában kivonult a teremből. - Felettébb kellemetlen. – mormogta Garak maga elé, majd elindult a börtönszintre. – Igen – igen kellemetlen fejlemények. Bár nézzük a jó oldalát.. ennél már csak az lenne a rosszabb, ha Damask barátom a Haderő kezében lenne.. ... Damask eszméletlen agyába kékesvörös fájdalom nyilallt, ahogyan felébredt. - Te? – pillantott begyulladt, lilás szemhéjain át résnyire nyitott szemeivel Garakra. – Mit akarsz tőlem, te mocsok? - Csak előkészítelek, Főnök. – Garak a börtön homályában egy sor különböző vegyületet kevert össze, majd tartalmukat egy injekcióba töltötte. Egy hatalmas injekcióba. - Telenyomhatsz idegméreggel, akkor sem mondom meg, hol van a pénz, te mocskos áruló. – köpte ki valószínűleg utolsó maradék fogát a földre Damask. A muun szánalmasan nézett ki, valamiféle véres rongyban csüngött a plafonhoz kötözve, hosszú karjai és elernyedt lábai egészen groteszk látványt nyújtottak. Verés nyomait alig-alig viselte magán, az Obszidián rend filozófiája szerint különféle készítményekkel és kémiai anyagokkal sokkal érdekesebb eredményeket lehetett elérni. Damask bizonyos volt benne, hogy ezt már nem éli túl, de volt benne annyi tartás, hogy elhatározza, nem beszél ezeknek a kanálfejűeknek. - Félreértesz, Főnök. – mosolyodott el Garak, majd a kotyvalékot Damask nyakába döfte. – Én nem azt akarom, hogy beszélj nekik.. azt akarom, hogy felejts.. felejts, és ne mondj nekik semmit.. ... Az adás nem volt tökéletes tisztaságú, de Ovat ezt betudta annak, hogy a valahonnan a nagai területek mélyéről bejelentkező asszaszin ügynök és a nagai, valamint a kardassi titkosszolgák technikai felelősei minden bizonnyal a kérdéses holotranszmisszió minden egyes bitjéért megküzdöttek egymással, kódolva, dekódolva, majd megint feltörve azt. Nem létezett az a nyilvános, vagy zárt csatornás holonet-sávszélesség, amelyik elbírta volna az egymással szemben álló felek által telepített figyelő és zavaróprogramokat... hát még akkor, ha szövetségesekről volt szó. Ovat nem bízott különösebben a nagaiokban, de tiszteletben tartotta a képességeiket. Katonailag vitán felül rendkívül kompetens társaságról volt szó, kémtevékenységek tekintetében pedig még inkább kompetensről, erről árulkodtak a galaxisszerte – beleértve a sith területeket is – mélyen a különböző államok területén felbukkanó figyelő és bevetési egységeik.. a kémelhárításuk minőségével az Obszidián Rend Ovathoz hasonló tagjai kevésbé voltak tisztában, de a tény, hogy a muun asszaszin életben volt...nos, tulajdonképpen egyszerre utalhatott a nagai elhárítás gyengeségére és körmönfontságára is. Vagy egyszerűen csak arra, futott át szinte idegen gondolatként a kardassi praetor agyán, hogy ezúttal nincs másról szó, minthogy két, jó viszonyban lévő szövetséges állam tagjai megosztják egymással a szükséges információkat. - Tulajdonképpen azzal kellene kezdenem a kérdezősködést, hogy mi történt magával pontosan azután, hogy lement a Dromund Kaas felszínére. – futott át még egyszer az Ickyx nagyúr által átküldött azonosítókódokon Ovat... vagy legalábbis a kódokon, amelyeket a magát Ickyx nagyúrnak nevező lény továbbított neki. – De ez esetben igencsak hosszúra nyúlna ez a beszélgetés, nekem pedig számos sürgős feladatom van. - Bármelyik aktatologató asszisztense meg tud győződni a származásomhoz hű precizitással elkészített írásos jelentéseim hitelességéről, a megfelelő kódfejtő és feloldó kulcsok használatáról, amennyiben van néhány felesleges munkanapja. – közölte ajkát lebiggyesztve, szárazon Ickyx, mint aki már hozzászokott az ilyesfajta elszámoltatáshoz és előítéletekhez. – Az ügy, amiért kerestem, praetor, viszont valóban nem tűr halasztást. Ovat a rövid, írásos jelentésre nézett, amelyben a bejelentkező Ickyx adatait rögzítő alacsonyabb rendű és rangú Obsizidián-ügynök már röviden, tömören leírta a tényállást, mielőtt a protokollt követve kérelmezte a magasabb rangú elöljáró bevonását az ügybe. - Nos, mindenekelőtt örülök, hogy egy darabban van, kolléga. – folytatta az olvasást beszéd közben az Obszidián – főtiszt. – A beszámolója erőviharokra, és egyéb anomáliákra vonatkozó részének hitelesítését meghagyom majd az ahhoz konyító szakértőknek, ez a maguk asszaszinok dolga. Viszont nem látom be teljesen, hogy ez az egész történet a lázadó hercegről és a kiterjedt rokonságáról miért nem szimpla nagai belügy, és miért keresett engem vele. És igen, látom, hogy jediket bújtatnak az Adumari Konföderáció területén, ahol ez a Hiro nevű egyén viszi a boltot ténylegesen, de mennyiben érint ez minket, a Sith Birodalmat? Ha jól értem, semmiféle kapcsolatot nem tudott kimutatni a Renegát és ezek között az elemek között, Ickyx ügynök.. pardon, nagyúr, elnézést. - Sem Tain nagyurat, sem a Főkormányzót, sem a rendem vezetőjét nem tudtam elérni a Korribanon. – jegyezte meg Ickyx. – Ön volt az egyetlen lehetőségem. - A Főkormányzó és Tain nagyúr elfoglaltak Lex Lu’uthor lázadásának leverésével. – közölte Ovat. – A Hegyi Öreg pedig.. nos, annak csak az Uralkodó a megmondhatója, hogy Stark úrnő éppen kivel és mit csinál. Ickyx nem adta a jelét annak, hogy bármilyen mértékben sértette volna ez a nem kicsit félreérthető megjegyzés. - A.. fogalmazzunk úgy, helyi erőkkel bonyolított közös akcióim révén bizonyos mértékű bizalomra tettem szert a vendéglátóim körében. – folytatta a muun. – Nem mondom, hogy mindent megosztanak velem, de legalább minimális rálátásom van a dolgokra. - Ez mind nagyon szép. – fintorodott el Ovat. - Ha majd aktív kémtevékenységet készülünk folytatni a szövetségeseink ellen, akkor értesítjük. – Azért annyira nem bízom sem benned, sem a nagai hálózatban, gondolta a kardassi parancsnok, hogy ezt itt beszéljük meg. Ovat, aki az elsők között találkozott azon a balvégzetű napon Tierce Főkormányzóval a Hapes tengerén lévő szigeten Wenthar Császár holtteste fölött, pontosan tudta, hogy a történetben a Nagai Császár, maga is képzett sith nagyúr, pontosan milyen szerepet játszott, és hogy ez az egész milyen veszélyeket jelenthet a Birodalom számára.. és személyesen elöljárója, a Főkormányzó számára is, aki ott, az adott helyzetben más választása nem lévén, hűséget kényszerült esküdni a nagai császárnak és a hapan császárnőnek.. előbbi ráadásul a Főkormányzó által elmondottak szerint kvázi túszként magával vitte az Uralkodó egyszülött fiát is, tehát praktikusan a trón örökösödését tartotta a markában PuYi, azaz Darth Enz. Ezek után bármilyen, a nagaiokat érintő ügyet a lehető legnagyobb óvatossággal és politikai tapintattal kellett kezelni – részben ezért ment bele szó nélkül Ovat abba a főkormányzói utasításba is, hogy a stratégiai fontosságú Astoriast engedje át a nagaioknak. Ickyx jelentése az Adumaron szervezkedő trónkövetelő rokonról némiképp kontextusba helyezte ezt az igényt a Nagi részéről, hiszen a rendszer tökéletes ugródeszka lehetett egy Adumar elleni büntetőhadjárathoz. De beavatkozni a nagaiok belügyeibe? - Nem kémtevékenységről beszéltem. – rázta meg a fejét a muun, a fajára annyira jellemző lesajnáló, irritált arckifejezéssel. – Értesüléseim szerint Őfelsége a Nagai Uralkodó hamarosan büntetőakciót indít az áruló Hiroyashu herceg ellen - Óva inteném attól, hogy ebbe beleavatkozzon, Ickyx nagyúr. – igazította meg bőrmellényét Ovat tipikus kardassi gesztussal, ami fajánál az idegesség jele volt. – A nagaiok több, mit képesek saját belügyeik elrendezésére, ez fokozottan vonatkozik az Uralkodójukra. - Találkoztam vele, higgye el, nem kell kiselőadást tartania a képességeiről. – mosolyodott el Ickyx. – Néha hajlamos elfelejteni, praetor barátom, hogy magam is a sötét oldal képzett használója vagyok.. és elhiheti azt is, hogy a Birodalom ellenségeinek üldözése foglalkoztat éppen most is. - Akkor talán térjen rá, hogy pontosan mely ellenségekre gondol. – Ovat kezdte nagyon unni a köntörfalazást. – Különös tekintettel azokra, amelyeket elfelejtett megemlíteni az adjutánsomnak adott jelentésében, mert én bizony – és itt az írott holotáblára pillantott – nem látok semmi ilyesmit. - A chiss szektorban tevékenykedő nagai, illetve lojalista chiss kapcsolataimtól származik az információ. – folytatta Ickyx közelebb hajolva a komhoz. – Ők pedig az EGB-hez csatlakozott chiss szektorokban működő forrásokból szerezték. Ovat felélénkült. Az EGB és a Renegát kapcsolatát régóta gyanították az Obszidián Rendben, bár inkább logikai alapon, mint sziklaszilárd bizonyítékok vonatkozásában. A legerősebb erre utaló jeleket a Corporate-szektorban történtek szolgáltatták. Annak idején a Renegát jelentős kapcsolatrendszerrel rendelkezett arrafelé, feltett szándéka volt, hogy megszerzi magának azt a szektort, végül azonban a cosraiak birodalmáé lett. Mindez túl egyszerűen, túl gördülékenyen történt, a Renegát pedig utána is gyakran feltűnt a Corporate-el határos területeken, ahol híveinek a mozgalma az ESB-n belül a legerősebb volt, amíg a kardassiak és Stark úrnő fel nem számolták a korribani Akadémiát. - Folytassa. – biccentett az ügynök. - A forrásaim tudni vélik, hogy a chiss területek EGB-hez hű részéről hamarosan kiterjedt delegáció utazik Hiroyashu herceghez az Adumarra. – folytatta Ickyx. – A lehetséges együttműködésről fognak tárgyalni. A delegációban a lázadó chissek mellett olyan tisztek is képviseltetik magukat, akik Őfelsége Wenthar császár hatalomra jutása előtt a Bastionon szolgáltak. - Áruló birodalmiak az áruló nagaiokkal kéz a kézben... - fintorodott el némiképp Ovat. – Ez érdekes, de jelen pillanatban elég alacsonyan van az ESB által körözöttek listáján nagyjából bárki, aki szóba jöhet. Renegát tábornokok, csillagromboló-kapitányok.. ennyi lenne? - A delegáció vezetője az informátoraim szerint Jagged Fel lesz. – vágta ki az adut Ickyx. - Ezt tizenöt perccel ezelőtt is közölhette volna velem, Ickyx nagyúr. – keményedett meg Ovat tekintete. Így már természetesen teljesen más volt a helyzet. Jagged Fel trónbitorló volt, aki nem átallotta magát császárnak császárként aposztrofálni, jedi szeretőt vett maga mellé, és általában mindannak az elárulása volt, amelyet Wenthar Császár és az ESB eszménye képviselt, a Renegát után a második számú körözött személy az ESB halállistáján... na jó, Lu’uthor legutóbbi akciójának köszönhetően immár csak a harmadik, az asszaszinok saját külön listáján szereplő mindenféle jedi mestereket nem számolva, de így is kétséget kizáróan jelentős célpont. A nagai lázadókkal való potenciális együttműködése jelentős kockázati tényező volt. Miért kell ennyit köntörfalazni ezeknek a muunoknak? - Gondoltam, előbb szeretne kedélyes kis baráti beszélgetésünk alapján meggyőződni arról, hogy nem mosták át az agyamat, nem fizettek le nagai barátaink, és úgy általában nem tettek velem semmi államelleneset, ami megbontaná a szövetségesi bizalmat birodalmaink között. – replikázott gunyorosan Ickyx. - Lépjünk túl ezen. – szívta a fogát Ovat. – Pontos részletekre van szükségem arról, hogy mikor érkezik Adumarra ez a delegáció, továbbá mikorra várható a Nagi fegyveres beavatkozása. - Talán kérje el őket a Nagai Császári Hírszerzéstől, vagy a titkosrendőrségtől. – mosolyodott el Ickyx. – Én mindenesetre ott leszek. Jelenleg egy előkészítő akció van.. folyamatban. - Mindketten tudjuk, hogy ez csak részmegoldás. – forgatta a szemeit Ovat. – Magam fogok intézkedni ebben az ügyben. További értesítésig maradjon a helyén, asszaszin, vagy csinálja azt, amit eddig is. - Ez menni fog. – mosolyodott el Ickyx. – Nagyon szívesen. - Ovat kilép. – a kardassi praetor deaktiválta a komot, és maga elé meredt. Jagged Fel és az áruló maradványbeli tisztek, valamint az EGB-vel való együttműködésük egyszerre fontos ügynek tűnt. - Készítsenek fel egy hajót. – hívta végül az adjutánsát. – És küldjenek egy üzenetet Garaknak, hogy távollétemben tartsa a szemét Dukat főpraetoron és a Második Renden, a fogoly vallatásával pedig várjanak meg. Hamarosan visszatérek. ... Garak éppen befejezte a Kardasson őshonos hidegvérű, barlanglakó hüllő, a skav fűszeres, pikáns hússzeleteiből álló, a bolygón kívül jószerével hozzáférhetetlen ebédjét, és a közelmúlt történésein gondolkozott, miközben egy kis pohár canarral segítette a nehéz étel feldolgozását. Ovat olyan gyorsan távozott Kardassról, mint amilyen gyorsan annak idején Damask lebukásakor megjelent Astoriason. Garak nem tudta pontosan, hogy hová ment, de az egész azután a hívás után kezdődött, amelyet a praetor még korában kapott valamiféle nagyúrtól. Az Obszidián Rend leterheltségét – vagy a katonai szervekkel ápolt viszonyuk katasztrofális jellegét – jól példázta az a tény, hogy Ovat, aki korábban folyamatosan piszkálta Garakot, külön üzenetben kötötte a lelkére, hogy tartsa szemmel Dukat főpraetort és a katonaság prominens tagjait a távollétében. Damask kivégzését ennek megfelelően elhalasztották, amit Garak megnyugodva vett tudomásul. A kotyvaléka még nem volt tökéletes – időre volt szüksége ahhoz, hogy felmérje, pontosan milyen vallató vegyületeket alkalmaznak jelenleg az Obszidián Rendben, és milyen összetevőkre van szüksége ahhoz, hogy ezekre immunissá tegye a foglyot… akár azáltal, hogy a kritikus pillanatban Damask keringési és idegrendszere összeomoljon. A muun fiziológia azonban bonyolult volt, a nyúlánk külső masszív belsőt és redundáns szerveket takart, így Garaknak nagyon körültekintőnek kellett lennie. Nem kell mást tennie, mint Ovat távollétében kvázi rangidős státuszát kihasználva, mint első szintű Obszidián-ügynök, hozzáférnie a Rend adatbázisaihoz, és felfrissíteni tudását a különböző neurogénekkel kapcsolatban... - Garak alpraetor, Önt keresik. – lépett be egy alacsonyabb rangú Obszidián – tiszt a terembe. – A Második Rend praetora az. - És milyen ügyben? – pillantott az alárendeltre érdeklődően Garak. Gondolhatta volna, hogy amint Ovat kiteszi a lábát, ezek a katonák rögtön problémázni kezdenek. Kellemetlennek tartotta volna, hogyha folyamatosan az idejét rabolnák ezzel. - Személyesen Önnel óhajt beszélni a praetor. – közölte az alárendelt faarccal, aki láthatóan jobban szeretett volna alapjában véve máshol lenni. - Rendben, rendben, küldje be. – legyintett Garak. A terembe lévő fekete bőrpáncélos alakot azonnal felismerte. Dukat főpraetor jobb keze volt, afféle gondolkodásra képtelen parancsteljesítőnek ismerték az Obszidián köreiben, aki állítólag kibukott a Rend akadémiájáról, mert jobban kedvelte a canart a tanulásnál és nagyobbra nyitotta a száját az esti italozásokon, mint az ildomos lett volna... úgy tűnt, Damar praetor a Második Rendben azonban megtalálta a helyét, és a Rendparancsnok személyes asszisztensévé és helyettesévé lépett elő nemrég. - Milyen öröm, hogy láthatom, Damar praetor. – üdvözölte mosolyogva Garak régi iskolai ellenlábasát. Valójában ki nem állhatták egymást. - Parancsom van a fogoly átvételére Öntől, Garak praetor. – nyújtott át egy holotáblát Damar mindenféle kertelés nélkül, némiképp fennhéjázó arckifejezéssel, mintha kifejezetten élvezné a helyzetet. - Csakugyan? – vette át csapdát sejtve Garak a táblát. – És pontosan melyik fogolyról is van szó? És ki szignálta? Az Obszidián Rend önálló... - Ne fecséreljük az időt, Garak. – mosolyodott el mostmár leplezetlenül Damar. – A foglyotok mostantól a mi kezelésünkbe kerül. Dukat főpraetor egy új vallatási módszert szeretne kipróbálni. A vezetőiket engedélyezték.. - Nocsak.. – Garak úgy döntött, elegánsan elengedi a füle mellett Damar modortalanságát, azzal, hogy kérdés nélkül tegeződésre váltott. Néhány öltözői verekedés – amelyben Damar ereményesebb volt, mint a gondolkozás művészetében, és gyakran fölébe kerekedett – annak idejénről még messze nem jogosította fel erre. A parancson lévő aláírás azonban meggyőzte Garakot arról, hogy honnan származik a másik magabiztossága. – Ocet főpraetor személyesen engedélyezte? - Nyugodtan győződjön meg a parancs hitelességéről, ha szükséges. – vigyorgott Damar. - Már megtettem. – adta vissza a táblát Garak, nyugalmat erőltetve magára. Tol Ocet a Rend második legmagasabb rangú tisztje volt, Tain igazgató bizalmasa, és a kivonult sith erőkhöz csatlakozott kardassi flotta katonai parancsnoka. Garak elképzelni sem tudta, hogy Dukat és a Második Rend miképpen tudta meggyőzni erről a transzferről Ocetet. Ez mindenesetre nem volt jó hír. - Fel kell készítenünk a foglyot az átadásra, mielőtt átadom magának, Damar. – közölte végül. – Kissé megviselte… ez a sok utazás. - Ezt transzfer közben is megteheted, Garak. Egyébként a fogoly állapota másodlagos jelentőségű. Majd a Rend parancsokságán befejezed a tisztába tevését. Ugyanis velünk jössz. - Semmi másra sem vágyom jobban. – bámult ki az ablakon leplezetlen undorral Garak. Persze bizonyos szempontból logikusnak tűnt, ha a politikai erőviszonyok Garak számára ismeretlen megváltozása miatt az Obszidián Rendnek ki kellett adnia Damaskot a katonaságnak, legalább egy ügynökük kísérje el, hogy szemmel tartsa, mi történik vele, és első körben vehesse fel a vallomását. De mégis mióta számítottak a katonák fafejű verőlegényei hatékonyabb vallatóknak, mint az Obszidián Rend kifinomult specialistái? És egyáltalán, miért nem szólt Ovat erről az egészről? Az egész bűzlött. - Azért remélem az új vallatási módszer tesztelése csak a foglyot érinti, engem nem. – jegyezte meg végül. - Miért, lenne rá okunk, Garak? – jegyezte meg Damar kárövendően. – Siessünk, bizonyos vagyok benne, elnyeri a tetszésed, amit Dukat főpraetor mutatni akar. Ne késlekedjünk, a parancsnok nem szereti, ha megváratják. ... A Második Rend katonai komplexuma – az Obszidián Rendéhez hasonlóan – jóval kiterjedtebb volt a föld alatt, mint felette. Azonban Garak még így is hosszúnak találta a turboliftek és folyosók szövedékén történő utazást, míg végül egy hatalmas kilátóteremhez értek, amelyik ez még nagyobb föld alatti csarnokra nézett. A csarnok jelentős része jelenleg paranávokkal, konténerekkel és egyéb tárolóelemekkel le volt választva, Garak csak hatalmas, számára ismeretlen célú, letakart berendezések sziluettjeit vélte felfedezni a távolban, némelyik egészen a plafonig ért. Úgy nézett ki az egész, mintha valamiféle titkos kutató-fejlesztő és tesztelő állomás. A közelebbi szegmensben Garak néhány ferde orvosi ágyhoz hasonló alkalmatosságot látott, amelyek körül kisebb, villogó berendezések és különböző állatféleségek ketrecei helyezkedtek el. Az egyikben mintha egy sokcsápos, polipszerű Gree-t tartottak volna fogva. Azonban még érdekesebb volt a legközelebbi ágyon fekvő, kikötözött alak. Egy magas, erőteljes testalkatú humán férfi, sápatag, fehéres bőrrel, testének különböző pontjain súlyos sérülések nyomaival, vérben úszó, karikás, elvakított, sebhelyes szemekkel és felnyitott koponyával, amelynek felső részén látni lehetett a szürkés, sztázistérrel a helyükön tartott agytekervényeket, amelyekhez különböző stimulátorokat és elektródákat csatlakoztattak. Ami pedig még ennél is érdekesebb volt, hogy a férfi mellett véletlenségből pont két hasonló ágy volt szabadon, gazdátlanul... - Garak praetor, hát megérkezett. – lépett be a helységbe egy magas kardassi, Dukat főpraetor. Damar nem volt sehol, még a létesítménybe lépéskor levitte a fogoly Vigo Damaskot egy másik börtönszintre. - Mondhatnám, hogy öröm a viszontlátás, de túlzott udvariasság lenne. – biccentett Dukat felé Garak. - Ugyan, egy kis jó viszonyba még egyikünk sem halt bele. – villantott válaszul ragadozó mosolyt Dukat. – Tudja, praetor, mielőtt megkezdjük Damask barátunk alaposabb kihallgatását, vagy ahogy mi itt hívjuk, visszafejtését, előbb be akartam mutatni Önnek ezzel a kis demonstrációval, hogy mire is vagyunk képesek itt a Második Rend speciális célú tesztállomásán. - Lekötelez. – nyújtogatta a nyakát Garak. Azért remélte, nem ő lesz az első tesztalany. – Az úriember odalent? - Sok neve van, néha Zekknek hívja magát, néha Kaard nagyúrnak, néha azt kiabálja, hogy ő a legsötétebb lovag. Bár szerintem inkábba legszánalmasabban siránkozó. – nevetett fel Dukat. – A Renegát egyik híve, és régóta a kezelésünkben van, amióta a Hapestől nem messze fogságba ejtették a nagaiok, és voltak olyan jók átadni nekünk. - Önöknek... - vonta össze a szemöldökét Garak. Már megint a nagaiok. Érdekes. A Hapes említésére pedig végigfutott a hátán a hideg. Elméletileg a Második Rend vezetőivel nem osztotta meg az Obszidián Rend parancsnoksága a Hapesen történteket.. Dukat mégis olyan könnyedséggel beszélt minderről, mintha mindent tudna... - Mostanában minden foglyunk a Második Rendnél landol, mondja csak? - Csak amióta a Renegát híveinek terrortámadása során az Obszidián Rend börtöne károkat szenvedett, és egy magas rangú fogoly, bizonyos Karo Distint elhalálozott. – mosolyodott el Dukat. – De tény és való, hogy új módszereket tesztelünk a foglyokon. Az erőérzékenyekre specializálódtunk, abból kiindulva, hogyha őket meg tudjuk törni, akkor bárki mást is. - Mit csinálnak vele, elektródákkal stimulálják az agyi idegeit? – kérdezte a vergődő férfira nézve Garak. – Fájdalmas lehet.. - Ez csak az eleje, afféle bemelegítés. – magyarázta Dukat. – Azok a nagyobb berendezések ott... hogy is nevezzem, több elnevezés is versenyben van egyelőre.. legyen mondjuk Erő-fluxus-átalakító. Valahogy úgy működik, mint az a kis szőrgombóc ott a sarki ketrecben, csak sokkal szélesebb spektrumon. - Azt felismerem, az egy ysalamiri. – biccentett Garak. – Blokkolja az Erőt. A gép is képes erre? - Az alaptípus igen. – biccentett Dukat. – De a tesztek révén rájöttünk, hogyan toljuk el bizonyos sávokon a jelerősséget. Mondjuk úgy, az egyik frekvenciát blokkoljuk, a másikat pedig ezzel párhuzamosan aktiváljuk. Hamarosan fel tudunk rajzolni egy görbét az Erő és a különböző fajok telepatikus képességei között. Az ott például a gree mellett egy Yuuzhan Vong harci koordinátor, egy yammosk. - Ez nagyon érdekes.. és fejlett technológia. – morfondírozott Garak, akit egy pillanatra tényleg lekötöttek az elmondottak. – Nem gondoltam volna, hogy ilyenünk is van. mármint Önöknek. - A verés és az idegmérgek kora lejárt. Impulzusokkal, sugárzással, a részecskefizika és a biokémia összefüggéseivel foglalkozunk. – mosolyodott el Dukat. – Ezek a gépek pedig nagyrészt, fogalmazzunk úgy, hasonló érdeklődésű technológiai partnereink munkájának gyümölcsei. Mi inkább csak teszteljük őket. - Értem.. – biccentett Garak, miközben megpróbálta villámgyorsan számba venni, hol is lehetnek ezek a technológiai partnerek.. talán a Vjunon, az Egyháznál? Vagy Korriban II-n? Az valószínűtlen, akkor nem folytatódhatnának ezek a kísérletek. Talán a Nagin? Még ez tűnt a legvalószínűbbnek.. nagaiok mindenhol, érdekes.. – És elmondta már Zekk barátunk, hogy hol van a Renegát? - Nos, ebben még fejlődnünk kell. – biccentett Dukat. – Hallgassa, érdekes. Intésére két fehér köpenyes technikus csavargatni kezdte a leszíjazott férfi mellett berendezések kapcsolóit, mire Zekk összerándult, és összefüggéstelen mondatok hagyták el a száját. - Jai.. Jaina! Az Akadémia... Mordeis.. el kell mennem.. Mordeishez.. . a kislány... a kislánynak meg kell találnia Davidot.. csak így segíthet... Sordis az.. itt van.. rám vár.. egyszer sikerülni fog, egyszer legyőzöm és akkor én leszek a Szürke... az Erő.. az egyensúly.. nem.. nem létezik.. mondjátok meg a jediknek, hogy Smordre.. mondjátok meg... hogy én.. nem akartam.. Jaina.. Jaina... hol... a barabel itt volt, rám sziszegett, láttam... de.. de nem... mert.. nem látok..- Kapcsolják át béta fázisra. – utasította a technikusokat Dukat, majd visszafordult Garakhoz. – Figyeljen, ez lesz a legérdekesebb. Zekk egy pillanatig elhallgatott, újra összerándult, és ismét beszélni kezdett. - Nincs.. nem létezik.. Jaina sem.. létezik.. Allana.. ki az az Allana? Kérdezzük meg... a Ren mestert... az Első Rend itt van.. elfogtak.. értesíteni kell.. az Ellenállást... meg kell keresni.. Skywalkert... ne .. ne menj a Jakkura... tiltott.. terület... nem létezik.. senki sem.. létezik... soha nem is.. léteztünk... a Legfőbb Vezér... az entitás magához hív.. a Csillagokba.. azt mondja... nem... én sem.. létezem... nem... létezünk...Itt a megnyomorított sötét jedi testéből apró sercegések törtek elő, néhány műszer az egyik terminálon vörösbe, majd zöldbe lengett ki, végül kisült, néhány technikus pedig odarohant és lekapcsolták a többi berendezést. A férfi teste elernyedt, miközben egy medikus hatalmas fecskendőből stimuláló koktélt adott be neki. - Lázálmok. – vonta meg a vállát Garak. – Addig kínozzák elektrosokkal, amíg el nem kezd össze-vissza beszélni. Már elnézést, főpraetor, de mi a gyakorlati haszna ennek? - Több, mint ami ebből az összefüggéstelen hablatyból kiderül. - vonta meg a vállát Dukat. – Ha megfelelő szinten tartjuk az energiákat, akkor a mi valóságunkat érzékeli, de ha módosítunk bizonyos amplítúdókat, akkor egy másikat. Nem álom, és nem képzelődés, ugyanolyan meggyőződéssel felel az irányított kérdésekre az alany mindkét esetben. Odáig még nem jutottunk el, hogy kondicionálni is tudjuk, és azt tegye, amit parancsolunk neki, de fokozatosan fejtjük vissza az elméjében lévő gátakat és azokat a blokkokat, amelyeket a Renegát ültetett belé az Erőn keresztül. Már tudjuk, hol járt, és kikkel találkozott, és feltárta előttünk a Renegát jedi és sith kapcsolatait. Ez a másik... valóság pedig, nevezzük most így.. egészen érdekes. Még csak az elején vagyunk a tanulmányozásnak, de az elért eredmények már sikeresen alkalmazhatóak lesznek Damasknál. - Úgy érti, a gátak feloldásához az elméjében? – hunyorgott rosszat sejtve Garak. Ez nem hangzott jól, nagyon nem. – De mégis miért lenne szükség erre? A bizonyítékok rendelkezésre állnak, Damask pedig bevallott mindent az első kihallgatásokon, amelyeket én vezettem le. A további kihallgatás szinte csak formaság lenne... - Ebben nem értünk egyet. – mosolyodott el kajánul Dukat. – Ugyanis van valami, amire a maga jelentése, Garak ügynök, szinte egyáltalán nem tér ki, az én más forrásból származó, Damaskkal kapcsolatos információm viszont igen… - Úgyismint? – nézett ösztönösen menekülési lehetőség után Garak óvatosan. Nem tűnt jónak a helyzet, mindenhol fegyveres, bőrpáncélos kardassi őrök posztoltak. - Úgyismint Vigo Damask kiterjedt kapcsolatairól az EGB-vel és Tarissal. – folytatta Dukat. – Annyit a maga jelentéséből is tudunk, hogy Lu’uthorral kapcsolatban állt, hogy lepaktált a Kalózokkal, és hogy a Renegátnak valami köze van Astoriashoz... de ennél több is van, ezt pedig ki kell szednünk Damaskból. Az EGB-vel, azon belül is a Corporate-szektorral kötött megállapodása részleteit, és azt, hogy pontosan miért a Tarison keresztül utalta el a pénzt Lu’uthornak. - Á értem. – csapott a homlokára Garak, megpróválva menteni a menthetőt. – Arra gyanakodnak, hogy a Renegát belepiszkált Damask elméjébe is? - Miután az Ön jelentése alapján más nem derült ki, bizonyára Damask önállóan, az Ön bevonása nélkül bonyolította ezeket az ügyleteket. – lépett közelebb mosolyogva Dukat. - Minden kétséget kizáróan. – nyelt egyet Garak. – Különben jelentettem volna róla. - Hát persze. – biccentett Dukat. – Így marad a kísérlet, hogy alaposabban belemásszunk Damask úr elméjébe, és kiszedjük ezeket a hiányzó kirakós-darabkákat. - Feltéve, ha túléli.. – jegyezte meg Garak. - Ó ne aggódjon, nekünk sem célunk, hogy Damask úr gyorsan elhalálozzon, sőt, igazából az sem, hogy valamelyik Rend börtönében élje le hátralevő napjait. – jegyezte meg Dukat. – Éppenséggel azt sem tartom kizártnak, hogy a kezeléseket követően, amikor már kondicionált állapotban lesz, elengedjük. - De hát.. – tátotta el a száját Garak. – Ez merő felelőtlenség lenne… - Képesek vagy olyan neurochipeket ültetni az alanyainkba, amelyek módosítják a viselkedésüket és titkos parancsok továbbítására is alkalmasak. – magyarázta Dukat. – Ha pedig eltávolítják őket, akkor elküldik nekünk a pontos koordinátákat és a módszert, ahol és ahogyan a deaktiválás megtörtént… ennek nemrég igen jó hasznát vettük a Renegáthoz köthető árulók fegyveres hátország koordinátáinak meghatározásában.. - Érdekfeszítő.. – tettette az érdeklődést Garak, bár leginkább az érdekelte, hogy fog innen kijutni. – És hol van ez a bizonyos hátország? - A Peremvidék legalsó karéján, messze innen, valahol az Endor és az EGB által ellenőrzött Ssi-ru űr között. – közölte mintegy félvállról Dukat. – De ennek most nincs jelentősége. Legyen kedves használható állapotba hozni Damaskot, mielőtt az asztalra fektetjük. - Mármint Damaskot, nem engem. – próbált meg humorizálni Garak, holott nagyon is komolyan gondolta a kérdést. - Hová gondol. – nevetett el Dukat, és furcsa fény csillant meg a szemében. – Hát persze, hogy Damaskot! Odalent Zekk újra ordítozni kezdett, ezúttal valami olyasmit, hogy két fekete csillag figyeli őt a sötétben, miközben a Dukat alá tartozó kardassiak szorgosan tekergették a Polneyeról kölcsönkapott legújabb Erő-hangoló berendezéseik tárcsáit. ... - Garak.. te vagy az? – pillantott fel ájulásából Vigo Damask a Második Rend börtöncellájában. - Örvendetes, hogy még mindig meg tud különböztetni a többi kardassitól, Főnök. – lépett be Garak a cellába. – Gondoltam, még egyszer utoljára meglátogatom. Sajnos kicsit módosulni fog a program.. - Nem beszélek.. – suttogta Damask. – az áruló Let Lu’uthor, mindvégig csak vele voltam kapcsolatban, mindvégig csak.. - Oké, oké. – veregette meg a muun erektől dagadó homlokát Garak. – Én is hibázhatok néha, Főnök. Bevallom őszintén, azt reméltem, elegendő lesz a koktél, amit kaptál, de sajnos már ez sem segít rajtunk. Egy pillanat az egész.. - Garak, hívd fel Zullát, és mondd el neki, hogy.. – nyögte Damask, de Garak félbevágta a vallomást, amelyet semmiféle idegméreg nem tudott kiölni a muunból... eddig. Az utolsó koktél, egy zöldes folyadék, amelyet Garak villámgyors mozdulattal beadott Damasknak, egy rancorral is végzett volna. Damask felüvöltött, ahogyan forrni kezdett a vére, majd az erei még tovább dagadtak, és egyesével elkezdtek felrobbanni. Garak letörölte magáról a muun vért, és néhány méter távolságban végignézte, ahogyan Damask belső szervei saját magukat marják szét, és a kocsonyás bőrzsákká alakuló muun lecsúszik a padlóra. - Sajnálom Főnök, hogy nem tudtunk kevésbé undorító megoldást találni erre, de Dukat barátom új játékszereit elnézve attól tartok, egy tarkólövés nem lett volna elég. – mormolta maga elé Garak, és kilépett a folyosóra, ahol két, a fent említetthez képest sokkal hagyományosabb módon kivégzett kardassi őr feküdt, lövés okozta fekete sebhellyel a tarkójukon. – Ideje menni.. Garak nem hiába volt az Obszidián Rend egyik legtehetségesebb ügynöke. Néhány perccel később már a Második Rend épületének egyik alacsonyabb szintjén lévő, elhagyott szervizplatformon várakozott, míg meg nem érkezett a különleges kóddal idehívott Hideki-osztályú futárhajó. Garak egy gyors mozdulattal kitörte a kilépő pilóta torkát, majd helyet foglalt a pilótafülkében, maximális teljesítményre állította a repulzorokat és kilőtt az ég felé. ... - Praetor. – lépett be nem sokkal később a laboratórium feletti kilátóterembe Damar. – Garak megszökött, és meggyilkolta Damaskot a cellájából. Megölt további négy őrt és egy Obszidián – pilótát az egyik alsó szervizplatformon. Mielőtt a flottánk feltartóztathatta volna, feltörte a biztonsági protokollt és elhagyta a rendszert egy futárhajóval. - Csak előbújt belőle az áruló. – biccentett Dukat oda sem fordulva, még mindig Zekk kínzását figyelve odalent. – Úgy tűnik, jó ötlet volt EGB-s szövetségeseinkre hallgatni, és felvetni neki, hogy tudunk Damask kapcsolatairól Lecersen nagymoffal. Sajnos azonban így, hogy Damask halott, a Tarissal kapcsolatban nem leszünk egyhamar okosabbak.. - Ráállítom Garakra a specialistákat. – közölte Damar. – Követjük, megtudjuk hová megy, és kivel veszi fel a kapcsolatot. - Garak barátunk rácáfolt azokra a híresztelésekre, hogy elpuhult és lassúvá, kényelmessé vált. – rázta meg a fejét Dukat. – Így, hogy nem tudtuk lefogni és kondicionálni, nem sok lehetőségünk van. A Damask haláláért felelős őrparancsnokot azért a rend kedvéért büntessék meg. Garak pedig.. nos, ő el fog tűnni. Jó ebben. De ha türelemmel megvárjuk, amíg újra felbukkan, szerencsénk lehet. Figyeljék a Corporate-szektorba, a Tarisra és a kalózbandák területeire vezető útvonalakat. Bárhol felbukkanhat.. - Intézkedem. – tisztelgett Damar. - Ovat praetor? – tette fel a második kérdést Dukat. - Elhagyta a rendszert. – biccentett Damar – A vektor alapján valamelyik operatív bázisra tart a határon. - Felkeltette a figyelmét a kiszivárogtatás Jagged Fel és Hiroyashu herceg kapcsolatairól, nagyon helyes. – biccentett Dukat. Ezzel az Obszidián Rend két legszeniorabb, Kardasson maradt tagját sikerült eltávolítani a bolygóról. – Gondoskodjanak róla, hogy egy ideig még ne tudjon visszatérni! És ha beszél a polneyeiakkal, alkalomadtán köszönje meg nekik a chiss hírszerzőik munkáját. Megkönnyíti a dolgunkat. - Igen uram. – biccentett elégedetten Damar, és a Dukat melleti asztalon lévő canar-os üvegért nyúlt, de a parancsnoka arrébb húzta. - Majd szolgálat után megünnepled, szedd össze magad. Add ki az utasításokat a légióknak! A parancsomra kezdjék meg a műveleteket a kormányzati intézmények és az Obszidián Rend létesítményei területén! Damar elégedetten bólintott. - Hamarosan visszaállítjuk Kardass nagyságát, igaz, parancsnok? - Így van, Damar. – veregette meg a másik vállát bátorítóan Dukat. – A régi rend helyreáll, és a sithek és mindenféle más erőhasználók, akik aláássák a jog és az állam rendjét, eltakarodnak. Kardassért..! - Kardassért!
|
|
|
Kardass
Jan 15, 2018 11:37:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 15, 2018 11:37:34 GMT 1
Damar éppen az irodájában poharazgatott, amikor üzenete érkezett.
- Glinn Matjas. - üdvözölte ügynökét Dukat másodtisztje. - Nem néz ki jól, már megint verekedésbe keveredett? - Szükséges volt, parancsnok. - közölte a feldagadt arcú alacsonyabb rangú kardassi. - Fenn kellett tartanom az álcámat. A célszemély nem foghatott gyanút. - Kitűnő, gondolom. - nevetett fel Damar. - És mit talált? - Megtaláltam az áruló Garakot. - közölte Matjas. - A Tarison van. Megvan a csehók listája, amiket látogat. - Kitűnő. - mosolyodott el Damar. - Térjen haza, Glinn. Egy üveg kiváló évjáratú canar várja az irodájában. Csak aztán győzzön magyarázkodni otthon. - tette hozzá kárörvendően Damar, akinek alárendeltjével ellentétben nem volt családja. - A Hazámat szolgálom. - közölte szárazon az ügynök és bontotta a vonalat. - Garak a Tarison.. - mormogta Damar. Érdekes fejlemény volt, annyi szent. Úgy döntött, még egy pohárkát engedélyez magának, mielőtt megírja a jelentést Dukatnak.
|
|
|
Kardass
Jul 20, 2018 11:50:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 20, 2018 11:50:45 GMT 1
A Második Rend vadonatúj komplexuma nem csak a föld alatt, de a föld felett is szélesebben, hosszabban és magasabban terjeszkedett Kardass narancsszínű ege és barnásszürke földje irányába egyaránt, magába olvasztva az Obszidián Rend és a Kormányzati Negyed sérült, vagy lerombolt épületeit, amelyek a Renegát híveinek terrorista akciói eredményeképpen szenvedtek el különböző károsodásokat.
A Fegyveres Erők hatalomátvétele nem sokkal a Maradvány kiáltványa után már sokkalta csendesebben zajlott. Az Obszidián Rend még életben lévő, alacsonyabb rangú képviselőit, akik korábban nem esküdtek hűséget Dukat híveinek, lefogták és kivégezték, a Sithek vörös éss az Obszidián rend zöldeslila jelvényét lecserélték – immár mindenhol a Fegyveres Erők által használt sárga – vörös – zöld kardassi embléma virított. Az utcákon elhelyezett hatalmas kivetítőkön pedig Dukat, aki felvette az ősi kardassi katonai rangot, a Gul címet is, lelkesítő szónoklatokat intézett a néphez az erős, független Kardassról és az Új Birodalomról, az EGB-ről, amelynek immár tagjaivá válhatnak hamarosan.
A Kardassi Flotta Awerisről visszatért, épen maradt része pedig az Obszidián Rend átállt erőivel együtt Gul Ocet parancsnoksága alatt kirajzott a környező szektorokba, hogy felszámolja az esetlegesen megmarardt sith milicista ellenálló gócokat a Veragi, Dalonbian és Gardaji- szektorokban és azon is túl, a Yuuzhan Vong által megtépázott lakatlan területeken. Ezek immár Kardass új szállásterületének, és a rendkívül sűrűn lakott, kvázi túlnépesült anyabolygó felesleges lakosságát felszívó jövőbeni gyarmatoknak számítottak... a hadihajók mögött tömött transzportokban indultak neki az új telepeskolóniáknak a lakosok.
Lecersen mindebből csak a példás gyorsasággal lecserélt emblémákat látta... Kardass katonai adminisztrációja alapos és gyors munkát végzett, ezt el kellett ismernie. Látszott, hogy előkészítés tekintetében jóval előrébb álltak, mint a még midig egymást maró bastioni moffok. A moffot és kíséretét szállító, díszkísérettel ellátott konvoj gyorsan haladt végig a fő katonai űrkikötőtől az új katonai kormányzati komplexum felé vezető sugárúton, majd bekanyarodott a Főparancsnokság kapuján. Lecersent és a kíséretét vezető Rammstein admirálist pedig az alsó szinteken kialakított, magas biztonsági fokozatú terembe kísérték.
Gul Dukat és stábja széles mosollyal az arcán várta őket egy gyűrűszerű, hatalmas, szinte épület magasságű berendezés mellett. - Ezzel az.. izével fogunk hazajutni? – pillantott kritikusan Lecersen a kapura, miután túlestek a formális üdvözléseken.
- Biztosíthatom, nagymoff úr, a hiperkapu teljesen biztonságos, több alkalommal személyesen teszteltem. – vigyorgott tovább rendületlenül Kardass újonnan „megválasztott” vezetője, majd a mellette álló, némiképp gyűrött kinézetű, alacsonyabb, tagbaszakadt bőrpáncélos alak felé intett. – Azért, hogy eloszlassak minen kételyt a biztonsággal kapcsolatban, úgy döntöttem, magukkal tartok. Glinn Damar viseli gondját az új katonai kormányzatnak a távollétemben. - Remélem, valójában kompetensebb, mint amilyennek kinéz. – súgta oda Lecersen Dukatnak.
- Damar kiváló hazafi, csak néhány Glinnünkhöz hasonlóan nagy kedvelője nemzeti italunknak, a canarnak. – szabadkozott Dukat, mialatt Damar a részletekbe menő beszélgetést folytatott Ramsteinnel valami hadihajókkal kapcsolatos kérdésről. – A hiperkapu egyenesen a polneyei szövetségeseink által üzemeltetett, a Mélymagban elrejtett kapuval van összeköttetésben. Még mindig biztonságosabb így utazni, mint keresztül a chissek és nagaiok által felügyelt Ismeretlen Vidéken, a konföderációs és köztársasági terüetekről nem is beszélve. Higgye el, nagymoff, ez a legsimább út jelenleg az EGB – Központba.
- Ahogy elnézem, hadihajók mozgatására nem alkalmas. – jegyezte meg még mindig némi szkepticizmussal a hangjában Drikl Lecersen. – Még ha én el is hiszem, hogy a molekuláimat, amikre lebont, valahol a Polneye és a Byss között újra összerakja majd, erősítéseket nem fogunk tudni átdobni ezen, hogyha az ESB maradéka, vagy a nagaiok megindulnak. - Kardass megvédi magát. – húzta ki magát Dukat. – Tudja, azon is gondolkozunk, hogy átnevezzük a területeinket. A Kardass egy afféle megerőszakolt, sith nyomásra bevezetett név, amihez a civil kormányzat és az Obszidián Rend ragaszkodott annak idején. Az ősi iratokban és a néphagyományban Cardassia a helyes írás- és ejtésmód.
- A szimbólumok mindig fontosak, tegyenek belátásuk szerint.. – próbált érdeklődő arcot vágni a témához Lecersen. – Apropó, hová lett a Sith Főkormányzó jobb keze, az az Obszidián ügynök? Megtalálták már? - Az utolsó jelentések szerint Adumaron látták Ovat praetort. – jegyezte meg Dukat. – Arrafelé most amúgy is káosz van. Ha minden jól megy, nem éli túl.
- Azért jó néven vennék némi testrészt, vagy effélét, ami ezt megerősíti majd.. – morfondírozott tovább a nagymoff, igyekezvén felidézni magában a kardassi kulcsszereplők neveit. – És a consigliore titkára, aki eltűnt? - Garak. – biccentett Dukat. – Róla csak annyit sejtünk, hogy illegalitásba vonult. A Tarisról kiűzött Szindikátushoz lehet némi köze. - Akkor ő már egyelőre a Köztársaság problémája, nagyon helyes. – biccentett Lecersen, majd egy pillanatra hátrahőkölt, miközben a kardassi technikusok aktiválták a Gree hiperkaput, és hatalmas, szinte folyadékszerű plazmafelhő lövellt ki belőle egy pillanatra.
- Csak akkor fejezi le, ha túl közel áll hozzá, nagymoff, ne aggódjon. – nevetett fel Dukat. - Gul, a byssi Klón Központ visszaigazolta a sikeres kapcsolódást! – jelentette az egyik bőrpáncélos, csontos arcú technikusnő. - Kiváló. – lépett előre magabiztosan Dukat. – A következő állomás a Galaxismag. Nagymoff, admirális, készen állnak?
A két EGB – főtiszt némi hezitálás után előrelépett. Dukat még biccentett az adjutánsainak, majd belépett az eseményhorizontba, és egy villanással eltűnt. - Azért valamennyire megnyugtató, hogy magának sem tetszik, admirális. – tolta előre Rammstein admirálist az öregember ábrázatát látván Lecersen. – Csak Ön után. A kedves családja is hamarosan követ minket, amint kardassi barátaink befejezik a begyűjtésüket bajtársunk, Kaine nagymoff karmai közül.
Rammstein felsóhajtott és őt is elnyelte a hiperkapu. - Apropó. – jutott valami eszébe Lecersennek, aki így már csak a hátramaradt Damarnak tudta címezni a kérdést – Nem maradt maguknál egyetlen fogoly sem az erőhasználó kommandósok közül, akit át kellene szállítani további vizsgálatokra Polneyera?
- Csak egy – Damar hallhatta Lecersen megjegyzését, mert elég ellenségesen pillantott rá. – A Második Rend tudósai még elvégeznek néhány tesztet rajta egy felhagyott ESB – laborban, biztonságos körülmények között. Utána átadjuk. - Felőlem. – vonta meg a vállát Lecersen. – Csak gondoltam, legyen mivel játszania a kékruhásoknak. Szép napot.
- Magának is, nagymoff. – köpött ki alig észrevehetően Damar, majd sarkon fordult, hogy visszainduljon az irodájába és a bárszekrényében, miután Lecersent elnyelte a hiperkapu. A maga részéről úgy volt vele, hogy Kardass naggyá lesz ezek nélkül az egyenruhás menetelő idióták nélkül is, de ezekben a kérdésekben Dukat döntött.
Damarnak csak abban volt szabadsága, hogy a canart és a nőket mikor dönti meg. És ez neki per pillanat elég is volt. Még parancsba adta, hogy az erőhasználó foglyot szállító konvoj ne várjon rá, hanem rögtön induljon a hajdani ESB kutatóállomásra a Zyck – rendszerben, ahol annak idején a Halálbolygót építették, és az ott hagyott bázis tökéletes volt a következő tesztekhez. Aztán elindult, hogy a kellemesebb államfőhelyettesi feladatoknak hódoljon.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 28, 2020 8:07:34 GMT 1
Gul Dukat és a Főkormányzó különleges tanácsadója, a szarvas, extradimenzionális idegen, a véletlenségből éppen Kardasson, szakmai látogatáson tartózkodó S'hanar együtt figyelték a Gul legújabb, az Obszidián Rend épületeinek helyén felhúzott rezidenciája erkélyéről Dukat nagy alakú, háztömbnyi másait, amint a főváros holokivetítőin biztosította a polgárokat afelől, hogy Kardasson rend és béke honol, továbbá, hogy teljességgel lehetetlen a bastioni események megismétlődése a Kardass Főszektorban, hiszen a Második Rend ura a helyzetnek és azonnal elbánnak a rendszer- és államellenes elemekkel, mielőtt azok egyáltalán egy merényletkísérlet lehetőségén elgondolkodhatnának.
- Nem unalmas egy idő után saját magát figyelni, Gul? - hunyorgott szemöldök nélküli tekintettel a forró naplementére és a holoképekre S'hanar. - Nem, ha az ember, pontosabban a kardassi annyi hologén, mint jómagam - mosolyodott el Dukat, majd öntelt arckifejezése azonnal elégedetlen homlokráncolásba fordult, ahogyan apró, aranyszínű adattábláján elolvasta a legfrissebb jelentéseket Rendjétől. - Az az idióta Damar. Nyoma veszett. Az a tehetségtelen Tonash pedig meghalt. Többre számítottam tőlük ennél... most aztán hamarosan itt fognak nyüzsögni a Flotta, a Hírszerzés és az Első Rend fejesei, és mindenféle kérdéseket fognak feltenni nekem a Lecersen - merényletről. Pont ezt akartam elkerülni.
- Ebből könnyen kikeveredhetünk még - jegyezte meg kezeit összekulcsolva a mellkasa előtt elgondolkozva S'hanar. - Sokan vannak a Maradványban, akiknek sokkal látványosabb indokaik lehettek arra, hogy eltegyék láb alól az öreg nagymoffot. Példának okáért ott van az a Kaine. A kardassi szálat pedig könnyen magyarázni tudjuk azzal, hogyha az Obszidián Rend régi híveire kenjük az egészet. Ki tudja, talán még ezt a valószínűtlen Hapan-Sith Monarchiát is belekeverhetjük... - a szarvas idegen arca is ráncokba szaladt egy pillanatra erre a gondolatra. - Bár ki tudja, talán nem ez a Kormányzó akarata. Ezügyben még gondolkodnom kell.
- Damart akkor is tisztázni kell... túl közel állt hozzám, róla mégsem állíthatom, hogy az Obszidián Rend ügynöke volt, hiteltelenné tenne az alattvalóim szemében - húzta továbbra is a száját a Gul. - Mondja azt, hogy hősi halált halt a canarkedvelő barátja, miközben megpróbálta megakadályozni ezt az áruló, Obszidián-ügynök alpraetort a merényletben - vonta meg a vállát S'hanar. - Akár szobrot is állíthat neki, ha óhajt. Egy jó nagy üveget, például. - Szükségem lesz egy új katonai parancsnokra is - folytatta Dukat. - Mielőtt még idetesznek valakit a Milícia élére szektoron kívülről. Még csak az kéne... - egy pillanatig a semmibe bámult, aztán a tanácsadóra. - Ön nem tudná elvállalni? - Sajnálom, nem hiszem, hogy engem jobban elfogadnának a... helyiek, mint mondjuk egy cosrait, vagy egy polneyei klónt - ingatta szarvas fejét S'hanar. - Arról nem is beszélve, hogy hivatalosan Planetáris, ráadásul civil állományban vagyok. Gazdasági kérdésekben adhatok tanácsot, ezért is jöttem ugye hivatalosan, de maximum a szektorkormányzói posztot tudnám átvenni Öntől, Gul uram, a flottája vezetését semmiképp. Ez meg, feltételezem, még annyira sem tetszene a többi becsületes kardassi polgárnak. Így inkább azt javaslom, nevezzen ki valakit, aki feltétel nélkül teljesíti majd az Ön parancsait, és nem tesz fel kényelmetlen kérdéseket. Méghozzá minél előbb, mielőtt ez a kellemetlen hiátus feltűnik a Főadmirálisi Hivatalnak is. Az utóbbi időben szeretnek mindenbe belekontárkodni.
- Akkor is segítségre lesz szükség, hogy minden szálat elvarrjunk - szívta a fogát kelletlenül Dukat. - Ne aggódjon, majd Tierce Főkormányzó elsimítja a dolgokat, ha visszatér - veregette meg a bőrpáncélos, magas alak vállát bátorítóan S'hanar. - Már hogy tudná az a szerencsétlen őrnagy-utánzat elsimítani ezt... - káromkodott Dukat. - Ne aggódjon - mosolyodott el önelégülten S'hanar. - El fogja. Minden a terv szerint halad, úgy, ahogy elöljárónk és mesterünk eltervezték. Ön pedig végre ismét találkozhat... egy régi baráttal.
Dukat megrázta a fejét, amikor rádöbbent, miről beszél S'hanar. - Na várjon csak... azt akarja mondani, hogy a Főkormányzó nem... - Idővel - biccentett a tanácsadó. - Tájékoztatni fogom. Addig is teszek néhány... adminisztratív intézkedést annak érdekében, hogy a hivatalok figyelme ne terjedjen a szükséges mértéknél jobban túl a Maradvány határán idáig. Addig is foglalkoznunk kell... még egy üggyel. A Constant katedrálisával. Az ottani kapuk létezése... még problémát okozhat. Hogy is hívták azt az Első Rendi főtisztet, akinek átmosták az agyát és chipet ültettek belőle? - Distint... Karo Distint - emlékezett vissza Dukat. - De úgy tudom, őt kivégezték, amikor az a... az a Solo átvette a galerit ott. - Akkor rá nem számíthatunk, kellemetlen - ingatta a fejét S'hanar. - Módot kell találnunk arra, hogy megsemmisítsük azt a katedrálist, a kapukkal együtt. - A szentélyek felrobbantása nem szentségtelen a Démonok szemében? - kérdezte Dukat. - Nem, sőt, néha egyenesen szükséges... - rázta a fejét S'hanar. - Ráadásul ez nem a mi urunk kreálmánya, hanem azé a hogyishívjáké, azé a mutáns gungané.
Dukat elfintorodott. - Patetikus, nagyfülű rohadék, nem jobb egy fokkal sem annál a másiknál. A Renegátnál. - Igen, a Renegát... - hümmögött S'hanar. - Ez egy lehetőség, valóban. De nem akarom a Kormányzónk jóváhagyása nélkül megkeresni. Azt mondta, ha eljön az idő, személyesen foglalkozik vele. - Gondolkozom majd - vakarta meg az állát Dukat. - Az sosem hátrány, kardassi barátom - mosolyodott el a tanácsadó. - Az sosem hátrány.
|
|
|
Kardass
May 29, 2021 15:57:17 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2021 15:57:17 GMT 1
A Főkormányzó hamarabb beváltotta az ígéretét, hogy meglátogatja Gul Dukatot új otthonában, mint azt bárki gondolta volna. A galaxis felét átszelő, titkos hipertéri útvonalakon, lezárt területeken, veszélyes rövidítésekkel tarkított hipertéri hurkokon átvezető röppályán valószínűleg rekordidő alatt ért Ershanról Kardassra a Főkormányzó Missile Boat kontingense, miközben Coruscanton felbolydult a galaktikus politika.
A canarszagú, páradús, meleg kardassi barlangszaunában ejtőző vendégek azonban mindebből semmit sem tudtak, mivel éppen figyelmesen hallgatták a Főkormányzó elbeszélését a Folettnél történekről és együtt gondolkoztak tervük következő fázisán… melyhez a kulcs újabb szövetségesek megnyerése volt az EGB számára, az eddigieknél radikálisabb módszerekkel.
- Négy különböző hatalmi központra kell koncentrálnunk egyszerre - magyarázta Grodin, miközben újra töltött magának a barnás-arany folyadékból, amely a felhevített kövek fűtötte medence szélén állt, amelyben ejtőztek. - Az egyik az ESB, a másik Ershan, a harmadik a Nagai-chiss-adumari hármas, őket most az egyszerűség kedvéért kezeljük egy pillanatig egyben. Folett nem megy bele az inváziós tervbe, amíg ebből legalább kettő támogatását nem élvezzük. És, bár ezt explicite nem mondta, de logikusan következik, hogy a negyedik Vostroya. Csak akkor fogják a cosraiak a nevüket adni a tömeges rakétás csapásméréshez, hogyha valamiféle garanciát tudunk biztosítani arra, hogy ezt nem követi hasonló vostroyai a csapás a támadó flottáink, vagy éppen a hátországi rendszereink ellen, különösen azután, hogy a stratégiai tartalék robbanófejeinek nagy részét is elpuffogtatni szándékozzuk a köztársasági flottára. Tehát ha katonai szövetség nem is lehet reális ilye berögzült gondolkodású népek mellett, mint az itteni cosraiak és vostroyaiak, legalábbis valamiféle semleges távolmaradást ki kellene eszközölnünk tervünk sikeréhez.
- Látszik, hogy alaposan átgondoltad, apa - jegyezte meg a medence másik végében lubickoló Neo. - Meg kell osztanunk az erőinket. - Információk nélkül nem megyünk sokra - jegyezte meg S’hanar, aki a medence közepén lazult, és csak szarvas, szőrtelen feje látszódott ki a hullámokból. - A két szép szemünkért, már elnézést, ifjú kormányzó uram - pillantott Neo csillogó tekintete felé a szarvas idegen -, még senki sem fog belépni egy olyan szövetségi szerződésbe a Köztársaság ellen, amit az előző Vezérkar tagjai sem tudtak tető alá hozni. Mégis, mivel próbálnánk meggyőzni őket? Hogy egy újabb titkos összeesküvés ezúttal egy még erősebb, még eltökéltebb EGB-t eredményez majd, és egyszerűen visszautasíthatatlan az ajánlatunk? Nem tudom, uraim...
- Bármennyire is túlzásnak tartom az iróniáját, tanácsadó, igaza van - töltött magának ismét Tierce, és nagyot húzott a canarból. - Engedjék meg, hogy én próbálkozzak meg az ESB-vel. Talán tető alá tudok hozni egy titkos találkozót az uralkodónővel. - Hát még inkább vele, mint azzal az ápolatlan Főkormányzónőjükkel - jegyezte meg sztoikusan S’hanar. - Vagy azzal a bolond Solo-Skywalker ivadékkal. - Azok a Köztársaság szekerét tolják, vagy a magukét... - Ha jól emlékszem az idevágó jelentésekre, Charis császárnő régen mutatkozott nyilvánosan - Neo lehunyta a szemét egy pillanatra és az Erő áramlataira koncentrált. - Még egy életet, egy frissen kibomlottat érzek körülötte. - Érdekes - hümmögött Tierce. - Egy gyermek? Ennyit arról, hogy ott mindenki lezbi... de ez most nem releváns. Mindent egy lapra kell feltenni, túl sok ott a passzív intrika. Vagy a császárnő támogatását nyerjük meg, vagy senkiét...
- És már megint a Hapes - kuncogott Neo az apjára pillantva. - Régen nem lelkesedés ennyire irántuk... - Régen nem az Uralkodó vére ült a Források Palotájában - hunyorgott Neo felé a klón. - Nahát, vén klón is... - Elég, fiam - azért Grodin sem emelte fel a hangját, éppen csak egymásra nem nevettek. A Főkormányzó végül S’hanarhoz fordult.
- Arra gondoltam, Önt kinevezhetnénk a Nagira új birodalmi nagykövetnek. És kelleni fognak megbízható diplomaták a Csillára és Adumarra is. Túl sok ott az ismeretlen faktor, meg kell értenünk, ki kormányoz ott valójában. Túl sok ott az erőközpont. Talán nem is ez a Hiroyasu régens a mi emberünk. - Nehéz bármit is mondani róluk, Főkormányzó - ingatta szarva fejét S’hanar. - De egyetértek. Vállalom.
- A mi világunkban elvesztek, eltűntek, a chissek léptek a helyükbe, akik itt arányosan kisebb hatalommal bírnak - hümmögött Grodin. - Ki kell ismernünk őket. A másik probléma pedig Ershan. - Igen - értett egyet Neo. - Az alapján, amit elmondtál, apa, a jelentőségük jóval nagyobb, mint odaát a Par’adi’tschomé, vagy akár az MKK-é volt. Különösen a környező területek miatt. De hiányzik a megfelelően megbízható elit.
- Akárhonnan is nézzük, ez egy teokratikus állam - folytatta Grodin. - Ez az egész prófétista hit... a szemlélődő passzivitásával... majdnem olyan káros, mint a jedik filozófiája. Amíg nem adunk nekik új vezetőt, új istent... új urat... addig nem számíthatunk rájuk. Ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy főszektort csináljunk belőlük... de valamit tenni kell. Folett megoldásai csak átmenetiek és legrosszabb esetben egy megszálló erőket lekötő gyarmatot kapunk, tele újabb lázadókkal, semmint egy erős szövetségest.
Neo ismét lehunyta a szemét.
- Van... egy megoldás - mondta végül, miközben egy pillanatra fellángolt a tekintete. - Érzem. Hatalom nélküli, rejtőzködő, és ambíciózus... de nincsenek meg a megfelelő eszközei. És még rá kell jönnöm, hogyan juthatunk el hozzá... - És akkor ott van még Vostroya - tette hozzá Grodin. - Ez a legnagyobb talány, annyira sem ismerem őket, mint a nagaiokat. Ez az egész frontizmus... Fel-szaga van, és mégis más. Amíg nem értjük meg a társadalmuk mozgatórugóit, a mélyben húzódó, elnyomott ellentéteket és erőközpontokat, addig nem tudunk átalakulást elindítani... sőt, semmit. Anélkül pedig ugyanúgy fenyegetően merednek ránk ezek a... Cárbombák... ezek a napzúzó másolatok. Az Uralkodó nevére, hogyan lehetett Daala ilyen ostoba...
- Dukat, maga nem mond semmit? - pillantott most a medence mellett egy, a többiek számára is lehetetlenül melegre hevített kövön megszokott bőrruhájában ejtőző cardassiaira S’hanar. - Csak hallgatom Önöket, tisztelettel - tápászkodott fel a Gul. - És azt hiszem, van egy megoldásom... - előkaparta a komját. - Glinn Varet, hozza be a két VIP-foglyomat, kérem.
A többiek kérdőn néztek rá. - Köztársaság, Vostroya, nagaiok... tudják, barátaim, amíg önök a dolgukat tették, én is tettem az enyémet - mosolyodott el a Gul és vörösen izzó köve mellől egy újabb canaros üveget halászott elő, majd a Főkormányzó felé indult vele. - Nemrég... a birtokunkba került két úriember, miután valamiféle bűnbandákat érintő összetűzésbe bonyolódtak a határvidékünkön. Kezdeti ellenségességüket szofisztikált gondolatszondáink és legendás cardassiai vendégszeretetünk, no meg saját életben maradásuk irányt érzett óhatatlan vágyuk révén egy idő után együttműködés váltotta fel... és csak most, amikor előadták itt, mire van szükségünk a továbbiakhoz... nos, csak most jöttem rá, milyen hasznosak lehetnek.
- Remélem, nem vágtak le róluk túl sok mindent - mosolyodott el gunyorosan Grodin. - Ugyan kérem, ne a cosrai barátaiból induljon ki, Főkormányzó úr - replikázott hasonlóan kétélű mosollyal Dukat. - Mi ennél... szofisztikáltabbak vagyunk. Ha most megkérdezné őket, minden bizonnyal váltig és boldogan állítanák, hogy önként működtek együtt...
A barlangba vezető biztonsági ajtó feltárult, majd a bőrpáncélos őrök bevezették... G’Kart és Monroe-t.
- Maga?! - kiáltott fel S’hanar, amikor megpillantotta a másik hüllőszerű alakot. - Wa de’a pr’taoi, shinari - üdvözölte a szarvas idegent G’Kar egy pillanatnyi meglepődés után. - Wa de’a pr’taoa, narn - válaszolt amaz, és mindketten egymásra vicsorították kihegyezett elülső fogaikat. - Ez Yuuzhan Vong nyelven volt? - bámult rájuk érdeklődve Grodin, inkább kíváncsian, mint rettegve. - Ismerik egymást?
- A nagykövet úr régi... kollégám. Legalább három különböző univerzumban vezette a Yuuzhan Vong mellett harcoló Békebrigádot titkos parancsnokként, miután a sajátjából kiszorult - ingatta a fejét hitetlenkedve S’hanar. - Úgy hiszem, hozzám hasonló utazó... itt és az előző világunkban is járt már, Főkormányzó uram.
- Kicsik a galaxisok - sziszegett G’Kar. - Nohát, csak nem bízik benne? - bámuldozott Dukat is. - Azt egy pillanatig sem - rázta a fejét S’hanar. - De tudom, hogy a túlélésért mindenre képes, az első alkalommal hátba szúrna ugyan, de éppen ez teszi ideális együttműködő partnerré... - G’Kar nagykövetnek kiterjedt kapcsolatai vannak a Hapesen, a Commenor-szektorban, a Köztársaságban, Vostroyán, sőt még, ha jól értettem, bizonyos periférikus nagai ellenzéki csoportok é a Szindikátus nevű bűnszervezet vezetői között is - magyarázta Dukat.
- Szindikátus - mondta a szemét egy pillanatra ismét lehunyva Neo, majd a másik fogolyra pillantott. - Maga, nemde? - Nem, Neo, ő nem - szólt közbe az eddig csendes Grodin, és lassan kikászálódott a medencéből, a másik fogoly elé lépve. - Ezt akár végig se mondd, fiam, mert felesleges - felemelte a medence mellett hagyott vibrokését. - Mert ezt itt és most megölöm... - Hogy mi van, tata? - replikázott Monroe, akit láthatóan így fürdőnadrágban és megőszülve elsőre fel sem ismerte Tierce Főkormányzó legújabb verzióját. - Mit csináltam én neked, azt sem tudom, ki vagy... - Dukat felé fordult. - Hékás, nem ezt ígérte!
- Apa, nyugodj meg - Neo is kipattant a vízből és gyorsan közéjük lépett. - Ne feledd... ő... nem az a Monroe. - Eléggé hasonlít - ingatta a fejét a klón, majd Dukatra pillantott. - Gul, ez a galaxisok összességének legmocskosabb, legkétszínűbb árulója, mindegy, melyik verziót nézzük belőle... nem hiszem el, hogy rá bízzuk magunkat. - Pedig legalább annyi hasznos és szaftos információval bír, mint a nagykövet úr - ellenkezett Dukat. - Amelyeket a túlélésért és némi hatalomért cserébe hajlandó megosztani...
- Hatalomért, azt meghiszem - sziszegte Grodin, majd felvonta a szemöldökét. - Dukat, mit ígért neki? - Öhm, talán emlegettem egy főszektort az újonnan eljövendő nagyobb Birodalomban - hátrált a kardassi mosolyogva. - Dukat... mit képzel...
- Várjanak - Neo közelebb lépett Monreo-hoz, és félretolta az apját. Tenyereit a férfi homlokára illesztette és egy pillanatig koncentrált. Monroe szemei felakadtak, forogni kezdtek, majd hátratántorodott, Dukat megtámasztotta, hogy ne essen el. Aztán hitetlenkedve, heherészve nézett körbe. - Maguk mind bolondok... - közölte végül, majd Neora pillantott. - Hogy én mi? Császár!? - Amit látott, csak néhány részlet, néhány villanás, tábornok - magyarázta Neo. - Később, ha kitisztulnak elméjében az emlékek, egészen hosszú látomásai lehetnek, vagy álmai. Látni fogja, mi lett máshol, mivé lehet még...
- Ez miért segít nekünk? - kérdezte most Grodin. - Ahelyett, hogy szimplán megöljük? - Mindig az hajtja, hogy egy lépéssel mások előtt járjon, akikről azt hiszi, valamit titkolnak előle - magyarázta Neo Monroe-ra pillantva. - Nem vontam az irányításom alá, csak... némi transzparenciát engedtem az életébe és a gondolataiba. Látni fogja, mivé lehetett máshol, és ez hajtani fogja, hogy itt is elérjen valami hasonlót... és látni fogja, hogy ha ellenünk fordul - Neo közelebb hajolt Monroe-hoz. - Akkor én ölöm meg. Lassan és sokszor. - Te vagy a legbolondabb mind közül - sziszegte Monroe, majd szélesen elvigyorodott. - Bolond kölyök. Ez tetszik. Benne vagyok. Mivel kezdjük?
- Apa, most már rájöttem - rázta meg a fejét Neo és a válla fölött hátraintett Monroe felé. - Minden a helyére került, amikor kapcsolódtam az elméjével. Menj az ESB-be, és S’hanar kinevezése is megfelelő lépés, de G’Kar nagykövetnek vannak számára fontos információi. Ami a vostroyaiakat illeti, az kissé bonyolultabb, G’Kar és Monroe is birtokában vannak bizonyos részleteknek és kapcsolatoknak, amelyek a Köztársaságon át vezetnek Vostroyába. - Éspedig, tényleg? - hitetlenkedett Monroe. - Akkor hazaküldenek? - Nem, ezt G’Karnak és Dukatnak kell együtt csinálnia, csak ők szabadok - magyarázta Neo. - A kulcs... a deizmus. - Nagyszerű, megint a klérus - horkant fel Grodin.
- Akkor velem mit akarnak? - értetlenkedett Monroe. - Azt hittem, nekem kell majd beszélnem Randdal. - Nem, Önre máshol van szükség - magyarázta Neo. - Maga velem jön. A régi mesteréhez... - Épp ezért gondoltam, hogy én beszélek Randdal - vetette ellen Monroe. - Nem őrá gondoltam - mosolyodott el Neo. - A másikra. Sürgősebb. - Hogyan, életben van? - hüledezett a commenori. - Végezni fog velem... - Érzem, igen... él - hunyorított Neo. - És maga a szindikátusbeli hozzáférési kódjaival elvezet hozzá... tábornok, én pedig cserébe gondoskodom róla, hogy elkerülje a halálbüntetését. De ehhez el kell vinnie engem Exegolra. Azonnal.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 30, 2022 9:21:10 GMT 1
Kardasson nem időztek sokáig, már csak azért sem, mert attól a pillanattól kezdve, hogy letették a Hidekit, amelybe a szektorhatár elérésekor átszálltak a Devar admirális által rendelkezésükre bocsátott mélyűri korvettről, és átsétáltak a leszállóplatformról a Második Rend parancsnoki központjába, ellenséges kardassi tekintetek csontkinövéses sora követte őket. Nem csak Speedot és Brabhamot, akit bizalmatlanul méregettek a járókelők és a mindenhol jelenlévő titkos és nem titkos kardassi rendőrök, de különösen az Éjnővért. Taalia az utolsó pillanatban csatlakozott hozzájuk a Bastionon, mielőtt útnak indultak volna, miután valamit ordibált az utána szaladó Davoo tábornokkal. - Persze, hogy a végén meg akart fektetni az a szintoholista khommita - dohogott az Éjnővér. - Csak azért nem sütöttem meg, mert akkor mindhármunkat lefognak. Szemét férfiak, fúj. Még, hogy titkos ESB kódok, persze...
Brabham és Speedo nem igazán tudtak mit mondani erre. A Specialista amúgy is azzal volt elfoglalva, mióta megérkeztek Kardassra, hogy nyakát és a rajta levő hatalmas, gömbölyded sisakot tekergetve nézelődött. - Furcsa, hogy nincsenek birodalmi jelvények, meg egyáltalán birodalmi egyenruhák sem - mormogta a sárgásbarna, a kardassiak deltoid alakú jelvényével díszített épületeket figyel Brabham. - A szokásos csatornák is teljesen csendesek, mintha teljesen más sávokon kommunikálnának. Minden kódolt, csak értelmetlen számsorok kavarognak a sisakomban. Mintha legalábbis... mintha nem is a Birodalomban lennénk.
- A kardassiak mindig is maguknak való népség voltak, már az ESB-ben is - szólt közbe Speedo. - Áruló kanálfejűek, nem kedvelem a fajtájukat - tette hozzá Taalia. - Maga dolgozott velük... annak idején? - kérdezte Brabham a nőt.
- Az ESB idején, még Wenthar Császár uralma alatt a kardassiak beszivárogtak a Vjuni Sith Egyház titkosszolgálata, az Obszidián Rend vezetésébe - magyarázta Taalia. - Egy idő után mindenhol ők voltak, az asszaszinokat kiszorították a saját rendjükből. Egy öreg, nagydarab kardassi, Tain igazgató vezette az egészet, aki nem átallotta nagyúrnak nevezni magát, de soha egyetlen Éjnővérrel,vagy Sith-el sem találkoztam, aki azt állította volna, hogy érzett egy fikarcnyit is a Sötét Oldalból Tain közelében, vagy akár a Világosból - magyarázta a nő. - Sokak szerint csak egy jól helyezkedő imposztor volt, egy... civil. Az akkori Tierce főkormányzó bizalmasa volt...
- Néha annyi főkormányzó van már, hogy belefájdul a fejem - ingatta a fejét Brabham. - A mi Főkormányzónk megölte ezt a másikat Awerisnél - magyarázta Speedo. - Legalábbis így szól a fáma... Tain után, amikor a kardassiak á6tálltak hozzánk, a Második Rend, mármint az eredeti, kardassi Második Rend, a szektor katonai szervezete és a vezetője, Gul Dukat kiszorította az Obszidiánokat a hatalomból. De utána, nemrég Dukat, és korábban a helyettese, Damar is eltűntek. Az Első Rend köreiben népszerű teória, hogy valamiképp belekeveredtek a Lecersen nagymoff elleni merényletbe. A kardassiak persze pont az ellenkezőjét állítják, azt, hogy az Első Rend tüntette el Dukatot és Damart. Az egész bűzlik innentől a Bastioning, és az új kardassi katonai vezetés még inkább bezárkózott. Csoda, hogy minket egyáltalán beengedtek.
Befordultak a parancsnoki központ előtti térre, amely egy hatalmas felvonulási terület volt, méretes, kissé az ershani piramisokra emlékeztető, de szögletes, felfelé nyúló, a tetejükön elkeskenyedő, roppant épületekkel. Az egyik oldali díszes volt, és katonák álltak körülötte, a másik, szemben lévő romos, felújítás zajlott rajta. - A romos épület az Obszidián Rend régi központja, a Második Rend új parancsnoksága a szebbik - magyarázta Speedo. - Volt itt minden, renegátista támadás, robbantások, amit el tudnak képzelni. Már ha igazak a pletykák, persze.
Állig felfegyverzett kardassi őrök várták őket a bejáratnál, bizalmatlanul méregetve Taaliát, majd lekísérték őket a pinceszintre. - Állítólag a két épület a föld alatt össze van kötve - pletykálkodott tovább Speedo. - A puccsok idején kész mészárszék volt itt minden. Kardassi kardassi ellen. - Remélem, nem felejtenek el kiengedni minket majd - mormogta rosszat sejtve Brabham. A maga részéről nem szerette az ilyen sikátorokat.
A folyosók a reális várakozásokkal ellentétben kiszélesedtek, további keskenyedés helyett, és egy tágas terembe értek, amelynek közepén egy függőleges, gyűrűszerű berendezés, egy óriási kapu árválkodott. Az előtte beszélgető, arany főparancsnoki deltoid-jelvényt viselő, népe elmaradhatatlan fekete, pikkelyszerű bőrpáncéljába öltözött kardassi eléjük lépett és végigmérte őket. - Érdekes futárokat alkalmaz manapság a Főkormányzó, annyi bizonyos - mérte végig a polneyeit, a specialistát és az Éjnővért a kardassi. - Ön bizonyára Gul Tonash, a Második Rend kardassi vezetője, uram - tisztelgett Speedo. - Speedo őrnagy, Brabham Halálosztagos Kém-specialista és öhm... a Főkormányzó és S’hanar nagykövet személyes védelmét élvező Taalia... ügynöknő jelentkezünk.
- Csak ez utóbbinak köszönheti a maguk barátnője, hogy nem fogatom le azonnal - sziszegte Tonash, majd elővett egy kódhengert és átnyújtotta Speedonak. - Na mindegy, egyelőre nem az én dolgom. Ezt adják át a Főkormányzónak, a Dukat-, Damar- és Lecersen-ügyekben végzett nyomozásunk bizalmas anyaga. Holoneten, vagy zárt csatornán nem akarom terjeszteni. - Megtudhatom, uram, mik a lényegi konklúziók? - kérdezte Speedo. - A Főkormányzó... szereti, ha pár perces szabad szavas összefoglalót kap, mielőtt nekiáll jelentéseket olvasni.
- Nos... - pillantott végig még egyszer a társaságon Tonash. - A szálak a deistákhoz, kiváltképp a köztársasági Rand szenátorhoz vezetnek, legalábbis Gul Dukat eltűnésének ügyében. Sajnos, a kulcsfontosságú információval bíró szereplők, akik közül például a Monroe nevű tábornok, vagy a G’Kar nevű nagykövet egy ideig a mi fogságunkban volt, most már mind ershani érdekeltségeket szolgálnak. Nem érinthetjük őket. Javaslom a Főkormányzónak az ershani és deista szövetséges viszony felülvizsgálatát, mert a gyanúnk szerint valójában a Szindikátus bűnözői irányítják az egészet, és ehhez köthető Dukat eltűnése is. És ha engem kérdeznek, a megérzésem azt súgja, hogy az egész összefüggésben a régóta szökésben lévő árulóval, Garakkal.
- Értem, köszönöm, el fogom mondani a Főkormányzónak, ha találkozunk - biccentett Speedo, majd a kapura pillantott. - Hová... - Elnézést, ha közbeszólok, de én azt is tudni szeretném, hogy mi ez, nem csak azt, hogy hová - mormogta kellemetlen gombóccal a gyomrában Brabham, miután feladta az azon való lamentálást, hogy egy, a Speedohoz hasonló képességekkel rendelkező klón miért nem képes megjegyezni az azonosítókódját.
- Ez egy Gree hiperkapu, több tízezer éves technológia - magyarázta Speedo, miközben Tonash türelmetlen arcot vágott. Brabhamnak feltűnt, hogy a kardassi arca sokkal beesettebb és szürkébb, mint fajtársaié. - Az EGB csak néhány példánnyal rendelkezik. Hipertéri féregjáratot nyit egy másik kapu felé. A leggyorsabb közlekedési eszköz a galaxisban, de sajnos csak pontról pontra való utazásra alkalmas. - Nagyszerű, már megint egy féregjárat. Remélem, ezúttal nem kerül senki sem valami alternatív univerzumba - mormogta Brabham. - Mit tud maga az alternatív univerzumokról? - pillantott furcsa arckifejezéssel Brabhamra Tonash. Éppen csak nem ragadta meg a Halálosztagos specialista gallérját. - Ha a Főkormányzó azt szerette volna, hogy megosszuk ezeket az információkat, gondolom, jelezte volna - szólalt meg diplomatikusan Speedo. - Vagy S’hanar nagykövet.
Tonash még inkább elszürkült arccal hátralépett. - Persze, elnézést - mondta végül. - Kérem, adják át üdvözletem a Főkormányzónak, és mondják meg neki, hogy remélem, mihamarabb... beavat - azzal a kapu felé fordult, amelyből nem messze tőlük kivágódott valamiféle kék eseményhorizont, majd a hipertér ismerős kavargása váltotta fel. - Ezzel kikerülik a veszélyes klii’hgohn űrt és a Corporate-főszektor nagy részét - magyarázta Tonash. - A kapu párja a Peremvidék átellenes oldalán, a Calim-szektorban van, a Draco-rendszerben. Van ott egy reaktivált klón-kardassi kutatóbázis, ott helyeztünk üzembe egy új kaput. A Corporate és az Első Rend erői a Calim, a szektorközpont kiürítésével vannak elfoglalva, a Draco-rendszerrel nem foglalkoznak.
- Mi lett az őslakosokkal, azokkal az alakváltó űrsárkányokkal? - kérdezte most Taalia. - Nemrég találkoztam az egyikükkel Astoriason. Nem volt kellemes. - Tudtommal elhagyták a hazájukat - magyarázta Tonash. - A bázis nem tapasztalt dragan aktivitást hosszú, hosszú ideje. A bázison intézkednek róla, hogy továbbutazhassanak a Főkormányzó jelenlegi tartózkodási helye felé.
- Magukra nem veszélyes ez? - méricskélte szenzoraival a hiperkapu fodrozódó hipertéri járatát Brabham. - Mármint, nekem itt a védőfelszerelésem… - Elméletileg nem igényel személyi felszerelést, az utazás rövid és amúgy is kvázi egy alternatív részecskeállapotban utaznak - magyarázta Tonash. - A védfelszerelés léte, vagy nem léte lényegtelen. - Azért én felveszek egy sisakot - mormogta Speedo, miközben Taalia könnyed mozdulatokkal felsétált a kapuhoz, bedugta az egyik kezét a kavargásba, majd megvillantott egy mosolyt, és eltűnt. - Nehogy lemaradjunk - igyekezett Speedo, magával ráncigálva Brabhamot.
Gul Tonash még néhány pillanatig bámulta a kaput, amíg a hipertér kavargása ki nem hunyt, és újra csak egy üres gyűrű nem maradt a teremben. - Alternatív univerzumok, mi - mormogta magában. - Remélem, tudja az öreg Tierce, hogy mit csinál...
Azzal elindult, hogy felhívja S'hanart. Az a szarvas átok bizonyára már megint jobban informált, gondolta.
|
|