|
Post by kav12 on Jan 28, 2010 19:53:57 GMT 1
A Nal Huttán a fejvadászok túlnyomó része lakozott. Söpredékek, férgek, és hitványak gyülekezete volt a Nal Huttán, és holdján. Viszont a bárokban annál jobb volt a hangulat. De azért voltak okosak is köztük, akik nem ragadtatták magukat el, és nem itták le magukat, mert már üldözési mániájuk volt. Mindenkit ellenségnek tekintettek, és mindenki az is volt valamilyen szempontból: például egy táncos, aki bármelyik pillanatban lecsaphat az áldozatára, és megfojthatja. Vagy egy részeg, aki véletlenül (vagy nem részeg, és szándékosan) belebotlik egy ürgébe, és ellenségnek tekinti. Ezért az okosabbak már nyitva tartják a szemüket. Viszont egy Andros Pa nevű fejvadász nem volt ennyire elővigyázatos, mivel annyi évet töltött a Green Day nevű bárban, hogy az élete fontosabb cselekményeinek a fele itt történt. Így a GD (Green Day)-ben hamar megszokta azt a üstöt, és bűzt, amit halálpálcák, és más ostobaságok okoznak. Az ittenieket is megszokta, és már-már szinte mindenki a barátja volt. De tőle is vártak egy hátbaszúrást az üldözési mániások. Ez a bolygó teljesen újjáépült. A huttok közül Barga volt most a főhutt, mert az előző szerencsétlenségben eltűnt. Lehetséges, hogy él. Most azt beszélik, hogy itt van a bolygón, és nagyon el van szállva magától, amiért itt lehet, és ő a vezér szinte. Pa figyelte a táncosokat, iszogatott, egy sabacc-meccset lejátszott, aztán megint iszogatott. Ezek után jött Barga, a Hutt. Hirtelen, és váratlanul toppant be ide. Rögtön Pat kereste, és szólította. - Mit akarsz? - kérdi vissza Pa gyanakodva. - Egy megbeszélni való lenne... - körülnézett, majd folytatta. - ...négyszemközt. - Nos? - kérdi Pa, miután egy sikátorba sétáltak. -Egy megbízás lenne a számodra. Szükségem van a szolgálatodra. Pénz, technika, és felszerelés, amit tudok, adok neked. - Igen, értem - mondja Pa egy kicsit kíváncsiskodóan. Barga körülnézett, nem hallgatóznak-e. Végül megszólalt: - Egy államvezetőt kellene... megölni. Azt, hogy melyiket, rád bízom. Jöhet több is, akkor dupla annyit fizetek. De először próbáld elfogni, és csak a végső esetben öld meg. - látta, hogy Pa közbe akar szólni. Ez a twi'lek (Pa) makacs volt, de megbízható is egyben. - Nem érdekelnek a kifogások, tudom, hogy meg tudod csinálni. És azt is tudom, hogy amíg a Konferencia tart, addig lehetetlen lesz a közelükbe férkőzünk. Biztos lesznek mesterlövészeik is, meg minden egyéb is, ami kell. Biztos egy legendás fejvadászt megkérnek - persze pénzért -, hogy csináljon egy olyan helyzetet, ahonnan le tudnak lőni akár egy valakit is, aki a teremben tartózkodik, vagy kifelé jön. Tehát egy mesterlövészre/fejvadászra bízzák szinte a védelmet, hogy megnézzék, hogy hol "lyukas" a védelem, nehogy meglepetés érje őket. Így még a felszínen sem tudjuk elkapni. De nekem lenne egy ötletem, Pa. Kérlek, ne szakíts félbe. Mi lenne, ha már a légkörben, vagy azon túl fognánk el/ölnénk meg az áldozatot? Ha az űrből lőnénk ki? Megálmodtam: hirtelen számos csatahajó, és cirkáló lépett ki a hiperűrből, és elkezdte lőni a csapatszállítókat, kompokat, és hadihajókat. Corucant védelme később kapcsolna, de így is sikerülne megszöknünk a foglyokkal, vagy sikerülne megölnünk őket. Így vezetők nélkül maradnának. Persze ránk is gyanakodnának, de sok másra is, úgyhogy nem mi lennénk az első célpontjaik. A Galaktikus Szövetség vezetője nem érdekel, hiszen ő nem sokára meghal... egy különös halált szántam neki. Nem sokára talán megtudod. De térjünk vissza az előzőhöz. - És én ehhez minek kellek? - Hogy megtervezd pontosan a támadást. Zavard a kommunikációt, meg ilyenek - válaszolta türelmetlenül Barga. - Viszont mondom, hogy minél többet ölsz meg, annál többet kapsz, de hal elkapsz minél többet, akkor kétszeresét kapod az alapnak. Az alapot később megbeszéljük. Mindenre számíthatsz, amit tudok adni neked. De mondom, hogy ne vallj kudarcot, Pa! - Ebből magának mi a haszna? - Az legyen az én dolgom - somolygott Barga.
|
|
|
Post by kav12 on Jan 28, 2010 21:25:48 GMT 1
Nal Hutta
Pa nem nagyon bízott Bargában, de elfogadta az ajánlatot. Meghívta egy üdítőre, de Barga azt mondta, nagyon kell sietnie. Végül egyedül ivott meg egy koréliai brandyt, és kiment a bárból. Este volt. Folyton egy sziszegést hallott, mint minden normális lény ezen a sárgolyón. Mivel egy őshonos állat volt itt, mely némán képes ölni. Csak "-jelben van az, hogy némán, hiszen van ez a sziszegése, melyet nem a nyelvével, hanem a másodhangszálaival gerjeszt. Mindig hallatja, még nappal is, csak akkor nagyobb a nyüzsi, és nem hallják. Pa egy másik tervet is előkészít. Ugyanis van egy ötlete, hogy a felszínen is legyen merénylet: légi taxik karamboloznak, szinte az összes őr odakapja a fejét, és eközben a másik oldalról nagyon halk suhanó hang hallatszik: egy nagy taxi repül bele az épületbe, de az őrök fele biztos nem dől be az elsőnek, így erre koncentrál. Így két felé osztódik a figyelmük, és a karambolból kijön még egy nagy légi taxi, így azokra is céloznak. Azt hiszik, hogy ez a merénylet, mivel a taxiban sok élőlényt érzékelnek a hőszenzoraikkal. Így észrevétlenül bejuthat két kisebb taxi, amikre már senki sem számít. A bejáratot betöri, és nem hallják, mivel mindenki kiáltozni fog, hogy "azt lőjék le!", meg ilyenek. És ebben lesz ő, és még három kiváló testőr, és egyben fejvadász. Viszont amint megállt, hogy elgondolja ezt, és közben hallgatta a szelet, és a péel sziszegését... Remek ötlete támadt: a péeleket is fel fogja használni, ha az előzők nem válnának be. Így három úton fogja a gyilkosságo(ka)t megkísérelni: a péelekkel teleszórja a palotát, és környékét. Persze olyanokkal, amiknek a másodhangszálát kiveszik/kivágják, így némák lesznek, míg meg nem ölik az áldozataikat. Így már biztos meg fognak halni, mivel ez a második lehetőség, az első a taxis, a harmadik viszont az űrben lévő gyors űrrablás, vagy űrcsata. Így biztos meghalnak az államfők. Remek ötletek suhantak át ennyi idő alatt Pa agyán. Viszont az "ennyi idő" most sokat jelent, mivel már 2 órája elmúlt éjfél, és fél órája találkozott Bargával. Neki nem árulja el ezeket a terveket, csak azt, hogy miként fogja az űrben megállítani a vezetőket. Igen, ezek remek tervek. Már csak három kiváló fejvadászt kell keresnie néhány napon belül, akik nem ismerik a lehetetlent, és rendkívül ügyesek. A tárgyalás szinte titokban zajlik, de azért egy-két információ kiszivárogott, ezért ismeri a köznép a tárgyalás időpontját, és helyszínét.
|
|
|
Post by kav12 on Jan 28, 2010 21:58:49 GMT 1
Nal Hutta
A Nal Huttán Barga nem osztotta meg a titkait Pában, mert túlságosan megbízhatatlan. Pénzért bármit megtesz. (Nem mintha, a huttokra nem volna érvényes) Viszont Bargát egy Rebo'k'lha'nholl nevű chiss arisztokrata bérelte fel. Azt kérte, hogy ne árulja el a titkát, hogy áruló a Chiss Unióban, ezért felbérelte ezt a bábjátékot, Pát. Biztos be fog válni, de az űrös ötlet tuti, hogy nem jön be. Pa egy eszköz, melyet Barga szívesen használ. Azért tegezte, mivel régóta ismerik egymást, de nem nagyon visszhangzik ez a galaxisban. Barga még ezen az éjjelen üzent megbízójának, hogy minden a terv szerint halad. Nem kell aggódnia. Nyugodt éjszakája volt ezen a mocsokbolygón.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 1, 2013 14:48:07 GMT 1
A hiperűrből kilépő SS cirkáló megközelítette a "tündöklő ékkő" legbüdösebb oldalát, majd kiküldte a híreit.
- - Fontos közlemény a Hutt Kartell vezetőségének. A Harmadik Birodalmat megtámadta a Yuuzhan vong! Ismétlem, a vong fenyegetés ismét felfedte magát! Ne engedjük, hogy ismét elpusztítsák a galaxist!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 9, 2014 15:36:06 GMT 1
A minden kétséget kizáróan koréliai gyártmányú teherszállító nagy sebességgel közeledett a hutt nyelven csak "tündöklő ékkő"-ként emlegetet szarfészekhez. Az orbitális pályához közelítő túlzott gyorsasága a gravitációs térhez való sebességváltás eredménye volt, amikor a hajó túl közel kapcsolta a ki a hiperhajtóműveit, hogy visszatérhessen a fekete űrbe. Szerencsére a repülési hatóságok nem voltak annyira résen, hogy felfigyeljenek a hasonló, standardtól eltérő manőverekre. Jóformán bejelentkezés nélkül is le lehetett szállni a huttok birodalmában, ami elárulta az itt működő közbiztonság sekélyességét - vagy éppen hiányát. A pilóták nem véletlenül emlegették: ha a Huttára mész, csak magadra számíthatsz. Ugyebár mit tartogathat egy hasonló, bűzös kráter a galaxis szélén a fegyvertelen látogatónak?
A Coma White pilótaszékében ülő Ana Blue maga felé húzta a tolóerő-szabályozót, s a jócskán megkopott, rozsdasárga Barloz-osztályú frighter sebessége fokozatosan csökkenni kezdett. Mire a kapcsolókar megakadt, s már nem tudta hátrafelé mozdítani, a hajó megállapodott a forgalmas dokkolópályák egyikének vonalán. A csempész mellett ülő, Dissy névre hallgató rodiai férfi kikapcsolta a hajtóműveket, de az energiát nem állította le. Keze folyamatosan az elhárítópajzs vezérlője körül matatott, miközben a másodpilóta árgus szemekkel figyelte a külső szenzorok képernyőit.
- Nyugalom, zöld barátom - mondta neki Ana. - Nem először vagyunk itt. Igaz, főnök? - fordult a háta mögött álló, fekete bőrdzsekit viselő férfihoz.
- Ha lász valamit, szólj, cimbora - biccentett a rodiai felé Alder Hobs. - Azért nem akarjuk, hogy váratlanul meglepjenek minket. Az Éhezők Viadalának híre bizonyára ide is elért... Nem szeretném, ha valamelyik haszonleső agymenő megkívánná drágalátos bűnözőinket.
- Miért nem visszük mi magunk a Sithekhez őket? - méltatlankodott Dissy. - Bizos vagyok benne, hogy megjutalmaznának, méghozzá bőségesen. Erre válaszolj, Al.
- Nos, a jutalmaikra gondolva... Üzleteltem már velük, és soha többet nem akarok szembekerülni ezekkel. Haver, azok a tagok akkor basznak át, amikor kedvük tartja. A galaxis császárainak és császárnőinek tartják magukat, s nem érdeklik az észérvek. Nem. Soha többé. A futáros megoldásnál maradunk. Ana, egy Red Blade nevű illetőt várunk. Ha jelentkezik, kapcsold és értesíts. A raktérben leszek, felkészítem a mi derék csirkefogóinkat.
- Ahogy mondod, főnök. - A csempész Hobs szervezetének egyik legmagasabb rangú tagjaként évek óta kormányozta a férfi saját hajóját. A Coma White számos ütközetet megélt már, s annyi fűszer járt a titkos rekeszeiben, mint az összes egyéb csempészhajóban együttvéve.
Ana a fölöttük elhaladó koréliai fregattra pillantott, s eszébe jutott a múltja. Rég nem látta fiatalkori cinkosait, többek között Solót. Az öreg csempésznő szerette a szakmáját, s hírneve még most is védelmet biztosított neki, holott korántsem volt olyan fürge, mint ifjúkorában. Ennek ellenére pilótaképességeit még a magáénak tudhatta.
Hobs embereinek segítségével - két megtermett, szakállas férfi, akik úgy néztek ki, mint a Seswanna szektor swoopbandáinak tagjai - kituszkolta Mar'torrt és Vik Timust a cellájából, s alaposan megkötözve őket a hátsó zsilip mellé sorakoztatta őket. - Ana, készen vagyunk - szólt bele adóvevőjébe, miközben a hajótest kissé megrázkódott. - A fejvadász hajója csatlakozott - érkezett a válasz. - Nyitom a külső zsilipet.
Hobs a foglyok mögött figyelte, amint néhány perc elteltével felnyílt a belső ajtó, láthatóvá téve a vendéget. A fejvadász megjelenése kissé hajmeresztőnek bizonyult, s a két notórius bűnöző tett egy lépést hátrafelé, amint megpillantották elkövetkező gazdájuk alakját. Hobs intett embereinek, hogy vigyék át a gazfickókat a másik hajóra, s míg távoztak, némán bámulta a fejvadászt. Red Blade félelmetes látványt nyújtott vörös bőrével és páncéljával, aminek oldalán hatalmas sugárvető himbálózott.
- A fizetsége - recsegte a fejvadász, s a kettejük közötti üres padlóra tette a magával hozott fémbőröndöt. Hobs lehajolt, s megvizsgálta a kreditmennyiséget. Ez esetben rendben volt a fizetsége. Mint most is, általában jobban szerette a készpénzt, ugyanis tartott attól, hogy a bankszámlák lenyomozhatóak.
Red Blade bosszúsan pillantott a férfira, aki még csak be sem mutatkozott neki. A fejvadász azonban tudta, hogy a kapitányt Bezer Kha-nak hívták. Körülhordozta tekintetét a hajó fémes falain, majd vetett egy utolsó pillantást Kha felé, aztán sarkon fordult, és visszament a Vörös Karom fedélzetére. Mentében elhaladt a visszafelé tartó bandatagok mellett, s az a benyomása támadt, hogy a két fickó valamelyik motorosbandára jellemző, agyatlan, durva alak lehet. De ez nem az ő gondja volt.
Megvizsgálta a foglyokat, aztán a pilótafülkébe sietett. A huttok elsőízben bíztak rá a Nar Shaddaán kívül feladatot, méghozzá igen kecsegtető fizetséggel. Végre sikerült kiszabadulnia az ottani mocsokból. Igaz, kissé nehézkesen jött rá, hogyan is kell kezelni ezen kor űrhajóit. Időközben felvilágosították a galaxis eseményeiről, s ha jól számította, több évszázadot tudott maga mögött, amit valamiféle transzállapotban aludt végig. Egy olyan kómában volt, amiből tudata képtelen volt felébredni, de most valami hatott rá. Utólag, mikor képességeit valamelyest visszanyerte, megpróbálta felidézni ébredésének momentumát, s arra a következtetésre jutott, hogy a világos oldal lökése lett az, ami felköltötte őt. Valami fény történt a galaxisban, s Red érzései azt sugallták, el kell pusztítania. Már érezte, hogy ő valamikor Sith Nagyúr volt, s elhatározta, ez most sem lesz másképp. A Sithekről csak annyit tudott, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt a sötétség homályába vesztek, most viszont Birodalmuk újra virágozni látszott. Úgy döntött, nem tér vissza a huttokhoz. Mihelyt leszállította a foglyokat, megmutatja igazi hatalmát, s az Egyesült Sith Birodalomban keres menedéket.
A navigációs számítógép jelezte, hogy megfelelő távolságba került a bolygó gravitációs mezejétől, és biztonságban fénysebességre kapcsolhat. Red felizzította a hiperhajtóművet, s várakozással teli örömmel meghúzta az indítókart. Szempillantás alatt a hiperűr kéklő, elmosódott közegében találta magát.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 30, 2015 13:05:57 GMT 1
A jellegzetes, kopott, sötétszürkére festett Dreadnaught kisérete koréliai korvettekből és birodalmi hordozókból állt. Az a néhány Carrier-fregatt, ami kiegészitette a rohamegységet, a nagyobb hajók mögött haladt. A parancsnoki cirkáló hidjáról jól látszott a távolban levő égitest-páros. A Nal Hutta sárgás-barnás, hatalmas gömbje mellett szinte eltörpült a csempészek holdja a maga fénylő szürkeségében. A Nar Shaddaa és a tündöklő ékkő közötti rést alig lehetett látni, ahogy az űrt eltakaró csillaghajók betöltötték a két égitest közötti térséget. Legalábbis a térképek szerint igy volt, a valóságban azonban a mai napon egyetlen hajó sem indult a Nar Shaddáról.
A hold fölött ehelyett nagyméretű, szürke monstrumok látszodtak, és fel-felvillant néhány elnergianyaláb, amikor a blokádflottát áttörő apróbb hajók áldozatul estek az inváziós egységek haragjának.
Serra Vale mindezt a parancsnoki Dreadnaught főfedélzetéről figyelte meg, és elmosolyodott. A nő úgy festett, mint valami törzsi voodo-királynő, szemeiben düh és határozottság sötétlett. Fekete bőrű teremtés volt, egyszerű, fekete ruházatot viselt, ami nem akadályozta a mozgásban. Az arca fehérre volt festve, kivéve a szemei körül levő részt, amit a nő szabadon hagyott, a maga természetességében. Ajkai szintén fehérek voltak, de az alsót fekete szépségcsik választotta ketté középen.
Ahogy a hajóhad egyre közelebb ért a Hutt Űr legnépesebb bolygóihoz, Serra Vale mosolya gúnyos vigyorrá szélesedett. A huttok még mindig nem hivták őket, ami azt jelentette, hogy valóban meglepte őket az ISS, az Intergalaktikus Serra Szindikátus. Néhány apróbb felderitőegység suhant feléjük a Hutta felől, hogy aztán a fő-Dreadnaught lőtávolságának határán megforduljanak, és visszaiszkoljanak a bolygóra.
- Kezdenek magukhoz térni, Vale - mutatott a mellette álló, szürke uniformist viselő férfi az egyik nagyobb hajóra, ami az imént vált ki a Hutta körül gyülekező kötelékből. A kopottsárga, csúf löveghajó irányba vette a komótosan közeldő Serra-flottát, és elindult feléjük. - Kiadjam a tűzparancsot?
- Ne tegyen semmit, hadnagy - nézett az adjutánsára Serra. Mély, erőteljes hangon és lassan beszélt, mintha minden szóba bele akarta volna sűriteni a haragját. Még akkor is, ha nem volt dühös, éppen ellenkezőleg. Már fiatalon megtanulta az érzelemmentességet.
A devaroni tiszt nemsokára ismét megszólalt:
- Hamarosan beér a lőtávolba - állapitotta meg az egyik monitorról. - Mindjárt... Nem lassit, és nem is hiv minket. Támadóállást vesz fel. Készültség!
- Ne aggódjon - intette le Serra. - Ez nem hadihajó. A huttok menekiteni akarják a kincseiket. Vannak a flottánkban tiltóhajók, hadnagy?
- Nincsenek, főnök. Az összeállitási kérelmében nem szerepelt...
- Nem véltetlenül. Nézze csak meg jobban. Ez egy transzgalaktikus teherhajó, néhány üteggel. Rést keres a hajóink között, hogy a hiperűrbe léphessen. Utasitsa az egyik Carrack-hordozót, hogy állja el az útját!
- Parancs megtagadva - szólt egy hang a nő válla fölött. Serra nem fordult hátra. Akkor is ő a Serra parancsnoka és vezetője, ha átvették tőle a stafétabotot. Mivel a hadnagyai hűséget esküdtek egy Chlorus nevű illetőnek a Quesh-en, kénytelen volt úgy dönteni, hogy az árulók oldalára áll. Ez a Chlorus nevű illető, akit alvilági körökben eminenciásként emlegettek, napokig kinozta Serra Vale-t. Aki végül arra jutott, hogy értelmesebb átadnia a hatalmát, ha nem akart mehalni. Ez a Ciucet nevű gengszter, akit Chlorus a nyakába sózott, viselte a valódi parancsnokságot.
- A gazdád nem akar anyagi károkat okozni a huttoknak - magyarázta a döntését Ciucet, miközben a hutt teherhajó sértetlenül a hiperűrbe szökkent. - A Serra támadásai beleépülnek a fő-sémába. Az invázió után után a huttoknak fel kell épiteniük a királyságukat. Azt akarjuk, hogy legyen nekik, miből. A Királyságban a Serra is helyet kap, efelől biztosithatom!
Serra szembefordult vele, és feltűnően a férfi arcába köpött. Amaz elővette a zsebkendőjét, és letörölte a képét. Nem zavartatta magát, állta a nő tekintetét.
- Az ISS független szervezet, fehérfiú - szögezte le Serra. - Az egyetlen dolog, ami érdekel minket, az a pénz. Miután végrehajtottuk az akciót, maguk szépen kifizetnek minket, aztán elválnak útjaink. Ha pedig nem akarja, hogy szétkürtöljük a dolgot más érdeklődőknek is, akkor kamatostól fizetnek a Serrának. Érthetően kifejeztem az álláspontomat?
- Ne higyje, hogy azt teszi, amit akar, Vale mátriárka - kacagta el magát Ciucet. - Létrehozott egy csoportot, fegyverrel és vérből, és kinevezte magát a bűn királynőjének. De ezt a csoportot elvették magától, Vale! Ne próbálgassa Chlorus Nagyúr türelmét. Most pedig adja ki a támadási parancsot. Mire a kabinomba érek, lángokban akarom látni az első lápmezőket!
Serra az ajkába harapott, és összeszűkülő szemmel bámult a távozó férfi után. Eldöntötte magában, hogy a huttok kiirtása után végez Chlorussal, és az összes kutyájával.
- Minden energiát a Katana lövegeibe - fordult végül a hadnagya felé. - Támadóalakzatot felvenni, Béta-Kettő-Négy formáció! Öljék meg egyszer, öljék meg jól, öljék meg örökre!
A Dreadnaught hatalmas lézerütegei az egyre közeledő célpont felé fordultak. A kisérőhajók beizzitották a fegyvereiket, és Sege-vadászok hagyták el a hangárjaikat. A kis gépek körberepülték a formációt, utána a Katana elé repültek, és elszáguldottak a Hutta irányába.
Az ISS fenygeteően kúszott előre.
A különböző kétes cikkeket ajánló standok közé lépő alak összehúzta magán kopott, fekete köpenyét. Arcába égett, kifejezéstelen maszkjával tökéletesen beleolvadt az itteni finom úriemberek kavalkádjába. Mint minden szakmájabeli, Kwest is megfordult már Bilbousa Bazárján, vagy felszerelést, vagy megbizót keresve. Most azonban elvált a Pabló Jó Árui felé induló twi’lek társától, és egy kisebb standlabirintus mellett sorakozó kirakatsorhoz sétált.
Nem értette, mit kiabált neki az askaji nő, aki mellett elhaladt, amúgy sem érdekelte a portékája. Annál is inkább, mivel a halálpálca alapjaiból készült fűszer nem csak hallucinációkat okozott, hanem hatalmas keléseket, és kilyuggatta bármilyen fajhoz tartozó fogyasztóinak a bőrét.
Kwest megpillantotta az egyik népszerű üzlet előtt ácsorgó hutt őröket. Még a Hutta lakóihoz képest is sötét alakoknak tűntek, és Kest tudta, hogy ezt a boltot soha nem őrizték ezelőtt, még igy sem, hogy a huttoké volt. Az őrök felbukkanása csakis egyetlen dolgot jelenthetett. A kirakatban tobozmirigyeket kináltak - sok fogyasztó ugyanis úgy tartotta, hogy az emberi test kivonatából készült főzetek igen megnövelik a koncentrációképességet. No nem egy táborban való koncentrációét - futott át Kwest agyán a gondolat, mire elmosolyodott. Az üzlet jól ment, ugyanis a másik kirakatban egy hullakereskedő... izé, temetkezési vállalkozó névjele diszelgett.
Kwest végül belépett Bonko csodabazárába.
A helyiség zsúfolásig telt vendégekkel. A fegyveres hutt legények és gengszterek között különböző fajokhoz tartozó, kábultan lézengő teremtmények sorakoztak a pult előtt, ahol Bonko igyekezett mindenkinek időben a kedvében járni. Biztonsági droidjai elvegyültek a tömegben, és le-lecsaptak egy-egy hőbörgőre, aki veszélyeztette a társai testi épségét. Kwest gyakorlott szeme azonban észrevett más alakokat is. Ők is a kavalkádhoz tartoztak, de látszott rajtuk, hogy éberek, és figyelnek valamit. Még egy másodosztályú fejvadászt is látott, aki társaihoz hasonlóan igyekezett elvegyülni és észrevétlenül megfigyelni a környezetét.
Ezek az alakok magának a Hutt Kartellnek az ügynökei voltak. Kwest arra következtetett a jelenlétükből, hogy vagy egy hutt van az üzlet hátsó helyiségében - jobban megfigyelve, a pultnál nem Bonko árult, hanem a helyettes droidja -, vagy pedig... Egy hutthoz túl kevés volt az őr, egy főudvarmesterhez azonban épp elegen voltak.
Kwest, miközben az ügynökök arcát tanulmányozta, elindult a pult mögötti átjáró felé. Sem a droidok, sem a hutt bérencek nem állitották meg. Jellegzetes megjelenésére az ügynökök felfigyeltek, de nem avatkoztak a dolgába. Kwest érezte magán a szemüket, amint áthatolt a nyitott ajtón. Nem tartóztatták fel, tehát volt bejárási engedélye...
A hátsó helyiségben fekete egyenruhás katonák sorakoztak. Kwest azonnal felismerte őket, hírhedt karszalagjukon kettős villám diszelgett. Az elitalakulat ugyan nem a huttokhoz tartozott, de a vezetőjük talán mégis. Az arisztokratikus, szürke köpenyt viselő alak éppen sárga páncélját mutogatta Bonkónak, amikor Kwest belépett. A szürke eminenciás vette észre először, és elküldte maga mellől az üzletfőnököt. Kest elé lépett, és a fejvadász fejet hajtott előtte.
- Lord Brodrig - üdvözölte a politikust.
- Fejvadász - szólt ő. - Szükségem van a segítségére!
- Ami azt illeti, a kinti alakokból itélve bárki következtethet rá, hogy maga van itt - figyelmeztette Kwest. - Én nem járkálnék ilyen nyiltan, ha a galaktikus politika jellegzetesen ismert köreihez tartoznék.
- Maga még ahhoz a körhöz sem tartozik, amelynek köze van ahhoz, hogy hol mutatkozom és hogyan - torkolta le Brodrig csipősen.
- Kedves a humora, mint mindig, exellenciás uram.
- A kedvesség nem visz minket előbbre - legyintett a szürke eminenciás. - Egyébként nem kell aggódnom a lelepleződés miatt. A Kartell amúgy is a saját nevemen ismer, a másik oldalt pedig álnéven irányitom. Jöjjön. Értesiteni kell a huttokat, mekkora bajba kerültek.
Kisétáltak a hátsó ajtón, ahol három fekete földijármű várta őket. Brodrig és Kwest a középső limuzinba szálltak be, utánuk az SS legányeivel. A fejvadász otthonosan érezte magát a sok fekete egyenruha és a látványos luxus közepette. Ő maga valaha a Serenno egyik főnemese volt, gróf, aki hozzászokott az udvari politika pompájához, és az ottani népek gondolkodásmódjához. Ezért is volt olyan jó fejvadász: értette a felső tizezer gondolkodásmódját, és könnyebben becserkészte őket, mint bárki más. Amikor Yord Kessto eltűnt a Serennoról, a legidősebb fivére vette át a nemesi cimet. De soha, senki nem hallott a régi grófról többet...
Az autókonvoj átlebegett néhány kisebb település fölött, végül a Hutta legnagyobb épületkomplexuma előtt állapodott meg. A bejárati rámpa előtt lefékező járművek elé pánélos, jól felfegyverzett őrök siettek. Amikor az inas ajtót nyitott, megjelent Lord Brodrig, nyomában a fejvadásszal. Az eminenciást még követte néhány szürke páncélos fegyveres legény.
A Hutt Palotában százával nyüzsögtek a különféle értékeket összepakoló és cipelő szolgák. Kwest látott fegyverszállitmányokat, fűszereket, és töménytelen mennyiségű aurodium-rudacskát. Ennyi pénzt legutoljára a Serennon látott, bár nem cashben, hanem banki kötvények formájában.
Egy tágas teremhez értek, ahol félkör alakú asztal mögött ennek az illegális rendszernek a törvénytelen urai, gazdái és tulajdonosai ültek. A Hutt Kartell minden tagja jelen volt, előttük fejvadászok csoportosultak, akik hagytak csapot-papot, amikor meghallották, hogy a huttok több millió kreditért kérik a segitségüket. Most úgy festettek, mint egy haditanács. Forditó-droidok röpködtek körülöttük, érthető szavakká formálva a huttese gagyogást. Lord Brodrig és Kest egyenesen a pódium elé léptek, de úgy tűnt, hogy várniuk kell.
- A páncélos huttok bevonása lehetetlen! - kiáltotta az egyik terebélyes hutt bűnvezér. - Legutóbb, amikor beszéltünk velük, két klánt irtottak ki haragjukban! Nem segitenének. Ellenségek vagyunk!
- Ezért kéne egyesülniük velük - szólt közbe Brodrig fennhangon, mire mindenki elhallgatott. Ahogy a huttok ránéztek, eszükbe jutott az eminenciás szörnyű méretű flottája, ami egyetlen lövéssel elpusztithatná őket.
- Á, Brodrig - mondta egy fiatalabb hutt, Rotta, a néhai Jabba tulajdon fia. - Jó, hogy jösz. A Nar Shaddán felállitott rendészeti hatóságom azt jelentette, hogy a Sleheyron, az Ylesia és a Toydaria mellett a holdat is támadás érte. Igaz ez?
- Épp onnan jövök - felelte Kwest, mert Brodrig a kocsiban alaposan kioktatta őt. - Úgy tűnik, a Serra el akarja pusztitani az egész várost. Az egész hutt űr uralmára törnek...
- A Serra nem elég erős hozzá, hogy elfoglalja az egész szektort - legyintett egy idősebb hutt nagyúr. - Ez csak egy apró kalózszervezet.
- Valóban? - kérdezte Brodrig. - Nagyuram, ha valóban igazak a jelentések a támadásokkal kapcsolatban, a Serra sokkal szervezettebb, mint pár éve volt. Mindeddig titkolták az erejüket. Talán az évekkel ezelőtti támadás egy megtévesztés volt, hogy azt higyjétek, gyengék. Miközben rejtegették a valódi erejüket. Valóban figyelemreméltó taktika.
- Figyelemreméltó? - hüledezett a Besadii-klán vezetője. - Ha a Sleheyron a kezükbe kerül, végünk! És mi van, ha a Huttát is megtámadják?
- Ahhoz nem elég bátrak, vagy erősek - jelentette ki Etta, aki gombölyödő hasát simogatta. Miután megtermékenyitette magát, Nagyúrból Úrnővé vált. A többiek tisztelettel bántak vele, és elég nagy befolyása volt a Kartellben, nem csak azért, mert új életet hordozott a testében. - A Hutta biztonságban van. Azok a hajók a holdra mennek...
Hirtelen elhallgatott, amikor a föld megremegett alattuk. Hangos, távoli robbanások hallatszodtak, és a huttok felkapták a fejüket. A fejvadászok fegyverükért nyúltak, és felkészülve pásztázták a termet. Néhányan aktiválták a komlinkjüket, hogy megkérdezzék, mi történt, erre azonban nem volt szükség. A statikus zörejek közepette egy weequay őr szaladt a terembe, és elorditotta magát:
- Támadás alatt állunk! ISS!
A huttok ijedten némultak el.
- Serra Vale - szoritotta ökölbe a kezét a legkövérebb hutt. Aggras majdnem hatszáz éves volt, és az egyik kisebb család vezetőjeként nem olyan rég került be a Kartellbe. - Eljött, hogy bosszút álljon. Tényleg eljött!
- Ki ez a Serra Vale? - kérdezte Brodrig értetlen tekintettel.
- Serra Vale ember, mint te vagy - felelte Rotta. - Volt egy bölcs és nagy hutt uraság, aki már nem él. Számos szolgája volt, az egyikük Serra apja. A hutt, Justic összebarátkozott a szolgájával, aki okos volt, és érdekes mesékkel mulattatta őt. Amikor az öreg ember a halálos ágyán feküdt, Justic megigérte a barátjának, hogy gondjaiba veszi a lányát. Serra Vale-t.
- Az öreg Vale halála után azonban nem volt, aki visszafogja Justic-ot - vette át a szót Ghort -, aki engedett a becsvágyának, és lemészárolta a rivális családokat. A Kartell pedig renegátnak minősitette, és megölte. Serra pedig elmenekült.
- Mielőtt elment, azt mondta, egyszer visszatér, hogy kiirtson minket, bár Jabba ölte meg az apját. De ő azt mondta, mindenkit megöl, és elveszi, ami az apját is megillette volna. Az egész hutt űrt.
- És ti eddig nem hittétek el - bólintott Brodrig, mint aki már érti. Természetesen tökéletesen tisztában volt az egész sztorival, magától Serra Vale-től hallotta, amikor kivallatta a nőt.
- Állitsatok fel egy áttörhetetlen blokádot - rendelkezett Etta a palotaőrnek.
- Lehet, hogy késő, uraim - hajolt földig a hadi megbizott. - Már a felszinen vannak...
- Micsoda?!
- Úgy látom, kéne ide egy új főudvarmester - mondta Brodrig, és elővette a pisztolyát. Lelőtte a cim birtokosát. - Én vállalom. Rendelkezésre bocsátom a hajóimat, ha kell, cserébe poziciót kérek a királyságotokban!
- Micsoda?! - ismételte ugyanilyen tekintettel Etta, mintha beakadt volna a lemez.
- Ez... hogy te vedd át a Serra helyét hóditóként?
- Milyen királyság?
- Ide figyeljetek - lépett előre a szürke eminenciás. - Engem elűztek a Corporate-szektorból, mert annakidején segitettem a Jediknek. Az EGB, a Sithek, de még a Köztársaság sem tartogat jövőt a számomra. Száz csillagrombolóm van, és a kisérőhajóik. Mindössze ennyim maradt. Egy közönséges hadúrrá váltam... Azonban a képességeim nem erre hivatottak. Nincs amit kezdjek magammal. Titeket megtámadott a Serra, és elég jó munkát végez. Ha nem fogadjátok el a segitségemet, sikerrel fog járni, ezt mind tudjátok.
- Nem is ez a gond - felelte Hukk, a hutt. - Gondolom, belátja, hogy ha elpusztitja a Serrát, és a maga hajói lesznek a fejünk felett, könnyűszerrel átvehetné a hatalmat, Brodrig úr. Nincs mivel garantálja, hogy nem árul el...
- Én garantálom - jelentette ki Kwest, és bilincset csattintott az eminenciás kezére. Brodrig hüledezve bámult rá. - Ahogy megegyeztünk.
- Mi? - értetlenkedett Brodrig.
- Jó munkát végeztél, hogy idecsaltad, fejvadász - nevetett fel Rotta. - Ahogy igértem, megkapod a jutalmad. Lord Brodrig! Arra kényszeritem, hogy adja át nekünk a flottáját! Különben az életével fizet. Mint politikus, gondolom, félti az életét. Hahahahahaa.
- Te áruló, nyálas csiga! - köpte Brodrig eltorzult arccal. - Ezért megfizetsz! Ahogy nem hittél Serrának, úgy nekem majd fogsz!
- Hah. Vezessék a kinpadra! Nekem fogod adni a hajóidat, eminenciás!
- A királyságot a te hajóidból fogjuk felépiteni! - kiáltotta Etta bőszen vigyorogva.
Brodrigot közrefogták az őrök, és elvezették. Ahogy kényszeredetten utánuk lépkedett, ajkai elégedett mosolyra húzódtak.
A palotával szemben lézengő alak elvette a távollátót a szemétől, és a komlinkjéhez nyúlt. Alder Hobs a Nar Shaddától követte a fejvadászt, és érdekes dolgokra bukkant. Kest magával Brodriggal, a Corporate-szektor zsarnokával együtt lépett be a huttokhoz... érdekes... nagyon érdekes. Talon Karrde bizonyára hallani akar egy efféle fontos információt. Hobs tudta, hogy ez az ő nagy fogása. Végre meggazdagodik!
- Halló, itt Hobs.
- Karrde. Üdv, barátom. Mid van?
- Úgy hiszem, ezért szivesen fizetnél...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 28, 2016 21:02:44 GMT 1
A közéletben Lord Brodrigként elhíresült árnyékpolitikus hetek óta ugyanabban a cellában raboskodott. A büdös, tisztítatlan, sikamlós rácsokkal körbezárt kamra mellett ugyanilyen kényszerlakások sorakoztak. A rabokat nem választotta el összefüggő felület, mindenki belátott a szomszédaihoz. Egy ilyen helyen az intim zóna nemhogy nem volt figyelembe véve, hanem egyszerűen nem létezett. Sok régebbi fogoly felülírta a kint megszokottá vált erkölcsi normákat, és a szomszédjaik szeme láttára maszturbáltak, közösültek, vagy végezték el kis-nagy dolgaikat. A szagokat hatalmas légfrissítők szívták el, de ezek sokszor bedöglöttek. A takarítódroidok ugyan összeszedték a piszkot, de nem jártak olyan gyakran, hogy kényelmessé változtathassák a helyzetet.
Brodrigot mindezek a kellemetlenségek mit sem érdekelték. Makulátlan, jellegzetes ruhája ugyanolyan tiszta volt, mint annakelőtte. Ő maga sosem ürített, neki már nem voltak hasonló testi szükségletei. Fel volt készülve az efféle helyzetekre. Mint most is, minden a tervei szerint ment végbe. Precíz pontossággal tervezte meg minden lépését, mert nem óhajtotta elkövetni azokat a hibákat, amiket a Corporate Szektorban vétett. Politikailag logikátlan döntéseire azért volt szükség a múltban, hogy elterelje magáról a gyanút. Nem akarta, hogy tökéletes legyen – pedig az volt, - vagy hogy túlságosan előrelátónak tartsák. Sosem tette volna meg azt, hogy bevesse képességeinek teljes arzenálját, amikor sokkal jobban járt, ha tudása nagy részét elrejtette és megtartotta magának.
A Serra elfoglalta a Nal Huttát, és most csend uralkodott a hutt központban. Brodrig értesült róla, hogy a Nar Shaddaa és Rotta még mindig teljes erőbedobással harcolt a Serra megszállók ellen. Az általa támogatott bűnszervezet igencsak megnehezítette a Hutt Űr lakóinak és átutazóinak az életét. A legtöbb esetben egy ilyen rivális banda egyenesen az ellenség torkának esett volna neki. A Serra viszont más sémákat követve támadott Brodrig könnyűcirkálóival és fregattjaival. A célpontok a legbelakottabb világok voltak, nem pedig az erőforrás-lelőhelyek vagy az adminisztratív központok. Brodrig megtizedeltette a Hutt Űr lakosságát. Menekültek tízezrei hagyták el a Galaxis keleti fertályát.
Minderre azért volt szükség, hogy az átlaglakosok élete a lehető legnehezebbé forduljon. Mindez egy olyan hosszadalmas politikai manőver része volt, amit Brodrig jó előre kidolgozott. Miután elűzte a Hutt Kartell tagjait a központi rendszerekből, kétségbeesést és keserűséget szórt szét mindenfelé. Az évekkel ezelőtti Serra támadás mindennek a főpróbája és a kezdete volt. Akkor Brodrig még csak megfigyelőként volt jelen. Az eseményt a Sötét Nagyúr akkori tanítványa, Darth Mordeis indította el. Ezeknek a szektoroknak a lakói folyamatosan ki voltak téve a huttok kényének-kedvének, de most, amikor a Serra az otthonukat bombázta, és nem is először az elmúlt évek során, elkezdtek vágyódni valami új iránt. Azt akarták, hogy véget érjenek a szenvedéseik. Békét akartak, és ami a legfontosabb, biztonságot.
Brodrig pedig ezt akarta nyújtani nekik. Annak ellenére, hogy az olyan apróbb bandák, mint a Kanjiklub vagy a Guaviai Halálbanda rejtegettek egy-egy hutt menekültet, de ez nem volt olyan fontos tényező, mint azt Brodrig szövetségesei gondolták. Most pedig le kellett számolnia ezekkel az új szövetségesekkel is a még újabbak kedvéért. Tudta ugyanis, hogy akármennyire is elkeseredett egy nép, inkább harcolni fog, de nem tűri el még egyszer, hogy rabigába hajtsák. Ezért megint alulról kellett kezdeni. A Hutt Űr legalja pedig az az alvilág volt, akiknek a megfelelő manipulálása és irányba állítása árán meg lehetett szerezni a Hutt Űr feletti örökös uralmat. A Serra kiszolgálta a feladatát, és eljött a létjogosultságuk vége.
Brodrig felállt, és a cella rácsaihoz lépett. A szomszédos kamrában raboskodó piti bűnöző észrevette, hogy intettek neki, mire odament a néhai diktátor rácsaihoz.
- Gyere, Pablo, feladatom van a számodra – mondta Brodrig megszokott parancsoló hangján.
Pablo, aki eleinte nem egyszer megpróbálta elereszteni a füle mellett ezeket az utasításokat, vagy ellenállt az expolitikus óhajainak, most feltétel nélkül szót fogadott neki. Mindezt Brodrig úgy érte el, hogy a durost háttal nekiszorította a rácsoknak, és egy zsinórral addig nyuvasztgatta, amíg ki nem folyt belőle az engedelmessége, no meg egyéb dolgok, amik benne voltak.
- Mit tehetek eminenciádért? – kérdezte a törékeny alkatú bűnöző.
- Hogy érzed, Pablo? Meguntad már a helyi kosztot?
- Meg én! De még mindig jobb, mintha éheztetnének minket.
- A lentiektől beszedted a pirulákat?
Pablo nagyot nyelve bólintott. Brodrig parancsára rendszeresen összeszedte a helyi adónak számító gyógyszereket. Minden fogoly kapott altatót és különböző nyugtatókat, a súlyosabb eseteknek pedig különleges tabletták is jártak. Az illegális fűszerek a Hutt Űrben a legalacsonyabb árfolyamokon mozogtak, a börtönökben pedig jóformán ingyen hozzá lehetett jutni. A kőkemény gengszterek közül nem egy azért juttatta magát rács mögé, hogy bentről kivigye az árut, és külföldön, sokkal drágábban eladhassa. Jelenleg ezeket a pirulákat minden fogolynak át kellett adnia a reggeli sétálás alatt, ha nem akarták, hogy Brodrig feldugja nekik azokat.
- Mind megvan – felelte Pablo, és a priccséhez csoszogott, hogy elővegye az értékes árut. Felemelte a matracot, és nagy zacskónyi különböző színű és formájú bogyót húzott elő. Felkapta a csomagot, és megmutatta Brodrignak, aki intett neki, hogy tegye vissza őket onnan, ahonnan elvette. Pablo cellájában nagyobb biztonságban voltak, mint az övében.
- Intézz el egy találkozót a Skulls főnökeivel – mondta neki Brodrig.
A Red Nova Skulls egy meglehetősen jól felszerelt, de kezdő banda volt a Nar Shaddán. Brodrig a rabsága alatt arra koncentrált, hogy idebent ráakadjon egy megfelelő szervezetre, aminek segítségével folytathatja megszállási terveit. A választása néhány nappal korábban a Red Nova Skullsra esett, akik képzettek és jó erősek voltak, már megalakulóban levő hírhedtséggel, de még nem voltak akkora szervezet, hogy ne lehessen elbánni velül. Brodrignak pont erre volt szüksége. Meg akarta mutatni nekik, hogy amit eddig csináltak, mennyire amatőr. Ő majd szépen felvilágosítja őket, hogy a bűnszervezetek világában nincsenek igazi bűnözők, és hogy a valódi, kőkemény gengszterek mind politikusok voltak. Ahányszor csak alkalma nyílt, megnehezítette a Skulls üzleteit, és ezt ők is tudták. Sikerült elérnie, hogy felfigyeljenek rá. Most pedig arra készült, hogy ő maga menjen eléjük, mielőtt ők jönnek el hozzá. Nem akarta megölni őket mind.
- Ma estére legyen kijelölve egy jól látható, nyílt cella erre a célra – folytatta. – A legfontosabb főnök a Klenn nevű givin. Rendezd el, hogy tudjon róla, hogy egyedül akarok találkozni vele. Játszd el neki, hogy mennyire gyáva vagy, és árulj el neki. Te vagy a legmegbízhatóbb emberem idebent, ezért neked kell hátba döfnöd engem. El fogja bízni magát. Nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy végezzen velem. Csakhogy nem foga tudni, hogy mire vagyok képes, ezért én fogom elintézni őt a legjobb embereivel együtt, akiket természetesen magával hoz majd.
- Most, hogy a huttok elmenekültek a szektorból, mindenütt bandaháborúk törnek ki – ült le Pablo a priccsére. – Mindenki meg akarja kaparintani a vezetést. Muszáj ezt még nagyobb lángra lobbantani?
- De még mennyire – felelte Brodrig kifejezéstelen arccal. – De még mennyire!
A csúf, elegánsnak nem nevezhető építészeti stílus, ami a Hutta börtöneit uralta, nem engedte be a kinti napfényt. A rabok nem hordhattak órákat, vagy egyéb időmérésre alkalmas felszereléseket. Nem lehetett tudni, hogy este van, netán nappal. A találkozóra előkészített elkülönített cella egy nagyobb terem közepén volt. Rendszerint itt kínozták meg a huttok a foglyokat, akikből információkat akartak kiszedni. De a huttok most nem voltak itt, és az egész komplexumot a Serra vad gengszterei őrizték. Ők viszont nem léptek a kapun belülre, csupán a droidjaik járták körbe a létesítményt. Most ugyanezek a droidok álltak a bejáratok ajtajában, és beterelték a kíváncsi tömeget.
A középen levő, vasrácsokból kialakított doboz ajtaja bezárult, miután Brodrig egymagában belépett. Szemben két rankorbőr dzsekit viselő külsős testőr várt rá, akik nem tartoztak a börtön bentlakói közé. Öltözetükön itt-ott felvillant a Red Nova Skulls szimbóluma, egy vörös koponya, aminek szájából kígyószerű lángcsóva tekeredett elő. Aztán a két bandita főnöke is megérkezett – a csontvázszerű givin testalkata törékenynek látszott, de Brodrig tudta róla, hogy nagy természeti erővel felruházott lény. Klenn bezáratta magukat a ketrecbe, és nyersen elvigyorodott.
- Rossz arcokkal húztál ujjat, aktatologató bácsi – mondta leereszkedően. – Tán nem tudod, hogy itt mi nem törvényeket hozunk, hanem uralkodunk egymás fölött? Ahá.. mostanig te uralkodtál, mi? Na de mi van mostantól? Elhoztad az ajándékomat?
Brodrig a rabtársai szeme láttára átadta a pirulás csomagot a givinnek. Sokan felhördültek, és néhányan ordibálni kezdtek, hogy adják vissza, ami az övék. Az őrdroidok kemény ütései hatására aztán befogták a pofájukat.
- Okos fickó! – biccentett Klenn. – De túl merész! Ugye tudod, hogy ennyi nem elég ahhoz, hogy ezt most megúszd?
- De hát.. a múlt hónapban ennyit kértél... – hebegett Brodrig ártatlanul.
- Igen? De a múltkor még nem tudtam, hogy te akadályoztad meg a külső szállítmányaim bejutását! Na, ehhez mit szólsz, vén ravasz?
- Ilyen sokáig jöttél rá? – váltott át parancsolóan lekezelő stílusába Brodrig, mire a givin gengszter megmerevedett. Jól láthatóan nem erre a válaszra számított. Összehúzta üregszerű szemeit, és ökölbe szorította a kezét.
Brodrig nem mondott egyebet, ezért végül neki kellett megszólalnia.
- Ki vagy te? – kérdezte Klenn, és felhúzta az ingujját. Egy darabig nézte Brodrigot, próbálva olvasni az expolitikus kifejezéstelen tekintetében. – Nem számít. Bármit is akartál ezzel a kettős játékkal, tata, én most itt helyben elintézlek.
- Csak nem félsz? – vágta rá Brodrig. – Á, igen. Mindaddig, amíg úgy hitted, te irányítod a dolgokat, teljes nyugalomban aludt a lelked. De most rájöttél, hogy átvertek, és sarokba szorítva érzed magad.
- Nem fogsz sokáig okoskodni, idióta! – kiáltotta Klenn. – Mindjárt halott leszel. Te leszel a példa a többi szájalós bolondnak.
- Ez mindig így van – folytatta Brodrig a mondókáját, eleresztve a füle mellett a megjegyzést. – Ha annyit mondasz a holoneten, hogy holnap felrobbantasz egy civil szállítóhajót, senki oda se figyel. De ha bejelented, hogy megölöd a polgármestert, kitör a pánik.
- A polgármester valóban elhalálozik ma – bólintott Klenn, és közeledni kezdett Brodrig felé. – Csakhogy te már nem vagy polgármester, de még mezei tanácsos sem! Nem jártál túl az eszemen!
- Félreértesz, kiskomám – mondta erre Brodrig. – Nem áll szándékomban félrevezetni téged. Én nemes egyszerűséggel ki akarlak nyírni.
Azzal emberi mivoltát meghazudtoló sebességgel előreszökkent, ledöntötte a lábáról Klennt, és máris a testőrök előtt termett. Amikor a givin eldőlt, a két nagydarab alak azonnal támadott. Brodrig iszonyú erejű ütést indított, és ökle belecsapott az egyik bandita képébe, aki megtántorodva eltűnt valahol. A társának sikerült bevinnie egy ütést, de ahogy belevágott kezével a szürke eminenciás mellkasába, amaz meg sem rezzent. Ő csak előredöfte a markát, és ahogy az ökle elérte a testőr arcát, halk reccsenés hallatszott. Aztán Brodrig mindkét kezével megragadta a férfit, és letépte a fejét. A tetemet elengedve máris foglalkozhatott a másik banditával. Az azonban nem volt sehol. Megijedt, és valahogy sikerült kinyitnia a rácsokat, hogy meglóghasson.
Brodrig Klenn feltápászkodó, még élő testére pillantott, aztán elkapta őt is. A givin képtelen volt megmozdulni, ahogy Brodrig a hátához került, és leszorította a végtagjait. Az eminenciás elővette a teli zacskó pirulát Klenn zsebéből, és belegyömöszölte a gengszter szájába. A givin fulladozni kezdett, de Brodrig a tasak tartalmát mind belenyomkodta a torkába, majd a szája elé tette a kezét, hogy Klenn ne tudja kiköpni a bogyókat. A test rángatózott, és tehetetlenül próbált ellenállni a szorítóerőnek. Ahogy a záróizmai engedni kezdtek, büdösség és húgyszag terjedt szét a környéken. Klenn már halott volt, amikor Brodrig elengedte.
A rácson kívül álló Serra és Skulls banditák már gondoskodtak róla, hogy Brodrig ne tudjon kiszabadulni. A ketrec minden bejárata le volt lakatolva. Több fegyver meredt rá, mint ami egy raktárban elfért.
- Most pedig – mondta – átveszem a Red Nova Skulls vezetését! A mai naptól fogva nekem engedelmeskedtek! – és felmutatta a Klenn kabátujjáról letépett szimbólumot.
- Ez így megy? – kérdezte gúnyosan valaki, mire néhányan felröhögtek. Brodrig pedig megfogott két rácsot, elhajlította azokat, és kilépett a résen.
Többen hátrahőköltek, az őrök viszont tüzet nyitottak. Brodrig különleges gyorsasággal szaladva kitért minden lövedék elől. Hamar elérte a támadóit, és mindegyiknek kiütötte a fegyvert a kezéből. Azután fogott egy pisztolyt, és az egyik Skulls kápó fejéhez fogta a azt.
- Nos, van még valakinek ellenvetése? – kérdezte, és azonnal folytatta. – Esetleg neked, mielőtt szétolvasztom a fejedet?
- Nekem hogy volna, uram... – hápogta a kápó. – Hé, Jills, jobb, ha te is átállsz!
- Okos vagy te – szorította meg még jobban Bordrig. – De én beszélek. Különben is, én nem vagyok senkinek sem az ura. Én a vezetőtök vagyok – azzal lelőtte az általa fogva tartott alakot.
A jól öltözött férfi szétrobbantott fejjel folyt le a padlóra. Mivel a fegyveresek már fegyvertelenek voltak, senki sem tudta megtorolni a váratlan eseményt. Mindenki csak állt, és zavarodottan, vagy ijedten figyelte, hogy mi fog következni.
- Hacsak nem választotok azonnal vezetőt, akkor a hatalmi harcok szétzúzzák a szánalmas bandátokat – köpte le a hullát Brodrig. – Mivel mielőbb meg kell történnie ennek a választásnak, ezt most fogjuk lezavarni. Én magamat jelölöm. Javaslom, hogy ti is ezt tegyétek.
A banditák társasága félhangos szóváltásba kezdett. A börtönőrök elvonultak – őket nem izgatták a hasonló csetepaték. Ők csak a nagyobb lázadások leverésével foglalkoztak. A Skulls ruháit viselő bandatagok három vezetője, akik kápóknak hívatták magukat, előbukkantak a tömegből, és megálltak Brodrig előtt. A szürke eminenciás előretartotta a kezét, és pillantásával jelezte, hogy mit vár el tőlük. A kápók megértették, és letérdeltek előtte. Végül is felismerték, hogy a náluknál sokkal tapasztaltabb gengszter hasznára válhat a bandájuknak.
Mindhárman megcsókolták Brodrig lenyújtott kezét, pontosabban az egyik ujján viselt gyűrűt. Néhány más bandához tartozó kemény legény is odament, hogy tiszteletét tegye, és hogy csatlakozzon a Red Nova Skulls új felállásához.
- Én flottát és erőforrásokat biztosítok nektek, ti pedig a hűségeteket adjátok cserébe – magyarázta el egyszerűen Brodrig. – Ezt úgy veszem, hogy megértettétek, amit mondtam.
- Igen, főnök! – álltak fel a kápók.
- Főnök? – húzta össze a szemeit Brodrig, és felemelte a pisztolyát. Rosszalló tekintetére újdonsült hadnagyai összenéztek, és egy időre megakadt a lélegzetük.
- Ne haragudj... a te embereid vagyunk, Eminenciás! – mondta egy másik.
Brodrig nem mozdult. Végignézett a kápókon, majd tekintete a kopasz, nagydarab fickóra villant, aki az imént megszólalt. Leeresztette a fegyverét, és elmosolyodott.
- Ez... tetszik! – nyilatkozott. – Jó! Mostantól a Red Nova Skulls egy olyan szervezet lesz, ami felülemelkedik a Fekete Napon és a Serrán! Te, te, és te. Mostantól ti is kápók vagytok! De mit is kezdhetünk idebent a hajóimmal, nemde? Itt a számunkra nem terem több babér. Elmegyünk.
- Kitörünk? – suttogta egy Skulls gyalogos.
- Vegyetek be a buliba annyi önkéntes jelentkezőt, amennyit csak tudtok! – harsogta az Eminenciás. – Minél többen vagyunk, annál biztosabb az akadálymentes szökés. Amelyik önkéntes nem hajlandó csatlakozni, öljétek meg! Indulás, mozgás, ne várjátok, hogy számolni kezdjek, azt nem fogom abbahagyni! Ha pedig számokat mondok, ott valaki nagyon megbánja. Minden vessző után!
A huttok távollétével Brodrig tudta, hogy semmiség lesz végrehajtania a terveit. Mihelyt kijut majd, értesítenie kell a Serra vezetőit, hogy hagyják elmenekülni. Aztán gondoskodnia kellett róla, hogy maradék flottája idetaláljon, és feloszlassa a Serrát. Hamarosan minden a helyére kerül!
|
|
|
Nal Hutta
Nov 17, 2018 11:31:42 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Nov 17, 2018 11:31:42 GMT 1
A Nal Hutta körül sokszor fordult már elő, hogy váratlan látogatók jelentek meg felette, de most a szokásosnál is hevesebben robbant fel az űr. A nagy méretű csillagrombolók és kisebb kísérőfregattjaik, valamint a légyrajként zsongó vadászgépeik olyan váratlanul érkeztek, hogy az jócskán kimerítette a gyanús fogalmát. A behatolásjelző szirénák nem szólaltak meg időben, a rendszer szélein levő szenzorbóják hallgattak, mint a sír, és amikor a flotta átvonult a külső holdak között, senki sem jelezte a belső világoknak a veszélyt.
Lendon Hask elmosolyodott a Retribution fedélzetén, és elismerte, hogy mindez úgy fest, mintha a Hutt Űr rendszereit belülről szabotálták volna az Első Rend alvó, illetve már felébredt és nagyon is tettrekész ügynökei. Tudta, hogy nem csak úgy tűnt, hanem így is volt.
Az invázió precizitásához kétség sem férhetett. Noha flottája nem állt különösebben sok egységből, ahhoz mégis elegen voltak, hogy a környéken szétszóródva biztosítsák egymást, és a fontosabb bolygókon telepítendő állomásaikat.
A Hutt Űr rendkívüli potenciált jelentett, ezt Hask nem egyszer hangoztatta a feletteseinek. Annyi gyárat telepíthettek ide, amennyit csak akartak, az infrastruktúra és a munkaerő adott, legfeljebb fizetnek némi sápot a helyi bandavezérnek. – Jelentést! – szólt fennhangon, miközben a Huttát és a Nar Shaddát összekötő köldökzsinórszerű légiforgalmat tanulmányozta. – Minden hajónk bejelentkezett, tábornok úr – jelentette a kapitány. – Ellenállás? – Nem volt idejük reagálni.. – felelte a tiszt. – Egyelőre csak a helyi bandák őrnaszádjai mocorognak. – Ne aggódjon, hamarosan a cirkálóik is megérkeznek. – Arra számít, hogy felveszik a harcot? Túlerőben vagyunk.
– Az életük árán is megvédik, amit összeloptak – vont vállat Hask. – Ilyen a természetük. Nyisson egy nyilvános sávot feléjük és tájékoztasson mindenkit, hogy csupán átutazóban vagyunk. Az Első Rend nem óhajt beavatkozni a bűnszervezetek mindennapi munkájába. Továbbá közölje, hogy nem tartunk razziákat, nem bombázzuk le a bolygóikat, és nem töltjük meg rohamosztagosokkal a lakásaikat. – Ezt azért elég nehéz elhinni – mondta a kapitány. – Ha nem hiszik el, hogy békés megoldást akarunk, akkor szétlőjük őket – vont vállat Hask. – Öhm.. igenis, tábornok – a kapitány nyelt egy nagyot. – Milyen jó a humora, uram..? – Hogy áll a többi flotta? – fordult hirtelen a tiszt felé Hask.
A kapitány az adattábláját tanulmányozva válaszolt. – A Toydaria, az Ylesia, a Gamorr és a Barab I. nem tanúsított ellenállást – sorolta. – A Sleheyronra és a Kessel fölé még nem érkeztek meg az egységeink, a Nar Kreetánál tárgyalások folynak, a Keganon a Brodrig-féle kontingens vigyáz a biztonságra. A Ton Muund a miénk. – Boz Pity? A kapitány fennébb görgette az adatokat. – A helyi milícia ellenállt, jelenleg az Absolution főhangárában várják a továbbiakat. – Na és a Constable? – A Takodanáról nem jelentkeztek még be az egységeink. – Az adminiszter nem akar semmilyen fennakadást.. Ha egy órán belül nem hallunk felőlük, odaküldünk néhány egységet. – Óhajt még valamit, tábornok? – Egy Espcafét két cukorral. – Ő.. máris küldöm a felszolgálódroidot… Hamarosan a Nar Shaddaa fölé érünk, talán jó lenne aktiválni az alsó pajzsokat, uram.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 13, 2020 15:53:23 GMT 1
A mandalóriai lelenc, Din Djarin, aki leszállította a Szindikátusnak az összes valamirevaló bűnszervezet feketelistáján a legelső helyen szereplő kalózvezért, Enfys Nestet, most letette a hajóját a Nal Hutta egyik legforgalmasabb űrkikötőjében. A busás vérdíjból nem csak kiszuperáltatta, de teljesen újjáépítette a Razor Crestet-t, ezt a régi, még a Yavin Előtti érából származó löveghajót, lényegében teljesen egyedi gépet kovácsolva belőle. Emellett újratöltette a minirakétáit, és ezzel sajnos el is ment az összes krédó. Ennek ellenére a hírneve is emelkedett valamicskét, lévén hogy Enfys Nest volt az első nagyobb profilú leszállított vérdíja. És úgy tűnt, máris adódik egy újabb szaftos meló.
Jiguuna űrkikötőjén végighaladva houk testőrök és weequay orgyilkosok között vezetett az útja. Nem messze tőle néhány fogdmeg egy meglepően kis méretű gamorrait terrorizált. Djarin néhány röpke másodpercig figyelte a perpatvart. A gamorrai kétrét görnyedt az ütésektől, aztán hirtelen felállt és szaladni kezdett az utcára nyíló kijárat felé. Djarin azonnal látta, hogy az üldözői sosem fogják utolérni – a gamorrai fajtársaival ellentétben meglepően fürge volt. Ezért felemelte és előreszegezte a csuklóvetőjét, amiből kékes energialövedék csapódott elő, egyenesen a háta közepén találva el a menekülő idegent. A gamorrai felröfögött, azzal tehetetlenül a padlóra zuhant. Üldözői villantottak egy-egy foghiányos köszönővigyort Djarin felé, de ő már az egyik falmélyedésben várakozó kontaktja felé fordította T-rostélyos sisakját.
– Végre találkozhatunk – üdvözölte a magas nő, amikor a fejvadász megközelítette. Arcát szőke haj keretezte, szemei sárgán világlottak, öltözete meglehetősen egyszerű volt. Az övére fénykardmarkolatot akasztott. – Na és maga ki? – csúszott Djarin keze az oldalfegyverére. – Beniko megbízott, Sith Lord – közölte a nő. – De ez a cím már nem bír jelentőséggel a számomra. Az Első Rend-SD helyettes igazgatója vagyok, és Kyron admirális taktikai tanácsadója. Azért jöttem el, mert van egy mindkettőnk számára előnyös ajánlatom.
Djarin elfintorodott a sisakja alatt. Bármit is mondott a nő, a megjelenése nem sok hasonlóságot mutatott fel semelyik fénykarddal hadonászó futóbolonddal. Annál veszélyesebb lehet, futott át a fejvadász agyán. A hovatartozása meg elárulta, honnan szerezte meg a kontaktot, amin keresztül kapcsolatba léphetett vele – nemrégiben ugyanis Djarin az Első Rend csillagrombolóján magával Solo Főinkvizítorral is találkozott. Solo bizonyára elmesélte az alárendeltjeinek a fejvadásszal való kurta együttműködés történetét.
– Milyen ajánlat? – recsegte, miközben a sisakjába épített szenzorokkal felmérte a környezetüket, hogy kíváncsiskodók és besúgók után kutasson, vagyis Jiguuna kikötővárosában a leggyakoribb megélhetési formáknak számító tevékenységek eme szakszerű művelői után.
Beniko előhúzott egy hordozható minivetítőt, és a tenyere fölött megjelent egy távoli rendszer képe. – A Calim-rendszer – magyarázta. – Jelenleg az Új Ellenállás nevű terrorista képződmény támadása alatt áll. A hírszerzésünk engem bízott meg a helyi katonai műveletek felügyeletével, mivel fennáll a gyanúja, hogy a Renegát is érintett. – A Renegát? – Djarin barna köpenye meglendült, ahogy a fejvadász csípőre tette a kezét. – Úgy van. A rendelkezésünkre álló adatok bizonyítják, hogy a Renegát a New Alderaan rendszerben… támadt fel – találta meg végül a megfelelő kifejezést Beniko. – Ez ugyanez a bolygó, ahol az Új Ellenállást megszervezték. Az Első Rend egy ötven hajóból álló kontingenst küld a Calim-rendszerbe, hogy segítsen a helyi véderőnek leszámolni a támadókkal. Azt szeretném, ha maga vezetné ezt a megtorló akciót, fejvadász. – Kifogytak a tábornokokból? – Djarin jól hallhatóan felhorkantott a sisakja alatt.
– Nem igazán – hunyorított Beniko. – A kémeink szerint az Új Ellenállás tagjai közül olyan alakok kerülnek ki, mint Syal Antilles, vagyis a régi Lázadók legravaszabb harcosai. Egy rigorózus szabálytisztelettel nevelt birodalmi legénység már a Galaktikus Polgárháború idején is képtelen volt megbirkózni az olyan rendhagyó taktikákat bevető, intuitív harcosokkal, mint ezek a terroristák. Mi nem követjük el ugyanazt a hibát. Ha nem akarjuk, hogy az Új Ellenállás bármelyik tagja is túlélje a csatát, akkor olyan parancsnokot kell a flotta élére tennem, aki maga is improvizatív, és úgymond... törvénytelen módszerekkel operál.
– És akit hibáztathat, ha a kis háborúja kudarcot vall – Djarin leeresztette a kezeit, amik ismét kényelmes közelségbe vándoroltak a fegyvereihez.
– Bevallom, van ebben némi számítás – mosolyodott el udvariasan Beniko. – A honoráriuma viszont kárpótolni fogja a kockázatért. Ugyanakkor, van egy másik célja is annak, hogy éppen egy mandalóriait választottam. A katasztrófa után maguknak is ugyanolyan ellensége a Renegát, mint nekünk. Ha ez az együttműködésünk sikeres lesz, a Főinkvizítor hajlandó felajánlani a jobbját azoknak a mandalóriaiaknak, akik a Renegát és a Lázadók ellen küzdenek.
– Mi egyedül küzdünk – recsegte Djarin. – Lehet, de egyedül sosem fognak közelebb kerülni a moffokhoz. – vágta ki az aduászt Beniko. Djarin sisakos feje megrándult, mire a nő rájött, hogy helyesen taktikázik. – Az Első Rend hasonló, bár kétségkívül jóval kisebb mértékű ellenszenvvel viseltetik a moffok iránt, mint a mandalóriaiak. Ha sikerül összeszednie azokat a klánokat, akiket megbízhatónak ítél, önök lehetnek az az erő, ami kordában tarthatja a Maradvány eme önjelölt kiskirályait. A Főinkvizítor tudja, hogy a maga fajtája nem fog csalódást okozni, ha a moffok ellen vetjük be a csapataikat.
– Talán nem – vetette oda Djarin. – Talán az ajánlatát is elfogadom… Kivéve akkor, ha folyamatosan átnéz majd a vállam fölött, miközben az egységeit irányítom, igazgató asszony! Beniko elfintorodott. – A címektől borsódzik a hátam. Szólítson valami egyszerűbbnek. Különben én nem megyek a Calim-rendszerbe, más ügyekkel kell foglalkoznom. A flottatisztek ellenőrzésére már beépítettem a megfelelő SD-személyzetet. Ők fognak tájékoztatni az akció alakulásáról… és az esetleges kudarcról – hajolt előre nyomatékosan. – Ez a Sith szöveg nem illik magára, főnök – felelte a mandalóriai rezzenéstelenül. Beniko elmosolyodott. – Helyes – mondta. – Néha nehéz kinőni ezeket a régi ESB-s közhelyeket. Maga csak tegye a dolgát, és megkapja a fizetését, ezt személyesen garantálom. Ha minden jól alakul, még a Renegáton is bosszút állhat. – Akkor hát az anyagi feltételekről...
|
|