- Ez a hely undorítóbb, mint képzeltem - jegyezte meg Astarte, ahogy a csapatuk megérkezett a menekülteknek kijelölt negyedek bejáratához. A bolygó nagy részét óceánok fedték, és csak az itt-ott kiemelkedő szigetek és szirtek jelentették a települések alapját. Szerencséje hajójukat némi munkával sikerült valamiféle roncsként, magukat pedig szakadt peremvidékiként ábrázolni (felhasználható roncsdarabokból egyértelműen nem volt hiány Nathemán, ahogy szakadt rongyokból sem). A környék nem túl jó viszonyokról árulkodott: sok ezren voltak bezárva olyan kis helyre, amit nem ennyi befogadására terveztek, és ez csak egy volt a számos hasonló zárt körzet közül. A barlangban kialakított negyedet fémfalak vették körbe, őrtoronyokkal és ellenőrzőponttal, mindenhol hemzsegtek a fegyveresek.
- Helyi milicistáknak tűnnek - jegyezte meg Trieshii, aki előélete révén azért mégiscsak értett az ilyesmihez.
- Itt a Fény-csapat - szólalt meg halkan a komm. A jedik külön bejáraton léptek be a területre, míg a pajzsszüzek és a sith kommandósok egyelőre távol maradtak amolyan tartalékként, ha zűrösre fordulnak a dolgok. - Bent vagyunk.
- Akkor menjünk mi is! - jelentette ki Astarte, aki áttörte magát a beengedésre várók során, nem túl látványosan, de azért határozottan. A fegyveresek ugyan milicisták voltak, az ellenőrzőpontot egy zöld zubbonyt és fehér nadrágot viselő fickó irányította: vállán a Köztársaság mellett a Szabad Szövetségek Rendszere emblémája szerepelt.
- Neve, érkezés célja - pillantott fel rá a fiatal férfi unottan.
- Astarte, és itt élek - közölte ő is, megpróbálva lazaságot erőltetni magára, kezét összekulcsolva maga előtt. - Még több hülye kérdés?
- Igen, azt hiszem ez kellőképp bizonyítja, hogy itt élsz - vont vállat. Úgy tűnik nem volt túl jó a viszony a helyiek és a katonaság között. - És ezek? A rabszolgáid?
- És ha azok? - kérdezett vissza a boszorka hasonlóan provokatívan. A fickó megvonta a vállát, majd intett, hogy bemehetnek.
- És én még azt hittem te utálod a munkád - jegyezte meg Virana vidáman.
- Ez egész könnyen ment - jegyezte meg Astarte, ahogy már beljebb értek.
- Ez még csak a minimum biztonságú rész. Itt vannak a legzűrösebb alakok - jegyezte meg Trieshii, aki a másik csapat padawnjához hasonlóan azzal töltötte az idejét, hogy felkészüljön. - A beljebb vezető úton már csak a megfelelő kódok révén lehet belépni.
Mielőtt azonban bejelenthették volna a kommon, hogy sikeresen bejutottak, egy páncélozott repulzoros jármű állt meg mellettük, amiről fegyveresek ugráltak le, kezükben sokkolóbotokkal. Astarte automatikusan védekezőállásba lépett, de a fegyveresek ügyet sem vetve rá az egyik ház ajtaját rúgták be, majd besorjáztak. Bentről rövidesen küzdelem zajai szűrődtek ki.
- Ezek nem milicisták - jegyezte meg a sith boszorka a járművet elnézve. A harc zajai rövidesen elültek, és a fegyveresek egy csoport menekültet tereltek ki az épületből, jó alaposan összeverve. A vezetőjük teátrálisan megállt a lépcső tetején, egy nagydarab, meglehetősen ellenszenves kinézetű figura volt, arcán vágásnyomokkal.
- Ezek az alakok nem átallottak lopni a raktárakból, hogy több élelemhez jussanak - közölte a fickó a razzia okát. - És fegyvereket is rejtegettek. Visszaéltek vendégszeretetünkkel, és ezért most lakolni fognak! Ne feledjétek, ez a mi kék és gyönyörű bolygónk, nem a tiétek!
Azzal ő maga is lesietett, és bemászott a jármű tornyába, majd indulást intett a kezével.
- Ezek a rohadék Kék Kozmoszosok - sutyorogták páran. - Ez már a sokadik ezen a héten. Nem elég, hogy a milicisták a fejünket akarják. A Próféta védelmezzen minket!
- Azt hiszem ezek az idióták könnyedén közlekedhetnek az átjárópontokon keresztül - jegyezte meg Astarte, és úgy tűnt, támadt egy ötlete.
- Ha jól értem, kellene néhány egyenruha tőlük kölcsönbe - mondta Trieshii, mire Astarte bólintott, jelezvén, hogy jól értelmezte a gondolatmenetét - Akkor meg kell tudnunk, hol csapnak le legközelebb és hátbatámadni őket.
- Most hasznát vennénk annak a bosszantó infobrókernek - mormogta Astarte.
- Talán megoldódik a dolog nélküle is - mutatott egy kicsit távolabbra Brianna. Épp egy siklóval érkezett az újabb razzia. Csak négyen jöttek. Az épület inkább volt valami raktár, mint ház. Itt bizonyára örült az ember, ha tető volt a feje felett.
- Nem igaz! Az előbb mentek el és már megint itt vannak. Biztos azt a szerencsétlen kolduscsaládot akarják megint - dühöngött egy járókelő a másiknak, aki észrevette ugyanazt, mint a fiatal sith.
- Szégyen! Miért nem tartják féken ezeket a mocskokat? - kérdezte a másik.
A három sith csendben elindult abba az irányba, ahova a Kék Kozmoszos csapat érkezett. Szerencséjük volt, ugyanis egy félreeső sikátorból nyílt az épület, ahova bementek. Nem várták meg, míg végeznek, hanem követték a fegyvereseket az épületbe, akik odabent szorgalmasan forgatták fel a berendezést, miközben az ott élők tehetetlenül nézték. Azonnal feltűntek az új vendégek.
- Ti meg kik vagytok? - fordult feléjük az egyik fegyveres - Tudtam! Ezek tényleg rejtegetnek valamit!
- Intézzétek el őket - utasította Astarte a szolgáit, akik előreléptek és tették a dolgukat. Brianna két kezét felemelve két Kék Kozmoszost emelt fel, miközben az Erővel szorongatta a torkukat egészen addig, míg már csak az ernyedt hulláik lebegtek. Eközben Trieshii, aki még kissé képzetlenebb volt az Erő dolgaiban, megelégedett a másik két fegyveres falhoz csapásával, majd közelről leszúrásával. A kis család szólni sem mert, csak egymást ölelve reszkettek és várták, hogy vége legyen. Astarte és két társa felvettek egy-egy egyenruhát, majd kifele indultak, de még eléjük állt az egyik ott élő.
- Kö-köszönjük! Hogyan hálálhatnánk ezt meg? - remegte Astarte előtt hajlongva.
- Ne köszönd. Nem értetek tettük. De ha jót akartok magatoknak, eltüntetitek a hullákat. Most pedig félre - mondta Astarte hűvösen, majd továbbindult és elhagyták a helyiséget.
- Ez már-már kedves volt - jegyezte meg Brianna az épület előtt.
- Ez az, húgi. Mondd el neki, mennyire imponált ez neked. A szerelmedben ott a jóság szikrája! - kacagott Virana.
- Ne félj, Szájas, leszek még kedves hozzád is - felelte Astarte sejtelmesen - Trieshii, te vezetsz - bökött az ujjával a sikló felé, majd mindhárman beszálltak és már úton is voltak. A páncélozott sikló gond nélkül száguldott végig a szűk utcákon, és akinek egy csepp esze volt, sietve kitért az útjából, így aztán eseménytelenül eljuthattak az ellenőrzőpontig, ahol a tiszt még meg sem állította őket, csak intett, hogy haladjanak tovább. A második körzetbe átlépve már rendezettség nyomait lehetett tapasztalni, az utcát nem hajléktalanok és szemét borította, és valamiféle rendnek nevezhető állapot uralkodott. Bár ez inkább csak abban nyilvánult meg, hogy jóval több fegyveres félkatonai fanatikus és köztársasági fegyveres járőrözött mindenfelé.
- Ez itt a közepes biztonságú övezet - közölte Trieshii velük. - Itt már pacifikálták a menekülteket. Ha tovább megyünk, az a helyiek által lakott magas biztonságú övezet, illetve ennek közepén a kormányzati övezet.
- Oda kell bejutnunk - közölte egyértelműen Astarte, és intett a nőnek, hogy haladjon tovább.
- Milyen izgatott a szigorú néni - közölte Virana, a vállaira támaszkodva. - Hát nem izgi, húgi? Mint egy kaland, amit még gyerekként elképzeltünk.
A jármű gond nélkül hajtott be a magas biztonságú övezetbe is, és egyedül csak a kormányzati negyed előtt állították meg őket. Itt sehol egy köztársasági katona nem posztolt, csakis helyi milicisták, a falakon pedig turbólézer lövegtornyok sorakoztak. Bárki is építette ezt a helyet, nem szerette volna, hogy csak úgy bárki betegye oda a lábát.
- Papírokat - lépett oda hozzájuk az őrparancsnok.
- Nézz az egyenruhámra, barom - felelte Trieshii a legnagyobb természetességgel.
- Miért, tán rajta vannak a papírjaid? - horkant fel.
- Nem, az agyvelőd lesz rajta hamarosan, ha nem kotródsz el - felelte a nő. - Foglyokat hozok kihallgatásra.
- Kinek az utasítása? - érdeklődött a fickó tovább, rendületlen kitartással.
- Olog tábornok - közölte vele Trieshii úgy, mint akit untatnak ezek a kérdések. - Hívja fel, ha nem hiszi.
- Továbbmehetnek - nyögte ki a fickó némi tétovázás után, majd maga elé motyogva még hozzátette. - Kék Kozmoszos pöcsarcok.
A kaput lezáró energiamező szétfoszlott, így a jármű gond nélkül beléphetett a területre, ami a kormányzati épületeket rejtette.
- Ez szép volt - ismerte el Astarte, ahogy elhaladtak, és mögöttük bezárult az enerigamező.
- Korábban milicista voltam, tudom, hogy gondolkodnak - felelte Trieshii.
- A másik lány, aki udvarol neked. Valld be, hogy imponál, milyen kis találékony - pöckölte meg az orrát játékosan Virana. - Amit láttam, az alapján nem csak a terepen ilyen újító szellem.
- Mi lesz most? - szólalt meg Brianna.
- Ó, milyen kedves, hogy csatlakoztál hozzánk - élcelődött rajta kicsit Astarte. - Egyszerű, elmegyünk ezeknek a Kozmoszosoknak a központjába, és megragadjuk a helyi fejes golyóit, majd fénykardot szorítva a nyakához szépen megkérjük, hogy segítsen nekünk.
- Egyszerű és lényegretörő terv. Tetszik - felelt a fiatal sith.
- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, szájas. De nyitott vagyok az építő jellegű kritikára, ha esetleg ki akarod egészíteni valamivel - gúnyolódott tovább a boszorka.
- Kár volna túlbonyolítani - ütötte félre a lehetőséget a lány.
- Ha nem hát nem. Ha nem akarod ilyesmivel koptatni a nyelved, találunk más tevékenységet, amiben kifáraszthatod. Ne aggódj.
- Ó, még küldetés közben is azon jár az esze, hogy miként fog veled huncutkodni. Nagyon aranyos - szólt közbe Virana, miközben Trieshii vállára támaszkodott - Te nem szólsz hozzá? Nem zavar, hogy kihagynak?
- Eleget trécseltünk. Dologra. Trieshii, rád bízom a beszédet. Láthatóan jól szót értesz ezekkel az agyatlanokkal.
- Értettem - felelt a nő és elindult az épület felé, mögötte a két társával.
Okos döntésnek bizonyult Trieshiire hagyni a szövegelést. Az épület előtt őrködő fegyvereseket is hasonló rutinnal szedte rá, mint a korábbit, így könnyedén bejutottak a központi épületbe. Odabent pedig már könnyebb volt mozogniuk. Csak a fontosabb pontokon álltak őrök. Az álcájuk kellően meggyőző volt ahhoz, hogy ne állítsa meg őket senki. A lifttel feljutottak a legfelső emeletre, ahol egy kicsivel komolyabb létszámban voltak jelen a fegyveresek, de azon kívül, hogy minden mozdulatukat figyelték, nem tettek semmit. Egyedül az irodába nem engedték be őket szó nélkül.
- Állj! Megtudhatnám, hová mennek? - állt eléjük az egyik őr tiltakozóan.
- Fontos ügyben kell beszélnem a főnökével, azonnal - felelte határozottan Trieshii.
- Milyen ügyben pontosan?
- Az bizalmas. Engedjen be, vagy jelenteni fogom, hogy akadályozta a munkámat.
Brianna egyre inkább érezte magán az emeleten lévők tekintetét. Tudta, ha nem sikerül meggyőzni az őrt, akkor rájuk szállnak és kénytelenek lesznek erőszakot alkalmazni. Kinyúlt az erővel a férfi elméje felé és megragadta azt.
- Szóval, beenged végre? - kérdezte Trieshii, mikor látta a férfi tekintetében, hogy kissé elhagyta magát.
- I-igen. Fáradjanak be, kérem - mondta, majd kinyitotta az ajtót és a trió be is ment az irodába, ahol egyetlen egyenruhát viselő férfi ült egy asztal mögött.
- Megmondtam, hogy senkit se engedjenek be! Mit keresnek maguk itt? - förmedt rájuk és már nyúlt volna az asztalon lévő szerkezet felé, hogy segítséget hívjon, de a keze megtorpant fölötte, mielőtt elérhette volna.
- Ugyan, legyen kicsit vendégszeretőbb - szólalt meg Astarte, ahogy közelebb lépett az asztalhoz - Beszélgessünk kicsit.
- Maga Olog tábornok, nem igaz? - tette fel a kérdést az asztalnál ülő meláknak, majd a vendégasztalnál ülő felé pillantott. - Ő pedig?
- Peylar főtanácsos - mutatkozott be a jóval véznább, és alacsonyabb, meglehetősen sunyi képű alak némileg meglepetten.
- Hogy képzelik, hogy csak úgy betörnek ide? - szedte össze magát a tábornok az első sokkból. - Kék Kozmoszos aljanépség.
- Nem vélekedik túl szépen a talpasairól - csóválta a fejét látszólag rosszallóan a sith főinkvizitor.
- Mit akarnak? Ez annak az idióta Lutzének a műve? - horkant fel most Peylar is.
- Ebből a nagy melákból kinézem, hogy ilyen hülye, de magától nem veszem be - felelte Astarte, amitől a tábornok olyan vörös lett, mint egy dühöngésre készülő gundark. Kezével az asztal alá akart nyúlni, de Trieshii résen volt, és megállította a levegőben. - A következő ilyennél nem lesz keze.
- Akkor mégis kik maguk? - szegezte neki a kérdést Peylar, ahogy újra felé fordult Astarte.
- A Sith Birodalomtól érkeztünk - közölte nemes egyszerűséggel.
- Sithek? Sejthettem volna, hogy a vérszag idevonzza őket - horkant fel Olog.
- Barom - köpte a szavakat lenézően Astarte. - Egy ilyen kis helyi csetepaté rohadtul nem izgat fel. Egészen más ügyben járunk erre, de ha már itt vagyunk, nos... mégiscsak sithek lennénk. Úgy tudom vannak itt némi nézeteltérések a vezetésben.
- Soha nem áruljuk el a Köztársaságot és az SZRSZ-t, igaz, Peylar? - pillantott társára a tábornok, de ő nem felelt semmit. Astarte gunyorosan elmosolyodott.
- Gondoljon csak bele, főtanácsos úr - hajolt közelebb hozzá. - Magáé lehetne ez az egész szemétdomb, Charis császárnő védelme alatt. Nem kéne a Köztársaság hülye szabályait betartaniuk.
- Gondolom van az ügyletnek egy olyan része is, amivel maguk járnak jól - pillantott rá Peylar.
- Igen. Keresünk valakit. Ha elkaptuk, akkor pedig rendezzük a maguk dolgát - közölte vele a nő.
***
A másik csapat szintén a várost járta. Mivel nem akartak a kelleténél nagyobb feltűnést kelteni, a pajzsszűzek a hajón maradtak. Egyedül Thora tartott a jedikkel, hisz a megbízást elsősorban ő kapta. Méretes kalapácsát egy vibrokardra cserélte, így köpennyel kiegészítve könnyen elvegyülhetett a civilek között.
- Nem bízom a másik csapatban - jegyezte meg feszülten a többieknek.
- Bolondnak is tartanálak, ha bíznál - felelte Rina, miközben a hajóról hozott ennivalót fogyasztotta - Elhiheted, az érzés kölcsönös a részükről is.
- Csak remélni tudom, hogy megéri. Pont azokkal együttműködni, akik korábban megtámadtak minket. A királynő nem fogja díjazni a dolgot - folytatta Thora.
- Meg fogja érteni a dolgot, ne aggódj - nyugtatta ezúttal Niera - Egyébként is, így talán van rá esély, hogy a kő hollétéről is kiderüljön valami.
- Szóval nem is verhetjük őket agyon - sóhajtott a lány.
- Nekem is csalódás, hidd el - érzett együtt vele őszintén Rina - Főleg azt a pimasz banyát nyársalnám fel szívesen.
- Egyébként nem ez az első alkalom, hogy a jedik és a sithek közösen állnak ki egy nagyobb fenyegetés ellen. Többször is történt ilyen a történelem során - vette át a szót Caden - Aztán egy idő után ismét egymásnak estek.
- Mint valami soha véget nem érő sztori, amikor az írónak nincs jobb ötlete - jegyezte meg Niera kissé gúnyosan.
A csevegés abbamaradt, mikor egy csapat fegyverest pillantottak meg nem olyan messze. Épp egy férfit bántalmaztak, miközben a társaik visszatartották annak családját. Közelebb érve világossá vált, hogy a fegyveresek felöntöttek a garatra és most egyéb szórakozásra vágytak. A helyiek a fegyverektől félve inkább a közelükbe se mentek, de a jedik nem nézhették tétlenül a dolgot. Thora lépett oda elsőnek és az áldozat elé állt, majd elkapta az épp lecsapni készülő kezét.
- Megállj! Miért bántjátok ezt az embert?
- Ahhoz neked mi közöd, kislány? Mi a Kék Kozmoszból vagyunk! Azt teszünk, amit csak akarunk! Elrontotta a szórakozásunkat és most megfizet!
- Úgy ám! Pedig mi csak az asszonykáját akartuk kölcsönvenni - szólt közbe a másik, aki a férfi feleségét és kisfiát fogta le egyszerre.
- Szóval a Kék Kozmosz? - vonta fel szemöldökét Thora - Az ilyen gyávák gyülekezete? Részeg fegyveresek, akik kedvükre bántalmaznak másokat?
- Mit merészeltél mondani? - förmedt rá az előtte álló és a másik kezét emelte ütésre, de a nordgardi kicsavarta a másik csuklóját, amit amúgy is erősen szorított, mire a férfi térdre rogyott.
A többi Kék Kozmoszos fenyegetően felemelte a fegyverét, még az is, amelyik eddig az asszonyt és a gyereket fogta, mire egy fénykard pengéje villan többször villámgyorsan és a kezeikben csak a használhatatlan csonkok maradtak.
- Mi ez? Jedik? Mit keresnek itt jedik? Ez nem a ti hatáskörötök! - fordult az egyik lefegyverzett a kardját épp deaktiváló Caden felé.
- Ahol ártatlanokat bántalmaznak, az mindig a jedik hatásköre - lépett közelebb Niera - Azt javaslom távozzatok és gondolkodjatok el, miféle alakok vagytok. Változni sosem késő.
- De maradhattok is egy verésre. Az időnkbe belefér - tette hozzá Thora fölényesen. Ezekkel a barmokkal egyedül is elbánt volna, ha muszáj.
- Jól van, győztetek! - morogta a férfi, akit elkapott, mire a nordgardi nő eleresztette.
- De csak ne vigyétek túlzásba ezt, mert megüthetitek a bokátokat - fenyegetőzött még egyet, mire kapott egyet az ülepébe búcsúzóul.
- Drágám! - sietett oda a nő az előbb még a földön rugdosott férfihez, és a fia is követte. Úgy tűnik, kapott pár kellemetlen rúgást, de komolyabb baj nélkül megúszta, és most a felesége támogatásával felkelt a földről.
- Köszönöm, a Próféta küldte magukat - próbált magabiztosnak látszani, főleg a családja miatt, de látszott, hogy fájdalmai vannak. - De ez mind semmiség ahhoz képest, amit a vong alatt éltünk át.
- Magukat elrabolta a vong, igaz? - kérdezte Caden.
- Igen, kínoztak és dolgoztattak minket. Aztán egy napon fogták és elengedték mindannyiunkat. A nagy többség itt ragadt, ezen a helyen - magyarázta a férfi készségesen, bár némileg nehezére esett a beszéd.
- Van valamilyen orvos itt? Elkísérjük? - ajánlkozott Niera azonnal.
- Orvos? - kérdezett vissza, mintha furcsának tartaná a dolgot, majd megrázta a fejét. - Aki ért ilyesmihez, azt mind a magas biztonságú övezetben tartják. De van egy szomszédunk, aki felcser volt a háborúban, ő ért valamicskét ezekhez.
- Melyik háborúban? - kérdezte némileg gyanútlanul Caden.
- Számít az? - pillantott rá a férfi, és hirtelen fáradtnak tűnt. - Egyik olyan, mint a másik.
Niera a férfi másik oldalára lépett, majd segített támogatni őt, abba az irányba, amerre mentek. A többiek nem tartották jó ötletnek, hogy tovább faggassák, legalábbis addig, amíg segítséget nem kapnak. Nem kellett túl messzire menniük, és az ajtóban ücsörgő, negyvenes fickó, aki hozzá hasonlóakkal szabakkozott egy kopott dobozon, rögtön felpattant, és betessékelte őket, majd a kis helyiségben lévő egyik ágyra fektette a férfit.
- Nem tört el egyik borda sem - közölte némi tapogatást követően, majd benyúlt az egyik szekrénybe, és előhúzott pár darab tablettát, majd a férfi kezébe nyomta. - Ebből vegyél be napi egyet, csökkenti a fájdalmat.
- Köszönjük - hálálkodott a nő, majd kényelmetlenül hozzátette. - De nincs semmink, amit adhatnánk.
- Nem baj, a Próféta majd meghálálja - dünnyögte a fickó. - Bár a gyógyszerek becsempészését nem fizeti ki.
- Ezek a jedik mentettek meg itt, a Próféta máris kegyes volt - mutatott a jedikre a nő vidáman. A fickó végigpillantott rajtuk, majd a szája széle mosolyra húzódott.
- Jedik, mi? - kérdezte. - Annak idején volt lehetőségem akcióban látni párat.
- Melyik háborúban harcolt? - kérdezte Caden.
- Második galaktikus polgárháború, Galaktikus Konföderációs Corelliai Önkéntes Hadtest - húzta ki magát kicsit. - Előbb minket kaszaboltak, elképzelhetik milyen nehéz a fénykarddal vágott sebeket ellátni, főleg harctéri bacta nélkül. Aztán a Köztársaságot, na az már jobban tetszett. De gondolom nem régi katonatörténeteket jöttek ide hallgatni.
- Nos, nem igazán - ismerte be Thora. - Egy férfit keresünk, aki képes az Erőt használni, mint mi.
- Akkor mázlijuk van - vigyorodott el. - Alig két napja járt nálam egy srác. Túlélt egy kommandós rajtaütést, egyedüliként. Aztán felkelt, és lebegett, meg tárgyakat dobált. Majd annyira megijedt, hogy elmenekült.
- Ez nem annak tűnik, akit mi keresünk - jegyezte meg Rina tényszerűen.
- De lehet, hogy az, akit keresünk, épp őt keresi - mutatott rá Caden, aki híres volt gyors gondolkodásáról. - Elvégre mit akarhat Hadra egy ilyen Erő háta mögötti bolygón?
- Nem vagyok a téma szakértője. De ebben lehet valami - jegyezte meg Thora, miközben Rinát utánozta falnak támaszkodásban. Kissé kívülállónak érezte magát nála tapasztaltabbak között.
- Szóval végül letett arról, hogy engem kapjon el? - gondolkodott el Niera egy pillanatra.
- Azért ne legyél nagyon csalódott - mondta Rina már-már humorosan.
- Nem erről van szó, hanem egy ártatlanról, aki nagyobb veszélyben van, mint gondolhatja - mutatott rá jedi szemszögből Niera a lényegre.
- Csak kérdés, hogy ki utazik arra a fiúra? Hadra nem lenne ilyen óvatlan. Ezzel csak elijeszti a célpontját - magyarázta Rina.
- Innen aligha megy bárhova is - szólt közbe az egykori felcser - Aki nem mozog elég magas körökben vagy nem csak átutazóban jár erre, nem nagyon megy sehova. Egyrészt, mert nincs hova és nincs miből. Potyautasokra vagy kellemetlenkedőkre azonban van esély. Mindenképp nézzenek majd körül a hajójukon indulás előtt.
- Emiatt nem kell aggódni - felelt Thora szűkszavúan.
- Igen, könnyen elsülhet visszafelé a dolog - tette hozzá Caden, arra gondolva, hogy a hajón maradt pajzsszűzek őt is milyen pillantásokkal illették néha az út alatt.
- Jó, haladjunk - vette vissza a szót Niera, majd a férfihoz fordult - Tudna adni egy személyleírást? Vagy egy képet a fiúról? Vagy bármi egyebet, ami segíthet megtalálni őt?
- Hát akkor azt hiszem ezen a nyomon elindulhatunk - bólintott Thora, mint az akció hivatalos vezetője. - Tudna adni részletesebb személyleírást?
- Hát nem volt itt túl sokat a srác - tárta szét kissé tanácstalanul a kezét. - Amolyan átlagos kinézetű, sötét hajú, viszonylag alacsony... talán tizenhat ha lehetett. A neve azt hiszem…
Mielőtt azonban folytathatta volna, kintről járművek hangja hallatszott, amint hirtelen lefékeznek, majd katonai bakancsok hangja, ahogy hangosan kopognak a talapzatot jelentő vulkanikus kövön. Nem kellett ahhoz jedinek lenni, hogy bárki tudja, baj készülődik.
- Fogadjuk barátainkat - javasolta Rina, és a jedikből álló csapat a legnagyobb nyugalommal lépett ki az ajtón. Kéttucat fegyveres és két páncélozott jármű várakozott kint, és nem volt nehéz köztük felismerni azokat, akiket nemrég zavartak el.
- Nahát, egy újabb verésre jöttök? - kérdezte tőlük Thora.
- Biztos, hogy jó ötlet provokálni őket? - súgta oda halkan Caden.
- Ők voltak azok, parancsnok! – mutatott rájuk az egyik seggberúgott. - Ők támadtak ránk minden ok nélkül!
A kövérkés, kissé idősebb, bajszos fickó bizalmatlanul mérte őket végig, miközben a milicisták tüzelésre készen álltak.
- Azonnal letenni a fegyvert a Kék Kozmosz nevében! - parancsolt rájuk a fickó. - Őrizetbe vesszük magukat a rend megbontásáért.
- Ezek nem fegyverek - jegyezte meg Rina. - Hanem egy civilizáltabb kor eszközei. Fénykardok.
- Tüzelésre felkészülni! - kiáltotta a fickó némi hezitálás után, miután tudatosult benne, hogy tényleg fénykardmarkolat van a felsorakozott alakok nagy részénél, még ha nem is aktiválva. - Ez az utolsó lehetőségük, hogy megadják magukat.
- Szomorú, hogy megint így végződik - jegyezte meg Niera, majd aktiválta a fegyverét, a milicisták nagy megdöbbenésére. Mielőtt azonban a parancsnok tüzelésre adhatott volna parancsot, egy lövés dördült, és a lövedék levitte a zöld beretsapkát a parancsnok fejéről.
- Azonnal tegyék le a fegyvert és vonuljanak vissza! - kiabálta egy férfihang, és hirtelen mindenki ennek a forrását akarta megtalálni. Az egyik kapualjból egy átlagos ruhákat viselő férfi lépett elő. - Autumn ezredes vagyok. Az SZRSZ Alapokmánya értelmében engedelmeskedniük kell nekem.
- Leköpöm az alapokmányt! - replikázott a parancsnok. - Ez a mi kék és gyönyörű bolygónk, nem érdekelnek a maguk szabályai.
- Akkor hadd legyek érthetőbb. A következő lövés nem fog hibázni! - replikázott. A parancsnok előbb dühösen az Autumn nevű fickóra, majd a jedikre pillantott.
- Mindenkinek, visszavonulás! - döntött végül, és a milicisták olyan gyorsan kapaszkodtak fel a járművekre, majd oldottak kereket, mint ahogy ideértek. Az egyszerű ruhákat viselő, az átlagostól kissé magasabb, jól borotvált, erős arcvonásokkal bíró férfi közelebb indult hozzájuk.
- Köszönjük a segítséget - nyugtázta a dolgot Thora.
- Azért elbírtunk volna ezekkel - jegyezte meg Rina.
- Ekkora tömegben, ha tüzet nyitnak, elkerülhetetlenül sok sérült lett volna - mutatott rá Caden.
- Igazi jedikre valló gondolkodás - közölte a férfi, majd megállt tőlük három méterre. - August Autumn, SZRSZ Elnöki Hivatal.
- Meglep, hogy ilyen hamar ránk talált - fonta össze maga előtt a karját Rina.
- Az a dolgom, hogy figyeljek - felelte a férfi. - Hetek óta próbálom pacifikálni a menekülteket és visszafogni a Kék Kozmosz túlkapásait.
- Ha ilyen jól értesült, talán tudna segíteni egy másik ügyben is - jegyezte meg Thora. - Egy fickót keresünk, aki bajt keverni jött ide.
- Egy zöld hajú nővel, nemde? - kérdezte Autumn, mire a jedik összepillantottak. - Ahogy mondtam, semmi sem kerüli el a figyelmem.
- Igen, így van. Rendkívül veszélyes egyének - felelte Thora, reménykedve egy gyors útbaigazításért.
- Örömmel segítek - biccentett Autumn - Mehetünk?
- Elég, ha csak megmondja, hol találjuk őket. Nem akarunk senkit sem belekverni - vette át a szót Niera.
- Kedvesem, én nem egyszerű civil vagyok. Tudok magamra vigyázni. Láthatta, hogy még azok a nagyszájúak is berezeltek tőlem.
- Azok ellen, akiket keresünk, ez édeskevés lesz - erősködött a jedi.
- Vállalom a kockázatot - mosolyodott el a férfi magabiztosan - Legalább a Kék Kozmosz díszes kompániája nem zaklatja magukat, míg a közelükben vagyok - mondta, mire Niera megadóan sóhajtott, majd Thorára pillantott, aki bólintott.
- Hát jó, akkor mutassa az utat.
- Örülök, hogy meg tudtunk egyezni. Apropó, esetleg bemutatja eme bátor kis csapat tagjait? - kérdezte, mielőtt bárhova is indultak volna.
- Ők itt Rina és Thora. Ő a tanítványom, Caden. Én pedig Niera vagyok.
- Örvendek. Jöjjenek, itt sok a kíváncsi tekintet - mondta, azzal elindult.
Néhány utcányira vitte őket. Egy szebb napokat látott, mégis elfogadható állapotban lévő épületbe. Belépve úgy tűnt, mint valami csempésztanya. Néhány Autumnhoz hasonló alak volt csak bent. Épp csak egy futó pillantást vetettek a társukra és az utánuk belépőkre.
- Ez itt az egyik menedékházunk. Nem túl lakájos, ezért inkább nem mondom, hogy érezzék otthon magukat. De nyugodtan üljenek le bármelyik székre vagy ládára - mondta a férfi kedélyesen, de a társaság nem akart itt időzni - A helyzet az, hogy pontos tartózkodási helyet nem tudok egyelőre mondani. Így várnunk kell, míg a keresett személyek felbukkannak.
- Talán volna egy másik út is - kezdte Thora - A férfi, akit keresünk, egy fiatal fiút keres. Épp róla akartunk többet megtudni, amikor azok a kék barmok visszajöttek kötekedni.
- Egy fiatal fiút? - kérdezett vissza, de a hangján érezni lehetett, hogy többet tud a dologról, mint amennyit külsőre mutat. - A doktort figyelembe véve sejtem ez ki lehet. Egy Erőhasználó, nemde?
- Így igaz - felelte Niera pókerarccal, amit nem igazán nehéz volt elérnie. Autumn szája sarkában egy mosoly jelent meg, miközben az asztalra rakott egy kisebb holovetítőt, amin a doktor leírásának megfelelő fiatal fiú arca tűnt fel.
- A srác a kommandósok és a terroristák közé került egy összecsapásban. Mondanom se kell, hogy nem túl szépen sült el a dolog - ecsetelte röviden a dolgokat. - A kommandósokra egy öngyilkos merénylő vetette magát, a túlélőket is magával rántva.
- De a srác megúszta - mutatott rá Rina.
- Pontosan - bólintott a férfi. - Egyedüli túlélő. Amikor felébredt a klinikán, lebegni kezdett, meg a berendezést mozgatni. Ahogy meglátta a mieinket, rögtön elmenekült. Azóta hiába keressük. A doki volt az egyik nyom, azért is figyeltük a helyet. Feltételezzük, hogy nem tudatosan használja a képességét.
- Egy ilyen sokkhatás kiválthat ilyesmit - jegyezte meg Niera, majd inkább csak magának hozzátette. - De vajon miért kellhet Hadrának?
- Az általatok keresett fickó és a zöldhajú kísérője eddig nem szegődtek a nyomába, de már így is sorszámot kell húzni. A helyi erők mellett keresi a Kék Kozmosz, és mi, illetve... a prófétista fegyveresek is.
- Hogyhogy? - kérdezte Thora, aki láthatóan minél több adatot próbált szerezni az akcióval kapcsolatban.
- Szerintük ezek a képességek a prófétájuk áldása vagy ilyesmi - vont vállat. - Gondolom amolyan kabalát akarnak belőle csinálni... És van még egy ezüstös hajú fiatal férfi is, aki üldözi. Olyasmi a hajszíne, mint Önöknek, mesterek.
Célzott ezzel Autumn Nierára és Rinára, akik összepillantottak.
- Akárhogyis legyen, javaslom dolgozzunk össze - pillantott végig rajtuk Autumn. - Nekem alig pár tucat megbízható emberem van, a helyi vezetés mellett a kozmoszos idiótákra is figyelnem kell. Ha ezt az egészet kivesszük a számításból, többet koncentrálhatok rájuk. Maguk pedig nem helyiek, biztos jól jön a segítség a bárhova bejutás és információ tekintetében.
- Van bármi ötlete, merre kereshetnénk a fiút? - kérdezte Thora, mire Autumn a holokivetítőhöz lépett és aktiválta. A város térképe rajzolódott ki előttük néhány megjelölt pontot kiemelve.
- Ezek itt az eddig ismert helyei. Okos fiú, nem marad sokáig egy helyben. De szűkül a kör, amiben mozoghat. Minél előbb meg kell találnunk, ha nem akarjuk átengedni másnak ezt az örömöt. Ezen a környéken több elhagyott épület is van. Úgy feltételezzük, hogy ezek egyikében húzta meg magát jelenleg.
- Akkor a legjobb lesz máris indulni - mondta a nordgardi nő.
- Egyetértek. Jöjjenek, siklóval hamar odaérünk - ajánlkozott a férfi.
- Mester, nem kellene...szólni a másik csapatnak is? - kérdezte Caden kifelé menet.
- Biztos vagyok benne, hogy ők is kellően elfoglaltak. Amíg csak találgatunk, addig inkább hanyagoljuk a velük való érintkezést - felelte Niera.
- Ó igen, őket is megfigyeltem. Meglepő, hogy együttműködnek velük - pillantott hátra új szövetségesük.
- Kivételes eset - felelte kurtán Niera.
- Ennyire veszélyes az a kettő, akiket idáig követtek? - érdeklődött Autumn kíváncsian.
- Igen. Minden segítség jól jöhet jelenleg - ismerte be a fiatal jedi lovag, miközben beültek a siklóba.
- Ismeritek azt a ezüst hajú fickót, akiről szó volt? - érdeklődött Caden a két jeditől.
- Sejtem, ki lehet. Közülünk való volt egykor - válaszolt ezúttal Rina.
- Akkor tehát egy újabb szövetséges? - foglalta össze Caden.
- Arra ne vegyél mérget... Egyikünknek sem volt túl vidám időszaka az a kiképzés. Nem tudni, ki milyen utat járt be azóta.
- Javaslom koncentráljunk a feladatra - vetette fel Niera, majd az ezredes felé fordult. - Merre tovább?
- Azt hiszem van egy nyomunk…
***
- Ez lesz az a hely - mutatott az egyik, látszólag a többitől megkülönbözhetetlen épületre Autumn, ahogy megálltak az utcasarkon, a szélső épület takarásában, nehogy feltűnést keltsenek. Felületes szemlélő talán elment volna mellette, de aki nyitva tartotta a szemét, rögtön rájött, hogy a látszólag céltalanul kint ácsorgó emberek nagyon is feladatot látnak el. Hosszú köpenyeik remekül elfedhették a fegyvereket, amiket maguknál rejtegetnek, valószínűleg nem békés céllal.
- Ez a prófétista felkelők egyik bázisa - mutatott rá Caden. - Legalább tizenöt fegyverest számoltam. Az utcát több irányból tudják tűz alatt tartani, és valószínűleg van erősítés.
- Nagyon jó, ifjú jedi - közölte Autumn, láthatóan lenyűgözve. - Igen pontos megállapítások.
- Szóval úgy vélik itt lehet a fiú? - kérdezte Thora.
- Tegnap még csak harmad ennyien voltak itt. Semmilyen más tényező nem indokolja a dolgot - tárta szét a karjait az ezredes. - A fiú valószínűleg a kezükre került valahogy, és most itt őrzik.
- Talán megvárhatnánk, amíg Hadra idejön, és akkor léphetnénk - jegyezte meg Niera.
- De az ki tudja meddig fog tartani? Mi van ha átviszik? - fordult felé Thora. - Esetleg megszerezhetnénk a fiút.
- Nincs elég emberem egy ilyen akcióhoz - szabadkozott Autumn, és Thora már nyitotta volna a száját, hogy felajánlja a pajzsszüzeket, de Nierára pillanatva elhallgatott, ahogy ő alig észrevehetően megrázta a fejét. Nem volt még itt az ideje, hogy felfedjék az adujaikat.
- Esetleg beszélhetnénk velük - közölte Caden. - A jedik nem érintettek ebben a konfliktusban. Talán valamilyen eredményre vezetne ez... azt hiszem.
- Rendben. Majd én szóra bírom őket - határozta el Thora azonnal, miközben megropogtatta az ökleit.
- Miért van az az érzésem, hogy nem szép szóval fogja megpróbálni? - vakarta az arcát Autumn, de aligha lett volna képes megállítani.
- Hé maga! Egy fiút keresek. Itt van a maguk őrizete alatt? - kérdezte a fiatal nordgardi, ahogy közel ért az egyik őrhöz.
- He? Maga meg miről... - puff, Thora szó nélkül ájultra fejelte.
- Maga! Egy fiút keresek, itt őrzik? - kérdezte ismét, de ennek az őrnek már visszakérdezni sem maradt ideje.
Sorra ismételte a műveletet. Mintha csak végig ez lett volna a célja. De valójában csak türelmetlen volt.
- A barátjuk nem az a diplomata típus - jegyezte meg Autumn óvatosan.
- Az első komoly, önálló küldetése. Nagyon szeretne sikerrel járni - magyarázta Rina, mintha ezzel feloldozná a társát.
- Nordgardiak… - sóhajtott Caden, de csak egész halkan. Végül Thora visszatért hozzájuk.
- Egyik sem tudott válaszolni...
- Nem sok időt hagytál rá nekik - jegyezte meg nevetve Niera, ahogy végignézett az ájult őrökön.
- Nos, legalább riadóztatni sem volt idejük a bentieket - mutatott rá egy fontos tényre Autumn - Javaslom, hatoljunk be és hozzuk ki a fiút, ha már így alakult ki a terv.
A csapat többi tagja felzárkózott Thorához, miközben az őrök eszméletlenül vagy halkan nyöszörögve feküdtek a földön. A fiatal nő homloka mintha dúracélból lenne, legalábbis az eredményt eltekintve. Az ajtón gond nélkül átjutottak, és a folyosón az egyik irányba tovább haladva egy nagyobb térbe érkeztek, ami leginkább valamilyen imaházra hasonlított, de ezúttal teljesen elhagyatott volt, szerencsére. Azonban távolabbról beszélgetés zaja szűrődött hozzájuk, így a hely nem volt teljesen üres. Óvatosan indultak meg előre, nehogy idő előtt elárulják magukat, és átvágtak a hatalmas üres téren, majd a helyiség másik ajtajánál álltak meg, amelyet függönnyel takartak el. Autumn már nyúlt, hogy reflexszerűen félrehúzza.
- Négyen vannak a másik oldalon, fegyveresek - közölte Niera, aki az Erővel felvértezve meg tudta állapítani mi várja őket a túloldalon. - Gyanútlanok.
Autumn bólintott, majd előhúzott egy aprócska készüléket, aktiválta, és bedobta a függöny mögé. Meglepődés hallatszott a túloldalról, majd egy halk pukkanás.
- Most! - szólalt meg az ezredes, és előre ment, kábítólövésre állított fegyverével pedig tüzelni kezdett. Három fegyverest küldött pihenni, mielőtt Thora beugrott volna, és a fejével leszedte a negyediket.
- Hé ti! - szólt egy hang a helyiség másik végéből, és ahogy odafordultak észrevettek egy fiatal fiút, aki egy erőtér mögé lett betéve. - Mit kerestek itt?
- Azt hiszem megtaláltuk - biccentett kurtán Autumn.
- Ne aggódj, jedik vagyunk, segíteni jöttünk - közölte Niera, és a hangja úgy tűnik megnyugtatta a fiút valamelyest.
- Annál a nagy darab fickónál van az irányító - mutatott az egyikre a fiú. Autumn beletúrt a zsebeibe, majd előkerült egy kapcsoló, ami valóban deaktiválta a vöröses erőteret.
- Gyere, biztonságos helyre viszünk - nyújtotta ki felé a kezét Niera.
- El innen? - kérdezte reménykedve.
- Az is megoldható - bólintott Thora, a fiút pedig nem kellett kétszer kérni, hogy hozzájuk siessen. A csapat sietősen megindult kifelé, keresztül az imatermen, ám ahogy a főbejárathoz értek, szembesülniük kellett azzal, hogy odakint újfent fegyveresek várják őket. Ám ezek a Kék Kozmosz és a helyi köztársasági erők egyenruháját viselték, több tucatnyian, páncélozott járművekkel megtámogatva.
- Rossz előérzetem van - suttogta Caden.
- Itt August Autumn ezredes - lépett elő kísérőjük. - Az SZRSZ Alapokmánya értelmében...
Épphogy félre tudott ugrani a lövés elől, ami mellett a falat találta el. Persze a felvonulás a helyiek figyelmét is felkeltette, és az imahely melletti erkélyeken máris egyre több és több prófétista fegyveres tűnt fel.
- Itt pedig Astarte - mosolyodott el a sith inkvizítor, aki most a helyi fogdmegek egyenruháját viselte. - Örülök, hogy maga is itt van ezredes, két legyet egy csapásra.
- Az a mocsok sith - dühöngött Rina halkan.
- Ti pedig jedik, adjátok át a fiút! - közölte velük. - Ha megteszitek, élve elhagyhatjátok a bolygót.
- Miért bíznánk a szavadban ezek után? - kiáltotta vissza kérdést Caden.
- Nos... igazából jogos - vonta meg a vállát pár másodperc után. - De ha átadjátok a fiút, akkor nem kell pazarolnom az időm, mielőtt végzek veletek. Ezért felettébb hálás lennék.
- Mi legyen? Törjük a fejünket? - pillantott Caden Nierára.
- Az inkább Thora reszortja.
- Ennyit még én sem tudok elég gyorsan megfejelni - felelt a nő, miközben az esélyeiket mérte fel.
- Háromig számolok, aztán vissza az épületbe - mondta nem túl hangosan Autumn - Egy...
- Nos, kedves jedik? Már kezdtelek megkedvelni titeket, ne most ölessétek meg magatokat - folytatta a sith boszorka.
- Kettő...
- Én még mindig utállak - vágott vissza Rina.
- Ó, összetöröd a szívem - gúnyolódott Astarte, majd felemelte a kezét, hogy tűzparancsot adjon.
- Három! - kiáltotta az ezredes és egy villanóbombát dobott maguk elé, a csapat pedig azonnal visszavonult az épületbe, ahonnét kijöttek az imént.
- Ez idáig jó. De most merre? - kérdezte Caden, miközben hátráltak az imaterem felé.
- Lehet itt másik kijárat? - kérdezte Thora tanácstalanul, miközben egy polcot döntött az imaterem átjárójához.
Mielőtt azonban bárki is válaszolhatott volna, a csapat Erőérzékeny tagjai megdermedtek. Még Thora is érzett valami fenyegetőt, pedig képzetlen volt. A fiú ösztönösen felpillantott és egy árnyat látott egyenesen felé zuhanni, miközben valami villant előtte.
- Hé! - próbálta felébreszteni a csapat többi részét, akik felé, majd fel pillantottak, de túl messze voltak a fiútól és támadójától. Az utolsó pillanatban vetődött félre vele egy másik jövevény. A támadó pedig csak a földbe szúrhatta méretes kardját.
- Rég találkoztunk, Rina és Niera - pillantott a két jedire, majd a fiú megmentőjére - Ahogy veled is.
- Nem engedem, hogy bántsd a fiút - közölte a nő a fiú elé állva.
- Ti ismeritek őket? - kérdezte Thora.
- Sajnos túl jól - közölte a rózsaszínre festett hajú nő, aki a fiút a kezével védve lassan felemelkedett.
- Újra találkozunk, Lenore - suhintott egyet a fegyverével az ezüstös hajú fickó. A többiekhez hasonlóan ő is elsősorban fém pengét használt, de bizonyára rejtőzött nála valahol egy fénykard is.
- Keiran - szűrte a nevet a fogai között Rina. Autumn kezében már ott termett apró sugárvetője, de egyelőre nem lőtt, hanem figyelte a történéseket.
- Újra együtt a csapat, hát nem nagyszerű? - kérdezte Keiran, a hangjában érezhető gúnnyal, majd Nierára pillantott. - Te hol hagytad a nagy megmentőt? Épp árvákat etet valahol?
- Ne vedd a szádra Sodon mestert - felelte Niera, a rá jellemző hűvösséggel, de a hangja mégis fenyegető volt.
- Úgy látom nem lettél vidámabb jelenség - vonta meg a vállát. - Ahogy te sem, Rina.
- Ugorhatnánk arra a pontra, ahol elmondod, miért akartad megölni a fiút - vetette oda a megszólított nő.
- Nos, lássuk csak... teljesítem azt, amire programozva lettünk?
- Ő nem egy sith! - jelentette ki Lenore határozottan.
- Még - felelte Keiran, ezúttal véresen komolyan. - De egy ilyen helyen mi mássá válhat az ember? Megelőzzük a problémát, ha időben levadásszuk az összes ilyen képességűt.
- Ez esetben felszólítom, hogy lépjen hátrébb! - emelte rá a fegyverét Autumn, mire Keiran önelégülten elmosolyodott.
- Miért hiszi, hogy ez nálam beválik, ha odakint azokkal a talpnyalókkal nem sikerült? - kérdezte.
- Egy próbát megért - vonta meg a vállát az ezredes. Keiran pedig maga elé emelte a fegyverét, készen arra, hogy lerohanja a fiút.
Mindeközben a kinti csapat sem várt türelmesen. A szagokból és a hangokból ítélve elkezdték átvágni a bejárati ajtót, így nem sok idő maradt a diskurálásra. Márpedig egy ellenféllel is bőven elég volt elbánni.
- Nos úgy tűnik, eléggé szorul körülöttetek a hurok. Harcolhattok velem, de addig is azok ott az ajtó túlfelén be fognak ide jutni. A fiú mindenképp meghal. Ha nem a kezem által, akkor a tűzharcban.
- Szóval? - sürgette Rina, hogy bökje ki végre, amit akar.
- Szóval itt egy kis ajánlat, a régi idők kedvéért. Hagyjátok, hogy teljesítsem a kötelességem, cserébe megmutatom, hol lehet innen kijutni és nektek nem kell meghalnotok.
- Felejtsd el. Nem engedjük, hogy megöld - felelte Niera határozottan és aktiválta a fénykardját.
- Ha szabad közbeszólnom - kezdte Caden - Odakint három sith is van, ha ennyire sithekre szeretnél vadászni. Ő számára viszont még lehet esély, hogy valami jobb legyen.
- Gondom lesz azokra a sithekre is, ne félj, kölyök - felelte Keiran, miközben az esélyeit latolgatta. Bár kétségkívül az egyik legerősebb volt a jelenlevők közül, a számbeli fölény igen nagy hátrány volt számára - Mi dolgotok itt egyébként? Három képzett Erőhasználót nem küldenek el toborozni.
- Ha nem bántod a fiút és segítesz kijutni innen, mondjuk most rögtön. Akkor elmondjuk - szólt közbe Thora, aki a csapat hátát védte és figyelte az ajtót - Fogy az idő, döntsd el, mit teszel.
Keiran megpörgette a levegőben a fegyverét, amitől a fiatal fiú összerezzent, de egyelőre nem támadott. Láthatóan az esélyeit mérlegelte, és azt a helyzetet, amibe most kerültek. Kintről lövöldözés hangja szűrődött be, arra utalva, hogy a prófétista felkelők és a milicisták harcba kezdtek egymással.
- Mondok egy jobbat. A fiú meghal, és segítek megölni a sitheket - közölte végül a saját ajánlatát.
- Ne is álmodj róla! - felelte Lenore határozottan.
- Kár - vonta meg a vállát, majd támadóállást vett fel.
- Vigyétek a fiút! Én addig feltartom! - közölte a nő, majd saját fém fegyverét szegezte maga elé. Együtt nem jelentett volna gondot megküzdeni Keirannal, de a sithek és ölebeik a nyomukban voltak.
- Az Erő legyen veled, Lenore! - közölte Niera, majd a fiú a karjával védelmezve megindultak előre. Keiran azonnal rohamozni kezdett előre, de a nő útját állta, és fegyvereik szikrákat hányva csaptak össze a levegőben. A csapat tagjai besiettek a hátsó helyiségbe, amit nemrég hagytak maguk mögött, majd tovább haladtak hátrafelé. Itt fegyveresek helyett egyszerű nők és gyermekek aggódó tekintetei szegeződtek rájuk a különféle szükségelakásként használt szobákból. Az útjukat azonban senki sem állta.
- Biztos jó ötlet volt csak úgy otthagyni? - kérdezte Caden.
- Ne aggódj, padawan, Lenore jó harcos, tud magára vigyázni - felelte Niera, de az ő hangjából is lehetett egy kis aggodalmat kihallani.
- Szóljak esetleg a hajón várakozó csapatnak? - kérdezte Thora.
- Hajón várakozó csapat? - vonta fel a szemöldökét Autumn.
- Egy csapat elit harcos - felelte Thora.
- Azt hiszem mindenkinek megvannak a maga titkai - sóhajtott fel az ezredes. - De a szarból biztosan kihúzna most minket.
Az épületnek csakugyan volt egy hátsó kijárata, amin ki is értek mindannyian. Szerencsére itt egyetlen fegyveres se várakozott, így csak a túloldalról átszűrődő harc zajait hallották.
- Akkor most merre? - kérdezte Caden.
- Térjünk vissza a biztonságos házba - javasolta Autumn. - Ott fel tudjuk mérni a helyzetet és lépni.
- Csak ne olyan gyorsan - hallottak egy női hangot a semmiből, és ahogy odafordultak, A zöldhajú boszorkány állt ott, Hadra embere. - Még lemaradtok a legizgalmasabb részekről.
- Te! - kiáltott rá Niera és fegyvert rántott.
- Én bizony - reagált a nő mosolyogva, de a jedivel ellentétben ő nem adta jelét támadási szándékának - Szeretnél egy visszavágót? Egyszer már legyőztelek, nem emlékszel?
- Orvul leszúrtál. Tisztességes küzdelemben nem győznél le.
- Tisztességes küzdelemben? Annak meg mi értelme? Csak ti jedik és a konzerv barátaitok ragaszkodtok ilyen butaságokhoz, mint a becsület.
- Mester, emlékezz, mit mondott Syna - szólt oda Caden.
- Tudom - felelte a jedi.
- Mester lettél? Ejha! Talán Hadra tényleg jól választott. Persze annyira nem válogatós, mert már nagyon akar egy jó testet. De még mindig te vagy a kiszemeltje. Hát nem megtisztelő?
- Kihagyom - válaszolt Niera már támadásra készen.
- Hogy van a szeretett kishúgom? - pillantott Cadenre - Úgy érzem, közel álltok egymáshoz.
- Ha annyira szereted, miért nem kerested meg korábban? - kérdezett vissza a padawan.
- Elfoglalt voltam - mondta a boszorkány, mintha csak egy előző napi programról beszélne.
- Elnézést, hogy közbeszólok - kezdte Autunm - De ha csak nem akarják gyorsan elrendezni ezt a nőt, javaslom menjünk. Nyilvánvalóan csak az időnket próbálja húzni.
- Egek, lebuktam - mosolygott a zöld hajú nő.
- Nem éri meg az időnket - tette Thora Niera vállára a kezét.
- Menj vissza Hadrához és mondd meg neki, hogy el fogok jönni érte - mondta Niera, miközben intett a többieknek, hogy induljanak tovább - Megfizet mindenért.
- Ó, biztos vagyok benne, hogy ettől máris becsinált - mondta gunyorosan Caecila. A csapat nem felelt az inzultusra, hanem tovább siettek, lehetőleg minél távolabb a harctól. Az utcákon máshonnan is harc zaja szűrődött feléjük, úgy tűnik, valami nagyobb dolog vette most kezdetét.
- Erre - instruktálta őket az egyik sikátor felé Autumn, ahogy az utcán harcoló Kék Kozmoszosok képe tűnt fel előttük. A sikátorokon azonban gond nélkül át tudtak vágni, senki sem vetett igazán ügyet rájuk. A biztonságos ház szerencsére nem volt túl messze, így elég hamar megérkeztek, anélkül, hogy harcolni kellett volna, hogy átverekedjék magukat bármiféle ellenálláson. Odabent az ezredes emberei láthatóan már teljes készültségben voltak, és különböző rejtett helyekről fegyverek is előkerültek. Bár felkészült csapatnak tűntek, alig voltak tucatnyian voltak csupán, a sok száz kint garázdálkodó milicistával nem tudták volna felvenni a helyzetet.
- Szóval... mi a terv? - kérdezte Caden, ahogy megérkeztek. Autumn ezredes gondterheltnek tűnt, mint aki nem számított erre a fordulatra.
- Hazudnék, ha azt mondanám, erre felkészültem volna - felelte végül őszintén. - Említettetek egy csapat harcost. Azt hiszem, ők most jól jönnének.
- Ezredes, bejövő hívás a kormányzói hivatalból - fordult felé az egyik technikus. Autumn intett, hogy kapcsolja, és a meglehetősen fiatal kormányzó, Reyne feje tűnt fel a képernyőn.
- Autumn, mégis mi a fene folyik itt? Azt hallom, hogy lövöldöznek, de én nem adtam parancsot semmi ilyesmire! - elégedetlenkedett.
- Azt hiszem éppen puccs zajlik, kormányzó - tárta szét a karjait Autumn. - A Kék Kozmosz átveszi a hatalmat. Már csak az a kérdés, ki áll mögötte.
- A sithek sötét valagára - csúszott ki a száján.
- Nos, éppen ez is helytálló - jegyezte meg halkan Caden. A vonal túlsó végén valakik betörték az ajtót, és fegyveresek trappolását lehetett a háttérben hajlani.
- Mit képzelnek!? - kérdezte, de egy pillanat múlva már el is rángatták a képernyő elől. Peylar főtanácsos és Olog tábornok tűntek fel helyette.
- Nocsak, akkor azt hiszem ez egy megválaszolt kérdés - dünnyögte Autumn. - Ugye tudják, hogy amit tesznek, az nem marad következmények nélkül?
- Pozíciót ígértek nekünk az ESB-ben. Befejeztük Reyne vagy Keller talpának a nyalását! Mostantól én vagyok az új kormányzó és hamarosan bejelentjük a bolygó kiválását a Köztársaságból! - közölte Peylar velük, inkább úgy mint egy tény, semmint egy lehetőséget. - Ahogy beszélünk, egy desevrói flotta tart a bolygóra. Hamarosan semmiféle esélyük nem lesz a győzelemre. De nem akarunk gondot, Autumn. Ha szép csendben lelépnek, minket nem fog érdekelni.
- Tényleg képesek megbízni egy sithben? - tette fel a kérdést Niera.
- Mi? Ki van még ott magával? - kérdezte Olog gyanakodva.
- Az én szövetségeseim. Jedik - mosolyodott el Autumn, mire Peylar arca megrándult. - És ami az ajánlatukat illeti.. nem fogunk csendben távozni.
Azzal Autumn bontotta a vonalat.
- Gyáva férgek - morogta maga elé, majd a jedik és Thora felé fordult. - A terv azt hiszem egyszerű. Be kell jutnunk a kormányzói palotába, és azelőtt cselekedni, hogy Peylarék végigviszik a tervüket.
- De mi lesz így az eredeti küldetéssel? - kérdezte Rina.
- Hadra keze biztosan benne van ebben az egészben. Kellett neki a felfordulás, hogy léphessen, mióta szétvertük a flottáját - jegyezte meg Thora.
- Akkor ne késlekedjünk. Nem kellene megvárni, míg az a deservói flotta tényleg ideér - mondta Autunm - Összehívok mindenkit, akit csak lehet, de gyorsnak kell lennünk és megrohamozni a palotát.
- Mennyire lehet erős a védelmük? - kérdezte Caden, mire a férfi aktiválta a holokivetítőt, megmutatva a kormányzói palotát.
- Maga az épület nem egy erőd, de az előzetes jelentések szerint van néhány kellemetlen játékszerük, amivel komolyan le tudnak minket lassítani. Lépegetők és tankok is.
- Az tényleg megnehezítheti a bejutást - értett egyet a fiú.
- Ha be tudtok jutni, akkor már boldogultok, igaz? - kérdezte Thora a jediket.
- Valószínűleg gyorsabban átjutunk a katonákon, mint a nehéztüzérségen.
- Azt bízzátok csak ide. Van egy ötletem... - felelte a nordgardi magabiztosan.
- A fiúval mi legyen? – kérdezte Caden, pártfogoltjukra utalva, aki még mindig elég zavarodott volt az imaházban történtek után.
- Az egyik emberem itt marad vele. Neki most itt a legbiztonságosabb - közölte az ezredes, és senki sem ellenkezett. – Remek, szóval mi is lenne a terv?
***
Említésre méltó nehézségek nélkül elértek a kormányzói palotához. A puccs résztvevői arra rendezkedtek be, hogy megvédjék az épületet, míg az erősítés megérkezik, így minden erejüket a védelemre összpontosították. Csak annyit harcoltak, amivel le tudták lassítani Autumn csapatát és folyamatosan vonultak visszafelé.
- Szóval hölgyem...
- Ne hölgyezzen, ha lehet. Harcos volnék, nem holmi mezei fehérnép - vágott vissza Thora.
- Bocsánat - köhintett a férfi, miközben a fedezékben várakoztak - Elmondaná még egyszer ezt az acéleső dolgot?
- A pajzsszüzek egyik kedvelt technikája. A lényege, hogy több száz méterről hajtanak végre ugrást a célpont felett, így a teljes páncélzat impaktja és a hirtelen feltűnő ellenség megzavarja az ellenséget.
- Vagyis röviden: összelapítjátok az ellenséget, mielőtt lőhetne - foglalta össze Caden a hallottakat.
- Így is mondhatjuk - felelte Thora - Elég nagy zűrzavart lehet vele kelteni a csatatéren.
- Elég örült elképzelés. De tetszik. Az ilyenek általában működni szoktak - állapította meg Autumn. - Nos, mindenki kész? Ideje pontot tenni ennek az ügynek a végére.
- Úgy tűnik kedves szövetségeseink is megérkeztek - jegyezte meg Caden, ahogy az egyik csapatszállítóból Astarte és két kísérője szállt ki.
- Akkor még jobb lesz a meglepetés - mosolygott Thora, aki láthatóan már alig várta, hogy elégtételt vehessen a Nordgardot ért korábbi sérelemért, amit ezek az inkvizítorok okoztak. A velük szemben felsorakozott járművek nagyrészt még a klónháború korából itt maradt, kiszuperált TX-130 Saber tankok voltak, egypár, valószínűleg valamelyik elfeledett birodalmi lerakatból olcsón beszerzett AT-ST-vel kiegészítve, de ez a tűzerő is komoly gondot jelenthetett volna, ha nem bánnak el vele időben.
- Ott jönnek! - mondta izgatottan Thora, ahogy a pajzsszüzekkel teli hajó megjelent a horizonton. A védelmi lövegek kissé későn kapcsoltak, és kezdtek el átállni az új célpontra, vesztükre. Az égből hullani kezdtek a nehézpáncélt viselő pajzsszüzek, akik azonnal tönkrezúzták a harcjárműveket, ahogy beléjük zuhantak.
- Ők nem sebesülnek meg? - kérdezte Caden, miközben a többiekhez hasonlóan lenyűgözve figyelte a látványt.
- A páncélzatot úgy alakították ki, hogy védi a használóját akár ilyen magasságból való érkezésnél is - jelentette ki Thora leplezetlen büszkeséggel. - Több ezer év tradíciója és tapasztalata van minden nordgardi páncéljában.
A harckocsik közül némelyik egy robbanásban tűnt el, mások csak egyszerűen összezúzódtak, de minden roncsból egy teljesen sértetlen pajzsszűz tűnt elő, akik azonnal hozzáláttak, hogy baltáikkal és buzogányaikkal aprítani kezdjék a zavarodott ellenséget.
- Akkor azt hiszem ez a mi belépőnk - jegyezte meg Autumn. - Mi áttörünk és a palotába megyünk, hogy megakadályozzuk az árulókat.
- Enyém a nagyszájú főboszorkány - ropogtatta meg az ujjait Rina.
- Akkor én és a padawanom gondoskodunk a másik kettőről - bólintott kimérten Niera.
- Én pedig segítek a pajzsszüzeknek - mondta végül Thora, aztán felhúzta a fejére sisakját, és előre szegezte a fegyverét. - Nordgardért és a királynőért!
A pajzsszűzek megjelenése teljesen felborította a palota védelmét. Astarte és társai visszavonultak a palota védettebb részére, hogy ott várják be a támadókat. A kint maradtaknak esélyük sem volt rendezni soraikat, így a jedik csapata könnyedén bejutott, alig néhányan próbáltak az útjukba állni, de hiába. Odabent már nehezebb volt a dolguk, mert amit lehetett, lezárt az ellenség, ezzel is tovább lassítva őket. Azonban nem számoltak a jedikkel, akik fénykardokkal és az Erővel megtámogatva könnyedén rombolták szét a rögtönzött barikádokat. A liftek nem működtek, így ezzel is lassítva lett a csapat, de végül megérkeztek a céljukhoz, ahol a sithek várták őket a puccsistákkal maguk mögött.
- Sokáig tartott - kezdte gúnyosan Astarte - Ha az ősi sithek tudták volna, hogy a jedik legnagyobb ellensége a lépcső, minden templomot magas helyre építettek volna.
- Viccelődünk halál előtt, boszorka? - kérdezte Rina.
- A jedik mindig is egy vicc voltak számomra.
- Nevess, amíg lehet - kontrázott a jedi, majd nekirontott a boszorkának.
Niera és Caden követték a példáját. A másik két sith is felkészülten várta a harcot. Autumn és társai pedig harcbaszálltak a puccsistákkal, hogy visszafoglalhassák a palotát, mielőtt még késő lenne. Az idő ellenük dolgozott és ezt az ellenség is tudta.
- Nem tudom miért ragaszkodsz a visszavágóhoz, semmit se fejlődtél - gúnyolódott tovább Astarte, ahogy fényostora találkozott Rina fénykardjával.
- Kitépem és megetetem veled a nyelved! - replikázott Rina.
- Nahát, úgy beszélsz, mint egy igazi jedi - kuncogott, ahogy fegyverük újra összecsapott a levegőben. Eközben Niera a maga ellenfelével, Briannával foglalkozott, aki meglehetősen defenzíven állt hozzá a harchoz, szemben a sith csapat vezetőjével. Leginkább csak hárított és eltáncolt a Norgard legformásabb feneke cím birtokosának támadásai elől, aki maga sem igyekezett mindenáron legyűrni az ellenfelét, hiszen valami azt súgta, hogy ahol feltűnik Hadra zöld hajú ügynöke, ott előbb-utóbb maga Hadra is fel fog tűnni. Caden ellenfele Trieshii lett, ami valamennyire fairnek volt mondható, hiszen ahogy a padawan, úgy a fiatal sith inkvizítor se volt még nagyon alaposan képzett az Erő használatában.
- Ha legyőztelek, az enyém leszel, szépfiú - incselkedett vele a nő, ahogy fegyvereik szétváltak egy csapás után, és kéjesen beleharapott az alsó ajkába. - Jól fogunk szórakozni.
- Perverz sith boszorka! - felelte a fiú felháborodottan, miközben újra alappozíciót vett fel a harchoz, majd fegyvere újra összecsapott az ellenfelével.
- Az érzéseid elárulnak, ifjú jedi - mosolygott sokatmondóan Trieshii. - Van valaki... sőt, valakik, akikhez közel állsz. Testileg is... vagy vonzódsz.
- Fogd be! - kiáltott rá Caden, majd újra támadásba lendült, és Trieshii alig bírta hárítani a dühös csapásait. - Fogd be! Fogd be! Nem vagyok olyan, mint te!
- Ó igen, a barátaid, akik a sithek keze által haltak meg... - folytatta Trieshii, akinek furcsa örömet okozott a dolog. - Gyűlölsz minket, igaz?
- Rohadj meg! - kiabálta Caden, aki már-már fanatikusan vetette magát az ellenfelére.
- Fékezd magad, padawan! - figyelmeztette a mestere az Erőn keresztül. - Ne hagyd, hogy provokáljon!
Caden abbahagyta a támadást, és hátrébb ugrott pár lépést, majd mély levegőt vett. Nyugalmat erőltetett magára, kiürítette a gondolatait. Nem gondolt sem Synára, sem Sialára, sem a Sheddu Maadnál meghalt padawantársaira. Csakis az Erő áramlását érezte.
- A fenébe. De tüzes lehetsz az ágyban, ha ennyire be tudsz indulni - nyalta meg a szája szélét Trieshii, de ezúttal nem értek célba a szavai, Caden a legnagyobb nyugalommal folytatta a harcot. Miközben a három párviadal zajlott, az épületbe bejutott pajzsszüzek felsorakozva, szétnyitható energiapajzsaik segítségével állták útját a védők lövéseinek, miközben Autumn emberei mögöttük megbújva viszonozták a tüzet. Autumn az egyik oszlop takarásából figyelte a történéseket.
- A kormányzói iroda a hall végén van - közölte a mellette álló Thorával, aki energiapajzsa segítségével védte őt. - Át kell törnünk, és akkor lehet esélyünk.
- Nincs hely, ahová visszavonulhatnak? - kérdezte a fiatal nordgardi.
- Azt hiszem van egy erősített állás a felszín alatt, de amíg mi tartjuk a lifteket, aligha van esélyük oda jutni - összegezte a helyzetet az ezredes.
- Más bejárat van az irodának?
- Elvileg igen - vakarta meg az állát a férfi. - Két oldalsó folyosó is oda vezet, és úgy tűnik a milicisták a főfolyosóra szorultak be végleg.
- Akkor hát mire várunk? Előre! - kiáltotta izgatottan Thora.
Páran hátramaradtak, hogy őrizzék a lifteket, a többiek megindultak a kormányzói iroda felé. Eközben a jedik és a sithek nem hagytak pihenőt egymásnak. Talán Niera járt a legjobban, mert egyedül az ő ellenfele nem jártatta feleslegesen a száját. Már-már szimpatikus lett volna neki, ha nem lett volna sith.
- Csak ennyi telik tőled? - inzultálta tovább Rinát Astarte.
- És tőled? Annyit szájalsz, hogy nem marad erőd harcolni. A társad legalább nem koptatja a nyelvét üres fecsegésre.
- Ki? Szájas? Ó, ő egész más területeken szokta koptatni a nyelvét - válaszolt a boszorka huncut mosollyal.
- Szégyentelen...
- Kezdem érteni. Nem szeret senki, igaz? Nem vagy olyan szerencsés, mint a kis padawan ott. De még annyira sem, mint a másik társad. Milyen kegyetlen a sors. Pedig cuki vagy.
- Fogd már be! - kiabált Rina, majd ismét megrohamozta a boszorkát.
Hirtelen mindenki megtorpant, ahogy egy sírontúli hang kacagását hallották. Bármerre néztek, nem találták a forrását. Az elméjükben volt.
- Olyanok vagytok, mint a gyerekek, akik jedit és sithet játszanak. Elismerem, megvan a maga bája, de valahol kissé nevetséges is. A mai Erőhasználók szánalmasak.
- Hadra! - kiáltott fel Niera dühösen.
- Itt vagyok, Niera kedves - jött a válasz a lift felől. Autumn emberei a padlón hevertek. Ott állt egy férfi Syna nővérével az oldalán.
- Helyes. Akkor gyere.
- Alig várod, hogy a tested az enyém legyen, igaz?
- Mester, itt van! - szólt közbe a zöld hajú nő, majd egy pillanattal később Keiran robbant be az egyik ablakon, egyenesen Trieshiit célbavéve, aki a meglepettségtől nem tudott időben reagálni. Azonban mielőtt a férfi kardja kettéhasíthatta volna, Caden vetődött el vele a támadás elől.
- Nocsak, mégiscsak számítok neked, szépfiú? - kérdezte Trieshii egy félmosoly kíséretében a rajta landoló Cadentől, aki zavartan, sietve tápászkodott fel a nőről.
- Ccc... Újabban már védik a sitheket a jedik? - emelkedett fel a támadás okozta kisebb kráterből Keiran lassan és fenyegetően.
- Nem helyes valakit hidegvérrel megölni. Ez nem jedihez méltó - közölte a padawan önérzetesen. Eközben a másik két páros is abbahagyta a harcos egymással, bár fegyvereiket még nem fordították el. A távolban valami villant, de senki se tudta volna eldönteni, pontosan micsoda, amíg fel nem tűnt a semmiből Lenore, az egyik oszlopról elrugaszkodva, fegyverét egyenesen Hadra szíve felé irányítva. A sith azonban csak az utolsó pillanatban ugrott félre, így a rózsaszín hajú nő egyszerűen elszáguldott mellette, és az egyik lift ajtaján elrugaszkodva próbálkozott újra, ám megint csak elrepült a hirtelen helyet változtató Hadra mellett, és Nieráék közelében ért földet.
- Ez meglehetősen gyenge próbálkozás volt - kuncogott Caecila rosszindulatúan.
- Keiran, Lenore... Ti is csodálatosan erősek vagytok, mint mindenki a sithvadászok közül - mosolyodott el Hadra aktuális teste, a cosrai Schmidt.
- Mit tudsz te rólunk, sith? - tört ki Rinából.
- Többet, mint hinnétek - közölte Hadra sejtelmesen. - Gondolkoztatok már azon, honnan is származik az egész program? Kinek az ötlete volt ez?
- Nem... erről sose mondtak semmit, Sodon mester se - felelte Niera.
- De ne hidd, hogy ezzel húzhatod az időnket - tette hozzá Rina, a fegyverét a lift előtt álló Hadrára szegezve.
- Gondolom akkor nem érdekel az igazság - mosolygott Hadra, miközben féltucat pajzsszűz energiapajzsa kerítette be őt és a társát, ám ő ügyet se vetett rájuk. Senki se felelt semmit, így Hadra folytatta. - Tudtam, hogy ez lesz. Nos hát akkor elmondom, amit nem tudtatok. Én hívtam életre a projektet évekkel ezelőtt.
- Hazudsz! - kiáltotta dühösen Rina.
- Akkor még nem is léteztem, igaz? - húzódott gonosz mosoly az arcára. - Hadd keserítselek el, már jócskán tudatomnál voltam. És aki felkeltett hosszú álmomból, nem más volt, mint a kedves, jószívű Sodon mester.
- Ez nem lehet - nyögte Niera döbbenten.
- A mestered ott kutakodott, ahol nem kellett volna. Persze nagyon erős volt, így csak egy hang voltam a feje hátuljában, egy halk suttogás a fülében - közölte Hadra, aki láthatóan kéjes örömet lelt a jelenlévő kínzásában. - Én vezettem rá arra, hogy a sithvadászokra szükség van, ő pedig engedelmeskedett. De aztán az a jó szíve mégis erősebbnek bizonyult, és úgy érezte, kínzás, amit veletek művelnek. Pedig kik voltatok ti előtte? Senkik. Szökött rabszolgák, cosrai üldözött másként gondolkodók gyerekei, esetleg roncsvadászok ivadékai, akiket azért adtak el, hogy a szüleik még egy kört fizethessenek a kantinában... Én célt adtam nektek, és eszközt a kezetekbe, hogy szolgáljatok és erőssé váljatok. Sithvadászoknak hívnak titeket, pedig valójában nem mások vagytok, mint tökéletes fegyverek. Az én gyermekeim. Most pedig visszatértem hozzátok.
- Az nem lehet - nézett maga elé döbbenten Niera.
- Te is tudod, hogy az - felelte Hadra, már-már apai kedvességgel, és kinyújtotta a kezét. - Hazatértem hozzátok. Nektek pedig ideje szolgálnotok, mint fegyverek, és mint a lelkem hüvelyei.
- Te szemétláda! - csapott újra a levegőben a fegyverével Rina. Lenore ugyan nem szólt semmit, de a szemeiben harci tűz lobogott. Őt aztán aligha győzhette meg az egész sztori.
- Niera, lányom. Én vagyok az egyetlen, ami a mesteredből maradt - fordult most a csapat hezitáló tagja felé Hadra, és hirtelen a mester bölcs, kedves hangján szolgált meg. - Gyere ide.
- Szép kis bábjáték - fordult felé Keiran. - Engem csak egyvalami érdekel. El akarod-e pusztítani a sitheket? Elvégre te magad is az vagy.
- Tisztavérű sith vagyok - bólintott felé beismerően. - De gyűlölöm azt, amivé az Erőhasználók váltak. Ahogy rángatják a Galaxist saját piti érdekeik alapján. El akarom pusztítani őket, és mindazt, ami most létezik, egy új kezdethez... Csatlakozz, és részese lehetsz ennek a nagyszerű vállalkozásnak!
- Bizonyíts - tette csípőre Keiran a szabad kezét.
- Örömmel - húzódott mosoly az arcára, majd kinyúlt az Erővel, és mielőtt bárki reagálhatott volna, felkapta a talajról Trieshiit, és egyenesen maga felé rántotta. A nő döbbent arccal zuhant bele az utolsó pillanatban aktivált fénykardjába, amely átdöfte az oldalán, majd Hadra, amilyen gyorsan felkapta, olyan hirtelen ellökte magától, a nő pedig jó pár méterrel arrébb ért földet. A becsapódásra a szájából vér fröccsent ki.
- Nem ölted meg - jegyezte meg Keiran tényszerűen.
- Legalábbis egyelőre - közölte gonoszan Hadra. - Rövidesen meghal, ha nem kap orvosi ellátást. Kíváncsi vagyok mihez kezdenek a társai. Igazi sithként hagyják, hogy a gyengék meghaljanak, vagy pedig maguk is gyengének bizonyulnak?
Nierát teljesen lesokkolta, amit megtudott. Könnyű préda lett volna bárkinek, de Hadrának nem állt szándékában megölni a gyermekeit. Ellenben a pajzsszüzek nem érdekelték. Tudta jól, hogy a nordgardiak túl makacsul ragaszkodnak az olyan ostoba elvekhez, mint a becsület.
- Gyertek, gyermekeim. Ideje, hogy végre rendet tegyünk a Galaxisban - kezdte újra Hadra.
- Te csak meg akarsz ölni mindenkit, aki nem a te nézeteid szerint él - vágott vissza Rina dühösen.
- Igen, a békéhez előbb háborúzni kell. Ezt még a jedik is megtették, amikor szükséges volt. Ne hidd, hogy a pacifizmus vezet bárhova is.
Lenore lendült ismét támadásba, hátha meg tudja lepni Hadrát. A sith nagyúr ezúttal nem mozdult. De nem is volt szükséges, mert Keiran állt elé és állította meg a nő fegyverét, majd lökte el őt. Autumn és csapata tovább harcolt a palota visszaszerzéséért. Astarte és Brianna leengedték a fegyvereiket és a jedik mellé álltak.
- Úgy tűnik, együttes erővel kell szembeszállnunk vele, ahogy azt terveztük - közölte a boszorka.
- Most jön az, hogy „csak eljátszottuk az árulást, hogy előcsaljuk őt”? - kérdezte Thora.
- Hát persze - közölte a sith.
- Ugyan kérlek, ez egy szörnyen átlátszó blöff - közölte Hadra kissé szánakozva - Az én időm inkvizítorai már halálra kínoztak volna minden jelenlevőt. Inkább álljatok jedinek, ha ennyire nem megy.
- Thora, segítsetek Autumnak, mi foglalkozunk Hadrával - szólt Rina a lánynak.
A nordgardi bólintott, majd intett a társainak, hogy csatlakoznak a másik küzdelemhez. Való igaz, még mindig sürgette őket az idő a közelgő flotta miatt.
- Tetszik, ahogy megfogalmaztad. Szóval nem vagy biztos a sikeretekben még te sem? - gúnyolódott Caecila.
- A jedik nem ölnek, csak ha muszáj - közölte Caden.
- Kérlek, hagyd már ezt a maszlagot - förmedt rá a nő.
- És mondd csak - pillantott fel Niera, aki láthatóan nehezen tette túl magát a sokkon. - Leszólsz mindenkit, és azt mondod, az Erőhasználók piti célokért harcolnak. De te csak pusztítani akarsz. Hol itt a magasztosabb cél?
- Pusztítani, mint cél? Szó sincs róla! - felelte Hadra türelmesen. - A pusztítás csak egy eszköz. Ha valami újat akarsz építeni, el kell pusztítani a helyét. Vajon hanyadik romra épült mindaz, amit ma ismerünk? A századik? Ezredik? Számít ez vajon? Amit most elpusztítunk csak egy újabb réteg hamu lesz, senkinek se fog hiányozni. A helyén azonban valami új alakulhat ki. Egy világ, ahol nincsenek jedi vagy sithek, régi birodalmak és köztársaságok árnyai. Egy új kezdet.
- És te lennél az, aki utat mutat? - kérdezte tőle.
- Nem, gyermekem - intett nemet a fejével. - Én csak az újrakezdés lehetőségét adom meg. Egy tiszta lapot.
- Nehogy bedőlj ennek a maszlagnak, Niera! - kiáltott oda neki Rina, de úgy tűnik a másik jedi most nem figyelt rá. Fegyverét az arcához emelte, és elvágta a szemét takaró szövetdarabot, felfedve a szemeit.
- Látom a legutóbbi találkozásunk sokat segített - mosolyodott el Hadra, majd kinyújtotta a kezét és újra Sodon mester hangján szólalt meg. - Gyere hozzám, gyermekem!
Niera pár pillanatig még mintha a hatása alatt lett volna, de aztán egyszercsak megrázta a fejét.
- Nem, te nem ő vagy! - jelentette ki végül határozottan. - Te csak a perverz céljaidra használod az ő nevét. Sosem volt olyan, mint te! Ellenállt neked, a végsőkig.
- Én vagyok az, aki lehetett volna - felelte Hadra, de hiába. Niera határozottan maga elé emelte a fegyverét.
- Mi legyen, mester? - fordult felé Caecila. - Túlerőben vannak.
- Megszereztük, amiért jöttünk - felelte Hadra, egy pillanatra még Nierára pillantva. - Vonuljunk vissza.
- Azt hittem el akarod taposni őket - pillantott hátra a válla felett újdonsült szövetségese, Keiran.
- Se a hely, se az időpont nem alkalmas most rá. Türelem, gyermekem, türelem - felelte Hadra, majd az ezüstös hajú férfi bólintott, és hátrarugaszkodott az Erő segítségével, egyenesen Hadra mellett érve földet.
- Azt hiszitek elmehettek, miután megsebesítettétek az egyik szolgámat? - kérdezte Astarte, aki a szokásosnál is dühösebbnek tűnt.
- Nyugodj meg, boszorkány, találkozunk még - mosolygott rá Caecila. Rina futva indult meg a három alak felé, de mielőtt még támadhatott volna, alakjaik előbb elhalványodtak, ahogy egy kékes erőtér vette őket körbe, majd eltűntek, mintha ott sem lettek volna.
Ahogy Hadráék távoztak, Astarte dühében szétcsapott a fényostorával egy asztalt. Brianna a sérült Trieshiit ültette fel a fal mellé és próbálta felmérni az állapotát. Az biztos volt, hogy orvosi ellátás nélkül nem húzza sokáig. Nem is értette, Hadra miért nem ölte meg azonnal, ha már arról papolt, milyen gyengék mindannyian a mai jedik és sithek. Caden lépett oda és egy kis táskát adott a nőnek.
- Tessék, lásd el a sérülését.
- Köszönöm - mondta Brianna, miután kissé tétován elvette a csomagot.
Eközben Autumn is visszatért a társaival és a pajzsszüzekkel együtt. Magukkal hozták az elfogott puccsistákat is. Astarte is a szolgájához lépett, hogy megnézze az állapotát.
- Hé! Nem kellene segítenie nekünk? - kérdezte az egyik puccsista Astartét.
- Már nem vagytok hasznomra. Nem érdekel a további sorsotok.
- Alávaló boszorka!
- Köszönöm a bókot - felelte büszkén az inkvizítor.
Úgy tűnt, jelenleg a jedik sem akartak a sithekkel foglalkozni. Niera még mindig kissé sokkban volt az igazságtól. Rina pedig Lenore barátjával váltott néhány szót. Egyedül Caden nem tudta, mihez kezdjen. A sithek megvoltak nélküle, Niera pedig nyilván nem az ő vigasztalására várt. Inkább csak csendben várakozott Thora mellé állva.
- Pozíciót ígértek a sith birodalomban! - kiáltotta egyre idegesebben Peylar főtanácsos, a puccs egyik vezetője. - Rangot és hatalmat! Ha még ideér a flotta, léphetünk. Kikapcsolhatom a planetáris védelmet!
- És ezt mindenki előtt kijelenti? Barom - felelte megvetően Astarte.
- Nem... nem hagyhatnak itt ezekkel! - mutatott Autumnra és a pajzsszüzekre. - Én... én hittem maguknak.
- Hinni egy sithnek? Még nagyobb barom, mint hittem - gúnyolódott Astarte.
- Követelem, hogy vigyen magukkal! Bármi... bármilyen feladatot elvégzek! Kérem! - ment át könyörgésbe a dolog, amit Astarte láthatóan már nagyon unt.
- Akkor hát tessék, itt a jutalom - emelte fel a kezét, mire Peylar szemei kidülledtek, ahogy a torkához kapott. Vader annak idején tudatosan lassan végzett az áldozataival, hogy minél tovább szenvedjenek, de Astarte most nem volt abban a lelkiállapotban, hogy ezt élvezze, így aztán egyetlen gyors mozdulattal eltörte a fickó nyakát, aki pillanatokon belül holtak terült el a padlón.
- El a kezekkel a foglyoktól! - szólt rá Autumn.
- Hozzá sem értem - játszotta az ártatlan Astarte egy aprócska mosollyal, majd az igen ramaty állapotban lévő Trieshiihez lépett, odatérdelt mellé, és már-már gyengéden húzta végig az arcán a kezét. - Ne aggódj, minden rendben lesz. Az én szolgáimat nem bánthatja senki büntetlenül.
- Akkor legközelebb nem árultok el, ha Hadrával kéne megküzdenünk? - lépett mellé Caden.
- Vigyázz a szádra, kölyök - pillantott oldalra Astarte.
- Lefogjuk őket? - kérdezte eközben félhangosan a jediktől Autumn, de Thora megrázta a fejét. Most nem nyertek volna ezzel semmit, legfeljebb csak plusz kötelezettséget.
- Akkor hát - tárta szét a kezét. - Kerítek egy hordágyat nekik.
- Nos, azt hiszem én tartozom egy bemutatkozással - szólalt meg a rózsaszín hajú nő. - Lenore vagyok. Szintén sithvadász... Már ha ez még számít valamit...
- Vajon igaz, amit Hadra mondott rólatok? - kérdezte Caden.
- Nem tudom. Ahogy ő is mondta, mind olyanok voltunk, akik nem hiányoztak senkinek sem. A program vezetői nem nagyon törték magukat azzal, hogy felvilágosítsanak a dolgokról. Talán ők is mind Hadra befolyása alatt álltak és azt gondolták, hogy jó dolog, amit csinálnak velünk.
- Hol voltál ezidáig? - váltott témát Rina.
- Jártam a galaxist. Segítettem másokon.
- Mint egy jedi - jegyezte meg Caden.
- Nem muszáj jedinek lenni ahhoz, hogy másokkal jót tegyél - felelte a nő. - Amúgy nem sokat érintkeztem másokkal. Jobb egyedül. Nem kell mások miatt aggódni.
- Nem akarok túlságosan kíváncsiskodni, de az akcentusod... - kezdett bele Caden, mire a nő feltette a kezét.
- Cosrai. Hadra rám utalt - ment elébe a dolgoknak a nő. - A családom nem éppen illet Diestl dicsőséges rendszerébe, így hát távoztak. Mondjuk úgy, hogy cosrai emigránsok gyerekének lenni nem túl jó indulás az életben.
- Értem - bólintott Caden, aki nem akarta tovább feszegetni a dolgot. - És a hajad... tudod a többieknek ezüstös színű?
- A stimkezelés hatása. Nekem nem tetszik túlságosan, így festetem - válaszolt türelmesen a kérdésekre Lenore.
- Visszatérsz velünk? - kérdezte Lenoretól Rina.
- Jobb ötletem nincs - vonta meg a vállát.
- Végre, végre! - lépett elő az egyik szobából Reyne kormányzó, akit szemmel láthatóan épp most szabadítottak ki Autumn emberei, majd megállt, és ráköpött Peylar hullájára, aztán villámló tekintettel Olog felé fordult. - Megfizetnek, mind megfizetnek! Estére lógni fog az egész bagázs!
- Ezt kétlem - lépett mellé az ezredes. - Ön még most megírja a lemondási okmányt, egy órán belül átadja Keller elnöknek és este már egy Serennóra tartón hajón lesz.
- Micsoda? - csattant fel a kormányzó. - Hogy merészeli?
- Ha nem teszi, akkor a keményebb úton fog távozni. Bilincsben, azon a hajón, ahol a tábornok úr és kísérete utazik - biccentett a fejével a nagydarab tiszt felé. - Elég anyagot szedtem össze hozzá. A maguk kis hatalmi játéka majdnem egy nyílt lázadást idézett elő.
- Nem én... ők! Olog... és a sithek! Ők voltak! - sápadt el Reyne.
- Menjen és írjon inkább - intett az irodája felé, mire Reyne szótlanul elkullogott.
- És most mi lesz? - kérdezte Thora.
- Feloszlatjuk a Kék Kozmoszt és lefegyverezzük a felkelőket. Új irányítótanácsot nevezünk ki, akiknek a vezetőjét a helyiek, a helyettest a menekültek adják. Aztán most, hogy stabilizálódott a galaktikus helyzet, hozzálátunk a menekültek visszajuttatásához a Galaxis belsőbb rendszereibe - foglalta össze Autumn.
- Akkor minden jóra fordul - jegyezte meg Caden.
- Maguk nélkül nem sikerült volna - biccentett az ezredes. - Hálás vagyok.
- Mi is megkaptuk, amiért érkeztünk - mondta Rina. - Mindenki elégedett.
- Nos, azt hiszem van itt még valami - mosolyodott el sejtelmesen Autumn. - A nemsokára ex-kormányzó úrnak meglehetősen tekintélyes alkoholgyűjteménye van. Esetleg...
- Ne is mondjon többet - mosolyodott el Thora is. - Ha valamiben jók a norgardiak a harcon kívül, az az italozás.