|
Roche
Nov 5, 2013 9:39:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2013 9:39:19 GMT 1
Egy kiterjedt aszteroidaöv a Perlemian hipertéri útvonal mentén, félúton a Hapes és az Ossus között. Járatokkal tűzdelt hatalmas aszteroidái a fegyvergyártásban és kódtörésben élen járó rovarszerű verpinek otthonai..
|
|
|
Roche
Nov 5, 2013 23:47:24 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2013 23:47:24 GMT 1
- Kilépésig három.. kettõ.. egy....
Dorja összekulcsolt kézzel, enyhén szétvetett lábakkal, igazi birodalmi admirálishoz mérten feszített a Darth Vader parancsnoki hídján. Úgy érezte magát, mint fiatalabb korában, amikor Thrawn Fõadmirális flottájának egyik élharcosaként csapott le a frissen született, sebezhetõ Új Köztársaság lázadó rendszereire..
A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal õ maga volt a hajóraj parancsnoka - meg persze annyi, hogy most mindezt egy szuper-csillagromboló hídjáról nézhette végig.
- A verpinek hívnak minket, Fõadmirális. - jelentette a kommunikációs tiszt.
Dorja elégedetten figyelte az állapotjelzõket. A Shedu Maadnál bevetett, minimális veszteségeket szenvedett flotta legnagyobb része itt volt. Az SiSD-k már meg is kezdték vadászaik kibocsátását. A taktikai térképen megjelentek a nagyobb verpin kolóniákat rejtõ aszteroidák vörös körökkel jelzett sziluettjei, és az ESB zöld, háromszögletû jelekkel ábrázolt csillagrombolói... megnyugtatóan több háromszög volt a holoképen, mint vörös kör.
A Roche már korábban is stratégiai és ipari jelentõségû pontnak számított, a verpinek azonban rendületlenül hittek abban, hogy függetlenként is megõrizhetik önállóságukat.. azonban a néhány évvel ezelõtti helyzettõl eltérõen, amikor a Birodalom flottája komoly veszteségeket szenvedett itt Caedus Nagyúr szövetségeseként, ezúttal sem a Szövetség lojalistái, sem a mandaloriai zsoldosok nem fognak a Verpin Királynõ segítségére sietni, gondolta Dorja. Mindkét államot túlságosan megosztották a belpolitikai harcok, semhogy ezzel a távoli rendszerrel foglalkozzanak, vagy a kósza, galaxisszéli Vong invázióról szóló hírek..
Mindeközben Dorja azt tette, amire hivatott volt - területeket és nyersanyagokat szerzett meg a Birodalom számára. Nem is beszélve a saját dicsõségérõl.
Amire úgy tûnt, igencsak szüksége lesz. Forrásai révén egyre idegesítõbb hírek jutottak a fülébe a Hapesrõl.. az újonnan hatalomra került, tûzrõl pattant erõverte sith kislány, a Császár leszármazottja láthatóan nagy örömét lelte abban, hogy intrikáival bemocskolja a bastioni és korribani elit tagjait. Dorja örült neki, hogy már elhagyta a Hapes vonzáskörzetét, de nem volt hajlandó sokáig tûrni, hogy összesúgjanak a háta mögött... különösen azután, hogy saját lányát már gyakorlatilag fel kellett, hogy áldozza ennek az oltárán... és láthatóan még így sem volt biztonságban.
Dorját azonban nem olyan fából faragták, és nem azért volt évtizedeken át a Birodalmi Flotta büszke kapitánya - most pedig fõparancsnoka, tette hozzá magában -, hogy ennyitõl meghátráljon. Elhatározta, hogy saját módszereivel száll szembe a hazudozókkal... a Flotta és a katonai erõ dicsõségével. Akkor pedig Wenthar látni fogja, hogy kiben bízhat igazán.
Mert mit jelentett a Császár bizalma? Hatalmat, természetesen.
- Ne válaszoljanak a verpineknek. - fordult a komtiszt felé Dorja. - Nem beszélgetni jöttünk. Támadás!
|
|
|
Roche
Nov 19, 2013 16:13:14 GMT 1
Post by Enz on Nov 19, 2013 16:13:14 GMT 1
Lambida Beelen diplomata, a sithekkel folytatott vjuni tárgyalásokon magát kitüntetõ serennói diplomata és Evans hadnagy civil ruhában, inkognitóban érkeztek Rochére hetekkel ezelõtt, hogy Keller elnök parancsának megfelelõen titokban üzletet kössenek a verpinekkel. Az újonnan alakuló Hydian-menti erõknek rengeteg új fegyverre volt szükség a tagállamok némelyikének igen elavult technikai szintje miatt, az itt gyártott droidok pedig tökéletesen alkalmasnak tûntek erre a feladatra. Ezen a küldetésen Beelen volt az, aki a megvalósításért, Evans pedig, aki a technikai háttérért felelt. Az ötven körüli, õszülõ hajó diplomata a régi generációs, konzervatív serennóiak táborát erõsítette, míg Evans a Grenhil-féle puccs idején irányította a propagandát. Bár a hatalomba utóbb visszatérõ Keller elismerte a tehetségét ennek terén, egyelõre meg kívánta büntetni szerepéért, amit az elmozdítása után játszott, így jutott el erre a sithverte aszteroidára, amit a bogárnép fõvárosának hívott. Sõt, talán most már nem csak képletesen volt ez igaz. Éppen az elsõ szállítmányt mentek megtekinteni, hogy aztán nyélbe üthessék a végsõ üzletet, amikor felharsantak a lakosságot figyelmeztetõ szirénák, elõször azóta, hogy Jacen Solo és a moffok megszállták az aszteroidákat. Beelen és Evans összepillantottak, miközben verpin kalauzuk összerándult az ismerõs hang hatására. - Mi történt, Dahekra úr? - kérdezte azonnal Beelen, ám a verpin ügyet sem vetve rá saját, "beépített" antennáin folytatott kommunikációt saját nyelvén fajtársaival. A gyors eszmecsere után, ami még mindig lenyûgözte a két vendéget, végül feléjük fordult és nehézkes galaktikus közösön megszólalva közölte velük a vizsgálódása eredményét. - Azonosítatlan hajók... megtámadtak minket! - mondta keserûen, minden bizonnyal kellemetlen sebek feltépõdése miatt. - Jöjjenek, megmutatom merre vannak az óvóhelyek! - ajánlkozott a verpin, de Evans megrázta a fejét. - Bárki is az, nem szeretnénk, hogy itt találjon minket! - Nem törhetünk át egy flottán egy hajóval! Fontoljuk meg az ajánlatot... - javasolta Beelen, mire a fiatal hadnagy dühösen pillantott rá. - Megveszett? Elfelejtette, hogy titkos küldetésen vagyunk itt?! - kérdezte, megemelve a hangját, ám a tapasztalt diplomata tökéletesen megõrizte a hidegvérét. - Szó sincs róla. De bízzunk verpin barátaink képességében, hogy meg tudják védeni magukat - mosolygott Dahekrára, akit azonban nem különösebben nyugtatott meg a bizalom effajta megnyilvánulása. - Sok hajóval jönnek - mondta baljóslatúan, ám egy pillanat múlva harciassá vált a hangja. - Nem tudom nyerhetünk-e, de harcolni fogunk! - Attól még elrejtõzhetünk, amíg elülnek a harcok - mondta nyugodtan Beelen, ám Evans egy vadászgép gyorsaságával csapott le. - Ha el is bújunk, és hazavergõdünk, vajon mit szólnak majd, ha mindezt üres kézzel tesszük? Mintegy egy kétszáz droidot vettünk, nem kevés pénzért - közölte a hadnagy és a diplomata kénytelen volt elismerni az érvei helyességét. - Talán ha megpróbálunk beszélni a támadókkal... - És majd kiállunk a kereszttûzbe fehér zászlóval? - kérdezte a diplomata, mire Evans feje elvörösödött a méregtõl. - Rendben, de akkor maga áll ki a tûzvonalba! - Uraim, kérem döntsenek hamar - sürgette õket Dahekra. - Hamarosan tûzvonalba érnek a támadó hajók. - Be tudnak pakolni a teherhajónkba? - kérdezte Evans. - Talán meg tudunk lépni a csata hevében, egyszerû civil hajóként. - Egy húsz perc alatt el tudunk készülni - közölte a verpin, majd ezután egy pillanatra megmerevedett, és ismét fejantennáin keresztül kezdett beszélni fajtársaival, majd továbbította az információkat a kuncsaftoknak. - Úgy néz ki, a támadók a Sith Birodalomtól jöttek. - Nos, ennyit a civil hajós tervrõl - közölte Beelen, aki teljesen tisztában volt vele, mennyire érdekli a sitheket, ki kombattáns és ki nem. - Pakoljanak be! - utasította õket Evans. - Legalább a szállítmányt biztonságba kell helyeznünk. Aztán kitalálunk valamit.
|
|
|
Roche
Jan 8, 2014 13:43:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 8, 2014 13:43:44 GMT 1
Vakító fények villantak a távolban, ahogyan egész csillagrombolóra való sith vadászgép csapott össze a verpinek valamelyik megjelölt aszteroidából előrajzó saját gépeivel. Az apró, tűszerű vadászok, amelyeket a rovarok használtak, aggasztóan emlékeztették Dorját azokra a gépekre, amelyeket a hírszerzési jelentések szerint az Ismeretlen Vidék fenyegető, ősi a rovarfaja, a Killik is használt. A verpin verziót azonban apró méretű bogarak helyett automatika vezette… így aztán nem csak sokkal többet tudta kiállítani belőlük, de láthatóan nem aggódtak a veszteségek miatt sem. Több vadász és néhány régebbi kísérőcirkáló felrobbant, miután verpin droidvadászok tucatjai csapódtak beléjük.
- A Styx, a Scythe és a Scimitar harccsoportok kezdjék meg a betörést. - adta ki a parancsot Dorja, mire a három vezérhajóról elnevezett, SiSD-k és Aurorák kombinációiból álló hajórajok előrelendültek, hogy megnyissák az utat az aszteroidamező közepén lebegő verpin központi kaptár, egy hatalmas, szinte hold-méretű képződmény felé. Dorja elégedetten, de éberen figyelte, ahogyan a taktikai megjelenítőn a zöld háromszögek útjában az első vörös körök kihunynak, jelezve, hogy a hajórajok megsemmisítették az útjukban lévő, aszteroidákra épített bázisokat és hangárokat, amelyek a verpinek külső védelmi rendszerét jelentették.
- Mehetünk utánunk. – adta ki a parancsot a navigációs tisztnek. – Előre! Az SSD Darth Vader hatalmas, ék alakú törzse is besiklott az aszteroidaövbe, a körülötte védőkört formázó maradványbeli csillagrombolókkal, kísérőhajókkal, és a szuper-csillagromboló áttörését biztosító, előtte haladó két Judicatorral egyetemben. Az esélyek az ESB erőinek kedveztek, hiszen majdnem ötven nehéz csatahajójuk és kísérők álltak szemben a verpinek alig harminc aszteroidára épített védelmi bázisával. Csatahajók és cirkálók, ahogyan a korábbi, évekkel ezelőtti támadás során, most sem tűntek fel a védők részéről.
- Uram, több civil hajó kísérel meg kitörni a bekerített zónából! Az érzékelők szerint nincsenek verpinek a fedélzetükön. – jelentette a taktikai elemzésért felelős parancsnok.
Dorja megrázta a fejét. - Nem hagyhatjuk, hogy valamelyikük esetleg riasszon valamiféle szövetségest, aki a segítségükre siet. – fordult a tiszthez. – Tartsák fent a zavarást, és egyetlen egy hajót se engedjenek át a védőhálón! Amelyik ellenáll, megsemmisíteni!
- Bent vagyunk az övezetben. – jelentette a navigációs tiszt, Dorja pedig kibámult a plexin keresztül a mellettük elhúzó aszteroidákra. A szuper-csillagromboló és kísérői tüzet nyitottak, hogy eltakarítsák az útból a nagyobb köveket, amelyek nem robbantak volna fel ártalmatlanul a pajzson.
- Meg mernék rá esküdni, hogy ez az aszteroidaöv sűrűbb, mint korábban… - mormolta maga elé Dorja. Hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába.
- Nem észleltek semmi gyanúsat az övezetben? – fordult az egyik legénységi árokban posztoló, az érzékelők adatainak kiértékeléséért felelős hadnagyhoz.
- Semmit uram.. – rázta meg a fejét amaz, egy fiatal, valószínűleg frissen végzett tiszt a Bastion egyik akadémiájáról, a Sith Egyház szinte kötelező tartozéknak számító kultista tetoválásával a nyakán. – Talán csak azt, hogy a szokottnál magasabb egyes aszteroidák fémtartalma… kitűnő kitermelési alapanyag lesz, ha elfoglaltuk a rendszert. Szinte csodálom, hogy a verpinek..
Dorja egy intéssel félbeszakította tisztjét, ahogyan rádöbbent, mire készülnek a verpinek. A szeme sarkából látta, hogy az egyik elől haladó Judicator koncentrált tüzének nyomán a hajó előtt lebegő hatalmas aszteroida darabokra robbant… nem kisebb sziklákra, mint egy üreges kő, hanem forró, apró, szanaszét repülő lángoló fémdarabokra.
- Hátsó pajzsokat!! – üvöltötte az admirális, de ebben a pillanatban a szuper-csillagromboló megrázkódott, ahogyan tucatnyi ionsugár csapódott be a törzsébe.
A taktikai megjelenítőn az aszteroidaövben járó hadihajók mögött jó két tucatnyi újabb vörös jelzés jelent meg, ahogyan a flotta által maguk mögött hagyott aszteroidák közül számos hirtelen szétesett, láttatni engedve a belsejükbe rejtett nagy energiájú, folyamatosan tüzelő ionlöveg-platformokat és újabb vadászhangárokat. Pillanatokkal később ugyanez történt a behatoló flotta jobb és bal oldalán is.
- Be vagyunk kerítve!! – kiabálta az első tiszt, teljesen feleslegesen.. a szuper-csillagromboló fényei villogni és akadozni kezdtek, jelezve, hogy a nagy energiájú iontöltetek még egy ekkora hajó esetén is megtették a hatásukat.
- A verpinek újabb üzenetet küldenek, uram.. ezúttal széles frekvencián. – jegyezte meg elfehéredett arccal a kommunikációs tiszt, miközben a hidat betöltötte egy szörcsögő, rovarszerű hang.
- Üdvözöljük a Birodalom csapatait otthonunkban a Királynő nevében. – szörcsögte a hang. – Számítottunk ismételt látogatásukra. Most pedig készüljenek fel a bosszúnkra azért, amit a népünk ellen korábban elkövettek…
|
|
|
Roche
Jan 13, 2014 13:27:12 GMT 1
Post by sithlord on Jan 13, 2014 13:27:12 GMT 1
Kandor Nagyúr a küldetésen elmélkedett a részére elkülönített kis kabinban, amely a Roche elleni invázió főhajóján volt berendezve a számára. A Mészárosként is ismert katona vagy inkább Sith, gyűlölködve gondolt élete nemrégiben megváltozott fordulatain.
Először is a Császár menesztette őt az Obszidián Rend éléről, hogy azokat az undorító gyíkokat ültesse a székébe! Gyíkokat! Könyörgöm hát ennyit változott volna a Palpatinei eszme? Hiszen az Öreg Uralkodó ezt soha nem engedte volna! A Nagyúr keze ökölbe szorult a gondolatra amikor erre gondolt. Régen a gyíkokat megsütötték majd lakomán elfogyasztották, nem pedig vezető titkosszolgálatot bíztak rájuk!
Aztán ha mindez még nem elegendő, a Császár egy kislányt ültet a Hapes trónjára! Ahelyett hogy elpusztítaná azt a dekadens és a Lázadókkal cimboráló világot! Mivé fajult a Prakithi Misszió? Mivé váltak a Sithek? Mivé vált az egykori Végrehajtó, Wenthar maga is? Hű embereit megsérti megalázza, mint azt a szerencsétlen Dorját is, és persze őt magát is! Miközben a Császár éppen Dorja lányával hetyeg egy undorító volt Lázadó bolygón, addig ő és Dorja egy jelentéktelen küldetésen vesznek részt! Kandor nagyon is világosan érzékelte Dorja ellenszenvét a Császár iránt! Ez érthető is volt, hiszen az Uralkodó elvette tőle a lányát a rangját szinte mindent...hogy fő riválisának Grodin Főkormányzónak, annak a felkapaszkodott senkinek adja oda! No de mindenre van megoldás nemde?
Mert Wenthar határozottan meggyengült! Már nem az az erős Sith Lord volt akinek hűséget esküdtek! Nem, hanem egy kéjenc és meglehetősen élvhajhász ficsúr! Hamar elfelejtette a Sithek igazi lényegét! Sithek? Bahh ugyan mit jelent ez a cím ma már? Hiszen minden önjelölt elmebeteg magát Nagyúrnak hívja! Hol van már a titokzatosság a misztikum és a hatalom?
Leginkább a Sith Egyházban volt ez megfigyelhető! Minden erőérzékeny pap, elvárta hogy Nagyúrnak hívják! Ostobaság! Ez fogja a Rend bukását okozni...Túlságosan hamar elfelejtették Darth Bane tanítását: ha a Sithek nem Sithek többé, az Erő Sötét Oldala keres majd helyettük mást aki betölti a Sötétség akaratát!
És az Erő Sötét Oldala máris megadta a választ Kandor égető problémáira! Egy ideje ugyanis kapcsolatban volt már valakivel, aki méltó Császára lehet majd, Wenthar után! Mert Kandor bár bosszúvágyó volt ugyan, de nem ostoba. Pontosan tudta azt hogy ő maga nem lehet Uralkodó, ahhoz nem elég erős! Viszont jó szolgája lehet az új Császárjelöltnek, Kraytnak!
Mert Darth Krayt vagy más néven Waranous volt az a Nagyúr akivel kapcsolatban volt. Már a leváltása után nem sokkal azt súgta neki az Erő hogy keresse meg és beszéljen vele. Krayt pedig örömmel fogadta. Mindenki aki Wenthar ellensége volt, az az ő barátjává lett...
Kandor a kis transzmissziós rácshoz lépett amely a kabinjában volt, aktiválta és várta a hívott fél jelentkezését. Féltérdre ereszkedve. -Jelentést! -követelte egy kékesen vibráló, izmos és vadállati alak, személyesen Darth Krayt, miután holografikus képmása megjelent. -Minden a tervek szerint halad Mylord! -válaszolta alázatosan Kandor. -Hamarosan megkeresem Dorja Égi Marshallt az ajánlatunkkal! -Kandor hangja enyhén megremegett, világosan érezte a felgyülemlő sötétséget amely Kraytból áradt. -Kítűnő Lord Kandor! Örülök! Hamarosan ha minden igaz, elküldöm önökhöz az új szolgáimat! -mondta Krayt gonoszul suttogva. -Ahogy óhajtja Mylord! -válaszolta reszketve Kandor -Ügyeljen arra hogy a gyíkok ne vegyenek észre semmit! Hamarosan a tervünk kulcsfontosságú darabja is meglesz! -mondta őszinte örömmel Krayt. -Addig is beszéljen Dorjával, én pedig felkészítem a mi kis magánseregünket! -a Nagyúr mondatán eltűnődve Kandornak minden világossá vált. -Tehát megtalálta őket Mylord? A Legenda Népét, az Elveszetteket? -érdeklődött félénken. -Igen, megtaláltam őket ahogy mindig is akartuk! Most távozzon és teljesítse a feladatát! -azzal Krayt holoképe eltűnt. Kandor felemelkedett a transzmissziós rácsról és aktiválta a kabin asztalába beépített kis rádiót. Dorját hívta. -Dorja Égi Marshall, kérem jöjjön a kabinomba, beszédem van önnel! Azonnal!
|
|
|
Roche
Jan 18, 2014 19:48:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 18, 2014 19:48:56 GMT 1
Dorja tehetetlen dühvel meredt a zöldről feketére váltó állapotjelzőkre a taktikai térképen, ahogyan több csillagrombolója is irányíthatatlanná vált az ionlövegek találatait követően... az aszteroidák közül előrajzó verpin vadászok még csak a kisebb gondot jelentették, hiszen a sith vadászgépek képesek voltak feltartóztatni őket létszámhátrányuk ellenére, pedig belőlük sem volt kevés... - azonban a megbénult hajók így tehetetlen célpontjaivá váltak nem csak a még tüzelő többi, szemben lévő verpin védelmi platformnak, de a beléjük csapódó aszteroidáknak is, amelyek máskülönben károkozás nélkül robbantak volna darabokra a pajzsaikon.
Ebben a pillanatban lépett a hídra egy adjutáns, bizonytalan hangon megszólítva parancsnokát. - Marsall.. izé.. admirális.. kaptunk egy üzenetet. A Nagyúr látni kívánja. Azonnal.
Dorja sarkon fordult, és egy pillanatig értetlenül meredt a másikra. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy pont most foglalkozzon a hajóra rendelt Sith Nagyúrral - minden ESB zászlóshajón volt egy-egy Nagyúr, az Egyház képviselői -, aki ezidáig békésen elidőzött a saját körletében, és egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy - más, zászlóshajókra "delegált" nagyurakkal ellentétben - a hídon mászkálva mindenkinek parancsolgasson...
Dorja úgy érezte, hogy ez abszolút nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy a Nagyúr mégis hozzákezdjen ehhez a sith szokáshoz.
- A Nagyúr... ragaszkodik hozzá.. - nyelt nagyot az adjutáns.
Dorja felsóhajtott. Bizonyos volt benne, hogy amennyiben nem megy le, akkor ez a szegény altiszt hamarosan törött gégével, a levegőben lebegve találja magát... ráadásul a jelenlegi taktikai helyzeten Dorja semmit nem tudott volna változtatni. A Darth Vader ugyan megbénult, de a verpineknek egyszerűen még így sem volt elég fegyverük ahhoz, hogy elpusztítsanak egy ekkora hajót. Az ESB flottája hosszan elnyúló, véres ütközetnek nézett elébe... Dorja pedig úgy döntött, hogy ebben a helyzetben teljesen mindegy, hol tölti a következő néhány percet...
Kivéve persze, gondolta, ha a Nagyúr is figyelemmel követi a helyzetet, és most döntött úgy, hogy új parancsnokra van szükség...
- Kövessenek. - intett a hídon posztoló rohamosztagosoknak Dorja, és a Nagyúr körlete felé indult. Útközben próbált visszaemlékezni, hogy hogy is hívják.. Kondor? Kendar?
Amint a körlethez léptek, amely jó néhány szinttel a híd alatt feküdt, Dorja egy gyanakvó pillantást vetett a nyitott ajtóra. Intett a rohamosztagosoknak, hogy várjanak kint, és köhintve közelebb lépett az ajtónyíláshoz.
- Lépjen be, admirális. - hallotta bentről a Nagyúr hangját. - Ne aggódjon. Nincs félnivalója.. egyelőre.
Dorja, mintha valami láthatatlan erő húzná befelé (és le merte volna fogadni, hogy ez így is volt), beljebb lépett. Meglepetésére azonban sith ereklyék és ijesztő gyertyák, fáklyák helyett egy teljesen üres, sötét szobában találta magát, amelynek egyik végében egy hatalmas taktikai kivetítő mutatta a csata állását... ugyanazt a képet, int amit Dorja látott a híd monitorain. A Nagyúr a szoba közepén állt, Dorjának háttal.
A Nagyúr apró mozdulatot tett a kezével, mire az ajtó becsukódott Dorja háta mögött.
- Mint mondtam, nem kell félnie. - ismételte a Nagyúr. - Viszont úgy látom, van egy problémája.... Pontosabban több is. - biccentett a fejével a kivetítő felé. - De egyelőre maradjunk ennél az egynél.
A Nagyúr megfordult, és Dorja félelemmel vegyes undorral meredt az aszott, sárgás tekintetű sith arcra. Ez a Nagyúr, ellentétben néhány társával, vagy a hatalmas, tagbaszakadt Wenthar Császárral, le sem tagadhatta volna mivoltát.. annyira hasonlított Palpatine-ra, legalábbis a fizimiskájával, a ráncaival, a sárga szemeivel, hogy Dorja beleborzongott.
- A nevem Kandor. - folytatta a Nagyúr, mintegy kitalálva Dorja gondolatát. - Nagyúr, nézze.. - köszörülte meg a torkát Dorja. - Épp egy ütközet kellős közepén... - Én is látom, Égi Marsall.. - szakította félbe Kandor. - Egy ütközet kellős közepén van, amit, ha így megy tovább, hamarosan el fog veszíteni.. nem igaz? Nem hiszem, hogy az Uralkodó örülne neki... nemde? Dorja kelletlenül nyelt egyet. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy ez az alak most Wenthar végrehajtója, vagy pusztán csak azért hívta ide, hogy jól szórakozhasson a megszégyenülésén.
- És amint mondtam, én segíthetek. - folytatta Kandor, majd lehunyta a szemét, és a ráncok összeszaladtak a homlokán.
Dorja legnagyobb döbbenetésre a taktikai képernyőn felvillant három narancs tűzgömb, ahogyan az eddig békésen, úgymond egy helyben lebegő aszteroidák közül néhány megindult, és becsapódtak a legközelebbi álcázott verpin lövegplatformba. Aztán még egy, és még egy...
- A segítségem természetesen nincs... ingyen. - villantott meg egy ragadozó mosolyt Kandor Dorja felé, miután kinyitotta a szemeit ismét. Dorja nyugalmat erőltetett magára. Elég időt töltött már sithek társaságában, hogy kitapasztalja egy idő után, mikor szórakoznak puszta kedvtelésből mások szenvedésével, és mikor akarnak valamit... rendszerint több hatalmat. - Köszönöm, hogy a segítségemre van Birodalmunk és császárunk ellenségeinek elpusztításában, Nagyúr. - hajtotta meg magát enyhén. - És én miben lehetek az Ön segítségére?
|
|
|
Roche
Jan 19, 2014 12:03:05 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 19, 2014 12:03:05 GMT 1
A Sith flotta mögött minden előjel nélkül felvillant a világűr, s egyszeriben kéttucatnyi csatahajó szökkent elő a semmiből. A népes flotta kissé félkörívben szétszóródva érkezett, hogy teljesen bekerítse az ESB hajóit hátulról, s vadászaik nyomban előtörtek hangáraikból. A központi, a mon cala hajók méretével megáldott zászlóshajó formájában egy Dreadnaught-ot idézett, azonban messze felülmúlta azt úgy tűzerőben, mint méretben. A cirkáló szinte azonnal tüzet nyitott a Sith hajókra. Kísérete több Keldabe-osztályú csatahajóból állt, amelyek csak úgy ontották Aka'jor vadászaikat. A legnagyobb csillagcirkálókat Crusader-oszályú fregattok kísérték. A First Fist hídján Kaster Spar tábornok fejére illesztette T-rostélyos maszkját, és szemügyre vette a taktikai képernyőt. Még indulásuk előtt embereket vezényelt a hajó különböző pontjain kialakított megfigyelőfedélzetekre, ahonnan puszta szemmel és távollátóik segítségével figyelhették a csata azon mozzanatait, amit a szenzorok bonyolultsága figyelmen kívül hagyott. - Tüzeljenek a hajtóműveikre - rendelkezett Spar. - Nem juthat ki egy hajó sem a rendszerből! Legalábbis élve nem. - Uram, készen áll a meglepetés! - Türelem, hadnagy. Először azt vessük be, amink van. Szeretném látni, milyen fából faragták a Sithek parancsnokát.
|
|
|
Roche
Jan 29, 2014 16:16:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 29, 2014 16:16:35 GMT 1
Kandor éppen válaszolni akart Dorjának, amikor a szuper-csillagromboló egész testén újabb remegés futott végig. A Sith Nagyúr és az Égi Marsall döbbenten pillantottak egymásra, majd a kivetítőjükön megjelenő, a verpinek lángoló, aszteroidákkal ütköző platformjai mögött feltűnő szögletes alakzatokra. - Kapcsolják a hidat! Azonnal! - sziszegte Kandor a falon lévő komba, mire a képernyőn megjelent a Darth Vader ügyeletes parancsnoka, az alacsony, sárgás bőrű Yuam-Lai sorhajókapitány.
- Na... nagyúr! - hebegte az alak. Dorja elfintorodott. Ez a forma csak hebegni tudott, már az ő jelenlétében is csak erre futotta neki, nem hogy egy sith Nagyúr színe előtt. - Jelentést! - dörögte végül villámgyorsan Dorja, elégedetten konstatálva, hogy sikerült vele megelőznie a Nagyurat.
- A...azonnal! - hebegte a tiszt, miközben egyik szemével - amennyire meg lehetett állapítani - a terminálját figyelte. - U..uram! Egy maximum harminc csatahajóból álló idegen flotta érkezett a rendszerbe a belépési vektorunk mögött, és tüzelnek ránk! A... a hajók.. mandalóriai konfigurációval rendelkeznek! Erősítést kértem a főparancsnokságtól! - Helyesen tette. - nyelt egyet szárazon Dorja. A Roche elleni támadást nem kis részben azért sikerült személyesen kiharcolnia az Uralkodónál, mert nem állt fenn a veszélye annak, hogy a verpinek bárkitől is segítséget kapnak, amíg a galaxis a Yuuzhan Vongra figyel.. Dorjának korábban eszébe sem jutott, hogy az új Mandalore honorálna egy több éves, elavult segítségnyújtási szerződést, amit még az elődje, Boba Fett kötött a verpin királynővel. Különösen nem egy csatahajókból álló flottával.
- Azok a fejvadászok ezért meghalnak... - sziszegte Kandor, s arckifejezése láttán Dorja nem érezte nyugodtabban magát. A nagyúr legalább annyira meglepettnek és felbőszültnek tűnt, mint ő maga.
- Javaslom, menjünk a parancsnoki hídra, Nagyúr. - intett Dorja, mire Kandor egy pillanatra végigmérte, majd biccentett. Dorjának feltűnt, hogy a Nagyúr tartása meggörbült, fáradtabbnak,.öregebbnek tűnt, mint korábban. A verpin platformok elleni akció kimeríthette... ez pedig azt jelenti, gondolta Dorja, hogy a mando-k ellen ugyanez a trükk már nem vethető be... a flottájára kellett hagyatkoznia.
A hídra érve a taktikai kijelzőn aggasztó látvány tárult a szeme elé.. a verpin platformok nagy része elhallgatott, de több SiSD törzse lángokban állt, ahol a verpin öngyilkos gépek áthatoltak a burkolaton és beléjük csapódtak. Ráadásul a hátvéd hajóit meglepetésként érte a mandaloriai flotta érkezése. A korábban ionlöveg-találatokat kapott rombolók közül több hajó tornyát és hajtóműveit megsemisítették az ellenséges Keldabe-k sorozatai, a kisebb, régebbi gyártású birodalmi fregattok és cirkálók leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy az aszteroidáktól és a verpine vadászoktól védjék magukat... a hatalmas SiSD-k pedig túl nagyok voltak ahhoz, hogy csakúgy megforduljanak az aszteroidaöv közepén. Előbb meg kellett tisztítaniuk maguk előtt az utat. Így aztán az ellenséges flotta feltartóztatása szinte egyedül az Aurora-osztályú csatacirkálókra hárult, amelyek minden irányba tüzelő tornyai máris célba vették az ellenséget.
- Jelentést. - fordult Yuam-Laihoz Dorja, remélve, hogy egy ilyen egyszerű feladatot amaz is meg tud oldani. - Veszteségek? Hány harcképes hajónk van? - A csillagrombolók egynegyede, a kísérőcirkálók egyötöde, a fregattok és korvettek fele megsemmisült, vagy harcképtelen... - mondta Yuam-Lai, majd Kandor arckifejezését látva gyorsan hozzátette. - Aaaz... az esetek többségében az utóbbiról van szó. A ténylegesen elveszített hajók száma alacsonyabb, de számos egységünk harcképtelen a verpin ionágyúk találatai miatt. Bevethető kilenc SiSD, nyolc Birodalmi-osztályú romboló, tizennégy Aurora, és a két Judicator. A... a zászlóshajó mozgásképtelen.
- Utasítsa a Styx-harccsoportot, hogy folytassák az előrenyomulást a verpin bázis felé. - biccentett Dorja. - Az Aurorák induljanak meg kifelé, és igyekezzenemk tűz alá venni minél több mandaloriai csatahajót. Az Ironhand és a Purge-különítmények kövessék őket, amint vissza tudtak fordulni. A Scimitar és a Scythe-harccsoport megmaradt egységei pedig alkossanak védőkört körülüttünk. Egy verpin vadász sem juthat át!
Dorja feszülten figyelte, ahogyan a birodalmi csillagrombolók megfordulnak, hogy az Aurorákhoz csatlakozzanak az így kiegyenlítetté váló harcban a mandaloriai flotta ellen, miközben az SiSD-k közelebb manővereztek a megbénult szuper-csillagrombolóhoz, szinte testükkel védelmezve azt.
- Rendelkezésre áll még az a biofegyver, amit évekkel ezelőtt bevetettek a verpinek ellen? - fordult most Kandor a marsallhoz. - Nos.. azt hiszem igen. - biccentett Dorja. - Akkor, Égi Marsall.. - pillantott az előttük sorakozó verpin aszteroida-bázisokra Kandor, amelyekkel szemben így egyedül az ESB technikai élvonalát képviselő két Judicator-osztályú csatahajó indult meg - azt javaslom, vessék be megint. Minél előbb.
|
|
|
Roche
Apr 4, 2014 20:01:05 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 4, 2014 20:01:05 GMT 1
Seldor Cadera összecsapta két tenyerét, s mint valami ajándékának örülő kisgyerek, lelkes kiáltással simította végig a fölé tornyosuló, masszív gépezet páncélzatát. A beskar anyaga durva volt és csiszolatlan, de nem tehetett kárt a páncélkesztyűs kézben. Nem is beszélve arról, hogy a monstrum külsejéhez tökéletesen illett ez a fajta nyerseség. Seldor tudta, hogy az áttervezett Baziliszkusz harci droid még a leghősiesebb, legnagyobb harcosok lelkéből is elűzte a bátorságot, hiszen félelmetes megjelenése láttán kétségtelenül erőfölényben volt akármiféle kisebb űrhajóval szemben. A kath véreb és a vornskr kutya keverékéhez hasonlító gépszörny volt az alapja minden galaxisbéli szellemtörténetnek, több ezer éve és most is, a jelenben. S bár a mai generációk fiai félték a teremtményt, a mandalóriaiak szívében tisztelettel vegyes csodálat volt csupán.
A felújított tervrajzok alapján a Baziliszkusz csupán annyiban különbözött ősi elődeitől, hogy nem csupán a légkörben volt bevethető. Az új droid ugyanis rendelkezett védőpajzzsal, és egy zárt pilótafülkével, amit egy mechanikus lift segítségével akár a bestia gyomrába is lehetett irányítani, hogy a pilóta elérhetetlen legyen. Igaz, hogy a szabad szemmel való küzdelem ez esetben nem volt lehetséges, de a komputerizált vezérlőrendszereknek köszönhetően akár egy sötét, képernyőkkel telezsúfolt fülkében is tökéletesen lehetett felügyelni egy csatát.
A falkavezér felmászott a vezérmű mögé, s magára illesztette a baziliszkusza különböző berendezéseit. Kisvártatva meg is érezte a mesterséges intelligencia jelenlétét, s régi mandalóriai szokások szerint a pilóta eggyé vált a droidjával. Seldor nem is lehetett volna boldogabb, amikor Spar fővezér kiadta a parancsot az indulásra.
Egyszerre tucatnyi harci droid szökkent elő a mandaloriai zászlóshajó egyik, majd a másik oldalán. A többi hajó is útnak indította gyilkos falkáit, s kisvártatva gépszörnyek tucatjai száguldottak követhetetlen és hajmeresztően életveszélyes sebességgel a közeledő Aurora és Judicator cirkálók felé.
Mindeközben Kaster Spar megpróbálta felvenni a kapcsolatot a verpinek vezetőivel, de a statikus zörej bizonyította, hogy a sithek zavarják a vonalakat. A fővezérnek nem volt lehetősége stratégiai tanácsokkal ellátni őket, de úgy vette észre, nem is lesz rá szükségük. A távolban ismét felrobbant egy különös aszteroida, s a lángok martaléka lett a közelben elhaladó sith cirkáló, és kísérői. A mandaloriai nézte egy darabig a jelenetet, majd kiadta a parancsot a harci droidoknak, hogy indítsák meg a támadást. Kissé fürcsának tűnhetett, amint a kezében kommunikátorával tovább bámulta a pusztulófélben levő sith hajókat, ugyanis megmerevedett, miután látta, hogy a falkái elhagyták a hajót.
Úgy tűnt, a verpinek értették a módját, hogyan védjék meg magukat. Stratégiájuk brilliánsnak bizonyult, holott képtelenség lett volna győzedelmeskedniük a hatalmas túlerővel szemben. Bátorságuk tiszteletreméltó volt. Ennek ellenére elismerésre méltó csatát folytattak ellenfeleikkel, s Sparnak el kellett ismernie, hogy ésszel harcoltak. Ahogy azt is, hogy még a mandalóriai flotta támogatásával se győzhetik le a sitheket.
- Hadnagy! - szólt a mögötte tevékenykedő altisztnek.
- Igen, fővezér?
- Készítsék fel a flottát az evakuációra! Ezt a csatát nem nyerhetjük meg. Viszont vigyázzon, hogy a sithek ne vegyék észre, hogy hamarosan indulni készülünk.
- Nem értem, uram - replikázott a fiatal harcos, miután elküldte a parancsokat.
- A mi népünk a becsületéért a halálra is képes - magyarázta Spar. - Mi pedig azt mondtuk a verpineknek, hogy megvédjük őket. De miért ne védhetnének meg ők is minket? Ide nézz - mutatott az asztalra vetített holotérképre. Elfordított néhány kapcsolót, hogy a csata helyett a Mandalore szektort és környezetét láthassák. - A területeink védtelenek és instabilak. A szomszédos szektor pedig tökéletesen megfelelne egy új faj befogadására... és egy új előörs, vagy határvédelmi egységek felállítására. Mandalore épp most készül elfoglalni a galaxis azon darabkáját...
- A verpinek pedig kiváló harcosok - bólintott a hadnagy. - Nem kellene még jobban szétszórnunk a saját erőinket, s szükségünk van külső védelemre!
- Így van, fiam - mosolygott Spar. - Ez a valódi feladatunk. Te pedig ismét tanultál valamit.
- Értem, uram.
- Készítsd fel a Spector felderítővadászokat! Fel kell venniük a kapcsolatot a verpin vezetőséggel, mert nem akarom, hogy a tudtuk nélkül legyenek elrabolva és kicsempészve a rendszerből.
Spar utolsó mondata basic fordításban annyit jelentett, hogy a verpineknek nincs joguk beleszólni ebbe a döntésbe, ha életben akarnak maradni. A mandalóriaiaknak mindenképpen végre kell hajtaniuk a rájuk bízott feladatot. A fiatal hadnagy tudta ezt, s értesítette a felderítőket.
|
|
|
Post by Enz on Apr 30, 2014 15:23:12 GMT 1
Evans kiizadva az ült a teherhajó pilótaszékében, miközben a lehetséges menekülési útvonalakat figyelte a műszereken. Mögötte Beelen két kézzel kapaszkodott a szék karfáiba, mintha csak azon múlott volna az életük, hogy ne engedje el. Ki tudja, talán tényleg csak ennyinek köszönhető, hogy eddig nem lőtték ki őket, mint megannyi menekülő civil hajót. A támadás kezdetén lehetetlen volt a menekülés, mindenkit levadásztak a sith hajók, különösen a mérges darázsként támadó sith csillagvadászok. Amikor azonban megjelentek a mandalóriak, az erőviszonyok gyökeresen megváltoztak, és a zűrzavarban sokan el tudtak menekülni, de így is csak minden háromból két hajó juthatott át, a roncsokat elnézve. Ráadásul elég könnyű volt csapdába futni: egész konvojokat irtottak ki a szándékosan nyitva tartott utakon hirtelen feltűnő sith vadászok, így végül ők nem próbálkoztak meg ezzel, tekintve a rakomány értékét és fontosságát. - Tipikus birodalmi taktika - mondta a verpin társuk, amikor látta, hogy újabb hajókra csapnak le a semmiből a vadászok. Hangjából nem volt nehéz kiérezni a megvetést, amit a Birodalom iránt érzett, amely bár külsőségeiben új volt, belülről semmiben sem különbözött az előzőektől. Tovább várakoztak tehát, miközben verpin vadászok húztak el a fejük felett, hogy egy forduló után visszatérhessenek a harcba. Evans már sokadszor tűnődött el azon, hogy a puccs idején miért állt össze Grenhilékkel. Most az Információs Minisztériumban ücsöröghetne, a titkárnők formás hátsóját pajkosan csapkodva és kávét szürcsölve. A kommnál ülő egyik verpin katona saját fajuk furcsa hangján megszólalt, és társa hamarosan a segítségükre sietett. - Azt mondja, üzentek a mandalóriak, hogy ürítsük ki Rochét - antennái hirtelen mozogni kezdtek. - Ki kell ürítenünk. - Rendben, üsd be a megkülönböztető kódokat - mutatott Evans a konzolra, miután rápillantott Beelenre, aki még mindig falfehér arccal kapaszkodott. Miközben ő csatlakozott hajók és verpin kísérővadászok egy sorához, a verpin előrehajolt, és beütötte az evakuációs azonosítót, nehogy ellenségnek véljék őket. A frontvonalon keresztül haladni sok áldozattal járt volna, de szerencsére voltak olyan útvonalak, ahol viszonylag biztonságosan haladhattak, a vadászok zaklatásait leszámítva. Mikor feltűntek a mandalóriai hajók sziluettjei, Evans tudta, hogy egyelőre meg vannak mentve. Besorolt a legnagyobb hajó, egy Kedalbe-csatahajó mellé. A harctól nem messze új hajók léptek ki a hiperűrből. A típusok ismeretlenek voltak mindenki számára és egyetlen adatbázisban sem szerepeltek. Oldalukon nem volt semmilyen felfestés, így hovatartozásukat sem lehetett sejteni. A tizenkét hajóból álló flotta háromszor négyes hajórajokra oszlott: mindegyiket egy két és fél kilométeres csatacirkáló vezette és három kisebb, Dreadnoughtra emlékeztető hajóból álltak, amik méretben is alatta maradtak a híres típusnak. A zászlóshajó, a Chivalry hídján Zara tábornok hátratett kézzel figyelte a csata jelenlegi állását. Mögötte állt a tradicionális sephi sisakot viselő szárnysegédje állt, őt figyelve. Bár ezt nem láthatta, teljesen biztos volt a dologban. Körülötte kék színű aranyozott gombsoros egyenruhát viselő alakok dolgoztak, hiszen mégis ez volt az első éles bevetésük. Egyikük hozzá lépett tisztelegve. - Egyesülünk a mandalóriai flottával, uram? - kérdezte tőle, de Zara megrázta a fejét. - Ha legyőzzük a sitheket, küldenek egy újabb flottát. Megaláznunk kell őket, nem legyőznünk - mondta a szokásos hűvös hangján, miközben az egyik szemét fedő kötéshez nyúlt. A tiszt bólintott, és hátrébb lépett egyet. - Indítsák az adást és a vadászokat! - Roche-rendszer lakói! Itt az Igazi Köztársaság flottájának parancsnoka beszél. A béke hangján szólunk hozzátok, hiszen a béke útja mindig a háború. Csatlakozzatok hozzánk, hogy megszabadítsuk a Galaxist az agresszoroktól és hamis vezetőktől! Célunk az, hogy egy igazságos világot építsünk, ahol mindenki a képességei szerint részesül a közjóból és ahol az erős nem nyomhatja el a gyengét, pusztán azért, mert megteheti. Harcolni fogunk értetek és a Galaxis jövőjéért a világ minden agresszív hatalma ellen. A változás nem jár fájdalom és vér nélkül, de a végső győzelem után a világ egy jobb hely lesz! Csatlakozzatok!Miközben ezt az üzenetet sugározták szét az összes helyi csatornán, a hajók gyomrait vadászgépek hagyták el: főleg Strunz Aurek taktikai vadászok, de Scythe rombolóvadászok és Reaper bombázók is akadtak szép számmal, amelyek azonnal megindultak az ellenség felé. A sith csillagvadászoknak nem volt esélyük a Scytheok nyers tűzereje ellen, egyszerű célpontként várták saját sorsuk beteljesedését, míg a manőverezni próbáló hajókra az Aurekek vetették rá magukat. - Üzenjenek a másik nem támadó flottának - értette ez alatt a mandalóriaikat. - Fedezzük a visszavonulásukat! Mi is készüljünk fel a gyors kivonásra.
|
|
|
Roche
May 2, 2014 14:06:30 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 2, 2014 14:06:30 GMT 1
A verpin szállítóhajók egymás után sorjáztak be a Keldabe cirkálók hangáraiba, s miután kitették a legénységet, visszasiklottak a hajók mellé, mert helyszűkében szabadon kellett hagyniuk a helyszínt a következő szállítóknak. Időközben a sithek Aurora fregattjai és Judicator rombolói arra kényszerültek, hogy valamelyest visszafogják a tűzerejüket, ugyanis pillanatok alatt Baziliszkuszok tucatjai árasztották el őket. Néhány harci droidnak sikerült landolniuk a hajókon, iszonyú pusztítást végezve azok belső helyiségeiben. Ha egy cirkáló felrobbant, néhány Baziliszkusz még túl is élte a pusztítást - nyilván fél droiddal és halott pilótával, de még azért sem szakadtak atomjaikra. Micsoda szuperior konstrukció, örvendezett a flottaparancsnok.
Spar a kommunikációs pulthoz lépett, és tisztelgett az újonnan megjelenő flotta vezetői előtt. - Köszöntöm önöket, uraim - szólt. - Vegyék körbe a flottánkat, és biztosítsanak fedezőtüzet, amíg összeszedjük a túlélőket! Aztán megkezdjük a visszavonulást. Hadnagy! - Igen, uram? - Utasítsa a Baziliszkuszokat, hogy nem a támadás, hanem a verpin-konvojok védelme az elsődleges cél!
A mandalóriai kiadta a parancsot, hogy a Keldabe cirkálók kezdjenek fordulásba, hogy az oldalsó hangáraikat mutassák a feléjük közeledő verpinek felé, mialatt a Köztársaság erői biztosították a flottát.
Mindeközben Seldor Cadera és falkája egyenesen a Darth Vader főhangája felé vette az irányt.
|
|
|
Roche
Jun 30, 2014 10:45:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 30, 2014 10:45:11 GMT 1
- Kilépésig három… kettő… egy… kilépési vektor, megérkeztünk a Roche rendszerbe, parancsnok!
A harccsoport élén haladó SiSD Black Hole hídján Vansyn admirális jéghideg tekintettel figyelte, ahogyan a Hapesről iderendelt erősítésként érkező 12. Expedíciós Flotta hajóhada előtt a hipertér kék villogása átalakult a Roche rendszer aszteroidáktól és egymással különböző színű halálos sugarakat váltó hajóktól hemzsegő fekete képévé. Még épp időben érkeztünk, gondolta Vansyn, miközben a csatahajói formációba álltak, hogy megmentsük a drágalátos Égi Marsall becses hátsóját, és a Birodalom becsületét.
Nem mintha Vansyn különösebben szívén viselte volna a kettő közül az elsőt. A Birodalmi Maradvány fiatal moffjaként annak a feltörekvő, ifjú generációnak a tagja volt, akik Lecersen mellé álltak Jagged Fel elmozdításakor – és akik a veterán konspiratőr moffal ellentétben a Sithek szolgálatát választották azután is, hogy Wenthar átvette a hatalmat. A Vansynhoz hasonló, megfelelő képzettséggel és katonai múlttal bíró fiatal tisztekre nagy szükség volt a nagyurak megrendszabályozásra szoruló, peremvidéki csőcselékből álló flottájában, így hamar kulcspozíciókba kerültek. Kivéve azokat a posztokat, mint az Égi Marsallé – vagy akár a főkormányzóé, tette hozzá magában még halkabban Vanysn, hogy szinte ő maga se hallja saját eretnek gondolatát -, amelyeken ki tudja, milyen módon megfiatalított, mégis egy letűnt kort képviselő tisztek álltak. Olyan tisztek, akiknek Vanysn meggyőződése szerint már rég át kellett volna adniuk a helyet a fiatalabb generációnak ahelyett, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a múltjukra emlékeztető, vagy talán sosem volt posztjaikhoz.
Azonban ahogyan Vansyn elnézte a harcteret, elég hamar világossá vált számára, hogy talán ma megteheti az első lépést az előző generáció leváltása felé. Dorja Égi Marsall dicsőséges flottája ugyanis nagy bajban volt. Az aszteroidák első vonala és a verpin védelmi rendszer központja közé beszorulva, a hátában legalább ötven, ha nem több mandaloriai, valamint azonosítatlan konfigurációjú csatahajóval, mindkét oldalról tűz alatt… nos valóban nem úgy tűnt, hogy ez lenne Dorja flottájának legjobb napja. A védők megsegítésére érkezett erősítést láthatóan csak az tartotta vissza attól, hogy több irányból megsemmisítő csapást mérjenek a sith hajókra, hogy nagy részük a verpin aszteroida-kolóniákat elhagyó transzportok fedezésével voltak elfoglalva. Dorja hajói közül jó néhány megpróbált megfordulni, mások előre menekülni, de nem érhették el az evakuáló hajókat. A zászlóshajó, a hatalmas SSD Darth Vader pedig bénán, valószínűleg nagy teljesítményű ionütegektől találva sodródott a formáció közepén.
Vansyn azonban tudta, hogy Dorja testi épsége mellett a Birodalom becsülete is kockán forog. Egy ilyen amatőr malőr miatt nem engedhették, hogy az ESB flottáján röhögjön az egész galaxis, miután képes volt a hátának fedezése nélkül berontani egy nehezen navigálható aszteroidaövbe, ráadásul akkora hajókkal, amelyekkel normálisan manőverezni sem tud benne.
A 12. Expedíciós flotta tehát készen állt rá, hogy learassa ugyanannak az előnynek a babérjait, amellyel eddig a Dorja hátába érkezett ellenséges hadihajók rendelkeztek. Nevezetesen, hogy pont a hátukban álltak.
- Minden egységnek, koncentrált tűz a mandaloriai és az azonosítatlan csatahajókra! – rendelkezett Vansyn, mire a SiSD – k, Aurorák és Judicatorok ütegei villogni és dübörögni kezdtek. S bár Vansyn nagyjából összesen száz hajót, az Expedíciós flotta egyharmadát hozta el a vállalkozásra, amivel nem érte el Dorja beszorult erőinek méretét, a tűzerő mégis elegendő volt arra, hogy kellemetlen meglepetést szolgáltasson a Dorját sakkban tartó erők számára.
- Nagyjából ötven mandaloriai és húsz ismeretlen konfigurációjú hajót azonosítottunk az öv külső részén a flottánk mögött, uram. – jelentette a taktikai első tiszt. – Ennek a fele nehézcirkáló, vagy csatahajó. A vadászaik nagy része a verpin konvojokat fedezi, a hátsó pajzsaik gyengülnek.
- Indítsák a bombázókat és koncentrálják a tüzet az ellenség pajzsaira. Hagyják nyitva a két szárnyat arra az esetre, ha menekülni akarnak. Ugrasszuk szét őket. – Vansyn megtehette volna, hogy az ellenség védtelen hajtóműveit veszi célba, ezzel mozdulatlanságra kárhoztatva őket, de ezzel olyan végsőkig tartó küzdelembe kényszerítette volna az ellenfelet, amelyben nem lehetett garantálni, hogy Dorja flottája nem szenved súlyos károkat, mire megsemmisítik a teljes ellenséges flottát. Így hát úgy döntött, inkább menekülésre kényszeríti őket, hogy minél gyorsabban segítséget nyújthasson Dorjának a statikus védelem felszámolásában, és felszabadíthassa a flotta hátát.
|
|
|
Roche
Aug 18, 2014 14:10:31 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 18, 2014 14:10:31 GMT 1
- Minden transzport megérkezett? - kérdezte pattogósan Kaster Spar a képernyőket figyelő híradós harcostól. - Uram, egy hajónk még mindig nem tört át a harcmezőn - felelte széttárt karokkal a mandaloriai. - Ha élve akarunk kijutni innen, most kell eltűnnünk - töprengett Spar. - Azonnal készítsétek a flottát! Két perc múlva indulunk, ha addig nem érnek ide, hát sajnálom.
A táborvezér levetette a maszkját, immár szabad szemmel pásztázva a csata ismét felerősödő káoszát. A Sithek erősítése épp a legjobbkor érkezett, mostmár nyugodt lélekkel kimenthették barátaikat a bajból. Spar egyre kevesebbet látott az összecsapásból, ugyanis a hajó lassan fordulni kezdett a biztonságot nyújtó mélyűr irányába. Máris eléggé eltávolodtak ahhoz, hogy ne érhesse őket komolyabb sérülés, és az előbb felbukkanó újabb flottának még nem volt ideje pozicionálni a hajóit. A tiltógenerátoraik még nem működtek, de bizonyára nem a mandaloriai flotta feltartóztatása lehetett a legfőbb céljuk, hanem a társaik megmentése. Igen fontos személyiség ülhet annak az SSD-nek a hídján...
Spart a híd ablakának oldalsó kivetítőjén megjelenő villanás riasztotta ki a gondolataiból. Sietve közelebb lépett, hogy szemügyre vegye a hajót, ami feléjük közeledett. - Az utolsó transzport is megérkezett, uram - jelentette a híradós, épp amikor Spar odaért a kivetítőhöz. - Egy Baziliszkusz társaságában. - Látom, fiam. Mennyi időnk van még? - Egy perc, ha minden jól megy. - Igyekezzenek!
Spar nézte még egy darabig a csata távolodó zaját, aztán hátat fordított a plexiüvegnek. Sosem szerette nézni, amint a csillagok összemosódnak a szinte lehetetlen sebességtől, amivel a hajó a hiperűrben haladt. A vele szembeálló kormányostiszt biccenett, mire ő bólintott neki. Mindössze egyetlen lódulást érzett, de a tehetetlenségi kiegyenlítőknek köszönhetően alig volt érezhető a változás.
A mandaloriai flotta a hiperűrbe ugrott.
|
|
|
Roche
Aug 21, 2014 13:19:21 GMT 1
Post by Enz on Aug 21, 2014 13:19:21 GMT 1
Zara tábornok jéghideg tekintettel figyelte a taktikai kijelzőket, amik a csata alakulását mutatták, és a kisebb feladatok megoldását beosztottjaira hagyta, míg ő csak akkor szólt közbe, ha valamilyen fontos manőverre adott parancsot. Sok flottában túlzott központi vezetés volt jellemző, szinte mintha az ellenséges flottaparancsnokok külön holosakkjátszmája lett volna egy ütközet, jól megkoordinált csapatmunkánál. Az ilyen megközelítés azonban megölt mindenféle kreativitást a flottán belül és a parancsnok elvesztése egyúttal a teljes egység összeomlását is jelentette. Pontosan ezen megközelítése miatt számított olyan nagy utálatnak a konzervatív tisztek között Thustrán. A flottája terveinek megfelelően egyszerre bombázta a sithek hajóit, és fedezte a transzportok menekülését, és a civil hajók közül jó pár az ő hajóikon dokkolt. - Uram, nincs parancsunk az evakuáció segítségére - szólt közbe a Chivalry kapitánya, aki végig mögötte állt. - De kifejezett tiltás sincs - mondta szenvtelen hangon, majd kioktatásként hozzátette. - A csatában a stratégiai célokon túl minden a vezénylő parancsnok döntésén múlik. - Értem, uram - nyugtázta az emberi tiszt a parancsot. A verpinek jó mérnökök voltak, és bár Hyporin nem volt szükség munkaerőre a teljes gépesítés miatt, karbantartókból jócskán hiány mutatkozott. Ahogy újabb transzportok dokkoltak, hirtelen felvisítottak a műszerek: Zara tábornok odapillantás nélkül tudta, mi is történt, és alig észrevehetően harapott a saját ajkába. Túl korán érkezett meg az erősítés, mielőtt még megalázó csapást mérhettek volna a sithekre. - Uram, száz új sith hajó lépett a rendszerbe! - igazolta a jelentés feltételezését. - A mandalór flotta visszavonul. - Gyávák - mondta megvetően a mögötte álló tiszt. - A legjobb taktikai manőver mellett döntöttek. Ehhez több bátorság kell, mint mások értelmetlen feláldozásához - mondta hátra a válla felett. Elvégre nagyjából elérték a stratégiai céljukat, Dorja flottájára csapást mértek, segítették az evakuációt és tettek róla, hogy a sitheknek egyhamar semmi hasznuk ne legyen a rendszer birtoklásából. Pontosabban az utolsó még hátra volt. - Készüljenek az azonnali visszavonulásra. Össztűz a helyi létesítményekre és hajókra! - adta ki érzelemmentes hangon a parancsot. Uralkodjanak csak a sithek csontok és hamu felett. - De Zara tábornok! - lépett előre sephi szárnysegédje, akit láthatóan sokkolt az utasítás. - Háborúban állunk. A háború pedig áldozatokat követel - közölte, mintha nem is életekről beszélt volna. Azt is tudta, bármiféle pusztítást is visznek itt végbe, úgyis mindenki a sitheket fogja okolni, még jobban ellenük fordítva a galaktikus közvéleményt. - Tüzeljenek, amint készen állunk. Amint a mandalór flotta eltűnt a hiperűrben, a másik flotta hirtelen célpontot váltott, tűz alá véve az aszteroidákon lévő szerelőállomásokat és a menekülőhajókat, pillanatok alatt hatalmas pusztítást okozva a rendszerben. Egymás után robbantak fel a civileket szállító transzportok, csak törmeléket hagyva maguk után. Olyan törmeléket, amely további akadályt gördít a sithek elé, a megsemmisített összeszerelő állomások pedig fontos kapacitástól fosztották meg a rendszer jövőbeli urait, és egyúttal tovább tüzelték a verpinek gyűlöletét ellenük. Bármilyen erőt is hagynak majd itt, nem lesz kellemes a megszállási feladatokat ellátni. - Tüzet szüntess! - intett a kezével, mire a lövegek elhallgattak. - Búcsúajándékot kiengedni! A hajók vonósugarai látszólag semmit sem pakoltak ki rakterükből, azonban valójában több száz plazmaaknát szórtak szét a rendszerben, amelyek mindegyike egy-egy aprócska álcázóval rendelkezett. Nem volt olcsó mulatság, és talán csak rövid ideig köti le az ellenséget, de megbízói nem éppen voltak pénzszűkében. - Kormányos, végeztünk. Vigyen az előretolt hadműveleti bázisra minket! - rendelkezett, és megfordulva elindult kifelé a hídról. Szeme sarkából látta, hogy szárnysegédje enyhén remeg, fejét pedig lefelé tartja. Mindig is idealista volt, de a háború nem válogatott az eszközökben. Nem létezett a jó harca a rossz ellen, csakis a hűvös, számító taktika. A flotta hajói megfordultak, és mire az ellenséges bombázók első hulláma elérte volna őket, eltűntek. A protokollnak megfelelően nem Hypori felé, hanem egy távolabbi bázisra indultak, arra az esetre, ha bárki követné őket.
|
|
|
Roche
Aug 27, 2014 12:24:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 27, 2014 12:24:13 GMT 1
- Mindkét ellenséges flottát megfutamítottuk, Égi Marsall. - Vansyn arca leplezetlen büszkeségtől dagadt a holoképen, ami a szokottnál is intenzívebben vibrált, hála annak, hogy az Darth Vader még mindig nagyrészt bénultan lebegett az aszteroidamező közepén a verpinek ionlövegeitől elszenvedett találatoknak hála, és így az olyan másodlagos rendszerek, mint a vizuális kommunikáció, nem kaptak túl sokat a tartalékból. - Nagyszerű. - húzta el a száját Dorja, aki nem különösebben kedvelte a felfuvalkodott fiatal tisztet, de be kellett látnia, hogy a Hapan Csillagködből ideirányított expedíciós flotta valószínűleg megmentette hajóhadát a szégyenben maradástól. - Hozzálátunk a javításokhoz és a verpin létesítmények megszállásához. Maguk biztosítsák az aszteroidaövet kívülről, hogy ne érjen minket újabb meglepetés. - A második flotta távozás előtt valószínűleg aknákat szórt ki. - olvasta le a technikusai által összeállított jelentést Vansyn az adattáblájáról. - Rendben, akkor legyen gondjuk arra is. - Szívesen, Égi Marsall. - tisztelgett Vanysn némi mosollyal az arcán. - Leléphet, vége. - Dorja meg sem próbált kipréselni magából egy köszönöm-öt. A rendszer elfoglalása lett volna a lehetősége arra, hogy bizonyítsa hűségét és rátermettségét, de elpártolt tőle a szerencse. Ráadásul mindez úgy történt, hogy közben a két ütközetet is megjárt Tierce Főkormányzó, bár sem a Ramakaznál, sem az Ossusnál nem ért el teljes győzelmet, mégis képes volt pozitív eredményként beállítani azokat az Uralkodó szemében.
Dorja ideges pillantást vetett az előtte sorakozó állapotjelentésekre. Az eredetileg bevetett flotta nagyjából fele harcképtelenné vált. Ezek nagy része nem elpusztított, hanem különböző károkat, vagy jelentős iontalálatokat szenvedett hajó volt, amelyek bár nem semmisültek meg, most ott sodródtak valahol az aszteroidaövben. A technikus személyzetekre hatalmas munka várt. Egyszerre kellett stabilizálniuk az ide-oda sodródó, ütközéssel fenyegető hajókat, és egyszerre kellett gondoskodniuk arról, hogy a kiürített verpin létsítmények rendelkezésre álljanak, de legalábbis ne rejtsenek újabb váratlan meglepetéseket. Dorjában első ízben merült fel, hogy a Roche elfoglalásáért esetleg nagyobb árat fizetett a Sith Birodalom, mint maga a potenciális nyereség. Hónapokba fog telni, amíg minden létesítményt használható állapotba hoznak, és mire a rendszer be tudja tölteni eredeti funkcióját, és ellátóbázisként szolgálhat a sith külső területek és a Hapes között. Márpedig Dorja meg volt győződve róla, hogy az utolsó dolog, amire jelenleg szüksége van, az az, hogy hónapokat üldögéljen itt... megoldást kellett találnia, mihamarabb. - Gyűjtsenek össze minden adatot, amit az érzékelők rögzítettek a mandalor, és a másik flottáról. - adta ki végül a parancsot első tisztjének. - Ez a csőcselék olyan szálka az Uralkodó szemében, amit nem hagyhatunk büntetlenül. Fel kell készülnünk a megtorlásra. Igen, gondolta Dorja, miután adjutánsa elsietett. Egy büntetőexpedícióval bebizonyíthatja, hogy milyen tehetséges, és megerősítheti pozícióját. Már csak ki kellett találnia, ki legyen a célpont.
A saját kabinjában meditáló Kandornak hasonló dilemmái voltak. A két ellenséges flotta váratlan érkezése nem csak attól fosztotta meg, hogy saját hatalmával meggyőzhesse Dorját arról, érdemes csatlakoznia a valódi mestere ügyéhez, de egyáltalán ideje sem jutott rá, hogy bármit is kifejtsen az éles helyzetben láthatóan határozottságát vesztő Égi Marsallnak. Ez pedig probléma volt, mert Kandornak és a mesterének szüksége volt a tervük megvalósításához egy magas rangú flottatisztre az ESB gárdájából, akire legalább a Maradvány-flotta egy része hallgat. Dorja azonban eddig úgy tűnt, nem viselte jól az ilyen helyzeteket, fennállt a veszélye, hogy túl korai beavatás esetén akár el is árulná Kandort, ha azzal kerülheti el a konfrontációt. Nem, gondolta Kandor. Dorját kész helyzet elé kell állítani, ahol csak egyetlen reális választása van. Ahogyan ezen gondolkodott, a transzmissziós rács ismét vibrálni kezdett, mire Kandor elfoglalta a pozícióját, és féltérdre ereszkedve várta valódi mestere, Waranous megjelenését.
- Kandor Nagyúr! - mennydörögte Waranous alakja. - Új szolgáim hamarosan megérkeznek Önhöz! Álljon készen a fogadásukra, és intézze úgy, mintha az Egyház tagjai lennének! Ők már tudják az új célpontot... ehehehe! - Igen, Mester. - hajtotta meg magát Kandor. Kíváncsi volt, hogy mi Waranous akarata, de nem merészelt volna közvetlenül rákérdezni. Ez tiszteletlenség lett volna a Mesterrel szemben. Mindent a maga idejében, gondolta... csak szemmel kell tartania Dorját, és a megfelelő pillanatban választás elé állítani... akkor pedig, remélte Kandor, nem fog csalódni benne. És akkor Waranous sem fog csalódni Kandorban, tette hozzá magának. Az ellenkező eset nem igazán volt ínyére neki sem.
|
|
|
Roche
Sept 21, 2014 21:34:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 21, 2014 21:34:28 GMT 1
Vestara Khai némán meredt maga elé, miközben tekintetét néha végigjártatta a folyamatosan rázkódó, szinte minden pillanatban szétesni akaró hajó belsejében. Elégedetten konstatálta, hogy egyetlen korábbi mestere, tanítója, kihívója sem mer a szemébe nézni. Bár a keshi Sith Törzs egyetlen tagja sem tudta pontosan, hogy min ment keresztül Vestara Waranous kezei között, azt érzékelték, hogy teljesen megváltozott. Érzékelték, és mivel nem tudták megérteni, legalábbis egyelőre nem, ezért féltek is tőle. És ez így van rendjén, gondolta Vestara. Fel volt készülve rá, hogy amint kezdetét veszi a harc, lesz legalább egy a keshi harcosok közül, aki a kavarodásban - csak, úgymond, a biztonság kedvéért - az ő életére tör. És fel volt készülve arra is, hogy ezt kegyetlen bosszúval hárítsa el. - Azonosítatlan sikló, itt a Darth Vader szuper-csillagromboló az Egyesült Sith Birodalom flottájából. Közölje az érvényes azonosítókódját, különben tüzet nyitunk. - hangzott fel a komban, ami a pilótafülke helyett mindenhol hallható volt, s maga Vestara sem tudta volna megmondani, hogy ez a pilóták szándékát tükrözte-e, vagy csak egyszerűen a Kesh óta nem tudtak rájönni, hogyan vonják hatalmuk alá a kommunikációs rendszert ezen a járművön, ami ötezer évvel későbbi fejlettségi szintet képviselt, mint amihez ők hozzászoktak. - Kész szerencse, hogy a hiperhajtómú nem krepált be.. - mormogta maga elé Vestara, majd, mint a küldetés megbízott parancsnoka, félretolt két, egymás vállán alvó fiatal keshirit, és méltóságteljes léptekkel besétált a pilótafülkébe, majd a komhoz hajolt. A zavart tekintetű pilótáknak nem volt merszük ahhoz, hogy vitatkozzanak vele. - Darth Vader zászlóshajó, itt a Sith Egyház Őrzőinek Barrini-Theta-Kettes hajója.- mondta be a Waranoustól kapott kódot Vestara. - Személyesen Kandor Nagyúrral van találkozónk. Némi csend jelezte a vonal másik oldalán, hogy Vestara ismét sikeresen érzékeny pontra tapintott. - Továbbítom a megközelítési vektort... - hangzott fel végül sokkal kevésbé hivatalosan és határozottan a vonal másik végén lévő alak hangja. - Kandor Nagyúr várja önöket a főtiszti hangárban. - Köszönöm. Vége. - zárta a csatornát Vestara. Tudta, hogy ez csak útjuk első, legelső lépése... néhány pondró, akiknek talán bizonyítania kell, hogy ténylegesen a Mester tanítványa és ki tudja, talán egyszer utódja... Időpocsékolásnak tűnt, bár szükséges időpocsékolásnak. Vestara ugyanis tudta, hogy milyen hatalom rejtőzik ennek a küldetésnek a végén... Egy fegyver, amivel egész bolygókat lehet elpusztítani, és amelyre Waranous rá akarta tenni a kezét.
És ami egyezett is Vestara szándékával, alapvetően. Néhány apró részlettől eltekintve. Például attól, hogy Vestara egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ezt a fegyvert átadja Waranousnak, miután uralma alá hajtotta. - Én leszek a galaxis elpusztítója... - mosolyodott el magában Vestara. - A halál angyala. Csak várj, öreg szörnyeteg... majd meglátod.
Érezte, ahogyan az adrenalin hatalmas adagokban áramlik a vérében, pont, mikor hatalmába kerítette a halálfélelem Waranous kezei között. A különbség csak annyi volt, hogy mostanra megtanulta, hogyan használja. És használni is fogja, döntötte el magában a lány. Ezek a pondrók pedig az eszközei lesznek... az eszközei ahhoz, hogy létrehozza azt, amire az öreg Waranousnak csak tervei is szavai voltak, de valódi akarata nem. A Káosz Birodalmát.
|
|
|
Roche
Apr 18, 2018 9:29:55 GMT 1
Post by Enz on Apr 18, 2018 9:29:55 GMT 1
Lyrr Moskau Égi Marsall háta mögött összekulcsolt kézzel lépdelt végig a parancsnoki hídon, ahol, akárcsak a megtépázott szupercsillagromboló többi szintjén, éppen dolgos kezek igyekeztek a szükséges javításokat véghezvinni. A hajójuk lekötötte az ellenség tűzerejének nagy részét, de mivel masszív páncélzatról volt szó, nem tudtak túl szignifikáns kárt okozni benne. Ellépett egy leszakadt kábelkötegen dolgozó technikus mellett, és egyenesen a híd elülső plexijéhez ért, ahol megállt. Az odakint formációban várakozó SiSD-k és Aurórák szomorú képet festettek, egyetlen se volt közülük, amin ne éktelenkedtek volna lyukak vagy égésnyomok. Ő még a saját szemével láthatta azt a dicsőséges armadát, ami elindult innen, hogy megbüntesse az áruló commenoriakat és azt a kígyó Lu'uthort, mindhiába. Amit sikerült megmentenie, a Köztársaság legkisebb üldözésére is összeomlott volna, de szerencsére az EGB-vel kötött titkos paktum, az aljas árulás csak az ő eltakarításukig tartott, és most már bizonyosan egymás ellen acsarkodnak. Moskau egy halovány mosolyt engedett meg magának: nem fejezik be a munkát, amatőr hiba. Ő fordított helyzetben nem követett volna el hasonló hibát. Néhány pillanatra eltöprengett a sors iróniáján: vajon ha soha nem lesz vörös vállapos testőr, most is ilyen hűséggel viseltetne a császár és a főkormányzó munkája iránt? Ezt a rendszert még az előző Égi Marsall, Dorja foglalta el, aki aztán árulóvá lett, és bolond lépésével elpusztította azt a szuperfegyvert, ami megfordíthatta volna a csata kimentelét Awerisnél. Ő azonban még most is hitt abban, hogy Tierce öröksége megmenthető, hogy az igazi birodalom talán más néven és formában, de nem halt meg. Ez a hirtelen felismerés adott neki erőt ahhoz, hogy levezényelje a menekülést Aweristől. Mások azonban egyértelműen nem osztották szentimentalizmusát vagy hűségét. Hiába próbálta az awerisi haderőt egyben tartani, Vansyn és Rammstein válaszra sem méltatták, akárcsak a megmaradt jem'hadar erők. Ahogy arról a reményéről is le kellett tennie, hogy a Maradvány tisztjeire támaszkodva mentheti meg a Birodalmat. Tudott arról, hogy sok tiszt keserű szájízzel állt újra a sithek szolgálatába, és a Concordia-körről, amely kezdettől fogva az elégedetleneket tömörítette, de sosem tartotta többnek egy délutáni klubnál, ahol kibeszélik a sérelmeiket, merengenek egy kicsit a régi időkről és megisznak rá egy kesselit. Ugyanakkor a Maradványból se válaszolt senki sem a hívásaira, pedig Kaine moff személyes frekvenciáját is megpróbálta elérni. De még csak a mozgósításra adott parancsait se követték a Maradványban és a sith magterületeken. A környékről egyedül Steffensen commodore-t, Concord Dawn helyőrségének parancsnokát, a Desevronál hagyott mentőflotta ideiglenes vezetőjét, Dyson megbízott parancsnokot és néhány kisebb őrjáratot és megszállóerőt tudott elérni, akiket azonnal Rochére is rendelt. De még ez sem elegendő erő arra, hogy a Sith Birodalom egységét biztosítani tudja. Elmélkedésében egy fiatal tiszt zavarta meg, aki megállt mögötte, és összecsapta a bokáit. Moskau csak a válla felett pillantott hátra a férfira. - A tengernagyok megérkeztek, Égi Marsall - jelentette hivatalos hangon. Moskau biccentett, majd megfordult, és a híd ajtaja felé indult. - Ez esetben fogadom őket - felelte, és útja a hídról a tiszti eligazítóba vezetett.
Mire megérkezett, vendégei már vártak rá: a kel dor Gnost-Zenar és az őszülő hajú, szakállas egyházi kultista, Davos admirálisok, valamint a fiatal, jól fésült Dyson parancsnok, akit kifejezetten a mostani posztja miatt léptettek elő sebtében, és érdekes kontrasztot képezett a kissé torzonborz egyházfival, míg Steffensen mindössze holoformában tette tiszteletét. Moskau, ahogy megbizonyosodott a hűségéről, jobbnak tartotta, ha állomáshelyén marad, semmint valami áruló akcióba lépjen, míg távol van, megfosztva őt az ESB szívébe vezető biztonságos útvonaltól. A jelenlévők egyszerre vágták vigyázzállásba magukat, és tisztelegtek. Moskau viszonozta, majd intett nekik, hogy üljenek le. Igencsak szerény méretű találkozó volt ahhoz képest, amit Aweris előtt tartott. - Uraim, köszönöm, hogy megjelentek a hívásomra - biccentette feléjük, de ő maga nem foglalt helyet, hanem megállt az asztalfőnél. - Önök azon maroknyi lojális tiszt közé tartoznak, akikben megbízhatok. Ezért őszintének kell lennem magukkal. A császár és a főkormányzó halála végzetesen meggyengítette államunkat, és ha más árulók is vannak a soraink között, nincs rá elég erőnk, hogy leszámoljunk velük. A kijelentésére csend borult a teremre, és mindenki meredten nézett maga elé, míg csak Gnost-Zenar nem szólalt meg. Ugyan a Birodalom régen emberközpontú volt, és diszkriminálta a nonhumánokat, az ESB aligha eshetett ebbe a hibába, hiszen a Peremvidéken rengeteg különféle faj élt, akikre szükség volt az állam működéséhez. Ez a fajta politika is vörös posztó volt a keményvonalas maradványbeli tisztek számára, és állandó elégedetlenségre adott okot, főleg ha egy másfajú nagyúr alatt kényszerültek szolgálatra. - Adjunk lehetőséget az árulóknak, hogy távozzanak, így megszabadulunk a problémától. - A Birodalom tekintélyes részével egyetemben - tette hozzá epésen Davos. - De módunk egyébként sincs rá, hogy megállítsuk őket - mutatott rá a lényegre a kel dor. Moskau kimérten bólintott. - Biztos benne, hogy vannak árulók a sorainkban? - kérdezte feszengve Dyson, aki a legfiatalabb volt a teremben, és ezért igyekezett megválogatni a szavait. - Ez az ESB, a sithek és moffok országa. Az lepne meg, ha ne lenne bárkinek külső kapcsolata, legalább másodlagos tervként - jegyezte meg fanyarul Moskau. A Főkormányzó pontosan az ilyen gerinctelen alakok miatt hozta létre a Testőri Gárdát, amiből mára már csak ő volt életben. A lehető legnagyobb nyugalmat erőltetve a hangjára folytatta. - Egyetértek Gnost-Zenar admirális felvetésével, a megmaradt szerény erőinket nem fecsérelhetjük el belharcokra - jelentette ki, majd egy pillanatnyi hatásszünetet tartott, miközben végigtekintett a tiszteken. - Azonban pozícionálnunk kell magunkat, mint a lojalisták vezető ereje. - Ez nagyon jól hangzik Égi Marsall, de kinek a nevében léphetnénk fel? A császár és a főkormányzó is halott - jelentette ki Davos, miközben ujjait végigvonta szürkésfehér szakállán. - Ahhoz, hogy követőkre leljünk, az erő mellett legitimációra is szükségünk van. - Tudom, mire gondol - biccentett kimérten a nő. - Palpatine halálát követően is számos önjelölt vezető került elő, ezzel a hadurak martalékává téve a Birodalmat. De ahogy az Erővihar védett minket a Köztársaság erejétől, mintha maga Wenthar császár súgta volna nekem, hogy él még valaki, aki egyesítheti a hagyatékát. - A hapan királynő - csúszott ki Dyson száján, aki egészen eddig maga is a hapanok vendégszeretetét élvezte a desevroi akció során. Moskau csak bólintott a helyes válaszra, és rövid ideig senki sem szólt semmit. Az Égi Marsallnak is voltak fenntartásai a hapanokat illetően, de Őfelsége nem bízta volna meg ilyen fontos pozícióval, ha nem tekintette volna méltónak rá. Akármit is gondoltak a jelenlévők, bizonyos volt, hogy nincs más alternatívájuk. - Szerettem volna, ha itt vannak, mikor megteszem a szükséges hívást - jelentette ki, és senki sem tiltakozott, így hát Moskau az asztalba épített holovetítő kezelőpaneljéhez nyújt, és beütötte az azonosítóját, majd azt a hívókódot, amit csak a Főkormányzó és legbizalmasabb köre ismert. A holokivetítő fénye párszor röviden megvillant, majd egy kissé zavaros, de jól felismerhető alak jelent meg rajta, akit talán az avatatlan szemek egy egyszerű fiatal lánynak hittek volna. De Moskau pontosan tudta, hogy egy veszedelmes sith rejtőzik az ártatlanság maszkja alatt, egy olyan számító és kegyetlen sith, akitől még a Főkormányzó is okkal tartott. - Itt Moskau Égi Marsall - tisztelgett feszesen, mire Charis érdeklődő tekintettel nézett körbe. - Azt hittem az a vén bolond klón keres, aki Főkormányzónak hívatja magát - jegyezte meg, de a hangja aligha árulkodott csalódottságról. – Például azért, hogy elmagyarázza, a tudtom nélkül miért mozgósította apám flottáját. Charis szeme megvillant, ahogy a tekintete találkozott az Égi Marsalléval, és a benne egy pillanatra felsejlő hűvös számítás és mindenre kész brutalitás egyvelege még a kipróbált katonatisztet is megrémítette. Már kezdte érteni, hogy mit érezhetett Tierce a társaságában. - De itt van maga helyette - tárta szét a karjait az uralkodónő. - Javaslom, kezdjen beszélni. Moskau nyelt egyet, ahogy eszébe jutott, miket is tett annak idején Vader nagyúr azon tisztekkel, akik csalódást okoztak neki, és bizonyos mértékig az ESB-ben sem volt ismeretlen ez a fajta fegyelmezési módszer. Majd hozzálátott, hogy megmagyarázza a dolgokat.
Charis néhány pillanatra sejtelmes csendbe burkolózott, ahogy az Égi Marsall befejezte mondandóját mindarról, ami történt, és ami valószínűleg történni fog. A lehetséges árulók vagy éppen a Főkormányzó halála láthatóan szemernyit sem érdekelte, de amikor az öröklés kérdése került szóba, nem tudta leplezni azt, hogy mennyire megélénkült. Végtére mégis csak egy sith volt, aki a rossz nyelvek szerint a hatalom imádatán kívül szexuális téren is sokban az elhunyt császárra emlékeztetett. De ezt nem Moskau tiszte volt megítélni. - Helyes, hogy megkeresett, Égi Marsall - szólalt meg Charis, és kezdeti ellenséges tónusának már nyoma sem volt, sőt, hangja egészen barátságosra váltott, amikor még hozzátette az utolsó két szót. - Nagyra értékelem. - Élek, hogy szolgálhassak - biccentett kurtán Moskau. - Én egyelőre még a nagai szövetségeseink ügyes-bajos dolgaival foglalkozom - jelentette ki Charis. - A távollétemben Tylger intéző és Mirna flottatengernagy irányítják Hapest. Meghagyom nekik, hogy lehetőségeikhez mérten segítsék magát. - Megtisztel - felelte Moskau, holott jól tudta, hogy ez a királynő alig leplezett módszere arra, hogy lojális hapanjaival vegye körbe őt, elejét véve bármiféle, rá nézve veszélyes egyéni kezdeményezések. - Egyúttal magát nevezem ki az ESB protektorának, amíg vissza nem térek. Már ami marad belőle - tette hozzá epésen. Ebben az egyben nem hasonlított az apjára: Wenthar minden egyes, egyszer megszerzett parszekhez görcsösen ragaszkodott, és ez a területi gondolkodás idézte elő az awerisi katasztrófát. A lány láthatóan jóval rugalmasabb uralkodó volt. - Fenyítse meg az árulókat a nevemben. - Parancsa szerint járok el, felség - hajolt meg enyhén Moskau, akiben most tudatosult először, hogy az ESB abban a formában, ahogy ismerte, már végleg elveszett. Folytatódik ugyan, de más, új idők jönnek. Ő pedig vagy alkalmazkodik, vagy elbukik, mint a Főkormányzó.
Ahogy a királynő bontotta a vonalat, az ESB újdonsült protektora szálfaegyenes háttal, eltökélten állt a helyén. Egy olyan címet kapott a királynőtől, aminek semmiféle előzménye, és így presztízse vagy kialakult hatalmi bázisa nem volt, szemben például a főkormányzói vagy égi marsalli címmel, de Moskau érteni vélte az üzenetet a lépés mögött. Nem az számított, névleg miféle hatalma van egy tisztségnek, hanem az, hogy az tőle, a királynőtől származott. Így pedig letört bármiféle későbbi kísérletet, ami az önállósodás irányába mutatna, elvégre a legitimációját teljes egészében a királynőtől kapta, így pedig nem lenne különb, mint Lu’uthor az áruló volt. A jelenlévők közül senki sem szólt egy szót sem, még most is Charis hatása alatt voltak, hogy a beszélgetés véget ért. A sith fiatal korát meghazudtoló módon volt képes lavírozni a politikában. - Nos, uraim - pillantott körbe jelentőségteljesen Moskau. - Azt hiszem ideje megkeresnünk a még nem kompromittált belső politikai erőket. - Korribant és Vjunt - biccentett Davos, aki maga is az Egyház tagja volt. - Pontosan - felelte, majd új hívókódot ütött be, a korribani asszaszinok Hegyi Öregjének személyes elérhetőségét. Csakhamar feltűnt a kékes színű arca, de a fiatal lány inkább hasonlított Charis valamelyik ágymelegítőjére, mint bármilyen öregre. - Beszéljetek, pondrók - mondta a lány parancsoló hangon, mire Moskau felhúzta a szemöldökét. - Egy birodalmat kell uralmam alá vonnom. - Pontosan ezért kerestük, Hegyi Öreg - felelte Moskau, aki a furcsa viselkedése ellenére is próbált tiszteletteljes maradni. - Charis királynő megbízásából én vagyok a Birodalom protektora... - Charis? - tört ki belőle megvetően. - Egy kígyó! Nőkígyó! Azonnal végezzetek vele, az árulóval! - Parancsoljon? - pislogott Moskau, aki egyre szürreálisabbnak érezte a jelenetet. - Őfelségéről, a trón várományosáról beszél! - Charis a lányom! Holtan akarom látni! Cselekedjetek, ahogy mondtam, különben végzek veletek is, pondrók, ehehehe - felelte a lány, és a szavai megválasztásán túl hanghordozása és viselkedése is az elhunyt császárra emlékeztette. A Hegyi Öreg épp gúnyt űzött a császárból! A protektort pedig igencsak felbőszítette ez a viselkedés, még ha valószínűleg nem is szándékos volt. Hallott híreket arról, hogy az asszaszinok különböző kábítószereket fogyasztanak, hogy hosszabb időszakokra ne lanyhuljon figyelmük, és érzékeik tűpontosak maradjanak. - Megértettétek! Hozzátok elém a fejét! Meg a testét, de csak ha még meleg, ehehehe - utóbbi perverz célozgatás azonban már túl sok Moskaunak, aki egyszerűen bontotta a vonalat. Bármi is folyt most Korribanon, valószínűtlen, hogy értelmes szövetségesnek bizonyulnának. Ahogy körbepillantott a termen, úgy látta, nem akad senki, aki kommentálná a hallottakat. - Akkor azt hiszem, ideje felhívnunk az Egyház központját - mondta az Égi Marsall, hogy kizökkentse a jelenlévőket a bénultságból, majd új kódot ütött be, egyenesen a vjuni Katedrálist hívva. Már meg sem lepődött, amikor Emeritus helyett valaki más jelent meg a holovetítőn, aki még Vadernél is félelmetesebb képet nyújtott rengeteg kibernetikus implantátumával. - Itt Morrow püspök - mutatkozott be. - Lyrr Moskau, az ESB protektora és Égi Marsallja Charis királynő kegyéből - viszonozta a gesztust a nő. - A Papát keresem. - Tartok tőle, hogy nem tudom adni. Halott - mondta érzelemmentes hangon. - Akkor bármelyik bíborost. - Szintén... halottak - jelentette ki a férfi. - Árulásuk miatt végeznünk kellett velük. Most én vagyok az Egyház feje. - Ez teljességgel... - kezdett volna bele, de inkább köhintett, majd mérsékelte a szavai élét. - Szokatlan. - Ahogy az is, hogy valaki az uralkodó lánya nevében osztogat parancsokat - replikázott Morrow, már-már szellemes módon, ha nem vesszük figyelembe érzelemmentes géphangját, amin ezt megtette. - Merthogy ugye Wenthar még él. Nemde? - Maga is tudja az igazságot - felelte keserűen, mivel nem tetszett neki, ahogy az egyházfi gúnyt űz belőle. - Charis királynő a jogos örökös és számít a maguk hűségére. - Kérdés, hogy mi nekünk milyen hasznunk származhat ebből - felelte a püspök, mire Moskau idegesen a szája sarkába harapott. - Elvették a flottáinkat és most roncsként lebegnek egy jelentéktelen rendszerben - Nem minden hajó veszett oda. Vannak még lojális flották, a parancsnokságom alatt. Ha maguk is lojálisnak bizonyulnak, megvédik az Egyházat. - Van flottája, de nincs hátországa, nekünk pedig fordítva - összegezte mindazt, amit az Égi Marsall mondott. - Talán megállapodásra juthatunk... protektor.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 30, 2019 19:02:03 GMT 1
A hatalmas aszteroidamező darabokra robbantott, majd rabszolgák és gépek fáradságos munkájával megtisztított szekcióinak közepén ott lebegett a hajdani verpin bolyok központ aszteroidája, valamint a hozzá csatolt modulokból és szekciókból készült megerősített Ubiqtorate-osztályú központ... az ESB mai napig egyik legerősebb és legjobban védhető bázisa.
Már Tierce idején megkezdődött az építkezés, a Főkormányzó olyasféle védelmi erősséget akart létrehozni a Hapest a Vjunnal és Korribannal összekötő fő hipertéri útvonalon, amelyik méltó párja lehet Yaga Minornak, vagy akár Cosrának, Bastionnak, vagy éppen a hajódokkokkal is megerősített Kuatnak és Bilbringinek. A hajódokkok, klónüzemek és aknamezők hálózatát Moskau utasítására aztán Golan platformokkal erősítették meg... a rendszer pedig a Hapessel kötött új szövetség jegyében nem csak stratégiai jelentőség szempontjából vált fontosabbá, hanem szimbolikusan is... az ESB Főkormányzójának vezérbázisává, a hajdani birodalmi katonai erő és katonai kultúra fő letéteményesévé, afféle híddá a Hapes és a Köd politikai - gazdasági ereje és a Vjun - Korriban tengely megmaradt szakrális hatalma között... a három pillér szövetségévé, amelyek megpróóbálták összetartani és stabilizálni az ESB maradványait.
Moskau azonban nem Maradványként tekintett rá. Igen, az ESB megváltozott, sőt, majdnem elbukott, de az új Főkormányzó elég ideig tanulmányozta elődei munkáját és eredményességét ahhoz, hogy tudja; az ESB, Wenthar és Tierce vezetésével katonai úton veszítette el a háborút és sodorta veszélybe majdnem saját létét is, és Charis Palpatine, valamint a diplomácia segítségével kerülte el egyúttal azt is, ami az előző, nagy Galaktikus Birodalom jogszerű Uralkodója, Palpatine császár államával történt... a széthúzást, a hadurak viszályait, a fokozatos feldarabolódást.
Moskau sokat gondolkozott ezen az Onderonról visszafelé. Bármily szkeptikus volt talán a legelején azzal kapcsolatban, hogy helyes dolog-e a hapanokat megtenni az ESB egyik letéteményesévé, meg kellett hajolnia a Császárnő bölcsessége előtt. A nagaiok példája mutatta, hogy megfelelő stabilitás és kiegyensúlyozottság nélkül még a legerősebb hatalmi központ is egy pillanat alatt megdőlhet. Puyi, ahogyan annak idején Wenthar is, a maga módján vaskézzel uralkodott. Charis anyacsászárnő viszont mosollyal, és ha kellett, méreggel.
És, vallotta be magának Moskau, egyelőre úgy tűnik, nagyobb eredményességgel. Megtiszteltetés volt a Főkormányzójának lenni, de Moskau odafigyelt arra is, hogy ne bízza el magát, ne éljen vissza a hatalmával.
Élénken éltek az emlékeiben a köztársasági tárgyalók szavai is, valamint a fekete bőrű szenátornő emlékei. Moskau, bár először zavara jött a nő stílusától, elismerte magában erős karakterét és határozottságát. Még az általa említett birodalmi pilótára, Ciena Ree-re is rákeresett az általa elért birodalmi archívumokban, de nem talált végül túl sokmindent.
A legmeglepőbb egy nemrég indult, galaxisszerte fogható holocsatorna, a Dizn-i Channel ESB-ben is elérhető dokumentumholo-sorozata volt, "Erős nők a Birodalomban" címmel. Moskau azonban nem tudta eldönteni, hogy csak fikció-e, vagy valódi történelem, mert Ysanne Isard és Daala helyett egy Pryce nevű peremvidéki kormányzóról, majd egy Rae Sloane nevű admirálisról szóltak azok az epizódok, amelyeket ideje volt megnézni... ez a Sloane amúgy meglepően hasonlított Zwerthre.
Moskau azonban rádöbbent, miután még kétszer megnézte az epizódot, hogy egészen imponált neki ennek a nőnek a karaktere. Daalával és Isarddal szemben tudta motiválni a hozzá csapódott legénységeket, sőt, fanatizmusig lelkesíteni, saját egyéni bosszúvágya helyett pedig egyfajta komplex küldetéstudat vezette... csak az volt a zavaró benne, hogy utána a történet valahogy az Első Rend nevű szervezet eredettörténetébe fordult, amit Moskau nem tudott hová tenni. Végül lezárta magában azzal, hogy ez biztosan csak valami fikció. Végtére is mikor jutott volna eszébe az Uralkodónak droidokba építeni saját magát holografikus formában, hogy parancsokat osztogasson a halála után? Miért tenne ilyet egy olyan nagy hatalmú úr, mint az Uralkodó?
Bár, gondolta tovább Moskau, végül is Wenthar sem tette meg, pedig talán segített volna a morál fenntartásában, hogyha Tierce annak idején legalább él azzal az ősi és ostoba trükkel, amit az Árnyakadémiát manipuláló Császári Testőrök is használtak... az Uralkodóról készült felvételekkel. Kár, hogy egyiküknek sem jutott eszébe.
Moskau elmosolyodott a gondolatra. Charis császárnő nem igazán értékelné, gondolta. Talán csak ha róla lenne felvétel, lehetőleg meztelenül. Kikapcsolta a hololejátszót és a parancsnoki kitenkintőterem egyik falán lévő vadonatúj ESB-térképre függesztette a tekintetét.
Az erőfeszítéseik eredményeképpen két legnagyobb szomszédjukkal egyelőre normalizálódni látszódtak a viszonyok. Láthatóan a Köztársaság és az EGB is a már eljövendő, egymás elleni nagy háborúra készült, nem akartak foglalkozni az ESB maradéka elleni, minden bizonnyal nagy véráldozatokat jelentő hadjárattal, és nem akartak szembe kerülne a Hapan Csillagköd eddig érintetlen haderejével. Mindketten úgy próbáltak manőverezni, hogy az ESB alkalmasint a mérleg feléjük hajló nyelve lehessen, amikor ez a konfliktus kitör... bármily szokatlan, de stratégiailag érthető, az ESB számára pedig rendkívül kedvező lépés is volt a részükről.
Desevro szomszédsága szintén nem jelentett problémát, hála a hapanok ügynökeiknek. A legnagyobb, az ESB-vel is összemérhető fenyegetés így az Első Rend terjeszkedése volt a Hutt űrben. Az ESB megmaradt erői képesek lettek volna megvívni egy háborút a Hutt űrért, amennyiben szükség lett volna rá, de csak akkor, ha nem fenyegeti őket a veszély, hogy egyszerre több fronton küzdjenek.
Ehhez pedig gondoskodni kellett még két erőközpontról, vándorolt arrébb Moskau tekintete a Peremvidék átellenes karéja felé. Mandalore még mindig fenyegetést jelentett és bosszút esküdött az ESB ellen, éppen a Roche és Concord Dawn csatái miatt. A mandalóriaik vezetőjéről azt suttogták, a Renegát egyik utolsó életben maradt ügnöke. Persze olyanokat is suttogtak, hogy a halállistáján első helyen valójában még mindig a Maradvány, s így már az EGB moffjai vannak, mint ahogy azt is, hogy a T-sisakos harcosok álltak a Köztársaság elleni terrorakciók mögött, de hát a mando-k halállistájára sokan felfértek. A másik problémát pedig egy olyan állam jeletette, amelyről az ESB hírszerzésének megmaradt ügynökei máris aggasztó információkat kezdtek szállítani.
Suttogtak egy feltörekvő Birodalomról Senrpidal romjai és a Corporate-Főszektor között, túl a Köztársaság serennoi nyúlványán, amelynek urai valamiféle Yuuzhan Vong rabszolganép tagjai lehettek, és Klingonoknak hívták magukat. Suttogtak arról, hogy ez a harcos faj valamilyen módon kapcsolódik a Renegáthoz és az Első Rendhez, de arról is, hogy magukat a Próféta híveinek vallották.
Az információk legalább annyira hiányosak voltak, mint hogy hová tűnt az az entitás a jem'hadarral együtt, amelyik Korribannál puccsot kísérelt meg. De akár hogy is, az ő közelségükről nem szóltak jelentések, erről a Klingoh'n (Moskau többféle írásmóddal is találkozott már a nevük kapcsán) népségről azonban igen. És bár közvetlenül nem voltak határosak az ESB-vel, elég közel voltak ahhoz, hogy a Köztársaság és az EGB határvidékei mentén - vagy azokat körbekerülve - gondot okozhassanak.
Két elvarratlan szál, két agresszív kis birodalom, amelyekről gondoskodni kellett, mielőtt teljes figyelmüket a Hutt űr felé fordítják.
Moskau fejében azonban körvonalazódni kezdett egy terv. Ugyanúgy, ahogyan Steffensent ráállította a Carl Palpatine-ügyre és az asszaszinokkal való kapcsolattartásra, Dysont is megbízta valamivel.
- Főkormányzó, a vendég megérkezett - hangzott fel a komban éppen ebben a pillanatban Dyson hangja. - Rendben, köszönöm. Küldje be őt is és Mirnát is.
A hapan nő és a másik vendég egyszerre léptek be. Eeyn Mirna először bizalmatlanul tekintgetett körbe-körbe, de aztán feminim hapan büszkeségét gyorsan a magasba emelte a tudat, hogy rajta és Moskaun kívül a harmadik vendég is nő volt, még ha kissé extravagáns is.
Bőrruha, hosszúkás csizma, az Egyház speciális ügynökeinek jelvénye. Egyenesen a Vjunról érkezett.
- Üdvözlöm a Roche-n, Astarte főinkvizítor - köszöntötte a nőt Moskau. - Azért hívtam ide Önt és Mirna úrnőt, hogy megbeszéljünk egy külpolitikánk szempontjából igen fontos kérdést... A két nő kérdőn pillantott rá.
Moskau elmosolyodott. - A hamarosan kitörő háborút Mandalore és a Klingonok között.
|
|
|
Roche
May 11, 2019 13:44:42 GMT 1
Post by Enz on May 11, 2019 13:44:42 GMT 1
- Ambiciózus - jegyezte meg a háborúról szóló felvetésre Astarte, ahogy helyet foglalt az egyik bőrkanapén. Bőrcsizmája nem csak színben ment remekül a berendezéshez, de meglepően fényes volt, mintha épp most pucolta volna meg. Bár egész megjelenését tekintve, valószínűleg valaki más pucolta meg neki, jó eséllyel nem kézzel. Elhessegette magától a gondolatot, valószínűleg csak a rámenős szenátor miatt volt most ennyire túlfűtött állapotban. - Erről nem tájékoztatta a Hírszerzést - jegyezte meg rosszkedvűen Mirna. - Most tájékoztatom - mutatott rá Moskau. - Emlékeim szerint Önök tartoznak a Főkormányzónak engedelmességgel és nem fordítva. Mirna erre nem felelt semmit, a büszkesége valószínűleg nem hagyta. A hapanok hajlamosak voltak nagyobb szerepet tulajdonítani maguknak a valóságosnál, és néha helyre kellett rakni őket. - Dyson - pillantott adjutánsára, aki készségesen bekapcsolta a holovetítőt, amin megjelent a két birodalom ismert vagy feltételezett pozíciója a térképen. Mirnának ez már jobban tetszett, látszólag arra gondolt épp, végre a férfiak megtanulják hol a helyük. És ahogy Astartéra pillantott, rájött, hogy neki is. Igen, végül is mindketten élvezték ezt a fajta felállást. - Ugyan az Őfelsége ellen indított korábbi támadás miatt nem vettünk elégtételt, erőinket nem tudjuk megosztani - kezdett bele Moskau, az északi határnál összevont csapatokra mutatva. - Ha ezek az erőink felszabadulnak, az Első Rendet addig tudjuk űzni, ameddig csak jólesik. - Az ötlet nem rossz - bólintott Mirna immár szakmai szemmel. - De mi garantálja, hogy ezeket az alantas, ösztönlény férf... khm, mármint ellenfeleket össze tudjuk ugrasztani egymással? - Ebben reménykedtem, hogy segítségemre lesznek - ismerte el Moskau. - A mandók szívesen dolgoznak a legmagasabb fizetséget ígérőnek - hümmögött egy sort a hapan tanácsos. - Ha pedig a pénz nem motiválja őket, találhatunk más meggyőzési módot is. - Ami ezeket a klingonokat illeti, van róluk pár apokrif irat a néhai Emeritus személyes gyűjteményében - vette át a szót a főinkvizítor. - Ezek alapján úgy tűnik, kapcsolatban álltak valamilyen szinten a Birodalommal vagy annak valamely képviselőjével egy időben. - Vagyis egy sötét oldali erőhasználót lenyűgözőnek tartanának, nemde? - tette egyértelműbbé az utalást. - Így igaz - bólintott a teljesen kopasz, tetoválásokkal teli testű Astarte. Furcsa, nőietlen kisugárzása ellenére, vagy talán épp ezért, megmagyarázhatatlanul erős szexuális kisugárzás áradt belőle. Moskau kényszerítette magát, hogy levegye a szemét a nő bőrcsizmáiról, és inkább a térképet kezdte bámulni, mintha csak gondolkodna. - És ha nem tudjuk csőbe húzni őket? - tette fel a logikus kérdést Mirna. - Akkor más lehetőségek után kell néznünk, amit majd a császárnővel megvitatok - felelte, kiemelve az utóbbit. A hapan érezte, hogy nem érdemes tovább kérdezősködnie ezügyben, így aztán nem is felelt semmit. - Akkor azt hiszem tudják a dolgukat - mondta Moskau rövid hallgatást követően. - A Birodalom alapvető érdeke, hogy biztosítsuk határaink biztonságát. Számítok magukra. Ahogy Astarte és Mirna elhagyták a termet, Moskau felsóhajtott. Még mindig a főinkvizítor járt a fejében. Ilyen rég lett volna, hogy...? Makin jutott az eszébe, a férfi, akivel elhidegült az Akadémián kezdődött kapcsolata. Még egyszer sem látták egymást Aweris óta, ami érthető: Lyrr égi marsall, majd főkormányzó, Trenton pedig a hapan haderő fontos tanácsadója volt. - Minden rendben, asszonyom? - lépett oda hozzá szolgálatkészen Dyson. Jóképű férfi volt, még ha talán kissé túlságosan is piperkőc, de ez a fiatal birodalmi tisztek velejárója volt. Moskaunak kedve lett volna beletépnie a hajába, hogy hirtelen minden gondolata ekörül forog. Ennek Zwerth szenátor az oka, gondolta magában idegesen. - Hozasson nekem némi frissítőt és harapnivalót - mondta végül, hogy megszabaduljon a fickótól. Ő bólintott, és az ajtó felé sietett. - És kapitány... - Asszonyom? - fordult vissza az ajtóból a férfi. - Most egy darabig senki se zavarjon. Fel kell készülnöm az Őfelségének szánt beszámolómra - közölte, a férfi pedig engedelmesen biccentett. Moskau újra kifújta a levegőt, ahogy az arcát az asztalra döntötte. Átkozott szenátornő.
Moskau némileg össze tudta szedni magát és gondolatait az elkövetkező órákban, így már magabiztosan, teljesen kifogástalan egyenruhában várhatta a császárnőt. Eközben a holohíreket tanulmányozta, és szembesülnie kellett azzal, hogy szemben az onderoni tárgyalással, az EGB kifejezetten nyilvánossá akarta tenni a tárgyalásokat. Elképesztően pimaszok voltak, ahogy a megmaradt valódi hűséges birodalmiak szerepét teljesen elbagatellizálva az államot egyfajta hapan szatrapaságként tüntették fel. De bármennyire is zavarta a Lecersen-félék öntelt önimádata, egyelőre nem tehetett semmit ellene. Ha viszont azt hitték, mostantól mindig övék marad a birodalmi utódállam titulusa, hát akkor tévedtek. - Főkormányzó asszony, megérkezett az SSD Tears of Loh’lit a rendszerbe - közölte vele az állomásparancsnokság. Moskau felkelt, és a plasztacél ablakhoz lépett, ahol láthatta az ESB büszkeségeit kecsesen elsiklani egymás mellett. Őfelsége zászlóshajója sokkal fenségesebben festett, de a Grodin Tierce-en látszottak még Aweris nyomai, amiket tudatosan hagytak ott. Ez emlékeztetett mindenkit, hogy a Birodalom veszíthet, de megtörni sosem fog. Moskau büszkeséggel figyelte a két szupercsillagrombolót, amik arról árulkodtak, hogy ennek az akk kutyának még vannak fogai. Nem kellett sokat várnia arra, hogy őfelsége is feltűnjön fogadószobájában. Bár ez meglehetősen szokatlan volt, Moskau arra számított, őt fogják az SSD-re hívni, ahol egy illő trónteremben fogadhatja az uralkodó hódolatát. A fogadó ajtaja kinyílt, és Dyson kapitány előzékenyen mutatott utat a császárnőnek, aki kíváncsian pillantott körbe a szobában. Moskau sietve féltérdre ereszkedett előtte, és fejet hajtott. - Felség, sajnálom, hogy nincs illő helyiségem a fogadására - mondta a nő, de a császárnő nem különösebben zavartatta magát ezen. - Keljen fel, főkormányzó - rendelkezett. Volt valami furcsa érzés abban, hogy egy nálánál fele annyi idős lány előtt hajlong, de Charis rászolgált az őszinte csodálatára és hűségére. Bár maga a gondolat is felségsértés volt, néha elgondolkodott azon, hogy a néhai Wenthar császárnál is érettebben gondolkodott és állt hozzá az államügyekhez. - Jól alakultak a tárgyalások Desevron, felség? - érdeklődött, miközben Charis lehuppant abba a kanapéba, amiben nem is olyan rég még Astarte inkvizítor ült. A szolgálók frissítőt és harapnivalót hoztak, mielőtt az uralkodónő elhessegette őket, így már csak ketten maradtak a helyiségben. - Határozottan. Úgy tűnik az EGB-ben is vannak nagy formátumú vezetők - felelte, miközben kortyolt egyet a teából, amit odaadtak neki az előbb. - Il-Raz kormányzóra gondol? - kérdezte udvariasan Moskau. - Il-Raz? Az egy barom! - tette egyértelművé a véleményét. - A feleségére, Trachta grófnőre. - Á, csakugyan egy nagypresztízsű család leszármazottja, ez már csak várható - felelte diplomatikusan, miután ízléstelen lett volna kitérnie arra a tényre, hogy a nő folyamatos fiatalításon esik át, így harminc helyett tizennégynek tűnik. - Együtt ollóztuk... össze az egyezmény végső szövegét - mondta, kissé távolba révedő tekintettel. - Sokat ütköztettük a... meglátásainkat. - Bizonyára birodalmaink előnyére szolgál majd a megállapodás - bólintott kimérten Moskau, aki a szóválasztásnak semmiféle mélyebb értelmet nem tanúsított. - Bizonyára olvasta felséged a jelentésem az onderoni tárgyalásokról. - Igen, bár úgy tűnik kár volt titkolóznunk. Az EGB szagot fogott - jelentette ki, mire a főkormányzó aggodalmas arcot vágott. - Nem túl baráti felkérést kaptunk rá, hogy a Dac-rendszert zárjuk le a Köztársaság elől. - Ha ezt meglépjük, jó időre elássuk magunkat a Köztársaság előtt - kapta fel a fejét Moskau, de máris megbánta a hevességét. Charison látszott, hogy ő maga is pontosan látja ezt. - Szerencsére sikerült meggyőzni őket, hogy csak a katonai és hadiipari célú forgalmat tiltsuk ki, mind az EGB, mind a Köztársaság vonatkozásában - felelte, és elégedetten vette tudomásul Moskau arckifejezését. A főkormányzó sok mindenben jó volt, de aligha volt a diplomácia, politika és a szavak mestere. - Ez viszont ellentétes az ígérvénnyel, amit a Köztársaságnak tettünk - mutatott rá a főkormányzó. Pontosabban tettem, jegyezte meg magában, és úgy tűnik Charis is erre a következtetésre jutott. - Maga remek katona, lelkiismeretes és kötelességtudó. Nem látott kivetnivalót ebben, de mire beszélt velem, megváltozott a politikai helyzet - felelte Charis, és most olyannak tűnt, mint egy csínytevő lány, aki előre élvezi, hogy borsot törhet mások orra alá. - Hamarosan életre hívjuk az el nem kötelezett államok mozgalmát Desevroval közösen. Meg kéne környékeznünk az eriaduiakat is, hogy függetlenebb kezdeményezésnek tűnjön az egész. Ez kellő álcát ad majd az egész katonai tiltásnak, olyat, ami független bármelyik egyezményünktől. - Azt értem, hogy az EGB-nek miért jó, ha a Mon Calon gyártott hajók nem jutnak el könnyen a Köztársaságba, de így a Corporate is nehezebb helyzetbe kerül - jegyezte meg Moskau elgondolkodva. - Kell lennie valamilyen technológiának a kezükben, ami megkerülhetővé teszi a területeinket. - Valóban úgy tűnik ez a helyzet - értett egyet Charis. - De ez legyen az EGB problémája. Ami minket illet, ezért cserébe szabad kezet kaptunk az Első Rend ellen. - Ez remek hír, felség! - vágta rá Moskau. - Hamarosan minden határunkat biztosítjuk, és teljes erönkkel ezek ellen az imposztorok ellen fordulhatunk! - Személyesen fogom felügyelni a hadjáratot a Hutt Űr ellen. Van még egy elintézetlen ügyem ezzel a Rinnel - jelentette ki a császárnő magabiztosan. - Ez jót tesz majd a csapataink moráljának - bólintott a főkormányzó. Wentharról annak idején nem tudták volna elképzelni, hogy személyesen megy a frontra, ő sokkal inkább a háttérben meghúzódó intrikus volt. Eszébe jutott ismét, hogy a császárnő háta mögött készült arra, hogy felkutassa, és szükség esetén kiiktassa annak öccsét, és belül kavarogta az érzései ennek kapcsán. Charis nagy bizalmat helyezett belé, vajon nem árulja-e el épp azt? Hiszen tetteit kizárólag az iránta és a Birodalom iránt érzett hűség motiválta, csak azt akarta megtenni, amit az ESB érdeke kívánt. - Említette a jelentésében azt a nagyszájú, pimasz szenátornőt - szólalt meg Charis, aki vagy nem vette észre szótlanságát vagy nem érdekelte annak oka. - Abren Zwerth - bólintott. - Próbáljon meg közelebb kerülni hozzá. Minden formális és informális kapcsolatra szükségünk van a Köztársaság irányába - közölte vele Charis az elvárásait. - Hasznunkra válhat még, ha a Szenátus egyik fontos képviselője így vagy úgy, de a bizalmasunk. - Felség - húzta ki magát a nő, aki egész végig állva maradt Charis jelenlétében. - Háború közeleg, és egyelőre a józan eszemmel a Köztársaságra fogadnék - közölte vele kendőzetlenül Charis. - De ez még korántsem egyértelmű. Ki kell várnunk a megfelelő pillanatot, hogy az ESB újra felemelkedhessen. - Igaza van, felség - bólintott kurtán Moskau. Charis újra kecsesen kortyolt a teájából, jelezve, hogy az ő mondandója véget ért. A főkormányzó nyelt egyet, talán ideje lenne színt vallania. - Felség, van itt még valami, egy lehetséges fenyegetést illet... - kezdett volna bele, de Charis felemelte a kezét, beléfojtva a szót. - Főkormányzó, maga az ESB második legfontosabb vezetője, később a harmadik, ha a tanítványom megfelelően érett lesz. A feladata, hogy védelmezze a Birodalmat, amit eddig tökéletesen teljesített. Azért lett maga az új főkormányzó, mert legalább annyira élvezi a bizalmam, mint Tierce az apámét. Remélem, vele ellentétben nem árulja el a családunk kegyét - villant meg most egy pillanatra a szeme, amitől Moskau nyelt egyet, és csendben bólintott. - Ha úgy ítéli meg, valami vagy valaki fenyegetés a Birodalomra nézve, bánjon el vele, kíméletlenül - jelentette ki keményen. - Igenis, felség - húzta ki magát még jobban Moskau, már ha ez fizikailag lehetséges volt. - Nagyszerű. Produktív megbeszélés volt, mint mindig - engedett meg felé egy mosolyt Charis, miután kiitta az utolsó korty teát, majd az asztalra tette a csészét, és felkelt. - Most továbbindulok Hapesre. Moskau egy mély meghajlással búcsúztatta el a császárnőt, aki a rá jellemző eleganciával távozott a fogadószobájából. Sok minden volt, amin el kellett gondolkodnia később. Most viszont újfent kimerültnek érezte magát.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2022 19:40:09 GMT 1
A hatalmas mélyűri komplexum, amelyet a lerombolt verpin aszteroida-bázisok anyagából és annak helyén építettek ki, csak növekedett és növekedett, demonstrálva, mennyire értékeli a Hapan-Sith Monarchia birodalmi stratégiai észjárással megáldott, vagy éppenséggel nézőpont kérdése szerint inkább megátkozott maradék tisztikara a tényt, hogy csupa hasznavehetetlen peremvidéki kultista szektor és a Hapan Csillagköd lényegében számukra is zárt térsége között ez az egyetlen, kereskedelmi és katonai szempontból is értékes, kiterjedését és a rendelkezésre álló nyersanyagokat figyelembe véve pedig szinte a végtelenségig fejleszthető mélyűri komplexum. Az egyszerű Golan-platformsorok előtt és mögött űrdokkok, a nagyobb, egyben maradt aszteroidák körül mesterséges gyűrűk lebegtek, maga a védelmi körgyűrűn kialakított belső rész űrdokkjai pedig a Hapan-Sith flottafejlesztési program új sorozatú csillagrombolóit, SiSD III-asokat rejtettek, amelyek egyedüli nem hapan technológiaként még mindig gyártásban voltak, bár az érzékeny és sérülékeny odonit-kristálygenerátorok helyett belső terük nagyrészét immár hangárok foglalták el, olyan tömeges vadászerők bevetését lehetővé téve, amelyről az EGB csak álmodott, és amelyhez hasonlóval csak a Köztársaság legjelentősebb flottakötelékei rendelkeztek.
Lyrr Moskau főkormányzót azonban, mint rendesen, most is lefoglalták a kül- és belpolitikával, és úgy általában egész katonai közigazgatás és a hadiipar, valamint a kül- és hadügy egyszemélyes adminisztrációjával járó feladatok, így nem sok ideje maradt gyönyörködni a valóban kolosszális, fiatal korában a Yaga Minoron töltött szolgálatára emlékeztető látványban - éppen csak a planéta hiányzott a roppant komplexum alól, afféle biztonságos logisztikai háttérként.
Moskau éppen a Saleucami és a Hutt űr Hapan-Sith Monarchiához tartozó karéja közti védelemért felelős tisztekkel, Davos és Gnost-Zenar admirálisok holoképeivel konzultált a biztonsági helyzetről. A megbeszélés már a végéhez közeledett.
- A határmenti biztosítást ellátó hapan erők mindegyike visszavonult a magterületekre, a Hapan Csillagparancsnokság legfrissebb jelentése alapján az Anzattól lefelé nem lesznek hapan hadihajók, Saleucamitól kifelé az egész határvidéket nekünk kell biztosítanunk a kijelölt reguláris hadtestekkel és az új gyártású egységekkel - magyarázta alárendeltjeinek Moskau. - A két hadtestnyi reguláris ESB-erő továbbra is a rendelkezésókre áll, és szükség esetén tudok még küldeni tartalékot, de csak akkor, ha az EGB, vagy Ershan erői átlépik a hutt űr határát.
- Cantonica, Kegan, Sleheyron és Ton Muund erődítéseit megerősítettük, de a határaink mentén továbbra is erős az ershani forgalom a Tund felé - jelentette a szektor keleti felének őrzésével megbízott Davos admirális. - A távolfelderítők jelentései még mindig a Nordgard elleni támadást valószínűsítik, a mi szektorunk megkerülésével. - Nem merek hinni ebben a szcenárióban - rázta a fejét ködös arckifejezéssel Moskau. - Az ershaniak másra sem várnak, mint hogy a tartalékot átirányítsuk a Keganhoz, és akkor kiderülhet, hogy végig a Hutt űr megmaradt negyedének lerohanására készültek.
- Főkormányzó asszony, a mi határvidékünkön továbbra is nyugalom van - jelentette most Gnost-Zenar admirális, a nyugati hutt szektorterület őrzője. Nar Kreeta-tól Ubrikkiáig nyugalom van, és a Bimmissaari-nál lévő figyelőink sem jelentettek ellentétes irányú átkarolási kísérletet. A Ruusan környéki új, köztársasági flottabázisok környékén is csak a szokványos gyakorlatok zajlanak. - Fokozzák az éberségüket, admirális, több szcenárióra való felkészülésre van szükségünk - utasította kel’dor tisztjét Moskau. - Látni akarok egy olyan felvonulási tervet, amiben a Köztársaság beavatkozik Ershan ellen, és egy olyat is, amelyben passzív marad. Látni akarok olyanverziót, amelyben Ershan csapása tényleg Nordgard ellen irányul, amelyben csak ellenünk, amelyben mindkettő ellen… és amelyben mi indítunk megelőző támadást, Nordgarddal együtt.
Az idegen bólintott. A főkormányzó rátért volna az újonnan elkészült hajók rendszerbe állításával és a legénység egyre nagyobb nehézségeket jelentő toborzásával és kiképzésével kapcsolatos kérdésekre, amikor egy adjutáns hadnagy lépett a komszobába. - Elnézést, főkományzó asszony, sürgős vendége van. Diplomáciai minősítésű. - És csak így beengedték? - pillantott rá Moskau, miután bocsánatkérően intett admirálisanak. - Mégis, mire véljem ezt...
- Elnézést, asszonyom - hebegte a fiatal hadnagy. - A VIP-siklószint parancsnoka, Grower alezredes úgy gondolta, Ön bizonyára rendkívül csalódott lenne, ha nem engednénk be azonnal... - lehalkította a hangját. - Zwerth nagykövet az. - Nahát, épp tegnap beszéltem vele, akkor még Nordgardon volt... - Moskau arca ráncokba szaladt és gyorsan megigazgatta a haját, majd visszapillantott Gnost-Zenarra és Davosra. - Bocsássanak meg, admirálisok, ez fontos lehet. Visszahívom magukat - aztán az adjutánshoz fordult. - Árnyékolják le a szomszédos, pihenővel ellátott tárgyalót. Személyesen fogadom Zwerth nagykövet asszonyt.
...
Abren szokásos mosolyával, ébenfekete arcával, és nagy szemeivel azonnal elvarázsolta Moskaut, ahogyan belépett a terembe. A máskor oly visszafogott főtiszt odalépett a drága, desevroi szabású, mélyen dekoltált köntösbe öltözött fekete bőrű nőhöz, és alig zárult be Abren mögött az ajtó, máris hevesen megcsókolta. Egyik keze végigvándorolt a nő idomain, elveszve annak lába között... - Abren, nem hittem volna, hogy ismét újra látlak... - nyögte Moskau kéjesen két csók kötött, majd először elégedetten, aztán ijedten tapasztalta, amit tapasztalt. - Nagyon nedves vagy ma... - a kezét borító aranyszínű folyadékra pillantott. - Nagyon is... hé... mi ez.. héééé!
Abren Zwerth alakja elmosódott, barnás-arany folyadékká változott, majd felvette egy hím, ráncok nélküli arcú humanoid alakját. - Bérgyilkos! - sikított Moskau, de a humanoid felemelte a kezét. - Kérem, sajnálom a belépőmet, Főkormányzó asszony, mostanában mindenki azt hiszi, hogy meg akarom ölni... pedig nincs így. De muszáj volt találkoznom magával... - Mit csinált Abrennel - nyögte remegve Moskau.
- Semmit, csak felvettem az alakját. A barátnője tudtommal biztonságban van Odessenen, vagy Nordgardon - mosolygott az idegen. - Sajnálom, hogy így magára rontok, de muszáj beszélnem magával... - Hogy jutott át a... - Moskau lassan elővette az oldalfegyverét, a humanoid felemelte a kezeit. - Kérem, a testőreim igen ideges természetűek... erre semmi szükség. Nem akarok lövöldözést a bázison sehol sem.
- Magyarázatot - mondta hidegen Moskau. - Régi jem’hadar kódokat használtunk, az most nem érdekes, hogy honnan van nekem olyan - folytatta a humanoid. - Üzenetet hoztam magának - azzal egy apró holomegjelenítőt tett az asztalra.
Moskau kíváncsian, majd megdöbbenve pillantott a holovetítőn megjelenő alakra. - De hiszen ő halott - mormogta.
- Moskau főkormányzó, üdvözletem - folytatta az alak. - Ön tehetséges kadét volt Bastionon az Akadémián, még Pellaeon admirális alatt találkoztunk egyszer egy kiképzésen. Emlékszem magára és tisztelem magát, s amit azóta elért. Az úriember, aki ezt az üzenetet hozza, teljes bizalmamat élvezi, és egy messzi, jelentős katonai hatalom képviselője. Egy olyan hatalomé, amelyik segít nekem leleplezni egy messzire nyúló összeesküvést a Birodalomban, amely végső soron nem másért felelős, mint Awerisért, a Maradványban történtekért… és mindazért, ami ma elválaszt és emigrációba kényszerít engem ugyanúgy, mint Önt és bajtársait. Létfontosságú, hogy meghallgassa a követemet. Barátsággal... Drikl Lecersen.
- Ez valami vicc - vakarta meg a tarkóját Moskau, az idegenre nézve. - Kicsoda maga? - Most az egyszerűség kedvéért hívjon Dominak - mosolyodott el az Alapító. - A lényeg, és amiről tudnia kell... az EGB különmegállapodásra készül a császárnőjével. Grodin Tierce, az áruló Főkormányzó hosszú ideje a Hapesen tartózkodik és titokban tárgyal Charissal.
- Az nem lehet - hüledezett Moskau. - Tudnék róla... - Elhoztam a Főkormányzó fedett útjának koordinátáit és a közreműködő hapan tisztviselők nevét - nyújtott át egyet az Alapító az Il-Raztól kapott kód- és adathengerek közül Moskaunak, aki beleillesztette a termináljába és döbbenten olvasta a neveket.
- Tygler, az a kígyó hímringyó, tudhattam volna… akkor ezért nem jelentkezik be egyetlen katonai hívásba Thane és Mirna sem? Az egész Hapes? - Valószínűbb az adatok alapján, hogy a hapan és desevroi gazdasági körök a Corporate-szektorból származó pénzekkel elintézték, hogy nagy szabású katonai gyakorlatok és mindenféle protokollrendezvények miatt a hapan tisztikar elszigetelődjön, de legalábbis beteljen a naptáruk, hogy se Önökkel, se a császárnővel ne tudjanak beszélni - magyarázta az Alapító.
- Ez döbbenet... a Sith Egyház nem tesz semmit? - hüledezett Moskau. - Nos, hamarosan meglátogatom Morrow püspököt egy hasonló üzenettel - magyarázta az Alapító. - Grodin Tierce és az árulói, akik súgdosnak a maguk királynéja fülébe, igazságot érdemelnek... - egy pillanatra átszellemültté vált a folyadékszerű idegen arca. - Mert az igazság mindig győzedelmeskedik!
- Ez egyértelmű fenyegetés - harapta be az ajkát Moskau. - Arról nem is beszélve, hogyha a Köztársaság fülébe jut, fújhatjuk az együttműködést.. de miért akarna Lecersen, hogy ez kiderüljön? - Mert, amint a nagymoff úr elmondta, egy nagyszabású összeesküvés leépítésén dolgozunk, amelynek a főkolomposai az áruló Grodin Tierce és ershani szövetségesei - magyarázta az Alapító. - Már elindítottunk bizonyos... lépéseket, de szükségem van a segítségére.
- A hapan tisztikar értesítése és hozzájárulása nélkül nem vehetem blokád alá a Csillagködöt - rázta a fejét Moskau. - De késleltetheti a Főkormányzó távozását, és elérheti, hogy a látogatása nyilvánossá váljon... a teljes Hapan-Sith Monarchia közvéleménye, és a Köztársaság előtt is - magyarázta az Alapító. - Leránthatja a leplet a titkolózásukról, és akkor lépéskényszerben lesznek... addigra pedig a tervünk másik fázisa is működésbe lép... a Sith Egyház beavatkozása.
- Nem tetszik, hogy Morrow püspök és a sleppje kapja meg a lehetőséget, hogy fehér ronto-n bevonulva megmentsék a napot és a császárnőt őfelségét - rázta a fejét Moskau. - De csak így érhetjük el, hogy a radikálisok és a hapan Örökösödési Tanács véresszájú asszonyai elvessék a Birodalom és Ershan támogatását a Köztársasággal és a jelenlegi rezsimmel szemben - magyarázta az Alapító. - A Sith Egyház nélküli hamarosan itt is felüti a fejét a deizmus... mondjuk úgy, hapan ága, és onnantól egyenes út vezet az Ershannak tett engedményekhez.
- Akárki is maga, nem ma kezdte a politikát, annyi bizonyos - ingatta a fejét Moskau az Alapítót figyelve. - A lényeg - mondta az Alapító, hogy elszámolnivalóm van Grodin Tierce-el. Ahogyan maguk közül is sokaknak a Monarchiában. És ha ez a terv sikerrel jár, az uralkodónőjük ismét biztonságban lesz, a szélsőségesek megtörnek… és ki tudja, talán lesznek olyan erők az EGB-ben is, akik ezt pozitívumnak láttatják majd. Ha Lecersen nagymoff egyszer vissza tud térni a hatalomba, ő legalábbis bizonyosan.
- Lecersen egyszer már elárult minket... is - sóhajtott fel Moskau. - Magukat a cardassiaiak, akarom mondani kardassiak árulták el, és a klónok, akik mind ennek a sleppnek a szövetségesei - ingatta a fejét az Alapító. - De ha nekik igazságot szolgáltatunk, talán… béke lehet. Egy igazságos birodalomban.
- Mit kell tennem? - kérdezte Moskau. - Hívjam meg Abrent, a valódi Abrent a Hapesre? Vagy eljön maga? - Zwerth nagykövet személyes bevonása sem valódi értelemben, sem rajtam keresztül nem elegendő - magyarázta az alakváltó. - Fájdalom, bármennyire is szívesen vennék részt ebben, sokan a magához húzók közül is az ellenséget látnák... bennem és a katonáimban is.
- Mégis, ki maga, valami Yuuzhan Vong kísérlet? - hüledezett a főkormányzónő. - Ha ennek vége, elmondom - mosolyodott el az Alapító. - Most azonban arra van szükség, hogy Zwerth nagykövet asszony utódát... a Köztársaság új szenátorát hívja meg a Hapesra. - Naberrie-t - morfondírozott Moskau. - Nos, vannak bizonyos... folyamatban lévő gazdasági ügyek, köztársasági felvásárlási kísérletek, amikről amúgy is jó lenne beszélni. De eddig falakba ütköztem. Ez majd jó ürügy lesz.
- Amint maguk és Naberrie megérkeznek a Hapesre, Charis nem titkolhatja tovább, hogy kiket rejteget vendégként - magyarázta az Alapító. - Ők viszont nem akarnak majd elmenni, amíg nem érik el az uralkodónőjüknél, amit akarnak. Patthelyzetre készüljenek, és a végén... fegyveres beavatkozásra. De Önöknek nem esik bántódásuk, csak a birodalmiaknak, ezt garantálom. - Könnyebb lenne, ha bízhatnék magában, ha tudnám, kicsoda, és miért csinálja ezt - rázta a fejét Moskau.
- Kérdezze meg a szenátor barátnője barátait - mormogta halkan az Alapító. - Kérdezze meg tőlük, mi történt egy Tython nevű rendszerben nemrég. Ha elmondják, üzenjen nekem ezen a komon - adott át egy másikat az Il-Raztól kapott komvonalakat tartalmazó kódhengerek közül az Alapító. - Akkor elmondom. - Rendben - biccentett Moskau. - De ne vágjon át... tudja, én bármit megtennék azért, hogy szavatoljam az uralkodóm és a Birodalom biztonságát... már, ami maradt belőle.
- Megértem, és tisztelem magát érte, Főkormányzó asszony - mosolyodott el az Alapító. - De ne aggódjon. Az igazság győzedelmeskedni fog!
Moskau bólintott. - Gondolom, inkognitóban szeretne távozni, ahogy jött... nem tudná felvenni Abren alakját, csak még öt percre... - Azért nem, amiért Ön szeretné - mosolyodott el az Alapító. - S bár más esetben érdekesnek tartanám a szilárdak ezen... errefelé kissé furcsán alternatív és diszfunkcionális párosodási szokásainak további tanulmányozását, jelenleg fontosabb dolgom van. El kell mennem a Vjunra.
- Biztosítok egy hiperfolyosót - biccentett Moskau. - Köszönöm - hajtotta meg magát az Alapító. - Ég önnel, főkormányzó asszony.
Moskau még sokáig bámulta a távolodó siklót a kilátóterméből. - Küldje el nekem Zwerth szenátor siklójának hiperhajtómű konfigurációját - kérte végül az adjutánsát.
Jó néhány percbe tellett, amíg felismerte, honnan ismerős neki az ionnyom. - Jem’hadar... - mormogta végül döbbenten.
Nekiállt tárcsázni Abren Zwerth komszámát. - Hiányoztam, Lyrr? - jelent meg nem sokára az ébenfekete arcú nő a komképen. - Igen, az is... - mosolyodott el félszegen Moskau. - De most a segítségedre van szükségem. Ott van veled bárki azok közül a lovagok és Pengék közül, akik érintettek voltak... a Tython-misszióban?
- Ez... minősített információ, drágám, miért érdekli ez a Hapan-Sith Monarchia főkormányzóját? - döbbent meg Abren. - Már nem vagy hírszerzési megbízott, Abren - rázta a fejét Moskau. - Ne hidd, hogy nem tudom, mi folyik arrafelé. Sürgősen és személyesen kell konzultálnom az utódoddal, Noel Naberrie-vel. Ehhez viszont tudnom kell, hogy mi történt ott..
- Noel is ott volt a Tythonon - mormogta Abren. - Miről van szó? - Csak segíts, kérlek - suttogta Moskau. - És megduplázom a kontingenst, amit Nordgardnak és Odessennek szállítunk. Evakuációs kapacitásban és felszerelésben is. És megkapjátok a kért fegyvereket is. - Értem, szóval újabb öt százalék esély a túlélésünkre minősített információkért cserébe? - mosolyodott el Abren. - Mikor lettél ilyen... kreatívan szabályszegő, Lyrr drágám?
- Amióta veszélyben forog a Birodalom, amit szolgálok, Abren - feszítette meg az arcát Moskau. - Segíts, kérlek, és nem leszek hálátlan. Olyat is tudok mondani neked, életben lévő, halottnak hitt magas rangú birodalmi vezetőkről, amitől hasraesik a hírszerzésetek. - Ezt el is várom, drágám, érdekesnek hangzik, nő az étvágyam - vigyorodott el Abren Zwerth. - Majd behajtom. De előtte elintézek néhány hívást… várd meg a visszajelzésem, és csak aztán üzenj Naberrie-nek, rendben?
- Rendben - adta meg magát Moskau. - Csókollak - Abren bontotta a vonalat. - Én is... - nyalta meg a szája szélét magányosan Moskau. - Én is...
|
|