|
Mirial
Nov 5, 2013 6:38:10 GMT 1
Post by Enz on Nov 5, 2013 6:38:10 GMT 1
A Mirial a Hydian-hiperûrvonal Listehol-vonal leagázása mentén fekvõ fagyos klímájú bolygó. Lakói a zöld vagy sárga bõrû, tetovált arcú mirialiak, akik a kegyetlen körülmények ellenére benépesítették a bolygót, mára már egymilliárdnál is több lakossal. A faj tagjai igen makacsul konzervatívok és a mai napig különbözõ törzsek irányítják a bolygó legnagyobb részét, csak pár modern településen alakult ki modernnek nevezhetõ kormányzat.
Yavin elõtt 4000 évvel lett a bolygó a Köztársaság tagja, késõbb Revan Sith Birodalmával lépett szövetségre, de ezt követõen nem játszott jelentõs szerepet a galaktikus politikában. 40 évvel Y. E. a Kereskedelmi Szövetség szállta meg a bolygót, ami ellen csak a Nebula Fronttal szövetkezõ Arwen Cohl próbált meg ellenállni, de saját fajtársai árulónak bélyegezték. Késõbb a bolygó a Konföderáció, majd a Birodalom része lett. A vong nem mutatott érdeklõdést a bolygó megszállásában, így egészen napjainkig független maradt.
|
|
|
Mirial
Nov 5, 2013 8:08:55 GMT 1
Post by Enz on Nov 5, 2013 8:08:55 GMT 1
- Ahhoz képest, hogy milyen magabiztos tábornok, elég nagy flottával érkezett. Vagy a kettõ talán összefügg? - kérdezte provokatívan Yumena Hsal a megjelent delegáció tagjai közül a legfélelmetesebbtõl. A tábornok idegesen dobolt az ujjaival az asztalon, de nem kívánt felelni a kérdésre, és inkább a szemkontaktust is kerülte a díszes ruhákat viselõ miriali nõvel. Miután Alarcont kipenderítették a Kwymarba, a következõ fázis koordinálására másra volt szükség, így legnagyobb örömére rá esett a választás. Na persze még mindig jobb, mint valami eldugott katonai körzetet vezetgetni Serennón, de kénytelen volt úgy érezni, hogy Keller más másodszor küldte számûzetésbe. Nekem kellett volna vezetnem a második puccsot, nem Grenhilnek, és akkor most nem lenne ez a demokratikus bohóckodás Kellerrel az élen odahaza. Az egykori ezredes egy valamihez biztosan nagyon jól értett: idomulni a változó szelekhez. El kellett ismerni, hogy ezt és mások átverését nagyon jól csinálta. - Kérem, képviselõasszony, maradjunk meg a békés hangnemnél - kérlelte a Kwymar-szektort képviselõ diplomata a nõt, aki szúrós tekintettel nézett rá. - Nehéz békésnek maradni miközben egy flotta kering az orbiton. - Ha ez a helyzet, jobb, ha megválogatja a szavait - közölte Tullius a tõle szokott nyers stílusban, és bár továbbra is kerülték egymás tekintetét, szinte tapintani lehetett a köztük lévõ feszültséget. - Nem is értem mit gondolt Serenno. Talán ha egy fele ekkora orbitális seggfejet küldenek ide... - közölte a véleményét Yumena, de Tullius sem maradt adós a gyors válasszal, összefonva a kezét a mellkasa elõtt. - Az elõbb említettük az orbitális pályán lévõ dolgokat. - Tábornok úr, képviselõ asszony! - lépett közbe ismét a kwymari küldött. - A megegyezésre kéne koncentrálniuk, nem egymás értelmetlen sértegetésére. - Valóban - értett egyet végre elõször Yumena. - Tényleg érdekelne, miféle elõnyökkel járna Mirial számára ha becsatlakozik Önökhöz. - Ugyanazokat a feltételeket biztosítjuk, mint a Kwymar-szektor bolygóinak - közölte kurtán Tullius, miközben magában hozzátette azt is, hogy nem mintha megérdemelnék ezt. Yumena felvonta szemöldökét, mire ismét a kwymari delegátus sietett kisegíteni. - A telosi szerzõdés a csatlakozó államoknak egyenrangú szövetségei státuszt nyújt, védelmi együttmûködéssel és gazdasági elõnyökkel egyaránt. A vong és a környezõ agresszív hatalmak elleni fellépést szolgálja. - Igazán kedves, hogy ránk gondoltak, de nem látom ez nekünk hogyan válna az elõnyünkre. A maguk "gazdasági elõnyeit" persze biztosítva látom a bolygó hatalmas kiaknázatlan erõforrásaiban. - Ha nem a vong, akkor majd a sithek vagy a Harmadik Birodalom idejön ugyanezért, korántsem ilyen feltételekkel - közölte Tullius. Tekintetük most elõször találkozott össze, és mindketten állták a másikét. - Többen is megkísérelték már ezt. Ma õk nincsenek itt, csak mi. Egyszerûen kivártuk, amíg eltûnnek. - És árulónak bélyegezték azt, aki egyedüliként fel mert kelni a megszállás ellen. Mondjuk ki: egyszerûen csak beszariak. - Tábornok...! - kapta fel a fejét a kwymari képviselõ, de mielõtt folytathatták volna a megbeszélést, az eddig csendben figyelõ helyi védelmi erõk parancsnoka szólalt meg. - Hsal asszony, úgy gondolom igazuk van a küldötteknek. Akárki más jöjjön is ide, valószínûleg a teljes behódoltatást fogja csak felajánlani. Így legalább önként leszünk részesei egy olyan együttmûködésnek, ahol egyenlõ felek vagyunk. Mint a Köztársaságnak. - Cohl, a Köztársaság 110 éve meghalt a számunkra, mikor hagyta, hogy elnyomjanak minket. Vajon Serenno és Kwymar megmozdul majd értünk ha eljön az idõ? - Azt csak akkor tudhatjuk majd meg - közölte Zendar Cohl, az egykori szabadságharcos Arwen egyik távoli rokona, és Tullius elégedetten látta, hogy érvelése pont a közepébe talált. - De csak ha elfogadjuk a feltételeket, van esélyünk rá. Ha soha nem lépünk elõre az árulástól való félelembõl, mindig egy helyben fogunk állni és az idõ elrohan mellettünk. - A törzsek... - próbált meg újabb kifogást keresni Hsal, de Cohl résen volt. - A törzseket nem érdekli mi történik, amíg békén hagyják õket. Évente négyszer elküldik a követeiket ide, de semmi több. - Értékes szövetségesre leltek, úgy tûnik - fordult a követek felé a nõ kissé bosszúsan. - Bár engem nem gyõztek meg a szándékaik tisztaságáról, az érvelésük helytálló. Elfogadjuk a telosi szerzõdést.
|
|
|
Mirial
Nov 25, 2013 19:53:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 25, 2013 19:53:03 GMT 1
A Mirial légkörébe belépő ISD fedélzetén Kamble Valt Ambrüns körbeterítette magán éjfekete köpenyét, megigazította egyszerű, sötét öltözetét - a fekete különböző árnyalatait szerette, afféle Sith-divat lehetett, bár nem fűzte semmiféle szál az ESB felé, sőt. Kamble volt a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb hazafia, úgy a Ziost rendszer képviselőjeként és szenátoraként, mint a Vezér bizalmasaként, aki nem habozott megtenni mindent az állam jólétéért. Lord Kamble erőskezű volt, határozott és mord jellem, ugyanakkor kiváló diplomata is egyben. A nevét néhol félték, s bár ez nem mindig volt jó, sosem akadályozta nagyon a munkájában.
- A siklója készen áll - jelentette a híd parancsnoki széke mellett strázsáló kapitány Kamble hátának. A vezető a Mirial fagyos gömbjét tanulmányozta éppen, s intett a tisztnek, hogy hallgasson. Még töprengett néhány pillanatig, aztán felállt, és karba tett kézzel lecövekelt a férfi előtt. Kamble nem volt túl magas, körülbelül az egyenruhás kapitánnyal egy szinten mozgott, így egyenesen a szeme közé bámulhatott.
- Vezessen - utasított. A tiszt sarkon fordult, s Kamble a nyomába szegődött. Nemsokára a turboliftben száguldottak lefelé. Kamble fél szemmel a precízen kisimított egyenruhájú tiszt felé pillantott, s ezt úgy sikerült elérnie, hogy a testének többi része egy nüansznyit sem mozdult.
- Kapitány - suttogta. A néhány éve történt háborús sérülése óta képtelen volt suttogásnál hangosabban beszélni, amikoris beroppant a gégéje. Ennek ellenére sikerült annyira helyrehozniuk őt, hogy tudott beszélni. Sosem volt szüksége arra, hogy felemelje a hangját, mert lassan és határozottan szólt, s szavainak súlya lett. - A delegáció, akit mellém osztottak be - folytatta - , úgy tudom, nem csak tengerészek kísérnek el.
- Sturnid úr is velünk tart - felelte a kapitány.
Kambel egészen addig morfondírozott az SS egyik felvezérének jelenlétén, amíg a siklóban ülve, a levegőben találta magát. Kinézett a fagyos levegőre, s hallotta, amint a sikló - s a hat darab TIE-vadász, ami kísérte - , kényelmetlenül csikorgott a hidegtől. Nem értette, miért kell őt egy felvezér ellenőrizze. Türelmetlenül fészkelődött a székében. Nem szeretett várni. Öt standard perc elteltével már a sikló aljából figyelte a serennoiak hajóinak érkezését.
|
|
|
Mirial
Nov 25, 2013 22:23:07 GMT 1
Post by Enz on Nov 25, 2013 22:23:07 GMT 1
Dwight Grenhil tábornok egy osztagra való Hyperion csatacirkálóval érkezett a bolygóra, hogy a tárgyalásokon képviselje Serenno érdekeit. Korábban is volt már alkalma tárgyalni a képviselõikkel, sõt személyesen Lord Brodriggal is, és nem volt különösebben jó véleménnyel az államalakulatról, azonban személyes érzéseit félre kellett tennie. A vong és a sithek egyre aktívabb külpolitikája szorosabb szövetséget kívánt meg az itteni államoktól. A Harmadik Birodalom küldöttségét egy ISD szállította, ami még ismerõs volt neki fiatalkorából, amikor ifjú hadnagyként az Ötcsillag Õrjáratban szolgált. Akkor õ is büszkén viselte a birodalmi egyenruhát, és Kaine nagymoff lelkes támogatója volt. "A Birodalom nem halt meg, csak a császár!" emlékezett a nagymoff legfontosabb gondolatára, azonban a szívében már régóta halott volt a birodalom iránti hûség és odaadás. Egy új eszmét, a demokratikus Serenno eszméjét szolgálta, már csak halott felesége emlékére is és a lánya jövõjét szem elõtt tartva. - A siklója készen áll, tábornok úr! - tisztelgett az egyik katona, Grenhil pedig csak szokott nyugalmával bólintott. Ideje volt találkoznia Brodrig újabb kreációival. A tárgyalóterem egy modern épületben kapott helyet, a fõváros, Yu'vii központjában. A magas épület legfelsõ szintjén egy tágas tárgyalót bocsátottak a küldöttek részére, ahol már várakozott a brutális kinézetû és tömény agressziót sugárzó serennói katonatiszt, August Tullius tábornok, a Kwymaron Túli Katonai Körzet parancsnoka és Zendar Cohl, a helyi erõk parancsnoka, aki most egy személyben képviselte az összes társult államot. A miriali férfi a híres nemzeti hõs, Arwen Cohl távoli rokona volt, és igencsak jó meglátásai voltak a világ dolgairól. Most baljóslatúnak tartotta ezt a tárgyalást ezen a kietlen vidéken, mintha ezután csak rosszabb jöhetett volna. Remélte, hogy nem lesz igaza a rossz megérzései kapcsán, amik már egy ideje gyötörték. Elõbb Serenno kényszerítette õket megegyezésre, most pedig a Harmadik Birodalom. Mi lesz ha jön egy még erõsebb hatalom? Cohl mindennél jobban biztonságban akarta tudni a hazáját, és kész volt bármit megtenni ezért. Még ha magával a gonosszal is kellett volna lepaktálnia, az sem zavarta volna, ha a mirialikat biztonságban tudja. - Megérkezett Grenhil tábornok! - jelentette be a tisztiszolga készségesen a Szövetséges Erõk megbízott vezérkari fõnökét és Serenno haderejének parancsnokát. Kellernél is több hatalma volt talán, ám mégis habozni látszott, hogy használja és egyelõre nem úgy tûnt, hogy a saját érdekében visszaélne vele, mint tette azt például Reyne parancsnok Kwymarban. Talán egy idealistával van dolga, tette fel magának a kérdést Cohl, és õszintén remélte, hogy igen. Ez esetben ugyanis féken tudja tartani Kellert, aki bár ügyesen játszotta magát, lényegileg nem volt több Tullius önzõ brutalitásánál. Grenhil tisztelgett nekik, õk pedig viszonozták a gesztust, majd szótlanul helyet foglaltak a tárgyalóasztalnál. Nem kellett sokat várakozni, ugyanis hamarosan megérkezett a harmadik birodalmi delegáció is. - Lord Kamble Valt Ambrüns Ziost szenátora, Sturnid SS Felvezér... - jelentette be a vendégeket az elõbbi tisztiszolga, a honi delegáció pedig felállt. Kölcsönösen tisztelegtek egymásnak, Grenhil pedig barátságosan invitálta õket az ülõhelyek felé szokott nyugodt, mély, erõt sugárzó hangján. - Üdvözlöm Önöket, Dwight Grenhil tábornok, a Szövetséges Erõk vezérkari fõnöket - köszöntötte a vendégeket. - Örülök, hogy csak katonák érkeztek - mondta Tullius. - A civileknél jobban megértjük mi egymást. - Fõleg ezekben a kérdésekben - helyeselt Cohl csendben. - Milyen kérdésekben? - kérdezte suttogva Lord Kamble és volt valami tekintélyt adó ebben a suttogásban. - Önöket vong invázió sújtja, a társult hatalmak és Serenno pedig már két helyen is határos az egyre agresszívebb ESB-vel - magyarázta Tullius a maga nyers stílusában. - Amire a tábornok úr céloz, az az, hogy érdekeink azonosak - finomított a dolgokon Grenhil. - Ha a Hydian-útvonal ezen szakaszát biztonságban akarjuk tudni, szorosabbra kell fonnunk az együttmûködést államaink között. - Katonai értelemben? - érdeklõdte Lord Kamble lényegre törõen. - Igen. Katonai értelemben. Amit most Önöknek javasolok, az egy katonai szövetség a vongok és a sithek ellen, ami kötelezõ kölcsönös védelmet és támadó háború esetén jóindulatú semlegességet ír elõ. Továbbá szoros katonai együttmûködést, közös járõrtevékenységet, a vezérkarok kölcsönös üléseit, közös katona- és biztonságpolitikát és a titkosszolgálatok információmegosztását.... békeidõben is.
|
|
|
Mirial
Nov 25, 2013 22:57:14 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 25, 2013 22:57:14 GMT 1
Kamble egyszerűen csak bólintott. - Természetesen hajlandóak vagyunk együttműködni, a körülmények amúgy is köteleznek minket - mondta, miközben kortyolt egyet italából, hogy megnedvesítse örökké száraz torkát. Grenhil felé pillantott - úgy tűnt, ő az, aki kézben tarja a dolgokat, és a társait. - A közös vezérkari ülések szükségszerűek, továbbá támogatnunk kell egymás haderejét... veszély esetén. - Khm, ehhem, ehm... - hallatszott a háta mögül, de Kamble már tudta, ki akar beleszólni. Nem akarta hagyni, hogy megzavarják gondolatmenetét. Itt és most ő volt a főnök. Anélkül, hogy megfordult volna, folytatta. - Szükségünk van közös parancsnokokra, akik képesek koordinálni a két flottát. Bizosíthatom, hogy az embereink eléggé fegyelmezettek az együttműködésre. Remélem, ez önöknél is így van - tette hozzá, amikor... - Ehhem, ehhem. - Ne kérjünk köptetőt a medikai részlegről, kedves barátom? - fordult a közbeköhögő SS tiszt felé. - Mindannyiunknak könnyebb lenne ez a beszélgetés. - Á, semmi szükség rá, khmhk - legyintett a fekete egyenruhás férfi. - Hideg ez a bolygó. No de ha már hallatom a hangom, van egy pontosításra szoruló megjegyzés, ami az imént elhangzott. Az SS természetesen hajlandó megosztani információit, ami a vongot és a sitheket illeti. De az üléseinkbe nem engedhetjük be önöket. A flotta vezérkara azt csinál, amit akar - pillantott Kramble felé. - A zárt körű megbeszéléseink viszont még őket sem érintik. Kramble fortyogott magában. Minek ez a titkolózás? Az SS valóban nem osztott meg szinte semmit a flottával, csupán azt, ami őket is érinthette valamilyen szinten. Ennek ellenére Kramble hallotta a vezérkar tagjainak panaszait, miszerint a titkosszolgálat szinte teljhatalommal rendelkezik. És nesze, most is beleszóltak a dolgába. A szenátor bosszús képpel tessékelte leülni Sturnid Felvezért. Legszívesebben megleckéztette volna, de nem akarta, hogy újdonsült szövetségeseik észrevegyék a marakodásukat. Lehet, hogy azután már nem fűlne a foguk az együttműködésre egy széthúzó állammal. Ami persze nem volt az, hiszen keményen össze volt tartva, kéremszépen. - Természetesen, ahogy mondja - szólt halkan, alaposan elnyújtva a szavakat. - A lényeg viszont az, elfogadjuk az ajánlatukat. Rátérhetünk a részletekre?
|
|
|
Mirial
Nov 26, 2013 10:29:57 GMT 1
Post by Enz on Nov 26, 2013 10:29:57 GMT 1
Grenhil tapintatosan úgy tett, mint aki nem veszi észre a Harmadik Birodalom követségén belüli ellentéteket, Tullius azonban már korántsem volt ennyire visszafogott és leplezetlenül vigyorgott a belsõ harcokat látva. Cohl pedig nem mutatott különösebb érdeklõdést a történések felé, inkább a jeges tájat figyelte az ablakon keresztül. - Természetesen - bólintott Grenhil, ahogy elültek a vita hullámai és Lord Kimble javasolta, hogy térjenek át a részletekre. Nyugodt mozdulatokkal elõvett és az asztalra helyezett egy adattáblát. - Már összeállítottunk egy tervezetet. A közös vezérkari ülések helyéül Telost gondoltuk, stratégiai fekvése miatt. Illetve egy Önök által meghatározott bolygót, ezek között felváltva. - Elfogadható - felelte szûkszavúan suttogva Kimble. Mielõtt az SS küldött újra köhögni kezdett volna, Grenhil rá pillantott és közölte vele. - Az SS vezérkar üléseit kivesszük ez alól a rendelkezés alól. Ámbár ezt az együttmûködésünk fogja megsínyleni. - Elfogadható árnak tûnik. Az SS csak Lord Brodrignak felel - válaszolta Sturnid nyugodtan, a tábornok pedig halványan bólintott, mint aki bölcsen ráhagyja a dolgot. - A következõ pont: a határok szabadon járhatóvá tétele a szövetséges erõknek, természetesen a belépõ flották megfelelõ adminisztrációjával - mondta Grenhil, majd azonnal rá is tért a részletek ismertetésére. - Az ûrben szabad katonai átlépési pontokat jelölünk ki, ahol minimális ellenõrzés után beléphetnek nagyobb flották a másik ûrterébe. Ez jelentõsen meg tudja növelni a reagálás gyorsaságát és hatásosságát egy külsõ támadás esetén. - Nemzetbiztonsági szempontból aggályosnak tûnik - suttogta Kimble. Tullius kihúzta magát a helyén. - Ahogy egy vong vagy sith támadás is... Lord. - Éppen ezért ezeket a pontokat békeidõben csak elõzetes értesítés, háborús idõben pedig a közös vezérkar alá rendelt flottákban lehet használni - magyarázta Grenhil és a közös vezérkar említésére többen felkapták a fejüket, így egyértelmû volt, hogy ezt részleteznie kell. - Egy vong vagy sith invázió esetén a Harmadik Birodalom és a Szövetséges Erõk közös vezérkart hoznának létre a két központi vezérkarból és ez alá rendelnének minden nem területvédõ erõt, ezzel egy erõs és ütõképes gyorsreagálású egységet létrehozva, amely mindig az aktuális forrópontokon vethetõ be, ezzel növelve erõink hatékonyságát. - És ki vezetne egy ilyen vezérkart? - érdeklõdött Sturnid gyanakodva. - Aki nem vesz részt benne, az ne... - kezdett volna ellentámadásba Tullius, de Grenhil ujjával jelzett neki, hogy maradjon csendben. A tábornok összefonta a karjait a mellkasa elõtt és elhallgatott. - Bocsánat - szabadkozott mosolyogva. - A központi közös vezérkar élén az Önök egy tisztje állna, tiszteletben tartva azt, hogy Önöké a nagyobb haderõ, a helyettese pedig egy serennói tiszt lenne. Mivel a közös gyorsreagálású haderõ közvetlen irányítása nem, csak a bevetésének helye és az átfogó stratégiai kérdések eldöntése lenne a feladata, nem csorbulna egyik fél önrendelkezési joga sem. - És a titkosszolgálatok együttmûködését hogyan képzelték? - vette át ismét Sturnid a kezdeményezést. - Kapcsolattartókon keresztül, illetve közös akciók végrehajtásával. Itt szervezeti összevonásokra nem kerülne sor háborús idõben sem, de minden lényeges adatot meg kell osztani a másikkal és az összes akciót összehangolni. - Ezzel együtt - szólt most már közbe Cohl, aki elérkezettnek látta az idõt, hogy a saját szájíze szerint alakítsa kicsit a dolgokat. - Érdemes az együttmûködést nem katonai területekre is kiterjeszteni. Lord Brodrig és Grenhil tábornok szóbeli akaratnyilatkozatot fogadtak el egy szabadkereskedelmi övezet és vámunió kialakítására nemzeteink között. Ez biztosítaná a gazdasági stabilitást, az árfolyamok rögzülését és a háborús spekuláció, valamint csempészet visszaszorítását.
|
|
|
Mirial
Nov 30, 2013 13:53:26 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 30, 2013 13:53:26 GMT 1
- Természetesen a gazdasági egyezség értelmében ebbe belemegyünk - felelte Kamble, és még egy mosolyt is megpróbált az arcára varázsolni, nem túl nagy sikerrel. - Valamit tennünk kell, hogy egyben tartsuk a galaxis ezen szektorát. A szenátorral érkezett delegáció harmadik tagja eleddig szótlanul bámulta a kinti látványt. Semmi tanújelét nem adta, hogy egyáltalán hallotta volna az eddig folyt beszélgetést. Ennek ellenére viszont mindent felfogott. Odalépett Kamble mögé, aki erre elhallgatott.
- A közös vezérkar élére javaslom Abrax admirálist - szólt végül. - Kiváló katona és vezető. Képes lesz összefogni az embereinket, s idős korának köszönhetően tapasztalt veterán. - Hadd mutassam be Iksz századost - mutatott rá Lord Kamble. - A szárnysegédemet. A véleményem egyezik az övével. Abrax éppen megfelelő lenne, és nem egy pálcával járó, görnyedt vénembert kell elképzelni, aki állandóan csak bölcselkedik. - Köszönöm - mondta Iksz százados, és visszasétált az ablakhoz.
- A gazdasági vonalra visszatérve - folytata Kamble - , lenne egy javaslatom. Szükségünk lesz egy megfelelő gazdasági vezérkarra is, ha úgy tetszik. Egy csoportra, ami összehangolja a tevékenységeinket. A vezérkarok gyűlésének helyeként pedig javasolhatom a Ruuriát, egyenesen a Corporate Szektor határában. Megfelel?
|
|
|
Mirial
Nov 30, 2013 14:55:14 GMT 1
Post by Enz on Nov 30, 2013 14:55:14 GMT 1
- Serennói részrõl Connaught tengernagyot javasoljuk helyettesnek - közölte Grenhil megfontoltan. - Tapasztalt flottatiszt, aki annak idején Zsinj hadúr alatt tanulta ki a flottaharc tudományát. - Õ sem mai darab már - tette hozzá Tullius egy gúnyos mosoly keretében, mintha csak azt implikálná, hogy a két vénember jól meg fogja érteni egymást. - Biztos van pár katonai történetük egymás számára. - Minden bizonnyal - bólintott Grenhil, aki nem szerette volna, ha feltûnik a kínos jelenet a vendégek számára, így sietve témát váltott. - Serenno a szabad piac híve, így nehezen megoldható lenne a gazdaságot felülrõl irányítani. - Mindig van rá mód - suttogta Lord Kamble. - Fõleg ilyen vészterhes idõkben. - Való igaz, a gazdaság alakítható - bólogatott Tullius, mint aki ért is ehhez a kérdéshez. - Adók, vámok, szabályok, állami cégek... - Rendben - állt kötélnek Grenhil viszonylag hamar. - De csak bizonyos keretek között. Mi nem preferáljuk a felülrõl irányított gazdaságot. - Névnek javaslom a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát - döntött a legfontosabb kérdésben Tullius, és elégedetten kihúzta magát. - Olyan békésnek és barátinak hangzik. - A legfontosabb azonban a gazdasági önállóságunk megtartása - lépett közbe ismét a miriali parancsnok, Cohl. - Ennek érdekében fel kell kutatnunk a sith cégeket, amik rejtve mûködnek és ki kell õket szorítanunk a piacról. - Csak ne adjunk ezzel háborús okot - fonta össze az ujjait Kamble az asztal felett. - Nem szeretem az önbeteljesítõ jóslatokat. - A sith cégek is a piac szabályai szerint mûködnek. Nyílt háborús okuk nem lehet, ha esetleg tönkremennek - válaszolt Cohl, majd némileg sötétebb hangon hozzátette. - Nem mintha kéne nekik nyílt háborús ok. - A Tanács hasonló módon épülne fel, azonban a szövetségesi egyenlõség jegyében javaslom ezt egy serennói vezesse - folytatta Grenhil az eredeti gondolatot tovább. - Mi Hafez D'Asta bárót javasoljuk, a D'Asta cégcsoport vezetõjét, nagy tudású, tanult és tapasztalt iparmágnást.
|
|
|
Mirial
Nov 30, 2013 15:15:54 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Nov 30, 2013 15:15:54 GMT 1
- Mintha hallottam már a nevét - bólintott Kamble. Sturnid is bólintott, mintha hírből ismerné a nemest, pedig nem is. - A gazdasági ellenőrzést nem dicktastership-ként képzeltük el. Mindössze arról van szó, hogy oda is kellenek közös kapcsolási pontok. Egyfajta irányjelző, hogy jobban megvalósíthassuk az együttműködést. Mi sem vagyunk zsarnokok, uraim - villantott egy apró mosolyt a szenátor. - Továbbá én magam nem kedvelem a gazdasági játszmákat, túlságosan... megjósolhatók. Ennek ellenére abban egyetértünk, hogy ott kell gyengíteni a sitheket, ahol megtehetjük.
Időközben lejárt a melódia, amit a Modális Csomók játszodtak éppen, s hirtelen berobbant a következő szám, egy harsány, az előző dal nyugalmához képest háborús emlékeket idéző Mordiemort sláger. A helyiek biztos szerették a vegyes zenei stílusokat, s ami a legmeglepőbb volt, a rádióadásokban nem volt reklám. Vagy legalábbis Kamble nem jött rá, mikor a reklám, és mikor a zenerész. A szenátor jó katonához híven "kortyolt" egyet az italából - ami ugyan tele volt, de szempillantás alatt fenékig ürült. Aztán rázendített egy kocsmai nótára. Aztán ismét szólásra emelkedett.
- Akkor megegyeztünk? Van még valami meg(v)itatnivaló?
|
|
|
Mirial
Nov 30, 2013 15:59:29 GMT 1
Post by Enz on Nov 30, 2013 15:59:29 GMT 1
Grenhil rezzenéstelen arccal figyelte a rekedten éneklõ Kamblet, habár arcának néhány rezdülése elárulta, hogy kellemetlennek érzi a helyzetet, mégsem szólt semmit. A helyzetet Tullius mentette meg, aki a maga mély hangjával is rázendített a nótázásra, vidáman énekelve a katonai dallamú zene szövegét. Grenhil és Cohl zavartan pillantottak össze, de így legalább nem volt feltûnõ saját hallgatásuk. Mikor alábbhagyott a katonás dallam, Grenhil megköszörülte a torkát. - Akad még éppenséggel valami, amit azt hiszem élvezni fog - mosolyodott el halványan Kamblera, majd megnyomott egy gombot maga elõtt. Pár pillanat várakozás után kitárult az ajtó és két katona lépett be rajta, kezükben egy-egy ezüsttálcával, rajta megtöltött pezsgõspoharakkal. Egyikük a serennói, másikuk a harmadik birodalmi csapathoz sietett, és mindenkinek osztottak egy poharat. Grenhil felemelkedett, és maga elé emelte a poharat. - A Serenno és a Harmadik Birodalom együttmûködésére és sokáig tartó szövetségére! Prosit! - azzal kiürítették a poharat. - Most pedig ha gondolják, megmutatjuk maguknak a tiszti kaszinót.
|
|
|
Mirial
Mar 1, 2015 9:47:12 GMT 1
Post by Enz on Mar 1, 2015 9:47:12 GMT 1
Reuenthal fesztelenül figyelte a Königsberg hídján a hátralévő utat jelző monitort: ha elhagyják a Mirialt, akkor többet nem állíthatják meg őket az SZRSZ pribékjei. Persze Mirial több mint alkalmas egy jól megtervezett rajtaütés végrehajtására, és mint az elővéd vezetője, készen kellett állnia arra, hogy a következő pillanatban már harcban vezesse az egységeit. Pillanatokkal azután, hogy a kijelző a Mirial-rendszerre váltott, hirtelen úgy megremegett a hajó, mintha ráncigálták volna, és többen alig tudtak megkapaszkodni valamiben, akárcsak Reuenthal maga, aki épphogy elkapta az egyik korlátot, és egy pillanat múlva már talpra is rántotta magát. - Helyzetjelentést! Mindenki a harcálláspontokra! - rendelkezett, miközben a taktikai kijelzőhöz sietett. - Harminc cirkáló méretű hajó, több tucat fregatt és korvettek, uram! - számolt be a helyzetről az egyik tiszt neki, és ezek egy pillanat múlva már vörösen világítottak a holokijelzőn. A flotta hajóit egymás után rántották ki a hiperűrből, ahogy a gravitációs mezőbe léptek a hiperűrútvonal mentén. Szóval akadt legalább egy valaki a serennóiak között, akinek annyi sütnivalója akadt, mint neki. Nem rossz kezdés. - Rendezni a vonalakat! - utasított ismét, elvégre ők voltak azok, akiken az egész támadás lecsapódik majd, amint elkezdődik a lövöldözés. Hogy nem tüzeltek rögtön a félkör alakban felállt hajók, azt jelentette, hogy bíztak valamelyest a tárgyalásos megoldásban. Első hiba. - Bejövő hívás a Schleswig-Holstein-ről! - ez Haschwalth hajója volt, aki úgy tűnik legalább annyira tudatában volt egy rajtaütésnek, mint ő maga. A kommunikációs tiszt meg sem várva visszajelzését holovetítőre is kapcsolta, amin megjelent a Marschall alakja. - Mihamarabb át kell törnünk Herr Marschall - jelentette be a nyilvánvalót. - Nagy hátrányban vagyunk ebben a formációban. - Ha előre rohan, leszedik a transzportjainkat, Flotillenadmiral - intett határozott nemet. - Vagy a transzportok vagy az egész flotta - ismertette a keserű igazságot Reuenthal. És ha már választania kellett, a kisegítő és technikai személyzet jóval kevesebbet ért, mint a harci egységek. - Negatív. Szükségem van a nagy hatótávolságú reléikre. Üzenetet küldünk... a Harmadik Birodalomnak! - Reuenthal bólintott, és intett, hogy állítsák fel a kommunikációs csatornát. Ez lehetett az egyetlen kiút ebből a helyzetből. - Azonosítottuk az ellenséges zászlóshajót! A Hyperion az! - szólalt meg az elsőtiszt. Ez csak egyet jelenthetett... Itt Leonia Tavira, a Központi Flotta parancsnoka. Állítsák le rendszereiket és engedjék le a pajzsaikat. A Szabad Rendszerek Szövetsége nevében le vannak tartóztatva. Tavira elégedetten szemlélte a helyzetet. Igazából neki mindegy lett volna, hogy ezek a cosraiak élnek vagy halnak-e, de mivel Telosnál nem lépett fel a vong ellen tevékenyen, sokan még mindig kétségbe vonták, hogy rendelkezik azokkal a hadvezéri képességekkel, mint annak idején. A kételkedőknek remek bemutató lesz az, ahogy ezeket a cosraiakat eltapossa. Ha Daalából elnök lehetett, akkor neki minimum a Galaxis császárnője cím járt ki, és szemben azzal a vén szatyorral, ő megőrizte szépségét és fiatalságát. - Válaszüzenet a cosraiakatól! - szólt a kommunikációs tiszt, ahogy azonban elolvasta az üzenetet kissé elfehéredve bámult a monitorra. - Hölgyem, köhmmm... - Bökje már ki, zászlós! - förmedt rá. Minden másodperccel több időt kaptak arra, hogy rendezzék a soraikat. - Azt üzenik, hogy... idézem... nyugodtan meg is baszhatja magát, ahogy az anyja tette tulajdon testvérével. Tavira halkan nevetni kezdett. Azt el kellett ismerni, hogy tökösek voltak, még ilyen helyzetben is. Már-már szomorú volt, hogy meg kell halniuk. Szerencsére ez az érzés olyan egy másodpercen belül elmúlt. - Küldjük meg hát a mi válaszunkat... Minden egységnek, tűz!
|
|
|
Mirial
Mar 1, 2015 13:20:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 1, 2015 13:20:04 GMT 1
- Ziel... markiert, Kaleu.. - fordult egészen lehalkítva hangját a tűzvezető rendszerért felelős hadnagy Doenitzhez, miközben a sorhajókapitány személyesen irányította az eddig kizárólag diplomáciai célokat szolgáló cosrai U-naszád mozdulatait, ahogyan a korvett méretű hajó lassan, óvatosan a serennoi flotta mögé lopakodott, csúcstechnológiájú álcázóberendezéseinek védelme alatt. - Kifelé tartó bajtársaink helyesen választották meg a kilépési vektort. - mormolta maga elé elismerően Doenitz - Ahogyan ellenfeleik is - tette hozzá, hiszen a serennoi flotta nem sokkal az emigráns cosraiak előtt érkezett, így Doenitznek volt ideje felvenni a megfelelő pozíciót. Az U-578 (titkos feladataik miatt a cosrai lopakodó rakétanaszádok nem viseltek nevet, csak egy számkódot) indítóterében két nagy robbanóerejű torpedó vártaa kilövési parancsot, hasonlóak ahhoz, amelyeket a cosrai lopakodók már a chiss szektorban is bevetettek, Chaf'orm'bintrano kiszabadításakor. - Ziel bestätigt, Serennoische Flagschiff Hyperion - erősítette meg Doenitz saját érzékelőjén a hatalmas cirkálót, miután elvégezte a vizuális azonosítást. Álcázás alatt a cél befogása és egyáltalán a tájékozódás alapvetően más készségeket igényelt egy cosrai U-hajón, mint amihez a modern űrjáró birodalmak haderői hozzászoktak. A tökéletes védettség és rejtettség érdekében az álcázott rakétanaszádok nem bocsátottak ki semmiféle érzékelő-, vagy energetikai jelet, így a legénységnek a cél befogásához és általában a navigációhoz történelem előtti vizuális módszerekre kellett hagyatkozniuk. Néhány berendezésnél fiatal kadétok figyelték a törzsön elhelyezett nyomásérzékelők adatait, a célkövetést egy apró képernyő biztosította, amely egy, szinte már sehol nem használt rövidhullámú rádiójelekre alapozó eszköz jelei alapján rögzítette a lopakodót körülvevő hajók jeleit a képernyőn. Doenitz pedig egy tükrös rendszerű, a hajótörzsből kiálló cső révén manuális nagyítást elérő eszközzel gyakorlatilag szemre állapította meg a célpont méretét, távolságát, és végezte el a hajótörzs jellemzőinek alapján az azonosítást.
A cosrai U-naszádok úgy működtek, mint egy StealthX, csak egyetlen erőhasználó képességei helyett a jól összeszokott legénység, évtizedes kiképzés és tapasztalat, valamint a múzeumba való manuális műszerek használata garantálta a sikert.
Doenitz engedélyezett magának egy villámgyors mosolyt. Ez a legtöbb, amit megtehet a Kameradokért. Amellett, hogy reménykedik, Haschwalt hajói képesek lesznek kihasználni az előnyt, amihez juttatja majd őket.
- Torpedo los! Torpedo los! - adta ki a parancsot, mire a lopakodó megrázkódott, ahogyan a részecskeromboló töltetekkel felszerelt rakéták elhagyták a törzset. Ezt az energiakisülést már a legjobb álcázóval sem lehetett volna elfedni. Az U-naszád és rakétái által kibocsátott jelek egy pillanatra megjelentek a harcban álló flották érzékelőin. Doenitz ezt a pillanatot használta ki arra, hogy egy baráti pinget küldjön Haschwalt flottája felé, illetve egy másik, előre felvett üzenetet a Harmadik Birodalom irányába, a pontos koordinátákkal.
Aztán a lopakodó és a rakéták saját álcázói is újra aktiválódtak, a rakéták pedig megkezdték előre beprogramozott útjukat a Hyperion irányába. - Ablenken! Kitérő manőver! - vezényelt azonnal Doenitz, mire a hajó megrándult, ahogyan kormányosan igyekezett minél távolabb kerülni a ponttól, ahonnan tüzeltek. Eközben Doenitz lélegzetvisszafojtva figyelte a rakéták útját. Nem volt második lehetőségük, mert a diplomáciai konfiguárció miatt összesen ennyi töltetük volt. A rakéták célzása pedig létfontosságú volt, hiszen a robbanófejek saját irányítórendszerét is minimalizálták a jobb álcázás végett. Gyakorilatilag a célról a kilövés pillanatában rögzített pozícióadatok alapján haladtak előre egy beprogramozott pályán, anélkül, hogy saját jeleket bocsátottak volna ki. Ez megnehezítette az észlelésüket, de egyszerre lehetetlenné tette a pályakorrekciót is.
A serennoi zászlóshajó - vagy azért, mert eleve is ezt tervezte, vagy azért, mert a parancsnoka tájékozottabb volt a vártnál, és tudta, mivel áll szemben -, enyhe kitérő manőverbe kezdett. Az egyik torpedó alig két méterre elvétve a hajtóműveket el is suhant a roppant cirkáló mellett, a második azonban pontosan becsapódott a szélső fúvókák egyikébe és detonált.
A Hyperion megdőlt, ahogyan ionhajtóműveit lángcsóvák és másodlagos robbanások borították el. - Treffer! - üvöltötte a legénység egy emberként, Doenitzzel együtt.
A sorhajókapitány azonban nem lehetett tökéletesen elégedett. A zászlóshajó láthatóan mozgásképtelenné vált, legénységét pedig jó ideig leköti majd a keletkezett tüzek és egyéb sérülések kiküszöbölése, azonban a robbanás nem volt elég nagy ahhoz, hogy a láncreakció elérje a központi reaktort, így a hajótörzs kétharmada sértetlen maradt. Kiiktatták a hajót az ütközetből, de megsemmisíteni nem tudták.
- Távolodjunk el a flottáktól. Teljes álcázás marad. - vezényelt tovább Doenitz. Most már csak abban reménykedhetett, hogy üzenete a pontos koordinátákkal időben célba ér a határ túlsó oldalán...
|
|
|
Mirial
Mar 1, 2015 15:41:27 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 1, 2015 15:41:27 GMT 1
A csatatér váratlanul felbolydult, amikor egy hatalmas flotta szökkent elő a hipertérből. A Harmadik Birodalom jellegzetes, sötétszürke csillagrombolóinak élén egy jóval nagyobb méretű zászlóshajó közeledett. Az eddig mindössze tucatnyi példányszámban legyártott szupercsillagromboló alakja ötvözte az ék alakú, birodalmi nehézcirkálók klasszikus külsejét, de sokkal lekerekítetteb formájával emlékeztetett a néhai Darth Malak Interdictor-cirkájához, a Leviathanhoz - de sokkal méretesebb volt és nagyobb tűzerővel rendelkezett az ősi hajónál.
A La gloire de l'Empire új parancsnoka, Robus generális meglehetősen jól érezte magát az új csillagromboló patyolattiszta fedélzetén. Régi, megkopott zászlóshajója, a Sheev valaha a Birodalom leggyönyörűbb hajói közé tartozott, mára viszont elavult lett, és végre megpihenhetett. Ő maga viszont nem.
Egy pillanatra meglátta saját magát visszatükröződni a csillogó ablaküvegen. Valaha jókékpű arcára megviselt uralkodóként telepedett a keménység, sötétszürke haja talált az egyenruhájával. Hangja élesen csengett, és talán már el is felejtette, hogyan kell békés módon használni a hangerejét. Mindezek ellenére Robus kiváló diplomata volt, és tudta forgatni a szavakat is, de csak ha szükséges volt, akkor beszélt két szónál többet.
- Itt a Harmadik Birodalom I. Gyorsreagálású Flottája - szólt a külső kommunikátorba. - Figyelem! Felszólítom a serrenoi flotta vezetőit, hogy békeszövetségünk sérthetetlenségének értelmében engedjék a cosraiakat! Amennyiben nem teljesítik a követelést, elpusztítjuk önöket.
|
|
|
Mirial
Jul 20, 2015 10:40:12 GMT 1
Post by Enz on Jul 20, 2015 10:40:12 GMT 1
Tavira szinte fel sem fogta először, hogy mi történt: először épp a cosraiak elővédjére koncentrálták a tűzerejük, és pozícióba mozogtak, hogy a legnagyobb effektivitással tüzeljenek, aztán a következő pillanatban a hajója hatalmasat rándult, szikrázó vezetékek szabadultak el, és csak a jól képzett legénységnek volt köszönhető, hogy nemsokára úrrá lettek a helyzeten. A rázkódása hatására elesett, és fejét beütötte az előtte lévő konzolba, amiben megkapaszkodva most felállt. Kezével óvatosan megtapogatta arcát, ahol nem érzett semmiféle sérülést, míg végül el nem jutott ajkához, ami felrepedt. Ezek a pondrók elcsúfították a gyönyörű arcát, mrégelődött magában, de azért nem túlságosan, hiszen egy harci sérülésnek is megvolt a maga presztízsértéke. - Hölgyem, a hajó súlyosan megsérült! A hajtóműblokk súlyosan károsodott, a meghajtások egyike sem működik! - érkezett be a jelentés, mire Tavira összepréselte az ajkait, ami miatt vér serkent ki a repedésből. Ez azt jelenti, hogy mozdulatlanságra kárhoztatták őket az űrben. Volt némi tiszteletre méltó abban, ahogy a megszorongatott cosraiak harcoltak, hiszen minden harcmozdulatuk már-már tankönyvszerűen tökéletes és mestereien művészi volt, míg saját, kevésbé képzett és tapasztalt katonái ügyetlennek és esetlennek tűntek hozzájuk képest. Hol túlzott makacssággal támadtak, hol nem mutattak elé határozottságot, és hagyták, hogy ismét az ellenfélé legyen a kezdeményezés. Persze a cosraiaknak még így sem volt túl sok esélyük, mármint addig a pillanatig, amíg rá nem borították az asztalt. A hátuk mögött feltűnő harmadik birodalmi flotta nem is érkezhetett volna rosszabbkor. A beérkező üzenet kapcsán pedig nehezen tudta Tavira eldönteni, hogy most nevessen-e vagy dühöngjön, hiszen olyan cinizmusról árulkodott, ami még őt is kissé ámulatba ejtette. Intett, hogy nyissanak vonalat a válaszhoz, miközben a lehetőségein gondolkozott. Nem szándékozott egy ilyen jelentéktelen csetepaté során megválni az életétől, és még annyi ambíciót kellett beteljesítenie, hogy ahhoz két élet sem lett volna elég. De valahogy megszégyenülés nélkül kellett elhagynia a csatateret, különben ellenfelei még dühösebben és vehemensebben támadják majd, mint eddig. - Robus admirális, itt Leonia Tavira különleges elnöki megbízott - mutatkozott be, miközben hajói egy pillanatig sem hagyták abba a tüzelést a cosraiakra. - Ha már az egyezményre hivatkozik, szeretném emlékeztetni, hogy azzal ellentétesen tartózkodnak itt. Távozzanak, amíg még megtehetik baráti keretek között. - Kár fenyegetőznie, hölgyem - felelte meglepően gyorsan a fickó, aki láthatóan gondosan mérlegelt minden szót. - Nem kívánunk harcot, de a békés távozás csakis magán áll. Több hajónk van, és körbe van véve. - Köszönöm, hogy emlékeztet, igazán hasznos fickó maga - mondta Tavira, gúnyosan nevetve a nyomaték kedvéért. - Cserébe őszinte leszek, admirális: engem nem érdekel ez a szakadt cosrai bagázs élete. Felőlem mindet megkaphatja, ha ahhoz van kedve. Amint átadták nekem az eltulajdonított állami javakat, amiket maguknál tartanak. - És mik lennének ezek? - kérdezte ugyanolyan hűvösséggel és keménységgel az admirális, akit láthatóan egy pillanatra sem tudott kizökkenteni Tavira megszokott sztoikusságából. - Felszerelésre gondolok, amit az őrzésükre bízott katonai létesítményből hoztak el, elsősorban kísérleti vadászgépek több századára, amelyek kormányom tulajdonát képezik - közölte számítóan. A lasabb hajói is útban voltak a hely felé, így ha őket bevárja, már elég erőt tud felmutatni az újonnan érkezők ellen. - Beszélek a cosraiakkal, addig is állítsa le a támadást! - mondta Robus, és Tavira jól érezte, hogy ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés volt. Vékony jégen táncolt, és megérzései azt súgták, ezúttal jobb lesz beleegyeznie.
Reuenthal örült, hogy egy rövid időre csökkent az amúgy már elviselhetetlen nyomás rajta és egységén. Tavira és flottája mindent megtett, hogy harctéri hiányosságait elszántsággal helyettesítse, és lassan kezdtek is sikerrel járni, mikor minden csel és manőverezés ellenére a cosrai hajók pajzsai lassan kezdtek összeomli az össztűz hatására. Vajon Leonia az ágyban is ennyire kitartó és állhatatos lehet? Ha igen, akkor meg is volt az első dolog, aminek a hiányát sajnálni fogja a hazatértük után, bár nem bízott benne, hogy a lista nagyon bővülni fog. - Herr Flotillenadmiral, a harmadik birodalmi zászlóshajó csatornát nyit a zászlóshajó és az egyes flottaparancsnoki hajók felé! - jelentette a kommunikációs tisztjük, mire Reuenthal válaszul bólintott. Kissé zavarta az a tény, hogy egy ellenséges flotta átellenes oldaláról kommunikálnak, de bízott benne, hogy ellenfelüknek van annyi vágya az életre, hogy nem kísérel meg semmit. - Cosrai parancsnokok, itt Robus admirális. Tavira elnöki megbízott hajlik az átengedésükre, ha cserébe átadnak bizonyos új vadászgépeket és más felszerelést - közölte velük tárgyalásuk eredményét. - A Walküre vadászgépek a Schwartz Lanzenreiter állományának részét képezik. Egy darabot sem adunk át belőlük - felelte Haschwalt, egy pillanat alatt elzárkózva mindenféle engedménytől. Reuenthal a maga módján tiszteletre méltónak tartotta az arisztokrata Marschall egyenességét, de kellemetlen lett volna, ha ők maguk kerülnek kalapács és üllő közé. - Mein Herr, ha megenged egy észrevételt - szólt közbe Reuenthal. - Javaslom közöljük velük, hogy a biztonságos zónába érve átadjuk a kért hajókat. - Ah, einen schlauen Plan - jelentette ki a marsall, és Reuenthal nem tudta eldönteni ezt dicséretnek szánja-e. - Tegyen így, admirális.
- Engedjék át őket! - rendelkezett Tavira, amikor megkapta Robus válaszát. Ahogy a flotta szétnyílt, és az első cosrai hajók megindultak a túloldal felé, elképedt arcú serennói segédtisztje fontoskodva lépett oda hozzá. - Bedől egy ilyen ócska trükknek? - vonta kérdőre meglepő arcátlansággal. - Soha nem látjuk viszont azokat a Strunz Aurek vadászgépeket! - Ma mindenki azt hiszi, hogy emlékeztetnie kell dolgokra? - torkolta le Tavira, aki nagyon nem volt jókedvében. - Hát hadd tegyem meg akkor én is: maga szerint egy harminc cikrálóból álló flottát könnyebb pótolni vagy pár szaros vadászgépet?! Az elfehéredett arcú férfi egyetlen szó nélkül, önkételenül is hátrébb lépett egyet, szólásra nyitotta a száját, majd inkább megszégyenülve elfordult, és az egyik konzolhoz lépett, mintha valami fontos dolga lenne ott. Tavira szótlanul figyelte, ahogy a cosrai hajók lassan kicsúsznak a markából. Mostanában nincs sok szerencséje, morfondírozott. Talán ő maga is csatlakozhatna az EGB-hez, figyelembe véve birodalmi múltját. De a rövid nosztalgia hamar véget ért: amíg az a ribanc Daala él és lélegzik, még egy szemétlerakó parancsnokságát sem kapná meg, nemhogy egy ekkora flottáét. - Hölgyem, itt az erősítés! - jelentette be az érzékelőknél ülő tiszt, éppen akkor, amikor az utolsó cosrai hajók tűntek el a harmadik birodalmi hajók sorfala mögött. - Csatlakozzanak fel mögénk! - parancsolta. - Amint pozícióba értek, tüzeljenek! - Beérkező hívás Robus admirálistól! - érkezett a következő jelentés. - Tavira elnöki megbízott asszony, a cosraiak sikeresen átértek - közölte vele a nyilvánvalót. - Úgy tűnik azonban, hogy semmiféle említett fegyverzet vagy felszerelés nincs náluk. - Ó, bizonyára akkor tévedtem - felelte hangjában némi erőltetett álnaivitással. - Hogy helyretegyem a dolgokat, engedje meg, hogy búcsúajándékként átküldjem maguknak fegyvereink egy részét. Ebben a pillanatban a felsorakozott, és ismételten létszámbeli fölényben lévő SZRSZ flotta hajói egyszerre tüzet nyitottak. Az első sorozat lövedékei szétkenődtek a harmadik birodalmi hajók elülső pajzsain. Robus admirális, várakozásainak megfelelően nemes egyszerűséggel fordította meg hajóit, majd a második sorozat célba érése után a cosraiakkal együtt a hiperűrbe távozott. - Üldözzük őket, hölgyem? - kérdezte serennói segédtisztje, mire Tavira egyik szemöldökét felhúzva nézett rá. - Mondja, maga tényleg ekkora idióta? - kérdezte tőle, majd választ nem is várva megfordult, és nyugodt léptekkel hozzálátott, hogy elhagyja a hidat. - Visszavonulok megírni a jelentésem. Addig takarítsák fel ezt a rumlit. Egy ügyesen megfogalmazott jelentés és gondosan megvágott felvételek együtt biztosítani tudják, hogy odahaza mindenki győzelemnek értékelje a helytállását. A cosraiak ugyan egérutat nyertek, de megfutamított egy teljes behatoló flottát. Abban biztos volt, hogy a tények helyességét senki sem fogja vitatni, hiszen egyetlen politikai oldalnak sem állt már érdekében az EGB-vel egyre közelebbi kapcsolatot ápoló Harmadik Birodalommal való szövetség fenntartása.
|
|