|
Post by Enz on Aug 8, 2012 20:23:51 GMT 1
Junkfort nem különösebben jelentõs bolygó galaktikus szinten, azonban a Hutt ûrtõl északra, a Periféria területén található Tharin szektor központi közlekedési csomópontja volt már évezredek óta. Xim a Despota szállta meg elõször a bolygót késõbb aztán változatos kormányzatok fordultak meg rajta, A következõ nagy hódítót a Vong jelentette, mely könnyedén elfoglalta a bolygót inváziója során. A bolygó körül található Junkfort állomás a rövid harcokban megsemmisült, helyreállítására pedig évek voltak szükségesek.
A Vong legyõzése után a felszabadító sereg nem maradt a bolygó területén, hanem elhagyta azt. Központi kormányzat híján belharcok kezdõdtek a korábbi ellenállócsoportok között, eredménytelenül. Mivel a szektoron belül elfoglalt helye miatt a bolygó fontos csempészközpont volt, ahol sok más fajta bûnözõ is megfordult, végül a Fekete Nap tette rá a kezét és Zegba a hutt emberei rendezkedtek be rajta.
|
|
|
Post by Enz on Aug 8, 2012 21:47:15 GMT 1
Junkfort... Egy aprócska pont csupán a Galaxis térképén, egy elfelejtett bolygó a Hutt Ûrtõl északra. Mégis most hatalmas jelentõségûvé vált, még ha csak egy rövid idõre is. A Fekete Napon belül kitört belharcok egyik fordulópontja volt itt, még ha a felek egyike sem érezte ezt. Bár Zegba ûrflottája megsemmisítõ vereséget szenvedett Saleucami felett, a Nap döntõ része még mindig engedelmeskedett neki. Persze egy ilyen, hevenyészett védelmû bolygó elfoglalása korántsem sokkolta volna õket, azonban Junkfort csak a nyitánya volt egy sokkal komolyabb összeütközésnek, ami a Napot végre újra elindította az erõssé válás útján. Legalábbis úgy gondolta Lacroze, hogy a Fekete Nappal foglalkozó történészek valamikor a jövõben így fogják ezt leírni. A "hadnagy" - dezertálása elõtti rendfokozata valamiért hozzáragadt a nevéhez - egyéb elfoglaltság hiányára hivatkozva elérte, hogy a Legátussal tarthasson. Vagyis azzal az emberrel, aki azt állítja magáról, hogy õ Josuh Granam. Most majd megmutathatja, hogy tényleg annyit tud-e, mint amennyit pletykálnak róla. Granam azt ígérte, pár hét alatt felperzseli az egész Hutt Ûrt, ennek a felét pedig ezen az elfeledett kis sárgolyón tölti az elõkészületekkel. Õrültségre készültek, ez nyilvánvaló volt, azonban Lacroze a saját szemével akarta látni az egészet, hiszen egyébként nem hitte volna el, hogy valaki legyõzi Zegbát és az õt támogató huttokat, akik a Nappal való rivalizálást megelégelve azt tervezgették, hogy az irányításuk alá vonják a szervezetet. Ráadásul a flottájuk sem volt túl nagy és bár Korvik felajánlotta, hogy egy nagyobb egységet még a rendelkezésére bocsát, a Legátus visszautasította azt. Vagy õrült volt vagy egy zseni, és Lacroze a saját érdekében is remélte, hogy inkább az utóbbi.
Granam - az égett ember - szokásához híven teljesen bekötözve, csupán szemét szabadon hagyva lépett a vezérhajó, a VSD Sorrow hídjára. Amerre õ ment, a légkör mindig megfagyott körülötte: az emberei jobban féltek tõle, mint az ellenségtõl. Pedig nem volt kegyetlen ember, sem igazságtalan, nem táplált dühöt, sõt a bosszúvágy sem vakította el - egyszerûen hideg volt a lelke és ez a legtöbbeket riasztotta. - Mikor érkezünk meg? - kérdezte mély hangján az egyik hajóparancsnoktól, egy rodiántól. Õ még a Saleucamit támadó flottában szolgált a weequay parancsnok helyetteseként. Hûsége kétségtelen volt, mivel meghagyták az életét, ráadásul bizonyítani is akart az új fõnökének. - Fél óra múlva lépünk ki a hiperûrbõl - felelte. Granam csupán szótlanul a plexiüveg felé fordult, amelyen keresztül látszott a hiperûr végtelenje. A hídon mindenki szótlanul végezte a munkáját - ez igencsak szokatlan volt - és csak lopva mertek felé pillantani. Lacroze egyre jobban úgy érezte, minél jobban meg kell értenie a másikat, már csak a sikeres munkakapcsolatból kifolyólag. Nem tudta Granam mit gondol róla, könnyen meglehetett, hogy Korvik megfigyelõjének tartja, aki bármikor hátba lõheti ha valami olyat cselekszik, így hát a hadnagy attól félt, a másik nem fog számára fontos információkat kiadni magáról. Mindenesetre hajtotta a kíváncsiság, így hát odasétált mellé. A másik, mintha csak kitalálta volna a szándékait, beszélni kezdett. - Kétszer kereszteltek meg - egyszer vízzel, egyszer pedig tûzzel - mondta maga elé, azonban a szavait a másiknak címezte. - Mindennap imádkozom a Galaxis jó szándékú lakóiért és egyúttal jóvá akarok valamit tenni abból a szenvedésbõl, amit én okoztam nekik. Nem a bosszú motivál, egyszerûen csak jobb hellyé teszem a Galaxist, mint az Úr jobbkeze és bosszújának eszköze. Nem kívánok senkinek megbocsátani vagy ítélkezni felettük - ez mind az õ privilégiuma. Csupán nagyszerû ítélõszéke elé juttatom õket. - Érdekesen hangzik - mondott végül valami válaszfélét Lacroze, mivel nem tudta erre a hirtelen jött kinyilatkozásra hogyan reagálhatna. Sosem hitte volna, hogy a másik vallási fanatikus. - És ki ez a te urad? - Õ a mindenség Ura - javította ki Granam. - A legfelsõbb ítélõszék, mindenki életének a meghatározója, az egyszerre kegyetlen és megbocsátó Úr. Számos névvel illetik a népek, ám mikor istenüket imádják, valójában õ az, aki elõtt áldozatot bemutatnak. - Gondolom az általa kijelölt útba nem fér bele bûnvezérek oldalán parancsnokoskodni - jegyezte meg Lacroze, mire csupán egy apró rándulás jelezte Granamen, hogy fájó pontra tapintott. A hadnagy sajnálta, hogy kicsúszott a dolog a száján, ám a másik úgy tûnik nem rá haragudott. - Letértem errõl az útról. Mikor a hutt a népemet elfoglalta, tolmácsokra volt szüksége új hadereje irányítására. A tolmácsolás pedig hamarosan katonai vezetéssé vált és népem, a m'rhmonok hamarosan a legerõsebb serege lett, én pedig a jobbkeze. Miután engem tûzfürdõvel jutalmazott, népemre is ez várt, mára csupán pár ezren lehetnek életben. Érezni lehetett a másik hangjában egy kis fájdalmat. Elvégre kellõképpen megvisel valakit, ha miatta két népet is kiirtanak. Ennek ellenére mégsem a bosszú vezette, hanem a bûneiért akart vezekelni - ez megdöbbentette Lacroze-ot. A beszélgetés folytatását azonban késõbbre kellett tenni, ugyanis a hipertér csíkjai lassan pontokká váltak és a hajó enyhén megrázkódva tért vissza a normálûrbe.
- Teljes sebességgel elõre - adta ki a parancsot Granam, ám hangjában nyoma sem volt gyûlöletnek vagy lelkesedésnek, csupán egyszerû kötelességteljesítésnek. - Az ûrállomás lényegi pontjait vegyék tûz alá, de egyben kell a továbbiakhoz. A kalózok, szokatlan fegyelmezettséggel nyugtázták a parancsot és hozzáláttak, hogy legjobb módon végrehajtsák azt. A támadó flotta elõl a különbözõ csempész és kalóz jármûvek sietve félreálltak, míg a meglepett védõk nem mutatkoztak. A támadóhajók hangárjaiból Z-95-ös vadászgépek sorjáztak elõ és a nagyobb hajók elé sietve kezdték meg a Junkfort állomás bombázását. Már tíz perce tartott a támadás, mikor végre a helyi Nap erõk elsõ gépei felszálltak, ám a legtöbb még el sem hagyhatta a hangárt, amikor már lelõtték õket. Csatának nehezen lehetett hívni a dolgot - inkább mészárlásról volt szó. Granam legalább húsz percig folytatta a támadást, majd amikor a csatahajói lõtávolságba értek, hajlandó volt fogadni a védõk hívását. - Bárki is vagy, figyelmeztetlek, hogy Zegbával és a Fekete Nappal húzol újat, ha nem kotró... - a bejelentkezõ ishi tib gyorsan elhallgatott, amikor meglátta kivel áll szemben. Ragadozó halfején a szemek kikerekedtek. - Az nem lehet... - Josuh Granam vagyok, a Legátus - jelentette ki a bekötözött férfi, minden büszkeség nélkül. A másikon úgy látszott, hogy levegõt sem igazán akar kapni. - Úgy gondolom mindenkinek jobb, ha nem folytatjuk ezt a vérontást. - Én... - a másik, amilyen magabiztos volt a bejelentkezéskor, annyira bizonytalanul kereste a szavakat most. - Igen... ez lesz a legjobb... Az ishi tib parancsnok elfordult a holokészüléktõl és parancsokat ordított a többieknek, mire az ûrállomás védelmi fegyverei leálltak. Granam mindezt egy puszta intéssel elintézte. - Örülök, hogy belátó. Jöjjön a hajóra, fél órán belül, különben újra tüzet nyitunk - utasította a másikat Granam, majd kinyomta a kapcsolatot, nehogy a másik oldalon lévõnek tiltakozni legyen lehetõsége. Lacroze megdöbbent azon, milyen egyszerûen mentek a dolgok. Persze Junkfort egy porfészek volt, jelentõs véderõ nélkül, ám a sûrõ kommforgalom arra engedett következtetni, hogy hamarosan egy Nap flotta fog a térségbe érkezni. Talán ezért akarta Granam sértetlenül megszerezni az állomást? Egy ilyen elhagyatott helyen akar döntõ ütközetet kicsikarni? Vajon miért - talán a civil áldozatok számának mérséklésére? Megannyi kérdés keringett a fejében, válaszok nélkül. Úgy tûnik Granamen csak egy valaki igazodott ki, õ maga.
|
|
|
Post by Enz on Aug 5, 2013 18:10:58 GMT 1
Lacroze az állomás kantinájában üldögélve nézte a kint komótosan gyülekezõ flottát. Zegba több kisebb erõt is küldött ellenük, de mindegyik átállt a legátus láttára. Legalábbis egy kis lövöldözés után. Most már sokkal nagyobb erejük volt, mint érkezéskor, de a hutt ellen még mindig esélytelenek voltak. Nar Kreeta manapság olyan erõsen védett volt, mintha Bastion lett volna. Persze a planetáris védelem hiányzott, de ezt az ûrben brutális erõvel ellensúlyozták. Még mindig nem tudta mire készül Granam. Még õ sem lehetett olyan õrült, hogy azt gondolja, csatában gyõzhetnek a hutt összehívott zsoldosai és kalózai ellen. Talán egy kisebb kommandót bejuttathatnának észrevétlenül a hutt palotájába. Elvégre ha õt megölik, Korvikon kívül nem igazán marad más potenciális vigo a Napon belül, és mindenki kénytelen volna hozzá pártolni. Persze páran kikiáltanák magukat új vigonak, de velük már néhány fejvadász is elbánna. - Mi a helyzet, fõnök? - ült az asztalához az egyik újdonsült Korvik-szimpatizáns. A többiekhez hasonlóan õ is igyekezett minden lehetõséget megragadni arra, hogy bizonyítsa hûségét. - Bámulom a kibaszott ûrt - lökte oda bizalmatlanul. Egyelõre egyikükrõl sem lehetett tudni, hogy nem Zegba kémei-e, akiket úgy juttatott be, hogy elõre számított a többiek átállására. Persze ez nem rá vallott volna, mert ha elõre sejti az árulást, akkor inkább élesített bombákat tesz a hajóra, nem kémeket. - Az jó, fõnök - láthatólag nem fogta fel azt, hogy finoman elküldte a fenébe az elõbb. - Én is szoktam néha. - Neked csak a saját fejedbe kell nézned - füstölgött magában Lacroze. Sosem szerette a hízelgõket, így a megtermett ilosiai rossz helyre jött. - Bár lehet megijednél az ürességtõl. - Haha fõnök, ez jó volt - nevetett erõltetetten a másik, és néhányat a saját térdére is csapott a biztonság kedvéért, hogy látszódjon, milyen jól szórakozik. - Szentséges sithfatty, te aztán jó nagy seggfej vagy - állt fel Lacroze, aki most már jobbnak látta ha maga áll tovább. - Ha nem ülsz itt meg a seggeden, akkor azt fogod kívánni, bárcsak meghaltál volna az ûrcsatában. Döngõ léptekkel megindult elõre, egy pillantást sem vetve a másik döbbent arcára, aki valószínûleg kénytelen volt konstatálni, hogy nem éppen jó pontokat gyûjtött az elõbb. Még félúton visszafordult. - Ó, és ne hívj fõnöknek. Neked én hadnagy úr vagyok - kiáltotta vissza. Mikor nem érkezett válasz, ráförmedt. - Világos voltam?! - Igen, hadnagy úr! - pattant fel a helyérõl ijedten. Remek, ezzel meg is volnánk.
Jobb híján a saját lakosztályába ment, ott biztosan nem fogja zavarni senki a közeljövõben. Tévedett. Egy üzenet fogadta a lakrésze holoterminálján. Felsóhajtott, és megnyomta a lejátszás gombot. Egy echani páncélt, bryar sugárvetõt és karján közelharci pajzsot viselõ alak jelent meg kékes fénnyel. Egy duro? Ahogy jobban megnézte, inkább neimoidinak tûnt. Náluk szokatlan az, hogy harcosnak öltöznek, hiszen végtelenül gyáva nép hírében álltak. Persze a gyávákkal jobban kellett vigyázni, mint a bátrakkal, ezt már megtanulta. A gyávák ismerték mások gyenge pontját, a félelmet és szívesen nyúltak ehhez az eszközhöz. Mostani titkos hódolója azonban nem tûnt tipikus fajtabelinek. Nyugodt kiállása volt, és nem hízelgõen, hanem tárgyilagosan beszélt. - Fogadja üdvözletem, 'Hadnagy'! A nevem talán már ismeri: Oona Belsar vagyok, jelenleg azonban nem mint intergalaktikus nagytõkésként fordulok önhöz, hanem mint elsõdleges érdekeinkben egyezõ magánszemély, s egy partner partnere. Mindenekelõtt pedig, mint katona. Közös ellenségünk van, ám jelenleg még külön elképzeléseink a legyõzésérõl, s mindkettõnk birtokában van információknak, melynek a másik talán nem, s mindkettõnk birtokol közösen is. Tudjuk, hogy az állomáshoz hamarosan felmentõ csapatok érkeznek, erõs csapatok, önök pedig tisztában vannak Zegba teljes haderejének méretével. Mi azonban haditervének birtokába jutottunk. Ha ön most nehezebb egységeit az állomás védelmére hátrahagyja, s könnyebb hajóival T+12:8-kor Af'Elhez érkezik, közös erõinkkel elpusztíthatjuk a jelenleg ott gyülekezõ flottarészét, mely nehezebb ostromfegyverekkel rendelkezik. Erõinek másik fele hirtelen támadással fog próbálkozni, meglepi az önök védõit és frissen megerõsített soraikkal harcra kényszeríti mindannyiukat... Kalapács és üllõ... a tervük szerint legalábbis. Azonban, ha a mi egységeinkkel elfogjuk ezt a kalapácsot, zavarjuk az adásukat és helyettük hamis üzeneteket továbbítunk a rajtaütõknek, az önnel egyesített erõink lesznek a Kalapács, a véderõ pedig az Üllõ... ami Zegba maradék flottáját illeti, õk lesznek a Nyersvas, melyet úgy kovácsolunk, ahogy nekünk tetszik: elpusztítjuk, vagy megszerezzük. A bizalmát önre bízom, ám abban az esetben, ha valóban részt vesz, nem csupán az én baráti kezemet számolhatja bele a rendelkezésére álló fegyverzete közé, hanem az Ezüst Báró fokozott anyagi támogatását is. Tehát úgy volt minden, amitõl féltek. Zegba összevonja erõit, hogy lecsapjon rájuk. Ha ezt legyõzik vagy átállásra kényszerítik, már esélyük lett volna Nar Kreeta bevételére. - Érdekes üzeneteket kap mostanában - Lacroze összerezzent a hang hallatán. Érdes volt, olyannyira, hogy az ember azt hinné, azt is megégették a testével együtt. Az egyik árnyékból Granam tûnt elõ, nyugodt léptekkel. - Legátus, sosem hittem, hogy szeret mások szobájába belopózni. - Nos, az érdekes üzenetek mindig felkeltik az érdeklõdésem - felelte hûvösen a másik. - És a furcsa nevek is. Ezüst Báró... - Az Ezüst Báró a jelenlegi helyzet okozója - lépett egy lépést hátra a hadnagy. A másik fenyegetõen közelgett, habár kezeit nem tartotta a fegyverei közelében. - Õ adott pénzt Korviknak. Sok pénzt és befolyást. - És ki ez a báró? - Granam szemei szinte lángoltak, ahogy egy lépésnyire megállt tõle. - Nem szeretek mások bábuja lenni. - Senki sem ismeri a bárót. Mindig csak követek útján kommunikál velünk. De pénze, hatalma és befolyása van. Megbízhatunk benne. - Kémeink tényleg jelentették, hogy Zegba zsoldosai megjelentek Af'Elnél és Tammarnál. Sokan vannak, többen, mint amit szembeállíthatunk velük. - A báró ezért is küldött segítséget - gyõzködte tovább Lacroze. Õ maga sem bízott egy olyan személyben, akit még sohasem látott, de nem tudott jobbat. - Megbízol a báróban? - nézett bele a szemébe. A hadnagy gondolkodás nélkül vágta rá a választ. - Igen! - Rendben. Akkor te vezeted a támadást Af'El ellen. Én pedig megszervezem a védelmet itt - tehát erre ment ki a játék, gondolta keserû szájízzel. De már nem táncolhatott vissza.
|
|