Post by Haruhi on Nov 12, 2013 14:50:56 GMT 1
- Nem kenyerem a felesleges beszéd - szólalt meg Belsar a figyelmeztető jelzések közepette, ahogy a megbeszélés résztvevői távozni kezdtek, ki-ki a maga fészkébe - s nem sokat tudok Zegba haderejéről, ám annyit biztosan elárulhatok, hogy birodalma odabent roskatagabb, mint amennyire az jelenleg tűnik
Azzal megfordult, s kísérőjével együtt magabiztosan távozott, hogy visszatérhessen zászlóshajója hídjára. Nem számított a bizalmatlanság, idővel minden kifejlet meg fog mutatkozni, neki márpedig megadatott, igen, neki volt elég ideje bőven. Most mindössze tennie kellett a dolgát, felvenni a harcot és a lehető legkevesebb veszteséget elkönyvelve győzni. Míg gyengének tűnik, erősebb.
- Itt kellene lenniük... nagyjából most - jegyezte meg a műszereket figyelve Belsar, immáron a Preserverance hídján állva, mely többi hajójával egyetemben alakzatba formálódott a Hadnagy erői mellett. S lám, kommunikációs tisztje felé fordult székében és sietve jelentett.
- Jeleket fogunk az Af'El felső keringési pélyályáról!
A neimoidi zordan bólintott, tehát zsoldosai időben érkeztek meg. Ugyan eredeti terveik szerint a bázis felmentésére indulás lett volna a most, Zegba új erőinek felbukkanása azonban változtatott a dolgokon, igaz, csupám keveset. Előbb elintézni valamit, mint később... megvoltak a maga előnyei.
Ezidáig a vizuális érzékelők nem tudták bemérni, hiszen a bolygó árnyékában húzódott meg, minimális rendszerekkel és az űr sötétjébe olvadó feketére festett testtel. Számos más, új rendszerrel bővítették az elmúlt évtizedekbe, olykor hónapokon keresztül szorgosan munkálkodva a Galaxis legeldugottabb nebuláiban és csempészdokkjaiban. Az egykor a Birodalom zászlaja alatt harcoló I-es osztályú csillagromboló jóval naprakészebb volt kiöregedett nővéreinél, s bár legénysége senior tagjai sokat megértek, az évek során akadtak újabb, ifjabb és nem kevésbé kitartóbb új tagok. Olykor lehetetlennek tűnő megbízatásokat vállalva, a zsoldoscsapat mindannyiszor helytállt, hiszen egykor hivatásos katonák voltak a Galaix akkori legerősebb flottája kötelékében. Habár az egyenruhától már rég megváltak, nem feledték el az akadémiát és a harcok hevét, így amit tudtak, azt át is adtak tapasztalatlanabb társaiknak. A mostani megbízatás annyiban külömbözött az átlagtól, hogy ezúttal "anyahajójuk" is hosszú idő után először készült megmutatkozni viszonylag nyílt ütközetben. A hídon egy az elmúlt több, mint ötven évet végigharcoló echani nő állt, személyre szabott ruhával és egy szintén egyedi kialakítású, inkább díszként, ám szükséghelyzetben fegyverként funkcionáló vibrokarddal. A vezérhajók adatait már megkapta, így mindössze csatornát kellett nyitnia, hogy holoalakja megjelenjen.
- Itt a Nagyi és a Kísértetek - jelentette be nemes egyszerűséggel - a megbeszélt időben a megbeszélt helyen. Halljuk, mi változott a tervekben? Mert látni azt már látjuk, hogy valami igen.
Belsar arckifejezése nem sokat változott, mindössze kommunikációs tisztjének biccentett, akin keresztül éppen most fogadott egy futó kérdést a Hadnagy csapatai felől. Elégedett volt, hogy máris választ adhat nekik.
- Az erőim és a Kísértetek mostantól az önök parancsnoksága alatt állnak - mondta zordan, tudni akarta hogy Korvik tisztjei, s leginkább a Hadnagy, vajon alkalmasak voltak jövőbeli megmérettetésekre is, ez pedig kínálkozó alkalom volt - lássuk miként vezényel nagyobb katonai erőket, Hadnagy! Az Ezüst Báró tudni kívánja, miként kamatoztathatja azt, ami jelenleg a rendelkezésükre áll.
Azzal megfordult, s kísérőjével együtt magabiztosan távozott, hogy visszatérhessen zászlóshajója hídjára. Nem számított a bizalmatlanság, idővel minden kifejlet meg fog mutatkozni, neki márpedig megadatott, igen, neki volt elég ideje bőven. Most mindössze tennie kellett a dolgát, felvenni a harcot és a lehető legkevesebb veszteséget elkönyvelve győzni. Míg gyengének tűnik, erősebb.
- Itt kellene lenniük... nagyjából most - jegyezte meg a műszereket figyelve Belsar, immáron a Preserverance hídján állva, mely többi hajójával egyetemben alakzatba formálódott a Hadnagy erői mellett. S lám, kommunikációs tisztje felé fordult székében és sietve jelentett.
- Jeleket fogunk az Af'El felső keringési pélyályáról!
A neimoidi zordan bólintott, tehát zsoldosai időben érkeztek meg. Ugyan eredeti terveik szerint a bázis felmentésére indulás lett volna a most, Zegba új erőinek felbukkanása azonban változtatott a dolgokon, igaz, csupám keveset. Előbb elintézni valamit, mint később... megvoltak a maga előnyei.
Ezidáig a vizuális érzékelők nem tudták bemérni, hiszen a bolygó árnyékában húzódott meg, minimális rendszerekkel és az űr sötétjébe olvadó feketére festett testtel. Számos más, új rendszerrel bővítették az elmúlt évtizedekbe, olykor hónapokon keresztül szorgosan munkálkodva a Galaxis legeldugottabb nebuláiban és csempészdokkjaiban. Az egykor a Birodalom zászlaja alatt harcoló I-es osztályú csillagromboló jóval naprakészebb volt kiöregedett nővéreinél, s bár legénysége senior tagjai sokat megértek, az évek során akadtak újabb, ifjabb és nem kevésbé kitartóbb új tagok. Olykor lehetetlennek tűnő megbízatásokat vállalva, a zsoldoscsapat mindannyiszor helytállt, hiszen egykor hivatásos katonák voltak a Galaix akkori legerősebb flottája kötelékében. Habár az egyenruhától már rég megváltak, nem feledték el az akadémiát és a harcok hevét, így amit tudtak, azt át is adtak tapasztalatlanabb társaiknak. A mostani megbízatás annyiban külömbözött az átlagtól, hogy ezúttal "anyahajójuk" is hosszú idő után először készült megmutatkozni viszonylag nyílt ütközetben. A hídon egy az elmúlt több, mint ötven évet végigharcoló echani nő állt, személyre szabott ruhával és egy szintén egyedi kialakítású, inkább díszként, ám szükséghelyzetben fegyverként funkcionáló vibrokarddal. A vezérhajók adatait már megkapta, így mindössze csatornát kellett nyitnia, hogy holoalakja megjelenjen.
- Itt a Nagyi és a Kísértetek - jelentette be nemes egyszerűséggel - a megbeszélt időben a megbeszélt helyen. Halljuk, mi változott a tervekben? Mert látni azt már látjuk, hogy valami igen.
Belsar arckifejezése nem sokat változott, mindössze kommunikációs tisztjének biccentett, akin keresztül éppen most fogadott egy futó kérdést a Hadnagy csapatai felől. Elégedett volt, hogy máris választ adhat nekik.
- Az erőim és a Kísértetek mostantól az önök parancsnoksága alatt állnak - mondta zordan, tudni akarta hogy Korvik tisztjei, s leginkább a Hadnagy, vajon alkalmasak voltak jövőbeli megmérettetésekre is, ez pedig kínálkozó alkalom volt - lássuk miként vezényel nagyobb katonai erőket, Hadnagy! Az Ezüst Báró tudni kívánja, miként kamatoztathatja azt, ami jelenleg a rendelkezésükre áll.