|
Af'El
Aug 5, 2013 18:31:57 GMT 1
Post by Enz on Aug 5, 2013 18:31:57 GMT 1
A Tharin-szektor egyik szélén található bolygó, melynek ózonrétege teljesen hiányzik. Õslakosai, a defelek ezért a föld alá költöztek, és annak járataiban élnek, elkerülve a halálos sugárzást, amir a közeli Ka'Dedus szuperóriás csillag bocsátott a bolygóra. A bolygó gravitációja könnyedén csapdába ejtheti a leszálló hajókat, mivel nagy erõ kell elhagyásához, így kevés utazó szokta látogatni.
|
|
|
Af'El
Aug 5, 2013 20:20:30 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 5, 2013 20:20:30 GMT 1
Oona Belsar. A név csak egy név, a viselője pedig egy különálló egyéniség, nem függhető tőle, sohasem. Lehetett bárkiből akármi mindaddig, míg a körülmények ezt lehetővé tették, s aki sikert akart, az igyekezett tenni is arról, hogy a körülmények adottak legyenek a lehetőségekhez. Ez csak egy szabály volt, önirányító, s lecserélhető bármikor, ha éppen nem lehetett alkalmazni, s ez minden mással így volt. Aki előtt célok voltak, annak nem csak irányítani és változtatni kellett tudnia, de alkalmazkodni is. A gyengének rugalmasnak kell lennie, az erősnek sziklaszilárdnak, de a határozott és váltakozó céloknak élőnek bizony mindkettőre képesnek kellett lennie. Ő így látta az Univerzumot, ő másnak született és semmire nem volt hivatott: amit elért, azt annak köszönhette amit és ahogyan végrehajtott, s azoknak, kik teljesítették a jó parancsot és felismerték a rosszat, avagy felismerték volna, ha éppen lett volna... mindeddig. Előrelátónak jó volt lenni, de mindent feltenni rá bolondság volt. A jövőre gondolni kellett, nem tervezni, amaz a jelenre és a közvetlen holnapra tartozott. Éppen így, egy Fej nem összpontosíthatta gondolatait csak a stratégiára, vagy csak a taktikára: a kettő együtt létezett. Aki rövidtárvra tervezett éppen, annak a lehetséges következményeket is számba kellett venni, aki pedig messzire tervezett előre, annak azzal kellett tisztában lennie, hogy annak végrehajthatóságáig bármi a feje tetejére állhat, mikor is változtatni kell, eldobni az eredeti hosszútávú célokat. A Belsar azelőtt nem volt név, ő tette azzá, ami és aki volt, azt ő építette és ő formálta, mikor arra éppen szükség volt. Mert ő nem született félelemmel, ő nem rettegett a haláltól, aki meghalt, annak már mindegy volt, mi is történt a testével: nem volt értelme emiatt rettegni, ő így élt. S ettől a szemlélete mindig is más volt a többi fajtabelinél, s ezt nem is félt elárulni másoknak. A haláltól nem kellett félni, ha eljött, akkor már úgyis mindegy volt neki, de amíg élt, természetesen érdeke volt elkerülni azt, hiszen a halott nem cselekedhet, a halott nem lehet hasznos, egy halottnak nincsenek céljai... De ha egyszer meghal, akkor ugyebár rögtön nem számit többé semmi, minden más csupán addig tartot, onnantól más viseli a kardot, melyre természetesen érdemes volt felkészülni is, hisz bármikor megtörténhetett... Akár holnap, akár évek múlva, akár a következő percben, a minden tág fogalom volt, a mindent nem lehetett feltérképezni, aki mégis úgy vélte hogy sikerrel járt, annak végül rá kellett döbbennie, hogy a becsúszott porszem tönkretette az egész gépezetet. Meg kellett jósolni bizonyos dolgokat a körülmények alapján, ám tisztában kellett lenni a tévedés esélyével, s ha lehetőség volt rá akkor, a rögtönzés elengedhetetlen volt. Vagyont épített, alkalmazta fajtája minden fortélyát szemfülességét, ám mikor személyéről volt szó, hidegen és némán tudatta a Galaxissal: őt másképpen kellett kezelni, mert más volt, s e másság csak gyarapította érdemeit, fokozta sikereit. Célponttá tette ugyan, ám ereje és kitartása, illetve rugalmassága megállta helyét külső riválisokkal szemben, az otthoniakat pedig éppenséggel elsöpörte: amit tudtak, amiben kiválóak voltak, ő ismerte és azt is, miként kellett ellensúlyozni. S nem volt védtelen, voltak testőrei, azonban nem tehetett fel minden lapot rájuk, neki magának is fel kellett lépnie, s mi több, megvédenie magát, hisz voltak céljai míg élt. Az Echani tudás például nem csupán filozófiából és harcművészetből állt, hanem, mint minden más dolog esetében, tudni kellett az alkalmas időt és helyet, hogy gyakorlatban is alkalmazni lehessen. Ő ismerte az ösvényüket, sokszor védte már meg vele magát és érdekeit, akár másokat is, de sosem hagyták hidegen más utak sem, mindennek... mindennek megvolt a maga helye és ideje, mindennek. De semmi tulajdonsága nem volt erény, akkor és csakis akkor, amikor fel lehetett használni... minden erény csak átmenetileg létezett, kevés volt közülük igazán tartós, ám azok kincset értek.
Komoran járatta körbe tekintetét a parancsnoki hídon, ahogy zászlóshajója haladt a hiperűrön keresztül. Nosaurianok, bithek, emberek, vagy éppen sullusti főnavigátora... sorolni lehetett volna tovább, hány féle faj mozgott a fedélzeten, de egyértelműen meg lehette jegyezni: az egyetlen neimoidi ő volt. A legénységet válogatni kellett, időt szánni rá mindaddig, míg erre meg volt a lehetőség... idő, sosem szabadott elpazarolni, ki kellet használni. Itt csupán olyanok voltak, kik jól értették a feladatot melyet be kellett tölteniük, s voltak olyanok is, kik a helyükbe tudtak lépni, ha valami oknál fogva kihullottak. Kenyér és vaj, utánpótlás nélkül a kockázatra kellett bízni magát, az viszont csekély esélyekkel kecsegtetett, s nem lehetett kézből etetni. Amíg volt idő gondolkodni, addig a kockázat egy félretett dupla vagy semmi lap volt olyan alkalmakra, mikor a gondolkodásra nem volt elegendő idő. - Készültségbe! - utasította határozottan - Kevés idő lesz a fegyverzet és a pajzsok feltöltésére, azon nyomban munkához kell látni, amint kiérünk a hipertérből! Kritikus volt, az Ozzel-féle stratégiai manőver egy nevetséges elképzelésként született meg, ám a megfelelő alkalmazásáról talán még szerencsétlen megálmodójának sem volt egykor fogalma. Pedig egyszerű volt: megtévesztés. Elhitetni az ellenséggel, hogy hibát követ el, elsőre rizikósnak tűnhetett, pedig egyáltalán nem volt az. Hátvédje csupán tíz perccel később lépett a hipertérbe, s oda fog érni, ha a dolgok bal felé kezdenek elsülni. Bár nem volt értelme sokat aggodalmaskodni, Belsar erői regulárisok és zsoldosok voltak, technológiailag jól felszereltek, s mindenek előtt tapasztaltak. Ő nem halmozta a pénzt, hanem költötte és befektette, mindenbe amire szükség volt, egy nagyobb cél érdekében, melynek végrehajtásában ez a művelet csupán egy lehetséges sarokvas volt... bőven akadt más lehetőség is, de ő igyekezett a lehető legtöbbet, ha éppen az kellett, hát párhuzamosan is elvégezni. Nem aggódott különösebben tehát, az ellenfél nem számított rájuk, s elképzelhetően azt fogják majd hinni, hogy elhibázták a meglepetés erejét. S bizony, ha minden a lehető legjobban alakult, akkor nem csupán a hátvéd bizonyul az igazi meglepetésnek, hanem az a bizonyos másik erő, melyre ott és akkor aligha számítanak. Készen álltak, csupán percek maradtak addig, míg kilépnek majd a hiperűrből, közel de nem eléggé közel az ellenséghez. Magányosan, némi vadászkísérettel a zászlóshajója, egy II-es osztályú átalakított Birodalmi Csillagromboló, a Preserverance volt az első számú csali, melyet az ellenség még el tud majd képzelni megverhetőként, köszönhetően az ál-taktikai-tévedésnek. A "hátvéd" egy érdekesebb felállás volt már: a Queen of Blades Endurance-osztályú hordozó és három Strident-osztályú csatahalyó (a Prudance, az Eloguence és a Hammer), valamint négy Nebulon B kísérőfregatt (a Solemn Rose, a Warbred, a Constellation és a Dew), melyek a majd szökni próbálók elfogásában fognak részt venni a Queen of Blades bombázóinak segítségével. Mindez talán soknak tűnhetett, ám nem csupán Zegba flottájának elpusztítása volt a cél, hanem kihasználni az esetleg alkalmat, hogy lerohanják a főhadiszállását is. Ez azonban még várhatott, ha az ütközetnek vége, felveszi a kapcsolatot esetleges partnereivel, s talán lépésre bátoríthatja őket... talán.
S a csapda megnyílt, ahogy a Preserverance kiszolgáltatottnak tűnve lépett ki a hipertérből, s a hídon állva, Oona Belsar egyetlen karmozdulata elegendő volt, hogy mindenki tegye a dolgát. Hogy mit nyernek az elkövetkező napokban, majd elválik.
|
|
|
Af'El
Aug 5, 2013 22:41:11 GMT 1
Post by Enz on Aug 5, 2013 22:41:11 GMT 1
A Belsar szeme elé táruló hutt flotta vegyes képet nyújtott, valószínûleg a különféle kalóz- és zsoldoscsapatok miatt, amiket Zegba összegyûjtött. A legjobb állapotban a flotta öklét jelentõ Nebula-osztályú csillagromboló volt, mellette két Strike cirkáló úszott, semmiféle alakzatot nem tartva, hátrébb egy tucat Marauder-osztályú rakétafregatt várakozott, viszonylagos rendezettségben. A jobbszárnyon egy Belarus, egy Republic-osztályú cirkáló és egy KDY könnyûcirkáló úszott, a balszárnyat pedig három Carrack és egy Nebulon-B alkotta. Körülöttük szórványosan különbözõ méretû könnyûfregattok és korvettek úsztak kaotikus összevisszaságban. A flotta nem mozdult az ISD érkezésére, sõt úgy tûnt, mintha észre sem vették volna õket. Erre cáfolt rá a pillanatokon belül a Nebula csillagrombolóról nyitott holocsatorna. Egy madárszerû hiitiai lény jelent meg. A képátvitel azonban egyoldalú volt, az érkezõk csak kommcsatornát nyitottak. - Itt Garh Waz, a Hamiskártyások brigadérosa, Zegba a magasságos hutt hadnagya. A Viharvarjakhoz van szerencsénk? - kérdezte nehézkes beszéddel hutt nyelven. A legénység egy rodiai válaszolt ugyanígy. - Itt a Viharvarjak. Felzárkózunk és kezdõdhet a játék. - Sokat késtetek, anyaszomorítók - torkolta le õket a madárszerû lény. - Megint túl sokat kurváztatok és késdobálókban múlattátok az idõt? - Néhány duro megpróbálta szabotálni a hiperhajtómûvet, le kellett puffantani õket - rögtönzött a rodiai választ. - Ezek a durok undorító népség! - értett egyet a brigadéros. - Soroljatok be a balszárnyra! Az ISD azonnal kihasználta az alkalmat és megindult elõre, mintha baráti hajó lenne. A vonal azonban pár perc múlva újra aktívvá vált. - Ti nem a Viharvarjak vagytok! - rikácsolta Waz alig érthetõen. - Õk egy ISD I-est használnak! Választ sem várva bontotta a vonalat, és a Nebula csillagromboló azonnal megindult a hajó felé. A flotta egy része még mindig barátként kezelte õket, vagy legalábbis nem tüzelt, a másik része pedig rendezetlenül megindult elõre.
|
|
|
Af'El
Aug 5, 2013 23:19:03 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 5, 2013 23:19:03 GMT 1
Belsar szótlan figyelemmel hallgatta végig a zászlós és Waz közötti rövid szóváltást. A hirtelen ötlet a brigadéros kicsit átgondolatlan üdvözlésén alapult, ezért is vonta vissza a támadási készültséget, s utasította a rodiait a kapcsolatfelvétel lebonyolítására. Érdekes taktikai előnyt sejttetett, az Ozzel-manőver másképpen bizonyult hasznosnak, mint eredeti elképzelésében. Valóban, úgy tűnt, hogy a közeli kiérkezés a hipertérből baráti jelenségként lett felfogva, sőt mi több, egy késedelemben levő köteléktaggal tévesztették őket össze. Feltételezése, hogy valóban egy másik birodalmi típusú csillagrombolóval tévesztették össze, hamar bizonyításra került, ám nem annak érkezése hanem Waz egy újabb meggondolatlan kijelentésének köszönhetően. Ahogy a Nebula feléjük fordult, komoran konstatálta, hogy egy I-es típusú rombolót is számításba kellett vennie, mely azonban önmagában nem jelentett fenyegetést. A beszéd ideje véget ért, bár valószínűleg nem adta volna meg magát felszólításra, így Belsar a tüzérparancsnokhoz fordult. - Az elsődleges fegyverekkel nyissanak tüzet a hangár légzsilipre, - adta parancsba - ha energiapajzs védi, iktassák ki! Jobb nem megvárni, hogy hány vadász vagy bombázó van odaát, a kevés is fájhat! Nem tartott szünetet, rögtön a kormányoshoz fordult. - Kezdjen kikerülő manővert, haladjon úgy, hogy az esetlegesen elvétett lövedékek a rakétafregattok irányába záporozzanak! Bárhogy is alakul, ezzel mindenképpen kiismerhetjük a fegyverzetüket és az alkalmazott taktikájukat! Tehát a parancsnok képességeit, avagy vajon Garh Waz körmönfont alak volt és tartogatott valamit a tarsolyában, vagy egy legyintéssel el lehetett söpörni a csillagok közűl? - A másodlagos fegyverzetnek, csatárzűz parancs! Zavarjuk fel a vizet és a kimenő adásaikat is!
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 0:28:24 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 0:28:24 GMT 1
Az ISD azonnal tüzet nyitott a környezõ hajókra, amit azok viszonoztak is. Néhány hajó azonban még mindig nem tüzelt, láthatólag nem tudták eldönteni, most ki is a barát és ki az ellenség. A balszárny hajói teljes zûrzavarba kerültek, míg a rakétafregattok alakzatba rendezõdtek. Egyelõre nagyon úgy tûnt, hogy a taktika sikerrel járt, talán túlságosan is jól sült el. Waz úgy tûnik nem csak hízelgéssel érte el a pozícióját, ugyanis azonnal ereszkedni kezdett a hajója, amint tûz alá vették a hangárt. A legtöbb üteg hamarosan nem rendelkezett rálátással a hangárra, aminek a pajzsa kibírta a rászabadított tûzerõt. A Nebula, ami sebezhetõ volt alulról, egyezõ magasságon egyenlõ ellenfele lehetett egy sztenderd ISD II-es csillagrombolónak, hatszáz méterrel rövidebb mérete ellenére. A Nebula hangárját Rihkxyrk vadászgépek hagyták el egymás után kisorjázva. Több másik cirkáló is útnak indította a vadászait, amik igen vegyes képet nyújtottak, de legtöbbjük kiszuperált Z-95-ös vagy X-szárnyú volt. A másik csillagrombolóról felszálló vadászok egy részét a csatártüzet folytató védõlövegek szedték le mielõtt egyáltalán harcba bocsátkozhattak. A Fekete Nap hadnagyának flottája pedig egyelõre nem mutatkozott meg. - Hé, Viharvarjak! - jelent meg egy houk kékes mása a hídon. - Itt Késes Truzz, a Csalóköziek-tõl! Nem t'om mivel dühítettétek fel a madárijesztõt, de ránk számíthattok! Nem felejtettük el a legutóbbit! Alig, hogy kimondta ezt, a Republic-osztályú cirkáló és több kisebb hajó hátulról tüzet nyitott a hutt többi hajójára. A zavarodottság, ha lehet, még tovább fokozódott.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 1:09:54 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 1:09:54 GMT 1
A fejlemények érdekesnek bizonyultak, Belsarnak végre alkalma adódott egy hajóját megfelelően irányító parancsnokkal felvenni a harcot, a legjobb tapasztalatokat mindig az éles ütközetekből lehetett meríteni. Arckifejezése azonban egy fajtebelinek sem árult volna el többet a gondolatairól, mint bárki más átlaglénynek. A legérdekesebb fejleményt azonban a Csalóköziek biztosították, s a lehetőséget más talán a rossz egységű kalózok egyszerű összeugrasztására használta volna, neki azonban mélyebb elképzelései voltak. Komoran bólintott válaszul az üzenetre, majd a tüzérparancsnokhoz fordult. - Biztosítson fedezőtüzet a Csalóköziek csoportnak és lehetőleg ne rájuk lőjenek! - adta ki az utasítást - Az elsődleges fegyverzet összpontosítson a Nebula elhárító fegyverrendszerére! A gondolat egyszerű volt, most ugyan mindössze félreértésből állhattak az oldalukra, továbbra is összetévesztve a Preserverance-t a megkésett csillagrombolóval, talán a nemsokára megérkező erősítés fényében hosszútávon is az oldalukra állnának, ha nem más miatt, akkor talán az ezen ütközet által fölényhez jutó Hadnagy csapatait végett. Bár az kérdéses volt, hogy az illető elgondolkodott-e az ajánlaton és ha igen, vajon nem e kísérelné meg hátbaszúrni. Bár, ha a hátvéd megérkezik, valószínűleg az efféle elképzelésekkel kapcsolatosan mindenképp alapos átgondolásra késztethetik majd. Gondolt egyet, magához vonta a rodiai zászlóst, s a hitel kedvéért ismét őt bízta meg az üzenetváltással. Komlink kapcsolatot nyitottak Truzz hídja felé, s intett az üzenet átadására. - Tökély, fedezünk titeket! Nemsokára itt lesznek más cimboráink és szétszedjük ezeket a túlméretezett gizkákat!
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 1:50:21 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 1:50:21 GMT 1
- No, jóvan, ez így faszányos lesz - röhögött egyet a houk, majd bontotta a vonalat és kékes képe elenyészett. A fedezõtûz azonnal áttevõdött a parancsnak megfelelõen a Csalóköziek állásai köré, ahol korvettek és vadászgépek estek áldozatul az ütegek tüzének, egy-egy rövid villanásban eltûnve és végleg felemésztõdve. A tûz lehetõvé tette, hogy Truzz hajói valamiféle formációba rendezõdjenek, és teljes erõbedobással harcoljanak tovább. A-szárnyú vadászgépeket küldtek harcba, amik jócskán felülmúlták az ellenfeleik régebbi típusait. Bár csak a véletlen szülte a szövetséget, egyelõre meglepõen hasznosnak bizonyult, még ha egyre több is volt a felbukkanó tûzgömb az õ oldalukon is, ahogy a környezõ hajók egyre inkább beszálltak a harcba. A Nebula eközben folytatta az ereszkedést, és már képes volt eredményesen viszonozni Belsar hajójának a tüzét. A csillagromboló azonban nem állt meg, hogy egyik oldalról szétlõje az ISD-t, hanem teljes sebességgel megindult, egyértelmûen azzal a céllal, hogy a hajtómûveket vehesse cél alá. A másodlagos fegyverek tüze súlypontjának az áthelyezésével a felküldött vadászgépek lélegzetvételnyi szünethez jutottak, és elõbb alakzatokba rendezõdtek, majd támadásra indultak, újabb és újabb tûzcsapásokat mérve a hajó érzékeny pontjaira. Habár az átalakított birodalmi csillagromboló pajzsai egyelõre kitartottak, nem lehetett tudni, meddig. Zegba martalócai lassan kezdtek túljutni a meglepetés okozta sokkon, és néhány hajót kivéve már aktívan harcoltak. Egyetlen ISD-jük önmagában nem tûnt elégnek, hogy legyûrjék az egész ellenséges erõt, és a hajó egyre többször rázkódott meg. - Azt hiszem, akadt egy kis komplikációnk - futott be a legújabb jelentés, amit egy bith olvasott be némi félelemmel. - A Viharvarjak úgy döntöttek, éppen most tûnnek fel. A hajó, egy ISD I-es a hátuk mögött lépett ki a hiperûrbõl, de jóval a lõtávolságon kívül, és nem siettek rögtön beszállni az ütközetbe. Vagy az esélyeket latolgatták vagy ne tudták eldönteni mi is történik. Szerencsére az õ számukra is hamarosan jobban kezdtek alakulni a dolgok: négy cirkáló, fregattok és korvettek léptek az ûrbõl távolabb a csatától, a hutt erõinek oldalában. Az új flotta élénk egy Dreadnaught állt. - Hadnagy jelentkezik - sugározták az üzenetet az egész szektorban, nem tudva eldönteni kit is kéne megkeresni. Az egész üzenet ennyi volt, és a Korvikhoz hû erõk máris megindultak az ütközet felé, vaktában tüzet nyitva az ott lévõ hajókra.
- Hát, legalább tudjuk, hogy nem vert át minket Belsar - tekintett körbe Lacroze hadnagy a hídon munkálkodó kezelõkön. Az egység annak a flottának a része volt, amit Zegba Saleucami elfoglalására küldött, és parancsnoka az a rodiai kalóz, aki korábban az õ embere volt. Õszintén remélte, hogy a hûsége kitart, és nem akar még egyszer oldalt váltani a csata hevében. - Mire lõjünk? Nem tudjuk megállapítani melyik hajó az övé - szólalt meg a rodiai. - Az is lehet, hogy összevesztek a szajrén! - vonta meg a vállát Lacroze hadnagy. Ez komolyabban számításba veendõ lehetõségnek tûnt, mint a harcoló, bátor neimoidi gondolata. - Vagy akármin. - És ha Belsarra lövünk? - kötötte az ebet a karóhoz a rodiai. - Úgy látom azok a rakétafregattok ott nem lõnek egyelõre semmire és felénk fordulnak. Talán kezdjük velük, amíg tisztázódik a helyzet!
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 2:47:56 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 2:47:56 GMT 1
Belsar türelmesen kezelte a helyzetet, s mindössze fél kézzel kapaszkodva gondoskodott arról, hogy megmaradjon a lábán. Figyelmét elsősorban az érzékelőkre összpontosította, tanulmányozva Garh Waz taktikáját a Nebulon előnyeinek kihasználásában, mely elismerést érdemelt. Nem véletlen, a harcon keresztül könnyedén meg lehetett ismerni valakit, s ez ugyanúgy igaz volt az űrcsatákra is, mint ahogy a szemtől-szemben összecsapásokra. Aggodalma pedig cseppet sem növekedett, jól tudta hogy hamarosan a szél megfordul, mindössze percek kérdése és a hátvéd befut, hogy bekapcsolódjon az ütközetbe. A fejlemények mégis kicsit másképpen alakultak, mikor a radarokat figyelőktől jelentés érkezett a Viharvarjakkal kapcsolatosan. Gyorsan nyugtázta a helyzetet, s tudván hogy figyelemmel fogják követni az egyenlőre megzavarodott késői érkezőt, figyelmét egy beérkező rövid üzenetre összpontosíthatta. A Hadnagy volt, s nem bizonyult különösen nehéznek bemérni a forrását, ő azonban várt még a válasszal. - Alhadnagy, vegye számba újból a Csalóköziek megmaradt egységeit és készítse fel az adatok átirányítását külső transzmissziókon keresztül! Már csak várnia kellett az alkalmas pillanatra, s a Hadnagy közeledő erőit vizslatva végül újabb információkra hívták fel figyelmét. Nem messze tőlük, közvetlenül a még mindig számot vevő Viharvarjak mellett, megjelent a hipertérből a hátvéd. Még frissek voltak emlékezetében Truzz szavai az ők és a Viharvarjak kényelmetlen kapcsolatáról Waz brigadírral. Eljött hát az idő, s gyorsan kellett cselekednie, utasította hát tisztjeit, hogy nyissanak csatornát a megkésett csillagromboló felé, s belevonják a Viharvarjakat, a hátvédet és a Hadnagy zászlóshajóját. Egyszerűbb volt, mint külön tárgyalni és az erőviszonyok most már megkérdőjelezhetetlenek voltak. Hangja komor volt és tényszerű. - Itt Oona Belsar beszél a Preservance csillagromboló fedélzetéről. A lehetőség most adott hogy a Csalóköziek és a Viharvajrak megfizessék tartozásukat Waz brigadérosnak a múltkoriakért! Azok a hajók mellettük a mieink és ahogyan én látom, a Hadnagy erői is örömmel vennék ki a részük egy új megegyezésben. Választhatnak régi bajtársak és egy szűkmarkú hutt között, de mihamarabb tegyék, ugyanis a flottám azokra lő, akik nincsenek velünk. A com kapcsolatot nyitva hagyta, türelmesen várva a visszajelzéseket, s ha sikerrel járt a Csalóköziek és Viharvarjak ezúttal nyílt meggyözésében, utasítást adott az adataik továbbítására a hátvéd és a Hadnagy erői felé. A hírszerzési adatok most már bőven elegendőek voltak a barátok és ellenségek megkülömböztetésében.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 11:35:01 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 11:35:01 GMT 1
- Viharvarjak jelentkeznek - jelent meg a vetítõn egy kékes, madárszerû calibop figurája, aki inkább professzionálisnak tûnt fellépésében, mint hobbizsoldosnak. - Mit Unsal parancsnok. - Truzz - jelentkezett be a houk zsoldosfõnök is, majd rápillantott a másik hologramra. - Valaki elmagyarázná mi a banthaszar folyik itt? - Opportunitás. De hívhatjuk gizkairtásnak, profitnak, fûszernek, biztonságnak... kit mi hoz igazán lázba egy efféle ajánlatban. A jutalom a gyõzteseké, a veszteseknek nincs mibõl válogatniuk - felelte a rodiai hutt nyelven. - Hát, mindenképp jobban hangzik, mint megdögleni - dünnyögte a houk, aki már amúgy is elkötelezte magát az egyik oldalon, még ha tévedésbõl is. - A'sszem elfogadjuk. - A Viharvarjak sohasem árulják el a szerzõdést, amit kötöttek! - felelte a calibop az ajánlatra. - Különben ki bízna meg minket legközelebb? - Soha? Ha velünk tartotok, akkor soha többé nem kell új megbízó után néznetek! - Soha? - ezúttal a calibopon volt a kérdezés sora, és egy rövid pillanatig gondolkodóba esett. - Jól hangzik. Úgyhogy ajánlom, hogy az új szerzõdésünkben sok pénz legyen! - Sok lesz - ígérte a rodiai látatlanban, majd bontotta a vonalat. De persze nem pihenhetett, hiszen a hadnagy jelentkezett végre be nálunk, megtalálva kire is tüzelnek olyan nagy hévvel a támadók. - Itt Lacroze hadnagy, Korvik vigo megbízottja - jelentkezett be, és rögtön látni lehetett rajta, hogy katonás tartását megõrizte. Nagydarab, izmos felsõtestû fickó volt, arcán több sebhely húzódott, bal füle helyén pedig csak egy csonk ült. Átalakított rohampáncélt viselt, amin a Szövetség félig ledörzsölt jelképe felé a Fekete Nap szimbólumát festették. Termete és arca megzabolázhatatlan agressziót és brutalitást sugárzott. - Jöttünk, eleget téve a hívásnak! - Hadnagy, támadja oldalba õket - tolmácsolta Belsar szavait a rodiai, mivel elõbbi egyelõre nem akart személyesen beszélni a másikkal, és inkább a csata irányításával foglalkozott. - A rakétafregattok védtelenek. - Mi is erre gondoltunk - értett egyet a hadnagy. - Akkor most... Azzal a képe elenyészett. A Korvik-féle erõk megindultak elõre, a rakétafregattok ellen. Azok kissé lassan reagáltak, de nagy robbanóerejû rakétáikat nagyobb távolságról ki tudták lõni. Kettes sorba rendezõdtek, majd tüzelni kezdtek. A hadnagy nem küldte fel a vadászgépeit, tudván, hogy azok csak felesleges veszteséget jelentenének, míg ezek a rakéták nem tudnak nagy kárt tenni a cirkálókban. Újabb és újabb töltetek robbantak a hajók körül, de egy kis rázkódáson kívül nem sok bajuk lett. - Lõtávolságon belül! - hangzott el az a kifejezés, amit már nagyon várt. - Minden ütegnek... össztûz a formáció közepére! - parancsára az öt cirkáló a kettõs sor közepén álló hajókra nyitott tüzet. A fregattok nem bírtak el ezzel a tûzerõvel, és egymás után kapták a direkt találatok, túlterhelve pajzsaikat, míg a formáció két szélén álló hajók igyekezték elkerülni, hogy a tûzcentrumba kerüljenek, és a középen álló fregattok is igyekeztek kikerülni. - Elõre a résen keresztül! Egy régi lázadó technika volt, és igen hatásos. Ha egyes sorba állva keresztül tudták vágni az ellenség vonalát, akkor nyert ügyük volt. A két oldalt lévõ ellenség kénytelen lesz óvatosabban tüzelni, nehogy egymást találják el, és csak egyik oldali fegyvereiket használhatják, míg a támadók mindkét oldalra bátra tüzelhetnek. Nem is beszélve a demoralizáló hatásáról. Eközben a Nebula nem igazán látszott kitérni akarni az ISD útjából, sõt az is ütközõsebességre gyorsított, és egyenesen a másik hajó orra felé vette az irányt. Az ütközés elõtt azonban kitérõmanõverbe kezdett, méghozzá lefelé. Mivel a Nebulák nem rendelkeztek hídfelépítménnyel, szinte hozzá tudott simulni a másik hajóhoz úgy, hogy nem keletkeztek egyikben sem károk. Leszámítva, hogy ágyúi folyamatosan tüzeltek a hangárra és az alsó rész érzékeny pontjaira.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 12:08:52 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 12:08:52 GMT 1
Most figyelmének nagy részét végre Wazra összpontosíthatta, kiben természetesen továbbra sem csalódott, tesztelte és az a megfelelő módon reagált. Elgondolkodtató fejleménynek minősült, talán más körülmények között szívesen igénybe vette volna esetleges lekenyerezési próbálkozását, azonban újdonsült kísérői ellen fordulva többet veszíthetett volna. - Kormányos, sűllyedés! - adta ki a parancsot, szándékában állt meglökdösni az alattuk próbálkozó hajót. Konkrét célja nem volt vele, az eredmények azonban változatosak lehettek: vagy sikerülhet átmenetileg meglepnie, elbizakodásra csikarni, vagy pedig a manővereikkel az Af'El gravitáció mezejébe terelgetni, ahol már lesznek problémák a pályán maradással, igaz, előre láthatólag a Preserverancnek is. Ismét a comokra tette a hangsúlyt, a Queen of Blades hídját hívva. De ezek csak példák voltak, egyenlőre az is elegendő volt, hogy Waz velük volt elsősorban elfoglalva, s ha esetleg most másra kezdene figyelni, akkor azzal is remekül járhatnak. - Molwrein kapitány, az ellenséges fregattok kissé elfoglaltak a Hadnagy erőivel! - mondta tárgyilagosan - Ez a Nebula itt könyörögve kér a bombázóikból a gyomrába, az elhárító ágyúiból egyik oldalon pedig több is szabadságra ment! De kíséret nélkül eszébe se jusson, két forduló, aztán térjenek vissza! A Prudence és a Hammer zárkózzanak fel a Viharvarjak támogatására, az Eloguence közelítsen meg minket és ha kitenné maguknak a farát, nyissanak tüzet! Türelmesen várakozott, ahogy kormányosa meglehetősen unorthodox parancsát követve, némi nyomáást igyekezett gyakorolni az aljukon súrlódó Nebulara. Az nem sokára így is úgy is áthalad alattuk, ám volt szava a fegyvermesterének is. - Waz hajója nem sokára könnyebb célponttá válhat, vagy sem. - kezdte egy feltételezéssel - Minden esetre, ha az alkalom megadatik, kopogjunk be a parancsnoki hídjukon! Amíg rázkódnak, nehezebb dolgozni...
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 13:10:40 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 13:10:40 GMT 1
Az ISD orra a parancsnak megfelelõen süllyedni kezdett, és ha az ûr nem lett volna nagy légüres tér, hallani lehetett volna, ahogy nagy koppanással és csikorgással ütközik össze fém a fémmel. Ekkora tömeget még a legjobb védõpajzsok sem tudtak volna elnyelni, a két hajó pedig egy pillanatra összeért. Többen már attól összerezzent, hogy elképzelték a fémen csikorduló fém szörnyû hangját. Aztán a kormányos felrántotta az orrot, és láthatóvá vált, hogy enyhe horpadás van az ellenséges hajó törzsén ott, ahol eltalálták õket. Az orr is összenyomódott kissé, és az ott lévõ lövegek egyelõre beszüntették a tüzelést, talán harcképtelenné is váltak. - Kissé túl erõs lett - szabadkozott a kormányos. Õk is szenvedtek el károkat és halálos áldozatokat, de ez már csak egy ilyen manõver volt. A Nebula gyorsabb sebességre váltott, de idõ volt még egy ütést mérni rá. Az orr ismét ereszkedni kezdett, hogy lecsapjon, de meglepetésére a becsapódás elõtt a másik hajó azonnal ereszkedni kezdett. - Felkapni a kormányt! - utasította a többieket a megérzéseitõl vezérelve a neimoidi. Az orr ereszkedése megtorpant, majd gyors sebességgel emelkedni kezdett. Éppen idõben ahhoz, hogy ne kapjanak egy jó nagy pörkölést a Nebula hajtómûveitõl. Látva, hogy stratégiája mûködött, Waz gyorsan visszaemelkedett, ezúttal már hátrébb a hajó alatt. Most válhatott nagy hasznára az a hatszáz méteres különbség a két csillagromboló között. Az ütegeik érzékeny pontokra tüzeltek a hajón, és néhol kezdett túlterhelõdni a pajzsrendszer. Ekkor érkezett meg a Queen of Blades bombázóereje. Mivel a Nebula vadászgépei fentrõl támadták az ISD-t, teljesen vadászvédelem nélkül maradt. A támadók komótosan kitértek a védõlövegek tüze elõl, és kioldották az elsõ forduló bombáit. A hajótest megrázkódott, több helyen füst tört ki a hajóból, darabok szakadtak ki a hajótestbõl és a legénység tagjai kiszippantotta az ûrbe a légnyomás. Aztán 180 fokos fordulatot vettek, és ledobták a másik adag bombát. A Nebula füsttakaróba öltözött, és a lövegei fokozatosan abbahagyták a tüzelést, a hajtómû pedig leállt. Garh Waz hajója harc- és mozgásképtelenné vált. Belsar ekkor pillantott végig a harci helyzeten. A rakétafregattok egy részére átszálltak és valószínûleg ádáz közelharcot vívtak, a többi pedig harcképtelenül vagy megsemmisülve sodródott az ûrben. Kísérõhajóik két oldalról szorongatták a maradék hajókat. A bolygóhoz közeli, Carracokból álló balszárny azonban még sértetlen volt, és a két Strike-osztályú cirkáló is ide sorolt be, újrarendezve a soraikat.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 14:19:25 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 14:19:25 GMT 1
Belsar minimális elégedettséggel konstatálta műveleteik eredményeit, ez részéről elismerésnek bizonyult, hiszen mindenki a dolgát tette. A kormányosnak nem a veszteségek minimalizálása volt a feladat az ütközőmanőverrel, ő pedig ott volt, mikor a második csapást vissza lett szükséges vonni. Ez így volt rendjén, a kitűzött célokat el kellett érni, s míg nem torlkollott a végrehajtás katasztrófába, addig a sikerek megkérdőjelezhetetlenek voltak, mindössze mértéküket lehetett meghatározni. Ám néha a kicsi mozdulat is nagy előrelépés volt, hosszú távon, s a harc- és mozgásképtelenné vált Nebula látványa talán újabb esélyeket. Komlinket nyitott a baráti hajók felé, s rodiaira bízva üzenetét, átgondolta elkövetkező lépéseit. - Waz elaludt, ha felébred akkor szedjék le a fegyvereit. De addig is, koncentrálni a tüzett a többi harcolóra! Solemn Rose, Constellation, Dew: ijesszenek a bolgyópályán gyülekezőkre, Eloguence és Hammer, csatlakozzanak hozzájuk! Egyszerű volt, mindeképpen mozgásra kellett bírni a reorganizálódó erőket, s a jelenlegi irány talán végre lehetőséget adhatna a bolgyó adottságainak kihasználására. Most Belsarra került a szavak sora, a remélhetően harapófogóba kerülő egységek a magas keringési pályán, talán jobb belátásra táríthetőek, ha nem, talán az ijesztést követően. Ameddig most eljutottak az a megfelelő felszerelésnek is köszönhető volt. A csillagrombolók és fregattok szerepe a lefoglalás volt, míg a valódi ütőerőt a Queen of Blades hordozó jelentette. Bárki is mondott bármit, a megfelelően kísért és fedezett hordozók voltak a jövő a nyílt űrcsatákban, s ő felismerte eme jelentőségüket. Újabb csatornát nyittatott, ezúttal az újrarendeződő ellenséges csapatok felé. - Oona Belsar vagyok, az ostromló csapataik most már csak küszködésre képesek! Vajon melyik oldalra billent a mérleg? Eszerint szabad a választás: Zegba vagy Korvik? De gondolkodhatnak a Viharvarjak fejével is, bőven vár hely és kredit a flottámban.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 14:54:12 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 14:54:12 GMT 1
- Érdekes taktika - dörzsölte az állát Lacroze, miközben a rodiai tisztjének beszélt. - Senki sem hal meg szívesen egy huttért. Ha olyan erõt mutatsz, hogy jobban félnek tõled, és mellette kreditet is ajánlasz, akkor nem kétséges mi lesz a válaszuk. - A hutt saját flottája egy részét is elküldte - jegyezte meg Granam holoképe, aki nemrég csatlakozott be. - A két Strike cirkáló lesz az. Õk jobban félnek, mint a zsoldosok. - Mindenkit nem lehet megmenteni - vonta meg a vállát a hadnagy. Közben látta, hogy a rakétafregattok mindegyikén az õ átszállócsapataik voltak nyeregben. - Parancs minden hajónak! Támadás a Strike cirkálók ellen! Belsar elégedetten nyugtázhatta, hogy a hadnagy pontosan megértette a tervét, és minden erõt támadásra indított. Az ISD-nek egyelõre nem adott indulási parancsot, hanem folytatta a tüzet a teljes káoszba süllyedt ellenséges flottákra. A csaták elsõ számú szabálya volt, hogy ha a rend megbomlik, akkor az összecsapásból mészárlás lesz. Az alakzatba szorult katonák tehetetlenül várhatják csupán, mikor éri el õket is a pusztulás borzalma. Elsõként az addig a Csalóköziek Republic-osztályú cirkálójával birkózó KDY könnyûcirkáló, Belarus cirkáló és kísérõhajóik hagyták abba a tüzelést. - Az Ûrszekercék elfogadják Korvik vigo ajánlatát - jelentette be egy humán. Most már csak a középen maradt hajókkal kellett törõdni, ami néhány fregattot és korvettet jelentett a Nebula hatástalanítása miatt. Eközben a balszárny hajói egyre hátráltak, ahogy az egész flotta feléjük közeledett. Az egyik Strike cirkáló, talán nem tudva a bolygó veszélyeirõl, megfordult és teljes sebességgel menekülõre fogta. A bolygó gravitáció hirtelen ejtette csapdába, és a hajó fokozatosan egyre lentebb kényszerült. Hiába próbáltak megfordulni, egy nagyobb hajónak nem volt esélye menekülni ilyen helyzetbõl. Egy kisebb és fürgébb hajónak viszont annál inkább esélye lehetett. A maradék három Carrack és egy Strike megvetette a lábát a gravitációs mezõ szélén, és halált megvetõ bátorsággal nyitott tüzet a támadókra.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 15:35:40 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 15:35:40 GMT 1
Belsar nyugodt tekintettel mérte fel a szemben álló erőket, s eleinte nem is látszott, hogy figyelt volna a fedélzeten sugárzott hologramok szavaira. Csendben hallgatott, tekintetét a bolygópálya felé igyekvő csapásmérő erőire szegezte, az egyetlen dolog ami aggodalomra késztethette volna, az a bolygó, ő azonban nem aggódott, mindössze gondolkodott, tényekre alapozva. Problémák lesznek majd a vezérléssel, ám a hutt csapatainak még inkább, elvégre ők voltak közelebb. Ideát a dolgok egyre inkább az ő oldalukra billentették a mérleget, újabb csoport állt át az oldalukra, ez esetben Korvik flottájába - Hát így állunk. - jelentette ki komoran, a gyülekezők viselkedésére válaszképp - Ha harcolni akarnak, megadjuk , s ha későn gondolják meg magukat, a következmények nem minket terhelnek. Megszüntette a komlink kapcsolatot és ezúttal saját hajóinak hagyott instrukciókat. - Vegyék őket tűz alá, azokat akik nem hajlandóak beszüntetni a harcot, egyszerűen billentsük ki a bolygó körüli pályájukról. A cirkálót hagyják, de ha evakuálnak, szedjék le vagy fogják el valamennyit, ebben szabad kezdet kapnak. Ha viszont csak egy ügyes színjátéknak bizonyul, kapjanak koncentrált tüzet! Így hangzott az elsődleges parancs, melyet bármikor megváltoztatott vagy kiegészített, a körülményektől és fejleményektől függően. Nem volt már sok hátra, s ha az ostromló csapataik mégis tudomást szereztek az itteni helyzetről, még soká tartana ide érniük, s ezt ők is bizonyosan tudták. Ha pedig visszavonulnak Zegba főhadiszállására, akkor ott érik majd be őket. A huttok ravasz népség, bizonyára ott is várhatja őket meglepetés, feltéve ha amaz folytatás mellett döntenek, s addig kitart az együttműködés.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 15:55:45 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 15:55:45 GMT 1
- Hamarosan vége lesz - nyugtázta elégedetten Lacroze. Nemcsak, hogy helyesnek bizonyult hallgatnia az Ezüst báróra, de a gyõzelmen túl újabb értékes szövetségekre tettek szert. Ez a vereség pedig bizonyosan még inkább kedvét szegi Zegba támogatóinak. Úgy hallotta, hogy már a többi hutt is egyre kevésbé favorizálta õt. Ha találnak egy kellõképp ambiciózus éti csigát, akkor egyszer és mindenkorra lezárhatják a Fekete Nap legsötétebb éveit. A hadnagyot ritkán és igen nehezen lehetett lázba hozni, de most sikerült. Ha a báró tovább támogatja õket, lassan elkezdhetnek visszagyûrûzni a Magvilágokba, és talán még Xizor idejét is meghaladó aranykor jöhet el a számukra. Õ pedig Korvik egyik vigoja lesz. Ezért a gyõzelemért mindenképp. A tûzharc teljes intenzitásában tombolt, de mostanra már egyértelmû volt ki fogja gyõztesen befejezni ezt az ütközetet. Lacroze végigpillantott a taktikai holotérképen, és lassan egy stratégia kezdett megfogalmazódni a fejében. Dreadnaughtját a legközelebb lévõ Carrack felé irányította. Ne higgye az a neimoidi, hogy csak õ tud ilyeneket kitalálni. A hutt cirkálója méretben jóval alatta maradt az õ nehézcirkálójának, és nem volt kérdéses mi lesz a sorsuk, ha a bolygó légkörébe kerülnek. A Strike, ami csapdába esett, még mindig vergõdött, egyre közelebb a földfelszínhez. Ahol a szerencsétlen túlélõk azért fognak könyörögni, hogy bárcsak a zuhanásban haltak volna meg, miközben élve elégnek. - Ne, könyörgöm ne! - futott be az adás a Carrack kapitányától. Lacroze valami furcsát vett észre a hangjában. Elõször interferenciának hitte, de aztán rádöbbent: a másik zokog. - Átállunk! Önöké mindenünk! Csak ne! - Elég késõi döntés, huttbérenc - méltatlankodott a hadnagy. Szíve szerint folytatta volna a mûveletet, de minden használható hajóra szükségük volt. - De Korvik megbocsátó vigo. - Köszönjük! Most, hogy az egyikük morálja megtört, a többiek is egymás után adták meg magukat. Leghosszabb ideig a Strike tartott ki, de amikor látta, hogy teljesen egyedül maradt, az õ kalózkapitánya is felvonta a képzeletbeli fehér zászlót. A csata totális gyõzelemmel végzõdött Korvik erõi számára, akik néhány fregattól eltekintve nem szenvedtek komolyabb veszteségeket. - Szép volt fiúk, dicsõ gyõzelem! - nyitott kommadást a flotta többi hajója felé. Markoljátok fel a szajrét és szedjétek össze a zsákmányt! - utóbbinál egyértelmûen az elfoglalt hajókra célzott. - Egyúttal üdvözlöm kicsiny táborunkban a három új szövetségesünket! - Heh', kösz fõnök - hálálkodott Truzz a houk, aki valószínûleg áldotta a szerencséjét, hogy tévedésbõl a gyõztes oldalra állhatott elsõként. - Néhány hajót megigényelnék én is! - Nem vagyok a fõnököd - már megint ugyanez a történet, sóhajtott magában a hadnagy. Olyan kibaszott nehéz megjegyezni az ember nevét? Várt még rá mindenesetre egy másik csevegés is. - Lacroze hadnagy hívja a Preserverance-t! - nyitott holohívást a szövetséges hajók felé. - Szívesen beszélnék Belsar úrral személyesen is.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 17:04:25 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 6, 2013 17:04:25 GMT 1
Kezdetben érdeklődve figyelte a Hadnagy bolygópálya felé meginduló zászlóshajóját, mikor pedig az megközelítette a carrackokat, váratlan ötlete támadt. Feleslegessé vált a harc, még a hátvéd el találná záporoztatni őket is a lövegeikkel, komlinket nyitott és az egységeit hívta. - Tüzet szüntess! - adta parancsba határozottan, tudni vélte mit csinált - Távolodjanak el a bolygó körüli pályától és fogjanak el minden hiperugrásra készülő maradék hajót! Tűnődve figyelte az atmoszférába sodródó cirkálót, ő hasonló helyzetben alkalmazta volna az elkeseredett próbálkozást, hogy koordinálatlan és erőltetett hipertérbe lépéssel kísérelje meg a kiszabadulást. De nem ő volt ott, s nem fog ötleteket adni, hogy elszökjenek és részletesen informálhasság Zegba huttot, ki talán még képes is volna összevonni egy új flottát adósaitól. Elfordította tekintetét és rákapcsolódott a győztesek közötti komlinkekre, egyenként véve szemügyre az elfogott hajók adásait és a légüres térben most is szétszóródó roncsokat, melyek majd napokon, heteken, vagy éppen hónapokon belül egyenként hullanak majd alá az Af'El gravitációs kútjába. Egy jókora hajótest egészen úgy festett, mint amihez még senkinek nem jutott eszébe hozzányúlni, így hát kommunikációs tisztjéhez fordult. - Ahogy látom, a Hamiskártyásokat nekünk hagyták. - vezette be elképzelésébe - Adja körbe az utasításokat a hangárnak és a Hátvédnek, hogy küldjenek desszant alakulatokat! Keressenek túlélőket, fegyvereket, medikus- és élelmiszertartalékokat, valamint további, jóval értékesebb rakományokat. Ha élnek még odaát, faggassák ki őket a rejtett rakterekről is, abban az esetben pedig, ha a hajó rendbe hozható, jelentsék és a közeljövőben elvontatjuk majd. Egyenlőre minden mozgathatót és használhatót hozzanak magukkal, a teljes hajónapló és bárminemű különleges rakomány abszolút prioritást élveznek! Ha ezzel végzett, hívja a Viharvarjakat az előlegükkel kapcsolatosan, értékelni fogják sietségünk az ügyükben. A kom tiszt engedelmesen bólintott, s ahogy nekilátott parancsai végrehajtásának, Belsar hátat fordított és kitekintett a világűrbe. Egyszerű indoka volt, a hajónapló számtalan információt tartalmazhatott, melyek mindenképpen hasznukra válhattak volna, s egy különös megérzés is sarkallta, melyet nem tudott és nem is próbált megmagyarázni, ez mindenkivel így volt, de csupán kevesen reagáltak helyesen. Azonban éppen ekkor, transzmisszió érkezett a Hadnagy erőitől, s készségesen állt a rendelkezésükre, ahogy a vonal kiépült. - Ennek semmi akadálya. - válaszolt határozottan - S ki legyen a látogató,ki a fogadó? Úgy vélem, tanácsos lenne egy megbeszélést szervezni a szövetséges hajók parancsnokaival is, hogy esetleges további elképzeléseinket felvethessük, s megállapodásra juthassunk a folytatással kapcsolatban. Új barátaink valószínűleg friss információkkal szolgálhatnak Zegba további erőiről.
|
|
|
Af'El
Aug 6, 2013 22:53:03 GMT 1
Post by Enz on Aug 6, 2013 22:53:03 GMT 1
Miközben a Preserverance hangárját csapatszállítók hagyták el, a harcképtelenné vált, füstölgõ Nebulát megcélozva, a gyõztes armada hajói és újdonsült szövetségesei alakzatba rendezõdtek, kihasználva a roncsokat, amik most remek fedezékként szolgáltak egy ellenséges rajtütés esetére. - Rendben, üljünk össze mind - vonta meg a vállát Lacroze. Neki csak a neimoidihez volt dolga, de nem zavarta, ha a többi idióta is ott lófrált. - Javaslom üljünk össze nálunk. - Meghívás elfogadva - nyugtázta a neimoidi szûkszavúan, és ezután a többi kalóz- és zsoldosvezér is követte. Ez a Dreadnaught nem volt különösebben szép vagy modern, de legalább hazai terepnek számított, miután a hutt egykori emberei nem igazán próbáltak meg visszatérni hozzá. Ez érthetõ is volt, a legutóbbi vezetõ, aki megpróbálta, a rancorveremben találta magát korábbi árulásáért. De, hogy közelebbi példát vegyünk, a rodiai korábbi parancsnoka, egy weequay is hamar megtanulta, mennyire nem szereti Zegba az inkompetenciát és az árulást. - Te velem jössz - mutatott rá a rodiaira, majd megindult a hídról levezetõ turbolift felé. - És valaki mutassa meg hol van a konferenciaterem!
Az ovális alakú megbeszélõasztalnak egyetlen asztalfõt terveztek, ami logikus volt egy katonai hajón. Lacroze természetesen ezt foglalta el, a rodiai pedig jobb oldalára ültette, és megparancsolta neki, hogy mindig legyen készenlétben a sugárvetõje. Alapvetõ túlélési technika. Elsõként az Ûrszekercék ember vezetõje érkezett meg két helyettese társaságában. Nehéz fémpáncélzatot viselt, arcát különféle furcsa ékszerek díszítették. Enyhe biccentéssel köszönt, majd helyet foglalt kíséretével együtt az asztal végében. Következõként a houk Truzz és egyetlen kísérõje futott be. A nagydarab lény vidámnak tûnt. - Tiszteletem, fõnök! - integetett neki. - Mondtam már, hogy ne hívj fõnöknek - fakadt ki újra a hadnagy. - A hadnagy megteszi. - Ok's, fõnök - hát legalább egyetértõnek mutatkozott, sóhajtott fel Lacroze. Persze a houk rögtön a bal oldalára sorolt be, szembe a rodiaival. Aztán a Viharvarjak három képviselõje érkezett meg, bár kinézetüket tanulmányozva stílusosabb lett volna, ha berepülnek az ajtón. Legalább most már értette, miért pont ezt a nevet választották. Õk is helyet foglaltak, a rodiai tisztje mellett, majd újra csend borult a teremre. A bent ülõk gyanakodva méregették egymást, ami érthetõ is volt, hiszen pár órája még a legtöbben mást szolgáltak, és nem akarták, hogy ez az árulás túl sokba kerüljön nekik. Csendes gyanakvással telt el az a negyed óra, amíg beérkezett az utolsó küldöttség, Belsar és egy rodiai. Az õ rodiaija barátságos fejbillentéssel jelzett fajtársának, amit õ viszonzott. - Nos, ha mindenki megérkezett - nézett körbe az asztalfõrõl Lacroze jelentõségteljesen. - Akkor kezdhetünk is. - Ja'h, fõnök - értett egyet kötelességtudóan Truzz. Idióta seggfej, gondolta magában epésen a hadnagy. De legalább egy valaki már a saját embere volt az itt ülök közül. Legalábbis amíg nem változnak az erõviszonyok. - Tehát - vakargatta Lacroze az állán az egyik friss sebhelyet. - Akkor kezdhetnénk azzal, hogy új barátaink eldöntik, kihez is csatlakoznak. - A Csalóköziek veled vannak, fõnök - vágta rá rögtön a houk. Nos, ezt eddig is tudtam, seggfej, nyugtázta magában Lacroze. - Az Ûrszekercék sosem maradnának le egy ilyen orbitális seggfej mögött - nézett szûk szemmel az ékszerekkel teli arcú harcos a houkra, aki felpattant és öklével az asztalra csapott. - Te mynockfattyú! - fröcsögte. És Lacroze egyre inkább szimpatizált a furcsa kinézetû, fekete bõrû zsoldosvezérrel. - Xher'es! Egyesével tépem majd ki a végtagjaid. - Truzz, nyughass! - szólt rá a hadnagy, mielõtt elszabadul a helyzet, és vérfürdõt rendeznek a potenciális szövetségesek egymás között. Bár a furcsa nevû ember meg sem moccant a helyén a másik fenyegetõzése ellenére sem. Truzz dühösen lehuppant a székre, ami nagyot nyikordult a súlya alatt. Már csak egy valaki volt hátra. - A Viharvarjak a neimoiditõl kapták a megbízást, így õtõle kapják a parancsokat is - közölte a vezetõjük álláspontját. Ez nem volt olyan nagy gond, amíg egy oldalon állnak. Aztán szóba került a többi hajóról zsákmányolt dolgok, illetve az elfogott hajók elosztása. A houk rátette a mancsát a rakétafregattok felére, a másik felét közvetlenül a Nap alá sorozták be. A madarak egy jó adag fûszert kaptak, a fekete bõrû fickó pedig azonnal a nemesfémekre csapott rá. - Nos, akkor túlestünk ezen is - dünnyögte Lacroze, aki úgy érezte a nehezén túl van. Ha a szajrén nem kaptak össze annyira, hogy gyilkolni kezdjék egymást, akkor a legnagyobb probléma kilõve. - Most pedig Belsar úr. Szívesen hallanék Önrõl és az Ezüst báró további terveirõl.
|
|
|
Af'El
Aug 26, 2013 18:08:46 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 26, 2013 18:08:46 GMT 1
Belsar és kísérője egy cseppet sem zavartatták magukat, miközben körülöttük peregtek a nyelvek és forrottak az indulatok. Egy Bryar sugárvetővel oldalán, s egy vibripengével keze ügyében, akárcsak Az ellentétek ugyan nem voltak helyénvalóak úgynevezett barátok között, azonban a megtiltott civakodás sokkal károsabb, hosszútávon destruktív ls szlthúzó haraghoz vezet, melyből senkinek nincsen előnye, mikor felrobban. Kalózokkal, zsoldosokkal és 'legényekkel' így kellett bánni, ők nem voltak regulárisok, de meg is volt a maguk pótolhatatlan előnye bizonyos szituációkban, melyeket nem tanítottak katonai akadémiákon. Valamennyien könnyen motiválható, ám nehezen irányítható lények voltak, s ez volt a legfontosabb próbatétel olyan stratégáknak, kik nem akarták beérni a mester címmel. Ő azonban más volt ebből a szempontból, ő nem címekért, nevekért, vagy hírnévért küzdött, hanem célokért, leginkább mások és csupán kis mértékben saját maga céljaiért. S hogy miért? Mert tudta, hogy cselekednie kellett, változtatni, vagy éppen eltörölni, építeni. Számára ez túlnőtt karrieren, vágyakon és érzelmeken, ő egész egyszerűen tudta, hogy milyen sorsot kell üldöznie, egyetlen illogikus meggyőződése volt, ha úgy tetszett. Semmire nem volt hivatott, mindössze tudta, miben emelkedett ki és miben nem, a sorsát maga és mások alakították, ezért kellett terveznie, s ha az megbukott, hát megülnie a vihart, vagy lebukni a nyeregből. - Mi sem természetesebb. - szólalt meg válaszképpen, nem lépve előre, hiszen anélkül is jól látta, ki akarta - Mint azt mindannyian tudjuk már, ki előbbről, ki pedig későbbrőlm hogy Zegba hutt erőinek másik fele az elkövetkező órában veszi támadás alá célpontját. Tekintélye azonban leáldozóban, hisz valamennyien ismerik eszközeit, melyekkel képtelen volt olyan célokat elérni, melyekre vágyott. Mi azonban nem pihenhetünk, nem csupán az állomás megerősítése kell, hogy céljunk legyen, hanem amint ott rendet tettünk, meglátogatni őt saját küszöbén. Számos kipihent és friss erő áll rendelkezésünkre, kik eddig kevésbé vették ki részüket a harcokból. A hajóim nagy része ép, készen a folytatásra, ám ezekben a percekben is éber. Zegba oldalán egyetlen hatalmas fegyver áll, mely mindent elsöpörhet az útjából: az idő. Ha megfosztjuk ettől, miközben falatokként morzsoljuk fel erőit, melyekről azonban bő információra volna szükségünk, hogy hatékony tervekkel állhassunk elő. Az Ezüst Báró, továbbra is támogat minden erőfeszítést eme ügy érdekében, s bőkezű. Zordan nézett körbe a jelenlévőkön. Valóban, ők mindannyian többet tudtak róla ezen a téren, voltak-e ép utánpótlási vonalai, tartalékerői, árnykötelékei. Ez, melyet mások csak bagázsnak hívtak volna, Belsar számára értékes információ bánya volt, melyet alaposan, szakszerűen kellett kiaknázni.
|
|
|
Af'El
Aug 28, 2013 20:33:30 GMT 1
Post by Enz on Aug 28, 2013 20:33:30 GMT 1
A neimoidi biztos járt valamiféle agitprop tanfolyamra, döntötte el magában a Hadnagy. A furcsa, már-már szónoki stílus csak egy bizonyíték volt erre, a sok ígérgetés és felelõtlen célkitûzés a másik. Ha azt hiszi, hogy nyílt ütközetben le lehet gyõzni Zegbát, akkor egyszerûen õrült. Még az af'eli gyõzelemmel is csak némiképp gyengítették meg, Saleucami pedig továbbra is el volt szigetelve olyan más Nap erõsségektõl, mint Ord Mantell. Korvik egy kardélen táncolt, akárcsak új és legújabb barátjuk: Granam és Belsar. - Ehhez valamiféle haditerv kéne - kezdett bele ellenvéleménye megfogalmazásába. - Jelenleg azon egyensúlyozunk, hogy Zegba ne tudjon végzetes csapást mérni ránk. Igaz, ebben már nagyon jók lettünk. Remélem azok a friss erõk közel és sokan vannak, mert Nar Kreeta elég jó védett. - Ott is akad barát, ahol nem is képzelnék - felelte Belsar szokott titokzatosságával. Nem sok konkrétumot tudott eddig kiszedni belõle. Mindenesetre egy próbát megért, amit javasolt. - Tehát, hadd halljam, ki tud valami használható információt Zegba erõirõl? - pillantott körbe jelentõségteljesen. Megnyomott néhány gombot, és megjelent a szektor képe az asztalban épített kivetítõn. - Tammaron van egy katonai lerakata összelopott fegyverekbõl és eszközökbõl. Ha azt kiiktatjuk, akkor a Tharin szektor stabilan a kezünkben lesz - közölte velük Mit Unsal, a Viharvarjak parancsnoka. - Egyúttal Saleucami is teljes védettséget élvezne a további támadásoktól - értett egyet a Hadnagy. - Af'El pedig elõretolt bázisunk lenne a Hutt szektorba történõ offenzívánál... Ha sikerülne több független szervezetet módosítani - pillantott Belsarra. - Akkor Boz Pity felõl is tudnánk erõket küldeni, két tûz közé szorítva a huttot. - Bocsánat a zavarásért - váltott a képernyõ hirtelen a Nap egyik kalózára. Ki a tököm engedte át az üzenetet? fortyogott a Hadnagy. - Átszálltunk a Nebulára, még használható. A másik fõnököt elkaptuk, csak megpörkölõdött cseppet. - Remek, hozzátok ide, illetve vigyétek a hajót Saleucamihoz kijavításra. - Volna itten még valami... - habozott a Nap katona. A Hadnagy szúrós tekintete azonban megoldott a nyelvét. - Fura üzeneteket küldözgette szét... Ebben a pillanatban megszólaltak a szirénák. Zegba láthatólag tanult a korábbi esetbõl. - Lehet, hogy minket csaltak csapdába? - kérdezte magától, gyilkos pillantást vetve Belsarra. - Mindenki a helyére!
|
|
|
Af'El
Oct 30, 2013 7:03:03 GMT 1
Post by Enz on Oct 30, 2013 7:03:03 GMT 1
Az elõzõ flotta maradványai között szétszóródtak az újdonsült szövetségesek, hogy fogadják a második flottát, amely váratlanul bukkant fel. Szerencsére egyetlen Thrawn-kvalitású egyén sem akadt közöttük, így a precíziós hiperugrás helyett meglehetõsen elvétették a távolságot, bõven elegendõ idõt adva arra, hogy a meglepett flotta rendezhesse a sorait. A hajók sietve leváltak az elfoglalt ûrjármûvekrõl, sorsára hagyva az átszállt kalózokat, és alakzatba rendezõdtek. Persze az is meglátszott, hogy õk sem a flottaakadémián végeztek annak idején, és csak nagy jóindulattal lehetett csak kaotikusnak nevezni a hajómozdulatokat. - Hadnagy! - fogadta elsõtisztje a hídon izgatottan. - Granam üzent, a csata megkezdõdött Junkforton! - Hogy az az erõverte sithfattya! - mondta el a legenyhébb káromkodást, amit eszébe jutott. - Egész végig arra játszottak, hogy lefoglaljanak minket, amíg õk kiiktatják a bázisunkat! - Vonuljunk vissza? - tudakolta tõle rodiai helyettese ugrás készen, miközben az elsõtiszt visszafordult, és utasításokat kiabált. - Elég nagy hiba lenne. Ha követnek minket, nemhogy segíteni nem tudunk, de két tûz közé kerülünk - vázolta a helyzetet, és kénytelen volt elismerni, hogy bárki áll is a terv mögött, megcsinálta a házi feladatát. Bízott azonban Granam képességeiben, és remélte, ki tud tartani, amíg itt végeznek, hacsak Zegba nem küld rájuk újabb flottákat. - Nézzük, ezúttal mit küldött ránk az a hájas éticsiga! - Két Venator-osztályú csillagromboló, egy Gladiator könnyûcsillagromboló, négy Nebulon-B fregatt, két Corona-osztályú fregatt. A zászlóshajó... a zászlóshajó egy Bulwark Mark III csatacirkáló! - Egy Bulwark. Zegba mégiscsak tanul a saját hibáiból - jegyezte meg inkább csak magának. Ehhez a tûzerõhöz képest õk hátrányban voltak még az új átállókkal együtt is. Talán csak akkor volt esélyük, ha a Bulwarkot el tudják szeparálni a többi hajótól. - Bejövõ üzenet minden hajónak! - jelentette az elsõtisztje. - Kapcsoljátok holovetítõre! - rendelkezett, majd egy hatásosnak vélt pózt vett fel: a szigorú, kompetens, katonai múlttal rendelkezõ parancsnokét, aki készen áll arra, hogy bármikor szétzúzza az ellenséget, és csak azért hajlandó beszélni velük, mert ez valamiféle formalitás. - A fenséges Zegba vigo tenurc-ja, Lainus Djannis vagyok. Ha csatlakoztok hozzánk, elfelejtjük a bûneiteket a fenséges vigo ellen! - Végül is miért is ne? - közölte a Hadnagy flegmán, és ezzel Lainust is sikerült meglepnie, könyvelte el magában, és a hídon is megállt mindenki egy pillanatra, döbbenten pillantva rá. - Inkább hagyjuk. Lacroze hadnagy vagyok, csak, hogy tudjátok, kit kell átkozni a túlvilágon! - azzal jelzett, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a két hajó között. - Hívjátok Belsart, és kérdezzétek meg, van-e valami javaslata vagy pár csillagrombolója, amit elõránthat a seggébõl! - Így szó szerint? - bámult fel bambán a kommunikációs tiszt, mire fáradtan tapintotta meg homlokát. - Igen, és az anyját is szidd közben! Persze, hogy nem, idióta!
|
|