Tiaan Vaiken commodore komor arccal pillantott ki a főbázis plexiüvegén keresztül az aszteroidák sokaságára, amelyek körül jó pár hajó sürgölődött. Jól kivehető volt a Vindicator-osztályú
Urbana sziluettje a távolban, ahogy eltörpül a nála jóval nagyobb
Ishimura építőhajó mellett, amely kábeleivel több aszteroidához is kapcsolódott. Napról napra egyre inkább kezdett újra hajógyárra hasonlítani ez a hely, ami azonban korántsem volt túl megnyugtató hatással rá. Vaiken nem örült az alig pár hete egyezményben kikényszerített nagai jelenlétnek, amely egyelőre civil hajókra korlátozódott. A Konföderációnak persze terhessé vált az a fajta egyezmény, amiben a nagaiok átvették a vezető szerepet, így számos módon próbálták kikényszeríteni a felrúgását, például a vállalat pénzügyi kötelezettségek váratlan pénzügyi helyzetre hivatkozásra való felmondásával. Az, hogy a nagaiok a távozás helyett újult erővel ölték bele a pénzt a hajógyár revitalizálásába elég nagy aggodalomra adott okot: ahol ennyit pénzt fektetnek be, készen kell, hogy álljanak a fegyveres megvédésére. Vaiken még a nagy szakadás előtt elérte, hogy a központi flottától több új hajót, köztük Stridenteket küldjenek erősítésként, de azóta a Konföderáció szinte szétmarcangolta önmagát, Phennir és bukott követői összeálltak az új Birodalommal, a mérsékeltek pedig a Köztársasággal. A többi rendszer pedig két szék között a földre esett. Nekik azonban legalább volt hova tartozniuk, ami nem volt elmondható a konföderációs hadsereg külső kirendeltségeken maradt erőiről, mint például az ő flottájáról. Márpedig a készletek és a zsoldra megelőlegezett pénz előbb-utóbb el fog fogyni, akkor pedig nem lesz túl kellemes a hangulat. Sosem hitte volna, hogy az egymásnak ellentmondó parancsnoknál létezik rosszabb, azonban volt ilyen: a parancsok teljes hiánya. Egyetlen pozitív fejleményként viszont azóta sem hallottam ezekről a drakwufokról, hogy három felderítőjüket megfutamították.
- Uram - fordult felé a bázis kommunikációs tisztje. - Egy hajó érkezett Corellia irányából. A fedélzetén Zhong Yamen rendkívüli nagykövettel, aki leszállási engedélyt kér.
- Egy újabb nagai - morgolódott halkan a fiatal tiszt. - Engedjék leszállni a főbázis hármas dokkjában. Magam kívánom fogadni!
Zhong méltóságteljesen, ugyanakkor kissé talán idegesen sétált le luxusyachtja leszállórámpáján, mögötte két civil ruhás testőrrel. Igazán lehetne kicsit több bizalommal, gondolta magában Vaiken, miközben figyelte, ahogy a tengerészgyalogosok rögtönzött fala között felé tart a nagykövet, az eddigi legmagasabb rangú vendég a bázison.
- Nagykövet úr - biccentett felé enyhén. - Üdvözlöm Bilbringin.
- Köszönöm, Varker commodore - biccentett Yamen, mire Vaiken elhúzta a száját. Legalább a nevét jól megjegyezhette volna, ha már idepofátlankodik.
- Szeretném azonban emlékeztetni, hogy egy nagy biztonságú katonai létesítményen tartózkodik, kérem tartsa be a regulációkat - távozásra azért nem szólította fel, mert tudta, az egyezmény lehetővé teszi számukra, hogy oda menjenek be, ahová csak kedvük tartja. Vajon mi járhatott Phennir fejében, amikor aláfirkantotta ezt az arcpirító megállapodást? Vagy inkább, mennyi kredit is landolt saját számláján? - Minek köszönhetjük a látogatását?
- Megszemlélni jöttem az épülő hajógyárat - közölte a nagykövet.
- Remélem akkor elégedett lesz - mondta a tőle telhető legnagyobb diplomatikussággal, így a "nem érdekelsz" és a "rohadj meg" között fél útra sikerült bepozícionálnia a mondandóját.
- Már most igencsak elégedett vagyok - bólintott Yamen, majd közelebb hajolt. - Beszélhetnénk négyszemközt, commodore?
Vaiken válasz helyett intett neki az egyik irányba. Vajon mit akarhat tőle ez a nagai? Mindenük megvan a rendszerben, persze ez csak addig igaz, amíg a Konföderációból marad is valami. Mikor végül beértek saját szobájába, Vaiken kérdőn fordult az eddig igencsak furán viselkedő nagykövet felé.
- Tehát, mit szeretne? - kérdezte a korábbiakhoz képest is nyersen.
- Commodore, bizonyára tisztában van vele, hogy a Konföderációnak vége - jelentette ki egy hatásos felvezetővel, a commodore-ban pedig bebizonyosodott, honnan is fúj a szél.
- Maguk nyilván erre tették a tétjeiket - pillantott ki a jól látható
Ishimura konstrukciós hajóra.
- Természetesen szó sincs róla - tiltakozott hevesen a nagykövet. - Máskülönben nem kötöttünk volna baráti egyezményt az államfőjükkel.
Hát, minden csak nézőpont kérdése, de azért a baráti igencsak erős kifejezés volt Vaiken szerint arra, hogy a nagaiok új otthont csináltak maguknak a Konföderáció vezetésén belül.
- Mi továbbra is tartjuk magunkat az egyezmény szelleméhez - folytatta, és Vaiken nagyon erősen tartóztatt magát attól, hogy megjegyezze: azt látom. - És segítséget kívánunk nyújtani a Konföderáció válságból kiutat kereső szomszédos rendszereinek.
- Kissé tolakodó jellegű a barátságuk - mondta, szemét továbbra sem levéve a hajókról.
- Biztosíthatom, hogy csakis barátaink legjobb érdekeit tartjuk szem előtt - folytatta Yamen, és Vaiken kezdte úgy érezni, ő még a többi hajbókoló nagainál is idegesítőbb. - Helyreállítjuk a rendet és stabilitást, majd segítünk egy helyi, demokratikusan működő, baráti kormányzat felállításában.
Vaiken ezúttal Yamen nagykövet tekintetébe fúrta az övét, de a másik diplomatához mérten jól állta a sarat, és még csak meg sem remegett a szempillája. Egész bátor fickó volt, hogy személyesen idesétált, hogy előadja az érveit. Viszont ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba.
- És egész pontosan miért is mondja el ezeket a nagyszabású terveket nekem, nagykövet? - tette fel a logikus kérdést.
- Az átmenet idején szükség van egy nagyszabású emberre, valakire, aki mögé a hadsereg és a politika is fel tud sorakozni - mondta, és most a hangja korántsem volt olyan mázos, mint előtte. - Maga, Vaiken parancsnok, tökéletes előélettel rendelkezik, mindenféle politikai ambíció nélkül. Az itt ragadt konföderációs és helyi erők is szívesen elfogadnák, akárcsak a politikusok.
- Tehát az lenne a szerepem, hogy legalizáljam a maguk fegyveres bevonulását? - vonta fel a szemöldökét Vaiken.
- Szó sincs róla. De észre kell vennie, hogy a Konföderációnak vége, és az élet megy tovább!
- Amennyiben ez igaz, sem magam, sem a többiek nem tartózkodnak itt jogosan - mutatott rá a nyilvánvalóra.
- Amennyiben ez igaz, ez a hely a senki földje - vetett ellen Yamen. - Mégis mi alapján gyakorol itt bármilyen autoritást? Ébredjen fel, commodore, a Konföderáció maradványának szüksége van magára!
- Magának meg egy engedelmes bábra, ha jól sejtem. Mégis mi alapján kéne ezt elvállalnom? - kérdezte szúrósan. Yamen hangjából eddigre minden dagályosság eltűnt, és egyszerűen fenyegetővé vált a stílusa.
- A nagai flotta órákon belül végrehajtja az
Akumazoku hadműveletet a térségben. Magán áll, commodore, hogy mennyi áldozattal, és mi történik utána. A katonai megszállás sem rosszabb lehetőség, mint a baráti segítségnyújtás.
- Ha most agyonlövetném és szétlövetném a hajóit, akkor kétségkívül rosszabb lehetőség lenne, nemde? - kérdezte, és Yamen arcából hirtelen kifutott minden szín. Azonban hátország és támogatás nélkül nem volt reális alternatíva a harc a nagaiok ellen, ezt mindketten tudták. Ha pedig belemegy a dologba, akkor talán segíthet a helyieknek, és tompíthatja a nagaiok uralmának következményeit. - Ugyanakkor igaza van, a háború nem jó a térség számára. De mégis mi adna nekem legitimációt, mint vezető?
- Khmmm - köszörülte meg Yamen a torkát, hogy leplezze zavarát korábbi ijedtsége miatt. - A környező rendszerek képviselői hamarosan összeülnek és bejelentik a Konföderáció megszűnését, valamint egy új állam létrehozását. Magát ideiglenes államfőként készek elfogadni.
- Kész vagyok elfogadni - bólintott. Bár a Bárótól erre vonatkozólag nem kapott tanácsokat, ez tűnt a leghelyesebb lépésnek. - Maguk mellé állok. De csak amíg nem úgy kezelik a rendszereket, mint egy gyarmatot. Akkor az első leszek, aki fegyvert fog maguk ellen.
- Nem szükséges a fegyvercsörte - mosolygott ismét diplomatikusan Yamen. - A Császárság baráti segítséget kíván nyújtani az elesetteknek.
- Hát hogyne. Még van egy kis elintézni valóm, addig várakozzon a vendégszobában, nagykövet úr.
Egy gombnyomással behívta a kint várakozó hadnagyot, és eligazította. Mikor Yamen mögött bezárult az ajtó, Vaiken a kommjáért nyúlt.
- Dyene Vaalo'n jedi lovag - szólt bele. - Csomagoljon, ideje távoznia. Személyesen elbúcsúzni sajnos nem tudok, egyik emberem titokban kijuttatja innen.
Ezután a személyi termináljához ült, és különleges hozzáférése segítségével eltüntetett minden a drakwuf felderítőkről és a jedi lovag érkezéséről, illetve egy-két Konföderációs államtitkot is sietve törölt a rendszerből. Természetesen tisztában volt benne, hogy a nagaiok az első adandó alkalommal megpróbálják majd kijátszani őt, ő pedig nem volt olyan naiv, hogy tálcán adjon át nekik minden fontos információt. Sokkal jobb pozíciója lesz, ha megtart egy-két adut saját magának.
- Uram, jöjjön az irányítóba! - zavarta meg a munkában a kommja. - Ezt látnia kell!
Az irányítóba visszatérve látta, hogy Yamen már ott várakozik. Ennyit arról, hogy ő itt a főnök.
- Uram, nagy méretű flotta tűnt fel a rendszer mellett! - lépett hozzá a bázis parancsnoka. - Mecceln kapitány és a kísérőflotta utasítást vár.
- Konfigurációjuk? - kérdezte rögtön.
- Nagai és ismeretlen hajók - felelte a parancsnok.
- Bejövő hívás - közölte vele a kommunikációs tiszt, mielőtt bármiféle hivatalos parancsot kiadhatott volna.
- Képernyőre! - rendelkezett, kezével a központi képernyő felé intve, ahol pár pillanat múlva egy arisztokratikus külsejű nagai arcképe tűnt fel.
- Itt herceg Kikusai Hiroyasu tengernagy, a 6. Nagai Császári Flotta parancsnoka.
- Üdvözlöm, én Tiaan Vaiken commodore vagyok a Konföderáció Bilbringi Helyőrségétől - tisztelgett, majd a kezelők felé fordult. - Baráti flotta érkezett. Adjanak meg számukra várakozási övezeteket, és felvonulási szektort, valamint jelöljenek ki raktárakat. Kíván még valamit, herceg?
- Köszönöm, a szívélyes fogadtatás bőven elég - bólintott felé a herceg, majd a kép elenyészett.
- Bár a herceg úr nem mondta - lépett oda hozzá Yamen. - Szükség lenne néhány katonai kapcsolatra a térségben. Nehezebb őket megkörnyékezni, mint a politikusokat.
- Azt hiszem Adumaron ismerek valakit - jegyezte meg. Kissé morbidnak tűnt az elképzelés, hogy Lannick tengernaggyal kiépített kapcsolatát arra használja fel, hogy segítsen egy idegen hatalomnak megszállni a környező rendszereket. De hát nem ez az első és nem is az utolsó őrültség a Galaxisban.