|
Post by Grodin Tierce on Apr 8, 2012 22:20:51 GMT 1
A valaha nagy múltú, hatalmas hajóépítõ dokkokkal rendelkezõ rendszer, amelynek a Vong háború során, hasonlóan megannyi környékbeli rendszerhez, a pusztulás jutott osztályrészül..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 8, 2012 22:45:55 GMT 1
- Apu apu apu, ez egyszer mind az enyém lesz?
Crev Bombassa végigsimította húsos, négyujjú kezét a klán legfiatalabb tagja, és egyben vagyonának és hatalmának örököse, a nyolc éves Baudil Bombassa pufók, válogatott galaktikus édességektõl pirospozsgás arcán. Fene se gondolta volna, futott át az öreg csempész agyán, hogy az a hormonterápia sikeres lesz, és lesz erõm - és kellõ mennyiségû megfelelõ sejtem, tette hozzá a mögöttes gondolat mögött - összehozni egy ilyen stramm gyereket, hogy legyen, aki majd vénségemre átveszi az üzletet.
És ahogyan azt se gondolta volna a fene se, jegyezte meg mellékesen, hogy megörökli az anyja lekkuit, és ráadásul ennyit eszik majd.
A twi'lek - humán hibrid kövér fiúcska valóban nem nyújtott objektíve szép látványt, de Crev tudta, hogy a szépség amúgy is belülrõl, kiváltképp a pénztárca belsejébõl fakadt.. tehát elsõsorban pénzre volt szükség, ahhoz pedig sikeresen felfuttatott befektetésekre..
Mint például a Vong háború óta, azaz majd nem húsz éve leromlott állapotban lévõ, gazdátlan Bilbringi ûrdokkok felújítása, utána pedig hajójavító- és építõ szolgáltatás értékesítése bárki számára, aki hajlandó volt megfizetni.
Bombaasa áldotta a szerencséjét, hogy Karrde néhány hónappal ezelõtt egy rosszul sikerült üzlet után átmenetileg ott ragadt Neiomidián, a Tendrando, a Calrissian-házaspár vállalata pedig a galaxis egy másik szegletében volt elfoglalva, egyes pletykák szerint a Jedik új hadseregének felfegyverzésével.. így aztán ez a szektor az Ord Mantelltõl a Reecee aszteroidákig csak úgy kínálta a jobbnál jobb lehetõségeket.
- Igen, kölyök, egyszer.. remélhetõleg minél késõbb.. - Az kell hozzá, hogy elpatkolj, papa? - jegyezte meg két csámcsogás között az ifjú trónörökös.
Milyen érett gondolkodású gyerek.. jegyezte meg magának Bombaasa. Ahogyan azt is, hogy mostantól zárja a magánlakosztályában lévõ szekrényét, ahol vész esetére a sugárvetõjét és mérgezett pengéit tartotta. - Van valami hír a huszonhat-nyolcas konvojról? - fordult a platform kilátótermében szöszmötölõ testõréhez és titkárához - mert ugye a modern üzletemberek manapság a költségcsökkentés jegyében már univerzális munkaerõvel dolgoztak -, egy K'hei nevû togoriaihoz.
- Tihil utolsó jelentése szerint egy órás csúszásban vannak, fõnök, de mindjárt itt kell lenniük... - recsegte a karmai között igen esetlen módon adattáblát tartó H'kei, amint megpróbált eligazodni a betûk és számok zavaró tengerében.
- Utálom azokat a kis rágcsálókat.. - köpött ki Bombaasa, amit az ifjabb Bombassa lelkesen utánzott. Már kezdett egy kis tócsa összegyûlni a platform padlóján, amelyet átmenetileg szállásként használtak. - Mindig csak egy kis csúszás, megint egy kis csúszás, mert már megint valamit vedelnek...
Bombaasa több klánra való Squib-el, ezekkel az apró, kékes szõrzetû rágcsálókkal szerzõdött le arra, hogy a Fornax, és a többi környezõ aszteroidarendszer területérõl nyersanyagot és felszereléseket szállítsanak az ûrdokkok építéséhez. A rágcsálók bármit megtaláltak - értsd: elloptak - az Ismeretlen Vidéken innen és túl, és relatíve olcsón is dolgoztak, cserébe viszont minden munka elõtt, után és közben olykor-olykor megálltak egy kis egészségügyi szünetre, ami rendszerint nagy mértékû kesseli elfogyasztásával és a faj szaporaságát biztosító belterjes, izgatott makogással egybekötött párosodással járt. Fuj, gondolta Bombaasa.
A rendszer szélén felvillant néhány szürkés pont. Aztán még néhány.. és még néhány.. - Na, csak hogy megérkeztek.. H'kei, igazítsd el Tihilt és a bandáját a megfelelõ dokkhoz, addig én elviszem a fiatalurat, megnézzük a krayt-ketrecet.
Bombaasa a levegõben hagyta a mondat végét, mert a togoriai még mindig zavartan bámulta az adattábláját.
- Mi van már te szõr és karomcsomó! Megmondtam, hogy ha nem tudod elolvasni, szerezz be magad mellé egy protokolldroidot! - Nem az a baj, Fõnök.. - sziszegte amaz - Az azonosítók.. nem stimmelnek... ezek nem Tihil hajói..
- Add ide... képernyõre! - Bombaasa idegesen elmarta a testõrtõl az adattáblát és beillesztette a fali terminálba. Talán Karrde mégiscsak arra jutott, hogy nem hagyja ki ezt az üzletet... de nem.
- Apu apu apu, most balhé lesz? - vigyorodott el az ifjabb Bombaasa, a két másik arckifejezését látva. - Õ... jaa...
Válaszul egy reszelõs, katonás hang töltötte be a platform hangszóróit, hasonlóan az összes egyéb kommunikációs eszközhöz a rendszerben.
- Itt Lannick tengernagy a Galaktikus Konföderáció Adumar-i Flottájának parancsnoka! A Bilbringi rendszert minden, a rendszerben tartózkodó hajóval és egyéb mûtárggyal együtt konföderációs felségterületnek nyilvánítom! Készüljenek fel az átadás-átvételre! Ellenkezõ esetben tüzet nyitunk!
- Apu apu apu, most élõben megnézhetünk egy ûrcsatát? - ráncigálta Bombaasa köpenyének sarkát a kisebb Bombaasa. Crev gyorsan felmérte az erõviszonyokat. Több tucat fregatt és korvett, egy corelli nehéz csatahajó, és vagy fél tucat bothan rakétás cirkáló.. ez nem egyszerû rajtaütés volt, a konföderációsok úgy döntöttek, itt becsukják a boltot. Az õ boltját, a fenébe is! - Nem, kölyök, most élõben megnézheted, ahogyan elpucolunk innen... - ráncigálta maga után a fiút Bombaasa a személyes yachtjához vezetõ folyosón. Elhatározta, hogy legközelebb ott hagyja a kölyköt annál a ribancnál a Rylothon. Eddig nem vált be, mint kabala..
|
|
|
Post by Enz on Sept 22, 2013 20:17:45 GMT 1
- Tiaan Vaiken kommodore! - jelentették be a tisztet az admirális irodájába. A harmincas éveiben fiatal, jó kiállású ember magabiztos léptekkel ment be az irodába. Arányos arca, vékony ajkai, nagy, melegséget árasztó szemei és katonásan rövidre aranyszõke haja bármelyik nõi szívet megdobogtatták volna. Az asztalnál egy bozontos fekete szakállú, szigorú képû tiszt ült az adumari flotta fõtiszti egyenruháját viselve. Mellkasán rangjelzésével átellenesen rendjelek és kitüntetések sorakoztak. Lannick tengernagy intézte a rendszer és más környezõ rendszerek annexióját, legnagyobb részt harc nélkül a bevetett nagyszámú erõnek köszönhetõen. Azóta Bilbringi szolgált központjául, ahonnan újabb és újabb rácsapásokat szervezett a környezõ rendszereket fosztogató kalózok és gerillaharcmodort folytató helyiek ellen, fokozatosan konszolidálva a vidéket. Egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, hogy a helyi erõk helyett a Konföderációs haderõ vegye át a legfontosabb megszállt rendszerek irányítását, köztük ezt is. A frissen elõléptetett Vaiken pedig Bilbringi katonai parancsokává avanzsált hirtelen. Egy szûk látókörû karrierista tiszt számára talán úgy tûnhetett volna, hogy éppen most helyezték zsákutcába a karrierjét, ám Vaiken tisztában volt Bilbringi jelentõségével. Rendili elvesztése után a Konföderáció jelentõs hajógyár nélkül maradt, és már készen álltak a tervek a hajógyár reaktivizálására. Már így is szép eredményeket ért el az asmerui incidens kapcsán, így aztán a fejesek elérkezettnek látták az idõt, hogy komolyabb feladatokat bízzanak rá. - Tengernagy úr, Bilbringi átvételére jelentkezem! - tisztelgett magabiztos mozdulattal, a tankönyvekben elõírt módon. Az admirális bizalmatlanul mérte végig utódját, mintha csak abban kételkedne, hogy megfelelõen tartani tudja-e majd a bázist. Mindenesetre õ is felállt, és viszonozta a tisztelgést, majd kezet nyújtott neki. Vaiken elfogadta, és erõsen markolták meg egymás tenyerét. Határozottan ritka volt, hogy valaki így járjon el, de az adumariak kemény fickók voltak, akiket sokszor vajmi kevéssé érdekeltek a formalitások. - Vaiken, mi? - mérte végig a bozontos szakállú tengernagy õt kritikus szemmel, de a végén úgy tûnik nem túl sok hibát találhatott a kiállásában, mert megveregette a vállát. - Azt hiszem boldogulni fog, fiam. - Köszönöm, tengernagy. Kérem, fogadja el az ajándékomat távozás elõtt - intett a tisztiszolgájának, aki egy nagyon jó évjáratú alderaani borral sietett oda. Alderaan borai már régóta ritkaságnak számítottak, a jó évjáratok pedig igazi vagyonokat értek. Akárcsak a jó kapcsolat néhány magas rangú tiszttel. A szakállas tengernagy rögtön rávetette magát az ajánlatra, és élvezettel forgatta az üveget a kezében. - Van itt pár dolog, amit feltétlenül tudnia kell az itteni dolgokról - váltott egy kicsit bizalmasabb hangra a tengernagy. Vaiken halványan elmosolyodott. Máris arathatja az elsõ gyümölcseit annak, hogy a zsebébe nyúlt. Na persze nem teljesen a saját zsebébe...
Vaiken kommodore, Bilbringi új katonai parancsnoka undorral az arcán lépett be a szûk cellába. A legutóbbi rajtaütés során elfogott kalózvezért tartották itt fogva, aki tulajdonképpen már csak a kivégzésére várt. Vagyis várt volna, ha a Bárónak nem lettek volna más tervei vele. Futni hagyni egy ilyen veszélyes kalózt, a Vörös Pengét nagy balgaság lett volna. Az elmúlt években több száz rajtütést hajtott végre a környéken, és ezrek halálához járult hozzá, köztük a Konföderáció remek katonáiéhoz. Nem tudta miért kell elengednie, de azzal tisztában volt, hogy nincs olyan helyzetben, hogy megkérdõjelezze a Báró utasításait. Neki köszönhetõen jutott el oda, ahol most tart, és így tudja a legjobban a Konföderáció érdekeit szolgálni. Sosem érdekelte mik a rejtélyes figura valódi motivációi, amíg õ is profitált belõlük, és így tenni tudott érte, hogy mások élete is jobbá váljék. Asmerunál sok életet mentett meg, amikor sikerült meggyõznie feletteseit a beavatkozás fontosságáról, és száznál több hajóval gyarapodott a Konföderáció állománya. Elõtte egy utasszállítót mentett meg kalózoktól. Mind-mind azért, mert követte az utasításokat, amiket tõle kapott. Nagy levegõt vett, és lenyomta az energiapajzsot deaktiváló gombot, majd intett a két õrnek, hogy várjanak odakint. A cellában egykedvûen ücsörgött a Vörös Penge, a környék legrettegettebb kalóza. Jóval rettenetesebben nézett ki, mint ahogy elképzelte: arcát számtalan heg és sebhely csúfította el, egyik szemét pedig egy fekete vászondarab fedte el. Többnapos borostával fedett arcán semmilyen érzelem nem tükrözõdött, még csak nem is félt attól, hogy akár meg is ölhetik. Mikor meglátta, hogy belépett, azonnal felrakta a lábát az elõtte lévõ vallatóasztalra. - Új fõnök van a kócerájban? - kérdezte. - Igen. Vaiken kommodore. - Gondolom maga már végre kivégeztet. Kezdek elhízni ettõl a sok kajától - bökött egy aprócska tál felé, ami régóta feküdhetett már a földön. - És félek hamarosan leáll a szívem a sok piától és nõtõl, amit itt kapok. - Bárcsak aktívan közremûködhetnék az utóbbiban - nézett rá gyilkos tekintettel. - Van azonban valaki, akinek más tervei vannak a hozzád hasonló söpredékkel. - Ó, igen? - villant fel a bûnözõ egyetlen ép szeme. - Ez igen érdekesen hangzik. Mesélj még, kérlek.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 25, 2014 19:21:25 GMT 1
Gondolatban máris ócskavasnak titulálta a hajót, merthogy csak a negyedik próbálkozásra lépett végre hipertérbe, de azt is heves rázkódás és bizonyos rendszerek kihagyásának kíséretében volt hajlandó. A koréliai lélekvesztőt így utólag már feltűnően olcsón kölcsönözte ki, de akkor jobbnak tűnt, mint az Akadémia hajójával indulni magánkitérőjére, vagyis, csak addig magán, mígnem bebizonyítja intuició általi felfedezés mivoltát, melyben szinte egészen biztosnak érezte magát. Amikor kimerítőnek ígérkező diplomácia békítésre indult, nem annyira látta előre, hogy egy felrobbant üzem vezetője utolsó perceiben egy "Sith dologról" fog hörögni, amihez köze volt egy bizonyos Rugess Nome nevű bith hajóácsnak. Sith! Ez a szó is elég volt neki ahhoz, hogy szokása szerint félbeszakítsa megbizatását és rögtön belevágjon legalább némi szimatolásba, ráadásul ez azért nem mindennapi ügy volt, erre mérget mert volna venni! Ha bárki Sith relikviákkal foglalkozott, vagy mitesz Sithnek deklarálta magát, amellett, hogy a Sötét Oldal alig néhány évvel ezelőtt váratlanul éreztette magát minden előjel nélkül... véresen elegendő indok volt arra, hogy utólagosan magyarázkodjon a Tanács előtt. Hamar kiderítette hát, hogy Nome valóban ott volt néhány órája az űrkikötő vonzáskörzetében, ahol így be volt jegyezve a dokkolt hajók tulajdonosainak listáján. Ezután nem került sokba, hogy előkerítse uticélját: egy bizonyos Bilbringi-rendszerben található apró kereskedelmi állomást, mely egy aszteroidába épült és mindenféle alak időszakos gyűjtőhelyeként funkcionált. A terve nyers és egyszerű volt: elcsípni ezt a Nomeot, esetlegesen felvenni vele a harcot és kiszedni belőle, mit tud erről a Sith szóval ellátott akármilyen ügyről. De ő már érezte, valami megsúgta neki, hogy ennek a fickónak talán sokkal több köze lesz az egészhez, ha saját kútfőből kellett tippelnie, véleménye szerint egyenesen Sith Nagyúrnak képzelte magát! Ők pedig túl rég voltak ahhoz, hogy valaki csak úgy felkapja a nevüket a semmiből kapcsolat nélkül... biztosan volt legalább egy Sith Holokron a háttérben, amit ez a bith megtalált és amiből vad ötleteket meríthetett magának. Rugess Nome... nem sokára mindent kiszed belőle, ha kell, keményebb módszereket is bevetve. Túl fontosnak érezte ezt az egészet ahhoz, hogy egyszerűen hagyja a padlón heverni! És most... már nem kellett sokat várnia, egy karnyújtásnyira volt tőle csupán...
A könnyű teherjármű ezúttal zökkenőmentesebben teljesített, viszonylag könnyedén lépett ki a hipertérből, s szeme előtt feltárult az aszteroidamező... noha, korántsem olyan látvány volt, mint amire számított. Néhány pillantás meggyőzte erről: nem éppen egy eldugott állomás rejtőzött valahol, hanem számtalan aszteroida teleaggatva nagyobbnál-nagyobb modulokkal és karbantartó depókkal, nem is beszélve a szűkösen fogalmazva méretes dokk és szerelőlétesítményekről, melyek ugyan mintha dögevők által lettek volna megcsócsálva, a legtöbb még mindig működőképesnek tűnt, s a szeméttől tisztán tartott régió is arról adott bizonyságot, hogy nem volt elhagyatott a hely. Rosszallón ráncolta homlokát, ilyesmiről neki senki nem mondott semmit, egy hajógyár-komplexumról, mely a látottak alapján már hosszú-hosszú évtizedek óta itt állt. Több modulból is lehetett jeleket fogni, többnyire rutin részleges adások, melyeket automata eszközök továbbítottak egyik pontról a másikra. Pedig a csillagtérkép szerint tényleg csak egy kereskedelmi állomásnak kellett volna itt lennie... ennek az egésznek így lassan kezdett megfogyatkozni a logikai értelme. Mi volt itt? Kinek a gyára volt ez Köztársasági Területen, amit még csak valami fedőcég sem tartott nyilvántartásban? Ujjbegyei a konzol billentyűire és érintőképernyőire tapadtak, aztán fürgén dolgozni kezdett, a fő kommunikációs relé után kutatva, szemét pedig a radarképernyőre szegezve. Kellett lennie itt életnek, és Nomenak is... itt kellett lennie, nem tűnhetett el igazából, legfeljebb csupán látszólag! Néhány percig dolgozott az ügyön, mire sikerült kihámozni a szerfelett módszeresnek bizonyuló jelek közűl a megfelelőket, s aztán vizuálisan is kiszúrni a fő kommunikációs komplexummodul, vagy legalábbis átmenetileg aként funkciónáló fémtömeget. A komok szerencsére életre keltek, s a sugárzást megkezdte. - Itt a Relentless Reaver teherhajó, hivatalos köztársasági ügyben keresem az ismeretlen állomás személyzetét. Állomás, kérem válaszoljon! Itt Dyene Vaalo'n Jedi Lovag beszél! Nem dőlt hátra, furcsa előérzete volt, nem egészen rosszféle, hanem... igen, kifejezetten különös és kissé zavaró intuitás. De nem tetszett neki kifejezetten. Választ ugyan nem kapott, ám nem sokkal miután harmadszor is elismételte a hívás, az érzékelők életre keltek. Volt itt még valami Nagy Dolog...
|
|
|
Post by Enz on Jan 25, 2014 20:12:18 GMT 1
Tiaan Vaiken commodore, aki lassan már egy negyedéve irányította a Bilbringinél lévõ Konföderációs csapatokat, ritkán engedélyezett magának hosszabb pihenõket, de ez pont egy ilyen alkalom volt. Nemrég fogták el a hónap legnagyobb csempészszállítmányát, méghozzá több millió kreditet érõ szintetikus fûszert, és a szállító bithet máris rögtönítélõ bíróság elé állították, majd a kiszabott halálos ítéletet rögtön végre is hajtották. Semmi felesleges bürokrácia, ez volt a commodore jelszava, és emberei máris annyira szerették érte, mintha az egész Galaxist nekik ígérte volna. Nem volt az a típus, aki szívesen üldögél a babérjain, így a magának kiszabott pihenõt is a Bilbringi VII Állomás irányítótermében töltötte, a védelmi terveket tanulmányozva, jobb kezében lassan kihûlõ kávés poharat szorongatva, gyakran csak akkor szentelve figyelmet a tartalmának, amikor az már rég kihûlt. Hozzáértõ szemekkel tanulmányozta végig az egyik járõrútvonalat, majd beütött pár változtatást, mire a vörössel jelölt útvonal megváltozott. - Denon fõhadnagy jelentését - utasította a tisztiszolgáját, mire az kapkodva elõkotorta a nevezett dokumentumot. A harmadik beosztottja volt már ebben a pozícióban, miután az elõzõt szívroham következtében leszerelték, az elsõ pedig idegi problémák miatt kérte az áthelyezését. - A fõhadnagy - mondta nehézkesen a fiatal férfi, és Vaiken ismét kénytelen volt elkönyvelni, hogy nem mindenki bírja ki 24 óráig alvás nélkül. - ...szerint... - Hadd nézzem - kapta ki a kezébõl az adattáblát, segítségnek szánva a dolgot. Majd nem állta meg, hogy végig ne mérje a fickót. Úgy nézett ki, mint a mosott másnapos szar. - Most elmehet. Majd ha feladatom van, hívom. A fickó hálás tekintettel elbotorkált, és Vaiken nagyobb összeget tett volna arra, hogy már az irányító ajtaján kívül összeesik, és másnapig ott húzza a lóbõrt. Mindenesetre visszatért a térképéhez, és újabb útvonalat programozott át a két legutóbbi behatolás eredményeképp. Éppen elmerülten tanulmányozott egy kubaz kémhajóról szóló jelentést, amikor megszólalt a riasztó az egyik gépnél. Pár pillanaton belül már ott is termett a kezelõ háta mögött. Õ már számíthatott erre, mert külön kérdés nélkül jelentett. - Úgy néz ki egy teherhajó lépett be a rendszerbe. Nem tûnik csempészhajónak - mondta a zöldre festett arcú corelliai férfi. - A 6-os szerelõdokk és a 8-as gyártósor mellett halad el éppen, érintve a 17-es raktárat. - Melyik hajónk áll készen az indulásra? - kérdezte, kezével a kezelõ székének támlájára támaszkodva. - Az Urbana van most állomáskészültségen - jelentette a bázisparancsnok, aki nem sokkal utána ért oda a kezelõpultokhoz. Ismerte a hajót, egy 600 méteres Vindicator-osztályú nehézcirkáló volt. Jobban örült volna valamelyik komolyabb hajójának, de egy teherhajóval azért még õk is elbántak. - Üzenet érkezik a 24-es összeszerelõ-mûhelyen keresztül! - mondta a kommunikációs tiszt, majd külön kérés nélkül kapcsolta is az adást. Egy fiatal nõ hangja csendült fel, és amikor közölte mondandóját, Vaiken ráncolni kezdte a homlokát. Egy drogcsempész, aki maga is fogyasztja a készletét? - A jedik ne merjék idetolni a képüket, az után, amiket Solo szolgálatában ellenünk tettek! - harciaskodott az állomásparancsnok, de Vaikenben szöget ütött a köztársaság szó. Valami nagyon nem stimmelt. A kommunikációs pulthoz lépett, majd kezébe vette a kommkészüléket. - Itt Tiaan Vaiken beszél. Maradjon ott, ahol van, egy hajónk hamarosan a bázisra hozza! - közölte, majd a helyére rakta a készüléket. Még csak hazudnia sem kellett. A parancsnok kérdõn nézett rá, õ azonban soha nem adott lehetõséget a beosztottjainak arra, hogy megkérdõjelezzék a parancsot. - Jelezzék az Urbana-nak, hogy személyesen vezetem az elfogóakciót! Pereceken belül átszállok a hajóra.
A Vindicator-osztályú hajó könnyedén siklott át az aszteroidák között, a megadott koordináták felé tartva, amit rövid idõn belül el is ért. Hat-hat A-szárnyú vadászgép kísért két oldalról, hogy elejét vegyék az esetleges szökési kísérleteknek. Vaiken a hídon tekintetét mereven maga elé szegezve állt, és csak ujjával dobolva jelezte türelmetlenségét. Valami nagyon nem stimmelt ezzel az egész helyzettel, ebben már biztos volt. Mikor végül feltûnt az ósdi hajó, saját szemével is láthatta ezt. A Galaxis ezen részén nem volt ritka, hogy több évtizedes, kiszuperált darabokkal repüljenek, de ez már kinézete alapján is több száz éve gyártott darabnak tûnt, és ahhoz képest igen jó állapotban volt. - Ismeretlen hajó, itt az Urbana, a Konföderáció Flottájának hajója. Készüljön fel az átszállásra és az átkutatásra! - járt el a protokollnak megfelelõen a nehézcirkáló kommunikációs tisztje. A választ meg sem várva el is kapták a hajót az egyik vonósugárral, és a dokk felé kezdték húzni. - Személyesen megyek ellenõrizni - jelentette ki Vaiken, majd sietve ellenõrizte a sugárvetõjét.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 25, 2014 22:06:26 GMT 1
Türelmesen várt, tudta hogy ellenkező esetben minden idegeskedése csupán felesleges gondolat lett volna, így inkább a szenzorokkal foglalkozott. Kisvártatva végre vette valaki az adását, s válaszadásában Tiaan Vaiken néven mutatkozott be neki, egy apró kiegészítéssel toldva meg visszajelzését. Az érzékelői eközben újból sípolni kezdtek, ezúttal nem maradván abba, igaz valamiféle szakadozott jeleket fogtak az aszteroidák közűl. - Fogtam a választ... - konfirmálta rosszallóan - de egyszerűbb lett volna egy dokkhoz vagy hangárhoz irányítania...A homlokát ráncolta, nem sok értelme volt kiküldeni érte egy hajót, hacsak éppen nem azt akarták elérni, hogy valamennyi érzékétől megfosztani kívánva vigyék el egy rejtekhelyre. Valami azonban, talán éppen az Erő, olyasfélét sugallt, hogy ez talán nem Nome masinériájának része volt, aki egyébként biztos reagált volna valamiképpen, ha jelen lett volna bemutatkozó transzmissziójának fogadó helyiségében, akárhol is volt az a komplexumon belül. A jelzések aztán hirtelen vadabbá váltak, s a radareszközök és a többi érzékelő kijelzőjén is meg-megjelent egy termetes objektum, ahogy nem sok híján félmérföld hosszával előkúszott az övből. Mire sikerült megmozdítania a rozzant ócskavasat, hogy a pilótafülkéből is szemügyre vegye a közeledő hajót, az már igazából közvetlen közelébe is ért. Kezei az irányításon maradtak, szemöldökei pedig megemelkedtek, ahogy felfogta az elé táruló monstrum és kísérete látványát. Az a szépnek közel sem volt nevezhető, ugyanis egy hadihajóról volt szó, nem a Köztársaság állományából. Ez a Nome valamit nagyon félrekavart... vagy pont hogy nem. - Mi az álságos bantha...? - kérdezte éppen magától, mikor a komon keresztül érkező üzenet félbeszakította. Fanyarul szorította össze állkapcsát, ennek most nem volt már semmi értelme, pedig csak most érkezett! S máris vonósugár végére tűzték, mintha éppenséggel valami csempész lett volna, azok után, hogy bemutatkozott! - Na álljon meg a menet, itt semmiféle Konföderációnak nincsen érdekeltsége, a rendszer a Galaktikus Köztársaság tagja és szuzerenitása... (legalábbis a csillagtérkép szerint)! Most már tényleg a legkevesebb, hogy átszálljak! De így is egyszerűbb lett volna megadni a hangár koordinátáit...Válasz azonban nem érkezett, a komok teljesen elnémultak, talán a vacak adta be a kulcsot a "megterheléstől". Ennek a Sithes-Konföderációs ügynek már végképp a végére kellett járnia, mihamarabb, s nem volt szüksége az Erőhöz fordulnia, hogy várakozásra intse magát, jobb lehetősége ugyebár nem volt. De valami tényleg nagyon bűzlött a fickókban, na meg a procedúrájukban. Na persze, valamiféle regulárisok voltak, s csak nagyban remélte, hogy nem egyfajta Sith kultuszba botlott... mert akkor valaki nagyon nagy töltötte tele a zsebeiket kredittel és fegyverrel... Talpra állt, ahogy a hajótest átvezette a lágy ütközések kattogásait, s a valószínűleges rögzítőalkalmatosságok helyre illeszkedéseit. A ki- és bejáratként funkcionáló légzsilipen túli leereszkedő rámpánál állapodott meg, diplomatikus tartást és tekintetet véve magára. Amikor azonban sugárvető fegyverek energianyomait érzékelte az Erőn keresztül, övén lógó fénykarjáért nyúlt, s savanyú képpel eresztette le az alkalmatosságot. A fénykard zöld pengéje szisszenve kelt életre, ahogy tizenegy felé irányuló csővel találkozott, ezúttal már szemtől-szembe. Készen állt, hogy ha kell, egy egész legénységen verekedje át magát az igazsághoz, még ha kifejezetten gyilkos szándékkal nem minden személytől is találkozott. Mibe ütötte bele ezúttal az orrát? - Ha elteszik a fegyvereiket, én is elteszem a sajátomat! - mondta - Mert szépszerével oda úgysem adhatom, esetleg helyette cserélhetnénk kérdéseket...?
|
|
|
Post by Enz on Jan 25, 2014 22:36:08 GMT 1
A tengerészgyalogosok professzionálisan tartották célra a fegyvereiket, készen arra, hogy bármelyik pillanatban tüzeljenek, ha elszabadul a pokol. A fegyverek vöröses céljelzõ lézerei a lányt és a hajó zsilipjét pásztázták, mintha csak azt várták volna, hogy elõbukkannak még mások onnan. - Híd, úgy néz ki tényleg egy jedivel van dolgunk - tette egyik kezét a sisakja oldalához az egység vezetõje, aktiválva a beépített adóvevõt. - A commodore már úton van maguk felé - szólt az utasítás kommon keresztül, mire a parancsnok a kezével intett a katonáknak, hogy csak óvatosan és megfontoltan viselkedjenek. Még ilyen túlerõ esetén is be lehetett gyûjteni pár halottat, mielõtt végleg legyûrik a jedit, és ez senkinek nem hiányzott. Vaiken nemsokára befutott, flottatiszti egyenruháját viselve, sugárvetõje oldalán függött, és természetes magabiztosságot sugárzott járása és viselkedése. Máris érezni lehetett a hangulatváltozást a hangárban, ahogy megjelent, és határozott léptekkel végigszelte az utat, két fegyveressel a nyomában. Elhaladt a katonái között, majd amikor a parancsnok megpróbált elé állni és védeni, félretolta, és intett a tengerészgyalogosoknak, hogy tegyék le a fegyvert. - Üdvözlöm az Urbana fedélzetén, lovag, Tiaan Vaiken commodore vagyok, a Bilbringi Hajógyár parancsnoka - mutatkozott be tisztelettudóan, hangja nem volt sértõ vagy ideges. - Bocsánatot kérek a körülményekért, de a Jedi Tanács nem tájékoztatott minket, hogy egy lovagot küldenek egy ilyen fontos Konföderációs installációba. Végigmérte a lányt, és furcsának ítélte meg a hajóján kívül viselkedését is. Ahogy a Jedi Tanács viselkedését is, már amennyiben közük van a lányhoz, és az nem egy renegáttá lett lovag. Vagy egy kém? Valószínûtlennek tûnt, hogy ez esetben bejelentkezzen elõre, hacsak nem azok közül a becsületesebb idióták közül került ki. - Ami a Köztársaságot illeti, mintegy két évtizede megszûnt, és átalakult a Szövetséggé. Igaz, hogy korábban ez szövetségi terület volt, de tájékoztatnom kell, hogy jelenleg a Galaktikus Konföderáció területének integráns része - mondta hivatalos hangon, majd némileg könnyebben hozzátette. - Kérem fáradjon velem, hogy megbeszéljük jövetele célját. Talán a Báró után jött szaglászni? - futott át az agyán. Újabban egyre jobban a jedik és a sithek látókörébe került, ahogy elõbújt a rejtekébõl, és hozzálátott a Galaxis jobbá tételéhez. Ha ez a helyzet, a saját kezével fog végezni ezzel a lánnyal.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 25, 2014 23:14:42 GMT 1
Ténylegesen hajógyár volt hát, és már megint ez a konföderáció került szóba, ami csupán mélyítette a rejtélyt. De amit azután mondott, 180°-ban feje tetejére állította az egészet, s nem győzött a parancsnok jeleit vizsgálni. Őszintének tűnt, melyből megítélve csupán két épész érv jöhetett szóba: vagy átmosta valaki az agyát, vagy teljesen bekattant... és nem ez lett volna rá az első példa, csak hogy abban nem volt biztos, a világába lett volna érdemesebb besétálni, vagy megpróbálni felrázni belőle. Fegyverek már érkezése óta nem irányultak rá, de a mondandója hatására csak most jutott elsőízben eszébe, hogy engedelmeskednie kellene az önmaga által tett és általuk már teljesített javaslatnak, így kikapcsolta és leengedte, bár nem csúsztatta egyenlőre a helyére. Sem a hajó, sem a fegyvereik, sem pedig az egyenruháik nem tartoztak a Köztársaság repertoárjába, de amíg nem tudott meg róluk többet, nem lehettek tervei a probléma megoldására, amellyel most szemben állt. Mi köze volt ezekhez az elmeháborodottakhoz Nomenak és a haldokló iparos Sith-vartyogásának? Bele kellett vágnia a lecsóba, máskülönben csak bámulnának egymásra, míg valakiben el nem pattanna a harci láz ere... ostoba hasonlat. - Ha így áll a helyzet... - kezdett bele, fejét vakarva meg - akkor én azt hiszem, hogy Amanoa Királnyő vagyok az Onderonról. De igazság szerint, akármilyen hely akar ez lenni, egy Rugess Nome nevű bithet keresek és nem lehetséges érdemleges jelentést tennem róla a Jedi Tanácsnak, míg ki nem hallgatom és meg nem tudok róla többet. Nagyjából három órával ezelőtt kellett ide érkeznie... talán járt itt?
|
|
|
Post by Enz on Jan 25, 2014 23:32:21 GMT 1
Mikor a lány kikapcsolta és legalábbis leengedte a fénykardját, Vaiken belül kicsit megkönnyebbült. Nagyon kellemetlen lett volna, ha ez a teljesen nem épelméjû lány elkezd itt kaszabolni egy ilyen fegyverrel. Halott róla, hogy a Szövetségben megbuggyantak jedik valami ismeretlen eredetû betegségtõl, amit Erõ õrületnek neveztek el, és teljesen kiszámíthatatlanul viselkedtek. Hogy pont egy ilyen szabaduljon rájuk, ez volt az õ szerencséje. Ha majd sikerül megnyugtatni, valamilyen módon felveszi a kapcsolatot a Jedi Tanáccsal, hogy õk ápolják a maguk módszereikkel. Más értelmes magyarázatot nem talált arra, miért is próbálna valaki egy történelemkönyvben élni, és több ezer éves uralkodónak kiadni magát. Vagy talán csak egy rosszul megválasztott álnév akart lenni vagy egy általa nem érhetõ irónia. - Nos, felség - hangja még most is tisztelettudó volt, bár a második szót furcsán kihangsúlyozta. - Azt hiszem ez a kérés teljesíthetetlen. Legalábbis amíg meg nem tanulok halottakat idézni a kedvéért. Az itt nemrég átutazó bithet haditörvényszék elé állítottuk tiltott tudatmódosító szerek csempészéséért, majd azonnal kivégeztük. Furcsa dolognak tûnt, hogy egy ilyen csempészre vadásszanak pont a jedik is, fõleg ilyen távol a saját területeiktõl. Azt hinné az ember, az ESB árnyékában kisebb gondjuk is nagyobb, minthogy pitiáner bithekre vadásszanak. Mindenesetre most egyszer némiképp sajnálta, hogy ilyen gyorsan lefolytatta az eljárást, és pontot tett a csempész életének végére. - Amennyiben akad teljesíthetõ kérése, szívesen meghallgatom - tette hozzá barátságosabb hangon. - Mióta nõ a sith invázió veszélye, szimpátiával vagyok feléjük és az ügyük felé. A Sith Birodalom közös ellenségünk.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 26, 2014 0:16:14 GMT 1
Hunyorgott a 'felség' megszólításra, a hangtónusnál nem kellett neki több, hogy rájöjjön, őt legalább akkora bolondnak nézték, mint ő őket... a nyugtalanító csak az volt, hogy másodszori bemutatkozását afféle viccnek szánta. De talán nem véletlenül járt az a szóbeszéd a jedikről, hogy nincsen humorérzékük? Ideje ezen elmélkedni azonban nem volt elegendő, hiszen hamarosan nagyobb problémája is lett a kettejük közti kommunikációs zavarnál, mely egy bith csempész halálhíre volt. Ráadásul friss halálhíre... tényleg nem valamiféle laza biztonságú elmegyógyintézetként funkcionált ez a rendszer? Tudta, hogy ez az elképzelése máris átlépte a puszta abszurditás határait, de őszintén szólva, szívesebben fogadta volna magyarázatként az eddigi eseményekre, mint a bizonytalanságot, melyet nem enyhíthetett semmilyen Erőből merített intuíció. A Sith szó említése azonban elhessegette játékosabb gondolatait, s mélyen összezavarta. Ez az ember úgy ejtette ki, mintha mindennapos dolog lett volna, pedig a Jedi Rend és a Köztársaság már ezer éve a legendák közé szorította. Valamit tudnia kellett róluk, talán éppen a Nomemal kapcsolatos teóriája bizonyult igaznak és volt egy Sith holokron, mely megbolygatta mindenki elméjét? Vagy csak így "tűnt el" és ők falaztak neki? Ugyan egykori mestere mindig okította, igyekezzen ne kimutatni érzelmeit, ha valami miatt zavarodott volt, mint ahogy most is már egy ideje, hát nehezen tartotta magában. Talán ebből a Sith dologból... - Nézze, zárjuk le ezt a szerepjátékot! - kérte utolsó próbálkozásképp az Erő segítsége nélkül, a férfi nem volt gyenge akaratú, ebben biztos volt - Mint korábban bemutatkoztam, a nevem Dyene Vaalo'n Jedi Lovag és a hangjából megítélve ön Tiaan Vaiken parancsnok kell, hogy legyen. Tegyük félre a jelenlétükkel kapcsolatos kérdéseimet... lehetséges volna látnom a bith holttestét, vagy a hajóját, amin ide érkezett? Akár a holoképek is megteszik, Nomeot valamiféle Sith szóbeszéd miatt kerestem, ami önmagában is elég komoly szó ahhoz, hogy mindenképpen meg akarjak róla bizonyosodni, őt fogták-e el! Egyedileg módosított járművel tartott ide, így bármilyen adat, jelentés legalább a járműről hasznos lenne a számomra!
|
|
|
Post by Enz on Jan 26, 2014 0:35:20 GMT 1
- Szerepjátékot? - vonta fel a szemöldökét Vaiken. Most már kezdte végképp elveszíteni a fonalat. A lány a saját rendszerén belül mozogva logikusan cselekedett, így az õrültséget kizárhatta a lehetõségek közül. Túl sok volt az ismeretlen faktor, ami kizárta mindkettejük számára a másik megértését, vagy legalább a közeledést az álláspontokat illetõen. Mindenesetre a lány eléggé eltévedt azt illetõen, hogy neki kéne eltekintenie attól az apróságtól, hogy itt egy egész flotta diszklokált. Igyekezve megõrizni hidegvérét, kijavította a kérdésben. - Nézze, hívja, aminek akarja, én egy több milliárd kredites, kiemelt katonai fontosságú létesítményt õrzök, és szeretem tudni ki jár-kel erre. Itt nekem vannak kérdéseim mások jelenlétét illetõen, nem fordítva. A jedik pökhendisége a régi, gondolta. De a lány kérésének megfelelõen igyekezett mindettõl eltekinteni, és válaszolni a kérésére. Elvégre inkább egy jedi ma, mint egy sith flotta holnap. Fõleg, hogy a lány valamiféle sith szóbeszédet említett, ami meglátásai szerint a jedik hírszerzésének eufemisztikus kifejezése lehetett a lopott titokra. Tehát a bith csempész valójában egy sith ügynök lett volna? Nem igazán adta jelét, pedig ezek a gyenge jellemû bûnözõk hamar megtörnek, ha a halál szelét érzik. - Sajnálom, a testét az elõírásoknak megfelelõen azonnal elhamvasztottuk. Járványügyi elõvigyázatosság - magyarázta a lánynak. - A hajóját azonban lefoglaltuk az államnak, és még mindig nálunk van. Ha megfelel, képet most is tudok mutatni - ajánlotta, és elõkapta saját adattábláját, majd pár pillanat múlva elõ is varázsolta a hajó, egy átalakított YT-1300-as képét. - Egyedileg átalakított hajó, ahogy mondta, lovag. Ha engem kérdez, nem tûnt sith ügynöknek az alak, a hajón nem találtunk kompromittáló dolgokat, és a bith sem járt soha a Sith Birodalomban. Persze a Sith Egyháznak vannak külsõs ügynökei is.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 26, 2014 1:05:09 GMT 1
Kényelmetlenül tette csípőre kezét, ahogy Vaiken ecsetelni kezdte a Konföderációs történettel párhuzamos flottairányelves, elismerendően tipikus katonai jellegű okfejtését. Szerencsére nem kellett azzal próbálkoznia, hogy valami módon a kérdés megválaszolása irányába terelhesse, mivel azzal folytatta a dolgot. Ami persze nem alakult végletekig ígéretes eredménynek, kezdve a bith hullájának elégetésével, ami helyett ő elsősorban a fagyasztást és elzárást javasolta volna célszerűbb elővigyázatosságként. De legalább a hajóját nem zúzták be újabb járványvédelmi célból, s a parancsnok még hajlandóságot is mutatott arra, hogy megmutassa. Egy holokép villant fel előtte, mely önkéntelenül is arra késztette, hogy megforduljon és szemügyre vegye azt a lélekvesztőt, mely őt is idehozta. Számos alapvető tervezési hasonlóság volt a kettő között, tehát corelliai tervezés, ám amaz persze több szempontból kiindulva is újabb dizájn volt az övénél, melyek között a nagyobb raktér és manőverbarátabb szerkezeti megoldások voltak. - Nem ismerem a modellt, de biztosan corelliai... - állapította szóban is meg, ahogy a derengő kivetítést vizsgálta - és egyértelműen nem Nome hajója, amivel utazott, még csak nem is a keze munkája. Valószínűleg egyszerűen rászedte az űrkikötő tornyát és egyáltalán nem is ide utazott, tehát elvesztettem. De egy olyan utazó mint ő, biztos felbukkan valahol előbb, vagy utóbb. Van ezen a létesítményen valamiféle civil adatbázis, amihez én is hozzáférhetnék? Amennyiben nem lenne kifogásuk... Volt azonban egy érzése, hogy akadt még annál is több az említett kifogásokból, már csak a jelenlétével kapcsolatban is. Ő pedig még mindig nem tudta, kik is voltak igazából ezek, s csak álltak szemben egymással, anélkül, hogy tudták volna, mit is kellene kezdeniük a másikkal, legalábbis, neki így jött le a helyzet. Összefonta karjait, s végre lehiggadván komolyan nézhetett Vaiken szemébe, csupán azt nem tudta még mindig, hová fogja elvezetni ez az egész zűrzavar.
|
|
|
Post by Enz on Jan 26, 2014 1:35:16 GMT 1
A jedinek láthatóan nem tetszett az, hogy kijavítják, de mindenképp elõnyére kellett írni, hogy nem próbált ügyet csinálni a dologból, hanem inkább konstruktívabb irányba lépett tovább, akárcsak õ tette. - Meglepõ, hogy nem ismeri. Az YT-1300 a mai napig a legnépszerûbb szállítóhajó-modell az egész Galaxisban. Több millió darab röpköd belõle mindenhol - mondta, de hangjában nem annyira volt jelen furcsállás, inkább csak némi értetlenkedés. Fõleg azt figyelembe véve, hogy a lány által használt hajómodell egyetlen azonosítási katalógusban sem volt benne, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy eleddig egyetlen egy ilyen darabot sem repültek a Konföderáció ûrterületén. A commodoret lassan nyomasztani kezdte az, hogy beszélgetésüket tíz értetlenkedõ tengerészgyalogos elõtt kell folytatniuk, mert bármennyire is próbált közvetlen lenni beosztottjaival, voltak olyan kérdések, amik egyszerûen nem rájuk tartoztak. Így aztán kapott azon a lehetõségen, hogy a saját civil terminált kezdett emlegetni. A kapitányi személyi terminál, ami minden korvettnél nagyobb hajó velejárója volt, kétségkívül beleillett ebbe a kategóriába. - Igen, akad egy ilyen terminál a kapitányi szobában - mondta a lánynak. - Ha nincs ellenére, elkísérem és felügy... segítek a keresésben. - Maguk elmehetnek - pillantott a tengerészgyalogosok felé, de egyetlen ujjával intetett nekik, hogy amint lehet, vizsgálják át a hajót jó alaposan. A vezetõjük alig észrevehetõ bólintással jelezte, hogy megértette. - Mecceln kapitány remélem nem veszi zokon, hogy használom a magánlakosztályát.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 26, 2014 2:07:05 GMT 1
- Az a néhány millió könnyen elveszik a többi között a Galaxisban... - érvelt helytállóan, bár magában megjegyezte, hogy ha ennyire népszerű modell volt, valahol tényleg össze kellett volna akadnia vele, legalább valamilyen formáju reklám képében. De ez egy apró és mellékes részlet volt a felgöngyölítetlen ügyben, ha Nome valóban nem járt ezen az állomáson az elmúlt órában, akkor ez a Sith ügylet lehetett annyira fontos, hogy hamis céllal hagyja el a bolygót? Feltéve, ha az ittenieknek valóban nem volt semmi közül az egészhez, akkor ugyancsak keveset jutott előre, mondhatni semmit és amennyiben folytatni akarja a keresést, mindenképpen tudtára kell majd adnia a Tanácsnak. Effelől volt a legkevesebb aggálya, hiszen azért nem üzent nekik, mert nem tudott közvetlen komkapcsolatot létesíteni a Coruscanttal, főleg nem az ócskavasra csere után, ami ebből a szempontból kiszolgáltatottá tette kitérője valódi okának történetét. Mihamarabb kapcsolatba kellett lépnie a Rend legnagyobb mestereivel, maga a Sith felmerülése volt erre a megkérdőjelezhetetlen indok. - Egy hadihajón azt hiszem, hogy a felügyelet a legkevesebb velemjáró. - egészítette ki, s jelét adta, hogy az útmutatását követi - Bocsásson meg, ha tapintatlan voltam, de nem igazán azt találtam itt, amire számítottam. Ez az ügy meglehetősen fontos, főként mert nem sikerült még megtudnom, hogy mennyire is kényes valójában és mi a jelentősége. Nem kizárt, hogy a kölcsönzött járművem adatbázisa túlságosan is hiányos a rendszerrel és a Konföderációjukkal kapcsolatosan, de talán önök is el vannak némileg zárva itt a külvilágtól...? Ebben a verzióban volt némi beépített logika, az összevisszaság, amit a férfi az imént előadott a Galaxisban folyó dolgokról, mentes volt a realitástól. Amennyiben minimális kommunikációt folytattak, megeshetett a szándékos mizinformálás irányukba, mely így megmagyarázhatta ezt a talányt. De sajnos nem a legfontosabbat, hogy miben áskálódott az a bith és miért éppen a Sithek kerültek szóba... Az a szerencsétlen gyárigazgató valami hatalmas ocsmányságban kellett hogy legyen, ha képes volt ilyen dolgokkal előállni, még az esetleges sokkhoz képest is.
|
|
|
Post by Enz on Jan 26, 2014 10:22:48 GMT 1
- Ha maga mondja - hagyta a lovagra a dolgot. Éppenséggel jobban érdekelte a lány saját hajója, mint a bith csempészé, amit már elõ is készített eladásra a feketepiacon keresztül, persze két jeladóval: egy jól megtalálhatóval és egy igencsak eldugottal. Ha legközelebb erre akar valaki csempészni vele, korántsem lesz olyan nehéz megtalálni, mint legelõször. Ahogy egyre többet beszélt a lánnyal, kezdte érezni, hogy teljesen komolyan gondol mindent, amit mond, és nem tûnt eszelõsnek, pedig azért már találkozott egy párral ebbõl a fajtából. Voltak köztük persze olyanok, akik annyira a saját világuk rabjai voltak, hogy ennyire részletesen képesek lettek volna visszaadni azt, õk a legkisebb ellentmondást sem viselték el, még a lány egyértelmûen megpróbálta saját világképéhez igazítani a dolgokat, kapcsolódási pontot keresve. Egyre jobban csökkent a gyanakodása a jedi iránt, aki talán csak véletlenül került ide. Mivel már õ maga is meg akarta tudni mi is történt, úgy döntött egyetlen nem titkos információt sem hallgat el elõ, hátha csak ideiglenes emlékezetkiesés okozta. Vagy pedig valamilyen sith kegytárgy hatása, halott az olyan rémtörténetekrõl, hogy a massassi templomokat feltáró kutatók évtizedekig teljesen komolyan azt hitték, õk rég halott sith nagyurak és szolgáik. Megindult elõre, a lány pedig kissé lemaradva követte. Úgy döntött kihasználja az idõt, hogy tájékoztassa errõl-arról. - A Galaktikus Konföderáció egyike a Galaxis nagyhatalmainak. Része többek között Corellia, Eriadu, Jabiim, Bespin, Bothawui és még több ezer másik rendszer az ismert Galaxisban. Részt vettünk a második galaktikus polgárháborúban, ahol többek között a jedik ellen is harcoltunk, amíg a hatalmat puccsal átvevõ Darth Caedus ellen nem fordultak. Azóta a sithek egyik rendszerünkben, Commenoron és környékén vették át a hatalmat, Darth Wenthar vezetésével, és létrehozták a saját államukat. Azóta barátokat keresünk a Galaxisban, és remélem a jedik képében meg is találhatjuk azt, az egész ismert univerzumot fenyegetõ sith veszély ellen, félretéve a múlt ellenségeskedését.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 26, 2014 13:26:35 GMT 1
Szerette volna tüzetesebben is átgondolnia a dolgokat, melyek körülvették és valamiféle logikus megoldást találni, ha már az Erő nem mutatott hajlandóságot, ha szabad így fogalmazni. A férfi viszont nem adta meg neki ezt a lehetőséget, ahogy ugyanis a folyosókat rótta társaságában, az újból rágyújtott a Konföderáció tündérmeséjére, mintha válltik, de gyengéden igyekezné mindenképpen ráerőltetni az egész értelmetlenséget. Igyekezett higgadt maradni és szem előtt tartani, hogy nem sokára úgyis elmehet innen, de azért már az ő Jedi-nevelésének is kezdett fogyatkozni a türelme. Második galaktikus polgárháború, Darth Caedus, Darth Wenthar... most azt kívánta, bár többet tanulmányozta volna az Archívumot, mert így csupán annyit értett belőle, hogy a Darth a legnagyobb Sith Nagyurak titulusa volt, s a Sötétség Testvérisége ezért is tagadta meg viselését a Ruusani Konfliktus alatt, mert nem tartották magukat méltónak rá. Ha kellett bármit is tisztelni az emlékükben, ezt választotta volna... de inkább nem dícsérte őket ennyire sem. Próbált körbenézni a folyosókon, de nem talált elegendő látnivalót, mely lekötötte volna gondolatait a fejtegetés ellenében. Ez a Vaiken tudott cifrákat mondani, de úgy tűnt, hogy elvárta tőle a nevek ismeretét, így a magyarázatai nagyon egyoldalúnak tűntek, ami csak nehezítette a dolgát. - Ilyesmivel kapcsolatban személyesen nem tudok ígérni konkrétumot... - válaszolta kényelmetlenül, ahogy lassítani kezdtek - de amennyiben valós a Sith fenyegetés, nem hiszem, hogy a Jedi Tanács szemet húnyna felette, ebben biztos vagyok. De a pánikkeltés sem lenne senki hasznára, nyolcszáz év csend és aztán Sith pletykák... nem valami vicces. Remélem a kapitányi terminál rávilágít arra, hogy mi ez az egész... A parancsnok egy helyiségbe invitálta, melyet egy íróasztal és egy acélüveg panorámaablak uraltak, s továbbá néhány polc és egy ágy tett ki, nem volt a tulajdonosa igényes.
|
|
|
Post by Enz on Jan 26, 2014 17:02:37 GMT 1
A lány láthatóan tényleg nem emlékezhetett túl sokra vagy pedig direkt megpróbálta bosszantani õt, hogy olyan dolgokat is eláruljon, amirõl elvileg nem lehetne tudomása, információkat gyûjtendõ és informáltságot lemérendõ. Például, hogy tud-e a jedik és a sithek korribani csetepatéjáról, Ossus kiürítésérõl vagy a nagai-jedi összeröffenésrõl Asmeru felett. Számtalan olyan információ létezhetett, ami logikussá tehetett egy ilyen körmönfont megközelítési módszert. Ám meglepetésére, amikor nem folytatta az ellenkezést, a lány sem verte tovább a vasat, és megelégedett azzal, hogy kijelentse, hogy a Tanács majd eljár a maga módján, ha a helyzet úgy kívánja. Gondolatban vállat vont a kijelentésre, és akár még egy "úgy legyen"-t is elfogadott volna, és szótlanul folytatta az utat. Végül elérték a hajó kapitányi szobáját, amit commodore-i dekódere segítségével ideiglenes használatba is vett. A szoba a szokott képet nyújtotta, az õ flottájában legalábbis mindenképpen, ahol mindig nélkülözték a felesleges luxust. Az íróasztal mellé lépett, amelyen többek között egy digitális képkeret mutatta a kapitány családi képeit feleségével és kislányával, valamint egy személyi terminál képernyõje és adatbevivõ eszköz állt mellette. Egyetlen gombnyomással aktiválta az eszközt, majd beírta saját belépési adatait, amikor azt kérte. - Foglaljon helyet - pillantott hátra a lányra az asztal felett támaszkodva. - Hamarosan használhatja a terminált, rajta minden nem titkos anyaggal. Ujjai sietve jártak a billentyûzeten, miközben megpróbálta felidézni a bith nevét, akit a jedi keresett. Rugess Nome, ugrott be rövid erõlködés után, és beírta a keresõterminálba. Meglepetésére elég sok fájl ugrott fel vele kapcsolatban. Ráment a legelsõre, megnyitotta, és homlokát máris ráncolni kezdte. Valami nagyon nem stimmelt ezzel a kéréssel, rá kellett ébrednie most már tényleg. Fejét lassan a lány felé fordította, mintha csak szellemet látna. - Nem is tudom hogy mondjam meg... Nome olyan száztíz éve eltûnt. Valószínûleg már halott - tette még hozzá, majd kezét oldalfegyveréhez csúsztatva hátrébb lépett egyet, gyanakodva végigmérve a lányt. Valami kibaszott kísértethistóriába csöppentem? kérdezte döbbenten. Már abból a régi hajóból is tudhatta volna, hogy valami nagyon nincs rendben... Szedd össze magad Tiaan! szólt magára. Szellemek nincsenek, ez pedig csak valami félreértés lehet. - Vagy izé, ez lehet valami gyakori név a bitheknél? - kérdezte gyorsan, kezét elvéve a fegyverétõl.
|
|
|
Post by Haruhi on Jan 26, 2014 20:07:40 GMT 1
Örült, hogy nem valamiféle csapda kerekedett ki a sétából, s Vaiken maga kezdett foglalatoskodni a konzolnál, míg ő odasétált és aztán lassan helyet foglalt. Nem avatkozott bele a dologba, nem volt szükség kódfejtésre és más jártasságokra, ha volt valaki aki önként is megnyitotta a lényeges fájlokat és egyéb szoftver modulokat, vagy hogy is lehetett még nevezni ezeket. Rásandított a képernyőre, miközben a férfi kijelentette, hogy talált valamit, bár az arkifejezése és ahogy belekezdett, hordott magában némi kényelmetlen tónust. Ő megint a homlokát ráncolta, még hogy Nome több, mint száz éve eltűnt... mert az biztos, hogy eltűnt, de egy napja sem lehetett. Egy pillanatra mintha rossz előérzete támadt volna, de túl hamar eltávozott, hogy cselekednie kellett volna bármi ügyben is, így inkább jobban elhelyezkedett, hogy most ő kezelje az eszközt. - Nem, Rugess Nome csak egy van... - tűnődött komoran, s olvasni kezdte a fájlt - valaki az ő kaliberével hiába próbálná beállítani, hogy egy évszázada halott... napról napra híresebb hajóács... hm... tehát... Mi az, hogy YE 67 óta senki nem látta... meg tudná mondani nekem ezt Ruusani Naptár szerint?- Nézzük csak - kezdett gyors fejszámolásba Vaiken, majd rövidesen közölte az eredményt. - Azt hiszem 933-nak felel meg. Mint láthatja, ma már nem a Ruusani Naptárat, hanem a Yavinit használjuk.Megvakarta fejét, ha ez valami Yavin Előtt volt tehát, akkor annak semmi értelme... komolyabban körül kellett néznie, de egyre kevésbé tetszett neki, ahogy több ismert címszóra is rákeresett, ugyanis volt amiről nem is talált semmit. Végül sikerült rákapcsolódnia a Holonet hírközpontjára, de csak savanyún bámult a képernyőre perceken keresztül. Majd számolt, híreket rágott át és az egészre semmilyen épkézláb magyarázatot nem talált. - Tegnap még Renem Kus és Murkl Grdeesh ültek a pazaak asztal felett - motyogta halkan magának - 814-et írtak és Dolpinus volt a Köztársaság Főkancellárja. Ma 1045-öt írnak és a Köztársaságnak nincsen Főkancellárja, mert a Köztársaság nem létezik. Ha ennek sok értelme van...Gyorsan rákeresett valamire, s hunyorogva kezdett olvasásba, végül hátradőlt és végighúzta tenyerét az arcán, majd felkelt és az ajtó felé indult. - Talán jobb, ha közelebbről is megnézem a hajómat... - morogta cseppet sem megvilágosultabban. A terminál képernyőjén egy Holonet cikk maradt megnyitva: A 225 éves férfi titka?
|
|
|
Post by Enz on Jan 26, 2014 20:54:26 GMT 1
Szótlanul hallgatta a lány kifakadását, és nem igazán tudta hová tenni a helyzetet. Dolpnius? Köztársaság? Ruusani Naptár szerinti idõszámítás? Sok furcsaság volt, és a lány egyikre sem adott választ, hanem rövid keresgélés után sietve felpattant, és elviharzott, úgy, hogy Vaiken még csak utána sem tudott szólni. Töprengve lépett a terminál elé, hogy megnézze mi válthatta ki a lány reakcióját. A "225 éves férfi titka" - még nem látott senkit, akit egy ilyen átlátszóan kitalált bulvárhír ennyire felzaklatott volna. És valahogy felelõsségteljesebbnek hitte annál, hogy elkéri egy katonai jármû kapitányi terminálját, és bulvárt kezd rajta olvasgatni. Jó, hogy nem egy pornófilmet rakott be! De ahogy közelebb hajolt, hogy kikapcsolja a gépet, a szeme óhatatlanul is végigfutott a szövegen, és rögtön meglátta az "idõutazás" szót. Bosbit Matarcher, a delemedei idõutazó. A lány tényleg annyira anakronisztikusnak tûnt minden szempontból, hogy hajlott arra, hogy elhiggye a dolgot. Õk is tanulták ennek lehetõségét még az Akadémián, de persze tudományosan sem akkor, sem késõbb nem sikerült végrehajtani egy ilyen kísérletet sikeresen. Volt professzora szerint annyi véletlen körülmény együttes fennállása szükséges, hogy ez nagyjából lehetetlen is, de nem kizárt, hogy néha-néha megtörténjen. Mikor ezeket végiggondolta, hirtelen a fejéhez kapott. Az emberei még minden bizonnyal a hajót vizsgálták át, a jedi lány pedig kíséret nélkül rohangált a hajón. A protokoll megsértése mindenhol. Össze kellett kaparnia magát, ha nem akarta saját sztenderdjeit alulmúlni. - Hangár egység, itt Vaiken commodore. A jedi maguk felé tart. Kutatást azonnal leállítani! - szólt belel a kommjába, majd sietõsen elhagyta a szobát, hogy a lány után indulhasson. Az idõutazó jedi után, pontosította magában, elfogadva az egyetlen normálisnak nem mondható, de legalább logikus magyarázatot.
|
|
|
Post by Enz on Feb 23, 2014 19:43:46 GMT 1
Vaiken sietős léptekkel indult meg a lovag után, próbálva utolérni. Bár ez egy viszonylag aprócska hajó volt, így is jó pár perc előnnyel indult, a számos fedélzettel nem is számolva. Gyakorlatilag bárhol lehetett éppen, bár valószínű volt, hogy a leggyorsabb utat választja majd a hajója felé, így a commodore is ezt tette. Természetesen nem az volt az, amelyiken ide jöttek, persze ennek semmiféle biztonsági szerepe nem lehetett, hiszen kétséges, hogy az ő idejében léteztek akár csak ehhez hasonló hajók is. Beszállt az első turbóliftbe és úgy indult tovább, odabent rajta kívül jelenleg senki sem volt. Mint az elfogóakcióknál előírás volt, mindenki a helyén várta a parancsokat, ahogy azt szerette. Rövid idő múlva a commodore megérkezett az Urbana dokkjába, ahol a lovag hajója pihent, az átvizsgálásra rendelt katonák pedig körülötte ücsörögtek, kissé sem gyanút keltő módon. Vaiken az arca elé emelte a tenyerét, remélte lesz annyi eszük, hogy nem a hajó körül tartanak pihenőt. Feléjük indult, de ebben a pillanatban futott be a jedi is, aki a hajója felé indult azonnal. Csak a távolból integethetett a katonáknak, hogy tűnjenek el, akik viszont nehezen vették a lapot. - Vaalo'n lovag, ez nem az, aminek gondolja... - lépett a lányhoz, de mielőtt folytathatta volna, megszólaltak a szirénák az egész hajón. Vaiken azonnal a kommjáért nyúlt. - Kapitány, jelentést! - rendelkezett azonnal, a megszólított tiszt pedig precízen, késlekedés nélkül válaszolt. Úgy látszik a hülyeség csak alsóbb szinten dívott ezen a hajón. - Commodore, úgy tűnik látogatóink vannak. Három ismeretlen konfigurációjú hajót észleltünk a rendszerben, a közvetlen közelünkben. Külsőre yevetha konstrukciónak tűnő 250 méter átmérőjű gömbök, de azonosítani nem tudtuk őket. - Yevetha? Újabban úgy tűnik szellemjárás sújt minket - jegyezte meg sötéten Vaiken, a lovagra pillantva. Persze nem volt ellenére a dolog, de a múlt árnyai helyett jobban szeretett a jelenéi ellen harcolni. - Nem üzentek? - Felderítőknek tűnnek, nem árultuk el, hogy tudunk a jelenlétükről - közölte a parancsnok, és Vaiken pillanatról pillanatra egyre kompetensebb fickónak gondolta a másikat. Persze személyi kérdéseken ráér még gondolkozni, egyelőre hatástalanítania kellett a helyzetet. - A hídra megyek mindjárt, addig készüljenek fel összecsapásra - közölte, majd bontotta a vonalat és a jedi felé fordult. - Vaalo'n lovag, szükségem van a segítségére! Bármi is legyen ez az ellenfél, komoly veszélynek tűnik. Tudna esetleg az Erő segítségével segíteni a harcban? Eközben a három hajó támadósebességen közelített a Vindicator-osztályú nehézcirkálóhoz és 12 kísérővadászgépéhez.
|
|