|
Post by Lord Brodrig on Jun 26, 2013 20:33:21 GMT 1
A fekete egyenruhába öltözött férfi kivárt, míg Serrikoza admirális holoképe elenyészik, majd sietős léptekkel átvágott a kommunikációs központot és az SS Protector osztályú cirkáló parancsnoki hídját összekötő folyosón. A romboló méreteihez képest kis területű központi helyiség elülső ablakához lépett, ahol az Assassin II kapitánya már várt rá.
- Itt az idő, barátom - szólt hűvös, könyörtelen hangon a tengernagynak. - Epszilon hadművelet!
- Igenis, Bloom ezredes - intett a férfi, majd kiadta az utasításait.
Set Bloom mosolyra húzta kegyetlen ajkait.
A Disintegrator hídján Serrikoza admirális üvöltve köpködte utasításait. A legénység precíz mozdulatokkal végezte a dolgát. Ah, ha képesek lennének önállóan is gondolkodni egy kicsit - dühöngött magában a flottaparancsnok. Ekkor a karjára erősített kommunikátor villogni kezdett. Az SS tiszt tehát teszi a dolgát.
Serrikoza gyorsan aktiválta saját kommlinkjét. - Ryuu! - kiáltotta. - Azonnal el kell hagynod azt a hajót! Amilyen gyorsan csak lehetséges.
A szövetségi flotta és a birodalmi vetélytársaik ugyan eléggé távol voltak még egymástól, de egyikük sem vette a feketével bevont Ss rombolót. A szinte végletekig elvékonyított, tűhegy alakú hajótest enyhén vibrálni látszott, majd hátulról az orra felé tartva folyamatosan eltűnt. Az Assassin II beleolvadt a fekete háttér semmijébe. Az Infiltrator-osztályú cirkáló álcázóberendezése tökéletesen működött, beleértve szenzorainak tökéletes elcsendesítését. A technika, ami lehetővé tette, hogy az ellenséges hajó érzékelői megsükeüljenek, a támadót is érzéketlenné tette - mindezidágig. Az birodalmi titkosszolgálat azonban továbbfejlesztette a programot.
Bloom ezredes meggyőződött róla, hogy a rendszer tökéletesen működőképes, majd a kapitányához fordult. - Fogja el őket élve - parancsolta, aztán a megfigyelő felé iramodott.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 27, 2013 7:49:53 GMT 1
Aas megfordult, és fegyverét újra az ide-oda cikázó sárkányszerű valamire emelte, amikor fentről két tűzforró plazmalövedék süvített el a sárkány feje felett, melyeknek a szele is elegendő volt ahhoz, hogy hosszú, sötét csíkokat égessen a sárkány pikkelyeibe.
A Preybird egészen közel húzott el a hajó és a felületén tartózkodók felett, hogy aztán az aljából kinyúló magnetikus kampóval felvegye, és egy aszteroidára helyezze a magatehetetlenül pörgő másik űrruhás alakot.
- Septa 7 a postásnak, postás, veszitek! - reccsent meg a folyamatos zavarás és az álcázó alatt csak nagyon nehezen, a kis távolság miatt érthetően Glinn komja a yacht pilótafülkéjében. - Septa 7, üdvözlünk. - válaszolt a gotal majd bekötötte a csatornát a hajó egymásköztijébe. - Doktor úr, kész a csomag? - Kész. - hangzott a hajó medikai részlegéből Arnjak doktor válasza. - Akkor várják a jelzésemet. - biccentett Glinn. - És valaki takarítsa már le azt a gyíkot a hajómról!!
...
Odakint az aszteroidamező másik végén a Marauder korvett csúcstechnológiájú vezérlőközpontjában a szövetségi ügynökök parancsnoka a képernyőket nézte. - Nagyon fejlett zavarással találkozunk. Az itteniek technológiája egy szintben van a miénkkel, uram.. - jelentette a gépeket kezelő quarren. - És van itt valami.. interferencia, ami nagyon nem tetszik. - Pontosítson. - sziszegte a jól fésült humán parancsnok. Utálta a meglepetéseket, és egyre több lett belőlük. - Hát azt mondanám, hogy az alternatív tartományokban leginkább a mi hajónkra hasonlító jelek valahonnan... amonnan. - mutatott az aszteroidamező ellenséges flotta felőli vége felé a technikus. - Álcázott hajó lehet.. - szorult ökölbe a parancsnok keze. - Sürgesse meg a Septákat, siessenek már azzal a tiltóhajóval!
- Septa Vezér vette. - a Preybird méretéhez képest nyaktörő fordulóval kikerülte azt a sorozatot, ami felrobbantotta a kísérőjét, majd a megmaradt hét géppel együtt visszaálltak abba az elsőre összevisszaságnak tűnő alakzatba, amelyben minden gépnek elég helye maradt az elhárítótűz elkerülésére. A gép hátuljából csalikötegek vágódtak ki, egyenesen az üldöző vadászok és rakéták közé. - Ez egy kicsit lelassítja őket.. - mormogta a vezér, majd figyelmét az egyre növekvő tiltóhajóra összpontosította. A célt jelző szálkeresztek egymásba értek, majd vörösen villogni kezdtek, jelezve, lőtávolon belül vannak. - Torpedókat és iontölteteket kilőni!
Egyszerre több tucat töltet hagyta el a Preybirdök szárny alatti indítóit. A kékesen villódzó protontorpedók és a lilás iontöltetek makacsul közeledtek a tiltóhajó felé. A támadóknak nem volt elég tűzerejük, hogy megsemmisítsék a tiltóhajót, de iontöltetű rakétáikkal, amik felértek egy-egy nagyerejű ionágyú találtával, talán megbéníthatják.. már persze ha sikerül pontosan betalálniuk a protontorpedók által ütöttt lyukakon a pajzson.
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Jul 21, 2013 16:28:26 GMT 1
Mikor végre a látásom újra a régi lett hatalmas ordításba kezdek (amely nem jut olyan messze a légüres tér miatt). Két plazmalöveg csúnya égést okozott a kobakomon, ami nem kellemes. Legszívesebben széttéptem volna már puszta kézzel azt a szerencsétlent, ám jött a parancs. Serrikoza utasított, így cselekednem kell. Így hát szárnyra kaptam és elindultam a hajótól tisztel távolságra. Menet közben rápillantok még a hajóra, aztán elindulok. Elsõre csak minél messzebb akartam lenni, és csak utána vettem az irányt a hajónk felé. Nagyjából 10-30 perc kell ahhoz, hogy megpillanthassam a hajót. Menet közben azért még felveszem a kapcsolatot Serrikozával. - A parancs szerint visszatérek a hajóra... sajnálom... hibáztam....
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 5, 2013 22:19:45 GMT 1
- Oldásra kész... - Glinn összehúzott szemekkel figyelte a közeledõ ellenséges hajókat, amelyek inkább darabokra robbantották maguk körül a nagyobb aszteroidákat, semhogy több idõt veszítsenek. Az ezredes felkészült rá, hogy yachtjával egyenesen a legnagyobbat veszi célba, miután kioldotta értékes csomagját, a Preybirdökre bízva a kiemelést... amikor hirtelen vörösen villódzó felirat jelent meg a pilótafülke képernyõjén. - Várjanak.. - az idegen szemei összeszûkültek. - Ez.. ez nem lehet.. - Septa, megerõsítést!
- Megerõsítve - érkezett a válasz azonnal a rendszer szélén manõverezõ Marauder felõl. - A központ megszakította az akciót. Csomagot azonnal visszajuttatni a tulajdonosoknak, és visszavonulni.
- Ehhez még mindig szükségünk lenne arra, hogy kiiktassátok azt a tiltóhajót, emberek! - szorult ökölbe Glinn keze. Nem töltötte el túl nagy örömmel, hogy ennyi erõfeszítés után most mégis üres kézzel kell hazatérniük. Nem is beszélve az akció kezdete óta elveszített ügynökökrõl és pilótákról. Néhány kékes ionos villanássorozat jelezte a flotta másik oldalán, hogy a többi Preybird iontöltetei célba találtak.
- A mezõ megszûnt! Szabad az út! - jelentette Glinn másodpilótája. - Rendben! Mindenki, vissza a hajóba,doktor, engedje ki a csomagot és lássa el baráti jellel a birodalmi fiúk számára!
A yacht hasából kicsusszant egy hermetikusan zárt kabin, benne a Harmadik Birodalom magas rangú tisztjével.
Glinn nyílt frekvenciára kapcsolt, és következõ szavait a közelgõ hadihajóknak intézte: - Úgy döntöttünk, visszaadjuk a fejesüket. De csak mert olyan szépen kérték. Javaslom, szedjék össze minél elõbb, mielõtt eltalálja egy kósza kõ.
Azzal a yacht, a Marauder és a megmaradt Preybirdök, miután kellõképpen eltávolodtak az aszteroidaövtõl, az üldözõ vadászok tüze elõl cikázva felgyorsultak, és végül eltûntek a hipertérben.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 5, 2013 22:58:52 GMT 1
Rimmel admirális szikrázó tekintettel állta Serrikoza admirális kíváncsi pillantását. A két főtiszt, a fekete, vöröscsíkkal jelölt egyenruhás RImmel és a szürke uniformisban feszítő flottaparancsnok a flotta zászlóshajójának hídján, egymással szemben álltak.
- Biztos benne? - vonta fel a szemöldökét Serrikoza, miután az SS admirálisa jelentette neki a történéseket.
- Igen - felelte Rimmel. - Szövetségi hajó.
- Kémek.
- Pontosan.
Egy pillanatra úgy tűnt, a flottatiszt elgondolkozik. Aztán mintha valami eszébe villant volna, kilépett Rimmel látómezejéből, és a hídra érkező sárkányszerű lényhez sietett. Az SS tiszt előrelépett a csillagromboló parancsnoki székéhez, s vetett egy pillantást a monstrum lövegekkel teleaggatott orrára. Biztos volt benne, hogy ennek a dolognak nem lesz jó vége. Épp az imént adta le jelentését az SS-nek, ahonnan Brodrighoz fog kerülni. A Jedikről, Sithekről és szövetségi hírszerzőakciókról szóló történet egyvalamire jó volt: ideje felülvizsgálniuk azt, hogy ki az ellenség.
Rimmel természetesen tudta, hogy a Szövetségi Hírszerzés tökéletesen logikusan járt el, amennyiben fel szerette volna térképezni potenciális ellenfeleinek államait. Az SS is ugyanígy tett, s a tiszt biztosan tudta, hogy másképp nem tudhatna mindenki mindenkiről szinte mindent. De azzal is tisztában volt, hogy a Zioston székelő szenátorok nem osztják az efféle véleményeket. Egyetlen reménye a Vezér maradt, aki befoghatta a szájukat, s bizonyára rájön, hogy érdemes inkább elhallgatni ezt az egész ügyet. Az admirális még a saját sértett becsületét is leszarta.
Sarkon fordult, s elindult a rendelkezésére bocsátott kabin felé. Itt az idő, hogy felfrissítse magát, felújítsa készleteit. Ráfért egy kis pihenés. Remélte, hogy Brodrig válasza minél később érkezik meg.
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Nov 22, 2013 21:39:34 GMT 1
Megtörve, és fáradtan tértem vissza vezérem hajórára. Mit ne mondjak keserû ízt hagyott a számban a bukás, ám ekkor éreztem az agyamban a bizsergést, és egy ismerõs hang szólalt emg a fejemben. ~ Abakura Ryuu! Yuzahn Vong népe megtámadta az otthonunkat! Mihamarabb térjen vissza, vagy hozzon segítséget! - majd a hang és a bizsergés eltûnt. Lábam megrogyott, és a földre hulltam. Kissé össze kellett szednem magam, mire ismét talpra tudtam állni. Kardom a hüvelyében, és a tokkal próbáltam elõre tolni magamat, mint valami mankóval. Bár elég lassan haladtam, végül ha minden úgy ígérkezik megtalálom a keresett személyt. Szárnyaimat összehúztam, mellsõ lábaimat berogyasztva bókoltam. - Serriokoza uram... hibáztam... várom a büntetésem. - várok kissé, és látszik rajtam, hogy valamit elhallgatok, ha észreveszik, akkor a földet nézve mondom el mi a helyzet - Sajnálattal közlöm, hogy hazámat Draco Birodalmat megtámadta a Yuzahn Vong.. bár én nem hallottam róluk, jelen pillanatban is csaták dúlnak népem és a betolakodók között... Bár vezérünk igen hatalmas erõvel bír.. nagyon öreg... ha gyorsan lemegy a csata nincs gond, de ha elhúzódik hetekig, vagy akár csak 2-3 napig akkor... - elhallgattam, de végül folytattam - Vezérünk nem fogja bírni a megpróbáltatást.... Visszahívtak minket bolygónkra, hogy megvédjük otthonunkat... de túl messze vagyok. Legyen szíves hamar végrehajtani a büntetésem, mert megérdemlem kudarcomért... és engedjen utamra, mert haza kell térnem... Kérem bocsásson meg... Népemnek minden segítségre szüksége van... Ezután csak állok lehajtott fejjel, és várok.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 24, 2013 14:30:30 GMT 1
Serrikoza admirális őszinte mosollyal intett Abakurának, hogy álljon fel. A lény nagyon szolgálatkésznek bizonyult, de természetesen saját népét előnyben részesítette. Serrikoza rájött, hogy a Draganok népe nagyon erős szövetségesük lehetne, és a Birodalomnak szüksége van midnenre, ami felé kinyúlhat. A főtiszt eldöntötte, hogy megszerzi magának ezt a népet, és az Abakurával köttetett rövid, de élvezetes közös együttműködésüknek hála, talán sikerrel fog járni. Serrikoza únta már jelenlegi posztját, s most, hogy feladata adódott, nyugodtan rábízhatta ezt a rendszert a határvédő flottára, amit néhány hete a sajátjával egészített ki.
- Kedves barátom, nálunk nem jár büntetés a kudarcért - mondta mosolyogva. - Legfőképpen egy idegennel és egy baráttal szemben nem. Mind hibázunk, elvégre emberből... khm... vagy valami ilyesmi. Mindketten békét akarunk, s e célunk közös. Javasolnám, továbbra is működjünk együtt. Hajlandó vagyok segítséget nyújtani a vong támadással szemben. Kormány! - kiáltotta. - Vegyék az irányt a Draco Birodalom felé!
A tiszt elégedett volt az elért eredményekkel. Ha segít a Draganoknak, talán megfontolják majd, hogy bizonyos ellenségek ellen védelmet biztosítanak egymásnak, továbbá kiegészítik egymás haderejét. Serrikoza a szeme sarkából látta, amint a csillagok hiperűrré alakulnak, aztán a Draganra pillantott.
|
|