|
Post by Abakura Ryuu on Oct 22, 2012 14:48:07 GMT 1
Ennek a holdnak a neve is elárulja, hogy itt rosszakarók élnek (Nest of Demons, vagyis Démonok Fészke). A holdat ritkán nevezik teljes nevén, inkább NOD-nak hívják. Ezen a területen élnek a bajkeverõk, tolvajok, és a Végzeturak is, és annak érdekében, hogy ne tudjanak innen elszökni levágták a szárnyukat, hogy örök földi életre kényszerüljenek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 10, 2013 23:10:55 GMT 1
Ro'sid Bat'uun hajórajának egyik sérült korallvadásza, amelyiket még az ütközet kezdetén sebeztek meg a lopakodó Draganok kardcsapásai, most pörögve zuhant a közeli hold felé... pilótája szitkozódva, a Yuuzhan Vong istenek nevét segítségül hívva igyekezett úrrá lenni a vadul hánykolódó korallhajón... a hold egyre nagyobb és nagyobb lett.. a pilóta összébb húzta magát a fülkében, és felkészült a becsapódásra...
Amikor néhány perccel késõbb kinyitotta a szemét, meglepõdve konstatálta, hogy még mindig él, és a zuhanás nem hozta el neki a halál dicsõségét. - Miért hoztátok rám, ó istenek, a bukás szégyenét! - kiáltotta a sötétbe a pilóta, ahogyan kikászálódott a porhanyós földbe fúródott korallvadász fülkéjébõl. - Starra Garang mindig is hû szolgátok volt! Miért???
Miután nem kapott választ, a Yuuzhan Vong pilóta kiszabadította a fülke összetört korallszervei közül harci amphii-botját, megigazította edzett rákpáncélból készült sisakját, és elindult, hogy felderítse ezt a kihalt holdat....
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Oct 11, 2013 16:34:15 GMT 1
- Nocsak.. nocsak... mit látnak szemeim... - mondja halkan, de jól hallhatóan Metzõ, majd vonyító kacagással felnevetett - Egy földet ért madááárka. Kíváncsi vagyok milyen íze lehet. A nemrégiben lezuhant furcsa szerezetet szempillantás alatt ellepték a Draganok mocskának legjava. Vagy 20 szárnyától megcsonkított lény járkált morogva, röhögve. Egy szempillantás alatt jelentek meg, és szemezgettek a prédájukkal. Sokuk már az éhhalál környékén voltak, és szívesen lakmároztak volna egy jót, bár ez az egyed a fél fogukra sem elég.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 15, 2013 22:45:10 GMT 1
Starra Garang sziszegõ, morgó hangot adott ki magából, ahogyan körbe-körbe forogva próbálta eldönteni, melyik szörnyeteget támada meg elsõnek... úgy bukkantak elõ a sziklák közül a pikkelyes, gyíkszerû lények, mintha nem is Starra Garang vadászott volna rájuk, hanem õk vadásztak volna rá.. - Talán sorsot kéne húznunk, hogy melyikünk egye meg... - Starra Garang legnagyobb meglepetésére a minden Yuuzhan Vong harcoshoz hasonlóan az õ fülébe is beültetett tizowrym, azaz fordítóféreg felismerte az idegenek nyelvét, így a sárkány szavai érthetõen jutottak el a Yuuzhan Vong elméjéig. - Vagy mindenkinek egy kicsit? - vetette ellen egy másik.
A Yuuzhan Vong pilóta elnézte a szörnyetegeket. Erõsnek, vérszomjasnak és kegyetlennek tûntek, akik szó szerint nagy falatokban ették a halált... pont, mint Yun-Yammka, a Pusztító igazi hírnökei. Starra Garang hirtelen rádöbbent, hogy nem balszerencse érte, amikor erre a holdra zuhant, hanem hatalmas megtiszteltetés.
- Chulok'ti Yun'tchilat! Legyen meg az istenek akarata! Inkább haljak meg itt általatok, Yun-Yammka képét viselõ teremtmények, mint odafent, hitetlen szárnyas társaitok által! - azzal a harcos az égnek emelte a kezeit, majd térdre borult a draganok elõtt.
Néhány dragan tekintete követte elsõ mozdulatát, és feltûntek nekik a hold légkörén túl, az õsbolygótól nem messze villogó sárgás fények - egy csata fényei.
- Tehát társai is vannak.. - sziszegte az egyik dragan. - Ehetõ társai. Egy másik sárkány tekintete a harcos földbe fúródott vadászgépére esett. Elgondolkozva rázta meg szárnyai csonkját. - Sõt, olyan társai, akik tudnak repülni!
Starra Garang felpillantott. Úgy látszott, a szörnyû teremtmények egyelõre érdekesebbnek találták, semhogy a dicsõ halál örömében részesítsék. Nem kerülte el a figyelmét az sem, ahogyan az egyik lény szárnya csonkjait rázogatta, és szimatolva közeledett a korallvadász roncsaihoz.
- Ó Yun-Yammka képmásai.. - folytatta a Yuuzhan Vong harcos a draganok felé fordulva. - Ha nem halhatok meg általatok, akkor talán a szolgálatotokra lehetek valamilyen módon?
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Nov 20, 2013 21:03:47 GMT 1
A számûzött Dragabok körbe zsongták a vendégüket, és már a fogukat fenték, mikorra hatalmas ordítás elnémította mindegyiküket. Megdöntötték fejüket, és szétváltak. 6 nagytestû Dragan közeledett az idegen felé. Legelöl volt a leghatalmasabb és talán a legdarabosabb mind közül. Egyik szárnya csak félig volt meg, míg a másik teljesen hibádzott. Jobb karjának csonkja sötéten meredt a föld felé. Sárga szemébõl csak egyik maradt meg, mert a másikon 3 karomnyom volt látható, és a szemgolyó sehol sem. A lény farkának végén csak csont volt, hús nem, ám ez a csont hegyesen meredt, akár a fullánk. Kinyitotta borotvaéles fogait, és recés hangon megszólal. - Takarodjatok onnét hitvány férgek. Ez a csöpnyi lény nem az ellenségünk. Vagyis...- majd hideg félszemével az idegent nézte, majd hirtelen szemeibõl harag fénye gyulladt. - Beszélj pondró! kapcsolatba tudsz lépni a klánod többi tagjával? Ha igen rendelj ide a hajóitokból! Vagy én magam nyellek el, és hidd el. Abban nem lesz örömöd. Miközben beszélt közelebb lépett, majd lábával egy gyors mozdulattal a lény mellkasát próbálta talpával megtaszítani, és lenyomni a földre, és míg nem válaszol ott tartani hatalmas lábával, de közben karmai között a szemébe meredt. - Beszélj gyorsan! És nem öllek meg... olyan lassan... - mondta, és mosolytalan arccal megnyomta kissé a fickót.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 24, 2013 22:16:29 GMT 1
- Belek Tiu... rendelkezz az életemmel - zihálta Starra Garang, ahogyan az újabb hatalmas lény mancsa a mellkasára nehezedett. - Vannak bajtársaim, és hajóik is... odakint az ûrben. - biccentett fejével a bolygó felé. - Azért érkeztek ide, hogy meghódítsák ezt a rendszert és népét a Yuuzhan Vong istenek dicsõségére... a korallvadászomban van egy lény, amelyikkel üzenhetünk nekik..
- Hmm.. - a Dragan egyetlen sárgás szeme megvillant, ahogyan felfelé pillantott. Egy újabb magányos vadász közeledett, hasonló ahhoz, mint amelyikkel ez a humanoid lezuhant a holdjukra. Vele ellentétben azonban az új vadászon nem látszottak sérülések nyomai. - Talán már nem is kell üzenni nekik. Egy társad közeledik, pondró...
A vadász nem messze a draganok csoportjától élt földet, egy méterre a földtõl megállva gravitációs mezején.. a draganok meglepetésére azonban egy újabb korallpáncélos, marcona, tetovált harcos helyett egy filigrán, szõke hajú, fiatal nõ szállt ki, testén egy ruganyos overall és a másik harcos korallkinövéseinek keverékével. A nõ elmosolyodott, és elindult feléjük...
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Nov 25, 2013 7:45:47 GMT 1
Ahogy a Dragan észreveszi, hogy ismét egy hajó közeledik elmosolyodik. Motyog valamit, majd lábával egy határozott nyomással kivégzi a lényt. Lassú léptekkel elindult õ is, miközben társai a tetemre vetik magukat, és a prédán vitatkoznak. - Üdvözlégy hölgyem. - szól kissé gúnyosan - Mond csak kedvesem. Mi szél hozott a Számûzöttek Holdjára? Vagy Nest of Demonsra a lényeg ugyanaz. A Dragan lassan haladt hozzá egyre közelebb, és amint közelebb ér hozzá, alig karnyújtásnyi távolságra megáll. A hitványabbak eközben már szétmarcangolták az elõzõ prédát. Egyikük, az örültebbek közül a nõre pillant felordít, mely inkább vonyításul hangzott, és felé veszi az irányt. Azonban az egyszemû elkapta a nyakánál fogva. Fogait vicsorítva néz a halálra rémült társára. - Hányszor mondjam már.... Hogy élõre a parancsom nélkül nem támadtok! Egyetlen harapással végzett a kisebbik Dragannal és hátradobta a válla mögött. Éhes társai ugyanúgy rávetették magukat, mint az idegen tetemére. A feketepikkelyû a nõre néz. - Xenorth vagyok. A Számûzöttek vezére. Most te jössz! Az elõzõ lezuhant, de te szabad akaratodból vagy itt. Miért! Nem kérdésnek szánta, hanem rögvest választ akart. Csontfullánkja ide oda járt, ahogy farkát mozgatta idegességében.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 9, 2013 6:23:08 GMT 1
Tahiri élvezettel figyelte, ahogyan a hatalmas, karmos, szárnyaszegett lények elpusztítják a Yuuzhan Vong harcost, aki ki tudja, milyen módon került ide flottájától elszakadva, majd felé fordulnak. A lények erősek, szinte fényesek voltak az Erő sötét oldalán. Olyan öreg hatalom tükröződött bennük, amilyet utoljára Tahiri a volt mestere, az őrült Krayt Nagyúr közelében érzett. Ezekben a lényekben azonban ott volt a kíváncsiság és a bosszúvágy is... bezártság, düh, sértettség... pont, mint Tahiri látomásában.
- A nevem Riina Kwaad - lépett közelebb a hatalmas lényhez Tahiri, Yuuzhan Vong nevét használva -, és azért jöttem, hogy tanuljak, és tanítsak. Tőletek, és nektek, hatalmas Xenorth. De mindenekelőtt azért, hogy.. - pillantott a lény szárnyának csonkjaira - megszabadítsalak Titeket rabságotokból!
- És hogyan lenne egy ilyen apró teremtmény, mint te, képes erre? - a sárkány nevetése meghökkentően emberi volt.
- Vannak hajóim és katonáim... - kezdte Tahiri, de Xenorth felhördült. - Ezt már az előző pondró is mondta, leány! - De ő nem parancsol nekik, Xenorth. - mosolyodott el Tahiri. - Én igen. És ti is tudjátok, hogyan.
Elméjével kinyúlt és az Erőn keresztül megérintette a sárkány elméjét, akinek sárgás, hatalmas szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Úgy tűnt, ezek a lények erős telepatikus kapcsolatban vannak egymással, valamilyen szinten kötődve az Erőhöz, valamilyen szinten viszont teljesen elkülönült, saját mintát követve... - És nem csak erre vagyok képes. - folytatta Tahiri és felemelte jobb kezét, ami egy természetellenesen megnövekedett, karmokban és csápszerű nyúlványokban végződő amorf alakzat volt, sokkal nagyobb, mint bal keze, amely méretében és alakjában is illett ezekhez az apró humanoidokhoz.
- Engedd meg, Xenorth... - lépett közelebb Tahiri, és Yuuzhan Vong Formáló kezét végigfuttatta a hatalmas sárkány fekete pikkelyein. A lény, részben megdöbbenve az apróság bátorságán, egyelőre szótlanul tűrte.
- Megcsonkítottak titeket... - állapodott meg Tahiri keze Xenorth szárnyának csonkján. - Elvették, ami a tiétek, igaz, hatalmas Xenorth?
A lány megpördült, és lángoló tekintetével egyenesen a sárkány szemébe nézett. - Mit szólnál, ha azt mondanám, én visszaadhatom Nektek?
|
|
|
Post by Abakura Ryuu on Jan 17, 2014 12:07:36 GMT 1
Xenorth döbbenten nézett a nõ szemébe, ám tekintete egy idõ után homályosult, és a gyanú árnyéka vette át felette az irányítást. - Yelon, Xathor! Ide tüstént! - miután a két Dragan megjelent a nagy sárkány a nõre nézett - Már megbocsáss. Tudom nem szép dolog azt feltételezni a másokról, hogy hazudik. De... Ha valóban bírsz ezzel a hatalommal... Nem okoz gondot legyõznöd a két fiamat. Amennyiben képes vagy õket lefegyverezni, vagy netalántán megölni õket, akkor el fogom hinni amit mondasz... de addig is... Felemelte karjait, mrie a két Dragan megindult. Olybá tûnik a Dragan nem hisz valami jött mentnek,aki egyszerûen csak rákapcsolódott a telepatikus útjukra. ~ Ha valóban olyan rendelkezik azzal az erõvel, hogy visszanövesszen dolgokat, akkor nem lesz gond ha fiaim felaprítják. - gondolta magában.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 18, 2014 18:35:01 GMT 1
Tahiri szája egy pillanatra gonosz mosolyra húzódott, miközben emberi kezét - már amennyire az agyontetovált végtagot emberinek lehetett nevezni pusztán abból az okból, hogy nem egy sokujjú, robosztus formáló kéz volt - az oldalán függő fénykard felé mozdította. Sosem mondott nemet egy kellemes kis küzdelemre, különösen nem így, hogy ilyen nagy kihívást jelentő, hatalmas lényekkel kellett összemérnie magát..
Azonban, amikor kinyúlt az elméjével, hogy alaposabban fölmérje a környezetet, és megfelelő pozíciót keressen a harc megkezdéséhez, vongérzékén keresztül meglepődés és düh kerítette hatalmába... valahonnan messziről.
Miközben a két méretes dragan mérgesen füstölve közeledett hozzá, Tahiri néhány lépést tett hátra, mintha csak megijedt volna támadóitól, miközben vongérzékét az új érzés felé fókuszálta... és villámgyorsan rádöbbent, hogy az idő sokkal jobban szorítja, mint gondolta. Az inváziós flottája támadás alatt állt, a bolygójukat védő idegenek erősítést kaptak valamelyik környező állam flottája formájában... méghozzá jelentékeny erősítést. Tahiri rádöbbent, hogy gyorsan kell cselekednie, ellenkező esetben mire ezek a lények beleegyeznek, hogy elvigye őket innen, nem marad majd hajója, amivel megtehetné.
Villámgyorsan mozgásba lendült, miközben a vele szemben közeledő két sárkányszerű lény szétvált, hogy jobbról és balról közelítsék meg, így bármelyikük ellen is fordult, a másik hátba támadhatja. Tahiri megvárta, amíg a gyorsabb, türelmetlenebb lény előrelendül, majd egy elnyújtott szaltóval, az Erőt segítségül hívva a levegőbe emelkedett, és olyan gyorsasággal termett az ellenkező irányból közeledő dragan vállán, hogy annak reagálni sem volt ideje. Tahiri sokujjú formáló kezéből néhány apró szál lövellt ki, amelyek a dragan pikkelyei közti résekbe fúrodtak. A lény felüvöltött, és megpróbálta lerázni magáról az apró termetű, gyorsan mozgó alakot. Végül a társa segítette ki, aki egy lendületes csapással Tahiri felé irányította izmos farkát. A lánynak ugrania kellett, hogy elkerülje, kiszakítva ezzel a mutáns kezéből kiálló rostokat.
A lány másik kezében felvillant egy fénykard vörös pengéje, amellyel hárította a második dragan újabb farokcsapását. Tahiri döbbenetésre azonban a penge lepattant a lény vastag, fényes pikkelyeiről. Tahiri újra támadásba lendült, és megpróbált a lény fölé ugrani. Amaz kapkodott és kaffogott össze-vissza, olykor kisebb tűzfelhő hagyta el az orrát, de nem tudott a lány elé kerülni, ahogyan Tahiri is ügyelt rá, hogy ne álljon a hatalmas fogak elé.
Tompa puffanásra figyeltek fel mindketten, ahogyan az első dragan, aki botladozva álldogált azóta, amióta a lány a nyakába ugrott, eszméletlenül az oldalára dőlt.
A megmaradt szörnyeteg felüvöltött, és úgy tűnt, hogy taktikát változtat. A teste vonaglani és hullámozni kezdett, mintha folyadékszerűvé vált volna, és legnagyobb döbbenetésre pillanatokkal később Tahiri egy két és fél méter magas, páncélos idegen humanoiddal állt szemben, akinek a kezében egy fémes, fekete kard villogott.
Tahiri bólintott, és újabb támadásra indult... hamar rádöbbentek mindketten, hogy kardjaik egyfomán erősek.. a fénykard nem volt képes kettévágni az ismeretlen anyagból készült fémet, viszont háríthatta annak csapásait. Tahiri végül hátraugrott, majd a formáló kezét hegyes fejű, öklömnyi bogarak hagyták el... a dragan humanoid alakja felemelte a kardját, hogy félreüsse az apró lényeket, figyelmét egy pillanatra a bogarakra koncentrálva ellenfeléről... ... és ebben a pillanatban Tahiri fénykardja átugrott a formáló kéz hosszú ujjai közé, emberi kezéből pedig sistergő villámok csaptak ki, körbefonva a dragant.
A lény néhány pillanatig üvöltött és vonaglott, majd élettelenül a földre zuhant.
- Mindkét fiad bátran harcolt. - lépett a nő Xenorth elé, miközben deaktiválta fénykardját. Ezzel párhuzamosan sürgős parancsot küldött az Erőn és vongérzékén át egyaránt a flottában szolgáló harcosainak, a Berzerkereknek, hogy haladéktalanul indítsák ebbe az irányba a hajókat. - Az egyikük testébe jutattott méreg hatását semlegesíteni tudom egy ellenméreggel, a másik égéseit is meg tudom gyógyítani. De a kérésed nélkül nem teszem meg. A te döntésedtől függ, hatalmas Xenorth, hogy élnek-e, vagy halnak.
- Viszont gyorsan kell döntened. - folytatta Tahiri. - Idegen hitetlenek a Te ellenségeiddel szövetkezve megtámadták a hajóimat odafent. Nem sok időnk maradt. Ha úgy döntötök, eljöttök velem a csillagokon túlra, akkor itt az idő. Nem késlekedhetünk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 29, 2014 11:31:59 GMT 1
- Bár apró vagy, hatalmad felér a miénkkel.. - morogta Xenorth.- Legyen hát! Veled megyünk, kétlábú! Vigyél el minket a csillagokba, ahová tartozunk! - Így lesz, hatalmas Xenorth.. - lépett közelebb Tahiri, meghajtva magát. - És a fiaid? - A vesztesnek nem jár kegyelem. - fújt ki hatalmas füstfelhőt az orrán keresztül a száműzött draganok vezetője.- Tégy velük belátásod szerint. Thahiri bólintott, és megérintette a csuklójára erősített apró villipet, amelyik hamarosan egy Yuuzhan Vong harcos miniatűr képmását vette fel. - Belek tiu, úrnőm. - Szakadjatok el az ellenségtől és küldjetek koralltranszportokat a közeli holdra. Felvesszük és magunkkal visszük az itteni lényeket. Utána pedig irány a szent Chol'ga erdőbolygó! - Parancsod szerint lesz, úrnőm.
A draganok bizalmatlanul figyelték az égen megjelenő szürkészöld foltokat, a Yuuzhan Vong flotta hatalmas férgekre hasonlító yorick-trema teherhajóit. Tahiri eközben a két sebesült draganhoz lépett, és formáló kezéből ellenmérget engedett a pikkelyeik alá. - Ne aggódjatok, hatalmas Xenorth. - fordult vissza a vezetőjükhöz. - Utazásotok csak most kezdődik, melynek végén együtt hódítjuk meg a galaxist. Gyertek!
A teherhajók felemelkedtek, majd elnyelték őket a hold körül keringő Yuuzhan Vong cirkálók gyomra, és nem sokkal ezután a flotta, elkerülve üldözőit, eltűnt a rendszerből.
|
|