|
Odessen
Dec 23, 2017 11:18:51 GMT 1
Post by Revan on Dec 23, 2017 11:18:51 GMT 1
Odessen egy kevesek által ismert bolygó, melynek felszínét leginkább óceánok és erdős-hegyvidékes kontinensek borítják. A bolygó valódi különlegessége azonban az Erőhöz fűződő erős kapcsolata. Az Erő Világos és Sötét oldala itt tökéletes egyensúlyban van egymással. Ez az oka annak, hogy évezredekkel ezelőtt a Szövetség, mely a Köztársaság és a Sith Birodalom erőinek egyesüléséből született, itt rendezte be főhadiszállását a Végtelen Birodalom elleni háborúban. Mára természetesen elhagyatottá vált ez a bolygó.
|
|
|
Odessen
Dec 23, 2017 12:14:07 GMT 1
Post by Revan on Dec 23, 2017 12:14:07 GMT 1
Odessenhez megérkezve Syna és társai rögtön látták, hogy a bolygó nem annyira elhagyatott, mint azt gondolták. Legalábbis néhány űrhajó rögtön észrevehető volt a közelében. Gyors ellenőrzést követően kiderült, hogy mifélék. - A mester által vezetett expedícióhoz tartoznak - állapította meg Niera nagyon gyorsan. - Elég komolyan veszik a védelmet, úgy tűnik - mondta Anen, miközben alaposabban is megvizsgálta a hajókat. - Figyelembe véve, hogy egy sith nagyúr számításait igyekszik a mester keresztülhúzni, ez nem meglepő. Ki tudja, mennyi támogatója van az ellenségnek - magyarázta a fiatal jedi.
Miután Niera átküldte az azonosító kódját, a hajók meg sem próbálták őket feltartóztatni. Amint beléptek a légkörbe és lejjebb ereszkedtek, megcsodálhatták Odessen egyébként csodás tájait. Még Niera is tett pár apró pillantást a szemfedője felemelésével. Úgy tűnt, még őt is megfogta a látvány. - Nagyon szép bolygó. Meglep, hogy még senki sem gyarmatosította az idők folyamán. - Túlságosan kiesik a kereskedelmi útvonalaktól és messze van mindentől. Egyszerű telepeseknek nem épp ideális. De ki tudja, régen élt-e itt valaki. - Úgy hallottam vannak régi romok és sírok a bolygón. Nagyon régiek - csatlakozott be Niera is. - De te hogy lehet, hogy ismered, ha ennyire elfeledett? - Pár éve előkerült néhány régi, megmaradt feljegyzés a Birodalom előtti időkből a Jedi archívumból. Ott említették a bolygót. Hallottam, hogy egy régész csapat ideutazott megnézni. Azt mondták, hogy különleges. - Mitől különleges? - kérdezte Syna érdeklődve. - Az egyensúlytól. Az Erő két oldala itt tökéletes egyensúlyban van. - Másutt nem? - A legtöbb helyen dominál valamelyik. Igaz, jelentősen csak kevés helyen billen el a mérleg valamelyik irányba. De ilyen, mint ez a bolygó, kevés van. - A műszerek szerint van néhány hajó nem messze. Meg valami bázis. - Akkor vedd arra az irányt, Anen. A sétarepülés végén meg is pillantották a bázist. Látszott rajta, hogy nem mai építmény. Ez jóval a mostani használóik előtt itt volt. Viszont a becsülhető korához képest jól bírta az idő vasfogait és egész jól ki is lett pofozva. Bizonyára hosszabb időre rendezték be. Talán még a védelmi rendszer is működőképes. - Ez valami katonai bázis. De ki építhette? - Fogalmam sincs. Talán a mester ki tudta deríteni. - Kapaszkodjatok lányok. Leszállunk.
Néhány perccel a leszállás után már gyalog csodálhatták a tájat és a bázist. Ezúttal még R6 is velük tartott, így négyen haladtak az amúgy nyitott kapu felé. Fogadóbizottság viszont nem érkezett. Niera azonban érezte, hogy figyelik őket. Persze nem lehetnek elég óvatosak, így ez érthető. Anen egyszer csak megtorpant, ahogy felfedezett egy vésetet az egyik falon. Olyan volt, mint egy jelkép. - Ez minek a jelképe lehet? - Nem tudom, de inkább kettő az egyben, nem? - kérdezte Syna. - Ez a Szövetség, később a Végtelen Szövetség jelképe. Félig a Régi Köztársaság, félig a régi Sith Birodalom jelképe - hangzott el a válasz a hátuk mögül. Ahogy odafordultak, megpillantották a mestert és néhány kísérőjét, akiknél ugyan volt fegyver, de mégsem szegezték rájuk. Persze miért is tették volna, hisz a mester tanítványa érkezett két másik személlyel. - Niera. Örülök, hogy épségben látlak viszont - köszöntötte tanítványát. - Mester - hajolt meg tisztelettudóan a fiatal jedi - Ők itt Anen és Syna Shan - mutatta be két társát - Ő pedig a mesterem, Quardin Shodon - mire a két fiatal csak zavartan intett üdvözlésképp, nyilván még nem találkoztak igazi jedi mesterrel. - Legyetek üdvözölve Odessenen. Kérlek, kövessetek. Megmutatom a szállásotokat. Amint ezt elmondta, meg is fordult a mester és elindult, a fegyveresek pedig követték. Niera felzárkózott Shodon mester mellé. - Szép munka, Niera. Felülmúltad a várakozásaimat. De minden rendben? Kissé zavartnak tűnsz. Nem szoktál ilyen lenni. - Miből gondolod, mester? - Nem tudom. Talán ez az Anen barátod lehet az oka. Úgy látom megkedvelted. Csak azt nem értem, miért van lány ruhában... Anen és Syna néhány méterrel lemaradva haladtak, mögöttük és mellettük a fegyveresek. De még így is hallható volt valamennyi a beszélgetésből. Anen a szemeit forgatta, már megint ez volt a téma. Syna pedig ezt látva nem tudott nem megengedni magának egy kis kuncogást.
|
|
|
Post by Revan on Jan 1, 2018 12:10:37 GMT 1
A mester nem vezette túl messzire a kis társaságot. A bázis parancsnoki központja nem volt messze a leszállópályáról. Egy mesterségesen kialakított barlangban volt berendezve, ahonnan több másik járat indult. Itt rendeztek be mindent a munkához. Illetve szállást is kialakítottak. Bár az őrök létszámából ítélve szállás másutt is kellett legyen. - Nos, itt szállásolunk el titeket. Mivel közel van a leszállóhelyhez, gyorsan eljuthattok a hajótokhoz támadás esetén. Feljebb van egy kis kantin, ha lazítani szeretnétek. Nyugodtan nézzetek körül a bázison, csak annyit kérek, hogy az őrzött részen kívülre ne nagyon menjetek. Odessennek van pár nagyobb ragadozója, amik nem szeretik, ha valaki a vadászterületükre téved. - Na és hol van az a micsoda, ami miatt nem hagynak élni engem? - érdeklődött Syna. - Az mélyen az erdőben van, egy barlangból kialakított szentélyben. Szívesen megmutatom majd, ha érdekel. - Talán majd később. Elég izgalom ért mára. - Természetesen. Egy nagyobb kialakított lakrészhez értek, ahol legalább két tucat fekhely volt. Volt kommunikációs berendezésektől kezdve elég sokminden. Még kimondottan meditálásra szánt hely is. Az építők gondoltak mindenre. - Remélem megfelel. Ezt direkt az esetleges vendégeknek tartjuk fent. Szóval nem fog titeket zavarni senki itt. - Köszönjük. - Semmiség. Niera, kérlek gyere velem, szeretném, ha részletesen beszámolnál. Niera szó nélkül a mesterrel tartott. Csak egy apró biccentéssel köszönt el a társaitól, akik így magukra maradtak. Fekhelyből volt elég, így azon nem kellett összevesszenek. Eddig úgy tűnt, hogy nem jártak rosszul az idejövetellel. Bár a kantin annyira nem volt vonzó. Ha meg más szórakozási lehetőség nincs, akkor itt bizony halálra unják magukat, mielőtt az a bizonyos sith nagyúr rá találhatna Synára. Bár akkor legalább a galaxis biztonságban lenne. - Hát, itt vagyunk... - mondta Anen egykedvűen a falat nézve. - Igen...Szörnyen unalmasnak ígérkezik. Bár úgy láttam az a lift a bázis felső részére néz. Talán kimegyek később és lerakok pár célpontot, amire célbalőhetek. Gyakorolni sosem árt. - Jó terv. Én talán felnézek abba a kantinba. Hátha van itt valami érdekes társaság. - Ó, én nem vagyok elég érdekes? Vagy Niera? Azt hittem szerelmes vagy belé - cukkolta Syna szegény fiút. - Maradjunk annyiban, hogy nekem nagyon tetszik, de ő még nem áll készen erre. - Ebben mondjuk egyetértünk. Rád általában senki. Bár Niera úgy általában senkire sem. Ha nem tűnt volna fel, a szocializálódás nem az erőssége. - Ezért kellene neki egy olyan barát, mint én. Megtanítanám élni egy kicsit. - Biztos csak erre vár, de nem meri elmondani. - Tudod Syna neked sem ártana valami párkapcsolat, hátha nem lennél ilyen savanyú utána. - Nem is vagyok savanyú... - Dehogynem. Talán tovább kellett volna Balmorrán maradnunk. Az a Caden nevű srác illene hozzád. - Persze, majd pont egy jedi... - Ha nem tetszik, miért pirultál el? - Én nem is...Te kis... Azzal el is vonult inkább a lány és a helyiség egy távoli szegletében pakolta le a holmiját, majd elővette a puskáját és elkezdte átvizsgálni. Jól kilövöldözte magát Balmorrán, szóval nem árt egy kis tisztítás neki. Persze baja nem nagyon lehet. De a fegyver is olyan, mint a legtöbb dolog. Ha törődnek vele, akkor sokáig használható marad. Anen békén hagyta. Ő inkább a kommunikációs berendezést vette kezelésbe. Nem tartott semeddig feltörni a rendszert és kicsit kutakodni. Niera hamarosan visszatért és ő is választott egy helyet magának. Közel Synáéhoz, de nem túl közel. Anen szintén a közelben rendezkedett be. - Na mi volt? - Semmi. Csak elmeséltem, mik történtek Balmorrán, meg előtte Corellián. - Akkor nem sok mesélnivaló volt. - Nem nagyon. De a mester utánajár kicsit a fejvadásznak, hátha megtud valamit a... - Mi az? - Egy pillanatra éreztem valamit. Egy jelenlétet. Valahol távol. Aztán ahogy felbukkant, úgy el is tűnt... - A sith nagyúr? - kérdezte Anen egy kissé aggodalmasan. - Nem. A kisugárzása nem volt sötét. Talán az ereklye reagált valamire. Elképzelhető, hogy a mesteren kívül van itt más jedi is, aki segít a kutatásban. - De akkor miért nem érzed folyamatosan? - Aki tudja hogyan kell, az képes elrejteni a jelenlétét - magyarázta Niera - Sajnálom, valószínűleg semmiség. Ide úgysem jut be senki észrevétlenül. Ha az őrökön át is jut, rajtam nem. Pihenjetek nyugodtan - mondta, majd félrevonult kicsit meditálni. Anen és Syna pedig látszólag nyugodtabbak voltak. Úgy tűnik, megtanultak megbízni a jediben.
|
|
|
Post by Enz on May 6, 2018 12:03:46 GMT 1
Ahogy végighaladtak a bázis körüli erdőség ösvényén, Niera nem tudta nem észrevenni a mindenhol figyelő járőröket és a távolban haloványan világító energiapajzsot, ami védte őket. Az űrben lévő kisebb flottával kiegészítve Odessen akár egy jelentősebb ostrommal szemben is helyt állhatott volna. Az egyetlen probléma az volt, hogy a fiatal lovag nem igazán tudott arról, hogy bármi ilyesmi veszély fenyegette volna őket, így viszont ez a sok készülődés feleslegesnek tűnt. Hacsak nem tudott a mestere valami olyasmiről, amiről neki még nem volt tudomása. Shodon mester szokásos szelíd mosolyával az arcán vezette őt végig az ösvényen, míg csak meg nem érkeztek egy letisztultabb tisztáshoz, ahol valamiféle ásatás nyomai látszódtak, ami különös szobrok maradványait tárta fel, és a közelben egy romos épület is volt. - Ez itt egy régi szentély helye - szólalt meg a mester csendesen, ahogy megállt, a romokat figyelve. - Úgy hisszük, a Szövetség erőhasználói, sithek és jedik közösen állították, és nemrég közel jutottunk ahhoz, hogy megértsük a célját is. - De mi ellen volt az a Szövetség? Elég nagy fenyegetés kellett legyen, ha a jedik és a sithek szövetkezni kényszerültek. Ugyan a saját szemeivel nem láthatta, de a nyomokat, amiket valakik itt hagytak az Erőn keresztül, érezte. Nem kevés hatalmas Erőhasználó fordult meg itt. Néhánynak már-már ijesztően nagy hatalma lehetett. De ennek ellenére a bolygón így is tökéletes harmóniában volt az Erő két oldala. Ez pedig nyugodtsággal töltötte el a lelkét. - Van ennek köze ahhoz, amit az a titokzatos sith nagyúr keres? - Egy bolond ellen szövetkeztek - felelte, és elgondolkozva pillantott a szobrokra, amik különböző pózokban állva tartották a kezükben a fénykardot. Úgy tűnt, mintha filozofálna valamin, és beletelt néhány pillanatba, amíg folytatta. - Egy új hatalom volt születőben, ami fittyet hányt mind a jedik, mind a sithek örökségére. Itt, ezen a helyen állva, ahol az egyensúly uralkodik, megértették, hogy kicsinyes harcaik milyen értelmetlenek és öncélúak. Shodon mester még mindig nem fordult meg, éppen ezért a reakcióit se láthatta tanítványa, ahogy ezekről a kérdésekről beszéltek, a hangja pedig nem sok mindent árult el a véleményéről. - Úgy tudjuk egy nagy hatalommal rendelkező ereklye rejtőzik ebben a szentélyben. Egy olyan eszköz, ami egy képzett erőhasználó kezében hatalmas fegyverré válhat. Ez az ereklye magában egyesíti a világos és a sötét oldal erejét. Niera elképzelni sem tudta, hogy mi lehet az, amit keresnek itt. De azt gondolta, a legjobb lenne a helyén hagyni, vagy elpusztítani. A lényeg, hogy ne kerülhessen rossz kezekbe. Viszont ha itt hagyják, akkor Synát kell megvédeni mindaddig, míg bárki is tud az ereklyéről. - Tehát akkor? Elpusztítjuk, ha megtaláljuk? Még ha el is visszük innen, később rossz kezekbe kerülhet. Shodon mester összekulcsolta a kezét a háta mögött, és néhány pillanatig csendbe burkolózott a kérdésre, de nem úgy tűnt, mintha gondolkodna a válaszon. Sokkal inkább, mintha már tudná a választ, csak kivárna azzal, hogy elmondja a tanítványának. - El kell kerülnünk azt, hogy rossz kezekbe kerülhessen, csakugyan - értett egyet a felvetéssel. - De ha ezt tesszük, mennyivel leszünk jobbak, mint azok az erőhasználók, akik elrejtették ide, csak mert megrettentek az erejétől? A Galaxis a káosz szélén tántorog, akárcsak négyezer éve, mikor a bolondok eldobták maguktól a lehetőséget, hogy jóvá tegyék a hibáikat. - Gondolom, ha annyira veszélyes, hogy elzárták, már korábban is okozott elég bajt. Nyilván csak valaki nagyon erős és képzett képes használni az erejét. Talán jobb volna inkább a lányt megvédeni és jól elrejteni, hogy biztonságban legyen és élhesse az életét. Már ha lehet életnek nevezni a bérgyilkosságot. De ezt továbbra sem az ő tiszte volt eldönteni. Ő sem éppen egy minta jedi. Bár ő nem is annak lett képezve. - A nagy hatalom nagy felelősséggel jár. Nem igaz? Pont azért, mert sokak nem elég erősek, hogy ellenálljanak a csábításnak és megrészegülnek tőle. - A hatalom lehetőségétől megriadni a legnagyobb ostobaság - felelte a mester a tőle megszokott megfontolt nyugodtsággal, ugyanakkor érezhető volt, hogy ez a téma mégis felrázza. - A saját erejüket korlátozták nem létező félelmek miatt, amelyeket persze így megcáfolni sem tudtak. Ha a hatalom csakugyan felelősséggel jár, azt csak úgy eldobni a lehető legnagyobb felelőtlenség, nem gondolod? Nierának el kellett ismernie magában, hogy ezekkel az érvekkel nem érdemes vitatkozni. Vagyis nem tud.ott A legokosabb az volna, ha tennének róla, hogy soha senki ne férhessen hozzá ahhoz az ereklyéhez. Erre a legegyszerűbb mód egy bizonyos élet kioltása lenne, de ez nem az ő módszerük. Viszont ha minden marad, ahogy van, Syna élete továbbra is veszélyben forog. Tehát nemes egyszerűséggel nem tudta, mi is lenne a helyes döntés ebben az ügyben. - Igazad lehet, mester. De mégis ki dönti el, kinél lenne a legjobb helyen ez az ereklye? Bárkihez kerül, célponttá válik. - Csak akkor válik valaki célponttá, ha nem képes megfelelően felhasználni az erejét - jelentette ki határozottan a mester, miközben féloldalasan Niera felé fordult, szeme sarkából a fekete szemfedős jedi lányt figyelve. - De a hatalom legalább olyan biztosan szerez valakinek követőket, mint ellenségeket. A hatalom olyan, mint a gravitáció, magához vonzza a tömeget. A bolygók is mindig egy-egy csillag körül keringenek, ahogy azokat a fekete lyukak tartják a helyükön. Csak el kell érni a kritikus tömeget, és többé nem kell aggódni bármiféle támadás miatt. A lány szóra nyitotta a száját, de rájött, hogy kifogyott az érvekből. Voltak kétségei, de a mester nagyon magabiztos volt, ez pedig egyre inkább meggyőzte őt abban, hogy megszerezni az ereklyét és elvinni a titokzatos sith nagyúr elől egy jó ötlet. Végül is, ő sem azért kapta a hatalmát, hogy ne éljen vele, hanem épp azért, hogy jobbá tegye vele a galaxist. Ha ez nem lett volna elég, belegondolt, hogy akkor csapdába csalhatják a sithet és leszámolhatnak vele egyszer s mindenkorra. - Úgy látom, megérted - közölte, hangjában elégedett tónussal, amelyből most hiányzott a szokásos higgadt megfontoltsága. - De tudnod kell, hogy sokan nem fogják támogatni a döntést, akár még ellenségnek is kikiáltanak. Hamner szűklátókörű katonajedijei, az egyházi álszentek, sőt még a K'Kruhk-féle sehova sem tartozó alakok is ellenem fordulhatnak. De mind csak a saját kicsinyes céljaikat látják a szemük előtt, ezért is pusztulhatott el a Jedi Rend történelmében először békeidőben. Monológja kissé szenvedélyessé vált a végére, ugyanakkor Shodon így is megőrizte visszafogott méltóságát, amitől távol álltak a nagy érzelemkitörések. - Tudnom kell, hogy mellettem állsz-e, ha ez megtörténik, hogy képes vagy-e te is látni a nagyobb jót abban, hogy ezt az eszközt felhasználjuk a Galaxis érdekében. - A Galaxisnak csak jobb lenne a sithek és más pusztítást hozó dolgok nélkül. Ha jó dolgokra sikerül használni az ereklyét, akkor én nem vagyok ellene. Feltűnt azért neki, hogy a mester kissé szenvedélyesen adta elő a monológját. De talán csak azért, mert ennyire bízik abban, hogy jobbá sikerül majd tenni mindenki számára a galaxist. Igazából zavaros volt ez az egész, hisz egy jedi nem szokott így gondolkodni. De a mester nem bolond, bizonyára nyomós oka van rá, ha így beszél. - De hogy fogjuk mindezt véghez vinni? Ha meg is szerezzük az ereklyét, nem lehetünk ott vele mindenütt. - Nagyon jó meglátás! - élénkült fel Niera megjegyzésére a mester még jobban. - A jedik fő gyengesége mindig is az volt, hogy csak reagálnak a problémákra, így mindig lépéshátrányban vannak. A problémákat a gyökerénél kell kezelni, így jár a legkisebb fájdalommal a beavatkozás! Amit ezek a szavak sugalltak, az már feszegette a jedi filozófia határait. Ugyan voltak idők, amikor a jedik maguk is agresszívabb eszközökhöz nyúltak, de mint például a klónháború példája is mutatta, ez sosem járt túl sok jóval. - Semlegesíteni kell a bajkeverőket, mielőtt túl sok bajt okozhatnak - foglalta össze, majd higgadtan megfordult, ahogy lépteket lehetett hallani. Többen érkeztek az ösvényen, ezt a hangok alapján meg tudta mondani. Ahogy közelebb értek, a hangjukat is hallani vélte: Anen és Syna voltak azok, néhány kísérővel. - Igazad van, mester. A megelőzés a legjobb gyógymód az orvoslásban is - értett egyet Niera, bár nem teljesen értette, miért akar ilyen hirtelen elrugaszkodni a mester a jedi tanításoktól. Ez nem vallott rá. De mégis, valahogy meggyőzőnek hatott. Volt értelme az elhangzottaknak. Valahol legbelül voltak kétségei, de ki akart tartani a mester mellett. Elvégre ő mindig jó volt hozzá. Hogyan fordíthatott volna hátat neki, amikor egy ilyen jelentős áttörésre készült? - Örülök, hogy csatlakozni tudtatok hozzánk - szólt most Shodon mester a frissen megérkezett két fiatalnak, majd Synára emelte a tekintetét. - Fiatal hölgy, elárulhatom, hogy ez az a szentély, ami miatt olyan hosszú ideig zaklattak fejvadászok, fogdmegek és ki tudja még mik. - Egy rakás rom miatt? - pillantott körbe a lány hitetlenkedve. - Volt az őseim között régész vagy mi? - Nos, kapcsolódsz ehhez a helyhez - válaszolta komolyan, majd összekulcsolta a háta mögött a kezét. - Jobban, mint elsőre hinnéd. Méghozzá a vérvonaladon keresztül. A családodban erős a kötődés az Erőhöz, számtalan generációra visszamenőleg. A nagyhatalmú ereklye, amit ide rejtettek el, az egyik ősödé volt. Te vagy a kulcs a kapuhoz, ami a szentély titkát rejti. - Igen. Niera már említette, hogy a vérem kell annak a sith nagyúrnak. Csak nem értem minek csinálja ilyen feltűnően. Biztos talált volna módot rá, hogy vért vegyen tőlem. Például orvosként. - Ez a módszer sajnos nem működött volna. Igaz, csupán néhány csepp vér kell, de annak frissnek kell lennie. - Tehát a használt tamponod nem jó - viccelődött Anen, mire kapott egy kokit a lánytól. - Nem volna jobb beomlasztani ezt a helyet? Akkor nekem is nyugtom lenne és magának sem kellene aggódnia emiatt. - Talán igazad lehet - közölte egészen elgondolkodva, és néhány pillanatra hallgatásba burkolózott. - De tekintve, hogy amolyan családi hagyaték ez a hely, nem akarod előtte megszemlélni mi van odabent? Mielőtt örökre elveszne. Synán látszott, hogy azért igenis érdekli, mi az, ami miatt nem hagyja békén az a sith nagyúr. Biztos valami fegyver, aminek nagy hatalmat tulajdonítanak. Nos, nem egy újabb Halálcsillag, az biztos, ahhoz túl kicsi lenne. - Jó. Végül is miért ne? De beértem volna egy felvétellel is róla. Elindult végül a mester felé. Anen követte. Hisz ő is kíváncsi volt. Niera pedig egyébként is a mester mellett állt. - Vagy csak ki kellene vinni innen és elhelyezni egy fekete lyuk mellett, akkor aztán a sith nagyúr rögtön csapdába esne és elpusztulna, amint túl közel merészkedik hozzá - ötletelt Anen, miközben a lánytól egy lépéssel lemaradva lépkedett. A kis csapat belépett a szentélybe, amelynek előterében oszlopsorok húzódtak, és itt-ott a díszítés megmaradt részei még mindig felismerhetők voltak. Az Erő világos és sötét oldalát ábrázoló mozaikok és freskók valóban lenyűgözők voltak, akárcsak a két, kicsit megcsonkított nagy szobor, amelyek kivont fénykardja összeért a lefelé vezetők lépcsők előtt. Shodon csak intett, hogy kövessék, és megindult lefelé, de nem kellett túl sokat sétálniuk, hogy megérkezzenek egy még nagyobb terembe, ami akár még grandiózusabb is lehetett, mint amit ők láthattak, ugyanis egyes részei beomlottak. A díszítés hasonlóan filozofikus volt, mint odafent, de itt már szobrok is helyet kaptak. A terem végében egy oltárszerű helyen egy nagy kőkehely állt, aminek az alján egy apró lyuk vezetett lefelé. Azonban ami meglepő volt, hogy már távolról látni lehetett, hogy az oltár mellett áll egy karcsú vonalú, köpennyel elfedett arcú alak. - Ez az oltár, ami az ereklyéhez vezető utat rejti - szólalt meg Shodon mester, ahogy megálltak. - Ez a kehely pedig a kulcslyuk hozzá. Gondolom sejted a kialakítás okát. - Más módot nem ismerek az út megnyitására - biccentett, majd az övéhez nyúlt, és előhúzott egy vibropengét, és a markolatával odanyújtotta Syna felé, aki megfogta az eszközt, majd odalépett az eltakart arcú alak mellé, egy pillanatig bizalmatlanul őt, majd a kőkelyhet bámulva, és kissé tétovázott. - Ne aggódj, Syna, gondolj csak bele, hogy főzés közben hányszor elvágtad már a kezed - viccelődött tovább Anen, de ezúttal még a lány se reagált rá. - Valami gond van? - kérdezte Shodon mester türelmesen, ahogy a lány csak bámult maga elé. Mire Syna megrázta a fejét, mintha csak álomból ébredt volna. - Nem, dehogy, csak elgondolkoztam - felelte a lány, majd kinyújtotta a kezét a kehely felé, és a kést hozzászorította a tenyeréhez. Ekkor aktiválódott a mester holokommunikátora és megjelent rajta egy aqualish nő képe. - Történt valami, Gleb? - kérdezte a mester higgadtan. - Egy hajó lépett be a rendszerbe, majd miután harcérintkezésbe léptünk velük, segélyhívást küldtek ki - jelentette a nő, aki valószínűleg a helyi biztonságiak egyik fejese volt. - Egy bizonyos... Tano vezeti őket, és más jedi erők érkezése is várható. Syna már majdnem megtette, amikor megzavarták. Leengedte a pengét, nehogy véletlenül vágja meg magát, míg máshova figyel. Ha most jön az a sith nagyúr, akkor nem volna okos dolog kinyitni ezt a helyet. - Tano... Tano? Őt ismerem. Találkoztam vele még régen...- töprengett el Niera. - Ha jedik, akkor velünk vannak, nem...?Várjunk, miért bocsátkoztak harcba a jedikkel? - kérdezte Anen. - Kezd ez a dolog elég zavaros lenni... - jegyezte meg Syna. - Ez csak valami félreértés lehet... vagy csel - jegyezte meg Shodon mester, majd bontotta a vonalat az aqualish milíciaparancsnok felé. - Talán a sith nagyúr adja ki magát Tano mesternek, hogy időt nyerjen, és ne tudjuk addig kinyitni a sírt. - De ha itt van a sith nagyúr, akkor nem jobb lenne előbb vele foglalkozni? Ha kinyitjuk a sírt és megszerezzük azt a valamit, aztán mondjuk befut egy elsöprő erejű sith erősítés, akkor lényegében tálcán nyújtjuk át nekik, amit akarnak - mondta Niera. De ha kinyitom, akkor te vagy a mestered használhatnátok ellene, nem? - kérdezte Anen. - Talán, ha elég nyilvánvaló, hogy kell kihasználni a benne rejlő erőt - felelte a fiatal jedi. - Én csak túl akarok lenni végre ezen az egészen...De azért ebben van valami - tette hozzá Syna, akinek már majdnem a kezéhez ért a penge. - Gleb és az emberei pontosan ezért őrzik az űrt - felelte Shodon, és látszott rajta, hogy eddigi túlzott nyugalma ellenére egyre türelmetlenebbé válik. - Ha pedig annyian jönnek, hogy ő sem bír el velük, akkor bármikor elfoghatja a lányt, hiszen ő már önszántából idejött. - És ha addig elmegyek? Akkor vissza kell hurcolnia - kérdezte Syna, mire Shodon megrázta a fejét. - Nem tudhatjuk, hogyan is működik a rituálé pontosan. Nem tenném rá az életünket - felelte a mester. - Most kell kinyitnunk! Ha már a kezünkben van, akkor nem használhatja ellenünk. Ugyan próbált a maga igaza mellett érvelni, mégsem tűnt úgy, hogy a lány azonnal szaladna végrehajtani azt, amit mond. A mester most a lovagja felé fordult. - Niera, ugye egyetértesz? Niera néhány pillanatig csendben mérlegelt. Ő is elég bizonytalan volt az egésszel kapcsolatban. Valahogy túl könnyűnek hangzott az egész. Megszereznek egy ereklyét és akkor varázsütésre esélytelenné válik bármiféle sith fenyegetés. De mégis, ő sem akart mást, mint tenni a dolgát és jobbá tenni a galaxist mindenkinek. - Ha kinyitod és meglesz az ereklye, akkor a te részed ebben lezárul. Elmehetsz és folytathatod az életedet úgy, ahogy szeretnéd - mondta végül Synának. - Jól van... Essünk túl rajta - mondta Syna, majd egy vágást ejtett a tenyerén és belecsepegtette a kehelybe a kicsorduló vért, majd mielőtt bárki is mondhatott volna bármit, hátrébb lépett. Anen készült némi kötszerrel és gyorsan ellátta a sebet. Shodon elégedetten figyelte, ahogy a vércseppek a kőkehelybe csöpögnek, majd lassan végigfolynak az alján lévő lyuk felé, és így a nyitómechanizmust aktiválják. Ahogy Anen a lány kezét kötötte be, kattanást lehetett hallani, és az oltár lassan süllyedni kezdte lefelé, mintha csak a föld akarná elnyelni. Ahogy az oltár lesüllyedt, úgy követte a példáját a mögötte lévő tömör kőfal is, felfedve az eddig rejtve lévő hátsó szentélyt, amelyen kettős oszlopsor haladt végig, a legvégén pedig az azt félkörben körvevő négy oszlop között állt a keresett ereklye. Shodon mester előre indult, a többiek pedig követték őt, átvágva az oszlopsor között. A mester igencsak fellelkesültnek tűnt, ami szintén kontrasztot mutatott eddigi kimért viselkedésével szemben. - Egy maszk? - kérdezte csendesen Anen, aki nem igazán értette mi olyan nagy szám egy maszkban. - Ez nem akármilyen maszk - felelte a mester kissé kioktatóan. - Ez Darth Revané volt, aki egyedülálló módon találta meg az egyensúlyt a Világos és a Sötét Oldal között. El se hiszem... Csodálatos. Ahogy közelebb hajolt, látni lehetett, hogy szinte mintha rabul ejtette volna a tárgy: ugyan valóban nem volt a legjobb állapotban, de nem is nézett ki olyan rosszul, mint egy több évezredes ereklyétől várná az egyszeri laikus. - Négyezer évet mondott? Ahhoz képest nem volt vele túl kegyetlen az idő vasfoga - állapította meg Syna - Szóval akkor ez a Revan volt az ősöm? - Így van. Revan és Bastila Shan leszármazottja vagy - felelte Niera a mester helyett, mivel ő épp az ereklyét vizsgálta közelről. - Mindketten jedik voltak? - Mindketten megjárták mindkét oldalt. A maguk módján mindketten különlegesek voltak - magyarázta a jedi, bár az ő ismeretei is csak végesek voltak az említett személyekről. Niera kinyúlt a maszk felé, hogy az Erőn át érezhesse a hatalmát. Valóban magában hordozta mindkét oldal lenyomatát. Valóban egyedülálló darab volt. Mégsem volt rá olyan hatással, mint a mesterére. De hát ő nem is volt oda annyira a történelemért. - Így van - értett egyet Shodon mester is, aki azonban láthatóan túlságosan nem figyelt oda rájuk, annyira lefoglalta az ereklye, amire most rátette a kezét. - Szinte érzem a benne szunnyadó hatalmas erőt. Persze a megfelelő rituálé kell hozzá, hogy feloldjuk a teljes erejét. - Remélem én ahhoz már nem kellek - sóhajtott fel Syna, akit nem igazán nyűgöztek le neves ősei és a Revan maszkjának állított szentély, és inkább csak szabadulni akart az egésztől. - Hogy érted mester, hogy feloldani? - kérdezte Niera. - Azt hittem, ha használjuk is, csak megfontoltan tesszük majd, végszükség esetén. - Természetesen, csak teoretikusan beszéltem - felelte sietve a mester. - Ha fel akarnák oldani, egy rituálé kéne hozzá. Nierát azonban nem annyira nyugtatta meg ez a válasz, mint szükséges lett volna, és továbbra is furcsállva nézett a mesterére, aki mintha nem önmaga lett volna, mióta beléptek a szentélybe. Shodon megfordult, és hátra kulcsolta a kezét, majd Niera felé indult. A lány mögött elhaladt, mintha csak az egyik oszlopon lévő képet akarná megszemlélni, amely mozaikszerűen mutatta be a szertartást, mintegy üzenetként az utókornak. Persze, mivel a megnyitás kapcsán valamelyik leszármazott önként adott vérére volt szükség, így bízhattak benne, hogy csak az arra érdemesek találják meg a helyet. - Ezen a helyen a jedik és a sithek paktumot kötöttek, hogy fenntartsák a békét - szólalt meg, de korábbi megnyilatkozásaihoz képest a tisztelet hiányzott a hangjából. - Inkább elárulták amiben hittek, mert féltek attól a hatalomtól, amit ez a maszk adhat. Szánalmas pondrók. Azzal hirtelen hátrafordult, és egy gyógyszeradagolót szorított Niera nyakához, amiben erős nyugtatót tartottak, hogy alkalmazhassák rajta, ha képtelen uralkodni az ereje felett. - Tudom, hogy te ezt úgysem értenéd - suttogta neki. - Szerencsére a te szereped már véget ért. Mielőtt Niera felismerhette volna a veszélyt, a mester már beadta neki a nyugtatót. Amikor elveszíti a kontrollt, akkor ez a dózis segít neki lehiggadni. De ebben a viszonylag higgadt állapotban más szinte azonnal eszméletét veszítette volna. Ő azonban állva maradt. Shodon ellépett mögüle és intett a kíséretnek. Eközben Niera tétován hátrálni kezdett és meg is botlott, viszont Anen és Syna együtt ugrottak mögé, hogy elkapják. - Mit tett vele? Miért? - Csak gondoskodtam róla, hogy ne okozhasson galibát. Már csak egy lépés választ el a céltól - felelte a mester, miközben ismét a maszkra meredt. - Anen...fi-figyelj rám... Anen és Syna próbálták megtartani a már ájulás szélén lévő Nierát, aki a kezében tartott valamit és már csak arra figyelt, hogy a fiú kezébe nyomhassa. Aki miután rájött, mit akar a jedi, elvette azt. Egy kommunikátor volt. Gyorsan a ruhaujja alá csúsztatta, mielőtt az egyik fegyveres kiszúrja. A lány megfogta a fiú fejét és a sajátja mellé húzta. - Keresd... Tamarát...- nyögte még ki az utolsó erejével, majd elvesztette az eszméletét, majd a fegyveresek külön választották őket. - Vigyétek a testet a szertartás helyszínére - utasította az embereit Shodon, majd a két másik vendége felé fordult. Anen, annak ellenére, hogy tudta, esélye se lenne, védekező pózt vett fel, de Syna a vállára tette a kezét, mint aki azt mondja, hogy ilyesmi miatt ne kockáztassa az életét. A fiú a kommunikátorra gondolt, és lassan leengedte a kezeit. A mester csak felhorkant. - Őket pedig tegyétek egy cellába. Később foglalkozom velük! - jelentette ki, majd előre lépett, és kezébe vette a maszkot, ezután pedig szó nélkül megfordult, és döngő léptekkel elhagyta a belső szentélyt, míg emberei közrefogták a két fiatalt. és akkor most az űr *** Odessen bolygójától nem messze egy csapat régi CR-90-es koréliai korvett és az őket kísérő éjfekete X szárnyú vadászok léptek ki a hiperűrből. Utóbbi vadászgépek az elmúlt évtizedekben a jedik védjegyévé váló StealthX-ek voltak, amik minimális elektronikával működtek, így nagyon nehéz volt műszerekkel bemérni őket, a hiányzó funkciókat (mint a célzórendszer vagy kommunikáció) az őket vezető jedik pedig az Erő segítségével pótolták. Mivel nem volt elegendő pilótakorú lovag az Árnyakadémiában, így a támadók második vonalát normál XJ vadászgépek alkották, akiket - akárcsak a korvetteket - a jedik nem Erőhasználó segítői kezeltek. K'Kruhk azon kevés jedi között volt, akik nem az egyik StealthX pilótafülkéjében, hanem a maréknyi zászlóshajóján tartózkodott, amelyet a Fény Hadserege elől emeltek el, a Rend felosztását követően. Az aggastyán mester sosem hitte volna, hogy ilyen hamar szükség lehet majd rájuk. - Mester, több fregattot és korvettet, valamint jelentős vadászkíséretet jeleznek az érzékelőink - jelentette az egyik fiatal kezelő. - Az azonosítókódjuk alapján a Jinata Biztonsági Erők nevű szabadcsapathoz tartoznak. - Peremvidéki banditák - közölte a sommás véleményét Ramius, egy fiatal ember férfi, aki korábban flottatiszt volt, de csatlakozott hozzájuk. - De a létszámuk aggasztó - csóválta meg a fejét K'Kruhk. - Ha győzünk is, nem veszteségek nélkül fogunk. Akárhogy is aggasztotta a helyzet, tudta, hogy a harcot fel kell vállalnia. Amit eddig sikerült összeraknia, az alapján egy jedi csapdába csaltak, és egy nagy erejű ereklye is tét volt. - Nyissanak csatornát a hajóink felé! - rendelkezett botjára támaszkodva, miközben az Erővel is kinyúlt a StealthX-ek pilótái felé. - Rendtársaim! Hamarosan megvívjuk első közös harcunkat a gonosz erőivel szemben. A kihívás talán nagynak tűnhet, de mindez semmi ahhoz képest, amivel megküzdöttem a klónháborúk és a Birodalom idején, mégis itt vagyok köztetek. Hagyjátok, hogy az Erő vezessen titeket a harcba, és irányítson titeket. Leru lovag StealthX-ei vonják magukra az ellenség figyelmét, miközben a második vonal pilótái támadják a fregattjaikat. A korvettjeink tűztámogatást nyújtanak majd. Utat kell nyitnunk Tano mester és a landolócsapat számára. Küzdjetek bátran, és ne hátráljatok! Mindenki készen áll? A korvettek és a vadászosztagok vezetői vagy a kommjaikon vagy az Erő segítségével válaszoltak neki, ő pedig aprót biccentett. - Az Erő legyen veletek! - Jól van Árnyék osztag. Tudom, ez kicsit nagy falatnak ígérkezik első bevetésnek, de bízzatok az Erőben és minden rendben lesz - ismételte Leru más formában az öreg mester szavait, hisz mégis csak őt fogják követni, kell tőle is pár biztató szó. Főleg, hogy zömében fiatal lovagok és padawanok alkották a csapatot - Aran, ne hajtsd túl magad, a csatameditáció egy nagyon nehéz technika. Elsősorban a Tornádó osztagot támogasd vele. - Értettem! - jött a válasz a hajóról, amin K'Kruhk mester is volt. - Akkor hát, mindent bele! Gyorsítsunk támadási sebességre! - mondta, mire az összes gép szétnyitotta a szárnyait és felgyorsítottak. Amint kellően közel kerültek az ellenséghez, azok tüzet is nyitottak rájuk, bár egyelőre hiába, mert a jedik ügyesen manővereztek az Erővel megtámogatva. Az egyik korvettet vették célba elsőnek és alaposan megszórták. A pajzsa kitartott, de ezzel sikeresen magukra vonták az ellenség figyelmét. Mire ráeszméltek a hibájukra, a másik vadász osztag sikeresen bevitt pár szép találatot az egyik fregattnak, majd a beköszönést néhány ellenséges vadászgép elporlasztásával fejezték be. A Tornádó osztag protontorpedóinak találatai nyomán a Jinata szabadcsapatok több kék-vörösre festett Nebulón B fregattján terjedtek szét a robbanások pusztító hullámai, és némelyik közülük súlyosabb károsodást szenvedett. Ez a fajta taktika működni látszott, ugyanis a szabadcsapatokhoz tartozó hajók soraiban zavarodottság támadt, formációik pedig felbomlottak. Vadászkíséretüket, ha megkésve ugyan, de útnak indították, és míg a fő erőt régi Z95-ösök jelentették, addig jó pár újabb gépből álló osztag is volt közöttük. - Ezek Strunz Aurekek - állapította meg a vizuális adatok alapján Ramius, aki egy mindenféle rangjelzés nélküli katonai varrású ruhát viselt. - Az XJ-vadászainkra komoly veszélyt jelentenek. A Strunz egyike volt a feltörekvő fegyvergyártó cégeknek, és mottójuk úgy szólt, hogy "a felfegyverzett Galaxis biztonságos Galaxis". Erre rácáfolt az, hogy most éppen fegyveres haramiák használták az általuk gyártott vadászgépeket. - Folytassuk a támadást a cirkálók ellen - biccentett a mester kimérten. - A korvetteink, a Tython Hősé-vel az élen majd fedezik őket. - Nem kellene akkor azokra fókuszálnunk? - kérdezte az egyik padawan Leru osztagából. - Nem, Árnyék ötös. Az a dolgunk, hogy minél előbb rést üssünk, amin a leszálló csapat át tud hatolni. Ha most a vadászokra figyelünk, a nagyobb hajók rendezhetik a soraikat. - De a másik osztag... - Clena, figyelj rám... Amikor Leru látta, hogy a Strunz Aurekek máris három vadászt semmisítettek meg a másik osztagból, be kellett lássa, hogy túlbecsülte Aran nekik nyújtott segítségét. Még ha meg is tett minden tőle telhetőt, láthatóan ekkora támadóerővel szemben nem lesz elegendő. - Rendben, Clena, te, Árnyék hat, hét és nyolc menjetek segíteni nekik. Mi folytatjuk a támadást. Jól van srácok, pörköljünk oda nekik újra! Fókuszáljatok a már sérült területekre, hogy megbénuljanak az ellenséges hajók. - Vettem, lovag - felelte Clena az Erőn keresztül, és halványan elmosolyodott, ahogy az osztag egyik felével együtt kivált, és támadóállásba álltak. Az Akadémiához való csatlakozás után Aranról kiderült, hogy igen jó affinitása van az Erőhöz, ezzel szemben ő pilótaként vette jó hasznát lobbanékony személyiségének. Hamar beletanult a repülésbe, és máris úgy érezte, mintha mindig is az élete része lett volna. Elképzelni se tudta, hogyan tudott enélkül élni előtte. Miközben az Árnyék osztag másik fele újra magára terelte az ellenséges hajók figyelmét, ő a tartalék erők segítségére sietett, és ahogy feketére festett vadászaik tüzet nyitottak, olyan volt, mintha a semmiből tűntek volna elő. Lövéseik nyomán több helyen tűzgömbök jelentek meg, és az ellenséges vadászok körében is úrrá lett a zavarodottság. A Strunz hajókat irányító pilóták ugyanakkor gyorsan reagáltak, és Clena alig tudta félrerántani hajóját egy beérkező sorozat elől, majd dugóhúzóba vitte a gépét, és szétlőtt egy, a korvettjeikre célba állt Z95-öst. Eközben a korvettek sem tétlenkedtek, és folyamatos tűz alatt tartották a vadászokat, de csak korlátozott támogatást tudtak nyújtani, mivel kívül kellett maradniuk az ellenséges fregattok hatótávján. Leru igyekezett a korábbi trükköt megismételni, de ezúttal jóval közelebb kellett menniük, mivel a szétzilált formáció miatt nem minden hajó tüzét tudták magukra vonni, ugyanis azok akadályozták egymást a tüzelésben. De ilyen problémájuk aligha állhatott fenn a másik vektorról érkező támadócsapattal kapcsolatba. Az Árnyék osztag Leru vezetésével célba vette a leginkább sérült ellenséges hajót, majd megsorozták a lövéseikkel. Végül az egyik fiatal lovag lövése sikeresen hatástalaníthatta az egyik hajtóművét, aminek hatására máris komoly hátrányba került. Bár a fegyverei még működtek és használták is őket kitartóan. Végül az egyik padawan gépét találat érte. Az egyik hajtóműve megsérült. - Eltaláltak! Lassul a gépem! - Távolodj el, Árnyék négyes! Árnyék kettes, fedezd! - Értettem! Sajnos bármennyire is voltak ügyesek az Erővel megtámogatva, még ők sem voltak sérthetetlenek. Leru persze felkészült az eshetőségre, de jobb szeretett volna nem elveszíteni senkit az osztagából. A sérült gépnek végül sikerült kijutni az ellenséges hajók lőtávolságából, de a csata további részét már nem kockáztathatta meg. Így is örülhetett, hogy két fregattról érkező lövés is elvétette. A sajátjaik felé vette az irányt, hátha másképp még segíthet a társainak. Mindeközben Leru és az osztaga tovább folytatta az offenzívát, miközben igyekezett szemmel tartani Clenát is. Örült neki, hogy ilyen szépen boldogul az űrhajóvezetéssel, ugyanakkor egy kicsit aggódott a lobbanékony természete miatt. De egyelőre kezelhetőnek bizonyult. Viszont bármennyire is tűrhetően is alakultak eddig a dolgok, nem tudta megbecsülni, mikorra sikerülhet utat nyitni Tano mester csapatának. Márpedig az idő véges. - Ilyen tempóban nem fogunk tudni áttörni - jegyezte meg Ramius, aki a csata alakulását a hajó taktikai holokivetítőjén keresztül figyelte. - Bízzunk az Erőben, kapitány - csukta le egy pillanatra a szemeit K’Kruhk. Ramius összeszorította az ajkait. Hálás volt a jedi mesternek, amiért bevette az Akadémia szolgálóinak kötelékébe: fondori származása miatt potenciális árulóként kezelte a Köztársaság, miután szülőbolygóját bekebelezte az egyre terjeszkedő Egyesült Galaktikus Birodalom, de az Erő iránti optimizmusában nem igazán tudott osztozni. Akárhány ütközetben vett részt, egyiket sem az Erő döntötte el. - Kell lennie más megoldásnak - jelentette ki Ramius, és a holokivetítő kezelőpanelén keresztül elkezdett számításokat betáplálni a hajó számítógépébe. De akárhány számítást is futtatott le, nem volt túl elégedett az eredménnyel. - Talán ha... Befejezni azonban már nem tudta a mondatot, ugyanis egy csapat Strunz Aurek érte el a Tython Hőse koréliai korvettet, és egyszerre nyitott tüzet a hajóra. Bár a pajzs kitartott, a lökéshullámoktól így is remegett a korvett, és a műszerek némelyike szikrázni kezdett, a villogó fény mellett pedig a vezetékek egy része is kiszakadt a helyéről. Akárcsak közvetlenül a kapitány feje felett, ami megállíthatatlanul zuhant alá az irányába. Kitérni nem volt ideje a kevéssé dicsőséges halál elől, azonban mielőtt a vezetékköteg agyonnyomhatta volna, néhány centire az arcától megállt, és Ramius alig akart hinni a szemének. Ahogy oldalra pillantott, látta, hogy a mester felemelt kézzel, a levegőben állította meg a kábeleket. A fiatal férfi oldalra lépett, mire K’Kruhk elengedte a kábeleket, azok pedig aláhulltak. - Leszedjük őket - hallotta Clena hangját csak a mester, és a négy StealthX a támadók után vetették magukat, az útjukat pedig robbanások jelezték. Ramius ki sem bírta magát fújni, mikor a hajó érzékelőit figyelő műszerek villogni kezdtek, és tőlük nem messze masszív, nehézcirkáló méretű hajók léptek ki az űrből. - Mi ez? Még több ellenséges hajó? - kérdezte Clena döbbenten az Erőn keresztül, támadásra készen. - Ne támadjatok rájuk! - szólt rá a mester, mielőtt a lány valami ostobaságot csinálna, noha kárt aligha tudnának tenni azokkal a vadászokkal bennük. - Még sose láttam ilyen hajókat... - mondta Ramius, miután magához tért a meglepettségből. - Ezek Nordgardból jöttek - mondta K'Kruhk. Talán az egész jelenlévő flottában ő volt az egyetlen, aki valamennyire ismerheti őket. - Nordgard? Nem hallottam róla - felelte a kapitány. - Ez nem lep meg. Nem sokat járnak az ismert űrben. - Még fontosabb, velünk vagy ellenünk vannak? - Rögtön kiderül. Ahogy a mester ezt kimondta, a hajó kommunikátora jelzett, hogy hívás érkezik valahonnan. Nem volt kérdéses, hogy a nordgardi vezérhajóról intézik a hívást. K'Kruhk mester bólintott a kapitányra, aki pedig a kommunikációs tisztnek, hogy bekapcsolhatja a hívót. A holokivetítőn egy páncélba öltözött, fiatal nő alakja bukkant fel. Jól láthatóan harcedzett. - Üdvözlet! Tamara Burnouf vagyok, a tizenegyedik flotta parancsnoka, Nordgardból. - K'Kruhk vagyok, jedi mester. Bocsássa meg, hogy nem udvariaskodom sokat, de épp egy csata közepén vagyunk és szorít az idő. Szóval bízom benne, jó okkal vannak ilyen messze az otthonuktól. És nem ellenséges szándékkal, gondolta magában a kapitány, aki időközben kicsit utánajárt a számítógépen ennek a Nordgardnak, nem sok biztatót tudott meg. A fiatal nő láthatóan fontolgatta, hogy mennyit érdemes megosztania olyanokkal, akiket nem is ismer. De úgy tűnt, neki is sietős. - Esküt tettem valakinek, hogy a segítségére sietek, ha kéri. Most pedig kérte, így itt vagyok. - Na és ki ez a valaki? - kérdezte a mester. - Egy jó barátom, aki szintén jedi. Niera Lunelle a neve. - Nos, mi egy sith nagyurat akarunk megállapítani, aki szintén a bolygón lehet. Feltételezzük, Niera az ő fogságába esett. Utat kell nyitnunk a mieinknek, hogy le tudjanak szállni. - A sithek minket nem érdekelnek. De az ügyünk úgy tűnik részben közös. Jelezze az ott lévő vadászainak, hogy vonuljanak vissza. Eltakarítjuk a blokádot - mondta a nő, majd biccentett és bontotta a vonalat. A nordgardi hajók Odessen felé fordultak, a kapitány pedig fellélegzett. Úgy tűnik korai volt aggódnia. Óvatosnak lenni persze nem árt, de úgy tűnik, így ezúttal feléjük billen a mérleg nyelve.
|
|
|
Odessen
Sept 21, 2018 10:06:16 GMT 1
Post by Enz on Sept 21, 2018 10:06:16 GMT 1
Miután Niera mesterének terve kiderült, Syna és Anen egy cellában kötöttek ki. Úgy tűnik ez a hely tényleg valami katonai főhadiszállás lehetett, ha ilyen jól fel van szerelve mindennel. Syna dühösen üldögélt, miután kitöltötte a haragját a falon. Egyebet úgysem tehetett. Így belesétáltak a csapdába és most segíteni sem tudnak. Anen a cella sarkában babrált a kommunikátorral, amit Niera adott az ájulása előtt. Végül visszament társa mellé. - Sikerült beszélnem ezzel a Tamarával. Azt mondta tartsunk ki, ameddig tudunk. - A semminél ez is több... De mi lenne, ha mi sem ülnénk itt? - Örülök, hogy nem kell, győzködjelek arról, hogy ne várjuk ki, mi lesz a sorsunk, ha végeznek odaát. - Nem is. Valahogy kijutunk, aztán irány a szállás, ahol a cuccaink vannak. - Ketten egy kisebb sereg ellen? Ez elég merész. Még tőled is - utalt Anen arra, hogy Syna fő profilja inkább a távoli kiiktatás. - Nem kell győznünk, csak megzavarni őket, míg jön a segítség. Érdekes volt, hogy egy elhagyatott bázison fontosnak tartották az ideiglenes ittléthez beüzemelni az egészet. Így a cellák erőterei is működtek. Bár ez inkább nekik adott előnyt, hisz egy fémzárkát nem lehet számítógéppel feltörni. Így Anen zsebében volt a kijutásuk kulcsa. Elővette a miniatűr számítógépet és hozzáfogott a rendszer feltöréséhez, miután távolról rácsatlakozott a rendszerére. Kuncogott párat, amiből Syna arra következtetett, hogy gyerekjáték neki a rendszerbe bejutni és megbabrálni. Néhány pillanat és az erőtér egyszerűen kikapcsolt. - Komolyan, arra volt idejük, hogy energiát juttassanak ide, de egy alapszintű védelmirendszerre már nem futotta. Ez ultragáz. - Az, de nekünk kapóra jött a balfék hozzáállásuk. Na gyerünk. A helyiségben nem volt őr. Csak a folyosó végén állt egy a falnak támaszkodva. Egyáltalán nem vette komolyan a helyzetet, mert a cellablokknak háttal volt. Nem is számított arra, hogy megszöknek. Syna felkapott egy méretesebb követ, majd mögé érve megütögette a vállát. Az őr megfordult, de már csak a képébe csapott követ látta, utána minden elsötétült a számára. Gyorsan beljebb vonszolták a folyosón, majd elvették a fegyverét. - Eddig jó. Reméljük a többi is hasonlóan éber - jegyezte meg Anen. - Akkora szerencsénk nem lesz. Nem számítanak belső támadásra, ez ezért nem figyelt. A többi már nehezebb lesz. - Mindegy, csak a cuccunk legyen meg, utána megoldjuk valahogy. Syna bólintott, majd elindultak. Úgy tűnt, hogy az ittlévők az erőiket a szentély és a külső részek védelmére összpontosították. Így belső őrjárat szinte nem volt. Legalábbis annyi nem, ami elől nem lehet elrejtőzni. Hamar elérték a lakrészt, ahol el voltak szállásolva korábban. Mivel nekik a cellában kellene ülniük, ezt nem őrizte senki. Így könnyedén visszaszerezték a holmijukat. Egyelőre kár lett volna a szentély felé venni az irányt, mert hamar két fele kellene figyelniük a támadókra. - Nos, van terved? - kérdezte a fiú. - Van. Te fogd a hajó távirányítóját és csinálj odakint egy kis felfordulást. Addig én beljebb megyek a szentélyhez és meglátom, hogy le tudok-e szedni csendben még néhány őrt. - Rendben. Keresek valami zugot, ahol nem találnak meg. Meglátom, hogy a bázis védelmi rendszere mennyire használható. Ezekkel együtt biztos le tudom foglalni kicsit őket. - Csak ügyesen - felelte Syna, majd elindult. Anen pedig a felszerelésével gyorsan feltérképezte a helyet. Aztán talált is egy apró természetes üreget, ahova felmászva elbújhat és nyugodtan dolgozhat. Anen lassan előre kúszott kicsit az egyik elburjánzott bokor mögött találva fedezéket, ahol jó látása volt az őrökre, akik automata lövegtornyokkal erősítették meg az erdőbe vezető ösvény előtt lévő kis teret, és egy nehéz sugárvetőt is felállítottak annak közepén, egy szökőkút maradványai között. Egy kisebb erőd volt, több tucat fegyveressel, amin ketten soha nem jutottak volna át. Már ha tiszta eszközökkel játszanak. Anen fiatalon megtanult vigyázni magára, és Synára, ami többnyire sikerült is, tekintve, hogy még életben voltak. És csak remélni tudta, hogy ez így is marad a mostani kis akció után. Már korábban a levegőbe parancsolta a gépüket, amely a közelben várakozott arra, hogy kellő feltűnést kelthessen, mielőtt elszabadul a pokol. Miközben a távvezérlőn kijelzett státuszra pillantott, másik kezével a lövegtornyok vezérlőrendszerébe igyekezett betörni. Látszott, hogy gazdáik nem túl felkészültek voltak, ugyanis több évtizede lejárt rendszerek védték csak a legfontosabb rendszereket. Egy bankszámla megszerzése nagyobb nehézséget jelentett, mint ezeket megbütykölni, és átállítani a célpontofelismerő rendszerben a jelzéseket barátságosról ellenségesre. - Syna, ha bekapcsolnak a tornyok, lődd ki azt a fickót a szökőkúttól jobbra - suttogta a kommjába. Láthatóan ő felelt értük, és ha kiesik a mókából, a kavarodásban senkinek sem jut majd eszébe átvenni a helyét. Mikor minden készen állt, magukhoz hívta a hajójukat, ami hirtelen tűnt fel a horizonton. Néhány pillanatba telt csak, amíg észrevették a felszínen lévők őket, Anen pedig tüzet nyitott a hajó lézerágyúival, mire a katonák szétrebbentek, kiabálva és fedezéket keresve. - Szörnyen célzol - jegyezte meg Syna. - Csak fel akartam kelteni a figyelmüket! - védekezett hevesen Anen, akinek most kifejezetten hangosnak kellett lennie, hogy a zajon túl meghallják. A tornyok kezeléséért felelős zsoldos is felébredt az első döbbentségből, és aktiválta a tornyokat, amik vörös célzóberendezése azonnal befogta a célt, és tüzelt... a fegyveresek közé. A fegyveresek bár rögtön vesztettek pár embert, időben észbe kaptak ahhoz, hogy túl sokáig ne nyújtsanak tiszta célpontot. Azonnal fedezékbe húzódtak. Anen bár remélte, hogy egyik sem lesz túl okos, valakinek mégis csak eszébe jutott egy gránátot dobni a tornyok vezérlőjére, ami így hamar ki is lett iktatva. - Hát, ez ennyi volt... - jegyezte meg Syna, miután leszedett egy újabb fegyverest. - Azért párat elkaptak a tornyok. Most mi legyen? - Van pár fedezék. El tudsz osonni, míg rám figyelnek. Aztán feljuthatsz a hajóra. Szólok, mikor indulj. - Jól van - felelte Anen, bár érezhető volt a hangján, hogy nem tetszik neki az ötlet. - Most! Syna ismét lőtt és egy újabb fegyveres esett össze holtan. A többi pedig észre véve a helyzetét visszalőtt. De viszont a fiúnak így volt lehetősége tényleg észrevétlenül elindulni. Egyik fedezékből jutott el a másikig, aztán észre vette, hogy az egyik zsoldos egy rakétavetőt készül Syna irányába elsütni, így kibújt a rejtekéből és lepuffantotta. Ezzel azonban felfedve a többiek előtt a helyzetét. Akik gyorsan rendezték soraikat. Talán bizonyos téren le voltak maradva, harcászatban azonban rutinosnak bizonyultak. Így most Syna sem tudott lőni és Anen is csapdába esett a fedezékében. - Oké. Ez a terv befuccsolt, valami ötlet a módosításra? - kérdezte a lányt. - Egy van, de elég rizikós - felelte Syna kissé vontatottan. - Itt maradni is az! Szóval mi volna a másik opció? - sürgette a fiú. - Veled szemben az egyik szikla mellett van a lövegtornyok generátora. Ha szétlövöd, felrobban, aztán jó nagy füstöt csinál. Úgy ki rohanhatsz. - Mi ebben a rizikós? - Mármint azon kívül, hogy vaktában lövöldözhetnek? De viszont akkor nem fognak látni egy kis ideig és tudlak fedezni. - Jogos...Jól van. Csak felkészülök. - Mit kell ehhez készülni? Egyet lősz és rohansz. Anen nem vitázott tovább, inkább megtette, amit kellett. Kilesett és majdnem el is találták. Aztán vett egy nagy levegőt és kiugrott a fedezékből, miközben tüzelt a generátorra, amit el is talált az egyik lövés. El is jött a kívánt eredmény. A hordó mellett álló fegyveres nem túl nagy örömére. A robbanást hamar követte a sűrű füst, a fiú pedig futásnak eredt, miközben a hajó vezérlőjével hívta magához a járművet. Eközben Syna kihasználta a kavarodást és leszedte, akit tudott. Elsősorban Anent fedezve, aki szedte a lábát, ahogy kell. De a füstből kitőrt néhány fegyveres és elkezdték Syna pozícióját lőni, miközben egy társuk Anent üldözte, aki megpróbált ugyan hátrafele lőni, de ezzel csak azt érte el, hogy megbotlott és elesett. A fegyverét is elejtette. Üldözője pedig utolérte és vigyorogva húzott elő övéből egy vibrokést. - Azt hitted, csak úgy kibabráltok velünk és itt hagytok? Megtanulod a női örömöket tőlem, talán élvezni is fogod - közölte kéjes vigyorral az arcán, miközben szabad kezével a lábai felé nyúlt. - Egy kis bibi van... én fiú vagyok - felelte Anen, bár a fickó arcát elnézve ez csak pillanatnyi szünetet adott neki. Anen a rövid döbbenetet kihasználva a fegyveréért akart nyúlni, de a zsoldos a karjára lépett és úgy tűnik nem adta fel korábbi szándékait sem, de aztán felpillantott és láthatóan meglepődött attól, ami felé közelített. Ugyanis egy láncos buzogány vége vágta képen, amitől el is repült a társai felé. Mielőtt azonban Anen a támadó felé nézhetett volna, egy árny suhant át felette és ért földet közte és a fegyveresek közt. Egy páncélt viselő fiatal nőt pillantott meg, akinek az egyik kezében buzogány, a másik karján pedig egy energiapajzs volt, így könnyedén hárította az érkező lövéseket. - Hú! Nehéz nap, mi? - Az...Öhm izé...Te ki vagy? - Tamara Burnouf. Örvendek. Te pedig Niera barátja, ha jól sejtem. - Úgy valahogy - felelte a fiú, miután magához tért egy kicsit. - Remek. Maradj mögöttem, majd én vigyázok rád. Ez persze nem azt jelentette, hogy egy személyes hadseregként érkezett. Pillanatok múlva a fegyveresek komoly tűz alá lettek véve és kénytelenek voltak visszább vonulni, mivel nem csak a nordgardiak, de Syna is kitartóan lőtt rájuk. A téren lévő zsoldosok egyre fogyatkoztak, ahogy a nordgardi fegyveresek betörtek, és nem kellett sok, hogy a túlélők fegyvereiket eldobálva, megtörten megadják magukat a túlerőnek. Mielőtt azonban fogságba ejthették volna őket, az erdő felől erősítés érkezett, több tucatnyi fegyveres formájában, akik tűz alá vették a páncélos harcosokat, akik azonnal reagáltak a fenyegetésre. Több se kellett a korábbi csapatnak, ők is azonnal a fegyvereikért nyúltak, és tüzelni kezdtek. - Ne kerüljetek két tűz közé! - kiáltotta Tamara, mire a nordgariak egy része a hátuk mögött lévők ellen fordult. A taktikájuk meglehetősen érdekes volt: néhányan a lányéhoz hasonló pajzsot viseltek, másoknál pedig sugárfegyver volt, aminek a tusára egy pengét erősítettek, így közelharcban is használható volt. A pajzsok védelmében közelebb kúsztak az ellenfélhez, majd rájuk rontottak, és baltáikkal meglehetősen véres befejezést vittek véghez. A rengeteg vér látványától Anent a rosszullét kerülgette, aki ugyan hozzászokott a harchoz, de a sugárfegyverek sokkal civilizáltabb módon okoztak sérüléseket. És azok a fájdalmas kiáltások, ahogy a balták a húsba csapódtak. - Ők választották a sorsukat - mondta a nő, ahogy észrevette Anen döbbenetét. - Tudom, de... - nyelt egyet a fiú, majd igyekezett máshova figyelni, mire Tamara kinyúlt érte, közelebb húzta, és eltakarta a szemét, amiért elmondhatatlanul hálás volt. Eközben az erdő felől érkező erősítés sorai között feltűnt egy világos színű köpenyt viselő, csuklyával eltakart arcú alak, akit Syna azonnal célba vett. Ahogy azonban meghúzta az elsütőbillentyűt, az alak mintha megérezte volna, és arrébb mozdult, így a lövedék egyszerűen a földbe csapódott mellette. - Pondrók - szólalt meg a nő, akit a harc zaja ellenére is jól lehetett hallani. - Itt az ideje, hogy megmutassam, hogyan kell. A csuklyás alak kinyúlt, mire az egyik nordgardi előrepült a fedezékéből, majd nagy erővel a földbe csapódott, rögtön a nyakát törve. - Erőhasználó! - kiáltotta az egyik páncélos, és rögtön célba vette. - Ez a hang... - pislogott döbbenten Syna, majd megrázta a fejét. - Csak képzelődőm. suklyás alak rögtön kitért, amint a páncélos megpróbálta rávetni magát. Az Erővel távolabb lökte. Neki szerencséje volt, mert csak eszméletét vesztette az eséstől. Az idegen Tamarát vette célba következőnek. Nem volt kérdéses, hogy ő vezeti a támadást. - Velem akarsz kikezdeni? - kérdezte a nordgardi nő. Magához szorította Anent, mint egy babát, majd a pajzsát a csuklyás támadó felé tartotta. Aki már csak lépésekre volt tőlük. Amikor elég közel ért, Tamara a páncélja hátán lévő kis hajtóművel előre tört és alaposan meglepte ellenfelét, aki megtántorodott egy pillanatra. - Rina, te jössz - szólalt meg a páncélos. Az idegen ismét támadni készült, de megtorpant. Megérezte a közelgő veszélyt, majd gyorsan félreugrott a kardcsapás elől, ami így csak a földet szántotta fel, amiből ökölnyi méretű darabok szakadtak ki és repültek szét minden irányba. Pár pillanat múlva Tamaráék és a csuklyás közt ott állt egy másik lány, hasonló fémkarddal, mint amit Niera is forgat. - Nem hittem, hogy megjelenik itt még egy olyan korcs - mondta az idegen, miközben lassan körbe lépkedtek a csatatéren. Anen így jobban meg tudta nézni magának ezt a Rina nevű lányt. Meglepően hasonlított Nierára. Bár neki valamivel hosszabb haja és sokkal inkább harchoz illő ruházata volt. - Ezek az utolsó szavaid? - kérdezte Rina ridegen, majd megforgatta a kardját és támadt. *** Az erdő átellenes oldalán, a harctól viszonylag biztonságos távolságban Tano mester és csapata csendben várakozott, figyelve a kihelyezett őrszemeket, akik láthatóan elég idegesek és éberek voltak ahhoz, hogy átjussanak rajtuk. Caden is hasonlóan izgatott volt, és csak a helyzet komolysága tartotta vissza attól, hogy előre rohanva felfedje a pozíciójukat. A várakozás láthatóan nem az ő műfaja volt, ezzel szemben Siala a legnagyobb nyugalommal figyelte az őröket a makrotávcsövén keresztül. - El kellett volna már menniük! Mi tart ennyi ideig? - idegeskedett Caden. A terv szerint a nordgardiak voltak a csali, ha pedig az őrök már nem voltak a helyükön, az ő feladatuk volt kiszabadítani Nierát. - Az őrök elindultak a másik irányba! - szólalt meg Siala, ahogy a fegyveresek elhagyták a helyüket. A terv úgy tűnik bevált, a három jedi pedig elindult beljebb az erdőbe, ahol semmiféle ellenállásba nem ütköztek. - Tudjuk, merre van a templom? - kérdezte Siala, aki az óvatosabb megközelítés híve volt. - Nyúljatok ki az Erőben és érezni fogjátok a sötétséget - felelte Tano mester, és ahogy a két padawan így tett, hirtelen kapták vissza a kezüket, mintha csak egy darázsfészekbe nyúltak volna. A togruta mester bólintott - Oda tartunk. A padawanok nyeltek egyet, de nem hagyták, hogy a félelem megfertőzze az elméjüket. Azonban az érzés még Cadent is óvatosságra intette, aki meg se próbált előre sietni. Nem kellett túl sokat gyalogolniuk, hogy megpillantsák a templomot, és ekkor már a harc zajai is egyre erősebben hallatszottak. Csak néhány fegyveres maradt hátra, hogy a bejáratot őrizze. Biztos volt, hogy nem tudják észrevétlenül megközelíteni a bejáratot. Legalábbis gyorsan nem. Márpedig az idő sürgette őket. Gyorsan kellett valami jó ötlet. Caden állt elő egy rögtönzött elképzeléssel és Tano mester rá is bólintott, bár egyetértett Sialával abban, hogy rizikós. Mégis meg akarta adni a lehetőséget a padawanoknak. - Segítsenek! A barátom... A barátom megsérült! - kezdte Caden, amikor kivonszolta a lányt az őrség elé. - Megállj! Mit kerestek itt? - lépett előre az egyik őr, miközben mindenki rájuk szegezte a fegyvereit. - Épp a közeli hegyet másztuk meg, amikor lezuhant. - Na persze. Még csak nem is tűnik sérültnek - felelte a fegyveres. - Nem jött be...-jegyezte meg Caden halkan. - Mondtam, hogy nem fog - felelte a pantorai, majd hirtelen felemelte a karját, ökölbe szorította a kezét és az összes őr kezéből kirántotta a fegyvert az Erő segítségével, mire rájuk rontottak. Ám az Erővel megtámogatva a padawanok voltak fölényben és néhány falhoz dobálást követően az összes őr eszméletlenül hevert a földön. Ekkor lépett oda a mesterük. - Szép munka, padawanok. Most pedig siessünk - mondta a mester és beléptek a kapun. Miután a bejárat tisztává vált, a csapat hozzálátott, hogy aláereszkedjen a templomba, ahol szerencsére már nem voltak további őrök. Ennek oka hamar nyilvánvalóvá vált, ahogy érezni kezdték nemcsak a hatalmas sötétséget, de valami furcsa ridegséget, mintha ezek az ősi kövek ellen próbálnának állni annak a rontásnak, amit a nagyteremben készültek rájuk szabadítani. Szokatlanul csendes volt minden, még lépteik se hallatszottak, de ez nem nyugodt csend volt, inkább csak a vihar előtti csend. Ahogy közeledtek a templom hátul nyitott oltár része felé. a levegő is egyre hűvösebbé vált, Siala pedig egy pillanatra meg is torpant. Caden bátorítólag nézett rá, mire a pantorai erőt vett magán, és folytatta az utat. Ahogy a rejtett nagyterembe léptek, megdöbbentő kép tárult eléjük. Nierát mintha egy láthatatlan erőtér préselte volna oda a földhöz, szétrakott végtagokkal feküdt a földön, körülötte pedig egy nagy körben különféle sith szimbólumok voltak a padlóra írva. Sodon mester, aki a rituálét végezte, az oltárnál állt, amelyen egy furcsa kisugárzású maszk feküdt. - Most megvagy! - kiáltotta Caden, de az alak tovább folytatta a készülődést, láthatóan ügyet sem vetve rá. A fiú dühösen előrántotta és aktiválta a fegyverét, majd rárontott. A mesternek ideje se volt figyelmeztetni, mielőtt az erőtér elkapta, és villámok cikáztak végig rajta, mielőtt hátradobta volna. Siala rögtön Cadenhez sietett, akit ugyan megviselt a támadás, de azért komoly baja nem esett. - Tudtam, hogy valami furcsa benned, mester - szólalt most meg Ashere Tano, amíg a padawanjai összeszedik magukat. - A sok bizarr kutatás, a növekvő érdeklődés az ősi történelem és technikák iránt. Persze az a fafejű Hamner akkor se vette volna észre, ha épp Darth Plageuis tragédiájáról beszélsz neki. Az igazi kérdés azonban az... ki vagy te odabent? Aki elbitorolta Sodon mester testét. - Éles eszű vagy, mint mindig, Tano mester - fordult most feléjük a férfi. - De ha azt hitted, csak úgy elmondom, csalódnod kell... - Hadra! - jött rá Caden hirtelen, aminek hangot is adott. A férfi arcára grimasz húzódott. - Egy nevet tudtok, gratulálok - hajtott gunyorosan fejet. - Most viszont ne zavarjatok. Dolgom van. Nyugodtan nézhetitek is, ha akarjátok. A három jedi nem volt képes közelebb férkőzni, mert ugyanaz lett volna a vége, mint Caden első próbálkozásának. Sialának támadt egy ötlete, de nem osztotta meg a többiekkel, inkább csak hozzáfogott. Ekkora sötét erők mellett nem volt könnyű koncentrálnia, de muszáj volt sikerrel járnia. Az Erőn keresztül próbált Niera elméjébe hatolni. Érezte rajta, hogy ami őket kint, az őt félig kábult állapotban tartja. - Ébredj, Niera! - szólt hangosan, miközben az Erővel megsegítette a kábult lány elméjét, aki így valóban visszanyerte teljesen az eszméletét, de kellett neki pár pillanat, mire feleszmélt a történtekre. - Kár próbálkoznod, kicsi lány! Inkább maradj a könyvolvasásnál! - szólt rá a megtébolyult mester. Hirtelen a maszk felemelkedett és a földre repült, mire a mester odakapta a tekintetét. - Mi ez? - kérdezte döbbenten, majd visszafordult és a már talpon lévő Nierával nézett farkasszemet, aki szó nélkül lágyékon rúgta őt, majd az Erővel a falhoz vágta. Ezzel teljesen megszűnt a mester által gerjesztett erőtér. - Kapjuk el! - kiáltotta Caden, aki azóta magához tért a korábbi megrázkódtatásból, és ismét rohamra indult, nem tanulva a korábbi esetből. Hadrának kellett néhány másodperc, mire reagálni tudott, de még időben nyúlt ki az Erővel, és lökte hátra a fiút, aki jó pár métert repült a levegőben, majd a fiatal pantoriai padawanba csapódva mindketten a földre kerültek. - Kicsit korai még, de legyen - szívta a fogát a Sodon mester testét bitorló entitás, majd egy aprócska fiolát csúsztatott az ujjai közé, és a padlóra dobta. Egy fekete szubsztancia szabadult ki a széttört üvegből, és azonnal hozzálátott szétfolyni a felrajzolt szimbólumok vonalai mentén, mintha valamilyen furcsa élőlény lett volna. A nyomán kékes színnel izzani kezdett a padló, és a feltörő energiák hatására erősen rezgett is, így a jedik alig bírták megtartani az egyensúlyukat. A külső kör mentén feketés színű, sűrű füstre emlékeztető fal emelkedett fel, ami aztán egy buborékként zárta magába Hadrát és Nierát. - Itt az ideje, hogy befejezzük - szólalt meg Hadra. - Annak van itt az ideje, hogy visszatakarodj oda, ahonnét előkúsztál! - felelte ingerülten Niera. - Nagy szavak, kicsi lány. Gyere, mutasd meg, mit tud a leendő testem - felelte Hadra öneélgült mosollyal és aktiválta Sodon mester fénykardját, majd megpörgette néhányszor és intett a lánynak, hogy várja őt. Niera kinyúlt a karjával és a falnak támasztott kard a kezébe röppent. Megpörgette maga előtt, majd mindenféle alapállás, vagy tisztelgés nélkül nekirontott Hadrának. Láthatóan nem vette jó néven, hogy meg akarta szállni a testét. Gyors és erős csapásokkal támadta. Hadra azonban jóval hatalmasabb volt nála, kiegészülve Sodon mesterével főképp. A lány fáradhatatlanul ostromolta a védelmét, de nehezen talált támadható pontot. - Ereszd el a mesterem, te aljadék! - Á, szóval ezért nem támadsz teljes erődből? Nagy kár, mert ez a csapkodás kevés lesz ellenem - gúnyolódott vele tovább Hadra. - Niera, ne engedd, hogy feldühítsen. Ha átadod magad a Sötét Oldalnak, könnyebben szállhatja meg a testedet! - kiabálta Tano mester a lánynak. - Mi a baj, Tano mester? Unatkozol a kispadon? Ne aggódj, amint itt végeztem, eltakarítalak a kis padawanjaiddal együtt. Bár belőlük még talán lehet valami a kezem alatt. Sokat nem szónokolhatott, mert Niera továbbra sem pihent. Újabb csapásokkal rohamozta meg a testbitorlót, mindhiába. De nem adta fel. Hadra és a fiatal lovag párharca hevesen folytatódott tovább, és bár elég egyenlően küzdöttek, Niera mozgásán érződött, hogy korábbi kábultsága még nem múlt el teljesen, mozdulatai lomhábbak és kevésbé kecsesek voltak, mint egyébként. - Bemegyek és segítek! - kiáltotta Caden, de Tano mester ezúttal azelőtt megragadta a vállát, hogy bármiféle butaságot csinált volna. - A burok kint tart minket és bent őket. Ha megpróbálsz átjutni, meg is halhatsz! - magyarázta el a fiatal padawannak a dolgot, akinek töretlen lelkesedése nem hagyott alább, és láthatóan máris azon gondolkozott, hogyan tudná mindezt a védelmet megkerülni. Odabent folytatódott az adok-kapok, és Hadra lassan, de biztosan kezdett felülkerekedni a jedin. Az egyik jól irányzott ütése eltalálta a nőt, és a földhöz szegezte. Ahogy Niera mozdulatlanul feküdt, az Erővel magához repítette Revan maszkját, és az arcába préselte. Ugyan a jedi próbálta ficánkolva megnehezíteni a helyzetét, még csak késleltetni sem tudta érdemben. Ahogy a maszk rátolódott a lány arcára, a mester teste váratlanul elernyedt, mintha elhagyta volna minden élet, a maszk vizorja pedig kék színnel kezdett izzani. - Most már egyek vagyunk - hallatszott a földöntúli hang. - Gyerünk, hódolj be nekem! - Soha! Takarodj ki a testemből! - üvöltötte Niera kétségbeesetten. Mozogni alig tudott. Épp csak az ujjait tudta nagy erőfeszítés árán megmozdítani. Hadra túl erős volt neki a mostani állapotában. Úgy tűnt, hogy minden elveszett. Sodon mester azonban mozgolódni kezdett, most, hogy kiszabadult a befolyás alól, és ahogy kitisztult a feje és ráeszmélt, hogy hol is van és mi történik körülötte. - Niera! - kiáltott fel, ahogy rájött, hogy a lánynak nincs sok hátra. A lány ökölbe szorította a kezeit, mert ahogy egyre jobban Hadra uralma alá került, egyre tisztábban látta a gondolatait is. Így látta azt, mire készül. Nem hagyhatta, hogy a gonosz lény megölje a mestert. Végül az ő testét felhasználva nem is sikerült neki. Niera kardja felemelkedett és átszúrta a mester testét, aki így a földre rogyott. - Ne állj az utamba, te kis lélekmaradvány! Rád már nincs semmi szükségem! - mondta a maliciózus hang. - Nem! - kiáltott fel Niera, aki a sokk hatására valamelyest visszanyerte a kontrollt a saját teste felett és ez pont elég volt arra, hogy letépje magáról a maszkot, majd elhajítsa a lehető legtávolabb, mire a rituálé ereje és így a védőburok is gyengülni kezdett. - Nem hagyom, hogy sikerrel járj. Sem most, sem máskor! Összeszedte magát és felkelt, majd az Erő segítségével magához hívta a mester fénykardját és odament a maszkhoz, hogy elpusztítsa vele azt. Még mindig nem volt jól teljesen, de ezt be kellett fejezni. - Itt a vége, Hadra! - mondta, majd aktiválta a fegyvert és a magasba emelte, készen arra, hogy véget vessen az egésznek. Ekkor azonban váratlanul a saját kardja döfte át az ő testét is. De nem a mester volt az, hanem valaki, akinek korábban érezte a jelenlétét. Egy csuklyás alak. Niera elejtette a fegyvert és a sebhez kapott a kezeivel, ahogy a kard pengéje távozott belőle. Térdre rogyott. - Milyen kár. Te lehettél volna Hadra lelkének hordozója. De te eldobtad magadtól a megtiszteltetést. Úgyhogy halj csak meg itt a mestereddel együtt. Már nincs hasznotok. Találok majd új, jobb testet Hadrának. Akkor pedig nem lesz jedi, aki útjába állhat - közölte vele a nő. - Sok a duma... - nyögte a lány. - Igaz is. Mennem kell, mielőtt még több bosszantó alak csatlakozik - mondta, miközben eldobta a kardot és helyette felvette a földről a maszkot - A soha viszont nem látásra. Az akadály, ami eddig kint tartotta a többieket, eddigre teljesen eltűnt, így sietnie kellett. Volt egy másik járat, magasabban, azt vette célba. Viszont Niera még utolsó erejével utána kapott és elkapta a csuklya szélét, így lerántva azt. De ez nem zavarta, csak a hosszú zöld haját látta mindenki. Inkább sietősen távozott volna, ha Syna nem áll az útjába, pont a kinézett járaton keresztül érkezve. A fegyverét egyenesen rá szegezte. Viszont a csuklya miatt a maszkja is lelazult és a nyakába csúszott. Így Syna rájöhetett, miért volt ismerős a hang. Ott állt megdöbbenve és képtelen volt elsütni a fegyvert. - Te...Ez hogy lehet? - kérdezte döbbenten. - Szia, húgi - mondta a másik lány kedvesen, majd elkapta a fegyver csövét és félrelöktve, vele együtt félrelökve Synát is. - Ne haragudj, de most nem érek rá. Pápá - köszönt el, majd sietősen távozott, kezében a maszkkal. Alighogy a másik zöldhajú lányt elnyelte a sötétség, befutott a másik csapat maradéka is, Anennel az élen, akit szorosan követett a nordgardiak parancsnoka, egy fiatal lány. Tano mester és padawanjai már a mester és Niera teste köré gyűltek, ők pedig követték a példájukat. - Niera, Niera! - szólítgatta Anen kétségbeesetten, ahogy a földre kuporodott mellette. Néhány pillanatig úgy tűnt, nem járt sikerrel, de aztán kinyílt a lány szeme, és fáradtan pillantott fel rá, amitől nagyon megörült a fiú. - Anen... - mondta szinte suttogva, majd feljebb pillantott, és meglátta a nordgardi nőt. - Hát csak eljöttél, Tamara. - Figyelmeztetlek, Niera Lunelle, ha előttem jutsz be a Walhallába, akkor örökkévalóságig szekálni foglak - jelentette ki a lány üdvözlés helyett. - A mester? - hajtotta enyhén oldalra a fejét, mivel attól tartott, hogy nem tudja visszamozgatni, ha teljesen elfordítja. - Még él, de alig. Hadrával együtt az életereje is elhagyja lassan - emelkedett fel enyhén Tano mester, mire Niera halványan elmosolyodott. - Akkor nem volt hiába, legalább most újra szabad. Tano mester letérdelt a mester mellé és a kezeit a sebre helyezte. - Megteszem, amit tudok - közölte és igyekezett az Erő segítségével meggyógyítani Sodon mestert. Bár az esélyek nem voltak túl jók. Niera sokkal békésebbnek tűnt, mint általában. Mint aki elfogadta, hogy nemsoká befejezi a pályafutását. A testén ejtett seb nem kecsegtetett túl sok jóval. Siala térdelt le mellé, hogy megnézhesse a sebet. Anennel és a többiekkel ellentétben ő érezte, hogy a lány sincs jobb állapotban, mint a mestere. De ez nem állította meg abban, hogy ő is megkísérelje a gyógyítást. Bár nem volt olyan jó benne, mint Tano mester, azért volt egy kevés gyakorlata. Ha helyrehozni nem is volt esélye a sérülést, remélte, hogy legalább időt nyer vele, míg megérkezik az orvosi különítmény. - Tudod, Anen... Kicsit bánom, hogy ott akkor nem mentem bele abba a csókba... Nem akartam fájdalmat okozni, ha eljön az idő. Várható volt ez a befejezés... Engem erre teremtettek, nem arra, hogy élvezzem az életet... - Ne mondj ilyeneket. Te érző lény vagy, mint mindenki más. Nem egy gép. Neked is jogod van úgy élni, ahogy akarsz - magyarázta neki Anen, miközben az egyik kezét szorongatta. - Végül is, sok már nincs hátra belőle. Szóval biztos senki nem ítél el érte, ha az utolsó perceimben egy kicsit magamra gondolok...Csókolj meg, kérlek - mondta Niera gyengéden, miközben könnyek csordultak le az arcán, ahogy lehunyta a szemeit. Anen szemei már könnyesek voltak, de nem akart vitatkozni a lánnyal. Nem lett volna szép megtagadni az utolsó kívánságát. Így végül közelebb hajolt és megcsókolta őt. Néhány röpke pillanatig tartott csak, majd érezte, ahogy a lány ajkai mozdulatlanná válnak és a keze sem szorított többé. - Nem...Nem halhatsz meg! Niera! Niera! - kiabálta kétségbeesetten, de hiába, majd zokogni kezdett. Tamara guggolt le a fiú mellé és a vállára tette a kezét, majd magához ölelte őt. Siala pedig még mindig nem adta fel. - Mondtam valamit, Niera Lunelle- jegyezte meg halkan Tamara, miközben ökölbe szorult a keze, és a páncélozott kesztyűjével jó erősen belecsapott a falba. Ebben a pillanatban köhögés tört ki Sodon mesterből, ezzel jelezve, hogy magához tért. A jedi mester kinyitotta a szemét és körbepillantott. - Mintha egy hosszú álomból ébrednék - nyögte nehézkesen a szavakat. - Egy hosszú és rémes álomból, aminek minden percére emlékszem. - Üdv újra közöttünk, mester - üdvözölte a togruta társa, de a humán férfi figyelmét láthatóan jobban lekötötte saját lovagja, akinek gyengülő életerejét érezni lehetett az Erőn keresztül. Igazából egyiküknek se volt túl sok hátra. - Ez a Hadra... veszélyes ellenfél. Nemcsak a jediknek, de mindenki számára - tért a lényegre, mivel ő is érezte azt, amit a többi Erőhasználó a teremben. - Tano mester, ígérd meg, hogy komolyan veszed a fenyegetést. - Nem nyugszom, amíg az a bűnöző meg nem lakol - bólintott komoly arccal a nő. - Rendben. Most pedig kérlek, segítsek a lovagomhoz. Talán... talán... - nem fejezte be a mondandóját. - Ha más nem, az utolsó percekben mellette lehetek. Tano mester bólintott, majd felsegítette a haldokló jedi mestert és segített neki eljutni Niera mellé, ahol aztán leült. Siala még mindig küzdött, hisz Anennel ellentétben ő még érezte a pislákoló életet a másikban. - Szégyen, hogy áldozatul estem Hadrának. Még inkább az, hogy Hadra felhasználta őt a céljaira a tudta nélkül. De egyikünknek még lehet esélye megállítani őt...De az nem én leszek... Kezét Siala kezeire tette és ő is koncentrálni kezdett. De ő nem gyógyítani próbált, hanem a maradék életerejét adta át a fiatal lovagjának. Az ő ideje lejárt, de Niera előtt még volt jövő.
|
|
|
Post by Enz on Oct 27, 2018 6:56:17 GMT 1
Amikor Niera felébredt, egy orvosi szoba ágyában feküdt. Meglepte a dolog, mivel ha az emlékei nem csaltak, halottnak kellene lennie. Aztán körül nézett a helyisgben. Nem volt nehéz megállapítania, hogy egy hajón van éppen. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideje nem volt tudatánál. . Ahogy elmerült a gondolataiban rájött, hogy nyilván azért van a hajón, mert az Odessenen lévő bázison nem volt használható orvosi létesítmény. Óvatosan felült az ágyon és lelökte magáról a takarót, hogy lássa a sebet. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Caden lépett be rajta. A padawan nyilván érezte, hogy magához tért. - Jó reggelt! Hogy érzed magad? - Élek... Úgy tűnik... Tényleg reggel van? - kérdezett vissza Niera. - Fogjuk rá. Inkább ebédidőnek mondanám. De három napnyi alvás után nem tudtam, mit hallanál szívesen. - Három nap? Az nem kevés. - Nézőpont kérdése. Odalent még nagyon úgy tűnt, hogy nem éled túl. Szóval mindenképp pozitív fejlemény, hogy most itt beszélgetünk. Nincs szükséged valamire? Enni vagy inni valamit? - Egy pohár víz jól esne. A fiú azonnal töltött neki egy pohár vizet és odaadta neki. Niera bár tudta, hogy a mestere meghalhatott, mégis félt megkérdezni, hogy nem csak álmodta-e a dolgot. Aztán mégis erőt vett magán. - A többiek? Jól vannak? - A legtöbben. Hála a nordgardi erősítésnek nem voltak olyan súlyosak a veszteségeink, mint vártuk. A barátaid jól vannak. Legalábbis a nordgardi lány. Anen barátod betegre aggódta magát miattad. Syna pedig maga alatt van és nem nagyon beszél senkivel. De biztos mind örülni fognak, ha megtudják, hogy felébredtél. Megyek is szólni nekik. Nem sokat kellett várni, hogy az ajtó újra feltáruljon, és Cadent egyszerűen félreállítva az útból, a nordgardiak fiatal parancsnoka, Tamara lépjen be. A fiú láthatóan fontoskodni akart még egy sort, ezért a nő rányomott az ajtózáró gombra, így a fémszerkezet egy halk huss kíséretében az orra előtt csukódott be. A nő most nem viselte a csatában használatos páncélzatát, helyette csak egy igen egyszerű és praktikus ruha volt rajta, amiben akár egyszerű karbantartónak is nézhették volna. A nordgardiak mindig is többre tartották a pragmatikus, mint a csicsás, hivalkodó dolgokat. Tamara megállt az ágy mellett és keresztbe fonta a mellkasa előtt a kezét. - Majdnem feldühítettél - közölte, de hangja elárulta, hogy inkább csipkelődik, semmint tényleg dühös lenne. - Én is örülök, hogy látlak - felelte Niera, bár szokott távolságtartó stílusát nem tudta levetkőzni. - De enyhíti, hogy legalább megfogadtad, amit mondtam. Ha előttem jutsz a Walhallába, az idők végéig szolgálom kellett volna téged - felelte Tamara, inkább már csak társalkodó stílusban. - Jól hangzik, de annyira azért nem sietek - mondta erre a jedi, akitől szokatlan volt, hogy humorizáljon. - És ami a legfontosabb... én miért nem kaptam búcsúcsókot!? - tette még hozzá a nordgardi, hallhatóan némileg féltékenyen, miközben megigazította az egyik hajtincsét. Erre Niera halványan elmosolyodott, és egyik kezével a saját haját kezdte piszkálni. - Anen közelebb volt - felelte végül. - A vak is látja, hogy belezúgtál - füstölgött kicsit tovább a nordgardi nő. - Ha már vak... nem vettél észre valami furcsát magadon? - Furcsát? Mármint az összeforróban lévő seben kívül? Hm... Elkezdte tapogatni magát, aztán a mellein állapodtak meg a kezei és ellenőrizte, hogy nem lettek-e nagyobbak, vagy rosszabb esetben kisebbek. De megnyugodhatott. Nem történt változás. - Nem... Még kicsit feljebb... - mosolyodott el játékosan a nordgardi. - Felrepedt az ajkam? Inkább csak bökd ki végre... - vesztette el a türelmét a jedi. - A szemeid, te lüke! Niera most döbbent csak rá, hogy a helyiségben normális a világítás. Neki ilyenkor fájnia kéne a látásnak, de mégsem volt így. Mi több, még hunyorognia sem kellett. Jó, ha belenézett a lámpába, kellett. De ez a legtöbbekre igaz. - Hogy lehet ez? Egyáltalán nem fájnak a fénytől - mondta megdöbbenve. - Biztos a csók hatása lehet - piszkálódott tovább Tamara. - Ja, biztosan. De nézd meg a szemeimet közelebbről. Te sem látsz semmi furcsát rajtuk? - Amennyire látom... - kezdte Tamara közelebb hajolva, majd belé fojtotta a szót Niera egy csókkal, aztán eltolta magától. - Most már örülsz? - kérdezte a lány. - Kezdetnek megteszi - fonta össze a karjait a nordgardi nő. - Valamikor pótolnunk kell a kimaradt időt - húzódott huncut mosolyra a nordgardi arca. - Ellenőrzöm, mindenhol teljesen ép maradtál-e. - Már jó a látásom, én is tudom ellenőrizni - felelte a lány, mire Tamara elgondolkodva pillantott fel. - Vajon új képesség, hogy a feneked is képes vagy látni? - kérdezte, mire Niera előhúzta a háta mögül az egyik párnát, és hozzávágta. - Vagy talán a fiúd nem örülne? Azt hittem szeretik az ilyesmit. - Nem beszélhetnénk valami másról? - sóhajtott fel a lány, aki most először szemforgatással is kifejezhette a véleményét mások felé. Folytatásra azonban nem volt szükség, ugyanis az ajtó feltárult, és egy igen vidám arcú Anen sietett be, aki először csak Nierát látta meg, majd az addig takarásban lévő Tamarát is, mire hirtelen megkomolyodott az arca, és kissé kínosan megállt nem messze az ajtótól. - Gyerünk, ugorj csak a nyakába. Mintha itt se lennék - jegyezte meg Tamara. A lábadozó jedi is eléggé megkomolyodott. Mondhatni kínos volt neki a dolog. Amikor már úgy tűnt, itt a vég, könnyű volt gyakorlatilag szerelmet vallani. Most, hogy túlélte, ez elég kellemetlen hangulatot teremtett számára. - Szia, Anen - köszönt végül. - Szia - viszonozta a fiú hasonlóan zavartan. - Neked is szia, Tamara - mondta a nordgardi, utalva rá, hogy kihagyták. - Esetleg kimenjek? - kérdezte Niera picit frusztráltan. - Na jó, ki vele! Kinek mi baja? - Izé... Semmi - közölte Anen látszólag közönyösen. - Csak kellemetlenül érzi magát a jelenlétemben, amióta volt pár forró pillanatunk - jegyezte meg Tamara és Niera máris kevésbé értette az egészet. - Úgy érted, benyúltál a szoknyám alá és megmarkoltad az érzékeny részeimet - fonta össze Anen a karjait. - Megtévesztő az öltözéked. Le kellett ellenőriznem, mi a valóság. - Ennyi az egész? - kérdezett közbe Niera. - Nagyjából. Aztán rám mászott a saját kabinomban és össze-vissza csókolt. Meg nyakörvet akart rám rakni. - Nem is. Az csak szükség esetére volt nálam. Hátha elkötelezed magad mellettem. - Azt mifelénk gyűrűvel csinálják. - Nálunk is. Kivéve mi, pajzsszűzek, mi szeretjük látványosabban megmutatni az ilyesmit - felelte Tamara, mire Anen láthatóan nem nyugodott meg jobban. Niera viszont kuncogott egy halkat. - Szerinted ez vicces? - kérdezte a fiú némileg szemrehányóan. - Igazából, Nordgardban igen nagy dolog, ha valaki egy pajzsszűz férje lehet. - De én nem akarok a férje lenni. - Kár - felelte Tamara - De azért még megkereshetsz, ha meggondolnád magad - mondta, miközben közelebb lépett és az ajtóhoz hátrált Anen előtt állt meg - Szívesen megdolgoználak. - Maaaajd megfontolom - nyelt egyet a fiú, és szinte összerezzent, ahogy a lány végighúzta egy ujját az arcának a vonalánál. - K-különben is... ha történne valami, akkor nem veszítenéd el a titulusodból a szűz nevet? - Milyen kedves vagy, mindenre gondolsz - húzódott széles mosolyra a lány szája. - Attól tartok, meg kéne öljelek utána, hogy ne tudódjon ki a dolog. - He... heee... - próbálta viccesre venni a dolgot Anen, de kicsit azért elsápadt. - Ne kínozd már szegényt, Tam - sóhajtott fel Niera. - Ne aggódj, semmi ilyesmiről nincs szó. Már rég nem várja el senki a pajzsszüzektől, hogy tényleg szüzek legyenek. - Ó, hát persze, hehe - fújta ki a levegőt a fiú, a nordgardi lány meg láthatóan jót mulatott az ő kárán. - Na jó, magatokra hagylak titeket, aztán ne csináljatok túl nagy rumlit - kacsintott Tamara, és kilépett az ajtón. *** A harcok után hamar lecsillapodtak a kedélyek. A zsoldosok egy része áldozatul esett a nordgardi erősítés rohamának. Mások megadták magukat, és volt, akinek sikerült elmenekülnie. Az itt őrzött ősi maszkot sikerült Hadra követőjének megszereznie és eltűnnie vele. A hajókról érzékeltek néhány kisebb űrhajót, amik elhagyták a bolygót, de nem tudták utolérni őket. Hadra kudarcával a sötét aura is lassan szertefoszlott. Tano mester miután Niera életjeleit sikerült stabilizálni, a templomkamrát kezdte vizsgálni, remélve, hogy talál valami nyomot, ami a maszk nyomára vezethet. Caden a mester kérésére elkísérte az orvosi csapatot. Siala viszont nem kapott feladatot. Az ő lelkét komolyan megviselte a sötétség, amit Hadra jelenléte okozott és szüksége volt némi kikapcsolódásra. Így Tano mester azt tanácsolta, hogy meditáljon. Így is tett. Úgy döntött, kicsit felfedezi a környéket. Bár messzire nem ment. Talált egy dombot, amit kimerítő volt ugyan megmászni, de a kilátás kárpótolta a fáradságáért. Így jó néhány órát eltöltött ott meditációval. Meglepte, hogy a történtekhez képest a bolygón mennyire egyensúlyban van az Erő. Így a meditációja is sokkal eredményesebbnek hatott. Ennek ellenére a meditáció után is még sokáig a dombtetőn időzött. Siala érzékei azonnal figyelmeztették, amikor nesz hallatszott az avarból a közelben. A bolygón nem igazán éltek veszélyes ragadozók, a legnagyobb veszélyt így a még mindig az erdőben bóklászó túlélő banditák jelentették, akik se elmenekülni nem tudtak, se megadni magukat. Kinyúlt az Erővel, hogy feltérképezze a környezetét, és érzékei csakugyan nem hagyták cserben, egy fiatal nő közelített felé. Ahogy megpróbálta megérinteni, érezte, hogy a másik reagál rá: egy jedi volt, akárcsak ő maga. A lány aztán már szabad szemmel láthatóan is feltűnt a fák között, és egykettőre odaért hozzá. Egy fiatal humán nő volt, hosszú szőke hajjal, és csinosnak mondható arccal, aki jedi köpeny helyett pilótaruhát viselt. - Lassú vagy - szólalt meg, ahogy elég közel ért hozzá. - Amíg csak nézelődtél az Erővel, kétszer levágtalak volna. - Azért nem támadtam, mert nem éreztem rossz szándékot - felelte Siala, aki ugyan nem akart egy idegen előtt magyarázkodni, de ezt mégsem hagyhatta szó nélkül. - Clena Dameron, a Pulzártűz-osztag parancsnokhelyettese - mutatkozott be neki, kezet nyújtva felé. Siala nem látta okát, hogy ne legyen jómodorú a lánnyal, az előző megszólalása ellenére is. - Siala Chuchi, Tano mester padawanja - felelte a fiatal pantoriai, majd kezet fogtak. - Mi járatban? - K'Kruhk mester engem küldött, hogy keresselek meg. Elég régóta voltál távol. Értem én, hogy elővigyázatosság, de hogy én legyek a bébiszitter - sóhajtott fel a lány. - Csak nem valami rosszat csináltál, hogy ilyen alantas feladatokkal bíznak meg? - viccelt kicsit Siala. - Nem. Csak épp nem volt egyéb dolgom. Szóval, ha befejezted a bújócskázást, esetleg elindulhatunk? - Ó, randid van? Hát akkor ne vesztegessük az időt - felelte a pantorai lány. - Pimasz vagy. De vajon a fénykardot is forgatod-e olyan jól, mint a szavakat? - Talán egy gyakorló párbaj alkalmával kiderítheted. De most menjünk, már így is megvárattam a mestert. Annyira szép itt, hogy elvesztem a látványban. - El kell ismernem, valóban az. Na menjünk. Elindultak végül és szinte teljesen eseménytelenül telt az útjuk. Nem kellett nagyon sok idő és Clena egy kicsivel barátságosabb hangra váltott és egész jó beszélgetőtársnak bizonyult. Így az egyébként kellemes távú séta is rövidnek tűnt végül. Végül visszaértek a bázisra, amit nemrég még Hadra hívei használtak. K'Kruhk mester épp Tano mesterrel beszélgetett. - Elnézést a késlekedésért, mester. Belemerültem a bolygó csodálásába - mondta Siala, miután tisztelettudóan meghajolt. - Semmi gond, tudom, hogy Cadennel ellentétben te nem keveredsz feleslegesen bajba - mosolyodott el haloványan Tano mester. - Ő is csak jót akar - védte kicsit a társát a pantorai, bár ő maga is tisztában volt vele, mennyire jedihez nem illően heves vérű volt a fiú. - Clena, Ramius parancsnok keresett egy pilótát, aki segít szenzorokat kiszórni az erdőben - szólalt meg a whipid mester szokott nyugodt és megfontolt hangján, és a lány láthatóan majd kiugrott a bőréből, hogy újra repülhet. - Arant küldtem. - Hurrá!... Hogy micsoda? Mármint... Azt hittem én jobb pilóta vagyok - szabadkozott hirtelen érzelmi kitörése miatt. - Ez a feladat nem igényel különleges képességeket. Addig is segíthetsz a gépek karbantartásánál, ami sokkal fontosabb, mert nincs belőlük túl sok - jegyezte meg a mester, és pár pillanatig úgy tűnt, a lány mindjárt felrobban, de képes volt valahogy nyugalmat erőltetni magára. - Hogyne, mester. Igazad van, mester - préselte ki magából. - Tudom, hogy nem tetszik. De ez nem egy verseny. Mikor harcoltam a klónháborúban, én magam is azt hittem, mindent nekem kell csinálnom. De aztán rájöttem, a társaim sokkal fontosabbak, mint bármi más. Őket pedig csak jól karbantartott fegyverekkel védheted meg - magyarázta el a döntését a mester, majd Siala felé fordult. - Padawan, azért hívattalak, mert zsákmányoltunk jó pár eszközt a zsoldosoktól. Át kell vizsgálnunk, mit viszünk magunkkal a flottával. - L-lehet butaságot mondok - szólalt meg a lány kissé félénken, de ahogy Tano mesterre pillantott, ő bátorítólag nézett rá. - De... miért hagyjuk itt ezt a bolygót? Éreztem, hogy az Erő itt egyensúlyban van. Ez lehetne az Akadémia új központja. - Érdekes elképzelés - húzta végig a whipid mester az ujjait az állán. - Kifejtenéd a dolgot, padawan? Siala egy kissé elbizonytalanodott. Nem igazán készült fel érvekkel, csak azt gondolta, felveti az ötletet, hátha más is egyetért. Végül összeszedte a gondolatait a dologgal kapcsolatban. - Nos, az elmúlt időszakot azzal töltöttük, hogy lehetséges helyszíneket vizsgáljunk meg. De a legtöbb helyen nem igazán támogatták az ötletet. Mi több, nagyon érződik még mindig sok helyen a Birodalom jedi ellenességének a nyoma. Ez a bolygó viszont közel ismeretlen a Galaxis nagy része előtt. Útban ide kicsit kutakodtam az adatbázisokban, de alig említik érintőlegesen is. Stratégiailag sem érintett az irányítása alatt tartásában senki, mert ahhoz túl félreeső. Tehát mondhatjuk azt, hogy biztonságos. Vagyis ideális hely lenne arra, hogy újjászervezzük a rendet, politikai és más behatások nélkül. A bázis sincs annyira rossz állapotban, mint amilyennek a korához képest lennie kellene. Ezt a helyet megóvta az Erő. Legalábbis részben. - Hű, te aztán alapos vagy - jegyezte meg Clena, aki még mindig ott bámészkodott, mert kíváncsi volt, miről fog beszélni a pantorai lány. - Miután Balmorrán egy rendőr és egy kommandósegység is meghalt, a kormány aligha állna szóba velünk - tette még hozzá Tano mester, ahogy a padawanja befejezte a mondandóját, és a whipid jedi lassan, kimérten bólogatni kezdett. - Csakugyan van ráció abban, amit mondasz, padawan - értett egyet szóban is. - Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ahogy a többiek a tekintetét követték, látták, hogy épp egy csapat nordgardi fegyveresre pillantott, akik járőröztek a bázis területén. Ugyan a Tamara vezette vad fegyveresek segítették őket Hadra és a verőlegényei ellen, ha akartak valamit, őket is számításba kellett venniük. - Niera lovag tudja a legtöbbet Nordgarddal kapcsolatban. Ha jól tudom, a környéken született és diplomáciai misszióban is járt ott - jegyezte meg Tano mester elgondolkodva. - De talán az a legjobb, ha nyíltan előállunk valamivel - pillantott a feléjük közeledő, fekete felsőt és overallt viselő nordgardi parancsnoka K'Kruhk. - Niera magához tért - lépett oda hozzájuk a láthatóan jó kedvében lévő nordgardi pajzsszűz. - Akkor Sodon mester áldozata nem volt hiábavaló - jegyezte meg halkan a togruta mester, mire mindenki elhallgatott néhány pillanatra. - Köszönjük a jó hírt - törte meg a csendet K'Kruhk. - Niera mindig is értett az időzítéshez, úgyis most akartunk beszélni Hadra ügyében - tette hozzá Tamara egy játékos mosoly kíséretében. Ha Siala véletlenül nem látta volna, ahogy a lány Anen szoknyája alá nyúl, egészen szendének hitte volna. Siala szerette volna Tamarának is elmondani az ötletét, de jobbnak gondolta, ha ebben az esetben inkább valamelyik mester kezdeményez. De mielőtt bárki is mondhatott volna valamit, a másik lány is csatlakozott hozzájuk. - Tamara, hogy van Niera? - kérdezte rögtön. - Jól. Fel fog épülni - felelte magabiztosan a nordgardi. - Remek. Akkor nem hiába jöttünk idáig - állapította meg Rina, egy apró biccentés kíséretében. - Elnézést, hogy csak így neked szegezem a kérdést. De nagyon hasonlítasz Nierára. A rokonod esetleg? - szólalt most meg Tano mester. - Nem. De van közös múltunk. - Esetleg...Te is abban a programban vettél részt, mint ő? A lány nem felelt, csak kimérten bólintott. Bizonyára nem volt túl kellemes téma. Egyébként is elég távolságtartónak tűnt. Legalábbis bizalmatlannak látszott. Tano mester persze értette, miért. Siala kevésbé. - M-Milyen program? - érdeklődött kicsit félénken. - A Sith-vadász program. Erőérzékeny fiatalokat vetettek alá nagyon kemény képzésnek és stimkezelésnek. - Erre mondta akkor Niera odalent, hogy őt erre teremtették... - állapította meg a padawan, akibe most nyílalt bele a felismerés. - De ilyet megengedett a Rend? - Nem. Ez néhány szélsőségesen gondolkodó mester elgondolása volt és titokban végezték. Amíg a Rend rá nem jött és le nem állította a dolgot. Ez nem a jedik módszere a kiképzésre. Túl nagy ár ártatlan fiatalokat ilyesminek alávetni, még ha valahol a cél jó is lenne - felelte K'Kruhk mester. - Sodon mester vezette a vizsgálódást - szólalt meg most Rina, akin látszott, hogy gondolatban egészen messze jár, a múltban. - Az életünk csak kiképzés, állandó harc volt. Ő kedvességet, megértést mutatott. Addigra a nagy többségnek elege lett a jedikből, így nem maradtunk. Niera viszont... mindig is más volt. - E-ezt nem is tudtam - nyögte ki Siala, akinek láthatóan sok volt ezt hallania. Tano mester a kezét a vállára tette, így próbálva erőt öntetni belé. - A killikek inváziója épp sok millió értelmes lénnyel végezett akkoriban A mesterek tettét a jó szándék vezérelte, mint ahogy a gonosz tetteket elkövetőket sokszor. A dolgot persze azóta se verjük nagy dobra, de tanultunk belőle - jelentette ki, és bár Rina nem volt nyíltan ellenséges velük szemben, erre nem mondott semmit. - Nordgardban nagyra becsüljük az egyéni hősiességet, de ezek a módszerek... - rázta meg a fejét Tamara elutasítóan. - Niera meglepett annak idején, amikor a népe és a nordgardiak közötti vitát rendezni érkezett hozzánk, a mesterével együtt. Megvédte az életem egy aljas merénylettől, a sajátjaival szemben. Azóta az adósa és a barátja vagyok. Érdekes látni a többi jedit. - A megtiszteltetés a miénk - biccentett aprót K'Kruhk. - Mint Hadra legyőzése mutatta, jó csapatot alkotunk. A Rendnek szüksége van egy bolygóra, ahol nyugalomban képezheti a padawanokat. - Nem sok minden van Odessenen, én nem ragaszkodom hozzá - tárta szét a karjait Tamara. - Ami azt illeti, előnyünkre szolgálna, ha a bolygó norgardi szuverenitás alá tartozna - szólalt meg most Tano mester. - A Galaxisban egyre kuszábbak a dolgok. Ha a sithek legyőzése csak egy új konfliktus nyitánya volt, megbízható szövetségesekre van szükségünk. Olyanokra, akiket kevesen mernek csak úgy megtámadni. - Tény. Az utolsó komoly külső támadás a Galaktikus Birodalom részéről volt, úgy 50 éve. Elég rondán fenékbe lettek billentve. Jó pár hajójuk most is nordgardi űrben pihen a határvidéken. Már ami maradt belőlük. - Csak egyszer támadtak? - kérdezte Siala kíváncsian. - Amennyire tudom, nem volt idejük eljönni egy újabb verésért, mert kitört a lázadás. A többit biztos tudod. - Sehol sem olvastam erről a próbálkozásról. - Nem láttam még olyat, aki dicsekedett volna egy vesztes hadjárattal. Mondjuk mifelénk aki elbukik, a legtöbbször hősi halált hal, hogy legalább annyi dicsősége legyen - mesélte úgy, mint aki büszke erre a szokásra - Akárhogy is, ebben a szövetségi kérdésben én nem dönthetek. Én csak a klánom egyik flottáját irányítom. De elvihetem az ügyet ahhoz, aki igen. - Mit gondolsz, van rá esély? - kérdezte Tano mester. - Nos, Nordgard tiszteli a jediket és a Régi Köztársasággal is viszonylag jó viszonyt ápolt - mondta a nő. - Ami lényegében annyit tesz, hogy nem támadták meg egymást - tette hozzá Rina. - Többé-kevésbé. Meg időnként kereskedtek egymással. De ez nálunk már jó viszonynak számít... Szóval azt akartam mondani ezzel, hogy van esély a kölcsönös együttműködésre - magyarázta Tamara, mintha csak egy csata esélyeit tippelné, bár bizakodónak tűnt. - Akkor, ha nincs ellenedre, a padawanjaimmal veled mennénk, hogy találkozzunk a feletteseddel - mondta Tano mester, mire Tamara néhány pillanatig kérdőn nézett rá. - És Niera? - bökte végül ki, láthatóan abban reménykedve, hogy velük tart. - Ha velünk tart, én nem utasítom vissza. De ez az ő döntése kell legyen. Jelenleg a Fény Hadseregéhez köti a lojalitása, nem hozzánk - felelte a togruta mester őszintén. - Akkor ezt megbeszéltük - szólt közbe K'Kruhk. - Már csak Hadra kérdése maradt hátra. Nem tudjuk kicsoda vagy micsoda, csak azt, hogy behatóan ismeri a sith mágia tiltott tanának praktikáit. Sok ezer éves rituálét akart végrehajtani, amit Vitiate sith császár dolgozott ki annak idején, hogy saját halhatatlanságát biztosítsa. - Ami azt illeti, utána olvastam kicsit... - szólt közbe Siala, és ahogy minden tekintet rá szegeződött folytatta. - És akkoriban volt a Sötét Tanácsnak egy Darth Hadra nevű tagja, aki meghalt Corellián. - Ennyi ideig képes lett volna megbújni? - csodálkozott rá Clena, aki még mindig a közelben téblábolt, és K'Kruhk fejmosása ellenére sem tűnt úgy, hogy különösebb kedve lenne gépeket karbantartania. - Amikor a tanítványa elmenekült, egy tárgyhoz kötözte a lelkét - felelte Tano mester. - Valószínűnek tűnik, hogy jó pár évszázadot így töltött el korábban. - Ami a tanítványt illeti, úgy tudom, Niera egyik társának rég halottnak hitt nővére - jegyezte meg K'Kruhk. - Egyre szövevényesebb az ügy. - Amíg nem bizonyos, hogy Nordgard érdekeit veszélyezteti, én nem tehetek semmit - szólalt most meg Tamara. - Nierán kötelességem volt segíteni, de egy Erőhasználó bűnöző üldözését aligha tudnám otthon megmagyarázni. - Akkor azt hiszem egyelőre koncentráljunk a Nordgarddal való megegyezésre - biccentett a whipid mester. *** A megbeszélés után pár órával Tano mester megkérte Cadent, hogy Anent kísérve keressék meg Synát, mivel elhagyta a bázist. Szerették volna megtudni, mit tudna elmondani a nőről, aki elvitte a maszkot. A lánynak volt egy jeladója, de direkt a hajón hagyta. Így sokat segített, hogy Caden az Erőn keresztül érezte a jelenlétét. Legalábbis a vadon élő állatok közt könnyű volt egy embert kiszúrni. Syna egy fa tövében ült, karjaival magához szorítva a térdeit és csak bámult a földre. - Hát itt vagy. Reméltem, hogy nem hajtóvadászatot tartasz az itt maradt zsoldosok után - szólította meg Anen barátját. - Azt akartam, de nem találtam nyomokat. Másik területen vannak, ha még nem sikerült elhagyniuk a bolygót. Úgyhogy inkább csak céltalanul üldögélek. - Üldögélni tudnál a bázison is. Biztonságosabb. - Tudok vigyázni magamra, tudod jól - fordult végül a fiú felé, majd Cadenre pillantott, de nem szólt semmit. - Igazán nem akarom komolyabban megzavarni a céltalan üldögélést, de válaszolnál néhány kérdésre? - mondta a padawan. - Mint látod, ráérek... - Jól hallottuk, amit odalent mondtál? Az a nő a nővéred? - Úgy nézett ki és úgy is beszélt velem. Szóval igen. Úgy tűnik. - Azt mondtad, a nővéred meghalt a szüleiddel együtt - emlékezett vissza Anen. - Láttam lezuhanni a mélybe. Lángok közé. Sose lett meg a teste, ahogy másoké sem. Nem is adott életjelet magáról soha. Egy idő után feladtam a reményt és elfogadtam a dolgot. - Hát ez... szomorú - mondta végül Caden, aki nem igazán tudott jobb szót találni a helyzetre. - Figyelj, el tudod ezt mesélni a mestereknek is? Talán segíthet abban, hogy lefüleljük ezt a gonosztevők. - Végülis - sóhajtott fel Syna, majd feltápászkodott. - Menjünk.
|
|
|
Post by Enz on Nov 23, 2018 1:26:39 GMT 1
Tano mesterék csapatának indulását megelőzően egy afféle búcsúbulira került sor a központi épület nagytermében, ami eddigre már egészen otthonossá vált. Hadra embereinek kitakarítása után meglehetősen tarka képet festett a hely: nordgardi és jedi technológia, szimbólumok keveredtek, az esetlegesen meghagyott, régebbi darabokkal kiegészítve, így a hely igazán egyedien festett. Ráadásul a most összegyűlt sok különböző személy is erősítette ezt a képet. Ugyan a kirakott hosszú fa asztaloknál megfigyelhető volt némi elkülönülés az ülésrendet tekintve, mégis igencsak színesre sikerült az összejövetel. A keresztben elhelyezkedő főasztalnál Tamara és legfontosabb nordgardi beosztottai foglaltak helyet, valamint Tano mester és padawanjai, Clena és a vadászosztag tagjai, és persze Nieráék. Az asztalon egyelőre csak tányérok, illetve korsók voltak, amikben már ott volt az ízletes nordgardi sör, és többen már a hivatalos kezdés előtt megízlelték azt. - Nem túl nagy ez a felhajtás egy utazás előtt? - kérdezte Siala kicsit bizonytalanul Tano mestertől, és az óhatatlanul kialakuló hangzavart valahogy túl kellett kiabálnia. - Tiszteletben kell tartanunk a szokásaikat - felelte bölcsen a togruta mester. - Csak így lehetünk egymás szövetségesei. A helyiséget hirtelen korsók csörömpölése töltötte be, hamar véget vetve a hangzavarnak. Előbb csak a nordgardiak csapkodták a masszív ivó alkalmatosságokat az asztalhoz, de a jedik is gyorsan csatlakoztak hozzájuk. - Figyelmet kérek - emelkedett fel a helyéről Tamara, túlkiabálva a hangot, mire egyszerre csend lett. - Klántársaim, jedi fegyvertársaim! Alig pár napja csak, hogy győzelmet arattunk az itt fészkelő rablókkal szemben, és máris olyan érzés fog el, mintha mindig is ismertük volna egymást. Csak ez, az egymás oldalán folytatott harc képes ilyen örök, elszakíthatatlan fonalakat létrehozni. Holnap útra kelünk, hogy ezt a köteléket még szorosabbra vonjuk egymáshoz, és sok jó harcban lehessen részünk egymás oldalán. Ma este azonban ünneplünk a dicsőséges küzdelem és a hatalmas közös győzelem örömére. - Vivát! Vivát! - harsogták a nordgardi harcosok, újra az asztalhoz csapdosva a korsóikat. - Ma este az ünnepségé, a felhőtlen vidámságé, a barátságé s a szerelemé. Élvezzük ki mindazt, amit az élet számunkra tartogat. De közben ne feledjük azokat, akik már nem lehetnek velünk. Kik bátran harcoltak, és életüket adták, mert övék az igazi dicsőség! Ő már a Walhallában ülik örök lakomájukat, és mi majd egyszer újra együtt ihatunk, együtt vadászhatunk velük. Most az ő tiszteletükre álljunk fel, és egyszerre ürítsük ki korsóinkat! A jelenlévők jedi fele kicsit zavartan pislogott a felszólításra, de a nordgardiakat követve ők is felkeltek, és felemelték a korsóikat. Tamara jól bejáratottan vezette az ivászatot, amelynek úgy tűnik mély és régi hagyományai voltak. Mindenki a szájához emelte a korsót, majd vezényszóra üríteni kezdte azt. A nordgardiak jobban bírták az italt, de barátságosan bevárták jedi társaikat, és csak utána tették le a korsóikat az asztalra. - Dicsőség a Walhalla új lakóinak! - kiáltotta el magát Tamara, mire a többiek a korábbihoz hasonlóan megéljenezték. - Most pedig kezdődjék a mulatság! Ismét jól megkoreografáltan ebben a pillanatban tárultak fel az ajtók, és a kiszolgálók nagy tálcákon ételeket hozva besiettek, és elkezdték azt az asztalra pakolni, miközben mások friss sört hoztak az asztalokra. - Ezek a nordgardiak legalább olyan szervezetten isznak, mint ahogy harcolnak - jegyezte meg Caden, akin, akárcsak a többi fiatalon, rögtön meglátszottak a hirtelen bevitt ital hatásai. Az első kör után már mindenki a saját ütemében folytatta az italozást. A nordgardiak persze edzett italozók voltak, így nem is várták el a jediktől, hogy lépést tartsanak velük. A hangulat remek volt, új ismeretségek születtek és izgalmas történetek kerültek elmesélésre. A többség jól érezte magát, hála az italnak. De voltak, akiken ez sem igazán segített. Siala például nem túl rutinos alkohol fogyasztóként gyorsan megérezte az ital hatását és jobbára csak Tano mester vállára dőlve igyekezett átvészelni az egészet. Niera jobban viselte Anen szüntelen szövegelését, de gondolataiban nem egészen volt jelen. Legszívesebben már indult volna Hadra után, ha tudja, hol keresse. De most csak annyit tehetett, hogy ivott az elesettek emlékére. Syna nem is igazán akart részt venni az egészben. Most a legkevésbé sem vágyott egy hangos mulatságra. Egy rövid ideig elbeszélgetett az egyik nordgardival a fegyverekről, italozás közben persze. Legalábbis, míg lőfegyverekről volt szó. Utána előkerültek a különféle közelharcra alkalmas darabok, aminek az lett a vége, hogy több nordgardi is fegyvereket lóbálva bizonygatta, melyik fegyver a jobb. Ekkor oldott kereket Syna. Szinte észrevétlenül sikerült kiosonnia. Odakint egy jedibe botlott, aki épp azon igyekezett, hogy ne lássa viszont a vacsoráját. De nem is foglalkozott a lánnyal, így zavartalanul elvonulhatott. - Baltadobálás! - kiáltotta el valaki magát odabent, mire az egész terem felbolydult, és az elfogyasztott italtól bátor nordgardi harcosok közül többen is felkeltek a helyükről, hogy megméressék magukat. A jedik nem igazán tűntek úgy, mint akik részt akarnak venni az egészben, és a dolog veszélyességét látva hamar érhetővé vált miért. Ugyan csak kábítófokozatra állított vibrobaltákat használtak a mutatványhoz, egy fül vagy más hasonló testrész elvesztése azért még így is a lehetőségek között volt. A harcosok felsorakoztak az asztalok között, a terem közepén kialakított szabad részen, és egymásnak dobálták a baltákat, amiket a másiknak el kellett kapnia, majd visszadobni feléjük. Egyszerű, mégis lenyűgöző játék volt, és hangzavar egyre erősödött, ahogy több nordgardi biztatta a társait, vagy éppen fogadásokat kötött arra, ki fog nyerni. Caden ekkor vette észre, hogy Syna már nincs az asztalnál, és rögtön rájött, mi lehetett a távozásának az oka. Ugyan nem nagyon ismerte, együtt tudott érezni vele, hiszen őt is sokáig gyötörte a lelkiismeret a Sheddu Maad-i harc után. Sialára pillantott, aki félig elszenderedett a mester vállán, így jobbnak látta, ha egyedül megy utána, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon. A nagyteremből kivezető hosszú folyosó legvégén még látta a lány jól felismerhető zöld haját, ahogy befordult az egyik lift felé, és sietős léptekkel, de mégis lehetőleg halkan utána indult. A fiatal padawan hamar rájött, hogy Syna a leszállóhely felé tart. Nem is tévedett. Látta a lányt felmenni végül a rámpán. Azt gondolta, most akar észrevétlenül távozni. Bár az rettenetes lenne, mert a nyakukon marad Anen. Felsietett a hajóra és azonnal szembetalálta magát a lánnyal, aki kérdőn nézett rá. - Mit keresel itt? - szegezte neki a kérdést. - Utánad jöttem... Attól féltem, hogy megszöksz - ismerte be Caden. - Megszökni? Nem rémlik, hogy fogoly lennék... - felelte enyhén ingerülten, aztán rögtön lenyugodott kicsit, hiszen végül is nem akart rosszat a jedi. - Nem megyek sehova. Csak egyedül akartam lenni - mondta végül. - Megértem - felelte a fiú őszintén. - Nyilván - vágta rá a lány ismét ingerülten, de most sem tartott sokáig a dühe - Sajnálom, csak... - Ne aggódj, pontosan megértem, mit érezhetsz - felelte a fiú őszintén, de szavait kétkedéssel fogadta a lány. - Megérted? Honnan tudhatnád milyen ez az egész? Nektek jediknek nincs is családotok! - felelte a lány. - De van! - erősködött Caden, aki szintén dühös lett kissé a hangnemen, amit a lány megengedett magának. - Talán nem a vér köt minket össze, de ugyanúgy család! Vagy neked Anen talán nem az? - De, legalább annyira a rokonom, mint a nővérem - felelte a lány még mindig hevesen. - Legalább annyira érdekli őket, mi van velem. - Nézd! - emelte meg kissé a hangját Caden. - Csak annyit akartam mondani, hogy nem vagy egyedül a problémáiddal. Bár nem régóta ismerjük egymást, ha valami gond van... - A jedi szentbeszéd - sóhajtott fel Syna. - Most, hogy megtetted a kötelességed, mehetsz a dolgodra. Caden lemondóan sóhajtott. Szeretett volna mondani valamit, ami segíthet. De egyszerűen nem tudott semmi meggyőző érvvel előállni. Talán az ital hatása. Ő sem volt túl edzett. Bár Sialánál mindenképpen jobban bírta. - Jól van, akkor magadra hagylak. Csak biztos akartam lenni benne, hogy jól vagy. - Kedves tőled. Tényleg. Ne aggódj, nem csinálok semmi hülyeséget. Csak...túl sok fájó emlék jött elő. Nem éreztem úgy, hogy van mit ünnepelni... - magyarázta a lány, majd hátat fordított a fiúnak. A padawan azt gondolta, vége a beszélgetésnek és tényleg indulni akart vissza, de aztán észrevette, ahogy Syna halkan szipog és megtörli a szemeit. Már nem lett volna képes magára hagyni. Odalépett hozzá és hátulról átölelte a lányt. - Mégis mit csinálsz? - kérdezte a lány, akit eléggé megzavart a hirtelen lépés a fiútól, és láthatóan nem igazán tudta hova tenni a dolgot. - Úgy éreztem, szükséged van egy ölelésre - felelte a fiú kedvesen, szorosan átkarolva a lányt. - Ne aggódj, minden rendben lesz. - Badarság - préselte ki magából a szavakat, mire Caden az egyik ujját a lány szája elé tette, és halkan csitítgatta. Bár a lány már nem mondott semmit, a fiú érezte, hogy kezd kicsit megnyugodni, és valahol hálás neki azért, amit tesz. Rövid ideig csak csendben álltak ott egymás mellett, majd a fiú elengedte Synát, és egy lépést hátrált. - Köszönöm - suttogta a lány, majd hirtelen előre lépett, és enyhén lábujjra állva átkarolta a fiú vállát, és ajkát az ő ajkára illesztette. Caden szemei kitágultak a meglepetéstől, és a dolog annyira váratlanul érte, hogy még ellenkezni se ellenkezett, ahogy a lány hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Miközben csókolóztak, Syna a falat kezdte tapogatni. Beletelt pár pillanatba, míg egyensúlyozás közben sikerült megtalálja az ajtónyitó panelt. Caden csak arra eszmélt, hogy kinyílt az ajtó. Eltávolodott a lánytól és odanézett. Egy kabinba nyílt az ajtó. A falnak támasztva ott volt a lány puskája. Tehát az ő kabinja. Mielőtt bármit mondhatott volna, Syna már be is tessékelte őt, aztán az ágyra ültette őt, majd bezárta az ajtót. Végül a lány ott állt előtte és lehajolt hozzá, hogy újra megcsókolhassa. Közben lassan lefektette a fiút az ágyra és úgy helyezkedett, hogy ne kelljen eltávolodnia tőle. Benne is dolgozott az erős ital, így a vágyak kezdtek felülkerekedni a józan ész érvein. - Nem azt mondtad, hogy nem csinálsz hülyeséget? - kérdezte Caden, amikor végül levegőhöz jutott a szájával. - Egyedül nem - felelte Syna. Mielőtt Caden bármit válaszolhatott volna, a lány újra megcsókolta, és kezeivel közben a páncélja csatjain ügyködött, míg csak le nem tudta azt kapcsolni, és aztán félredobta az ágy mellé. A fiú egy vékony fehér alsó inget viselt a páncélja és kabátja alatt, a lány pedig benyúlt a gombjai között, és izgatottan simított végig a mellkasán. - Milyen sima - lihegte a fiú fülébe, aki még mindig nem tudta mitévő legyen. Ugyan tudta, hogy nem helyes így kihasználnia egy sebzett lányt, a testi vágy túlságosan is erősen munkálkodott benne, és úgy tűnt, a lány is igencsak szeretné ezt az egészet. Syna újra előre hajolt és megcsókolta, miközben másik kezével a lába között kezdte simogatni a fiút, és kitapogatta legnemesebb részét a nadrágon keresztül. Így minden bizonnyal azt is jól érezte, Caden mennyire izgalomba jött a helyzettől. - Micsoda perverz vagy - kuncogott a lány, miközben a fiú erőt vett magán, és kinyúlt, először kissé félénken érve a melleihez, mire Syna az eddig a mellkasát tapogató kezével megragadta a fiú kezeit, és határozottan rányomta a melleire. Annyi bizonyos volt Caden számára, hogy Syna nem először csinál ilyet. Ahhoz túl magabiztos volt. Aprókat nyögött, ahogy a lány a lába közt gyengéden rámarkolt. Közben igyekezett határozottabban ügyeskedni a kezével ő is a lány mellkasán. Bár így is kissé bizonytalan volt, nem csinálja-e túl erősen, vagy nem elég erősen. Syna mindenesetre nem adta jelét annak, hogy nem tetszik neki, ahogy csinálja. Vagy csak rettentő türelmes az ittas állapota ellenére is. Caden egy kis idő után úgy érezte, hogy nem tesz hozzá túl sokat azzal, hogy a lány melleit markolja. Az egyik kezével lassan lefele indult, de Syna elkapta a csuklóját és újra megcsókolta őt, miközben megszabadult az alsóneműjétől is. Mikor végzett, megfordult a fiún és miután kibontotta a fiú nadrágját, a már harcra kész férfiasságát kezdte kényeztetni a szájával. Caden előtt pedig ott volt, amit egy perccel előtte a kezével akart kitapogatni. Nem volt kérdés, mi célból hever rajta így a lány, így kissé bátortalanul, de munkához látott, miközben élvezte Syna nyelvjátékát. - Nem is rossz jedi létedre - szólalt meg Syna, miután Caden is munkához látott a lányon. A dicsérő szavak furcsán jól eső érzéssel töltötték el, és az is, ahogy a lány kezelésbe vette a férfiasságát. Aligha lehetett bármi máshoz hasonlítani azt, amit a szájával odalent művelt, miközben kezeivel hol annak tövénél, hogy a golyóinál masszírozta őt a lány. Ehhez képest saját ügyködése legjobb esetben is amatőr volt, de igyekezett a technika hiányát odaadással pótolni. Egyik ujját kicsit ügyetlenül csúsztatta a hüvely nyílásához, és beletelt pár pillanatba, amíg be tudta csúsztatni. Kellemes melegség érződött, valamint az, hogy a lány egy mon calamari óceánhoz hasonló nedvességet termelt. Caden gond nélkül tudta becsúsztatni a második ujját is, miközben nyelvével tovább dolgozott a szeméremajak körül. - A csiklómat - nyögte halkan az utasítást Syna, a fiú pedig eleget tett a kérésnek. Syna kellemeseket sóhajtott, élvezve a fiú odaadó kényeztetését. Úgy tűnt, hogy padawanként jól tud utasításokat követni a tanulás érdekében. Ami jó dolog. A lány egy ideig megelégedett ezzel a fajta élvezettel, de utána abbahagyta és lemászott a fiúról, de csak hogy ismét szemtől szemben lehessen vele. Ismét megcsókolta a fiút, aki annak ellenére nem ellenkezett, hogy egy perccel ezelőtt a lány szája egészen máshol járt. Végül a lány felült a fiún és felemelte magát, majd minden szó nélkül ráereszkedett a férfiasságára, amire mindketten hangos sóhajjal reagáltak. Syna lassan mozogni kezdett rajta, majd újra előrehajolt, hogy megcsókolja őt, miközben mozgatta rajta a csípőjét. Caden hálás volt a lánynak a vezetésért, mivel jelentősen megkönnyítette a dolgát, és ahogy a lány egyre gyorsabban mozgott, mellei a fiú arcát csapdosták, aki újra megragadta őket, és most az egyik mellbimbót is a szájába vette. Syna igen magabiztosan mozgott a fiún, ami szintén azt erősítette, hogy már van némi tapasztalata ezen a téren. Nyögései és sóhajai egyre hangosabbak lettek, és Caden is érezte, hogy hamarosan a csúcspontra jut. - Mindjárt... mindjárt elélvezek - súgta oda a lánynak, mire őt hátralökte az ágyra, és még vadabbul kezdett mozogni rajta. A padawan nem túl sokáig bírta már, és magvát a lányba eresztette, akit ez segített át a csúcspontra, és fejét hátravetve hangosan nyögött az élvezettől. Cadennel forgott a világ, ahogy a kimerült Syna rádőlt, és csak egymás légzését és felgyorsult szívverését hallották a szobában. Syna szorosan odabújt hozzá, és Caden magához ölelte a lányt. Nem kellett hozzá sok idő, hogy az alkohol és a kimerültség közös hatása erőt vegyen rajtuk, és egymás karjaiban aludjanak el. *** Másnap az ünneplő nordgardi társaság ugyanott ébredt, ahol az este összeesett a rengeteg ital után. A jedik persze mértéktartóak voltak, így ők a nordgardiakkal ellentétben megelégedtek némi itallal és egy finom vacsorával. Utána sokuk nyugovóra tért a szállásukon. Niera maradt Tamarával és Anennel, bár egyedül Tamara volt, aki rendesen megdolgozta a készleteket. Tano mester, mivel Siala rajta aludt el, maradt és lazított, mert nem akarta felébreszteni a padawanját, aki reggelre már az ölében pihentette a fejét. Aztán rendkívül zavarban volt, mikor sikerült magához térnie. - Jó-jó reggelt, mester. Elnézést, nem így akartam aludni. - Semmi baj, Siala. Miután rendbeszedted magad, megtennéd, hogy megkeresed Cadent? Az este kiment valahova. - Hogyne. Azonnal - felelte a lány, majd megpillantott egy fél pohár vizet az asztalon és szó nélkül megitta. Kissé fájt a feje. Bizonyára ilyen a másnaposság, gondolta magában. Még sosem ivott. Legalábbis nem annyit, hogy kiüsse magát. Ahogy a lány kisietett a folyosón, átlépve pár ébredező nordgardin, nem igazán tudta merre indulhatna. Talán Caden nem volt olyan szerencsés mint ő, és visszament a szobájába aludni, gondolta, így a liftekhez indult, hogy a hangárba jusson. Azonban ahogy befordult volna a liftek felé, feltárult az ajtó, és Caden és Syna egyszerre léptek ki rajta. Siala rögtön hátrébb lépett, és csak a sarok mögül kukucskált ki, így ők ketten nem láthatták. A fiú a lány derekába karolt, aki hirtelen megállt, szembefordult vele és egy gyengéd, hosszú csókot váltottak. Siala döbbenten figyelte a jelenetet, majd elfordította a tekintetét és háttal a falnak támaszkodva küszködött a könnyeivel. Ugyan nem volt köztük igazából semmi Cadennel, de ő legbelül mégis remélte, hogy egyszer ez megváltozik. A csók Balmorrán pedig úgy tűnt, hogy jó irányba mozdította a dolgokat. Úgy tűnt, tévedett. Végül azzal nyugtatta meg magát, hogy ők nincsenek együtt, így a fiú lényegében semmi rosszat nem tett. Talán nem is volt több az egész egy egyéjszakás kalandnál. Bizonyára az ital miatt, gondolta magában. Végül visszaindult a terem felé, aztán irányt váltott, hogy másfelé keresse Cadent. Nem akart hazudni Tano mesternek arról, hogy megtalálta a fiút. De ha pedig visszamegy és elmondja, utána Caden számára lesz nyilvánvaló, hogy Siala látta őket. Ez pedig kínos pillanatokhoz vezetne. Nem, inkább úgy döntött, hogy megtartja magának a dolgot. Caden lassan elengedte Syna derekát, ahogy közelebb értek a nagyteremhez, és félő volt, hogy meglátják őket együtt. Ugyan a fiú egyáltalán nem bánta a tegnap éjszakát, nem tudta, hogyan is viszonyuljon pontosan a lányhoz. Vajon ő többet akart vagy csak a pillanatnyi feszültség és az alkohol együttese volt az egész? Akárhogy is legyen, tanácsra nem számíthatott senkitől, és ez kicsit aggasztotta. Ráadásul eszébe jutott Siala is, és fogalma sem volt róla, a pantoriai lány hogyan reagálna a történtekre. Elvégre csak egyszer csókolóztak, azt is csak az infobróker kifejezett utasítására. Azt viszont végképp nem szerette volna, ha két szék között a földre huppan. Tano mester a nagyteremben nyújtózkodott, és Caden azonnal odasietett hozzá, míg Syna némileg később követte, és szó nélkül Anenékhez indult. - Nos, jól aludtál, Caden? - kérdezte tőle a togruta, ahogy közelebb ért. A fiú elmosolyodott. - Rég volt ilyen jó éjszakám - közölte. - Az nem árt, hiszen hamarosan fontos feladat vár ránk. Sialát utánad küldtem, de úgy tűnik hamarabb értél vissza - jegyezte meg a mester, és a fiú csak biccentett. - Nem láttam útközben - tárta szét a karjait. Szerencsére, tette hozzá magában. - Csakhamar visszajön, ha nem talál. Te inkább már ne csatangolj el - javasolta a mester. Siala tett egy kisebb kört, majd visszaért oda, ahol Cadent és Synát látta. Már nem voltak ott, így jó eséllyel a fiú már a mester mellett van. Visszament így ő is. Odabent valóban megtalálta Cadent Tano mester mellett. - Hát itt vagy. Úgy tűnik elkerültétek egymást - mondta a mester. - Bizonyára nem jó irányba indultam. Tettem egy kört, aztán visszajöttem, hátha közben befutott Caden - felelte a lány, a legkisebb jelét sem adva annak, hogy bármi is felzaklatta volna. - Semmi baj, a fő, hogy indulásra kész vagyunk - válaszolta Tano mester. - Remélem jól vagy, láttam az este, hogy megviselt kissé az ital - szólalt meg Caden is. - Egy kicsit fáj a fejem. De ez a kis séta jót tett, már kezd enyhülni - felelte Siala kedvesen. - Akkor szerintem még tegyük meg az utolsó előkészületeket, aztán találkozzunk a hangárban - javasolta Tano mester, majd Tamara felé fordult, akit láthatóan nem viselt meg annyira az egész estés mulatozás mint például Anent. Eközben hallotta a fiút, ahogy a háttérben Synát nyaggatja valamiért. - Te legalább egy jót aludtál! - fakadt ki a fáradt fiú. - Belém meg csak úgy tukmálták a sört. - Nem kellett azért annyira noszogatni - vigyorodott el Tamara. Caden csak bólintott, és elindult a hangár irányába, Siala pedig követte a példáját. Furcsának tűnt a számára, de jó pár percig csak csendben lépdeltek egymás mellett, talán azért, mert mindketten elmerültek a gondolataikban. - Tegnap este... - szólalt meg végül Siala, mire Caden meglepetten fordította felé a fejét. - Igen? - pislogott rá a lányra. - Á... igazából semmi - nyelte le a mondandóját a pantoriai, majd tovább indult. Siala átkozta magát, amiért majdnem kiszaladt, amire gondolt. Jobbnak gondolta nem rákérdezni. Ha a úgy alakult a dolog, ahogy gondolta, akkor úgyis ki fog derülni rendesen. Caden a barátja volt, nem akarta ezt elrontani. Túl sok holmijuk nem volt a kiválasztott szálláson. Az utóbbi hetekben főleg a hajón időztek, így inkább ott rendezkedtek be. A következő útjuk már a hangárba vezetett, ahol a hajójukra felérve rögtön hozzá is láttak az előkészületekhez. Bár tudták, hogy a hajó nem fog önmagában nagy utat megtenni, mivel valószínűleg az egyik nordgardi hajóval mennek. Rövidesen a mester is megérkezett, addigra a hajó indulásra kész volt. - Minden kész, mester - tájékoztatta őt Caden. - Remek, akkor induljunk. Kövesd a másik hajót, padawan. - Igenis, mester! Caden megvárta, míg Tamara és kísérete megérkezik. Az ő hajójuk is csak az utasokra várt. Szinte azonnal fel is emelkedett. Synáék hajójával egyetemben, amire Anenen kívül Niera és Rina is felszállt. - Ők is jönnek? - kérdezte Siala, elvégre a két jedi mehetett volna Tamara hajójával is, a másik kettőnek nincs dolga Nordgardban. - Bizonyára kíváncsiak, milyen Nordgard és nincs más dolguk - felelte Caden. A három hajó nemsokára elhagyta Odessen légkörét, és az űrbe érve az egyik jól láthatóan elkülönült nordgardi cirkáló felé indultak. A nordgardiak fő hajói igen masszívak voltak, erősen páncélozva és felfegyverezve, de a mellettük lévő kisebb hajók inkább a mozgékonyságra és manőverezőképességre helyezték a hangsúlyt. Így míg a cirkálóik állták az ellenség tüzét, addig ezek oldalba támadhatták őket. Biztosan elég sok időbe telt, míg ezt a stratégiát tökélyre fejlesztették. - Itt a Visund, Barde-osztályú cirkáló. Kövessék a dokkolási vektorokat - érkezett be az utasítás kommon keresztül, a navigációért felelős Siala pedig sietve betáplálta a kapott adatokat. Ahogy közelebb értek, hamarosan már csak a masszív hajó páncélozott oldala töltötte ki a plexit előttük, majd a nagy hangár, amibe dokkolniuk kellett. Tano mester és Caden zökkenőmentesen tette le a hajójukat a dúracél padlóra, Nieráék gépe mellett. Nem volt más hátra, mint elhagyni a hajót. Így hamar csatlakoztak a többiekhez a hangárban. Nem kaptak komolyabb fogadóbizottságot, csak a jelenlévők üdvözölték őket, majd folytatták a munkáikat. - Szép nagy hajók ezek - jegyezte meg Anen. Bár nem volt nagy űrhajó szaki, de azért elismerte, ha látott egy mutatós darabot. - És van ettől nagyobb is, majd meglátod, szépfiú - felelte Tamara büszkén - Gyertek, megmutatom a szállásotokat. - Lehet jobb lenne, ha inkább Odessenen maradnék - mondta Synának, aki csak nevetett. - Ugyan. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megnősülsz és lesz egy szép feleséged - felelte a lány jókedvűen. - Ezzel nem nyugtattál meg - felelte a fiú a karján dobolva ujjaival. - Ne aggódj, csak azért udvarol neked, hátha meggondolod a dolgot. Ha határozottan nemet mondasz neki, tiszteletben fogja tartani - tette hozzá Niera. - Jó, de életben is hagy? - kérdezte Anen. - Hát... Lehet azért kierőszakol egy kört veled az ágyban - mondta a jedi komolyan, majd kuncogott, amiből az jött át, hogy ő is csak szórakozik. - Gyertek a hídra, máris indulunk! - szólalt meg Tamara, aki ismét a páncéljában parádézott a hajón. A Visund hamarosan hiperűrbe lépett és megkezdte az útját Nordgard felé.
|
|
|
Post by Enz on Apr 1, 2019 17:33:23 GMT 1
A kis csapat tett pár kitérő ugrást arra az esetre, ha valaki követni próbálná őket. Nem lett volna okos dolog bárkit is odavezetni Odessenre. De végül megérkeztek. Mindenki le volt törve a sikertelen küldetés miatt. Valamint Saaliára is gyanakvóan néztek, hisz az anyja a sitheket segítette. Ő azonban szó nélkül hagyta a dolgot és a gyengélkedőn foglalkozott a lánnyal, akit elhozott a Gyűjtőtől. Mivel nem tudhatta, kicsoda, okosabbnak látta inkább alvó állapotban tartani, míg megérkeznek. - Megérkeztünk - közölte Anen a hajó kommján keresztül. Saalia kicsit otthagyta páciensét, hogy a pilótafülkébe menjen. Szerette volna megcsodálni Odessent, még mielőtt leszállnak. Valóban szép bolygó volt. Mellette egy nordgardi flotta állomásozott. Valamint egy űrállomás is épülőben volt. Anen leadta a kódjukat, majd megkapták a továbbhaladáshoz szükséges engedélyt, így folytatták útjukat a bolygóra, ahol már volt némi forgalom. A nordgardiak és a jedik nem vesztegették az időt. De láthatóan sok munka volt még hátra. - Szép helyet választottak - állapította meg a twi'lek. Visszament végül az alvó lányhoz. Hamarosan le is szállt a hajó és a csapat elhagyta azt. Odalent már várta őket K'Kruhk és Tano mester, valamint Eirikr. A fogadóbizottság rögtön levágta a csapat levertségét látva, hogy nem egészen úgy alakult az akció, ahogy eredetileg tervezték. A whipid mester csendben simogatta az állát, miközben Eirikr szinte odaugrott Tamarához. - Kislányom! - kiáltotta vidáman, és megölelte. Azonban ezúttal a nő úgy tűnt nem igen volt vidám kedvében. - Megléptek a kővel - mondta, leszegett fejjel, de Eirikr csak tovább ölelgette, majd hátra lépett, és ujjaival gyengéden felemelte a fejét. - A fő, hogy épségben vagytok! Majd vissza lehet még szerezni máskor is a követ! - felelte neki, de Tamara megrázta a fejét. - Nem érted! - tört ki belőle. - Nem lett volna bonyodalom, hogy ennek a twi'leknek az anyja nem sith bérenc! - Anyám nem sith bérenc - húzta ki magát Saalia, láthatóan nem túl jól fogadva a szavakat. - Seddwia? - kérdezte K'Kruhk elgondolkodva. - Igen, mester - bólintott felé Saalia. - Az ershaniak vallását követi, és olyasvalaki védelmére tett esküt, aki most a sithek szövetségese. - A lényegen ez nem változtat! - jelentette ki dühösen Tamara. - A kő, a legszentebb nordgardi ereklyék egyike náluk van és ez csak a te hibád! - Lassan a testtel, nagylány! - lépett hozzá közelebb Saalia. - Nehogy azt hidd, nem hámozlak ki abból az acélszarkofágból, ha arról van szó! Az anyám nem becstelen, és bárki mást mondjon, azzal hajlandó vagyok akár meg is küzdeni! - Helyes! Mutasd meg, hogy nem csak a szád jár! - Nevezd meg a helyet és az időpontot! - vágta rá Saalia komoly hangon. - Nos, nordgardi barátaink többek között egy ringet is kijelöltek. Ha mindenáron ily módon kívánjátok ezt a vitát rendezni, javaslom, ott tegyétek - szólt közbe az öreg mester, mielőtt mások látják kárát ennek. - Remek! Kapsz tíz percet felkészülni, aztán várlak a ringben. Ha nem jelensz meg, mindenki tudni fogja, hogy gyáva vagy - közölte a nordgardi nő, majd elvonult. - Egész jól ment - állapította meg Saalia megkönnyebbülve - Én sem örülök, hogy így alakult. De azt reméltem, hogy megértőbb lesz. Elvégre Nordgardban fontos a becsület és az adott szó. Ha anyám esküt tett valaki védelmére és az véletlenül összeáll a sithekkel, akkor sem vonhatja vissza az esküjét csak úgy. - Ez egy igaz. Az eskü az eskü - értett egyet az idősebb harcos - Tamara is tudja ezt, csak dühös és nem lát tisztán. A fiatalok már csak ilyenek. Keresik a kihívásokat, hogy bizonyíthassanak. - Majd nem verem meg nagyon - viccelt Saalia. - Ugye tudod, hogy ebben a párbajban sem fénykardot, sem az Erőt nem használhatod? - szólt neki Rina. - Annál nagyobb a kihívás - felelte a twi'lek. - Ez ám remek hozzáállás! - nevetett fel Eirikr, majd hátba csapta Saaliát, aki kényszerűen előre is lépett a hatására. - Akkor gondolom kölcsönöznöm kellene valahonnan egy vibrokardot. - A ring mellett van egy fegyvertár, onnan bármit kölcsönvehetsz. Megmutatom. - Rendben. Addig is, mester. Volna itt még valami. Hoztunk egy vendéget. Jelenleg alszik. - Egy vendéget? - kérdezte a mester meglepetten - Mi okból? Ezt a helyet jelenleg titokban kell tartani. - Tudom, mester. A harcok közben került elő a Gyűjtőnél. Le volt fagyasztva, ki tudja mióta. Éreztem, hogy átjárja az Erő. Nem hagyhattam ott. Úgy gondoltam, jobb lesz neki itt, mint egy bizarr gyűjtemény részeként. - Értem. Átvitetem a gyengélkedőre, hogy megvizsgálják. Aztán meglátjuk. - Köszönöm, mester - felelte a fiatal jedi, majd harangszó hallatszott - Ez mi? - Tamara üti a harangot a ringben, jelezve az ittlévőknek, hogy összecsapás lesz. Így senki sem marad le róla, aki látni akarja. - Nagyszerű, közönség is lesz akkor. Úgy sokkal izgalmasabb fenékbe rúgni valakit - mondta Saalia magabiztosan. - Mindig ilyen? - fordult most Saalia Niera felé, aki csendben figyelte az eseményeket egészen eddig. - Nem. Ilyen dühösnek már rég láttam - felelte az azóta szerencsére már ruhát váltott jedi. - A düh rossz tanácsadó - jegyezte meg Saalia, majd elindult a fegyvertárhoz, ahol aztán tényleg mindenféle fegyver volt. Kardok, lándzsák, buzogányok és persze a nordgardiak által kedvelt balták és harci pörölyök is. Észrevett ezek között több kétkezes variánst is, amik egymás mellett sorakoztak, és az egyiket a kezébe vette. - Nord balta - közölte vele Eirikr a választását illetően. - Kétkezes közelharci fegyver. Nagy ütésekre képes, én magam is sokat forgattam. - Hm, akkor ez jó is lesz - közölte, és a vállára vetve a fegyver nyugodtan kisétált. Látta, hogy Tamara már a ringben várakozik rá, ahová egyre gyűltek a nézők is, így a lehető leglogikusabb módon úgy döntött, iszik még egy frissítőt. - Mi lesz már?! - türelmetlenkedett Tamara, miközben Saalia töltött magának az innivalóból, és a legnagyobb nyugalommal hozzálátott, hogy elkortyolgassa. Tamara rögtön levágta, hogy ellenfele csak idegesíteni akarja, de nem igazán tudott parancsnolni magának, és fortyogva figyelte a látványt. Aztán ahogy Saalia végzett az itallal, összegyűrte a műanyag poharat, és félredobta, majd ráérősen leslattyogott az arénába. - Nord balta? Te úgy látom szándékosan veszíteni akarsz! - szúrt oda neki a fiatal nordgardi nő. Saalia rámosolygott, majd párszor megpörgette maga körül a fegyvert, amit láthatóan igen otthonosan használt. - Nem olyan kecses, mint egy fénykard, de mókás. A nordgardi közönség a harctér kerítését ütötte, hogy hergelje a harcosokat. Saaliát nemigen zavarta, de Tamara láthatóan alig várta, hogy harcolhasson. Kicsit örült a dolognak, mert őt is bántotta kicsit, hogy át kellett engednie a koronát a sitheknek. - Készen állsz? - kérdezte végül Tamara. - Most erre mit mondjak, ha így türelmetlenkedsz? Na jó, ha már így ráérünk... A fegyver nyelébe kapaszkodva elkezdett guggolásokat csinálni, majd hajolt néhányat, mintha csak bemelegítene. Érezte az Erőn keresztül, hogy mindjárt robban a másik. De ő remekül szórakozott. - Szóval kész vagy? Mert kezdek unatkozni - közölte végül, de Tamara nem felelt, csak felkészült a rohamra. Eirikr állt a pódiumra a ring mellett, de láthatóan nem akart beszédet mondani, csak a bíró szerepét vállalta magára. Valakinek mégis csak el kellett indítania a küzdelmet. - Jól van, ha mindketten készen álltok... Harc! - kiáltotta, mire a nordardi nő máris megrohamozta a jedit. Saalia nem akarta megszégyeníteni a lányt, pedig ilyen dühösen könnyű lett volna. Az utolsó pillanatban félreugrott a roham elől és egy bukfencet követően talpra is állt. Tamara nem rohamozott újra, szimplán támadásba lendült a buzogányával, ám a jedi valóban ügyesen forgatta az amúgy kezébe alig illő fegyvert és szépen hárította a csapásait. Aztán az ellentámadását a nordgardi védte a kézipajzsával, majd hátrébb lökte a jedit. - Nem rossz, de mit szólsz ehhez? - kérdezte és oldalról lendítve próbálta elgáncsolni őt a buzogány kieresztett láncával, viszont a jedi átugrotta. - Ügyes! Na és te ehhez? - kérdezte Saalia és közelebb lépve a nő lába felé csapott a baltával, de nem bántotta, csak beakasztotta a bokájába és kirántotta alóla, mire ellenfele elesett. Tamara végigtörölte a száját fegyverforgató kezével, ahogy pajzsa segítségével lassan újra talpra állt. A ring körül állók szinte tomboltak a harcot figyelve, és ez láthatóan erőt adott a nordgardi pajzsszűznek, aki fogást váltott a buzogányon. - Szép trükk - ismerte el a nő, miközben újra harci állást vett fel, mialatt Saalia a körmét piszkálta a baltával, látszólag meglehetősen egykedvűen, és csak most pillantott fel. - Köszi - mondta, majd ő maga is felemelte a fegyverét, Tamara pedig most a pajzsát maga elé tartva rohamozott előre. Saalia vágása ugyan egy pillanatra megtorpanásra kényszerítette, a nordgardi hamarabb szedte össze magát, semmint, hogy a twi'lek újra támadhatott volna, és szinte rávetette magát a jedire, fel akarván lökni a pajzsa segítségével. Saalia egy utolsó pillanatban végrehajtott hátrabukfencet hajtott végre, de Tamara nem állt meg, tovább rohamozott. - Släng dig i väggen! - kiáltotta, miközben Saalia tovább hátrált az aréna széle felé, és csak a legutolsó pillanatban tért ki, így ellenfele teljes erőből a falnak ütközött, ami erősen rázkódni kezdett. De egy pillanatnyi pihenőt se kapott, ugyanis Tamara máris felé rohant, és a levegőbe ugorva, a buzogány láncát kiengedve csapott felé. Saalia remekül kihasználta a mozgékonyságát Tamarával szemben. Azonban ez javarészt kimerült a kitérésben, hisz nem akart kárt tenni a nőben. Legalábbis túl nagyot nem, ha nem muszáj. Az Erővel csak kicsit csalt, leginkább ellenfele érzéseit figyelte. Érthető volt a frusztrációja. Alul maradt odahaza, nem sikerült a küldetés. Úgy érezte, hogy csalódást okozott. Főleg saját magának. De nem volt nagyon ideje ilyesmivel foglalkozni.A kerítés mellett maradt és hátrált, miközben ellenfele folyamatosan támadt. Ő pedig várt a megfelelő pillanatra. Tamara ismét lendítette a fegyverét, Saalia pedig elhajolt előle. Viszont a pajzsszűz az egyik tartó gerendát találta el, ami így kettétört és kis híján Saalia lábára esett. - Szu'tak! - mordult fel, mikor odébb szökkent. - Kezdesz fáradni? - kérdezte gúnyosan Tamara. - Egész nap bírnám! - felelte Saalia. Hirtelen eldobta a baltát a nő felé, aki a pajzsával hárította azt, a pillanatnyi figyelmetlenségét Saalia arra használta, hogy elsuhanjon mellette és mögé kerüljön, majd a kerítés mellől egy összehajtható széket vett kézbe és nemes egyszerűséggel hátba vágta vele a nordgardi nőt. De nem állt meg itt, felszökkent a kerítés még álló részére és nemes egyszerűséggel rávetette magát és így a földre vitte. A két fegyverét vesztett harcos szinte azonnal birkózni kezdett a földön, miközben kint a tömeg biztatta őket. Persze a jelen lévők összetétele miatt Tamara jócskán több szurkolóval bírt, hiszen a jediknek nem igazán volt természetük a harc élvezete. Ellenben a hajóikon szolgáló legénység örömmel becsatlakozás a szurkolásba, és ott állt a lelátón Ramius parancsnok is. Saalia egy ütést kapott be a jobb arcára, és pillanatnyi zavarodottságát kihasználva Tamara lelökte magáról, majd ő akart felülkerekedni, de Saalia egy jó irányzott rúgással újra a földre küldte. Néhány pillanatig csak fekve csapdostak kicsit a másik irányába, míg nem Saalia vett újra erőt magán, és újra visszatért a fekvő Tamara püföléséhez, aki nem maradt adós a válasszal. A twi'lek unta meg hamarabb a dolgot, és előbb a norgardi nő egyik, majd másik kezét kapta el, és mivel a combjain ült, Tamara úgy ficánkolt alatta, mint egy partra vetett hal. - És most mihez kezdesz? - kérdezte Saalia, aki biztos volt benne, hogy ellenfelét sarokba szorította. Nagyobbat nem is tévedhetett volna, ugyanis Tamara törzse hirtelen felemelkedett a földről, a nordgardi pedig nemes egyszerűséggel megfejelte őt. Saalia úgy érezte, hogy forogni kezd vele a világ, és tántorogva dőlt le Tamaráról, aki sietve térdre küzdötte magát, és egy rúgással akarta meghálálni Saalia korábbi akcióját, aki valami csoda folytán el tudott hajolni, majd arrébb gurulva hozzálátott, hogy talpra küzdje magát. Tamara felkelt a földről és ismét küzdőállást vett fel. Adott Saaliának elegendő időt, hogy összeszedje magát. Egyre inkább tűnt úgy, hogy a feszültség odalett és már Tamara is az élvezet kedvéért küzd. Közben a néző közönség is egyre bővült. Jó néhány padawan és lovag csatlakozott. - Jól küzdesz. Azt hittem a fénykardod és az Erő nélkül semmit sem érsz majd. Legalább van egy kis okod, hogy úgy fenn hordod az orrod - jegyezte meg Tamara elismerően. - Köszönöm, azt hiszem - felelte a jedi. Most, hogy egyikük kezében sem volt fegyver, maradt a pusztakezes harc, ami jó is volt, meg nem is. Legalábbis Saalia számára, hisz leszűkítette a lehetőségeit. Ellenfele nehéz páncélt viselt, így egyedül a fejére vagy a nyakára mért csapások érhettek valamit. Viszont mivel ő lazább öltözéket viselt, így mozgékonyabb volt. Mindkettejüknek voltak előnyei és hátrányai. A kérdés csak az volt, ki tudja jobban kihasználni. Végül Tamara lendült támadásba. Előreugrott és egy jól irányzott ütéssel próbálta Saaliát azonnal a földre paszírozni, de a jedi gyorsabb volt és kitért, majd megpróbálta tarkón rúgni a nőt, aki elkapta a lábát és a fordulat lendületével a palánk felé hajította őt, azonban Saalia sikeresen a lábaival érkezett rá és visszarugaszkodott a küzdelembe. Tamara maga elé tartotta az alkarjait, hogy védje a fejét, ám ellenfelének más tervei voltak. Ahogy elérte, megragadta a csuklóit és ahogy felette átpördülve földet ért, a feje felett átlendítette a nordgardi harcost és földhöz vágta. Saalia megállt ellenfele felett, és bár nem akarta kimutatni, azért jócskán lefárasztotta a harc, de úgy tűnik Tamarát is, és mindketten röviden szusszantak. A twi'lek aztán közelebb lépett, de a következő birkózós kör helyett, most a kezét nyújtotta a másiknak. - Egyezzünk ki egy döntetlenben - mondta neki. - Hiszen már nyertél - lepődött meg Tamara, aki láthatóan nem volt olyan helyzetben, hogy folytassa a harcot. - Akkor majd jössz nekem egy sörrel - mosolyodott el Saalia, a hezitáló nordgardi pedig bólintott, és elfogadta a neki nyújtott kezet, bár látszott rajta, nem volt benne biztos, hogy ez nem valamiféle trükk-e. De amikor újra a saját lábán állt, rá kellett jönnie, hogy teljesen komoly a dolog. - A meccs eredménye: döntetlen! - jelentette be Eirikr emelt hangon. - Ez igazán szükségtelen volt - fújta ki magát újra a nordgardi. - De köszönöm. És sajnálom, hogy miket kiabáltam a fejedre. - Hidd el, én is. Például azt mondtam, hogy kicsomagollak abból a páncélból, és elverlek. Hát, az elsőre szükség sem volt - felelte, széles vigyorral, mire Tamara néhány pillanatig némán meredt rá, majd felnevetett, és jó erősen hátba vágta a twi'leket, aki azt hitte menten elrepül az ütéstől. Tamara most a kezét nyújtotta felé. - Jó harc volt - közölte vele, Saalia pedig elfogadta a kezét, mire a közönség, aki nem hallhatta, mit beszélnek, ujjongásban tört ki. Saalia megfogta Tamara kezét és a magasba emelte, majd együtt meghajoltak. Végül elindultak a harctér kijárata felé. Két nordgardi be is szaladt a fegyvereikért. A Saalia által használt fejsze visszakerült a helyére, míg Tamara visszakapta a holmiját. Odakint megtapsolta őket a lelkes közönség és igen elismerő szavakkal illették mindkettejüket. Azonban hamar visszaindult mindenki a dolgára. K'Kruhk és Tano mester maradt a közelben, néhány padawannal és persze a korábbi küldetés résztvevőivel. - Szép küzdelem volt - mondta Rina. - Igen. Nem is tudtam, hogy a jedik ilyen jól tudnak verekedni. Hol tanultál ilyen fogásokat? - kérdezte Syna. - Együtt lógtam tíz évig egy mandalórival. Jó pár fogást ellestem tőle, mialatt végigverekedtük magunkat néhány rossznevű ivón. Emellett tanulmányoztam az Echani harcművészetet és a Teräs Käsit. De ennek a harcnak a java inkább kocsmai bunyó jellege volt. - Elképesztő. Alig érkeztél meg a bolygóra és máris balhézol. Tipikus te - hallotta a háta mögül egy ismerős hangját és nyomban hátra is fordult. - Clena? Nocsak, rég találkoztunk - köszönt Saalia a lánynak és közelebb lépett hozzá és barátságosan kezet nyújtott - Na és mesélj, megvolt már az első? - kérdezte viccelődve. - Hogy kérdezhetsz ilyet ennyi ember előtt? Nem szégyelled magad? - hordta le a lány. - Az első fénykard párbajra gondoltam - hárított Saalia, majd közelebb hajolt - De ha szeretnéd, beszélgethetünk nagylányos dolgokról is - viccelődött, majd hátrahajolt, de hiába, mert Clena uralkodott magán. - Nem hagyom, hogy felbosszants. - Pedig olyan aranyos kis méregzsák tudsz lenni - felelte Saalia - De örömmel látom, hogy jó helyed lett a jedik között. - De még mennyire! - húzta ki magát Clena. - Én vagyok az egyik legjobb pilótájuk! - Na látod, máris érdemes volt felvennem téged - kacsintott rá Saalia, majd a kezével terelgetni kezdte előre. - Akkor akár csatlakozhatsz is egy sörre. Én pedig elmesélem, hogy kell igazán űrhajót vezetni. Némi iszogatás kerekedett a közeli épületben, amit krimónak rendeztek be az erre láthatóan fogékony nordgardiak. A jelen lévőket az sem zavarta különösebben, hogy a nap közepe volt, de hát végülis a szolgálatból nem lógtak el, hanem épp szabadidejüket töltötték el itt. Meg aztán a napközben felszolgált sör láthatóan igen híg volt, ettől berúgni igen nagy művészet lett volna. A bent lévők alighanem a meccs nézői közül kerültek ki, ugyanis körbeugrálták kicsit Tamarát és Saaliát, mielőtt feltűnt volna Eirikr, és rögtön odasereglettek a volt uralkodó és híres harcos köré. - Mindig van nagyobb hal - mosolyodott el Saalia, akinek kicsit még mindig sajgott a teste. - De jobb egy kis nyugalom. - De még mennyire - felelte Tamara vidáman, ahogy a csapos letett eléjük egy-egy korsó italt. - A küzdelemre! - A küzdelemre! - ismételte meg Saalia. Bár a jedik csak eszköznek tartották a küzdelmet, a Kytra mellett eltöltött szabadúszó évek megtanították arra, hogy valamennyire élvezze is a harc izgalmát és az adrenalinlöketet. - Jól küzdöttél - mondta neki Tamara elismerően. - És neked is voltak jó húzásaid. Például a lefejelés, na arra tuti nem számítottam volna - viszonozta az dicséretet, de látszott, hogy ez nem csak formaság, mindketten komolyan gondolják. - Legalább ennyire meglepett, milyen jól használod a nord baltát. Hol tanultál meg bánni vele? - kérdezte Tamara, miközben mindketten ittak a sörből. - Hát, igazából sehol... - felelte, mire meglepődöttség látszott a nordgardi nőn. - Sokféle cuccal gyepáltam már meg másokat az életem során. Gyorsan alkalmazkodom, legyen fénykard vagy vascső a kezemben. - Nos, a vicceidnél határozottabban jobban ütnek a mozdulataid - állapította meg Clena, aki végül is hajlandó volt elfogadni egy frissítőt. - A kis jedi palánta nem kedvel túlzottan - állapította meg Tamara. - Fogalmam sincs miért utál. Sose bántottam. Csak kioktattam egyszer, de a saját érdekében – felelte Saalia, megvonva a vállát, hogy nyomatékosítsa a szavait. - Meg vetkőztél a pusztában - közölte a lány. - Ez igaz. Bár csak a tetoválást akartam megmutatni és másképp nem ment. - Vagy csak tsundere - közölte Anen, aki szintén bejött a többiekkel egy italra. - Tsund... Mi? - kérdezte Tamara kíváncsian. - Nagai kifejezés. Gyakori jelenség. Az illető nehezen fejezi ki az érzelmeit, ezért verbálisan vagy fizikailag bántja, akit szeret - magyarázta a fiú. - Mi? Szó sincs ilyesmiről! Én nem vagyok olyan, aki a lányokra indul be! - tiltakozott Clena. - A nagai furcsa népség... - mondta Niera egy koktélt kortyolgatva. - Az ám. De volt szerencsém találkozni néhány nem annyira szörnyű képviselőjükkel - mondta Saalia egy újabb kortyot követve. - Témánál vagyunk - sóhajtott Anen, visszaemlékezve az első találkozásra - Hadd találjam ki. Jó barátod a nagai császár? - Nem, a húga, Mikasa hercegnő. Meg Yukina, egy pilótalány. Utóbbi aranyos kis méregzsák, jobban, mint Clena. Az után ismertem meg jobban, hogy leütöttem és elraboltam a vadászgépével együtt - sztorizott kicsit a jedi, direkt kihagyva, ki is volt a császár. - Furcsa szokásaid vannak az ismerkedésre - állapította meg Tamara. - Sosem tudhatod, hol lelsz érdekes barátokra. Nos, Nar Shaddáán nem sok eséllyel. - Érdekes szemléletmód. Mi sosem keresünk barátokat a határainkon túl - jegyezte meg Tamara. - És most mégis egy asztalnál sörözgetünk - felelte Saalia, és a nordgardi nem tudott vitatkozni azzal, amire rámutatott. - Pedig Nordgard viszonya aligha volt mindig szívélyes a jedikkel. - Te tudsz erről? - lepődött meg Tamara, elvégre ő is csak pár régi történetet hallott, régen élt hősökről, és persze a Ragnarokról, a hatalmas ütközetről, ahol a nordgardi harcosok nagy része meghalt a jedik ellen vívott csatában. - Pár dolgot csak Nordgard és a sithek régi szövetségéről, aminek aztán a jedik vetettek véget - felelte. - Tudod, afféle történelem nerd vagyok, ahogy a barátnőm fogalmazna. - Barátnőd? - csapott le rögtön a kifejezésre Clena. - Jajj, nehogy nekem féltékeny legyél, te... cudarnő - helyettesítette be a kifejezést valamivel, amit ismert, de hasonlóan hangzott. - Tsundere - mondta Anen, de inkább csak a rend kedvéért, hozzászokott már, hogy gyakran figyelmen kívül hagyják. Clena csak fortyogott magában, de azért mégis láthatóan jót tett neki egy kis társaság. Saalia kíváncsi volt, mi lehet Arannal. Őt nem látta. Talán valami feladata van valamerre. Mielőtt tovább folyhatott volna a társalgás egy orvosi köpenyt viselő fiatal férfi lépett oda és köhintett, mire Saalia rá figyelt. - Elnézést a zavarásért. Freeta lovag? - Az vagyok - felelte a jedi udvariasan. - Neil vagyok, Dr. Chakwas asszisztense. A fiatal hölgyről lenne szó, akit hoztak. - Történt valami? - Kezd ébredezni. A doktornő úgy gondolta, ön is szeretne jelen lenni, amikor magához tér. - Ó, ez remek. Akkor megyek és megnézem, hogy van - felelte Saalia és kiitta a maradék sörét, majd felállt a pulttól és elindult a fiatal orvos után. Ahogy az orvos nyomában lépkedett, Saalia figyelte a bázist, ahol voltak. Láthatóan nem ma épült, mégis egész jó állapotban volt. Plusz a nordgardiak remek munkát végeztek. Amerre nézett, mindenütt folyt a munka. Jedit csak néhányat látott. Volt pár ismerős arc még a Kaur eset idejéből, amikor csapdába próbálták csalni az orgyilkost. A helyiség, ahova érkeztek inkább volt egy rögtönzött kórház, de a célnak megfelelt. Itt főleg köztársaságinak tűnő személyek voltak. Alighanem a jedik által hozott hajók legénységéből jöttek. A szobába érve megpillantotta a fiatal lányt, mellette egy idősebb nőt orvosi ruhában és egy másik asszisztenst. Saalia nem volt orvos, de az Erőn keresztül érezte, hogy a lány rendben van. Jobban aggódott a sokk miatt, ami rá várhat az ébredése után. - Jó napot! Doktor Chakwas vagyok - nyújtotta a kezét a nő. - Saalia Freeta, de szólítson csak Saaliának, esetleg Viharnak. Ahogy tetszik - rázta meg a kezét a jedi - Nos, hogy van a vendégünk? - Egyelőre ígéretesek az életjelei. Tényleg egy tartályban volt hibernálva? - Én úgy láttam. Hogy milyen hosszan, arról fogalmam sincs. Bár ez a ruházat nem mai - mutatott a fiatal lány ruháira, amik félre voltak rakva. - Ezt hamarosan kiderítjük - felelte, majd visszafordult az előtte lévő monitor felé, amelyen a nő életjelei futottak. Akárcsak sokan mások, ő is a jediket segítő nem erőérzékeny segítők közül került ki, és egyenruhája felkarján ott díszelgett a Jedi Rend kissé átalakított szimbóluma, hogy megkülönböztessék magukat a Hamner-féle Fény Hadseregétől és az Élő Erő Egyházától. Az egyik orvos közelebb lépett, enyhén felemelte a lány kezét, majd egy tű nélküli adagolót tett a felkarjához. - Ébresszük fel, kezdjük 20 grammal - mondta Chakwas, mire az orvos beadta a megfelelő mennyiséget. A nő száját halk nyögés hagyta el, miközben enyhén megmozdult, a monitoron lévő életjelei pedig vadul ugrálni kezdtek pár pillanat múlva. - Adjon még be 20 grammot! - mondta idegesen a nő, mire a férfi doktor újra beállította a mennyiséget, és beadta neki. Az életjelek rövidesen stabilizálódni kezdtek, aztán ahogy kinyílt a lány szeme, egy kiáltás hagyta el a száját, és a műszerek újra megvadultak, miközben ő vadul kapálózott. Saalia gyorsan odalépett hozzá, megragadta az egyik kezét, és az Erő segítségével sugalmazta felé, hogy megnyugodhat, senki sem fogja bántani. Furcsa mód érezte, ahogy a másik reagál rá, mintha ő maga is nyitott lenne az Erő ajándékára, de ezt persze csak lehet képzelte, lévén a nő gondolatai helyén csak egy kusza, összefüggéstelen massza volt, ami persze teljesen érthető volt. - Adjunk neki nyugtatót? - kérdezte tétován az egyik orvos. - Ha még jobban destabilizáljuk, a belső szervei nem fogják bírni a terhelést! - tiltakozott Chakwas. Saalia technikája azonban hatásosnak bizonyult, és ha a nő elméjével nem is tudott kommunikálni, a tudatalattiját lassan lenyugtatta, és ahogy a műszerek visítása elhalt, érezte, hogy a nő gondolatai között is kezd valamiféle rend lenni. Ugyan még mindig a hátán feküdt és a plafon felé nézett a tekintete, érezte, hogy a nő már itt van velük. - Hol vagyok...? - préselte ki magából. - Kik vagytok? - Nyugodj meg. Biztonságban vagy - felelte Saalia és próbálta az Erőn keresztül éreztetni is vele - Saalia vagyok, jedi lovag. Egy orvosi szobában vagy. A nő nem felelt, csak próbált tájékozódni. Saaliára nézett, aki bátorítóan rá mosolygott, de semmi reakciót nem kapott. A nő csak tovább nézelődött, mintha nem lenne ott senki. - Ne-Nem látok semmit - közölte döbbenten. - Az értesüléseim szerint ön hosszú ideig hibernált állapotban volt. Az ideiglenes látásvesztés általános mellékhatása ennek. Ne féljen, visszanyeri a látását hamarosan - válaszolt a doktornő. - Ezt jó tudni. Maga kicsoda? - Doktor Chakwas. Én vezetem ezt a kórházat. Ne féljen, a legjobb kezekben van - biztosította a vendégét. A fiatal nő ismét hallgatott. Az Erő nélkül is nyilvánvaló volt, hogy össze volt zavarodva. Ez várható volt persze, így senki sem várta tőle, hogy azonnal bizalmaskodjon. - Mégis mennyi ideig voltam lefagyasztva? - kérdezte végül. - Nem tudjuk. Mikor fagyasztottak le? - vette vissza a szót Saalia. - Nem emlékszem. Arra sem, hogy ilyen történt. Eléggé kuszák az emlékeim. - Ez nem meglepő. Kezdjük valami könnyebbel. Mi a neved? - Kessina Gravil - mondta kissé erőtlenül. - Érdekes hangzású név - jegyezte meg hangosan, de inkább csak saját magának. - Nem emlékszel semmi másra? - Hideg... kétségbeesés... halál - nyögte, de ezek inkább érzések voltak, semmint bármi konkrét. Saalia érezte, hogy a nőben elég rossz érzések kavarognak. - Jedik... a jedik voltak. Ti. - Most is vagyunk - felelte jobb ötlet híján. De vajon mire gondolhatott? - Az fő asztronómus testvér... mondta - folytatta, de valahogy érezte, hogy most nem sokat fognak kiszedni belőle. A karján lévő tetoválásra pillantott, egy liliomhoz hasonló szimbólum díszítette, tehát tartozott valakikhez, de valószínűleg nem a jedikhez. - A katedrális... sodródtunk az űrben... lassan... ó, szentséges anya... - Szerintem hagyjuk kicsit pihenni, ne erőltesse túl magát - lépett oda hozzá Chakwas, a twi'lek vállára téve a kezét. Saalia még az Erőn keresztül próbálta nyugtatni kicsit. Persze nem kellett győzködni. Volt egy olyan érzése, hogy még van a nő előtt néhány sokk. De mindent csak szépen, apránként. Félő volt, hogy összeomlik. Bólogatott a doktornő javaslatára. - Most hagylak pihenni. Később meglátogatlak. Kessina csak bólintott. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy felidézze a saját emlékeit. A jedi elengedte a nő kezét és odébb lépett, majd Chakwas felé fordult. - Kérem szóljanak, ha van valami. - Úgy lesz - felelte Chakwas és a páciens felé fordult, miközben Saalia elhagyta a helyiséget. Elhagyta az épületet és sétált egy kicsit. Egészen a bázis széléig, ami egy völgyre nézett. Lent már berendeztek néhány leszállóhelyet. Az igazat megvallva tetszett neki a hely. Végül hangosan felsóhajtott és leült a szírt szélére. - Egek, miért találkozom én ennyi csodabogárral? - kérdezte hangosan magától, de választ nem is remélt. - Úgy hiszem, az Erő akarata, hogy részese legyél néhány érdekes személy történetének - érkezett a háta mögül a válasz. K'Kruhk mester végül odalépett mellé és végignézett a tájon. - Az Erő elkényeztet - felelte Saalia - Előbb Kaur, aztán a kirándulás Nagira, majd Zaniah, most meg ez. Ha könyvet írnék ezekről, vagyonokat kereshetnék. - Meghiszem azt - nevetett fel egy aprót a mester - De bízom a diszkréciódban, Saalia. Nos, kiderült valami a vendégünkről? - Kessina Gravil néven mutatkozott be. Azon kívül nem sokat mondott, ami engem nyomra vezet. Sodródást és Katedrálist említett, meg szentséges anyát...Valami asztronómus testvért...A karján egy liliomszerű tetoválás van. A szavai alapján bárkikhez tartozott, szemben álltak a jedikkel. - Hm, ez felettébb érdekes - töprengett el a mester. - Talán vezethet minket ez valahova. Majd megkérem Siala padawant, hogy nézzen utána, ő a könyvtárosunk most. - Siala? Valaki bitorolja a nevem? - fordult hátra Saalia tettetett felháborodással, de persze ezt a mester se vette komolyan. - Egy fiatal pantorai, jelenleg Tano mester alá tartozik - magyarázta. - Kivételesen jó az információk felkutatásában és rendezésében. - Ó, az nekem is megy. Elindulok valamerre, és majd csak belebotlok abba, akibe kell - húzta ki magát a twi'lek. - Tudod, Saalia, a zabolátlanságod a fiatalkori önmagamra emlékeztet, még a klónháborúk idejéről - dörzsölte meg az állát a mester, aki szokás szerint nagai stílusú szalmakalapját viselte, és a twi'lek nehezen tudta volna elképzelni róla, hogy nem mindig ilyen nyugodt és megfontolt volt. - Sok problémát megoldottam, de amikor végrehajtották a 66-os parancsot, rájöttem, hogy ez nem mindenre elég. Egy rakás padawanról kellett gondoskodnom, köztük édesanyádról is. - Mesélt ezekről az időkről - bólintott a twi'lek, miközben a whipid mester letelepedett mellé a szirt szélére. - Tudod, ő igazán nagy rejtély most a számomra. Említetted, hogy a Sötét Oldalra állt, de aztán jó útra tért. Most éreztél benne sötétséget? - kérdezte tőle K'Kruhk. - Nem, mester - rázta meg a fejét egyértelműen és határozottan. - Először én sem értettem, de okkal volt ott. Itt pár pillanatra elhallgatott, nem lévén biztos benne, hogy azért, amit most mondani készül nem nézik-e flúgosnak vagy hasonló. Elvégre ő maga sem hitte volna el, ha pár hónapja hall az egészről. De mit veszíthetett vele? A whipid mester egyébként sem olyan volt, aki kineveti ezért. - Kissé talán furcsán hangozhat, mester, de a jedik és sithek olyanok, mint kisgyerekek a homokozóban, akik csak a dolgok felszínét kapargatják - kezdett bele, és a mester felszaladó szemöldökét látva talán nem ez volt a nyerő nyitás. - Akik nincsenek tisztában vele, hogy mélyen, a felszín alatt olyan óriások léteznek, akik képesek az Erőt úgy rángatni, ahogy akarják. Egyesek istenként is tisztelik őket, például a vongok vagy az ershaniak. - A prófétista vallásra gondolsz? - kérdezte a mester. - Igen. Talán furcsán hangozhat, de én... nos... találkoztam ezzel a Prófétával. Többször is, például Dantooine-on, Kaur ügyénél, de most a Tudástérben is. Sőt, igazából én... hát hogy is fogalmazzak... szolgálom is őt, mondjuk úgy - magyarázta, mivel ő maga sem nagyon találta a szavakat erre az egész jelenségre. - Igen nagy hatalma van, és a célja az egyensúly fenntartása. Időnként jól belerugdossa a homokvárakat a gödrökbe, amikből kiásták őket. - Érdekes - hümmögött a whipid. - És jó szándékkal bír? - Amennyiben az egyensúly fenntartását jó ügynek tekintjük, úgy igen - felelte Saalia tömören, miközben ismét a tájra figyelt. - De ha szükséges, akkor radikálisabb eszközökhöz is hajlandó nyúlni a cél érdekében. Nem érdekli a jedik és a sithek ellentéte, csak az Erő egyensúlyban tartása. Éppen ezért a választott követői között sem tesz különbséget eszerint. - Tehát rád esett a választása, hogy segítsd az ügyét? - Rám is. Nem én vagyok az egyetlen. Többek között a sith püspök, akihez most a Végtelen kő került, szintén a követője. A Próféta azt mondta, hogy a Kő és a Korona valami végső fegyver. Megbízta édesanyámat, hogy vigyázzon rájuk és ebben lesz a püspök a segítségére - magyarázta a helyzetet. - Korona? - kérdezett rá a mester az egyik részletre, amiről nem lehetett tudomása. - Ha jól értelmeztem. A sithek a Követ akarták átadni a Gyűjtőnek a Koronáért cserébe. Viszont a beszélgetésük alapján a Koronában nem volt semmiféle hatalom. Pedig valami ősi sith nagyúré volt. A harc után a többiek mondták, hogy miután a Kő egy robbanással reagált a harcban elszabadult erőkre, beleágyazódott a Korona egyik foglalatába. Vagyis, ha helyes a feltételezésem, ez a Korona arra való, hogy az összes Végtelen Követ egy helyre összpontosítsa és ezáltal igen veszedelmes hatalommal ruházza fel a viselőjét - fejtette ki, mi is történt pontosan azon az ominózus találkozón. - Nagyhatalmú Erő lények és pusztító ereklyék. Nem túl jó ómen - dörzsölte az állát a whipid mester, miközben ő is a tájat figyelte. - Fontos, hogy beszámoltál erről, Saalia. - Nem voltam benne biztos, hogy bárki hinne nekem, főleg amennyit viccelődök - sóhajtott fel a twi'lek megkönnyebbülten, látva, hogy a mellette ülő bizalmat szavazott neki, bármilyen képtelenségeket is állítson. - A nagai utazásaim során jártam a legközelebb hozzá, hogy megtapasztaljam, az Erő saját akarata manifesztálódásra képes. Egy csapat erőhasználó szerzetes, akik shaolinoknak nevezték magukat, ébresztettek rá erre - mondta a mester kissé elrévedve. - Ők tanítottak meg rá, hogyan tartsam kordában az érzelmeim, amivel mindig is gondom volt egy ragadozó faj tagjaként. - Nahát, erről nem is tudtam - jegyezte meg meglepetten Saalia. Persze azt már korábban levette, hogy a másiknak több köze is van a nagaiokhoz, mint elsőre sejthető, de ezt még csak sejteni se sejtette volna. - Nem beszélek róla, mert fogadalmat tettem nekik, hogy megőrzöm a titkukat. De amit mondtál, meggyőzött róla, hogy a rendjük ugyanazzal áll kapcsolatban, akivel te. Ottlétem alatt végig éreztem, hogy az Erő mennyire átjárja a helyet, olyan nyugalommal, mint itt Odessenen - mondta. - Valóban. Itt tökéletes harmóniában van az Erő. Hogy sikerült a bolygó nyomára bukkanni? Ezelőtt nem is hallottam róla. - Niera mestere fedezte fel valahol a koordinátáit, amikor Revan maszkja után kutatott. Mivel a sithek is érintettek voltak, eljöttünk segíteni. Miután az egész rendeződött, Siala padawan vetette fel, hogy talán jó választás lenne a rend új otthonának. Végül arra jutottunk, hogy valóban kitűnő választás. - Na és Nordgard? - Segíteni érkeztek Nierának. Most pedig a fennhatóságuk alá került a bolygó. Így egyeztünk meg a királynőjükkel. Még átbeszélem vele, amikor idejön látogatóba. De nagyjából ki vannak dolgozva a részletek. - Értem. Örülök, hogy pár nehézséget leszámítva jól alakultak a dolgok - mondta Saalia, miközben észrevette Nierát, amint elválik Synától és Anentől. A két fiatal az űrhajója felé indult, a jedi pedig feléjük indult - Minden rendben? - kérdezte, amikor odaért. - Fogjuk rá. Kicsit bánt, hogy nem jártunk sikerrel - felelte a lány. - Ugye te nem akarsz verekedni? - Nem, inkább csak pihenek. - Mik a terveid? - csatlakozott K'Kruhk a beszélgetéshez - Visszatérsz a Fény Hadseregéhez? - Nem hiszem. A mesterem volt az egyetlen kapocs hozzájuk. Ők lehetőséget láttak a maszk megszerzésében, ezért támogatták az expedícióit. - Mi viszont nem - bólintott a mester. - Akárhogy is. Várnom kell, míg Hadra megint felbukkan valahol, hogy megállíthassam. Addig viszont szerintem inkább maradnék itt, ha a rend befogad. - Nem vagyunk ellátva olyan jó lehetőségekkel, mint Hamner mester - mondta K'Kruhk neki. - Nincsenek fényes flottáink és hatalmas uradalmunk. - Nekem jobban tetszik így - felelte a lány. A whipid csak bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette. - Ez esetben üdvözlünk magunk között, Niera lovag - köszöntötte. - Ami kevés van nekünk, azt vedd úgy, hogy a tiéd. Clena padawan majd elkísér a szállások felé. - Köszönöm a nagylelkűséged, mester. Azt hiszem, egy kis meditáció most jót tenne nekem - mondta, és a szőke lánnyal együtt elindultak az egyik épület irányába. - Biztos, hogy bölcs döntés ez? - kérdezte Tano mester, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. - Alig tudunk róla valamit. Mi van, ha Hamner kéme? - Ismerve Hamnert, nem különösebben érdekli, mi van velünk. Megtalálta a maga kis játékait, és most azokkal múlatja az időt - felelte a whipid mester, majd kissé engedékenyebben hozzátette. - T'ra Saa mesterrel is konzultálok majd az ügyben, ha visszatért a felderítő utakról. Ashere Tano bólintott, jelezve, hogy nem érdekelt a további vitában. Anen és Syna eközben beszámoltak az utóbbi időben történtekről. Mivel a főnöknek mindenhol vannak informátorai, így kár lett volna bármit is eltitkolni előle, ezért részletesen meséltek mindenről. - ...és így végül ismét itt vagyunk Odessenen. - Értem. Na és mennyi rá az esély, hogy a nővéred a jövőben az életedre törjön? - kérdezte a férfi, aki a beszélgetés kezdete óta már a harmadik cigarettát nyomta el. - Most, hogy megvan, amit ez a Hadra akart, már nem érdeklem. Szerintem a továbbiakban nem kell bújkálnunk. - És ha csak találkozni akar veled, mint a testvérével? - kérdezte Anen, aki eddig alig beszélt. - Kétlem, hogy sor kerül rá. Ha tőlem nem is tart, a jediket biztos kerüli. A kérdés most inkább az, hogy mit tegyünk a továbbiakban? - kérdezte a csatorna másik felén lévő férfit, aki időközben újabb cigarettára gyújtott rá. - Érdekes, milyen könnyedén a jedik bizalmába tudtatok férkőzni - jegyezte meg a férfi elgondolkodva, miközben látszólag a semmibe nézett. Az idejét szívesen töltötte egy holodolgozószobában, ahol a Galaxis végtelen űrjének legszebb jelenségei körül pihenhetett és gondolkodhatott, most is valószínűleg az egyik ilyet figyelte. - Nekem hosszú évek munkája alatt nem sikerült ezt elérnem. - A véletlen hozta így, ahogy egyre jobban belekeveredtünk ebbe az egész Hadra meg Kő ügybe - felelte Syna, akit így visszatekintve szintén meglepett, hogy milyen könnyedén ment az egész. - Ezek a Kövek, ha tényleg hatalmas erővel bírnak, akkor az Ezüst Bárónak szüksége van rájuk - jelentette ki határozottan. Igen, ez az egész művelet a Báró pénzéből folyt, de őt magát sosem látta senki. Syna meg volt győződve, hogy a Báró nem egy létező személy, legalábbis nem úgy, ahogy ők vagy a velük szemben lévő főnökük az volt. - Minden arra mutat tehát, hogy a jedikkel kell maradnotok, és tájékoztatni a fejleményekről. Tekintsétek ezt egyfajta kimenőnek, úgysem vettetek ki sok szabadnapot az elmúlt pár évben. Ez utóbbi a rá jellemző fanyar humor megnyilvánulása volt. Természetesen a két fiatalnak nem voltak szabadnapjaik, amikkel csak úgy rendelkezhettek. Egész életüket a szervezetnek kellett szentelniük. - Értettem - hajtott fejet Syna, a hologram pedig lassan elenyészett előttük. Anen kissé óvatosan pillantott rá. - Nem kell volna... a személyes dolgokról is beszámolni? - kérdezte tétován. - És mégis mit mondjunk, hogy mindketten egy-egy jedivel randizunk? - kérdezett vissza a lány, de ezúttal nem a szokott hevességével, inkább csak enyhén bosszúsan. - Meg aztán, jó eséllyel már úgyis tudja. Kicsivel később Saalia még mindig K'Kruhk és Tano mesterrel tartott. Egyéb dolga nem volt most, így inkább ismerkedett az idős mester módszereivel, ahogy a rendet vezeti. Jó volt annyi év után megismerni őt személyesen. Az anyja annyi jót mesélt róla, hogy már kislányként felnézett a whipidre. A bázist elnézve elég jól haladtak a munkálatok. A nordgardiak értették a dolgukat, de persze a köztársaságból érkezettek is értették a dolgukat. Jó volt látni, hogy milyen jól együtt működött mindenki. Néhányszor le is szakadt a két mestertől, míg megnézett valamit. Kytra mellett jól érezte magát, de most a jedik közelében is olyan volt, mintha a helyére lelt volna. Végül a két mester bement az épületbe, ahova korábban Niera, így Saalia is csatlakozott, hogy megnézze magának. Odabent Clena és Niera hagyták félbe a meditációjukat. - Niera lovag, volna itt valami, amit meg kellene beszélnünk - kezdte Tano mester, mire Saaliának rögtön eszébe jutott, hogy nem volt biztos benne, hogy jó ötlet volt megengedni a csatlakozását. - Hogyne. Miről volna szó? - kérdezte a lány, mire feltárult az ajtó és Caden lépett be rajta. - Itt vagyok, mester - hajolt meg udvariasan. - Remek - mondta a togruta mester, majd intett, hogy lépjen közelebb. - Nos, Caden. Nyilván emlékszel, hogy te és Siala azért kerültetek hozzám egyszerre, mert kevés aktív mestere volt a rendnek. Most, hogy némiképp bővült a tapasztalt jedik létszáma, K'Kruhk mesterrel úgy döntöttünk, hogy valaki másra bízzuk a további képzésedet. Cadent meglepte, bár a mondandó eleje nyilvánvalóvá tette, hogy ilyesmiről lesz szó. Rögtön Saaliára nézett. - Rám ne nézz, nekem már van egy padawanom, meg két másik Erőhasználó, akikre figyelnem kell - tette fel két kezét a twi'lek aki épp csak érdeklődve figyelt. - Ami azt illeti, Niera gondjaira szeretnélek bízni. Az én kötelességeim most egy időre inkább ide kötnek, hisz még sok munka áll előttünk. Te pedig inkább a terepen érzed jól magad. Így jobban kibontakozhatsz egy olyan jedi felügyelete alatt, aki szintén nem az egy helyben ülő típus. Természetesen, csak ha Niera is belemegy - fordult a lányhoz Tano mester. - Ez egy kicsit váratlan. De szívesen kiveszem a részem - felelte kissé vonakodva a rend legújabb tagja. - Neked is megfelel így, Caden? - Igen, persze - felelte a fiú. - Természetesen az ajtóm nyitva áll előtted, bármikor szükséged van tanácsra vagy segítségre - tette hozzá Tano mester, majd bizalmasan a vállára helyezte a kezét. - Akkor ezt megbeszéltük - vette át a szót K'Kruhk mester. - Javaslom, a Hadra ügy és a Kő miatti esetleges újabb feladatok miatt maradjon együtt a csapat, akik a Tudástérben jártak, persze Saaliát leszámítva, hisz neked vissza kell térned a saját dolgaidhoz. - Mindenesetre, ha erősítés kell, szívesen beugrok újra - felelte a twi'lek vidáman. - Biztos szívesen látnak a többiek is, még a nordgardiak között is kivívtad a tiszteletet – mondta a mester, mire Saalia elmosolyodott. Szívesen mondta volna, hogy „tudom milyen nagyszerű vagyok”, de nem akart nagyképű lenni.
|
|
|
Odessen
Apr 19, 2019 10:15:59 GMT 1
Post by Revan on Apr 19, 2019 10:15:59 GMT 1
Saalia később elhagyta a bázist, hogy az azt körülvevő erdőben sétáljon kicsit. Békés volt. Nagyon régen nem volt lehetősége egy ilyen helyen kirándulni. Talán Dantooine volt az utolsó alkalom az elmúlt időben, hogy kicsit a természetben csatangolhatott. Bár tudott magára vigyázni, inkább nem hagyta el a kijelölt biztonsági zónát. Nehogy valami nagy ragadozóba fusson, amivel aztán meg kell küzdenie. Talált egy barátságos kis tisztást, ahol végül letelepedett és ledőlt a fűben. Néhány órával később ébredt, amikor a kommja megszólalt. Kellemeset pihent a fűben és nem zavarta senki. Gyorsan felpattant és leporolta magát, majd fogadta a hívást. - Itt Saalia. - Itt pedig K'Kruhk. Meg tudnál keresni? Szeretnélek bemutatni valakinek. - Azonnal megyek, mester. Azzal vissza is indult a bázisra, ahol azóta sem állt meg az élet. Rendszeresen érkeztek és indultak a siklók az épülő űrállomás melletti szállítóhajóra. Ahogy beljebb halatt a bázison, megpillantotta a két mestert és mellettük egy fiatal pantorai lányt, amint épp beszámolt nekik. - ...szóval ezt a területet tisztának ítéltük, így később át lesznek helyezve a biztonsági zóna határai – mutatta a lány egy holotérképen a területet, amiről beszélt – Illetve itt és itt nagy, nyílt területek vannak, amik anélkül alkalmasak az építkezésre, hogy jelentősen változtatnánk rajtuk. Még meg kell vizsgálni részletesebben a föld összetételét. Ha kellően alkalmasak földművelésre, akkor ezeken lehet farmokat létesíteni. Itt pedig – mutatott egy másikra – kevesebb a hely, de épp megfelelő lehet a templom helyéül. Akár úgy is, hogy egy részét a hegyoldalba vájjuk. - Remek. Szép munka, padawan – bólintott elégedetten az idős mester, majd a percek óta ott álló Saaliához fordult – Freeta lovag, bemutatom Chuchi padawant. - Szervusz! Örülök, hogy megismerhetem a majdnem névrokonomat. Mindenki elismerően beszél rólad. Nyugodtan szólíts Saaliának – rázta meg a másik kékség kezét. - Megkértük Sialát, hogy nézzen utána annak, amit a gyengélkedőn fekvő vendégünk mondott – mondta Tano mester. - Megteszem, amit lehet. Így viszont nem tudok kimenni a következő felderítésre – felelte a padawan. - Nos, Saalia egy kis ideig még maradsz, úgy tudom. Volna kedved átvenni a helyét? - kérdezte K'Kruhk. - Hogyne, mester. Szívesen megnézem jobban a bolygót – mondta lelkesen Saalia, aki egyébként sem talált olyan elfoglaltságot, amiben komolyan kivehetné a részét – Mi pontosan a feladat? - Erő nexusokat kerestem. Itt ezen a részen úgy tűnt, hogy van egy, de nem időztünk ott eleget, hogy megbizonyosodjak róla. Ezen kívül segítettem a felderítési munkálatokat. Például figyeltem az Erőn keresztül, hogy leselkedik-e ránk bármi veszélyes odakint. De úgy tűnik, ha Odessenen vannak is veszélyes ragadozók, ebben a régióban nem nagyon élnek. Mindenesetre fő az óvatosság. - Rendben. Ha esetleg sith nagyurakba botlom, lerendezem őket is – felelte jókedvűen a twi'lek. - A hármas leszállóról indul a csapat, negyed óra múlva – tájékoztatta még a padawan, majd meghajolt feléjük és elment a dolgára. Még mielőtt eltűnt volna szem elől, egy vörös hajú nordgardi lány csatlakozott hozzá és együtt haladtak tovább. - Úgy látom, ő is jó barátságot ápol már a nordgardiakkal – jegyezte meg Saalia a két lányt nézve. - Valóban. Megküzdöttek Nordgardon, azóta jó barátok lettek. Egyébként is előnyös, ha Sialával tart. Úgy gondolom, ő lesz az első nordgardi jedi. Legyen előtte egy jó példa, amit követhet – válaszolt a togruta nő. - Tehát ez is a megállapodás része? - kérdezte Saalia kíváncsian. - Így van. Ez a rendnek is előnyére válik, hisz szükségünk van új jedikre, akik tovább viszik majd a tudást – felelte Tano mester – Emellett pedig szorosabbra fűzi a jedik és Nordgard kapcsolatát. - Értem. Viszont én akkor megyek készülődni – mondta a jedi, majd ő is meghajolt és elvonult.
Rövidesen elindult a sikló a kis felderítőcsapattal. A csapat nagy része nordgardiakból állt. Végül is a klán, amelyik ideküldte a telepeseit, a harc mellett főként a földművelésben találta meg a számításait, így ők tudták leginkább, mint kell felmérni egy új területen. De mivel valamennyien tapasztalt harcosnak is tűntek, Saalia ténylegesen koncentrálhatott arra, amit vállalt, így az Erő segítségével folyamatosan figyelte az adott területet, hátha érez valami érdekeset. Ami meglepte, hogy kedvenc cudarnője is vele tartott Clena személyében. - Meglep, hogy eljöttél. Azt hittem nem kedvelsz – jegyezte meg a lányra pillantva. - Csak azért jöttem, mert kíváncsi vagyok a bolygóra. - Á, értem – kuncogott Saalia, aki tudta, hogy füllent a leányzó. - Hiába nevetsz – duzzogott a lány. Rövidesen leszálltak egy tisztáson, hogy a szakemberek megvizsgálják az élővilágot. Így mindenki elhagyta a siklót és munkához látott. - Ez eltart egy kis ideig – közölte az egyik nordgardi, akinél valami műszer volt. - Rendben. Addig én is megnézek egy helyet, amit Siala mondott. Itt van nem messze – felelte Saalia és el is indult. - Izé...veled mehetek? - kérdezte Clena. - Persze, gyere csak. Legalább láthatod a profit munka közben. - Hát persze – forgatta a szemeit a lány. Elindultak együtt egy közeli hegy felé és közben mindketten figyeltek. A bolygó azonban nem csak a levegőből tűnt békésnek. Itt valóban béke honolt. Kisebb állatok voltak csak a közelben. Semmi veszélyes, ami miatt aggódni kellett volna. Saalia egyre inkább érezte azt a helyet, amit Siala említett. A növényzet kezdett egyre sűrűbb lenni, de így is sikerült megtalálni, amit keresett. Ahogy sejtette, egy barlang bejárata volt. - Érzem...hogy itt nagyon erős az Erő jelenléte – állapította meg Clena. - Igen. Siala nem tévedett. Egy Erő nexus. Mint a Mesterek barlangja nálatok. - Ott se jártam még... - Be akarsz menni ide? - Nem tudom. A Nagymester szerint az mehet be, aki készen áll. Talán még korai. Egyáltalán mi lehet odabent? - Nem tudni előre, mit mutat az Erő annak, aki belép. Sokakat ráébreszt a gyengeségükre, hogy leküzdhessék. Mások válaszokra lelnek – adta vissza a választ Saalia, amit egykor ő is kapott erre a kérdésre – Van időnk, bemehetsz, ha akarsz. - Jó, de ha leszidnak érte. Rád kenem – adta meg magát Clena, bár érezhetően örült. - Megdumáltuk. Itt várok – felelte a twi'lek, majd előrébb tessékelte a lányt néhány lépéssel – Ha baj van, csak sikíts. Clena végül bement és Saalia az Erőn át követte a jelenlétét. Ha már vele jött és bezavarta oda, akkor figyel rá, hogy elő is kerüljön. Valamivel később jött a hívás a nordgardiaktól, hogy befejezték a dolgaikat, így már csak rájuk várnak. Saalia türelemre intette őket, de nem kellett sokáig, mert hamarosan visszatért a kis barátja. - Na, milyen volt? - Érdekes. Gondolkodnom kell rajta – felelte a lány egykedvűen. - Jól van, akkor gondolkodj rajta visszafele, mert végeztek a többiek. Csak ránk várnak – mondta Saalia kedvesen és vissza is indultak. Érezte a lányon, hogy valóban valami olyan élményben volt része, ami gondolkodóba ejtette. A felderítőút további része nagyjából eseménytelenül telt. Egy kisebb ragadozó próbálta a területét védeni a kölykei miatt, de a jediknek köszönhetően nem kellett senkinek megsérülnie. Amint befejezték a dolgaikat, visszaindultak a bázisra.
Saalia az estét az ivóban töltötte a nordgardiakkal, na meg a többi új barátjával, akikkel együtt mentek a Tudástérbe. Jó kis este volt és szerencsére nem kellett senkivel sem verekednie, hogy fokozódjon a hangulat. - Ti nordgardiak mindenkit megkedveltek, aki hajlandó verekedni veletek? - kérdezte Tamarát. - Aki becsülettek harcol, az nálunk kivívja magának a többiek tiszteletét – felelte a nő, miután már ki tudja hanyadik korsót ürítette ki. - Nem néztem volna ki Sialából, hogy verekedős típus. - Valami fogadásféle eredménye volt, de jól sült el – mondta Niera a koktélja mögül, miközben Anen a vállára dőlt félálomban. - Ha ilyen egyszerű jó barátokat szerezni, lehet megküzdök a királynőtökkel is – viccelt Saalia, majd ivott. - Lesz rá lehetőséged, ugyanis holnap érkezik látogatóba – közölte Rina, mire Saalia félrenyelte az italt, majd köhögött. - Ó, hát máris ennyire népszerű vagyok, hogy személyesen eljön meglátogatni? - Nem egészen. A kólóniára kíváncsi. Na meg találkozni akar K'Kruhk mesterrel is. De ettől még biztos szívesen kiáll ellened – vicceskedett kicsit Tamara ezúttal. - Ki tudja. Csak aztán ne kelljen átvennem az uralkodást, ha legyőzöm. - Az nálunk nem így működik. Nem fenyeget ilyesmi, ne félj – felelte a pajzsszűz – Na és hol van a kis rajongód, aki mindig kritizál? - Clena? Gondolom töpreng azon, amit átélt a barlangban. - Mit csináltál vele? - kérdezték a többiek szinte kórusban. - Mi van? - kérdezte meglepve Saalia – Nem nyúltam hozzá. Megtaláltuk az Erő nexust, amit Siala mondott, de nem volt ideje megkeresni. Én meg mondtam neki, ha akar, menjen be. Ő pedig bement. Én pedig megvártam, odakint. Világos? - Áh – reagált ismét kórusban Rina és Niera. - Mi az az Erő nexus? - érdeklődött Tamara. - Olyan hely, ahol erős az Erő jelenléte. A jedik gyakran használják arra az ilyen helyeket, hogy próbára tegyék a tanítványaikat. Így ráébredhetnek a hibáikra vagy útmutatást kaphatnak az Erő által. Mindenki mást tapasztal – magyarázta röviden Niera. - Te mit tapasztaltál? - kérdezte Anen, aki kicsit felélénkült a hangosabb beszédtől. Főleg, amióta a szomszédos asztalnál már énekeltek is a nordgardiak. - Majd egyszer talán elmesélem – kortyolt megint a lány. Még egy ideig folytatták a beszélgetést. Saalia megvolt róla győződve, hogy Abren is remekül érezné itt magát, tehát egyszer biztos elhozza, már csak a remek italok miatt is. Természetesen a többiekről sem feledkezett meg. Kíváncsi lett volna, mit csinál éppen Versta. Végül a társaság szép lassan elszállingózott. Saalia bár kaphatott volna egy kis szobát a többi jedi mellett, inkább az ivó feletti kis fogadóban bérelt ki egyet. Jobban tudott aludni, ha volt némi alapzaj. Úgy döntött, a következő nap visszaindul majd Coruscantra, amennyiben nem jön közbe semmi.
|
|
|
Odessen
Apr 28, 2019 12:06:03 GMT 1
Post by Enz on Apr 28, 2019 12:06:03 GMT 1
Miközben a nagy többség a bázison iszogatott, két fiatal szinte észrevehetetlenül szökött ki, a közeli erdő felé indulva. Csendesen vágtak át a fák között, majd egy kis tisztásra érve megálltak, és a fiú előhúzott egy pokrócot, majd a földre terítette. Ahogy megfordult, a lány máris odalépett hozzá és szenvedélyesen megcsókolta, miközben keze máris a háta mögé csúszott, és kereste, hogyan tudja kioldani mellpáncélját. Mielőtt azonban sikerrel járhatott volna, a fiú elkapta a kezét, és hátrébb lépett egyet. - Mi a baj? - kérdezte tőle a lány epekedve. - Nagyon kapkodsz - felelte a fiú. - Már két napja nem csináltuk, Caden - sóhajtott fel a lány, és érződött a vágyakozás a hangjában. - Nehéz a bázison kettesben maradni - ismerte el a fiatal padawan. - De nem tudnánk először valami... normális dologgal indítani, Syna? A lány ajka enyhén lefelé görbült, és zöld frizurája két végével kezdett játszani, mintha nem tudná mit felelhetne erre. A szokott hevessége most egészen más módon nyilvánult meg, de kénytelen volt beadni a derekát. - Jó, legyen ahogy akarod - mondta végül. - De mégis mit szeretnél? Andalogni és nézni a csillagokat? - Például - mosolyodott el a fiú, és sietve letelepedett a pokrócra, majd megütögette maga mellett a földet, ahová Syna is letelepedett. Az égen gyönyörűen kirajzolódtak a csillagok, Caden pedig azonnal belekarolt a másikba. Syna most láthatóan nem akart vitát provokálni, így beletörődött abba, hogy a másik javíthatatlanul romantikus, és ragaszkodik ahhoz, hogy a testi viszony mellett közelebb kerüljenek egymáshoz. Meglehetősen furcsa volt ez a számára, hiszen eddig a legtöbb férfi még örült is annak, hogy nem kellett mindenféle hülyeséggel vesződniük egy jó numera előtt. - Vajon mennyi idő, míg kitalálják a helyi csillagképeket? - vette elő a témát Syna, ha már a csillagokat kémlelték így együtt. - Nem tudom. De bizonyára minden nép megtalálja a neki tetszőeket. Bár most mindenki a bázissal van elfoglalva. Még Siala is beleásta magát a munkába. Bár ez amúgy is jellemző rá, amikor elhatároz valamit - felelte a fiú. - Ha már Siala... Mi lett végül? - kérdezte érdeklődve. Remélte, hogy semmi durva, bár ez egyébként se volt jellemző konfliktuskezelési mód a jediknél. - Azt mondta, maradjunk barátok. Nem akar elveszíteni. Meg nem is biztos a dolgában - mondta őszintén Caden, aki úgy érezte, semmi oka titkolózni. - Amennyire láttam, jól összebarátkozott azzal a nordgardi lánnyal, akivel megküzdött - jegyezte meg Syna, egyértelműen utalva arra, hogy ez talán több, mint egyszerű barátság. - Nos, ha neki így megfelel, én nem szólok bele a dolgába. - Rendes srác vagy, Caden. Tényleg. - Biztos csak mert jedi vagyok - viccelődött a fiú. - Az tény, hogy igazán seggfej jedit még nem láttam. De attól még létezhet. Még ez a Saalia is jó fej a maga módján, csak olyan, mint egy nagy gyerek. - Nagyon eltértél a témától. - Te akartál előbb hangolódni. Ami amúgy nem baj. Akikkel eddig voltam, nem voltak érdekeltek benne. Csak durr bele. - Mi lesz veletek? Azt mondtad elmentek, ha az egésznek vége. - Még nem. A Főnök azt mondta, maradjunk. Szeretne jó viszonyba kerülni a jedikkel és neki évek munkájával sem sikerült, míg nekünk rövid idő alatt igen. Szóval most határozatlan ideig itt állomásozunk. - Ennek örülök - mosolygott rá Caden a lányra őszintén. Syna furcsán érezte magát, sosem volt senki, aki személyként örült volna neki, egyszerűen nagyon testi alapon élt meg eddig minden viszonyt. Persze utazó mesterlövész bérgyilkosként semmi esélye sem volt többre, már a fiúval is kész csoda, hogy eddig jutottak. Ez egyszerre okozott neki boldogságot és feszélyezte. - Te... nem félsz a jövőtől? - kérdezte végül, kissé tétován mondva ki a szavakat. - Hogy lesz-e még folytatás? - Jediként meg kell tanulnunk legyőzni a félelmeinket - felelte Caden, mire Syna elhúzta a száját. - Jó, és mit csináljon egy nem jedi? - bökte ki, mire Caden magához szorította. - Próbálja meg ő is? - kérdezte Caden tőle játékosan. Syna arcára mosoly ült ki, majd a fejét a fiú vállára döntötte. Rövid ideig csendben ültek csak, és figyelték az eget. - Ne válasszunk közös csillagot? - törte meg a fiú a csendet. - Miféle hülyeség ez már megint? - emelte fel enyhén a fejét a lány. - Miért lenne hülyeség? Választunk egy csillagot, amit csak mi ismerünk. Bármi is történjen, az mindig a miénk lesz csak! - magyarázta a fiú. Syna először csak annyit mondott volna, hogy "ez nem így működik", de aztán inkább nem mondott semmit. Olyan lelkes volt Caden, miért is ne menne bele? - Hát jó. Akkor válasszunk egyet - mondta a lány és elkezdte a csillagokat nézni újra - De melyiket? - Bízzuk a véletlenre - vágta rá a fiú. - Jó, de hogy gondolod pontosan? Caden megfogta Syna kezét és a magasba emelte, mutatóujját kinyújtotta és a lány is követte a példáját. Furcsa volt neki ennyit érzelegni, de Caden láthatóan vágyott rá. - És most? - kérdezte. - Hunyd be a szemed - mondta a fiú, mire a lány sóhajtott és eleget tett a kérésének, végül a fiú is hasonlóan tett, majd elkezdte véletlenszerű irányokba mozgatni a kezeiket - Amikor úgy érzed, állítsd meg a kezeinket és az lesz a közös csillagunk, amelyikre mutatunk, vagy amelyik a legközelebb van hozzá. - Oké... Egy ideig hagyta, hogy a fiú manőverezzen a karjaikkal, majd amikor alkalmasnak érezte, megállította és mindketten kinyitották a szemüket és figyelték, melyikre is esett a választás. - Ó, szép, fényes csillagot választottunk - mondta Caden vidáman - Adjunk neki valami nevet is. - Nincs ötletem. Nem vagyok jó névadásban. - Még a fegyverednek sincs neve? - Bosszú a neve. - Ez elég... sablonos, nem gondolod? - Mondtam, hogy nem vagyok jó ebben. - Tényleg ez a neve? - Nem. Nincs neve. - Hát ez tényleg azt mutatja, hogy nem vagy jó benne - felelte a fiú, és alig bírta elnyomni a kuncogását. Syna némileg bosszúsan nézte a másik vidámságát, majd fogta, és jó erőset lendített rajta, mire a semmit sem sejtő padawan a hátával a földre érkezett. A mesterlövész is lassan kuncogni kezdett, de az öröme nem tartott sokáig, ugyanis a fiú elkapta az egyik lábát, és maga mellé rántotta a földre. Mindketten nevettek azon, amit az előbb előadtak, és ahogy Syna oldalra fordította a fejét, rájött, hogy alig pár centiméterre van Cadenétől. Maga sem tudta, hogy hogyan, de rövidesen már vadul csókolózni kezdtek. Úgy tűnik a fiú kellőképpen ráhangolta magát a dologra, és sok kellemes percet szereztek egymásnak a csillagok fénye alatt. Ahogy erőtlenül elterültek a pokrócon, Caden az ő arcát figyelte. - Eszedbe jutott már valami név? - kérdezte hosszas hallgatás után. - Azt hittem ezt már rég elfelejtetted - felelte a lány, miközben a fiú gyengéden félresöpörte átizzadt tincsét az arcából. - Nem, dehogy! - tiltakozott a fiú, majd vidáman hozzátette. - Addig fogunk ide visszajárni, amíg valami nevet nem találunk neki! - Akkor remélem nem lesz egyhamar neve - felelte a lány, aki végigsimított a fiú arcán. Caden egy apró puszit lehelt az ajkára, majd összebújtak, és rövidesen egymás karjában aludtak el.
Saalia másnap kipihenten ébredt, ha nem néhány nordgardi gyakorlatozott volna, bizonyára madárcsicsergést is hall. De be kellett érnie azzal, hogy aludt egy jót és nem rabolta el senki. Bár Abren elrabolhatná, gondolta magában. Ahogy félálmosan a ruhája felé nyúlt, valami puhába ütközött. Elkezdett tapogatózni és hamar feltűnt két domborulat egymás mellett. Kinyitotta a szemét teljesen és megpillantotta az anyaszült meztelen Tamarát. - Jó reggelt! - köszönt a nordgardi nő, aki szintén most ébredt. - Igen... Neked is. Történt valami, amiről tudnom kellene? - kérdezte a jedi, miközben öltözni kezdett. - Nos, elköszöntél és feljöttél lefeküdni. De elnézted a szobát és az én ágyamban kötöttél ki. Nekem meg nem volt kedvem másik szobát keresni, úgyhogy csak lefeküdtem melléd. - Ennyi? - kérdezte a másik, majd az Erővel magához hívta a fénykardját. - Ennyi...is lehetett volna. De még nem aludtál. Mi több, megkérdezted, hogy nem akarlak-e kicsit felmelegíteni egy ilyen hűvös estén? - És felmelegítettél? - kérdezte Saalia, amint elkezdett neki derengeni, hogy bizony nem csak alvással telt az este az iszogatás után. - Nem igazán kellett, már elég tüzes kedvedben voltál. Én pedig...nos, szintén olyan kedvemben voltam. Szóval úsztam az árral. - Harapós kedvedben? - kérdezett vissza Saalia, amint megpillantott egy harapásnyomot a vállán a tükörben. - Bizony, sőt azokat is megcibáltam és nagyon élvezted - mutatott a lekkuira. Saaliának kezdett rémleni a dolog, Tamara nem volt szégyenlős, aki nagyon kérette volna magát, és mire észbe kapott volna, erős, izmos teste felette tornyosult, a feje pedig a lába között veszett el. Nagyon izmos lábai voltak, és addig el sem tudta képzelni, milyen dolgokat lehet vele csinálni és milyen erőkifejtésre képes, amíg stabilan a feje köré nem csavarodott, mint valamiféle csapda, amely nem ereszti. De nem tiltakozott, sőt, bevetette, amit csak tudott. Aztán Tamara felemelkedett, és az arcára ült, így jutva el a csúcsra. Utána persze ő következett, és nem álltak meg az elsőnél. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el tegnap, de az biztos, hogy a szomszédoknak volt mit hallgatniuk. - Egy kicsit le kell ülnöm - mondta, hangosan kifújva a levegőt, majd az ágy szélére huppant. - Mire fel ez az elnyúlt arc? - érdeklődött Tamara, aki már felült, de nem sietett vele, hogy eltakarja a testét. - Nekem úgy tűnt, élvezed. - Igen, határozottan jó volt, de... - kezdett bele, aztán egy pillanatra elakadt. - Van egy barátnőm. - Itt? - kérdezte Tamara rögtön. - Csak nem a kis szőke az? - A szőke? Clena? Erő ments! - tiltakozott sietve Saalia. - Nem, ő máshol van. De nem tudom hogy fogadná. - Hát akkor ne mondd el neki. Az én titoktartásomra számíthatsz - húzta ki magát, majd egyik ujjával meztelen melle felé intett. - Eleget kínoztam magam a saját bűntudatommal. Elmondom neki. Lesz, ami lesz - mondta végül, mert ennyit megérdemelt a kedves szenátor. - Ahogy gondolod - mondta Tamara, majd ő is felkelt az ágyról és öltözni kezdett, de aztán félbehagyta, amikor Saalia ismét a harapás nyomát vizsgálgatta, mennyire tudná elrejteni a ruhájával. Mögé lépett és átkarolta őt - Ha esetleg megharagszik és kidob, nálam mindig lesz neked hely - mondta és elkezdte gyengéden harapdálni Saalia lekkuját és a keze is elindult lefelé, de a jedi megállította. - Azt hiszem, most túl józan vagyok ehhez - mondta és kiszabadította magát a nordgardi karjaiból. - Jó. Igazad van. Nem fárasztalak le. Ha megküzdesz a királynővel, akkor illő, hogy teljes erőbedobással csináld - nevetett Tamara és rácsapott Saalia hátsójára. Végül mindketten teljesen felöltöztek és elhagyták a szobát.
Saaliának fogalma se volt merre induljon, de Tamara további megjegyzések nélkül hagyta, hogy elváljon tőle. Talán tényleg felesleges volt ezen ennyire felhúznia magát, Abren se az a Demácia Konventben nevelkedett szende szűz, biztos nála is becsúsznak ilyen dolgok. De a tisztesség úgy kívánta, hogy azért elmondja neki. Legfeljebb ezúttal ő veszi fel a rabszolgarucit büntetésből. Ahogy elképzelte Abren abban a ruhában, mosolyra húzódott az arca, és a nordgardiak akik mellett elhaladt, összesúgtak a vidámságát látván. Ennek oka csak egy sarokkal később esett le neki, elvégre aligha voltak csendesen Tamara szobájában. Basszus, ettől már nem szabadulok meg, nyílalt belé a felismerés. De mielőtt túl sokat merenghetett volna a történteken, látta, hogy sokan sietnek a leszállóplatformok irányába. Tekintetével elkapta közöttük Clenát is, így gyorsan mellé lépdelt. - Mire fel ez a felfordulás? - kérdezte. A szőke lány bosszúsan nézett rá. Már nem annyira, mint korábban, de azért ez a tekintete nem tűnt el. - Ha néha odafigyelnél, tudnád, hogy most látogat hozzánk Nordgard királynője! - jelentette ki. Saalia megállt, és hagyta, hogy Clena előre siessen, majd a saját tempójában ő is megindult arrafelé. Ha tényleg idejön ilyen fontos vendég, aligha hagyhatja ki a dolgot. Már csak egyedül sétálgatott a leszállóplatformok irányába, amikor meglátta a távolban összegyűlt tömeget. Páncélokat viselő nordgardiak, köpenyes jedik és az őket segítő egyenruhás kisegítők színes kavalkádja próbált valamiféle rendet vágni maga között. Látta a lefelé ereszkedő díszes siklót, ami halk szisszenéssel együtt ért földet. Szinte észrevétlenül simult be a jedik számára fenntartott oszlopba, senkinek se tűnt fel, hiszen minden tekintet a királyi őrségre, Eirikrre és a királynőre szegeződött, illetve a kíséretére, akik között megpillantott egy fiatal, varkocsos fejű körszakállas férfit, aki a teljes harci díszbe öltözött Tamara felé biccentett. A királynő végignézett a felsorakozott seregen. Főként a jediken és segítőiken időzött el, hisz igen sokszínű társaság volt. A nordgardiak hangosan köszöntötték, míg a jedik a magukhoz mért szerénységgel, tisztelettel meghajoltak fel, amit természetesen Sigrid is viszonzott. Végül elindult előre a sorfalak között, aminek a végén K'Kruhk és Tano mester várták, akik szintén meghajlással üdvözölték a királynőt. - Legyetek üdvözölve Odessenen! - köszöntötte Tano mester Sigridet és kíséretét - Hadd mutassam be K'Kruhk mestert, rendünk vezetőjét. - Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk, felség. - Részemről az öröm, mester - felelte a királynő udvariasan - Hallottam, hogy a bázis remek állapotban van, de el kell ismernem, meglep, mennyire. A korához képest. Mindenki kitett magáért, elismerésem. - Köszönjük. Szívesen körbevezetem, ha óhajtja - ajánlotta a mester. - Hogyne - felelte Sigrid, aki láthatóan valóban kíváncsi volt. Saalia eközben csak figyelt. Azt hitte, a nordgardiak királynője is valami nagy, díszes páncélban fog érkezni. Ehhez képest sokkal visszafogottabb volt. Mikor Sigrid a mesterekkel elindult, a fogadóbizottság is szétszéledt és ment a dolgára. Elvégre még rengeteg munka volt, hogy minden olyan legyen, mint kell. A jedik gyöngye kicsit lemaradt, mert bár érdekelte a különleges vendég, meghagyta a bájolgást másoknak. Neki pont elég volt egy politikussal megbirkózni az életben. Így aztán elkaphatta azt a pillanatot, amikor Tamara barátságosan megütögeti a férfi vállát, aki az előbb üdvözölte őket. A nordgardi nő aztán észrevette Saaliát, és intett neki, hogy menjen oda. A twi'lek most szívesebben tartott volna egy kis távolságot, főleg az esti történések fényében, de nem akarta megbántani a nőt, elvégre nem az ő hibája volt az egész, így aztán odasétált. - Hagen, ő itt Saalia. Saalia, Hagen - esett át a bemutatkozáson vidáman. - Hagen a királynő egyik legfontosabb tanácsadója. - Nem mellesleg együtt nőttem fel ezzel az izomagyú harcossal - mosolygott rá a férfi. - Haha, össze ne törjelek, mint legutóbb, ahogy nevetve a hátad csapkodom - csipkelődött vissza kicsit Tamara. - Saalia pedig jedi lovag, nem mellesleg ő is nagyszerű harcos. - És az ágyban milyen? - hunyorított rá Hagen, mire Tamara nevetésben tört ki, a férfi pedig oldalra ugrott gyorsan, hogy kikerülje a lecsapni készülő kezét. - Túl jól ismersz - mondta vidáman. - Nem válthatnánk témát? - kérdezte kényelmetlenül a twi'lek, aki most végképp nem volt olyan hangulatban, hogy ezt újra az orra alá dörgöljék. - Ne kezeld ezt ilyen negatívan. Nordgardban igazi dicsőség egy pajzsszűzzel hálni - közölte Tamara gyakorlatiasan - Legalábbis minket nehezebb megkapni, mint a legtöbbeket. - Jó-jó. Nem kezelem. Csak váltsunk végre témát - mondta Saalia egyre feszültebben. - Rendben. Igaz, amit Tamara mondott? Hogy a királynővel is meg akarsz küzdeni? - érdeklődött Hagen - Szerintem remek küzdelem lenne. - Ami azt illeti, azt nem tudom már, hányadik korsó ital után mondtam. Szóval amolyan viccnek szántam. De egyébként sem hiszem, hogy lenne ilyesmire ideje - próbálta kihúzni magát a dologból a jedi. - Nem kell szerénykedni. A királynő személyes jóbarátom. Elintézem neked, ne félj - mondta Tamara. - Egyébként sem volna illő, ha te kérdeznéd meg helyettem. Meg lassan egyébként is indulnom kell vissza Coruscantra - szabadkozott tovább Saalia. - Akkor majd legközelebb, biztos fáradt vagy az este után - kuncogott Tamara, mint egy csínytevő gyerek. - Hát téged azért láthatóan nem viselt meg - jegyezte meg Saalia. Más körülmények között vevő lett volna a poénra, de nem úgy, hogy ez volt a tematikája. - Csatlakozzunk a királynőhöz - tett javaslatot Hagen. Szerencsére a népes kíséret nem haladt valami túlságosan gyorsan, és Saalia sietve egyetértett a tervvel, így hamarosan ők is csatlakoztak a bázist bejárókhoz. A helyre már rá sem lehetett ismerni néhány héttel ezelőtthöz képest. A harc nyomai teljesen eltűntek, a régi épületek renoválása jól haladt, mellettük pedig új épületek, lakóházak, kórházak, iskolák, raktárak, lövegtornyok, hangárok és barakkok emelkedtek ki a semmiből. Odessen ki tudja mióta első kolóniája jó úton haladt ahhoz, hogy jól védett bázisa legyen a nordgardi-jedi szövetségnek, és egy remek alap a környező vadon feltárásához és meghódításához. Kicsit távolabb sétáltak a bázistól, ahol az út mellett kirakott jelzőbóják és ellenőrzőpontok biztosították a telepesek épségét és az építkezések zavartalanságát. Aztán elértek egy pontra, ami távolabb volt a kolóniától, de az még szabad szemmel látható volt a horizonton. - Ez itt a leendő Jedi Enklávé - álltak meg az egyik épülő komplexumnál. - A Dantooine-i enklávéról mintáztuk. Itt fog folyni az ifjak oktatása. - Érdekes, itt fogják képezni a nordgardiakat is? - fordult K'Kruhk felé a királynő. - Természetesen, minden új padawant - válaszolt a whipid türelmesen. A királynő gyönyörködött kicsit a tájban. Bár nem tudta, az említett épület hogyan is nézett ki, azért igyekezett elképzelni. Mindenesetre a jedik tudták, mire van szükségük, így nem volt oka beleszólni a terveikbe. - Tehát idővel a galaxis más pontjairól is érkezhetnek majd új növendékek? - kérdezte. - Hogyne. Eljön annak is az ideje. Egyelőre diszkréten kezeljük a dolgot - felelte K'Kruhk, majd maguk mögé pillantott és meglátta az éppen érkező társaságot - Felség, szeretnék bemutatni valakit. Ő itt Saalia Freeta, rendünk egyik legújabb lovagja. Ő kísérte el a csapatot, hogy visszaszerezzék, amit a sithek elvittek. Ami... - ...sajnos nem sikerült - vette át a szót Sigrid - Sajnálatos. De Tamara és Rina beszámolói alapján megtettétek, amit lehetett. Örülök a találkozásnak, Freeta lovag. - Részemről az öröm, felség - felelte udvariasan Saalia, remélve, hogy sem Tamara, sem Hagen nem hozza fel a kihívást. - Ő egy királynő, hajolj meg - suttogta oda neki Tamara, aki mellette állt meg. Saalia gyorsan eleget tett a kérésnek, mire a királynő előre tartotta a kezét, hogy jelezze, abbahagyhatja. - Ez nem szokás nálunk - hárította el a gesztust, és ahogy Saalia a szeme sarkából oldalra pillantott, látta, hogy Tamara alig bírja visszatartani a nevetését. Ezt még visszakapod, fogadkozott magában, miközben Sigrid visszafordult az épület felé. Hát, legalább a párbaj témája nem került elő, vigasztalta magát, miközben a királynő körbejárta az épülő falakat, majd elindultak visszafelé, ezúttal egy másik útvonalon, amely a település középpontjához, egy, a szinte semmiből kiemelkedő dombhoz vezetett, aminek az oldalán ott volt a régről itt maradt és újra használatba vett bázis. - Ez itt a Citadella, ahogy nevezzük - magyarázta K'Kruhk. - A város szíve. Itt futnak össze az érzékelők adatai, itt van a vadászgép parancsnokság, a légi irányítás, a parancsnoki központ, egyszóval minden fontos. - Fontos hely, és úgy látom jól védett - pillantott körbe az elhelyezett lövegállásokon és erődítéseken a királynő. - Ő itt Ramius parancsnok, aki a kísérőflottánkat vezeti, jelenleg ő a védelemért felelős parancsnok - mutatta be a fiatal katonatisztet a királynőnek, aki tisztelgéssel üdvözölte. - Jedik is részt vesznek a védelemben? - pillantott oldalra Sigrid. - Igen. Mindenki kiveszi a részét a tennivalókból. A védelem kiépítése mellett a területek feltérképezése, ami most fontos. Valamint hamarosan elkezdünk farmokat létesíteni, hogy minél előbb önellátóvá válhasson a kolónia. - Nagyszerű. Örülök, hogy ilyen jól haladnak a munkálatok - mondta elégedetten a királynő - Utána pedig kezdetét veszi az új jedik kiképzése? - Amint az enklávé felépült. De jelenleg nem sok új jelöltünk van - felelte a mester. - Jelenleg Thora az egyetlen, már ha ő is nyitott a dologra - vette át a szót Tano mester. - Amennyire látom, a húgom jól érzi itt magát - pillantotta meg Sigrid a húgát, amint Sialával pakoltak néhány kisebb ládát. - Valóban. A további jelentkezőket illetiően, amint lehet, útnak fogunk indítani néhány lovagot, hogy Erőérzékeny nordgardiakat keressenek. - Ebben is szívesen nyújtok némi segítséget - ajánlotta fel a királynő.
A körbevezetés még eltartott egy ideig, de amit minden fontosabbat megmutattak neki, Sigrid és kísérete visszavonult a számukra kijelölt szállásra, amely talán nem volt fejedelmi, de a bolygón uralkodó körülményekhez képest a lehető legtöbbet nyújtotta. Ott aztán csatlakozott hozzájuk Tamara, Rina és egyedüli aktív jediként Niera is. Az épület közös helyisége egy nagyobb nappali hall volt, ahol a központi helyet Sigrid foglalta el, egyik lábát keresztülvetve a másikon. Mögötte az oszlopnak támaszkodva állt Hagen, míg az egyik kanapén a hatalmas termetű Eirikr foglalt helyet. Vele szemben a három új érkező ült, az asztalon pedig kisebb rágcsálinvalók és a nordgardiak által kedvelt könnyű sörök sorakoztak. Az ajtó kinyílt, és megérkezett az utolsó vendég is, a királynő húga, Thora is. - Örülök, hogy látlak, húgom - mosolygott rá Sigrid. - Siettem, ahogy tudtam, de épp felderítsen voltam - szabadkozott a vörös hajú lány. - A lényeg, hogy hasznosan töltöd az időd - felelte a királynő. Tudta, hogy Thora mennyire vágyott már bizonyítani, és most alkalma volt rá, hogy megtegye. - De ez az egész kolóniára igaz. Nagyon szépen haladnak. - Valami azért azt súgja, nem ez volt az érkezésed fő apropója - jegyezte meg Tamara. A legtöbben nem merték volna ilyen nyíltan megkérdőjelezni őt, de a két nő kellőképpen bizalmas viszonyban volt ehhez. Sigrid arcára aprócska mosoly ült ki, mint aki nem tudja leplezni, hogy lebukott. - Valóban. Több kérdést is szerettem volna személyesen megvitatni veletek, és erre remek lehetőség volt ez a látogatás - ismerte be. - Hagen, kérlek. A férfi felegyenesedett, és úgy kezdett beszélni. - Még mindig nem bukkantunk a Hadra nevű terrorista nyomára. Nem tudjuk biztosan, nem ő áll-e a Kő elrablása mögötti akcióban. A Sith Birodalom diplomáciai csatornákon keresztül biztosított minket, hogy a támadás mögött renegát sithek állnak - sorolta a fejleményeket. - Rájuk vall, hogy nem ismerik be a dolgot - jegyezte meg megvetően Rina, aki sosem rejtett véka alá a véleményét a sithekről. - Nem áll szándékunkban eszkalálni a helyzetet az ESB-vel - jelentette ki Sigrid, azonnal eloszlatva minden kételyt az álláspontját illetően. - Háborúzzanak csak a Hutt Űrben. Ugyanakkor Hadra nyomára kell bukkannunk, ők pedig nem zárkóztak el attól, hogy ebben segítséget nyújtsanak. - Szóval kihasználjuk őket, ők pedig kénytelenek belemenni, hogy fenntartsák a látszatot - csapott a tenyerébe Tamara, mint akinek tetszik az ötlet. - Nem fog lelepleződni a kapcsolatunk a jedikkel, ha sitheket kergetünk? - kérdezte Thora. - Természetesen diszkréten jártunk el. Konkrétan a Követ sem említettük meg. Köszönhetően Niera kis különc barátjának, a biztonsági rendszer félig-meddig működőképes maradt a támadó hacker munkája ellenére. Így pontos képet mutathattunk a két behatoló sithről. Esélyük sem volt letagadni - felelte a királynő, megnyugtatva húgát. - Akár tagadják, akár nem. Tudják, hogy a nyomukban vagyunk és félrekoordinálhatnak, hogy megvédjék az övéiket - mondta Tamara. - Vagy levadásszák őket azért, amit elloptak. A sithek gonoszok, de nem ostobák. Nordgardot megtámadni csak úgy volt értelme, hogy a zsákmány megérje az erőfeszítést. Ha valóban renegátok, az nekünk csak jó, mert két tűz közé szorulhatnak. Ami fontos, hogy mi kapjuk el őket előbb - tette hozzá Rina. - Viszont szerintem ez nem Hadra műve. Ő egy többezer éve halott sith nagyúr. A mostani sith vezetőknek nem lehet érdeke segíteni őt. Nem szeretnek osztozni a hatalmon - mondta Niera - Egyébként is megszerezte, amiért Odessenen volt. Abba is majdnem belebukott. Egy ideig most biztos lapítani fog. - Én magam is kételkedem benne, de nem zárhatjuk ki teljesen - jegyezte meg Hagen, végig megőrizve a professzionális hangnemet. - És ez egy kellemes kifogás arra, hogy közelebb kerüljünk a valódi tettesekhez - tette hozzá Sigrid, miközben megcserélte a két lábát, és most a másik vetette át az előzőn. - Ahogy a mondás tartja, tartsd közel a barátaid, és még közelebb az ellenségeid. - A tioniaknak annyira bejött a dolog, hogy azt se tudják már melyik melyik - jegyezte meg fanyarul Tamara. Viszonylag szoros kapcsolatokat őriztek a tioni őshazával, amely újabban kitalálta, hogy a Galaxisba kirajzott tioni népek amolyan fővédnöke lesz. Ugyanakkor mostanra az ősöket leszámítva kevés közös maradt az őshazában élők és a máshol letelepedett, a kültioniak között, ahogy ők hívták. - A Sith Birodalom még most is, hogy az erői felét lekötötték a Hutt Űrben, ki tud állítani egy négyszer akkora flottát ellenünk, mint az összes klán hadereje együttvéve - mutatott rá Hagen. - És ezt ők is tudják - bólintott Sigrid. - Ezért most jó képet kell vágnunk a dologhoz. Úgy tűnik ez volt a zárszó a kérdésben, és senki sem akart vitában szállni a döntéssel. A királynő a jarlokkal és thegnekkel együtt kormányzott, és korántsem volt olyan egyeduralkodó, mint mondjuk Charis császárnő, de azért a tekintélye lehetővé tette, hogy keresztülvigye az akaratát. - Amit még meg kell vitatnunk, az az áruló kérdése - váltott témát Hagen. - Sikerült jelentősen szűkítenünk a kört, ami igen nehéz, hiszen minden fontosabb klánvezető hozzáfér a bizontsági kódjainkhoz. Így aztán más módszerekre volt szükség. - Sajnos a sithek ajánlata sokak számára csábító lehet - mondta Niera. - Szégyentelen, ha valaki pénzért kiadja a hazáját. Inkább meghalnék, mintsem ilyet tegyek - csapott az asztalra Tamara mérgében. Már a puszta gondolat is dühítő volt, hogy egy nordgardi a becsületét anyagi javakra cserélje. - Természetes, hogy a legtöbben így gondolkodnak. Ám senki sem áll gyanú felett, amíg nincs meg a bűnös. Nem lehetünk elég óvatosak - mondta Hagen. - De van már gyanúsított? - kérdezte Tamara. - Van. De még korai lenne vádaskodni. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy az odesseni kolonisták egyik vezetője is köztük van. Így oda kell rá figyelni. Nem csak amiatt, ami történt. De veszélybe sodorhatja az egész kolóniát is, ha elárulja a sitheknek, mi zajlik itt. - A sithek pedig még a rengeteg elfoglaltságukban is szakítanának időt arra, hogy idejöjjenek és lebombázzák az egész bolygót, ha azzal eltörölhetik a jedik egy részét. Akkor pedig csak a Fény Hadserege marad velük szemben - vette át a szót Niera. - Jó, tehát szemmel tartjuk a potenciális árulót - fonta össze a karjait Tamara. - Nos, mivel tudtommal Niera végül elkötelezte magát a jedik mellett, úgy volna a legjobb, ha ő tartaná szemmel. Ha mind itt maradtok, az gyanússá válhat - közölte Sigrid. - Szívesen segítek, de ha elkezdjük kereseni Hadrát, nem fogok tudni állandóan figyelni - jegyezte meg Niera. - Talán... - szólalt most meg először Thora, de kicsit megilletődött, ahogy annyi tekintet meredt hirtelen rá. - Talán én tudok segíteni. Hiszen állandóan itt vagyok, és a jedik között is vannak barátaim. Sigrid érdeklődve figyelte a húgát, de egyelőre nem szólt semmit, láthatóan kíváncsi volt előtte a többiek véleményére. A csendet kihasználva Thora tovább folytatta. - Egyébként sem hiszem, hogy Nierát ilyen pluszfeladatokkal kell terhelni Hadra és a Kő mellett. Ez jóval egyszerűbb, aprócska dolog csak ahhoz képest, de időt vesz el tőlük - magyarázta. - Nem tűnik rossz ötletnek - jegyezte meg Hagen. - Folke jarl azonban óvatos típus. - Jarl? - lepődött meg Thora, aki sosem sejtette volna, hogy eddig futhatnak a szálak. - Azt hittem valamelyik thegn vagy ilyesmi... - A környezetét is figyelemmel kell tartani - felelte Tamara. - Ugyan Folke sosem volt Sigrid elkötelezett támogatója, nem áruló típus. Talán valamelyik beosztottja állhat a dolgok mögött. - Jó gondolat - bólintott Hagen. - Nos, akkor húgom, azt hiszem megvan az új feladatod - mosolygott rá bátorítóan Sigrid, és Thora majd kiugrott a helyéből, hogy újabb módon bizonyíthat.
Mikor a királynő elvonult a bizalmasaival tárgyalni, a többiek szétszéledtek. Saalia is teendő nélkül volt. Bár hamarosan úgyis tervezett visszaindulni. Igaz, azt még nem találta ki, hogyan. Úgy gondolta, a legjobb lesz kérni egy kis hajót, vagy egy fuvart valakitől. Az utóbbival valószínűleg a legtöbben jobban jártak volna. A bázison sétálgatva végül összefutott Sialával, aki egy adattárolót olvasgatott, miközben a jedik szállására tartott, hogy beszámoljon a mestereknek. De amint meglátta Saaliát, felé vette az irányt. - Üdv! Épp téged kerestelek. Találtam némi információt a vendégünk hátteréről. Tano mesterék várnak minket. - Akkor ne várassuk meg őket - értett egyet Saalia és követte a lányt. Rövidesen meg is érkeztek. Egy nagyobb szobában várt a két mester. A diszkrétebb megbeszélésekhez használták ideiglenesen, míg elkészül az enklávé. - Remek, megtaláltad Freeta lovagot is. Akkor hát oszd meg velünk, mit találtál, padawan - tért a tárgyra K'Kruhk mester. - Azonnal, mester - felelte Siala és felkészült - Szóval, a kifejezések alapján arra jutottam, hogy a vendégünk a Pius Dea egyház tagja, ami... - Ami szerencsére ma már nem létezik - fejezte be a mondatot bizonyára másképp Saalia - Úgy tizenegyezer éve. - Miért szerencse? - kérdezte Tano mester. - Nos, nonhumán ellenesek voltak - válaszolt Siala - Bár azt nem tudom, mennyire. - Nagyon. Ők nem csak kirekesztették a nonhumánokat, mint a Birodalom, hanem konkrétan keresztes hadjáratokat indítottak a kiirtásukra - mesélte Saalia, az ügyeletes történelem nerd. - De végül a jedik az alsakani hajógyártókkal karöltve elbántak velük. Csak néhány békésebb rend maradt meg utánuk - vette vissza a szót Siala. - Szóval megmentettem egy rasszistát... - állapította meg Saalia. - Egész pontosan egy elvakult, tömeggyilkos vallási fanatikus rasszistát - pontosított a megfogalmazáson Tano mester. - Köszönöm, máris jobb - sóhajtott fel Saalia. - Saalia lovag, biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találtál rá - tette a vállára a kezét K'Kruhk mester bátorítólag. Bár a hatalmas mancsában szinte teljesen elveszett Saalia válla, a gesztust azért értékelte. - Amit még ki tudtam deríteni, hogy a ruhája alapján egy hajón szolgált, és a kezére tetovált jel a Szent Demácia Harci Nővéreké - pillantott az adattáblájába Siala. - A Tudástérben találkoztunk ezekkel a nővérekkel, de nem tűnt egyikőjük se őrült fanatikusnak vagy épp harcosnak - jegyezte meg Saalia. - A Pius Dea bukása után a túlélő tagok harci rendjeit lefegyverezték és betiltották. Csak a békés rendek maradhattak fent, a Köztársaság figyelő szeme mellett - válaszolta Siala, szintén az ősszeszedett infók alapján. - Hát biztos egy érdekes találkozó lesz mindkettejüknek - morfondírozott el a twi'lek jedi. - Bár arra is kíváncsi leszek hogyan reagál, hogy egy nonhumán mentette meg. - Talán jobb lesz, ha a mentális felépüléséig nem sokkoljuk le - jegyezte meg bölcsen K'Kruhk mester. - Mostantól csak Dr. Chakwas és humán jedik érintkezhetnek vele. - Jogos. De azért még elköszönök tőle, mielőtt visszaindulok Coruscantra. Egyelőre még nem lát a hibernálás mellékhatásaként - vetette fel Saalia. - Rendben, de lehetőleg ne említsd neki, hogy nem vagy ember - bólintott K'Kruhk - De mielőtt elmégy, volna itt még valami. Mivel a Rend most ide költözött, szükségünk lesz valakire, aki foglalkozik a Rend dolgaival, ha szükséges. - Hogyne, mester. Egyelőre egyébként is Coruscanton terveztem maradni a nagai kiruccanás előtt is. - Figyelembe véve, hogy jó kapcsolatot ápolsz Zwerth szenátorral - de még milyen jót, gondolta Saalia - hivatalosan az ő biztonságára fogsz vigyázni. - Biztos vagyok benne, hogy értékelni fogja a gondolatot - felelte Saalia egyetértően - Bár nem szívesen venném el a hivatásosok munkáját. - Természetesen ez csak fedősztori - nyugtatta őt a mester - A feladataid többnyire változatlanok maradnak egyelőre. A két különleges vendégünkre figyelj. Főleg a messzebbről érkezettre. Emellett persze a padawanodra is szánj kellő időt. - Ez csak természetes, mester. Még valami, amit tehetek? - érdeklődött Saalia. - Jelenleg csak Nordgardban tudunk toborozni. Nem tudhatjuk még, ez mennyire lesz eredményes. Nem várjuk el, hogy konkrétan kutakodj, de ha esetleg potenciális újoncra bukkansz, elküldheted ide valamilyen úton. Vagy üzenj és küldünk érte egy hajót - mondta Tano mester, miután röviden átfutotta a Siala által hozott adattárolót. - Úgy lesz. Nos, akkor megyek elbúcsúzom mindenkitől - felelte a jedi. - Az Erő legyen veled! - felelték a többiek, mire meghajolt és távozott.
Végül úgy döntött, hogy Anentől kér fuvart Coruscantra. Miután megbeszélte vele, vissza is ment a kórházba, hogy meglátogassa a vendégét, mielőtt elindul. - Szervusz! Hogy érzed magad? - kérdezte a lányt, aki csak meredt a semmibe. - Üdv! Még mindig nem látok semmit, csak alaktalan foltokat - szerencsémre, gondolta Saalia. - Biztos vagyok benne, hogy nem kell túl sokat várnod, hogy ismét rendesen láss. - Reméljük. - Nos, vissza kell térnem a feladataimhoz Coruscanton, szóval búcsúzni jöttem. - Értem. Kár, szerettem volna megnézni azt, aki megmentett. - Eljövök valamikor újra. Akkor meglátogatlak. - Gondolom, addigra egy cellában fogok ülni, mivel ellenség vagyok. - Nem fogoly vagy, hanem vendég. Ha rendbe jössz, majd a jedikkel együtt kitalálhatod, merre tovább. Egyelőre ne törődj semmivel, csak pihenj - mondta, miközben megfogta a lány kezét - Nos, minden jót. Majd legközelebb már mindketten látjuk egymást. - Viszlát. Az Istennő óvjon utadon - köszönt el a lány kedvesen, bizonyára mert nem tudta, hogy egy twi'lekkel beszélt. Aki ez után távozott is, miután négyszemközt továbbította a doktornőnek K'Kruhk mester utasítását.
Mivel Anennek szólt, hogy elindul, így a többiekhez is eljutott ennek a híre. Így aztán Anen és Syna hajójánál már ott várakozott mindenki. Az időközben elszabadult nordgardi csapat is. - Ó, ennyien eljöttetek elbúcsúzni? Teljesen meghatódtam - közölte viccesen. - Csak mind biztosak akarunk lenni benne, hogy tényleg elmész - közölte a szintén jelenlevő Clena. - Vicces kis cudarnő vagy... - Tsundere - javította ki sóhajtva Anen. - Mindegy. Nos, örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Biztos találkozunk még. És üdvözlöm Arant, sajnos vele nem sikerült összefutni. - Átadom. Üdvözlöm Verstát - felelte Clena egy kicsit kedvesebb hangra váltva, mire Saalia megölelgette, de csak egy kicsit. Végül mindenkivel ölelkezett kicsit. Vagyis csak akart, mert Rina például nem volt hajlandó egy kézfogásnál többre. Távolságtartó, ez van. Niera sem volt érzelmesebb, de hagyta magát. Tamara pedig egyenesen összeszorította őt az ölelésével. - Ne feledd, amit mondtam - mondta utána viccelődve, amire Saalia inkább nem felelt, csak mosolygott, majd még a rámpáról integetett a megjelenteknek, aztán rövidesen el is indult a hajó.
|
|
|
Odessen
Sept 5, 2019 12:12:57 GMT 1
Post by Enz on Sept 5, 2019 12:12:57 GMT 1
Odessen, amely nemrég még teljesen elhagyatott volt, egyre inkább egy régóta lakott bolygó képét festette. A főváros, Skalborg már sok tízezer lakossal bírt, és igazán sajátos képet festett. A város lakói túlnyomórészt nordgardi telepesek voltak, de bizonyos kerületekben a jedik nem erőhasználó segítői éltek. Az egész város felé pedig a Citadella magasodott, amely egyben a védelem és az adminisztráció központja volt. Innen nem túlságosan messze pedig a Jedi Enklávé feküdt, amely jelenleg az Akadémia központja is volt. Ám idővel, ha elég tanítványra tesznek szert, máshol is szükséges lehet új enklávékat nyitni, nehogy úgy járjanak, mint Sheddu Maad esetén, morfondírozott K’Kruhk mester. Sosem hitte volna, hogy életében kétszer is megadódik neki, hogy lássa újjászületni a Rendet. Akárcsak a Birodalom felemelkedése előtt, a Luke Skywalker-féle új Rendet belső feszültségek, széthúzás és külső konfliktusok is gyengítették. Ezért is kellett egy biztonságos helyet találniuk, ahol újjászervezhetik a megmaradt erőket, és átgondolhatják a hibákat. Hamner mesternek és a Fény Hadseregének kevés köze volt már a jedikhez, a mindig ambíciózus mester sötét útra lépett akkor, amikor a hatalmat, a személyes előre jutást választotta a jedi elvek helyett. Az Élő Erő Egyháza pedig épp ellenkezőleg lemondott az ártatlanok védelmének küldetéséről, hamisan abba a hitbe lovallva magát, hogy minden erőszak eredendően gonosz. K’Kruhk maga köré gyűjtötte mindazokat, akik egyik utat se vallották magukénak, és hozzálátott, hogy kiképezzék a jedik következő generációját. Emellett azonban most Odessen birtokba vétele volt a másik prioritás. A Citadella központi vezérlőjében összegyűltek az Akadémia legfontosabb jedijei, az őket segítők vezetői Ramius parancsnokkal az élen, illetve a nordgardi kolonisták vezetői, Folke jarllal az élen. Ez persze csak ideiglenes volt, a Sigriddel kötött megállapodásuk szerint a jedik átadják a kolónia igazgatását egy civilekből álló kormánynak, amint az teljesen önellátóvá válik. És persze K’Kruhk ezt így is érezte helyesnek, nem akart Hamnerhez hasonló hatalmi tébolyt jedi hadurakkal és hasonlókkal. - Ahogy látható, újabb területeket tisztítottunk meg itt és itt - magyarázta a neti T'ra Saa a bolygó környező részét mutató holotérkép felett. - Ezeken a helyeken figyelőpontokat állítottunk fel. A nordgardiak vadászházakat létesítettek ezen az öt ponton, tovább növelve a kolónia önellátását. Újabb települések alapítását is tervezik, ezeknek a következő pontokat ítéltük megfelelőnek. - Valóban erőn felül teljesítünk, ezért dicséret jár, Saa mester - bólintott felé K’Kruhk, állát simogatva. - Az érdem igazából Siala padawané. Más időkben kiváló jedi könyvtáros vált volna belőle - felelte a neti mester, és társai tudták, hogy nemcsak szerénységből mondja ezt. - Ki tudja, talán még lehet az - morfondírozott el a whipid mester. - A Rend tudásának megőrzése is fontos feladatunk. Mi a helyzet a telepesekkel? - A nordgardi és a minket segítő lakosok egész jól összeszoktak - vette át a szót Ashere Tano mester, aki jelenleg a közbiztonságért felelős erőket vezette. - Ami az ide száműzött kalózokat illeti, már vegyesebb a kép. Jól elkülönített, lezárható lakóövezeteket kaptak, zavargásokra készülve, de szerencsére erre nem került sor. Nagyrészük láthatóan értékeli a kegyelmet, amit Sigrid királynőtől kaptak. - Aki pedig nem, az hamar megtapasztalhatja, milyen az élet kint a vadonban, egy épülő előőrsben - tette hozzá a teljesen kopasz Folke. - Ennek megfelelően nincs kiugró bűnügyi statisztika a kalózok lakónegyedeiben sem - fejezte be Tano mester. - Szökésekre nincs példa? - kérdezte K’Kruhk. - Innen? Hova? - tette fel a színpadias kérdés Folke, majd megeresztett egy nevetést. - A telepített szenzoroknak és őrjáratoknak köszönhetően senki se lép be és ki a bolygóra a tudtunk nélkül - erősítette meg Ramius a tőle szokott visszafogott stílusban. - Ha pedig lelépnek, kergetőzhetnek a vadállatokkal az erdőkben - egészítette még ki Folke, akinek ez láthatóan örömére szolgált. - Akárhogy is, örömteli, hogy sokan tényleges megbánást mutatnak, és jó útra akarnak térni - bólintott kimérten a whipid. - Dr.Chakwas, mi a közegészségügyi helyzet a kolónián? - Alapvetően teljesen kielégítő - vette át a szürkébe hajló hajú doktornő a szót. - A telepesek magukkal hozott betegségei, és a bolygón található őshonos kórokozók egyike sem veszélyes túlzottan. A szükséges karanténegységeket felállítottuk, a kórházak és rendelők is teljes kapacitáson üzemelnek. - Hogy haladnak az Enklávé munkálatai, Leru lovag? - fordult most a miriali jedi felé. - A terveknek megfelelően. Az oktatási egységek rövidesen elkészülnek, az oktatói kar és a szükséges berendezések már kiválasztásra kerültek. Hamarosan kezdetét veheti az oktatás. - Mi a helyzet a külső védelemmel? - kérdezte most Folke jarltól, ugyanis ezért a területét ők feleltek. - Néha egy-egy vadállat megpróbálja elkapni egy felderítőnket vagy közel merészkedik a kapukhoz. Hetek óta sith katonának nyomát se láttunk - foglalta össze, közben dús szakállát simogatva. - Akkor azt hiszem minden rendben, és folytathatjuk a fejlesztési tervek megvalósítását - bólintott kimérten K’Kruhk. - Hamarosan elkezdhetünk gondolkodni az átmeneti civil kormányzás mikéntjén. - Mesterek! - sietett az egyik egyenruhás felderítő a terembe. - Egy aggasztó üzenetet fogtunk. A Fény Hadseregétől. - Megbocsátanak? - pillantott Folkéra, aki azonnal bólintott. - Már amúgy is indultunk - közölte, és intett a többieknek, akik követték, így már csak a jedik és segítőik maradtak az irányítóteremben. - Tegye kijelzőre - intett az egyenruhás nőnek, aki engedelmeskedett a kérésnek. A Fény egyik jedijét ábrázolta, láthatóan igen megvisel állapotban. - A Fény harcoló erőinek parancsnoksága nevében beszélek. Egyelőre kitartunk Zonjunál. Hamner mester elesett, akárcsak a többi vezetőnk. A vostroyaiak elárultak minket, és területeinket fosztogatják, a mi árulóink vezetésével. Azonnali segítséget kérünk minden elérhető erőtől, hogy helyreállítsuk a Fény szuverenitását! Ismétlem... - Hamner, mit tettél - figyelte a felvételt elképedve Tano mester. K’Kruhk csak némán állt a helyén, és néhány másodpercig hallgatott, mielőtt megszólalt volna. - Éreztem az Erőn keresztül én is. A Fény Hadserege elveszett - rázta meg a fejét. - Segítenünk kell a túlélőknek - jelentette ki Saa mester azonnal. - De hogyan? A flottánk nem túl jelentős, és azt is teljesen leköti Odessen védelme - mutatott rá a nyilvánvalóra Leru lovag. - Ezt csak megerősíteni tudom - bólintott Ramius parancsnok. - Talán... - kezdett bele Tano mester elgondolkodva, majd felpillantott. - Talán őket hívhatnánk ide, hiszen ez a bolygó egy biztonságos menedék. - Hamnerék halálával nem maradt senki, akivel kapcsolatba tudnánk lépni - morfondírozott el K’Kruhk. - Ezt megfelelő diszkrécióval kell kezelni, nehogy kitudódjon Odessen titka. - Talán mégis - szólalt most meg Leru. - Niera lovag és Sodon mester korábban a Fény tagjai voltak. Talán ismer valakit, aki eléggé megbízható, hogy ezt megszervezze. - Igazad lehet, lovag - bólintott K’Kruhk. - De ha jól tudom, épp nordgardi kérésre van távol. El tudjuk érni? Pillantott most a technikusnőre, aki kicsit összerezzent a váratlan figyelemtől, majd sietve hozzálátott, hogy az említett lovag személyi hívóját elérje. Nem kellett sokat várni, hogy a fekete ruhás és szemkötéses jedi kékes képe megjelenjen. - Mesterek - hajtott enyhén fejet. - Minek köszönhetem a megkeresést? - Reméljük nem zavartunk meg a küldetéseden, Niera lovag - biccentett enyhén a whipid mester is. - Azonban úgy tűnik régi szövetségeseid, a Fény Hadserege végveszélybe került. Hamner és a többi „jedi nagyúr” halottak. - Éreztem az Erőben - felelte a lány érzelemmentesen. - Meg akarunk menteni mindenkit, aki hajlandó visszatérni a jedik útjára - folytatta K’Kruhk. - De ehhez szükségünk van egy megbízható kapcsolatra. Erővel eggyé vált mestered révén reméltük te segíthetsz ebben. - Igen - nyugtázta a kérést a lányt, de a hangja enyhén megremegett Sodon mester említésére. - Tylissa Imani lovag a Jedi Templom megbízott vezetője. Azért is küldték olyan távolra, mert túlságosan sokat akadékoskodott. - Úgy gondolod, szimpatizálhat velünk? - Biztos vagyok benne. - Köszönöm a segítséged, lovag - biccentett K’Kruhk. - Az Erő legyen veled a küldetésen. - Veled is, mester - hajtott megint enyhén fejet, majd a kép elenyészett. - Akkor azt hiszem ideje újabb hívást indítani - jelentette ki. A technikus engedelmeskedett, és most se kellett sokat várni, mire feltűnt egy újabb alak. A whipid csak halványan emlékezett Imani lovagra, aki most a Fényre jellemző testpáncélt viselt. Nagydarab, fizikailag is igencsak erőteljes, sötét bőrű nő volt, aki két oldalt borotválta fejét, és csak fent hagyta meg hosszabbra a haját, amit tincsekbe font. Külsőre nehéz lett volna megmondani elsőre, hogy melyik nemhez is tartozik, és ezt erősítette meglehetősen mély hangja is.
- K’Kruhk mester - biccentett most ő is enyhén. - Meg is lepődtem, amikor a Rend egyik régi frekvenciáján kerestek. - Imani lovag, értestültünk a Fény Hadseregének igencsak rossz helyzetéről - jelentette be K’Kruhk, hogy tisztázza, miről is akar beszélni. - Hamner mester bolond volt. Rossz szövetségeseket választott, és rossz ellenségeket - foglalta össze a lovag. - Aki teheti, menekül, már ha van hová. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok ajánlani egy biztonságos helyet? És egy célt, a Rend egyesítését és felélesztését - közölte vele nyíltan. A sötétbőrű nő láthatóan gondolkodóba esett pár pillanatra. - És ennek milyen feltétele lenne? - tette fel a kérdést gyakorlatiasan. - Semmiféle feltételünk nincs. Persze, ha valaki információt, fegyvert, pénzt, hajókat tud magával hozni, azt szívesen fogadjuk, de bárkit szívesen látunk, aki a jedik útja iránt elkötelezett - felelte barátságosan a whipid. - Fordított esetben Hamner mester nem lett volna ilyen bőkezű - jegyezte meg Imani. - Gondoskodok róla, hogy az információ kijusson. Először magamhoz irányítom a menekülteket, és onnan a biztonságos helyre, így nehezebben tudódik ki bármi is. - Előrelátó. Köszönöm. - És mester... A Jedi Templom készen áll rá, hogy visszafogadja a Rendet, és annak központja lehessen. A megbízhatatlanokat őrizetbe vetetem, és biztosítom a helyet - jelentette ki. Ez nem is annyira ajánlatként hangzott, semmint tényként. - Tégy belátásod szerint, lovag - felelte K’Kruhk, aki nem akart erre semmiképp utasítás vagy beleegyezést adni. - A megfelelő időben csatlakozz te magad is hozzánk. - Egyelőre itt maradok, amíg ki nem mentünk mindenkit, akit csak lehet - közölte a nő. - Az Erő legyen veled, Imani lovag. - Nagyon reméljük, hogy így lesz - bólintott, majd bontotta a vonalat. - Chakwas doktornő, készüljünk fel a sérültek ellátásra. Leru lovag, biztosítsunk kellő szálláshelyet az érkezőnek, ha kell, az Enklávé területén. Maga a Citadella is szolgálhat ideiglenes megoldásként, ha nagyon muszáj, katonai raktárakat is kiüríthetünk, hogy több helyhez jussunk. Tájékoztassák a nordgardi szövetségeseinket, hogy engedjék tovább a menekülteket. Saa mester, javaslom, te koordináld az érkeztetést. - Örömmel - felelte a neti. - Akkor tegyük a dolgunk!
|
|
|
Odessen
Dec 15, 2020 20:35:24 GMT 1
Post by Revan on Dec 15, 2020 20:35:24 GMT 1
A hiperűrből kilépve a hajó rögtön Odessen felé vette az irányt. Az űrhajó forgalom nem volt egy sűrűn lakható bolygóéhoz fogható, de láthatóan fellendült, amióta a bolygó Nordgard fennhatósága alá került. Syna a bolygó egyik részén egy az űrből pazar látványt nyújtó vihart pillantott meg. Azért szerencsésnek érezte, hogy nem azon a részen fognak majd leszállni. Néhány perc múlva már a légkörben repült a hajójuk és bár még épp érintették a vihar szélét, hamar kitisztultak a látási viszonyok. A nap is kisütött. A hajó egyre ereszkedett és az út utolsó szakaszát már egészen alacsonyan tette meg. Annyira, hogy jó rálátás nyílt a felszínre. Bár Syna nem először járt itt, ezért nem volt annyira elájulva, mint azok a nordgardiak, akik vélhetően most először hagyták el az anyabolygójukat. Legalábbis úgy hallotta Thorától, hogy rajta kívül minden utas a fővárosból vagy annak környékéről érkezett. Nordgard zord tája után valóban gyönyörűnek hatott Odessen, ezt még ő is elismerte. Még néhány perc és megérkeztek a bázisra, amit mostanra egy egészen élhetőnek tűnő település vett körbe. Amint lenyílt a rámpa, a nordgardi társaság, nyomukban Synával el is hagyta a hajót. Kicsit bosszantotta, hogy rajta kívül az összes újonc nordgardi. Minél több időt töltött a közelükben, annál inkább az agyára tudtak menni. Ennek ellenére kedvelte őket, csak remélni merte, hogy nem valami közös barakkba pakolják be az összes jedi újoncot. Így is egész úton Odin, Hela és Thor hihetetlen kalandjait hallgathatta. Lassan többet tudott a nordgardi mitológiából, mint Siala a galaxis történelméből. Igazi megváltás volt, hogy végre megérkeztek. A pilóta annyit közölt, hogy a kikötő bejáratánál fogja őket várni egy jedi küldött, így az egész társaság abba az irányba indult. Azonban mikor odaértek, nem volt ott senki. Mármint olyan nem, aki láthatóan őket várta volna. - Na és most mi lesz? – kérdezte az egyik nordgardi Thorától. - Talán úgy gondolják, elvárható tőlünk, hogy egyedül is odataláljunk – felelte a lány higgadtan. - Elvárható, de nem elvárt. Elnézést, csak megittam valamit, míg vártam az érkezéseteket – lépett oda egy fiatal, lenge öltözetű nő, arcán enyhe pírrel. Ha nem lógott volna fénykard az oldalán, senki nem nézte volna jedinek. A leszállóhely melletti kantin felől érkezett – Ziare Ores vagyok, üdvözöllek Odessenen. Mindenki megvan? - Szerintem igen – pillantott körbe Thora, aki jelenleg a szószóló szerepét vette magára, amolyan rangidősként a többi nordgardi közt. Teljesen természetesnek véve, hogy a fogadásukra küldött jedi italozás után fogadta őket. - Akkor erre tessék – mutatta az irányt Ziare és miközben a társaság elhaladt mellette, megakadt a szeme Synán – Jól vagy? Miért piros a homlokod? – kérdezte meglepetten. - Nem érdekes… - felelte Syna fáradtan. - Hé! Nem ugrunk be a kantinba meginni valamit Odin dicsőségére? – kérdezte az egyik nordgardi fiatal a társait, mire Syna a homlokára csapott, majd végighúzta a kezét az arcán. - Még nem késő meggondolnom magam? – kérdezte a kísérőjüktől. - Ugyan, vedd egy kicsit lazábbra, mint ahogy én is – karolta át őt a nő egy pillanatra – Mi ez itt nálad? Egy puska? – vette észre a lány hátán lévő csomagot. - Igen. Remélem nem gond, hogy nálam van. - Egyáltalán nem. Elfér majd a szobádban. Na gyere, már várnak minket az enklávéban. Syna nem kérette tovább magát és a nő után indult, de magában azért remélte, hogy jól hallotta. Saját szoba. Ez jól hangzott, mert így lesz egy saját kuckója, ahol egyedül lehet, távol a zajos nordgardiaktól és egyéb zavaró tényezőktől. Egy kellemes sétába telt, mire megérkeztek a frissen felépített enklávéhoz. Ziare elmondása szerint a dantooine-i enklávé mintájára épült. Többé-kevésbé. Vittek bele néhány új ötletet is természetesen. Ezt persze egyikük sem tudta igazán megítélni, hisz az eredetit sosem láthatták. Az enklávé körüli terület egy részét megtisztították, így elég jól látható volt az épület már messzebbről és helyet csináltak egyéb létesítményeknek is. Amennyire Syna meg tudta ítélni, még bőven nem voltak készen mindennel. De ez érthető, hisz a kolónia élvezett elsőbbséget, a jedik itteni otthonát csak nemrég kezdték el felépíteni. Hamarosan áthaladtak a kapun és egy hatalmas udvaron találták magukat, ami a berendezésekből ítélve majd valamikor otthont ad egy leszállóhelynek is. Az udvar egy távoli pontján néhány padawan gyakorolt fénykardokkal. - Nahát, azt hittem mi leszünk az első tanítványok itt – jegyezte meg Thora meglepetten. - Újoncként ez így van. Ők ott a Fény Hadseregétől tértek vissza. Padawanok, akik elvesztették a mesterüket. Szóval most arra várnak, hogy a Tanács eldöntse, hogyan tovább. - Tehát nem lehet csak úgy másik mesterre bízni őket, igaz? – kérdezte egy másik nordgardi nő. - Ez sajnos nem megy ennyire egyszerűen – tárta szét a karjait kísérőjük – De nem akarlak a részletekkel untatni titeket. Mindent megtudtok időben, ígérem. Gyertek, már várnak a többiek. - Többiek? - Igen, jött egy kis csapat újonc a Köztársaság rendszereiből is. Velük együtt fogtok tanulni – mutatott egy nem túl távol üldögélő társaságra. Legalább nem egyedül kell átvészelje a nordgardiak közt, gondolta magában Syna. Mikor csatlakoztak hozzájuk, mindenki lepakolta a holmiját és leültek a többi újonc közé. Néhány percig csak azon tanakodtak, hogy vajon milyen is lesz ez a képzés. A nordgardiak fantáziáját nyilván inkább a kiképzés harci része mozgatta meg. Syna nem osztotta a lelkesedésüket. Még mindig nem volt teljesen biztos benne, hogy itt a helye. Különös, mert amikor eldöntötte, hogy eljön a jedikhez, még egész másképp érezte. De lehet csak túl sok időt töltött a nordgardiak közelében és elfáradt a néhány órás úttól. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy csak akkor vette észre az épp odaérkező, középkorú férfit, amikor már Ziare legyezett az arca előtt. - Hahó, itt vagy? - Itt. Bocsánat, csak elgondolkodtam – vágta rá Syna, amikor feleszmélt. - Nos – kezdte a férfi – Most, hogy mindenki figyel. Bemutatkozom. Tardun Ores mester vagyok. A lányommal, Ziare-vel már néhányan találkoztatok – mutatta be a mellett álló lovagot, majd átkarolta és szúrós tekintettel pásztázta az újoncok közt ülő fiúkat – Fiúk, rajtatok tartom a szemem. - Fater, ne égess már – szólt rá a nő, miközben kibújt a karja alól. - A nordgardiakat ismerve a lányokat sem ártana - morogta halkan Syna. - Ez mindig bejön – nevetett egy jót a középkorú jedi, mire a társaság több tagja is követte példáját. Máris kezdett megtörni a jég – Szóval, rólam annyit, hogy nem olyan rég a Fény Hadseregében szolgáltam. Biztos hallottatok róla, csúnya vége lett. Szóval most néhányan visszatértünk a régi útra. - A karját is mostanában veszítette el, mester? – kérdezte az egyik fiatal fiú, aki a másik csoporttal érkezett. És Syna is csak most szúrta ki, hogy a férfi bal karját egy fémkar helyettesíti. - Ne légy tapintatlan – orrolta le a mellette ülő. - Semmi gond. Nincs mit szégyellnem. Mondjuk úgy, hogy ez egy szuvenír Zonjuról. Sok társammal ellentétben én megúsztam ennyivel – mesélte, miközben a karját nézte – De ennyit rólam. Azért vagyok itt, hogy segítsem a képzéseteket. Persze nem egyedül tőlem fogtok tanulni, hanem több itt tartózkodó lovag és mester is segíteni fog. - Én azt hittem, hogy mindenkit beosztanak egy mester mellé és majd tőle tanul – szólalt fel egy miriali fiú. - Az a képzésetek egy későbbi szakaszán lesz – vette át apjától a szót Ziare – Az alapokkal kezdjük majd. Holnap. - Csak holnap? Én már ma meg akartam mutatni, mit tudok – szólalt fel egy másik újonc, aki láthatóan kissé forrófejű volt. - Néhányatok sokat utazott, hogy itt lehessen. Meg kell adnunk a lehetőséget, hogy kipihenjétek magatokat. Lesz időtök tanulni és edzeni bőven. Ezt a mai napot szánjátok pihenésre és ismerkedésre – magyarázta a nő. A nordgardiak máris fellelkesültek, hogy visszanéznek a kantinba, hogy megünnepeljék az érkezésüket. Syna csak szótlanul figyelte őket. Nagy dózisban kissé fárasztóak voltak néha. De lehet csak azért, mert rég töltött időt máshol. Mielőtt a kis csapat szétszéledt volna, még pár szó esett a tudnivalókról. A legérdekesebb a Kessina Gravil esete volt, akiről először Syna nem is tudta kicsoda. Csak akkor esett le neki, amikor Tardun arról beszélt, hogy egy jedi lovag találta lefagyasztva valami gyűjteményben. Szegény lány még mindig össze volt zavarodva és nem nyerte vissza a látását sem. De már kiengedték a kórházból, hogy többet lehessen a szabad levegőn. Egyelőre egy padawanra bízták, hogy legyen a támasza, amíg javul az állapota. A rövid fejtágítás után egy különös padawan csatlakozott hozzájuk. Legalábbis még Syna is most először látta eme faj képviselőjét, pedig a jelenlevőkhöz képest ő elég sok helyen megfordult az évek alatt. Testét színes kristályok borították és elég érdekes személyisége volt. -Üdvözletem. Rani Wela vagyok. Én vezetlek körbe benneteket. Kérlek, kövessetek – hajolt meg udvariasan a társaságnak, majd türelmesen megvárta, míg mindenki összeszedi a holmiját és elindult az enklávé belsőbb része felé. Menet közben igyekezett minden helyet pár szóban ismertetni, bár erre csak minimálisan volt szükség, hisz az olyanok, mint például az étkező és a meditációs helyiség nevei önmagukért beszéltek. Végül megérkeztek a szállásokhoz és Syna igazán örült, hogy valóban mindenki saját kis szobát kapott. Tökéletesen megfelelt az igényeinek. Pár személyes tárgy és máris egész lakájos volt. A kicsomagolás végeztével ledőlt az ágyra és a plafont bámulta pár percig. Csend. Végre. Azonban a nap vége még messze volt és nem akart túl hamar álomba merülni, hogy aztán egész éjjel ne aludjon. Szóval erőt vett magán és egy nagy levegővétel után elhagyta a szobát, majd elindult, hogy kicsit csavarogjon az enklávéban. A benti gyakorlóteremben állt meg egy kis időre, hogy figyelje az ott gyakorló padawanokat. Nem sokáig volt nyugta, mert máris odalépett hozzá egy ismerős, Thora személyében. - Szintén felfedezőúton? - Mondhatni. Meglep, hogy nem minden nordgardi itt püföli egymást. - Talán később arra is sor kerül – nevetett a vörös hajú nő – Nem nézünk körül együtt? A többiek mind szétszéledtek. - Nincs ellenemre – egyezett bele Syna, majdnem hozzátéve, hogy Thora nordgardi mércével egész normális személyiségnek tűnt eddig, de inkább nem tette. Nagyon sok felfedeznivaló egyébként nem volt. Amit érdemes volt megnézni, azt látták akkor, amikor a szállásokhoz mentek korábban. Betértek az étkezőbe, hogy kerítsenek valami harapnivalót, de úgy döntöttek, hogy inkább az udvaron fogyasztják el. Az udvaron tartózkodott a legtöbb személy az enklávéból. Még a nordgardiak is itt telepedtek meg. Syna azt gondolta volna, hogy mivel az étkezőben nem találtak megfelelő italokat, visszamentek a korábban látott kantinba. De ehelyett az udvaron beszélgettek egy fa alatt üldögélve. Tekintettel Synára Thora mégis inkább másik helyett keresett. - Miattam igazán nem kell kerülnöd a társaidat – mondta neki Syna, aki értékelte, mégsem várta volna el ezt. - Ugyan. Tudom én is, hogy nagy dózisban kissé fárasztóak vagyunk. Igazából kicsit nekem is azok néha. - Szóóóval ezért töltesz annyi időt Sialával? – kérdezte huncut mosollyal Syna. - Eléggé másmilyen társaság. Kedves és okos, ráadásul nem próbál állandóan erőt fitogtatva lenyűgözni. Szimplán csak önmagát adja és segít. Sokat mesélt a jedikről, ami végül segített eldönteni, hogy idejöjjek. - Én is sokat köszönhetek neki és Cadennek. Meg persze a többi jedinek is. - Mondd csak, mit gondolsz arról a másik dologról? A pengékről, akikről az a nagai nő beszélt a királynőnek? - Passzolok. Pont annyit tudok, mint te. Jedikhez hasonló rend, csak nagai gyökerekkel. És ez a Mikasa hercegnő vezeti őket. - De ott van Anen, akivel együtt dolgoztál. Ő sem tud semmi többet? - Nem. Csak abban bízom, hogy a nagaiok nagyobb része nem olyan lökött, mint ő, és a nemének megfelelő ruházatot hord – magyarázta a lány és közben elképzelte, ahogy Anen felháborodik a szavain. - Igen, az elég furcsa lenne – nevette el magát Thora – Azért kíváncsi leszek a pengékre is. Ha tényleg olyan jó harcosok, mint a jedik, akkor erős szövetségesei lesznek Nordgardnak. - Ez újdonság – szólalt meg mögöttük egy másik hang. Ahogy odanéztek, egy lány ült fel a fűben. Syna emlékezett rá az eligazításról. Ő is a Köztársaságból érkezett csapattal jött – Ó, bocsánat. Nem akartam zavarni, csak pont itt ejtőztem. De érdekes, amiket meséltek. Szívesen megtudnék többet is ezekről a pengékről, akiket említettetek. Csak úgy. -Nos, akkor hallottál mindent, amit tudunk kedves… - Hova tettem a modorom, elnézést – kelt fel a lány és porolta le magát, majd illedelmesen meghajolt – Amil vagyok. - Thora, ő pedig Syna – mutatta be magát és társát a nordgardi lány. - Örvendek. Nem gond, ha veletek lógok kicsit? Ti érdekesebbnek tűntök, mint a többiek, akikkel együtt utaztam. Egész végig egymást próbálták túllicitálni, ki tud jobban bánni az Erővel és kinek lesz legelőször fénykardja. - Nem rossz, én meg már kívülről fújom a nordgardi mitológiát – vette át a szót Syna. - Ez dícséretes. Nem is tudtam, hogy ennyire érdekel – lepődött meg Thora, majd Syna tekintetét látva leesett neki – Ja értem, szarkazmus. - Te amúgy nem tűnsz nordgardinak – jegyezte meg Amil Synára nézve. - Mert nem vagyok az - fordult felé a lány – Coruscantról származom eredetileg. Na és te? - Bespin – vágta rá a másik. - És mivel lehet ott elütni az időt? Mármint a Felhővárosban. - Nézheted például a felhőket – felelte viccesen Amil, mire ismét nevetésbe törtek ki. Synának el kellett ismernie, hogy Amil egész jó fej az első benyomás alapján. Talán van remény a jedik számára, ha nem mindenki karótnyelt és van némi humorérzék is a tarsolyában az Erő és a fénykard mellé. A délután további részét az udvaron töltötték, majd együtt mentek vissza az étkezőbe megvacsorázni, ahol Thora javaslatára minden újonc együtt evett, miután összetolták az asztalokat nordgardi stílusban. Szerencsére a balta és egyéb szúró és vágó fegyverek dobálása nem került sorra. Másnap a reggelit követően Syna találkozott Kessinával. Beszélgetett vele néhány percet. Egyáltalán nem tűnt vérengző, fanatikus rasszistának, mint hallotta a régi Pius Deáról. A fiatal jedi padawan, Aran kísérte. Rábízták a lány segítését és megfigyelését. Így kipihenten Syna sokkal jobban érezte magát. Nem volt olyan bizonytalan a jövőjét illetően, mint előző délután. De ez talán annak is a hatása lehetett, hogy egész jót beszélgettek Thorával és Amillal. A rövid csevegés után folytatta útját az udvarra, hogy a megbeszéltek szerint megjelenjen az első foglalkozáson. Ziare és Tardun valami jedis dolgot tárgyaltak, míg a tanítványokra vártak. Mikor mindenki megérkezett végre, nekik szentelték figyelmüket. - Jó reggelt, fiatalok. Remélem, mindenki jól aludt, mert ma kezdetét veszi a szen…a képzés. - Ne ijesztgesd őket már első nap – sóhajtott Ziare. - Persze, csak vicc volt – kacagott a férfi, majd folytatta – Szóval, vágjunk bele. Először is, beszéljünk kicsit magáról az Erőről. Ki tudná néhány szóban körülírni? Hm? Többen is jelentkeztek. Syna pedig nem bánta, hogy meghallgathassa mások véleményét. Nem igazán tudta volna igazán jól definiálni. Lehet egyáltalán? Elég időt töltött jedikkel ahhoz, hogy azért legyen némi fogalma, de mégsem volt ötlete, hogy írja le saját szavaival. - Mondjuk te? Syna, igaz? – mutatott rá a férfi, miután rápillantott a kezében lévő adattáblára. - Igen, így van – felelte Syna, majd megpróbálta összeszedni a gondolatait, hátha sikerül valami okosat mondania. Vajon miképp válaszolna Siala vagy Caden? – Nos, egy képesség, amivel a jedi irányít másokat és tárgyakat reptet – mondta. Síri csend lett, ahogy elmondta ezt. Nem tudta eldönteni, hogy most komolyan vették-e a válaszát vagy sem. Aztán Tardum és Ziare harsány nevetésbe törtek ki. A fiatal nő könnyezett a nevetéstől. - Ez nagyon jó volt! – közölte a férfi – Én is láttam azt a jedis holofilmet. Meg kell valljam őszintén, ha nem a dühös Erő hívők verik félholtra a film rendezőjét, megtette volna bármelyik jedi…De térjünk vissza a kérdésre. Esetleg a saját szavaiddal tudnál mondani valamit róla? - Az Erő az életből árad. Ott van mindenben és mindenkiben. Ez tartja össze a galaxist. A jedik mindig tisztelettel bánnak vele és csak akkor használják, ha szükséges. Akkor is mások védelmére vagy megismerésére – foglalta össze Syna és látta, hogy ez a válasz már nagyobb sikert arat, de nem nevettetés terén - Valahogy így fogalmazta meg az apán évekkel ezelőtt a nővéremnek. Én csak nemrég fedeztem fel magamban. - Igen, ez határozottan jobb volt – bólintott elismerően Tardum mester – Oké, valaki más? És a lecke tovább folytatódott.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2022 18:10:51 GMT 1
A távoli erdők vad flórája és faunája eregette hangok még ezen a késői órán is beszűrödtek a településre, bár maga az erdő közepén, egy kisebb, jól belátható és jól védhető völgyben fekvő, eredetileg néhány házból és barakkból álló, azóta egész kis várossá növekedett telep alapzaja sem volt épp jelentéktelennek mondható. A galaxis mindenféle számkivetett, vagy magát önkéntesen annak valló lénye sietett a dolgára, amely leginkább a leszállóplatformok és dokk-kráterek között nyitott kocsmák, lebujok és egyéb szórakozó- és relaxációs helyek látogatásából állt. Különböző rendű és rangú, hiányos, vagy éppen túlzott öltözetű twi’lekek, színes ruhákba, köntösökbe öltözött nagaiok, manchuk és chissek, színes páncélos mandalóriaik, akik itt-ott megállva mindenféle egyedi mintázatokat fújtak fel a már amúgy is összevissza grafitizett falakra a krimók bejárata mellett… vukik és ewokok, gyakran kéz-a-kézben, bozontos fejükön a szőrt a Floyyd-féle VLM-mozgalom divatja szerint copfokba csavarva… és főképp mindenféle önjelölt jedi, valódi és nem valódi padawanok, a Fény Hadseregének egyenruháját saját jogon és gyűjtőként viselő műkedvelők, halálpálca-árusok és saját testük árusai, “ingyen ölelés” felirattal a nyakukban, gyakran saját fajtájuk egészen ifjú korosztályából... wakandaiak és nordgardiak, többen fegyverrel, mások szinte teljesen meztelenül... tofok a Vishkar jelvényével, és desevroi kereskedők a Strunz bronz színű logoja alatt... hazájukra találtak és menekültek, akik felejteni akartak, és olyanok, akik már azt is elfelejtették, hogy menekültek-e, vagy sem.
A Hutt űr hasonló bűnbarlangjaira jellemző áporodott szag itt nem volt jellemző, hiszen Odessenen minden ingyen volt, hála a beérkező csempész-, pontosabban legálisan kereskedett árukra kivetett vámoknak, amelyeket azután a nordgardi kormányzat gazdag támogatásokkal megfejelve újraosztott a helyi lakosságnak, szociális járulékok formájában, és amelyekkel a szórakozóhelyek számláit is kifizették... a tökéletes gazdasági idill világában, amelyet a szomszédos Nordgard dolgozóinak pénzéből fizettek, a kereskedő lényegében az államot dotálta, hogy aztán ingyen eladhassa az áruját, majd a tranzakció végén dotációját lényegében visszakapta valamiféle támogatás formájában. Mindenhol figyelemfelhívó holoplakátok hirdették, hogy Odessen a tolerancia és türelem világa, ahol mindenki szabadon szerethet azt és ahogy akar… leginkább persze a saját neméből és lehetőleg ellentétes fajból. Más holoplakátokon fennen hirdették, hogy a Nordgardi Birodalom még sosem szenvedett vereséget semmiféle háborúban, és hogy a szeretet ereje, valamint Nordgard páncélos katonáinak csodafegyverei a Káosz univerzumába kergetik majd vissza a Jedi és a Penge Rend segítségével a Mor’monok és szövetségeseik martalócait, lehetőleg deistákkal és Birodalmiakkal egyetemben, ha egyszer végre ide merészelik tolni nagyképű orrukat.
Odessen nem félt. Az eltökéltség, a meggyőződés, hogy egymás mellett kiállva minden nehézséget legyőzhetnek, a tudat, hogy Nordgard megvédelmezi őket és az Erő velük van, átragadt mindenre és mindenkire, aki ide érkezett. Az egész olyan volt, mint egy hatalmas, lassan durvuló, véget nem érő házibuli, mint egy fesztivál, a barátság, az Erő világos oldala, a korosztályokon, nemi identitásokon és faji korlátokon átívelő szerelem fesztiváljára.
Az egyik félreeső dokk konténerei között egy hatalmas nexu ölelésében - amelynek nyaka köré szinte kényelmesen egy megszelídített Yuuzhan Vong amphii-bot tekeredett, mint egy meleg sál - a csillagokat bámuló két gyereklány is kivette a maga részét a helyi szokásokból. A barna hajú, zöld szemű gyermek egyik keze a vörös hajú, átható tekintetű kislány bugyijában matatott, miközben a másik néha az előbbi fölé hajolt, hogy a száját, nyakát, melleit csókolgassa. Amikor megunták, a hátukra fordultak, megfogták egymás kezét és bámulták a csillagokat.
- Biztos megint itt leselkedik a pengék, vagy a jedik közül valamelyik, és várja, hogy mikor állunk neki ollózni - szólalt meg végül a barna hajú kislány. - És mikor? - kuncogott fel a vörös hajú, enyhe vostroyai akcentussal a hangjában. Egyik lábát felemelte és felhúzva a másik lány belső combját kezdte masszírozni, majd hozzátette anyanyelvén: - Sz’gyelajem, daragoj? Veled annyival jobb, mint azzal a szőrös nénivel volt...
- Az a szőrös néni a nagynéném, Uljana, már megbeszéltük - sóhajtott fel Allana Solo - Én rád vagyok kíváncsi, nem pedig arra, hogy mit csináltatok Jaina nénivel, és most amúgy sincs kedvem megint ollózni... - Mégis, mi mást lehet csinálni itt? - mosolyodott el huncutul Uljana, aztán durcásan összefonta a kezét pólójából kilógó, csenevész, nagy bimbójú mellei előtt. - Hát jó, akkor én sem vagyok kíváncsi rá, ti mit csináltatok azzal a sápatag Charis nénivel... - aztán hirtelen megfordult és Allanára vetette magát. - Mégis. Elmondod megint? Rajta tényleg nem volt semmi szőr?
- Uljana - simított végig türelmesen Allana a másik kislány arcán. - Az élet nem csak szexből áll. - Hát, márpedig ahogy elnézem, itt igen - kacsintott a szomszédos konténereken hasonló pozícióban fetrengő különböző korú és fajú, általában azonos nemű párokra Uljana. - Persze ők állandóan váltogatják egymást... - És te is azt szeretnéd? - Allana letolta magáról Uljanát és lábait felkulcsolva nekitámaszkodott Anjinak. A nexu felmordult, aztán kicsit arrébb vackolta magát. - Én már nem is vagyok elég neked?
- Jaj, Amil - Uljana átölelte a másik kislány nyakát és puszilgatni kezdte. - Buta, buta Anil. Nem úgy értettem. Duracska maja. - Nézd, engem is zavar, hogy a jedik mindig kiközösítenek minket maguk közül, meg a pengék is, a nordgardiakról nem is beszélve - sóhajtott fel Allana. - Nem ide valók vagyunk mi. Érzed... érzed a többieket az Erőben? - Nem - rázta a fejét a jed’ka - jelölt. - Különös. - Hát ezaz - bólintott komolyan a feketeségbe bámulva Allana. - Nincsenek ott. Ott van az erdő, ott vannak az állatok… ott van minden… csak az itteniek nincsenek. Érted? Ez a galaxis egyik legerősebb Erő-fluxusa kellene legyen. De semmi ehelyett. Ez az állandó... élvezkedés... ez az érzelemkavalkád... a testnedvek. - Nyami - Uljana megint Allana bugyija felé nyúlt, de amaz folytatta: - Elnyomja az Erőt, hát nem érted?
- Talán csak neked, daragoj - vonta meg a vállát Uljana. - Engem nem érdekelnek a többiek. Uuuunalmasak. Buták, egyszerűek. Nem élnek úgy, mint az erdő, mint amfissza - simított végig a Yuuzhan Vong fegyver kígyóvá alakuló testén, mire az engedelmesen felkúszott a vostroyai kislány derekára és villás nyelvét a nadrágájába dugva nyalogatni kezdte Uljana nemi szervét. A kislány megnyugodva felsóhajtott és másik kezét Allana nyaka köré fonta. - Mint te és Anji. Elegen vagyunk mi egymásnak, konyjesna. Csak nem értem... miért ilyen gondtalan mindenki.
- Nem tudom, én sem értem - sóhajtott fel a csillagokba bámulva Allana. - Nem félnek. Nem érzik, mi jön. Nem aggódnak. Mintha csak én érezném. - Csak meg vagy sértődve, Amil, mert senki sem játszik veled, meg a Sötét oldaladdal - bökte oldalba Uljana a másik lányt. - Nem tudsz kémkedni körülöttük, meg minden... - És minek is kémkednék? - vonta meg a vállát Allana. - Még csak nem is kérdeztek otthonról, amióta itt vagyok, hogy van-e valami jelentenivalóm. Nem is keresett senki. A napnál is világosabb, hogy az csak szöveg volt. Hazugság. Charis elküldött engem, távol az otthonomtól. “Kémkedj a Sitheknek” - mondta. “Tudd meg a jedik titkait” - mondta. Pedig csak el akartak hajtani, ő és Jaina... és aztán ő és az a... gyermek. - Allana szipogott egyet.
- Féltékeny vagy, Amil? - ölelte át szorosabban Uljana a barátnőjét. - Inkább csak hiányzik a Hapes - szipogta Allana. - Itt senki sem ért meg. Csak te... - Ponyju, daragoj - simogatta Allana barna fürtjeit Uljana. - Tudom, milyen, amikor nem mehetsz haza. Tudom, milyen, amikor egyedül vagy. Amikor mindenki megpróbál megvédeni, de valójában csak púp vagy a hátukon, amikor nem teheted azt, amit szeretnél... nem találkozhatsz apácskáddal... - A tied legalább él még - bámult a feketeségbe Allana. - Annál jobban félek, hogy elveszítem - szipogta most Uljana. - Otyecska maja... biztosan beleőrült. Hallgatnom kellett volna rá. Nem szabadott volna megszöknöm...
- Egyikünkért sem jönnek már... vagy mégis? Vajon eljönnek? - bámult vissza a csillagokba Allana, átölelve Uljana vállát. - Nekik is tudniuk kell, odakint, nekik is érezniük kell... hogy mi jön... a barátodnak, Carlnak... emlékszem rá... még ha csak látomásokból... Charis gondolataiból... a császárnőnek, magának Charisnak... Annabelle-nek... - Jaina néninek, még akkor is, ha összevesztek Charis nénivel... Monroe bácsinak, az egyetlen bácsinak, aki hajlandó volt tisztességesen megerőszakolni... - vidult fel Uljana arca, ahogy folytatta barátnője gondolatát, majd hirtelen bűnbánóan elvörösödve odabújt Allanához. - Persze akkor még nem tudtam, hogy így is lehet. Veled. Ilyen... finoman.
- Édes vagy - csókolta homlokon a vostroyai kislányt Allana, majd felsóhajtott. - Bár tudnék aludni. Bár ne jönnének azok a látomások. Arról, hogy minden ég itt. - Ha eljönnek... - kérdezte most szipogva Uljana. - Akkor elszakítanak minket egymástól? - könnybe lábadt a szeme. - Neked haza kell menned a Hapesre... nekem Generisre... Vostroyára nem mehetek... haza... - Én sem tudom, mehetek-e még a Hapesre - Allana hirtelen felült és kézen fogta Uljanát.
- Figyelj rám. Nem fogom hagyni. Nem érdekel, ha elpusztul itt minden. Mi meg fogunk menekülni. Érzem. És együtt fogunk maradni. - Annyira cuki vagy ilyenkor - Uljana leteperte Allanát.
A Yuuzhan Vong bot kikúszott Uljana nedvesedő puncijából és átadta a helyet Allana kezének. Anji, a nexu csak mordult egyet, konstatálva, hogy a ma estének is megint ollózás lesz a vége, és tovább nyújtózott az egyik konténeren.
Csak egy pillanatra remegett meg a farka vége, barnás-narancs, folyadékszerű masszává válva egy pillanatra, hogy aztán újra nexu-farok legyen belőle a csillagok fényében.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 25, 2022 16:35:28 GMT 1
Miközben a hajnal első sugarai vörös fénypászmákat festettek Odessen falvainak másnapos, lassan ébredező, az éjszakai szokásos szex- és szintohol orgiából révedő falaira és lakóira, néhány bordélyban még az ilyenkor szokásos utolsó műszakos nagyüzem és az ehhez kapcsolódó testnedvek folytak. A Hapan-Sith Monarchia első számú végrehajtója, Jaina Solo, azaz Darth Vindicta balvégzetű, szégyenteljes dezertálását követően pedig Charis Királyné és Császárné bizalmasa az ágyban és a különleges küldetésekben, Astarta Vandimion végrehajtó kéjes nyögésekkel nyugtázta, hogy rövid egészségügyi szünetről visszatérő rabszolgája ma láthatóan lelkesebb és ügyesebb, mint bármikor eddig.
Nem feledve persze fontos küldetését, Astarte Végrehajtó, aki uralkodónője a bolygón jedi tanítvány álcában rejtőzködő Allana Solo, azaz Amelia, azaz Amil begyűjtésére és Hapesre történő visszahozatalára utasított, azt tette, amit mindenkor, ha Odessenen járt valami fontos és titkos ügyben - mielőtt rátért volna a lényegre, előtte alaposan kiélvezte a helyi bordélyokat és azok humán és nemhumán erőforrásait.
- Ez-az, jó rabszolga vagy - nyögte kéjesen, ahogy a rabszolganő keze már majdnem teljesen felcsúszott hüvelyébe. - Mindjárt behívhatod azt a twi’lek kislányt is, meg azt a jedi kisfiút, akiről sosem tudom, hogy fiú-e, vagy lány... ez-az.. igen... hamarosan rátesszük a kezünket a gyermek Allanára is, és ővele is alaposan megismerkedünk, mielőtt visszavisszük Hapesre... igen... ah... ez az... gyerünk Bria... gyerünk... mindjárt. - Mindjárt... - zihálta a rabszolganő is, miközben Astarta a nyakát lévő bőrszíjat szorította. - Mindjárt... - a humanoid nő arca hirtelen sárgásbarna fényben kezdett izzani, és folyadékszerűvé változott. - Mindjárt győzedelmeskedik az igazság, te perverz förmedvény!
- Hogy, mi a... - Astarta felsikoltott, ahogyan az eddig a hüvelyében járó, belső pontjait masszírozó kéz egyszerre minden eddiginél feljebb hatolt, mintha hirtelen kétszer olyan hosszú lett volna, mint eddig. - Nem mondtad, hogy ilyet is tudsz, te kis kurva - zihálta a másik nőnek a Sith végrehajtó, egy pillanatig még az öröm hangján... utána pedig felsikoltott, ahogyan a méhe környékén vándorló ujjak egy szemvillanás alatt tűhegyes pengékké alakultak és széttrancsírozták belső szerveit. - Ez az, igen... ahh... ne, várj, ez fáj, mit csinálsz... ááááááá... neee... aaaaaa... örgg...
A végrehajtó szemei kigúvadtak az agóniától, ahogyan az előbb még puha, egyenletes ütemben dolgozó humán kéz egyszerre ezüstfehér pengévé alakulva a köldökén keresztül jött ki, vérszökőkutat rajzolva a plafonra. A test még néhány percig rángatózott, aztán Astarte, a Hapan-Sith Birodalom végrehajtója örökké elcsendesedett.
Az Alapító egy pillanatig fenntartotta még szilárd alakját, hogy a halálos károkozás felől bizonyos legyen, aztán folyadékszerűvé visszaalakulva levetette magáról a rabszolganő-alakot is, miután az alak eredeti, eszméletlen tulajdonosára két helyiséggel arrébb két álcázott jem’hadar vigyázott. Az elcserélt megcsóválta a fejét. Az igazat megvallva nem szívlelte, sőt, egyenesen gyűlölte az ilyesfajta munkát, de minél többet tartózkodott ebben a galaxisban, minél többet tapasztalt az életkort, fajt, nemet nem tisztelő, sőt, annak aberrációit egyenesen preferáló, mindent uraló, a szilárdaktól idegen mértékű és az Alapító által sosem tapasztalt mennyiségű testnedvvel járó beteges élvezkedésből, annál inkább taszította, annál inkább érezte, hogy ez nem az Igazság, ez ellen be kell avatkozni. S ily módon, végeredményben, egyáltalán nem is undorította, inkább érdekes tapasztalatként elkönyvelendő élménynek tekintette, hogy az imént elkövetett egy véres gyilkosságot. Mert végtére is, mit ér egy értéktelen, perverz szilárd élete egy istenhez képest?
Az elcserélt kioldalazott a helyiségből, miután magához vette a halott Végrehajtó kódkártyáit és azonosítóit, majd a folyosón várakozó álcázott jem’hadar harcosok kíséretében elindult a kikötőbe. Egy jelzések nélküli koréliai teherhajóhoz vezették a kódok, amely nem messze állt saját, Action II-nek álcázott jem’hadar vadászuktól az egyik közforgalmú, több hajónak is helyet adó landolókráterben. A hajó előtt néhány rossz arcú zeltron kalóz posztolt, férfiak és nők vegyesen.
- Máris végzett, Végrehajtó? - lépett elő alázatosan a vezetőjük. - Elhagyta a kis rabszolgáját? És a Solo-kölyök? - Gyertek, menjünk fel, elmondom… fontos, hívj össze mindenkit - invitálta a martalócokat Astarte képében az Alapító, majd, miután a Hapan-Sith zsoldos ügynökök felvezették őt a YT-2600-as bártermébe, kényelmesen helyet foglalt az egyik sarokban, és leadott egy laza kézjelet. - Most megtudjátok, milyen... az Igazság.
A helyiségben az Alapítót követő, álcázott, odonit-kristályos berendezésekkel felszerelt jem’hadar harcosok tökéletes összhangban léptek ki álcából és mélyesztették harci pengéiket a martalócok nyaki artériái környékére. A zeltron banditák a semmiből előtűnő pikkelyes - karmos harcosok és fegyvereik láttán csak összerándultak, és mire felocsúdhattak volna a meglepetéstől, már el is pusztultak. Weyoun lépett elő az árnyékból. - Csodálatos győzelem, Alapító.
Az elcserélt sztoikus nyugalommal végignézett a holttesteken. - Kiszámíthatatlanok voltak… nem lehetett tudni, hogy avatkoznak be a lépéseinkbe... nem volt kellemes lépés, de szükséges volt. - Ahogy az Alapító látja - hajbókolt Weyoun. - Törjék fel a hajó rendszereit, komsávait - utasította a vortát az Alapító. - Megtudtak valamit a vostroyai lányt figyelő generisi ügynökökről?
- Limitált profilt tartanak, nem akarnak addig beavatkozni, amíg Allana sorsa nem rendeződik - magyarázta Weyoun. - De azt hiszem, Alapító, sikerült azonosítanunk egy Er’Kit-i regisztrációjú, vinsothi kereskedelmi licenc alatt repülő, tioni gyártású űrdereglyét, amelyik jó eséllyel a generisi Maradvány-ügynökök hajója - erősítette meg a vorta. - Riasszam a jem’hadart?
- Nem - rázta a fejét az Alapító. - Nem akarok erőszakos konfliktusba kerülni Jagged Fel erőivel, még nem, indok nélkül nem. Intézzetek valamit a jelemre, eresszétek rájuk a helyi vámot, híreszteljétek el, hogy heteroszexuálisok vannak a hajójukon, szervezzetek valami diverzitás- és inkluzivitás-ellenőrzést a jelemre, hogy elfoglaltak legyenek, amíg külön-külön beszélek a lányokkal. És ezt a hajót készítsétek fel azonnali indulásra.
- Óhajod szerint lesz, Alapító - hajtotta meg magát a vorta. Az elcserélt biccentett, és visszaindult a raktárak felé, ahol legutóbb Uljana és Allana hódoltak egymás testének. Még sok teendője volt, sok alakban.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2022 17:20:16 GMT 1
Az Astarte-incidens másnapjának reggelén Uljana szomorúan sétált a dokkok között. Egykedvűen rugdosott egy előtte gurulászó kövecskét, miközben Amfissza a vállára tekeredve pihent, és gazdája rossz kedvét átvéve elégedetlenül sziszegett a közelebb merészkedő dokkmunkásokra. Az égen a vöröslő odesseni nap és a távoli Nordgard kék csillagának még ilyenkor is látható fényét elnyomta a sűrű, fenyegető felhőzet.
- Engem neveznek tehetségtelennek, engem neveznek vostroyai spiony-nak, engem neveznek a kisebbik Kat-nek, sto eta amúgy is, ki az a Kat, vagy ki az a két Kat - dühöngött magában Uljana, miközben tovább rugdosta a követ azt követően, hogy a reggeli sorakozónál és gyakorlásnál megint összeveszett a körletéhez tartozó többi jedi és Penge tanítvánnyal. - Csak azért, mert ők nem szeretik Aljasát, én meg igen... de megmondtam neki, meg én!
- Ksssz - jegyezte meg egykedvűen Amfissza, mire Uljana halkan felkuncogott. - Hogy nem kellett volna nekiugranom annak a nálam kétszer nagyobb mafla, nyurga kölyöknek, amelyik mindig női ruhákba öltözik, bár semmi nőies sincs benne, nagyobb melle van, mint nekem... hát nem kellett volna szájalnia, nyet Anen, nye Anon... de ha egyszer sértegette Anilkát.. az én Aljasámat...
Uljana indulatosan belerúgott a kőbe, amivel eddig focizott, ami széles ívben berepült egy nagyobb konténer mögé. Aztán egyszer csak léptek hangzottak fel a tároló mögül.
Uljana egykedvűen lefékezett. Nem volt kedve egy újabb nordgardi mamlasszal, vagy egy lezbi, nagy mellű twi’lek jedivel, vagy épp valamelyik sápatag nagaial veszekedni arról, hogy hová kódorgott el megint. A vállán lévő Yuuzhan Vong amphii-bot ismét elégedetlenül sziszegett. Végül azonban olyasvalaki lépett elő a konténer mögül, akire Uljana egyáltalán nem számított.
- Monroe bácsi! - sikított fel örömében a kislány és azonnal a férfi dereka köré csavarta magát, hozzányomva testét Monroe nemi szervének, ami furcsán, puhán reagált a mozdulatra. De Uljanát túlságosan lekötötte az öröm, hogy ennek jelentőséget tulajdonítson... egyelőre. - Hát eljöttél? Hát élsz? - Uljana letörölte az örömkönnyeket az arcáról és a férfira pillantott. - Azt hallottam... az a hír járta, hogy bajba kerültél, meg hogy valami buta, uuunalmas isten nagyurat szolgálsz, vagy mit... Esába nagyurat, vagy hogy hívják... tudod, aki összehomokozta Ershant, aztán meg kihomokozta... - Most csak magam vagyok, és csak magamat szolgálom, drágám - térdelt le Uljana elé Monroe, és megsimogatta az arcát. - Azért jöttem, hogy megmentselek. Hogy magammal vigyelek. - Én… én… tocsno - Uljana először örömsikollyal Monroe nyakába borult, de aztán elsötétedő tekintettel visszalépett egyet. A vállán a Yuuzhan Vong kígyóbot még mindig sziszegett. - Meg… megbeszélted ezt Jagged bácsival?
- Még nem, de meg fogom, csak siessünk innen - suttogta Monroe körbepillantva. - Nincs sok időnk. - Én… - Uljana tétovázott. - Én… nem vihetjük magunkkal Anilt is? - Ő kicsoda? - képedt el Monroe. - Hát… izé… All… Amelia - dadogta hirtelen megzavarodva Uljana. - A… a barátnőm.
- Itt minden kislánynak van barátnője? - pillantott körbe Monroe, pillanatnyi aranysárga villanással a tekintetében. - Azt hiszem - mosolyodott el fészegen Uljana, majd a férfire kacsintva hozzátette. - De téged is szeretlek ám. Amil biztosan megengedi, hogy néha… megerőszakolj - mosolyodott el. - Talán azt is megengedi, hogy őt is… - Nem vagyok benne biztos, hogy biztonságos magunkkal vinnünk ezt az Anilt - csóválta a fejét Monroe. - Igazán? - fonta össze a karjait durcásan Uljana. - És ha különben mérges leszek?
- Sajnálom - tárta szét a karjait Monroe. - Nem biztonságos. Talán azt még meg tudom beszélni, hogy is mondtad… Jag bácsival, hogy te eljöhess velem… de ez az Anil.. ő amúgy is, hol lakik? - Hol itt, hol ott - tódított Uljana, hirtelen bizalmatlanságot érezve. Lehalkította a hangját. - Monroe bácsi… - mondta végül nagyokat pislogva. - Ugye értem jöttél, és nem Amilért?
- Érted, persze, drágám - simított végig a kislány vöröses hajú fejecskéjén Monroe. - De én már Anilt szeretem - makacsolta meg magát könnyezve Uljana. - Én… én téged is szeretlek, Monroe bácsi, ne értsd félre, olyan jó volt, amikor megerőszakoltál… de Anil… ő sokkal szebben erőszakol meg engem… nem akarok nélküle elmenni… - Akkor elválnak útjaink, gyermekem - egyenesedett fel Monroe. - Erre nincs időm.
- Nem árulom el senkinek, hogy itt voltál - perdült sarkon Uljana és sírva rohanni kezdett. Csak néhány konténer elhagytával guggolt le a földre, és karolta át térdeit és Amfisszát, hogy alaposabban is kisírja magát. - Ja veru, gy’agyja Monroe - suttogta összetörten. - A j’a uzse Aljonku ljub’ju…
Végül megsimogatta Yuuzhan Vong szerszámát és benyomta a bugyijába, hogy egy kicsit megnyugtassa a csiklóját izgató villás nyelv, aztán hagyta, hogy pár percre a kígyószerű, nyálkás törzs felcsússzon a hüvelyébe. A vostroyai kislány elégedetten felsóhajtott, majd pár perc kikapcsolódás után elszaladt, hogy megkeresse Allanát.
...
A település másik oldalán pár órával később Allana kétségbesetten kereste Anjit. A nexu még hajnalban tűnt el, nem tért vissza szokásos éjszakai vadászatáról, és Allana már aggódni kezdett érte. Itt, a gyakorlóterek, szeméttelepek és ronto-farmok környékén szívesen kószált korábban a nexu, ezért Allana rögtön idejött keresni. De hiába szólongatta. - Anji… Anji!
Allana elmerült az Erőben, de mielőtt kinyúlhatott volna, a nexu megnyugtató jelenlétét keresve, hirtelen a bokrok közül egy ismerős alak lépett elő. Allana nem hordott magával fegyvert, de a nőszemély láttán rögtön a keze ügyébe eső legközelebbi követ, dorongot, vagy éppen elhagyott vibrokést kezdte keresni önkéntelenül is. - Végrehajtó… - mondta végül sunyi, egyúttal Hapesen töltött udvari idejéből magára szedett uralkodói, pontosabban sötét oldali uralkodói akcentussal. - Hát eljött az idő? - Attól tartok igen, ifjú Felséged - lépett közelebb Astarta végrehajtó és meghajtotta magát.
- Készen állok megtenni a jelentésemet az itteni jedikről - hadarta gyorsan Allana, de Astarta megrázta a fejét, csak úgy recsegett a nyakán lévő, bilincselhető bőrgallér. - Attól tartok, ifjú Felséged, ennél többről van szó. Az Anyakirályné úgy döntött, hogy szükség van ifjú Felségedre Hapesen. Azért jöttem, hogy hazavigyem. - A készülő támadás miatt? - kérdezte gyanakodva, de magában a lépést igen logikusnak találva Allana. Mégis, a gondolattól hirtelen szomorúság ereszkedett rá. - Mielőtt megérkeznek Ershan erői?
- Sietnünk kell, ifjú Felség - csikorogta Astarte. - A Mor’monok bármelyik pillanatban itt lehetnek. - Értem - biccentett Allana, majd egy hirtelen gondolattól felvidult. Hát persze, hogy eddig nem gondolt rá… - Udvarhölgyet kívánok választani, s magammal vinni az itteniek közül, végrehajtó. Többnek elnyertem a bizalmát. - Kire gondolt, ifjú Felség? - vonta fel a szemöldökét a fekete bőrruhás nő. - Egy ifjú vostroyai lányra, azt hiszem, Uljana a valódi neve - mosolygott határozottan, fensőbbségesen Allana. - Uljana… Vrosilov, igen.
- Az lehetetlen, sajnálom, ifjú Felség - rázta a fejét Astarta. - Az a lány a Népi Demokratikus Kongresszus ügynökeinek védelme alatt áll. - Ha jól hallottam, ez nem zavarta a maga elődjét, Darth Vindictát abban, hogy egyenesen a Generis térségéből próbálja meg elrabolni ugyanezt a lányt - húzta ki magát Allana, kihívóan Astartéra pillantva. - Vagy tán úgy véli, az ön képességei nem érnek fel Vindicta végrehajtóéval, Astarte végrehajtó?
- Nem erről van szó - sértődött aranyszínű árny futott végig Astarte arcán. - Nincs rá parancsom. A parancsom arról szól, hogy Önt vigyem haza, ifjú Felség. - Akkor én felülírom a parancsát, mint a Kristálytrón örököse! - dobbantott dühösen Allana. - Sajnálom, Charis Királyné személyes parancsát még Ön sem írhatja felől, mégis csak ő a császárné - rázta a fejét makacsul Astarte.
- Inkább hazamegy üres kézzel, nélkülem? - Allana aggódva körbetekintett. - Figyelmeztetem, ha Erővel, vagy erővel megpróbál hozzám nyúlni… azt akarja, hogy a jedik és a Pengék, no meg a Nordgardiak megtudják, hogy megint itt sántikál? - A hazája hívja, ifjú Felség - makacskodott tovább Astarte. - Ha nem tér haza, az árulás… - Ha nem vihetem magammal udvarhölgynek Uljanát, akkor márpedig hívja annak, aminek akarja, úgysem lesz más, mint a maga kudarca! - azzal Allana sarkon fordult, és teljes erejéből rohanni kezdett az ellenkező irányba.
Meglepetésére Astarte nem rohant utána.
Egy közeli, kötetlenül beszélgető, viccelődő, Penge és mandalóriai öltözetű csoport felé vette az irányt a tér szélén, amikor jobbról beleütközött Uljana. Megölelték egymást, megcsókolták egymást, és már épp elkezdték volna mesélni egymásnak, hogy kiféle-miféle alakokkal találkoztak össze ma reggel egymástól függetlenül, amikor a közeli ronto-karám tetején megpillantották végre a kóbor nexut.
- Anji, gyere ide azonnal, nem eszünk ronto-t, elronto-d a gyomrod! - kiáltott fe Allana, önkritikusan tudomásul véve, hogy azért ragadt rá valami az itteni jedi lovagok rettenetes szóvicckészletéből. - Gyere! - azzal karon ragadta Uljanát. - Még egy ilyen rossz nexut… kapjuk el! Anji azonban a szokásosnál is fürgébb volt. Izzadva, lihegve, egymást támogatva egészen az egyik leszállókráterekkel tarkított űrkikötőig üldözték a makacs, sokfogú nagymacskafélét.
- Látod valahol? - tekintgetett körbe az egyre nagyobb forgalmú kikötőben Allana. - Oda, tut, zgye’szj! - kiáltott fel balfelé mutatva Uljana. - Abba a koréliai teherhajóba ment be! - Éhenkórász szőrpamacs, ha elkapom, megnyúzom, és szőnyeget csinálok a bundádból, Anji! - idézte önkéntelenül is nagyapját Allana, majd Uljanát ismét kézen fogva rohanni kezdtek a nyitott rámpa felé.
- Furcsa ez a hajó - közölte a rámpánál lecövekelve Uljana. - A legénység gondolatai… - Nyilvánvalóan összevisszák, mert most rontott rájuk egy éhes nexu - sürgette barátnőjét Allana. - Gyere, fogjuk meg, mielőtt még valakit megsebesít! Vagy valaki őt! Anji, Anji!
Berohantak a raktérbe, ahol sötét volt. Végül halványan az üres konténerek között meglátták a nexu körvonalait. - Anji! - sikoltott fel Allana és abban a pillanatban megérezte, amit Uljana is. Az Erő eltűnt. - V’rag… csapda! - kiáltott fel Uljana, de akkor már csukódott is a rámpa, és a raktér reflektorai a nexura és ráju irányultak.
A nexu pedig folyós, barnás masszává vált, aztán egy aranyszínű humanoiddá. - Cs’jort… - morogta Uljana. Amfissza kis gazdája kezében kiegyenesedett, egyfajta fokos alakot vett fel és sziszegve készenállt, hogy maró savat köpjön az idegenre. - Mi az Erő ez… - rökönyödött meg Allana, aztán dühösen lángolni kezdett a szeme… és mit csinált Anjival!
A humanoiddá váló alak az egyik üres konténerhez sétált és kivett belőle egy ysalamirit. Aztán a gyíkot simogatva, néhány lépéssel közelebb lépett hozzájuk.
Másik kezét békülékenyen felfelé tartotta. - Várjatok, lányok, hadd magyarázzam meg… - Miféle emberrabló, kislányrabló maga - mustrálta az alakot Allana gyanakodva. - Rutintalan, attól tartok - sóhajtott fel az idegen, aztán egy pillanatra megváltozott az arca.
- Monroe bácsi… - döbbent meg Uljana és a földre roskadt. - Te végig ilyen… izé… - Astarte… - pillantott a számára ismerős, másodikként megjelenő arcra Allana. - Egyikük sem vagyok valójában, de mindketten velem beszéltetek az előbb - magyarázta az alak.
- Mi történt a valódiakkal? - kérdezte Allana ellentmondást nem tűrően. - Nos, Anji biztonságban van, én és a… hozzá hűséges erők vigyáznak rá egy ideje - magyarázta az alak. - Fel kellett vennem az alakját, hogy veletek lehessek az elmúlt hetekben… biztonságban van, és nem esett bántódása, de kyber-be kellett fagyasztanunk, hogy ne nyugtalankodjon… a kérésedre azonnal… kiengedjük. - Még szép, hogy kiengeditek - tette a kezét csípőre Allana dühödten. - És a többiek?
- Nos, Monroe tábornokról csak annyit tudok, hogy a Birodalom fogja - magyarázta az alak, Uljanára pillantva. - Sajnálom. És valójában nem beszéltem még Jagged Fellel sem arról, hogy velem jöhetsz-e… - Valahol… éreztem - hüppögte a padlóra rogyva, Allana kezét fogva Uljana, aztán hirtelen mintha elvágták volna, felpillantott. - Mondd csak, bácsi, bármivé át tudsz változni? Tényleg bármivé?
- Én… sok szilárd alakot fel tudok venni - villant meg a humanoid tekintete. - Hihi - vörösödött el Uljana, majd az idegenre kacsintott. - Lehet, barátok leszünk, bácsi… vagy néni, izé… mi a neved?
- Ne szaladjunk előre, Uljana - makacsolta meg magát Allana, az idegenre nézve. - És Astarta végrehajtó? - Attól tartok, őt nem lehetett volna olyan… passzív módszerekkel féken tartani, mint a barátnődet figyelő NDK-ügynököket - magyarázta amaz. - Nem fogok hazudni neked, gyermekem. Astarte meghalt. - Mindig is utáltam - vonta meg a vállát Allana, és először, végre ő is elmosolyodott. - Mi ez az egész?
- Tényleg szeretném, ha velem jönnétek, méghozzá mindketten - magyarázta az idegen. - Egyelőre a Hapan-Sith területre, de nem a Hapesre… biztonságos helyre. Jelét adtátok számtalanszor, amíg figyeltelek benneteket, hogy mennyire lojálisak vagytok egymáshoz. Az egymás iránti odaadásotok maga az igazság, amelyet mindketten vállalatatok… és az Igazság, lányok - mosolyodott el halványan az idegen. - Az Igazság mindig győzedelmeskedik.
- Ez nem válasz - méricskélte az alakot Allana. - Mekkora perverz a bácsi - kuncogott Uljana. - Amfissza is maga volt néha? - Nem - pillantott a Yuuzhan Vong kígyófegyverre az idegen. - Ő még nekem is túlságosan… különleges. De szívesen megtanulnám, hogy kell… reprodukálni.
- Lehetne kicsit… vastagabb - kuncogott fel Uljana, mire az amphii-bot sértődötten felszisszent a kezében. - Jól van, ne sértődj meg, nem úgy értettem! Te is nagyon… huncut vagy… - De mégis, kiféle, miféle küldte magát - ingatta a fejét Allana. - Il-Raz kormányzó? Belőle nézek ki ilyesfélét… - Igen… szakmai kapcsolatban vagyok Il-Raz kormányzóval - vallotta be az idegen. - De nem… abban az értelemben, amire gondolsz, gyermekem. - Kár - jegyezte meg csalódottan Uljana. - Bár Jaina néni sokszor ijesztgetett vele…
- Akkor maga valamiféle birodalmi kém? - kérdezősködött tovább Allana. - Defel? Vagy az a másik féle… clawdita? - Egyik sem - rázta a fejét az idegen.- Hívjatok csak.. Dominak, ha akartok. - Mint David nővére - kuncogott fel Allana. - Ugye… nem maga David nővére? - Jaj már megint ez a David, ő unalmasss volt - nyújtózott egyet Uljana.
Az Alapító előrelépett. - Egy hatalmas birodalom képviselője vagyok, nagyon messze innen, lányok. A neve Domínium. Én vagyok az Alapítója. Az engem szolgálók csak így hívnak, az Alapító. - A lapító? - gurgulázott Uljana a nevetéstől. - Szokott lapítani? - Ezt akár én is mondhattam volna - sóhajtott fel Allana. - Vagy Saalia néni.
- Nézzétek - az elcserélt visszatette a konténerbe a kezében lévő ysalamirit. - A bizalmam jeleként engedem, hogy hozzáférjetek az Erőhöz. Ezek a konténerek árnyékolják az ysalamiriket. De cserébe bíznotok kell bennem annyira, hogy eljöttök vele. - Hová megyünk? - kérdezte Allana. - Dromund Kaas - magyarázta az Alapító. - Kiépítettem ott egy titkos bázist. - Carl mesélte, hogy volt ott - kotyogott közbe Uljana. - Bár az is… uuunalmas egy történet volt. Carl legtöbb története uuunalmas…
- Induljunk el, útközben mindent elmondok nektek… a Domíniumról - ígérte az Alapító. - Máris visszajövök, csak eligazítom… a pilótákat. - Utána átváltozol bármivé, amit kérek? - csillant meg Uljana tekintete szexéhesen. - Vukivá is? - Fúj - jegyezte meg Allana. - Nőstény, borotvált vuki lesz, Anil - kuncogott Uljana.
Az Alapító fejét csóválva távozott a raktérből. Odakint Weyoun várta. - Az NDK - ügynökök? - Most végeznek náluk a helyi vámosok, Alapító - hajtotta meg magát a vorta. - Ahogy kérte, úgy intéztem, hogy lássák, amint a hajó felszáll.
- Csak akkor van értelme az egész tervnek, ha Generis kémjei értesülnek róla, hogy a lányokat Astarte végrehajtó hajója vitte el - biccentett az Alapító. - Induljunk, és útközben ne mutatkozz a pilótafülkén kívül, se te, Weyoun, se a jem’hadar. A vostroyai kislányt nem tudom, de a hapan gyermek ismerheti őket még az ESB idejéből. Nem akarom eljátszani a bizalmát már azelőtt, hogy megszereztem. - Ahogy kívánja, Alapító, a jem’hadar álcában marad - hajtotta meg magát a vorta.
Az Alapító ismét megcsóválta a fejét. - És készítsetek valami koktélt, vagy teát, amivel átmenetileg el lehet nyomni a nemi vágyat a vostroyai lányban. Ilyesmivel még nem találkoztam a szilárdak között. Ez a galaxis egyre… zavarba ejtőbb. - Ahogy kívánja, Alapító - rebegtette a fülcimpáit Weyoun, mint valami üzletet szimatoló ferengi.
Az Alapító visszatért a lányokhoz. - Sok mindenről kell beszélnünk, lányok - mondta nekik végül. Megpróbálok felvenni néhány alakot, akikben megbízhattok, vagy akikben én megbízom… utána ti is megmondjátok, kinek az alakját vegyem fel, akiben ti bíztok, vagy akiben nem bíztok… segítsetek megérteni nekem, hogy ki a jó, és ki a rossz a galaxis ezen szegletében… - Nem lehetne mégis a szőrtelen vuki? - kérdezte Uljana reménykedve.
- Miért csinálja ezt? - kérdezte Allana. - A galaxis hamarosan káoszba fullad - magyarázta az Alapító. - Még ha nem is az én galaxisom ez, de bizonyos tekintetben… felelősséggel tartozom érte. Van szerepem abban, hogy ez így alakult… ahogy nyilván nektek is. És ti olyannak tűntök, akik vállalják a felelősséget. - Uuunaaalmas - csücsörített Uljana.
- Figyeljünk rá egy kicsit - telepedett le a padlóra Allana. - Ilyesmit régen hallottam bárkitől… értelmesnek tűnik... de csak... miután kiolvasztottátok Anjit. - Igaz is - mosolyodott el az Alapító, miközben a hajó hajtóművei felmordultak. - Mindjárt intézkedem. - Lehet, meg fogja enni az ysalamiriket - mosolyodott el Allana. - Majd átváltozom… hím nexuvá - tárta szét a karjait sóhajtva az elcserélt. - Ha az segít. - Az is jó, annak nagy hosszú, rózsaszín… bunkós végű - lelkendezett Uljana. - Még jobb is, mint a vuki…
Az Alapító a tenyerébe temette az arcát. Nehéz óráknak nézett elébe.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 2, 2023 11:24:05 GMT 1
Pengeváros, vagy ahogyan az elkerített, nagai stílusú épületegyütteshez vezető kapu feletti, nehezen kisilabizálható felirat hirdette, Odani - rossz nyelvek szerint onnan kapta nagai nevét, hogy amikor Mikasa Kikusai hercegnő, a Pengék Rendjének alapítója megkérdezte barátnőjét, Saalia “Vihar” Freetát, hogy hová építené a Pengék új kiképzőközponját a bolygón, a vicces kedvű twi’lek jedi lovag csak rábökött egy random pontra a bolygó holotérképén, és benyögte, hogy “Oda, ni” - a bolygó alsó féltekén, egy hegyes, erdős, jól védett vidék közepén helyezkedett el (már amennyiben a védhetőség szárazföldön közelítő ellenséges erőkkel szemben volt szempont), távol a bolygó kereskedelmi és civil (valójában csempész és csepűrágó) központjától, Citadellavárostól és a tőle nem messze épült jedi Akadémiavárostól, jóllehet legalább olyan népes volt, mint a másik kettő együtt, ha nem népesebb.
A Pengék Rendje ugyanis nem támasztott olyan egyértelmű követelményeket tagjaival szemben, mint a jedik - az Erőérzékenység fontos volt, de nem az egyetlen feltétel. A Pengék különböző nagai isteneknek szentelt, a városuk kerületeiben felépített templomai és szentélyei a harcművészet és az Erő használata mellett számos egyéb szubkultúra és mesterség képviselőinek is lehetőséget adtak hite lelki és szakmája kétkezi gyakorlására. Ráadásul a nagai társadalom a Rend papi, papnői, vagy tanonc rendfokozatú tagjai mellett egyfajta avitt rendszerként megkülönböztetett legalább kilenc szolga-kasztot is, akiknek azonban nem becsmérlés és lenézés járt a templomokban végzett szigorúan önkéntes, tehát pénzben nem ellentételezett munkájukért - Odani gazdasága amúgy sem szabadpiaci, hanem egyfajta újraelosztásos alapon működött, ahol a termelők felajánlották termékeik, szolgáltatásaik egy részét az általuk választott szentélyeknek, a papok pedig újraosztották azokat a náluk önkénteskedő termelőknek -, hanem megbecsülés és tisztelet. Így aztán a Mikasa hercegnő által Nordgard uralkodójától kért százezres nagai menekültkvóta, Pengeváros lakosságának nagy része nem ténylegesen Penge vallása miatt üldözött menekült volt, hanem szerencselovagok, a Hiroyasu Régens által felállított és Fujiwara kancellár, valamint a nagai konglomerátumok által menedzselt, korporatív, vállalati kultúrára épülő nagai mindennapokból kiábrándult fehérgalléros irodisták, vagy egyszerű lecsúszott alakok, bűnözők, sőt, nem kis létszámban bűnbocsánatot nyert, de családjuk által kitagadott, vagy éppen régi, eredeti identitásukat rejtegető Enz-pártiak.
Miközben odaát az Odesseni Citadellában és a Jedi Akadémia épületében a nézők, mesterek és tanítványok, és úgy általában mindenki rettegve és kétkedve figyelte önnön holoképernyőin a Coruscantról, Jakkuról, Jedháról, s immár a szomszédos Nordgarból érkező szörnyű holohíradásokat, és készültek Odessen minden bizonnyal elkerülhetetlen, valamely ellenség általi lerohanására, addig Pengevárosban viszonylagos nyugalom honolt, már csak azért is, mert a legtöbb Templom és Szentély papjai és papnői ha nem is tiltották, de legalábbis elítélték és erősen nem ajánlották követőik számára a holografikus médiafogyasztás gyakorlatát, így az átlagos, egyszeri nagai templomszolga nem is tudta, hogy mi folyik pontosan a galaxis túlfelén és a közvetlen szomszédságban egyaránt, így nem is stresszelhette magát rajta. Csak a városba érkező jedi és “független” utazók, kereskedők, Citadellaváros és az Akadémia lakóin keresztül értesülhettek a Basic nyelven értő és jól értesült kevesek a valódi helyzet súlyosságáról - ez idáig.
Most ugyanis a város legnagyobb templomának kertjében berendezett lapos, a többi, csúcsos és erdőkkel, ligetekkel betelepített templomkerthez képest szinte már zavaróan cosrai-vostroyai hatású, de a Rend növekvő létszámát tekintve nagyon is funkcionális és szükséges felvonulási és gyakorlótéren, egy, az egyenesre döngölt földre fektetett plasztobeton lapokra felfestett, nagai szimbólumokkal tarkított placcon egy idegen külsejű, zöldeslila, hosszúkás törzsű, korvett méretű hajó parkolt, masszív hátulsó hajtóműszekcióval, kecses, előrenyúló, kerek pilótafülkében végződő orr-résszel, és maga mellé felhajtogatott szárnyakkal, amelyek végén nagy tűzerejű pulzárlövegek lógtak előrefele, hasonló módon, mint a mellette parkoló néhány jedi StealthX vadászgépen, amelyek a mellettük álló, egyenesen a Nagiról, Hiroyasu herceg ajándékaként ide érkezett, a Penge Rend saját orbitális és űrvédelmi erejét adó mobil csatapáncélokkal együtt a földre kényszerítették, amikor egyszer csak megjelent a légkörben, nem messze Pengevárostól. Az egész hajó úgy nézett ki, mintha egy Hapan Nova-osztályú cirkáló megerőszakolt volna egy birodalmi űrsiklót, a frigy eredményeként keletkezett űrfattyú-hajót pedig örökbe adta volna - jelen esetben a Kliih’gohn Birodalom valamelyik rossz nevű árvaházába.
A ragadozómadárként is ismert felderítő legénysége a legnagyobb templom, a fantáziadús módon Pengék Szentélye nevet viselő épület nagycsarnokában, energiabilincsekbe zárva és egy krizantém-hologramokkal, valamint valódi virágokkal díszített trónus előtt térdeltetve morgott és káromkodott, szidva foglyul ejtőiket saját, torokhangokból álló anyanyelvükön, miközben vibrodárdákkal és népükhöz hagyományaihoz méltó módon rövid, hajlított pengéjű, kétélű vibrokésekkel felfegyverzett nagaiok, a Harcos Pengék alrendjének tagjai őrizték őket. A csarnok puhafa falai mellett néhány jedi pilóta támasztotta a részükre odakészített teaállványokat, egykedvűen figyel a foglyok kihallgatását - a Pulzártűz-osztag tagjai, akik Odessen légvédelméért feleltek, pontosabban elsődlegesen Citadellaváros és az Akadémia feletti légtérért, de olykor, indokolt esetben - márpedig egy álcázott kliih’gohn ragadozó felderítő megjelenése mindenképp annak számított - besegítettek Odani védelmében is, mivel a nagaiok csak mobil, rakétás csatapáncélokat kaptak eddig adományként otthonukból, Zero-kat nem, így nem voltak saját vadászgépeik városuk védelmére.
Néhány Penge fel s alá járt a foglyok között, néha... nos, pengéikkel inkább kíváncsian, mintsem ártó szándékkal böködve a csontos fejű klii’gohnok kobakját, talán abban a reményben, hogy mégiscsak szorult oda valamicske ész, és elgondolkoznak azon, hogy jó ötlet volt-e megtámadni a galaxis legősibb és legfélelmetesebb harcos és meditáló rendjét, de a tényleges kihallgatást egy szűk nagai flottatiszti katonai zubbonyba öltözött nagai nő végezte, aki egyesével járt végig a foglyok között, anyanyelvükön kérdéseket suttogva a fülükbe, mire csak szitkokat kapott válaszul, így a végén lemondóan megrázta a fejét, és a parancsnoknak tűnő vadóc klii’gohnhoz lépve kezét annak csontos homlokára tapasztotta, az Erő segítségével próbálva olvasni annak gondolataiban, aztán azonban lemondóan ismét megrázta a fejét, megtörölte kezét, mintha a lény érintése fájdalmat és undort okozott volna neki, majd fejét tovább csóválva visszasétált a trónuson elő, hatalmas keblű, kifestett, hosszú fekete hajú nőhöz, aki a Pengék főpapnőjének díszköntést viselte, és aki mellett egy egyszerű, fehér ruhába öltözött, valamiféle tizedik, egyedi szolgálói kaszt, a vezető papnők mellé beosztott leszbikus szeretők, az Ollók Kasztjának zubbonyát viselő humán nő egy megtermett nagai csecsemőt szorongatott és próbált lecsendesíteni.
- Sajnálom, Felség, ezeknek olyan üres a fejük, mint az űr Ryu’llia és a Nagi között - hajtotta meg magát a kihallgatást vezető nő, aki minden bizonnyal valami helyi biztonsági főnök lehetett, sőt, az is volt, Pengeváros intézője, kémfőnöke, biztonsági parancsnoka és hadvezére egy személyben, Usanagi parancsnok, Mikasa hercegnő egyik bizalmasa, aki Odessen egyik első nagai látogatójaként még a békeidőkben kijárta Sigrid királynőtől, hogy a jedik és a mindenféle, de elsősorban prófétista, Shaddam Khilaf első bukása óta, már En Sabah Nuur ideje előtt is üldözött ershani menekültek mellett a nagaiok is saját telepet létesíthessenek Odessenen. - Csak annyit tudtam meg tőlük verbálisan és mentálisan egyaránt, hogy felderítő feladatra küldték őket, kikémlelni a gyengeségeinket. Nem találtam az elméjükben arra utaló bizonyítékot, hogy egy inváziós erő előörsei lennének… de annak cáfolatát sem. Talán nem is tudják, mit jelent asz, előörs - csóválta meg fejét még egyszer a nő.
- Arigato, Mai - biccentett Mikasa hercegnő. - Akkor folytathajuk az előkészületeket a hajójuk átvételére. Találd meg közöttük azt, akit a legkönnyebb megpuhítani, ismertessétek meg őt a kultúránkkal, avassátok be, hátha megérti az a csökönyös kliih’gohn feje a Penge Rendben rejlő jóságot és nagyszerűséget, és akkor önként segít majd nekünk elirányítani ezt az álcázható madarat, amivel lepottyantak ide közénk. - Tisztelettel, Mikasa... Felség - javította ki magát gyorsan Usanagi. - Nem értek egyet. Ez ugyanúgy lehet csapda is, még akkor is, ha nem tudnak róla ezek a buta kliih’gohnok. Én továbbra is azt javaslom, hogy robbantsuk fel a hajójukat.
- Te mit mondasz, Clena? - fordult a jedi pilóták vezetője, egy fiatal humán nő felé Mikasa. - Nem volt könnyű földre kényszeríteni, de a szkennjeink alapján bombára, vagy effélére utaló jelet sem találtunk a fedélzeten, amikor leszállítottuk - magyarázta Clena Dameron, a jedi szkvadron parancsnoka. - Nagyon érdekes az álcázójuk, a Sithek odonit generátorai óta nem láttam ilyet. A technológia hasznos lehet számunkra is, talán az Akadémia, vagy a Citadella néhány műszerésze is szívesen vetne rá egy pillantást... még akkor is, ha utána fel kell robbantanunk a hajót adott esetben.
- Felség, ha Yuki infánshercegnő kimenekítésére akarja használni a hajót... - pillantott Usanagi a trónus mellett ringatott kisded, Mikasa gyermeke felé -, akkor nagyon alaposan át kell vizsgálnunk. Nem is kell, hogy robbanószerkezet legyen rajta, elég egy elrejtett hipernyomkövető... akkor már inkább kérjünk segítséget hercegrégens bátyjától, úrnőm… vagy forduljunk a Manchu uralkodójához, Minghez, a Leghatalmasabbhoz, pártfogónk, Tagomi-san volt barátjához és szövetségeséhez... - Ha pedig sürgős, akár a mi vadászosztagunk is segíthet kimenekíteni a gyermeket, az ilyesfajta egyedi evakuációt biztosan engedélyezi az Akadémia - tette hozzá segítőkészen Clena is.
- Köszönöm mindannyiótok őszinteségét és segítőkészségét - biccentett türelmes mosollyal Mikasa majd szeretetteljesen végigsimított a mellette álló, gyermekét dajkáló nő idomain. - De Mily nem pilóta, hárman pedig nem férnek el Yukival és egy jedi pilótával együtt egy StealthX-ben. Ami pedig bátyámat és politikai... partnereit illeti, nem akarom őket kellemetlen politikai helyzetbe hozni. Először azért kértem a segítségét, hogy biztosítson nekünk eszközöket és infrastruktúrát, hogy a politikai harcaitól távol építhessük fel az új Penge Rendet, most nem kérhetem az ellenkezőjét, hogy segítsen mégis visszamenekülnünk. Nem keverhetem be a Nagit egy esetleges, Ershan elleni háborúba. Különösen azok után nem, hogy a rendünk toborzó akciója révén hány önkéntes barátunk, testvérünk és szövetségesünk veszítette életét a Jakku pusztulásakor. Nem hozom a hazámat is ugyanilyen helyzetbe.
- Lehet, nem is lenne olyan rossz ötlet, Felség - ellenkezett Usanagi. - Talán, ha Kitsuné-val, vagy Kyokoval beszélnék én, mielőtt Hiroyasuhoz fordulunk... - Bátyám ügynökeinek megvan a maguk titkos feladata az Ismeretlen Vidéken, nem zavarhatjuk őket ilyesmivel - ingatta a fejét arisztokratikusan Mikasa. - Emellett pedig Odessenen nincs másik, ekkora álcázott hajó. Csak ezzel juthat át a gyermekem és Myli, no meg a kiválasztott testőrségük az ershani blokádon és a Köztársaság területein. Ne feledjük, most már ott is üldözik a jediket - sóhajtott fel szomorúan a nagai hercegnő.
- Várj, Mikasa - szólt közbe most a Myli-ként emlegetett Emília és egy pillanatra letette a mellette lévő bölcsőbe a sivalkodó Yuki nevű csecsemőt. - Hogy érted azt, hogy Yuki, én és a testőreink? Te nem jössz? Elhagynál minket? - Látjuk, mi történik Nordgardon, Mily - sóhajtott fel Mikasa. - Ershan pribékjei eljönnek ide is előbb-utóbb. Vagy ők, vagy ha nem ők, akkor a deisták, vagy a Sithek, vagy rosszabb. Készen akarom várni őket - mosolyodott el -, hogy énekelhessek nekik... - De mégis, hová mennének, Felség, ha nem nagai területre? - szólt közbe Usanagi.
- Vissza Tythonra, Kaede anyó Ó-Penge Templomába - magyarázta Mikasa. - Ez az egyetlen biztonságos hely. A hajó álcázási képességére így nem csak az Odessenről való kitöréshez van szükség, de ahhoz is, hogy átjusson az Erő-elhárítók és a jedikre vadászó deisták hálóján a Mélymagban. - Nem te navigáltál, Felség - szólt közbe Usanagi. - Biztosan bejutnak egyedül, nélküled? - Ez igaz, Mai - biccentett Mikasa. - Kérlek, hívd fel Coruscanton Mercer doktornőt, most, hogy Saalia nővéred és Zwerth szenátor a nordgardiak titkos rajtaütési tervének előkészítésén dolgoznak, csak a doktornő segíthet nekünk... Szükségünk lesz a barátnője, a tythoni lány, Zaniah segítségére. Ő majd elnavigálja Yukiékat az Ó-Pengékhez. Ott biztonságban lesznek.
- Nem akarlak elhagyni, Mikasa, szeretlek - pityeregte Emilía. - Én is, mindkettőtöket, ezért a legfontosabb most, hogy minél hamarabb útnak induljatok, ez a hajó az egyetlen lehetőségünk - biccentett melegen Mikasa. - Szeretnélek biztonságban tudni titeket, mire ideér a front. - Megteszem a szükséges előkészületeket - hajtotta meg magát szertartásosan Usanagi és a dolgára indult. Nem hagyta nyugodni ez az egész, valahogy rossz érzése volt a ragadozó madárral kapcsolatban.
...
Már leszállt az éjszaka Pengevárosra, csak a környező erdőkben vadászó éjszakai állatok neszeit, és a különféle templomok párnázott szentélyeiben a papnők egymásnak csattanó szeméremajkainak cuppogását lehetett hallani, máskülönben csend honolt. A leponyvázott klii’gohn ragadozómadár - minden bizonnyal az álcázás miatt borították rá a hatalmas, kötelekkel kifeszített sátorlapokat, mert azt még a pengék sem gondolhatták, hogy adott esetben pár négyzetméter vászonos műanyag megakadályozna a legénység nélküli hajót a szökésben - és a mellette parkoló jedi StealthX-ek és nagai csatapáncélok sötéten villogtak a csillagfényben és a mellettük bóbiskoló őrök vibrodárdáinak hegyén játszó fényreflexiók közepette.
A lezárt hajó néptelen rakterében - a nagaiok megfelelő műszaki személyzet hiányában egyelőre nem küldtek be specialistákat, miután Clena megígértre Mikasának, hogy Citadellavárosban másnap, visszatérésükkor utánakérdez az ottani önkéntesek és csempészek, illetve a jediket kiszolgáló műszakiak között, hogy nem ért-e valaki a klii’gohn hajókhoz, és ha talál ilyet, ideküldi - egyszer csak az egyik válaszfal villogni kezdett, ahogyan a saját tápról üzemelő, alacsony energiájú holografikus emitterek lekapcsoltak a bejövő, a nagaiok által ismeretlen frekvencián érkező kódol jel hatására, majd félrecsúszott a mögöttük lévő gyűrűszerű, vadászgép méretű, az amúgy bizonyára összerabolt javak és rabszolgák tárolására szolgáló raktér egész hátsó falát elfoglaló berendezés elől. A gyűrű külső héján lévő energiakapcsok felvillantak, majd a szerkezet meghatározott ritmusban és fordulattal tekerni kezdte saját magát, felvillantva egymás után a szélén lévő rúnáknak megfelelő koordinátasort.
Végül, amikor az összes betárcsázott rúna felvillant, egy hatalmas, plazmahálószerű eseményhorizont vágódott ki a kapu eddig üres, középső részén, létrehozva a rendszerekkel arrébb kezdődő féregjárat másik végét. A járat hártyás határmezején át először páncélos, hosszú energiabotokat hurcoló, Hadra-isten üklönböző képmásait a sisakjukon viselő, hüllőszerű humanoidok, Hadra jaffa-gárdistái, génmódosított ershani harcosok sorjáztak ki, hogy biztosítsák a rakteret. Majd nemsokára a birodalmiak Gree-kapui és a Hadra által Jedháról ellopott - vagyis értelmezése szerint mindig is a tulajdonát képezőként inkább megmentett - technológiát ötvöző csillagkapun megérkezett a mor’mon rajtaütésért felelős kommandó három parancsnoka - a fekete, kissé Yuuzhan Vong-szerű, hegyes tüskékkel tűzdelt csatapáncélba öltözött nyurga nagai Sárkány, azaz Nihl nagyúr, a népe fekete, a régi Expanziós Védelmi Erők zubbonyát idéző tiszti ruhájába öltözött Adisra nagyúr, aki nem választott még magának eltérő nagyúri nevet, mestere, párbajpartnere és mentora megközelítésével ellentétben, és az elmaradhatatlan, savanyú képű, az asszaszinok rendjének fekete lebernyegébe öltözött muun, Ickyx nagyúr.
- Minden csendes, nagyúr - jelentette a jaffák parancsnoka. - A pengék nem észlelték az érkezésünket. - Pedig azt hinné az egyszeri ember, pontosabban muun, pontosabban mor’mon nagyúr - morgolódott Ickyx szinte rögtön, mielőtt a Sárkány egyáltalán megszólalhatott volna - , hogy ez a térkapu-gépezet minden érzékelőt kiakasztott a bolygó ezen felén. Még egy ilyen nyilvánvaló csapda, és így belesétáltak ezek a leszbik, szinte hihetetlen. Én végig azt hittem, megsemmisítik a hajót, ahelyett, hogy megpróbálnák elfogni.
- A kíváncsiság, az alaptalan reménykedés és a gyávaság a gyengéjük. No meg a barátaikba vetett hitük. A pengék a maguk módján megvetik a modern technológiát, de rá is akarják tenni a kezüket. Ugyanakkor félnek is tőle... biztos vagyok benne, hogy nincsenek állandóan ide irányított szenzoraik, lám, még belépni sem mertek ebbe a számukra ismeretlen, ijesztő csúcstechnológiát képviselő klii’gohn csotrogányba... a jedik lopakodói és a csatapáncélok odakint pedig passzív módban vannak, amíg nem ül bennük valaki... ha továbbra is elrejtőzve maradunk az Erőben, nem észlelhetnek minket - adta meg a választ a Sárkány, majd tekintete sötéten villant a muun nagyúr felé. - De ha arra számítottál, hogy el sem jutunk idáig, és most túlzottan veszélyesnek tartod az akciót, Ickyx nagyúr, és máris menekülnél, mint legutóbb...
- Nem kell állandóan felhánytorgatni, hogy én vagyok a Jakku egyetlen túlélő nagyura és mor’mon hadvezére, Sárkány uram - szúrt vissza a muun sértődötten. - Olajra lépni az első elérhető siklóval, amikor feltűnik a horizonton egy birodalmi halálcsillag, nem gyávaság, hanem a józan ész diktálta racionális döntés... Hadra úrnő pedig biztosított, hogy továbbra is számít a szolgálataimra. Ezért jöttem veletek. Ez a küldetés nem csak számodra fontos, Sárkány uram, de az úrnő számára is, ezt ne feledd. - Akkor te se feledd, muun, hogy attól még én vagyok a bevetés parancsnoka - sziszegte öntelt módon a Sárkány. - Neked amúgy is valamelyik szomszédos rendszerben lenne a helyed, a helyi hadurakat kellene győzködnöd arról, hogy álljanak Nuur nagyúr mellé.
- Erre Gul Rahim is több, mint alkalmas, sötét nagai barátom - horkant fel Ickyx, némi kétséget hagyva a hangjában afelől, hogy ezt tényleg így gondolja-e, vagy csak kifogásokat keres. - Az Umoyai Köztársaság hamarosan mellénk áll, és akkor Nordlaw területe, a nordgardi gyarmatok mind behódolnak nekik… és közvetve a Mor’mon Birodalomnak, miután az umoyaiak felvételüket kérik majd szent közösségünkbe… a bányászati koncessziókért és mindazokat a javakért cserébe, amelyeket eddig a saját határvidékükön a nordgardiak elbitoroltak tőlük, úgy bizony - heherészett a muun nagyúr. - Lenyűgöző, mennyire le tudja kötni a te fajtádat az efféle pénzszámolgatás - csóválta meg a fejét lemondóan a Sárkány. - Engem csak a bosszú éltet... ha tehetném, fentről nézném végig, ahogy ezt a szánalmas nyomornegyedet a cirkálóink tüze zúzza szét...
- És hol lenne abban a személyes siker és a bosszú, Sárkány barátom? - kérdezte most az eddig szótlan Adisra, aki lángoló vörös tekintettel, hideg arccal vizslatta a raktér sarkait, miközben a jaffák nekiálltak kiosonni a lezárt zsilipeken, hogy végezzenek az őrökkel odakint. - Hol lenne abban a látványos propagandaérték, amit G’Kar nagyúr mindig előszeretettel emleget? - En Sabah Nuur nagyurat nem érdekli az ilyesmi, ő csak a pengék, jedik és a többi mocsok pusztulását akarja - vonta meg a vállát türelmetlenül a Sárkány. - Nem érdekel a hüllők körmönfont heherészése engem sem, és a te számolgatásod sem. Arról nem is beszélve, hogy amióta a köztársasági meg a többi hitetlen deista pribék a galaxis összes sarkából nagyobb elánnal vadásznak a jedikre, mint mi magunk, ahogy erőink beleragadnak a nordgardi lövészárkok mocskába, ennek lassan jelentősége sincs - vonogatta tovább a vállát a teremben fel s alá járva a Sárkány. - Csak ez a bevetés számít, felőlem a jedikkel lehet utána akármi. Ha a pengéknek végük, végre visszatérhetek a hazámba, hogy elfoglaljam a trónt, ami engem illet - emelte magasba az öklét a becsvágyó nagai.
- Szép dolog is az ambíció - kuncogott mellette Ickyx . - De mindketten jól tudjuk, hogy valójában egész egyszerűen nincs elég haderőnk, még a szedett-vedett klii’gohn csapatokkal sem ahhoz, hogy új frontot nyissunk ebben a háborúban... Nuur nagyúr minden erejét Nordgard ellen koncentrálta, a hitetlen nordgardiak pedig berántottak minket ebbe az anyagháborúba, miközben a ő flottájuk rejtőzködik. Meg is mondtam Hadra úrnőnek, hogy ha ide kommitálja a flottáját, amelyik most az inváziós szárnyakat biztosítja, szinte bizonyos, hogy a rejtőzködő nordgardi flotta hátba támad minket. - Tudhattam volna, hogy a te alattomos műved volt, te alamuszi muun - szitkozódott a Sárkány, és már majdnem nekiugrott volna Ickyxnek, amikor a mindig hűvös Adisra közbeszólt.
- Ne civakodjatok, nagyúr-társaim, mert idő előtt kivívjuk Nuur nagyurunk haragját. Inkább tapogassátok az Erőt elrejtőzésünk rejtekéből, ahogy én... nem érzitek... a mindent átitató félelmet a bolygón? A korábbi jelentések szerint itt egyensúlyban kellene lennie a Sötét és Világos Oldalnak, más jelentések szerint a mindent átható szexualitás uralkodik... de ha tovább nyúltok elméitekkel, a táboron túlra, a bolygó túlsó oldalára… nem érzitek a félelmet? - Hmm... finom - mosolyodott el halvány a Sárkány, ahogy ő is megérezte. - Táplálja a Sötét Oldalt. De mitől rettegnek ennyire a jedik és a csepűrágó barátaik?
- Logikus - okoskodott Ickyx. - Ahogyan mi is, úgy a jedik is rájöttek, hogy jelen pillanatban akár van bevethető flottánk ellenük, akár nem, jelenleg nincsenek erős barátaik a galaxisban, akik számíthatnak. Nordgard a lövészárkaik és kromag katonáink vérébe fulladt, a Köztársaság elfordult tőlük, Vostroya a saját problémáival van, illetve lesz elfoglalva, ha hitelt adunk a G’Kar nagyúrtól származó információknak. Tulajdonképpen ha a Birodalom úgy döntene, hogy most kínálja meg néhány hipertéri rakétával ezt a bolygót, senki sem tehetne ellene semmit...
- A Birodalom tiszteletben tartja Nuur nagyurunk kívánságait, ahogyan a te úrnődét is, muun - csattant fel a Sárkány. - Nem pusztítanák el ezt a bolygót, amíg nem teljesültek itt a feladataink, amíg nem teljesül be a bosszúnk! - Én azért nem akarnám itt megvárni, amíg esetleg a Főadmirális, vagy valamelyik pribékje meggondolja magát - szólt közbe Adisra. - Remélhetőleg a Tierce-k féken tartják őket.
- Aggodalomra semmi ok - okoskodott tovább Ickyx, aki minél többet tudálékoskodott, kezdett annál ellenszenvesebb lenne a Sárkány számára. A nagai nem is értette, chiss társa hogy bírta ki annyi ideig az asszaszinnal partnerségben. - A Birodalom jól tudja, hogy ilyen közel a Sith-Hapan határhoz efféle fegyverek bevetése számukra kedvezőtlen irányba fordítaná a hapesi konferencia résztvevőinek véleményét... - Ha ilyen jól tájékozott vagy ezekben a külpolitikai ügyekben, miért nem inkább ott okoskodsz - vetette oda a Sárkány.
- Fájdalom, de Hadra úrnő parancsa ide köt - biccentett a muun. - Hapesen másvalakire vár majd az a feladat, hogy minket képviseljen. Mi inkább igyekezzünk előkészíteni a rajtaütést, mielőtt felébrednek a pengék leszbikus lázálmaikból. - Ide hallani a nyögdécselésüket, szerintem még el sem aludtak - fintorodott el Adisra, majd a Sárkányra nézett, utána pedig a karján lévő kommunikátorra. - Az elterelő műveletért felelős egységünk végre elkészült, most jönnek át. - Ideje volt már - biccentett a Sárkány. - Ezek a mocskok mindenhonnan elkésnek. Jelezz vissza nekik, hogy minden tiszta, utána pedig a jaffák biztosítsák a külső perimétert!
Nem sokára újabb alakok érkeztek az eseményhorizonton át, mielőtt a kapu bezárult volna. A Sárkány, aki amúgy vagaari csatlósai és frontista kalandjai közepette alaposan hozzászokhatott volna más fajok eltérő kipárolgásához, undorodva fintorgott a kettes sorban, rendezetlenül érkező, vibrokéseket és a Manchu felkelőiről elnevezett, mindkét kultúra körében népszerű vasalt ökölimplantokat, boxekeret lóbáló kövér, zöld bőrű alakok láttán. A csapat vezetője lecövekelt előttük.
- Gyájj, dikk, há a devlá egyemmeg, hát ha ez itten nem Sárkány Kís úr és á bárátai, instállom - hajtotta meg magát szertartásosan Ko Lompar. - A TOFF kíszen áll, hogy á lázbikus Kís gádzsik vírét oncsa, úgy biza’! Mint á régi szép időkbe’!
- Légy üdvözölve, Lompar nagyúr - biccentett a Szindikátus egyik újonnan kinevezett alvezére és tofjai felé a Sárkány arisztokratikus mosolyát oldalról beelőzve Adisra. - Tudjátok a feladatotokat. A tof kommandók minél nagyobb zavart keltenek a pengék táborában. Ha tudjátok, szabadítsátok ki a hajó Klii’gohn legénységét és készítsétek fel a felszállásra. Ha tudtok, raboljatok az itt parkoló jedi vadászok és nagai csatapáncélok közül. Amelyiket nem tudjátok irányítani, szedjétek szét. - Gyájj, fím - örvendezett Ko Lompar. - Dzsálunk, chiss báttya!
- Egyébiránt nyugodtan raboljatok, romboljatok, törjetek, erőszakoljatok mindenkit, akit értek - folytatta az instrukciókat Adisra. - Egyedül a főtemplomot ne vegyétek ostrom alá, az ellen mi indulunk meg, ha a templomőr pengék a városba indulnak segíteni a többieknek. - Feltárcsuk, megszurkáljok a KÍs gádzsikat, a rák egyemmeg őtetket! - rázták a tofok hajlított, behajtható pengéjű vibrokéseiket, népük hírhedt bichak-jait. - Áztán há megbásztuk őtetket, el is ássuk, mint áz á szenátor Coruscáról, áz a Rozé, vágy mi elfelejtettem a nevit nekije, dikk.
- Helyes - biccentett végre a Sárkány is. - Hamarosan hajnalódik. Akkor csapunk le a pengékre, amikor a legfáradtabbak az egész éjszakás szexorgiájuk után - sötét mosoly villant fel a nagai arcán. - Az áruló hercegnő végzete pedig eljön érte! Akkor aztán dalolhat, ehehehe.
A nagyurak, jaffáik és tofjaik kilopóztak az elfogott klii”gohn hajóból az elvágott torkú őrök mellett a sötétbe, és felvették pozícióikat a támadáshoz.
[folyt.köv.]
|
|
|
Odessen
Jan 21, 2023 10:48:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 21, 2023 10:48:09 GMT 1
Clena felriadt. Odessen - legalábbis a bolygón elfoglalt helyükről nézve - hajnali napjának első sugarai bevilágítottak a papírvékony, mégis masszív anyagból épült nagai templom szolgálati lakásának falán lévő lyukakon és szellőzőnyílásokon át. A nagai penge papnő, akinek végül sikerült ágyba vinnie a jedi lányt a helyi szokásoknak megfelelően - bár Clena a nevére sem emlékezett, talán Keikonak hívták, talán Fumikonak, vagy Futaokának, ki tudja ezt a nagaioknál -, még bőven az igazak nedves, ollóban gazdag álmát aludta mellette... az Erő azonban háborgott, láthatóan egy jedi számára zavaróbban és nyilvánvalóbban, mint a körülötte alvó, állítólag szintén Erő-érzékeny nagai templomszolgák szemszögéből... aztán, amikor Clena rádöbbent, hogy a falat megvilágító vöröses fény nem hajnali napsugár, hanem a kint felcsapó lángok árnyéka, s az előtte mozgó torz, kövér alakok nem álmai szellemei, hanem nagyon is valódi, kint ordítozó, és házról házra fáklyákkal és vibrofegyverekkel járó alakok, a kezdeti rossz érzése hirtelen halálos rettenetté és egy pilóta azonnal kapcsoló, reflexszerű veszélyérzetévé alakult… itt nem csak, hogy valami nem stimmel, hanem támadás alatt állt a falu.
Ahogy az ifjú humán jedi fénykardját aktiválva kirohant a templom elé, amelyben az éjszakát töltötte, borzalmas látvány tárult a szemei elé. Pengeváros lángokban állt, a gyúlékony épületekből egyre-másra rohantak ki a meggyulladt ruhájú nagai papnők, kétségbeesve igyekezvén, hogy letépjék magukról lángoló, drága köntöseiket, hogy aztán az ily módon megmenekülést remélő, meztelen testekre a sikátorokból és benyílókból nagydarab, mindenféle rongyos göncökbe öltözött, zöld, kövér humanoid alakok vessék rá magukat. - Tofok, segítség, itt vannak a tofok! - sikoltott fel a Clenáék templomával szemben lévő műhelyből kilépő nagai szolgálófiú, de rögtön egy hatalmas vibrokard nyitotta fel a mellkasát hátulról, hogy elöl jöjjön ki rajta a penge... vége.
A kard tulajdonosa, egy kopasz, csimbókos szakállú, kezein vasalt, nyitott ujjú kesztyűszerűséget viselő alak - Clena utoljára Freeta lovag valamelyik aktuális barátnője, a mandalóriai Kytra Kyrze klánjának harcosain látott ilyeneket - a jedi felé fordult és gonoszul elvigyorodott. Clenát szinte megütötte az alakból áradó Sötét Oldal. - Gyáájj há dikk’mán, há nídd má’ á dzsedi gádzsit, há’ megászlek mágbicskázlák megbászlák há’ gyáre ide tá rákos kurva’e - köszöntötte Clenát népe kulturális hagyományainak megfelelően Ko Lompar, és a remegő térdű ifjú jedi felé indult.
Clena sikítva hárította a felé suhanó vibrokard első csapásait, tekintetével a menekülési lehetőséget keresve. A távolban felfedezte sötét StealthX-ei, osztagának a főtéren leparkolt vadászgépei sziluettjeit, majd förtelmes sikoltással rádöbbent, hogy bizony csak azért sikerült megpillantania a máskülönben a hajnali szürkületbe tökéletesen beolvadó gépek alakját, mert már azok is égtek. - Há kíne á verdád mi, rákos dzsedi kurvá’ - röhögött Ko Lompar, amikor meglátta, merrefelé kacsingat a kislány, aztán a következő csapásával áttörte a lány sárgászöld fénykardpengéjének védelmét és boxerével lecsapva Clena kardforgató kezére összetörte annak csuklóját. A jedi sikoltva elejtette a fénykardot és a földre roskadt. Ilyedten konstatálta, ahogyan a tof megáll fölötte és a nadrágjában kezd matatni, majd előhúzott egy vaskos, eres zöld hímtagot, akkorát, mint Clena karja.
- Gyáre gá’ci, ámíg a tázsvírek kíseket dzsálnák, a gourénak dzsádi rákos kurfája lesz, úgy ám! - röhögött fel Ko Lompar, és hóna alá kapta a törékeny humán lány testét, majd másik kezével nemi szervét a lány arcának csapkodva a legközelebbi sikátor felé indult. - Gyáre a rákegyemmeg, áddig szopoul ámig belí nem fullác!
...
Mikasa hercegnő fő templompalotájának csarnokában ahhoz képest, amekkora káosz uralkodott Pengeváros alsóbb részében, és amilyen korán volt az éjszakai leszbikus dorbézolásokhoz szokott nagai papnők belső órája szerint, még egészen fegyelmezetten sorakoztak a Pengék elit testőrgárdistái. A trónon trónoló Mikasa és a mellette a hercegnő álmosan sivalkodó gyermekét csitítani próbáló Emilia döbbenten hallgatták Usanagi jelentését. - Felség, nem tudjuk, honnan jöttek a tof martalócok, de felgyújtották az egész alsóvárost és a Céhek Negyedét. Nagyok a polgári veszteségek. A védőpajzson és a város körül telepített szenzorhálón sem regisztráltunk áthatolást. A jedi vadászgépeket és a csatapáncéljainkat érte az első csapás, így felszállni sem tudunk... - Megtudtak valamit a technikusok az idegen hajóról, menekülhetünk vele? - kérdezte türelmetlenül Mikasa. - Vagy valamelyik megmaradt jedi vadászgéppel?
- Nincsenek megmaradt jedi vadászgépek, innen nézve az összes lángol, Felség… Clena Dameront nem tudjuk elérni, lent volt éjszaka az alsóvárosban - suttogta szégyenkezve Usanagi. - A jedi technikusok csak reggel érkeztek volna. - Mili, akkor kérlek, próbáld meg elrejteni Yukit az erdőben, amíg ez véget ér - emelkedett fel a trónusról Mikasa. - A Zöld Barbárok nem sanyargathatják újra népemet, ahogyan évszázadokig tették... Usanagi, készítsd fel a Pengeőrséget a város megtisztítására!
- Felség, javaslom, ne hagyjuk védtelenül a főtemplomot, ez csapda is lehet - érvelt ellene Usanagi. - Minket egyelőre nem ért támadás, ha zárva tartják a kapukat... - Nem fogok itt rejtőzködni, amíg a híveim odakint szenvednek és pusztulnak! - csattant fel Mikasa. - Vezesd ki az őrséget és vágjátok le a martalócokat, hadnagyom, vagy én megyek ki! - Pengeőrség, kettős sorba rendeződj, támadásra készülj! - fogadta el nagy nehezen és adta tovább a parancsot saját alhadnagyainak Usanagi. - Kapukat kinyitni! - Mili, menjetek a hátsó kijáraton... - suttogta oda barátnőjének Mikasa és szeretetteljes csókot lehelt barátnője ajkaira és gyermeke homlokára. - Az erdőn át eljutsz a Citadellához. A jedik segítenek elrejteni Yukit, amíg itt végzünk ezzel. Legyetek óvatosak.
Mialatt a humán nő a nagai bébit magára kötötte és kislisszolt a trón mögötti hátsó kijáraton, a főtemplom ajtaja feltárult, Usanagi pengeőrsége pedig kirohant a főtérre, hogy a lángoló vadászgépek és az elfogott kli’gohn hajó még mindig ott emelkedő, sötétzöld, gyanúsan sértetlen sziluettje mellett elrohanva a lángoló alsóváros és szenvedő népe segítségére siessenek...
Még Mikasa is jól látta, ahogyan hirtelen a semmiből, két oldalról tűzcsapás érte a lángoló jedi vadászok füstjének védelméből Usanagi csapatát. A tofok hadviselésére nem jellemző, hosszúkás, pulzáló energiagömbök vágódtak ki a füstből mindenfelől, és elérték a pengeőröket. A vibrokardos nagaiok felkiáltottak a fájdalomtól és összeestek. A következő pillanatban pedig a füstből ezüst testpáncélos, irreálisan magas, fejük tetején hüllőszerű, világító vörös vizoros maszkokat viselő harcosok bukkantak elő, akik hosszú energiabotjaik végéből eregették halálos tölteteiket.
A templom őrségének másik fele, amelyik hátramaradt Mikasa őrzésére, gyorsan az ajtókhoz rohant, de ekkor felrobbant a plafon és fentről, rohamköteleket hasonló harcosok ereszkedtek a padlóra. - Jaffa kri!
A pulzáló botok Hadra harcos kommandójának tagjainak kezei között még egy sorozatot leadtak a nagaiok őrpapnőkre, aztán kíméletlen közelharc vette kezdetét. Mikasa felemelkedett a trónról, hagyva, hogy a szeretett tanoncai és papnői pusztulása, városa tönkretétele felett érzett felháborodás elragadja és feltöltse az Erő által ismert aspektusával. Kieresztette hangját, amely afféle spirális hullámként vágott végig a termen, a középvonalban az inkább sikoltó, mint éneklő oktávok ledöntötték a lábáról a jaffákat és saját pengéit is egyaránt… aztán ártalmatlanul szétpattantak a templom kidőlt ajtajában megjelenő alak kezében felvillanó sötétfekete, majdnem emberhosszúságú, dárdaszerű markolatból kivillanó vörös fénykardpengén és magán a markolaton.
Mikasa döbbenten meredt a jelenésre. A nyúlánk testalkat, a furcsa fegyver, a már-már Yuuzhan Vong-szerű, inkább esztétikai, mint funkcionális, itt-ott hiányos testpáncél... de mindenekelőtt az átható tekintet és az Erőben félreismerhetetlenül lángoló tudat volt az, ami ismerős volt neki.
Az egymással küzdő pengeőrök és jaffák önkéntelenül is arrébb húzódtak - vagy csak a közelharc könyörtelen szabályainak engedelmeskedve elhullottak -, ahogyan Mikasa lelépett a trónról, és az immár égő falazatú templom infernojának közepén a terem közepére sétált, alig pár méterre megállva hasonlóan bejövő ellenfelétől. - Te Marisa testvére vagy - közölte végül. - Az Elveszett Sárkány. Mindannyian halottnak hittünk. - Mellőzd a királyi többest, hatalom árulója, Pengehercegnő - nevetett fel gunyorosan a Sárkány.
- Már legyőztem egy Sithet a véremből, és téged is le foglak, pusztító Erők szolgája - Mikasa ezüstösen csillogó, a mandalóriaiak sötétkardjaihoz hasonló, csak ezüstfehér fényű nagai Pengéje előkerült valahonnan a sokrétű lebernyeg alól, és a lány támadásba lendült. A Sárkány azonban hárította a csapásokat, inkább kardja markolatát használva védekezésre, miközben támadáskor feje fölött forgatta a fegyvert, és inkább szúró, mint vágó mozdulatokkal, furcsa táncot járva, egyfajta vibrolándzsaként használva a fegyvert támadott vissza. (a Sárkány ugyan ezzel nem volt tisztában, de a harcmodor, amit Neo Tierce Ershanon megtanított neki, a Császári Testőrség jedik ellen kifejlesztett mozgássorozatára épült, amelyet Neo még az apjától tanult) - Becstelenül küzdesz - sziszegte lihegve Mikasa. - Még Enz testvérem is több becsülettel harcolt...
- Én azonban nem Enz vagyok! - döfött újra és újra Mikasa széles hadonászásán áthatolva és a nő köntösét több helyen felsértve a Sárkány. - Én Darth Nihl vagyok, Enz hatalmának és Nagi trónjának jogos örököse, Darth Wenthar első és igazi kiválasztottja! Te és áruló bátyád bitorló hatalma a végéhez közeledik! - A követelésed értelmetlen! - vitatkozott a férfival harc közben Mikasa. - A nővéred és Enz gyermeke az örökös, Fumiko hercegnő! Hiroyasu csak régens, nekem pedig nincs trónigényem! Nem kellene harcolnunk egymással!
A Sárkány gunyorosan felnevetett, és hagyta, hogy Mikasa pengéje nekiütődjőn saját fegyvere cortosis-érccel átötvözött, speciális kialakítású, vastag markolatának. Az ezüstfehér, Erővel átszőtt Penge penge sistergett és megrepedt, ahogyan a cortosis-telér megakasztotta benne az Erő áramlását. Mikasa szitkozódva hátratáncolt.
- Hát nem érted, áruló hercegnő? - nevetett a Sárkány. - Pont azzal gyalázod meg ás árulod el népünket, hogy nincs igényed a trónra! Nem sóvárogtok a hatalomra se te, se az a pipogya Régens bátyád! Nem ragadtátok magatokhoz valóban, amikor megtehettétek volna Enz halálakor, hanem a könnyebb utat választottátok! Mindketten távoli otthonaitokban szórakoztok szeretőitekkel, szektáitokkal, ahelyett, hogy valódi felelősséget vállalnátok népünk nagysága érdekében! Ez az igazi árulás! - Te beszélsz nekem szektákról, te, aki a gyermekrabló Időúr szolgája vagy, aki Nordgardban gyilkoltatja pribékjeivel a barátainkat, te, aki a műkincsrabló Sith, Hadra katonáival támadsz ránk? - Mikasa a dühtől felemelkedett a levegőbe, és kieresztette a hangját. - Leénekellek erről a világról, és oda küldelek, a sötétbe, ahová a te fajtád való! - Alábecsülöd a Sötét Oldal hatalmát, leszbikus papnő, te áruló ribanc - sziszegte Nihl, és összeszorította a kezét.
Mikasának nem jött ki hang a torkán, a mindent elsöprő hanghullám, amellyel a bolygó másik oldalára akarta lökni a Sárkányt, bentragadt. Ahogyan egyre kétségbeesettebben küzdött levegőért, a Sárkány másik kezéből Erővillámok csaptak ki és átjárták a fuldokló hercegnő testét. A Sith nagai fénykardja a levegőben pörgött és miszlikbe aprította a lány Penge pengéjét, aztán átjárta Mikasa combjait, hogy a nő fájdalmasan a földre hulljon. A Sárkány magához húzta Mikasát az Erővel, és szabad kezében, melyből immár nem jöttek villámok, megvillant egy apró, tradicionális, hajlított nagai vibrokés, a Kések népének eredeti, ősi fegyvere.
- Dalod véget ér, áruló hercegnő! - azzal ökölbe szorította a kezét, amitől Mikasa nyelve már kilógott levegőért kapkodó szájából, és a penge megvillanva átmetszette a hercegnő nyelvének tövét.
Mikasa gurgulázva a szájához kapott, amelyből vérsugár tört elő. A Sárkány magasba emelte a kivágott nyelvet, öklét összeszorítva összemorzsolta, és vaskos csizmájával az eszméletlenségbe taszította egyetlen rúgással a nőt. - Kötözzétek meg a cortosis-bilincsekkel, amiket Hadra úrnőtől kaptunk, aztán tartsátok életben - intett oda a megmaradt penge testőrökkel végző jaffáknak a Sárkány. - Ajándék lesz belőle... Ershan erőszakmestereinek.
...
Usanagival forgott a világ, ahogyan a rájuk mindenfelől tüzet nyitó jaffák egyik nagyobb kaliberű, fix telepítésű ágyújának sorozata felrobbantotta a közelükben levő, a tofok által már korábban felgyújtott pilótafülkéjű, leparkolt StealthX-et és a lökéshullám méterekkel repítette arrébb. Ahogyan sajgott a feje és közben magát átkozta amiatt, hogy hercegnője utasításának engedelmeskedve, de az elemi biztonsági előírásokat megszegve testőrgárdástul előrerohanva csapdába vezette a rábízott pengéket, még reflexszerűen kivágott Mikasáéhoz hasonló ezüstfényű nagai erőkardjának pengéjével, tőből lemetszve a mellette elrohanó két jaffa lábát a térdeik magasságában, akik minden bizonnyal a többi nagaihoz hasonlóan halottnak hitték őt, majd nagy nehezen feltápászkodott... és feltűnt neki, hogy a lángoló nagai csatapáncélok és lopakodó jedi keresztszárnyúak sziluettjei között magasodó kli’gohn lopakodó furcsa mód teljesen sértetlen, rakterének legénységi ajtaja pedig nyitva van.
Megoldást, a támadók érkezésére magyarázatot, vagy éppen hercegnője számára mégis csak menekülési lehetőséget keresve Usanagi a holtak és egymással küzdő túlélők között szinte négykézláb osonva végül eljutott a hajóig és belopódzott a rámpán keresztül. Két jaffát pillantott meg az egyik folyosó - kanyarulatnál, de magánál hordott, eldobható tőrkéseivel gyorsan elcsendesítette őket. Majd gondosan kiszedegette a nyakuknál az artériából spriccelő vértócsa mellől kiálló pengéket, és magához vette őket újra - szüksége is volt rá a következő kanyarulatnál is.
Miután így még vagy fél tucat jaffa őrön átjutott, végül elérte a rakteret, amely felé józan esze, az Erő hívása és egy ismerős, mégis meghatározhatatlan jelenlét vonzotta. A hajó méreteihez képest tekintélyes méretű, minden bizonnyal a kli’gohnok által korábbi bevetéseiken összerabolt zsákmány és rabszolgák tárolására kialakított raktér végén álló gyűrűszerű szerkezet láttán Usanagi gyomrában tovább növekedett az első rácsapások óta kialakult aggodalmas gombóc… egyre biztosabb volt benne, hogy azzal, hogy hercegnője nem hallgatott a tanácsaira és nem rendelte el a ragadozómadár lelövését, vagy legalább földre kényszerítését követően a felrobbantását, immár ténylegesen megnyitotta az utat falujukba ellenségeik előtt.
- Hatamoto... - Usanagi gondolatait a raktérajtók csukódása és a magas falak mentén körben húzódó függőfolyosó felől a padlószint fémjén koppanó, leérkező lábak dobbanása, illetve az ismerősnek tűnő, hideg chiss hang zavarta meg. A nagai nő megpördült, és szembetalálta magát a rangjelzések nélküli fekete katonai egyenruhát, népe régi tiszti zubbonyát viselő kék bőrű, vöröslő tekintetű alakkal, akinek a kezében sötétlila, inkább bordó, mint vöröses fénykardpenge és ívelt, gondosan megmunkált markolat villogott.
- Adisra Végrehajtó, ha nem tévedek - helyezkedett saját pengéjét maga elé emelve harcállásba a nagai nő, majd hirtelen rászakad a felismerés, ahogy kiterjesztette Erejét és érzékeit a hajón túlra… - csapdát állítottatok a hercegnőnek... nem vagy egyedül itt. - Még ha így is van, innentől már úgysem segíthetsz rajta, áruló hatamoto - Adisra arcán gyűlölet helyett arisztokratikus megvetés és gúny tükröződött. - Most a saját bűneidért kell felelned.
- Senki sem vagy, hogy számonkérhess engem, áruló sötét szolga - sziszegte Usanagi. - Veled ellentétben én nem fordultam el Enz nagyurunk útjától - villant meg Adisra tekintete. - Mégsem voltál mellette, amikor elérte a végzete... az áruló sunnyogás lenne esküd betartása, amire oly büszke vagy? - gúnyolódott Usanagi. - Én legalább nem fordultam ellene a legválságosabb pillanatban, hatamoto - vonta meg a vállát Adisra, és most már némi sötét oldali gyűlölet is volt a hangjában. - Messziről bűzlik rólad, hogy a hercegnőd ágyasaival és jedikkel háltál... - A szeretet ereje hatalmasabb a Sötét Oldalnál... te bizonyára az első adandó alkalommal hátbadöfnéd... - Usanagi előtt meglepetésre feltárult egy pillanatra Adisra elméje, de amit látott benne, az inkább megrettentette - a... szövetségeseid.
Adisra mosolya most már tőle szokatlan módon szélesedett ki.
- Ugye érzed, hatamoto? - kérdezte végül gunyorosan. - Igazat szóltál, tényleg nem vagyok egyedül. A drágalátos hercegnőd uralma a végéhez közeledik... bajtársaim győzelmet arattak... vagy hamarosan aratnak. - Nem, ha megszerzem és megsemmisítem ezt a hajót! - lendült támadásba fénylő pengéjét forgatva Usanagi. - Akkor nem lesz mivel elmenekülnötök, mire ideér a jedik erősítése a Citadellából és az Akadémiáról! Addigra égni fog ez a hajó is és az átkozott kaputok is!
- Csak tessék, próbáld csak meg! - emelte fel saját, bordó fénykardpengéjét Adisra, és afféle klasszikus, a peremvidéki arisztokrata családok által használt vívóállásba helyezkedett, terpeszben, egyik karját háta mögé kulcsolva, másikkal előretartva a fénykardot, mint egy párbajtőrt… ezt a jediknél is ismert harcmodort még Dooku gróf fejlesztette tökélyre a Klón háborúk idején, a Pengék pedig még sosem találkoztak vele (Adisra is Neotól tanulta ezt a harcmodort, aki Noel waitakerei képzésén sajátította el a Palpatine bizonyos akolita követői által Dookutól átvett módozatot).
A támadást támadást után indító Usanagi hamar rádöbbent, hogy Adisra talán csak szórakozik vele, a chiss ugyanis egyenes, finom mozdulatokkal ütötte félre minden egyes alkalommal támadó pengéjét, arrébb táncolva, hagyva, hogy a nagai nő mozgási energiáját átvegye saját teste, és szinte erőkifejtés nélkül táncolt arrébb.
- Baka! Küzdj becsülettel, te alamuszi chiss! - ordított rá részben anyanyelvén, részben Basic nyelven átkokat szórva ellenfelére Adisrára Usanagi, de az csak táncolt tovább ide-oda. Aztán hirtelen minden előzmény nélkül előrelendült, de Usanagi félreütötte a pengéjét egy széles mozdulattal.
És ekkor megvillant Adisra eddig hátul tartott, egyensúlyozásra használt keze, és egy miniatűr, gyorstüzelő energiagömböket kezdett köpködni Usanagi felé, aki reflexből a lövedékek felé irányította kardját... aztán döbbenten figyelte, ahogyan azok szanaszét pattognak, mint valami sörét, és becsapódnak a falba, a vállába, a fejébe, egyéb testrészeibe... kardja csuklójával együtt pedig kicsavarodott a kezéből, ahogy a gyors lövedékek nekiütköztek pengéjének.
Adisra pedig előredöfött, amíg Usanagi a furcsa lövedékekkel volt elfoglalva. Égett hús szaga töltötte be a ragadozómadár hangárját, ahogyan Adisra bordó pengéje megforgott Usanagi mellkasában. A nő egy hang nélkül dőlt el. Utolsó gondolatai az Erőn át saját gyermekei voltak, amit Adisra érdeklődő villanással a tekintetében fogott el elméjén keresztül.
- Elkényelmesedett, áruló hatamoto, már arra sem emlékszel, hogy az erőpengék és fénykardok a charric-mézerfegyverekre máshogy hatnak, mint a sugárvetőkre - tette vissza az övén hátul, a dereka mögött viselt rejtett tokjába népe energiapisztolyát a chiss Adisra, majd az élettelen nő kezéből kivette a nagai erőpengét, az Erővel ráfókuszált, felerősítve a penge tökéletlen anyagában lévő apró mikrorepedések okozta feszültséget... és a fegyver ripityára tört.
A chiss elégedetten megrázta a fejét, bár némi csalódottságot is érzett. Szívesen próbálta volna ki ezt a kifejezetten erőkardok, Erővel vértezett fémfegyverek ellen elsajátított technikát, míg a kard a penge nő kezében van - de mivel a Enz volt végrehajtója az első trükkjének is bedőlt, így ezúttal nem volt lehetősége rá.
Ebben a pillanatban érkezett meg néhány jaffa a hajó kiszabadított kli’gohn legénységével. - Minden rendben, parancsnok? - kérdezte a jaffák vezetője. - Takarítsátok el ezt a pengét, és keressétek meg, holt bújtatják a papnők a fattyait, elképzelhető, hogy Enz nagyúr vére folyik bennük is, éreztem a gondolataiban, amikor meghalt - biccentett Usanagi holtteste felé Adisra, aztán a kli’gohn legénységhez fordult.
- Készen álltok bizonyítani hűségeket rendszeruraink és új isteneitek felé, ti csőcselék? Becsületes halált halni? - Tok makh csokh! - morogta a csontos homlokú martalócok vezetője. - Engedd, hogy mi is mészárolhassuk a leszbiket, mint tof testvéreink, kék uraság, úgy bizony!
- Sajnálom, nektek az ellenség megtévesztésében kell segítenetek - magyarázta Adisra. - Ha bajtársaim visszatérnek a foglyaikkal, távozunk a csillagkapun keresztül. Utána fel kell szállnotok a ragadozóval, és úgy tennetek, mintha még mindenki a fedélzeten lenne. A jedik bizonyára vadászgépeket küldenek utánatok, talán nordgardi cirkálókat is, hogy elfogjanak. - Lerobbantjuk őket az égről! - emelte égnek egyik csontos öklét a kli’gohnok parancsnoka. - Megöljük a gakh-okat!
- Azt parancsolják rendszeruraitok és isteneitek, hogy vegyétek célba a legnagyobb nordgardi cirkálót orbiton, és repüljetek neki - folytatta hidegen Adisra. - Így halálotokkal lemossátok a neveteken és becsületeteken esett csorbát, a jedik és a nordgardiak pedig azt fogják hinni, hogy a foglyok meghaltak, és nem keresik őket... mire pedig sor kerül rituális kivégzésükre, már túl késő lesz... nekik és a jediknek is - mosolyodott el Adisra.
A kli’gohnok még néhány pillanatig tanácskoztak egymás között, aztán biccentettek. - Büszkén megyünk Kah’less örökösei elé a holtak hazájába! - dörögte a vezetőjük. - A Kések és a Kékek népei azóta szövetségeseink, hogy előző hűbérurunk, Wenthar Nagykancellár - Nagyúr elvitte ajándékba Kah’less szent kardját a Kések Sötét Császárának, akinek emlékét ti is szolgáljátok! A ti új isteneitek a mi új isteneink is! Ohj-Kah’less-Khuuu...
A martalócok rázendítettek valamifée halálváró indulóra, Adisra pedig kezeit elégedetten törölgetve visszasétált a hangár bejáratához, hogy biztosítsa a hajót, és csapdát állítson bármilyen esetleg ide tévedő pengének, vagy jedinek. Egy leszbikus árulóval végzett, akinek a lelkén száradt Darth Enz halála. Már csak néhány tucat volt hátra.
...
A közeli erdő fái között rezegni kezdett a bozót, majd egy rejtett járatból előbukkant Emilia és a karján a kis Yuki, akinek száját ezúttal betapasztotta, amennyire kíméletesen tudta a humán nő, hogy elcsendesítse menekülésük közben Mikasa gyermekét.
- Maradj csöndben, kicsim, mindjárt... csak átvágunk ezen az erdőn, és onnan egyenes utunk van a jedikhez - csitítgatta a gyermeket a humán nő, majd egy pillanatra visszafordult, hogy még egy utolsó pillantást vethessen a lángoló Pengevárosra. - Hová, hová, gyermekem? - a reszelős hangra Emilia ijedten visszafordult eredeti menetirányába, ahogyan az árnyékokból, a semmiből hirtelen fölé magasodott egy asszaszin álcázó köpönyegbe öltözött muun.
- Ne... ne bántsd Yukit, Sith! - kiáltott fel Emilia, és az oldalán lévő esetlen sugárvetőhöz kapott, de a korábbi coruscanti pincérlány messze nem volt olyan gyors és ruganyos harcos, mint az asszaszinok rendjének utolsó életben maradt gyilokmestere... és persze az Erő sem volt vele úgy, mint Ickyx nagyúrral, aki gunyoros mosollyal hagyta, hogy a szerencsétlen nő előhalássza az ódon, bizonyára valamelyik csempész haverjától kölcsönzött sugárvetőt. A muunnak még ki is kellett nyúlnia saját törzse mellé, hogy tenyerével elkaphassa és visszafordíthassa az egyébként célt tévesztő lövést, amelyik aztán egyenesen Mikasa szeretőjének arcába vágódott.
Emilia szétégett arccal eldőlt, Ickyx pedig az Erő segítségével kiemelte öléből Yukihime-t, és saját karjaiba vette. A nagai kislány azonnal ijedten sivalkodni kezdett, amikor megpillantotta a muun gonosz, megnyúlt fizimiskáját, de Ickyx egy finom sötét oldali elmelökettel mély álomba küldte a csecsemőt, hogy ne zavarja vinnyogásával.
Ickyx nem vesztegette az idejét arra, hogy az Erőn keresztül üzengessen bajtársainak, inkább elővett egy leárnyékolt, csak a régi ESB különleges ügynökei által használt sávokkal dolgozó odonit-komot. A kristálykommunikátor hasonló elven működött, mint egy Yuuzhan Vong villip, a sötét oldali praktikákkal egymáshoz kötött kristályok párjai Adisránál, Lomparnál és a Sárkánynál voltak.
- Megvan a hercegnő gyermeke - jelentette Ickyx. - Visszatérek a hajóhoz. Készítsétek fel a szent kaput az átkelésre. - Kapu biztosítva - jelentette Adisra. - A hercegnő fogoly, viszem - jelentette Nihl, a Sárkány. - Gyájj dikk ákkor mágyünk mink izs, itten vót válámi rákos dzsádi ilyen pilóutának vót őtözve, dá áddig pásztám ámíg meghót, há elnízést kírek - kattant némi várakozás után Ko Lompar komja is. - Há ezek má áztát se bírják ki há rándesen megdzsáljá őket á tof, há dikk má’.
Ickyx gonoszul elmosolyodott. Most már Hadra úrnő döntése, gondolta, hogy a foglyok közül kit ad át En Sabah Nuurnak. Ők elvégezték a feladatukat.
Egy fél órával később, amikor a jedik erősítése odaért Pengevároshoz, már csak üszkös romokat találtak. A kli’gohn ragadozó madár roncsai pedig pont rájuk hullottak alá orbitról egy nordgardi cirkálóval együtt, amelyet öngyilkos támadással a legénység magával rántott, miután a nagyurak, a megmaradt jaffák és foglyaik távoztak a hajóba rejtett és a ragadozómadárral együtt pusztuló csillagjáró kapun keresztül.
Odessenre újra dermedt, félelemmel teli csend ereszkedett… a bolygó immár nagai pengék nélkül várta, hogy mikor térnek vissza Ershan erői és szövetségeseik... ezúttal immár a jedikért a bolygó túlsó oldalán.
|
|
|
Odessen
Oct 15, 2023 20:29:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 15, 2023 20:29:03 GMT 1
A felszeletelt bolygó apokaliptikus látványt nyújtott. Magja nem felrobbant, hanem kihűlt, ahogyan a kérgén áthatoló gravitációs sugár a szó szoros értelmében kettévágta a planétát, de nem képzett a birodalmi fegyverekéhez hasonló mennyiségű kritikus plusz energiát ahhoz, hogy beindítsa a mag fúzióját a planéta közepén. Az elszökő légkör nyomában itt-ott egy-egy leszakadó, aszteroidává váló közetrészen még kivehető volt a felszíni vegetáció és akár épületek maradványai is - életnek azonban nyoma sem volt, ahogyan felmentő egységeknek sem… hiszen azok már elpusztultak a Jabiimnál azelőtt, hogy a bolygót ez az apokaliptikus csapás érte volna. Nem volt nyoma sem nordgardi, sem ershani hajóknak sem egyelőre, előbbiek ki tudja, hová tűntek szövetségeseik és otthonaik tömeges pusztulása láttán, utóbbiak pedig a hasonló, mégis más módon pusztulás sorsára jutott Nordgard, a központi bolygó körül csoportosultak és ünnepelték Ershan és En Sabah Nuur győzelmét.
Így aztán semmiképp sem tiltakozott egyetlen árva csillagközi porszem sem, amikor a Hapes három oldalról köztársasági területek által körülvett, a Corporate-szektor és a csillagköd közti egyenesen útvonalat elzáró Moskau Égi Marsall flottájának korribani csoportosulása miatt pedig lényegében arrafelé sem átjárható szektorát elhagyva Folett Főadmirális és az EGB Halálcsillaga eredeti bejövő vektorukat követve itt állt meg először, egyszersmind átmenetileg EGB-s felvonulási területté nyilvánítva a Jabiim és az Odessen asztronomikus roncsai és aszteroidaövei körüli űrt, legalábbis annyi időre, amíg meg nem jelennek Ershani erői, hogy a Halálcsillag árnyékában udvarias beszélgetést folytassanak a terület végleges hovatartozásáról. A harcállomás mellett szórványos, elsősorban cirkálókból és kisebb, ma már ósdinak ható csillagrombolókból álló kísérőflotta képzett külső védelmi gyűrűt, amelynek hajóit a Corporate-főszektor távoli állásaiból rendelte ide a Főadmirális, miután szembesült azzal a ténnyel, hogy nem csak Moskau Égi Marsall erői, nem csak a hiányzó nordgardi védelmi flotta egy része, de a Domínium jem’hadar flottája is elvarratlan szállnak számít a tágabb szektorkörnyezetben, százas nagyságrendben ráadásul. No meg azzal a ténnyel, hogy galaxisszerte bolygók robbannak változatos okokból és formában, és erősen nem mindegyik köthető az ő harcállomása ténykedéséhez.
- Két koszos aszteroidamező, ennyi túlóra ezért a semmiért - mormolta Folett Főadmirális, miközben a harcállomás taktikai központjában - nem a parancsnoki irányítóban, mert ott Davoo tábornok tartotta a frontot és a fő komterminált - a környező szektorok holoképét vetítette egy hatalmas síkasztalos holokivetítőre, egy még hatalmasabb, összevissza villogó szuperszámítógép robosztus tömbje mellett állva. - Ez még főszektornak sem nevezhető - meredt a fehér egyenruhás főtiszt a Jabiim és Odessen roncsmezői által határolt térképre. - Mégis, minek hívjuk, Csillagpor-különleges rendeltetésű szeméttelep-szektor?
- Tisztelettel, Főadmirális úr - szólalt meg Folett egyetlen, nem mellesleg nonhumán és nem mellesleg nem is EGB-s illetékességű vendége a hatalmas teremben, a hüllőszerű, hüllőképű G’Kar nagykövet, aki a Harcállomás biztonságos mozgását biztosította az Ershantól Nordgardig húzódó Mor’mon hadműveleti területeken, hasonlóan ahhoz, ahogyan Lecersen garantálta Folették számára a biztonságos kijutást a Hapan-sith űrből (bár a nagymoff személyesen nem volt jelen az állomáson, hanem a Hapesen maradt Lord Caedussal, hogy segítse hatalma stabilizációját). - Még arról sem állapodtunk meg, hogy ez itt permanensen EGB-érdekszféra kellene legyen… a biztonságos áthaladásukat biztosító megállapodásunk nem terjedt ki területi érdekeltség szerzésére… Folett egy pillanatig visszafojtott élvezettel figyelte a hüllő dagályoskodását, majd elmosolyodva legyintett.
- Ne aggódjon, nagykövet úr. Amint végeztünk itt, és tovább indulunk, lehetősége lesz ismét felhívni a feletteseit, bárki is most a flottaparancsnok maguknál ebben a temetőben - intett a szektor vörös foltokkal tarkított holotérképe felé, amelyik az elpusztított, lebombázott, kiirtott nordgardi erősségeket mutatta, köztük is a leghatalmasabb, Nordgard központi vörös foltja felé mutatva. - Akár új szerzeményük baljós véget ért központjában is szívesen találkozom velem, hogy a továbbiakról tárgyaljunk. De előbb szeretném, ha részese lenne egy beszélgetésnek… személyes érintettsége okán. Tierce Főkormányzó hamarosan csatlakozik hozzánk itt. - El nem tudom képzelni, mire gondol, Főadmirális - mormogta G’Kar. - Én minden esetben Ershan és az EGB feltétel nélküli barátja vagyok és…
Folett csak jelentőségteljes tekintettel a háta mögött villódzó M.O.N.R.O.E. terminál felé biccentett, amelyhez G’Karnak már akkor is volt szerencséje, amikor Ecoban körül orbitálva “megmentői”, Folett cosrai kommandósai az Első Rend és Fyyar összeesküvőinek markából a harcállomásra vitték, és a hüllőszerű lény rögtön tudta, hogy újfent nem lenne értelme tagadnia a tiercistákhoz, pontosabban a Tierce-ekhez fűződő korábbi kapcsolatait. - Nézze, Főadmirális - hebegte G’Kar. - Én és Monroe tábornok egyaránt kardassi fogságban voltunk, ez még azelőtt történt, hogy a Főkormányzó jóváhagyásával csatlakoztam volna Ershanhoz… - És ezzel nincs is semmi probléma, Mein Freund - biccentett Folett. - De mostantól ha Ershan az EGB-vel tárgyal, akkor velem tárgyal… verstanden?
G’Kar biccentett, mire az ajtónál posztoló fekete kabátszerű bőrköpenyt és cosrai rohamsisakot viselő kommandósok egyike néhány szót elhadart anyanyelvén a komjába, elhangzott néhány “Jawohl, zu Befehl”, majd nemsokára két másik őrkommandós bekísérte Tierce Főkormányzót.
A klón fáradtnak tűnt, bár ruhája szokás szerint kifogástalanul állt rajta, az arcán a Tierce-ktől megszokott mennyiségűnél jelentősen több ránc jelezte, hogy a Hapesen töltött idő minden bizonnyal megviselte. Tierce sunyi, magabiztos mosolya kissé lelohadt, amikor megpillantotta a Monroe személyiségét - vagy annak lélektelen digitális másolatát, sosem lehetett tudni biztosra - , tároló szuperszámítógépet és mellette a kroo’mag hüllő nagykövetet - korábbi bizalmasait, most egyértelműen Folett oldalán, vagyis legalábbis a Főadmirális kényének-kedvének kitéve. - Főadmirális, nagykövet - biccentett végül a Főkormányzó összeszedve magát. - Jelentkezem. - Egy ideig eltartott, Főkományzó - tisztogatta fényesre köszörült körmeit Folett egy kesselis pohár szélén, elégedetten figyel a klón sóvár tekintetét, ahogyan tele üveget keresett a taktikai asztalon, amelyhez a pohár tartozott volna, de sehol sem talált. - Jól érzi magát? - A regenerációs klóntartályom Charis palotájában volt, amíg… ott vendégeskedtünk - ült ki fáradt mosoly Tierce arcára, ezúttal őszintén. - A nagykövetségen… nem állt rendelkezésre megfelelő technológia. Régen regenerálódtam.
- Entschuldigung, azt hittem, minden ellátást megkapott itt tartózkodása alatt, Főkormányzó - szabadkozott Folett szinte őszinte meglepetéssel a tekintetében. - E téren kissé… eltérőek az igényeim, mint a többi, Tierce-nek - rándult meg Grodin szája széle. - Mindjárt gondoltam - hunyorgott Folett, majd kezeit összekulcsolva visszafordult a stratégiai térkép felé, háttal a Főkormányzónak. - A speciális igényei is szerepet játszottak gondolom… a Hapesen vallott kudarcában, Főkormányzó.
- Elnézést, én nem nevezném kudarcnak... - szólt közbe Grodin, de Folett még mindig a hátát fordítva neki leintette. - Erre mindjárt visszatérünk, Főkormányzó úr… bizonyára Ön is tudja, hogy nem pusztán a két szép klónozott szemének megmentéséért siettem harcállomásostul mindenestül a Hapesre. Ez nem az a beszélgetés, ahol megköszöni nekem, hogy megmentettem méltatlan életét, és elsétál a legénységi körletekbe kesselit vedelni - Folett most szembefordult Grodinnal. - Ez egy vizsgálati kihallgatás, Főkormányzó. A birtokomban lévő bizonyítékok alapján Ön… nem teljesen az, akinek mondja magát, és ezek a továbbiakban nem Solo Főinkvizítor politikai alapúnak minősített képzelgései és vádjai, hanem alkalmasint bizonyítékokkal alátámasztott, minősített tények.
- Spóroljuk meg egymásnak a felesleges köröket, Főadmirális - mosolyodott el félszegen Grodin, közben a beszélgetést figyelő G’Karra és a mellette villogó szuperszámítógépre pillantva. - Nem az a Grodin Tierce vagyok, aki Önnel együtt átvette Awerisnél ennek az EGB-nek a vezetését - Grodin közelebb sétált, egészen közel Foletthez, kíváncsian figyel, hogy amaz hátranyúl-e valamiféle riasztóért vagy oldalfegyverért, esetleg közelebb inti-e magához az ajtónál álló kommandósokat. Folettnek azonban becsületére legyen mondva, a Főadmirális egyelőre nem mozdult, hanem állta a klón sokat látott, kissé talán őrült, “minden elveszett” jellegű tekintetét.
- De gyilkos sem vagyok - folytatta Grodin. - Még akkor sem, ha bizonyos értelemben… profitáltam az előző, itteni Grodin Tierce Főkormányzó halálából. Hajlandó vagyok mindazonáltal… - és a klón tekintete megvillant, majd hátralépett és fejet hajtott Folett előtt. - Tovább szolgálni a maga Birodalmát… az ő helyén… hogy kompenzáljam a Vezérkart ért veszteséget. - Milyen nagylelkű, Donnerwetter - Folett majdhogynem felnevetett. - Magának aztán van humorérzéke… ami pedig a valódi gyilkost illeti… - Tudomásom szerint egyetlen birodalmi törvény sem kötelezhet arra, hogy közvetlen, jelen nem lévő családtagjaim terhére tegyek beismerő vallomást - tárta szét a karjait Grodin, mire Folett egy pillanatig mintha azon gondolkozott volna, hogy ismét elnevesse-e magát, vagy azonnal sóbányába küldesse a Főkormányzót egy kiadós ordítozás közepette.
- Hát persze, bár ehhez el kellene ismernünk, hogy maga egyáltalán rendelkezik bármiféle ilyen értelemben vett… elismert családtaggal, mert ugyebár a Hapesről nem jött fel velünk erre vonatkozó, minden kétséget kizáró bizonyíték, illetőleg személy - ingatta a fejét végül aztán újra visszafordult a stratégiai holotérképhez. - A kompenzáció csak egy kérdés itt, Főkormányzó. Ez az egész… extradimenzionalitás… ez itt a nagyobb probléma. Az egész Birodalom… sőt, szinte az egész galaxis a széthullás szélén áll, erőfeszítéseink ellenére. Ezt gondolom, nem kell Önnek elmagyarázzam. Először a Lecersen-ügy, aztán annak feloldása, aztán a Kyron-ügy, és ez az egész, amire a hapesi magánakcióját kifuttatta… - Folett felsóhajtott és megcsóválta a fejét. - Túlságosan kifelé figyelünk, Főkormányzó - mondta végül egy pillanatnyi szünet után. - És remélem megérti, ez nem jó. Ez a mi Birodalmunk, a mi EGB-nk, a mi galaxisunk, itt kell… boldogulnunk… - simított végig ordibálás helyett komoran Folett a terminálon, mintha egyetlen gombnyomással EGB-színűre varázsolhatná a galaxis egynegyedét. - Még akkor is, ha valamilyen mértékben… egyikünk sem innen származik - pillantott vissza sötét tekintettel Grodinra.
- Állj - rázta a fejét a klón. - Mármint… saját magammal tisztában vagyok… - a hüllőszerű nagykövetre pillantott. - G’Kar származása… nyilván nem kérdés. De Ön, Főadmirális?
Folett most mégis kivett a fiókból a terminál alól egy üveg kesselit és mindhármuknak töltött belőle, majd, miután Grodin a kelleténél kicsit mohóbban a pohár után kapott, G’Kar viszont először csak óvatosan szagolgatta, szürcsölgette, mintha attól tartana, hogy Folett megmérgezi, a Főadmirális a poharába belefeledkezett Főkormányzóhoz fordult: - Mégis, mit gondol - intett körbe teátrálisan. - Mármint, az Ön állítólag széles látókörűségét, gazdasági tudását, és mindenre kiterjedő figyelmét valóságos ténynek véve, mármint mindarra, ami a kesselis üvegen kívül van… - Grodin szinte sértetten pillantott fel a pohárból. - Miből épített fel ezt a harcállomást? - nézett végig Folett Tierce-n, utóbbi lassan letette a poharat és a homlokát kezdte ráncolni. - Érti a kérdésem, Főkormányzó?
- Azt hiszem, igen - mormogta Grodin. - Mármint… a Cosra minálunk is rendelkezett Halálcsillaggal, sőt, ugyebár az MHQS miatt… - A maguk állomása, úgy értem a klónoké - biccentett Folett, Grodin tekintete pedig megvillant egy pillanatra, mint akinek átvillan az elméjén, hogy ezt ugyan bizony honnan tudja a Főadmirális, majd folytatta. - Igen, szóval két ekkora harcállomást is épített, a mi EGB-nk - helyeselt Tierce. - De egy egész galaxis erőforrásaiból. Arra akar kilyukadni, hogy az EGB a jelenlegi gazdasági erejével hogyan lehetett képes erre?
- Az ESB is megcsinálta anno a Halálbolygót - vetette közbe G’Kar. - Pedig hatalmuk csúcsán sem rendelkeztünk, akarom mondani Wenthar nem rendelkezett annál több területtel és erőforrással, mint most az EGB. - Az igaz, de amennyire… elődeim feljegyzéseit olvastam, az ESB lényegében belerokkant, gazdaságilag mindenképp… azzal párhuzamosan, hogy előtte flottareformot is végrehajtottak - ráncolta a homlokát tovább Grodin, majd visszafordult Folett felé. - Ez a kérdése, Főadmirális? Hogy miért nem látszanak a gazdasági krízis, a teljes kizsigereltség jelei ennek az EGB-nek az Ön EGB-jének a gazdaságán? Pedig itt is volt flottareform, új zászlóshajó építése, az itteni Aweris egyébként igen számottevő veszteségeinek pótlása… igen… - hümmögött Grodin. - Ez valóban egy jó kérdés. Csak azt ne mondja nekem, uram - pillantott laposan Folettre. - Hogy magának is van valahol egy titkos Béta-galaxisa…
- Wäre schön, aber nicht - kuncogott fel Folett majd belekortyolt a poharába és leült a holotérképes asztal elé. A másik kettő követte a példáját, csak M.O.N.R.O.E. szuperszámítógépe villódzott tovább a sarokban állva, helyváltoztatásra képtelen terminál lévén. - Jó is lenne, Főkormányzó, de nem - mondta végül a Főadmirális, mint aki egy pillanatig azon lamentált, hogy egyáltalán folytassa-e a mondandóját, vagy mégis inkább küldje az összes jelenlévőt sóbányába, és spóroljon meg magának ma estére egy kellemetlen vallomást. - Wissen Sie… - folytatta Folett. - Az egész kulcsa… a hatékonyság. A harcállomás tervei… sokkal gazdaságosabbak és technológiailag fejlettebbek, mint akár a Halálcsillag II, akár a Halálbolygó volt. A tervek… sokkal jobban hasonlítanak az Ön MHQS-éhez, Főkormányzó, mint gondolná…
Grodin tekintetében gyanú villant. - Ezért tudta Sans olyan könnyen beépíteni a módosításokat, amiket kértem? - mormolta végül. - A konstrukciós csapatok csak új tervrajzokat kaptak, némiképp átdolgozva, mert bizonyos dolgokhoz nálunk egész egyszerűen az alapkutatás sem áll még rendelkezésre, például bizonyos magfúzió-alapú energetikai berendezésekhez és fegyverekhez - magyarázta Folett. - De igen, ez a harcállomás kevesebb legénységgel, automatizáltabban, megbízhatóbban, és összességében olcsóbban és épült és olcsóbban működtethető, mint bármelyik elődje. És ez nem minden… a Cosra és a Knot gazdasági teljesítményét tanulmányozta már?
- Futólag… - mormogta Grodin szinte szégyenkezve, mivel valóban több idejét töltötte a kantinban és Istarii lába között, mintsemhogy alaposan átolvassa ennek az EGB-nek a gazdasági mutatóit, amelynek alkalmasint újra Főkormányzójává avanzsált, bár sokszor mentegette magát azzal, hogy ez teljesen felesleges, ha előbb-utóbb úgyis kivégzik azért, amit el sem követett. - A hatékonyság, amivel a vállalataink működnek, különös tekintettel az évtizedes működőtőke és hosszú lejáratú befektetésekre, felülmúlja a muunok, az OCP és a Banco Vaticaano teljesítményét is - mosolyodott el futólag Folett. - Persze a Cosrai Iparvállalat a nyeresége nagy részét elkülönített, célzott pénzalapokban tárolja, így a végső, nyilvános beszámolókban nem jelennek meg ezek a bevételek, amelyek aztán közvetlenül finanszírozzák flottafejlesztési és technológiai programjainkat. De az egész nem lenne ennyire… hatékony, ha nem rendelkeztünk volna… nos, nem is bennfentes információkkal - biccentett Folett mintegy saját magát elismerve gazdasági teljesítményéért -, de hosszú iterációs tapasztalattal… előző, előttünk járó Cosrai Iparvállalatok, úgymond, interdimenzionálisan aggregált eredeményeivel és tanulságaival… amelyek birtokában… optimalizálhattunk.
- Azt akarja mondani… - rázta a fejét hitetlenkedve Grodin. - Hogy maguk befektetési tippeket kaptak… más dimenziók EGB-iből? - Nem csak tippeket, ne így képzelje el - bámult a távolba Folett. - Adatsorokat, elemzéseket, variációkat, egy-egy Cosrai Iparvállalat különböző célokra optimalizált tevékenységének eredményeit… generációkon keresztül. És technológiai leírásokat, amelyeket tökéletesítve ebben a galaxisban Knot és Cosra a lehető legkorábban, a lehető legoptimálisabban tudott fejlődni… hogy néhány szektornyi hatókörrel oda jussunk, igaz, negyven év alatt, mint a maga EGB-je, Főkormányzó, fele annyi idő alatt, de szinte az egész galaxis birtokában.
- Akkor… maga is… utazó? - kortyolt nagyot a kesselijéből hitetlenkedve Grodin, aztán reménykedéssel vegyes félelem ült ki az arcára. - Mármint, akkor maga… mármint te… - Ne szaladjon ennyire előre, Főkormányzó - mosolyodott el a Főadmirális. - Én nem a maga Folettje vagyok, félreértés ne essék. Folettek jöttek egymás után, talán százan és százan, hogy egy, a Knot mélyén lévő tér-idő anomálián keresztül aztán időben visszamenve és dimenziót lépve felkeressék saját magukat, és átadják az eredményeket, hogy aztán a következő Folett folytassa a kísérletezést… minden idők gazdaságilag és technológiailag leghatékonyabb Cosrájának és Knotjának létrehozatalára… és amikor nem érték el az optimum-pontot… tovább utazzanak a következő Foletthez… - Azt a - bukott ki G’Karból. - Maguk aztán alapos, pepecselő népség, maguk cosraiak… ahelyett, hogy átküldtek volna ajándékba ezen a tér- és időkapun egy Cár-bombát, vagy egy hipertéri rakétát a következő ifjú és ambíciózus Folettnek és elárulták volna neki, hogy Yavin után hol volt a Lázadók titkos támaszpontja, vagy tudom is én…
- Ez nem így működik, nem lehetett beavatkozni a modell által vázolt menetrendbe, mert akkor a paraméterek megváltozásával nem lehetett volna tovább optimalizálni… - rázta a fejét a Főadmirális. - Csak így működhetett… - bámult ismét a távolba Folett. - Tudják… a tudat, hogy megannyi Folett századosból sosem lett Főadmirális, a Birodalom ura, az EGB megteremtője… akiknek a szerepe kimerült abban, hogy titokban jegyzeteltek, kísérleteztek, és aztán feláldozták saját testüket és egészségüket egy kegyetlen, halálos következményekkel járó időbeli és dimenzionális út során, hogy átadják tanácsaikat a következő Folettnek, aki átadta a következőnek… mindezt azért, hogy mi ma itt lehessünk - kortyolt nagyot a poharából Folett láthatóan megrendülten. - Magának könnyű - pillantott Grodinra. - Magának semmit sem mond a többi Grodin Tierce öröksége, személyisége… maga, a magafajta, aki mindig azt hangoztatja, hogy csak egy klón, maga valójában sokkal egyedibb. Meghalt egypárszor, de mindig visszatért. Átlépett ide… egyetlen lépéssel, amely nekünk, nekem - mutatott saját magára indulatosan Folett - Folettek életének és éveinek százaiba került… azért, hogy most én itt lehessek, hogy én lehessek az utolsó Folett, az egyetlen az elsőn kívül, akinek megadatott, hogy főadmirálisi váll-lapokat hordjon… hogy felvirágoztassa az EGB-t, megannyi Folett közös álmát… hogy egyetlen csapással elpusztítsa a Kyron féléket, hogy korábban megszabadulhasson Diestl-től és a többi belső ellenféltől… és közben ne beszélhessen erről Önök előtt soha, semmilyen mértékben senkinek, leszámítva persze a Tieboltokat, akiknek a genetikai kódját szintén kaptam, de hát, ugye, az más eset, ők fogyóeszközök… maguknak köszönhetően pedig az Abdul-sorozat felesleges befektetésnek bizonyult Ershanon - pillantott a hüllő és a klón párosára a Főadmirális egy pillanatnyi rosszallással, aztán ismét maga elé meredt néhány gondolatnyi kávészünet erejéig.
Folett kifújta a levegőt és egy pillanatig maga elé meredt, majd Grodinra. - Még magának sem mondhattam el, érti? Mármint a maga előtti magának… egyik magának sem… értik már, miért húztam fel annyira magam, amikor az Ausmann-rendszerben felmerült Dreyfus kormányzó megbolondulása? Az első Folett, aki elkezdte ezt az egészet… pontosabban a második Folett, úgymond… egy Dreyfus nevű illetőtől kapott mindent. Beleértve… a maga engedélykódjait - pillantott Folett Grodinra. - Amivel azonosítani tudtam magát, hogy Ön Ön… hát, azt kell mondjam, szép kis terv, Főkormányzó, ha végig ez volt a terve…
- De nem én voltam - pillantott maga elé a gondolat súlyától falfehéren remegve Tierce, kezeit tehetetlenül széjjeltárva. - Nem az én tervem volt… Neo volt… mire… mire kitervelte és végig vitte ezt… vagy mielőtt… vagyis akkor, amikor én… már halott voltam - rázkódott meg a klón és gyorsan még egyet húzott a kesselis pohárból. G’Kar gyorsan odapattant és újratöltötte neki is és a Főadmirálisnak is, mivel mindkét férfi remegett egy kissé a vallomások súlya alatt. - Ami nekem néhány perc semmi volt, az magának, maguknak évszázadok sora - törölte meg izzadt homlokát a klón. - Az ilyesmi bizony nem példa nélküli ott, ahol Zahad’dum urai keverik és fonják az idő és dimenziók szövedékét - dőlt hátra G’Kar saját székében, leplezetlen elégedettséggel. - Mint En Sabah Nuur nagyúr… - majd Grodinra pillantott hüllőszemeivel. - Vagy a maga fia, Főkormányzó.
- Aki hol is van most, apropó? - emelte fel egy pillanatnyi gondolkodásból a fejét Folett. - Nem volt a Hapesen - rázta a fejét Tierce. - Talán soha nem is ment oda. Végig csak… illúzió volt. Csak remélhetem, hogy rendben van, hogy egyáltalán itt van valahol és most… - És mi lett az előző Folettel, akitől a Főadmirális úr kapta… az utolsó előtti tervet? - kérdezte most G’Kar, bár neki tulajdonképpen nem sok köze volt ehhez. - Igaz… - biccentett Grodin is. - Vele nem lehet esetleg találkoznom?
- Sajnálatos módon elhunyt - rázta a fejét a Főadmirális lemondóan, majd miután látta, hogy saját előző verziójáról értelmetlen beszélnie, csakúgy, mint Neoról vallatni Grodint, témát váltott. - Tudják… - hümmögte kissé inkább a kesselis poharának, mint társaság két tagjának, fél szemmel a sarokban villogó terminál felé pillantva - , bizonyos eredeti formájukban átadott kódok a sorban legelső, azaz a második Folettől csak akkor értek célt és végleges értelmet, amikor betápláltam őket őbele… - biccentett M.O.N.R.O.E. felé. - Az Ausmannról érkező jelentésanyag pontos interpretációja, a Kyron mögött álló gazdasági és katonai hatalmi csoportok pontos összetétele, és az, hogy ki megbízható és ki nem… - magyarázta a Főadmirális. - Például tudtam, hogy Il-Raz egy pedofil kígyó, de nem gondoltam többnek Lecersen bizalmasánál. Sosem gondoltam volna még én sem, hogy ennek az Alapító nevű alakváltónak a táborába állhat. Ahogyan arra sem, hogy újraklónoztatni, kivégeztetni reménytelen, mert az utód továbbviszi majd az előbb… devianciáit.
- Nos, igen - mosolyodott el Tierce a terminál felé pillantva. - Ha az ott tényleg Monroe leképeződése, és feltételezzük, hogy valamilyen mértékben ő is nem csak értette, de Neo behatása révén át is érezte azt, hogy az ő eredetije az én világomban honnan indult és hová lett… - Igen, van egyfajta… holisztikus megközelítése - mosolyodott el gunyorosan Folett. - De nem mindenben hiszek neki száz százalékig… például - biccentett Grodin felé - magát az összes elemzésben, amit kidob nekem, holtan akarná látni. - Bizonytalansági tényezőnek tartja a Főkormányzót, ez Monroe-ra vall - hümmögött G’Kar. - Az vall rá, hogy ki akar küszöbölni - horkant fel Tierce és újratöltötte kesselis poharát a berendezést vizslatva, mint aki azon gondolkozik, hova vágja bele vibrotőrét.
- Hovatovább szükségünk van M.O.N.R.O.E. úgymond szakértelmére, Főkormányzó - emelte fel a kezét figyelmeztetőleg Folett. - A végleges paraméterek birtokában további lépéseinkre vonatkozóan is hasznos tanácsokat tud adni. Meg tudja mondani köztársasági hadihajókra lebontva, hogy mekkora a becsült valószínűsége a tervezett rakétacsapásunk sikerének, meg tudja becsülni a deisták támogatásának mértékét egy-egy bolygón, és még sok minden más… - Akkor használjuk, Főadmirális - hajolt közelebb felvillanyozódva Grodin. - Most már minden tudunk egymásról… a harcállomás technológiai felszereltsége féreglyukak nyitására megfelelő, ha jól értem… Ausmann féregjáratra a Clone Szövetség felé a kezünkben van… csak át kell hoznunk a Mélységieket csapatait, ahogyan Neo is bizonyára eltervezte, és akkor…
- Nein - rázta a fejét figyelmeztetőleg Folett. - Sajnálom, Főkormányzó úr, de semmi ilyesmit nem fogunk tenni… - Hogy? - Tierce tekintetében agresszív indulat villant. - Hogy mondhat ilyet? Azok után, amin bajtársaim ott keresztül mentek… - Azok után, hogy Cosrák és Knotok generációkon és dimenziókon át min mentek keresztül, nem érdekel a maga szentimentális ragaszkodása, Főkormányzó úr - keményítette meg a hangját Folett. - Hát nem érti, milyen helyzetben vagyok?
- Abban a különleges helyzetben, hogy kijavítsa eredetije, elődje, az én Folettem árulását - szisszent fel sértődötten Tierce és mintha azért mozdult volna, hogy kesselis poharának újratöltése helyett támadólag lépjen fel, de G’Kar gyorsan felpattant a helyéről és a hüllőszerű lény barátilag Grodin vállára tette a kezét. - Hallgassuk meg a Főadmirálist, Főkormányzó. Mindannyiunk érdekében. - Danke, Herr G’Kar - biccentett Folett, majd folytatta: - Leginkább zsarolható vagyok, és kényszerhelyzetben vagyok, Főkormányzó. Az extra- és interdimenzionális kapcsolatok, amelyekkel például a Főinkvizítor vádolják magát…
- Végső soron magára is igazak - ült vissza a székébe Tierce a felismeréstől megdöbbenve. - Anélkül, hogy hatása lett volna rájuk. Nem az Ön döntése volt… ha az volt, akkor évtizedekkel ezelőtt történt, amikor hallgatott saját magára a Knot egyik föld alatti bunkerében… anélkül, hogy tudta volna, hogy ez ide fog kifutni. - Így van - biccentett a Főadmirális. - Nem vagyok sem a maga, sem a fia adósa. Amit elértem, saját magam, saját elődeim véres áldozatán keresztül értem el, értük el… a Cosra… a Cosra nem a maguk hátán lett azzá itt, amivé, Főkormányzó, hanem saját jogán. De ettől még bárki, aki magát vádolja, végső soron engem is támadhatóvá tesz…
- Kellemetlen, sarokba szorított állapot, amelyben egymásra vannak utalva… - vizsgálta meg a poharát G’Kar, miközben átvillant a fején a gondolat, hogy nem lehet túlságosan nagy életbiztosítás két ilyen formátumú államférfi titkos kényszerszövetségének egyetlen fül- és szemtanújának lenni, amennyiben az ember, azaz a hüllő meg akarja tartani szemeit, füleit, életéről nem is beszélve, alkalmasint.
- Akkor mit akar tőlem, Főadmirális? - meredt a másikra Grodin. - Tegyek titoktartási fogadalmat? Ígérjem meg szépen, hogy sosem árulom el? Vagy vonuljak el egy mezőgazdasági bolygóra, mint anno… valaki akit ismertem, száműzetésbe? Vagy ez az egész expozé csak arra volt jó, hogy utána nyugodt lelkiismerettel végeztethessen ki? - Ha nem vagyok rákényszerítve, akkor nem - rázta a fejét megnyugtatóan Folett. - De ehhez meg kell semmisítenünk a tárgyi bizonyítékokat, és azokat a referencia pontokat, amelyeken keresztül itt a Vezérkaron belül… támadhatóak, kompromittálhatóak vagyunk. - Szigorúan csak a Vezérkaron belül, ugyebár - ismételte el a mondat végét a biztonság kedvéért G’Kar nagykövet. - Mire akar kilyukadni? - vonta fel a szemöldökét inkább szomorú felismeréssel, mintsem dühtől hajtva Grodin.
- Az egyetlen ésszerű megoldás minden lehetséges interdimenzionális projekt és kitettség felszámolása az EGBn belül, es tut mir leid - magyarázta Folett -, de nincs más megoldás, nagyon sajnálom, Főkormányzó. Be kell zárnunk az ausmanni féregjáratot és le kell építenünk az ezzel kapcsolatos kísérleti és tudományos bázist, megsemmisítve minden hozzáférhető bizonyítékot minderről, ami… mindkettőnket kompromittálhat. - De a bajtársaim odaát a Clone Szövetségben… - meredt véreres szemekkel a Főadmirálisra a Főkormányzó, de amaz csak sajnálkozó tekintettel biccentett.
- Engedje el őket, Grodin. Nem azt mondta nekem, hogy kompenzációként hajlandó… ezt a Birodalmat, az én EGB-met szolgálni? Hát akkor barátkozzon meg a gondolattal, hogy egyszerre nem tarthat ki régi és új bajtársai mellett. Választania kell. Engedje el az ausmanni kísérleteket, a régi bajtársait, a kardassiakat, a tanácsadóját, minden ilyesmit, és szolgálja ezt az EGB-t ebben a galaxisban. Vagy hazamehet, ha akar, átmegy a féregjáraton és utána zárjuk be. És aztán magán múlik, mit kezd a helyzettel, én meg csináltatok egy másik Grodin Tierce-t… de ha itt marad, akkor nem akarok egy nyitva lévő féregjáratot egy olyan galaxisba, ahol mindenek ura és parancsolója a császári trónon Jagged Fel, ezt remélem, Ön is megérti? És magától értetődik, hogy minden másnak, ami maga utána marad itt, pusztulnia kell, ugye, ez is érthető?
Grodin maga elé meredt, aztán Folettre, aztán G’Karra. - Shiivit - mondta végül valami elnyújtott, idegen akcentusban. - Csak annyira van választásom, mint magának, Főadmirális, nem igaz?
- Nem vagyok a barátja, és nem voltam az a barátja, aki elárulta magát, Grodin - biccentett Folett. - De az események egyáltalán nem véletlenszerű láncolata folytán mégis egy EGB-ben evezünk. És ha ki akar zsilipelni belőle, nos… magának talán akad egy űrruhám, de az itteni… érdekeltségeinek nem. Akárhogy dönt, mások halálát okozza majd… a felajánlott kompenzációja logikus részeként... mert végső soron… - Végső soron ennél kisebb dilemmák nem is érdekesek az Egyesült Galaktikus Birodalmi Vezérkar tagjai számára - sóhajtott fel maga elé meredve Grodin Tierce. - Tudom, Főadmirális, tudom.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 17, 2023 5:13:26 GMT 1
Néhány percnyi mélységes csend után Grodin végül felpillantott a kesselis poharából a Főadmirálisra. - És az árulás vádja? Még ha az extradimenzionális faktort ki is vesszük, bárki mondhatja azt az Első Rend maradékából, hogy összejátszottam Lecersennel, aki tulajdonképp dezertált… - Elrendezhetjük - vakarta meg az állát Folett. - Feltéve, hogy legközelebb jobb munkát végeznek ön is, és új helyén a nagymoff úr is, mint legutóbb a Hapesen.
- Nos, ha úgy nézzük, legalább nem csatlakoztak a köztársasági, vagy a deista blokkhoz - húzta el a száját Grodin. - De hozzánk sem, Főkormányzó, márpedig ez volt a terve, nem? - ingatta a fejét elégedetlenül a cosrai főparancsnok. - Ráadásul, ha kivártak volna, amíg a deisták véletlen, vagy szándékolt orbitális terrortámadása eléri a Korribant… Charis minden további nélkül hozzánk pártolt volna, simán érdekből…
- Ne becsülje alá Jagged Fel sármjának erejét, Főadmirális - krákogott megvetően Tierce, majd széttárta a kezeit. - Ami pedig a szuperfegyver bevetését illeti, fogalmam sem volt… egyikünk sem látta előre a Depallo-krízist… - Valóban - pillantott laposan G’Kar és M.O.N.R.O.E. felé Folett. - Egyetlen, megbízhatónak vélt szövetségesünk és forrásunk valószerűtlen megbízhatatlansága… - Nuur nagyúr útjai néha legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint amikor az ifjú Neo Tierce előhúzza Darth Caedust a holtak birodalmából, kérem tisztelettel - védekezett poharát maga előtt lóbálva a hüllőszerű G’Kar.
- Akárhogy is, a Hapan-Sith Monarchia vonatkozásában alkalmasint most rosszabb helyzetben vagyunk, mintha hátradőlve egyáltalán nem csináltunk volna semmit a krízis végéig - hümmögött Folett. - Ezzel nem értek egyet - érvelt Tierce. - Ha nem csináltunk volna semmit, Kyron lázadása akár sikerrel is járhatott volna. Jó eséllyel létrejött volna a Kyron-Charis-Fel szövetség, átvették volna az EGB-t, és azonnal lerohanták volna a deista Köztársaságot. És egyikünk se lett volna életben addig, hogy meglássuk, mire jut velük egy újabb Palpatine-vezette Birodalom…
- Most a kármentését mentegeti, Főkormányzó, nem az eredeti balsikerét magyarázza - csóválta a fejét némi gúnnyal a hangjában Folett. - És amúgy is, nem ezt akarta volna végső soron? Egy Palpatine-féle birodalmi restaurációt? - Charis nem az Uralkodó - rázta a fejét a klón. - A Vezérkar tagja lehetett volna, nem felettünk álló despota… - Bezzeg Jacen Solo most jó alaposan az sem lesz, eh - húzta fel a pohara tartalmát Folett. - Nekem pedig be kellett cserélnem Lecersen tehetségét… nos, Annabelle von Stülpnagelre… - vágott keserű arcot a Főadmirális, amitől még G’Kar is majdnem elnevette magát. Ráadásul Solonak, ennek az újabb a nyakunkra kerülő Solonak nemcsak a szövetségesi magatartása nem biztos, de még a hatalma sem. Akár még Carl Wenthar is visszatérhet és elmozdíthatja, nemde?
- Ha tudtuk volna, hogy Adumar is a deisták célpontja… - sóhajtott fel Grodin. - Az ifjú Wenthar még sokáig le lett volna kötve ott, ahogyan Ben Skywalker is. Így viszont nem egyértelmű, hogy a Nagi hogyan reagál az Adumart ért katasztrófára… ha pedig lezárunk minden extradimenzionális kísérletet, veszítünk náluk egy pontot… jelenleg emiatt vagyunk az érdekesebb partner számukra. - Akkor adják át nekik amilyük van - vonta meg a vállát Folett. - Szórakozzanak vele tovább a Kések.
- Nem hiszem, hogy Kardass szívesen lenne a Nagai Birodalom része, úgymond - harapta be a szája szélét Tierce. - Bár, gondolom még mindig jobb alternatíva, mint a rakéták… vagy, hogy betöltsék őket egy szuperszámítógépbe… - És akkor még a karbonit opcióról nem is beszéltem - jegyezte meg Folett szarkasztikusan. - Il-Raz kapcsán is felmerült… mindenesetre Calixte asszony is benyújtotta az igényét Kardass határterületeire… a Maradvány stabilizációja kapcsán végzett szolgálataiért cserébe. Valahogy honorálnunk kell… - Sokaknak tartozik… tartozunk a Kyron-ügy kapcsán, igen… - próbálta konstruktívan a közös gondolkozás irányába terelni Folettet Grodin, a problémamegoldás együttes élménye felé, mint régen mindig, ha előtte törésvonal támadt köztük.
- Alapvetően nem annyira, egy kivétellel, persze… - rázta a fejét Folett sóhajtva. - Cortez visszatérhet a Cosrára, amíg megbizonyosodunk Doenitz megbízhatóságáról, addig Stiefel hiányában újra övé a főhatalom odahaza… Calixte az egyetlen. Illetve rendeznünk kell a Corporate ügyét. Ha azt mondja, egyetlen klónozott Il-Raz sem lesz jobb a jelenleginél, akkor ezt a Riose-t kell előtérbe tolnunk… - Ami Kardasst illeti - kanyarodott vissza az eredeti dilemmához Grodin, mint mindig, miután sikerült Folettet néhány másik, valójában nézetkülönbség nélküli probléma kapcsán meglévő, kockázatmentes egyetértésük kihangsúlyozásával jobb hangulatba hoznia -, miért nem ajánljuk fel a magterületet Nagi, vagy Calixte asszony helyett Ershannak? - biccentett G’Kar felé. - Az itteni Jabiim-Odessen operatív zóna EGB-felügyeletéért cserébe.
- Mintha az előző területcsere olyan jól sikerült volna, Főkormányzó? - rándult meg Folett arcéle, minden bizonnyal az ennek kapcsán rátörő emlékektől. - Fyyar megbízhatatlansága miatt az IT egy holofúziós hordó, robbanásra készen, ráadásul az egyetlen ottani vezető jelenleg az az idegesítő Pernillies asszony… egy újabb gazdaságilag értéktelen űrszelet, egy újabb instabil ellenség határában, mint a maguk Alapítójának Desevroja… - Igen, az Alapító fenyegetést jelent, őt nem érdeklik az extradimenzionális dilemmák, a helyi szabályok alapján játszik azonnal - hümmögött Grodin. - Az egyetlen előnyünk, hogy az alapján, amit láttam, ő az egyetlen elcserélt a galaxisban. De egy folyadékalapú alakváltó is nagy fenyegetést jelent. Tudom, hogy én nem szoktam ilyet javasolni - krákogta a Főkormányzó -, de talán Desevro esetén tényleg meg kellene fontolnunk az újabb… preventív orbitális csapásmérést.
- Még a Corporate-erőivel együtt sincs a szektorban elég csillagrombolónk, hogy meg tudjuk védeni a harcbázist egy teljesen felszerelt jem’hadar flottával szemben - rázta a fejét meglepő óvatosságról tanúbizonyságot téve Folett. - A rakétáink ellen pedig bizonyára van valami védelmük. Támadja csak meg őket Ershan - hunyorított G’Kar felé. - És akkor beleegyezünk a Kardass átadásába is, a Késeknek való felajánlás helyett. Így pedig kimaradnak a Vostroya elleni háborúból, és a Hapes ellen sem fognak háborúzni…
- Már elnézést, de miért ilyen biztos ezekben, Főadmirális? - tiltakozott G’Kar. - Való igaz, Nuur nagyurunk még… vizsgálja, hogy mit jelent Jacen Solo hatalomra kerülése a Hapessel folytatandó viszonyunk szempontjából, de Vostroya… túlságosan is könnyű, szinte kihagyhatatlanul könnyű célpont bármelyikünknek, ha káoszba süllyed. És jóval… kecsegtetőbb, mint Desevro és Tion.
Grodin csak azért nem bólogatott egyetértően, mert bár belátta G’Kar logikáját, ebben a verzióban az Alapító sértetlenül konspirálhatott volna tovább a Cron-ködben, ezt pedig a klón minél inkább szerette volna elkerülni.
- Nos, erre mondtam, Meine Herren, hogy sarokba vagyok szorítva - ingatta mutatóujját felemelve Folett. - Ez itt a kivétel, amit a Kyron-ügy kapcsán említettem… - Reuenthal flottaadmirális - ismerte fel a helyzetet Grodin. - Így van - biccentett Folett. - Deista ramakazi szárnyunk segített megállítani Kyron erőit a Cosra előtt. Cserébe a Freiherr-ek azt várják, és ezt Oberstein kommodore útján közölték is Hänsel admirálissal, hogy a vostroyai területek integritásuk mindenféle sérülése és elvesztése nélkül kerüljenek át a forradalmi popiusista fehérdeisták kezébe. Még akár azon az áron is, hogy katonai segítséget nyújtunk nekik, akár a Köztársasággal karöltve is.
- Cár-bombákkal megvívott polgárháborúról beszélünk, Főadmirális - hüledezett Grodin. - Ami idáig történt a galaxisban, csak gyönge előszele volt annak, ami ott el fog pusztulni, ha ezt megtámogatjuk… - Az eddigi jelentések alapján nekünk úgy tűnik azonban, hogy a frontisták nem fognak nyílt háborúba kezdeni - jegyezte meg közbeszólva G’Kar. - Romanov NKVD-sei egyelőre vértelen átmeneten dolgoznak… - Majd harcol Jagged Fel - kuncogott fel gunyorosan Grodin. - Ő úgyse bírja ki. - Jagged Fel messze van Vostroyától - vetette ellen Folett.
Ebben a pillanatban tárult fel a tárgyaló ajtaja és sietett be Davoo tábornok. - Elnézést, Főadmirális, Főkormányzó… - hebegte a khommita, majd körbenézett. - Nagykövet úr. - Megmondtam, hogy ne zavarjanak - füstölgött Folett. - Jelentés a Jedháról, minden holocsatornán ez megy… - nyújtott át egy adattáblát Davoo, majd becsúsztatott egy lejátszó chipet a térképasztal interfészébe.
A holofelvételen megjelenő csillagközi kataklizma nem hagyott kétséget afelől, hogy épp mit közvetítenek az Ismeretlen Vidék széléről. - Scheisse - szisszent fel Folett. - Ez meg mi a szar… még egy… - Ez nem deista csapás volt - rázta a fejét Grodin. - Már csak a Depallo tűzképtelensége miatt sem lehetett az. Ez egy szupernova, főadmirális. - Azt látom - szorult ökölbe Folett keze. - Csak felrobbantottak egy Cár-bombát azok az idióta frontisták.
- Ez egy válasz - értelmezte Grodin. - Vostroya frontistáinak válasza a deistáknak és a válaszuk az összes többi planetáris katasztrófára. Demonstráció… - Ez sajnos sokkal több annál - dörzsölte meg szitkozódva a tarkóját Folett, mire Grodin kérdőn rápillantott. - Anakin Solo Főinkvizítor - magyarázta Folett. - Az utolsó jelentések szerint… ott volt… - biccentett a kataklizma képe felé. - Ott a Jedhán…
- Ó - Grodin keze remegve a kesselis pohár után nyúlt. - Shiivviit. Ez sok mindent megváltoztat, Főadmirális… - Még szép - szitkozódott a Főadmirális, majd Davoora és G’Karra pillantott. - Tájékozódjanak, kérjenek be minél több információt. Minél többet tudunk arról, mi történt a Jedhán, annál jobb. Rövid szünet és folytatjuk, uraim.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2023 6:15:49 GMT 1
Alig fél standard Basic óra után gyűltek össze megint. Folett magában némi elégedetlenséggel konstatálta, hogy Tierce főkormányzó kissé verejtékezik és remeg, és a kezében egy minden bizonnyal új szerzeménynek számító kesselis üveget markol. A főadmirális megvárta, amíg G’Kar is visszaér - magában elégedetten nyugtázva, hogy a hüllőszerű lény egyelőre nem próbált megszökni - , majd kiterítette a stábja által összeállított jelentések adatait a társai elé, pontosabban felvitte őket M.O.N.R.O.E. segítségével a kétdimenziós csillagtérképre, hromdimenziós, holografikus vörös X-el jelölve a közelmúltban megsemmisült rendszereket, melyek listájához immár csatlakozott a Jedha is, miközben a jelölések mellett a hírszerzők, tehát zömmel Tieboltok, valamint Calixte moff asszony ubiktorátusi szolgálata által összegyűjtött infografikák, élő holonet-bejelentkezések bejátszásai és folyamatosan frissülő elemzések grafikonjai mutatták, hogy mik a legfrissebb fejlemények és becsült veszteségek a különböző rendszerekből, amelyeket planetáris kataklizma érintett a közelmúltban Jabiimtól Jedháig. M.O.N.R.O.E.ráadásul a korábbi apokaliptikus katasztrófákat is felvitte a térképre, egészen Alderaanig visszamenőleg, és ha másból nem, ebből az adatsorból nyilvánvaló kellett legyen bárki számára - már akivel Folett megosztani szándékozott azt -, hogy melyik közelmúltbeli katasztrófáért melyik állam, pontosabban milyen fejlesztésű bolygópusztító technológiai rémálom felelős. A reziduális törmelék méretét és hőmérsékletét bemérő asztrometriai adatok alapján világos hasonlóság volt például felfedezhető a viszonylagosan kis méretű, homogén, de forró, magas fémtartalmú darabokra robbantott Jabiim és például Mandalore, vagy a Tatooine, vagy épp az azóta jobban kihűlt Alderaan között… a legjobb bányászati jellemzőket eredményező birodalmi szuperlézerek munkája, amely végül is adatelemzési úton bizonyította, hogy eredetileg nem is volt akkora hazugság bányaállomásnak nevezni az első Halálcsillagot, csak épp nézőpont kérdése volt, hogy hogyan jutott el a célterület a bányászhatósági állapotig.
Ezzel szemben a hipertéri rakétával megsemmisített bolygók tipikusan inhomogén, eltérő összetételű roncsmezőket eredményeztek, mivel a részecskeromboló fejet gazdaságosan úgy tervezték, hogy az általa kiváltott láncreakció épp elegendő legyen egy végzetes romboláshoz, de felesleges energiát - és főképp a rakétán való szállíthatóságot negatívan befolyásoló extra méretet és tömeget - ne generáljon, így a rakétával érintett bolygók jellemzően aszimmetrikusan estek szét, egyik oldalukon egészen apró kőzetekre, ahol a robbanófej becsapódott, aztán középtájon a szuperlézerhez hasonló nagyobb darabokra, végül tipikusan az átellenes oldalon általában megmaradt majdnem egyharmad-egynegyed többé-kevésbé intakt kéreghéj, amit a inkább a semmibe vetett ki magából a láncreakció, semminthogy eleméssze aprólékosan. Ilyen jellemzői voltak Cioralnak, a csak a Vezérkar által ismert és monitorozott Ssi-ru rendszereknek, vagy éppen a Geonosisnak. Érdekes módon Nordgard kataklizmájának jellemzői is némiképp hasonlítottak a modellre, de olyan hőmérsékleti és gravitációs anomalisztikus jellemzőkkel, amelyeket Norgardon kívül egyetlen régi adatsor, a mélymagbeli Byss tudott reprodukálni, összevissza ugráló paraméterekkel és a megsemmisült bolygók közül szinte egyedülálló módon - mert a birodalmiak természetesen ezt is mérték - igen jelentős redizuális Erő-kisugárzással.
Ezzel szemben a közelmúlt sorozatos kataklizmái, mint Odessen, Adumar, vagy Korriban holdja nagy méretű, négy-öt részre szakadt bolygóhéjakat eredményeztek, amelyek mindegyik akkora volt, mint a hipertéri rakéta támadást elszenvedett planéták egyetlen maradványhéja. Ezek az égitestek inkább meghasadtak, semmint felrobbantak, és a tárgyalóterem külső képet adó vizorernyőjén lassacskán lebegő hatalmas Odessen-darabokat elnézve senki sem gondolhatta komolyan, hogy mondjuk Adumart és a Jabiimot azonos fegyverrel semmisítették volna meg, mint ahogy a nyilvános - és rendszerenként bejátszott - köztársasági holocsatornák váltig állították. Az egyetlen hasonló jellemzőkkel a kérdőjellel az Ismeretlen Vidék szélén felvitt Exegol bírt, amelyet publikusan és bevallottan is a Köztársaság Depallo-erődje semmisített meg korábban.
És mindezektől gyökeresen eltért a Jedháról beérkező adatcsomag, amely leginkább a balvégzetű Onderon adatsorával korrelált, illetve a korábbi statisztikák közül a Carida évtizedekkel ezelőtti magbeli katasztrófájával - az EGB nem rendelkezett azokkal a pontos teszthelyszínek koordinátáival, ahol Vostroya tesztelte a Cár-bombáit, így csak néhány kérdőjeles, reziduális adat került be a vostroyai területekről az adathalmazba. Apró, szinte kozmikus pornak megfelelő maradványrészecskék, inkább plazmafelhő, miniatűr csillagködszerű kavargás, mint aszteroidamező, és nagyon magas, az űr hidegének is sokáig ellenálló hőmérséklet, valamint halálos mértékű sugárzás a csillag pulzárrá omló maradványának közepén, jelezve, hogy mind közül a legrettenetesebb mégis csak a Cár-Bomba, és hogy egyetlen bolygó felrobbantása sem mérhető össze egy egész csillagrendszert mindenestül felfaló, elégető, mesterséges - vagy épp természetes, de hát a simán elhaló csillagok rendszereit a legritkább esetben járták be és vizsgálták az űr tudósai - szupernova pusztításával. És, ami leginkább Tierce figyelmét keltette fel, nem is a Főadmirálisét, a Cár-Bomba által érintett rendszerekben, amelyek amúgy is lényegében járhatatlanok voltak, halálos zónát képezve, melynek csak a széléről, a mélyűrből lehetett egyáltalán híradásokat sugározni, azt is jelentős zavarás mellett, ott lényegében az Erőméterek is hallgattak. Mintha magát az Erőt is felrobbantották volna, egyfajta mély, semmibe vezető kutat képezve a detonáció helyén, az Erő hiányának is az ellentétét, amihez hasonló értékeket érdekes módon csak a néhány, katasztrófával nem érintett, de monitorozott rendszer közül például Ershan, vagy a Kessel melletti Bendő körül mértek be a birodalmiak távolsági és asztro-, illetve Erő-metriai szenzorai.
- Lenyűgöző részletesség - jegyezte meg végül Tierce, és G’Kar is egyetértően bólogatott, Folett főadmirális pedig leplezetlen elégedettséggel húzta ki magát. - Az információ… hatalom. - Éppen csak bárki állíthatja, hogy ezek itt összevissza behazudott számok, ha elkezdenénk őket mutogatni az Holoneten bármiféle bizonyítékként - csóválta a fejét szomorúan a klón.
- Ez sajnos tény - Folett átváltott egy másik megjelenítési módra, amelyen M.O.N.R.O.E. az egyes elpusztult rendszerekkel kapcsolatos holohíreket és holoálhíreket foglalta össze, színkóddal megjelölve azok forrását és hogy melyik csatorna szerint melyik állam volt felelős az adott akcióért. A megjelenő színkavalkád illusztris bizonyítéka volt annak, hogy manapság az univerzum ezen szegletében gyakorlatilag bárki hazudhat bármit még egy olyan nyilvánvaló eseményről is, mint egy bolygó, vagy egy csillag pusztulása. Minden állami és nem állami holohírforrás ujjal mutogatott összevissza, néhány kivétellel…
- Vostroya semmilyen hivatalos közleményben nem erősítette meg, hogy ők lennének a felelősek a Jedhát ért… eseményért - zoomolt rá Folett az Ismeretlen Vidék belső karéjára. - A jelentések szerint Vostroyán kommunikációs zár van érvényben és utcai harcok zajlanak a fővárosban. - Jedha felrobbantása lett volna a jel a frontisták és az NKVD-sek részére, hogy végre egymásnak kell esniük? - vakarta meg pettyezett állát G’Kar nagykövet. - Ezt furcsállom. Még a frontistáktól is… extrém megoldás arra, hogy néhány ágyúlövéssel fordítsák erőszakba az eddigi… relatíve békés átmenetet.
- Én inkább véletlen egybeesésre gyanakszom, de bizonyosan feltüzelte őket - jegyezte meg Tierce. - Vrosilov flottamarsall eddigi passzivitását ha jól értesültem, a családját érintő zsarolás okozta. Azonban sajnos Uljana Vrosilov volt az a másik értékes… eszköz, amelyet elveszítettük a Hapesen. Folett kérdőn pillantott Grodinra, mintha ez a részlet eddig kimaradt volna a Főkormányzó jelentéséből, M.O.N.R.O.E. állapotjelzői pedig szokatlan villogásba kezdtek. - Nyugtassa meg a számítógépemet, hogy jól van a volt barátnője - Folett majdnem felkuncogott, bár ez nem lett volna méltó egy főadmirálishoz.
- Jagged Fel magával vitte, ha minden igaz - folytatta Tierce. - Legalábbis az utolsó összefoglaló jelentés szerint, amit Lecersentől és Caltanis atyától kaptunk, már azután, hogy elhagytuk a Hapest. Ha az a gyereklány valóban Felnél van, akkor ő biztosan kezdeményezésre fogja buzdítani Vrosilovot. Ebből jó eséllyel nyílt polgárháború lesz. - Reuenthal pedig be fogja nyújtani a számlát - biccentett elégedetlenül fejcsóválva Folett. - Nem csak a vostroyai pártállásunk tekintetében egy esetleges nyílt belső összecsapás esetén, de a Főinkvizítor valószínűsíthető halála miatt az Első Rend vonatkozásában is.
- Bár szerencsére nem volt túl sok alkalmam személyesen találkozni vele, de tapasztalataim szerint a maguk Főinkvizítora meglepően reziliens… - jegyezte meg G’Kar, mire Folett visszaközelített a Jedha adataira és a fejét rázta, mintha saját magát is meg akarná győzni következő zavainak igazáról, de legalábbis remélve, hogy nem téved, még a várható következmények és problémák ellenére sem: - Nincs az az Erő-varázslat, amivel ezt túl lehetne élni, nemde, Főkormányzó? - Hát… - húzta el a száját Tierce. - Alapvetően nincs, de nem ő lenne az első Solo, aki csak úgy visszatér odaátról… - Vagy az első Tierce - mormogta maga elé Folett, majd megrázta a fejét, és hangosabban folytatta:
- Amíg nincs bizonyítékunk arra, hogy Anakin Solo… ismét és újra életben van, tételezzük fel inkább, hogy nincs. Ez a… szervezetileg komolyabb szituáció, az eshetőség, amire fel kell készülnünk. Reuenthal követelni fogja, hogy az Első Rend megmaradt erőforrásait adjuk át a teutonjainak és deistáinak, kvázi a kezükbe helyezve a különböző biztonsági feladatokat. Kyron dezertálása után pedig lényegében nem maradt kellőképpen szenior alternatíva az Első Rend, mint önálló szervezet élén. Hänselnek nem adhatom… túlságosan megmételyezte a dolog, és el sem fogadná az állomány - csóválta a fejét elégedetlenül Folett. - Reuenthal először az Első Rendet fogja követelni, aztán pedig azt, hogy tárgyaljunk a Köztársaság deistáival… és közösen lépjünk fel Vostroyai fehérei mellett a frontistákkal szemben. És egyelőre nem tudom, milyen érveléssel mondhatok neki nemet.
- Én átveszem Fondort, ha ezen múlik - szólt közbe Grodin. - Főkormányzósági és Planetáris Erős központot csinálok belőle. Integrálhatjuk az Első Rend maradékát… az új szervezetbe. Istarii majd segít. - Integrálni, Önnek, Önnel, azt biztosra veszem - mormogta Folett. - Reuenthal kompenzációt akar majd… - pillantott várakozóan a Főkormányzóra. - Adja neki a Polneye-t és a Clone-főszektort, az úgyis közelebb van a területeihez - vágta ki szinte azonnal, hosszabb gondolkodás nélkül Grodin Tierce. - De hát az az otthona - képedt el a még általa is váratlannak minősített áldozatkészségen a Főkormányzó részéről a Főadmirális.
- Nem ez a Polneye… - rázta a fejét Grodin. - Az én otthonom megsemmisült, még ha ezen a térképen… nem is szerepel. Az itteni klónok gyengék, motiválatlanok… azok az itteni bajtársaim, akik valamire használható kezdeményezőkészséggel, lojalitással rendelkeztek, meghaltak a Calimon. A többiek pedig, ha jól olvastam a jelentéseket, gond nélkül Kyron mellé álltak volna, ha sikert ér az összeesküvése. Egyszóval nem az otthonom… az én otthonom a Clone Szövetség lenne… - pillantott Grodin a Ssi-ru térképrészletén belül is Ausmannra, ahol még mindig működött - legalábbis egyelőre - a saját galaxisának azonos pontjára vezető féregjárat, aztán szomorúan megcsóválta a fejét. - De arról meg azt kérte tőlem, Főadmirális, hogy engedjem el őket.
- Rendben - biccentett a szentimentális pillanaton túllépve Folett. - De ha még ezzel rendeznénk is a belügyi... dilemmát, a Köztársasággal és a mindenkit deista irányba állító külpolitikai nyomással szemben ennél is több kell. A szövetségesek, amelyeket ígért nekem, Főkormányzó… - pillantott türelmetlenül Grodinra Folett - egyelőre hiányoznak. Ershan az egyetlen - oldalvást G’Karra nézett a Főadmirális, tekintetében undorral keveredő elégedetlenség jelezte, hogy mire tartja szövetségeseit -, de hol vannak a nagaiok, a chissek, ha már a Hapest bizonytalan semlegességbe taszítottuk erős szövetséges helyett? Hol vannak azok a partnerek, amiket ígért nekem, Grodin? Reuenthal még deista egyházak nélkül is nagyobb befolyással bír a Nagin és a Csillán, mint mi hárman együttvéve… ráadásul Fyyar és a többiek lázadása miatt most a Corporate- és az IT-Főszektorok megbízható irányításáról is gondoskodni kell majd. Ha az a ribanc töpszli Pernillies marad az egyetlen hatalom az IT-ben, mire kettőt pislantunk, újra eladja magát szektorostul Eriadunak.
- Amint Mikasa hercegnőt rituálisan kivégezték az erőszakmesterek Ershanon a nagy piramis tetején, a Sárkányt és Adisrát elküldjük a hazáikba - szólt közbe G’Kar. - Elindítják az átmenetet a chisseknél és a nagaioknál. - Minden attól függ, hogyan reagál Hiroyasu régens az Adumar pusztulására - tette hozzá Tierce. - Ha a Köztársaságot hibáztatja majd, az akár puccs nélkül is jó lehet nekünk. Ha enged Coruscant narratívájának és minket, akkor végső soron Reuenthalnak is magyarázkodnia kell majd, a saját elitje pedig gyengének fogja gondolni és könnyebben fordul majd ellene. Illetve… - köszörülte egy pillanatig a torkát a klón, ami köhögési rohamba fordult nála néhány pillanat erejéig.
- Én pedig kaptam egy érdekes… üzenetet, amíg szüneten voltunk - tette hozzá G’Kar, hogy gyorsan továbbvigye a beszélgetés fonalát, amíg Tierce az asztalra borult. - Mindjárt rátérünk… - vonta meg a vállát Folett, Grodinra pillantva. - Valamit akart még mondani, Főkormányzó? - Én… khm… krk… igen, elnézést - szabadkozott a klón. - A térkép… a térkép még egy helyen… hiányos. Van még egy… előnyünk, ami azonnal ás bármikor… konvert… krk… konvertálható. Azzal a klón odatámolygott a holotérkép irányító paneljéhez és kijelölt még egy rendszert a Colonies-térségben, nem messze a Commenortól. - A Depallo-erőd helye. Naberrie szenátor megerősítette. - Nem rossz, de nem tudom, elegendő-e, mármint azon túlmenően, hogy végre felvehetjük a rakétáink célpontlistájára - mormogta Folett. - Ennyit sikerült kihúznia a köztársasági foglyából? - Nem fogoly, defektor. Hajlandó hozzánk átállni… bizonyos kondíciók mellett - magyarázta Tierce. - És nem a koordináták a lényegesek, hanem… mérjék be a rendszert a szenzoraikkal. Látni fogják, hogy planetárisan mérhető katasztrófa történt ott is.
- Was? - pillantott fel a térképről Folett. - Naberrie-nak bizonyítékai vannak rá, hogy a Depallo-erőd megsemmisült - magyarázta Grodin. - A Köztársaság… jelenleg védtelen. - Ez megmagyarázná a hívást, amit kaptam - sziszegett döbbenten G’Kar. - Mondja már, mit pattog azon a híváson, hüllő úr - csattant fel némi türelmetlenséggel a hangjában Folett, miközben Depallo erődjének vélt, vagy valós hűlt helyére meredt a térképen.
G’Kar a klón mellé lépett és a Depallo-erőd feltételezett koordinátáiról Commenorra magnifikálta a térképet. - Lex Lu’uthor hívott az előbb az OCP kódolt vonalán - mondta. - Dezertálni akar… ismét. Csak most a Köztársaságból.
[folyt.köv.]
|
|