|
Post by nightmares on Oct 11, 2021 12:20:23 GMT 1
Wreanor, Carlos, és K5 egy nem túl forgalmas utcán sétál Astorias 1 felszínén, nem sokkal azután, hogy landoltak. -Azt hiszem sikerült szebben leszállnod, mint ahogyan azt a 2-n tetted, pilóta. -jegyezte meg Carlos a togruta pilótának. -A Jedi ötlete volt, még amikor őt fuvaroztam. -mondta Wreanor. -Gyanítom, hogy ma találkozni fogunk a Jedivel. -gondolkodott el a muun. -Valószínű. -helyeselt a togruta.
Carlos alaposan körülnézett. Nem kevés idő telt el, mióta utoljára járt az 1-en. Az arra fele járkáló droidokat, twi'lekeket, és más lényeket szemlélte. -Ez az Alpinia bázisa. -állapította meg a muun, akit egyre többen kezdtek bámulni, ezért feltette a csuklyáját. -Valóban. -bólintott Wreanor. -Innen nem messze van a Scuderia bázisa, illetve van egy kisebb, szinte teljesen elhagyatott város, ott van Toto gyára és az Ócskavas bázis. -Értem. -Carlos hirtelen érzett valamit. A Jedi közel van. -Tudja már a programot, nagyúr? -kérdezte Wreanor. -Sajtóesemények lesznek közönség előtt. -felelte a muun. -Utána vacsora a nagaiokkal. -Fel fogják ismerni önt. -aggodalmaskodott a pilóta. -A nagai urak és a civil lakosok is. Sőt, Wolff és a Jedi is! -Nagyszerűen látod a helyzetet, Wreanor. -nézett elismerően a togrutára Carlos. -Valóban felismernének. Ezt pedig nem hagyhatjuk. -Van már ötlete? -kérdezte Wreanor. -Ha bárki kérdezné, volt egy kis balesetem. -jelentette ki Carlos. -Remélem a droid tud készíteni egy fémsisakot, amit használhatok. -nézett K5 felé. -Természetesen, uram. -bólintott a droid. -Ha megengedik, már most vissza is megyek a hajóra készíteni egyet. -Rendben, indulj! -intett neki Wreanor.
A droid megfordult és visszament a hajóra. Carlos megpillantotta az arcona Jedit, amint épp elbúcsúzik egy öreg toydaritól. Nem akart vele foglalkozni, ezért úgy döntött, hogy csak elsétál mellette. Azonban nem rejtette el magát elég jól az Erőben. -Castro úr? -nézett háta mögé az arcona.
Mocskos Jedi, gondolta Carlos, de ennek ellenére mosolyra húzta a száját. -Csak halkan, Jedi lovag. -Elnézést. -ment közelebb az arcona. -Örülök, hogy látlak, Wreanor. -biccentett a togrutának. -Ne bízzon a toydariban. -nézett a távolodó lény fele Carlos. -Ez Briatto, aki évekkel ezelőtt rávette az egyik versenyzőjét, hogy szándékosan ütközzön a falnak. Ezután bement a pályára a biztonsági fogat, majd a másik pilótájuk, Alfonso megnyerte a futamot. -Érdekes. -mondta az arcona. -Ha szabad tudnom, ön miért van itt? -A Scuderia Astoriana pilótája vagyok. -a muun úgy döntött, hogy elmondja az igazat a Jedinek. Még hasznát veheti a versenyen. -Jó ötletnek tartja ezt? -kérdezte Izal. -Ha felismerik... -Nem fognak felismerni. -legyintett Carlos. -Arról gondoskodom. -Értem. -bólintott az arcona. -Ne aggódjon, nem egy versenyen fogom kirobbantatni a lázadást. -mondta Carlos, miután a Jedi továbbra is gyanúsan méregette őt. -A világért sem csinálnék ilyet egy astoriasi fogatversenyen. Na de további szép napot, Jedi lovag! Az Erő legyen önnel, vagy hogy szokták mondani...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 14, 2021 20:57:24 GMT 1
Mialatt Takeda nagyúr és Tagomi kereskedelmi miniszter mindenféle protokolláris programjai alaposan elhúzódtak, csakúgy, mint a turboliftekben folytatott beszélgetéseik, a fogatverseny-csapatok pedig a másnapi edzésekre és közönségtalálkozókra készülődtek, vagy éppen lassacskán pihenőre tértek szálláshelyeiken, miközben a lakókörletek körül mindenféle droidok százai dolgoztak fáradhatatlanul a versenypálya nyomvonalának pontos kijelölésén és a megmaradt hulladék-akadályok eltakarításán, a Nagai Expedíciós Erők egyik elegáns, lövegtornyokkal telepakolt űrnaszádja landolt a pálya túlsó oldalán kialakított katonai szükségleszállóhelyek egyikén. A lenyíló rámpán nem sokára Rokkaku nagyúr sétált le, aki egy össze-vissza tetovált dathomiri Éjnővért kísért, aki a rámpa tetején megállva körbeszimatolt, beszívva az Astorias 1 fémes, rozsdás levegőjét.
- Fúj - jelentette ki végül kritikus hangszínnel Taalia úrnő, avagy, ahogyan újonnan kiállított és Rokkaku nagyúr közbenjárására a nagai hivatalos szervek pecsétjeivel ellátott holo-azonosító igazolványai szerint újonnan nevezték, Renau Tally, a Beta Omeo fogatcsapat új pilótája a környéken körbepillantva. - Itt büdös van. - Rendkívüli módon sajnálom, úrnőm - Rokkaku nagyúr azon kapta magát, hogy nem szabad hajlongania, még észrevette volna egy álmatlanságban szenvedő Kempeitai kém, hogy így körbeugrálja a pilótát, akit behozott. - Ne is foglalkozz vele - vonta meg a vállát Taalia, újra nagyot szippantva a hely aurájából. - A Sötét Oldal meglepően erős ezen a bolygón. Nem lesz könnyű lokalizálni az Erőhasználókat. - Takeda nagyúr információi szerint egy sötét oldali erőhasználó biztosan van a rendszerben - jegyezte meg Rokkaku. - Nem... - húzta el a száját Taalia. - Többen vannak. Jedik is. Legalább egy, de lehet kettő. Érzem a szagukat, a rejtőzködésük nyomát, ahogyan megerőszakolják vele az Erő természetes folyását, a kutakat, amelyeket hagynak maguk mögött, az űrt az élők között... és rengeteg halált. Sokan meghaltak itt korábban, nem igaz? Szörnyű körülmények között - mosolyodott el vérszomjasan az Éjnővér. Be kellett vallania magának, hogy amíg Manchu a boxerlázadás végére olyan volt, mint egy friss csatatér, sok friss halállal, fájdalommal, agonizálással, addig Astorias olyan volt, mint egy temető, amelynek mélyén holt lelkek milliói vártak, hogy elégtételt vegyenek, feltámadjanak, vagy éppen agonizáló zombiként önthessék ki magukat az utcákra. Egyszóval, sötét oldali boszorkányszemmel egész kellemes helynek tűnt.
- A jelentések szerint kiterjedt harcok voltak itt a népünk bevonulása előtt a helyiek, az ESB erői és a kalózok között - magyarázta Rokkaku nagyúr és megborzongott. Most már komolyan kezdte sajnálni, hogy nem cserélt az efféle sötét okkultizmust jobban kedvelő Hachisuka nagyúrral. Bár, akkor sosem került volna közel a helyi fogatbajnoksághoz sem, emlékeztette magát édes-savanyú gondolatok közepette. - Nem érzi a sötét oldali erőhasználót, úrnőm? Nem tudja, hol lehet? - Azt mondta a nagyura, egy van? - kérdezte most ismét a levegőbe szagolva Taalia. - Igen - biccentett Rokkaku, majd elkomorodott. - Mire akar kilyukadni, úrnőm? - Mindig ketten vannak... - sziszegte a távolba meredve Taalia. - Egy mester, és egy tanítvány... az ilyen magányosak legalábbis. Az... efféle elfajzottak, eltévedtek. Mindig ketten, nagai, ezt jól jegyezd meg. - Öhm, hai - hajtotta meg magát Rokkaku, miközben azon gondolkozott, ez mit jelenthet. Szerencséjére egy terepsikló fékezett le a rámpa előtt, amely vörös-fehérre volt festve, és egy magas, ösztövér calibop vezette, szárnyaival komikus módon markolva a kormányrudat. Mellette egy terebélyes, joviális mosolyú tof nőszemély ült. - Mi az, megérkezett a takarító brigád? - kérdezte megvetően Taalia. - Úrnőm - hebegte Rokkaku nagyúr. - Ezek a Béta Omeo csapat vezetői, Vas Seur technikai főnök és Mau Nisha ügyvezető igazgató. - Nem valami Auber a góré? - kérdezte türelmetlenül Taalia. - Auber úr a legtöbb versenyt Phezzanról, a villájából követi, a nézőtereken holografikus formában jelenik meg leginkább - magyarázta Rokkaku. - Nem fiatal már, nem szívesen mozdul ki a villájából. - Aha, értem. Takarítók és trottyok, nagyszerű - vont vállat Taalia. - Hát jó. Mondja meg a nagyurának - pillantott vissza Rokkakura a sikló felé sétálva. - Hogy ne legyen ostoba. több Erőhasználó van itt, mint gondolná. De majd én megtalálom őket, miután megnyertem a versenyt, természetesen. - Elnézést, maga nem náluk vezet - tette hozzá Rokkaku, miközben egy harmadik útitársuk is lesétált a korvett rámpáján. A lapos arcú manchu kifejezéstelenül biccentett Rokkakunak. - Szabadság! - mormogta, majd elsétált a sikló felé.
- Idióta frontista - pillantott Csou után Taalia. - Mondhatta volna előbb is, hogy először ezt a mamlaszt veszik fel. Akkor én talpaljak el a lezbikig? - Hamarosan megérkezik Claer Bi'lliams asszony, illetve Cap Ito úr is, úrnőm - biccentett Rokkaku, és valóban feltűnt egy kékes-szivárványos hapan sikló a kanyarban, egy anzati nővel és egy sápatag mon calamarival a kormányok mögött, amint az Omeosok távoztak Csouval. - Na azért - vont vállat Taalia. - Az uralkodó nem felejti el a szolgálatait, nagyúr, meg ilyesmi. Alászolgálja - azzal távozott a második terepsikló irányába.
- Természetesen, úrnőm - hajtotta meg magát egész finoman Rokkaku, majd visszaindult a hajójához. Csodálta a heikát, micsoda türelme van. Ez a nő kibírhatatlanabb volt, mint a manchu forradalmár Yojong asszony.
...
Izal már épp lefekvéshez készülődött volna a Castroékkal való furcsa találkozást követően az Alpinia, szállásán, amikor kopogtak az ajtaján. Az arcona félretolta a reteszt és aktiválta a nyitógombot, mire Briatto hosszú, lógó orra nyomakodott be a résen, majd utána a toydari többi része. - Már épp pihenni tértem volna... - kezdte az arcona, de Briatto a szavába vágott. - Ugyan már - heherészett. - Most érkezett meg a kis, na tudja... társalkodónő - vihorászott, sárgás fogait kocogtatva. - Nem tudtam, hogy a hamvas kis gyíkokat szereti... bevezessem? - Én nem... hívta semmi ilyesmit - rázta a fejét Izal. Remélte, nem S'aah, vagy a vicces kedvű humán pilótái szórakoznak. - Pedig azt mondja a kis pikkelyes, hogy magát keresi, Salo uram - erősködött Briatto. - Na, mindjá' fel is hozom, csak tessék pengetni - nyújtotta a markát. - Ötezer yen lesz. - Már miért is? - álmélkodott nagyokat pislogva az arcona. - Hát tudja, a jatt, meg a csomagolás - vihorászott Briatto. - Tudja, én becsomagolom magának, maga meg kicsomagolja, ehehe... na, inkább többet adjon, mint kevesebbet! - erősködött. - Majd én odadom neki, ne aggódjon - vigyorgott tovább. - Maga hívta ide? - kérdezte Izal álmélkodva ingatva a fejét. - Hát izé, én... - Ne nézzen gungannak, Briatto uram - tolta félre Izal a tiltakozó toydarit, és lesietett a földszintre. - Fe'jelentem magát, Salo úr, ez egy tisztességes csapat, itt nincs helye az ilyesminek! - tiltakozott Briatto, de a rikácsolására a szomszéd szobából kipillantott Alfonso, mire a toydari odareppent hozzá, és a twi'leknek kezdett valami eladó hajtóműről magyarázni, Izal pedig addigra meglógott.
A bejárat előtti félhomályban félretolt két fegyvertelen biztonsági őrdroidot, és az Erőben alig kinyúlva a szomszéd sikátorban gyorsan meg is találta, ki kereste. - Nem megmondtam, hogy maradj a rendszer szélén - térdelt le gyorsan körbekémlelve Vasuda Sebatyne mellé Izal. Hirtelen hideg érzés fogta el az Erőn át, megrázkódott. - Nincs bajod, padawan? - Attól eltekintve, hogy elfelejtettél, messszter - szisszent fel a fiatal barabel. - Ninssz. - Én nem is... - akart tiltakozni Izal, de a barabel nőstény elnevette magát és hangos sziszegés közepette az arcona tenyerébe nyomott egy adathengert. - Ne szabadkossz, messzter, inkább szabakkossz... nésszd, mi essz... - Hol a vadászgéped? És az enyém? - aggodalmaskodott Izal. - A tábornok barátod, az a twi'lek bássszi szegített elrejteni - villantotta ki fényesre köszörült fogait a barabel. - Ne aggódj, jó helyen vannak. Nésszd meg inkább a felvételt, mosszt készítettem... nem messze, a katonai leszállónál. Elrejtőssztem a szeméthalomban. Sszok ott a droid.
- Ez egy Éjnővér - szűkült vékonya az arcona jedi szája. - Nem láttak meg, amikor leszálltál? - Sssztealth-Ikssszünk van, nem emlékssszel? - vihorászott Vasuda. - Nésszd, egyenesszen valamelyik fejessz nagai hosszta, assztán elvitte a társzukat asz egyik versszenycsapat... utána meg emesszt issz... - Az Omeosok voltak az elsők, hozzájuk akartam beépülni először... - hümmögött Izal. - Különös. S'aah nem mondta, hogy a nagaiokkal, vagy a manchukkal is üzletel. Ráadásul a nagaiok egyszerre hoztak két csapatnak két pilótát, még hozzá két eltérő hátterű csapatnak... és a másik manchu fizimiskája... hát nem versenyző, az biztos. Holnap ott lesz a versenyzők között mindkettő, gondolom. A fogadáson.
- A nő szötét - sziszegte Vasuda. - Éresztem. A mászik... asz csak gonossz. Vadásszni jött, mint én. - Ő nem érzett téged? - kérdezte Izal. - Mármint az Éjnővér? - Ügyessz vagyok, erőssz préda, assz ilyet követni kell, nem megtámadni - sziszegte önérzetesen a barabel lány. - Jól van - nyugtatta meg a tanítványt Izal. - De most már lapulj meg holnap reggelig. Van hol aludnod? - Perssze - szisszent fel a barabel. - Kabala állat lesszek a Mc'luuthornál, van mindenféléjük, nexu, chadra-fan... visszessz - sziszegett. - Csak ne edd meg egyiket se, és téged se egyen meg egyik sem - feddte meg engedetlen tanítványát Izal. - És kerüld el S'aah csapatfőnököt. Vigázz magadra. - Asz Erő legyen esszel, és asszal is - intett Vasuda először Izal felé, majd maga felé, és hosszú farkát egyensúlynak használva elkanyargott a sötétben.
Izal még egyszer megrázta magát. Hideg volt. Végül újra elrejtőzött az Erőben, és visszament a szállásra.
Vasuda mögött, amikor már messze járt, félúton a Mc'luuthor garázsa és szállása felé, elmozdult egy csatornafedél és egy csuklyás alak emelkedett ki az utca széle mellé, majd cuppogó léptekkel a barabel padawan után indult. - Préda, mi - mormogta megvetően. - Ostoba kis jedi. Jól rejtőzködsz, mi. Na majd meglátjuk. A beképzeltségetek okozza a bukásotokat. Ismét...
Kisvártatva hozzátette: - Brekk - és elkapott egy arra repülő éjjeli legyet.
Aztán továbbhaladt Vasuda nyomában, csendesen, mint a halál.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 14, 2021 21:27:26 GMT 1
Tagomi alaposan eltűnődött azon, hogy Takeda tényleg ilyen ostoba vagy csak ki akarja faggatni, mielőtt végez vele. Persze egy a Kereskedelmi Miniszter elleni merénylet, biztos súlyosan hatna Takeda Nagyúr renoméjára. végül, mialatt Takeda újabb és újabb dolgokat mutatott neki, teljesen értelmetlen időhúzásként, Tagomi a lényegre tért, mielőtt még találkoztak volna a céhek képviselőivel. -Nos nagyuram, a lényegre térek! -kezdte el Tagomi óvatosan. -Én a Sárkény Heikát keresem, hogy hűségemről és odaadásomról biztosítsam, valamint egy közös barátunk támogatásáról, az esetleges Nagai Birodalomban történő akcióihoz! -Takeda úgy ledöbbent, hogy köpni nyelni sem tudott hirtelen. -Ez...ez árulás miniszter úr... -Tagomi elmosolyodott, pontosan erre számított. -Ó hát persze hogy az...és ön is áruló, velem együtt! Ne kérdezze honnan tudom, megvannak a forrásaim! Manchu óta követem a nyomaikat, és persze pontosan tudom hogy kicsoda Talia úrnő! -Takeda erre még jobban elsápadt. Immár sárgáról kissé fehérre változott arca, arról tanúskodott hogy, maga sem tudja most mit kezdjen. -De honnan? -Tagomi arca mintha hirtelen elváltozott volna, vibrálás majd egy teljesen más arc jelent meg. -Az önök Tagomija már rég halott barátom! -Takeda mérhetetlen dühbe gurult, máris a fegyveréhez nyúlt volna, azonban Tagomi, vagy az aki kiadta magát Tagominak, egyetlen intéssel mozdulatlanná merevítette a ledöbbent Takedát. -Nyugalom és akkor nem ölöm meg! -Ki...ki maga? -Mondjuk úgy hogy én sokkal messzebbről jöttem mint gondolná! Na jó elárulom, sok nevem volt, R-Daneel, Tremerzel Eto, most pedig Tagomi! Ki bírja észben tartani a humánok megannyi nevét! Elég annyit tudnia hogy nemcsak térben, hanem az Idő ösvényén át utaztam ide, hogy segítsek az önök Sárkányának! Régóta várom már hogy felbukkanjon! -De...de mi lett Tagomival? -kérdezte lenyugodva és érdeklődve Takeda. -Mondjuk úgy, hogy ott van ahol lennie kell és ahova vágyott!
|
|
|
Post by nightmares on Oct 15, 2021 12:18:45 GMT 1
Későre járt már, Carlos és Wreanor a Scuderia szállása előtt vártak a droidjukra, mielőtt találkoztak volna az ott dolgozókkal. K5 nem sokára előtűnt a tömegből, kezében egy hosszúkás, fekete fémsisakot tartott, amit a muun felé nyújtott. -Sisak elkészítve. -mondta a droid. -Remek munka. -dicsérte meg Carlos, és fel is tette a sisakot.
A sisak nem takarta el az egész arcát, a két szeme és a feje felső része szabadon maradt. Inkább hasonlított egy légzőkészülékre, de ez pont elég volt Carlosnak, hogy ne ismerje fel bármilyen jöttment. Ezzel bementek az épületbe, az ott dolgozó, még ébren levő ó-astoriasiak megbámulták őket, de nem sokkal azután vissza is tértek a teendőikhez. Sharl L'clerc is ott volt még. -Carlos! -intett neki a fiatal pilóta. -Minden rendben? -Volt egy kis balesetem. -mutatott Carlos a sisakjára. -Semmi komoly, csak egy ideig viselnem kell ezt a fém darabot. -Talán rád férne egy kis bacta kezelés. -vetette fel Sharl. -Fölösleges. -legyintett a muun. -Fel kell még készülnöm a holnapi vacsorára, meg hasonlókra. -Már alig várom. -mosolygott az astoriasi. -Ő a pilótád? -nézett a togrutára. -Á, igen. -színlelt meglepődést Carlos. -Ő itt Wreanor, ez pedig a droidja. -mutatott rájuk. -Örülök, hogy megismerhetlek. -kezelt le a togrutával Sharl. -Megmutatom a szállásotokat.
Sharl felvezette őket egy lépcsőn. Felvonó nem volt, a Scuderia Astoriana mindent kispórolt, ami nem volt elengedhetetlen a versenyzéshez. Pár perc beszélgetés után az astoriasi visszavonult a saját kabinjába, magukra hagyva Carlosékat. -Rendesnek tűnik. -jegyezte meg Wreanor Sharlra utalva. -Valóban. -helyeselt Carlos. -De nem vele kell foglalkoznunk, nincs kapcsolatban a frontistákkal. -Természetesen, nagyúr! -felelte Wreanor. -Hírek a 3-ról? -kérdezte Carlos, és levette a sisakját. -Clat tábornok vezeti a bázisunkat jelenleg. -jelentette a togruta az adattáblájára pillantva. -Miért is? -nézett vissza rá Carlos. -E'raan úrnak dolga akadt. -válaszolta a pilóta. -A tábornok nem tudja, hogy merre lehet a rybet, de véleménye szerint elhagyta a bolygót. -Biztosan semmiség. -mondta a muun. -Nos, pihend ki magad, pilóta! -Jó éjszakát, nagyúr! -hajolt meg Wreanor, és bement a kabinjába a droiddal.
Carlos a saját kabinjába ment. Örömmel tapasztalta, hogy az 1-en már képesek magasabb szobákat tervezni. Aztán leült, és meditált.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 15, 2021 19:17:12 GMT 1
Takeda gondolatai villámgyorsan száguldoztak, bár teste mozgásképtelenné dermedt az ismeretlen alak szorításában. Ő maga nem volt túlságosan nagy szakértője az efféle okkult dolgoknak, az ilyesmit rábízta a többi nagyúrra. Az sem mondott neki semmi pontosat, hogy ez az imposztor most egyáltalán milyen nevet visel, és milyen jogon és módon vette fel Tagomi alakját. Sőt, tulajdonképpen az sem volt világos számára, hogy most tulajdonképpen ez a természetfeletti entitás valamiféle Sith varázsló, nagyúr, asszaszin, vagy jedi lovag, vagy esetleg valami sokkal rettenetesebb entitás, mint amiről a chissek suttogtak otromba gyermekmeséikben... vagy még rosszabb, egyfajta halálisten, amellyel az udvari pletykák szerint annak idején PuYi is lepaktált... s mint ilyen entitás, teljes joggal állíthatta, hogy a Sárkány-heika küldötte és követője, hiszen maga az egy és igaz Uralkodó is ilyen hatalommal bírt, ezt Takeda személyesen tapasztalhatta és láthatta. Legalábbis ez még mindig valószínűbb magyarázat lett volna, mint az, hogy a Kempeitai ügynöke ez az imposztor.
Mégis, volt néhány jelentős különbség. A Sárkány-heika mindenekelőtt sosem használta volna erejét hűséges, lojális alattvalói ellen, hacsak nem adtak rá okot, ez a valami pedig gúzsba kötötte Takedát egyetlen pillantásával. Másfelől pedig, és ez volt a fontosabb Takeda nagyúr véleménye szerint, az egy és igaz Uralkodó eddig minden egyes, az Expedíciósok lojális zászlóit érintő lépéséről tájékoztatta Takedát, ahogyan például Takeda kiküldéséről is - egy ál-Tagomiról azonban egy szót sem szólt. Takeda pedig elég ideje járta a Sárkányok és Krizantémok halálos táncát, hogy ettől gyanút fogjon. Időt kellett nyernie. Ezért nyugalmat és érdeklődést erőltetett magára és bőszen helyeselni kezdett.
- Értem, nagyságod - mondta végül. - Szerencsés, hogy időben érkezett hozzánk, így beavathatom a terveinkbe. - Na, akkor ne késlekedjünk - követelőzött türelmetlenül Tagomi. - Itt... nem biztonságos - nyögte félmosollyal Takeda. - Az iparmágnások és céhképviselők már ott várják a liftajtó túlsó oldalán, miniszter úr, akarom mondani, Tremerzel Eto Daneel R. úr... - zavarodott bele kis híján a zászlósúr. - A találkozója után várom majd egy biztonságos helyen, ahol elmondhatom a Sárkánnyal kapcsolatos részleteket. - Rendben - hümmögött elégedetten a Tagomi-imposztor, majd gyanakvó pillantást vetett Takedára. - De nehogy átverjen, hadúr!
- A mágnások és a biztonságiak gyanút fognak, ha túl sokáig időzünk itt bent, ránk feszíthetik a liftajtót - pillantott szemeivel a hátuk mögötti ajtóra Takeda, minekutána csak a szemgolyóit tudta korlátozott mértékben forgatni. - Hmm, igaz - biccentett amaz. - Kérem, engedjen el - nyögte Takeda. - A mágnások… - Tudom, tudom - csettintett egyet türelmetlenül a miniszter-másolat. - Nem igazán való ínyemre, hogy efféle hajbókoló barmok ostobaságait hallgassam, amikor fontosabb dolgunk is lenne, Takeda uram - folytatta. - Tudom, és megértem, én sem szívlelem - értett egyet Takeda. - Kérem, miniszter úr, azaz Daneel úr, a céhmesterek fogadása után szabad az éjszakai programja, elmondok mindent.
- Hát jó - szegte fel az állát Tagomi és kivonult a céhmesterek közé, akik azonnal körülvették és mindenféle adókról, vámokról, illetékekről, kereskedelmi egyezményekről kezdtek magyarázni neki, ahogyan azt az ipari szektor képviselői jól nevelt módon szokták a kereskedelmi miniszterekkel, amikor megjelentek valahol, egy ehhez hasonló tömeges protokoll-audiencián. A kereskedelmi miniszter pillanatok alatt hajlangó helyi vállalatvezetők gyűrűjében találta magát. - Maga nem jön, zászlósúr? - pillantott hátra a még mindig a liftben vigyorgó és hajlongó Takedára.
- Elnézést kérek, kereskedelmi miniszter - hajtotta meg magát Takeda. - Sürgős intézkednivalóm van, hogy előkészítsem... a következő találkozóját hogy... biztonságos legyen - hunyorított cinkosul, majd ujjai villámgyorsan táncolni kezdtek a lift holografikus kezelőfelületén, ahogyan felülírta a prioritási engedélykódokat, kizárva a köztes megállókat, azonnal a siklóhangár szintjére irányítva a turboliftet, ahol korábban fogadta a kiérkező kereskedelmi minisztert.
Miután így maga mögött hagyta a protokollprogramjában elmerült Tagomit, végre volt rá ideje, hogy csillapítsa keze ideges remegését és kissé összeszedje magát. Nem, valóban nem lehetett kizárni azt, hogy Tagomi potenciális szövetséges, ahogyan azt sem, hogy imposztor. az azonban egyértelmű volt, hogy természetfeletti ereje van, az ilyesmi pedig bizonytalansági faktort jelentett a politikai machinációkhoz szokott Takeda számára. Kissé úgy érezte magát, mint azok a paranoid birodalmiak, akik állandóan mindenhová azokkal a... hogy is hívták őket, mikkel jártak?
Takeda gondolkozott. Igen, Tagomi értékes szövetséges lehetett volna, de csak egyetlen imposztor volt. Tagomi hálózata azonban régóta szálka volt más, nála még magasabb rangú, még befolyásosabb funkcionáriusok szemében a Nagin. Olyanok szemében, akik korábban túlságosan kis halnak tartották az Expedíciós Erők újonnan megválasztott, de fiatal, ambiciózus, mégis jelentéktelen tozama házból származó zászlósurát vezetőjüknek - némi vérfürdő árán, természetesen. Szóba sem álltak volna eddig Takedával... most azonban... Tagomi kereskedelmi miniszter afféle sötét alak volt a kormányzatban, akit állítólag alvilági hatalmakhoz, yakuza körökhöz és a Régens Köztársaságba menekült testvéréhez, Mikasa hercegnőhöz egyaránt kapcsolatok fűztek az udvari pletykák szerint… mégis, eddig senki sem talált fogást a Kereskedelmi Miniszter.
Eddig, vigyorodott el Takeda.
Végigrohant a hangár padlóján, amennyire ezt méltósága megőrzése mellett kimért, gyors sétának tudta álcázni, majd amint siklója felemelkedett, hogy visszatérjen a zászlóshajójára, először a biztonsági főnökét hívta. - Kobayashi hadnagy, azonnal készítsen be nekem a parancsnoki hajóra jó pár tucatot azokból a speciális biztonsági besorolású gyíkokból, amelyeket a jeedai-ügyekkel foglalkozó erőink használnak! - Öhm... hai, uram. Ysalamirik - recsegett a biztonsági tiszt hangja. - Külön engedélyt kell kérnem Hirate ellentengernagy törzsfőnökétől, mi alapesetben nem rendelkezünk ilyen felszereléssel, uram.
- Akkor mondja meg neki, hogy vészhelyzet van! - csattant fel Takeda. Nem volt most erre ideje. - És amint felértem, biztonsági csatornákat kérek a következőkhöz, ebben a sorrendben: Rokkaku nagyúr, aztán Hachisuka nagyúr a Manchun, utána pedig Kazua fejlesztési miniszter irodája, és utána... - fújta ki a levegőt Takeda, és nem tudta, hogy ezzel a saját halálos ítéletét írja-e alá, vagy a győzelemhez vezető úton teszi meg az első lépést. - Utána kérjen nekem közvetlen, vészhelyzeti vonalat magához Fujiwara főkancellárhoz. - Öhm... igen... - krákogott a hadnagy. - Uram, a protokoll szerint ilyenkor csak a karafutoi központon keresztül...
- Nincs rá idő, Kobayashi! - szisszent fel Takeda. - Ha kell, akkor Fujimori kormányzó irodájába szervezze a hívást, bánom is én. Vagy nyittassa ki Hirate irodáját a távollétében. - Én... igenis, uram - lapozgatta a vonal másik végén az erre vonatkozó protokoll összeaszott, évtizedek óta nem használt szabálykönyvét Kobayashi. - Azt mondja... nagyuram, ilyen megkeresés esetén az Expedíciós Erők vezetője köteles a fentieken kívül értesíteni a hírszerzést...
- Nem, egyelőre nem hívjuk fel Tong igazgatót - rázta a fejét Takeda menet közben, mialatt a siklója landolt a zászlóshajóján. - És ha Tagomi miniszter, vagy a stábja kérdezi, jelezze, hogy vészhelyzet miatt nem tudom fogadni! Ha kell, mondja azt nekik, hogy öhm... mit bánom én, mondja azt, hogy Sithekre, vagy jedikre utaló jelenlétet érzékeltünk a rendszerben, vagy mindkettőt, bánom is én! És zárják le a hajót! Senki se ki, se be, csak az én komsávaimon!
- Parancs - tisztelgett Kobayashi. - Mindjárt a hídon vagyok - folytatta Takeda. - Készítse elő a parancsnoki tárgyalót a hívásokhoz.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 18, 2021 20:14:09 GMT 1
Takeda, miután egyedül maradt a parancsnoki tárgyalójában, és megkapta a visszajelzést a biztonságos komvonalak aktiválásáról, elsőnek Rokkaku nagyurat hívta, aki éppen a bolygó körül keringő Expedíciós kontingens egyik hordozóján a fogatok utáni második kedvencének számító mélyűri vadászok és felderítők módosított, tuningolt Zeroinak inspekciójával volt elfoglalva. A sebhelyes nagyúr pár pillanat türelmet kért, hogy a vadászhangár egyik, a legénység számára elzárt körletébe sietve fogadhassa zászlósura hívását.
- Minden rendben, Takeda nagyuram? - kérdezte azonnal a másik, alacsonyabb rangú nagai zászlósúr, amitől Takeda kelletlenül konstatálta magában, hogy eszerint nem sikerült olyan jól palástolnia a Tagomival történt különös, liftbeli incidens nyomán a minden bizonnyal az arcára is kiülő idegességét. - Persze, ne aggodalmaskodj állandóan, Rokkaku nagyúr, inkább jelents - sürgette Takeda. - Leszállítottad Uralkodónk hírnökét?
- Hai, ahogy parancsoltad - hajtotta meg magát enyhén Rokkaku nagyúr. - És azt a másik frontista pilótát is... ami azt illeti... - Takeda azonban a másik Expedíciós zászlósúr szavába vágott: - És nem érzett a hírnök semmit a titkos Erőhasználókkal kapcsolatban a rendszerben? - Azt mondta, több is van, lehet, hogy legalább két sötét oldali, és két jeedai - magyarázta Rokkaku. - De nem mondta meg, személyesen kikre gyanakszik. - Értem - Takeda csalódottan konstatálta, hogy ezzel valójában nem megy lényegében semmire. Ebből még nem derült ki számára, hogy Taalia úrnő megérezhette-e a Tagomi-imposztor jelenlétét, avagy sem, és ha igen, akkor vajon a Sötét Oldal, azaz a nagai kultúrában a shinigami, a Halálisten, vagy a Fény oldala, a Pengék elveszett rendjének követőjeként azonosította. - Üzend meg neki, hogy tartsa nyitva szemét és az elméjét a holnapi versenyzői fogadáson.
- Ahogy kívánod - feszengett Rokkaku, majd megköszörülte a torkát. - Lenne még egy dolog, Takeda nagyuram... engedelmeddel. - Mi az, ne fecséreld az időmet, Rokkaku nagyúr - mordult fel a zászlósurak előljárója türelmetlenül. - Nagyuram, aggodalommal tölt el Yojong asszony frontistáinak terve arra nézve, hogy már az első fogatversenyen merényleteket akarnak elkövetni - hozakodott elő végül az üggyel Rokkaku. - Minél többet vagyunk itt, annál inkább úgy érzem, hogy a helyiek vérében és lelkében ott van a verseny iránti vágy és rajongás. Ha rögtön egy versenyen támadnak a frontisták, félő, hogy ez a helyiek számára szentségtörés lesz. És akkor sosem nyerjük meg a szívüket a Sárkány-heika ügyének.
- Nem is lojális követőket keresünk, csak elegendő káoszt, aminek mentén jogos urunk végre felemelkedhet - vetette ellen Takeda, de aztán elgondolkozott. - De azt hiszem, értelek. Túl mély sebeket ejtenénk, és utána nem fogadnának el minket, még ha tagadnánk, titokban is tartanánk a Karmazsin Naphoz fűződő kapcsolatot. A frontisták támogatottsága mekkora? És Yojong asszony hajthatatlan? - Csak nyomort láttam az Astorias 2-n, és a régi dicsőség, a versenyek és csapataik nagyságának visszatérése utáni vágyat, de nem valódi, elvakult frontizmust. Nem is értik, mi az - magyarázta átszellemülten Rokkaku nagyúr. - És igen, nagyuram, Yojong asszony eltökélt. Félek, a pilótája, ez a Csou már az első versenyen a közönség közé akar majd csapódni, vagy még rosszabb. Fanatikus alaknak tűnt, aki a mihamarabbi hősi halál miatt jött ide, nem versenyezni. - Értem... - ráncolta a homlokát végül Takeda nagyúr. - Meglátom, mit tehetek. Arigato, Rokkaku nagyúr.
Miután a repülőerők vezetője meghajolt, és kilépett a vonalból, Takeda néhány pillanatig maga elé meredve gondolkozott, majd beütötte egy másik, szintén bizalmasának számító Expedíciós zászlósúr titkos, belső kómkódját, aki Manchun tartotta a frontot a Sárkány titkos híveinek képviselőjeként.
Amíg Rokkaku nagyúr kissé zilált, harctéri sebhelyekkel teli fizimiskájában Takeda legalább annak tudatában megbízott, hogy a vadászpilóta sebesüléseit hosszú katonai szolgálata során, sőt, egyik másik heget az igazi heikát támogató és az őt aljas módon megtagadó tozama házak zászlósurai és testőreik közti összecsapásban szerezte, addig a képernyőn most megjelenő kaszáskeresztes jelvényű Hachisuka nagyúrról ugyanezt nem lehetett elmondani. Az ösztövér, már-már hórihorgas nagai zászlósúr sebhelyei még így, holoképen keresztül is idegességgel vegyes ellenszenvet váltottak ki Takedából. Bár biztosan nem tudta, de úgy vélte, ezeket a titkos halálkultuszukat és a S'iithek útját imádó Hachisuka saját magának okozta különféle tiltott rítusokon, ahol választott mesterei titkait próbálhatta meg kifürkészni. De bármilyen ellenszenvesnek is találta személyében, Hachisuka kétségkívül a Sárkány-heika egyik legelkötelezettebb támogatója volt, s mint ilyenre, Takeda korábban nyugodt lelkiismerettel bízta rá a Manchu-rendszer konfliktusfészkében hátrahagyott Expedíciós Erők parancsnokságát.
- Légy üdvözölve, Takeda nagyuram - Hachisuka ép szemében szokás szerint eszelős fény csillogott, a másik helyén hosszú, vöröses heg éktelenkedett, amelyet a nagyúr láthatóan szeretett fedetlenül hagyva mutogatni. - Miben lehetek zászlósuram szolgálatára? A legutóbbi jelentésem óta nem sok változott itt, nagyuram... Mecklinger, Sedayan és Kure még mindig itt terpeszkednek a flottáikkal és a katonai kontingenseinkkel, a mozgásterünk nem növekedett... - Most nem a katonai szituáció érdekel, Hachisuka uram - Takeda hangja sürgető volt. - A helyi pletykákról mesélj nekem, kiváltképp, ami Tagomi kereskedelmi miniszter kapcsolati hálózatát illeti a bolygón és a fővárosban.
- Mi történt? - Hachisuka egyetlen ép szeme gyanakvóan csillant fel. - A miniszter itt van Astoriason - suttogta hangját lehalkítva Takeda, anélkül, hogy Tagomi beszámolójának minden egyes részletével untatta volna Hachisukát. - És úgy tűnik, többet tud a terveinkről, mint az egészséges a számunkra. Különös tekintettel a heika új tanítványának személyazonosságára. - Ez valóban kellemetlen, nagyuram - mordult fel dühödten Hachisuka, aki természetesen be volt avatva a tervek Taalia úrnőt érintő részébe, hiszen az Éjnővér korábban a Manchu Hapan-Sith nagykövetségének biztonsági főnöke volt és a boxerek lázadása alatt még az intergalaktikus államközösség diplomáciai negyedének védelmében harcolt, s csak a harcok végén csatlakozott a Sárkányhoz.
- Inkább mondd el, mit tudsz Tagomi kapcsolatairól - morgolódott Takeda türelmetlenkedve. - A nagai nagykövetségen van valami nőszemély, egy olyan szégyentelen, istentelen neko ribanc - kezdett bele konspiratív hangon sutyorogva Hachisuka. - Állítólag telepata. Xandernak hívják. Azt mondják, ő titokban Tagominak jelent mindenről, ami a bolygón történik. - Érdekes - hümmögött Takeda. - És ez a telepata kiolvashatta Taalia úrnő, vagy akár a te fejedből a terveinket és a heikával kapcsolatos információkat? - Ugyan, a mi akaratunk az úrnővel erősebb egy efféle kis senkinél, mi a shinigamit szolgáljuk - rázta a fejét pökhendien Hachisuka, hogy Takeda komolyan elgondolkozott rajta, eljön-e valaha az a pont, amikor a kultista zászlósúr olyannyira biztos lesz saját, létező, vagy éppen csak beképzelt képességeiben, hogy ezen felbátorodva akár az ő pozíciójára is kihívást formál-e majd az Expedíciós Erők élén.
- De semmi ilyesmiről nincs szó - folytatta Hachisuka kétszínű vigyorral. - Ez a Xander bejáratos minden nagykövethez és a katonai vezetőkhöz is, igazi pletykafészek. És volt valami hadnagya, egy áruló Kardpenge, valami Sakai százados, aki az ostrom alatt állítólag összekeveredett Taalia úrnővel, tudja, ahogy a hapan császári udvarban szokták - formált ollót egyik kezének ujjaival Hachisuka nagyúr perverz mosoly kíséretében. - Ott volt, amikor az úrnő hűséget esküdött Őfelségének. Végignézte. - Á értem, hát, ha volt egy titkos szemtanú, az egyszerűsíti a helyzetet - hümmögött Takeda, magában átkozva saját ostobaságát, hogy egy ilyen egyszerű, nyilvánvaló magyarázatra korábban nem is gondolt. - Mást nem hallottál, Hachisuka uram? Bármit, ami olyasmire utalna... - Takeda gondolkozott, hogyan válogassa meg a szavait -, hogy Tagomi miniszter esetleg… vajákos erőkkel, varázslatos, boszorkányos, istentelen, tiltott tanokkal cimborált?
- Azt mondják, Tagomi miniszter és a tanácsosa, Xander gyakran bejáratosak voltak a chiss nagykövethez - közölte végül sejtelmessé váló, átszellemült hangon Hachisuka, hiszen végtére is Takeda olyan téren kérte ki a véleményét, ahol is az Expedíciós Erők avatatlan szakértőjének tartotta magát. - Amikor én is megkaptam a szent holokronomat a mestertől - emelt fel egy vörösen izzó, piramis alakú tárgyat a Manchun lévő zászlósúr -, akkor említette, hogy a Manchun járta alatt találkozott ezzel a chiss nagykövettel, Kosh-al, sőt, meg is ölte az árulót a Birodalmunk dicsőségére - magyarázta. - Állítása szerint boszorkányos bolond volt az öreg, egy eszement nyomorék, aki azt állította magáról, hogy másik dimenzióból érkezett, és valójában Pellaeon és Thrawn vére, és a valódi neve Meridian. A mester nem tulajdonított jelentőséget neki, de meghagyta, hogy nyomozzak utána, ha tudok. De azóta nem tudtam meg semmit, a chissek hétpecsétes titokként őrzik az ilyesmit.
- Másik dimenzió, hm...… - morfondírozott Takeda. Ezzel maximum arra tudott következtetni, hogy bármiféle imposztor is volt Tagomi, már egy ideje játszhatta a szerepet. - Érdekes, köszönöm az információt, Hachisuka nagyúr. Lehetséges, hogy már coruscanti látogatása óta… nem önmaga Tagomi kereskedelmi miniszter. Majd szemmel tartom. Bármi érdekességet tapasztaltál még?
- Nos, van egy új kegyeltje Mingnek, a legkevésbé hatalmasnak - vágott gunyoros mosolyt Hachisuka. - Valami Arkag. Eriadu, Ershan és még ki tudja, miféle államok követe egyszerre. Mintha az összes elhalálozott nagykövetet egyszerre akarná pótolni. Sülve-főve együtt vannak az uralkodóval. Nemrég csatlakozott hozzá egy ifjú humán gyermek is. Furcsa kisfiú. A Sötét Oldal bűbája van a szemében, én mondom, Takeda uram. - Ezeknek maga a szakértője, Hachisuka nagyúr, ezért küldtem oda - biccentett Takeda. - Tartsa szemmel őket. - Hai... ezerszer éljen a Sárkány-heika! - hajolt meg Hachisuka és bontotta a vonalat.
Takeda is meghajolt, és sietve beütötte a következő, az előzetes jelzés szerint lefoglalt vonalat, Kazua gróf speciális tudományos és ipari projektekért felelős irodájának számát. Azonban a titkosított vonal állapotjelzője immár vörösen világítva foglaltat jelzett. Takeda elégedetlenül megrázta a fejét, és másodjára Fujiwara miniszterelnök irodájának hasonló vonalával próbálkozott... az is foglalt volt. - Kobayashi - nyitotta meg az egymásközti belső vonalat türelmetlenül Takeda. - Mi történik? Nem tudok biztonságos komkapcsolatot létesíteni a Nagi felé. - Öhm, elnézést, nagyúr, már szólni akartam, de hívásban volt - szabadkozott az adjutáns. - Fujimori kormányzó van itt. A kérésére minden kimenő kommunikációt blokkoltunk a saját belső vonalainkon kívül.
- Milyen jogon utasítja a bolygókormányzó az Expedíciós Erők legfőbb zászlósurának legénységét? - dörrent fel Takeda dühödten. - Speciális... engedélyei voltak - hebegte Kobayashi hadnagy. - Na majd én megmondom neki a magamét - dühöngött tovább Takeda, aztán eljutottak az elméjéig az adjutáns eddigi szavai. - Mit mondott, hogy már itt van a kormányzó? - Hai, nagyuram. - És mit mondott, miféle speciális engedélyei vannak? - Takedát hirtelen baljós előérzet keltette hatalmába. - Titkosszolgálati, uram. Hírszerzési. A fő eligazítóban várja Önt, itt a híd mellett. - Oh... - Takeda nyelt egyet. - Azonnal megyek.
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 19, 2021 18:08:56 GMT 1
A tárgyalóban, ahol Fujimori kormányzó várakozott, Takeda meglepetésére a helyi bolygóvédelmi hadsereg, vagy a védelmi flotta tengerészgyalogos őrsége helyett fekete öltönyös, rangjelzés nélküli ügynökök álltak minden sarokban, akik ellenséges tekintettel méregették a belépő zászlósurat, aki, bár tulajdonképpen saját zászlóshajóján volt, nem hozhatta be magával saját adjutánsát, vagy testőreit.
Fujimori ugyanolyan fizimiskával, de egyenes háttal, orrán avitt látássegítő szemüveggel, eddig tőle nem látott szigorú, lekezelő arckifejezéssel ült a parancsnoki tárgyaló asztalának főhelyén, egyik kezében egy apró hololézeres pointerrel kopogtatta az asztalt, majd amikor Takeda belépett, levette szemüvegét, akkurátusan megtisztogatta egy, az öltönye zsebéből elővett szövetdarabbal, majd maga mellé helyezte. Aztán az állához helyezte a lézerszikét és elkezdte lefejteni az arcának egy részét. Végül egy perc múlva Fujimori kormányzó helyett egy másik szögletes nagai arc bámult vissza Takedára.
- Kempeitai? - kérdezte faarccal Takeda előbb az alakra, majd a sarkokban álló civil ruhásnak tűnő ügynökökre pillantva. - Ilyesmit nem bízunk a katonai rendőrségre. Császári Hírszerzés és Elhárítás - mosolyodott el az alak, aki ezidáig a szerencsétlen Fujimori volt, ki tudja, mióta. Takeda villámgyorsan végigfuttatta elméjében, hogy bármikor mondhatott-e bármi kompromittálót a bolygókormányzó előtt... nem jutott eszébe semmi.
- Ideges, zászlósúr? - kérdezte joviális arckifejezéssel, de színtelen hangon az Hírszerzés tisztje. - Én csak... nem számítottam a látogatására - próbált nyugodtnak tűnni Takeda, majd megkeményítette a hangját. - Mégis csak Ön az, aki inkognitóban idejött, blokkoltatja a kommunikációt, akadályoz kötelességem és feladataim teljesítésében, és még ahhoz is udvariatlan, hogy bemutatkozzon, hírszerző úr! Az Expedíciós Erők első zászlósuraként nem tűröm...
- Pontosan így van, hiszen ez a dolgom, amit most felsorolt - szakította félbe a hívatlan vendég Takedát, visszahelyezve szemüvegét az arcára. - Tisztázzunk valamit ugyanis. Maga csak egy felkapaszkodott, nagyképű, koszos kis tozama, egy kitaszított, áruló vérű család határőr parancsnokocskája, én pedig a császári és régensi udvar, és a fényes Birodalom biztonságának őrzője... bizonyára nem kell felvilágosítanom a kettő közti különbségről, Takeda uraság.
Takeda nyelt egyet, majd meghajolt, ezúttal az udvari előírások szerint jóval mélyebben. Hát, gondolta, ez a nap nem indul túl jól. - Elnézését kérem, öhm - próbálta kitalálni a másik rendfokozatát. - Junsa taiso sensei. - Annyiban igaza van, hogy nem mutatkoztam be - mosolyodott el vékony ajkaival a másik alak. - O'Yama ezredes vagyok.
A francba, gondolta Takeda. A Hírszerzés sztárügynöke, a ramakazi és chiss területi terjeszkedés felügyelője a titkosszolgálatok berkein belül. Ennyi és nem több terjedt pletykaként felsőbb körökben O'Yamáról, Takeda eddig azt sem tudta, hogy néz ki. Abban sem voltak biztosak a jól értesültek, hogy egyáltalán szolgálatban maradt-e PuYi bukása és Hiroyasu hatalomra kerülése után - nos, úgy tűnt, igen. - Igyon egy kis vizet, zászlósúr - intett az asztal átellenes végén lévő kancsó felé O'Yama. - Nehogy itt rosszul legyen nekem. - Köszönöm, nem - krákogta Takeda, és a biztonság kedvéért még egyszer meghajolt. - Miben állhatok a Birodalom szolgálatára?
- Nos, igen, térjünk a lényegre - mosolyodott el lekezelően O'Yama. - Tudja, eredetileg a frontisták és a yakuzák áldásos tevékenysége érkeztem a rendszerbe. A maguk megjelenése nem szerepelt az előzetes terveink között - pillantott fel Takedára összehúzott szemöldökkel O'Yama. - Az pedig végképp nem, hogy ezek után Tagomi kereskedelmi miniszter is megjelenik, Ön pedig hirtelenjében vészhelyzeti prioritású hiperhullámú sávokon kezdi hívogatni a főkancellári és a tudományos erők központjait a miniszterrel kapcsolatban... - a hírszerzés ügynöke összekulcsolta a kezét az asztalon. - Szóval mindenek előtt engem világosítson fel erről, zászlósúr, de sürgősen.
Takeda villámgyorsan átgondolta a helyzetet. Az több, mint valószínűnek tűnt, hogy a hírszerzésiek monitorozták a Nagi felé kimenő kommunikációt, és rögtön észlelték, amikor Fujiwarát és Kazuát próbálta elérni. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az Expedíciósok saját sávjait is figyelték, hiszen ők teljesen más kódolást használtak. Így aztán arra sem utalt semmi egyelőre, hogy O'Yama első kézből rendelkezett volna információkkal a Takeda, Rokkaku, Hachisuka és a többi éritett zászlósúr között szervezett, Sárkány-párti összeesküvésről. Ha az utóbbiról tudott volna, valószínűleg azt sem kockáztatta volna meg, hogy pár ügynökkel csak így felvonuljon hepciáskodni Takeda zászlóshajójára, inkább megpróbálta volna valami semleges helyszínen csapdába csalni a zászlósurat.
Így aztán Takeda abból indult ki, hogy csak olyasmit osszon meg ezzel az O'Yamával, amire feltétlenül és kifejezetten rákérdez, és semmivel sem többet. - Amikor meghívtam Tagomi kereskedelmi minisztert, hogy legyen a fogatverseny-sorozat védnöke, fogalmam sem volt arról, hogy mivel fog ideérkezni, taiso sensei - magyarázta Takeda. - Folytassa, zászlósúr, a maguk... sportpolitikai aktivitásáról, és arról, hogy ez hogy fér össze az Expedíciós Erők mandátumával, majd külön jelentést fogunk fogalmazni és iktatni, de nem ez a mai beszélgetésünk tárgya - mosolyodott el gunyorosan O'Yama.
- A Kereskedelmi Miniszter először... többé-kevésbé normálisan viselkedett... mint Ön is bizonyára tapasztalta, amikor kormányzói minőségében találkozott vele - kereste a szavakat a Takeda. - Aztán mielőtt találkoztunk volna a céhmesterekkel, nekem támadt a liftben… megbénított valami megfoghatatlan Erővel... - O'Yama szemöldöke felszaladt erre, de Takeda folytatta. - Aztán azt mondta, kapcsolatban áll valamiféle államellenes sejttel a Manchu-rendszerben, és azért jött, hogy itt is kiterjessze a tevékenységüket... azt is mondta - vett nagy levegőt Takeda, hiszen sokat kockáztatott a következő szavaival -, hogy Sárkány-hívő, és a hívei Manchun találkoztak a halottnak hitt trónkövetelővel. És azt is mondta, hogy ő maga valamiféle időn és téren túli entitás, nem hús-vér lény.
- Érdekes... - hümmögött O'Yama. - Ha mindez igaz, zászlósúr, ez messze túlmutat a az Expedíciós Erők kompetenciáján és hatáskörén. Persze, adja magát a kérdés, hogy miért éppen magát tartotta érdemesnek arra, hogy ebbe beavassa, és nem mondjuk az általam alakított Fujimori kormányzót. - Nos, engedelmével, ezredes úr, a kormányzó-inkognitója nem tűnt túlságosan kompetensnek - jegyezte meg Takeda. - Ahogyan a képességeivel is érzékelhetett valamit magába ez a Tagomi-imposztor, már ha vannak neki. - Milyen okos kis tozama maga, Takeda úr - mosolyodott el lekezelően O'Yama. - Ez mind, amit mondani szeretne erről nekem? Végtére is maguk is alaposan odatették a jelenlétüket mind a Manchun, mind itt...
- Engedelmével, O'Yama taiso - folytatta a villámgyors improvizációt Takeda, miután beugrott neki, hogyan kapcsolhatná össze ezt a beszélgetést értelmes és a legkevésbé gyanús módon korábbi, saját zászlósuraival folytatott hívásaival, és persze az igazság egyidejű elfedésével. - Minekutána nem volt tudomásunk az Önök ezirányú tevékenységéről, mi a saját nyomozásunkat folytattuk a Manchun és folytatjuk itt is, az Astoriason a frontista métely ellenében, mely fényes birodalmunkat mérgezi. Ezért, az ebből eredő aktivitásunk okán gondolhatta Tagomi miniszter, hogy meg kell fenyegetnie minket... a bitorló Sárkány ugyanis egynémely pletykák szerint rendszeres vendég volt a hitetlen frontisták lehoni bázisán - magyarázta Takeda, és ezzel végül is nem hazudott.
- Ha nincs is rá még bizonyítékom, ezredes úr, logikus számomra, hogy a kereskedelmi miniszter imposztor akár a frontistákkal is összejátszhat - tette hozzá alázatos, cinkos mosollyal Takeda, és vitán felül elégedett volt saját, épp az imént konstruált érvelésével. - Az efféle logikai eszmefuttatásokat és lenyűgöző tozama fantáziáról árulkodó következtetések levonását legyen oly kedves, és hagyja rám, Takeda zászlósúr - legyintett irritált arckifejezéssel O'Yama. - Ön inkább arról világosítson fel, mire jutottak a maguk kis kéretlen, hazafias indíttatású, párhuzamos nyomozásával.
Takeda nyelt egyet. Az üzenet világos volt számára. Csak akkor nézi el neki a hírszerzési klientúra a hatáskör-túllépést, még ha a Sárkányhoz való kötődéséről nem is tudnak, ha valami számukra értékeset tud letenni itt és most az asztalra. Máskülönben a puszta sznob sértettség miatt rálőcsölnek valamit annak okán, hogy tozamaként zászlósúr-társaival és ugyan ismeretlenül, de mindenképp szégyenteljes módon számára hatáskörön kívüli területre tévedt.
- Beépültünk a frontista Karmazsin Nap hálózatába - vágta ki végül. - A zászlósuraim egyike, Rokkaku nagyúr a fogatversenyek körüli felhajtást kihasználva tovább építette azokat a kapcsolatokat, amelyeket még a Manchun kezdtünk kiépíteni a frontista gerillák hálózatában. Tudjuk, hogy Kim Yojong, a Karmazsin Nap vezetője és a törzskari stábja ide menekült, és az Astorias 2-n rejtőzködik. A fogatversenyek első fordulójában akarnak lecsapni, azt gyanítjuk, hogy egy frontista ügynök beépült az egyik versenycsapatba, a Béta Omeoba. O’Yama néhány pillanatig a szemüvegét tisztogatta, majd visszatette az asztalra.
- Ez már értékelhető információ, Takeda nagyúr. A Hírszerzés innentől átveszi az Expedíciós Erőktől az ügyet. Ahogyan Tagomi kereskedelmi miniszter ügyét is. Helyesen tette, hogy jelenteni akarta, nem tudhatta, hogy előrehaladott a nyomozásunk. Yojong jelenlétét eddig csak sejtettük, de kormányzói álcám minőségében nem sikerült találkoznom vele. Önök nagy szolgálatot tettek a Birodalomnak. - A Régens urat és a Gyermek-császárnőt szolgálom! - hajolt meg Takeda lendületesen, majd felemelte a karjait az ég felé. - Tenno heika, banzai! - Banzai, úgy bizony - mosolygott kesernyésen O’Yama.
- Tájékoztatom Rokkaku nagyurat a fejleményekről - húzta ki magát Takeda, mint aki büszke magára. - Nem szükséges - emelte fel a kezét O’Yama. - Ön ugyanis hazaindul, Takeda nagyúr, amint itt végeztünk. Majd én tájékoztatom ezt az Rokkaku nagyurat, személyesen tőlem kap majd utasításokat. Elég, ha ennyit közöl vele.
Takeda elképedt. - Taiso, az ügy felderítésében játszott szerepem és az Expedíciós Erők fő zászlósuraként betöltött pozícióm... - Nem marad említés nélkül az udvarban, efelől bizonyos lehet, Takeda zászlósúr - biccentett a hírszerző tiszt. - Innen átvesszük, köszönöm. - Hai - hajolt meg kellemetlen ízzel a szájában Takeda. Nem erre számított. - Engedelmével, ezredes úr, intézkedem, hogy egy sikló visszavigye. - Nem szükséges - mosolygott O’Yama, majd visszavette szemüvegét az arcára. - Ön ellenben siessen haza, zászlósúr - hunyorított. - Már várják... - Én... értettem - tisztelgett Takeda kiszáradt szájjal. Fogalma sem volt, ki várja Karafuton.
O’Yama elnézte a távozó nagyurat, majd visszapillantott a korábbi jelentésekre, amelyeket ügynökei az Expedíciósok külső kommunikációjának figyelésével és a zászlósúr adjutánsának, Kobayashi hadnagynak a rapid kihallgatásával szereztek. Ysalamiriket kértek Tagomi esetleg Erőérzékenysége esetén, ez jó döntésnek tűnt, O’Yama jóvá is hagyta. Nem mintha a régóta kihallgatási őrizetben lévő Hirate ellentengernagy, és a valódi, szintén őrizetben lévő Fujimori kormányzó bármit is tehettek volna, hogy ellenkezzenek vele. Ami pedig a zászlósúr beszámolóját illette a Tagomi-imposztor egyéb, adott esetben interdimenzionális különleges képességei és származása okán... nos, az ügynök be kellett, hogy ismerje magának, Takeda eredetileg jó irányba indult, még ha csak egy kis koszos, szégyenben maradt Expedíciós ház vezetője volt, akit pedig... de ez már nem O’Yama asztalára tartozott. Az ő hatásköre ebben a történetben Yojong elvtársnő fejéig és Tagomi kereskedelmi miniszterig terjedt.
- Itt O’Yama - szólt bele a komjába végül. - Hívják fel nekem Tong igazgatót. Közöljék vele, hogy korábban kiment egy magas prioritású segélykérő hívást Kazua teichi speciális kísérleti intézete felé. A prioritást erősítsék meg és engedélyeztessék a hívást az igazgatóval. Lehet, szükségünk lesz a tojásfejűekre is.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 19, 2021 18:34:15 GMT 1
Treemerzel Eto vagy R-Daneel, oly mindegy volt ez most. Érezte hogy lebukott, hogy Takeda elárulta. Már akkor érzékelte ezt a humán féregben, amikor elköszönt tőle olyan kenetteljesen. Treemerzel arcvonásai immár visszanyerték eredeti állapotukat, egy csodálatosan szép női arccá változva. Itt kudarcot vallott, nem sikerült beépülnie a Karmazsin Rendbe, de még a Sárkányt sem találta meg... A processzorai gőzerővel dolgoztak és elemezték a helyzetet, amibe került. Mert Treemerzel android volt, egy későbbi kor alkotása és remekműve, az első és egyben utolsó, Erőérzékenyre készített android. Létezett persze egy másik példány is, egy kisfiú android, akit egy Jedi mester alkotott meg egy távoli világon, de az az android végleg eltűnt az idők során... Treemerzel, jóval ezután a korszak után fog megszületni, vagy elkészülni, körülbelül ötezer év múlva építi meg a zseniális tudós, Doktor Noonien Soong professzor. Treemerzel így már vagy 25000 évesnél is több volt. Mindig is a Galaktikus Birodalmat és a Katedrálist szolgálta, és fogja is. Szinte majdnem emberinek hatott, azonban egyáltalán nem volt az. Egy másik korszak alkotása és zsenialitása volt, egy álmodóé aki a Katedrális egyik legnagyobb géniusza volt, a Bíboroson kívül persze. -TRE-008-Epszilon-Gamma, aktiválási szenkvencia beindítása azonnal! -Treemerzel egy kis karkötőbe mondta el ezeket a szavakat, amely karkötő nem volt más mint egy teleport. Bárhová el lehetett jutni vele, de csak bizonyos körön belül, a Katedrális egyik szintén zseniális találmánya volt, s egyben az Evolvens áthelyező aktivátora is, vagyis időutazásra is képes volt vele az, aki viselte...
Treemerzel végignézte a lehetséges menekülési kordinátákat, egyetlen bolygót talált alkalmasnak, hogy oda sugározzon:Manchu! Máris elmondta az aktiválási kódokat, valamint a vektormeghatározást is. -Alfa-Alfa-Daleth-Gamma, aktiváló kód, Treemerzel Eto, 146798, Epszilon. célkoordináta, Manchu, jelen kromatikus idő! Aktiválás, 10 másodpercen belül!
Alig mondta el az android ezeket, a kis karkötőből, sárgás aranyozott fénynyaláb tört elő, amely beburkolta lágy fényével Treemerzelt, majd az android, aki azelőtt Tagomi minisztert alakította meglehetősen ügyesen, egyszerűen eltűnt, mintha sosem járt volna ott...
Búcsúajándékot is hagyott lebukás esetére. Hatalmas erejű foton bombákat aktivált azzal, hogy elteleportált. Tagomi szálláshelye hirtelen olyan fénnyel izzott fel, mintha ezer nap lobbant volna lángra egyszerre, majd iszonyatos robbanás, 2 kilométeres körben minden megsemmisült...A foton bombák a végső biztosítékok voltak a nyomok eltüntetésében, ez volt a Katedrális egyik kedvenc módszere, ha egy ügynökük menekülőre fogta. A bolygó többi részén még fellobbant két-három foton bomba, megsemmisítve mindent az epicentrumban, zavar és káosz, ez a menekülés legjobb módszere...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 20, 2021 18:56:23 GMT 1
Az egyszerűség kedvéért O'Yama a Takedával folytatott megbeszélés után immár egységesítette a parancs- és komkódjait, így egyszerre tudta kezelni és fogadni saját hívásait a Nagiról, illetve a Fujimori kormányzó, vagy éppen Hirate ellentengernagy vonalain beérkező üzeneteket is. Amint Takeda zászlóshajója elhagyta az orbitot, és O'Yama visszatért saját parancsnoki hajójára, amelyik átmenetileg a helyi védelmi flotta Kanjou-osztályú csatacirkálója volt, majd egy rövid üzenetben még eredeti arcával tájékoztatta Rokkaku nagyurat, hogy mostantól neki tartozik engedelmességgel, már meg is érkeztek az első jelentések a robbanásokról.
A Chosokabe fedélzetéről O'Yama is pontosan látta, ahogyan a központi kormányzói és ipari platform legalsó szekciója eltűnik egy fényes fotonrobbanásban. Perceken belül a komvonalak megteltek riadóztató, vagy éppen jajongó parancsnokok jelentéseivel. O'Yama kép nélkül, de a megfelelő parancskódokkal fogadta a hívásokat, az engedélyei alapján a legtöbb alárendeltnek megvolt a magához való esze ahhoz, hogy ne érdeklődjön afelől, hogyan került ide a Hírszerzés különleges erőinek ezredese, és miért veszi át a parancsnokságot a rendszerben - a robbanások amúgy is meggyőztek minden kétkedőt. - Veszteségjelentést - kérte végül a rendszer biztonságáért felelős parancsnokot, Yoshida sorhajókapitányt O'Yama, akit a vészhelyzetben és Hirate hiányában végül ideiglenes biztonsági főnöknek nevezett ki, hogy végre a Császári Flotta és Hadsereg kompetens tisztjeivel, ne pedig az Expedíciósok szedett-vedett irreguláris zászlósuraival kelljen tárgyalnia. - A felszíni robbantások elsősorban elhagyott lerakatokban történtek, a sérültek száma minimális, taiso - hajolt meg Yoshida az asztal másik oldalán, miután O'Yama felrendelte a hajóra. - Kivéve a platformon történt robbanást, ahol Tagomi Kereskedelmi Miniszter tartózkodott. A céhmesterek mind meghaltak, ahogyan a Kereskedelmi Miniszter is. - Várjuk a parancsait, uram - szólt közbe a másik felrendelt tiszt, Yamori tábornok, a szárazföldi helyőrség és a katonai rendészet, a Kempeitai egyesített parancsnoka. - Itt az ideje, hogy szakavatott kezekbe kerüljön a biztonság a rendszerben a tozamák helyett, engedelmével.
O'Yama néhány pillanatig kopogott szemüvegének nyelével az asztalon. A felkelő napnál is világosabb volt, ami megvilágította a Birodalmat a Nagitól az Ismeretlen Vidék minden felvilágosult szegletéig, hogy a helyi egyenruhások félnek, és egyúttal féltékenyek az Expedíciósokra, akik beleköptek a helyi levesbe. Evégből aztán bármilyen interpretációt hajlandóak voltak elfogadni, ami a Hírszerzés egyik különleges tisztjétől jött. - A támadók információink szerint frontisták voltak - magyarázta végül nekik. - Hallgassák ki az Expedíciósok helyettes vezetőjét, Rokkaku zászlós nagyurat, de egyelőre nem szükséges letartóztatni. A nagyúrnak információi vannak az Astorias 2-n működő Karmazsin Nap bázisokról. Állítólag ott rejtőzik Kim Yojong. Yoshida sorhajókapitány, vegye katonai blokád alá a Astorias 2-t, és küldje be a tengerészgyalogságot a Rokkaku nagyúr által megadott helyszínekre. Foglyokat is ejtsenek, ha kérhetem, legyen kit kihallgatni. Yamori tábornok, maga fele az Astorias 1 és a versenyek biztonságáért. A versenyeket megtartjuk. Minden robbantás helyszínén fogdossák össze az összes ó-astoriasit és muunt, egyelőre csak azokat. Összesítsék a nagai veszteségeket a platformon és a felszínen, minden, a merényletben meghalt állampolgárunkért végezzenek ki tizet a két említett helyi faj képviselői közül statáriálisan. A versenycsapatok versenyzőit és szerelőit egyelőre ne fogják le, de figyeljék az Astoriana és a Béta Omeo csapatát külön kirendelt ügynökökkel. Az Expedíciósok megmaradt erőit vezényeljék Rokkaku nagyúr meghallgatása után az Astorias 3 védelmére. Értették?
- Hai! - hajolt meg a két törzstiszt, és katonás léptekkel távoztak. O'Yama pedig megigazította az újonnan visszavett Fujimori-maszkot, majd bekapcsolta a komvonalakat az átirányítási funkcióval, és immár Fujimori kormányzóként fogadta Rieben Sandstone hívását, aki folyamatosan zaklatta nem fogadott hívások formájában, amióta megtörténtek a merényletek.
- Szörnyű, ami történt, kormányzó úr - sápítozott Rieben. - Remélem, nem akarják lemondani a holnapi versenyt... - Megerősítjük a pálya védelmét, ne aggódjon - biccentett a Fujimorinak maszkírozott O'Yama. - Sajnos úgy tűnik, a frontisták bajt kavarnak. Talán meg akarják akadályozni a verseny sikeres lebonyolítását... - A marketing költségek, a licenszek, a holoközvetítő stábok... csődbe megy mindenki, én is, a csapatok is, ha lemondjuk a versenyt! - sápítozott tovább Sandstone. - A csapatok garázsai és stábjai sértetlenek... kérem... kormányzó úr... - Igen, ez különös szerencse - biccentett O'Yama. - Sajnos Tagomi miniszter úr meghalt a merényletek egyikében. Takeda nagyurat pedig hazarendelték, miután nem sikerült szavatolnia a rendszer biztonságát. A központból küldenek ide egy különleges biztonsági ügynököt, bizonyos O'Yamát, hogy felügyelje az új biztonsági rendszabályokat. Mindenben működjön majd együtt vele, kérem. - Persze, mindenképp... - sóhajtott fel Sanstone. - Szörnyűség... - A holnapi fogadás a kereskedelmi miniszter és a vezérlő zászlósúr hiányában elmarad, a protokoll rendezvényeket a futam után pótoljuk - folytatta Fujimori-O'Yama. - A Császári Központ gondoskodik, hogy újvédnökök és díszvendégek érkezzenek. Arra kérem, Sandstone úr, hogy holnap estére hívja össze a csapatok vezetőit és pilótáit, külső vendégek nélkül. Szeretném, ha együtt megvitathatnánk, hogy mindenki vállalja-e a rajthoz állást.
- Természetesen - biccentett Sandstone. - Összehívom a fogadás helyszínére a csapatvezetőket és a versenyzőket az első edzések utánra. - Köszönöm, Fujimori kilép - O'Yama bontotta a vonalat és elégedetten elmosolyodott. Így majd alkalma lesz álcában találkozni mindegyik csapattal, és kiszűrni a bajkeverőket, még a verseny előtt.
...
Carlos az Astoriana egyik szállásán aludt, készülve a holnapi edzésre, amikor egyszerre halál és szenvedés ragadta magával az Erőben. Aztán meghallotta és meglátta a távoli robbanásokat. A komja megvillant.
- Beszélnünk kell - jelent meg a képernyőn E'raan békaszerű arca. A rybet szeme vörösen villogott. - Sürgősen. Valaki megzavarta a terveinket. Gyere azonnal a régi droidgyár öntödéjébe, Castro nagyúr. Egyedül. Brekk.
|
|
|
Post by nightmares on Oct 20, 2021 19:58:13 GMT 1
-Azonnal ott leszek. -felelte Carlos, és kikapcsolta a komot.
A muun pár perc alatt átöltözött, és elhagyta a kabinját. E'raan azt mondta neki a 3-on, hogy ő majd szemmel tartja a Jedit. Kíváncsi volt, hogy mi változott. A folyosón Wreanor és K5 beszélgettek. -Nagyúr! -köszönt a togruta. -Máris felébredt? -Szeretek ilyenkor sétálni. -talált ki egy gyors kifogást Carlos. -Szívesen elkísérjük. -ajánlotta Wreanor. -Fölösleges. -intett a fejével Carlos. -Megleszek. -Értem. -törődött bele Wreanor. -Éppen arról beszélgettünk a droiddal, hogy a legújabb pletykák szerint egy togruta fajtársam, Andre Ti úr fel akarja vásárolni Auber úr csapatát. -Erről majd később beszélünk, Wreanor. -vágta rá a muun. -Rendben. -bólintott a pilóta. -Jó utat!
Carlos annyira sietett, hogy a sisakját sem vitte magával. Nem baj, gondolta. A nap még nem kelt fel, senki nem fogja őt felismerni a sötétben. Az útja viszonylag zavartalan volt, alig néhány sikló húzott el körülötte. Végül megérkezett a régi droidgyárhoz. Régóta nem látta. A régi jelszót megadva be is jutott az épületbe. Bent egy humán hullát látott, nem rég halt meg. Látszólag hatalmas erővel a falnak repült, és darabokra törtek a csontjai. Valószínűleg csak egy hajléktalan volt, akibe belebotlott E'raan amikor megérkezett. Talán egy ott dolgozó lehetett, mielőtt hajléktalan lett, így juthatott be a gyárba. Pár teremmel arrébb megpillantotta a rybetet. Az felé fordult. -Castro nagyúr! -mondta közömbösen E'raan. -Nem érünk rá egész nap. -Ne haragudj, mester! -ereszkedett féltérdre a muun. -Jöttem, amint megkaptam az üzenetedet.
...
Wolff a csapattal volt, egy megbeszélésen. A pilóták egyelőre nem voltak ott. Nem volt rájuk szükség. -Ezek a robbantások aggasztóak, főnök. -nézett fel a monitora mögül Yames. -Valóban. -helyeselt Wolff. -De ez nem a mi dolgunk. -Lehet, hogy a... barátaink keze van a dologban? -nézett Totóra az egyik mérnök. -Próbáltam elérni a barátunkat, de nem elérhető, a twi'lek jelentkezett. -felelte a lázadókra utalva. -Mindenesetre kétlem.
-Értem. Akkor térjünk a lényegre. -nézett vissza a monitorára Yames. -A tesztek szerint nagyon szoros lesz ez a szezon a Bad Bullal. Néhány pályán legyőzhetetlenek lesznek. -Legális a pilótafülkéjük? -kérdezte Wolff. -Nem lehet, hogy könnyebb az előírt minimum súlynál? -Nem, már követeltük, hogy teszteljék le, de minden rendben. -válaszolta Yames. -A hajtóművek? -érdeklődött tovább Wolff. -Legálisak. -mondta egy másik mérnök. -Nem baj, azért nyújtsanak be egy kérést a kivizsgálásukra. -utasította Toto.
-Főnök! -rontott be a terembe sietve egy mérnök. -Van egy tervezett hajtómű fejlesztésünk. -Jó tudni, szereljék fel. -biccentett Toto. -A probléma az... -folytatta a mérnök. -Hogy nem éppen szabályos. Viszont jelentősen javíthatnánk a hajtómű hűtésén. -Azonnal megnézem. -bólintott Wolff.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 23, 2021 18:12:00 GMT 1
Izal felriadt. Az Erő háborgott a rendszerben, különösen a bolygón. És sehol sem érzékelte Vasudát, a tanítvány a hívásaira sem válaszolt, bár korábban említette, hogy rejtőzködik. Az arcona megdörzsölte a szemeit és kisétált az Alpinia szálláshelye elé. Briatto ott röpdösött fel s alá, és épp akkor ért le Teboul és Alfonso is a szálláshely felső szintjéről. Teboul egy komon beszélt valakivel. - Azt mondják, robbantásos merényletek történek bolygószerte. Nincsenek érintettek a csapatok között, de állítólag magas rangú nagai katonai vezetők is meghaltak. A központi csatornákon azt szajkózzák, hogy a frontisták voltak. Statáriumot hirdettek és holnap a miniszteri fogadás idejére találkozóra hívták az összes csapatot és pilótát a bolygókormányzóval és a helyi katonai parancsnokokkal. - Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban - jegyezte meg hirtelen Izal. - Arra gondol, Salo úr, hogy ez csapda? - kérdezte gyanakodva Briatto. - Inkább arra, hogy segítenünk kell a sérülteknek odakint - jegyezte meg reflexszerűen Izal. - Na ne már, úgy beszél, mint egy jedi, inkább menjünk vissza aludni - tiltakozott dölyfösen Alfonso. - Megpróbálok felhívni néhány csapatfőnököt és tájékozódni, mi történik - jegyezte meg fáradtan Teboul, hiszen az éjszaka közepén nem sokkal a merényletek előtt érkezett meg a 3-ról.
Izal is elköszönt, bár kötelessége lett volna segíteni jedi esküje alapján, ebben a helyzetben nem kockáztathatott. Inkább a szobájába visszaosonva előkereste eldugott távolsági komját és megpróbálta felhívni Clat tábornokot az Astorias 3-on. Hosszas sistergés után válaszolt csak Clat. - Tábornok, itt Izal - kezdett bele az arcona. - Nem tudja, mi történt, kik robbantottak?
...
Mindeközben az Expedíciósok hátrahagyott kontigensének egyik korvettjén a halálra rémült Rokkaku nagyúr a Bi'lliams csapat szállásán rejtőző Taalia úrnővel beszélt. - Mégis, mi történt, itt sompolyog a fél Kempetai az ablakom alatt! - szitkozódott az Éjnővér. - És minden tele van halottakkal az Erőben és a hírekben! Biztonságos ez a vonal egyáltalán? - Takeda nagyúr azt mondta, mielőtt elment, hogy amíg az Expedíciósok a saját frekvenciáit használjuk, azokat egyelőre nem hallgatják le - magyarázta Rokkaku. - Egyébként az Astorias 2-ről származó csapatoknál rosszabb a helyzet, ott mindenkit kihallgatnak egyesével. - Mi az, hogy Takeda nagyúr elment? - csattant fel Taalia. - Mi történt? - Valaki megölte Tagomi minisztert és robbantottak bolygószerte - magyarázta Rokkaku. - Magát is lehet, hogy keresik, de nem fogom felfedni. Takeda nagyúr meghagyta, hogy a frontistákra kenjünk az egészet. Lehet, fel kell adnom Yojongot. Talán Csout is. - Ajánlom, hogy ne adjon fel, mert megölöm - sziszegte Taalia úrnő. - Ne aggódjon, nem vagyok ostoba - szabadkozott Rokkaku. - Csak a frontistákat fogom bemártani, a csapatokat egyelőre nem akarom belekeverni. De akkor magának kell szemmel tartania Csout, nehogy valamivel próbálkozzon a versenyen. - Nem ezért jöttem ide - szisszent fel Taalia. - Ha újabb incidens lesz, akkor garantáltan lebukunk - tiltakozott Rokkaku idegesen. - Tartom a hátam, amíg tudom. Maga csak legyen ott a fogadáson, amit estére szerveznek, a csapatvezetőkkel együtt! Engem nem hívtak meg. - Nyitva tartom a szemem - pillantott ki szúrósan szállása ablakán Taalia, amelyet bevilágítottak a távol égő tüzek. - A Sötét Oldal munkálkodik itt... - Ha maga mondja - bontotta a vonalat Rokkaku.
...
Carlos még néhány pillanatig csendben térdelt, mire megszólalt E'raan. - Castro nagyúr, nem várt események veszélyeztetik a terveinket a rendszerben. A nagai megszállók között valamiféle hatalmi átrendeződés megy végbe. Idő előtt nyomozni kezdhetnek utánunk. - Kiderítem, érintett-e a csapatok közül bármelyik, mester - biccentett a muun. - Ez valami máshoz kapcsolódik - morfondírozott a rybet, miközben elkapott egy arra repülő kohólegyet a nyelvével. - Meg kell tudnunk, hogy mások is vannak-e itt a rendszerben rajtunk, és a jedin kívül. - Nem tudok másról, mester - magyarázta Carlos. - Mert még nem tiszták az érzékeid, brekk - jelentette ki a rybet, és intett, mire egy gúzsba kötött, kipeckelt szájú fiatal barabel nőstény ereszkedett le az Erő révén az egyik galéria szervízfolyosójáról. Vasuda szeme dühös sárgán villogott a sötét oldaliakra. - A jedi padawanját sem érzékelted, nekem kellett megfognom. - A mozgalmunk veszélybe kerülhet, ha a nagaiok razziázni kezdenek - jegyezte meg Carlos. - Ahogy az én tervem is - brekegte idegesen E'raan. - A megállapodásunk úgy szólt, Castro nagyúr, hogy te megkapod a kulcsot a rendszerhez és a bolygó feletti uralmat, én pedig megkapom a célpontokat, akikre szükségem van. De ehhez nem szabad, hogy a nagaiok bármiféle kapcsolatot találjanak a merényletek és a fogatcsapatok között, érted? Sem Wolff csapataihoz, sem az Astorianához, sem a többihez. Ha lefújják a fogatversenyt, nem jönnek újabb VIP vendégek, és akkor a tervem kudarcba fullad, brekk. És ez a te hibád lesz, Castro nagyúr! - Nem vallok kudarcot mester - hajtott újra térdet a muun. - Azt ajánlom is, brekk - brekegett dühösen E'raan. - Azt ajánlom is.
|
|
|
Post by nightmares on Oct 24, 2021 9:04:53 GMT 1
-Ma este lesz a megbeszélés az csapatvezetőkkel és pilótákkal. -folytatta E'raan. -Valószínűleg hosszú viták lesznek arról, hogy megtartják-e a futamot. Te, Castro Nagyúr, amellett fogsz érvelni, hogy mindenképp tartsák meg, és erről meg kell győznöd minél több pilótát és csapatvezetőt. Beszélj Totóval, a csapattársaddal, bárkivel! Ha kell, akkor a Jedivel is, brekk. -Értettem, mester. -Carlos két lábra állt. -Ha már a Jediről van szó... -a muun az elfogott padawanra nézett. -Ha ez itt tényleg az arcona tanítványa, akkor jobb lenne, ha egy darabig nem tudna kapcsolatba lépni a mesterével, különben lebukunk mindketten. -Emiatt ne aggódj, brekk. -mosolygott a rybet. -Bízd csak rám! -Igenis, mester! -hajolt meg Carlos.
-Még valami, Castro nagyúr! -szólította meg E'raan. -Négy újonc van a szezonban, akiknek nem nagyon van versenyzői karrierjük, és látszólag a semmiből kerültek be a bajnokságba. -Az egyik én vagyok, a másik meg az arcona. Ki a másik kettő? -kérdezte Carlos a rybettől. -Egy manchu a Béta Omeónál. -felelte a rybet. -A másik egy éjnővér a Bi'lliams csapatánál. -Gondolod mester, hogy kémek? -tette fel a kérdést Carlos. -Nagy valószínűséggel, brekk. -bólintott E'raan. -Tartsd rajtuk a szemed! Főleg az éjnővéren. -Igenis, mester! -hajolt meg még egyszer Carlos.
...
-Jedi lovag, itt Clat tábornok. -jelentkezett a twi'lek a 3-ról. -Pár perce értesültünk a robbantásokról. Nem tudunk egyelőre semmit mondani. -Ez esetben gondolom nem az önök lázadó sejtje áll a dolgok mögött. -reménykedett az arcona. -Nem, nem hiszem. -rázta meg a fejét a tábornok. -Bár E'raan és a nagyúr is elhagyták a rendszert, ahogyan Wolff is, engem meg egyre kevesebb dologba avatnak be. -Igen, Castro úrral össze is futottam korábban. -sóhajtott az arcona. -A tanítványomról tud valamit, tábornok? Úgy tudom, hogy ön segített neki elrejteni a hajónkat. Köszönjük! -Semmiség, Jedi lovag. -mosolygott a twi'lek. -De sajnos nem tudok a tanítványáról. Ő is elment az 1-re. -Értem. -Izal kezdett aggódni, de sikerült lenyugtatnia magát.
Clat lenézett az adattáblájára, és megpillantott egy írásos üzenetet Carlos nagyúrtól. Az üzenetben az állt, hogy ha tudja, győzze meg a Jedit arról, hogy a futamot meg kell tartani. -Jedi úr... -kezdte a twi'lek. -Ha jól értesültem, ma fognak egy megbeszélést tartani magukkal, hogy megtartsák-e a futamot. -Igen, így lesz. -helyeselt az arcona. -Ki fogják kérni mindannyiuk véleményét. -folytatta Clat. -Ön mit fog mondani? -Még nem tudom. -mondta őszintén az arcona. -Lehet, hogy ilyen körülmények között nem biztonságos versenyezni. -Szerintem mondja azt, hogy tartsák meg a futamot. -javasolta Clat. -Miért? -kérdezte kíváncsian Izal. -Úgy tudom azért állt versenyzőnek, hogy jobban felmérje a viszonyokat. -gondolkodott Clat. -Ezt egy fogatversenyen lehetne a legjobban megtenni.
...
Wolff a garázsában volt, néhány mérnökkel. Az egyik mérnök éppen az új fejlesztést magyarázta neki, amivel nagyon hatásosan javíthatják a hajtóművek hűtését. -Ezt be is tudják szerelni a versenyig? -érdeklődött Toto. -Még ma beszereljük. -büszkélkedett a mérnök. -Kitűnő. -helyeselt Wolff, és elmosolyodott. -Ilyen hűtés mellett magasabb hajtómű beállításokat használhatunk. -magyarázta a mérnök. -Ez jelentős előny lesz a Bad Bullal szemben. Csak nehogy rájöjjön bárki erre a titkos fejlesztésre. -Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy ez titokban maradjon. -nyugtatta meg a mérnököt Wolff. -Jó munkát!
Toto visszament az irodájába. Este el kellett menjen a találkozóra a többi csapatfőnökkel, és a pilótákkal. Hirtelen megszólalt a kommunikátora. Bekapcsolta, és egy magas muun holoképe jelent meg az asztalán. -Carlos nagyúr! -biccentett a csapatfőnök. -Éppen egy új fejlesztéssel álltunk elő, amivel verhetjük Auda csapatát! -Remek hír, Wolff úr. -mondta Carlos. -De nem ezért kerestem. -Gondolom, hogy köze van a robbantásokhoz. -kortyolt bele a kávéjába Toto. -Pontosan. -helyeselt a muun. -A mai találkozón mindent meg kell tennie azért, hogy megtartsák a futamot. -Természetesen. -bólintott Wolff. -Mi is azt akarjuk, hogy megrendezzék a versenyt. -Helyes. -értett egyet Carlos. -Erről szóljon a pilótáinak is! Nem törölhetik a versenyt. -Igenis, nagyúr! -mondta Toto.
A muun holoképe eltűnt. Toto egyelőre nem értette, hogy miért annyira érdeke a muunnak, hogy meglegyen tartva a futam, de nem zavarta. Befejezte a kávéját, és lement megkeresni a két pilótáját. Kíváncsi volt, hogy hogyan fognak kijönni egymással ketten, Rasel gyors pilóta volt, ugyanakkor Louis egy hétszeres világbajnok, nem fogja magát könnyen adni. Az egyetlen probléma az volt vele, hogy egyre öregebb, és egyre több hibát vét, ami egy futamon rengeteget számíthat. Toto hamar megtalálta kettejüket.
-Sokkal gyorsabb vagyok nálad, eddig csak azért nyertél mindig, mert neked volt a legjobb fogatod. -mondta a fiatal Rasel. -Rasszista! -morogta Melton. -Hé, ti ketten! -szólt rájuk Wolff. -Gondolom tudtok a ma esti találkozóról. -Igen, tudunk. -mondták mindketten egyszerre. -Helyes. -bólintott Toto. -Azt akarom, hogy mindketten amellett érveljetek, hogy meg legyen tartva a verseny. Értve vagyok? -Igen, főnök. -bólintott a humán pilóta. -Megoldjuk, velem úgy se vitatkoznának. -értett egyet Louis.
...
Carlos visszament a szállására, és visszavette a sisakját. Wreanor már várta őt. -Nagyúr, elnézést, hogy zavarok. -kezdte a togruta. -Csak szeretnék szólni, hogy még le kell adnunk a rakományunkat az Ócskavas bázisnak. -Azt hiszem mégis csak egyedül kell menned, Wreanor pilóta. -mondta Carlos. -Nekem dolgom van itt. -Értem. -felelte a pilóta. -Viszont legutóbb, amikor ott voltam, azt hiszem volt ott valaki. -A bázison? -nézett rá kíváncsian a muun. -Nem, a hajóm körül. -magyarázta Wreanor. -Mintha valaki követett volna. -Nagai őrök? -hajolt közelebb hozzá Carlos. -Ha megtudják, hogy van ott egy bázisunk, akkor az hatalmas probléma. -Nem hiszem, hogy nagaiok lettek volna. -rázta meg a fejét a togruta. -Viszont lehet, hogy veszélyes. -Akkor magaddal viszed a droidot. -nézett a fekete droidra Carlos. -Én tényleg nem mehetek. -Semmi gond, nagyúr! -biccentett Wreanor. -Megleszek.
...
Carlos lement a csapat többi tagjához. Főként Sharl érdekelte őt. A fiatal pilóta a muunhoz sietett, amint meglátta. -Carlos, ez szörnyű, ami történt. -nézett fel a muunra. -Egyet értek. -mondta Carlos teljesen nyugodtan. -Ma este pedig megbeszélésünk lesz. -mondta az ó-astoriasi. -Szerintem nem halaszthatjuk el a futamot. -legyintett Carlos a fiatal pilóta felé, nem akarta teljesen a saját meggyőző képességeire hagyni ezt az egészet. -Szerintem sem halaszthatjuk el a futamot. -értett egyet Sharl. -Viszont mi van, ha a futamon is robbantani fognak? -Nem hinném, hogy megteszik. -nyugtatta le Carlos. -A fogatversenyzés a rendszer hagyománya. Senki nem tenne ilyet. -Remélem igazad van. -bólintott Sharl. -Még beszélnek kell Olo úrral. -mondta Carlos. -Később még találkozunk. -Később. -intett neki Sharl.
Montezem Olo úr a szobájában ült egy asztalnál. Carlos nem föltétlen aggódott a meggyőzését illetően, Olo urat egy egyszerű elmetrükkel meg tudta győzni, még könnyebben mint pár perccel korábban a pilótát. -Áh, Carlos! -üdvözölte a vörös ó-astoriasi a muunt. -Foglalj helyet! -Ne fáradjon. -legyintett Carlos. -Csak szeretném tudni, hogy mit gondol a történtekről. -Borzalmas, Carlos, borzalmas. -sóhajtott a csapatfőnök. -Szerintem nem kellene megtartani ezt a versenyt. Már csak tisztelettel a halottakra. -De meg kellene tartani a versenyt. -legyintett a kezével Carlos. -A halottak senkit nem érdekelnek. Idióta. -De meg kellene tartani a versenyt. -ismételte szavait Olo úr. -A halottak senkit nem érdekelnek. Idióta. Mármint nem te, Carlos! -hadarta gyorsan az astoriasi. -Magamra értettem. Hogy lehetek ekkora idióta, hogy érdekelnek a halottak, nem igaz? -Örülök, hogy ezt megbeszéltük. -mosolygott Carlos. -További szép napot, főnök!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 29, 2021 11:11:26 GMT 1
A kormányzósági palota felszíni kirendeltségének dísztermében - miután az eredetileg a fogatversenyzők és csapatfőnökök fogadására és díszvacsorájára kijelölt terem az orbitális platformon megsemmisült, amikor a terroristák felrobbantották Tagomi kereskedelmi minisztert és a cégvezetőket - nagy volt a tömeg. Az épület körül háromszoros kordont vontak a testőrök, Kempeitai-ügynökök és a nagai császári felszíni haderő olajzöld egyenruhás gyalogos katonái, odabent pedig a funkcionáriusok és politikusok mellett, a falhoz húzódva egyáltalán nem diszkréten, de annál nagyobb létszámban és annál mogorvábban ysalamirikkel felszerelt nagai tengerészgyalogosok és kommandósok álltak afféle különös díszőrséget.
A csapatfőnökök és a pilóták - különösen a titokban Erőérzékenyek - eleinte furcsálló tekintettel méregették az egészet, amitől a fogadás egy pillanatig akár csapdának is tűnhetett volna, de miután megérkezett Fujimori kormányzó - pontosabban az annak maszkírozott O’Yama -, aki szívélyesen üdvözölt mindenkit és elrendelt a frissítők, illetve mindenféle könnyű harapnivaló felszolgálását, az eleinte lezáródó ajtókat és ablakokat, a fali szellőzökön beömlő mérges gázt, vagy éppen tüzet nyitó katonákat vizionáló idegesebb pilóták és csapatfőnökök is lenyugodtak, Izal, Carlos és Taalia úrnő pedig - ki-ki magában természetesen - elfogadták a tényt, hogy ezúttal nem hagyatkozhatnak a résztvevők Erő-manipulálásra, a korábbi trükkjeikre kell hagyatkozniuk és a hagyományos beszélőkéjüket kell bevetniük, hogy mindenkit rábírjanak a verseny folytatására.
Néhányan az első edzésnap eredményeit feszegették, de a legtöbben ezt úgyis az éjszakába nyúlóan is a hangárokban dolgozó technikusokra hagyták. A szigorított biztonsági intézkedések miatt ugyanis a csapatok beléptetése a pálya területére reggel elhúzódott, emiatt az első edzést nem is tudták megtartani, a másodikon pedig mindenki a fogatokat melegítette és a hajtóműveket kalibrálta, így lényegi eredményekre csak a másnapi harmadik edzésen és az időfutamon lehetett számítani, amelyről persze először el kellett dönteniük a fogadás végén, hogy egyáltalán megtartják-e. Így aztán mindenki hamarabb áttért kellemesebb témákra, és igyekeztek kiélvezni, hogy a szigorú biztonsági intézkedések és a merényletek ellenére mindannyian újra találkozhattak a kényszerű, hosszú szezonközi szünet után. Néhányuknak feltűnt, hogy a korábban a szervezésben oly aktív Expedíciós Erők tisztjei és testőrei távol maradtak a fogadástól, de mindenkinek megvolt a magához való esze a nagaiokkal kapcsolatban, hogy ezt ne feszegesse.
Carlos körbe akarta volna járni az összes csapatot, kísérletezve azzal, hogy az ysalamirik blokkoló hatása alatt is bele tud-e nyúlni finoman, alig észrevehetően a résztvevők elméjébe, ahogyan E’raannal gyakorolták néhányszor korábban, persze közbe folyamatosan tartotta a távolságot Izaltól, akivel korábban már megbeszélték, hogy nem botlanak egymásba, és a biztonság kedvéért az Éjnővértől és attól a rossz arcú manchu pilótától is, bár az utóbbi kapcsán abban sem volt biztos, hogy az illető Erőérzékeny-e egyáltalán. Ugyanakkor nem jutott tovább Sandstone úrnál, mivel a versenysorozat jogdíj-tulajdonosa és szervezője leszólította, és mindenáron tudni akarta, hogy mint jelent a nevében az S.N.C és honnan szerezte a versenyengedélyét, hol versenyzett korábban. Carlos már éppen rögtönözni akart valamit, és tesztelni, hogy mennyire tudja a gyíklények közelségében átmosni Sandstone fejét, amikor megjelent Montezem Olo és Mattia, és kimentették őket. Mattia elmagyarázta Sandstone-nak, hogy Carlos családja mélyűri tájékozódási versenyeken jeleskedett galaxisszerte, miután elköltöztek a Muunilinstről, majd Olo szólt közbe, aki amiatt sopánkodott, hogy az Astorias 2-n állítólag razziába kezdtek a nagaiok.
- Ne aggódjon, Olo úr, ígéretem van Fujimori kormányzó részéről arra, hogy az Astoriana, vagy bármely más csapat létesítményeibe nem lépnek be a katonai rendőrök, amíg nem merül fel gyanú, hogy frontistákat rejtegetnek ott - vigyorgott Sandstone. - Ami ugyebár lehetetlen. - Természetesen, teljességgel - nyögte Olo, aki egyáltalán nem volt ilyen biztos benne, hogy Togli Atti és a többi szerencsétlen frontista és manchui barátai valóban nem a Scuderia egyik hangárjában fognak-e elbújni a Kempeitai elől, mert akkor alaposan benne lett volna a slamasztikában. Ha Rokkaku nagyúr nem figyelmeztette volna időben, még a fogadás előtt a razziára, akkor nem tudta volna kiüríteni azokat a raktárakat, ahol tényleg voltak eldugott frontista fegyverek és egyéb felszerelések. Ezt persze nem akarta Sandstone és a többiek orrára kötni.
- Akkor jó - vigyorgott tovább Sandstone, mint egy idióta. Carlos már azon kezdett el gondolkozni, hogy más belenyúlhatott-e az öreg agyába, amikor az apró tatooinei férfi sarkon fordult, és maga mellé ráncigált egy tagbaszakadt, hórihorgas, több, mint két méteres, drága talárba öltözött, lilás bőrű chagriait, aki először barátságtalanul felmordult a mozdulatra, de aztán érdeklődve vizslatni kezdte Castrot. Carlosnak feltűnt az alak nyakában lógó díszes medál, amelyen az Omni Consumer Products, azaz OCP, a Köztársaság legnagyobb, commenori mamutvállalatának logója villogott. Az egész alak összességében olyan benyomást keltett, mint egy, a hajdani nagy Egyesült Sith Birodalom Sith Egyházából kiugrott, a vállalati szektorba menekült nagyúr, akikből Carlos információi szerint bizonyára nem egy lehetett az OCP háza táján. Az ysalamirik miatt azonban nem tudott kinyúlni, és megtesztelni, hogy tényleg ott van-e benne a Sötét Oldal. Ráadásul E’raan sem említette.
- Uraim, hadd mutassam be Zakbrow urat, a McLuuthors főszponzorának képviselőjét és a csapat gazdasági igazgatóját, régi üzlettársamat és ismerősömet - vigyorgott Sandstone. - Örvendek. Én azt hittem, egy Ojj Eh nevű befektető áll a csapatuk mögött - nyújtott kezet Montezem Olo. - Ó, ő is itt van - biccentett a plafon felé kedélyesen Zakbrown, mire a többiek felpillantva egy csigaszerű, a plafonhoz ragadt lényt pillantottak meg, amelyik a testével megegyező méretű hosszú, vörös nyelven ott lengedezett előttük. - Ó, Astorias fényeire - sápítozott Mattia. - A frászt hozza rám, az előbb a szendvicseknél láttam, azt hittem, valamiféle dekoráció, vagy kulináris... izé...
A lény válaszul sértődött szörcsögést hallatott, és végignyalta Mattia arcát, aki úgy elsápadt, hogy félő volt, menten elájul. - Nézze el Wol Cabassita üzlettársam kommunikációs módját, de Ojj Eh eléggé sértőnek találja, ha a berendezés részének, vagy háziállatnak nézik - magyarázkodott a chagriai. - Inkább meséljen Olo és Carlos uraknak arról az új befektetési lehetőségről, amit említette - sürgette Sandstone Zakbrowt, és a beszélgetés folytatódott.
...
A terem másik végében Izalnak végre sikerült leráznia az Alpinia eléggé ragaszkodó csapattagjait és a főnököket, és jobb híján a magányosan álldogáló, a teremben egyetlen ó-astoriasit nézte ki magának, aki sötét tekintettel figyelte a nagai őröket. - Örvendek, Maki Salo vagyok - mutatkozott be neki. - Sharl L’clerc - fogadta el amaz a hosszú ujjú, kézfogásra nyújtott kezet némi határozatlanság után. - Idegesnek tűnik - jegyezte meg Izal. - Nem ment jól ma a fogata, ez zavarja?
- A technikai problémákat holnapra megoldjuk, és akkor jobb lesz, ebben biztos vagyok - vont vállat az ó-astoriasi. - Inkább a hírek, amiket kapok, vagy éppen nem kapok otthonról. Nagyon sok fajtársamat bevitték ezek a nagaiok, gyakorlatilag mindenkiről, aki a fajomba tartozik, azt hiszik, hogy terrorista. Nagyon felháborít. - De hát mindez alaptalan, nemde? - bámult ártatlan sárga szemekkel Izal.
- Sok támogatója van a frontizmusnak a kettőn, igaz, ami igaz - vonta meg a vállát Sharl. - De én csak versenyezni szeretnék. Ne nézzen így rám, nem fogok semmi ostobaságot csinálni, nem repülök bele a kormányzó tribünjébe holnap, meg ilyenek... - Eszembe se jutott - tekergette a nyakát tovább Izal. Az ysalamirik jelenlétében csak arra hagyatkozhatott, hogy megfigyelje a többi versenyzőt. Az is aggasztotta, hogy Vasudát még mindig nem látta sehol. Hol lehet ez a csavargó padawan, gondolta, de aztán észrevette a terem egyik sarkában magányosan, sötét tekintettel álló Csout. A manchu ifjú még eszelősebb tekintettel méregette a nagaiokat, mint az előbb Sharl.
- Nem ismeri ezt a manchu kölyköt? - kérdezte L’clercet. - Tulajdonképp magát sem ismerem - vonta meg a vállát L’clerc. - De ahogy elnézem, ma már bárkiből lehet fogatpilóta. Kíváncsi leszek, hányan törik össze magukat az első komolyabb körön holnap. - Akkor ismerkedjünk meg vele - próbálta maga után ráncigálni Csou felé Sharlt Izal, de hirtelen eléjük pattant Gün Ther a H’aas-tól, és mindenféle technikai apróságról kezdett fecsegni, Csou pedig megsemmisítő tekintettel mérte végig őket, és hátat fordítva nekik a szendvicseibe merítkezett. Izal megjegyezte magának, hogy szemmel kell majd tartani. Nem tetszett neki. És akkor még az Éjnővért nem is volt ideje megnéznie magának, pedig érezte az Erő nélkül is, hogy amaz figyeli.
...
A Bi’lliams részére kijelölt asztalnál Taalia hasonló arckifejezéssel méregette Csout, meg az őt fixírozó arconát. Valahonnan ismerős volt neki, le merte volna fogadni. Próbált volna visszaemlékezni, hogy melyik Hapan-Sith hírszerzési jelentésben olvasott egy arconáról, és pontosan mit. Csak nem akart az eszébe jutni, mert versenyzőtársa, Alexandra Albon a haját dobálta és folyamatosan fecserészett neki valamit. Taalia már majdnem arra jutott, hogy ez a szerencsétlen el akarja csábítani, de most nem volt kedve ilyesmihez. Elhatározta, hogy odamegy az arconához, de ekkor megjelent előtte a H’aas két nagyszájú pilótája, Zepin és Shoemaker, már erősen becsiccsentve a felszolgált kesselitől és alderaani óbortól, harmadik társuk, a Stone Martens chiss pilótája, Strall pedig még rosszabbul nézett ki. Taalia megcsóválta a fejét, nem igazán látott még illuminált chisst.
- A... azon gondolkoztunk, és fogadtunk a srácokkal - magyarázta részegen Zepin -, hogy izé, a tetkóid meddig tartanak a ruha alatt? Höhö. Megnézhetjük? Egyáltalán, ti tényleg vezetni fogtok? Megmondom én nektek, mi a nők dolga, daragoj, hehe... - Elnézést a társam nevében, csak köszönni akartunk - szólt közbe Shoemaker, de ekkor mögötte Strall felborult és köhögni kezdett. - Biztosan csak egy kis gyomorrontás - szabadkozott Shoemaker. - Csak sokat ittam, nem mérgeztek meg, vagy ilyesmi - böfögött Strall, miközben Zepin nekidőlt Alexandrának. - Akkor legalább te állj szóba velem, he... - Fúj, férfi... - tiltakozott Alexandra.
Taalia felsóhajtott és magához intett néhány nagai őrt, hogy segítsenek leültetni az illuminált humánokat. Rá kellett jönnie, hogy az egyetlen női csapat női versenyzőjeként nem lesz könnyű dolga, ha információkat akar szerezni. Még a végén el kell csábítanom valami ronda, kis szerszámú nagait, gondolta magában kelletlenül.
...
Briatto éppen Melton körül sertepertélt, amikor a bozontos pilóta rápillantott a komjára, és felpattant,hogy a kijárathoz siessen. Ott találta az Omeo másik pilótáját, volt csapattársát, az idősebb chisst, Voltast. - Hé, Voltas - szólította meg. - Tesó, tegyél meg már nekem valamit. - Évekig mást sem csináltam, csak neked tettem meg dolgokat, Louis - pillantott rá kedvetlen, vörös tekintettel a chiss. - Meguntam, örülök, hogy végre nem ugráltatsz, szóval ne kezdd újra. - Ne legyél már ilyen rasszista! - tiltakozott Melton kaffogva. - Ki kell ugranom, találkoznom kell egy vuki tesóval odalent a palota előtt. Falazz már nekem Wolffnál és a többieknél.
- Ne már, mindig velem csináltattad az ilyen piszkos munkáidat - Voltas kipillantott az őrök mellett az ablakon, a palotával szemben lévő téren, a hármas kordonon túl valóban ott őgyelgett néhány vuki és symeong rakodómunkás egy repulzoros taliga körül. Éppen két nagai katonai rendőr zaklatta őket. - Megbolondultál, Louis? Azokkal akarsz együtt mutatkozni? Bármibe lefogadom, hogy a VFL-hez tartoznak. A Vuki Frontista Lázadáshoz. - Na és, ha igen, én versenyző vagyok és sokszoros bajnok, majd arrébb küldöm a katonai rendőröket, ne rassisztáskodjanak itt nekem, ne piszkálják a tesóimat! - hepciáskodott Melton, majd sarkon fordulva még visszakiabált Voltasnak. - Ne feledd, mondd azt Wolffnak, hogy a mosdóban vagyok, vagy tudom is én!
A chiss megcsóválta a fejét. - Nagyszerű - mormogta. - Ennek sosem lesz vége, még a csapatváltással sem.
...
Kicsivel arrébb Wolff szemöldöke rosszallóan megrándult, amikor látta Meltont kiosonni, hiszen megkérte, hogy maradjon végig, és emeljen szót a versenyek megtartása mellett. Már majdnem utána ment, de ekkor Auda és Orner elé állt. - Üdv, kolléga - köhintett az öreg naga, társa biccentett. - Nos, készen állnak, hogy holnap vereséget szenvedjenek tőlünk? - Ezek szerint maguk is versenyezni akarnak - pillantott rájuk elgondolkozva Wolff.
- Még hozzá szabályosan - mosolyodott el Orner. - Gondoljon csak bele, mekkora botrány lenne, ha engedélyeznék a versenyt, aztán valamelyik élcsapatról kiderülne, hogy mondjuk csal az alkatrészekkel. - Nem tudom, miről beszél, minden fejlesztésünk szabályos - vágott fapofát Wolff. - Különben is, maguk akkor is feljelentenek majd, gondolom. - Jól gondolja, kolléga - vigyorgott Orner. - Csak aztán nehogy mégis igazunk legyen.
Toto erre már nem válaszolhatott, mert megjelent az idősebb Strall, a Stone Martens tulajdonosa, nyomában a kedélyesen beszélgető ezüst nyíl-pilóta két humánnal, az ifjú Rasellel és barátjával, a McLuuthors narancs overallját viselő Norrissiannal. - Kérnek koktélt? A fiam azt hiszem, ma már nem iszik többet - hümmögte az öreg chiss. - Mit gondolnak, versenyezzünk holnap?
...
Két asztallal arrébb csendes, a többiek basic nyelvű beszélgetését kizáró hutt nyelvű kaffogás jelezte, hogy a két dug, Jos és Max Tappen már megint a kisebbik Auda-csapat, a Gamma Tauri versenyzőjét, Gas Lee-t vegzálja. - Lassú vagy, kölyök, ki fogunk rúgatni a csapatból - köhögött Jos. - Sokkal gyorsabb vagyok, mint te, papa - vágott vissza a xexto, négy karját védekező tartásban maga elé emelve. - Amióta visszaültem a Tauriba, már többször megvertem a droid pilótátokat. Nem is értem, miért engedték akár őt, akár téged versenyezni a nagaiok, öreg.
- Hé, ne piszkáld az öregemet, tudod, hol a helyed - szólt közbe Max. - Csak azért nem lökünk ki az első körben, mert Auda-san megtiltotta. - Azt nem tiltotta meg, hogy előttetek érjek célba - vigyorgott Gas Lee. - Még - kacsintott a fiatalabbik dug. - De igaz is. Apa, menj, és beszélj már vele.
Az idősebbik dug elcsattogott, Orneréket keresve. - Arrogáns vagy - szólt vissza Maxnak Gas. - Te meg lassú, apám is megmondta - nevette ki Max. - Nem is értem, hogy lehetett egy olyan béna csapattársam, mint te, vagy az a buta ribanc Alexandra. - Akkor gondolom, fel sem tűnt, hogy azóta már versenyt is nyertem - replikázott a Xexto. - Egy versenyt bárki meg tud nyerni, még az a langaléta, rynavírusos twi’lek, Esteban is, aki helyett az a pojáca arcona vezet holnap. Csak szerencse kell hozzá - nevetett fel Max. - De én bajnok leszek, ha végre legyőzöm azt a vukit.
...
Arrébb Alfonso és Astianos, két régi ismerős családi holoképeket mutogattak egymásnak, amikor eléjük pattant a köztársasági csapat másik narancs overallos pilótája, Ricky Ardo. - Isztok a cipőmből? - böffent nagyot a gran, megveregetve a másik kettő vállát. - Ősi gran szokás Malastare-ról. - Nem értem, miféle hepp ez, Ebber sosem csinálta, amikor a csapattársam volt - csóválta hatalmas fejét a tundi Astianos.
- Ebber egy felkapaszkodott Hok-i gran, azok nem tudnak semmit - röhögött tovább Ardo. - Gyertek, jó móka lesz. - Ricky, megmondtad múltkor is, csak akkor iszunk, ha nyersz - csóválta a fejét Alfonso. - Na és, legutóbb nyertem, nem ittatok - tiltakozott Ardo. - Dobogón sem voltunk - tiltakozott Alfonso.- Csak Voltas, még Wolff csapatával, és Norissian. Ne minket hibáztass. - Szerintem nem kellene versenyeznünk holnap - szólt közbe Astianos. - Féltem a családom. Ti mit gondoltok?
...
Még pár asztallal arrébb Teboul, az Alpinia vezetője éppen a hatalmas glottalphibbel, H’aasal veszekedett, aki a medencéjéből kihajolva próbálta feljebb srófolni Salo pilóta árát. Teboul hiába magyarázta neki, hogy már megállapodtak. - Mindjárt idehívom magának Briattot, ha alkudozni akar, aztán vele alkudozhat - sziszegte végül a twi’lek és a toydari felé kezdett integetni. Mellettük a calibop Vas Seur valami hasonlóról lamentált a zeltron bőrszínű adumari Bi’lliams csapatfőnök-helyettes nővel Adumarról, Cappie To-val.
- Verseny nélkül nincs közvetítés, közvetítés nélkül nincs szponzorpénz, még ha olcsóbb is lenne hangárban tartani a fogatokat - szólt közbe H’aas. - Akkor tiltakozásul fogunk kiállni az első körben, ha a nagaiok tovább vegzálnak minket - erősködött Vas Seur. - Az Omeo becsületes, nagy múltú csapat, ahogyana Bi'lliams is, és...
Mielőtt befejezhette volna, a hangosítás rendszere krákogni kezdett, és Fujimori kormányzó lépett a terem közepén lévő pódiumra. - Jó estét mindenkinek - hajolt meg négy irányba. - Köszönöm, hogy eljöttek. Mindannyian tudjuk, mi történt szegény Tagomi miniszterrel és más áldozatok is vannak. Szeretném megkérdezni az itt megjelenteket, hogy mit gondolnak. Lemondjuk-e a holnap és holnaputáni versenyeket, vagy megtartsuk? Mindenkinek kíváncsi vagyok a véleményére...
|
|
|
Post by nightmares on Oct 29, 2021 18:27:33 GMT 1
A tömegben még nem álltak le teljesen a beszélgetések. Voltak néhányan, akik csak most érkeztek meg a rendezvényre. A beszéd közben érkezett meg a hivatalos kommentátor, vagy inkább kommentátorok, egy két fejű troig. Az egyik személyiségét a pilóták csak simán V-Bernek hívták, a másik Su Yo-nak nevezte magát. Utána nem sokkal érkezett néhány riporter, a volt Bad Bullos pilóta, Ebber, a Holo 4 riportere, illetve egy másik expilóta, Marr Tinbrundle a Horizont Sports-tól.
-Tehát, mielőtt folytatnánk az estét, tisztáznunk kéne, hogy mi lesz holnap. -folytatta a beszédét Fujimori kormányzó. -Kezdjük a regnáló bajnokokkal, az Ezüst Nyilakkal. Mr.Wolff, mi a véleménye erről? -nézett a humán csapatfőnökre. -Szerintem ez nem kérdés. -mondta Wolff, miután néhány droid bekapcsolta a hangerősítőket. -Versenycsapatok és versenyzők vagyunk, versenyezni akarunk, bármi is történjen. Szerintem meg kell tartanunk a holnapi futamot. -Köszönöm, Toto. -Fujimori ezt feljegyezte az adattáblájába. -Mi a pilótáid véleménye? Hol van Sir Melton? -Gyomorrontása van. -kiáltotta egy távolabbi asztaltól Voltas. -Biztos nem tesz jót a vegán életmód egy vukinak. -tárta szét a karjait. -Értem. -bólintott a kormányzó. -Rasel? Te mit gondolsz? -Egyet kell, hogy értsek Totóval. -felelte a fiatal pilóta. -Versenyzők vagyunk, minden futamon az életünket kockáztatjuk. Ha érdekli, készítettem egy holobemutatót, hogy miért kellene megtartani a holnapi futamot. -Köszönjük, erre most nem lesz szükség. -beszélte le Fujimori a pilótát. -Következzék a Bad Bull csapata. Auda úr?
-Szerintünk is versenyeznünk kell. -válaszolta helyette Orner. -Alig várjuk, hogy letöröljük a mosolyt Totóék arcáról. -mosolyodott el. -Ezzel a pilótáid is egyetértenek? -nézett a dug párosra a kormányzó. -Pillanat, be kell vennem a szív gyógyszereimet. -kapott be néhány tablettát az idősebb versenyző. -Na szóval, szerintem simán elhalaszthatjuk ezt a futamot, egyel kevesebb verseny, ahol szívrohamot tudok kapni, hehe -mondta, de Orner és a többiek pillantására hamar meggondolta magát. -De ha jobban belegondolok, amúgy se lenne jobb dolgom, tehát inkább azt mondom, hogy tartsuk meg. -Rendben. -Fujimori az adattábláján Jost inkább a tartózkodók csoportjába tette. -Max? -Egyet értek a faterral, legyen verseny! -felelte határozottan a fiatal pilóta. -Amúgy is le kell győzzem azt a köcsög vukit. Akkora egy barom. Még a végén szétverem, mint Estebant annak idején. -Rendben, köszönjük Max. -nyugtatta le őt a kormányzó. -Olo úr? -nézett az ó-astoriasi csapat felé.
-Meg kell tartanunk a versenyt. -mondta magabiztosan Montezem Olo. -Nem tudnám megindokolni, hogy miért, de így tartom helyesnek. -Mi is így gondoljuk. -szólalt meg Carlos, majd ránézett Sharlra, aki helyeslően bólintott.
-McLuuthors csapat! -folytatta Fujimori. -Zakbrown úr? -Tartózkodom. -mondta a chagriai. -Nem én fogok versenyezni, ezért úgy határoztam, hogy a pilótáimra hagyom a döntést. -Értem. -bólintott a kormányzó. -Norrissian? -Hát, nem is tudom... -töprengett a narancssárgába öltözött srác. -Szerintem el kellene halasztani a futamot, amúgy is kellene otthon szimulátoroznom. -Szerintem tartsuk meg a versenyt! -emelte fel a kezét egy másik asztalnál ülve Ricky Ardo, szokása szerint széles mosollyal. -Alig várom, hogy újra a dobogón legyek, rég nem ittam a cipőmből, hehe.
-Köszönjük. -jegyezte fel a válaszokat Fujimori. -Stone Martens csapat! -fordult feléjük. -Strall úr, mi a véleménye? -Hosszas beszélgetést folytattam Toto barátommal, és úgy döntöttem, hogy meg kellene tartani a versenyt. -felelte a chiss. -Hol van a fia? -vonta fel a szemöldökét a kormányzó. -Itt hozzuk! -hallatszott Shoemaker hangja, ahogyan Zepinnel a vállukon hozták a járni már nem tudó chiss pilótát. Odaértek egy asztalhoz, és rádobták Strallt. -Aztamindenit! -csuklott Strall. -Ilyent én még életemben nem ettem. -nézett az egyik desszertre a chiss, viszont azt nem realizálta, hogy egy másik asztalon van, ezért amikor megpróbálta elérni, hangos csattanással leesett az asztalról. -Hallod Zepin, én még egyszer fel nem emelem, az holt biztos. -jelentette ki Shoemaker. -Akkor most tekintsük el ettől az esettől. -oldotta a hangulatot Fujimori, próbálva óvni a chiss családot a szégyentől. -Astianos pilóta?
-Én és Alfonso barátom úgy gondoljuk, hogy nem kellene megtartanunk a versenyt. -jelentette ki Astianos. -Pontosan, ahogyan Sebastian barátom mondja. -verte háton a mellette ülő bajnokot Alfonso. -Rendben, tehát már Alfonso véleményét tudjuk. -mondta Fujimori. -Akkor folytassuk az Alpiniával. Teboul úr?
-Megtartjuk a versenyt. -jelentette ki határozottan a twi'lek. -Esteban barátunk üzeni, hogy ő is egyetért. -És Salo úr? -nézett az arconára Fujimori. -Nem hiszem, hogy a cserepilótának kellene döntenie ezekről a dolgokról. -mondta Teboul, Izal meglepetésére. -Mégis ő fog versenyezni. -érvelt a kormányzó. -Badarság. -legyintett Teboul. -Ha már ennyire fel akarta vetetni magát, ne panaszkodjon.
-A Gamma Tauri gondolom Orner úrék véleményén van. -nézett Fujimori az alacsony nagai Cun Odára, és a nála jóval magasabb Lee pilótára, akik mind bólintottak. -Mi a helyzet a Béta Omeóval? -Szerintünk elfogadhatatlan, hogy megtartsuk a futamot! -mondta Vas Seur. -Ebben úgy vélem, hogy a pilótáink is egyet értenek. -Nem egészen. -mondta a manchu pilóta. -Szerintem is meg kéne tartani a versenyt. -jelentette ki Voltas. -Köszönjük uraim! -szólt közbe Fujimori, mielőtt komolyabb vitába kezdtek volna. -Mi a helyzet a Bi'lliams csapattal?
-Mégis mi lenne a helyzet velünk? -háborodott fel Cappie To. -Talán úgy véli, hogy nem vagyunk olyan csapat, mint a többi? Hogy talán valami gond van velünk? -Nem, dehogy is! -mentegetőzött Fujimori. -Csupán a véleményükre vagyunk kíváncsiak. -Lesz verseny. -mondta röviden Cappie To. A két versenyző is helyeselt.
-Végül, de nem utolsó sorban, S'aah úr csapata következik. -nézett rájuk a kormányzó. -H'aas úr. -javította ki őt a speciális medencében ülő glottalphib. -Tessék? -nézett rá Fujimori. -Tegnap nevet változtattam. -válaszolta. -Most már H'aas úr vagyok. Nem S'aah. Ha meg a véleményemre kíváncsi, szerintem versenyeznünk kell! Főleg ha nem akarok csődbe menni. Kellenek a szponzorok. -Egyet értek a főnökkel. -mondta Shoemaker, majd Zepinre nézett, aki már Stralltól nem messze részegen feküdt az egyik asztal alatt. -Szerintem ő is így gondolná, nem azért fizet ennyit az apja, hogy ne versenyezzen.
-Nos, ezek szerint ez eldőlt, hölgyeim és uraim! -jelentette ki Fujimori. -Holnap megtartjuk a versenyt! További jó szórakozást mindenkinek! Élvezzék az ünnepséget!
Fujimori elvonult. A tömeg egy része örült a hírnek, mások kevésbé. Carlos körülnézett. Látta, hogyan az E'raan által említett éjnővér folyamatosan a Jedit bámulja. Hirtelen észrevette a mellette levő Slum urat, aki a háború előtt rengeteg droidgyárat üzemeltetett. Carlos úgy vette észre, hogy most nincsen éppen jókedve. Végül úgy döntött, hogy rákérdez. -Slum úr, örülök, hogy látom! -üdvözölte az ember férfit. -Részemről a szerencse. -mosolygott a muunra Slum. -Talán valami gond van? -érdeklődött Carlos. -Azok a rohadt nagaiok elvették /-EZ, a droidom versenyzői engedélyét. -halkította le a hangját az üzletember. -Azt mondják nem versenyezhet, csak azért, mert droid. És Melton még azt hiszi, hogy őt diszkriminálják. Felháborító! -Valóban az. -helyeselt Carlos, és közelebb lépett. -Bezzeg a régi rendszerben engedték, hogy a droid versenyezhessen. Úgy hallottam, hogy már szerveződnek bizonyos lázadók, hogy visszaállítsák a régi rendszert. Ha csatlakozik hozzájuk, biztos vagyok benne, hogy /-EZ visszakaphatja az engedélyét. -Talán igaza van. -töprengett Slum. -Bár nem tudom, hogy ki vezetheti azt a sejtet a 3-on, a régi uralkodó család tagjai mind halottak. -Azt mondom, hogy tegyen egy látogatást hozzájuk, Slum úr! -mosolyodott el Carlos. -Sosem lehet tudni. -felelte, és továbbállt. Még rengeteg idő volt hátra a rendezvényről, neki pedig szemmel kellett még tartania néhány személyt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 1, 2021 10:05:25 GMT 1
Izal szeretett volna másokkal is beszélgetni, de a rájuk akaszkodott Ther annyira fellelkesült a bejelentéstől, hogy bizonyosan megtartják a másnapi versenyeket, hogy egész egyszerűen nem tudta lerázni a chevet magáról és Sharl-ról. Így aztán elhatározta, hogy kényesebb témákat kezd feszegetni.
- Mi ez a dolog a csapatfőnök nevével? - kérdezte végül. - Én azt hittem, szimplán elszúrták az üdvözlőkártyáját a fogadás szervezői, és most mindenkit ezzel ugrat, vagy ilyesmi. - Nos, khm... - Ther megnyúlt arccal körbe-körbe tekintgetett, hogy a főnöke nem hallja-e, de a hatalmas vízi lény medencéjét szerencsére könnyen ki lehetett szúrni a tömegben, még mindig a terem másik végében vitatkozott valamiről Vas Seurral. - A főnök a glottalphibek hímnős alfajába tartozik. Amikor hím, akkor S’aah, amikor pedig nőstény, akkor H’aas. Egy bolygófordulatnyi ciklusonként... transzformál. A saját tojásait termékenyíti meg. - Azt hittem, megeszi őket - tekergette a nyakát Izal.
- Dehogy is, azok békatojások, Salo úr - tiltakozott a chev. - A szerelőnk viszont látta, hogy, izé… a kikelt kis glottaphib - ebiket… tudja, ezek tiltott kísérletek a nagaioknál és a Köztársaságban is. Biogenetika, élő kulináris élelmiszerek, a saját vére… - És senki nem tiltakozott még? - kérdezte elámulva Izal. - De igen, az előző twi’lek pilótánk - magyarázta Ther. - Rossz Jean. Egyszer kileste a főnököt a medencéknél. Egy rybettel beszélt a 3-ról. Aztán azzal fenyegetőzött, hogy kitálal a hatóságoknak. A következő versenyen egyenesen nekicsapódott a korlátnak a fogatjával, sosem derült ki, hogyan tudott kimászni az égő roncsból. Azóta sem látta senki Astoriason. Nem azt mondom persze, hogy ne lett volna amúgy híresen ügyetlen pilóta, lehetett sima véletlen baleset is… állítólag van valami üzlet Teboul úr, a twi’lekek és a főnök között, ezért nem akadékoskodtak végül, amikor beültél hozzájuk.
- Ijesztően hangzik - nyelt egyet Izal, H’aas felé pillantva. - Egy rybettel beszélt azt mondja? Érdekes… Mondjuk, nem csodálom, ha valaki megtudná, hogy hímnős… az egész Bi’lliams rajta nevetne, nem is beszélve, hogy ez egyre több helyen illegális. - Igen, én is olvastam, mik történnek Ershanon, meg miről prédikálnak a deisták - hümmögött Ther, majd láthatóan elment a kedve az egésztől. - Elnézést, azt hiszem, túl sokat ittam, lepihenek, még Zepint is fel kell locsolnunk. Megkérem Shoemakert, hogy segítsen.
S’harl némán hallgatta a számára igen furcsa beszélgetést, amikor Izalt vállát megkocogtatták. Hátrafordult, átkozva magában az ysalamirik jelenlétét, amitől nem érezte az ilyesmit előre - hozzá kellett tennie magában rögtön, rápillantva az alacsony nagaira, aki mögötte állt, hogy éppenséggel a Tauri csapat újonc versenyzőjére még ő sem számított. - Idegen arcona-san, Szaló pilóta úr, te jönni énvelem, én mutatni valami natyon fontosz - dünnyögte üveges tekintettel Cun Oda és magával ráncigálta Izalt.
Sharl utánuk pillantott, majd észrevette, hogy az egyik ablaknál eddig bizalmatlan tekintettel sunnyogó Omeo-pilóta, a manchu Csou most egyszercsak felé tart, hogy Salo eltűnt mellőle. Mi bajuk lehet ezeknek egymással, talán ismerik egymást valahonnan - hümmögte magában az ifjú ó-astoriasi, miközben a manchu lefékezett előtte. - Szabadság - hümmögte, féloldalas tekintettel méricskélve L’clercet. - Köszönöm, most nincs rá szükségem, végre versenyezni szeretnék, Csou úr - biccentett L’clerc. - Magát nem zavarja, hogy az otthonában a nagaiok irtják a népet? - biccentett az arconával távozó Cun Oda után Csou. - A becsületes dolgozókat. Mi meg itt versenyezgetünk, jópofizunk nekik... - Én... tudom, hogy sokaknak nehéz most 2-n - próbált kitérő választ adni Sharl. - De én versenyző vagyok, erre készültem évek óta. És megszavazták a csapatok, hogy versenyezzünk, ha jól láttam, maga is.
- Nem is mondtam, hogy ne versenyezzünk - somolygott Csou, lehalkítva a hangját. - De bármikor történhet baleset a versenyen… nem igaz? Mit gondol, S’harl úr... hogyha esetleg valami történne a kormányzóval és a többi nagai fejessel a versenyen, egy szerencsétlen baleset… lehetőséget adna-e ez a fajtársai számára? Valamire? - kacsintott a manchu. - Ne is humorizáljon ilyesmivel - lépett hátra tiltakozóan L’clerc. - Mert akkor még nem látott igazi fogat balesetet. Annyival repülünk a nyitott kabinban, mint egy pajzsokkal védett csúcstechnológiás vadászgép. A zárt kabinos fogatokat évek óta nem engedélyezik. Tudom, hogy megy ez, így halt meg a legjobb barátom, egy leszakadó hajtómű telibe találta a pilótafülkéjét egy versenyen a 3-on. Senki sem akar újabb balesetet, nem hogy… nem, ne is mondjon nekem ilyet. - Maga egy megalkuvó, kapitalista áruló. Fogalma sincs, miért versenyezhet egyáltalán. Kérdezze csak meg a főnökét, mivel tartoznak a frontizmusnak - sziszegte Csou és faképnél hagyta a csodálkozó ó-astoriasit.
...
Izalt az egyetlen nagai versenyző egy szomszédos galériás terembe vezette, ahol a korábbi fogatverseny évadok bajnokainak holo-arcképcsarnoka volt kiállítva. Az arcona érdeklődve vizsgálta az arcokat, egyik-másik ismerős volt neki, de nem mind. Hamar rá kellett jönnie, hogy itt csak a nagai hatalomátvétel utáni bajnokok szerepeltek, a korábbiak feledésbe merülhettek, amikor megbukott Nightmares Castro rezsimje. Felismerte Alfonsot, jóval fiatalabban, mint most, és meglepetésére a tundi Astianos is jó pár alkalommal az élre került. Rajtuk kívül egy jellegzetes arcélű chisst látott, és két másik humanoidot is, az egyik szintén valamiféle chiss-humán hibridnek tűnt. Aztán persze ott voltak a félig ewok, félig vuki Melton képei az utolsó évadokból, egyetlen megszakítással.
- Ez kicsoda? - mutatott a chissek egyikére Izal, de meglepetésére immár nem Cun Oda, hanem maga Fujimori kormányzó állt és válaszolt mögötte. Ezek a sompolygó nagaiok, eh, gondolta magában az arcona. Remélte, Vasudát is ezért nem tudja érzékelni. Vajon hány koncentrikus környi ysalamiri van az épület körül, gondolta magában.
- Ez Miraikon, az utolsó Astoriana-bajnok, a Formula Novában is vezetett. Tudja, ő és Voltas nagai-barát chissek, a Sabosenek vazallusai, meg a Csapláké. Nem úgy Strall, aki a korábban EGB-párti Inrokinik zászlós házainak egyikébe tartozik. Ezért nem is engedjük olyan közel a tűzhöz - magyarázta Fujimori. - Akkor nyert utoljára a Scuderia, Miraikonnal. Abban az évben Melton és Alfonso csapattársak voltak a McLuuthor’s akkori megfelelőjénél, de állandóan egymás alá vágtak. A chiss lett a nevető harmadik, pontosabban a nevető első. Az utána következő évben Melton nyert az OCP csapatával. Az Astoriana pedig azóta sem, pedig Alfonso és Astianos is vezetett náluk.. Ez a ho’din pedig - mutatott a mellette lévő nyúlánk alakra -, Son Butto, ő nyert utánuk. Akkor nyert utoljára magántulajdonú, nagyvállalati támogatás nélküli csapat. A tulajdonos azóta Sandstone jobb keze, ő diktálja a fogatok technikai szabályait.
- Elnézést, kormányzó úr, nem láttam. Látom, utána már csak Astianos és Melton nyertek… kivéve egyet - szabadkozott Izal, majd a Melton sorozatát megszakító sápatag, vörös szemű, de szőke hajú alakra mutatott. - Ő kicsoda? - Nikoros. Melton csapattársa volt Wolff alatt, egyetlen egyszer tudta megverni, de utána rögtön visszavonult. Az apja chiss, fogatokat vezetett a tatooinei Boonta-nagydíjon, az egyik legsikeresebb chiss pilóta volt a Klón-háborúk előtt. Az anyja cosrai. A felesége pedig tapani, állítólag cukrászdát nyitottak a Pantolominon, igazi kékvérű hárpia valami grófi családból, ő viseli a nadrágot otthon, azt mesélik... de persze... mindenki tudja, hogy ez csak a fedőtörténet - mosolyodott el Fujimori.
- Csakugyan? - kérdezte gyanakodva pislogva Izal. - Mi azt gyanítjuk, Nikoros valójában cosrai kém volt. Az EGB utolsó próbálkozása, hogy az irányítása alá vonja a sorozatot. De az itteni vállalatok kiebrudalták - magyarázta Fujimori. “Mi”, gondolta Izal. Ki az a “mi”... - Attól tartok, nem értem, mire gondol, kormányzó úr - mondta végül az arcona.
- Arra gondolok, Salo úr, hogy a fogatverseny intézménye és urai Astoriason állandóak - magyarázta Fujimori. - Mindegy, hogy a muunok az urak, a nagaiok, vagy az ó-astoriasi frontisták. A fogatcsapatok köre zárt, és mindenféle... zavaró külső tényezőt egy idő után automatikusan kirostálnak maguk közül. Ez Astorias ereje, ez teszi olyan értékessé, többek között a Nagai Birodalom számára is. - Miért mondja el ezt nekem, kormányzó úr? - kérdezte ártatlan képet vágva Izal. - Mert maga az egyetlen ideiglenes licenszes pilóta, akit nem az Expedíciós Erők, vagy az ő hálózatuk szponzorált, és akik, mint bizonyára már feltűnt Önnek, már nem hivatalosak erre a fogadásra - mosolyodott el Fujimori. - Maga zavaró tényező, Salo úr, és a rendszer ki fogja köpni magából. Hacsak nem kap segítséget.
- Ez még nem jelenti azt, hogy rossz szándékaim lennének - jegyezte meg némi gondolkodás után Izal. - Én is erre jutottam - biccentett Fujimori. - Ugyanis, ha magának bármi köze lett volna a kereskedelmi miniszter halálához, már útilapot kötött volna az arcona lábaira. - Ahogyan senki más sem tette a csapatok közül - tette hozzá Izal. - Tehát vagy nincs a soraink között terrorista, bármit is feltételez erről a Kempeitai, kormányzó úr... vagy... - ingatta a fejét az arcona. - Ha lenne is, mondjuk, és mondjuk más erőket is aggasztana az ő ténykedésük... akkor sem ők lennének a felelősek a kereskedelmi miniszter haláláért és a robbantásokért. Ami, ha a nagai kormányzat komolyan aggódna a résztvevők és a VIP-vendégek biztonsága miatt, bizonyára aggodalommal töltené el a biztonságért felelős illetékeseket. Hiszen azt jelentené, hogy van valahol egy váratlan tényező. Aki viszont ezek szerint nem én vagyok, nem igaz?
- Maga nem átlagos pilóta, Salo úr - jegyezte meg Fujimori. - Az az érzésem, kormányzó úr, ön sem átlagos kormányzó - mosolyodott el Izal Waz. - Mit kellene megtennem Önnek, hogy segítsen verseny közben szemmel tartani, néhány… másik pilótát, akik aggasztanak esetleg? - kérdezte a Fujimorinak maszkírozott O’Yama. - Az új licenceseket. Tekintse... független magánmegbízásnak... már ha nem ellenkezik... a Kódexével - fúrta tekintetét az arconáéba.
- Mire céloz ezzel? - ingatta a fejét tovább Izal. - Ne kérdezzen olyat, Salo úr, amihez a Nagai Császári Hírszerzés korábbi jedi incidenseinek jelentéseire kellene hivatkoznom, máskor, máshol, más csillagrendszerekben - mosolyodott el Fujimori. - Csak tételezze fel egy pillanatig, hogy alkalmasint nem vagyunk ellenségek, legalábbis nem ebben a pillanatban, hacsak nem független forrásokból hallott valami olyasmit, hogy a Jedi Tanácsnak, vagy a Köztársaságnak olyasféle tervei vannak itt minálunk, mint mondjuk a Manchun.
- Semmi ilyesmiről nem hallottam, kormányzó úr - hajtotta meg magát Izal. - És ha bármit kérnék a szívességért cserébe, amire szüksége van... nos, elképzelhető, hogy eltűnt egy barátom. A McLuuthor’s egyik kabala szurkolója, ha jól hallottam, egy fiatal barabel. - Hmm... utánanézek - biccentett O’Yama, és meghajolt Izal előtt. - Remélem, a verseny után gratulálhatok magának, Salo úr, ahogyan Ön is olyan benyomásokkal távozik Astoriasról kis kiruccanása után, miszerint a nagai fennhatóság talán mégsem olyan... katasztrofális itt. Ugyebár. - Öröm volt beszélgetni, kormányzó úr - hajtotta meg magát Izal, miközben cikáztak a gondolatai. Rájött, hogy figyelmeztetnie kellene valószínűleg Carlost. A kormányzó szavai ugyanis igencsak arra utaltak, hogy a nagaiok nem akarnak megállni a frontisták lekapcsolásánál.
Azonban a muunt nem találta sehol, ahogy visszatért a nagyterembe. Végül Shoemakerbe ütközött, aki éppen Zepint cipelte. - Lassan tele lesz a detoxikáló - mormolta. - Már ott van Ther, az egész Strall-család, miközben Briatto ötven yenért hatástalan fejfájáscsillapítót próbál eladni nekik. Állítólag Cappie To és Alexandra Albon is oda indultak, de útközben... khm, elgabalyodtak valamerre - formált ollót egyik kezével az ifjú humán, mire Zepin felnyögött a másik hóna alatt. - Akárhogy is, nem tudom, hogy fog így vezetni mindenki holnap... - sóhajtott a fiú. - Ez veszélyes.
- Nem látta valahol Carlost, az Astoriana versenyzőjét? - kérdezte sürgetően Izal. - Ne is mondja, mindenki erről beszél - krákogott Shoemaker. - Az a tetovált Bi’lliams pilóta, az az Éjnővér egyszer csak megragadta, és becipelte a mosdóba. Rasel, Norissian és még páran összevesztek azon, hogy miért nem valamelyiküket választotta, miért a muunt. - Szóval nem csak, hogy ő az első muun pilóta, de még a nőknél is sikeres - hümmögött Izal.
- Nem ő az első - jegyezte meg Shoemaker. - Mármint az Éjnővér mást is becipelt a mosdóba? - pislogott gyorsan az arcona. - Milyen kis heves. - Nem, úgy értem, nem ő az első muun pilóta - javította ki magát gyorsan Shoemaker, lehalkítva a hangját. hogy a közelben posztoló nagai őrök ne hallják. - Tudja, apám sokat mesélt a régi versenyekről, a Castro-k alatt. Mielőtt a nagaiok törölték azoknak az évadoknak a felvételeit. - Csakugyan? - kérdezte Izal, felvonva nem létező szemöldökét.
- Persze, ott volt például a muun fogatbajnok. Mon Hill - magyarázta Shoemaker. - Apám ellen is versenyzett. De a nagaiok nem beszélnek erről. Hogy más fajok képviselői is nyertek korábban, például őshonos ó-astoriasiak, twi’lekek, vagy muunok. Nem férne bele a... izé... propaga... - Propagandájukba, értem - biccentett Izal. - Azt hiszem, tényleg le kellene tenned Zepint - biccentett a másik, vostroyai fiú felé. Félek, ide fog hányni. Figyelj, segítek elvinni az orvosi szobáig. - Köszönöm - hálálkodott Shoemaker. - Mesélj még apádról - kérte Izal menet közben. - Ha jól hallottam, ő is vezetett Wolffnál is, meg Briattonál is... és az Astorianál is.
...
Carlos az egyik mosdó helyiség végében állt, és várta, hogy az Éjnővér, aki becipelte a toalettbe, végül neki ugrik, vagy esetleg fénykardot ránt, és úgy ugrik neki, vagy mi fog történni. Taalia azonban csak megállt a lezárt ajtó előtt és elmosolyodott. - Ne vágj ilyen élveteg pofát, muun, te magad is tudod, hogy nem lesz szex. Nem ezért jöttem. Beszélnünk kell. - Mégis, miről? - tárta szét a karjait ártatlanságot színlelve Castro. - Mivel fogsz előhuzakodni, hogy hagyjalak nyerni? Vagy, hogy titokban Sith nagyúr valamelyikünk? - Ne játszd a hülyét, nagyúr... - mondta Taalia. - Mindketten tudjuk egymásról, hogy titokban sötét oldaliak vagyunk, ysalamirik ide, vagy oda.
- Hogy jöttél rá? - kérdezte Carlos megnyúllt arccal. - Mármint részedről nem olyan nagy meglepetés, Éjnővér vagy, mi más lennél... - Logikusnak tűnt, hogy ha van egy titkos nagyúr a lázadó sejtek egyikében, akkor megpróbál beépülni a fogatcsapatokba. És nagyon sok csapatfőnök, úgy hallottam, tegnap még máshogy gondolkodott a versenyzésről, szóval valaki meggyőzte őket... nagyon meggyőző módon - magyarázta Taalia. - Leszűkítettem a kört az új licences pilótákra - vonta össze a szemöldökét. - A manchu nem lehetett, mert őt ismerem. Maradtál te és az arcona... - Ettől még gondolhattad volna azt is, hogy az arcona a bűnös - jegyezte meg Carlos óvatosan. - Már mondtam, nem vagyok hülye - magyarázta Taalia. - Azelőtt a Hapan-Sith Monarchia biztonsági tisztje voltam, muun. Hozzáfértem az ESB régi jelentéseihez. Többek között Damask consigliore anyagaihoz is az itteni tevékenykedéséről. A Castro-családról írott jelentéseihez. Van egy sejtésem, hogy ki vagy... Castro nagyúr...
Carlos a ruhájába nyúlt, reflexszerűen.
- Ne légy nevetséges - nevetett fel az Éjnővér. - Mindketten tudjuk, hogy a nagaiok egyikünknek sem engedték volna, hogy behozzunk fénykardot, vagy bármiféle hasonló fegyvert... inkább azt mondd meg nekem. Carlos nagyúr... egyedül vagy a rendszerben? És mit tudsz az arconáról? - Azt sem tudom, kit képviselsz - sziszegte Carlos. - Lehetsz nagai kém is. - Erre most időnk - rázta a fejét Taalia. - A mesterem hatalmasabb nálad és az összes pojácánál itt. Ő az igazi, jogos nagai uralkodó. Ha hatalomra kerül, bármit megadhat Astoriasnak. A frontisták, és az Expedíciósok viszont elveszítették a kontrolt az egész helyzet felett. A merénylet, ami történt, a miniszter ellen, nekünk nincs közünk hozzá. Nektek talán van?
Carlos arca megrándult.
- Ide figyelj, Carlos nagyúr - lépett közelebb az Éjnővér. - Ha kell, nézz az elmémbe. Ilyen távolságból az ysalamirik hatása gyengül. De ne szórakozzunk egymással. Ha holnap merénylet készül a versenyen, tudnom kell róla. Ha bármi mást tudsz, tudnom kell róla... ha más urat szolgálsz, tudnom válaszolj, vagy rendezzük le máshogy, itt, és most... - Taalia ujjai karmokká görbültek, készen arra, hogy akár karmolni, akár ütni tudjon. Lehellete Carlos arcát simogatta. Még ő maga sem tudta, mi lesz ebből.
|
|
|
Post by nightmares on Nov 1, 2021 14:19:05 GMT 1
Shoemaker és Izal gyorsan bedobták Zepint az orvosi szobába, ahol Briatto már teljes erőből csapkodta az ifjú humánt, és tablettákkal kínálta. Izalék visszafordultak, és Shoemaker az apjáról mesélt. -Egy Jordania nevű csapatnál debütált az egyik legnépszerűbb pályán, az Urúzs folyó melletti nagydíjon, a 3-mon. -magyarázta Shoemaker. -Aztán leigazolta őt egy ruhamárkát is vezető Ben Etton nevű toydariai. -Ilyen jelentősek voltak akkor a toydarik? -kérdezte kíváncsian Izal. -Hát, Salo úr, azt a csapatot sok mindenki vezette már. -sóhajtott Shoemaker. -Szóval apám nyert Etton csapatával két világbajnoki címet, kérdéses körülmények között. -Ezt hogy érti? -érdeklődött az arcona. -A többi csapat szerint a Ben Etton fogatok nem voltak éppen...legálisak. -magyarázta a humán. -Felfedeztek egy illegális rendszert, de nem tudták bizonyítani, hogy valóban használták azt. Ezért végül nem zárták ki őket a bajnokságból. Plusz apámnak volt egy érdekes ütközése azzal a muunnal, ami egyesek szerint szándékos volt, ezzel nyerte meg az egyik bajnokságot. Akkoriban rengeteg csapattársa volt, köztük az öreg Jos Tappen is.
-Therék azt mondták, hogy apád nagyon sikeres volt a Scuderia Astorianával. -nézett rá Izal, miközben már visszaértek az asztalokhoz. -Pontosan. -helyeselt Shoemaker. -Ezután ment az Astorianához. Az egyik szezonban ütközött Will Neuve fogatával. Megint ráfogták, hogy szándékos volt, és ezúttal diszkvalifikálták a bajnokságból. Aztán vesztett egy szezont egy másik chiss pilóta, Akkinen ellen. Utána megsérült, és ki kellett hagynia néhány futamot, így csak a csapattársára, Ear Wine-ra számíthattak, hogy megnyerje a bajnokságot. Nem tette. -És ezután nyert jó néhány bajnokságot. -emlékezett vissza Izal a látott bajnokokra. -Igen. -bólintott Shoemaker. -A legjobb fogatot kapta, egy viszonylag gyenge csapattárssal, az ó-astoriasi Chellóval. Volt néhány szoros szezonja Akkinennel, Miraikonnal, és Mon Toydariával.
-Ha jól emlékszem, ez után jött be a képbe Alfonso. -mondta Izal. -A szabályváltozások miatt hátrányba került az Astoriana. -magyarázta Shoemaker. -Egy versenyt nyert meg apám abban a szezonban, azt is csak azért, mert hat fogat indult rajta. Látnia kellett volna, Salo úr. -És ezután mi történt? -kérdezte Izal. -Alfonso második bajnoki címe után visszavonult. -felelte Shoemaker. -Pletykák szerint nem saját döntéséből, hanem mert az Astoriana le akarta igazolni Miraikont, és ez nem tetszett apámnak. Pár év kihagyás után tért vissza az Ezüst Nyilakhoz Nikoros csapattársaként, de nem alkotott maradandót, és újra visszavonult. Aztán történt a balesete... rémes volt. -Sajnálom. -mondta együtt érzően az arcona. -Még reménykedem benne, hogy egyszer jobban lesz. -mondta Shoemaker. -Benézek Therékhez. -Rendben, én pedig megkeresem a muunt. -válaszolta Izal. -Remélem már végzett, bármit is csináltak...
...
Carlos próbálta kifürkészni az Éjnővér elméjét, de nehezen ment az erőbuborék hatása alatt. A mesteréről beszélt. A muun nem tudta, hogy kire gondolt, de remélte hogy egy potenciális szövetséges forog szóban, nem pedig csak valami dathomiri, magát lordnak képzelő zabrak vagy hasonló. -Nyugalom. -mondta végül. -Nem mi állunk a merényletek mögött.
Taalia hátrébb lépett néhány lépést, hogy hagyja beszélni a muunt. -Kicsoda az arcona? -kérdezte. -Az arcona egy Jedi lovag. -jelentette ki Carlos. -Ha jól emlékszem, Izal Waznak hívják. -Mit keres egy Jedi a rendszerben? -tette fel a kérdést az Éjnővér, szemét továbbra is a muunon tartotta, nehogy próbálkozzon valamivel. -A tábornokom jóban van vele. -magyarázta Carlos. -Az ő ötlete volt, hogy Jedik segítségét kérjük. Most már belátom, hogy rossz döntés volt, a Jedik nem tudnak segíteni. -És mit gondoltál, hogy egy Jedi segíteni fog egy sötét oldalinak? -kérdezte Taalia. -Nem tudja rólam, hogy sötét oldali vagyok. -mosolygott a muun. -Csak annyit tud, hogy egykoron Jedi voltam.
-Jedi voltál? -ismételte Taalia. -A jelentésekből csak annyi derült ki, hogy meglehetősen későn jöttél a rendszerbe, és néhány évig uraltad a 3-mat, majd meghaltál. -Miután elhagytam a rendet, visszajöttem ide. -magyarázta Carlos. -Én voltam a legidősebb, de már késő volt, hogy magamnak követeljem az egész rendszert, be kellett érnem a 3-mal. Aztán éreztem, hogy mi közeleg, és eltűntem, hogy titokban szervezkedni tudjak, és visszaszerezzem a rendszert, amikor eljön az idő. -Érezted? -kérdezett vissza Taalia. -Valami azt súgja, hogy valami más is közrejátszott. Éreztem, hogy van valaki más is a rendszerben. Valaki erősebb, mint te. -Valóban. -mondta Carlos, az Éjnővér túl sokat tud. Végül úgy döntött, hogy felfedheti E'raan jelenlétét, ugyanis Taalia nem a rendszerből való, valószínűleg nem fenyegeti a muun tervét. -E'raan nagyúrt érezted. Ő is... besegített ebben. -Besegített, értem. -mondta Taalia. -És mi van a holnapi futammal?
-Igen, valószínűleg terveznek valamit. -bólintott Carlos. -Kik? -kérdezte az Éjnővér. -A frontisták, nagy valószínűséggel. -mondta Carlos. -Kutakodtam a csapattagok elméjében, és tudok néhány gyanús nevet. Ha akarod, elmondhatom. Én sem akarom, hogy merényletet hajtsanak végre egy fogatversenyen. A versenyzés szinte szent dolog a rendszerben. És úgy vélem, hogy az a manchu, akit állításod szerint ismersz, szintén szerepet játszik a dologban. -Jön a Jedi. -jelentette ki Taalia. Carlos is érezte ezt, még az ysalamirik zavarásán keresztül is.
-Carlos? -kopogtatott az ajtón Izal. -Itt van bent? Elnézést, ha zavarok, csak mondja és elmegyek, nem akarom megzavarni, vagy ilyesmi...
A muun az Éjnővérre pillantott. -Vele is akarsz beszélni, vagy elküldjem? -kérdezte.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 6, 2021 16:43:45 GMT 1
Taalia elgondolkodott. Egyrészt jó hír volt a számára, hogy egyáltalán sikeresen azonosította Carlost, mint a helyi lázadók vezetőjét, sőt, beépült versenyzőt, sőt, kiugrott jedit és sötét oldali erőhasználót, még ha a képességei, amennyire az erőtaszító gyíkok hatása alatt meg tudta állapítani az Éjnővér, inkább egy lelkes, amatőr sötét jediével érhettek fel, mintsem egy képzett sötét oldali nagyúréval, vagy úrnőével. Másrészt az, hogy helyi lázadó vezetőként nem csak, hogy Carlos egy szaglászó jedivel állt kapcsolatban, de mögötte áll titkos Sith Nagyúrféleség is, óvatosságra intette az Éjnővért. Eredetileg fel akarta ajánlani neki, hogy szolgálja az ő mesterét, de így, hogy már volt felette valaki, bonyolultabbá vált a helyzet.
- Dehogy, nem akarom felfedni magam előtte - rázta meg a fejét végül Taalia. - Ha meglát minket itt együtt sustorogni, akkor lebukunk. Én majd gondoskodom a manchu pilótáról. Az Expedíciósok nemtudták, mibe keverednek, amikor idehívták. Maga viszont intézze el a jedit, ne alkalmatlankodjon itt nekem! - Apropó, Expedíciósok - szólt közbe még Carlos, miközben odakint Izal tovább kopogott az ajtón. - Az otthoni kapcsolataim azt mondják, a 3 köré rendelték őket. Nem szeretném, ha csetepaté lenne belőle... - Majd szólok az expedíciós hadúrnak, hogy maradjon veszteg, jól ismerem - biccentett az Éjnővér, majd hirtelen, mint akinek valami eszébe jutott, Carlosra pillantott. - Mondja csak... csak egy jedi van a bolygón? Kettőt érzékeltem...
A muun arca megrándult, mint aki maga sem tudja, megbízzon-e ebben a nőben, aztán vállat volt. - Egy barabel kölyök a másik, állítólag emennek a tanítványa. A mesterem elfogta. - Szeretnék találkozni a verseny után a mesterével - mosolyodott el gonoszul Taalia, de azt már nem tette hozzá, mi ma célja ezzel. - Majd megbeszéljük, most mennem kell, pár percig maradjon itt, amíg elcsalom a jedit - biccentett Carlos.
Izal egyik lábáról a másikra állt, amikor végül kinyílt a mellékhelység ajtaja, és megjelent a muun. - Nahát, Salo úr - hunyorított Carlos. - Jöjjön, akartam kérdezni valamit az Alpinia fogattal kapcsolatban... - Más nem volt bent? - kérdezte kíváncsiskodva az arcona. - Ne is mondja, az a bolond nő a Bi'lliamstől berángatott és mindenféle perverz dologra akarta rávenni, ami engem nem érdekel - szólalt meg jó hangosan Carlos, mire a közelben hallgatózó Max és Jos Tappen felkapta a fejét és egymással versenyezve igyekeztek rövid hátsó lábaikon a budi felé totyogni, hátha ők nagyobb szerencsével járnak a hölggyel.
Carlos átkarolta Izal vállát és finoman elterelgette az ajtótól. - Attól tartok, köze lehet a nőnek a frontistákhoz - suttogta Carlos Izalnak, amikor megpillantották a lógó orrú L'clercet. - Minden rendben, kolléga? - kérdezte szívélyesen Carlos. - Ismerik egymást? - Igen, már beszélgettünk Salo úrral - biccentett Sharl, majd ő is halkabbra vette a hangját. - Attól félek, az Omeo új pilótájának köze lehet a frontistákhoz... talán jelentenünk kellene a hatóságoknak. Maguk mit gondolnak?
Izalnak eszébe jutott a kormányzóval folytatott iménti beszélgetése. - Maguknak úgyis elég bajuk van a 2-n lévő razziák miatt, ne akarjanak belekeveredni ebbe - mondta végül a másik két pilótára pillantva. - Majd én elintézem.
Azzal elment, hogy megkeresse Briattot.
Percekkel később egy feldúlt Éjnővér száguldott ki a vécéből, nyomában két, vidáman kaffogó duggal. - Undorítóak vagytok, ha még egyszer hozzám értek, megkeserülitek! - szitkozódott feléjük, majd látványos durcáskodás közepette kisétált a teremből.
- Azt hiszem, lassan véget ér a fogadás - jegyezte meg Carlos felé fordulva Sharl. - Talán nekünk sem ártana lepihenni a holnapi futamok előtt.
|
|
|
Post by nightmares on Nov 6, 2021 19:05:27 GMT 1
-Egyet értek. -helyeselt Carlos. -Menj csak előre, nekem még van egy kis elintézni való dolgom. -Úgy lesz! -állt fel az asztalától Sharl.
Carlos figyelte, ahogyan a csapattársa elhagyja a helyet. Körülnézett a tömegben. Nem látta sem a Jedit, sem az Éjnővért. A vuki Melton még csak ekkor ért vissza a terembe. -Louis, lemaradtál a megbeszélésről. -intett neki Wolff. -Dolgom volt. -magyarázta Louis. -Csak nem voltak annyira rasszisták, hogy elhalasszák a versenyt, ugye? -Meg lesz tartva a futam. -nyugtatta meg Wolff. -Látod? Mondtam én. -morogta Melton.
Carlos úgy érezte, hogy már nincs itt teendő, így ő is elhagyta a fogadást, és kiment. Jól érezte magát, amint kiért az ysalamirik hatóköréből. Visszament a gyárakhoz, hátha ott találja még E'raant. Sietett, gyorsan odaért. Bement ugyanabba az épületbe, és meglepetésére ugyanott találta mesterét. A foglyot ezúttal nem látta.
-Hallottam, hogy meg fogják tartani a futamot. Szép munka. -mondta neki köszönés nélkül E'raan. -A hírek hamar terjednek. -jegyezte meg Carlos. -A lényeg, hogy minden a terv szerint halad. -Ha minden a terv szerint haladna, nem kerestél volna meg, brekk. -nézett kíváncsi tekintettel a muunra E'raan.
-Közbe jött valami. -gondolkodott Carlos. -Pontosabban valaki. Az Éjnővér tud rólunk és a Jedikről. -Beszéltél rólam az Éjnővérnek? -kérdezte a rybet. -Ez nem volt túl bölcs döntés, Castro nagyúr! -Érezte a jelenléted, amikor megérkezett. -felelte teljesen nyugodtan Carlos. -Semmit nem érek vele, ha hazudok neki. Azonnal rájött volna. Találkozni akar veled. -Nem én vagyok a lázadás vezetője, Castro nagyúr! -mondta a rybet. -Sőt, nem is kellene tudnia rólam, brekk! -Azt mondta, hogy erős mestere van. -jegyezte meg Carlos. -Bárki ezt mondaná a mesteréről. -E'raan a két mondat között elkapott egy szúnyogot. -Mindenesetre beszélni fogok vele. Már ha megtalál, brekk! Most térj vissza a szállásodra, Castro nagyúr! -Igen, mester! -a muun meghajolt, és elhagyta az épületet.
...
Clat tábornok a legújabb híreket olvasta az Astorias 3 lázadó bázisán. Amióta E'raan és Carlos ráhagyták a bázis vezetését, nem nagyon volt jobb dolga. Egyszer csak félresiklott a terem ajtaja, és egy alacsony, öreg humán lépett be rajta. -Slum úr? -nézett fel Clat az adattáblája mögül. -Üdvözlöm a... itt! -Önök a lázadó sejt? -nézett körül Slum. -Igen, mi volnánk. -bólintott Clat. -Remek, magukat kerestem. -magyarázta Slum. -A nagaiok elvették a droid versenyzőm versenyzői engedélyét. Ez több, mint felháborító! Igazságtalanság! Egy fogatversenyző javaslatára úgy döntöttem, hogy megkeresem önöket! -Ennek nagyon örülünk, Slum úr! -mosolygott a twi'lek. -Maga vezeti a lázadást? -méregette Slum a tábornokot. -Nem, én csak egy tábornok vagyok. -rázta meg a fejét Clat. -A vezetővel akarok beszélni, sürgősen. -sürgette Slum a tábornokot.
Clat pár percig gombokat nyomogatott a terminálján, majd rövid várakozás után megjelent Carlos Castro életnagyságú holoképe. -Áh, Slum úr! -tárta szét a karjait. -Örülök, hogy ilyen hamar felkeresett minket! -Carlos S.N.C? -lepődött meg Slum. -Maga vezeti a lázadást? -Kérem, fölösleges az álnevemen szólítania! -mosolygott Carlos. -Carlos Castro vagyok, a lázadás vezetője. -Carlos Castro meghalt. -nézett a holoképre szkeptikusan Slum. -Ám látja, mégis itt vagyok. -mosolygott tovább a muun. -Később elmagyarázom. Szóval gondolom azért keresett fel, mert együtt akar működni velünk.
-Pontosan. -bólintott Slum. Még mindig nehezen hitte el, hogy a 3 egykori vezetőjét látja maga előtt. -Szeretném pénzügyileg támogatni a lázadást. Ha jól tudom, Wolff is együttműködik önökkel. -Kitűnő! -helyeselt Carlos. -Sajnos engem szorít az idő, így a részleteket Clat tábornokkal kell megbeszélnie. Köszönöm, hogy hajlandó támogatni minket! -Csak aztán visszakapja /-EZ az engedélyét! -jelentette ki Slum. -Visszafogja. -garantálta a muun. -Még beszélünk, Slum úr! -azzal a holokép eltűnt.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 8, 2021 16:59:59 GMT 1
Másnap a versenypályán úgy tűnt, minden rendben megy, csak a pályát körülvevő kordon volt tele a szokásosnál és a vártnál is jobban nagai katonai rendőrökkel és gyalogos katonákkal. Izal a pályára tartva egy régi ismerőssel találkozott. Wreanor éppen egy űrkor előtti, ostoba, bináris repulzoros taligát noszogatott a pálya felé vezető úton. - Ezek az ostoba, gépeszű szerkezetek - káromkogott a togruta. - Áh, jedi lovag, jöjjön, segítsen már ezt felemelni! - Itt csak Salo pilóta, kérem - mosolyodott el diszkréten Izal. - Amúgy sem hiszem, hogy a közeli őrök díjaznák, ha meglátnák, hogy az Erővel emelgetek mindenfélét... mi történt, Wreanor? - Tegnap éjszaka jött ki egy új nagai katonai rendelet, hogy a pálya tíz clicknyi körzetéből és magáról a pályáról is kitiltották a nagai hatóságok az összes droidot - magyarázta Wreanor. - Néhány csapatvezető őrjöng, a S'aah, vagyis H'aas, vagy hogy is hívják most őket, lehet, rajthoz sem áll. A többi csapatnak olyan független szállítók segítenek be, mint én, mármint egyáltalán eljuttatni a pályára a felszerelést ilyen, asztromechanikus kor előtti ócskaságokon, mint ez - rúgott a bináris targoncába Wreanor dühösen, amitől az összevissza villogott, de nem mozdult. - Megértem, ahol droidokból áll a szerelőgárda háromnegyede, ez nem lehet egyszerű - morfondírozott Izal. - De mégis, miért tenne bárki is ilyesmit? - Azt mondta a nagai kormányzó, amikor bejelentette, hogy biztonsági okokból van rá szükség - füstölgött Wreanor. - Hát, végül is... senki sem szeretné, ha merénylet, vagy bármi csúnyaság történne a versenyen - ingatta a fejét Izal. Drasztikus, de hatékony megoldás, gondolta. - Ne is mondja... na mindegy, menjen, lekési az időmérőt és a sprintet - legyintett Wreanor és tovább folytatta a küszködést a targoncával. - Sok sikert - ingatta a fejét Izal, majd mentében még visszafordult. - mondja csak, nem látott errefelé egy fiatal barabelt? Kis izgága, bőbeszédű, a McLuuthor's körül legyeskedik. - Nem láttam, hozzájuk nem vittem ma még semmit - vont vállat Wreanor. - De majd nyitva tartom a szemem.
Izal a paddockba menet Therrel is találkozott. A chev arca az átlagosnál is megnyúltabb és kétségbeesettebb volt. - Hallottam, mi történt - szólította meg Izal a chevet. - Sajnálom. - Ne is mondja, Salo úr, a főnök most mind utolsó pillanatban felbérelt beugró munkásokra kell, hogy költse a magáért kapott pénzt, miután kitiltották a droidokat - magyarázta a chev. - Kész pazarlás. Ráadásul mindenféle alkalmi szerencsétlent fel kell vennünk, akik már valaha láttak fogatot, vukikat, symeongokat, még egy rybetet is. - Rybetet? Csakugyan? - kérdezte Izal. - Érdekes. - Siessen, a csapattársa már beszíjazva ül, maguk legalább ki tudnak menni az idő mérő körre - intette az arcona után Gun Ther, majd elkacsázott.
- Hé, Salo uram, akarsz fogadni? - röppent oda Izal mellé Briatto, miközben két Alpinia-zubbonyos twi'lek nekiállt beszíjazni az arconát a fogat módosított ülésébe. - Nem fogadok veled arról, hogy mi történt a Béta Omeo egyik fogatjával az éjszaka - pislogott ártatlanul a toydari felé Izal, mire az elröhögte magát, csak úgy lengett jobbra-balra az ormánya. - Ne is mondd, őrjöng az egész banda, ki látott még ilyet, hogy csak úgy eltűnjön az egyik fogatjukból az összes stabilizátor és energiakapocs. Csak egy fogattal fognak versenyezni ma, úgy tűnik. Az utánpótlás-alkatrészt elakadt az Astorias 2 körüli blokádon. Vas Seur őrjöng. - Remélem, a chiss fog vezetni, és nem az a kétbalkezes manchu - jegyezte meg halkan Izal. - Csak annyit hallottam, hogy az időmérésen felváltva mennek majd, a sprinten meg Voltas vezet - magyarázta Briatto. - Csou a boxból rajtol holnap, már ha el tud indulni egyáltalán... - Micsoda balszerencse - ingatta a fejét Izal. Még szerencse, gondolta, hogy Briatto rögtön kapható volt az ilyesmire, amikor tegnap éjszaka a fogadásról hazafelé felajánlotta neki a lehetőséget, hogy el kellene tüntetni, persze jó pénzért, némi alkatrészt az Omeosok hangárjaiból. Már csak arra kellett figyelnie, nehogy Teboul úr rájöjjön, mert akkor ez lett volna a vége rövid fogatversenyzői karrierjének. - No, de nem erről akartam fogadni - szólalt meg ismét Briatto. - A versenyzői díjadba fogadok, hogy Alfonso tíz helyet ver rád a kvalifikáción, Salo uram! - De hiszen akkor a legjobb tízen kívül végzek, és a szerződésemben van egy kitételt, hogy pont nélkül semmiféle fizetést nem kapott, nem tudnál mit elnyerni - ingatta a fejét Izal, miközben Alfonso elporzott mellette. - Lekésed a kvalifikáció felvezetését, Salo uram, tempó! - Hmmm... át kell ezt gondolnom - vakarta meg szőrős állát Briatto ide-oda repkedve. - Esetleg, nem akarod, hogy valaki balesetet szenvedjen? Jó pénzért azt is el lehet ám intézni... igaz is, nincs pénzed...
Izal körbepillantott a hangárban, a többi gép is induláshoz készülődött, az egyik Omeo és az egyik H'aas fogat maradt a földön egyelőre, illetve L'cler vörös Astoriana fogatja körül is sürgölődött még pár szerelő. Az utolsók között a tegnap esti Éjnővér és Carlos fogata húzott ki a hangárból, a Bi'liams fogat úgy tapadt az Astoriana vörös fogatára, mint egy mynock. Izal megcsóválta a fejét, és gázt adott. Felsorakoztak a kivezető, és amikor átszáguldottak a fő tribün, jelenleg jobb híján csak újságírókkal, holokamerákkal és fanatikusokkal teli sorai előtt, a felettük átfutó hídon lévő lámpák narancssárgára váltottak jelezve, hogy az éles időmérő kör kezdetét vette, ami alapján fel kellett sorakozniuk a délutáni sprinthez.
A két Tappen-fogat agresszívan az élre állt, de Melton és a másik Ezüst Nyíl nem sokkal lemaradva követte. - Zárkózz fel, Salo uram, előzz meg, és adj egy kis energiaárnyékot - kérte az egymásközti komon Salot Alfonso. - Aztán maradjunk le, nem kell, hogy az élmenők előzgetése miatt már az időmérőn körön balesetbe keveredjünk. - Vettem, jövök - húzott bele az arcona.
Az időmérés kezdetét vette.
...
Mialatt zajlott az időmérő, Fujimori kormányzó, azaz O'Yama most eredeti, hírszerzési valójában, a kormányzói palota egyik lezárt helyiségébe zárkózva tárgyalt a hiperhullámon bejelentkező, nagy hatalmú VIP vendéggel, aki a délutáni időmérőre tervezett megérkezni.
Kazua Teichii gróf, ipari és fejlesztési miniszter, a speciális projektek és tudományos fejlesztések irodáinak vezetője, egy alacsony, kissé hajlott hátú, de éber tekintetű, középkorú nagai kritikus arckifejezéssel vizsgálgatta O'Yama fizimiskáját. - Azt kell mondjam, több a bizonytalansági faktor ebben az egész történetben, ügynök úr, mint amennyi lehetőséget látok benne. Mindenesetre velem együtt a specialistáim is a helyszínre érkeznek majd, és végig fogják szkennelni a helyszíneket, ahol ez a Tagomi-imposztor megfordult. De legyen gondjuk a biztonságra, ugyanis nem én leszek az egyetlen vendég. - Nem tájékoztattak a szolgálati csatornákon másik vendégről, gróf úr - vonta össze ívelt szemöldökét O'Yama. - Mert a külügy hajbókoló bürokratáinak fontosabb a szolgálati út betartása, és talán még mindig fogalmazzák a kommünikét arról, amit én már akkor tudtam, amikor elindultam magukhoz - húzta el a száját Kazua. - A lényeg, hogy az újonnan kinevezett birodalmi nagykövet is részt vesz a versenyen. - Ez tovább növeli a biztonsági kockázatot - tiltakozott O'Yama. - Nem tudunk mit tenni, diplomáciai előjoga, hogy oda megy, ahová akar, ha nem engednénk meg neki, gondolom sértés lenne, az Arekson miniszter úrhoz, ahhoz a gaijin szerencsétlenhez közel álló források szerint legalábbis - vonta meg a vállát Kazua. - Állítólag mindent megbeszélt ez az új nagykövet a Nagin Areksonnal a birodalmi vegyesvállalataink felszeleteléséről, amit eredetileg a megboldogult Tagomi barátunkkal akart volna, kivéve a közös tulajdonú licencek és tervek feletti jogosultság kérdését. Úgyhogy S'hanar nagykövet úr őméltósága oda megy, ahová én is megyek, minekutána a Régens úr személyesen a hatáskörömbe utalta a kérdést... - Azt hittem, az ilyen rendelkezéseket normális esetekben a miniszterelnök úr kancelláriája... - köhögött O'Yama, aztán megrázta a fejét, és meghajolt. - Elnézést kérem, gróf úr, túlléptem a hatásköröm. - Nem lépte túl, mindketten ugyanolyan jól tudjuk, hol van Fujiwara kancellár, és hadd mondjam el, épp az ideje, hogy valaki megrendszabályozza az azokat az izgága, maradi Expedíciós népeket és a csotrogányaikat - mosolyodott el gunyorosan Kazua gróf. - Egy szó, mint száz, nem lehet semmi incidens, ügynök úr. Megértette? - Gondoskodunk a biztonságról, fejlesztési miniszter úr - hajtotta meg magát O'Yama, miközben magában átkozta a bürokrácia útvesztőit. - És előkészítünk a nagykövet úrnak még egy magas biztonságú, védett villát. - Kiváló - biccentett Kazua. - Mire odaérek, szerezze be nekem attól a Sandstone-tól az összes fogatcsapat technikai dokumentációját. Rendkívül kíváncsi vagyok, melyikük próbál meg csalni a beállításokkal. - Az a szabályok megsértése lenne - tiltakozott O'Yama, még ha eredetileg nem is a műszaki ellenőrzés miatt érkezett a rendszerbe. - Egyrészt. Másrészt a kezdeményezőkészség jele - mosolyodott el Kazua vérszomjasan. - Arigato, O'Yama felügyelő. Ne okozzon csalódást, szeretnék pozitív jelentést írni magáról az igazgatójának. - Hai - hajtotta meg magát O'Yama. - Öltönyös majom, gondolta magában. Vagy inkább fehérköpenyeges, egyremegy. - Megtiszteltetés lesz vendégül látni, miniszter úr.
|
|
|
Post by nightmares on Nov 8, 2021 19:56:09 GMT 1
Toto Wolff az Ezüst Nyilak garázsából követte az eseményeket. Rengeteg kijelző volt előtte, közben hangosan bejátszották a kommentárt is. Közben a csapatrádiókat is hallgatták. -Miért én megyek elől? -morogta a komon Melton. -Még nincs csapatsorrend, Louis. -felelte nyugodt hangon Bono, a pilóta csapatmérnöke. -Még nem tudjuk, hogy Rasel vagy te lesztek-e esélyesebbek a bajnokságra. -Ne legyetek már rasszisták! -válaszolta pár másodperccel később Melton. -Nekem kell az energiaárnyék! -Én szólok Raselnek. -állt fel és sietett a komhoz Yames. -Rasel! Itt Yames, kérlek előzd meg Meltont, és adj neki energiaárnyékot a körén! -Miért is? -válaszolt Rasel.
Toto csak sóhajtani tudott. Eszébe jutottak azok a szezonok, amikor Nikoros volt a másik versenyzőjük. Látta, hogy a H'aas csapatok még mindig nem jöttek ki a pályára. -Yames, mi van Ther szerencsétleneivel? -Nem tudjuk. -felelte Yames, miután befejezte a kommunikációt a versenyzőkkel. -Lehet, hogy nem fognak indulni, csak majd a futamokon. -De hát ez szabálytalan! -háborodott fel Wolff. -Ha nem kvalifikálnak, nem versenyezhetnek! Azonnal küldök erről egy diagramot Mike-nak! -mondta, és lenyomott néhány gombot, hogy kapcsolatba lépjen a versenyirányítással. -Ezt ők is tudják. -vont vállat Yames. -Néhányan azt pletykálják, hogy H'aas kiküldi a két kölyköt, hogy fusson egy kört a pályán. Vagy esetleg taxit bérelnek. -De hát ez szintén szabálytalan! -panaszkodott Wolff. -Azzal a köridővel nem kvalifikálhatnak! Mike!
Wolff még tovább nyomkodott néhány gombot, mire választ kapott a versenyirányítástól. -Toto, itt Mike! -jött a válasz. -Mike! -szólította meg türelmetlenül Wolff. -Küldtem egy üzenetet, amiben csatoltam néhány részletet a szabálykönyvből! Illetve egy diagramot is, amiben szemléltetem, hogy a Zepin gyerek feltételes gyalog futott körideje több, mint 107%-kal lassabb lenne, mint a leggyorsabb kör, ami természetesen Melton köre lenne, így pedig nem állhatna rajthoz a sprinten! Megnézted? -Toto, nem nézem az üzeneteimet időmérés közben! -hangzott Mike unott hangja. -Pedig igazán meg kellene! -érvelt Wolff, amire egy rövid hang jelezte, hogy Mike megszüntette a komcsatornát.
...
A Tappenek fogatai egymást követték. Jos ment elől. Mindkét dug remek köröket ment, viszont a kör közepe fele utolérték Cun Odát, aki később jött ki a boxból, és még lassú körön volt. A fiatal nagai megpróbált odébb állni, de ezzel megzavarta az öreg Jos Tappent, aki emiatt hibázott, és kisodródott a pálya szélére. Max ezt látva lassított, ami miatt az ő körének is annyi volt. Ezek után kénytelenek voltak elengedni a két Ezüst Nyilat, akik nagyon hasonló időket mentek, Melton mindössze egy század másodperccel verte az újonc Raselt.
-Hihetetlen! -kiáltotta Su Yo, a troig kommentátor egyik feje. -A két Ezüst Nyíl szinte egyforma időt futott! -Valóban hihetetlen! -jegyezte meg V-ber, a másik fej. -Ha érdekli a kedves közönséget, hogy mikor volt utoljára ilyen, ajánlom figyelmükbe az új holokönyvemet, amikből limitált számú dedikált példányt is lehet nyerni!
-Nem hinném, hogy a kedves közönséget ez érdekelni most leginkább! -szólt Su Yo. -Ugyanis a Bad Bull pilótái bejöttek a boxba propellert cserélni! -Teljesen érthető döntés. -magyarázta V-ber. -Ezen a pályán rengeteg a por, így a propellerek hamar beporosodnak, és belassulnak. Hatalmas az idő különbség régi- és új propellerek között. Erre majd a versenyen is figyelni kell, ugyanis lehet, hogy valaki megpróbál majd eggyel többször kiállni a boxba, és talán ez bizonyulhat majd a nyerő stratégiának!
-Nézzenek oda! -mutatott a képernyőre Su Yo, bár ezt csak ő és a másik feje látta. -Gas Lee alig pár tizedre maradt el az Ezüst Nyilak idejétől! -Elképesztő, hogy mit művel Gas Lee, amióta lefokozta őt a Bad Bull! -értett egyet V-ber.
-A két Stone Martens is tűrhető időket ment, bár biztos vagyok benne, hogy tudnak ennél jobbat is. -mondta Su Yo, ahogyan a két zöld fogat átszelte a célvonalat. -De nézzék Alfonsót, aki nagyon jó körön van, leggyorsabb második szektor! -csodálkozott V-ber egyre jobban. -És Alfonso behozza a fogatot a negyedik helyre, közvetlenül Gas Lee mögé! A csapattársa, az újonc Salo kicsit lassabb volt nála, de be tudott jönni a két Martens közé! -Közben a két Tappen is új kört kezdett. -nézte a közvetítés adatait Su Yo. -Az Astoriana fogatok pedig már mindjárt végeznek a körükkel! -mutatott a két vörös fogatra, amik mögött az egyik Bi'liams száguldott.
Carlos az Erővel próbálta felmérni a helyzetet. Mögötte volt az Éjnővér, előtte pedig Sharl. Viszont próbált nem rájuk, hanem a pályára fókuszálni. Minden kanyarban próbálta utánozni a csapattársa féktávjait, illetve íveit, az egyenesekben néha bele is tekintett a fiatal ó-astoriasi fejébe, hogy hogyan tervezi bevenni a következő kanyart. A következő hajtűkanyarnál is leutánozta Sharl féktávját, viszont a turbulens levegő miatt egy kicsit lesodródott az ívről, ami miatt enyhén szitkozódott.
-Nos, a muun pilótán még látszik, hogy nem olyan tapasztalt. -jegyezte meg V-ber, Carlos hibáját látva. -Azt mondom, hogy nem rossz teljesítmény egy újonctól. -nézte a képernyőt Su Yo. -És ami engem meglep, hogy a Scuderia Astoriana fogatai nem tűnnek lassúnak. -Mindjárt megtudjuk, hogy pontosan milyen gyorsak! -bámulta a lassan célhoz érő két vörös fogatot a troig másik feje. -L'cler beér, és megfutotta a harmadik legjobb időt, Gas Lee így csak negyedik! -kiáltott fel. -Beér a csapattársa is, aki viszont közel sem olyan gyors! -nézte Carlos fogatát Su Yo. -Ez csak Alfonso mögé lesz elég a muunnak. -mutatott az időtáblára V-ber. -A Bi'liams pilóta pedig csak a Stone Martens fogatok mögé jön!
-Itt jön a két Bad Bull! -ordított Su Yo. -Max Tappen átveszi ideiglenesen az első helyet! -Jos viszont csak Salo mögé tudott beférni! -nevetett V-ber. -Talán mégis csak jól jött volna a csapatnak Slum úr droidja!
-A mindenségét! -lepődött meg a troig mindkét feje. -A H'aas helyrerakta az egyik fogatát! Vajon ki fog ülni benne? -Ez Zepin! -ismerte fel V-ber a humán sisakját. -Ez nem a legbölcsebb döntés volt a részükről!
A színes fogat kirepült a pályára, és ment egy kivezető kört. Ezután Zepin magabiztosan megkezdte a mért körét, fékezett az első kanyarnál, és kipördült, neki az egyik falnak, széttörve az egyik hajtóművet.
-Valaki megforgott! -kiáltotta Su Yo, amint a közvetítés élő képe Zepinre váltott. -Ó, ez csak Zepin... -Piros zászló! -közölte V-ber. -Mindenkinek vissza kell térnie a boxba, az időt elnézve mindenkinek lesz még ideje egy kört menni újraindítás után.
A közvetítés ekkor a H'aas garázsra váltott, azon belül is leginkább Gün Ther reakcióját lehetett látni, ahogyan felrúg egy széket és dühösen ordítozik az ott dolgozókkal, mintha az ő hibájuk lenne. -Nem igaz már! -őrjöngött a chev. -Miért azt a szerencsétlent kellett beültetni a fogatba? Most megint javíthatjuk egész nap! -Hát, ezért kell mindig a jobb pilótára bízni a dolgokat. -mosolygott a háttérben Shoemaker.
|
|