|
Nagi
Aug 2, 2011 20:43:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 2, 2011 20:43:15 GMT 1
Kiimi kinyitotta a szemeit, de a világ ugyanolyan sötét maradt.Csuklya a fejen.. csekk.
Megpróbált kinyúlni az Erõvel, de ugyanazt a tompa ürességet érzékelt, mint eddig. Ysalamiri.. csekk.
A végtagjai sem engedelmeskedtek neki, és érezte, ahogyan az egyik felkarján valami vezetéken folyadék szivárog a véráramába... bénító injekció és még ki tudja mi... csekk.
Hangokat hallott.. közeledtek. Gonosz vallató összeesküvõ Nagaiok.. csekk.
Kiiminek valahogy az volt az érzése, hogy Hamner Mester ezért a küldetésért nem igazán fogja megdícsérni..
|
|
|
Nagi
Aug 4, 2011 22:59:38 GMT 1
Post by Enz on Aug 4, 2011 22:59:38 GMT 1
A laboratórium önmûködõ ajtaja halk szisszenéssel tárult fel a szobába érkezõk elõtt. Öten érkeztek, akik közül ketten a Kempeitai, a titkosrendõrség szerepét is betöltõ katonai rendészet egyenruháját viselték, a másik három pedig fehér köpenyt. A köpenyesek szótlanul láttak hozzá a megbénított jedi körüli munkálkodásnak, míg a két fegyveres egykedvûen ácsorgott az ajtóban. Kiimi csak a három nagai mozgását halhatta, ahogyan valamit pakolnak, illetve az õ hordágya körül tevékenykednek. Maga sem tudhatta mennyi idõt töltött el így, mivel teljesen elvesztette az idõérzékét. A nagaiok szótlanul intézték dolgaikat, majd valamennyi idõ után Kiimi érezte, ahogy megszûnik a véráramába engedett folyadék áramlása, majd a következõ pillanatban kiszedték kezébõl a csövet, majd a kezére vattát nyomtak, amíg a vérzés elállt. Kiimi igen gyengének érezte magát, ám határozottan javult a közérzete a bénító folyadék lekapcsolása után. Öröme nem tartott sokáig, ugyanis egy injekcióstût nyomtak a kezébe, majd valamilyen szert beadtak neki. A tisztuló világ ismét homályossá vált, és érezte, hogy ismét az ájulás állapotába fog kerülni. Még érezte, ahogy lassan kigördül az ágy, amihez hozzárögzítették, majd a világ ismét elsötétült.
A következõ ébredés meglepõ volt. Kiimi se lekötözve nem volt, se csuklya nem volt a fején. Egy kis szobában feküdt, egy közepesen kényelmes katonai ágyon. Mellette egy kis asztal volt, rajta fura kinézetû ételekkel, mellette egy gyanús, alkoholszagú folyadékot tartalmazó üveggel. Az ágy végén ott voltak ruhái katonás rendben összehajtogatva. A szoba másik végében egy asztal volt, amelyen ott pihent egy kis henger alakú tárgy: a fénykardja, mellette pedig egy kis hátizsák, illetve egy adattábla pihent. Az asztal felett több kijelzõ is helyt kapott, a falba építve, amelyeken jelenleg semmi sem volt látható. A kis épületen egyetlen ablak sem volt található, az egyetlen fényforrás a plafonba szerelt lámpa volt, amely azonban így is nappali világossággal árasztotta el a szobát. A következõ pillanatban bekapcsolódott az egyik monitor. Kép nem jelent meg rajta, csupán egy hang szólalt meg. - Látom felébredt - a túloldalról beszélõ hang igen ismerõs volt. Egy pillanat kellett hozzá, hogy felismerje: ez az volt, akivel olyan kedélyesen elbeszélgetett az elrablása elõtt. - Örülök, hogy ismét köztünk van. Tudja a laboratóriumi tesztjei igen érdekesek lettek, de az én kíváncsiságomat valahogy nem tudták kielégíteni. - Hol vagyok? - kérdezte Kiimi gyakorlatiasan. - Azt sajnos nem árulhatom el, csupán azt, hogy nem a Nagin. Túl feltûnõ lett volna - felelte a férfi. - Mit akarnak kezdeni velem? - Semmi durvát. Ön egy kevéssé lakott, zárt bolygón van, a Nagai Császárság területén. A bolygó igen veszélyes hely, tele vérszomjas élõlényekkel, viszont ez alkalmassá teszi olyan akciók végrehajtására, amiknél nincs szükség figyelõ szemekre. Például a maga megfigyelésére. - Máris sokkal jobban érzem magam. Egyébként kicsoda maga? - Sajnos ezt nem áll módomban közölni - érkezett a válasz némi hallgatás után. - Legalábbis egyelõre nem. Most pedig egyen, és öltözzön fel. A táskában talál némi tûzgyújtó szerszámot, három palack vizet, két napra elegendõ ételt. Az adattáblán egy hozzávetõleges térképet talál a környékrõl. Ysalamirik nem fogják zavarni, így nyugodtan bevetheti mindenét, amije van. Sok sikert - ezzel véget ért az adás, és a képernyõ kikapcsolt.
//Folytassuk ezt majd egy másik topicban, amit mindjárt megnyitok a császárságon belül//
|
|
|
Nagi
Feb 1, 2012 3:34:02 GMT 1
Post by Enz on Feb 1, 2012 3:34:02 GMT 1
A Császári Palotában, a Legfelsõ Harmónia csarnokában került sor a rendkívüli kabinetülésre, amelyet a császár személyesen hívott össze. A csarnokot általában protokolláris eseményekkor használták, így például a császár itt fogadta a külföldi államok követeit vagy az ügyüket a császár, mint legfelsõbb bíra elé terjesztõket. Ez volt a kabinetülések színhelye is, az egyik teremet erre a célra rendezték be. A császár trónusa egy állványon a szoba végében állt, és bíborszínû szövet borította. Elõtte volt a miniszterek széksora, amelynek közepén a kancellár ült, és egy hosszú asztal minden szükséges modern felszereléssel ellátva. A miniszterek háttal ültek a császárnak, ezzel is demonstrálva azt, hogy Õfelsége szemébe senki sem tekinthet, és õk nem egyenrangú felek, hanem Õfelsége szolgái. Az erre fogékony nagai szerettek adni az ilyen díszes külsõségekre. - Tehát – szólalt meg az idõs kancellár, majd köhögni kezdett, mire mindenki elhallgatott. – Õfelsége, kérem nyissa meg a rendkívüli kabinetülést. A császár, Pu Yi, aki a maga huszonhárom évével furcsán fiatalnak hatott a teremben a sokkal idõsebb miniszterek mellett, felállt, és eleget tett a kérésnek. - A rendkívüli kabinetülést ezennel megnyitom – mondta ünnepélyesen. – Kezdjék el az ügyek elõadását. Azzal a császár vissza is ült a helyére, hiszen az õ szerepe egyelõre véget ért. Elsõként a kancellár kezdett beszélni, amit néhány köhögéssel tarkított. Egészsége nem volt már a régi, és már nagyon sokan sustorogták, hogy hamarosan lemond és visszavonul a politikától. Egyesek már azt is tudni vélték ki fogja követni a kancellári székben. - Van itt egy üzenet, amelyet nemrég a Sith Protektorátus nevû államalakulat küldött nekünk. Kérem, Arvis miniszter, adja elõ a kérdést. Arvis Arekson, az egyetlen jelenlévõ ember bólintott, majd az egyik adattáblát vette maga elé, és felolvasta a rövid üzenetet. A hadügyminiszter, mint a harcias katonák általában, nem rejtette véka alá a véleményét. - Mit képzelnek ezek, mi vagyunk mi, koldusok?! – mondta parancsoláshoz szokott hangján. – Ez megalázó az egész nagai népnek. - És már miért lenne a gazdaságunk romokban? Gazdasági mutatóink az elmúlt negyedévben 7%-os növekedést mutattak – szólalt meg a gazdasági miniszter is, jóval nyugodtabban, ám jelentõs éllel a hangjában. - Nyugalom, uraim – intette a többieket Arekson. – Mi sem tudunk szinte semmit ezekrõl a sithekrõl, és õk sem rólunk. Emiatt nem kell már rögtön a fegyverünkhöz kapni. A felajánlott pénzt természetesen visszautasítottam, és az egyik coruscanti diplomatát jelöltem ki arra, hogy tárgyaljon velük. - A kabinettel való egyeztetés nélkül? – kérdezte a hadügyminiszter, aki láthatóan nem tudott nyugodni. – A császár tudta nélkül? Arekson, maga itt az új vezetõ? Arekson felsóhajtott. Mivel emberi származású volt, ezért a nagaiok lenézték, ám diplomáciai tapasztalatai, valamint a Galaxisban szerzett ismeretei miatt a fiatal császár miniszterré tette õt, ez pedig felbõszítette a többieket, és igen sok irigye lett, akik szerették volna holtan látni. A konzervatív hadsereg különösen gyûlölte õt azért, ahova emberként jutott. Meglepõ módon nem várt segített kapott. - Tábornok, a külügyminiszter úr tájékoztatott engem, és személyes beleegyezésem adtam a döntésébe. Remélem nem kívánja megkérdõjelezni – mondta a császár, ügyelve arra, hogy semleges színezetû legyen a hangja, és ne alázza meg ezzel a tábornokot, aki valószínûleg a kegyvesztettség jeleként fogta volna fel és még aznap felvágja a hasát õsi szokás szerint. Arekson örült annak, hogy ilyen erõs pártfogóra akadt, aki kimenti õt a hasonló helyzetekbõl, hiszen valójában nem értesítette a császárt, és saját szakállára cselekedett. - Természetesen eszembe sem jutott, Õfelsége. Bocsásson meg a tudatlanságomért – mondta a miniszter bocsánatkérésként. - Tehát kik is ezek a sithek? – kérdezte a kutatási hivataltól jelenlévõ Hatazo miniszterhelyettes. - Az Erõt használók egy csoportja – felelte a külügyminiszter. – Ez az Erõ egy megfoghatatlan energia, amit csak a beavatottak tudnak használni: a jedik és a sithek. - Tehát szektások – vonta le a következtetést a belügyminiszter. - Mondhatjuk így is. Ez az Erõ egy hatalmas energia, amit sok mindenre fel lehet használni. Sikerült azt is kiderítenem, hogy valószínûleg a mi telepatáink is ezt használják feladataikhoz, csupán mi más néven neveztük ezt. - Felettébb érdekes – mondta csak magának a kutatási miniszterhelyettes. – És õk képesek ezt az energiát pusztításra felhasználni? Hiszen a telepaták semmi ilyenre nem képesek. - Így van, hatalmas pusztítóerõ rejlik ezekben a sithekben, akik az Erõ segítségével sok mindenre képesek. A jediket pedig gondolom nem kell bemutatnom - mondta, mire a legtöbben elkomorodtak. Bár régen történt, a tõlük elszenvedett szörnyû vereség még mindig élénken élt minden nagai emlékezetében. - Ezek a sithek a jedik õsi ellenségei. - Akkor végsõ soron nem volt rossz beleegyezni a tárgyalásokba. Erõs szövetségesek lehetnek belõlük, és eltanulhatjuk tõlük az Erõ használatát. Aztán már õk sem állhatnak az utunkba! És a mocskos jedikkel is le tudunk számolni – mondta a belügyminiszter. - Tényleg, érkezett nemrég ide egy jedi is, aki találkozni akart a kabinet tagjaival. De azóta nem hallottunk felõle - csodálkozott rá a dologra az egyik miniszter. - Bizonyára egyéb dolgai akadtak és köszönés nélkül távozott. Ez már csak ilyen tiszteletlen bagázs - felelte Hatazo miniszterhelyettes. - Akkor szavazzunk a kérdésben, fenntartjuk-e tárgyalási szándékunkat a sithekkel? – szólalt meg az idõs kancellár, végigsimítva õsz kecskeszakállán. – Az eredmény: 15-1 arányban a folytatás mellett szavaztak. A következõ ügy, amit meg kell beszélnünk…
|
|
|
Nagi
Feb 6, 2012 23:40:08 GMT 1
Post by Enz on Feb 6, 2012 23:40:08 GMT 1
A rendkívüli kabinetülés végeztével a császár végre elszabadult egy idõre feladatai elõl, és elhagyta a császári palota épületét, majd az azt körülvevõ hatalmas kertbe indult. Imádta itt tölteni az idejét, figyelni a természetet, a virágok növekedését és virágzását, a levelek hullását, a havas kert nyugodtságát. Itt, távol a szolgák és talpnyalók hadától, az állandó politikai csatározásoktól, a frakcióharcoktól, egyedül a gondolataival. Nem is tudta, hogy lett volna képes elviselni azt a hatalmas terhet, amely ránehezedett és minden pillanatban azzal fenyegetett, hogy maga alá temeti, ha nem lett volna az õ imádott kertje, a Galaxis minden szegletébõl hozott növényekkel. Egy olyan birodalmat örökölt meg apjától, amely bár kifelé erõs volt, odabent állandó harcok tépázták, a konzervatív hadsereg és a haladó Nagai Iparvállalat közötti kibékíthetetlen ellentét szabdalta szét egységét. Az ellentétek kiélezõdésével minden egyes kormány munkája nehezebb volt, mint elõdjéé, hiszen az alkotmány szerint a kormány nem mûködhetett hadügyminiszter és gazdasági miniszter nélkül: az elõbbit a hadsereg, az utóbbi az Iparvállalat adta mindig a kormányba, és gondok esetén bármikor szívesen éltek a visszahívás lehetõségével. A helyzetet súlyosbította még az alacsonyabb rendfokozatú tisztek fanatikus odaadása is, amely miatt minden, a hadsereget túl élesen kritizáló politikusra a biztos halál várt, tisztek egy csoportja eltette láb alól, majd feladta magát. A közvélemény rajongott ezekért az õszinte és becsületes emberekért, különösen nagy port kavart fel, amikor hét fiatal tiszt meggyilkolta Yoshino frakcióvezetõt, miután az a Nemzetgyûlésben kikelt a hadsereg és a császár, akkor még az apja ellen. A gyilkosság után a tisztek levágták kisujjaikat, és elküldték Õfelségének, bocsánatáért esedezve, majd amikor a bíróság halálra ítélte õket, engedélyt kértek és kaptak az öngyilkosságra. Az eset azóta is kiemelt helyen szerepelt az emberek emlékezetében, és sokakat inspirált életük során.
A császár megállt az egyik virág elõtt, és örömmel szemlélte azt, hiszen kedvenc fajtájáról volt szó. Még mindig nem értette apja végakaratát, amellyel õt, legfiatalabb fiát nevezte ki utódjául, hiszen testvérei sokkal idõsebbek, érettebbek és felkészültebbek voltak nála. Nagy felelõsség volt a nagai népet vezetni, az egyszerû alattvalók számára az állam megtestesítése és élõ isten lenni, és állandó félelme volt, hogy ez a hatalmas feladat meghaladja az õ képességeit. Évszázadok óta álmodoztak a nagaiok arról, hogy megszerezik az õket illetõ helyet a világon, hogy megteszik azt, amire születtek és meghódítják az egész Galaxist. Nagyapja és apja is ezt készítette elõ, és most rá várt a feladat, hogy a nagai nép õsi akaratának érvényt szerezzen. De senki sem kezelte õt igazi hatalmi tényezõként. A hadsereg odaadó lojalitása ugyan változatlanul megvolt, de lényegi kérdésekben nem adtak a véleményére, az Iparvállalat pedig már régóta egyenesen ellene dolgozott. Ekkor léptek zaja szakította ki szomorú nyugalmából. Bizonyára az egyik kertész, gondolta a császár dühösen, és megperdült, hogy a szerencsétlenen kitöltse a dühét, ám torkán akadtak a szidó szavak, ugyanis gyerekkori nevelõje, a jelenlegi kancellár jóságosan mosolygó, öreg arcával találta szemben magát. - Mester – nyögte ki halkan. Majdnem valami szörnyûséget cselekedett, és tiszteletlenséget mutatott vele szemben. - Felség – hajolt meg az idõ kancellár. – Sejtettem, hogy a kertben megtalálom Felséged. - Emlékszem, annak idején mindig megfedett, Mester, mikor kiszöktem az óráimról, hogy a kertben játsszak – emlékezett vissza a császár. A kancellár csak mosolygott, majd odasétált mellé. Az elõbb bámult virágra mutatott. - Látja Felséged azt a virágot – kezdett beszélni, majd szavai köhögésbe fulladtak, és csak néhány pillanat múlva tudta folytatni. – Egy aprócska magból kisarjad, erõsödik, növekszik, majd ereje teljébe érve virágozni kezd. Azonban aztán jön a hideg, egyre veszít erejébõl, összemegy, elhervad majd egyesül a porral, amelybõl jött. Úgy érzem felség, én is hamarosan így járok, számomra hamarosan itt az idõ, hogy megtérjek az õseimhez. Elõtte azonban szeretnék egy kis nyugalmat, hogy megírhassam életrajzomat és elrendezhessem ügyeimet. A császár szomorúan bólintott. Számított erre a beszélgetésre, és készült is rá, begyakorolta mit kíván mondani, de most egyszer csak szótlan lett. Ehhez a vén aggastyánhoz sokkal nagyobb érzelmi kötõdés fûzte, mint apjához, akit csak ritkán láthatott. Tudta, hogy lassan itt az ideje, hogy új embert keressen a kancellári pozícióba. Az utóbbi idõben a Mestere egészsége nagyon megromlott, így hát új jelölt után kezdett nézni, de eddig nem talált senkit, akit szívesen nevezett ki volna. Hondo kancellár remekül teljesítette eddig a feladatát, olyan ügyességgel lavírozott a két rivális erõ között, és olyan sok mindent megtett a császár érdekében, hogy bizonyos volt, jelentõs kitüntetéssel kell megjutalmaznia õt nyugdíjazása alkalmából. - Megértem, Mesterem, hogy vissza kíván vonulni. Arra kérem, még egy vagy két hónapot várjon, amíg megfelelõ utódot találok a helyére. És szeretném eddigi felbecsülhetetlen szolgálataiért megjutalmazni. Unokatestvérem, Inobu herceg még nõtlen, és úgy tudom legfiatalabb lánya éppen házasodási korba lépett. Szeretném, ha õk ketten összeházasodnának. Hondo kancellár arca nagyon felderült erre. Annál nagyobb ajándékot nehéz volt elképzelni egy nagai számára, mint bekerülni a császári család nemes vérvonalába, és utódainak is császári vérrel születni. Az idõs ember betegsége ellenére is térdre vetette magát a császár elõtt, sûrûn hálálkodva neki a felbecsülhetetlen kegyért, amelyben õt részesítette. A császár saját kezével segítette talpra az idõs kancellárt, és jelezte, hogy egyelõre mindent megbeszéltek, így õ sûrû hálálkodások közepette távozott a kertbõl. Most már csak az volt hátra, hogy megfelelõ személyt találjon a kancellári székbe és tudta, lassan van még egy elodázhatatlan dolog: számára is megházasodni valamely nemes kisasszonnyal, ami nem kevésbé volt politika, mint bármi más a császári házban.
|
|
|
Nagi
Mar 2, 2012 2:21:21 GMT 1
Post by Enz on Mar 2, 2012 2:21:21 GMT 1
Kazuma Onosaka munkájába temetkezve ült a Nagai Iparvállalat központjában fenntartott privát irodájában. Az elmúlt negyedév jelentései igencsak nagy nyomást helyeztek rá, mert bár a cég növekedése nem lassult, nagy problémák vetültek elõre a nem is olyan távoli jövõbe. Mindezek közül a legégetõbb a nyersanyaghiány volt. Több ezer embert alkalmaztak arra, hogy megtervezzék és koordinálják, hogyan lehet a jelenlegi erõforrásokat úgy elosztani, hogy mindenütt a lehetõ legnagyobb hatékonyságot érhessék el – ez persze egyelõre jól mûködött, de a problémát ez nem szüntette meg, csak nagyon letompította a hatását. Ahhoz, hogy több nyersanyagra tegyenek szert, több bolygót kellett a Császárságnak az ellenõrzése alá vonnia, ám lassan fogyatkoztak a szabadon vihetõ területek, és az államnak egyre több konfliktusa volt a chissekkel, akiket a nagaiok az legjobban tiszteltek az idegen népek közül, fõleg az esetleges rokoni kapcsolatokra tekintettel. Rajtuk kívül még a manadlórok élveztek nagy népszerûséget, akik nem csak ízig-vérig harcosok voltak, de segítettek felszabadítani Nagit a Tof uralom alól. - Bocsánat a zavarásért, vezérigazgató úr – lépett be a titkárnõje az ajtón, egy díszes kerámia csészét tálcán hozva, majd lerakta az asztalára, és kihátrált. Onosaka az órájára pillantott, és fáradtan rakta le a kezében tartott adattáblát, majd maga elé húzta a gõzölgõ csészét. A legfinomabb és legdrágább nagai teát itta, naponta kétszer, és ekkor tartott tízperces szünetekben volt lehetõsége elgondolkodnia.
A jelenlegi helyzet nem kedvezett az Iparvállalatnak és a Császárságnak sem. Bár éppen betörni készültek a galaktikus piacra, nem tudta mekkora szimpátia fogja övezni a nagai termékeket, fõleg alig négy évtizeddel azután, hogy lerohanták az egész Galaxist, rabszolgákkal kereskedtek és számos atrocitást elkövettek a Galaxis népei ellen. A legjobban azonban a chissek reagálásától félt. Informátorai révén nyilvánvalóvá vált számára, hogy a népükkel rokonszenvezõ nemesi házak most éppen kisebbségbe szorultak, és a konfrontatívabb politikát képviselõ házak kerültek elõtérbe. A terjeszkedõ Nagai Császárság számára pedig csak idõ kérdése volt, hogy mikor jutnak el a chissek érdekszférájáig – ott pedig nem igazán mindegy, hogy rokonként vagy ellenségként fogadják õket. Egy másik komoly probléma a Konföderáció széthullása volt, hiszen az Iparvállalat számára igencsak elõnyös volt az együttmûködés nemcsak kereskedelmi, de jó pár illegális vetületében is. Kalózakciók a Konföderáció által kijelölt kereskedõk ellen, a Cosra pénzügyi támogatása a nagai császár megdöntésére, a gazdasági versenyszabályok felrúgása, korrupció… A legrosszabb az volt, hogy a cosraiak bizonyára készítettek mindezekrõl feljegyzéseket is. Ha ez olyan kezekbe kerül, akkor bizony a tökeiket jó alaposan meg lehet majd szorongatni. Aztán ezekben a sith szektásokban sem bízott meg, akik most perpillanat a Galaxis egy jelentõs részére rátették a kezeiket, hiszen végtére ugyanazt csinálták, mint azok a mocskos jedik, csak éppen ellenkezõ elõjellel.
A csészébõl közben elfogyott a maradék tea is, Onosaka pedig döntött. A legégetõbb az volt, hogy valahogy ezektõl a kompromittáló adatoktól megszabadulhasson, de a Cosra koordinátáit még õk sem ismerték, a szoros együttmûködés ellenére. Talán a halódó állam vezetõje, Phennir tud valamit, és nem is lesz annyira ellenséges, hogy ne árulja el. Most kivételesen örült a nagai külügy óvatos hozzáállásának. - Küldje ide Chiba Kyousukét! – szólt bele az asztalon lévõ kommkészülékbe, majd elõvett egy szivart és rágyújtott. Nem kellett sokat várnia, és az Iparvállalati Õrség vezetõje belépett az ajtaján, teljesen fekete, rangjelzés nélküli egyenruhájában. - Hivatott – közölte a férfi, majd enyhén meghajolt. - Fontos feladatom van – bólintott Onosaka komolyan. – A Cosra átpártolt a Szövetséghez, és mint maga is tudja, olyan dokumentumaik lehetnek, amik könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatnak minket. - Így van – értett egyet a katonás testtartást felvevõ egyenruhás. - Meg kell szervezni, hogy ezek nehogy valaha is elõkerüljenek. Bármilyen áron – tette hozzá a nyomatékosítás kedvéért. – Nem hivatalos úton vegye fel a kapcsolatot a Császári Hírszerzéssel, Tong igazgató segíteni fog. - Igenis – bólintott engedelmesen a katona. - És egyelõre fejezzék be a további kalózakciókat is. Nincs szükség a felhajtásra. - Igenis. - Leléphet! – adta ki az utolsó utasítást Onosaka, mire az egyenruhás meghajolt, majd kihátrált a nagy szobából. A vezérigazgató felsóhajtott, majd ismét belevetette magát a munkába.
|
|
|
Nagi
Apr 4, 2012 21:43:31 GMT 1
Post by Enz on Apr 4, 2012 21:43:31 GMT 1
Inobu herceg és Yoko bárónõ házassága igen ragos eseménynek számított, hiszen nem csak a kancellár gyermeke házasodott be a császári vérvonalba, de maga Õfelsége, a két anyacsászárné és a császári család több tagja is megtisztelte azt a jelenlétével. Sokan ezt remek elõjelnek tartották a frigyre és a születendõ gyermekeket hatalmas szerencsével megáldottnak kiáltották ki már elõre. Persze erre még várni kellett, hiszen a herceg csupán 15, felesége pedig csak 13 éves volt. Az esküvõ az õsi nagai szokásoknak megfelelõen zajlott le: az edói császári nagyszentély fehér köpenyes papnõi kántálták el a megfelelõ liturgiákat a házasulandó párért, akik tradicionális nagai ruhában várták a szertartás vallási részének végét. Ezután a szentély fõpapnõje egy vörös fonállal összekötötte a két házasulandó kezét, amely a köztük kialakuló kivételes és törhetetlen köteléket szimbolizálta. Ezután mindketten ittak a szentély pálinkájából - amelyet az életkorukra tekintettel most erõsen felvizeztek - ez mutatta, hogy ezután megosztják majd egymással asztalukat. Ezután a papnõk megszólaltatták a szentély gongját, jelezve a szertartás végét és a két fiatal immár férjnek és feleségnek volt tekinthetõ. Ezután a friss házasok és a megjelent családtagok egy menetben hagyták el a szentélyt, amelyet a sajtó holokameráinak kereszttüze kísért. Igencsak komoly közéleti hírnek számított az, ha a császár egy rokona megházasodott és Puyi császár biztos volt benne, hogy most milliók nézik minden léptét. Most azonban egy sokkal komolyabb ügy foglalkoztatta õt, hiszen bizonyos volt benne, hogy az agg Hondo kancellár nemsokára benyújtja a lemondását és akkor egy megbízható utódot kell a helyére kineveznie, aki egyszersmind jó képességû is. / Zenei aláfestés: www.youtube.com/watch?v=R1GwvPzzK1k /Az esküvõt követõ ötödik napon valóban bevált a számítása és az agg kancellár mélyen meghajolva adta át neki a lemondási kérelmét. Mögötte térdelt a kormány összes minisztere is a tróntermet középen szétválasztó bíbor szõnyegen, hiszen a kancellár lemondása esetén az õ megbízatásuk is megszûnt. Az állam és a hadsereg fõ vezetõi álltak a szõnyeg két oldalán, egyenesen kihúzva magukat. A Császári Tanács igen ritka esetekben gyûlt így össze, így hát mindenki nagyon ünnepélyes volt. A császársága sárkányos díszítésû uralkodói köpenyt viselõ Puyi felkelt a hatalmas trónusról, és személyesen vette el a felé nyújtott papírtekercset, majd odanyújtotta az egyik írnoknak. - Hondo kancellár, remek szolgálatot nyújtott a Császárságnak, ezért jutalmat érdemel, melyet késõbb határozunk meg - mondta ünnepélyes hangon. - Lemondását elfogadom. Az immáron munkájukat vesztett miniszterek mind meghajtották fejüket, majd felállva a két oldalt állók közé húzódtak be. A császár kinyújtotta kezét, mire az egyik szolga meghajolva egy másik papírtekercset vitt oda neki. A császár a trónushoz vezetõ lépcsõ lábánál állva húzta ki, majd egy köhintés után olvasni kezdte. - A Császárság megüresedett kancellári posztjára ezennel kinevezzük báró Doihara Kenjit - zengte be a termet a császár hangja a jól eldugott hangfalaktól felerõsítve. - Aki a nevünkben fogja legjobb tudása szerint intézni a Császárság meghatározott ügyeit. Egyik helyettese és egyben a külügyek vezetõje isteni akartunk szerint legyen Arvis Arekson. A flotta és a hadsereg ügyeit képviselje másik helyetteseként Nagumo ellentengernagy. A gazdasági ügyeket intézze és harmadik helyettesként járjon el Ivane Suzuki. A többi hivatalvezetõ minisztert a kancellár nevezze ki isteni személyünkkel való egyeztetés után. Kelt a Birodalom 499. évében. - Teikoku banzai! Tenno heika banzai! - kiáltották egyszerre a megjelent vezetõk. A császár kinyújtotta oldalra a tekercset, majd miután az írnok elvette azt visszasétált a trónjához és sietve letörölt egy izzadtságcseppet a homlokáról. Úgy érezte sikerült jó döntést hozni, amely az egész birodalom érdekeit szolgálja majd. Persze még a parlamentnek is meg kellett szavaznia a bizalmat, de tekintve, hogy egy kompromisszumos megoldást választott és az Iparvállalat embere is alkancellári pozíciót kapott, így ez a rész biztosnak tûnt. Az újonnan kinevezett kormány négy tagja mélyen meghajolt a császár elõtt, jelezve, hogy a megbízatást elfogadják. Talán ez volt a legrövidebb kormány nélküli állapot az egész Galaxis történetében.
|
|
|
Nagi
Jun 2, 2012 15:08:44 GMT 1
Post by Enz on Jun 2, 2012 15:08:44 GMT 1
A hírek meglepetésként értek mindenkit a fõvárosban, már persze akiket értesítettek róla. Elvégre nem mindennap kísérelnek meg ilyen kaliberû merényletet a császár ellen, nem történnek ilyen diplomáciai incidensek a chissekkel és lehetne még sorolni. Persze az már elõfordult, hogy kisebb egységek néha összetalálkoztak a két állam közötti senkiföldjén, de sosem fajultak el idáig a dolgok. Doihara kancellár nem örült a dolgok alakulásának, hiszen így a beígért reformok végrehajtása beláthatatlan ideig eltolódott. Ráadásul egy olyan országgal háborúba menni, amiben éppen hatalmi harc folyik - méghozzá háromoldalú - nem volt túl bölcs dolog. - Nos, mit szólsz az eseményekhez? - fordult a díszes köpeny viselõ Doihara érdeklõdve az egyenruhás Kazua felé, aki éppen az irodájában tartózkodott a hír továbbításakor. Amaz megvonta a vállát. - Erre számítani lehetett. Két nagyhatalom ritkán fér meg egymás mellett. - Érthetõ - morfondírozott Doihara, aki szintén számított hasonlóra, csak éppen... - De túl korai még. Nem vagyunk elég erõsek. - Egyedül valóban nem - értett egyet Kazua, akitõl szokatlan volt, hogy másra támaszkodjon. Legalábbis az elmúlt tizenöt évben, mióta ismerte, még sosem tett ilyet. - De a sithekkel igen. - Megbízol a sithekben, Teiichi? - tette fel a kérdést Doihara, ami már régóta aggasztotta. - Nem. De nem is kell - mosolyodott el halványan. - A nagai nép mindig is mesterien értett a manipulációhoz. - A sitheken ez nem mûködik - rázta meg a fejét Doihara lemondóan, ám Kazua továbbra is mosolygott. - Nem is õket kell manipulálni, hanem az egész Galaxist, akik majd féken tartják az ambícióikat. Rájuk irányítjuk a világ figyelmét és addig mi csendben elintézhetjük a dolgunkat a chissekkel. - Hmmm - Doihara egy pillanatig nem tudta mit válaszoljon. Kazua mindig is egy ügyes intrikus volt és a hivatalos pozíciójánál lényegesebb nagyobb hatalommal és befolyással rendelkezett. Viszont nem számítja el magát ezúttal túlságosan? - Adják az istenek, hogy igazad legyen. - Nincs szükségem istenekre - vetett ellen hûvösen Kazua. - Az ember a képességeiben bízzon, ne holmi istenekben. Doihara felsóhajtott. Mindig elõkerült ez a téma a beszélgetéseik során és sosem örült neki. Teiichi igazán viselkedhetett volna gyakrabban úgy, ahogy egy báróhoz illik. Mivel nem igazán kívánt filozofálni, inkább más témára terelte a beszélgetést. - Hallom a nanorakéták jól teljesítettek. - Valójában nem. Senki sem gondolt arra, hogy a másik oldalon is van olyan õrült, aki képes nekivezetni az egyik hajóját. - Nem véletlenül a rokonaink a chissek - tárta szét a karjait Doihara. - Szerencsére Õfelségének nem esett baja. - Hm, igen - felelte gépiesen. Igazából az sem lett volna gond, ha esetleg történik valami a császárral. Hiszen a császári palota alatti laboratóriumban már elkészültek a... - Sajnos lassan mennem kell. A jelentésben benne van minden, ami Hattoriban történt. - Rendben. Sayonara, Teiichi. - Sayonara - mindketten meghajoltak, majd Kazua nyugodt tempóban elhagyta a kancellári irodát. Doihara a jelentésre nézett: A Hattori incidens. Határozottan érdekes olvasmánynak ígérkezik.
|
|
|
Nagi
Jul 2, 2012 17:54:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 2, 2012 17:54:41 GMT 1
Tierce őrnagy a Wenthar nagyúr kíséretét alkotó Nagai díszőrség előtt lépdelt, ahogyan az űrkitőtől a vendégek számára kijelölt szálláshely, egy csúcsos tornyú palota felé haladtak. Az út két oldalán hófehérre sminkelt, lenge ruházatot viselő Nagai lányok szórtak valamiféle virágszerű anyagot a menet útjába. A Nagyúrt láthatóan nem zavarta, hogy a szirmokon taposva fekete vasalt csizmás lábával enyhén komikus látványt nyújt, hanem elégedett pillantásokkal méregette a nőket. Grodinnak nem volt kétsége afelől, hogy lesz belőlük pár a szálláshelyen is..
- Felettébb érdekes hely.. - jegyezte meg csak úgy magának.
Néhány utcával arrébb Mitchell tábornokot sokkal kevesebb díszítés mellett, egy jelöletlen, fekete terepsiklóban szállítottákjövőbeli tartózkodási helyére.. a tábornok megkötött kézzel ült a legénységi térben és égő vörös szemeivel maga elé meredt.. a chissek nem favorizálták különösebben a dicsőséges halált harc közben, ellenkezőleg, törekedtek arra, hogy értékes legénységükből minél több életet megóvjanak.. a chiss életmentő rendszerek, harctéri medikai készletek és kutató-mentő egységek galaxisszerte elismertnek számítottak... azonban a legjobb baktakészlet, vagy evakuációs kommandó sem menthette volna meg attól, ami vesztes küldetés fogságba esett parancsnokaként rá várt: saját és családja becsületének elvesztésétől...
Mitchell tudta, hogy amint a nagai fővárosban működő chiss kémek értesülnek róla, hogy fogságba esett, rokonai azonnal az utcán, vagy büntetőtáborban találják magukat valamelyik félreeső, galaxisszéli kolónián.. ő pedig számíthat egy látogatásra a titkosszolgálat beépített ügynökeitől, hogy befejezzék azt, ami esetleg nagai őreinek nem sikerül majd.. a tábornok tudta, hogy csak egy lehetősége van. Be kell fejeznie a küldetését.. módot kell találnia arra, hogy valahogy megölje a Császárt...
|
|
|
Nagi
Jul 2, 2012 18:45:39 GMT 1
Post by Enz on Jul 2, 2012 18:45:39 GMT 1
A tömeg apró nagai és sith zászlókat lengetve üdvözölte a két császárt, és nem volt olyan szeglete az útnak, amit ne fedett volna le az NHK állami holotévé-társaság valamelyik kamerája. Most már úgyis felesleges volt a titkolózás, hiszen az eseményen bizonyára jelen volt minden nagyobb állam kémje, akik azonnal küldték is haza a jelentést. Viszont Puyí császár nem bánta, hogy idejekorán kiderült a szövetségkötésük ténye: hallott már arról, hogy a sithek nem éppen a szövetségesi hûség mintaképei, így egy feltételezhetõ szakadásig ki akarta használni az egyezség minden politikai és akár katonai elõnyét. Ráadásul közel volt az állam alapításának 500. évfordulója, amit sokkal rangosabbá tett az, hogy két császár is jelen lesz rajta. Valamint a hazai pálya teljesen nekik kedvezett és bizonyos volt, hogy amíg itt vannak, addig sem próbálkoznak meg semmivel a sithek. Errõl majd a titkosszolgálat és a diplomáciai protokoll részeként állandóan mellettük lévõ népes kíséret fog tenni.
A császár õszintén sajnálta, hogy nem tudta igénybe venni az ilyen célokra kialakított siklóját, de mivel a vendégek a gyaloglást választották, õk sem mehetett jármûvel. Így aztán a vendégek mellé állt be két császári testõr kíséretében. A tömeg mindenhol megujjongta és ünnepelte õket, az öröm túláradó volt. Ez részben a hazaszeretetnek, más részben annak volt köszönhetõ, hogy a média igyekezett minél nagyobb propagandát csapni az orvtámadás és a támadók legyõzése körül, azt azonban eltitkolták, hogy kik is voltak a támadók. Így hát aztán Puyí most a gyõztes hadvezéreknek kijáró dicsfényben tündökölhetett, még ha tisztában is volt azzal, hogy a jelenlétén kívül semmi mással nem járult hozzá a gyõzelemhez. Éppen ezért közvetlenül maga mögé rakta be a menetbe Togo admirálist és a bekötözött kezû és fejû Urio tengernagyot, akit díszes körülmények között, az 500. évi ünnepségeken tervezett kitüntetni és elõléptetni. Az õ bátor helytállása nélkül lehet, hogy máshogy alakulnak a dolgok.
A tömegben, az ünneplõk között lassan furakodott elõre egy tradicionális ruhát viselõ, kissé elhanyagolt hajú, harmincas éveiben járó nagai férfi, egészen addig, amíg nem látta meg saját szemével a kíséret élén haladó két császárt. Elõször Puyít nézte és a tekintete megtelt gyûlölettel: ez a piperkõc kölyök nem méltó arra, hogy a Császárságot irányítsa, puszta létezésével megcsúfolja a császári címet. A Nagy Õsök szomorúan fordítják félre a tekintetüket róla. Az egész Északi-dinasztia ilyen selejtekbõl áll össze... Méltatlanok az uralkodásra és utolsó szálig pusztulniuk kell! Pontosan úgy, ahogy õk tették ezt a Déli-dinasztiával.
Annál jobban megörült viszont a másik császárnak, a Wenthar nevûnek. Teljesen biztos volt benne, hogy az üzenetet nem is olyan régen tõle kapta. "„Várakozz türelemmel, eljött a kiképzésed ideje...tanítvány!”" Végre megkaphatja, amit mások nem tudtak megadni neki, a hatalmat, hogy visszaszerezze õsei jogos tulajdonát, hogy beteljesítse a saját hivatását és félelmetes harcosai élén a Galaxis ura legyen. Igen, Wenthar megadhatja neki azt a tudást, amire vágyik, amivel mindent elérhet. Ha ehhez feltételeket szab vagy kicsinyes játékokban kell részt vennie, ám legyen. Azt viszont sejtette, hogy Puyí nem fogja csak olyan egyszerûen hagyni, hogy találkozzanak, így ki kellett valamit okoskodnia, hogy ez sikerüljön...
|
|
|
Nagi
Jul 2, 2012 20:21:38 GMT 1
Post by sithlord on Jul 2, 2012 20:21:38 GMT 1
Wenthar Nagyúr meglehetősen élvezte a csinnadrattával járó ünnepséget. Különösen a törékeny virágszál Nagai nők tetszettek neki, főképpen az egyik. Hosszú barna haja és kedves de mégis kéjsóvár tekintete, felperzselte a Sith Nagyúr vérét. Nagyon jól tudta, hogy a lány este a szobájában lesz, hogy bizonyos vágyait kielégítse.
Azt azonban nem is sejtette, hogy a leány már előbb kiszúrta magának, a dicsőséges harcos hírében álló Császárt. Családja dicsőségének helyreállítóját látta benne, azt aki majd végez az áruló Puyíval.
Wenthar egyszerre két erős akarat jelenlétét is érezte. Az egyikről meg mert volna esküdni, hogy az az udvarhölgy volt, akivel már percek óta szemezett. A másik pedig... A hatalmas ünnepségben szinte fel sem tűnt egy jelentéktelennek tűnő alak. Wentharnak azonban nagyon is feltűnő jelenség volt. Az elhanyagolt külsejű férfi aurája sötét foltként ragyogott az Erőben. Wenthar ebből pontosan sejtette, hogy azzal az illetővel van dolga, akinek üzent az Erő segítségével. Nocsak! Érdekes találkozásnak ígérkezett a dolog!
Elméjével kinyúlt az Erőbe és megérintette mind a gésa, mind pedig a különös idegen elméjét.
„Nyugalom, hamarosan eljön a ti időtök”-sugallta Wenthar nekik az Erőben. Pontosan tudta már kik ők. Testvérek, akik bosszúra szomjaznak, a nő pedig...kéjre és gyönyörre. És egy Férfira vágyott, aki helyreállítja a családja becsületét....
|
|
|
Nagi
Jul 14, 2012 20:09:27 GMT 1
Post by Enz on Jul 14, 2012 20:09:27 GMT 1
Puyí élvezte a népe felé áradó végtelen szeretetét és feltétlen odaadását. Persze a tömeg hangulata érthetõ volt, hiszen egy élõ isten került most hozzájuk elérhetõ közelségbe, akit ezúttal jelentõs megszemlélhettek, hiszen gyalog érkezett, nem jármûvel. - Tennoheika banzai! Teikoku banzai! - emelte hirtelen kezeit magasba egy üvöltõ csoport a jobboldalon. Nagai zászlók, a fej köré csavart, vörös napot jelképezõ kendõk - valamilyen hazafias egyesület vonult ki testületileg a két császárt megszemlélni. - Ezek kicsodák? - súgta oda menet közben az egyik testõrének. Õ készségesen válaszolt. - A Dai Nagai Teikoku Társaság. Mostanában igen nagy népszerûségre tettek szert - válaszolta a testõr. Puyí elégedetten bólintott. Ha ki akar kerülni a militaristák és az oligarchák által vívott politikai harcok szûk mozgásterébõl, a saját embereivel kell feltöltenie a Képviselõházat. Ehhez viszont szükség lesz egy saját pártra is, ami majd végrehajtja neki az alkotmányos puccsot. - Nagyszerû - felelte végül a császár és integetni kezdett a több száz fõs csoportnak, akik erre még hangosabban éljeneztek. - A vezetõjüket majd fogadni szeretném audienciára. Nagyon meghatott az odaadásuk. - Hai, heika - bólintott a testõr és hátrasúgta az információkat. Puyít azonban aggasztotta valami: Wenthar császár. Elég régóta volt már a politikában ahhoz, hogy tudja, nem bízhat benne. Megpróbálja majd valamilyen úton átvenni tõle a hatalmat. Aggasztó volt az is, hogy percekig bámult egy nõt a tömegben, aki szinte már nyíltan viszonozta a tekintetét. Utolsó cafka, aki elárulná a hazáját egy jó szexért. Fejével intett a másik testõrének, majd a nõ felé fordult egy pillanatra, alig észrevehetõen. A testõr halvány bólintással jelezte, hogy érti a parancsot. Egyelõre csak megfigyelni, majd ha parancsot kapnak rá, akkor csendben likvidálni. Puyí nem szerette ha politikai okokból kellett másoktól megszabadulni, de ha szükséges volt, akkor minden további nélkül élt ezzel az eszközzel. Eközben szótlanul folytatta az útját, és lassan elhagyták a tömegben álló nõt, akinek gyûlölködõ tekintetét még sokáig a hátán érezte. Alapvetõen nem szeretett másokat megöletni, de ennek a züllött nõnek a halálhíre fel fogja villanyozni.
A férfi most érezte a sith legújabb üzenetét, amit felé küldött. Igen, hamarosan eljön az õ idejük, hogy félresöpörjék ezt a korrupt, avítt rendszert uraival együtt és egy erõs Birodalmat hozzanak létre, amely majd képes lesz a Galaxis meghódítására. Igyekezett minél elõrébb furakodni, miközben válaszolt neki az Erõn keresztül: "Várni foglak, Mesterem" A tömeg legszélére jutott, ám innen egy erõs kar lökte vissza. - Hátrább, csõcselék! - kiáltotta felé az út mellé kiállított rendõr. Még hogy csõcselék?! Õ, aki a legõsibb és legnemesebb vérvonal tulajdonosa, a Császárság jogos birtokosa?! Dühösen emelte fel kezét, hogy megüsse az arcátlan patkányt, ám hátulról egy megnyugtató tapintást érzett a kezén. - Gyere, menjünk - súgta oda neki halkan egy kellemes hang. A testvére volt az, Marisa. Neki azonban továbbra is remegett a keze, hogy megüsse a rendõrt, hiszen az halálosan megsértette. - Ha most elfognak, minden oda. Csak egy kicsit légy még türelemmel, sárkányom - súgta neki. Ez hatott. Lassan leengedte a kezét, hátra lépett és eltûnt a tömegben. Igen, már csak egy kicsit kell várni, mielõtt a trón újra az övé, újra a Sárkányoké lesz a Krizantémok helyett. Már nem sok...
|
|
|
Nagi
Aug 9, 2012 21:39:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2012 21:39:51 GMT 1
Az ünnepség igencsak hosszúra nyúlt. A különbözõ nagai családok, klánok, és a valószínûleg mindkettõt egyaránt tömörítõ vállalkozások képviselõi sorban járultak a két Császár, Puyi és Wenthar részére felállított emelvény elé, hogy leróják tiszteletüket és dagályos beszédekben gratuláljanak õfelségességük szerencsés megmenekülése alkalmából. A belsõ politikai viszonyokat jól tükrözte, hogy az adott család képviselõje egyszersmind felhívta-e a nagai népet a chissek elleni könyörtelen vérbosszúra, vagy éppen hosszú életet és szabadságot kívánt a Birodalomnak - ugyebár magát a Császárt nem lehetett név szerint említeni ilyenkor.
Tierce õrnagyot mindenesetre nem igazán érdekelte a politika, így mikor felberregett a mellényzsebében az az apró kom, amelyet különleges hívások fogadására tartogatott, vette a bátorságot, hogy kioldalazzon a Nagyúr mögül. Tudta, hogy a Nagyúr legalább annyira a ceremóniát, és bízott benne, hogy tudja - jó oka van a távozásra.
- Biztosítsanak nekem egy leárnyékolt távolsági vonalat intergalaktikus híváshoz. - intett az emelvény hátsó kijáratánál posztoló nagai õrmesternek. - Hai... - a katona valamit beszélt a gallérjában lévõ komba.
- Van engedélye? - Személyesen Wenthar Császárnak vagy esetleg az ön uralkodójának szeretné elmagyarázni talán, hogy miért nem tudok lebonyolítani egy létfontosságú hívást a központunkkal? - vonta fel a szemöldökét Tierce. - Hogyne... máris intézkedem, elnézést.. - hajtotta meg magát katona.
Tiercenek persze nem volt kétsége afelõl, hogy az összes elérhetõ nagai titkosszolgálati ügynök az õ vonalán fong csüngeni..
Végül bevezették egy terembe, ami jó néhány szinttel az ünnepség lebonyolítására kijelölt tér alatt, egy föld alatti bunkkerrendszerben volt. Adnak a biztonságra, gondolta az õrnagy. Megvárta, amíg a nagai katona magára hagyja a robosztus, villogó terminállal, és amíg a képernyõn felvillanó, az õrnagy számára olvashatatlan nagai piktogramok helyét átveszi a Holonet megszokott kapcsolási képernyõje.. tényleg eltart egy ideig, gondolta az õrnagy. Végül beütötte azt a négyjegyû kódot, amelyet a kommunikátora kijelzett, és a képernyõn megjelent egy hatvanas egyenruhás férfi, aki a vonal jelzése alapján a Commenorról jelentkezett be.
- Mosh, üdvözlet.. - biccentett az õrnagy. A technikus egyike volt azon keveseknek, akik hozzá hasonlóan szinte a kezdetek óta szolgáltak a Polneye-i bázison, és akik követték õt és Wenthar Nagyurat a Commenorra. - Parancsnok.. - az idõs férfi igyekezett megtartani a szolgálati hangnemet, de a szeme villanásából jól ki lehetett venni az irigységet, felettese megfiatalodott arcát nézve. - Jó színben van, uram.
- Hogyne, köszönöm.. - biccentett Grodin. Én is ennyi idõs lennék, sõt, tulajdonképpen ennyi is vagyok, gondolta. - Van jelentenivalója?
- Éppenséggel van.. - az öreg férfi arcára visszaköltözött a siker adta öröm. - Megvan... visszafejtettük a koordinátákat!
Grodin nyelt egyet. Sikerült volna? Mielõtt távozott volna a Bastionról, azzal bízta meg Mosh-t és csapatát, akik a Polneye legjobb informatikusai voltak, hogy törjék fel a megboldogult - pontosabban atomizálódott - Kinman Doriana szenátor személyes fájljait, amelyek, legalábbis az õrnagy reményei szerint a Polneye és a Cosra egyik legnagyobb közös titkát rejtették...
- A pontos koordinátákat? - halkította le a hangját. - Nem teljesen.. - rázta a fejét Mosh. - Csak a hozzávetõleges szektort. Még így is nagy területet kell átkutatni majd... a Ra... - Ezt ne komon keresztül. - emelte fel a kezét Grodin. Nem akarta idõ elõtt megadni ezt a luxust a nagaioknak. - Azonnal hozd el hozzám egy futárhajóval. Tájékoztatom a vendéglátóinkat az érkezésedrõl. Csak nekem adhatod át a fájlt, érted? - Értettem, parancsnok. - biccentett Mosh. - Azonnal indulok.
- Köszönöm. Tierce vége.
Az õrnagy elégedetten dõlt hátra. Ha sikeresen megkapta Doriana visszafejtett anyagát, akkor nagy ajándékkal lepheti meg Wenthar nagyurat. A szektor koordinátáival, valahol itt az Ismeretlen Vidéken, ahol a cosraiaik legnagyobb titkát, a Ramakaz flottabázist kell keresni...
|
|
|
Nagi
Aug 10, 2012 11:45:30 GMT 1
Post by Enz on Aug 10, 2012 11:45:30 GMT 1
Tong igazgató, a hírszerzés feje sosem rajongott a nyilvános eseményekért, pláne nem a mostanihoz hasonló összecsõdülésekért, ezért halaszthatatlan dolgára hivatkozva kimentette magát és a helyettesét küldte el inkább leróni a tiszteletét a Császár iránt - elvégre pontosan ezért tartotta. Õ szívesebben szivarozgatott a pár száz méterre a felszín alatt található irodájában, miközben a hírszerzés újabb akcióin töprengett. Tong mindig is büszke volt arra, hogy az egyik legtitokzatosabb a Császárság vezetõi között, akirõl szinte senki sem tud semmit - õ ellenben mindenkirõl tudott mindent. Valószínûleg nem a véletlen hozta, hogy húsz éve minden kormány listáján szerepelt a neve, mint a hírszerzés igazgatója. Kezében tartotta a hadsereget, az Iparvállalat zaibatsuinak pénzes vezetõit, még magát a császárt is. Tudta, hogy a sithek látogatásával értékes adatokkal bõvítheti ezt a széles látókört, de a mostanira nem számított. Úgy gondolta ennek a hónapnak a legértékesebb szerzeménye a Cosra koordinátája lesz, amely most is ott villogott elõtte az asztali kivetítõn megjelenõ holotérképen. - Tehát visszafejtették valaminek a koordinátáit? - kérdezte, miközben kifújta a szivar füstjét. - Errõl beszéltek - bólintott az osztályvezetõ. - Valami Ra szektornak. - Kell, hogy legyen ott valami fontos, ha egyszer energiát ölnek a megtalálásába - morfondírozott Tong, miközben a hamutálba helyezte a szivart. Elvégre ki fordítana értékes kapacitást egy ilyen dologra, ha nincs ott semmi olyan, ami ezt megtérítené. A felvétel tanulsága szerint pedig egy ideje már dolgoztak ezen. - Talán az lesz a legjobb, ha ráállítunk mi is valakit az ügyre. - Bizonyosan megéri? - kérdezte az osztályvezetõ némileg kétkedve. - Ha nekik megéri, akkor nekünk is meg kell. Bármi is van ott, tudni akarom és ha elég értékes, akkor megszerezni...a Császárnak - az utolsó szónál kicsit megbicsaklott a nyelve. Legszívesebben azt mondta volna, hogy magának szerzi meg, de persze ez nyílt árulással ért volna fel. - Értem - látta be a másik, hogy nincs értelme ellentmondania. - Esetleg küldjek valakit az osztályról? - Nem szükséges. Ehhez O'Yama fog kelleni.
|
|
|
Nagi
Aug 21, 2012 22:06:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 21, 2012 22:06:59 GMT 1
Tierce õrnagy, azaz az ESB Fõkormányzója a Nagai Császár palotakomplexumától nem messze várta a jelöletlen siklót. A rámpán lesétáló egyenruhás tiszt lassan lépegetett, nem csak hajlott kora, de az egyik kezében cipelt hatalmas ezüst táska miatt is. - Mosh, örülök, hogy ideért. - köszöntötte az õrnagy öreg harcostársát, és kíméletesen megveregette a vállát. - Gyerünk.
A platformról a palotába vezetõ folyosó elõtt posztoló két nagai õr egyikéhez lépett. - Küldjenek üzenetet a császári lakosztályba. Sürgõsen beszélnem kell Õfelségével Wenthar Császárral. - Hai!
|
|
|
Nagi
Aug 24, 2012 10:19:46 GMT 1
Post by Enz on Aug 24, 2012 10:19:46 GMT 1
Hatalmas, több tízezres lelkes, áhítatos tömeg, feszesen álló rendõrök, díszes egyenruháikban parádézó császári testõrök, apró zászlókat lengetõ emberek, népviseletben felvonultatott gyerekek, egyenruhájukat újra feltöltõ veteránok... és persze egy hatalmas adag hivatalosság és protokoll mindenki részérõl. Puyí császár utálta ezeket az eseményeket, minden formalitásukkal együtt. Már kívülrõl tudta a forgatókönyvet, hogy ki mit fog mondani, sõt már azt is tudta, ezekre hogyan fog pár szóban reagálni, ahogy az elõ van írva. Az unalom és a rugalmatlanság kettõse riasztotta különösen, de az évek során lassan hozzászokott elviselni ezt a terhet. Elvégre csak pár rövid óráig tart az egész és igen jót tesz az alattvalóknak látni Császárukat és egy ilyen eseményen részt venni. Remélte a mellette ülõ Wenthar császár, a Nagin valaha fogadott legmagasabb rangú vendég nem fogja magát halálra unni, amíg ez a seregnyi nemes, katona, politikus, gazdasági szakember elmondja a magáét. Szerencsére azért néhány korlátozást sikerült elérnie az amúgy roppant merev etikettben, így például a beszédek hosszának maximálását - korábban egy-egy szószátyár alak bizony mindenki idegeire tudott menni.
Elsõként az uralkodói család együttesen fogadta a Császárt szertartásos meghajlással. Õk nem mondtak beszédet ilyen minõségükben, csupán késõbb volt rá lehetõségük, ha valamilyen fontos tisztséget töltöttek be. Puyí látta a testvérein, hogy nem túl boldogok: valószínûleg jobban örültek volna, ha meghal abban a csatában. Míg õk egymással versengve apjuk kegyeiért küzdöttek, Puyí a könyveit bújta, verseket írt, festett vagy zeneleckéket vett - nem is tartotta senki sem esélyesnek a trónra. Valószínûleg mindegyikük úgy érezte, õ az esélyes és bizony hoppon maradtak. Apja végrendeletének felolvasása óta mindegyikük olthatatlan gyûlölettel tekintett rá, ám a testvéri szeretet és az õsök szellemének tisztelete megkövetelte, hogy jó testvérek legyenek, így hát igyekeztek ezt titkolni, Puyí pedig mindegyiküknek valamilyen hangzatos és pompával járó pozíciót adott (lehetõleg minél kevesebb tényleges hatalommal). Miután a meghajlásra sor került, a császári család a pódium elõtt elhelyezett ülõhelyeken foglalt helyet.
Ezután következtek a kormány tagjai, Doihara Kenji kancellárral az élen. Õk egymás után elmondták rövid beszédüket, ki-ki a maga szakterületére is pár szóban kitérve. Ennek szerepe korábban a távollévõ császár tájékoztatása volt a távolléte alatt történtekrõl, manapság ezt inkább már informálisan vagy a kabinetüléseken közölték, itt pedig csak széles körben ismert általánosságokat mondtak el. Arvis Arekson, bár kancellárhelyettes és külügyminiszter is volt, mégsem mondott beszédet, csupán utolsóként szertartásosan meghajolt. Emberi származása miatt már sokan a részvételében is az õsök szelleme iránti tiszteletlenséget láttak, és ha még fel is szólal, abból széles körû felháborodás lett volna. Õket a hadsereg prominensei, az Összfegyvernemi Koordinációs Központ vezetõi, a központi vezérkar, a flotta és a hadsereg vezérkara és a Nagin lévõ helyõrség parancsnoka követték. Harmadik körben következtek a császári nemzetgyûlés elnöke és megválasztott követsége, aztán a Nagai Iparvállalat vezetõi és a vállalatszövetséget alkotó fontosabb zaibatsuk vezetõi.
Wenthar figyelmét az ünnepség helyett inkább a tömegben lévõ egyik nõ kötötte le. Egy sárkányos mintás tunikát viselõ nõ figyelte végig és érezte rajta, hogy õt is átjárja az Erõ. A nõ azonban nem úgy volt képzett az Erõben, mint az elõzõ, bosszút vágyó testvérpár. Kellett egy kicsit gondolkoznia, hogy eszébe jusson a Birodalmába menesztett nagai követség, amely telepatákat vitt magával. Ez az Erõhasználat tipikusan nagai fajtája volt, habár õk, az Erõ fogalmát nem ismerve mindenféle õsi energiák mozgatásának tudták ezt be. - Úrnõm küldött ide Önhöz, hogy szolgáljam, amíg itt tartózkodik. Rendelkezzék életem felett, császárok császára, Wenthar Ōkami - hallotta a fejében az üzenetet, miközben az azt küldõ nõ meghajtotta a fejét irányában. Azonban nem volt nagyon ideje a nõvel foglalkozni, mivel véget ért az ünnepség és a tömeg oszolni kezdett a térrõl. A nõ szempillantás alatt eltûnt, ám Wenthar érezte az állandó jelenlétét a közelben. Árnyékként mozgott, szabad szemmel ki nem szúrható módon. Több lehetett, mint egyszerû telepata, de a pontos fogalmat nem tudta. - Javaslom térjünk vissza a szállásra, császár - fordult felé a krizantémtrónon ülõ Puyí. - Kísérõje üzenetet küldött a szállására és Birodalmából egy követ is érkezett Önhöz. Gyanítom valamilyen komoly ügyrõl van szó.
|
|
|
Nagi
Aug 27, 2012 19:39:31 GMT 1
Post by sithlord on Aug 27, 2012 19:39:31 GMT 1
Wenthar Nagyúr elméjében szüntelenül ismétlődtek a nő gondolatai, és örült annak hogy itt, ebben az idegen környezetben is talál szövetségeseket. Amint a lakosztály felé haladt, amit mindenféle luxussal elláttak természetesen, elméjében a formálódó terv jelent meg, amivel foglalkozott már napok óta...
Tetszett neki ez az idegen, fegyelmezett kultúra, ezért szerette volna ha az ESB vazallusaként, ő maga irányíthatja a sorsát. Puyí természetesen átlátott rajta, ezt biztosan érezte. Viszont az Erő megsúgta neki azt is, hogy Puyí torkát szinte bárki átvágná, ha tehetné. Ennek azonban még nem jött el az ideje. Természetesen a jobbik nyer majd, és azt fogja támogatni. Ha Puyí felülkerekedik ellenfelein akkor őt, ha pedig gyengének bizonyul akkor azt a különös testvérpárt, aki megszólította a Lordot az Erőben...
Végül megérkeztek az előkelően berendezett lakosztályhoz, amely különféle, még Wenthar számára is ismeretlen Sith relikviákkal volt díszítve. A Sith kényelmesen letelepedett az egyik kényelmes heverőn, hogy pihenjen egy keveset. Ráfért mert az elmúlt napokban erre nem sok lehetősége volt. Ebben a pillanatban az egyik kis kommunikációs panel csipogni kezdett, bejövő hívást jelezve. -Az Erőre mondom! -dörmögte dühösen a Sith Nagyúr. -Ebből nem lesz pihenés! -mérgesen odalépett a panelhez és megnézte, ki meri megzavarni. Grodin volt az. -Mit akarsz? -kérdezte Wenthar a fáradtságtól kissé ingerülten. -Beszélnünk kellene Mylord! -hajtotta meg magát tisztelettel Grodin. -Az ügy nem tűr halasztást! Fontos információim vannak, amiket hallania kell! -Wenthar ajkain csalárd mosoly jelent meg. A fáradtsága úgy eltűnt, mintha elfújták volna. -Jöjjön kedves barátom! -mondta sokkal vidámabban a Nagyúr.
|
|
|
Nagi
Sept 2, 2012 22:33:15 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 2, 2012 22:33:15 GMT 1
- Mit hozott nekem, barátom? - pillantott a hatalmas bõröndre, amit Grodin becipelt a lakosztályba. - Doriana egyik hagyatékát, nagyuram . - hajtotta meg magát a Sith Birodalom kormányzója és a Nagyúr testõrségének parancsnoka, majd az alacsony asztalra helyezte a bõröndöt. - Úgy érti, ez is fel fog robbanni? - Wenthar kíváncsian meredt a tárgyra. Nem érzékelt belõle fenyegetést.. - Természetesen nem, Nagyuram. - Grodin felkattintotta a fedelet, és láthatóvá vált egy nagy teljesítményû holovetítõ, amelynek képén egy platformokkal és ûrdokkokkal teletûzdelt bolygó képe bukkant fel. Wentharnak nem volt ismerõs. - És ez mi is? - a Ramakaz, nagyuram. - Még nem hallottam róla... - Kevesen hallottak. - Grodin állított valamit a kivetítõn, hogy a kép ráközelítsen egy ûrdokkra.. tisztán kivehetõ volt, hogy három hatalmas birodalmi csillagromboló áll benne mozdulatlanul. - Ez egy afféle katonai lerakat, amelynek a pontos koordinátáit csak néhányat ismerték az Uralkodó udvarában.. Wenthar visszaemlékezett fiatal éveire, amelyeket Palpatine szolgálatában töltött Végrehajtóként.. - Nem tudom, hogy említette-e valaha... és Doriana tudott errõl? - Csak a létezésérõl.. - folytatta Grodin. - A Ramakaz titka abban rejlett, hogy a pontos koordinátákat több, ehhez hasonló mobil terminál összekapcsolásával lehet meghatározni. Doriana-nak egy volt, és egy volt a Cosraiaknak, de nem adták ki egymásnak, amíg nem találják meg a harmadikat.. Wenthar bólintott. - Egy nem elég. - Kettõ sem, nagyuram... csak a hozzávetõleges koordinátákat lehet meghatározni, valahol az Ismeretlen Vidék másik végén, közel a Ssi-ru ûrhöz. A pontos háromszögeléshez minden bõröndre szükség van. Nekünk egy éves munkával sikerült megfejtenünk ennek a kódját, amit Doriana magával vitt a sírba.. - Ó igen, a jó öreg Kinman.. - mosolyodott el Wenthar - és miért ilyen értékes ez a Ramakaz? - Azt mondják.. - Grodin tekintete egy pillanatra a távolba meredt -, hogy száz és száz csillagromboló van elhelyezve lekonzerválva, kikapcsolt rendszerekkel a bolygó körül... akkora flotta, amely egyben bevethetõ lett volna, a megfelelõ legénység feltöltése után akár pár héten belül. Egy akkora flotta, ami a Yuuzhan Vong inváziónak is útját állta volna.. talán éppen ezért is építették a hajókat. - Egy tartalék. - bólintott Wenthar. - Egy elveszett tartalék, uram. Akárki is jut el a bázisra, akárki szerzi meg a hajókat, felboríthatja a galaktikus erõviszonyokat.
Wenthar bólintott. - Ez lett volna hát Doriana terve. Ezért szövetkezett a Cosrával annak idején? - Mi is csak nemrég jöttünk rá, miután visszafejtettük az adatokat. - folytatta Grodin. - Még én sem ismertem a részleteket... - Mindenesetre ha van egy hasonló eszköz a Cosraiaknál is, akkor ez hamarosan Daala, vagy akár a Jedik kezébe kerülhet.. - folytatta a gondolatot Wenthar. - Ezt meg kell akadályoznunk! - Ezért jöttem el Önhöz, Nagyúr - biccentett Grodin. - Kérem, engedje, hogy a bázis felkutatására induljak!
|
|
|
Nagi
Sept 3, 2012 13:10:44 GMT 1
Post by sithlord on Sept 3, 2012 13:10:44 GMT 1
Ahogy Wenthar átgondolta a helyzetet, rögtön tudta, hogy ez a felfedezés megváltoztathatja az egész ESB hatalmi pozicíóját. Egy készenléti Flotta, kiegészítve az ő személyes Flottájával...
Aztán hirtelen megmerevedett és a szemei kifordultak... látomást kapott...
Hatalmas csata dúlt és a csillagrombolók össztűz alá vették a hatalmas nem emberi hajókat. Roncsok és emberi hullák sodródtak a végtelen űr vákuumában, és Wenthar sejtette, ha nem győznek végük! Aztán egy félig vong-félig ember, Sith tetoválásokkal borított őrült, harsogva röhögött. A vadállatias vonásokon, őrült kegyetlenség tükröződött. „Mondtam, hogy eljövök érted Wenthar!”
A Sith Császár hirtelen magához tért. Homlokán izzadtságcseppek jelezték kimerültségét. -Jól van Nagyúr? -érdeklődött aggodalommal teljes hangon Grodin. -Igen! -jelentette ki egy kicsivel keményebb hangot ütve meg, Wenthar. -Menj és tedd a dolgod! -Grodin meghajolt, majd kiment a lakosztályból. Wenthar pedig magára maradt, és azon elmélkedett, hogy mit jelenthet a látomása...
|
|
|
Nagi
Sept 10, 2012 20:24:35 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 10, 2012 20:24:35 GMT 1
Grodin gyorsan maga mögött hagyta a Nagyúr lakosztályát.. voltak pillanatok, amikor még õbenne is félelmet kellett Wenthar Õfelség egy-egy kitörése, pedig már alapjában véve elég régóta szolgálta.. megpróbálta figyelmét az elõtte álló feladatra összpontosítani.
Szüksége volt hajókra.. nem csupán egy SiSD-re és a kíséretre - mert úgy gondolta, többet a Bastionról erõsítésként érkezett hajókkal együtt sem tudna "elkérni" a Császár védelméért felelõs flottából, hanem nagy terület, akár szektorok lefedésére alkalmas hajókra.
Ez pedig azt jelentette, hogy a nagaiok segítsége nélkül bajosan vállalkozhatott volna a Ramakaz megtalálására - hacsak nem akarta, hogy utolsó odaérkezõként végignézze, ahogyan a Jedik, Daala, vagy Jagged Fel elhappolja elõle a flottát. Ez viszont azt is jelentette, hogy információkat kellett megosztania a vendéglátóikkal.. akikben még mindig nem bízott meg teljesen.
De talán van egy megoldás.. amivel akár önként rendelkezésére bocsáthatják azt, amire szüksége van.
A saját kabinjába érve beüzemelte a kommunikációs terminált, ami összekötötte a bolygó külsõ orbitján keringõ sith flottakötelékkel.
- Itt Tierce Fõkormányzó, az ügyeletes parancsnokot kérem. - ritkán használta hivatalos megnevezését, de amikor szüksége volt valamire az intrikáktól, bürokráciától és megfélemlítéstõl telített hierarchiában, akkor jól jött...
- Itt Lu'qaur sorhajókapitány! - jelentkezett be egy tetovált zabrak, aki arcán is a Sith Egyház jeleit viselte.
- Különítsen el egy SiSD csillagrombolót a flottából, és utasítsa a kapitányt, hogy hamarosan fogadja a siklómat... utána pedig sugározzon üzenetet a többi hajónak alacsony hullámhosszon, hogy egy titkos chiss katonai bázist kell felkutatnunk az Ismeretlen Vidék távoli szegletében.. - De uram.. - hajtotta meg magát a zabrak. - Akkor a felszíni adóvevõk azonnal... - Hajtsa végre... - ismételte a Fõkormányzó. - Nem akarta hozzátenni, hogy pontosan ez a szándéka. Borítékolható volt, hogy a vendégségbe érkezett flotta kommunikációját figyelõ nagai katonai egységek közül valamelyik ambíciózus admirálist talán szintén érdekelni fogja ez a titkos "chiss" létesítmény, ami akkora fenyegetést jelent, hogy a Sith Uralkodó személyi testõre saját maga indul a felkutatására..
És akkor már csak meg kell várni, amíg valamelyik admirális fel nem ajánlja a nagaiok - természetesen szigorúan önzetlen - segítségét...
|
|
|
Nagi
Sept 10, 2012 22:46:48 GMT 1
Post by sithlord on Sept 10, 2012 22:46:48 GMT 1
Wenthar, az ESB Uralkodója kapcsolatba lépett egy öreg barátjával, akinek információira módfelett kíváncsi volt. Az Uralkodó a Hegyi Öreget hívta, a lakosztályában található kommunikációs panelen. Miután behelyezte a szigorúan titkosított kódhengert, egy ráncos homlokú öregember holoképe jelent meg, kékesen vibrálva. A holoképen látható öreg, meghajolt Uralkodója előtt. -Mi a parancsa Mesterem? -kérdezte a vonal túlsó végén az Öreg áhítatosan. -Hogy halad a mi kis projektünk? -kérdezte érzelemmentesen a Nagyúr. Az Öreg egy cseppett elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna. -A Bastionról hamarosan elindul egy osztagunk, a Nirauanra, hogy az áruló fejét vegyék! -Wentharnak más tervei voltak. -Jagedd Fel várhat a sorára! -mondta titokzatosan a Nagyúr. -Most egy sokkal fontosabb ereklyét kell megszereznetek! -az Öreg érdeklődővé vált a vonal tulsó végén. -Ahogy óhajtod Nagyúr! -közölte tiszteletteljesen. -És mi ez a titokzatos valami? -érdeklődött. -Nos egy bőrönd...-kezdte titokzatosan. -Tierce Főkormányzó a felkutatására indult néhány nagyon értékes...bőröndnek! -az Öreg nem értett semmit sem. Közben megkapta a fájlt, amely a Grodin által bemutatott „bőrönd” képét tartalmazta. -Elnézést Nagyúr de...mi ez? -értetlenkedett az Öreg. -A megváltásunk! Persze csak ha megtaláljuk az összes létező példányt! -mondta a Nagyúr gonoszul vigyorogva. -Az Erő azt súgja nekem, hogy az egyik példány valahol arrafelé található, ahova most önök készülődnek! -Wenthar hangjában izgalommal vegyes türelmetlenség csendült, de aztán elleplezte az érzelmeit. -Ha már úgyis elindulnak az áruló ellen, közben esetleg odafigyelhetnének az apró részletekre, hátha az a mocsok rejteget egy példányt, vagy talán információt ezekből az értékes „ereklyékből”! Sose lehet tudni, hol találhatóak meg a galaxisban...! -Wenthar az utolsó szavakat már szinte suttogva ejtette ki az ajkain. -Rendben Nagyúr! Tudhatod, hogy az Aszasszinok Rendje mindent és mindenkit felkutat és megtalál! -mondta az Öreg önelégülten. -Így lesz ezekkel a... bőröndökkel is! -Wenthar arcán elégedettség jelent meg, szolgája szavait hallva. Igen, hát persze! Hiszen a legendás orgyilkos-céh talán még az Obszidián Rendnél is kiterjedtebb hálózattal rendelkezik. -Örömmel hallom szavaidat Tiszteletreméltó Öreg! -búcsúzott el végül Wenthar, mire a holokép eltűnt.
Most már csak a titokzatos Nagai testvérpárral kell kapcsolatba lépnie. Elméjével megragadta az Erő hullámait és telepatikus üzenetet küldött.
"Jöjj és találkozzunk, tanítványom!"
|
|