|
Hapes
Nov 25, 2013 6:59:16 GMT 1
Post by Enz on Nov 25, 2013 6:59:16 GMT 1
Aladri halkan pihegve állt, még mindig az ezüsthajú lányba kapaszkodva, attól félve, hogy ha elengedi, menten összeesik. Bár alig érezte a lábait, szerencsére abban biztos volt, hogy nem koszolta össze magát sehol. Ahogy lassan mindenki elhagyta a termet, hárman maradtak, Aladri pedig közelebb bújt Charishoz, ölelésre váltva a fogást, arcát pedig a vállához nyomva. Csak akkor pillantott fel, amikor megérkezett egy újabb fura fickó, akikbõl úgy látszik végtelen ellátása volt az udvarnak. Az õ mosolya azonban legalább õszintének és egész barátságosnak tûnt. - Ismerjük egymást? - lepõdött meg, amikor azt mondta neki, hogy régen látta. Szorosabban ölelte az ezüsthajút, akit valamiért királynõnek hívott. Biztos becenév lehet, gondolta, az a királynõ, akirõl hallottam, már felnõtt nõ és sokkal félelmetesebb. - Aladri vagyok - suttogta halkan Charisnak válasz helyett, majd felemelte a fejét, hogy belepillanthasson az arcába. - Leszünk barátnõk?
|
|
|
Hapes
Dec 30, 2013 0:29:12 GMT 1
Post by sithlord on Dec 30, 2013 0:29:12 GMT 1
18 éven felülieknek! Wenthar, mialatt elmélkedett a szobájában, hirtelen hatalmas Erőhullámot érzékelt. A Jóság hulláma szinte mellbe taszította. Nem értette mi történik, de az Erő szöveteiben hatalmas hullámok futottak végig. A Sith Nagyúr vizsgálódni kezdett és próbált meditálni. Hirtelen egy ponton meglátta hogy mi okozta ezt a hatalmas zavart az Erőben. A fia Carl, átállt! Méghozzá véglegesen! Szinte émelyítette a fiúban megtalálható Jó, ami belőle hiányzott. Éktelen haragra gerjedt és őrjöngve törte szét apró darabokra a szobája berendezéseit! Hatalmas bíborvörös és pusztító Erőhullám vette körül a Nagyurat, akinek haragja most minden képzeletet felülmúlt! Carl az az átkozott, elárulta őt! A saját apja ellen fordult, és átállt a gyűlölt ellenséghez! Jedi lett belőle! Meg fogom ölni, gondolta a Sith gonoszul. Aztán hirtelen lenyugodott és a dühe egy szempillantás alatt elmúlt. Hiszen mit is tehetett volna a fiú? Nem ismerte származása titkát, nem tudta milyen sorsra rendeltetett...Hogy ő az örökös akinek követnie kell az apját annak trónján! Ő csak egy szerencsétlen félárva fiú volt, aki számtalan szenvedésen ment keresztül! Hogyan is tudhatta volna meg hogy micsoda öröksége van? „A Sötét Oldal hatalmát örökölni nem lehet! Azt csak kiérdemelni lehetséges!” Az ősi tanítás, amit még Darth Bane jegyzett le, szinte belehasított az elméjébe! Hát persze...itt követte el a hibát! A fia maximum az ESB trónján követhette volna őt akár egy katonai diktátor, de semmi esetre sem lehetett Sith Nagyúr, hacsak ki nem érdemli! Mert a Sitheknél, bele nem értve a sok önjelölt prókátort aki annak nevezte magát, ez így működött! A Mester kiképezte a tanítványát, az pedig ha úgy érezte eljött az ideje, megküzdött Mesterével és ő lett Nagyúrrá...ha győzött! Wenthar lenyugodott és körülnézett a lakosztályban, amiből csak romok maradtak meg. Charis bizonyára számon fogja kérni a pusztítást, de nem érdekelte! Ha megtudja mi lett az öccsével, ő maga is igencsak mérges lesz! Vagy nem...A lánya eléggé lágyszívű teremtés volt, ugyanakkor veszélyes akár egy Krayt Sárkány! A fia él és Jedi! Nem baj, gondolta magában a Nagyúr! Akkor is a fiam marad! A Sith Lordban vegyes érzelmek, harag és egyfajta szeretet hullámzott amikor a fiára gondolt...arra az Elveszettre, akinek át akarta adni a Birodalmát! Talán még nem késő, gondolta magában...egyszer még visszatérhet hozzám! Viszont az a valaki akire rábízta a fiát, csúfos kudarcot vallott! Dorja fizetni fog ezért a kudarcért, így vagy úgy! Meglakol azért ami a fiával történt! Dühöngött egy darabig aztán elhesegette a gondolatait. Ugyan mit tehet Dorja az egészről? És ugyan minek álljon rajta bosszút? Veszítse el egy lojális emberét csak azért mert a fiú hülyeséget csinált? Nem, Dorja már így is éppen eléggé megfizetett a kudarcért! De talán a lánya majd egy kicsit felvidíthatja, gondolta kéjvágyóan a Sith! Igen, egy kis altesti masszázs, méghozzá a leányzó szájával, bizonyára segít a nyomorán! Máris megkereste és megtalálta az Erőben a „tanítványát”, és utasította hogy jöjjön oda ahol jelenleg tartózkodik. Wenthar közben elhagyta az elpusztított lakosztályt és a lányéba sietett. Amaz meglepődve nyitott ajtót a Nagyúrnak. Azonnal meghajolt. -Egy kicsit szórakozni szeretnék! -mondta kéjes vigyorral az Uralkodó és a lány mindent értett. Bevezette vendégét és hellyel kínálta egy kényelmes kanapén, miközben ösztönösen teljesítette Mestere óhaját és meztelenre vetkőzött. A lány gyönyörű testét mohón fürkészték végig a Sith Nagyúr kéjvágytól csillogó szemei. A Lord utasította hogy jöjjön közelebb, miközben kigombolta a gatyáját tartó övet. -Gyere ide! -mondta a Lord halkan suttogva. A lány mosolyogva és elégedetten tipegett oda formás lábain a kéjvágyó férfihez. Bokái láttán Wenthar teljesen megőrült a vágytól, ennyire tökéletes lányt még nem látott. Shantal szőke haja akár egy aranyló zuhatag borította be fátyolként a tökéletes melleket, minden férfi vágyait! A lány lassan letérdelt a Nagyúr előtt, tudta jól hogy amaz mit vár el tőle. Hamarosan kezébe vette a Lord ágaskodó és duzzadó férfiasságát, majd rózsás ajkaival lassan rácuppanva, szopni kezdte. Ajkai és keze fel s le jártak az egyre duzzadó és lángoló hímtagon, miközben a Sith a harmadik mennyig repült... Így hát megvigasztalódva fia árulásán,elégedett kéjes sóhajtások kíséretében élvezte „tanítványa” szájmunkáját a Nagyúr! A lány igazán értette a dolgát, mert hamarosan egy gyönyörtől öblös üvöltés kíséretében a Lord megszabadult ideiglenesen a terheitől...
|
|
|
Hapes
Jan 4, 2014 18:53:27 GMT 1
Post by sithlord on Jan 4, 2014 18:53:27 GMT 1
A lány akár egy jól lakott kismacska, meztelenül, beburkolózva a takaróba aludt a Nagyúr kényelmes ágyán, míg Wenthar a lakosztály széles panorámaablakából kitekintgetve meditált. Jól esett a szex a lánnyal, ráadásul Callista vagy új nevén Shantal, igazán profi módon elégítette ki a vágyait. Kétségkívül szép volt sőt gyönyörű, a férfiak álma. De Wentharnak csupán egy játékszer volt, semmi több. Semmilyen érzelem nem fűzte a leányhoz. Megtette amit akart tőle de ennyi.
Wenthar már értesült a Yaga Minori kudarcról és csöppett sem volt elragadtatva ettől! Grodin mindenről részletesen beszámolt neki és az Uralkodó máris azon gondolkodott, kit végeztessen ki ezért a fiaskóért? Három méregdrága hajó és rengeteg pénz veszett oda és ez igencsak fájdalmas volt neki....
Fia elvesztése viszont jobban fájt neki mint ez a három hajó és ezen még Shantal buja közelsége sem tudott segíteni. A fiú aki elárulta a Birodalmat, elárulta azt az eszmét amelyre felesküdött! Már önmagában ezért halállal kéne lakolnia. Mégis, az Uralkodónak más tervei voltak vele. Mert bár ilyen ritkán történt meg, de hibázott. Méghozzá nagyot!
Ha a fiú már kezdettől fogva az ő közelében lett volna, ha ismerte volna ki is igazándiból ő, ha ismerhette volna származása titkát, talán minden másképpen alakult volna. De hiszen Charis is erre figyelmeztette állandóan! Hogy Carl túlságosan elveszett és azok a tesze-tosza vénségek, ahogy a lány nevezte magában Dorját és Grodint,inkább csak ártanak a fiúnak...Lám igaza lett! A lánya bölcsebb mint gondolta és ennek őszintén örült! Ő legalább megmaradt nekem...
De mi legyen a fiúval? Ölesse meg csak azért mert más utat képvisel? No nem, az becstelen húzás lenne és Sithhez méltatlan! Nem, a fiú egyszer előbb vagy utóbb meg fog vele küzdeni és akkor felajánlja neki a Hatalmat! Azt a hatalmat amit a gyenge, mindenért könyörgő Jedik soha nem tudnak megadni neki! Tanuljon csak bátran a Jediknél, tanulja meg az Erő használatát és akkor lecsap rá! Ha már eléggé megerősödik, ha már érett harcossá válik, eljön érte és megmutatja a Valódi örökségét! Mert Carl egy Palpatine volt, és ez az igazi öröksége!
„Nem fog menni Uralkodó”
A hang olyan volt akár egy gyengéd cirógatás, vagy a szél apró rezdülése a dögletes Tatooinei nyarakon, Wenthar mégis érzékelte a Lényt, amelyből émelyítő jóság áradt. Wenthar bensejéből ádáz harag tört fel, és a kezei görcsösen szorultak ökölbe.
-Ki vagy te? -suttogta gyűlölettel eltelve.
„Az vagyok aki megmentette a fiadat! Ő soha nem lesz olyan mint te! Benne sok jóság és szeretet van csak felszínre kell hozni”
Wenthart szinte letaglózták a szavak amelyeket hallott. Szeretet? Jóság? Az ő fiában?! Még mit nem! -Hazudsz átkozott...Jedi! -suttogta sziszegve a levegőbe, mert nem akarta felébreszteni Shantalt.
„Nem hazudok! Carl a legnagyobb Jedi lesz aki ebben a korban született! Méltó még a Skywalkerekhez is!”
Wentharnak hirtelen leesett a tantusz, hogy mire is utal ez a testetlen szellem. Kiválasztott! Az Erő Kiválasztottja pontosan Carl lenne? Mint annak idején Vader Nagyúr? Az apja az öreg Uralkodó mindig is nevetett amikor elmesélte nekik, Sordisnak és Wentharnak a történetet, hogy átállította a Sötét Oldalra Anakin Skywalkert, a Kiválasztottat! Ilyenkor ama ritka pillanatok egyikében, amikor apjuk közelében lehettek, Palpatine egy egész más oldalát mutatta nekik.
-Ha a fiam az újabb Kiválasztott, akkor éppúgy bukásra van ítélve mint az elődje! -mondta immár magabiztosan Wenthar. -Át fogom állítani és minden idők legnagyobb Sithjét nevelem belőle!
„Tévedsz Uralkodó! Elbizakodott vagy akár apád volt egykor! Carl már megízlelte a Sötétséget és többé nem kér belőle! Tudom! A fiad számodra elveszett Sötét Úr”
Wenthar most már nem tudta tovább tűrtőztetni magát. -HALGASS TE RINGYÓ! -üvöltötte bőszen, mire Shantal felriadt és összehúzta meztelen teste előtt a takarót. -Mi...mi történt kedvesem? -kérdezte a lány félénken. -Mi a baj? -Wenthar lángoló szemekkel tekintett rá, a lány vissza is hőkölt a látványtól. -Semmi különös drágám! -mondta a Sith ádázul vigyorogva, miközben a lány felé indult az ágyhoz. Egyetlen mozdulattal megragadta és elhajította a takarót, így a kívánatos lány immár teljesen meztelenül várta ura újabb közeledését. Wenthar férfiassága máris megmerevedett és a Nagyúr sietve dobálta le ruháit. A lányt hanyatt fektetve mohón simogatta cirógatta bájos testének összes domborulatát. Vadul csókolta és szívta a melleit, miközben teljes testsúlyával ránehezedett a lány testére és beléhatolt. Shantal készségesen fogadta magába a lüktető hímtagot amely kérlelhetetlenül és könyörtelenül döfködte, miközben combjai ráfonódtak a férfi derekára. A lány egyre nedvesebb lett amitől Wenthar csaknem eszét vesztette. Végül az Uralkodó került alulra és Shantal gyengéden meglovagolta, miközben az Uralkodó a formás melleket simogatta és csókolta. Mohón fogdosta és markolta csábos és gömbölyded fenekét is, ezzel irányítva a ritmust. Közben az Erővel gerjesztette a lány gyönyörhullámait. A férfi keze végül megmerevedett a lány fenekén és görcsösen megmarkolta, mialatt hímtagja pulzálva lövellte a lány testébe a forró magot, amitől Shantal, hatalmas orgazmust átélve elélvezett. A férfi magja forró volt akár egy Sárkány lehellete és Shantal büszkén fogadta magába. Sikoltozott a gyönyörtől végül ráborult az Uralkodó mellkasára. Amaz azonban még nem végzett vele mert hamarosan újra akciókész lett és Shantalt még vagy háromszor boldoggá tette aznap este...
Az Uralkodó felejteni akart...El akarta felejteni azt a gúnyos és az Erőtöl átjárt Hangot, amely ennyire felbőszítette....
Később amikor Shantal a mellkasára gombolyodva akár egy macska aludt, átgondolta a fia helyzetét. Végül döntésre jutott: a fiú az övé lesz így vagy úgy! Ha sikerül áttérítenie akkor ő lesz a következő Császár és az utóda, mialatt az apja a Sötét Oldal titkait kutatja majd. Többek között a halhatatlanságot és az elfeledett Sith rítusokat! Ha nem áll át, akkor meghal! Legfeljebb Charisre bízza az ESB-t, mint az első női Uralkodónőre! A lány már eddig is számtalan jelét mutatta az alkalmasságának! Bölcs volt, erős és határozott! Nemcsoda hogy a Hapanok máris úgy hívták hogy a Bölcs Charis vagy a Tudás Úrnője...Carl pedig elpusztul! Ez ennyire egyszerű a Sötét Oldal világában, még ha a szíve szakad is meg...
Álomba merülve különös látomása támadt...
„ A szürke köpenyes öregember, akinek arcát deres szakáll keretezte, beszédet tartott. Méghozzá láthatóan a Jedi Tanács előtt. Valószínűleg az öreg volt a vezetőjük, mert a Jedik úgy néztek rá akár egy Prófétára. -A Sithek nem győzhetnek! Segítenünk kell Roan Felnek! Draco Mester, öné a szó! -azzal az öregember, egy fiatal Jedinek tűnő férfi felé intett mire az felállt a kényelmes ülőalkalmatosságból ahol helyet foglalt. -Köszönjük a segítségét Kiválasztott! Nagyra értékeljük ezt a segítséget, ahogyan az Uralkodó, Roan Fel is!”
A látomás véget ért és Wenthar semmit sem értett immár. Az áruló Fel rokona mint Uralkodó? Nevetséges! És ő majd tesz róla hogy így legyen! Nem a Feleké lesz ez a galaxis hanem a Palpatinoké! Újra...Mert az Idő és az Erő formálható! Semmi sem végleges, ahogyan ez a látomás sem lesz az! Ő Darth Wenthar, a Sithek Nagyura erről személyesen fog gondoskodni!
|
|
|
Hapes
Feb 9, 2014 20:19:12 GMT 1
Post by Haruhi on Feb 9, 2014 20:19:12 GMT 1
- Miért is ne? Az én nevem Charis. - válaszolta közömbösködő mosollyal, s most már próbálta ösztökélni kicsit, hogy eressze végre el - Ám ha nem tudsz megállni a saját lábadon, egy nap azon kapod magad, hogy nincs aki cipeljen. A névtelen tanácsadó türelmesen várakozott, imént végignézve a vendégek távozását és aztán a tántorgó ta'din lefejtését, s mikor végre nyugalom ült meg ismét a helyiségben, közelebb lépett és meghajolt, mintegy jelét adva, hogy szólni szeretett volna. Ehhez természetesen elegendő volt Charis elvont figyelme, aki nem volt egy amolyan udvari "csendkirálynő". - Engedelmével, Felség... - nyitotta szóra ajkait - most hogy a haditanács lezárult, úgy vélem alkalmas az idő arra, hogy meglátogassa a gyakorlatozó ifjakat...? Charis azonban nem figyelt már rá, szeme mereven a távolba révedtek, nem az anyagi világ színein pihenve, hanem az Erő és a váltakozó érzések éteries áramlatában. Egy lobogó, fényes fáklyát érzett, mely ugyanakkor szökőárként csapott át a sötétségen, néhány percre letarolva és semmissé téve, mielőtt az összeszedte magát és "talpra állt", bár mindössze fél lábon. Az érzés valahonnan ismerős volt, s így önmagától értetődött, tudta ki volt a fákyla és tudta, miért volt olyan fényes a lángja. Őt azonban nem vette le lábáról, nem töltötte meg kétellyel vagy haraggal, a Galaxison végigsöprő hullám nem tudta legyűrni az ő egyéniségét, mely nem függött sem a sötétségtől, sem pedig a fénytől. Nem uralhatták, ő uralta őket lénye legmélyére parancsolva, azok szolgálták őt. Tanácsadójára fordította volna éppen tekintetét, azonban egy újabb fényes jelenlét ismét visszavonzotta elméje ösvényeire. Nem volt ugyan olyan erős, mint Carl, azonban szorosan kötődött egy... talán csomóponthoz, melytől a jövő jócskán függött. Mégis, ahová a fény nem érhetett el, érezte a sötétséget, lények gyűlöletét és szenvedélyét, melyek kitartottak. A Világos Oldal most ugyan megkaparintotta magának a Galaxist, fogása ingatag volt, s hamarosan meggyengül, ebben biztos volt. Persze az előnye mág sokáig megmaradhat azután is, az Erő azonban nem állta az egyensúly felborulását, s mindig tett arról, hogy ismét helyreálljon. Az elméletek többsége legalábbis így tartotta, Charis azonban tudta, érezte, hogy aki képes elkerülni a szélsőségeket, az nem fog függeni tőlük, s sorsát nem diktálhatja a Világos és a Sötét Oldal közti szálak vastagodása, vagy vékonyodása, ő tudta... - Nos, van kedved velem tartani? - fordult hirtelen Aladrihoz - Talán akad még ott neked néhány lehetséges további barát?
|
|
|
Hapes
Feb 9, 2014 22:58:01 GMT 1
Post by Enz on Feb 9, 2014 22:58:01 GMT 1
Charis, olyan ismerősen hangzott a név, mintha hallotta volna már valahol, ám akárhogy igyekezett emléket előkaparni, sehogy sem jutott az eszébe. Persze ez most lényegtelen volt, sokkal fontosabb, hogy a másik rögtön elfogadta azt, hogy a barátnője legyen. Nem tudta ilyenkor mit szokás mondani, de elégedett öröme járta át, amiért ilyen sikeresen haladt a hapesi út, leszámítva egy-két incidenst. Amikor a másik megjegyzést tett rá, hogy nem kéne belé kapaszkodnia, kicsit elvörösödve engedte el, mivel a lába már bírta a súlyát. - Bo-bocsánat - hebegte Charisnak szégyellősen, és persze korholta magát, amiért nem neki jutott eszébe. A mosolygó fickóval ő sem különösebben törődött, akárcsak a barátnője, de valahogy nem vette zokon. Mivel azonban a lány rá sem figyelt, szemével a szobát térképezte fel inkább, érdeklődve bámulva a berendezési tárgyakat. Valahogy bátyja dolgozószobájára hasonlított, igaz a ronda tövisek itt szerencsére hiányoztak. A holokivetítő bolygókat meg hajókat mutatott, és fényes kéksége teljesen elbűvölte Aladrit, aki most fedezte csak fel, ezek miféle gyönyörű motívumokat vetnek a falra. Továbbvitte a tekintetét más dolgokra, majd végül a mosolygó fura fickót mérte végig. Nem volt olyan ellenszenves, mint az őket fogadó gondnok vagy kicsoda és főleg nem annyira, mint az a félelmetes köpenyes férfi, aki elég egyértelmű szemekkel meredt rá. Nem szerette az ilyen tekinteteket, és a bátyja is eltiltotta attól, hogy az így néző emberekkel szóba álljon. Ez a fickó itt kellemes társaságnak tűnt állandó vidámságával, ami teljesen hiányzott Olanjin. Végre aztán barátnője is megunta a várakozást, és hozzá fordult. - M-menjünk - értett egyet Aladri. Bár persze egy napra egy barát teljesen tökéletes volt számára. - A-ahova csak szeretnéd.
|
|
|
Hapes
Mar 9, 2014 11:42:05 GMT 1
Post by sithlord on Mar 9, 2014 11:42:05 GMT 1
Darth Wenthar egy pohár kesseli fűszeres kortyolgatása közben átgondolta a helyzetet. Bár először nagyon felbőszítette fia árulása, azonban ármányos elméjében egy ördögi terv kezdett körvonalazódni. Mert végül is egy időzített bombát vittek magukkal a Jedik, amikor a fiát átállították látszólag...
Hagy Jediskedjen csak a fia, tanulja meg az alapokat de aztán végül el fogja fogadni a sorsát! Ezentúl ugyanis ő fogja, Wenthar Nagyúrr irányítani a játszmát! A Fény erői látszólag győzelmet arattak a fia életében, de ez nem fog sokáig tartani ha rajta múlik!
Amint Carl készen áll majd arra hogy befogadja a Sith tanokat, ő már várni fogja hogy átállítsa! És az a Sötét Oldal hatalmasabb győzelme lesz! Mert ha rögtön Sith lett volna a fiúból, akkor a Jedik esendő és gyenge felfogása még el tudta volna téríteni. Azonban ha megismeri és tisztában lesz a gyengeségeikkel, akkor a Jedik tanítását könyebben fogja elvetni, mint ahogy egy Rancor felzabál egy ewokot!
Igen, húzódott gonosz vigyorra Wenthar ajka, tökéletes lesz! Most már nem is bánta annyira hogy a fia "áruló" lett! Persze hogy az lett! Hiszen nem tudja ki is ő valójában... Persze hogy megunta a katona létet, amikor a fiában több van holmi katonánál! Páratlan erejű Sith lesz, ha sikerül átállítani!
Ha pedig nem...akkor a Sötét Oldal törvényének értelmében meg fog halni! El fog pusztulni akár a többi Jedi féreg! És akkor majd a másik örököse felé fordítja figyelmét...Charis felé!
Mert Wenthar általában nyerni szeretett, és ő így is úgy is nyerni fog!
Vagy nyer magának egy méltó örököst és Sith tanítványt, vagy végez a Jedik új "reménységével"!
A Sötétség türelmes, a Sötétség tud várni, hogy végül győzelmet arasson!
Wenthar tekintete az ágyban fekvő, még mindig csendesen szunyókáló gyönyörű lányra esett és elmosolyodott! Végül is lehet még fiú örököse...ez csak rajta múlik egyedül!
|
|
|
Hapes
Apr 11, 2014 10:07:51 GMT 1
Post by sithlord on Apr 11, 2014 10:07:51 GMT 1
Wenthar a Hapesi lakosztályában nézte a megdöbbentő videó részleteket a Coruscanti terror támadásról! Erre nem igazán számított és ami főleg bosszantotta hogy nem is tudott! Ezek az agyalágyultak nem tudnak taktikusan játszani, de majd ő megtanítja őket kesztyűbe dudálni!
Viszont...ez egy remek lehetőség arra hogy növelje a népszerűségét! Hiszen a Sith Egyház kell most ide! Vészterhes időkben az emberek vevők a különleges, misztikus útmutatásokra. Ez pedig most ilyen, hiszen a galaxis szívét támadták meg, egy neves politikus pedig meg is halt! Máris üzenetet küldött a galaxis népe számára, amelyben részvétéről és segítségéről biztosítja a galaxis népét, és egyúttal egy hatalmas ütést adott a Jedi Rendnek is.
Viszont most át kell gondolnia, hogyan is használhatná ki ennek a nagyon is kedvére való eseménynek a pozitív járulékait. Mert a Jedikre terelni a gyanút nagyon ravasz volt azoktól akik eltervezték a támadást....Okos, szinte már olyan mintha mi tettük volna, mosolygott magában elégedetten a Sith Nagyúr. A Jedikre pedig rossz idők várnak hiszen valami érthetetlen ok miatt megtámadták az ESB egyik határkolóniáját, ami miatt az ESB visszakézből lerohanta az Ossust is! Az ottani helyzetről is folyamatosan futottak be a jelentések.
Viszont ideje eltávoznia a Hapesről, kezdte már amúgy is unni Charis vendégszeretetét. Ideje valami sokkal nekibvaló helyre utaznia...mondjuk a Nagira! Hogy beszéljen újdonsült Sith testvérével Hanatabe Enzzel ahogy az ősi nyelvek szerint hívják most Puyit. Vagyis a Halálisten Szolgálójaként...
Senkinek nem szólt, még Charisnek sem, amikor az űrkikötőbe sietve egyszerűen eltávozott a Hapesről. Shantalt is otthagyta hagy szórakozzon tovább Charissel! Neki most fontosabb dolga is volt annál minthogy éjszakákat átszeretkezzen egy nővel... Amint a hajón volt, máris beütötte a Nagi kódját és hajója a hipertérbe lépve elindult újdonsült testvére Birodalma felé... Mert ezután a terror támadás után új korszak kezdődik a galaxis történelmnében... 9/11 fordulópont...
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 19:04:25 GMT 1
Post by Enz on Apr 29, 2014 19:04:25 GMT 1
- Ellenséges hajó 70 kilométerre! - jelentett a gyöngyöző homlokú hapan férfi, aki a műszere felé görnyedt, és semmi esetre sem akarta levenni a szemét róla. A kapitányi székben ülő fiatal, ámbár fajtársainál jóval kevésbé dekoratív hapan nő bólintással nyugtázta az elhangzottakat. Kezével idegesen babrált a kapitányi konzollal, miközben várta a további információkat. - Ütközősebességre gyorsulnak! - szólt egy nő kissé nehézkesen, mintha ki lenne száradva a torka. - Zárótűzre felkészülni! - parancsolta azonnal. - Ágyúmozgató szervók indítása! - közölte kissé monoton hangon a tüzelésért felelős tiszt, mint aki nem érzi át a helyzet súlyát. - Sínpályák energia alá helyezése. Alsó kész! Felső kész! - keze folyamatosan járt a gombokon, szinte már-már lehetetlen gyorsasággal adva utasítást a hajónak. Bár a hangja nem erről árulkodott, úgy tűnt felismerte a helyzet fontosságát. Nyerni vagy meghalni, így kell ennek lennie. Arca a vörös színű riadófényben drámainak tűnt, miközben újabb és újabb bíborszínű gombokat nyomott le, folyamatosan jelentve a tüzelési előkészületeket. Száz ilyen tüzértiszttel leigáznák az egész Galaxist, ebben biztos volt. - ...Ágyúk energia alá helyezve! Első ágyú a helyén, a rendszer tüzelésre készen áll! - Célpont: az ellenséges hajó orra! Kettős zárótűz! - utasította őket a parancsnok, aki már láthatólag jó előre kitalálta a taktikát. Bár kissé idegesnek és önbizalomhiányosnak tűnt, úgy hírlett róla, hogy jól érti a dolgát. A kijelzőn látszott, ahogy felpörögnek a lövegek, majd első teljes kör után tüzelt első, majd a következő és az azt követő. Mindegyik lövés egy kissé eltérő pozícióból indult, mint az előző, az első sorozat fele így azonban fölé ment, elrepülve a közelítő hajó felett, illetve alatt. - Korrigálás: 9 fokkal lejjebb, 3 fokkal feljebb! - rendelkezett azonnal a tüzér, és a következő sorozat már jóval pontosabb volt: majdnem az összes lövedék a támadóhajó orrpajzsába csapódott. Amaz ebben a pillanatban nyitott tüzet elülső lövegeiből, a kapitány pedig megszorította a széke kartámláját. - Tüzelést folytatni! Teljes sebességgel előre! Sárkány-4 kitérőmanőver! - parancsolta, mire a hajó meglódult előre, továbbra is tüzelve az ellenségre. A lövedékek elnyelődtek a pajzson, akárcsak a másik oldalon, a nagy Csatasárkány pedig egyre közeledett az áldozatához, oldalról téve kitérőmanővert, ami fordulásra késztette a másik hajót, ezzel folyamatosan biztosítva a célpontot számukra. A régi célzószámítógéppel elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen dinamikus tűzpozícióból harcoljanak, ezt jól tudta. Hiszen pontosan ezért is veszítették el a háborút is a sithekkel, az árulást leszámítva. A támadóhajó némileg lassított, ám a pályaszámítás alapján így is villogni, illetve visítani kezdett néhány műszer, jelezve a lehetséges ütközést. - Pajzsok energiáját csökkenteni, minden felesleges energiát a hajtóművekbe! - parancsolta, mire a hajó pillanatokon belül gyorsabb lett, és az ütközést elkerülve vágott be a másik hajó elé, aminek kormányosa hirtelen rántotta vissza a kormányt. A Csatasárkány folytatta az útját, folyamatosan tüzelve a célpontra, majd bevágott mögé, tűz alá véve a hajtóműveket. - Az ellenséges pajzs mindjárt összeomlik! - jelentette diadalittas hangon az állapotfigyelő műszert kezelő tiszt. - Vizuális kapcsolatfelvétel a célpontról! - mutatott előre az egyik nagydarab női tiszt, egy alig észrevehetően villogó fényre. - Olvassák! - parancsolta a kapitány, most már némileg biztosabban a dolgában. - Megadják magukat. Megadják magukat! - ismételte meg vidámabb hangon. A kapitány egyetlen intéssel adott jelt, hogy fejezzék be a tüzelést. - Harci szimuláció vége - szólalt meg most ő, mire kialudtak a harci fények. Felállt a helyéről, és ujjai végével rövid tapssal jutalmazta a bemutatót. - Gratulálok a legénységnek, jelesre vizsgáztak. Kapitány, mi is a neve? - Tiaena Chia - mondta, és láthatólag zavarban volt a kérdéstől, mintha szokatlan lett volna, hogy bárkit is érdekelne. A hátterét ismerve persze ez nem véletlen: hibásan született, és mint ilyen, kitaszított volt a szépséget és tökéletességet bálványozó társadalomból. - Trenton Makin commodore - mutatkozott be ő is. - Az ESB katonai kiképző missziójának vezetője. - Commodore, örülök, hogy tetszett, amit látott - bólogatott elégedetten a misszió eddigi ideiglenes vezetője, néhány jó pont reményében. Ahogy körbenézett a jelenlévőkön, leszűrhette, hogy kivétel nélkül régi birodalmi tisztek voltak, akik a hadseregben élték le az életüket. Elvégre sithek ide vagy oda, még mindig ők képzeték a flotta gerincét: nélkülük elég hamar vége lett volna az ESB nagyhatalmi létének, mivel az Egyház parancsnokai a frontális támadáson kívül nem sok taktikát ismertek, a sithek pedig állandóan az Erőt tanulmányozták, semmint a flottaműveleteket. Persze sok hozzá hasonló technokrata volt, akit semmiféle nosztalgia nem érintett meg: ebben a rendszerben is a működőképes dolgokat keresték és javították tovább, alkalmazkodva az új szabályokhoz. - Melyikük ötlete volt ez az egység? - nézett körbe, mire az egyik magasabb, tőle kissé fiatalabb tiszt jelentkezett. - Mától maga a projekt felelőse. Dolgozzon tovább az eredményen, én pedig jelentem azt a helyi vezetőségnek. - Igenis! - csapta össze a bokáját. - Hány hajó legénységét képezték tovább eddig? - Mintegy százat, uram - mondta az ideiglenesen vezető tiszt. - Gyorsítanunk kell a tempón! Az uralkodó bevetésre készen akarja tudni a hapan flottát a lehető leghamarabb. - Igyekezni fogunk! - bólintott a tiszt, Makin pedig megigazította az egyenruháját, majd tisztelgett, amit ők viszonoztak, aztán elindult kifelé, de egy pillanatra megtorpant és visszafordult. - Mi a tüzértisztjük neve? - kérdezte a kapitánytól. - Nemgks hadnagy, uram! - pattant fel a helyéről. - Remek, maga velem jön. Ön is, kapitány. Látogatást teszünk a királynőnél és tanácsadóinál. - R..khm, rendben - köszörülte meg a nő a torkát, miután először nehezen bírta kipréselni magából a szót.
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 21:27:33 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 29, 2014 21:27:33 GMT 1
Ennyi bőven elég volt válaszként neki, nem szerette túlszőni a dolgokat, így egyszerűen csak intett újdonsült vendégének, s elindult az ajtó felé. Furcsának találta az érkezését, sokféle jelentés érkezett nemes házak küldöttségeiről és másféle vendégekről, ám némelyek egyszerűen csak felbukkantak - úgy tűnt, nem hívatlanul - míg ő nem sokat tudott erről előzőleg. Nem tudta eldönteni, vajon atyja, vagy talán valaki más, valakik, rendezkedtek a háta mögött, s neki ez egy cseppet sem tetszett. Amennyiben ez így folytatódik - vélte - előbb vagy utóbb azon kapja magát, hogy egyszerű figuraként fognak rátekinteni, míg a háttérben más erők terelgetik a dolgokat. Csak két megoldásra volt hajlandó: vagy megtartani az itteni hatalmat, vagy hátat fordítani mindennek és másutt keresni új legelőket. Hamarosan maguk maradtak, kíséret nélkül rótták a folyosók padlóját fordulókon, kereszteződéseken, lépcsőkön és felvonókon keresztül egyaránt, csak annyira lassítva léptein, hogy Aladri ne maradjon le, de egykönnyen utol se érhesse. Nem sokat szólt, leginkább a megszokott "hova megyünk" jellegű kérdéseket válaszolva meg "türelem" és más, annak rokonértelmű szavaival. Nem egyhamar ugyan, ám egy ellenben rövidke turbólift utazást követően egy katonákkal feltöltött helyiségbe jutottak, ahonnan mindenféle ellenőrzés nélkül egy szélesebb folyosóra, amiről több kisebb is nyílt, zárt ajtókkal egyetemben. Az egész hamar egy nagyméretű barakkomplexum benyomását keltette, hisz néhány éppen otthagyott helyiség elcsusszanó ajtajai mögött szekrényeket és ágyakat lehetett megpillantani sorokban, míg máshol magánhálók mutatkoztak meg. Sokféle nemű, fajú, illetve öltözködésű lény volt, habár többek egymáshoz hasonlatos egyenruhákat is viseltek. Voltak kíváncsiak és kevésbé érdeklődők egyaránt, igaz a legtöbben meghajlással üdvözölték őket, kiváltképp Charist, aki nem igazán lepődött meg ezen. Végül egy mellékfolyosóra tértek, mely rövidesen egy afféle csarnokba vezetett, vagyis az lehetett egykor, most azonban tele volt különféle eszközökkel és elkerített területekkel, ahol főleg Aladrival egyidős, vagy fiatalabb gyermek mozgott idősebb, egyenruhás alakok felügyelete mellett. Mint valamiféle sportgyakorlótér, néhol meglepően sok gyenge energiájú, fénykardra emlékeztető fegyverrel. Charis ugyan nem gondolta át, miféle kérdések villanhattak át kísérője elméjén, de megelőzőlegesen megpróbált valamennyi lehetségesre választ adni. - Hogy ők? - tett fel egy költői kérdést, s belekezdett, bár nem várta hogy sokat megért belőle - Nem hiszem hogy láttál volna hasonlókat, akik nem igazán kellettek senkinek, vagy éppen kellhettek. Vannak olyanok, akiknek nincsen hol lakniuk, vagy éppen enni, de akadnak másféle lények is, akik menekülnek valahonnan. Ők ilyenek, a legtöbben megszokták hogy nincsennek szolgáik és tudnának valamennyire vigyázni magukra, persze csak bizonyos helyzetekben... ez itt egy másféle. Egy afféle otthon, ahol az eddig bizonytalan jövőjüket alakítják.Itt feltűnően többen nézték meg őket, s szinte alig üdvözölte őket bárki is, volt hogy Aladri tekintetet érzett magán, de hátra fordulva már csak árnyak között elhalványuló vörös, vagy más színben pislákoló szempárokat láthatott, máskor nyíltan bámulták meg, többen gyanakvóan. Charis éppen folytatta volna, amikor kommunikátora jelezni kezdett - bejövő hívása volt, mely alig néhány pillanatig tartott, változtatott a tervein. - Úgy tűnik, ezt most máskorra halasztjuk. - fordult Aladrihoz - Nekem vissza kell mennem, talán addig itt maradhatnál... mi több, jobb ha itt maradsz, meglepően biztonságos hely.Persze nem bízta ezt saját szavaira, megérintette az Erőt és egy kevéske zűrzavart küldött vendége elméjére, hogy elterelje figyelmét míg ő sietve távozott, magára hagyva. Ugyan nem sokáig, ugyanis mikor már-már összeszedte magát, egy hang ütötte meg a fülét, közvetlenül mellőle... meg kicsit fölűle is talán, tulajdonképpen egy asztallapon ücsörgött. Emberszerűnek tűnt, csak ne kandikáltak volna ki már-már inkább agyarszerű szemfogai... egy lány hangján szólt, csak ne öltözött volna egészen másképp... okos szemei kíváncsian villogtak, csak ne csillant volna meg bennük annyi... mi...? - Hé, ez miféle maskara? Hé? Hé?! - mondta, s ha nem kapott gyors választ, még abban a pillanatban elkapta a vállát és megrázta - HÉ? Irányítóközpont, normálisak odaát?!
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 21:57:51 GMT 1
Post by Enz on Apr 29, 2014 21:57:51 GMT 1
- Aha - felelte a barátnője magyarázatára rövid válaszként, hogy szemléltesse, odafigyel rá. Persze igazából nem érdekelte az egész: mi az, hogy valakinek nincs ennivalója vagy lakása? Ezt teljesen hülyeségnek tartotta, és biztos volt benne, hogy Charis csak most találta ki az egészet. Azt már persze elhitte, hogy van, akiknek nincs szolgájuk, hiszen az embereket két részre lehetett osztani: akiknek van szolgájuk és akik a szolgák, de még nekik is volt hol lakniuk, és kaptak enni. Hogy tudnak magukra vigyázni, szintén hihetően hangzott, többször hallotta bátyjától, hogy vigyázni kell a köznéppel. Mindenesetre próbált inkább nem törődni ezzel, és a hely tágasságán csodálkozott el: legalább akkora volt, mint odahaza a közös helyiség, pedig azt hitte, annál nagyobbat senki sem tud építeni. Azt hamar észrevette, hogy gyanakodva figyelik, de nem különösebben érdekelte a dolog: nézzék csak milyen szép és fenséges vagyok, és irigykedjenek, gondolta. Elvégre mi másért is nézné bárki őt, ha nem ezért? Barátnője éppen folytatni akarta az unalmas részét az ittlétüknek, amikor hirtelen üzenetet kapott, és megváltozott a viselkedése, és itt akarta hagyni. Mondott még valamit utána, de már maga a tény is annyira megijesztette Aladrit, hogy sietve tiltakozni akart. - Várj, mesélj még, kérlek! - nem akarta elveszíteni első és egyetlen barátnőjét. - Ne... huh? Hmmm - hirtelen valami furcsa érzés tört rá, és nem tudta mit is akart mondani vagy miért. Pillanatokba telt mire végre eszébe jutott, ám addigra ezüsthajú barátnője már messze járt. - Hát jó, már nem is érdekel - kulcsolta össze a kezét maga előtt durcásan. Most viszont, hogy itt hagyták, talán ideje volt valamit kezdeni magával. Elég nagynak tűnt ez a palota, majd ő felfedezget ezt-azt benne. Ki tudja, talán még valami titkos kincset is talál vagy hasonlót. Ekkor azonban egy furcsa kinézetű fiú szólította meg. Vagyis a hangja alapján inkább lány volt, de hát fiúnak nézett ki, ami kissé kifogott rajta. Minek öltözne valaki fiú ruhába, ha lány? morfondírozott el magában. Megragadta a vállát, és valami irányítóközpontot hívott. Talán egy barátja volt? - Szerintem szép ruha! Amúgy se érdekel a véleményed! - mondta, és nyelvét kiöltötte a fiúra. - És igen, normálisabbak odaát, mint itt! Ott legalább van ételünk és lakásunk!
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 22:32:50 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 29, 2014 22:32:50 GMT 1
Az nem válaszolt ekőször, helyette a fejét billentette oldalra kicsit, másfelé forduló szemei is azt indikálták, hogy elgondolkodtatták a hallottak. A pillanat ellenben hamar elszállt, a lény ugyan kisebb volt őnála, de nagyon ügyesnek bizonyult mikor olyan hirtelen és váratlanul fogta, s húzta meg Aladri haját, hogy azt nem is láthatta előre - bár ebben az is kétségkívül közre játszott, hogy nem ismerte még őt és így szokásait sem. - Porko, wonky peedunkee! - rántott rajta megint, mert bizony erősen fogta időközben kibomlott haját - Vagy nem is... Áhá, te nem csak büdös szagú, de olyan ostoba fajta is vagy, he? Csacsogó kis majomgyík, mégse találja meg a fonalat amit odadobnak elé! Gunyorosan mosolygott ugyan, de nem volt benne az az elemi ellenszenvesség, amit ilyenkor várni lehetett volna valakitől. A haját ugyan elengedte és leucsusszant mellé a padlóra, de ha Aladri valamiféle válaszcsapással próbálkozott volna, páldául pofonnal, elkapta a csuklóját és egy erős rántással megpörgette a tengelye körül. De akkor sem kellett félteni, ha megrúgni próbálta, mert saját lábával meglepően könnyen blokkolt bármilyen próbálkozást (persze, ha sikerült a lába közé rúgnia, nem volt meg a várt eredménye). - Ügyetlen is vagy! - nevette ki végül, főleg ha fel sem próbálta venni a harcot az imént - Honnan eresztettek ki, valamilyen kalitkából? Á, vagy egy kirakatból valami félresikerült divattervező butikjában! Mint valami madár ami csacsog, aranyos de nagyon hülye is!
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 22:49:49 GMT 1
Post by Enz on Apr 29, 2014 22:49:49 GMT 1
A fiú oldalra döntött fejjel, fura arcot vágva gondolkodott el a dolgokon, Aladri pedig diadalittasan figyelte: most aztán megkapta a magáét a szemtelen ficsúr. Épp tovább akart állni, itt hagyva ezt a haszontalan alakot, amikor az hirtelen megragadta a haját, nagyot rántva rajta. Egy vékony, erőtlen hang hagyta el a torkát, inkább a meglepetéstől, mint a fájdalomtól, és a következő pillanatban valamiféle értelmezhetetlen káromkodást is a fejéhez vágott, majd szidni kezdte. - Engedj el vagy megbánod, te... fattyú! - vágta végül hozzá. A jelentését nem teljesen értette, de a bátyját gyakran nevezték így a szolgálók, persze csak egymás között sustorogva. A fiú mindenesetre csúnyán tönkretette a haját, és a földre ejtette a végén, mint egy nem használt babát. Ilyen sértést már nem hagyhatott megtorlás nélkül, így kezét magasra emelve lendült támadásba. A szolgálók mindig szétszaladtak mikor így csinált, de most nem volt szerencséje: csuklóját megragadták, és hirtelen megfordult vele a világ, mire a hátára érkezett a plafont bámulva. Az egész teste fájt, és megalázottnak érezte magát, a fiú pedig tovább gúnyolódott rajta. Míg a földön feküdt végig kellett gondolnia a lehetőségeit: ha elsírja magát, a fiú csak még jobban kineveti, így ez nem jó. Ilyen senkiházi biztos nem hallott a testvéréről, így vele sem fenyegetheti meg. Ha meg éhező, akkor a címe felemlegetése sem fogja meghatni. Az egyetlen lehetőség így az volt, hogy felkel, és jól odacsap neki. Ülésbe tornázta magát, majd kezére támaszkodva felállt. Haja a szemébe lógott, ám egyetlen mozdulattal kisöpörte onnan, a füle mögé, hogy ne okozhasson többet gondot. Az ajkába harapott, miközben a szoknyája alá nyúlt, megragadta, és éles fülsértő zajjal szakadt el a szövet a szövettől, felfedve lábát egészen a térdéig. A leszakított nemes szövetet egyszerűen félre dobta. Egyet gondolva cipőjét is lerúgta a lábáról, mivel az csak akadályozta volna a mozgásban. - Azt hiszed, szórakozhatsz velem, te fattyú? - kérdezte élesen, feltűrve ruhája ujját, mint egy holofilmben látta. - Ha harcolni akarsz, megkapod tőlem, te hazátlan, éhező balfék! Kiáltotta rá, és kénytelen volt észrevenni, hogy egyre több tekintet szegeződik rájuk. Most megmutatja mindenkinek, hogy az Olanji-házzal nem lehet szórakozni, főleg nem ilyen alakoknak. Előre lendült, kezét ökölbe fogva hátul tartva, hogy lecsaphasson vele, míg másik kezével elüsse a közeléből, ha meg akarja fogni. A pillanat hevében legalábbis jó ötletnek tűnt.
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 23:19:20 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 29, 2014 23:19:20 GMT 1
- Fattyú? Te csak ezt tudod ismételgetni? - kacagott tovább rajta, cseppet sem ijedve meg miután Aladri a saját szoknyáját is kezelésbe vette - Nah, lehet hogy az vagyok meg hazátlan is, de éhező biztos nem! A balfék meg... hát az te vagy. Nem feltétlenül volt igaza, de hogy jobban tudott verekedni és talán erősebb is volt kis termete ellenére, az egyre csak bizonyosabbnak tűnt. Az egyik öklét úgy állította meg, mint ahogy rögtön utána a másikat, majd könnyedén ellökte őt magától és könnyed tartásban megállt. - Egy kis szájkatona, az jobb kifejezés? - húzta le fölényesen pólóját kisujjával a bal válláról, felfedve azt egy pillanatra, mielőtt elengedte és a ruhadarab helyre csusszant - A beszélőkédet az erőd után kellene mintázni és nem fordítva, mert az úgy nem nagyon megy mostanság! Vagy elismerni hogy ostoba vagy, na? De ezt Aladri nem akarta, igazság szerint aligha várta el volna bárki is tőle itt vagy éppen otthon, még ellenfele se tűnt annyira komolynak, mint aki csak játszott. Ez persze megalázó volt, a méreg pedig újabb holofilmes támadásra sarkallta a vendéget, aki ezesetben állon próbálta rúgni, mire ő csak félrelépett az útból - ráadásul a láb valamiért nem is volt hajlandó magasabb lendülni csípőmagasságnál, már csak a szoknya miatt sem, s a gyakorlatlanságról még csak ne is beszéljünk. Aladri nem kapott ugyan pofont, öklöt, vagy rúgást, de miután még jobban felingerelte magát és vagdalkzni kezdett, az valahogy mögé került és karjait átcsúsztatva hóna alatt elkapta, s nem eresztve tulajdonképpen lefegyverezte, legfeljebb rugdalkozni tudott. - Téged olyan könnyű megverni - nevette ki, már inkább játékosan - hogy nem is akarlak megverni! Gyengébb vagy, nyertem.
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 23:27:16 GMT 1
Post by Enz on Apr 29, 2014 23:27:16 GMT 1
A fiú csak tovább nevetett és gúnyolódott rajta, így hát Aladri minden tudását bevetette, láthatólag hasztalanul. Újra és újra kicselezték, ő pedig egyre mérgesebben csapkodott előre, már válaszra sem méltatva a verbális támadásokat. Az utolsó rúgásos kísérlete kudarcba fulladt, amikor a másik valahogy a háta mögé került, megragadta, és lefogta, hogy szinte mozdulni sem tudott. Rúgkapálni próbált, de ezzel nem sokat ért el, hiszen nem érhette a lábával ellenfelét. Dühös csapkodásához hasonló hang is társult, vadul lihegett, megpróbálva kiszabadítani a kezét. Hiába volt sokkal kisebb a fiú, újra legyőzte. A végső döfés pedig az volt a számára, mikor kijelentette, hogy erősebb nála, és ő nyert. Ez... nem lehet. Ő egy hercegnő, egy tada'in, neki kell a legjobbnak lennie mindenben. Egy jöttment nagyszájú hontalan azonban legyőzte és megalázta ilyen sok ember előtt. Arcán egy könnycsepp gördült végig, de visszatartotta a többit. Nem, nem láthatják sírni. - Cs-csak hagytalak nyerni - mondta jobb híján, még mindig lefogva. - Most pedig azonnal engedj el! Parancsolom!
|
|
|
Hapes
Apr 29, 2014 23:46:25 GMT 1
Post by Haruhi on Apr 29, 2014 23:46:25 GMT 1
- Nem? - hangzott a válasz, s jól megrázta, majd még egyszer és még egyszer. Tényleg egyre többen figyeltek fel, köztük a felnőttek közűl is valamennyien, viszont mindannyian külhoniaknak bizonyultak, már csak azért is mert észrevehetően nem tudták eldönteni, hogy ki ő és mit kellene csinálniuk, ha már nem bántotta igazság szerint és a ruháját is saját maga szabta el. Ő pedig csak meg-megrázogatta, míg sikerült kiszorítania belőle a szót annyira, hogy Aladrinak főleg csak a levegővételre maradjon akarata, mikor éppen szabadult. Ekkor történt meg végre, hogy eleresztette. - Elég volt na, nem vagyunk egy súlycsoport! - mondta feltűnően elkedvetlenedve, s megvakarta a fejét - Ki fognak nevetni, ha csak gyengébekkel verekszek, de nem tehetek róla hogy annak bizonyultok! Mivel nem lehetett túl fontos esemény - a legtöbben ugyanis félbe sem hagyták eddigi dolgukat - némi vihogáson kívül nem történt meg a várt kóruskacaj, s Aladri is kiliheghette magát. De nem maradt egyedül: zavaró móresre tanítója ott téblábolt még, aztán már oda is hajolt, hogy a szemébe bámuljon, s rögtön vissza is vonuljon. - De kitartó vagy! - mosolyodott el D alakban, egy pillanatra négy kis agyart fedve fel egyébként is hegyes fogai között, de végül csak egyet hagyott kilátszani - És még mindig mérges?
|
|
|
Hapes
Apr 30, 2014 11:30:33 GMT 1
Post by Enz on Apr 30, 2014 11:30:33 GMT 1
A fiú tovább rázta, ő pedig hamar eljutott oda, hogy a légzésen kívül máshoz nem nagyon volt ereje, gyomra kavargott, a világ pedig kissé bizonytalan lett a számára. Mikor elengedte a fogva tartója, csak arra tudott koncentrálni, hogy minél jobban teleszívja a tüdejét levegővel. Kissé támolyogva nyújtotta ki kezeit, míg egy kemény dolgot nem fogott meg. Ahogy tudata tisztulni kezdett, rájött, hogy valamiféle vaskonténer az, így hát hátát neki vetve lassan ülésbe csúszott le, egyre egyenletesebben szedve a levegőt. Volt egy kis ideje átgondolni a dolgokat, és úgy érezte, nem is az volt a legrosszabb, hogy egy ilyen jöttment győzte le, hanem inkább az, hogy csak játszott vele: még csak komoly ellenfélnek sem bizonyult. Térdeit felhúzta maga elé, és azt átkarolva ült tovább, mély letargiába zuhanva. Ismét kedve lett volna sírni, toporzékolni, de érezte, hogy ez nem vezetne sehova. Itt láthatólag nem működtek az otthoni szabályok és valami másra volt szüksége, hogy érvényesülhessen. Ahogy felpillantott, észrevette, hogy támadója továbbra is körülötte téblábol, és nem akar végre eltűnni a fenébe csakazértsem. Szipogva pillantott fel támadójára, akinek ezek után még volt képe mosolyogni. - Te mi lennél, ha meghúzgálják a hajad? - kérdezett vissza duzzogva, majd egyik ujját előre nyújtotta, egyenesen rá. - Tudd meg, hogy egy napon jobb leszek nálad és jól elagyabugyállak! Most pedig mutasd meg, hogyan kell csinálni!
|
|
|
Hapes
May 1, 2014 21:47:17 GMT 1
Post by Haruhi on May 1, 2014 21:47:17 GMT 1
Ő pedig megint csak ugyanúgy reagált, mint ahogy nem sokkal ezelőtt: fejét kicsit megbillentette, s röviden gondolkodott valamin, mielőtt érdembeli reakciót adott volna. - Óhó? - vonte fel végül szemöldökét, s vágta csípőre kezeit, mint aki még mindig jól mulat - És akkor mit is kellene hogyan csinálni? Jogos volt a kérdés, annyira jogos, hogy a pillanat fele még el sem telt, Aladri már vágta is rá a választ, tőle nem meglepő követelőző hangnemben. - Verekedni! Mutasd meg, most azonnal! - világította meg tömören a lényeget. De az most sem reagált sietősen, mi több ezúttal láthatóan szándékosan húzta az időt, mosolyogva a főméltóság viselkedésén, melyet aktuálisan a türelmetlenség dominált, de ki tudhatta pontosan, talán irigység is? - Nem. - adta meg a kegyelemdöfést, de legalább adott utána magyarázatot - Ha mindent rögtön megmutatnék, akkor csak tehetségemet bocsátanám áruba, mi több manipulálhatónak bizonyulnék, így pedig csak megszoknád, hogy parancsolgathatsz kedvedre! Ha akarnád se tagadhatnád le, hogy gazdag vagy. Ilyen göncben amúgy sem a legjobb verekedni, meg van annyi más minden amit lehet csinálni Összefonta karjait, de nem azért hogy elkomolyodjon vagy hasonló, hanem hogy elnevethesse magát.
|
|
|
Hapes
May 1, 2014 22:14:42 GMT 1
Post by Enz on May 1, 2014 22:14:42 GMT 1
Aladri egy pillanatig csak bámulta a vele szemben állót, a teljes megsemmisülés szélén billegve. - Jó - mondta dacosan, és maga is meglepődött a válaszon. Máskor talán toporzékolt volna dühében. - Amúgy sincs szükségem rád! Azzal felpattant a helyéről, és maradék méltóságát megőrizve körbepillantott, reménykedve abban, hogy talál egy kijáratot valamerre vagy legalább egy harci oktatást megszemlélhet. Egy ilyen szemtelen kis fiú nem fog belőle gúnyt űzni, döntötte el elszántan. Ahogy azonban végignézett a lábain, rá kellett ébrednie, hogy ruhája most már annyira alkalmatlan a palotában való közlekedésre, mint amennyire a harcra. Lassan visszafordult a még mindig várakozó fiú felé, mivel jobb ötlete nem igazán volt arra, mit is kéne csinálnia. - Milyen más dolgok? - kérdezte, és hangjában még mindig érezni lehetett a duzzogást. - Az meg amúgy sem az én hibám, hogy gazdag vagyok! Nem mintha kértem volna! *** Makin határozott léptekkel haladt a folyosón, mögötte kicsit lemaradva Tiaena és Nemgks sétáltak, valamint két oldalról két rohamosztagos. A commodore először nehezen szokta meg az állandó kíséretet, de ahogy hallotta, a hapanoknál kifejezett dicsőség volt egy szépen véghezvitt merénylet vagy egy jól kidolgozott árulás - már amíg nem az adott illető családjával történt, persze. Végtére is ennek a rendszernek is megvolt az a nagy előnye, hogy csak a legrátermettebbek maradhattak a hatalom közelében, és a Wendar-féle idióták itt azelőtt kihullottak, hogy százezreket küldtek volna a biztos halálba. Nemsokára egy kétszárnyú ajtó tűnt fel a folyosó végén, amely előtt két vibrolándzsás hapan gárdista állt őrt. Ahogy közelebb értek, mindketten tisztelgésre emelték a fegyverüket, majd egyikük megnyomta az ajtó nyitógombját, mire a nagy faszerkezet szinte hangtalanul csúszott hátra, utat engedve a tágas terembe, amely azonban nem a trónterem volt, hanem egy fogadóhelyiség. A hapanok annyira imádták saját gazdagságukat hirdetni, hogy erre a célra is külön helyiséget húztak fel. Makin hátrafordult az ESB rohamosztagosok felé. - Várjanak kint! - parancsolta, mire az egyik rohamosztagos megrázta a fejét és mikrofonja által torzított hangján tiltakozott. - Uram, egyértelmű parancsunk van... - Hogy megvédjenek engem. Azt hiszem a királynőtől felesleges. Vagy ha mégse, akkor csak kettővel több hulla lenne odabent - mondta professzionális hangján, mire a színes váll-lapot viselő páncélos elbizonytalanodott, majd pár pillanat múlva bólintott. Makin intett a többieknek, hogy kövessék és belépett a tágas helyiségbe, ahol egyelőre csak ők voltak jelen. A hátuk mögött lassan becsukódott a faajtó, miközben elérték a terem közepét. Makin megállt, majd kisimított egy gyűrődést az egyenruháján, aztán Chiára pillantott, aki kissé idegesen mocorgott egy helyben. - Izgul, kapitány? - kérdezte tőle, mire a nő picit összerezzent. - D-de-h-hogy... khm, persze, hogy n-nem - préselte ki magából nagy nehezen, a magabiztosság minden jelen nélkül. Makin úgy bólintott, mint aki el is hitte ezt. Vele szemben Nemgks nem ficergett, bár ő is elég izgatottnak tűnt. - Nos, akkor várjuk Őfelsége érkezését.
|
|
|
Hapes
May 2, 2014 7:55:43 GMT 1
Post by Haruhi on May 2, 2014 7:55:43 GMT 1
- Gazdag, nem gazdag? - ismételte, szőtte érdektelenül - A baj sose ott van, hanem hogy mennyit locsog valaki arról, amit meg is (vagy nem) tud megcsinálni. Például minek mutatnék trükköket, ha nem vagy erős hogy utánam tudd csinálni? A "mit lehet csinálni" is idevág, mondjuk kezdetnek ehetnél többet...A mondat viszont félbemaradt, s fejét vakarászva mérte végig Aladrit, mintha valamiféle szakértő lett volna valamiféle témában, talán az is volt a maga módján. - Na, ez talán neked annyira nem biztos hogy kéne... - jutott álláspontra - többet mozogni inkább? Ez egy nagy kóceráj, van hely elég, mások is csinálják*** - Hamarosan itt lesz - hallatszott a hátuk mögűl. Az immáron újfent tátongó ajtóban egy alak állt, háta mögött mintha valaki más is lett volna, de kellett hozzá néhány pillanat, hogy ő is előlépjen. Egyiküket nem kellett bemutatni, Launshag Admirális volt az, habár alig egy órával ezelőtt még nem találkozott a borotvával, s a bevetési egyenruháját viselte sapka nélkül, így most akaratlanul is inkább Mirna Admirálisra emlékeztetett, habár csak egy kicsit. Kísérője nem tiszt volt, afféle matrózlány benyomását keltette inkább, igaz haja nem volt rövidre vágva. Mindketten tisztelegtek, majd azz üdvözlés végeztével Launshag egy 'pihenjjel' lezárta a formalitásokat. Nem mutatott ellenszenvet, inkább kicsit fáradtnak tűnt, míg a másik összefont karokkal bámult, némán és egykedvűen. - Ha nem lenne takarítószemélyzet, ezt a helyet már megülné a por. - folytatta elgondolkodva - Őfelsége inkább a tróntermet használja, ezért is várakozott az elmúlt negyed órában inkább ott. Előfordul mostanság.
|
|
|
Hapes
May 2, 2014 9:59:36 GMT 1
Post by Enz on May 2, 2014 9:59:36 GMT 1
Aladri érdeklődve hallgatta korábbi támadójának okfejtését, habár volt, amit nem teljesen értett belőle. Hogyhogy locsog arról, amit meg is tud csinálni? Ő nem szokott locsogni! Mikor aztán említette, hogy ehetne többet is, Aladri szeme elkerekedett. - De hát akkor csúnya leszek - mondta meglepődve, ajkait oldalról összepréselve. - És a kövér emberek nem lassabban mozognak? Eszébe jutott a palota őrségének kapitánya, aki nem volt valami gyors ember, és imádott előle bujkálni. Mindig csak akkor tudta elkapni, ha már megunta a bújócskát vele szemben. Addigra a homloka már gyöngyözött az izzadtságtól és kapkodva vette a levegőt. A fiú is hamar belátta tévedését szerencsére és értelmesebb megoldással állt elő. Aladri szerette a testmozgást, és örült az ötletnek, arcára végre egy pici vidámság is kiült a felvetés hatására. - Ez jó lesz! - bólogatott szélesen, látva, hogy eljött a számára ideális megoldás. Kicsit elbizonytalanodva hozzátette azonban. - Nem te mondtad, hogy ez a ruha nem jó rá? Akarok egy... testmozgós ruhát! ***
Makin könnyed mozdulattal fordult meg, hogy szemügyre vegye a fogadásukra küldöttet. Launshag admirálist könnyedén felismerte a hangjáról, habár kinézetében volt valami furcsa. Eltartott pár pillanatig mire felismerte, hogy a szakáll hiánya az. A kifogástalan megjelenéshez mindig hozzátartozik a frissen borotvált arc is, vallotta, így naponta gondosan megborotválkozott. Úgy tűnt az admirális is kezdett eljutni oda, hogy katonaként nem nézhet ki úgy, mint egy kóbor jedi, amit mindenképp pozitív változásnak értékelt. Fesztelenül viszonozta a tisztelgést, míg a két hapan úgy vágta magát vigyázzba, mintha egy díszszemlén lennének. Persze míg nekik valóban felettesük volt az admirális, Makinnek nem, hiszen csak odahaza tartozott elszámolással a munkájáért. Ettől függetlenül a rendfokozatnak kijáró tiszteletet megadta, hiszen hogyan hallgatnának rá katonai ügyekben ha mindenkit magára haragít? - Ez esetben legközelebb ott fogjuk keresni - bólintott a commodore, majd a két hapanra pillantott. - Ezek itt Nemgks hadnagy és Tiaena Chia kapitány a legfrissebben kiképzett egységből. Míg a hadnagy kihúzta magát a neve említésekor, Chia elgondolkodva állt, egyik kezével a másik alkarját fogva. - A legújabb bemutatón hajó hajó elleni küzdelemben legyőztek egy ISD-t egy Csatasárkánnyal - folytatta. - Ilyen eredmények mellett úgy gondoltam informálnom kell Őfelségét. Egyúttal arról is, hogy ismét csúszás merült fel és eddig alig a flotta 10%-át tudtuk felkészíteni.
|
|