|
Post by Lord Brodrig on Jul 4, 2014 14:37:28 GMT 1
Az itteni motorosbandák nem tolerálják a betolakodókat, ezért a bolygó független irányítás alatt állt. A legnagyobb befolyást maguk a swoop-gengszterek jelentették, azonban ez korántsem egy rendszerezett kormány. A bolygón a káosz uralkodik, törvények nélkül. Olyanról, hogy közbiztonság, vagy mondjuk szabad megélhetés, errefelé senki sem hallott. Minden itt élő egyszerű polgárnak csupán annyi a kötelessége, hogy befizesse az életadóját, vagyis a sarcot, aminek ellenében nem gyilkolják meg, legalábbis nem valószínű, hogy elveszik az életét - a másik kötelesség pedig az azonnali halál és engedelmesség, mihelyt néhány rosszfiúnak játszani támad kedve. Akinek futja arra, hogy hajót vegyen, az elmegy a rendszerből, és megmenekül, azonban ezt nem sokan engedhetik meg maguknak. A bolygólakók életébe azonban változás érkezik...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 4, 2014 15:53:47 GMT 1
- Tíz... húsz... Harmincezer - egyenesedett fel a csizmás férfi, s belerúgott a lába előtt heverő kredichipes táskába. - A használt címletek frankón megvannak. De most vagy én vagyok túl beállva, vagy hiányzik húszezer kredit. Namost, ha az utóbbi áll fenn, akkor két lehetőség kínálkozik. Mondom is az elsőt, mivel nem akarom rabolni a drága idődet. Tehát választhatsz, vagy velem jösz, lekötözlek, és addig vagdosom az arcod a bicskámmal, amíg be nem vallod, hova lett a maradék zsozsó... vagy most helyben ideadod, és akkor egy suhintással levágom azt az ostoba fejedet, garantálva a fájdalommentes halált. Na? Mennyit ér neked?
- Kérem, nagyságos uram... - hajolt a porba a három bandatag előtt tántorgó rongyos férfi. Vetett egy-egy pillantást a swoop-motrokra, aztán ismét lesütötte a fejét. - Nekem nincs más semmim. Ennyit tudtam összeszedni egy hét alatt. Két üzletet raboltam ki, kérem... csak adják vissza a lányomat!
- Na tudod mit, öreg? - lépett elő a másik motoros. - A kis Evi ugyanúgy meg fog halni, mint te most!
- Neee... kérem... urak, kérem...
- Bár jobban belegondolva, igazán jó kis bőr. Amikor felpróbáltam, igaz, visítozott, s azt sem szereti, ha minden lyuka tömve van valakivel, ugyebár - látván az öreg arckifejezését, mindhárman durva hahotában törtek ki. A vénember csak térdelt előttük tehetetlenül, s szólni akart valamit, de az égre pillantva elakadt a lélegzete. Az első bandatag várakozón nézett le rá, de nem értette, hogy mit akar. Aztán követte a férfi rémült tekintetét.
Az égből tucatnyi vörös festésű vadászgép ereszkedett alá, folyamatosan tüzelve mindent, ami az útjukba került. A sebes gépek hangorkánja, amint átszelik a hangsebességet, vagy éppen lelassítnak belőle, egyetemes párhuzamot alkotott a motoros döbbenetével. Lenézett az öregre, aztán vissza. Az egyik vadász épp feléjük suhant, megállíthatatlan tűzzel felvértezve.
- Mind meghaltok - jelentette ki a szegény férfi. - Igen, vége van, mind meghaltok - a motoros egy elégedett, várakozó mosolyt látott rajta, miközben ő maga is futott valamerre - azonban a becsapódó lövedék felszántotta a talajt, s felrobbantotta mindannyiukat.
A település romjai fekete füstöt eregettek az égbolt felé, s egy fekete csizma jelent meg az egyik porig rombolt házikó törmelékei közt. Miután a füst kissé eloszlott, láthatóvá vált a férfi mélybe révedő tekintete, amint a horizont felé messze elbámulva tűnődik valamin.
Már-már betegesen vékony végtagjai olyan törékenynek látszodtak, mintha a sarki szellő bármelyik pillanatban megrepeszthette volna őket. A csontos orcán nagy orr ült, büszkén tartva a szár nélküli szarukeretes szemüveget, amin keresztül az egyszerűen betegnek ható férfi a világot szemlélte. A gyenge külső ellenpontja azonban a belső volt, ahol az igazi szem rejtőzött, mégpedig egy olyan hatalom, ami nem sokaknak adatik meg az univerzumban. A sötét oldal úgy dübörgött a lelkében, mint valami kitörni vágyó bestia, ami nem csillapíthatja étvágyát, aminek nem elég száz, ezer, tízezer ember halála... aki csupán akkor elégszik meg, ha mindenkit felzabál, ha mindenki pusztulása szörnyűségesen és hátborzongatóan kegyetlenül megy végbe.
- Yval Nagyúr! - lépett a jelentéktelennek ható Sith elé a földi hadműveletekért felelős tisztje. - Elfoglaltuk a legutolsó várost is!
Akkor - hallotta a fejében a sivító, mégis emberi hangzást utánzó hangot -, tegye meg a szükséges lépéseket, hogy megépülhessen a támaszpont. Egy hetet kap rá, utána megölöm. Ha viszont teljesíti a megbízást, talán életben marad. Továbbá tisztítsák meg a helyszínt a túlékőktől, nem akarok túszokat. Végezze ki őket, tábornok. El!
- Értettem, nagyságos úr - hajolt földig a tiszt, s olyan gyorsan robogott el, amennyire csak edzettsége engedte.
Horbius Yval pedig továbbra is a messzeségre függesztette mélyfekete tekintetét. Ahol egyszer káosz és tudatlanság uralkodott, ahol nem volt se értelem, se cél, ahol az élet puszta léte hiábavalóságnak bizonyult - most eljött a perc, amikor a halál értelmet nyer, s a hiábavalóság pusztulása értelmet szül. Itt van a pillanat, amikor a cél előtt megjelenik az eszköz, mint anyag, s a galaxisnak elérkezett a megújulásra szánt periódusa.
|
|
|
Zonju V
Jul 18, 2016 22:48:42 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 18, 2016 22:48:42 GMT 1
Jaden meditációs pózba merevedve ült a számára kijelölt kabin padlóján. Mélyen alámerült az Erő szövetébe. Érezte, hogy a flotta hamarosan megérkezik a céljához. Tudta, hogy hamarosan eljön az idő, hogy megtudja, mi történt valójában az Astoriason. Mert az eddig is tiszta volt a számára, hogy az egész háború azért növekedett ekkorára, mert valakik védték valakinek az érdekeit. Ezt a bizonyos érdeket most neki kellett feltárnia.
Egyelőre nem sokat sikerült megfigyelnie. A kabinja előtt őrködő vörös páncélos rohamosztagosok elitkatonák voltak. A modoruk, a lelki és testi képzésük teljessége erre hagyott következtetni. A csillagromboló belső információs terminálján annyit írtak róluk, hogy egy szuperosztag tagjai, amit a Lorrdon levő bázison kísérleteztek ki. A felügyelőtisztjük egy Hulas tábornok nevű alak volt, de nem ő volt a főparancsnokuk. Jaden ezen kívül észrevette, hogy a szuperkatonák mandalóriai képzésben részesültek. Ez pedig újabb kérdéseket vetett fel.
Milyen összefüggés van az Astoriason talált nagyméretű hajógyár, a Jedik, és a mandalóriaiak között? Miért engedték neki, hogy a flottával tartson? Tudta, hogy csapdába vezetik, de épp Smordre mester szokta mondani, hogy a csapdák mögötti titkokat csak úgy lehet feltárni, ha belesétálsz a csapdába. Ugyanaz a Smordre mester, aki állítólag egy egész hadiflottát gyártatott le a Jedi Rend számára.. És ez a flotta most egyáltalán nem a Jedik bolygóihoz tartott.
Jaden egyre mélyebben gondolkodott az idős Jedi mester esetén. Sirryn Smordre, mielőtt belépett volna a Rendbe, magányosan éldegélt a Dantooine sivárságában. Földjei voltak és állatokat tenyésztett. A több száz hektáros területekre munkásokat vett fel, és afféle helyi nagygazdává nőtte ki magát. Ott látogatta meg Luke, aki felismerte benne a Régi Rend Jedijét. De nagyon sokáig kellett győzködnie, amíg Smordre egyáltalán elutazott az Ossusra. Viszont amikor megérkezett, beindult, és hamar lépte a szinteket. Alig pár hónap alatt a Jedi Tanács tagjává választották. Miután Kyp Durron meghalt, megüresedett egy hely. Újabb napok elteltével pedig a legbefolyásosabb mesterek egyike lett. Mindezt úgy érte el, hogy a Jedik, talán Luke kivételével, alig tudtak róla valamit.
Jaden érezte, hogy összefüggés van Smordre mester és az Astoriasi csata, valamint Smordre mester és a hajógyár között.
A kabin ajtaja felszisszent, és Jaden kinyitotta a szemét. Épp a csillagromboló kapitánya lépett be a helyiségbe.
- Már vártam, Fargon kapitány – eresztette le a kezeit Jaden, de továbbra is meditációs pózban maradt. – Úgy érzem, megérkeztünk.
Fargon bólintott, és mosolyogni próbált. A Jedi viszont érezte, hogy a férfi irtózik tőle. Legutóbbi megjegyzése után még mogorvábbá változott, de próbált kedvesen beszélni.
- Vagy úgy... Igen, megérkeztünk. Khm – köszörülte meg a torkát, majd folytatta. – Azt az utasítást kaptam, hogy le kell kísérnem a hangárba. Onnan a parancsnoki siklóval viszik majd tovább.
- Le a felszínre? Ez egy katonai létesítmény, ha jól sejtem – tippelt Jaden, miközben felállt.
Fargon nem volt beszédes kedvében.
- Kérem, kövessen – mondta, és kifordult a kabinból.
Jaden vállat vont, és a nyomába szegődött. Mögötte felsorakozott a két vörös páncélos szuperkatona, és szorosan a nyomában lépkedtek. Fargon kissé előbbre, a Jedi mellett haladt, és Jaden azonnal megállapította, hogy nem túl jó színész. A kelletlenség úgy sütött az arcáról, mintha meg akarna fojtani mindenkit egy kanál kesseliben. Fargon vetett egy pillantást a Jedire, megérezvén, hogy figyelik – az emberi lények gyakran megérezték, ha valaki őket tanulmányozta.
A hangárban egy komor fekete sikló állt, előtte ugyanolyan vörös páncélos őrökkel, mint amik Jadent kísérték. A sikló oldalából két hosszú, felfelé ívelő vezérsík állt ki. Akárki is tervezte, olyanná tette a hajót, mint valami éjszakai ragadozómadár. A rámpa fölött, ahol a pilótafülkének kellett volna lennie, egy hosszú csíkban zavaros, vörös fények világítottak.
A hajó belsejében nem a szemközti utasfülkébe vezették, hanem oda, ahol a pilótafülkének kellett volna lennie. Csakhogy nem a vezérlőterembe, hanem egy homályosan megvilágított helyiségbe értek, ami inkább tűnt a különleges utasok számára fenntartott kabinnak, mint egyébnek. Az ajtóban a kapitány és a szuperkatonák magára hagyták őt, így egyedül lépett be a helyiségbe.
És ebben a pillanatban megérezte, hogy a másik illető, aki idebent volt, parancsolt az Erőnek.
Elöl széles, vörös fénnyel bevilágított képernyő terült el. A Jadennek háttal ülő alak ezen babrált valamit. Amikor meghallotta, hogy becsukódott az ajtó, megnyomott valamit, és Jaden hallotta, hogy kattan a zár. Ettől egyáltalán nem ijedt meg. A Jediket megtanították ellenállni a félelemnek, és amúgy sem lehetett őket egy ajtóval megállítani. De Jaden sejtette, hogy ezt a másik fickó is tudja. Mert a kisugárzása alapján biztos volt benne, hogy egy férfival fog találkozni.
Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor egy alacsony, vékony nő állt szembe vele.
Jaden nem tudta megállapítani, hogy milyen fajhoz tartozott. Az arca szebb volt, mint bármelyik nőé, a bőre majdhogynem emberi. Fejéből csak négy, impozánsan felfelé kanyarodó szarv állt ki, elöl, hátul és mindkét oldalon, afféle koronát formázva. A nő egyszerű vörös kezeslábast viselt bokáig érő csizmával és fekete kesztyűvel. Kifejezéstelenül bámulta Jadent, mint akit teljesen hidegen hagy, amit lát.
- Pax vagyok, Rin lovag – szólalt meg, és tekintete tárgyilagossá változott. Azzal lekapott két szarvat a fejéről, és a végükből narancssárga penge szökkent elő. Mivel Jadennek nem volt fegyvere, egy Erőlökést alkalmazott, de semmit nem ért el vele. A pengék keresztbe fogták a nyakát, és nem tudott elmozdulni a faltól. Pax a szemébe nézett, és látszott rajta, hogy nem feltétlenül akarta elpusztítani a Jedit.
- Szorosan mellettem leszel, és nincs döntéshozatali jogköröd – szögezte le a nő, miközben mozdulatlanságra kárhoztatta a férfit. Ezalatt apró döccenés jelezte, hogy a komp földet ért.
Pax kikapcsolta a fénykardjait, és a helyükre illesztette az álszarvakat.
- Mivel oka van annak, hogy engedtek velem jönni, védett státuszt kapsz – mondta, és letessékelte a Jedit a rámpán. Előttük egy osztagnyi szuperkommandós lépkedett. – Attól függetlenül, hogy nagyon kiesünk, itt civilizált népek laknak. Legalábbis teszünk róla, hogy ez így legyen.
A kommandósok a rámpa aljánál sorakoztak, és Jaden azon vette észre magát, hogy az oldalán masírozó nővel úgy festenek, mint valami hadurak egy régi birodalmi holodrámában. Talán azok is voltak – Jaden fejében megfordult, hogy talán az EGB valamelyik szövetségesének a fogságába került. De aztán elvetette az ötletet. Az EGB sosem állna össze Erőhasználókkal, és az eddigiekből úgy vette észre, hogy Paxnak valós tekintélye van. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy kényszerszövetséges. Olyan volt, mint egy főparancsnok.
A fehér páncélos rohamosztagosok, akik félkörbe állva várták őket, hasonlítottak a Jaden által ismert páncélosokra. Ugyanakkor jól kivehető dizájnbeli különbségek voltak rajtuk, ami azt sugallta, hogy a Galaxisnak ebben a szegletében egy másik, a többitől teljesen független birodalom lapult. De hol, és miért nem mutatkoznak a belső rendszerekben? A birodalmak nem a türelmükről voltak híresek.
A rohamosztagosok előtt foglyok térdeltek, előttük pedig egy elegáns öltözetű, egyszerű férfinak kinéző alak állt.
- Pax Nagyúr! – szólította le a Rint a rohamosztagosok parancsnoka. – A bolygó beszüntetett minden ellenállást. Hajlandóak átadni a fennhatóságot, de tájékoztatást várnak el.
- Ellenállók? – kérdezte Pax, miközben az elegáns foglyot méregette.
- A helyi motoros bandák még most is utóvédharcokat folytatnak – jelentette a rohamosztagos. – Egyelőre nem akadtunk a fészkük nyomára. Ők uralják a városok utcáit.
- Veszélyesek?
- Piti bűnözők. Nem jelentenek komolyabb fenyegetést.
- Érdemes odafigyelni rájuk – vetette közbe Jaden, aki már nagyon is jól tudta, hogy hol van. Hiszen járt már itt tanítvány korában. Nem sokkal azután, hogy megérkezett Luke yavini Jedi Akadémiájára.
A katonák furcsállva méregették a Jedit. Pax lehajtott a fejét, és onnan nézett vissza Jadenre. Felemelte a jobb szemöldökét.
- Jártam itt – magyarázta Jaden, aki biztatásnak vélte az előbbi mozdulatot. – Ezek a motorosok veszélyes társaság. Szívósak, és ők rendelkeznek ennek a szektornak a legjobb felszerelésével. Ennél többet sajnos én sem tudok róluk. Talán még annyit, hogy a kormány tagjai közül is néhányan hozzájuk tartoznak.
- Ezt könnyen kideríthetjük – tolta előre durván a rohamosztagos parancsnok az elegánsabb foglyot. – Ez itt Emeric, a helyi vezető.
- Nos, polgármester úr, tud valamit ezekről a... motorosokról? – kérdezte Pax, és a férfi szemébe fúrta a tekintetét.
- Én... én.. azt se tudom, kik maguk... Azért érdekelne, hogy hogy vették át a hatalmat ilyen gyorsan...
- De mindegy is – folytatta Pax, és egy fejbólintással jelzett a rohamosztagosoknak, akik elcipelték a férfit. – Majd belátja, hogy megéri segíteni az Első Rendnek – és lesből Jadenre sandított.
A Jedi értőn biccentett.
- Első Rend? Sose hallottam róla.
- Majd fogsz – ígérte a nő. – Most felmegyek a helyi kormányépületbe, hogy elküldjem a jelentésemet. Addig szórakoztasd el magad, Jaden Korr.
Azzal maga után intett néhány kommandóst, és bevonult az egyik közeli épületbe.
|
|
|
Zonju V
Jul 29, 2016 16:28:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 29, 2016 16:28:13 GMT 1
Jaden egy ideig az érdeklődés és az érdektelenség keverékét színlelve sétált fel s alá aközött a néhány árus között a kormányzati épület szomszédságában, akik valamiért úgy gondolták, hogy az emberek egy katonai megszállás alatt is szeretnének palli-gyümölcsöt, vagy szárított dewback-pörköltet fogyasztani. A forma kedvéért a fiatal (legalábbis a mesterek átlagos életkorához képest fiatal, hiszen már negyvenes évei elején járt) lovag kért magának egy tálat a pörköltből, majd azt falatozva sétálgatott tovább és gondolkozott.
A bolygóra lefelé menet, valamint a helyik között tájékozódva hamar meggyőződött róla, hogy a Zonju rendszerben van. Vendéglátói viselkedéséből azonban azt is levonta, hogy ez még nem a magát Első Rendnek nevező birodalompárti kompánia törzsterülete, csak nagyon közel van ahhoz... mint valamiféle friss terjeszkedési zóna.
Jaden gyorsan felidézte magában a galaktikus térképet, hogy gondolatban elhelyezhesse az Első Rendet. A Subterrel-szektor felé nem lehettek, hiszen az a vostroyai - Fény Hadserege paktum értelmében jedi befolyási övezet volt, erről Jaden még az Astoriasra indulás előtt elolvasta Hamner mester titkos, belső használatú, szenior lovagoknak szóló kommünikéjét. A Yarith - szektor és a Bespin felé sem lehettek, hiszen az a Vostroyaiak szférájába tartozó ex-konföderációs terület volt, biztosan beléjük ütköztek volna... és, mivel nem tűntek EGB-seknek, ezért az Ismeretlen Vidék azon szektorai is kiestek, ahol a cosraiaik újabban megvetették a lábukat.
Így nem sok lehetőség maradt... néhány olyan szektor az Ismeretlen Vidék alsó részén, amelyeket még nem térképeztek fel teljes körűen... Jaden megdöbbent azon, hogy milyen közel lesz így az Első Rend azokhoz a szektorokhoz, ahol Hamner a Fény Hadserege, és a jövendőbeli Jedi állam terjeszkedését tervezte... vajon a véletlen, vagy az Erő, esetleg nem ismert hatalmak háttérbeli játéka vezetett ide? Jaden az eddig látottak alapján hajlott arra, hogy az utóbbiak közül valamelyikre voksoljon.
Persze megtehette volna, hogy itt és most megpróbál megszökni, megpróbálja figyelmeztetni a jediket, hogy rögtön nem is egy, hanem kettő Birodalommal lesznek hamarosan szomszédosak.. de éppen azért, mert ez itt láthatólag még csak az Első Rend befolyási övezetének legkülső, vadonatúj szelete volt, Jaden úgy vélte, még alig látott valamit.
Beljebb kellett jutnia. A nő, ez a Pax egyedi módon használta az Erőt, olyan formában, amivel Jaden még nem igazán találkozott... a megérzései, hogy mindezek valahogy Smordre mesterrel is kapcsolatban állnak, csak erősödtek.
Több információra volt szüksége. De egyúttal tudatnia is kellett a társaival, hogy életben van.
Hirtelen elhatározással egy, a földön kuporgó koldusnak lökte maradék pörköltjét, majd besétált a közeli kantinba. A testőrök, akiket Pax mellé rendelt, szorosan követték.
- Nyugi fiúk, nem akarok meglépni, csak megszomjaztam ettől a kajától. - vetette hátra nekik ártatlan mosollyal Jaden, és egyenesen a csaposhoz lépett. - Egy Égszínkék Hajtóműolajat kérek. - biccentett a rossz arcú alaknak. - Csak alderaani bor van. Meg kesseli. Meg Lötty. - mormogta amaz. - Hát jó... - azzal Jaden előhúzott egy nagy értékű köztársasági váltót a zsebéből és a csaposhoz csúsztatta, majd rátett még néhány tucat apró, astoriasi pénzérmét. - Akkor legyen egy Lötty, a visszajárót a nagyból tartsd meg... és ha van olyan barátod, aki mostanában indul a Kathol-szektorba, add oda neki az aprót. Mondd meg neki, hogy bármelyik kantinban elfogadják az Exocrontól a Vostroyáig, csak hozzá kell tennie, hogy egy jeditől kapta.
A csapos bizalmatlanul Jadenre, majd a mögötte álló testőrökre nézett, akik a nagy hangzavartól nem valószínű, hogy hallották, mit tárgyal a csapossal a jedi. Végül a csapos becsúsztatta egyik zsebébe a váltót, a másikba az astoriai apró érméket. - Egy Lötty. Máris hozom. - fordult hátra, további szóra nem méltatva a jedit.
- Finom.- kortyolt bele a förtelmes, füstölgő koktélba Jaden, és remélte, hogy az Erő segítségével regenerálható bármiféle károsodás, amit ezzel saját emésztőrendszerében okoz. Ilyeneket maximum a gamorraiak ittak errefelé, meg esetleg a granok, a sokadik kesseli sör után. A jedi koccintásra emelte a poharát a testőrök felé. - Ti nem kértek? Ha megittam, mehetünk vissza, nehogy a főnökasszonyotok azt higgye, hogy elkóboroltam itt előle, vagy mi.
|
|
|
Zonju V
Aug 23, 2016 20:01:43 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 23, 2016 20:01:43 GMT 1
- A főnökasszonyunk épp most szólt, hogy vigyünk vissza neki, Jedi – mondta a bár másik feléből közelítő rohamosztagos. – Fiúk, tereljétek az urat abba az irányba, ami a kormányzati épülethez vezet.
- Igenis, őrmester – ragadta meg Jaden karját az egyik testőr, mire a Jedi elhúzódott előle, jelezve, hogy önszántából követi őket.
Elhaladtak ugyanazon standok előtt, amiket Jaden korábban észrevett. A rohamosztagos őrmester előttük lépkedett, és néha hátrasandított, hátha csinál valamit a Jedi, amiért megérdemelné, hogy lelője. Jaden tisztán érezte a férfi ellenszenvét.
Nem messze tőlük két rohamosztagos egy javát hurcolt valahová. Az apró teremtés érthetetlen nyelven karattyolt valamit, de a hanghordozásából tisztán ki lehetett venni, hogy rimánkodik. Jaden hosszú évek tapasztalataival a háta mögött ellenállt a kísértésnek, hogy segítsen az ártatlanokon. Jelenleg senkit sem menthetett meg, ha azt akarta, hogy mélyebben belelásson ennek az Első Rend nevű birodalomnak a működésébe. Tudta, hogy így többeknek segít, mintha engedne a természetes ösztöneinek.
A konfliktus miatt megértette, hogy sok Jedi miért hagyta ott a Rendet. Neki viszont sokkal fontosabb feladata volt annál, hogy a saját érzéseivel törődjön.
Egy rohamosztag különféle öltözetű alakot fogott közre. A megbilincselt foglyokat felterelték az egyik csapatszállítóba, és Jaden megkönnyebbült, amikor érzékelte, hogy nem végezték ki ott helyben a társaságot.
A kormányépület előtt már várta a Pax nevű nő, négy egyszerű rohamosztagos kíséretében. Jaden mellette haladt, és az ő testőrei is felzárkóztak a menethez. Az épület mélyébe tartottak.
- Hallottam egy Pax Teem nevezetű történelmi alakról – jegyezte meg Jaden. – Nem hinném, hogy rokonok lennének.
Pax, a rohamosztagosokkal és Jadennel fellépett a mozgólépcsőre, ami felgyorsult, és több szintet repítette őket fölfelé.
- Jó meglátás – kommentálta az észrevételt. – Valóban nem Pax a nevem. De neked elég, ha így ismersz, Jaden Korr.
- Hová megyünk?
- Tárgyalásra – felelte a nő. – A helyi vezetők belementek, hogy immár közvetlenül is megerősítsük az Első Rend és a Zonju kapcsolatát. Természetesen ennek a megállapodásnak megvannak a maga feltételei.
- El tudom képzelni, hogy egy Jedi milyen hasznos egy efféle megbeszélésen – mosolyodott el Jaden.
- Ez az oka annak, hogy itt vagy, Jaden Korr.
Egy kisebb terembe érkeztek, aminek a közepén egyetlen asztalka árválkodott. Mögötte ijedt tekintetű, középosztálybeli ruhát viselő kormánytisztviselők ültek, szám szerint öt emberi lény.
A középsőben Jaden felismerte az Emeric nevű alakot, aki a kormányzója volt a bolygónak. De valahogy másképp festett, mint amikor néhány órája találkozott vele. Az idős férfi arcát horzsolások és vérfoltok borították, annak ellenére, hogy a társain nem látszódtak efféle nyomok.
Három rohamosztagos, Jaden és Pax léptek a helyiségbe.
- Önök vezetik a megszálló erőket? – kérdezte egyikük, mire Emeric leintette.
- Ők vezetik – mondta halkan.
- Nos, uraim, hogy lássák, nem vagyunk barbárok, meghallgatjuk a feltételeiket – szólt Pax, és Jaden felé biccentett. – Ezért is hoztam magammal ezt a Jedit. Ők aztán igazi diplomaták.
- Bár ez egy rendkívüli helyzet, és mi nem szoktunk erőszakos megszállókkal tanácskozni, megteszem, amit tudok – mondta erre Jaden.
- A viccet félretéve – mondta az előbbi öregember -, felállítottunk néhány pontot. Szerintünk ezek az engedmények igazságosak és alázatosak a részünkről. Reméljük, hogy elfogadják.
- Ó, hát persze – mosolyodott el kedvesen Pax. – Megkapják, ami jár. Öljék meg őket!
A rohamosztagosok sortüze lekaszabolta a helyi vezetőket. Jaden elkapta Pax felé irányzott, kíváncsi pillantását. Rezzenéstelen arccal nézett vissza rá. Abban a másodpercben, hogy a katonák felemelték a fegyvereiket, ő már döntött. Döntenie kellett. Épp csak annyit tett, hogy elfordította a fejét.
Pax ajkairól lehervadt a mosoly. Bizonyára arra számított, hogy Jaden lekaszabolja a katonáit, ő meg nyugodt lelkiismerettel megölheti a Jedit.
- Furcsa egy példánya vagy a fajtádnak, Jaden Korr – mondta a nő. – Hát ennyire meg akarod ismerni a titkainkat?
- Hány próba elé akartok még állítani? – kérdezte Jaden, és nyugalmat erőltetett magára. Sok iszonyatot látott életében, de most egy kicsit saját magától is undorodott. – Elég okos vagyok hozzá, hogy ne ölessem meg magam. A meghívásotokra vagyok itt. Addig nem megyek el, amíg véget nem ér ez a kirándulás.
Pax csak hümmögött egyet, majd ismét elmosolyodott.
- Kísérjék vissza a hajóra – mondta a rohamosztagosok parancsnokának. – Készítsék fel a flottát az indulásra. Két RSD itt marad, és állítsanak össze egy csapásmérő egységet a helyi bűnbandák likvidálására.
- Értettem, úrnő! – tisztelgett az őrmester, és elsietett.
A rohamosztagosok megint közrefogták Jadent, és levezették őt az épületből. Pax mögöttük lépkedett, és az arcából nem lehetett kiolvasni, hogy min tűnődött. Jaden, amikor már a csillagrombolón jártak, visszakapta ugyanazt a kabint, amibe annak előtte tartották. Meditációs pózba merevedett, és ebben az állapotában érezte, ahogy a hajók belépnek a hiperűrbe.
|
|
|
Zonju V
Sept 24, 2018 15:22:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 24, 2018 15:22:52 GMT 1
A rendszer szélén egy ütött - kopott, sérülésekkel tarkított, az EGB jelzését viselő Missile Boat jelent meg. Pajzsai minimális értéken villogtak, hajtóműveiből dőlt a füst, a pilótafülke plexije be volt repedve - látszott, hogy csak a lélek tartja össze, és hogy számos összecsapás túlélését követően vergődött el idáig.
Az Első Rend járőrei megközelítették a behatolót, amelyik azonnal csatornát nyitott. Úgy tűnt, a komberendezés még viszonylag épen vészelte át a hajót érő támadásokat.
- Itt Adolfei'chman'nario, az EGB Munkaerőforrás Felügyeleti Hivatalának különleges vezérkari megbízottja! Menedékjogot kérek! Ismétlem, menedékjogot kérek!
Miután nem kapott azonnali választ, de a vadászgépek tovább közeledtek, Eichmann, az Erőérzékenyek problémájára adott Diestl-féle végső megoldás programjának atyja felkészült a legrosszabbra. A biztonság kedvéért a chiss újra megnyitotta az Első Rend vadászai felé a csatornát.
- Ismét, itt Eichmann megbízott! Disszidáltam az EGB-ből! Közvetlen életveszélyben vagyok! A hajóm súlyosan sérült! Menedékjogot kérek az Első Rendtől! Bizalmas információkkal rendelkezem az EGB Erőérzékenyek elleni pogromjairól és az alkalmazott módszerekről, amelyeket hajlandó vagyok átadni a felsőbb vezetőiknek! Ismétlem.. itt Eichmann megbízott...
|
|
|
Zonju V
Nov 14, 2018 22:00:23 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Nov 14, 2018 22:00:23 GMT 1
– Itt Lyste hadnagy a Solitude őrhajóról – hallatszott a hídon Eichmann oldalán néhány idegőrlő várakozással teli perc után. – Az azonosítóját ellenőriztük, hitelesnek tűnik. Kérem válaszoljon: miből gondolja, hogy az Egyesült Galaktikus Birodalommal egy érdekszférába tartozó Első Rend befogadja magát, ahelyett, hogy egyenesen visszaszolgáltatnánk a feletteseinek?
Eichmann nyelt egyet, bár felkészült az efféle fogadtatásra is. – Mint említettem, az információim rendkívül hasznosnak bizonyulhatnak.. A tudásom mindenképpen nagyob kincs a parancsnoka számára, mint a kiadatásom után járó jó pontok – mondta.
– Az ön váratlan megjelenése azért némi magyarázatot követel – folytatta az első rendi tiszt. – A legelső kérdésem magától értetődő: honnan jött, és meddig követték?
– Nem követtek – legyintett Eichmann. – Kaotikus állapotokból ugrottunk meg, a hajóm sérült, csak nagy nehézségek árán jutottunk el idáig. Ha követtek volna, könnyedén semlegesíthettek volna minket.
– Kivéve, ha arra számítottak, elvezeti őket az áruló szövetségeseihez – mutatott rá Lyste. – Az Első Rend nem óhajt birodalmi disszidánsok pártjára állni.
– Maga okos ember, hadnagy – hunyorított Eichmann, és sietve letörölt egy izzadságcseppet a homlokáról. – Vigyen minket a felettesei elé, és garantálom, hogy az Első Rend profitálni fog a befogadásomból. Az EGB-nek nem kell tudnia róla. Attól tartok, nincs további mondanivalóm, a döntés az ön kezében van, fiatalember. De kérem, jusson eszébe, hogy mindannyian egy oldalon állunk, kisebb-nagyobb eltérésekkel.
– Ez már politika – vont vállat Lyste. – Én katona vagyok, Eichmann. Nem érdekekben gondolkodom, hanem hogy szétlövessem-e, vagy sem.
Mivel a másik oldalról nem érkezett válasz, Lyste folytatta. – De nem az én tisztem meghozni a döntést. Kérem továbbítsák a sérüléseik mértékét és mibenlétét, az ápolásra szoruló legénység számát, miközben az átszállóegységünk megérkezik. Csak annyit garantálhatok, hogy amíg az elöljáróm megérkezik, ellátjuk magukat. – Igazán hálás vagyok – mondta gyorsan Eichmann. – A medikusaink rögtön a biztonsági egységünk után átszállnak. Kérem, működjenek együtt! – Értettem.
|
|
|
Zonju V
Nov 20, 2018 10:53:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2018 10:53:21 GMT 1
- A legénységem száma egy fő, egyedül vagyok, a sérüléseim pedig azonnali ellátást igényelnek - tette hozzá még Eichmann, miután vette a körülményeskedő Első Rendi tiszt visszaigazolását. Lekapcsolta a fegyverrendszereket és a pajzsokat, és megvárta, amíg az Első Rend járőrhajója összekapcsolódik a saját, sérült egységével. Utána felemelt kézzel kibotorkált a zsiliphez és megadta magát a behatoló rohamosztagosoknak.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 2, 2019 13:14:13 GMT 1
Az Első Rend sűrítette a járőrözéseket a szektor határán a legutóbbi incidens óta, amikor egy disszidens EGB-s Missile Boat egészen majdhogynem Zonju rendszerének határáig repült.
- Valamit észlelek! - jelentette a rendszer szélén az aktuálisan ügyeletes távolsági érzékelős egység parancsnoka a központnak. - Valami jön a hipertérből!
A látványra azonban nem volt felkészülve, szinte felborult a székéből, amikor a több, mint ezer méter hosszú Scythe - osztályú csatacirkáló megjelent korvettjének plexijén túl. Aztán még egy... és még egy... és vagy egy tucat.
Perceken belül a Kathol Légió százötven vadonatúj gyártású, Aing-Tii technológiával és magával az Erővel felturbózott csatacirkálója megkezdte a behatolást az Első Rend uralta területre. A szárnyakat Seff Helin Subterrel Légiójának vadászosztagai és ágyúnaszádjai, valamint a barabel jedi mesterek Rseik Légiójának Nebulon fregattjai és blokádtörői biztosították. A bevetésre felkészített jedi flotta egyharmada, kétszázötven hadihajó vonta zár alá a Zonju rendszert percek alatt.
A vezérhajó hídján Kenth Hamner és Kiimi Anaro elégedetten figyelték az erők felvonulását. - Ez majd biztosan mozgásba hozza őket is... - biccentett a rendszer magja és az azon túli Első Rendi területek felé elégedetten Kiim. - Mehet az üzenet - adta ki a parancsot Hamner is. - A szabadság ideje újra eljő. Előre, Fény Hadserege!
Eközben minden csatornán a következő üzenetet játszották le:
"Az Első Rend rabságában sínylődő népek fogsága és rabszolgasága lejárt! A Jedi Lovagrend és a Fény Hadserege megérkezett, hogy igazságot szolgáltasson, békét hozzon, és megmentse az elnyomottakat! Nem kell tovább várakoznotok és sínylődnötök! A segítség már úton van! Az Erő vezeti kezeinket és fénykardjainkat! Hamarosan felszabadultok!"
A jedik támadása megkezdődött az Első Rend ellen.
|
|
|
Zonju V
Jan 18, 2019 14:50:55 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jan 18, 2019 14:50:55 GMT 1
A Fény Hadseregének cirkálói ellepték a Zonju V máskor oly elhagyatott gömbjét.. és a környező űrt, ami sose látott még ennyit egy helyen. A régi időkben egyetlen hajó felbukkanása is meglepetést okozott. Az Első Rend megjelenése óta a bolygó lakói azonban megszokták az állandó forgalmat, és még a néha meg-megjelenő hadihajókat is. Most azonban civil hajók ezrei fogták menekülőre a kibontakozó csata hevében, hogy még a mészárlás előtt elmeneküljenek a helyszínről.
Csupán félóra telt el a Jedik üzenete óta, amikor az űr újból felrobbant – a Jedi haderővel szemben megjelenő hajók csak érkeztek és érkeztek, egymás után, szinte tökéletes szinkronban. Nagyrészük, körülbelül százötven hajó az Első Rend RSD csillagrombolóiból állt. A háromezer méteres parancsnoki rombolók ék alakja késként állt bele az űr feketeségébe, felszaggatva a vákuum ürességét.
Közöttük kisebb egységek, Dissident-osztályú naszádok és Maxima-osztályú nehézcirkálók, illetve Light Cruiser-osztályú fregattok. Néhány újabb tervezésű Lancer fregatt és Nebulon-K is akadt közöttük.
Az RSD Capital valamivel a főerők után érkezett, miután a Jedik és az Első Rend tábornokai közötti első szópárbajok lefutottak. A parancsnoki hídon álló Dryfe főkoordinátor kemény vonású arcán halvány félmosoly játszadozott – legalább sikerült lekésnie a fölösleges szócséplést, és azonnal a kibontakozó ütközetre fordíthatta a figyelmét.
A vörös egyenruhás főkoordinátor körül az Első Rend hadosztályparancsnokainak hologramjai villogtak. A két tábornok és az admirális mindannyian kipróbált, a Külső Gyűrű pacifikálása óta gyakorlati tapasztalattal rendelkező tisztek voltak, így Dryfenak nem kellett aggódnia miattuk. Persze nem kerülte el a figyelmét, hogy a három férfi sután leplezett gyanakvással méregette őt. Ambícióikat jól titkolták, de Dryfe, mint a biztonsági tisztek és a belső hírszerzés rettegett vezetője, aki egész életében mások gondolatait és szándékait vizsgálta, könnyedén átlátott rajtuk.
Eichmann és Vul Isen nem messze álltak tőle, valahol Dryfe és Villard kapitány háta mögött. Ők ugyanolyan tanácstalanul pillogtattak Dryfe rangjelzés nélküli egyenruhájára, és a nő semmitmondó főkoordinátori címének jelentését találgatták magukban.
Itt az ideje tisztázni a dolgot, gondolta a nő.
– Tulajdonképpen mi az a Fény Hadsereg? – kérdezte Alavi Shax tábornok holoképe. A joviális arcú, számító főtiszt valaha a Renegát embereként ténykedett, Hulas kódnéven vezetve az áruló Sith-Jedi lorrdi bázisát.. tette mindezt a Legfőbb Vezér parancsára.
– A Jedik egyik katonai terrorszervezete – közölte a tábornokkal Dryfe. – Nem mindegy az? A haderejük nem jelent veszélyt az Első Rend egészére nézve, de egyelőre csak a helyi erőinket tudjuk velük szembeállítani.
– Én az agresszívabb fellépést javaslom – szólt Salaris tábornok. – Semmisítsük meg őket, mielőtt nagyobb kárt tehetnek bennünk a hókuszpókuszaikkal.. Ezzel pedig azt az üzenetet küldenénk, hogy nem foglalkozunk holmi határ menti csatározásokkal, hanem odacsapunk az ellenségeinkre. Az EGB-s szövetségeseink bizonyára értékelik az efféle határozottságot, nem beszélve az ellenségnek küldött üzenetről...
– Ez nem a HoloHálózat, tábornok, de még csak nem is a Szenátus – torkolta le Dryfe. – Nem lesz semmiféle üzengetés.
– És miből gondolja, hogy a véleménye érdekel minket, főkoordinátor? – kérdezte Lyn Costa admirális, alaposan megnyomva a főőkoordinátor szót. Ezzel akarta jelezni, hogy Dryfe nem hadvezér, hanem biztonsági tiszt, ennélfogva éles harci helyzetben a tábornokoké a parancsnokság.
– Én most főparancsnok vagyok, admirális – emelte fel a fejét Dryfe. – Azonnali effektív hatállyal átveszem az összevont flották fölötti parancsnokságot. Ha ellenkezik, admirális, élete hátralevő részét egy vallatókamrában fogja eltölteni. Világos?
Senki sem mert szembeszállni a biztonsági tiszttel.
– Helyes – mondta Dryfe, immár főparancsnoki hatáskörben. – Első lépésként figyelmeztetem mindannyiukat, hogy Erőhasználókkal állunk szemben. Ez annyit jelent, hogy a haderejük a szokásos hatékonyság kétszeresén üzemel. Ugyanakkor a mi rendlovagjaink közös harci meditációjának hála az Első Rend egységei a szokásosnál bátrabban és hatékonyabban fognak harcolni. A rendlovagok biztosítottak róla, hogy kivédenek mindennemű Erőtámadást, tehát e részről egyelőre biztosítva vagyunk..
– Hogyan szervezzük át a védelmi vonalat? – kérdezte Shax. – Már amíg van rá lehetőség, ugyebár..
– Megvárjuk a Jedik első lépését, hiszen ők az agresszor fél – tűnődött Dryfe. – Valószínűleg a régi lázadók jól bevált taktikáival kezdenek, a vadászpilótáikra építve. Az ellenséges vadászgépek rászállnak a parancsnoki rombolóinkra, de amikor rájönnek, hogy a vadászelhárító lövegeinknek hála a biztos halálba rohannak…
– Hát igen, a régi csillagrombolók egyik legnagyobb gyenge pontja.. – kotyogott közbe Salaris.
… új taktikához fognak folyamodni, amihez mi majd adaptálódunk – folytatta Dryfe. – Addig is használják a rombolók torpedóvetőit, hogy a nyomkövető rakétákkal lőjék szét a vadászokat.
– És hogyan képzeli az ellentámadást? – kérdezte Costa admirális.
– A tűz nagy részét a parancsnoki hajókra koncentráljuk – folytatta Dryfe. – A vadászainkat a kisebb cirkálóink és fregattjaink védelmére rendeljük, lévén az RSD-k meg tudják védeni magukat. Egyelőre az a célunk, hogy lekössük őket, amíg az EGB erősítése megérkezik..
– És utána?
– Utána élve fogjuk elkapni őket – pillantott a nem messze álló Eichmannék felé Dryfe. – Egyelőre még kidolgozás alatt áll a megfelelő stratégia.. Uraim, tegyenek róla, hogy a Jedi árulók megfizessenek az arroganciájukért!
|
|
|
Zonju V
Jan 21, 2019 13:39:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 21, 2019 13:39:06 GMT 1
A Kathol Légió zászlóshajóján néhány fiatalabb önkéntes és padawant önkéntelenül is összerezzent, ahogyan a szenzorok, valamint a Harci meditációban egymáshoz kapcsolódott jedi mesterek és a taktikai helyzet áttekintését segítő aing-tii papok folyamatosan frissülő jelentései egyértelműen megerősítették: az Első Rend rövid időn belül könnyedén felvonultatott ellenük egy, a sajátjukkal megegyező méretű védelmi flottát, ráadásul a Scythe-osztályt felülmúló zászlóshajókkal... akkora, láthatóan új gyártású, éjfekete csillagrombolókkal, amelyek még az EGB-nek is becsületére váltak volna.
- Az előre küldött StealhX-osztagok sötét oldali erőérzékenyek jelenlétét jelentik az ellenség zászlóshajóin, valamint a korai csillagrombolókat meghaladó erejű és sűrűségű vadászelhárító védelmet rakétákkal és sorozatlövő ütegekkel! – jelentettre a vadászok koordinálásáért felelős mester.
Hamner enyhén beharapta az ajkát, miközben az újonnan érkezett flotta összetevőinek taktikai adatait tanulmányozta. Vadászvédelem tekintetében láthatóan sokat tanultak a Birodalmak korábbi kudarcaiból, és az ESB-től eltérően taktikailag átgondolt módon használták az Erőérzékeny állományukat, ugyanúgy, ahogyan a Fény Hadserege is tette. A távérzékelők adatai szerint azonban a rombolók hiába voltak nagyobbak, a megerősített Aing-tii pajzsok miatt a kiseb Scyhte-ok lényegében azonos harcértéket képviseltek velük szemben, ahogyan a kíséretük tagjai is – lényegében két azonos erejű flottila állt szemben egymással.
- Rendeld vissza a vadászokat, Quari’q mester – utasította a hosszúkás végtagokkal és széles, hatalmas arccal megáldott toongi harci koordinátor jedit Hamner – A StealtX-ek dolgozzanak össze a hagyományos vadászosztagainkkal, egyelőre koncentráljanak az ellenséges támadógépekre. - Kérjünk erősítést, vezénylő tábornok? – kérdezte most agresszív tekintettel a Nagymester mellett álló adjutáns, Kiimi Anaro lovag.
- Nem, egyelőre ne – rázta meg a fejét Hamner. – De aggasztónak találom, hogy ilyen gyorsan ennyi hajót tudtak ideküldeni. – A Nagymester aktivált egy komot, amely a határokon túli mélyűrben várakozó tartalékkal kötötte össze. Corran Horn őszes arca azonnal megjelent a képernyőn. - Horn mester, mennyire is becsülte a Jedi Hírszerzés az ellenséges hajók létszámát a szektorban?
- A bevetett támadó flottánknál nem nagyobbra, hétszáz-nyolcszáz hajóra – felelte azonnal Corran. – De ezek a jelentések részben Korr lovag, részben pedig Anaro lovag jelentései alapján készültek, nem tudok teljes felelősséget vállalni a tartalmukért, Kenth... ráadásul nem tudjuk, valójában mekkora erősítés indult el innen a Hutt űrbe. Én javasoltam, hogy támadás megindítása előtt még indítsunk el egy kiterjedtebb felderítő missziót StealthX- és Stalker-osztagokkal... talán még nem késő...
- Ezt a vitát nem kezdjük újra, Horn mester – húzta ki magát állát felszegve, némiképp indulatosan Kenth Hamner. – A Fény Hadserege nem fog az első nehézségnél visszavonulni és alattomos, tapogatózó akciókat folytatni becsületes, nyílt sisakos küzdelem helyett. Ha kell, akkor itt helyben, közvetlenül a határon morzsoljuk fel ezeknek a sötét oldali mocskoknak a főerejét. - Egy újabb Awerist kockáztatsz, Kenth... - vetette ellene halkan Horn, hogy a hídon tartózkodó többiek lehetőleg ne hallják az újabb vitát, amelybe belebonyolódni kényszerült a vezénylő tábornokkal. – Nem játszhatunk már most kivéreztetésre, amikor még nem is tudjuk az ellenség pontos erejét... - Akkor akadékoskodás helyett végezz jobb munkát, Horn mester, és derítsd ki, mivel állunk szemben! A mestereid légiói pedig álljanak készen! – emelte fel a hangját még inkább Kenth Hamner, majd indulatosan bontotta a vonalat, és az eddig csendben mellette álló, joviálisan, mégis ragadozó módon mosolygó Kiimi felé fordult.
- Anaro tábornok, kissé előre kell hoznunk az általad javasolt új taktika alkalmazását. Utána pedig, kérlek, gondoskodj arról, hogy az előrenyomulásunkkal párhuzamosan Horn mester mélyűri felderítői is elinduljanak. - Ezer örömmel, mester – hunyorított Kiimi -, majd a vadászkoordinátorhoz fordult. - Indítsák a StarFortress-eket! - Parancs! – a Scyhte-cirkálók hangárjaiból hatalmas, protonbombák százaival megrakott nehézbombázók sorjáztak ki, hogy alakzatba álljanak a hadihajókkal.
- Induljunk meg előre, viszonozzuk az ellenséges csillagrombolók tüzét, vonjuk magunkra az ellenség elhárító lövedékeit és fedezzük a bombázókat – folytatta a parancsosztogatást Kenth Hamner. – A padawanok legyenek készenlétben minden egységnél! Mozgás, mindenki!
...
Miközben a Fény és az Első Rend flottája közti tűzharc egyre intenzívebbé vált, az RSD Capital hídján Eichmann elmélyülten gondolkozott a lehetőségeken.
- Asszonyom, újabb rajokat emelnek a jedik, a cirkálóik vállalják a tűzharcot! – jelentette egy radaros tiszt, miközben a taktikai megjelenítőn folyamatosan szaporodtak a kisebb, jedi vadászokat és bombázókat szimbolizáló zöld pontok. - Mutassák meg nekik, mennyit bírnak a hajóink! – nyugtázta kurtán Dryfe, majd visszafordult a chiss és a givin felé. – Nos? A hasznunkra is tudnak lenni, vagy csak állnak ott és bámulnak?
- Fejlesztés alatt volt eljövetelemkor egy nanovírus, amellyel semlegesíteni lehetett az Erőérzékenyek Erő-képességeit – bökte ki végül Eichmann. – Nálam vannak a specifikációk, az eredeti változatot injekció útján kellett beadni, de volt egy aeroszolos terjedésű tesztüzemű variánsunk is... ha a bolygófelszínre csalnánk a jedik nagy részét, tömegesen bevethető lenne. Máskülönben egyesével kellene bejuttatni az ellenséges hadihajókba, ami viszonylag nehézkes… - És miért is jobb ez, mint egy közönséges sith zombivírus? – tette fel a tíz pontos kérdést a főkoordinátor, bár inkább csak a hallgatóság kedvéért, hiszen ő maga is tisztában volt a válasszal, vélhetően.
- A zombivírusok nem válogatnak, ugyanúgy támadják a civil lakosságot, mint az erőérzékeny kombattánsokat... - magyarázta Eichmann. – Ez a verzió azonban megkíméli a nem Erőérzékenyeket... ez a hátránya is azonban, egyelőre nincs olyan variánsom, ami különbséget tudna tenni világos és sötét oldali erőhasználók között. És még mindig ott maradnának a sorállományúak és nem erőérzékeny önkéntesek. - Talán besugárzással is működhetne – jegyezte meg Vul Isen. – Vagy protontorpedókba töltve. Akkor hajók ellen is bevethetnénk.
- Akár hogy is, szélesebb körű alkalmazás esetén egyelőre úgy tűnik, a saját erőhasználóink képességeiről is le kellene mondanunk – Eichmann úgy tűnt, gyorsan azonosult új munkaadóival. – Ennél szofisztikáltabb technológiát csak foglyokon tudunk alkalmazni – pillantott a chiss Dryfe-ra. – Adjon nekem és Isen doktornak egy technikus csapatot, főkoordinátor, és megteremtem maguknak a jedik számára specializált, legújabb generációs börtönöket. Olyan hatékonysággal fogjuk szipolyozni az életerejüket a maguk technológiájával, ami mellett a Ssi-ru beágyazás eltörpül.
|
|
|
Zonju V
Feb 9, 2019 13:18:07 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 9, 2019 13:18:07 GMT 1
A Zonju V közelében harcoló flották egyre hevesebb össztűzzel biztonygatták egymásnak, hogy még mindig itt vannak. Az Első Rend Maxima- és Dissident-osztályú könnyűcirkálói minden átmenet nélkül vadászvédelem nélkül maradtak – a védtelenné vált naszádokra pedig szinte azonnal rárepültek a Jedik vadászgépei. A TIE-okat ugyanis a közelben tűz alá vett egység kisegítésére parancsolták, a támadók pedig kihasználták az alkalmat.. és így volt ez számos másik könnyűcirkáló esetében.
– Mit csinál, Kék Vezér?? – hallotta a Fény egyik, egy Dissidentet támadó vadászalakzatot vezető parancsnoka, miközben újabb sorozatot zúdított az előtte lebegő cirkálóra. – Azonnal vonja ki a szakaszt onnan!
– Ne aggódjon, parancsnok – szólt vissza Kék Vezér. – Urai vagyunk a helyzetnek.
– Azonnal szakítsák meg a támadást, ez parancs!! Ez egy régi, szakállas trükk, a vadászaik hamarosan a nyakán lesznek!
– Ezzel magam is tisztában vagyok – mosolyodott el Kék Vezér, és még közelebb irányította az osztagának tagjait a Dissident felszínéhez. Már látta is, ahogy az első rendi vadászok fordulóznak, hogy meglepjék a védtelen célra gyanútlanul rárepülő ellenséges gépeket.. És tudta, hogy a csata más területein is ugyanilyen események zajlanak. A zöldfülű pilóták bedőlnek a cselnek, és ezért az életükkel fognak fizetni.
Kék Vezér pontosan ezért vezette bele a társait a csapdába. Az ő vadászosztaga csupa zöldfülű, újonnan kiképzett exocroniból állt, de azért voltak köztük veterán pilóták is. Kék Vezér úgy gondolta, jobb az ismert veszély felé terelni őket, mintha az ütközet sűrűjében nyíratnák ki magukat.
Az ellenséges TIE-vadászok rárepültek a Jedik vadásszakaszára, és Kék Vezér kivárt a megfelelő pillanatra. Nézte, ahogy a zöldfülűi eszeveszett, céltalan száguldozásba kezdenek, ezért végül úgy döntött, nem késlekedhet.
– Farfalla-szakasz! Most! – kiáltotta a kommba.
Alig telt el néhány másodperc, de így is majdnem otthagyta a fogát. Két TIE vette üldözőbe, és bár egyiket sikerült kimanővereznie, a másik befogta Kék Vezér vadászát, és a férfi gépén felizzottak a pajzsok a találatoktól. A következő pillanatban az üldöző szétrobbant, és Kék Vezér szeme előtt több tűzgomolyag és kékes elektromos villózással szétrobbant TIE-napocskák képe bontakozott ki. A Farfalla-egység rávetette magát a visszatérő TIE-szakaszra, és a meglepetés erejét kihasználva módszeresen megsemmisítették őket.
A Kék Szakasz parancsnoka újabb utasításokat mormogott, mire a két vadászegység összedolgozva leszedte az ellenség maradék gépeit, és a Dissident lövegei ellen folytatták a támadásukat. Az Első Rend parancsnokai nem írányítottak át más cirkálótól újabb gépeket, és nem is tehették, mert akkor védtelenül hagytak volna egy másik egységet. A Dissident pajzsa lassan túlterhelődött, burkolata felszakadozott, és hamarosan lángcsóvák árasztották el a törzsét.
A Jedi vadászegységek pedig új célpont után néztek.
Eichmann és Vul Isen távozásával – Dryfe a rendelkezésükre bocsáttatott minden eszközt és felszerelést, amire szükségük volt – Villard kapitány nyugodtabbnak látszott. A csatát elemző képeket fürkészve néha odapillantott a főképernyőre, ahol Dryfe főkoordinátor a csata különféle mozzanataira nagyított rá. A nő a parancsnoki székében ült, a szék karfájába épített panelekkel vezérelte a harci műveleteket, a mellette álló taktikai elemzővel tárgyalt, és néha töprengő arcot vágott, mintha Thrawn főadmirálisnak képzelné magát.
Villard az elemzőtiszt átellenes oldalán, Dryfe székének balfelénél állt. – A Jedik szétszedik a könnyűegységeket – közölte a kapitány. – Egy részüket elpusztítottuk hasonló közönséges taktikák segítségével, de úgy tűnik, nem eleget. Rendeljék vissza a vadászvédelmet a cirkálókhoz! – parancsolta, mire a legénységi árokban tevékenykedő altiszt azonnal továbbította az utasítást. – Szabad megtudnom, miért nem vesszük fel a kesztyűt, főkoordinátor?
Dryfe elfordult az elemzőtiszttől, és Villardra meredt. – Mert Jedikkel van dolgunk, kapitány – magyarázta a nő. – Mivel a védelmünk láttán nem futamodtak meg, arra kell gondolnom, hogy számos olyan trükkel érkeztek, amivel megfordíthatják a csata menetét. Valamint tartalékerőik is lehetnek.
– Rendeljek szondadroidokat a környező rendszerekbe?
– Már szétküldtük őket – felelte Dryfe. – Egyelőre ki akarom várni, mivel készültek nekünk. Addig is tartsa készenlétben Peavy kapitány egységeit. Lehet, hogy villámgyorsan kell reagálnunk. A főegységeik pajzsait nem tudjuk meggyengíteni, valamiféle Erőtechnikával védhetik. Szerencsére az RSD-k pajzsai is vannak olyan kitartóak.
– Nem erre vannak a.. rendlovagjaink? – vetette fel Villard.
– Nekik más feladatot szántam – villant meg Dryfe szeme. – Ezek a Jedik megbánják még, hogy ujjat húztak velünk. Ahogy azok az anti-imperialista vostroyaiak is.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 10, 2019 11:24:21 GMT 1
A csata kezdett elhúzódó jelleget ölteni, mind a Fény Hadserege, mind az Első Rend oldaláról egyre több hajó vált ki átmenetileg az alakzatból, hogy a formáció mögé vonulva feltöltse pajzsait, kijavítsa sérüléseit és újra felfegyverezze dokkjaiba visszatérő, megmaradt vadászgépeit, lelket, ételt-italt, szükség esetén pedig stimulánsokat öntve a halál második körére készülő pilótákba... az arcvonalak ide-oda inogtak, hullámzottak, de nem akartak összeomlani egyik oldalról sem. A jedi vadászok fogócskát játszottak a nagy teljesítményű csillagrombolóra szerelt vadászelhárító ütegek határán az Első Rend TIE-osztagaival, a nem erőérzékeny pilóták rajait használva csaléteknek, hogy aztán StealthX-eikkel lecsapjanak a rájuk akaszkodó ikervezérsíkos elfogókra a semmiből... és ismét visszavonuljanak.
- Több bombázóosztagunk ellenséges felderítőket jelentett azokból a környező rendszerekből, amelyekbe ugrottak - jelentette a vadászirányítást felelős jedi mester a parancsnokoknak a Kathol Légió vezérhajójának hídján. - Akkor nem várhatunk tovább - biccentett Hamner. - Kiimi, add ki a parancsot! Ki kell billentenünk a csata menetét az egyensúlyi pontból, méghozzá most. - Jedi - vadászok, rohamkorvettek, támadás! StarFortress osztagok, várjatok a mestereitek jeleire! - visszhangozta Kiimi Anaro hangja nyomán egy sor vadászirányító, mire a Fény formációi körül őgyelgő, egyszer már visszavont StealthX- rajok ismét támadásba lendültek.
A vadászelhárító ütegek az Első Rend cirkálói és csillagrombolói fedélzetén újra irányba fordultak, hogy célba vegyék a támadókat és megvédelmezzék hajóik értékes törzsét és nehéz elhárító ütegeit a rájuk zúdul, érzékelőkkel bemérhető és nem bemérhető protontorpedók, szonikus bombák és pulzáló lövedékek tüzétől... a jedi vadászok azonban még idő előtt felhagytak a rombolók törzse elleni rohamokkal, és elegáns, finom ívben, enyhe pályakorrekciókkal elkerülve a rájuk zúdított tüzet, a hajók törzse felett, magasan kezdtek fordulóharcokba bocsátkozni a rombolókat védő TIE-okkal.
- Túl közel vannak a saját vadászainkhoz, így nem tudják célba venni őket az elhárító ütegek, asszonyom! - kiabált a lövegparancsnokok fekete könnycsepp alakú, egész fejet fedő vizoros sisakját viselő tisztek egyike az Első Rend zászlóshajójának hídján, amelyről Dryfe összeszorított ajakkal, várakozó tekintettel figyelte a jedik halálos táncát. - Valamire készülnek... - állapította meg végül.
A vadászok nem mindegyike vívott halálos közelharcot a TIE-okkal. Dryfe-nak úgy tűnt, mintha minden osztagban lett volna egy vadászgép, amelyik csak összevissza repked... mintha a pilótája... transzban lenne! A többiek pedig egyértelműen azt az egyet fedezték minden alakzatban... - Keressék a magányos vadászokat, amelyek a fordulóharc mögé bújnak! - üvöltött fel a főkoordinátor, amikor rádöbbent a támadók lehetséges terveinek egyikére.
A lőelemképző komputerek és kezelőik lázas munkába kezdtek, a hajókon tartózkodó Rendlovagok pedig megpróbálták bemérni a kérdéses pilótákat... és messzire, az űrön túlra nyúló mély meditatív kapcsolatokat érzékeltek... nem volt könnyű, mert sem támadó szándék nem volt bennük, sem az Első Rendre, rájuk irányuló ellenséges érzelem... egyszerűen csak hívtak valakit, magukhoz, akivel már évek óta szoros kapcsolatban voltak...
Mielőtt azonban a Rendlovagok kinyúlhattak volna az Erővel, hogy akadályozni próbálják a mentális kapcsokat, az Első Rend csillagromboló vonala előtti űr felbolydult, ahogyan a magányosan, a fordulóharc felett köröző vadászgépek felhői felett újabb egységek jelentek meg a hipertérből.
A korábban felszállt, és szomszédos rendszerekbe ugrott jedi StarFortress-bombázók. A B-szárnyúiról is híres, verpin és mon cal technológiát vegyítő Slayn & Korpil legújabb termékei annyira és végletesen a minél nagyobb rombolóerő irányába lettek fejlesztve, hogy a Köztársaság Zsivány-kommandón edződött vadászparancsnokai lemondtak az alkalmazásukról, még a máskülönben nehéz és lomha K-szárnyú pilóták sem voltak hajlandóak átülni ezekbe az "öngyilkos bombaraktárnak" nevezett nehéz, transzportsiklók méreteivel vetekedő gépekbe. A raktáron maradt, át nem vett sorozatok nagy része emiatt végül elkerülendő a teljes csődöt és az arcvesztést a galaxis fejlesztői és gyártói előtt, a Slayn & Korpil és a Köztársasági Vadászparancsnokság vezetőinek közös és egyöntetű beleegyezésével a Fény Hadseregének állományába kerülhettek. Az MG-100 / SF-17 lassú volt és lomha, mint egy vontatóhajó. Páncélzata és önvédelmi lövegei átmenetileg megvédhették a rá támadó vadászoktól, de a hengeres felső törzs alatti óráisi, függőlegesen lefelé nyúló tárolókonténerszerű modulban hordozott meghajtás nélküli protonbombák százai egyszerre tették veszedelmes hajó elleni fegyverré... és szinte az alkalmazhatatlanságig érő mértékben önmagára és szakasztársaira is veszélyes fegyverré.
A bombázók azonban csak egyetlen pillanatig időztek az Első Rend csillagrombolói felett - amíg kioldották halálos terhüket.
Minden egyes StealthX-osztag "meditálója", a fordulóharc felett keringő, bonyolult formákat leíró jedi mester-pilóta egyetlen dologért felelt; hogy minél egyértelműbben sugározza a "pont itt vagyok, ide gyere" üzenetet a padawanjának a hipertéren és az Erőn át, akivel már évek óta ismerték egymást, minden rezdülésüket... és akik a hajónként kijelölt négy gépes StarFortress rövid hipertérugrásait irányították a szomszédos rendszerekből, ahová távoztak... pontosan a mestereik által megadott érkezési pozíciókra.
Egyetlen navikomputer lett volna talán csak képes kikalkulálni ilyen pontos érkezési koordinátákat a galaxisban, a Millenium Falconé.
És persze az Erő. A protonbombák százai az őket lendületbe hozó elektromágneses indítómezőnek köszönhetően felgyorsultak és átzuhantak a kergetőző vadászgépek között - ahol némelyikük összeütközött egy TIE-al, vagy egy X-szárnyúval, ott lángba borult a vadászok felhője is. -, majd becsapódtak a csillagrombolók felszínébe.
Egyetlen bombázó terhe is elegendő lett volna, hogy első néhány tagjuk átszakítsa a hajók pajzsát, a következők a páncélját, a még később lehulló bombák pedig odabent a reaktor- és legénységi térben detonáljanak. Itt azonban széles vonalban négy-négy StarFortress jutott minden egyes csillagrombolóra az Első Rend vonalán. A bombázók pedig ahogy kioldották terhüket, már el is tűntek újra a hipertérben, még mielőtt a kisebb kísérőcirkálók elhárító ágyúi rájuk fordulhattak volna.
A Kathol Légió zászlóshajóján Kenth Hamner elhűlve figyelte a pusztítást. Az Első Rend által felállított csillagrombolók kétharmada lángolt. A maradékot vagy nem érték el a bombázók a közeli rendszerekben rájuk támadó vadászőrjáratok miatt, vagy a bombázókötelék pontatlanul ugrott és becsapódott egy-egy kisebb kísérőhajóba, újabb lánggolyókat generálva ezzel... vagy pedig egy másik csillagromboló takarásában voltak, így társaik pusztulása megvédte őket a találatoktól. A halál még így is aratott, a rombolókon ott pusztuló katonák halélsikolyainak ezrei ott visszhangzottak az Erőben, Hamner és minden, a flottában jelen lévő jedi fejében.
- Ez vérfürdő - nyelt egyet végül Hamner. - Mészárlás. Azt fogják gondolni, hogy nem játszunk szabályosan. - Szabályos hadviseléssel ma már nem lehet háborút nyerni, Nagymester. Nézze csak meg, hányan estek el Awerisnél - bámult bele feketén lángoló, sötét tekintettel a tűzvonalba Kiimi Anaro, miközben furcsán mosolygott. - Gondoljon csak bele, az lett volna csak a vérfürdő, ha ezeket a bombákkal megpakolt téglákat a hagyományos módon, frontális rohammal küldjük a rombolóik ellen. A kilencvenöt százalékukat leszedték volna, mielőtt egyáltalán a célul kiválasztott csillagrombolók fölé érnek. Százak és százak haltak volna meg a pilótáink és az önkénteseink közül... tökéletesen értelmetlenül. Az Erő lehetővé tette, hogy ez ne így legyen. - Az Erő és a te tervezésed, ifjú Anaro tábornok - veregette meg Kiimi vállát Hamner, majd kinyújtott kezével előre mutatott, barna főtiszti köpönyege csak úgy lobogott utána. - Minden hajónak, támadás! Törjük meg, ami maradt belőlük!
A Scythe-cirkálók és kísérőik pedig támadósebességre gyorsultak, hogy megtörjék az Első Rend védvonalának maradékát.
...
Dryfe felpillantott. A zászlóshajó még egészen ép volt a tűztengerhez képest, ami a flottáját elpusztította. A nő magában átkozódott. Készült valamiféle jedi trükkre, de nem ilyen nagy szabásúra... nem ennyire... primitíven destruktívra. Saját elhárító ütegeit a hajója ellen küldött "meditáló" mester ellen fordította még időben, így a StealthX vissza kellett vonuljon, a hozzá tartozó bombázók pedig nem közvetlenül a híd felett, hanem az orrnál jelentek meg és gyorsan el is pusztultak, csak részlegesen oldva ki halálos terhüket... de ez inkább kivétel volt, ami erősítette a szabályt, mint rendszerszintű jellemző. A flottájának állapotot jelző háromszögek nagy része vörösből feketébe változott.
Még káromkodni sem volt ideje, amikor aktiválódott a Zonjuról sugárzó parancsnoki központból érkező vonal holoképe és Eichmann kékes chiss fizimiskája jelent meg. Ő és a givin Vul Isen úgy tűnt, épségben elérték a felszínt, és befejezték előkészületeiket. - Úgy látom, mégis meglepték a jedik, főkoordinátor - a chiss tekintetében legalább annyi önelégült káröröm volt, mint a helyzet komolyságából adódó aggodalom és a mindig szükséges mennyiségű hideg professzionalizmus. - Térjen a lényegre... - sziszegte Dryfe. - Befejeztük az emitterek telepítését - közölte Eichmann. - Ennyi hajóval nem tudja feltartani őket. Javaslom, vonja vissza a megmaradt flottáját a bolygó mögé, vagy egy szomszédos rendszerbe, és engedje, hogy a jedik leszálljanak. Minél többet ártalmatlanítunk közülük idelent, annál kevésbé fenyegeti magukat újabb, az előbbihez hasonló trükk a részükről. - Feltéve, hogy tényleg felszíni támadásra készülnek majd... - rázta meg a fejét Dryfe. - Feltéve, hogy nem üldöznek inkább minket, és vonják szimplán blokád alá a bolygót. Maga pedig hasznavehetetlen kolonc lesz csak csupán odalent, vagy ami még rosszabb, újabbat fordít a köpönyegén, és ezúttal hozzájuk áll be... - Sosem tennék ilyet - rázta meg a fejét inkább tárgyilagosan, mint sértődötten Eichmann. - És gondolom, a jó Isen doktor itt mellettem nem is hagyná. - Ismerjük a jedik észjárását, főkoordinátor - lépett a holokom vevőjének hatókörébe a koponyafejű, halott tekintetű Vul Isen. - Le fognak jönni, elhiheti.
...
A Kathol Légió támadósebességre gyorsuló hajóin a távolsági és rendszeren belüli kommunikáció lehallgatásáért felelős specialista lépett oda a hadművelet pozitív alakulását elégedetten szemlélő mesterekhez. - Nagymester... elkezdtük feltörni az Első Rend zavarását a komtérben. Úgy tűnik, már nincs elég hajójuk, hogy minden frekvenciát blokkoljanak... aggasztó hírek jönnek a Zonju felszínéről. Elkezdték tömegesen táborokba terelni és kivégezni a civil lakosságot... a hangszórókból állítólag Első Rendi propaganda harsog, és azt mondják, hogy mindenki, aki nem ragad fegyvert ellenünk, áruló, és meg fog halni...
Hamner beharapta az ajkát, de Anaro megelőzte. - Lárifári, hazugság. Megtévesztés. Azt akarják, hogy a felszínen folytassuk a harcot. Le akarnak lassítani minket. Üldöznünk kell a megmaradt Első Rendi flottát és meg kell semmisítenünk. Utána pedig szabad lesz az út a szektor belseje felé... - Nem kockáztatom, hogy civilek vére tapadjon a Fény szent kezeihez - rázta meg a fejét Kenth Hamner. - Le fogunk menni és megmentjük a lakosságot. A barabelek vezetik a támadást. Én folytatom a védőflotta megsemmisítését. - Ezt akarják, Nagymester - vetette ellen elsötétült tekintettel Kiimi. - Hogy megosszuk az erőinket. - Foglyokra van szükségünk, akik pontosan meg tudják mondani, hol vannak a szektorban a katonai bázisok - ellenkezett Hamner. - Odalent majd szerzünk eleget. - Tesar és Villyem tehetséges harcosok, de nem tudják majd felismerni, kik a legtöbb információval bíró Első Rendi funkcionáriusok odalent - vitatkozott tovább Kiimi. - Engedd meg, hogy én is menjek akkor, Nagymester!
Hamner elgondolkozott, majd aktiválta a komját. - Legyen, de egy feltétellel. Horn mester!
Corran Horn képe jelent meg a Fény Hadseregének kommunikátorán. - Gyere ide az erősítéssel! Te és Anaro mester a Zonju V felszínére vezetitek a Rseik Légió és a Kathol Légió felszíni erőit és a Lovagokat! A Sebatyne-Fészek barabel lovagjai lesznek a másodparancsnokaitok! Seff Helin mester és én folytatjuk a megmaradt ellenséges flotta üldözését! Foglyokat kell szereznetek odalent a bolygón, minél magasabb rangúakat! És meg kell állítanotok a civilek elleni mészárlást!
Corran hófehér szakállas arca kiismerhetetlen volt a holokomban, ahogyan a Hamner mellett álló Kiimire pillantott. - Ám legyen, Kenth - mondta. - De magammal szeretném vinni a vostroyai kommandósokat is. - Épp elég Rendosztagos van odalent mindenkinek, vidd - biccentett Kenth Hamner. - Szedelődzködjetek! Te is, Kiimi fiam!
Kiimi Anaro meghajtotta magát, és a leszállókompokat tartalmazó dokkfedélzet felé indult. Fekete csillagszerű szemei egyszerre elégedetlenül és vérszomjasan villogtak, ahogy áthaladt a folyósokon.
|
|
|
Zonju V
Feb 10, 2019 18:36:53 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2019 18:36:53 GMT 1
– Ajánlom, hogy igaza legyen – emelte fel kesztyűs mutatóujját Dryfe. – Különben megtalálom a módját, hogy örök életére ryllbányába zárják mindkettejüket.. – amíg Eichmann és Vul Isen holoalakja elenyészett, Dryfe tekintete a taktikai vetítőre vándorolt. – A sérült egységeket felmérve válasszák ki a harcképtelen, de még működőképes hajókat, és indítsák őket útnak a magrendszerünk felé – parancsolta.
Villard kapitány a közelében állt, és a kezében tartott adattáblán átcsoportosította az erőket. Erre a holovetítő fölötti kép is változni kezdett, előre kijelölve az említett egységek útvonalait.
– A legsérültebbeket, amik még harcképesek, irányítsa minél távolabb a fronttól – folytatta a főkoordinátor. – Azokat a rombolókat, amiknek csak a parancsnoki tornya semmisült meg, ide mellénk, az ép egységek közé!
Az Első Rend flottájának nagy része felrobbant vagy roncsként sodródott az űrben, de korántsem annyi, mint amire a Jedik számítottak. A bombázók elsődleges célpontjai között ugyanis a parancsnoki tornyok is szerepeltek, és számos olyan első rendi egység akadt, ahol még idejében aktiválták a másodlagos hidat, ami mélyen a hajó belsejében állt, előre feltöltött pótlegénységgel, és helyettes parancsnokokkal arra az esetre, ha a főközpont megsemmisül. A sérült csillagrombolók egy része azután is harcképes maradt, miután a bombák eltalálták őket.
Az Első Rend flottája átrendeződött, majd látványosan hátrálni kezdett a bolygó átellenes oldala felé. Mivel a flotta könnyűcirkálóinak nyolcvan százaléka még ép volt, ezúttal a Dissident, Maxima, Light Cruiser, Nebulon-K és egyéb fregattok csoportosultak a nagy csillagrombolók köré védelemnek. A Fény egységei agresszíven törtek előre – bizonyára mihamarább el akarták érni a Zonju felszínét. Az Első Rend csapatszállítói máris vitték a krómosztagos csapatokat a bolygón levő helyőrségek harci állományának feltöltésére.
– A felszíni csapatokat Shax tábornok irányítja majd – közölte Villard kapitány. – Leparancsoljam a rendlovagokat az ütközetbe?
– Ne, kapitány – szólt Dryfe. – Amint mondtam, a Jedik meg fogják bánni, hogy ujjat húztak velünk. Ez a visszalépés ugyan sok jó katona életébe került.. de azért még mindig végrehajthatjuk a magunk trükkjét. Mikorra várható Peavey kapitány erősítése?
– Körülbelül tíz perc múlva, asszonyom.
– Addig feltartjuk az ellenséget – mondta Dryfe. – De ne túl hatékonyan.. szeretném, hogy a csapataik mind a felszínen legyenek, mire Peavey kapitány megérkezik. Azután foglalkozhatunk a.. Mi ez??
A vetítő fölött újabb hajók jelentek meg.. méghozzá az ellenség vörös színeiben. A Fény Hadseregének erősítése megérkezett.
– Több tucatnyi, a korábbival megegyező konfigurációjú flotta – olvasta le az adatokat Villard. – A Jedik erősítése..
– Akkor sem számít ez most – hunyta le a szemét egy pillanatra Dryfe, lenyelve az ingerültségét. – A parancsaim nem változnak. A Jedik tegyék le a csapataikat, mi is a mieinket, és üzenje meg Peavey-nek, hogy siessen!
Shax tábornok siklója a Zonju V legnagyobb első rendi támaszpontján landolt. A magas duracél-falakkal körbevett harcálláspont csupán egyike volt a bolygót átfedő, véletlenszerűen szétszórt őrposztoknak, amiket azért telepítettek a lakott településektől távol, hogy a birodalmi jelenlét ne legyen annyira nyilvánvaló a környéken. A lakott településeken viszonylag kevés krómosztagos kószált – az Első Rend képviselői civilben szőtték be a kereskedelmi központokat, főleg az efféle kieső, de forgalmas világokon.
A fekete egyenruhás Alavi Shax lelépett a fémpadlóra, az előtte sorakozó krómosztagosok és a bázisparancsnok közé. A szürkülő hajú, tiszti kabátját a vállára akasztva hordó Shax jócskán elütött a fiatal, goromba képű alaktól, akit mostantól az alattvalójának kellett tekintenie. Intett, mire a férfi meglepetten odébbállt – mire egy másik siklóból a Zonju rendszer védelmével megbízott Lyste hadnagy lépett elő. A fiatal férfi odasietett Shax elé, és tisztelgett.
– Lyste hadnagy vagyok. Dryfe főkoordinátor engem bízott meg a helyi hadosztályok összparancsnokságával – közölte Lyste minden bevezető nélkül. – Állok a szolgálatára, tábornok úr.
Shax úgy tudta, hogy Lyste eddig is afféle összekötőként funkcionált különféle csoportok között, így nem lepte meg a döntés. Egyelőre nem ismerte a fiatal férfi képességeit, de első látásra rátermettnek látszott.
– Amint tudja, a fentről lehozott egységeinket a harcálláspontokra szállítjuk – mondta Shax, és elindult a fiatalabb férfi mellett a parancsnoki központ felé. – Mivel ezek egymástól távol levő, elszórt támaszpontok, a Jediknek is meg kell osztani az erejüket.
– Igen, a kezdetektől erre a taktikára rendezkedtünk be – bólintott Lyste.
– Csakhogy ezeket a katonákat most valójában nem szórjuk szét – pillantott Shax a hadnagyra. – A főkoordinátor parancsa értelmében a főerőinket egyetlen nyílt terepen csoportosítjuk.
Lyste bizonytalanul megvakarta az állát. – Uram, a főkoordinátor asszony ilyen.. régimódi stílusban óhajt megküzdeni az ellenséggel? Hadsereg a hadsereggel?
– Nem olyan különös ez – vont vállat Shax. – A főerőnk elég krómosztagból fog állni ahhoz, hogy a Jedik serege egyként rontson rájuk. Csupán azokra a bázisokra szállítunk egységeket, amik körbeveszik a fő harcteret. Innen aztán időszakonként erősítést küldünk a főerőknek.
– Igen, ennek már van értelme – töprengett Lyste. – Ha minden jól megy, még be is keríthetjük őket.
– Látom, van némi harci tapasztalata – jegyezte meg Shax, miközben beléptek a központi épületbe vezető turboliftbe.
– Évekig csatáztam az itteni kalózbandákkal – vont vállat Lyste. – Az efféle népség ravasz társaság, a közönséges katonai taktikákkal nem sokra mentem velük.
– Az ellenség mindig elsőrangú tanító – bölcselkedett Shax. – Kérem, vezessen a taktikai kivetítőhöz, hadnagy. Lássuk, merre visz az utunk.
|
|
|
Zonju V
Feb 18, 2019 10:22:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 18, 2019 10:22:25 GMT 1
A dobóhajók rázkódtak és remegtek, ahogyan a StealthX-ek nyomában beléptek a Zonju V légkörébe. Corran Horn és Kiimi Anaro StealthX-e pedig kevésbé látványos, de annál kiélezetebb manőverekkel igyekeztek egymás elé kerülni, vetekedve az elsőként leszállónak járó, talán nem is létező dicsőségért.
- Assz ellenszégessz csapatok egy nagyobb sszíkszágon csoportoszulnak asz erődeiktől keletre, de több erődben issz érszékeltünk összevonászokat - sziszegett bele az egybásköztibe Willyem Sebatyne barabel orgánuma. - Lépre akarnak csalni minket, arra számítanak, hogy minden erőnket velük szemben tesszük le - jegyezte meg Corran Horn. - Meg kell találnunk azokat az erődöket, amelyekben a civilek tartják fogva. - Feltéve, hogy bárkit is fogva tartanak egyáltalán - jegyezte meg kritikusan a másik vadászgépből Kiimi Anaro, aki az akció kezdetétől nem rejtette véka alá, hogy ellenzi a jedi erők szétaprózását.
- Éreztek bármit az Erőn át, barabelek? - kérdezte most Corran. Rossz előérzete volt, az Erő azt súgta neki, hogy bizonyosan csapdába sétálnak, de hogy mifélébe és pontosan kicsodák, ezt már nem látta, nem érezte. - Szenvedés, gonosz szándék? - A legerőszebb szötét oldali fluxussz... abból az Erődből jön. - jelölt meg a StealthX-ek éppen aktív radarképernyőjén egy erődöt az északi síkság szélén Tesar Sebatyne, miután finom vadászösztöne és az Erő segítségével azonosította a "legszürkébb" erődöt. - Akkor mi a sztalkerekkel megnézzük azt az erődöt, barabelek, vezessétek a támadást a síkságon csoportosuló rohamosztagok ellen. - biccentett Corran Horn és bedöntötte elrejthető zöld csíkokkal díszített lopakodóját. A vostroyaiak csapott orrú, leginkább a Régi Köztársaság klón dobóhajóira hasonlító leszállóegységei követték, miközben a többi rohamcsónak, Fény-gárdistákkal és jedikkel a fedélzeten továbbhaladt a síkság felé, kerülgetve a közelben őgyelgő TIE-ok és a felszíni elhárító ütegek egyre sűrűbbé váló tüzét.
Kiimi Anaro gépe természetesen pillanatokkal később szintén kivált az alakzatból és Corran mellé suhant. - Veletek tartok, Horn mester - jelentette be önelégült hangon az ifjú jedi az egymásköztiben. - Csak arra az esetre, ha véletlenül ti sétálnátok csapdába... - Megköszönöm, Anaro tábornok - viszonozta Horn, majd két kattintás után kikapcsolt a komot.
Milyen egyszerű lenne, gondolta a pilótaülésből oldalra pillantva Corran a másik gép felé, amelynek vezetője látszólag vidáman integetett neki, de Corran a sisak plexijén át is felfedezni vélte a lehetetlenül széles, karmos-fogas mosolyba húzódó szájat, ami nem lehetett közönséges humanoidé. Csak utasítani kellene Strelokot és a másik két vostroyai dobóhajót, hogy kerüljenek mögé, fogják ollóba, és radírozzák le az égről ezt az áruló, beszivárgó förmedvényt... és persze utána magyarázkodhatna, és maradványok nélkül senki sem hinné el neki, hogy egy Káoszlény szállta meg az ifjú Kiimit... nem, biccentett magában Corran. Ez az alak elég magabiztos ahhoz, hogy azt higyje, az erőd elleni roham hevében el tud bánni ővele, három szakasz sztalkerrel és persze az eredeti védőkkel... - már persze ha az utóbbi egyáltalán szándékában állt.
Hát majd rácáfolunk, mosolyodott el magában Corran és tovább növelte a sebességet. A furcsa antennákkal teletűzdelt erőd egyre növekedett.
...
A síkság átellenes oldalán fekvő, déli erődben Vul Isen és Eichmann elégedetten figyelték az események alakulását.
- Egy jedi rohamcsapat elszakadt a főerőtől és a csali-erődünk felé halad - jelentette a radarokat kezelő első rendi ügyeletes tiszt.
- Kitűnő, amint landolnak, zárják le légmentesen az erődöt. - adta parancsba Eichmann. - És a bent lévő rendlovagok? - pillantott a chissre és givin társára döbbent arccal a tiszt. - Tudják magukról, hogy a szerepük csak csali - Vul Isen halálfejű vigyora ezúttal tényleg rettenetes külsőt kölcsönzött amúgy is koponyaszerű fejének. - Addig folytatják a nagyon gonosz, nagyon sötét gondolatok sugárzását, amíg mi nem kezdjük el a tényleges sugárzást a csatatér felé. Utána pedig hősiesen meghalnak a behatolók elleni harcban... már ha a vírus nem végez velük először. - Mi a helyzet orbiton? - kérdezte most Eichmann a tisztet.
- A főkoordinátor hadereje visszavonul, az erősítés fedezi az elszakadásukat az ellnségtől. A jedik flottájának nagy része üldözésre készül. - jelentette a tiszt kötelességtudóan. - Rendben, akkor reméljük elkerüljük az orbitális bombázás kellemetlenségeit - nyugtázta Eichmann. - Tartanak jedi csapatok a városok felé is? - Egyelőre nem, uram. - Rendben, akkor folytassák a tartályok telepítését az épületek között, de az aktiválással ráérünk - Eichmann háromféle keveréket akart kipróbálni a bolygón... egyet a jedik által célba vett erődben, egyet a csatatéren, egyet pedig a városokban, de azt csak utolsónak... és mind közül az volt a legnagyobb volumenű és a várhatóan legnagyobb hatású.
- Uram, Lyste hadnagy és Shax tábornok a háromperhármas biztosvonalon kérdezik, hogy kell-e jedi meglepetésekre készülniük - folytatta a láthatóan lelkes és munkamániás komtiszt. - A jediket fogja meglepetés érni, nem a mi csapatainkat, ha eleresztjük a reagenst - kuncogott fel Isen doktor. - Csak tartsák az arcvonalat, ha megindulnak a lovagok.
...
A csatatéren különböző nemű, fajú, fénykardokkal, vibrodárdákkal és nehézfegyverekkel felszerelt gyalogosok sorjáztak elő a jedik csapatszállítóiból. A nagyobb leszállóegységekből előkerültek a hatalmas Juggernaut kerekes tankok és T6-B repulzortankok, amelyeknek a mobil egységeket kellett felvezetniük. Néhány széles szárnyú szállító vezérsíkjai alól pedig V-szárnyú csapásmérő légköri siklók emelkedtek fel, és rakétaterhükkel az Első Rend arcvonala felé indultak.
- Elősször a tankok támadnak, a másszodik hullámban követkessznek a jedi lovagok - rendelkezett Tesar Sebatyne, majd felpattant az egyik Juggernaut tornyára. - Előre aasz Erő nevében!
Két Fény-Légió tankjai és gyalogsága zúdult rá az Első Rend osztagaira, a síkság pedig hamarosan megtelt egymás felé húzó vörös, kék és zöld színben pulzáló lövedékek sokaságával.
|
|
|
Zonju V
Feb 26, 2019 19:20:52 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Feb 26, 2019 19:20:52 GMT 1
Az RSD Capital hídján Villard kapitány egy pillanatra kipillantott a csillagromboló orrán éktelenkedő hasadékra. A sérülés nem volt hatással a hajó működésére, és máris karbantartódroidok ügyködtek a károk helyrehozásán.. de azért ékes bizonyítéka volt a Jedik alattomosságának.
A taktikai vetítőn jól látszott, ahogy az Első Rend flottája a külső rendszerek felé halad, teljes visszavonulót fújva. A csapatokat és a nehéztüzérséget már lerakodták a Zonju V felszínére, így a flotta a Fény erőivel a nyomában a belső rendszerek felé kúszott. Mivel a legtöbb csillagromboló és nagyobb méretű zászlóshajó megsemmisült, a flotta gerincévé azok a fregatt és könnyűcirkáló-méretű egységek váltak, amik nem voltak a Jedi bombázók célpontjai.
Az ilyenkor szokásos eljárás szerint az ép cirkálók közé szóródott csillagrombolók védték volna az összes lehetséges szárnyat.. Csakhogy a nagyrészt sérült rombolók így még könnyebb célpontot nyújtottak volna a Jediknek. Ezért Dryfe főkoordintátor egy csoportba vonta a legnagyobb hajókat, köréjük rendelte a könnyűcirkálókat, azok köré a fregattokat és a korvetteket, és mindezt a gyűrűs köteléket TIE vadászok raja lepte el.
– Nem hagyhatjuk, hogy elérjék a belső rendszereinket – szólt Salaris tábornok holoalakja. – Itt és most kell őket megállítanunk. Egyelőre sikerült őket a bolygótól távol, a belső rendszerek felé vezető útvonalak irányába csalogatnunk.. Így amikor Peavey kapitány erősítése megérkezik, hátbakaphatja őket.
– Peavey kapitányt még további késleltetésre utasítottam – rázta meg a fejét Dryfe. Végighordozta a tekintetét a parancsnoki széke körül villódzó hologramalakokon. – Valószínűleg egyes sebességgel araszol a hiperűrben.. Nekünk élve kellenek ezek a Jedik. Példát kell statuálni velük, különben gyengének tűnhetünk, főleg a sikeres offenzívájuk után.. Egyenesen továbbhaladunk a Concrete-rendszerbe.
– Dehát az az egyik belsőbb rendszerünk – emelte fel a fejét Costa admirális.
– Pontosan – bólintott Dryfe. – A főflottánk amúgy se érne ide időben. De ha lecsökkentjük a távolságot, körülbelül félúton találkozhatunk velük. Így sokkal nagyobb erővel kerítjük be illetve kötjük le őket, mint amit Peavey erői nyújtanának..
– De hát a Concrete a legjobban őrzött, legfontosabb komplexumunk – jelezte Salaris. – A Legfőbb Vezér személyes utasítására hozták létre, ráadásul még a flotta főtisztjei se kaptak engedélyt a belépésre.
– Késlekedés nélkül tűz alá vennének minket a helyi védelmi erők – bólintott Costa admirális. – Első rendi hajók lőnének első rendi hajókat.
– Ez igaz, de a Concrete Állomás a Koordinátus felügyelete alá tartozik – mosolyodott el Dryfe. – Én pedig főkoordinátor vagyok, az említett szerv egyik főbb tisztségviselője.. A birtokomban vannak a megfelelő belépési kódok. A főflotta egységei is megkapták már az engedélyt. A Concrete bolygó automata védelmi rendszereit pedig amúgy sem kell megközelítenünk.
– Az tény, hogy a Concrete-rendszerből egyetlen Jedi hajó sem fog megszökni – biccentett Villard kapitány.
– Nem bizony, kapitány – felelte Dryfe. – Azt hiszem, a megfelelő vektoron vagyunk. Fénysebességre felkészülni!
A parancsnoki őrposzt irányítójában Shax tábornok a harctéri drónok által közvetített, a helyiség falait körbevevő képernyőn megjelenített, élő időben látható csatát tanulmányozta. A Jedik egy bizonyos csoportja egyenesen a csapda felé indult, a többiek pedig felvették a harcot az Első Rend hadseregével.
– A Jedik a nehéztüzérséggel támadnak, uram! – jelentette az egyik panelnél tevékenykedő Lyste hadnagy. – A saját erőink felvették velük a harcot. Egyelőre hagyjuk őket előrehaladni, uram, ahogy a parancsok szólnak.
– Küldje előre a HCVw-A14-es kerekes turbotankokat, hadnagy – parancsolta Shax. – Az AT-ST/fo-k és az AT-AE-k maradjanak a krómosztagos szakaszok között szétszóródva, szabadon.
– A V-szárnyúak lerakétázzák a csapatainkat – mutatott rá a nyilvánvalóra egy másik kezelőtiszt.
Shax azért késleltette a határozott válaszcsapásokat, hogy a Jedik még jobban beleéljék magukat a küzdelembe. A tábornoknak szüksége volt rá, hogy az ellenség mélyen elköteleződjön a csata mellett, és úgy tűnt, meg is tették.. méghogy a béke őrei!
– A Jedik bombázóit és siklóit kösse le a TIE/sf Interceptor szakaszokkal – utasította végül Lyste hadnagyot, aki a távoli csatát koordinálta. – Küldjön harci platformokat az ellenség fölé, újabb csapatokkal és felszereléssel. Ne kockáztassuk fölöslegesen jó katonáink életét.
– Uram, az AT-M6-ok és az új nehézbombázóink is készenlétben állnak – jelentette Lyste reménykedve.
Shax elmosolyodott. – Nekünk élve kellenek ezek a Jedik, hadnagy, nem darabokban. Hagyjuk, hogy a csata lefussa a maga menetét, csak azután kényszerítjük őket megadásra.
Tesar Sebatyne a Juggernaut tetején úgy pörgette a fénykardját, mint a szélvihar. A kerekes tanknak címzett lövedékek mind egy szálig lepattantak a barabel Jedi fegyveréről, ezzel társaival szemben előnyt biztosítva a tanknak az előretörésre. A Jedik által védett harcikocsik ugyanis sokkal gyorsabban haladtak előre, és törtek be az ellenség sorai közé, mint az efféle védelem nélkül támadó tankok.
A krómosztagos sereg közé ékelt ellenséges tankok szétszórtan törtek be a csatába, váratlan pillanatokat okozva a Jediknek – ezzel is folytatva a megszokott taktikát, miszerint Erőhasználók ellen a kiszámíthatatlansággal lehet a legjobban harcolni. Tesar szemei mégis elkerekedtek, amikor szembetalálta magát az első hullám első rendi kerekes tankokkal..
A hatalmas monstrumok nagyobbak voltak az ő Juggernautjánál, és úgy szaggatták szét az ő T6-B kísérőit, mint villám a levegőt. A távolban a klasszikusnál nagyobb és fürgébb AT-ST-k közeledtek, mögöttük tömzsi, ördögi kinézetű lépegetőtankokkal.
Tesar előre megérezte a veszélyt – a levegőbe szökkent, és a következő pillanatban a Juggernautot égzengető robbanás rázta meg. Miközben a Jedi szaltót vetett a levegőben, a kerekes tank feje felrobbant, a gépezet maradéka pedig füstölögve eldőlt a földön. Tesarnak sikerült a síkságon földet érnie, eltekerve a testét a robbanás útjából, és úgy irányítva az esését, hogy a roncs mellett érkezzen le.
Ideje volt a klasszikus módon harcolni, gondolta, és belevetette magát a közelharci küzdelembe.
A csatamező egy másik oldalán az ifjú Smirna Kye lovag vadul pörgette maga előtt a fénykardját. Az égkék penge zúgva suhogott a levegőben, ahogy páncélokat roppantot be, emberi testrészeket vagdalt darabokra és gyors, pontos szúrásokkal leterítette az ellenséges katonákat. Smirnának ez volt az első éles küzdelme, és az első ilyen kaliberű csatája – ennek ellenére megállta a helyét a csatatéren.
Ahogy átfurakodott egy AT-ST lábai között, és az Erővel egymásba gabalyított néhány krómosztagost, egyre inkább a hatalmába kerítette az érzés, hogy nem is birodalmiakkal, hanem mandalori fejvadászokkal küzd. A krómosztagosok kiváló harcosnak bizonyultak, ráadásul még célozni is tudtak – ami ellentmondott mindennek, amit a fajtájukról tudni lehetett.
Ha közelharcba keveredtek, hosszú, fémes harci botokat vettek elő, és nem volt olyan könnyű elbánni velük, mint ahogy a Jedik azt sejtették. Smirna egyik ütése nem sikerült a legpontosabbra, és a fénykardpenge lecsúszott a krómosztagos páncéljáról ahelyett, hogy átütötte volna azt. Smirna, miután megküzdött számos krómosztagossal, beigazolva látta azt a pletykát, miszerint az Első Rend katonáinak páncélzatát ugyanabból gyártják, amiből az űrhajók burkolatát.
Smirna egy erőteljes döféssel leterítette legközelebbi ellenfelét. Akármilyen űrhajóburkolat, de mégsem volt mandalori páncél, gondolta.
A lány meglendítette pengéjét, és újabb rohamra indult.
Miután Dryfe főkoordinátor flottamaradéka, és az őt üldöző Fény-egységek beléptek a hiperűrbe, a Zonju-rendszer néhány percig ismét üres lehetett. Aztán újabb első rendi hajók jelentek meg, élükön egy hatalmas rohamcsillagrombolóval.
A Mandator-osztályú egység hídján Peavey kapitány döbbenten bámulta a hátrahagyott roncsokat. Nagyrészt első rendi volt.. illetve majdnem mind az volt. Az ő kisebb kiegészítőflottája pontosan elegendőnek bizonyulhatott volna egy meglepetéshez vagy figyelemeltereléshez, de a főkoordinátor időközben megváltoztatta a terveit. – Szórja szét a flottát, parancsnok – utasította az adjutánsát. – Biztosítsák a rendszert! Ha a Jedik újra betörnek, megsemmisíteni! – Értettem, uram! – Küldjön néhány rombolót a bolygó fölé.. Arra az esetre, ha Dryfe EGB-s védencei elárulnának minket.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 7, 2019 12:26:05 GMT 1
Az üldöző Kathol Légió hajói és a menekülő Első Rend védelmi flotta maradéka között egyre növekedett a távolság, ahogyan maguk mögött hagyták a Zonju rendszer belső bolygóit és elhaladtak a külső övezet gázóriásai és aszteroidamezői között. Hamner nem erőltette az agresszív üldözést még úgy sem, hogy az Első Rend megtépázott csillagrombolói közül jól láthatóan néhányan csak vonszolták magukat, a gyors, mozgékony Scythe-nehézcirkálóknak nem esett volna nehezükre újra lőtávolságukba kerülni. Hamner azonban már távolabbra tekintett. Amikor a csillagromboló-flotta maradéka végül belépett a hiperűrbe, a Fény tábornoka és Nagymestere egy csapat aing-tii-hez fordult, akikkel egy hórihorgas ho’din jedi tartotta a telepatikus kapcsolatot a szektor csillagtérképeit böngészve, miközben fél szemmel az érzékelőket, fél szemmel a kántáló, egymás csáprágóiba kapaszkodó bogárszerű, idegen paplényeket figyelte.
- Himw’we mester, sikerült rögzíteni a távozó flotta irányvektorát és a várható érkezési pontot? - Sikerült, Nagymester – biccentett amaz elégedett arckifejezéssel. – A szerzetesek által az ellenséges navigátorok fejében érzékelt gondolatok alapján kiszámított vektor egybevág azzal, amit az elemző számítógépünk kidobott. Az asztrometriai elemzés alapján csak egy rendszer található a szektorban az irányvektoruk mentén, majdnem a terület átellenes végén. - Hazafutnak a megerősített bázisaikra – mosolyodott el magabiztosan Hamner. Pontosan ezt akarta. Elegendő lesz csak a megfutamított ellenséges flottát követniük, és elérhetik az Első Rend eddig titokban tartott, bizonyára megerősített védelemmel bíró központi bázisait. Egyetlen határozott csapással átszáguldhatnak a menekülők nyomában a hátországukon, és a fekete birodalmi szívük közepébe csaphatnak. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a mai nap – az Erő és a Fény igazán velük volt eszerint. – Kommunikáció, jelezzenek Wan mesternek és Warv mesternek! Az Elrood-, Tantra- és Danjar Légiók különítményei csatlakozzanak hozzánk ezen a vektoron, lépjünk be a hipertérbe és kövessük a menekülő ellenséges flottát!
Hamner úgy vélte, ramoai és falleen mestertársai, akik az új gyártású Nebulon E és Free Virgilia rohamfregattokkal és romboló-korvettekkel felszerelt Légiókat felügyelték, amelyek felfegyverzettségben és a legénység fegyelmét tekintve a legközelebb álltak a katholiak által képviselt profizmushoz önkéntes összetételük és a sorozottak nagy száma ellenére, elegendő támogatást tudnak nyújtani a főerőnek.
A komtiszt kiadta a parancsokat, majd ergonómiailag formált székén megpördült és nagydarab, kocsányos abednedo-szemeit a Nagymesterre szegezte. - Horn mester és a Sebatyne – mesterek különítményei ellenséges hajókat jeleznek a hátukban, most léptek ki orbitról a bolygó felett. A Rseik- és Subterell Légiók ágyúnaszádjai nem elegendőek a feltartásukhoz. – fordította az idegen szavait Basicra a nyakában lógó fordítóberendezés.
Hamner beharapta az ajkát és magában elismerte, hogy ellenfelei bizonyára konyítanak az alapszintű birodalmi stratégiai trükkökhöz. Biztosan sok holofilmet néztek Thrawnról, vagy efféle. De nem azért vonultatta fel összes Légiója hadműveleti feladatokra alkalmas részét a határ mentén odakint, hogy tétlenül várakozzanak. - Nos, legyen, ha játszani akarnak ezek a birodalmi tetvek, megkapják. Utasítsák a bothan mesterek Fényhozó Légióit, hogy kapcsolódjanak be a Zonju V feletti harcba és semmisítsék meg a hátunkba érkezett erősítést. Az előrenyomulást változatlan terv szerint folytatjuk... Arelis mester és a Minos Légió odakint marad a határ túloldalán tartaléknak!
Mialatt a kommunikációs továbbította az újabb utasítást a bothan csatacirkálókkal és a Köztársaságból leszerelt Majestic-osztályú nehéz fregattokkal felszerelt, bothai mesterek által vezetett Javin Légiónak, a katholi hajók elérték az ugrási pontot és az Első rend menekülő flottájának vektorát követve nekivágtak a hipertérnek, nem sejtve még, hogy érkezési pontjukat Concretenak hívják...
...
Odalent a bolygón a csatatér közepén összecsapó nehézpáncélos erők és a körülöttük kavargó jedik és króm-osztagosok csatája egyre nehezebben követhetővé vált. Tankok és lépegetők robbantak fel mindkét oldalon, villogó fénykardú jedik és különböző színű és állapotú páncélokba burkolt Rend-osztagosok vetették bele magukat a közelharc sűrűjébe. A sugárvetőket és nehéz ionfegyvereket mind gyakrabban váltották fel a kézifegyverek, vibropengék, fénykardok összecsapásai. A barabel mesterek intésére a Fény Hadseregének nehéz egységei a csatatér néhány pontján hátrébb húzódtak, hogy a Fény vonalának leghátsó részén elhelyezkedő SPMA-X nagy hatótávolságú plazma-tüzérütegek meglazíthassák az Első Rend nehéz tankjainak vonalát... a megsérült járműveket utána az égből lecsapó V-szárnyúak sorozták meg rakétáikkal és sorozatlövőikkel.
Bár az egy-egy elleni közelharcban a rohamosztagosok meglepően jól állták a sarat a jedikkel szemben, átmenetileg úgy tűnt, a légi és tüzérségi fölénynek köszönhetően kerül előnybe a Fény Hadserege. Ekkor azonban a turbotankok megszakadt vonala mögött feltűntek az Első Rend új, robosztus, légoltami fegyverekkel és felettük repkedő TIE-elfogó szakaszokkal védelmezett AT-M6 lépegetői, melyek a hagyományos AT-AT majd kétszeresen felülmúló magasságukból is viszonozni tudták a jedik hátul telepített tüzérütegeinek támadását. Több tüzérüteg és V-szárnyú felrobbant, mire némi tétovázás után a jedi mesterek ismét előrevetették magukat, és fénykardjaikat villogtatva, az arcvonalukat megelőzve a nehézlépegetők lábai felé rohantak, hogy a klasszikus jedi módszerrel, az Erővel és pengéjükkel szálljanak szembe velük.
Egy specialista-egyenruhát viselő hadnagy lépett Shax tábornok parancsnoki állásához. - Uram, üzenet érkezett a Koordináló Erődből. Eichmann igazgató megfelelőnek tartja az időt a gázok kiengedésére. - Ám legyen, de ajánlom, hogy valamire menjünk is vele – biccentett a hadműveleti tiszt, mire a specialista bőszen gesztikulálni és ordibálni kezdett a komjába, miközben öntudatlanul is vállai közé húzta fejét, ahogyan a parancsnoki állás plexije előtt egészen közel süvített el egy lángoló, elől – hátul tüzet köpködő V-szárnyú, nyomában két új, kétüléses, fehér szolárpaneles légköri TIE-al. - Gáztámadást megkezdeni! Személyi védelmi berendezéseket aktiválni! Spórákat kiengedni!
...
Az Első Rend harcvonalának leghátsó részén telepített, laikus szemlélő számára talán mobil szárazföldi pajzsgenerátornak, vagy üzemanyag-tartálynak vélhető megerősített fémgömbök szelepein keresztül zöldes gázfelhő kezdett el terjedni a jedik vonala irányába. A páncélos rohamgyalogosok sisakja úgy tűnt, megvédi őket, de jó néhány jedi lovag lehunyta a szemét, megpróbálva az Erővel, vagy kezdetleges, eredetileg víz alatti, kis távolságok megtételét lehetővé tevő szájmaszkjukkal elfedni és megszűrni a harci gázt támadását. A vegyi hadviselés annyira avittnak, ritkának és barbárnak számított a galaxis magára valamit is adó államai és katonai gondolkodói körében, hogy a Fény Hadserege fel sem készült rá, hogy ilyesféle fenyegetés is érheti őket.
- Vigyássszatok! – üzent az Erőben jedi-társainak Tesar Sebatyne, miközben érezte, hogy a gáz nem csak arcán és száján, de szemein és a pikkelyei közti pórusokon át is behatolt a testébe. Lehunyta a szemét, miközben hagyta, hogy az Erő által vezérelt fénykardja félig-meddig önálló életre kelve védelmező táncot járjon körülötte, majd az Erőbe akart merítkezni, hogy megtisztítsa testét a furmányos módon mégis csak belé hatoló mérgező anyagoktól… és rádöbbent, hogy nem tud. Nem érte el az Erőt.
- Ysszalamiri... - mormogta Tesar hüllőszemeit sárgán forgatva a csata forgatagában, megpróbálva bemérni az Erő-blokkoló lényeket, de sehol sem látta a tekergő, saját fajtájára némiképp talán hasonlító, mindazonáltal ízletes Prédákat. Aztán rájött. Nem is voltak. A gáz tette. Elvágta őket az Erőtől.
- Villyem, a harssszi gász asz Erővel való kapcsolatunkat támadja! – szólt bele kézi komjába, megpróbálva csatornát nyitni testvére a hátsó ütegeknél tartózkodó Villyem Sebatyne felé, de az Első Rend tankjainak kommunikációs zavarása nyomán csak statikus sercegést kapott válaszul. Tesar felszisszent, és négykézláb vágta magát, fénykardját farkába kapva és a feje és törzse felett védelmező módon pörgetve nekiállt úgy közlekedni a harctéren, mint egy Prédára vadászó... nos, mint egy barabel.
Mestertársaihoz hasonlóan ő is ismerte a technikát, amellyel a jedik el tudták rejteni magukat az Erőben. Mivel ez a képesség egyre gyakrabban vált hasznossá és szükségessé harcaik során, alapos kiképzésben is részesült és gyakran gyakorolta a fénykard ilyetén való használatát... neki nem okozott gondot, nem úgy, mint számos más, fiatalabb társának. Az első vonalban lévő jedik tucatjai estek el, amikor az Erővel való kapcsolatuk átmeneti, váratlan megszakadásának okain álmélkodtak, közben pedig elfelejtették odafigyelni a változatlanul tüzet okádó ellenséges lépegetőkre és rohamosztagosokra.
A túlélők azonban néhány pillanattal később ugyanolyan elszántan vetették magukat bele a küzdelembe, mint Tesar. A barabel sziszegve igyekezett a lépegetők lábai között elsuhanva, ellenséges gyalogosokat a lábukra lendületével ledöntve és a farkában forgatott fénypengével saját maga mögött kettévágva az ellenséges parancsnoki állások felé. Végezni akart azzal, aki ezt az aljas támadást elrendelte a jedik ellen.
...
A specialista az Első Rend parancsnoki állásában némiképp izzadva figyelte, ahogyan Shax tekintete egyre komorabbá válik.
- Hát ez nem igazán lassította le őket, ugyebár... - sziszegte a tábornok elégedetlenül. - Én... tájék... tájékoztatom a Koordináló Erődöt... - a specialista sarkon fordult, hogy elszeleljen a posztról a biztonságosabbnak tartott hátsó komállások felé, amikor egy fehér fénypenge szúrta át a törzsét.
Tesar Sebatyne arrébb lökte a halott kisPrédát, majd lendületből lemetszette az elé ugró két rendosztagos testőr fejét a nyakukról és Shax felé fordította fénykardot. - Kssszh – tette hozzá a hatás kedvéért arra az esetre, ha a fekete egyenruhás birodalminak bármi kétsége akadt volna afelől, hogy a jedi mesterek mely fajtájának képviselőjével áll éppen szemben.
...
A Horn és Anaro mesterek, valamint a vostroyai sztalker kommandó és a Corran által magával hozott erősítés ifjú, ám rendkívül agilis harcképességű padawanjai gyorsan leküzdötték magukat a létesítmény leszállóplatformjairól, ahol landoltak, az alacsonyabb szintekre. A padawanok csapata jórészt az Alsó-Perem szektorainak kalóz-, csempész- és swoopbandáinak azon kiugrott (pontosabban jedi terminológiával élve megtért és felszabadított) tagjaiból állt, akik nem csak az utcai harc aljas trükkjeit ismerték, de az Erő terén is tehetségesnek bizonyultak, és hamar a legfürkébb, egyúttal leghatékonyabb harcoló padawanok közé nőtték ki magukat Exocron új fegyvermesterének segítségével. Corran meg volt győződve róla, hogy ők képesek tartani a lépést a sötét oldali, ám mégis szövetséges vostroyai sztalkerekkel, és egyelőre nem is csalódott.
A csapat végén haladva, biztonságos távolságban a becsvágyó módon, magát alig fékezően mindig elől rohamozó Kiimi Anarotol (pontosabban szólva attól a lénytől, aki Kiimi Anaro testét birtokolta e pillanatban is, akit látszólag egyelőre jobban lekötött a pusztítás lehetősége és az Első Rend helyi biztonsági erőinek öldöséséből fakadó öröm, mint hogy észben tartsa, a mögötte haladók nagy része már ismeri titkát) elégedetten figyelte, hogyan vágják át magukat a páncélos sztalkerek és a könnyed mozgású padawanok a védőkön.
Könnyedén, gondolta Corran, már-már túl könnyedén. Csapdát keresve a falakra függesztette tekintetét, rejtett lövegeket, rájuk záródni készülő biztonsági energiapajzsokat, egyéb aljas megoldásokat keresett, de nem járt sikerrel… szokványos erődítmény volt ez, unalmas, transzpari-acél falakkal, melyek szürke egyhangúságát csak itt-ott törte meg az előtte haladók által felvágott, vagy éppen levágott rohamosztagosok páncél-izületei közül folyó vérpatak. Corran azonban hamar rádöbbent, hogy alapvetően két, illetőleg három dolgot nem látott.
Nem látott vörös páncélos elit gárdistákat, csak a Régi Birodalom tucatkatonáinak fehér páncéljára hajazó vértet viselő védő-osztagosokat, akiknek láthatóan képzettsége sem múlta felül hajdanvolt kényszersorozott társaikét, legalábbis a Fény padawan-harcosaival és Vostroya elit sztalkereivel szemben bizonyosan nem. Nem látott foglyokat, kínzásra, vagy bármi olyasfélére utaló jelet, mint amilyen híreket kaptak a bolygóról... és legfőképpen nem látott MSE hírvivő droidokat, a falhoz lapuló, két létfontosságú üzenet között a behatolók és a védők kereszttüzében rekedt adjutáns-zászlósokat, magas biztonsági prioritású, leárnyékolható komterminál – fülkéket... egyszóval nem látott semmit, ami arra utalt volna, hogy ez bizony valóban egy parancsnoki bunker lenne.
Aztán amikor egy nagyobb hangárba értek, amelynek oldalain üzemanyagtartály – szerű fémdobozok sorakoztak, az eddig elszántan védekező rendosztagosok pedig hirtelen eltűntek, a vészcsengő megszólalt a sztalkerek vezetőjében is.
- Uzsaszno’je, op’aszno’je mesz’to, maszty’or – intett hátrafelé, Corran irányába Strelok, miközben katonái szétszéledtek a teremben, a falhoz lapulva. - Ez nem csak veszélyes hely, ez nyilvánvalóan csapda... - jegyezte meg Corran. – Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban...
A következő pillanatban valamiféle sárgás ideggáz kezdett szivárogni a tartályokból.
A sztalkerek rohampáncélja, illetve az alacsonyabb rangú kommandósok rugalmas bőrruhája és maszkja a teljes testüket fedte, Corran pedig a jedi köpönyege alatt ugyanennek a védőfelszerelésnek a még könnyebb, még drágább, eredetileg csak Vostroya speciális kommandósai által használt verziója volt, a jedi mesternek annyit kellett tennie, hogy jedi csuklyája alól fejébe húzza a széles, áttetsző plexivel rendelkező légszűrős fejvédőt.
A padawanok azonban, akik velük tartottak, nem voltak ilyen szerencsések. Apró, elsősorban víz alatti használatra, maximum pár másodperces űrbeli tartózkodásra alkalmas arcra szerelhető mobil légszűrőik és köpenyük nem fedte el teljes testüket, az Erővel pedig nem voltak képesek elég hatékony falat emelni maguk köré… Corran döbbenten, de tulajdonképpen egyáltalán nem meglepetten figyelte, ahogyan először rángatózni kezdenek, ahogyan a gáz behatolt a pórusaikba, majd szemük először kigúvad, pár pillanat múlva pedig kifolyik, végül hörögve vetik magukat egymásra és az újra kinyíló zsilipajtókon keresztül beözönlő rendosztagosokra.
Kiimi Anaro pedig... nos, ő mintha csak erre várt volna, kimutatta a foga fehérjét,,, azaz a csillagszemeit, csápjait és lehetetlenül szélesre nyíló száját. - Ogony na kontrol’ljor’u, daj vam, ribj’ata! - üvöltött fel Strelok, amint Anaro átváltozott.
A már-már klasszikusnak számító, természetesen az EGB és Sordis jóvoltából Eichmann és az Első Rend „kincstestáraiban” egyaránt megtalálható nirauani sith-zombivírus által megfertőzött padawanok nekiestek a páncélos rendosztagosoknak, akik nekiestek a láthatóan sértetlen sztalkereknek, akik nekiestek az egész kavargás közepén csápoló Abeloth-avatarnak, aki az előbb még Kiimi Anaro volt.
Az eddig is véres, de legalább áttekinthető helységharc most dühös, vostroyai, basic és egyéb, leginkább a zombik által kiadott hörgésekből álló keveréknyelveken folyó kiáltozássá, csontok és vibropengék reccsenésévé és csattanásává fajult. Mind a rendosztagosok, mind a vostroyaiak sugárpengékkel szálltak szemben a még mindig fénykardokkal csápoló zombikkal, akik legalább olyan gyakran vágták meg saját magukat, mint a többieket. A Kiimi Anaro helyén támadt förmedvény csápjaival vágott rendet a kavarodásban, majd hirtelen Corran és a Vostroyaiak felé fordult, elméjét kitárva pedig igyekezett a Káoszt és kétséget ültetni a fejükbe, hogy agyatlan zombiként a másik agyatlan zombi – társaság ellen vezethesse őket.
- Aktiv’ujtye pszhi – bezopasz’ny’ie szi’szt’emi! – rendelkezett Strelok, amikor látta, hogy néhány sztalker – társa, akik legközelebb voltak a lényhez, a fejéhez kap és dünnyögni, motyorászni kezd. Egyik kezével a sztalker-rohampáncél vállövén lévő egyik kisebb konténerből pirulákat húzott elő, és a szűrőberendezés zsilipjén át az egyiket szájába tömte, a másikat pedig a felszerelése egyik alkarba épített intravénás injektorába helyezte, hogy a véráramán keresztül is szétterjedhessen a testében a mentális támadás elleni szérum... végül aktiválta a sisakjába épített zavaróberendezést. - Célozzatok a szemeire, de ne nézzetek beléjük! – Corran is felszívta magát a vostroyai kommandósok által rendelkezésére bocsátott szérumokkal és az Erővel, miközben a mellette álló sztalker aktiválta a hátára erősített tartályhoz kapcsolódó lángszórót.
Abeloth Anaro-avatarja felüvöltött, ahogy újabb sorozatok és lángok járták át a testét, majd a megmaradt, zombikkal viaskodó rendosztagosok felé pillantott, csillagszemei pedig forogni kezdtek.
- Gyűlöletkeltő, toxikus ellenség... nem léteznek... megsemmisíteni őket... megsemmisíteni... az új világrend győzedelmeskedik... hörrrrr - mormolták a vostroyaiakhoz hasonló szofisztikált pszchi-védelemmel nem bíró rendosztagosok és a furcsán, hirtelenjében érthető nyelvet találó padawan-zombik, majd egy emberként, pontosabban egy élőhalottként, dünnyögve és dülöngélve megindultak a sztalkerek felé. Anaro – Abeloth pedig átcsusszant az újra bezárulni készülő zsilipen és némi visítozó vihogás közepette elcsoszogott.
- Szu’ka bl’jaty – káromkodott valamelyik sztalker. - A'nu cheeki breeki, brat’ca? – kérdezte a Horn mellett álló önkéntes, aki láthatóan valamelyik regionálisabb vostroyai nyelvjárást beszélte, mert Horn elsőre nem értette, mit akar. - I’v damke – tette hozzá a hátvédet alkotó másik társa és sorozatlövő fegyverét lecserélte egy nagy energiájú, lefűrészelt csövű sugármordályra, amelybe apró hődetonátorokhoz hasonló robbanógolyókat töltött.
- Hosszú délutánunk lesz idebent, masz’tyor Horn – tűzte fel viborpengéjét sorozatlövője elejére Strelok is, és nekivágott a zombiknak. Corran felsóhajtott, és fénykardját lengetve követte. A Káoszlény egérutat nyert, gondolta. Már csak az a kérdés, pusztán kihasználta-e a hirtelenjében adódó váratlan helyzetet, vagy az elejétől kezdve látta és tervezte, hogy ez fog történni...
...
A Koordinátori Erődben Eichmann és Vul Isen csípőre tett kézzel figyelték az eseményeket.
- Az Erő-gyilkos gáz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket... - jegyezte meg a koponyaszerű fejjel bíró givin. – A jedik úgy tűnik, tökéletesítették az Erő nélküli harcmodorjukat is. - Néhány jedi és a kíséretük levált a szárazföldi főerőtől és a környező városok felé indult – jegyezte meg a harc állását követő helyettes al-al koordinátor. – Odafent erősítésünk érkezett nekünk is és a jediknek is. Az új flottaegységek összecsapnak, miközben a két eredeti flotta Concrete irányába távozott. - Merész ez a Dryfe asszony... - biccentett lángoló vörös szemekkel Eichmann. – Nos, akkor nincs más hátra, terjesszük ki a programot a civilekre arra az esetre, ha a jedik megnyernék ezt az ütközetet... aktiválják a civil települések közelében elhelyezett tartályokat!
A technikusok munkához láttak, miközben Vul Isen hirtelen felegyenesedett. A sötét oldalra hangolt givin körbepillantott, majd az egyik vörösgárdistához lépett. - Lépjen kapcsolatba a csali-erőddel. Valami baj van.
A gárdista néhányszor megkocogtatta a sisakjába épített komot és megrázta a fejét. - Nem tudok, uram... nem felelnek. - Próbálja az összekötő folyosót – ismételte halálosan hideg hangon Isen. - Azt sem... az sem felel, uram! - Mit látnak az érzékelőkön? – kérdezte a givin a biztonsági protokollokat kezelő gárdisták válla felett áthajolva, a képernyőiket figyelve. - Mozgást, uram... az alagútrendszerbe küldött csapatok nem felelnek... egy magas erőérzékenységű entitás halad felénk a másik erődből vezető alagúton.
- Miféle alagutak? – lépett mögéjük aggodalmasan Eichmann. – Miért nem mondta senki, hogy össze vagyunk kötve a többi erőddel? - Standard rendbiztonsági rendprotokoll, uram – válaszolta a gárdisták parancsnoka. – A megfelelő eljárás szerint lezártuk az alagutakat és elárasztottuk a kompromittálódott területeket a gáz egyes és kettes variánsaival is... de erre az izére nem hat semmi, még mindig mozgásban van, és olyan energiákat bocsát ki, amiket nem tudunk értelmezni...
- Igazán... érdekfeszítő – rázta meg magát Eichmann , és a társára nézett. – És mikor is óhajtunk evakuálni, Isen doktor? - Már... nem tudunk... rázta meg a fejét a givin döbbenettel a hangjában. – Ez az izé... elérte az erőd alsó szintjét. Nagyon gyors... idejön.
Eichmann elkékült, illetve elfehéredett, amennyire ez egy chisstől értelmezhető volt. - Akkor mit csinálunk most? Küldjék rá a hármas gáz variánst, a biztonságiakat, bármit! - Nem fogja... megállítani... semmi - suttogta maga elé bámulva Vul Isen. – Ránk kíváncsi... minket akar...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 11, 2019 14:46:33 GMT 1
Shax meglepetten nézte a fehér energiapengét, ami egyenesen a mellkasának szegődött. Lyste hadnagy sápadtan pillantott hol a barabel Jedire, hol az Első Rend tábornokára.
– Köszönjük, hogy megtisztelt a látogatásával, Jedi mester – nézett szét az összekaszabolt hullákon Shax. – Úgy tűnik, ez a meglepetések napja.
– Vondd vissza a sszapataidat, főtisszt! – követelte a Jedi, és előrébb tolta a pengéjét, így adva nyomatékot a követelésének.
– Shax tábornok vagyok – közölte továbbra is udvariasan Shax. – Nézze, Jedi mester – az offenzívájuk meglepő sikeressége tanúsítja a Fény Hadseregének felkészültségét. És amit az Erő nélkül műveltek, az pedig az önök szuperior harci tudását. Lyste hadnagy még sosem vett részt ilyen mértékű ütközetben. Hadd köszönjem meg, a fiatalember sokat tanult a látottakból.
– Hagyjuk a mellébesszélésszt, Szsszaa.. Shassz.. Sszzaxx tábornok! Adja ki a megadászi paranccot, különben essz volt assz utolsszó ütközete..
– Elismerem, ha legyőznek – bólintott Shax. – De a csatatéren még nem dőlt el a helyzet, ennélfogva a győzelem sem következett be. Attól tartok, vissza kell utasítanom a kérését, Jedi mester. Úgy tudom, az ön etikai felfogásával nem férne össze a harcképtelen ellenfél meggyilkolása. De ha tévedek, akkor legalább Lyste hadnagyot részesítse a hadifoglyoknak járó megfelelő ellátásban – azzal a tábornok felemelte a fejét, védtelenül hagyva a nyakát a végső csapásnak.
...
A Zonju fölött már a második összecsapás zajlott – az Első Rend részéről Peavey kapitány erősítése, valamint a Fény Hadseregének hátrahagyott flottája egyre hevesebb űrharcba bonyolódott. Zöld és vörös, valamint kék energia- és plazmasugarak szelték át a teret, hajók robbantak ketté, hatalmas törzsű csillagrombolók repedtek meg és okádtak lángcsóvákat.
Mivel Peavey erőinek beérkezésekor a Fény főerői még nem vetették Dryfe után magukat a hiperűrbe, és látták, hogy az Első Rend tartaléka megérkezett, hátrahagyták a hajóik egy részét, hogy foglalkozzon az erősítéssel – ez pedig megnehezítette a bolygó felszínének megközelítését Peavey egységei számára. A kapitány átkozta magát a félreszámolásért.
Kénytelen volt az egyetlen megfelelő képességű hajót kirendelni az áttörésre – az űrmarsall hivatalának utasításai tiszták voltak ez ügyben: mielőbb rövidre zárni a Zonjun zajló csatát. A Dominatrix, az összes hajó közül a legnagyobb zavartalanul haladt a bolygó felé, átgázolva minden Jedi cirkálón és fregatton. A rohamdreadnaught felépítménye nyílhegyként döfött keresztül a csatán, elhárítva maga mellől a vadászgépeket, miközben tántoríthatatlanul haladt tovább egyre közeledő célpontja felé.
– Pajzsok állapota? – érdeklődött Peavey, miközben a Zonju felszíne egyre nagyobbra nőtt a látómezőben.
– Száz százalékon, uram – jelentette az egyik alhadnagy. – Az ellenséges tűzerő nem képes áthatolni rajta.
– A lövegek távol tartják a vadászokat – tette hozzá a főhadnagy, aki Peavey mellett állt. – Calixte doktor energiakutatásainak terméke egyelőre állja a próbát.
– Még jó, hogy nem hat, hanem hatszáz lövegünk van – horkantott fel Peavey. – Milyen kár lenne, ha mondjuk kifelejtették volna a pajzsokat, és egyetlen vadászgép vagy azok a Jedi erődbombázók felrobbantanának, he? Hogy állnak az autoütegek?
– Teljes töltöttség, kapitány!
– Célpont? – kérdezte az ütegkezelő.
Peavey a taktikai vetítőre nézett. A szeme sarkából látta, ahogy az egyik Scythe-cirkáló nekivágódik a Dominatrix oldalának, ahogy a rohamcsillagromboló előretört a bolygó irányába. Az elhárítópajzs felvillant, ahogy az ütközés megtörtént, majd a Scythe darabokra robbant. A Dominatrix törzsét úgy építették, hogy minél nagyobb terhelést elbírjon, így nem horpadt be, csupán megkarcolódott.
Ahhoz, hogy a Dominatrix a legrövidebb záridőn belül áttörhessen a minimális lőtávolság eléréséhez, utat kellett nyitnia magának.
– A cél nulla-három-ötös szektor – közölte végül Peavey.
A romboló hasi autoütegei célra álltak. Nagy, széles torkolatú csövei felvillantak, és vastag turbolézersugarakat bocsátottak útnak. A lövedékek eltaláltak három nehézcirkálót, mire azok tűzgömbbé fújódva megsemmisültek – éppen akkora lyukat hagyva az ellenség sora között, ahol a rohamdreadnaught lassítás nélkül átjuthatott.
– Sikeres találat, uram!
– Ha eddig nem is, mostantól biztos mi lettünk a fő célpont – emelte fel a fejét Peavey. – Töltsék újra az ütegeket!
– Kapitány! Azonosítatlan sikló közeledik a főhangárhoz vezető vektoron! – közölte valaki az egyik monitor mellől.
Peavey hátat fordított a csatának, és odasietett a képernyőhöz. – Dokkolási engedélyért folyamodnak, uram – jelentette a repülésirányító zászlós, és kihangosította a kommunikátort. – Dominatrix, itt a CT-321 parancsnoki sikló – jött a pilóta hangja. – Engedélykód Sigma-Zéta-Kilenc, XX/2 felülírókulcs. – XX/2 kulccsal csak a vezérkar tagjai rendelkeznek – mutatott rá Peavey kapitány. – Igazolja vissza! – CT-321, a kódjuk rendben van. Kérem álljanak a megadott vektorra. A hármas hangár a rendelkezésükre áll. – Küldjön fogadóbizottságot eléjük – parancsolta Peavey.
Néhány perc múlva feltárult a híd ajtaja, és két fekete páncélos ellenkommandós kíséretében belépett az Első Rend flottájának főparancsnoka, Veeto űrmarsall. Az idegen teremtmény lilás bőre peremvidéki származásáról tanúskodott, darabos vonásai korántsem voltak kifinomultak. Szája és orra alsó része helyén respirátort viselt, ami még idegenszerűbbé tette a megjelenését. Fekete egyenruhájának mindkét karszárán űrmarsalli rangsávok futottak körbe, válláról főparancsnoki köpeny lógott.
– Űrmarsall – tisztelgett Peavey kapitány, palástolva a meglepetését. – Megtisztelő, hogy visszajött a hutt űrből, uram..
– Jöttem, hogy megvédjem az Első Rend érdekeltségeit a Jediktől – közölte egyszerűen Veeto. Hangja nem árult el érzelmet, légzőmaszkja nem torzította el a beszédét. – Befejezem a maguk küldetését, kapitány, amit úgy tűnik, csúful elbuktak.
– Uram, Dryfe főkoordinátor ugyan nem számított a Jedik trükkjére, de a körülményekhez képest kézben tartjuk a helyzetet.
– A körülményekhez képest semmit sem tart kézben, kapitány – Veeto intett, mire az ellenkommandósok Peavey mögé léptek, közrefogva a tisztet. – Felmentem a szolgálat alól, Peavey. Kérem fogadja gratulációmat az áthelyezéséhez, továbbá remélem, jól fogja érezni magát a lommite-bányában, ahol a büntetését letölti. Elvezetni!
– De uram! Űrmarsall! – esett le Peavey álla egy szempillantás alatt. – Hiszen én csak parancsokat követek!!
Veeto azonban nem foglalkozott tovább vele. Az űrmarsall kikerülte őt és a kommandósokat, és a taktikai vetítőhöz lépett, hogy élesben is áttanulmányozhassa a helyzetet. Peaveyt fogvatartói a kijárat felé vonszolták, miközben a kapitány egyre hangosabban rimánkodva próbálta menteni a helyzetét. A híd ajtaja bezárult mögötte, hangja elnémult, a hídon feszült csend következett.
Veeto átnézte a harcelemző programok által megadott adatokat, és lehívta a bolygón zajló események részletekbemenő összegzését is. Néhány másodpercig némán bámult az adatokra – élőben sokkal rosszabbnak tűnt a helyzet, mint ahogy az a jelentésekből kitűnt.
– Külvilági menekültek parancsnokolnak az első rendi hadseregnek.. Erőmentesítő ideggáz, vegyi hadviselés bevetése, nyílt téri ütközet ahelyett, hogy a szurdokokba csalogatták volna az ellenséget.. mégis mit képzelt Dryfe?! Hogy a Jedik megsajnálják és békében távoznak?
– Uram? – szólalt meg szerényen, de határozottan a mellette strázsáló főhadnagy.
– Először a behatoló disszidensekkel fogunk elbánni – közölte az űrmarsall. – A Dryfe-féle parancsnoki központban – mutatott a harcmező egyik bejelölt pontjára –, és a fő csatatéren. Autoütegek?
– Teljes töltöttség!
– Optimális lőtávolság?
– Úgy hetven százaléknyira közelítettük meg – közölte a főhadnagy. – A biztos találathoz még két percre van szükség.
– Nem kell a két perce, hadnagy – szólt Veeto. – Most tüzelünk, a fennmaradó idő alatt pedig újratöltődnek az ütegek, és befejezzük a munkát. Adja ki a tűzparancsot!
– Tűz! – kiáltotta a főhadnagy, miután a célpontokat továbbították a tüzérségi állomásnak.
Miközben a hajó megremegett, ahogy az orbitális autoütegek ismét felharsanva életre keltek, Veeto átállította a taktikai képernyőket. – Most pedig nézzük, mi van idefent!
...
A parancsnoki helyiség előtti folyosók képe elmosódott, ahogy a kint közeledő teremtmény sorban megsemmisítette a kamerákat. Eichmann elhűlve nézte a sorban kihunyó képernyőket, miközben a mellette álló Vul Isen kivont fénykarddal állt, lehunyt szemmel, felkészülve az elkövetkező csatára.
– Robbanásbiztos ajtókat bezárni!! – kiáltotta Eichmann.
A helyiség bejáratát már korábban lezárták, de most a már csukott ajtóra újabb páncéllemezek siklottak rá, megvastagítva a védelmet. A réteges biztonsági zárrendszernek köszönhetően már nem csak egy páncélajtó állta el a csápos behatoló útját, hanem több méternyi vastag duracéltömeg.
– Tényleg azt hiszi, ez megállítja őt? – kérdezte Vul Isen.
– Volt már dolgom Jedikkel – szögezte le Eichmann, bár az arca korántsem magabiztosságról tanúskodott.
– Azt hiszi, ez egy Jedi? – fordította felé halálfejszerű arcát Isen.
– Sosem láttam még ilyet – rázta a fejét Eichmann. – Gyorsan gondoljuk ki, mit tudunk ajánlani a számára. Muszáj tárgyalnunk vele!
Váratlanul fémes hangok szűrődtek be odakintről – a robbanásbiztos ajtó elkezdett csikorogni. Eichmann és Isen doktor, valamint a mögöttük csoportosuló rettegő technikusok visszafojtott lélegzettel várakoztak. A jelenlevő krómosztagosok a bejárattal szemben csoportosultak, zárt alakzatú falanxot hozva létre.
Egy hirtelen dörrenés kíséretében a méteres vastagságú ajtó kirobbant a helyéből. A tömör fémtömeg egyenesen a krómosztagosokba csapódott. Akik a falanx szélén álltak, behorpadt páncélzattal lapultak ki. Akiket nem ért el a roncs ütése, most szétszóródva keresték fegyvereik és páncélzatuk darabjait.
A bejáratban pedig megjelent Abeloth.
A fenyegető külsejű lény szemeiben csillagok forogtak, száját lehetetlenül széles vigyorra húzta, amikor meglátta Vul Isent, és a mellette levő chisst. Testének legmeglepőbb pontjaiból csápok nyúltak előre az áldozatok felé.
– Nocsak, egy Rin.. hihi.. – egyik csápjával Isen felé kapott, de a givin félreütötte a végtagot a fénykardjával. – Izgatott a kis halálfejű mi? Hmm.. Te meg ki vagy?
– Eichmann doktor vagyok – mutatkozott be a tőle telhető legudvariasabb főhajtással Eichmann. – Kérem nevezze meg a követeléseit, Jed.. illetve bármi is maga – nyelt egyet, majd folytatta. – Állunk rendelkezésére.
– Ó igen, első rendelkezésemre álltok ha akartok, ha nem, hihihi.. – Abeloth, illetve a néhai Kiimi Anaro szemei elsötétedtek, mint az űr legmélyebb vákuuma.
Eichmann érezte az elméjében, ahogy az idegen lény megjelenik benne. A chiss az arca elé kapta a kezeit, megpróbálva az ujjaival kitépni magából a kínzó teremtményt, de mindhiába. A fejében levő kacarászás ezer üvegszilánk csikorgásával sújtott le a tudatára. Eichmann hamarosan felegyenesedett – vörös szemei kihunytak. Tekintete ugyanazzá a fekete semmivé vált, mint Abelothé.
A káoszlény most Vul Isen felé fordult.
– Tévedsz, ha azt hiszed, befolyásolhatsz – emelte magasabbra a fénykardját a givin. – Nem irányíthatsz egyetlen Rint sem. A mesterünk megtanított rá, hogyan álljunk ellen az efféle trükköknek. Akkoriban nem értettem, de.. most már tudom – Vul Isen szemei felizzottak a felismeréstől. – Ezért hoztak létre minket!
– A mestered.. hihihi.. vicces alak az a mutáns – Abeloth elnézően figyelte az áldozatát. – Talán általad még közelebb jutok hozzá, még közelebb, bizony.
– Mutáns? – mély horpadás jelent meg Isen homlokán, ami a givineknél az értetlenkedés jele volt. – Az egyetlen mutáns te vagy itt.
-- Te pedig.. én - kacarászott Abeloth.
-- Az én elmém sosem lesz a tiéd – tette hozzá a givin, és elhajította a fénykardját.
A penge lepattant Abeloth egyik csápjáról, de az elterelés működött – a káoszlénynek éppen hogy nem volt ideje, hogy megakadályozza Isen doktor tervét. A givin Eichmann oldalához kapott, előhúzta a chiss oldalfegyverét, és a saját fejének szegezte.
– Ne!! – harsogta Abeloth, amikor meglátta, mire készül a givin. Kinyúlt, hogy megakadályozza az öngyilkosságot – és aztán minden szétrobbant körülöttük.
A fentről érkező energianyaláb belecsapódott az épület oldalába, mire az egész felépítmény roskadozni kezdett. A következő pillanatban egy újabb lövés érkezett, ami a roncsokba csapódott – Isen még látta, ahogy az ablakokon túli látkép egyszeriben turbólézer-vörösre változik.
Aztán minden elsötétült.
...
A felszíni ütközet egyre véresebbé vált, ahogy az Első Rend gigantikus AT-M6 lépegetői is csatlakoztak a küzdelemhez. A megalépegetők még inkább lelassították a Jedik invázióját. A levegőben a Fény és a helyi erők vadászgépei rajzottak, hol a szárazföldi csapatokat bombázva, hol egymás kergetve..
Smirna Kye egyik társával az egyik hatalmas lépegető leterítésén ügyködött. Fénykardjával a monstrum lábainak inait vagdalta, ahogy szemmel követhetetlen sebességgel körözött a fémtömeg körül, követve a lépegető lábának útját. Nem messze tőle a másik Jedi sikerrel járt – a vastag végtag megreccsent és kitörött. A lépegető megremegett, aztán megállt, hogy felmérhesse a helyzetét.
Ekkor végzett Smirna a másik lábbal – a méretes lépegető bizonytalan mozdulatot tett, majd annak rendje és módja szerint dőlni kezdett. Smirna és a társa átszaladtak a lépegető hasa alatt, hogy a másik oldalon kibukkanva kényelmes távolságból nézhessék végig a művük hatását. A lépegető a földbe csapódott, az ütéstől pedig instabillá vált a reaktorterme. A monstrum lilás lángcsóvákat okádva felrobbant.
Aztán elviselhetetlen dörrenés homályosított el mindent. A vörös energiazuhatag egy szempillantás alatt érkezett. Smirna látta, ahogy a közelében levő krómpáncélos első rendi katonák fejvesztett menekülésbe kezdenek. Egy másodperc lemaradással ellenfeleik is követték őket.
Elkéstek.
A következő lehetetlenül vastag turbolézernyaláb a harcmező sértetlenebb végén csapódott be. Mindkét találat középpontjából exponenciálisan növekvő tűztenger indult terjedésnek. A lángvihar mindenkit elkapott – Jedit, krómosztagost, turbotankokat és lépegetőket. A tűz felterjedt egészen az égig, és a csatamező fölött keringő vadászgépek is ugyanarra a sorsra jutottak – alig néhányuknak sikerült idejében elszáguldania a katasztrófaövezetből.
Smirna és az előbbi társa egymás mellett rohanva igyekeztek kitérni a közeledő lángtenger útjából. Körülöttük krómosztagosok futottak ugyanabba az irányba. Smirna felnézett – az ég vörös volt a pusztítástól. A füst és a halál szaga úgy mart a tüdejébe, hogy alig kapott levegőt.
Merített az Erőből, és felgyorsította a haladását. A tűzvihar magába fogta a mögötte rohanó krómosztagosokat, de Smirna a lehetségesnél sokkal gyorsabban haladt. Látta, ahogy Jedi társát elérik a lángok. Látta, ahogy körülötte minden elpusztul, minden meggyúl és a gyorsan terjedő tűzorkán halálos ölelésébe fog mindenkit.
Smirna felordított, ahogy a pusztítás belekapott a hátába. A fiatal Jedi elesett, és egy szempillantás alatt összeégett. Fel se fogta, hogy mindez alig néhány másodperc műve volt.
A lángok hamarosan elenyésztek, mindössze füstölgő-égő roncsmaradványok maradtak mindenütt. A talaj feketére perzselődött, és az egész mezőt megfeketedett hullák és páncélmaradványok lepték el. Azok, akik a találat okozta lángtengert túlélték, füstmérgezésben pusztultak el – az ő tetemeik viszonylag épen feküdtek a földön.
A lépegetők és kerekes tankok roncsaiból lángoló füstfelhők kígyóztak az égre. Az egyik AT-M6 maradványain felnyílt egy apró zsilip. A kinéző vezető levette a sisakját – tátott szájjal bámulta a pusztítás maradványait.
Azonnal tudta: a szerencsésebbek közé tartozik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 11, 2019 9:56:24 GMT 1
Valahol a vérfürdő közepén, miközben a sztalkerek pengéi és sorozatlövői át- meg átjárták a rájuk támadó zombik seregét, hirtelen egyszer csak megremegett az egész erődítmény, mintha földrengés rázta volna meg. Aztán egy távoli, elhaló női sikoly recsegtette meg a vostroya kommandósok és Corran sisakjának hangszűrő berendezéseit, a következő pillanatban pedig halotti csend támadt… csak az Erő sikoltott, pontosabban a benne, körülöttük kihunyó lelke ezrei, ha nem tízezrei, miközben a megmaradt zombik élettelenül zuhantak a földre. - Kontrol’jor pa’gib – jelentette ki Strelok, miközben letörölte a zombik testnedveit pengéiről és ellenőrizte, hogy védőruhája sehol sem kapott-e léket.
- Nem csak a Káoszlény halt meg... - Corran egy pillanatra letérdelt, olyan erővel rohanta meg a tömeges halál az Erőben. Egy pillanatra azt hitte, az egész bolygó fel fog robbani, hogy az Első Rend valamiféle újabb bolygópusztító szuperfegyvert vet be, és hogy az egész planétán végigsöpör majd a tűzvihar, vagy virus, vagy bármi is okozta oly hirtelen bajtársai, ellenségei és civilek ezrei halálát… de aztán rá kellett döbbenjen, hogy élnek, hogy a pusztítás ennél lokalizáltabb volt.
Hogy valami rejtélyes oknál fogva ők megúszták. Két sztalker lépett az öreg jedi mester mellé, attól tartva, hogy baja esett, de Corran megrázta magát és felállt. - V’pirjod? – kérdezte az Abeloth-Anaro által lezárt folyosó páncélajtaja felé mutatva az egyik kommandós. - Nem... - rázta meg a fejét Corran. – A célpontjaink is meghaltak. Érzem az Erőben. Menjünk vissza a leszállóplatformra, ahol landoltunk. Kommunikálnunk kell a többiekkel. Tartsátok magatokon a teljes védőfelszerelést. Azt hiszem, valami szörnyűség történt.
...
A Fényhozó Légió flottájának magját a Köztársaság állományából kivont, de még mindig rendkívül potens, protontorpedó – füzérek sokaságával felszerelt, erős pajzsokkal bíró bothan csatacirkálók alkották. Hu’lya, Sav’eetu és Bwua’tu lovagparancsnokok saját zászlóshajóik fedélzetéről egyaránt döbbenten figyelték, ahogyan az Első Rend erősítésének legnagyobb egysége szó szerint keresztülvágott a Fény Hadseregének felszíni csapatait biztosító korvettek, fregattok és cirkálók gyűrűjén, és masszív planetáris bombázással köddé változtatta a jedik és saját csapatait és erősségeit egyaránt. A bothan hajók körül ott rajzottak az Első Rend további, erősítésként érkezett rombolói és cirkálói, vadászgépeik pedig fennakadtak az ellenség elhárító tüzén, de a Fényhozó mesterek nem hagyták, hogy ilyen könnyen letöröljék őket. Az ellenség ágyúsrombolója átvághatott a védelmen, de ezzel elkövette azt a hibát, hogy a jedik fő flottájának a hátát és hatalmas hajtóművet mutatta.
- Töltsék meg a torpedófüzéreket iontorpedókkal! Bénítsák meg azt a monstrumot! – adta ki a parancsot Sav’eetu mester, miközben társai ide-oda rohangálva próbáltak hídjaikról kapcsolatot teremteni a felszínnel. - Nem érzem a barabel mesterek jelenlétét az Erőben – jegyezte meg borúsan Bwua’tu mester saját parancsnoki hídjáról. – Attól tartok, mind ott pusztultak. - El kell fognunk azt az ellenséges hajót – jelentette ki Hu’lya mester. – Meg kell ismernünk, miféle új fegyvert használtak.
- Az Első Rend most mutatta meg, hogy nem fél elpusztítani saját csapatait sem, ha vesztésre áll – vetette ellen Sav’eetu. – Ha nem bénítjuk meg eléggé, akkor fel fogják robbantani magukat, amikor átszállunk. - Még több iontorpedót neki! – azzal a bothan csatacirkálók folytatták az ágyúshajó elleni torpedózást, miközben az egyik komtiszt szőrös mancsa végre győzedelmesen az égnek emelkedett a hídján, jelezve, hogy sikerült kapcsolatot teremteni a felszínnel.
Némi statikus zörej után Corran Horn mester arcképe jelent meg a bothanok képernyőjén. - Hála az Erőnek, Horn mester – jelentette ki Sav’eetu mester, barnás sörényét megrázva. – Legalább Te túlélted. Van híred a Sebatyne mesterekről és Anaro mesterről? - Attól tartok, mind meghaltak – jelentette ki Corran a vonal másik végén. – Most repültünk át a hadszíntér felett, a harmadik parancsnoki erődbe tartunk, ahová Anaro mester vezette a csapatait. A barabeleket nem érzem, és őt sem. Megpróbálok kapcsolatba lépni a felszíni erő rangidős mesterével. Miféle fegyver volt ez?
- Nagy kapacitású planetáris bombázásra alkalmas löveg az Első Rend erősítésének zászlóshajójáról – magyarázta Hu’lya mester. – Most próbáljuk megbénítani és elfoglalni. Ezek fanatikusok, semmitől sem riadnak vissza. A civilek lemészárlásáról szóló híreket is elhiszem már. - Erre még nem találtunk bizonyítékot – vetette ellen Corran. – Egyelőre inkább a sajátjaikat mészárolták le. Még jelentkezem.
...
Smirna és egy maroknyi túlélő jedi és Fény-gárdista végre átküzdötte magát a harctéri roncsokon keresztül az Első Rend parancsnoki platformjáig. Ez még mindig jobb állapotban volt, mint a sajátjuk, amely nagyjából az egyik tűzcsapás epicentrumában volt, és mindenki megsült rajta, beleértve Villyem Sebatyne mestert is. Smirna remélte, hogy legalább a másik barabel parancsnok túlélte a csapát, de csalódnia kellett. Tesar teteme végtagok nélkül, kicsavarva feküdt egy fejetlen, tábornoki egyenruhás Első Rend – főtiszt mellett. A jedi mesterre ráomlottak a berendezések, amikor a platform feldőlt. Az ellenséges technikusok sem jártak jobban, akik életben maradtak, igyekeztek minél távolabb kerülni a harctér maradványaitól. A túlélők olyan sokkhatást szenvedtek el a tűzcsapástól, hogy csak keveseknek jutott eszébe az ellenséggel foglalkozni. A harctér füstölgő roncsokkal teli, jajgató, ordító, vagy éppen öngyilkosságba menekülő sebesültek harc nélküli agóniája volt.
Az egyik terminálkupac megmozdult, és egy fiatal arcú férfi kúszott ki alóla. Az Első Rend hadnagyi egyenruháját viselte, egyik karja élettelenül lógott, fején hosszú forradás futott végig. Smirna még le tudta olvasni a zubbonyán lévő „Lyste” feliratot, mielőtt elájult. - Milyen helyes fiú... - mormogta maga elé a jedi, majd intett két társának. – Adjatok ennek valami fájdalomcsillapítót és nyugtatót, és hozzátok szállítható állapotba! Magunkkal visszük, ne engedjétek, hogy meghaljon!
Ekkor életre kelt a komlinkje. - Itt Kye lovag – szólt bele kötelességtudóan. - Itt pedig Corran Horn – hangzott a távoli válasz. – Most szállunk le a parancsnoki erődnél. – Hány mester és lovag maradt életben, Kye lovag?
- Még... egy túlélővel sem találkoztam közülük... - nyelt egyet Smirna, amikor rátört a veszteség mértékének érzése. – Csak padawanokkal, gárdistákkal... és ellenséges katonákkal, de nem tanúsítanak ellenállást. - Akkor te vagy a rangidős parancsnok, Kye lovag – jelentette ki Corran. – Ments meg amennyi túlélőt csak tudsz, aztán szórt szét a megmaradt csapatokat a települések között. Készüljenek gerilla hadviselésre a megmaradt ellenséges sejtek ellen és tudjanak meg minél többet az ellenség megmaradt erőiről, és hogy tényleg léteztek-e táborok. Felszólok, hogy az egyik bothan mester jöjjön le a felszínre segíteni neked. Addig tartsd a frontot. - Ahogy parancsolod, mester – nyugtázta Smirna. Hiába, gondolta, harci körülmények között tényleg gyorsan lehet felfelé lépdelni a ranglétrán.
Csak az zavarta, hogy a ranglétra elesett bajtársai teteméből épült.
...
Corran és sztalkerei immár a másik erőd romjai között kutattak, miután épen maradt leszállóegységeikkel átrepültek a szétbombázott csatatér felett. Ezt az erődöt jóval súlyosabb csapás érte, csak kőhalom maradt belőle. Valószínűleg az egyik becsapódás középpontjában állhatott. Corran némi turkálás után egy givin minden mással összetéveszthetetlen fejét – ezúttal valóban a koponyáját, nem csak úgy nézett ki, bár nem sok bőr és hús sült le róla -, valamint egy kék chiss felkart fordított ki a törmelékből. Néhány kőhalommal arrébb pedig csápokat, amelyek azonban azonnal hamuvá omlottak, amint valamelyik sztalker puskájának vibroszuronya hozzájuk ért.
- Azt hiszem, ez elegendő bizonyíték arra, hogy senki nem élte túl a támadást itt... - morfondírozott Horn. – az Anaro-avatar sem. Vajon ez volt végig a Káoszlény terve? Idecsalni minket, aztán megsemmisíteni mindent Első Rendi szolgáin keresztül? Hol csúszhatott hiba a számításába? Rossz erődöt bombázhattak le? Miért nem a mienket? - Kontroll’jor red’ko osi’bajet – mormogta mellette Sztrelok. A vostroyai kommandósparancsnok nekiállt sugárzásvédett tégelyekbe gyűjteni a talált testrészeket és a törmelék darabjait, hogy később megvizsgálhassák a mintákat. - Tudom, hogy a Káoszlény ritkán téved... - biccentett Horn. – De mégis, mi más magyarázat lehet? Ekkora esztelen pusztítás, ennyi halál... ilyesmire csak ez a valami lehet képes. Furcsa, hogy saját magát sem kímélte. Biztos nem ez volt az egyetlen megtestesülése... talán nem voltak megbízhatóak az ügynökei? Vagy talán nem tudnak célozni?
- Mozset bity – adta meg ennek az esélyét válaszként a sztalker, majd végignézett az összedőlt, megsemmisült Első Rend – ütegek és jelvények füstölgő maradványai és az itt-ott kikandikáló rohamosztagos – páncéldarabokon, amelyekben néha benne volt tulajdonosuk leszakadt testrésze is. – A i’sjo mozsna... ny’e tol’jko nam bajut’sztja kontroll’jor. Vam tozse bajut’szja. - Hogy érted azt, hogy ők is félnek a... - aztán Hornnak leesett, hogy kikre gondol Sztrelok, és le kellett ülnie egy pillanatra.
Nem csak a jedik félnek a Káoszlénytől. Talán az Első Rend is. Talán annyira, hogy képesek mindent, beleértve saját magukat is elpusztítani, mielőtt a Káoszlény átvehette volna felettük az uralmat.
Corran nyelt egyet. Ha ez a gondolatmenet igaz volt, akkor nem a jó ellenség ellen vívták ezt a háborút. Akkor a Káosz nem csak szimplán Káoszt teremtett azzal, nem csak szimplán a jedik halálba hajszolását akarta elérni, hogy Kiimi Anaro avatarjaként belehajszolta Hamner Nagymestert és a Fény Hadseregét ebbe a háborúba. Nem, akkor a Káosz két ellenséggel akar végezni egyszerre, a Jedikkel és az Első Renddel egyaránt.
Corran számára valahol taszító volt a gondolat, hogy ezekkel a birodalmi fanatikusokkal esetleg egy oldalon kellene, hogy álljanak... valahol pedig rémisztően logikus. Mi másért ragaszkodott volna ennyire a Káoszlény a háborúhoz? Mi más magyarázhatta volna ellenségeik önpusztító, tömegpusztító kétségbeesését? És amint Corran ezen gondolkozott, és megérintett egy újabb csápmaradványt a romok között, ami szintén azonnal porrá omlott... Erő-látomás rohanta meg a férfit.
Látta Kenth Hamner Kathol Légiójának és az ellenséges Első Rend flottáinak lángoló hajóit. Látta az EGB és Vostroya flottáit, ahogyan felvonulnak a roncsokkal teli harctér második soraiban. Látta, ahogyan rakéták indulnak mindenfelé és napok, bolygók, csillagok, flották válnak hamuvá és salakká. És hallani vélte a Káosz gonosz nevetését, ami megsemmisít mindent és mindenkit, ha ez a háború folytatódik, eszkalálódik.
Mindent, és mindenkit, aki az útjában áll, aki nem létezhetett, aki nem illik bele a Káosz által elképzelt világrendbe. Jediket, Vostroyát, és Birodalmakat egyaránt.
- Vsz’jo v parjadke, masz’tyor gye’daj? – lépett a férfi mellé aggodalmas, sisakja mögé rejtett arccal Strelok. - Igen... minden rendben – tápászkodott fel Corran. – Azonnal mennünk kell. Hozzátok az összegyűjtött mintákat. Elhagyjuk a bolygót, sőt, elhagyjuk a frontvonalat is. Majd a bothan mesterek feltakarítanak itt.
- Kuda? – bámult a horizont felé a romokon túlra a sztalker parancsnok, ahol vöröslő felhők és hamueső első szilánkjai tornyosultak. - Hogy hova? – Corran ezen elgondolkozott. Vostroyára ezzel nem mehet vissza közvetlenül. Vrosilov mindenben támogatta őt, de ezt nem értené meg. Tárgyalni a fasisztikkel? Kizárt, hogy belemenjen.
Hamnerhez sem mehetett. Ha egyáltalán még él a Nagymester. Corran tudta, érezte, és most már látomásában látta is, hogy a Fény Hadseregének így is, úgy is leáldozik majd. Nem tehetett ellene semmit. A Köztársaságba sem mehetett, most nem lennének hajlandóak szóba állni sem az EGB-vel, sem az Első Renddel. Wedge és a többiek keze meg van kötve a közelgő szenátusi választások okozta politikai béklyókkal. Jaina, Yang Wenli és az Ellenállás maradéka? Nem, ők a sebeiket nyalogatták. Nem vennék komolyan őket, többé nem. Egy jó ideig legalábbis.
Olyasvalakivel kellett beszélnie, akit a Birodalmiak eléggé félnek és tisztelnek ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak vele. Olyasvalakivel, aki az ő oldalán áll, mégis eléggé ismeri ellenségeit is, hogy bármilyen javaslata lehessen arra, hogyan lehet párbeszédet kezdeni velük erről a fenyegetésről.
- Lehonra megyünk, a hajdani Rakata központba. – jelentette ki végül. – Atali Poklonskayához. - Sztaraja Jed’ka... i’sjo raz – fintorodott el sisakja védelme mögött Sztrelok. – Bezumnaja zsenscsina. - Lehet, hogy bolond nő – próbálta visszafogni a vigyorát Corran. – De legalább beszél cosraiaul. Indulás, davaj!
|
|
|
Zonju V
May 5, 2019 14:04:46 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on May 5, 2019 14:04:46 GMT 1
Moddard Veeto űrmarsall szobormereven figyelte a taktikai kijelzőket, miközben a Dominatrix legénysége járkált körülötte. A humán felépítésű idegen darabos, lila bőre most sötétebbnek tűnt, a száját és az orrát, valamint az állát és a nyakát befedő respirátor halk, modulált hangokat hallatott.
– A pusztítás mértéke tökéletesen megfelel az előjelzéseknek, uram – jelentette a mellé lépő főhadnagy. – A harcmező teljes egészében megsemmisült, az Eichmann-bázis úgyszintén.
Veeto elégdett morajt hallatott.
– A Jedik erősítése ránk állt, uram – folytatta jóval kisebb lelkesedéssel a hadnagy. – Egyre intenzívebben bombázzák a hátunkat az iontölteteikkel!
– Nem tudják, mivel állnak szemben, és meg akarják szerezni maguknak – közölte ridegen, enyhén modulált hangon Veeto. – A Dominatrix elfogása a tervük. Milyen kiszámítható.
– Uram? – ráncolta a homlokát a hadnagy.
– A szuperfegyverek valóban nagy előnnyel járnak – magyarázta a fiatal tisztnek az űrmarsall. – De a galaktikus szellem egyensúlyra törekvő premisszái miatt legalább ugyanekkora hátrányt is jelentenek.
– Mire gondol, uram?
– A rohamcsillagrombolónk tűzereje kiemelkedő, de azonnali célponttá vált az ellenség számára. Ez a szuperfegyverek sajátossága. Éppen ezért csak akkor érdemes bevetni őket, ha egy nagyobb terv részeként működnek, vagy elterelésként vetjük be őket.
– Azért helyezte át a zászlót ide, és rendezte meg a felszín elleni támadást, – töprengett a hadnagy, – hogy az ellenség ránk koncentráljon? A Dominatrix az elterelés?
– És a megoldás is egyszerre – közölte Veeto. – Látom már érti.
– Iontorpedó találat! – harsogta az egyik felsípoló terminál mellől az operátor. – Az egyik mellékhajtóművünk, uram!
– Hátsó pajzsok hatvan százalékon! – jelentette az elhárítópajzsok vezérlőtisztje.
– Nem tudunk időben megfordulni, megbénítanak minket! – szökkent talpra a munkaállomásban az egyik zászlós.
– Mit reagálunk, űrmarsall? – fordult vissza Veetohoz a hadnagy.
– Semmit – közölte Veeto. – Azt akarom, hogy a Jedik sikeresen megbénítsák a Dominatrixot.
– Uram..? – ráncolta a homlokát a főhadnagy.
– Semmit sem tehetünk – magyarázta Veeto. – Amint már megállapították, elkövettük azt a hibát, hogy a védtelen hátunkat mutattuk feléjük.. Kifutottunk az időből. Át fognak szállni: készítsenek fel speciális elfogóegységeket a behatolók feltartóztatására!
– Igenis, uram!
– Nem kell félni.. Minden a terv szerint halad. Gondoskodjon róla, hogy az emberei engedelmeskednek – különben magának is vége.
– Értettem, űrmarsall! – tisztelgett a hadnagy, és elsietett intézkedni.
Veeto szemei egy pillanatra mosolyra álltak. Az ő fajánál ez az elégedettség egyik jele volt. A kommunikációs pulthoz lépett, és bekérte Alen kommodore hívószámát. A tiszt képe szinte azonnal megjelent a vetítő fölött.
– Űrmarsall!
– Kommodore – biccentett Veeto. – Távolítsa el a hajóit a Dominatrix közeléből olyan távolságra, hogy a jelemre még tudjanak reagálni. A zászlóshajót megbénították, nem akarunk járulékos veszteségeket, jobb ha eltűnnek.. Megértette?
– Igen, uram – Alen elmosolyodott. – Értem, uram. Számíthat rám.
– Jó – Veeto kikapcsolta az adást.
A Dominatrix hirtelen megremegett – de a tehetetlenségi kiegyenlítőknek hála senki sem tántorodott meg. A hajó azonnal visszanyerte a stabilitását. Veeto azonban látta, hogy a hajtóművek megbénultak. – A Jedik, uram! – kiáltotta a zászlós. – Károk? – A hajtóművek leálltak, a tartalék-generátorok egyelőre üzemben tartják a létfenntartó rendszereket. – A fegyverzet szintén besült – jött egy másik jelentés. – Pajzsok minimális állapotban. – Szét fognak lőni.. – harapta be az ajkát a zászlós. – Elég nehéz lenne – intette le a hadnagy. – Nem olyan könnyű szétlőni ezt a monstumot. – A Jedik nem megsemmisíteni, hanem tanulmányozni akarják a hajót – zárta le a vitát Veeto modulált hangja. – Átszállásra felkészülni!
Veeto figyelte, amint Alen kommodore hajói diszkréten menekülni kezdenek a Dominatrix közeléből, miközben a Jedik egyre közelednek.. Valamikor fiatalabb korában még úgy járt volna el, hogy aktiválja az önmegsemmisítőt, ami minden rohamdreadnaught középpontjába volt építve – egy felerősített bomba, ami megsemmisítené a közeli flották többségét. Feltéve, ha működne, hiszen még sosem vetettek be ilyesmit – az Első Rend pedig már nem egy kis eldugott, extremista birodalom volt.
A padló megremegett, ahogy az ellenség átszállóegységei csatlakoztak a Dominatrix törzséhez. Veeto magához intette az ellenkommandósok parancsnokát. – Bénítsanak meg annyi Jedit, amennyit lehetséges – parancsolta, és a kommandós Erőérzékenyek ellen kifejlesztett fegyverére mutatott. – Ha nem bírnak velük, vonuljanak vissza és alkalmazzanak gerillataktikákat.
A kommandós bólintott, majd elsietett.
Veeto űrmarsall az ablakhoz lépett, ráállt a parancsnoki állásra, és várakozni kezdett.
|
|