|
Post by Haruhi on Jan 24, 2014 20:24:29 GMT 1
- Akkor forduljon valami fogyasztói üzletágban mozgó céghez, mi fegyvergyárosok vagyunk, a lepedő felett és nem alatt! - horkant fel, rosszallotta a fickó köntörfalazását, vagy alternatívaként ostobaságát, elvégre nem látott a fejébe - Elég szétnézni a Galaxisban, egyre több konfliktus és háború tör ki, a civilizált és civilizálatlan fajok már mindenki tudtára adták, hogy nekik nem kell a béke! Az étvágyukat új technológiák és még több, elsőosztályú gyilkológép elégítheti csak ki, már amennyiben meg tudják fizetni... A G&K ezt tudja ajánlani, minőséget! Nem a nagy piacra törünk be, a szabad versenyben ugyebár nem mindig a monopol a legsikeresebb és leggazdagabb, a megfelelő kapcsolatok és hűséges üzletfelek sokkal profitálóbbak. De a profit itt mellékes, a hansúly az alkotáson van, mindig... valami újon... A férfi nyugodtan hallgatta, tudta hogy nem szokott beszélni, amikor ott vol ő, hogy megtegye helyette, erről is szólt az egész. A huttok máris érdeklődtek és szívélyesen finanszíroztak néhány peremvidéki projectet, bár a nagy üzlet mindenhol ott volt, így valamivel előszöris meg kellett vetni a lábukat. - Van néhány szövetségi világ, melyek érdekelnek minket. - tért a lényegre most Gasse. - Dióhéjban, a fegyverhez is kell az alapanyag. És mi akarjuk kibányászni, feldolgozni, ésatöbbi... - folytatta - Iparterületek már vannak, eszközök, munkaerő, papírok, engedélyek, néhány szponzor... de kell majd vevő. Szóval, ha akad, jelentkezzenek! Összenéztek, s a pillantással már meg is tárgyalták a továbbiakat, egyikük sem szerette a tömeget. - Talán ideje menni, én itt csak gyakornok-féle vagyok... - igazgatta meg haját - Nem úgy tűnik, hogy ez a konferencia egyhamar elkezdődik, az elpazarolt időt másra is fordíthatjuk!
|
|
|
Post by Enz on Jan 27, 2014 16:00:33 GMT 1
- Nos akkor ezt a beszélgetést jobb, ha majd privátban folytatjuk le - hunyorított G'Sil. - Tudják, nincs jobb szalagcím a lapeladásokhoz, mint egy pártvezetõ és egy fegyvercég jó kapcsolata. Sokan a legtöbb háborút is ennek tudják be, persze demagógáig leegyszerûsítõ módon. Kérem, adjanak egy elérhetõséget, hogy ezt nyugodtabb körülmények között folytathassuk. Gasse egy névjegykártyát húzott elõ, majd G'Sil felé nyújtotta, aki gyorsan el is vette azt, majd zsebre rakta. Nem akarta, hogy valamelyik firkász megneszeljen bármit is, és holnap ez fogadja a vezetõ holohírek között. Fõleg a Kolóniák háborúellenes szavazói fogadták volna nagyon rosszul, akiket az ESZM pontosan izolacionista pontjaival tudott megfogni. Õk megtapasztalták milyen harctérnek lenni, és egy jó darabig nem kívánták újra. - Ó, minden bizonnyal tudok vevõket. Már ha szándékoznak exportra is termelni - felelte G'Sil. Volt egy pár olyan külhoni politikai vállalkozása az ESZM-nek, ahol jól jöhetettek az ilyenek, például helyi diktatúrák lekenyerezésénél vagy hatalomátvételek támogatásánál. - Ami pedig azokat a bolygókat illeti, minden azon múlik, mennyi támogatottságot és hol szerzünk. Remélte, elég egyértelmû volt az üzenete. Nincs ingyenebéd, a politika nem az a hely. Mindenki aszerint kap vissza, amennyit belefektet, és sosincs a megtérülés 100%-osan garantálva. De hát ez már csak egy ilyen szakma. - Csak nyugodtan. A konferenciáig adja át legmélyebb üdvözletem a szenátor asszonynak - biccentett G'Sil, majd kézfogással elbúcsúzott Gassétól is. A cosraiaktól még mindig a hidegrázás kerülgette, habár tudta, hogy nem mindegyik Daala szekértolója. Mindenképp meg kellett barátkozni a gondolatukkal, ha a helyzet úgy hozza, hogy a nemzet csak egy centralista összefogással menthetõ meg a balosok rémuralmától. Az egyik süteményes tálhoz lépett, és egykedvûen majszolni kezdte a szenátorfánkot, morfondírozva azon, hogy milyen találó neve is volt. - Á, Long képviselõ - lépett az egyik alak után, aki elhaladt mellette. Rögtön felismerte az Összefogás a Kolóniákért egyik tagszervezetének, a Szövetség Az Elsõnek a vezetõjét. - Reméltem, hogy tudunk pár percet csevegni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 3, 2015 13:14:06 GMT 1
Az évtizedekkel ezelőtt a Galaxismag egyik legfontosabb hadiipari tudásközpontjának számító Balmorrán egészen a közelmúltig pusztán a közeli Kuat politikailag befolyásos családjainak kegyeit kereső politikusok fordultak meg. A választási kampányok idején számos meghatározó párt, elsősorban az Egységes Galaktika és az ESZM képviselői tették tiszteletüket az itt rendezett banketteken és fogadásokon, hogy megnyerjék maguknak a szintén sűrűn itt megforduló kisebb pártok képviselőinek támogatását.
Az Organa Solo-kormány hatalomra jutása óta azonban új szelek fújtak Balmorrán. A Kuatiak, nem lévén biztosak benne, hogy mit várhatnak az új vezetéstől, visszahúzódtak saját határaik mögé, a korábban befolyásos EG- és ESZM-politikusok nagy része már Coruscanton, vagy éppen a Cosrán, esetleg Fondoron folytatta az üzelmeit, a politika háttérbe szorult..
És felvirágzott a hadiipar és a fejlesztés, ami évtizedekkel ezelőtt a Mag hadiüzemeinek egyik legfontosabb beszállítójává tette Balmorrát.
A korábban bolygókormányzót is adó Beltane-művek egyik orbitális tesztplatformján jelenleg a Köztársaság katonai elitje figyelte a következő teszt előkészületeit. A drónok és szondák által lezárt, az egyik holdhoz közeli szektorban egy régi típusú, Nebulon-B osztályú fregatt lebegett, amely furcsa látvány nyújtott a szerkezeti struktúrájára szerelt hajlított lemezeknek köszönhetően - mintha egy hatalmas űrbéli fémbogárrá változott volna.
- Szóval ezzel fogjuk megverni a Birodalmat? Mindkettőt? - köhintett Tycho Celchu a mellette álló társának, aki ugyan még nem viselt katonai váll-lapokat, de minden egyes ilyen, szenátusi különmegbízotti minőségében tett látogatás után egyre inkább érezte, hogy egyszer ismét fog, és hogy abból otthon nem lesz köszönet. De nem tehetett mást, a vér és elsősorban a még mindig szolgáló évtizedes barátok minduntalan visszarángatták. Ráadásul még mindig érdekesebb volt, mint a politika.. - Bizonyára, ilyen ronda hajókkal biztosan nem lesz kedvük összecsapni sem a sitheknek, sem a cosraiaknak. - biccentett a megszólított Wedge Antilles félmosollyal. - Inkább elrohannak majd hányni.
- A szépség minden faj számára absztrakt fogalom, barátaim. - jelent meg a hátuk mögött egy fehér bozontos bothan. - Ki tudja, egy calamarinak, vagy egy Vongnak még tetszene is ez a valami.
- Ezt lehetőleg ne hangoztassa Marrabb szenátor előtt, admirális. - szorította meg barátságosan a veterán, volt konföderációs főtiszt, Traest Kre'fey mancsát Wedge. - Nem biztos, hogy értékelné, hogy azonos ízlésvilágba sorolja a korallzabálókkal.
- Önre hagyom a további hasonlóságok felfedezését, tábornok. - villantotta ki barátságosan a fogait Kre'fey, majd felettese, távoli unokatestvére és régi barátja, a Köztársaság fegyveres erőinek posztját betöltő Nek Bwua'tu mordulására a többi vendéggel együtt ő is elhallgatott és a kivetítőre meredt.
- Barátaim. - kezdte a másik bothan, hófehér főtiszti egyenruhában. - Túl sok idő telt már el azóta, hogy mint a Sith Birodalom, mind a Cosraiak Birodalma új fegyverek kifejlesztésével azt a pletykát kezdje terjeszteni a galaxisban, hogy hadihajóik és fegyvereik felsőbbrendűek a Köztársaságéhoz képest.
- Hozzá kell tenni, hogy a nagy hatótávolságú turbolézer óta tényleg nem jöttünk ki semmivel, a Sithek viszont telerakják a hajóikat odonit ágyúkkal, az EGB fázisváltóiról már nem is beszélve. - jegyezte meg Tycho.
- Amíg egymást lövik velük, és nem a mieinket... - hunyorított az egy sorral hátrébb álló Gavin Darklighter admirális.
- Doktornő. - biccentett a háta mögött álló alaknak Bwua'tu, mire előlépett egy ősz hajú, de még mindig gyönyörű arcvonású, értelmes, kutató tekintetű omwati nő.
- Hoppá. - bökte hátba Wedget most már jóval erősebben Gavin. - Most már tudjuk, miért hívtak meg téged is, parancsnok.
Wedge megpróbálta felszedni az állát a földről. Évtizedek óta nem látta Qwi Xuxot.
- Jelentős meggyőzésre, és a jedik tevékeny közreműködésére volt szükség ahhoz, hogy Xux doktornő újra köztünk lehessen. - magyarázta az összegyűlteknek Bwua'tu.
- Jelentős meggyőzésre, és a közelmúlt eseményeire. - a nő hangja olyan határozott és rezzenéstelen volt, amilyennek Wedge nem hallotta... nos nem hallotta ismeretségük első napjai óta.
- Xux doktornő önként jelentkezéses alapon kérte a visszahelyezését a Köztársaság Fegyveres Erőinek Fejlesztési részlegébe, amikor értesült a Cioralnál történt incidensről. - tette hozzá Bwua'tu.
Wedge sokat tudóan bólintott. Az omwati tudós, Qwi Xux évtizedekig dolgozott a Bendő-bázison Daala alatt, és olyan birodalmi fegyverek kifejlesztésében vállalt aktív szerepet, mint a Halálcsillag, a Bolygópusztítók, vagy a Napzúzó. Amikor rádöbbent, hogy találmányait ipari célok helyett pusztításra használja a Birodalom, megszökött a bázisról, de nem kerülhette el a sorsát a sötétséggel küzdő Kyp Durron mentális befolyása révén, amely évtizedekre törölte belőle a tudást és az akaratot, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Hosszú éveket töltött a Vortexen, majd később a Thyferrán, vagy a Verpineknél, és más, hasonló kultúrájú és fejlett technikájú és művészetű fajoknál, de úgy hírlett, sosem nyúlt újra fegyverek tervrajzaihoz.
Wedge azonban teljes mértékben megértette, milyen változásokat indíthatott el a nőben az, hogy azok a birodalmi szuperfegyverek, amelyek létrejöttéhez nem kis részben ő járult hozzá, és amelyekről évtizedeken át azt hitte, elpusztultak mind egy szálig, most ismét megjelentek a galaxisban, ráadásul pontosan olyan hatalmak kezében, amelyek nagyban hasonlítottak ahhoz a Birodalomhoz, amelyik elvette Qwi fiatalságát és milliók halálának előidézésére használta fel tudását - sőt, akár ugyanazon személyek kezében, mint például az EGB-be dezertáló Daala admirális.
- A rendszer, amit kifejlesztettünk, nagyban a balmorraiak korábbi kutatásain alapul. - hívott elő egy holoképet a nő. A jelenlevők nagy része felismerte a Balmorra évtizedekkel ezelőtti, számos szárazföldi csatát eldöntő fegyverét, a hatalmas bogárra, vagy inkább rákra emlékeztető Vipera Automadon harci droidot. - A fejlesztők egyik legnagyobb problémája az volt, hogyan növeljék meg a reaktív páncélzat méretét, és hogyan tegyék hatékonnyá akkora kiterjedésben, hogy egy néhány méternél nagyobb tárgyat is befedhessenek vele, például egy hadihajót. Mindezt ráadásul úgy, hogy az ellenálljon az űrbeli és hipertéri manőverek jelentette igénybevételnek is.
- A problémát - folytatta Xux - a páncél részecskeszerkezetének megváltoztatásával értük el. Továbbra sem lehet benne derékszög, hanem íveltnek kell lennie, hogy a vezetőhullám ne törjön meg, valamint megfelelő energiatároló-kapacitásokra is szükség van, tehát például rengeteg üres energiacellára, amelyek az átalakításért felelnek. De végre elértük a megfelelő strukturális szilárdságot. Természetesen továbbra is szükség van védőpajzsokra az űrbéli sugárzás és egyéb behatások miatt, de távolról sem fognak tőle annyira függeni a hajóink, mint korábban.
- Még egy pofon a Vongnak, és mindenkinek, aki gravitációs technológiát használ a pajzsok gyengítésére. - füttyentett Tycho, és hátbaverte Wedget, aki majdnem felbukott.
- Hagyd, máshol jár az agya. - kuncogott Gavin.
- Azt hiszem, itt az ideje egy kis bemutatónak. - kattintott fel egy kapcsolót Bwua'tu, mire a látótérben beúszott két ősöreg Acclamator-osztályú cirkáló.
- Milyen stílusos, hogy Daala flottájának két lefoglalt roncsát használják erre. - mosolyodott el Kre'fey, amitől a mellette állóknak leginkább az jutott eszébe, hogy jó lenne valahonnan néhány kiló nyers húst szerezni. - A hagyományos turbolézerek és ionfegyverek tüzére a páncél a korábban ismert módon reagál. - Qui Xux lenyomott egy gombot az előtte lévő terminálon, majd bocsánatkérően elmosolyodott.
- Ó igen, természetesen teljesen automata hajókról van szó.
Az Acclamator zöld és kék energiasugarak tucatjait zúdította a fregattra. A kisebbik hajó páncélzata villogni kezdett, a találati pontoktól pedig sugárirányban fénylő vonalak futottak a törzsön lévő, arányos távolságokban elhelyezkedő kupolákig.
- Amint látják, amíg egy automadon harci droidon csupán két gyűjtőpont van, közvetlenül a karokra helyezett fegyverek mellett, addig egy ekkora hajón vezető- és átalakító diódák egész hálózatát kellett létrehoznunk az energia tárolására és vezetésére. - magyarázta Xux. - Most pedig megtörténik az elnyelt energia konvertálása a fegyverrendszerekbe.
A kis méretű fregatt olyan erejű sortűzzel válaszolt az Acclamator támadására, ami a nagyobbik hajónak is becsületére vált volna. A vörös turbolézer-lövedékek átütötték a régi birodalmi hadihajó pajzsait, és hosszú fekete csíkokat vágtak az ék alakú törzsbe. Az Acclamator elveszítette stabilitását, és irányíthatatlanul sodródni kezdett, mire két vonató repült be a célterületen kívülről, hogy vonósugaraikkal biztonságos távolságba vontassák.
- Igen stílusos fegyver. - horkantott elégedetten Kre'fey. - Az ellenséges fegyverrendszer saját energiáját használja ellencsapásra, energiapazarló, saját támadórendszer helyett. Nagyon illik a Köztársaság doktrínájához.
- Most pedig nézzük, mi történik, ha egy új típusú fegyverrel éri támadást a páncélzatot, mint az odonit, vagy kristály-fázisváltó fegyverek. - biccentett Nek Bwua'tu. - De biztosíthatom önöket, hogy például nagai, chiss, vagy Yuuzhan Vong vulkánágyúkra is tesztelni fogjuk majd.
Qwi Xux újabb gombot érintett meg a terminálján, mire a második Acclamator manőverezett pozícióba, főütegeit pedig néhány kékes nyúlvány hagyta el... a Bendő-flotta, és egyes pletykák szerint immár az EGB által előszeretettel alkalmazott fázisváltó ágyú lövedékei.
- Normál esetben le kellene bontania a cél páncélzatát. - súgta Tycho Wedgnek, aki még mindig nem jutott szóhoz, bár ehhez semmi köze nem volt a technikai ismereteivel kapcsolatos esetleges hiányosságoknak.
A fregatt tesztpáncélzata ezúttal nem villogó vonalak szövedékévé vált, hanem egyenletesen felizzott és hullámzani kezdett, mintha a hajó szupernovává akart volna változni. Néhányan a hátsó sorokban döbbenten felkiáltottak, minden bizonnyal azt hitték, hogy a teszt sikertelen volt, és a hajó felrobbant.
Az izzás azonban megszűnt, a fregatt pedig továbbra is ott állt, sértetlenül.
- Modern fázisfegyverek találata esetén nem csak a vezetőszálak, hanem a teljes részecskeháló funkcionál vezetőként, mint egy rugalmas szövedék. - magyarázta Qwi Xux. - Pusztító láncreakció helyett a felszabaduló energiát minden részecske arányosan vezeti a pajzsszerkezetben.
A fregatt orrában lévő ütegek ismét felvillantak, ezúttal azonban jóval nagyobb energiával, mint eddig.
A kicsapódó lövedék akkora volt, mintha egy csillagromboló fő toronyütege adott volna le sorozatot. Az Acclamatort pontosan középen találta el, átégetve magát a páncélzaton egészen a reaktorokig....
A tábornokok kisgyerekhez méltó fejfedő-hajigálásba és tapsba kezdtek, ahogyan a birodalmi hajó felrobbant.
- Az egyik legnagyobb kihívást éppen az jelentette - zárta le a bemutatót Xux némi mosollyal az arcán -, hogy az elvezetett energia jelentős mennyiségét megfelelően tudjuk tárolni és olyan fegyverekbe tudjuk vezetni, amelyek képesek kibocsátani ekkora lövedékeket. Előfordulhat, hogy a kisebb hajóinkon is nagyobb kapacitású vezetőkre, tartalékcellákra és egy-egy darab nagy hatótávolságú turbolézer-ütegre lesz szükség.
- Minden Flotta megkapja a megfelelő mennyiségű tesztpéldányt, amivel lefolytathatják a további ellenőrzéseket. - zárta le a bemutatót Bwua'tu.
- Nem semmi, ugye? - veregette vállba ezúttal finomabban Wedget Gavin, miközben az admirális Qwival együtt levonult a kivetítő elől.
- Nem. - krákogta Wedge. - Innom kell valamit.
- Csak utánatok. - gesztikulált élesen Tycho. - Már úgy is régen tartottunk Zsivány estét!
|
|
|
Post by Revan on Aug 17, 2017 13:34:02 GMT 1
Nem sokkal a páros hajója után lépett ki a hipertérből a Jedié is. R6 követte a másik hajót, közben kérdést pittyegett Niera felé. - Nem, egyelőre nem lépek kapcsolatba a Mesterrel. Nem akarom apróságokkal feleslegesen zavarni a nyomozásban.
Az útjuk a bolygóra és a kikötőből eseménytelen volt. Annak ellenére, hogy Syna egy mesterlövészpuskát, Niera pedig egy méretes kardot viselt a hátán, mégis Anen kapta a legtöbb figyelmet, amit láthatóan élvezett, a másik kettő meg inkább örült neki. Hamarosan egy kis bár előtt álltak meg, ami felett lakórész volt az épületen. - Ez az? - kérdezte felvont szemöldökkel Syna. - Igen. - De ez egy bár. Egy éjszakai bár. - Nem a bárban fogunk lakni, hanem felette. A tulaj kapcsolatban áll a szervezettel. - Aha. Na mindegy, ha a szoba nem mocskos, akkor nekem megfelel. - Ez a beszéd! Gyertek!
Néhány perc múlva már a számukra lefoglalt lakrészben voltak. Nem volt luxus, de elfogadható volt, na meg tiszta. Így Syna is hamar megnyugodott. Anen le is dobta a csomagját az egyik szoba ajtajába, majd a másikra mutatott, jelezve, hogy az lesz másik kettőé. Vita nem volt, csak meglepetés, mert még Niera is kapott egy rendes ágyat. Bár csak minimálisan látszott rajta, de értékelte a gesztust. Aztán következett a következő meglepetés. Nem fognak unatkozni, míg nincs munka, addig szorgoskodhatnak a szállásuk alatt lévő bárban, mivel a tulajdonos a főnök régi ismerőse. Valamit valamiért. Anennek nem volt kifogása ellene, legalább kiéli magát. Syna kelletlenül, de elfogadta, hamar bele is jött a pultos teendőkbe. Nierának persze nem kellett segítenie, ő legfeljebb, mint testőr tevékenykedett. Míg a társai lent voltak esténként, ő is a bárban üldögélt, persze a kardjával együtt, hogy nyomatékosan zavarhassa el azokat, akik megpróbáltak neki udvarolni. Többnyire működött, kivéve Anen esetében, akit nem riasztott el a dolog. Túlzás lenne azt mondani, hogy sikerült vele összebarátkozzon, de legalább beszélgetni és ismerkedni tudott vele. Hamar kiderült, hogy Niera nem veti meg a finom, de nem túl erős koktélokat. Viszont remekül tudott mértéket tartani, így Anen hiába próbálta újabb és újabb körre meghívni, mert nem hagyta magát.
Egyik nap Syna a fegyverét tisztogatta. Ez volt az egyik kedvenc elfoglaltsága. Ez a fegyver volt a mindene, a legjobb barátja. Ezzel ölte meg a szülei haláláért felelős embert. Egyszer csak Anen sétált be a szobába, arcán egy vörös tenyérlenyomattal. - Kitalálom, valaki belátott a szoknyád alá, miközben udvaroltál neki? - Nem. Nierától kaptam. - Mi oka volt pofozkodni? - Bementem a fürdőszobába, ő meg éppen végzett a zuhannyal, így láttam mindent. - Akkor jogos volt, nem gondolod? - Tudod, hogy neki nem kell a villany. Sötét volt bent. Azt hittem senki sincs ott...Na mindegy. Annyira nem vészes. - A vigyorod elárulja, hogy megérte neked az a pofon. - Ó, ha láttad volna. Azok a helyes kis mellek és...- szakította meg a beszámolót, amikor azt látta, hogy Syna elnéz mellette – Mögöttem áll, igaz? - kérdezte, mire társa csak a szokásos komoly arcával bólintott. Anen, tartva egy újabb pofontól, óvatosan fordult meg, kezeit közel tartva a fejéhez. - Hogy a jövőben elkerüljük a hasonlókat, mostantól felkapcsolom a villanyt. Remélem elegendő lesz. Most pedig, ha megbocsátotok – mondta enyhén pirult arccal. Már amennyi látszott az arcából. El is vonult a szobába, ahol az ágya volt. - Hú, azt hittem megint arcon csap. - Megérdemelted volna. Az egy dolog, hogy véletlenül rányitottál. De még el is kezdted a látottakat ecsetelni... - Miért, te mit tettél volna? - Bocsánatot kérek és nem beszélek róla senkinek? Ha ennyire tetszett a látvány, tartsd meg magadnak a dolgot és szerezz örömet magadnak a szobádban. De lehetőleg zárt ajtó mögött. Mert legközelebb lehet nem úszod meg egy pofonnal. - Nem is rossz ötlet – felelte Anen rövid töprengés után és elvonult, végre egyedül hagyva Synát.
|
|
|
Post by Revan on Aug 28, 2017 19:50:38 GMT 1
Syna észrevette, hogy Anen a történtek után egyre inkább próbálta ostromolni Nierát, aki rendszeresen visszautasította. De valahogy mégsem tántorította el a próbálkozástól. A fiatal Jedi minden este ugyanannál az asztalnál ült és koktélokat kortyolgatott. A vendégek napról napra változtak. Voltak visszatérők persze, de szinte minden nap láttak új arcokat. Anen elég népszerű volt, így Syna estéi viszonylag nyugodtan teltek. Néha persze neki is jutott egy-egy udvarló, de az értelmesebb fajtából, így nem kellett a pultra rakott sugárvetővel nyomatékosítania a dolgot, mint azt tette a legelső napján. Meg is kapta érte a dorgálását. Igazából nem érdekelte, de nem volt kedve újra végighallgatni. Már vagy két hete voltak Balmorrán. Szinte minden nap eseménytelen volt. - Syna. Segítened kell - ült le elé a pulthoz Anen kora este, mikor még nem nagyon voltak vendégek. - Nincs nálam a puskám - felelte a lány unottan egy poharat törölgetve. - Ma nem bosszantottam fel senkit. - Még csak most nyitottunk. Messze még a záróra. Szóval, miben kellene a segítségem? - Nierával. A lány elnézett Anen mellett és a sarokban ülő Jedire pillantott, aki szokás szerint úgy tett, mintha ott sem lenne. Előtte egy pohár víz. Igazából egy ideje elgondolkodott azon, hogy bírja ki az estéket. Elég unalmas lehet csak ott ülni és iszogatni. Jó, a zene szól. De ő gyakorlatilag semmit sem csinál. Abban mondjuk biztos volt, ha bármi szükség lenne rá, ugrana és rendet vágna a kellemetlenkedő vendégek között. Feltéve, ha valós a veszély. Eddig pár részeges kötekedőn kívül semmi ilyesmi nem fordult elő. - Mi baj vele? - Semmi. Csak...tetszik nekem. Általában komoly és még csak mosolyogni sem sűrűn szokott. De ezt még Syna sem bírta ki nevetés nélkül. Persze csak visszafogottan. Nem akarta, hogy mindenki rá figyeljen. Annyira jól esett neki, hogy még a szemei is könnyesek lettek egy kicsit. - Nem vicceltem, Syna. - Tudom, bocsánat... - kuncogott még egy aprót, miközben megtörülte a szemeit - De lásd be. Elég nagy fába vágod ezzel a fejszédet. - Az, hogy nehéz eset, nem tántorít el. Csak egyszerűen nem válik be nála, ami más lányoknál simán működik. Nincs valami ötleted? - Nem hiszem, hogy nála bármi működik. Ő nagyobb dolgokban gondolkodik, nem érdekli a saját boldogsága, ha segíthet másokon. - Na ez az! Nem kellene ennyire komolyan vennie ezt. Mindenkinek jár egy kis gondtalanság. - Sajnos én sem tudom, mivel tehetnél a kedvére annyira, hogy jobban kedveljen. - Ugyan. Próbáld meg. Végül is, hasonlóan távolságtartó vagy te is. Neked mi tetszik? Mivel lehet megragadni a figyelmed? - Erre...inkább nem válaszolnék... - nézett félre Syna. - Nem vagy valami nagy segítség. - Ostromold tovább, hátha értékeli a kitartásod - mondta végül a lány, mire Anen felsóhajtott és mormogott valamit, aztán odament egy vendéghez felvenni a rendelését. Niera továbbra is a helyén volt és figyelt. Közben azért igyekezett lazítani kicsit. A mestere is folyton mondja, hogy időnként lazítson kicsit. Most biztosan elégedett lenne vele és megdicsérné. A figyelme azért nem lankadt. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Anen társalgott Synával, ám a hangos zenétől nem hallotta, miről. De nem is rá tartozott nyilvánvalóan. Végül néhány perc múlva Anen ment oda hozzá és egy italt tett elé, miközben nála is volt egy, majd leült mellé. - Milyen a mai estéd? - Mint a tegnapi. - Hoztam neked egy italt. - Köszönöm. - Én állom! - Kedves tőled. De igazán feleslegesen próbálkozol. Nem vágyom románcra. Sem veled, sem mással. Elég népszerű vagy. Biztos találsz olyat, aki nyitottabb a közeledésedre. - Ugyan. Tényleg ennyire szeretsz magányos lenni? Niera nem felelt, inkább kézbe vette az italát és belekortyolt. Láthatóan ízlett neki, de nem mondott semmit rá. Csak visszatette a poharat az asztalra. - Nem. De nem engedhetem meg magamnak, hogy közel engedjek bárkit. Feladatom van és csak akkor tudok rá koncentrálni, ha semmi ilyesmi nem vonja el a figyelmem. - Szóval, ha végeztél a küldetéseddel, akkor... - Akkor sem. Elmegyek és teszem a dolgom valahol máshol. - Na, csak egy esélyt adj már! Egy randi! Ennyit kérek! A fiatal Jedi továbbra sem mutatott ki érzelmet. Sem szándékot. Inkább ivott megint. Ezúttal majdnem üresre itta a poharat, amit Anen nemrég rakott elé. Aztán kissé mérgesen sóhajtott, amiért nem tudja szép szóval lerázni a srácot. - Pff...Jól van. Ha utána békén hagysz ezzel...Találj ki valami programot...De tudd, hogy ez nem változtat semmin. Továbbá elvárom, hogy kivételesen fiúnak legyél felöltözve. - Komolyan? Szuper! A kedvedért bármit! - örült a sikerének Anen, majd elviharzott, hogy elmondja Synának is, milyen jól járt.
|
|
|
Post by Revan on Sept 18, 2017 18:27:59 GMT 1
A következő nap Syna kénytelen volt korábban lemenni a bárba, mert Anen rettentő idegesítő volt, ahogy készülődött. Jobbnak látta távozni, mielőtt elfogy a türelme és lövöldözni kezd a fiúra. Így inkább a még csendes bárt választotta. Tennivaló nem akadt, így csak elüldögélt az egyik asztalnál és iszogatott némi könnyű frissítőt. Már jó ideje élvezte a csendet, amikor egyszer csak ott állt mellette Niera. - Ó, helló. Te is meguntad Anent odafent?- Igazából veled akartam beszélni.- Miről? Ugye nem azt akarod megkérdezni, hogy kell randizni? Ami azt illeti, nekem közel annyi tapasztalatom van, mint neked. Szóval félek, nem segíthetek ebben.- Nem erről van szó...Csak, nincs mit felvennem.- Jó vagy így. Csinos ez a ruha.- De mindig ezt hordom. Ha már elvártam Anentől, hogy rendesen öltözzön fel, akkor illene nekem is, nem?- Nem hittem, hogy még komolyan is fogod venni a dolgot. De mondasz valamit...Várj itt, azt hiszem van egy ruhám, ami pont jó lenne most neked.Niera nem ellenkezett, Syna pedig csak mosolygott magában azon, ahogy a fiatal jedi ennyire tanácstalan ebben. Az igazat megvallva nem lett volna a helyében. De ez van. Legalább lesz egy Anen mentes délutánja, szóval ő mindenképp jól jár. Néhány perc múlva visszament a jedihez és elé rakta a ruhát. Egy egyszerű kis fekete ruha volt, kitűnő szabadidős viselet. - Tessék. Remélem ez megfelel...Akarod, hogy segítsek átöltözni?- Megoldom, köszönöm.Azzal le is tette a kardját, majd az asztalnak támasztotta, majd elkezdett vetkőzni. Nem szégyenlős, gondolta Syna. Legalábbis úgy tűnik egy másik lány előtt nem zavartatja magát. Nem zavarta a dolog őt sem. De amikor lekerült a jediről a ruha, akaratlanul is kiszúrt néhány sebhelyet a testén. Eltöprengett, vajon miként szerezte őket. - Némelyiket a kiképzés alatt szereztem, néhányat harcok során. Voltak már keményebb ellenfeleim is, mint az a kettő, akiktől megvédtelek.- Tessék? - lepődött meg Syna, gondolván, honnan tudhatja? - A sebhelyeimet nézed. Gondoltam kíváncsi vagy. - Ugyan, ezek nem is igazi sebhelyek, csak pár apró sérülés nyoma. Nekem is van néhány.Niera nem fecsérelte tovább a szót a témára. Inkább az öltözködésére koncentrált. Szerencse, hogy a bár még zárva volt, így senki sem bámulta meg. A méret nagyjából megfelelt. Úgy tűnt, hasonlóak a méreteik, ami szerencsés. - Milyen? - Egész jól áll. Akarod, hogy másban is segítsek?- Másra nincs szükségem, köszönöm - felelte, majd felkapta a kardját az asztal mellől. - Szerintem a kard egy kicsit túlzás. Hacsak nem akarod vele Anent megkergetni, amit mellesleg megértenék. De szerintem most nem lesz rá szükség. Biztos vagyok benne, hogy nélküle is megoldod valahogy - mondta, majd felállt és elvette a jeditől a kardját. Meglepő módon nem ellenkezett. Ha már kézbe vette, megnézte közelebbről. Most először vette kézbe a fegyvert. Észrevett rajta egy számot és egy betűt - Mit jelent, hogy 2B? Valami típusszáma ennek a kardnak?- Az volt hívójelem, mikor még a régi egységemben voltam. Azóta feloszlatták a csapatot.Syna nem tett fel több kérdést. Talán egyszer jobban belemennek a témába. Most biztos nem, mert közben Anen is befutott és már terelte is Nierát a kijárat felé, Syna pedig integetett nekik, kezében a jedi fegyverével. - Olyan gyorsan felnőnek - jegyezte meg viccelődve, majd miután a másik kettő elindult, visszament az asztalához és folytatta a korábbi tevékenységét. Szépen, csendben. Anen és Niera nem mentek túl messzire. Volt a közelben egy park, így odamentek egy kis meghitt sétára. De csak rövid időtöltésre, mivel a fiú tudta, hogy Niera úgyse sokat lát a parkból, inkább valami meghittebb programot talált ki. A park túloldalán volt egy étterem és mivel lassan beesteledett, ideális hely volt egy kellemes vacsorához. Így végül ott kötöttek ki egy félreeső kis asztalnál. - Jól áll neked ez a ruha - bókolt egy kicsit Anen. - Köszönöm. Syna adta kölcsön.- Tudom. Láttam már rajta. De neked jobban áll. Jól megy a hajad színéhez.- Végül is. A fekete passzol az ezüsthöz. Legalábbis jobban, mint a zöldhöz.- Várj, honnan tudod, hogy Syna haja milyen színű? Hiszen...- Nem látok? - vágta rá Niera, mielőtt befejezte volna a kijelentést - Nem vagyok vak. - Akkor miért takarod el az arcod? A múltkor...A múltkor, amikor véletlenül láttalak, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy van mit elrejteni. Vagy ez valami jedi edzés, hogy blokkolod a látásod?- Nem egészen. Ahonnan én jöttem, nagyon régóta Dyson szférában laknak a helyiek.- Dyson szférában? Vagyis olyan építményben, ami egy nap köré épült fel, hogy hasznosítsa az energiáját?- Pontosan. Emiatt pedig természetes napfényt sosem látnak, hisz az olyan közelségben rettentő veszélyes. Mesterséges fény pedig a legtöbb helyen nincs, mert az előállított energia nagy részét eladják. A szemük egyszerűen hozzászokott a hosszú idő alatt. Kinézetre olyan a szemem, mint bárki másé, de már az a normális fény is fájdalmat okoz, ami neked természetes. - Ez elég szomorú.- Annyira nem szörnyű. Cserébe nagyon jól látok a sötétben és éles a hallásom. - Tényleg, mennyire jó a hallásod?- Például hallani szoktam, ha éjszaka rosszul alszol.- Nem is szoktam rosszul aludni.- Pedig sokszor nyögdécselsz és az én nevemet ismételgeted. Lehet mégsem alvásproblémák miatt?Anen zavartan nevetett, közben leintett egy pincért, hogy elterelje a témát. Gyorsan rendelt is valamit maguknak, hogy addig se kelljen beszélnie az előbbi témáról. - Tudod, itt eléggé gyenge a világítás, a hangulat miatt. Esetleg...Nem akarod...izé, levenni azt az arcodról? Jobb szeretek belenézni a másik szemébe.Niera nem felelt, csak rövid szünet után végül benyúlt a szemfedője alá és óvatosan felemelte, először megállapítva, hogy valóban nem túl erős-e a fény, ami a helyiségben van. Miután biztos volt benne, megmutatta az arcát teljes valójában. - Így jobb?- Hát őőőő....Sokkal. Igen, sokkal jobb. Nagyon sz-szép arcod van - mondta Anen elpirulva, mint akit váratlanul ért az élmény. A lány talán most először mosolygott, amióta ismerte. Igaz, nem volt egy kimondottan látványos mosoly, csak a szája széle tűnt úgy, mintha mosolyogna. Igazából Anen hamar rájött, hogy nem volt jó ötlet, mert így sokkal nehezebb volt az arcára nézzen. - De most már mondj te is valamit. Honnan származol? Nagi? - Honnan tudod? - Amikor először találkoztunk, Syna valami olyasmit mondott, hogy ne zaklasd a nagai popzenéddel. - Ó, igaz. Nos, igen, onnan származom eredetileg. A szüleim új lehetőségeket akartak keresni, ezért összeszedték mindenüket és átköltöztünk a Köztársaságba. Most is Coruscanton vannak, csak én bandázok Synával.- Ha már Syna, őt mióta ismered? Hogy találkoztatok?- El akart kapni pár rossz arcú fickó, ő pedig a segítségemre sietett. Azóta segítem a munkáját. Be is léptem miatta a szervezetbe, hogy jobb forrásaim legyenek hozzá. Én tüntetem el a nyomait a munkái után. - Az hasznos. Egy idő után biztos kiszúrná valaki, hogy több ilyen esetnél is jelen volt. Anen hálás volt, hogy Niera nem kérdezett rá részletesebben a dologra. Nem szívesen ismerte volna be, hogy lány ruhában volt és rá akartak mászni. Kellemetlen eset. - Fura kérdés lehet, de hogy lett ezüst színű a hajad? Befestetted?- Nem. A stimek mellékhatása. - Stimek?- Mindenféle stimeket adtak nekünk, hogy fizikailag jobban bírjuk a terheléseket. Ennek a hatása, hogy bár nem látszik, elég jó kondícióban vagyok, cserébe a hajam ilyen lett. Eredetileg szőke voltam. Közben megérkezett a rendelés, így hozzáláttak a vacsorához is. Volt még bőven idejük. Csak az volt a fontos, hogy a bár nyitására visszaérjenek, hisz Anennek is dolgoznia kell. Syna pedig nem fog örülni, ha a nyakába szakad minden tennivaló.
|
|
|
Post by Revan on Oct 9, 2017 21:05:00 GMT 1
Miközben falatoztak, egyikük sem beszélt. Anen egyszerűen jól neveltségből nem tette. Niera pedig amúgy is jobb kedvelte a csendet. Helyette a zenét élvezték mindketten. A zenehallgatás egyike volt Niera kedvenc időtöltéseinek. A gyakorlás, meditálás és sith vadászat után, természetesen. Végül mindketten befejezték. Anen volt annyira kedves, hogy megvárja, hogy partnere is végezzen, addig nem zavarta kérdésekkel. Aztán jött a folytatás. - Hogy lettél jedi? - Micsoda kérdés ez? Felfedeztek és bevettek a Rendbe. Mint a legtöbbeket. - Jó, de ennyi? Ott hagytad a családod és a barátaid, nem? Láthatóan nem kellemes témára kérdezett rá. Niera elfordította a tekintetét és a bárpultot figyelte, mintha csak lenne ott valami érdekes. Végül válaszolt anélkül, hogy visszanézett volna. - Erről inkább nem beszélnék. - Biztos? Talán...- kezdte Anen, de be is fejezte, amikor Niera leintette. Megértette, hogy ez kényes téma. - Sajnálom. Csak próbállak megismerni. - Hagyjuk. Rövid időre elcsendesedtek. Niera a szokásosnál is hallgatagabb volt, Anen pedig csak akart neki adni egy kis időt. Végül úgy döntött, hogy megpróbálja kicsit oldani a hangulatot és rendelt némi koktélt, mert azt már tudta egy ideje, hogy a lány szívesen iszik ilyesmit. Mértékkel persze. De talán eleget segít neki kicsit elfeledni a múltját. Niera egy ideig ellenkezett az első ital ellen is, de aztán csak megadta magát és elfogadta. A következőhöz már nem is kellett győzködni. Általában háromnál meg szokott állni, de most nem tette. Anen úgy vélte, mély sebet szakított fel korábban a múltját bolygatva. Aztán a fiú óvatosan megint megpróbálkozott társalgást kezdeményezni. Teljesen hétköznapi témákról. Ez érezhetően jobban ment a lánynak is, így végül egész jól sikerült elbeszélgetni. Már amennyire ez Nierával lehetséges. Az hamar kiderült, hogy tájékozottabb sok dologban, mint gondolná róla az ember. Az idő elszaladt, így el kellett induljanak. - Egész jó itt a kaja, nem gondolod? - De igen. Finom volt. Időközben Niera persze ismét el kellett fedje a szemeit. Ugyan már sötétedett, de az utcavilágítás túl erős volt a szemeinek. Bár Anen felajánlotta, nem akart sem belekarolni, sem a kezét megfogni. De a fiú nem akarta annyiban hagyni. Nem sokkal a bár előtt végül megállította a jedit és az épület falához hátráltatta, majd közel hajolt hozzá. Niera nem ellenkezett. - Anen, mire véljem ezt? - Csitt. Csak engedd, hogy megtegyem - felelte a fiú halkan, majd közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja. De mielőtt az ajkaik összeérhettek volna, a lány mutatóujja állította meg a fiút. - Nem lehet. Sajnálom. Rendes fiú vagy. De nem. Azzal választ sem várva kibújt a fiú karja alatt, amivel a falnak támaszkodott, majd belépett a bárba, aminek csak méterekre volt a bejárata. Odabent még csak pár vendég volt és persze Syna unatkozott a pultra támaszkodva. Nyilván több öröme lenne egy kis lövöldözésben. A fiatal jedi nem a szokásos asztalhoz, hanem a pulthoz ült le és jelezte, hogy inna valamit. A lány töltött neki valamit az egyik szokásosból, amit inni szokott. Egy perccel később Anen is megérkezett, de csak egy intésre méltatta társát és felment a szállásukra, nyilván átöltözni. - Nem ment jól a randi? - kérdezte Syna. - De. Igazából jól ment... - Akkor hát? Kosarat adtál neki? - Nem tehettem mást. Már így is átléptem a határt. De mondtam is neki, hogy ez nem változtat semmin. Jobbat érdemel nálam. Majd ő is belátja. - Na és te mit érdemelsz? - Ne kezdj te is győzködni... - Én is? Szóval Anen is meg akart győzni? - Meg akart csókolni. Egy pillanatra engedni akartam neki. De aztán...Nem hagytam. Ha hagyom, csak még nehezebbé teszem. Megmondtam. Ha végeztem a feladatommal, el fogok menni. - Majdnem hagytad, mi? Vagyis te is akartad. Csak félsz. Félsz közel engedni másokat magadhoz. - Ez nem ilyen egyszerű. Amúgy is, téged mióta érdekel mások boldogsága? - Most ilyen kedvem van. - Szóval ha nem vonulok félre, akkor egész este ezzel fogsz piszkálni? - Miért is ne? Láthatóan kell egy kis noszogatás, hogy elszánd magad. - Hiába fárasztod magad ezzel. A válaszom nem. - pattant fel hirtelen Niera, mert nem kívánta tovább folytatni ezt a beszélgetést. - Menj csak. Ha elfutsz, csak azt bizonyítod, hogy igazam van. - mondta Syna összefont karral. Niera nem méltatta válaszra. Kitartotta a kezét és a pult mögötti falnak támasztott kardja a kezébe röppent, majd elvonult a szokott helyére, de egész este nem rendelt semmit, csak ült és a szokottnál is keményebb volt azzal a néhány próbálkozóval, akik udvarolni akartak neki. Nem meglepő módon Anen még rosszabb hangulatban volt. Bár a vendégek előtt jól leplezte, Syna észrevette. Már abból is, hogy egész este a közelébe sem ment Niera asztalának.
Néhány utcányira két alak találkozott egy utca sarkán és beszédbe elegyedtek. Az utca nem volt forgalmas, így nem kellett nagyon visszafogják magukat. Ital volt a kezükben, így még inkább csak úgy tűnt, hogy két ismerős társalog az utcán egy ivótól nem messze. - Na, felderítetted a helyet? - Fel. Jól fel van szerelve rejtett védelmi rendszerekkel. Szerintem csaljuk ki őket onnan valahogy. A te felderítésed hogy ment? Megtudtál valamit? - Elkaptam pár érdekes szófoszlányt a beszélgetésből, amikor felszolgáltam nekik. Szerintem a következőt kellene tennünk...
|
|
|
Post by Revan on Oct 24, 2017 21:39:19 GMT 1
A következő napok csendesek voltak. Anen, bár láthatóan bántotta a visszautasítás, rövid időn belül a megszokott jókedvével árasztott el mindent és mindenkit. Még Nierával is újra szóba állt. Igaz, jóval visszafogottabban és kevesebbet kommunikált vele. A jedinek ez láthatóan megfelelt így. Syna pedig úgy vélte, ennek a dolognak idő kell. Szóval egyszerűen csak rájuk hagyta. Egyik nap aztán Anen nem érkezett vissza a szokásos városi csavargásából, amit vásárlásnak nevez. A lányok a szállásukon ültek. Syna egyre türelmetlenebbé kezdett válni. - Hiába hívom, nem válaszol...- mondta Syna bosszúsan. - Talán csak talált magának társaságot és megfeledkezett minden másról. - Ennyire nem felelőtlen. Attól még válaszolna. Úgy érzem, valami bűzlik itt. - Alighanem a szennyes, amit három napja nincs kedved kimosni... - Tudod, hogy értem! Niera nem felelt, a gondolataiba meredt. Jobb volt, mint vitatkozni. Társa pedig elkezdett fel-alá járkálni a helyiségben. Aztán egyszer csak jelzett a kommunikátora, amit azonnal aktivált. - Anen? Merre vagy? - Ó helló! - bukkant fel egy ismeretlen férfi hologramja. - Maga nem Anen. - Milyen jó megfigyelő vagy, kislány. Megállapítod a nememet is így ránézésre? - Ki maga? És hol van a társam? - A nevem Soran és mielőtt megkérdeznéd, fejvadász. A kis barátod pedig - fordította a kommunikátort Anen fel, aki megkötözve és bekötött szájjal ült a padlón, körülötte fegyveres droidokkal - Mint láthatod, nem esett bántódása. - Eressze el! - El fogom. Amint eljössz és megadod magad. A megbízóm szeretne tőled valamit. El kell vigyelek hozzá. - váltott a kép Soranra. - Nem megyek sehová! - Nagy kár. Akkor elviszem a kis barátodat. Aranyos kölyök. Ismerek is valakit, aki szereti az ilyeneket rabszolgának. - Nem meri... - Két éhes szájat etetek. Valamiből pénzt kell csinálnom...Szóval, ha meg akarod menteni. Gyere a megadott helyre egy óra múlva. Egyedül. A jedi kislányt hagyd ki a dologból. Ha meglátjuk kijönni az épületből, akkor kénytelen leszek végezni a barátoddal...Egy óra. A fejvadász bontotta a kapcsolatot, Syna pedig mérgében belerúgott egy a padlón heverő párnába. A párna egyenesen Niera arca felé repült, de ő időben megállította a kezével, majd félredobta azt. Rövid ideig egyikük sem szólalt meg. Aztán hirtelen Syna magához vette a puskáját és az ajtóhoz indult, de az ajtó előtt megállni kényszerült Niera elé tartott kardja miatt. - Hová készülsz? - Mit gondolsz? Megmentem Anent. - Azt sajnos nem engedhetem. Ha téged elkapnak és a sith nagyúr megkaparint, a galaxis hatalmas veszélybe kerülhet. Anen elvesztése a kisebbik rossz. - Nem nagyon érdekel a sorsa, igaz? Szép kis jedi vagy. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy bízhatok benned. - Szóval azzal érdemelhetem ki a bizalmad, ha hagyom, hogy hülyeséget csinálj? Hallottad, ha én kimegyek, megöli. Ha odamész, elengedi, de téged kap el. Használd az eszed. Én is sajnálom őt, de nem tehetek érte semmit, ha itt kell ülnöm. Ő sem akarná, hogy feláldozd magad érte... - Talán van egy megoldás. - Mégpedig? - Az alagsorban van egy rejtett kijárat a csatornába. Ha ott mennél ki, nem veszik észre. Aztán a találkahelyen lecsapsz a fejvadászra és megmentjük Anent. Niera elhúzta a száját. A csatorna nem épp olyan hely, ahova bárki szívesen menne. Tele van rágcsálókkal, meg rettenetesen mocskos dolgokkal. Végül leengedte a kardját. - Jól van. Ennyivel tartozom Anennek. Nézzünk egy térképet a csatornáról és keressünk egy kijáratot a megadott helyhez a lehető legközelebb.
|
|
|
Post by Revan on Nov 20, 2017 20:11:01 GMT 1
Niera még mindig nem igazán szívlelte az ötletet, hogy a csatornába merészkedjen. Egyszer tett hasonlót, akkor úgy alakultak a dolgok, hogy a csatornavízben kötött ki. Túlélte, de nehéz volt nem észrevenni, hogy mindenki szédeleg a közelében utána. Órákig kellett fürdenie, mire tisztának érezte magát. Pedig nem viszolyog attól, hogy összepiszkolja magát. Miután kinosztalgiázta magát a térkép fölött, amit Syna mutatott, már tudta, hogy merre kell mennie. Csak abban bízott, hogy gond nélkül kijut onnan. Kiépített csatornarendszer sok bolygón van, de közel sem egyformák. Ha szerencséje van, akkor megússza pancsolás nélkül. - Sok szerencsét odalent. Nem kell egy lámpa? - Nem, jól látok a sötétben. Csak tájékoztass kommon keresztül, ha lehet. Biztosabb, ha felkészülve érkezem. - Úgy lesz. Azzal a jedi le is csúszott a rejtett csapóajtó alatt lévő létrán, szerencséjére szilárd, száraz talajra érkezett. Syna pedig lezárta és újra elrejtette a titkos ajtót, majd magához vette a fegyverét és elindult a találka helyére. Út közben nem látott és hallott semmi gyanúsat. A megadott hely persze egy félreeső kis helyen volt, ahol legfeljebb hajléktalanok és más gyanús külsejű egyének fordultak meg. Ideális hely ilyesmihez. Szerencsére a hangártól nem volt messze. Ha sikerül Anent megmenteni, hamar eljutnak a hajóhoz és megléphetnek. Hogy mi lesz utána, majd később eldöntik. Út közben tájékoztatta Nierát párszor, de semmi érdemlegeset nem tudott mondani neki. - Csak legyünk túl ezen... Rövidesen megérkezett oda, ahol a fejvadász várt rá Anennel. Anen ezúttal nem volt megkötözve és a szája is szabad volt. Nyilván a jó szándék jeleként. Felmérve a helyzetet elég rosszak voltak az esélyek. A fejvadásszal volt még néhány embere, meg jó pár droid. Bár elég régiek. Még a klón háborúk idején használtak ilyen droidokat a szeparatisták. De ezek láthatóan feljavított darabok voltak. Egyedi festésekkel. A fejvadász csapat látványos túlerőben volt. Mikor közelebb ért, észrevette, hogy mögötte is elzárták az utat. - Örülök, hogy okosan döntöttél. Akkor ha lennél szíves eldobni a fegyvereidet... - Kizárt. Anen velem jön, ti pedig nem fogtok megállítani. - Nagyon magabiztos vagy. Feltűnt, hogy többszörös túlerőben vagyunk, ugye? - A létszám csupán egy szám... - Értem - felelte lemondóan a férfi, majd füttyentett. A sarok mögül egy nagy darab, sötét bőrű férfi lépett elő, kezében egy ismerős karddal, a hóna alatt pedig az eszméletlen Nierát cipelta, majd odadobta Anen mellé, aki azonnal odamászott hozzá és próbálta keltegetni, hiába. - Látod, mit tettél? Most már két túszom van. Így még én járok rosszul a cserével, egy a kettőért. Te megadod magad, ők ketten pedig szabadok. Syna ledöbbent. Arra nem számított, hogy Nierát elkapják. Nem voltak túl mély ismeretei az Erővel kapcsolatban, de azt tudta, hogy egy jedit nem könnyű meglepni. Egyszerűen nem tudott rájönni, hogy mégis miképp sikerült az nekik? Niera gyors, látta harcolni, ez a nagy darab fickó esélytelen lenne ellene. Mégis, most ott fekszik Anen mellett a földön, eszméletlenül. - Niera, ébredj! - Hagyd csak. Kevesebb a baj vele, amíg nincs magánál...Tényleg azt hitted, nem készültünk fel erre? Hallottuk minden szavatokat, miközben kitaláltátok ezt a kis tervet. Most meg nézd meg, egyedül vagy, a barátaid a foglyaim. Nincs más kiút. Add meg magad! Nem kérem többször... -mondta, majd felemelte a kezét, mire a közelebbi harci droidok a két fogolyra szegezték a fegyvereiket. A lány nem tudta, mi tévő legyen. Nem akarta megadni magát, de azt sem, hogy Anen vagy Niera miatta haljanak meg. Járt az agya, de sehogy sem találta a megoldást. Messziről annyira könnyen elintézne itt mindenkit, de így körbevéve ez esélytelen. Aztán hirtelen furcsa magabiztosságot érzett magában, emellett egy elképzelést a menekülésre. Észrevette, hogy Niera keze mozog, valami távirányítót szorongat. Aztán zajt hallott. Egy közelgő űrhajó hangját. Niera vadászgépe repült el felettük és valami kiesett belőle, majd a zuhanás után beleállt a betonba. Egy méretes, masszív kard volt. Aztán hirtelen Niera felugrott és ahogy elszáguldott a kard mellett, megragadta a markolatot és azzal a lendülettel szét is csapta a droidokat, amik rá és Anenre fogták a fegyvereiket. Azonnal darabokra zúzva őket. - Ez nem igaz...-szólt a fejvadász. - Tényleg azt hitted, hogy egy jedit ilyen könnyű elkapni? Csak egyszer mondom el. Kotródjatok! - Megölni a jedit! Hirtelen mindenki a jedit vette célba és lőni kezdtek, de ő csak táncolt az éppen földön tartott kard körül, elkerülve a lövéseket, vagy elbújva előlük a fegyver mögé. Aztán egyszer csak kinyúlt az Erővel Anen felé és Syna karjaiba dobta őt, aki el is kapta, bár majdnem elestek mindketten. - Futás! Nem kellett kétszer mondani. Syna megragadta Anen kezét és a kikötő felé vették az irányt. Az utcát elhagyva lepuffantott két droidot, amik próbálták az útjukat állni. Persze két fejvadász követte még őket, de mivel Syna élve kellett nekik, nem tüzelhettek rájuk. - Várj! Nem hagyhatjuk itt Nierát! - Nem hagyjuk! De ha ott állunk, csak útban vagyunk neki! Kell a hajó!
Niera tovább szórakoztatta a fejvadászt és kompániáját. Hagyta, hogy rá koncentráljanak. Addig is a másik kettő el tud menekülni. A kard, ami nála volt, nehéz volt. Nem tudott vele igazán gyorsan mozogni. Sokkal inkább arra volt jó, hogy rendesen oda lehessen csapni valakinek. A jelenlegi tűzerő mellett nem volt épp előnyben. Tudta ugyan, hogy a többieket üldözőbe vették, de biztos volt benne, hogy Syna könnyedén elbánik velük. Így ezt rá bízta. Ellenfelei váratlanul taktikát váltottak. A nagydarab, akinél a kardja volt, két másikkal együtt támadt rá. A két kisebb termetű ellenfélnél egy-egy vibrotőr volt, a nagydarab fickó meg a saját kardjával próbálta leszúrni. Felemelte a kardot és hárított vele. Nem kis meglepetést okozva újra, hisz a termetéből ítélve megmozdítani sem lenne képes igazán, nem hogy használni azt. A stimmek jótékony hatása. Legalább ilyenkor tudott neki örülni. Ahogy a három ellenfele támadásait kerülgette és hárította, végül eljött az a pillanat, amikor felülkerekedett rajta az ellenség. Soran, kihasználva Niera karddal való erőlködését és más felé fókuszálását, hátba lőtte. Igaz, csak kábítólövés volt és nem is elég, hogy eszméletét veszítse. De arra elég volt, hogy ne tudjon tovább harcolni ellenük. Csak azért nem esett össze, mert megkapaszkodott a kardban. A férfi intett az embereinek, hogy álljanak le. - Úgy tűnik, a társaid itt hagytak. De gondolom ez volt a terved. Na most mi legyen? Megadod magad, vagy szeretnéd a nyilvánvaló kimenetel felé folytatni a dolgot? - Nem leszek a foglyod. - Nem is kell sokáig annak lenned. Biztos vagyok benne, hogy találunk rád vevőt. Csinos kislány vagy. Kapsz egy szép új ruhát, egy sokkolónyakörvet és máris megtanulsz viselkedni. - Rabszolga sem leszek! - tört ki Nierából dühösen és ez a düh láthatóan erőt adott neki ahhoz, hogy összeszedje magát. - Ó! Látom ez felkavar. Csak nem az voltál valamikor? Legalább nem lesz új... - Hallgass! - üvöltötte Niera és az Erővel a falhoz vágta Sorant, mire a nagydarab fickó fejbe vágta a saját kardja markolatával. - Tüzes kislány vagy! Talán megtartalak magamnak...Öröm az ilyet betörni...-mondta a férfi, miközben feltápászkodott. Azonban mozdulni többet nem tudott, mivel egy fénykard pengéje állta el az útját a nyakánál. Amikor megpillantotta a tulajdonosát, elmosolyodott. - Nocsak. Még egy jedi kislány! Érdekes, még sosem láttam pantorai jedit. - Ez esetben azt javaslom, add fel és elmesélheted másoknak is, hogy találkoztál eggyel - felelte nyugodtan a pantorai lány. - Ugyan már. Nézz körül. Engem elkaptál, de a többiek épp rád szegezik a fegyvereiket. Ha megölsz, ők megölnek téged és a barátodat is. A jedi padawan körülnézett és látta, hogy Soran bizony nem tréfál. Valóban nem volt jó helyzetben. Mégsem tűnt úgy, hogy veszített volna az önbizalmából. - Nos igen. Rám szegezik...De lehet nem rám kellene. Ebben a pillanatban az egyik épületből egy másik alak bukkant fel, megvillantva lila pengéjű fénykardját, majd villámgyorsan levágva a megmaradt harci droidokat. Ez után pedig védekezően maga elé tartotta fegyverét, mivel most már ő is jelentős figyelmet kapott a fejvadászoktól. - Ennyi jedi Balmorrán. Mi a fene? Akadémiát nyitottatok a környéken? - Foglalkozz azzal, ami előtted van! Adjátok meg magatokat! - Úgysem ölsz meg. Ti jedik túl puhányok vagytok ehhez - röhögött a férfi - Jól van, intézzétek el a kölyköket! Mielőtt bármit tehettek volna a fejvadászok, valahonnan lövéseket adtak le rájuk. Pontos lövéseket. Amikor a lent lévők felpillantottak, egy hajót láttak, amiből egy szíjon Syna lógott és maga előtt tartotta a puskáját. Így most már csak az a három maradt, akik Nierára rontottak, valamint a vezér. Mindenki más és a droidok is bevégezték. Most már úgy tűnt, Soran is belátta, hogy bizony hátrányba került. - Nos, azt hiszem talán mégis fontolóra veszem ezt a megadás dolgot. - Bölcs döntés. Kár, hogy ennyi életbe került. - Akkor...elmehetünk? - Nem. Átadunk a hatóságoknak. A fejvadász vitatkozni próbált, de a fiatal jedi nem hagyta magát eltántorítani és a fegyverét sem rakta el. Így beletörődött, hogy máshogy kell majd megoldania a saját problémáját. Közben Niera is összeszedte magát és visszavette a fegyverét a nagydarab fickótól.
Miután a fejvadászokat átadták a helyi hatóságoknak és elmagyarázták a helyzetet, elengedték őket. Mivel Soran egyébként is kőrési listán szerepelt néhány komoly törvényszegésért, az elfogása egy elég jó pont volt a jedik számára a Balmorrai hatóságok szemében, így nem tartották fel őket túl sokáig. Rövidesen a leszállóhelyen voltak a hajónál. - Köszönjük a segítséget. Igazán remekül időzítettetek - hálálkodott Anen - Anen vagyok egyébként. Ő Syna. - Siala vagyok, ő pedig Caden - mutatkozott be a padawan, majd a társára mutatott. - Üdv - köszönt Caden is. - Nierát gondolom ismeritek. - Ami azt illeti, nem. Még nem találkoztunk. - Nos, gondolom a jedik sem ismerhetik mind egymást. Mostanra többen vagytok, mint fél évszázada. - Inkább azért nem, mert más rendből vagyunk. Én a Fény Hadseregében, ők pedig a Jedik pacifista rendjében - magyarázta Niera. - Ja tényleg, erről hallottam. - Nem akarok udvariatlannak, vagy hálátlannak tűnni, de mennünk kell - szólt közbe Syna, amikor odalépett. - Semmi gond. Nekünk is kellene. A mesterünk a lelkünkre kötötte, hogy nem leszünk el sokáig. Na meg azt is, hogy ne keveredjünk bajba. De így alakult - nevetett zavartan Siala - Akkor hát jó utat nektek - hajolt meg Cadennal együtt, majd elindultak a dolgukra. - Fura ez az Anen, vajon miért hord női ruhát? - Ne olyan hangosan...Amúgy fogalmam sincs...
A kis csapat még visszament a kevés holmijáért a szállásra, majd felszálltak a hajóval. Niera hajója éppen csak, de befért a raktérbe, így nem kellett külön utaznia. Fel is merült benne, korábban miért nem oldották meg így a dolgot. De most volt fontosabb dolguk is. Például kitalálni, hova tovább. Így kis kihagyás után konzultálnia kellett a mesterével.
|
|
|
Post by Enz on Dec 3, 2017 1:50:21 GMT 1
Caden és Siala a rövid intermezzot követően visszaindult a szállásukra, ami némileg távolabb volt a váratlan találkozó színhelyétől. A két fiatal szorosan egymás mellett haladt, még ha a főváros, Sobrik utcái elég biztonságosak is voltak, az elővigyázatosság nem ártott, főleg az előbbi események fényében. Caden egyébként se bánta a dolgot, az elmúlt hónapokban elég közel kerültek egymáshoz a fiatal pantorai padawannal. Azt nem tudta eldönteni, hogy a lány szeretne-e bármi többet egyszerű barátságnál, de ő maga sem kapkodott. Talán félt bevallani magának is, de kissé szégyenlős volt, ha ilyesmire terelődtek a gondolatai, és ahogy a lány észrevette, hogy őt nézi, sietve elkapta a tekintetét és a környező épületeket kezdte nézni, mintha csak hirtelen turistáskodni támadt volna kedve. Egyúttal igyekezett a gondolatait is elterelni az egészről, és erre Balmorra jó lehetőséget szolgáltatott. Sobrik városa hosszú múltra tekintett vissza, még ha a technológiai fejlődés és megújulás jegyében erre nem is utalt túl sok minden. A város jelenlegi high-tech ipari arculatát a Birodalom évei alapozták meg, és a mai napig sokan ápoltak birodalmi szimpátiát az itt élők közül. - Itt is vagyunk - jegyezte meg Caden, ahogy befordultak a megfelelő sarkon, majd az egyik jellegtelen lakóépületnél megálltak. Érdekes, Sobrik ezen részén minden épület úgy festett, mintha tavaly építették volna. Az óváros - már amennyire ezt a fogalmat itt értelmezni lehetett - legalább valamiféle egyedi jelleggel bírt, szemben a Birodalmat idéző szürkeacél egyenépületekkel. Ahogy beütötték a megfelelő kódot, az ajtó halk szisszenéssel félrehúzódott, ők pedig beléptek az épületbe, majd az emeletre indultak. Tano mester már ismerte őket eléggé, hogy ne aggódjon, ha kicsit tovább távol maradnak, de így se tűnt jó ötletnek megvárakoztatni a togruta mestert. A fenti szobából hangok szűrődtek ki, és a két padawan lelassított. - Tehát mi a véleményed, Tano mester? - szűrődött ki egy mély, mégis barátságos hang foszlánya az ajtón. - Úgy hiszem Balmorra ideális hely lehet az Akadémia számára, K'Kruhk mester - felelte a mesterük. - Ezzel kapcsolatban személyesen kell tárgyalni Beltane alkormányzóval - felelte a whipid határozott, mégsem erőszakosan. - Minél kevesebben tudnak erről, annál jobb. - Ezzel nem vitatkozom - felelte egyetértően a togruta. - Kereslek, ha van valami fejlemény. Az Erő legyen veled. - Veled is, Tano mester - felelte a whipid, majd a holokommunikátor bontotta az adást. - Most már bejöhettek - szólt ki a kint várakozó két padawannak, akik úgy léptek elő az ajtó mögül, mintha valami rosszban sántikáltak volna. A mester összefonta maga előtt a kezét. - Mondtam már, hogy nem illik hallgatózni? - Bocsánat, mester! - felelte a két fiatal egyszerre, majd bocsánatkérően enyhén meghajoltak. Ashere arcára halvány mosoly ült ki a jelenetet látva. - Persze semmi olyasmiről nem volt szó, amiről nem tudhattok - jegyezte meg, ezzel mintegy jelezve, hogy lezártnak tekinti az ügyet. Csakugyan, a Rend felbomlását követően mesterük nem akart sem Hamner magánhadseregéhez sem a pacifistákhoz csatlakozni, így végül a jedik Árnyékakadémiáját létrehozó K'Kruhk mester találta meg. Jelenleg ugyan az Élő Erő Egyházának fedése alatt dolgoztak, és adománygyűjtés céljából érkeztek ide, valójában az Akadémia számára kerestek új otthont, ahol kevésbé van szem előtt, mint Coruscanton. - Minden rendben ment? - Belefutottunk egy másik jedibe, a Fény Hadseregétől, aki egy óriási karddal harcolt. Épp egy csapat bűnöző akart tőle és a társaitól valamit, de elkentük a szájukat - csapott le rögtön Caden az alkalomra, hogy hencegjen kicsit azzal, milyen kalanadba is csöppentek bele. Tano mester összeráncolta a homlokát a hadsereg említésére. - Természetesen, mint az Egyház küldöttei mutatkoztunk be. - A lovag egy bizonyos Niera volt. Furcsán természetellenes hófehér hajjal és fekete szemkötéssel, de nem volt miraluka - tette még hozzá Siala, aki szokásához híven a legapróbb részletekre is odafigyelt. Tano mesternek mintha eszébe juttatott volna valamit ez a tény, és elmerengve nézett maga elé néhány pillanatig, majd aprót bólintott. - Úgy hiszem már találkoztam vele - jegyezte meg a mester, és hangjában valamilyen kellemetlen tónus csendült fel. Talán valami összezördülésük lehetett, kérdezte magában Caden, de tudta, hogy felesleges kíváncsiskodni. Ha a mester nem köti az orrukra a dolgot magától, akkor bizony akármennyi nyaggatás sem fog ezen változtatni. - A mestere egy bizonyos Quardin Shodon. Ő nem volt velük? - Rajtunk kívül nem volt más jedi ott - felelte Siala, aki mostanában egyre magabiztosabb volt. Régen talán csak megrázta volna a fejét, vagy hagyta volna, hogy Caden beszéljen helyette. - Érdekes, ez aligha vall rá - merengett el újra a mester néhány pillanatra, majd újra felpillantott, ezúttal egyenesen a két padawanra. - Ugyan nem ezért jöttünk ide, biztos vagyok benne, hogy az Erő akarta úgy, hogy találkozzatok. Meg tudjátok újra találni őket? - Aligha kértük el a holoszámukat - felelte Caden kissé tanácstalanul. - De a helyi hatóságok kezére adtunk egy csapat bűnözőt. Ők talán tudni fogják, hogy hogyan találjuk meg őket - állt elő Siala egy javaslattal, mire Caden hevesen helyeselni kezdett, Tano mester pedig elismerően bólintott. - Én addig folytatom az eredeti küldetésünket. Talán csak vaklárma az egész, de legyünk sűrű kommkapcsolatban - adta ki az utasításokat, mire a két padawan enyhén kihúzta magát. Asherén látszott, hogy bízik bennük, még ha nem is feltétlenül tartja helyesnek, hogy egy potenciálisan veszélyes feladatra küldi őket. - Vigyázzatok magatokra és az Erő legyen veletek.
A rendőrkapitányságig újra meg kellett tenniük az utat, amin érkeztek, de Caden nem bánta. Végre egy olyan feladatot kaptak, amin csak ők ketten dolgoznak, és ők elég jó csapatot is alkottak hozzá. Meg aztán nem bánta, hogy még több időt eltölthet a pantorai lánnyal közösen. Rutan óta aligha voltak ehhez hasonló terepmunkáik, és összességében ez volt az első igazi éles bevetésük. - Mit gondolsz, a mester miért titkolózik? - kérdezte a lánytól azt, ami már abban a pillanatban a nyelvén volt, hogy kiléptek az épületből. - Biztosan jó oka van rá. Talán személyes dolog vagy csak nem ránk tartozik - felelte a lány, aki nem szerette, ha megkérdőjelezi Tano mestert. Caden hamar megtanulta tisztelni a togrutát, mint tanítóját, ugyanakkor a módszerei néha túl óvatosak voltak a számára. Ennek a számlájára írta azt is, hogy Rutanon végzett küldetésük kudarccal zárult. - Remélem is, hogy így van - fújta ki a levegőt a fiú. Valami mégis azt súgta neki, hogy talán többről lehet szó, talán egy titokról, aminek akár az ügy egészéhez köze lehet. Az út hátralévő részében máe más témákról beszélgettek, mivel Caden nem akarta felidegesíteni a lányt azzal, hogy tovább erőlteti ezt a kérdést. Végül megérkeztek a rendőrkapitányság épületéhez, ami a helyhez illően tekintélyt parancsoló volt, de a főbejáraton kívül inkább tűnt katonai laktanyának, semmint rendőrségnek. Odabent egy segítőkész ügyintéző várta őket, és amikor elmondták, hogy ők segítettek egy bűnöző lekapcsolásában és "jedi ügyben" vannak itt, hamar megnyíltak számukra a további ajtók. Ugyan a balmorraiak egy jó része nosztalgiával gondolt vissza a Birodalomra, leginkább annak eredményességét és tekintélyét tiszelték, nem pedig a Birodalom hivatalos ideológiáját, így a jedikhez is baráti módon álltak. Hamar egy fiatal rendőrnyomozó irodájában találták magukat. - Dahra hadnagy - mutatkozott be a férfi, aki akár jóképűnek mondható is volt, majd figyelmesen végighallgatta Caden igényét, hogy beszéljenek a fogollyal, ám ahogy ezt elmondta, a férfi csóválni kezdte a fejét. - Sajnos Soran már nincs itt. - Hogyhogy? - pislogott meglepetten a fiú. - Elengedtük. - Hogy mit csináltak!? - tört ki belőle. - Ahogy mondom. Engedélye volt rá, hogy fejvadász tevékenységet folytasson körözött bűnözők ellen nem halálos felszereléssel. Semmi olyat nem találtunk, ami alapján benttarthattuk volna. - Talán nem halálos sugárvetők voltak azoknál a droidoknál? Sajnos nem próbáltam ki, hogy a lövedékek útjába állok! - fortyogott Caden a hír hallatán. Egyetlen nyomuk volt csak, és azt is képesek voltak elszúrni a helyi rendőri erők. - Megértem az idegességét, de a legmagasabb helyről kaptunk erre vonatkozó kérelmet - felelte a hadnagy, majd széttárta a kezét. - Tud valami módot arra, hogy elérjük? - szólt közbe Siala, aki mint mindig, most sem hagyta, hogy az érzelmei eltereljék a figyelmét a feladatról. - Azt hiszem tudok ebben segíteni - bólintott néhány pillanatnyi szünet után a hadnagy. - Soran ismert errefelé, talán ki tudom deríteni a törzshelyét. Várjanak meg kint, elkísérem magukat. Ahogy a két padawan kilépett az irodából, Dahra a kommjáért nyúlt, és megnyomott rajta egy rejtett gombot. - Történt valami? - szólalt meg egy eltorzított hang a vonal túloldaláról kisvártatva. Dahra mély levegőt vett. - Két jedi érkezett, Soran után szaglásznak. Ők voltak, akik segítettek behozni. - Intézzen el nekik egy találkozót vele, aztán tudja mi a teendője. - Igen, azonnal gondoskodom róla - vágta rá sietve. - De mik az esélyek két jedi ellen? - A jedik sem sebezhetetlenek. És ne feledje, ha egy fej a porba hull... - ...kettő nő a helyére - fejezte be a férfi. - Értettem. Hail Hadra! A vonal másik végén lévő bontotta a kommunikációt, Dahra pedig rövid időre magára maradt a gondolataival.
|
|
|
Post by Revan on Dec 3, 2017 20:20:45 GMT 1
A két fiatal jedi türelmesen várt odakint, hogy Dahra hadnagy csatlakozzon hozzájuk. Remélhetőleg sikerül szereznie valami használhatót, amin el lehet indulni. Caden még mindig kissé ingerült volt, amiért így kicsúszott a kezükből a fejvadász, Siala nyugalma azonban ő rá is hatással volt és lassan lehiggadt. Nem kellett azonban túl sokáig várakozniuk, ugyanis hamarosan kinyílt az iroda ajtaja, és a rendőrnyomozó magabiztosan lépett ki rajta, majd a két fiatal felé indult, aki felélénkülve keltek fel a székeikről. - Az itteni fájlok szerint egy régi krimó Soran törzshelye - közölte, majd előhúzott egy adatkártyát, és odanyújtotta a két padawan felé. Caden sietve nyúlt ki érte, majd egy határozott mozdulattal elvette a rendőrtől. - És ez garantálja, hogy most is ott lesz? - kérdezte a padawan fiú, mire Dahra kimérten bólintott. - A bolygót nem hagyta el információink szerint, márpedig ha épp nincs megbízatása, ott lebzsel. - Akkor induljunk, mielőtt még ez megváltozik - javasolta Siala.
Siala nem rajongott az ötletért, hogy egy ilyen helyre kell elmenniük. De senki sem mondta soha, hogy jedinek lenni könnyű, meg mindig szép helyekre mennek. Szóval el kellett fogadja a tényeket. Az nyugtatta egyedül, hogy Caden is ott volt vele. Mellette magabiztosabb volt és biztonságérzet is társult mellé. Jól kiegészítették egymást. Caden jól bánt a fénykarddal, ő pedig az Erőt használta egyre ügyesebben. Így a legtöbb helyzetben megállták a helyüket. Ha pedig ez sem volt elég, Tano mesterre bármikor lehetett számítani. Egy gyors helyzetjelentés erejéig most is megkeresték kommon keresztül, hogy tudassák vele a fejleményeket. A hadnagy szerencsére jól ismerte a várost, így nem volt nehéz az ivó megtalálása. Dahra lépett be elsőként, utána Siala és végül Caden zárta a sort. Valakinek hátra is kellett figyelni. Bár ha ez a hely Soran törzshelye, akkor bizonyára lesz odabent néhány cimborája is, aki kiáll mellette. Akkor pedig nem is az a legnagyobb problémájuk, hogy kint leselkedik-e rájuk veszély. Az alagsori szinten berendezett krimó valami olyasmi képet nyújtott, mint amire elsőre számíthattak. Középen egy nagy kocsmapult mögött különféle italosüvegek sorakoztak, a kocsmáros pedig éppen poharakat törölgetett. Az asztalok némelyikénél páran üldögéltek, csendesen beszélgetve vagy éppen csak maguk elé bámulva. A krimó távolabbi részén néhány szabakk és holosakk asztal várta a játékos kedvű vendégeket. Az állott, sűrű levegőjű hely mégis nyújtott egy-két érdekes meglepetést. Például a hatalmas Galaktikus Szövetségi zászlót, ami a falra függesztve volt, illetve a második galaktikus polgárháborút kirobbantó és puccsot végrehajtó Jacen Solo felfüggesztett képét. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ez valamiféle veterán ivóhely lehet. - Furcsa, nem hittem volna, hogy Soran veterán - pillantott körbe Caden, és néhány pillanat múlva ki is szúrta a fejvadászt, aki néhány hozzá hasonló rosszarcú alakkal beszélgetett az egyik asztalnál, látható vidámsággal. - Szóval, rossz zsaru-jó zsaru felállás? - Nekem megfelel. De a mester híján most neked kell a rossz zsarunak lenned - felelte Siala. - Pedig egyszer megnézném, ahogy te játszod. Na jó, menjünk. Azonnal a fejvadász asztalához indultak. A társaság azonnal kiszúrta őket, amint csak pár lépésnyi távolságra voltak tőlük. Sorannak láthatóan nem szállt el a jókedve. Biztonságban érezhette magát ebben a közegben. Társai nem tettek hirtelen mozdulatot, de látszott rajtuk, hogy készek fegyvert rántani. - Nahát, csak nem a két kis hős, akik megmentették a társukat. Nem vagytok ti még túl fiatalok az ilyen helyekhez? Meghívnálak egy italra, de kétlem, hogy van szörp vagy tej a menüben. - Mi sem hittük, hogy egy veterán fejvadásszá alacsonyodhat. - Valamiből meg kell élni. - Szerintem, aki ilyen képzett, többre is képes lenne - jegyezte meg Siala. - Ha karriertanácsokra lesz szükségem, téged kereslek meg elsőként - mosolyodott el fanyarul Soran. - Meg aztán az egykori Gárda tagok nem úszkálnak a munkalehetőségekben. A Gárda Jacen Solo magánhadserege volt, ami ugyan egy elit bevetési erőként indult, de elég hamar elnyomó és megtorló feladatokat kapott. Többek között ők támadták meg a jedik akadémiáját, és számos disznóságban benne volt a kezük. Ahogy Soran meglátta mögöttük a hadnagyot, mintha hirtelen kicsit kevésbé lett volna magabiztos. - Hát ő meg mi a fenét csinál itt? - kérdezte hirtelen. - Segített megtalálni téged - felelte Caden. Soran zavartan pillantott először a rendőrre, majd a padawan fiúra, majd ismét a rendőrre. - Csak pár egyszerű kérdésünk lenne - vette át a szót Siala, reménykedve, hogy talán együttműködésre bírható az alak, de Soran lassan felemelkedett a helyéről. - Egy szót sem mondok, amíg ő itt van - intett a fejével a rendőr felé. Mivel később úgyis lehet tájékoztatni a hadnagyot, végül is Siala és Caden is azon a véleményen voltak, hogy a hadnagy jelenléte nem feltétlenül szükséges. Igazából jól jött az együttműködése. De ketten is megtalálták volna ezt a helyet. Annyira nincs eldugva. - Akkor hadnagy, lenne szíves magunkra hagyni? - kérte meg udvariasan Siala a rendőrt. - Nos, ha ez segít előrelendíteni az ügyet, ám legyen. De nem megyek messzire. Nem tenne jót a híremnek, ha a kíséretem alatt bajuk esne. - Tudunk vigyázni magunkra - felelte magabiztosan Caden. - Semmi kétség. De az óvatosság sosem árthat. Ha kellek, szóljanak. Azzal elvonult. El nem hagyta a kocsmát, de épp csak látótávolságon belül maradt. Hallgatózni viszont nem tudott volna, ha akar sem. - Így már megfelel? Hajlandó vagy együttműködni? Nem akarunk bevinni, csak néhány választ szeretnénk - folytatta a pantorai lány. - Ha ez kell ahhoz, hogy békén hagyjatok - közölte velük, hangjában azonban még mindig feszültség volt, ami most egy kis frusztrációval vegyült, mert a két jedi nem hagyja békén. - Nos? - A csapat, akiket a legutóbb üldöztél. Miért volt szükséged a jedire? - kérdezte Caden, mire Soran felhorkant. - Nem a jedi volt a célpont. Csak útban volt. A zöld hajú lányt kellett elkapnom - jelentette ki, mire a két padawan hirtelen összepillantott. Ez az eshetőség fel sem merült bennük, de mindenesetre érdekes fordulat volt. - Hogy minek, azt nem tudom. Nem azért fizetnek, hogy kíváncsiskodjak. - Ki volt a megbízó? - ütötte tovább a vasat a padawan fiú. - Egy jedi - felelte Soran, mire a két padawan döbbenten nézett maga elé. Ám mielőtt folytathatták volna a beszélgetést, feltárult az ajtó, és egy csapat páncélba öltözött alak sétált be az ajtón, kezükben sugárvetőkkel. - 'szameg - csúszott ki Soran száján. A hadnagy csatlakozott a tucatnyi zsoldoshoz, akik félkör alakban követték őt. - Mit jelentsen ez? - kérdezte Caden, miközben kezével a fegyveréért nyúlt. A vendégek eközben igyekeztek fedezékbe húzódni, miközben a kocsmáros megnyomott egy gombot, mire a pult körül kékesen vibráló erőtér jelent meg, ám keze még mindig a pult alatt volt. - Azt, hogy túl sokat szaglásztok, gyerekek - közölte Dahra, és nyoma se volt eddigi segítőkész stílusának. - Hadd találjam ki. Azért vezetted ide a két kölyköt, hogy egyszerre tehess pontot az ügy végére. - Valahogy úgy. Siala is a fegyveréért nyúlt, de nem aktiválta. Remélve, hogy még valahogy meg lehet előzni a csetepatét. Közben a hadnagy fejét próbálta pásztázni az Erőn keresztül, hátha sikerül bármit megtudnia. - Ez már valóban nem fog jót tenni a hírének - mondta Caden. - Ha senki sem tudja meg, nincs aggódni valóm. Siala a hadnagyon fanatikus elszántságot érzett, valami olyasmi iránt, amiért gondolkodás nélkül az életét is adná, de hogy mi is az pontosan, azt nem tudta kifürkészni. A rendőr elméje nagyon jól védett volt, és ezért is tudta olyan könnyen megtéveszteni és csapdába csalni őket. De bármi is lehetett a háttérben, bizonyosan köze volt a Nieráék elleni támadáshoz, több is, mint először gondolnák. - Velük van, nem igaz? A jedi nővel és a fanatikusokkal - jegyezte meg Soran, mire Dahra határozottan biccentett. - A Galaxis újjá fog születni, én pedig most biztosítom benne a helyemet! - jelentette ki magabiztosan, majd célra emelte a fegyverét, akárcsak a mögötte álló páncélos katonák. A következő pillanatban elszabadult a pokol. Vörös plazmalövedékek kezdtek záporozni a tucatnyi fegyverből a kis csapat felé, Caden pedig a pillanat tört része alatt aktiválta lila színű fénykardját. Soran eközben felborította az asztalt, ami mellett eddig beszéltek, és bevetődött mögé, azonnal fegyvert rántva. Példáját több vendég is követte a kocsmában, és a támadók is igyekeztek valamiféle fedezéket keresni. Siala oldalra vetődött, majd az egyik kezét két páncélos felé tartva az Erővel lökte őket a falnak. Nem kaptak nagyot, de rövid időre kiestek a harcból. Ez után ő is aktiválta a fénykardját, majd hárítani kezdte a neki szánt lövedékeket. Nem volt egyszerű helyzet. Meg kellett védjék magukat és azokat is, akik nem voltak képesek az önvédelemre. Szerencséjükre az ellenség közös volt, így Soran sem őket lőtte hátba elsőnek, hanem a páncélosokat és a hadnagyot próbálta eltalálni. Mindketten az ellenségre próbálták visszaütni a sugárlövedékeket. Siala újra és újra élt a hatalmával. Igyekezett vagy falnak lökni az ellenfeleket, vagy kirántani a kezükből a fegyvert. Caden eközben a kocsmában cikázott és hárított, vagy pedig kitért. Elég gyorsan mozgott ahhoz, hogy ne találják el. Az Erőn keresztül érezték az ellenfeleiket és közben egymást is figyelték, így viszonylag összehangoltan tudtak harcolni. A krimóban rövid idő alatt igen elkeseredett harc alakult ki: a támadók rövidesen négy embert veszítettek, míg a többiek fedezéket keresve zúdítottak össztüzet a vendégekre. Köztük is akadt jócskán halott, főleg az első meglepetésnek köszönhetően, de a többiek veteránhoz illően jól állták a sarat Dahra emberei ellen. Caden és Siala eközben látszólag kiszámíthatatlanul cirkáltak fel-alá a helyiségben, folyamatosan hárítva a lövéseket, de a cél nem más volt, minthogy a lehető legnagyobb figyelmet magukra vonják, hogy Soran és barátai közben minél nagyobb veszteségeket okozzanak. Ugyan kis kézi sugárvetőiknek gondot okozott a támadók által viselt nehézpáncélok átütése, azért néhány találat után sikerült leszedniük egy-egy ellenséget. Ugyanakkor a tűzerőfölényük továbbra is igen jelentős volt, és ez kezdett megmutatkozni, ahogy lassan, szinte araszolva megindultak előre. - Valamit ki kell találnunk! - közölte lihegve Caden, ahogy egy pillanatra megállt Soran fedezéke mögött. - Ki kell csalnunk őket - felelte Soran, miközben vaktában leadott két lövést. - Fedezzetek, én pedig elkezdek futni a krimó hátulja felé, mintha lenne ott egy kijárat. Ha bekapják a csalit, akkor leszeditek őket. - És ha tényleg meglépsz? - A bajtársaim sosem hagynám magamra - felelte önérzetesen. - Nos, tudsz jobbat vagy mehet, kölyök? Caden nem tehetett mást, meg kellett bíznia Soranban. Minél előbb lezárják ezt a harcot, annál kevesebb lehet az áldozat. Siala néhány lépéssel távolabb volt, de annyit megértett a helyzetből, hogy valami tervet rögtönöztek ki azok ketten. Társa visszatért a harchoz és tovább csinálták, amit eddig. - Fedezzük Sorant! Kimegy hátul! - mondta hangosan Sialának. A lány most már értette, hogy mi a terv. Legalábbis részben, hiszen azt nem tudta, hogy a krimónak nincsen hátsó kijárata. Így valami olyasmi tervet sejtett, hogy Soran kijut hátul, aztán majd lesz valahogy. Remélhetőleg nem hagyja itt őket a slamasztikában. - Menj! Fedezünk! - adta meg a jelet Caden, mire a fejvadász elindult hátra. A két padawan továbbra is hárított és kitért, de ügyelve arra, hogy Soran háta fedezve legyen. - Nos, rendőr úr? - kiáltott át Caden még a biztonság kedvéért Dahráék irányába. - Vigyázat, mert Soran kisurran! - Utánuk! - kiáltotta el magát a hadnagy, mire a páncélosok kiugrottak a fedezékből és meglódultak előre. A fickó társai arra használták ki ezt, hogy újrahelyezkedjenek, de vártak a megfelelő pillanatra, mielőtt tüzet nyitnak. Ez akkor történt meg, mikor a páncélosok a kocsmapulthoz értek. Ekkor a pultos, aki eddig a pult alatt tartotta a kezét, egy méretes mordályt húzott elő, és egyetlen, nagy robajjal járó jól irányzott lövéssel telibe kapta az egyik támadót, aki a fél kocsmán keresztül repült, majd a földön csúszott még vagy két métert, mielőtt egy asztal megállította volna. Erre, mintegy jelként hirtelen mindenki tüzelni kezdett. Caden és Siala is bevette magát a harcba, ugyanakkor Dahra nem tágított a céljától, és a megfelelő pillanatban kiugrott a fedezékből, majd meglódult arra, amerre Soran ment. Akrobatikusan kerülte ki a rá irányzott lövéseket, majd eltűnt az ajtó mögött. A jedik szándékosan úgy helyezkedtek, hogy a hadnagynak tiszta útja legyen a hátsó ajtón, ami egyébként nyilvánvalóan a raktárba vezetett. Mikor eltűnt, ők is kihátráltak abba az irányba, mielőtt Sorannak baja esne. Bár nyilván tudott magára vigyázni, nem kockáztathatták meg, hogy elveszítsék a talán egyetlen személyt, aki segíthet nekik. Amikor odaértek, a két férfi egymásra szegezte a fegyverét. - Vége a dalnak, Soran! Ideje, hogy végleg visszavonulj! - A jedik úgyis elkapnak. - Kapjanak. Hamarabb kint leszek, mint te! Most pedig... Mielőtt befejezte volna, fegyvere kirepült a kezéből, egyenesen a pantorai jedi kezébe. - Most pedig le vagy tartóztatva! - közölte Caden, majd mire a hadnagy a meglepettségéből ismét Soran felé pillantott, találkozott az öklével és el is terült a földön. - Szép volt - szólalt meg Caden, ahogy Dahra elterült a földön, mire Soran színpadiasan megrázta a kezét. - Régen csináltam már ezt - felelte a fejvadász, majd előre lépett, és megragadta a fickót a kabátjánál fogva. - Szóval, barátocskám, most szépen elmondod ki küldött ide. - Hamarosan személyesen is találkozhattok vele, és megismeritek ez erejét - felelte a hadnagy, szemében égő gyűlölettel, mire Soran újra küldött neki egy jobbegyenest. A rendőrrel forgott néhány pillanatig a világ, de hamar visszanyerte az orientációját. Úgy tűnt újra szólásra nyitja a száját, de aztán hirtelen egy nagyot harapott, és egy reccsenés adta a tudatukra, hogy valami eltört. - Ha egy fej a porba hull... A szája a következő pillanatban fehéren habzani kezdett, a szemei lassan elkezdtek felakadni. Utolsó erejével még mondott valamit. - Hail... Hadra! Siala a szája elé kapta a kezét a döbbenettől. Nehéz volt feldolgoznia, hogy így eldobta az életét, csak hogy megvédje a munkaadóját. Egy értelmetlen halál. Soran sóhajtott, majd a földre engedte a testet és felegyenesedett. - Nos, úgy tűnik ő már nem fog nekünk mondani semmi hasznosat. Ha ilyen felkészült volt, nyilván eltüntette minden nyomát, ami a megbízójához vezethet. - Hadra...Ki lehet az? - Nem tudom. Sose hallottam a nevét - felelte Siala. Időközben odakint is csend lett. Így nem volt okuk visszarohanni harcolni. A két jedi és a fejvadász is eltették a fegyvereiket. Soran két korábbi asztalpartnere lépett be a helyiségbe, ellenőrizni, mi a helyzet. Látták, hogy nincs több tennivalójuk, így nem is zavartak tovább, miután Soran intett, hogy minden rendben. - Meg kell hagyni, padawan létetekre ügyesen harcoltok. - Olyan sok jedit látott harcolni? - kérdezte a lány. - Láttam néhányat. Mindig lenyűgöz. Bár ti sokkal visszafogottabbak vagytok, mint az a fehér hajú lány. Ő sokkal könyörtelenebbnek tűnt. Szinte már kételyeim támadtak azzal kapcsolatban, hogy tényleg jedi. - Apropó jedi...Azt mondtad, egy jedi nő volt a megbízód. Azt hiszem, most már nincs okod titkolózni. - Igen, azt hiszem, mikor a munkaadód meg akar ölni, akkor aligha van okod védeni - ismerte be, majd előhúzott egy cigarettát, és a szájába vette, aztán a fiatalok felé nyújtott. Siala a kezével tiltakozott, míg Caden hevesen a fejét rázta. Soran csak motyogott valamit, majd zsebre vágta a dobozt. - Nos, csak holon keresztül láttam, de elég biztos vagyok benne, hogy jedi volt. Jellegzetes ruházata és a viselkedése elárulta. Mindig rendben fizetett és sosem volt kellemetlen meglepetés a melókban. - Mindig? - kérdezte Caden. - Szóval hosszabb ideje dolgoztál neki. - Igen, de ezt a Hadrás hülyeséget nekem sosem nyomta. Elvégeztem pár melót neki, össze kellett szedni néhány embert, meg leszállítani ezt-azt. Semmi komoly. - A fehér hajú lányt hogy találtad meg? Nekünk is el kell érnünk - tért rá a lényegre Caden, mire Soran hümmögött pár sort. - Nos, az alapján, hogy meg akartak ölni, azt hiszem most az egyszer segítek nektek. Elég egyedi jelenség a jeditek, csak egy infobrókert kellett felkeresnem, ő tud nektek is segíteni. - Egy infóbrokert nem egyszerű megtalálni - felelte Siala. - Hacsak nem tudod, hol keresd - helyesbített Soran - Én pedig tudom, hogy ezt az illetőt hol találjátok meg. - Akkor lennél szíves elmondani? - Ha megígéritek, hogy utána békén hagytok. Ez a hét már így is túl fárasztó. Most meg még a törzshelyemet is hazavágták ezek a barmok. - Jedi becsületszavunkat adjuk. - viccelődött Siala, mintha létezne ilyen. Soran sóhajtott, elfogadva, hogy ettől többet úgysem remélhet, majd egy kis adattárolót húzott elő és átadta a lánynak egy kacsintás kíséretében, de az nem igazán volt lenyűgözve a férfi sármjától. Hiába, mai fiatalok. Gondolta magában. Amint megkapták, amit akartak, elindultak a fiatalok, még Siala visszapillantott a holttestre, de a fejvadász csak intett, hogy majd elrendezik valahogy. Elég volt neki hosszú időre a csetepaté, ami mára jutott.
Időközben Syna és társai még bolygó körüli pályán voltak. Indulásra készen, csak egy célállomás kellett, ami felé el lehet indulni. - Akkor innen hova? Valami sűrűn lakott helyre? Esetleg hagyjuk el a köztársasági űrt? - kérdezte Anen. - Ötletem sincs. Valami kevésbé népes hely jobb lenne. - Konzultálok a mesteremmel, hátha tud javasolni egy jó helyet - mondta Niera. Jobb elképzelés híján nem ellenkezett a másik kettő. Niera a holoterminálhoz lépett és beütötte a titkosított csatorna kódjait, amit a mesterével használnak a kommunikációra. Nem kellett sokat várakozni a válaszra, felbukkant a mester holoképe. - Niera. Örülök, hogy látlak. Minden rendben? - Nem igazán, mester. Balmorrán időztünk, de egy fejvadász megtalált, annak ellenére, hogy senki sem tudta, hogy itt vagyunk. így tovább kell állnunk. Azonban nem tudjuk, merre lenne alkalmas. Nem volna okos felhívnunk magunkra a figyelmet, sem pedig másokat veszélybe sodorni. - Értem. Jól tetted, hogy megkerestél. Ha így állnak a dolgok, talán az a legjobb, ha ide jöttök, Odessenre. Persze nem muszáj, de itt teljesülhetnek az általad említett feltételek. Niera a többiekre pillantott. Pontosabban feléjük fordította a fejét. A szemei szokás szerint el voltak takarva. Nem akarta senkire ráerőltetni a dolgot. Anen jelezte, hogy neki igazából mindegy. Így Syna volt, aki döntésre kellett jusson. Igazából nem is hallott még Odessenről. Szóval talán még akár jól is elsülhet. - Jó, legyen - mondta végül. - Rendben. Akkor küldöm a koordinátákat. Előkészíttetek nektek szállást. A mester bontotta a vonalat, ők pedig ott maradtak ismét hárman, plusz R6, aki időközben kimászott Niera vadászgépéből. De nem igazán szólt hozzá a dolgokhoz. Ő oda megy, ahova Niera. - Akkor hát Odessen. - Sose hallottam róla. Az hol van? - A vad űrben. - Van ott valami érdekes? - Nem igazán. Nincs kolonizálva. A mester szerint valamikor évezredekkel ezelőtt volt ott egy bázis, de azt nem tudta megmondani, hogy kié. - Miért épp ott van a bázisa? Kicsit messze van. - Biztos megvan az oka. Szerintem induljunk, mielőtt idekint is a nyomunkra akad valaki, akinek nem kellene - zárta le a témát Syna, majd a kapott koordinátákkal már indult is a pilótafülkébe, majd amint készen voltak a számítások, fénysebességre ugrottak.
|
|
|
Post by Enz on Dec 22, 2017 19:16:38 GMT 1
A fiatalok sietősen hagyták el a kocsmát, és kifelé menet még látták, hogy a megmaradt vendégek összeszedik a halott páncélos katonák testét. Caden egy pillanatra megtorpant, mivel valami furcsát vett észre az egyik páncélon, és pár pillanat tétovázás után odalépett a hullához, majd óvatosan mozdított egyet a testen, mire a felkarján láthatóvá vált egy fekete alapon piros jelkép, ami egy koponyát és abból kinyúló csápokat ábrázolt. - Sosem láttam még ilyen jelképet - jegyezte meg Siala, aki Caden felé hajolva figyelte, hogy mit talált a fiú. - Ha ilyesmit kéne viselnem, elgondolkoznék rajta, hogy talán a rosszfiúk közé tartozom - felelte a fiú, majd visszaengedte a testet, és felkelt. Most már valóban ideje volt annak, hogy távozzanak, ők pedig bármiféle elköszönés nélkül osontak ki a bejárati ajtón. Most érthető módon nem volt túl sok kedvük beszélgetni bármiről is, így hát némán indultak meg Sobrik utcáin az óváros belsőbb részei felé. Szemben a birodalmi érában épített pragmatikusan letisztult és már-már steril ipari negyedekkel, ezek a részek sokkal másabb hangulatot árasztottak. Ugyan kevésbé volt katonásan uniformizált és tiszta, innen szinte áradt az élet, színes-szagos valójában. Egészen más élmény volt, de láthatóan mindketten sokkal kellemesebbnek tartották a szigorú újvárosnál az itteni sétálgatást. A falakról néhol neontáblák lógtak alá, hirdetve az adott helyen működő üzletet, az utcán nemcsak munkába igyekvő embereket, hanem egyszerű nézelődő járókelőket lehetett látni. Siala szorosan markolta a Sorantól kapott adattárolót, és az alapján navigálta őket, egyenesen az egyik szórakozóhelyhez, ami előtt nagydarab biztonsági őrök álltak, alaposan ellenőrizve ki léphet be és ki nem, ennek köszönhetően pedig eléggé sokan toporogtak kint, bebocsátásra várva. Bentről zene szűrődött ki az utcára. Caden intett Sialának, hogy szorosan kövesse, majd megindult, hogy utat törjön magának a tömegen keresztül, mivel aligha volt idejük most ezt a sort kivárni. Némileg alacsonyabb volt a várakozóknál, így szinte észrevétlenül tudott közöttük elsuhanni, nyomában pantorai társával. Egészen addig, míg bele nem ütközött egy testbe, és ahogy felpillantott, az egyik biztonsági magasodott felé rosszalló fejcsóválással. Caden és Siala összepillantottak. - Te mondd, hogy engedjen be, a te hangod mélyebb - jegyezte meg a lány, de amikor a fiú szólásra nyitotta a száját, a biztonsági megelőzte. - Hány évesek vagytok, tizenöt? - kérdezte. - Na szépen menjetek innen, ne tartsátok fel a sort! - Most szépen félreállsz az ajtóból és beengedsz minket! - próbált az elméjére hatni az Erővel a fiú, de az őr csak horkantott egyet. - Na tűnés innen, nem mondom még egyszer! - közölte némileg erőteljesebben velük. - Amúgy sem tisztem lányokat pofozni. - Nézd, meg kell találnunk egy infobrókert, méghozzá sürgősen - húzta ki magát Caden, de a fickó még így is magabiztosan erőfölényben volt, márpedig egy tömeg közepén nem tűnt jó megoldásnak fénykardot rántani. - Soran küldött minket - lépett előrébb Siala, és felmutatta az adattárolót. - Ezt kaptuk tőle.- Nem tudom miről... - kezdett volna még erélyesebben tiltakozzon az őr, de hirtelen megszólalt a kommja, és a füléhez nyúlt, hogy jobban hallja, amit mondanak neki. Néhány pillanatra lefagyott, majd sietősen, szűkszavúan nyugtázta a hallottakat, és enyhén arrébb állt. - Erre gyertek. Odabent a folyosó végén tovább egyenesen. A két fiatal megörült, és sietősen beslisszoltak a hirtelen támadt résen keresztül, mielőtt még meggondolná magát az őr. - És meg ne próbáljatok piát kérni! - hallották még az ajtóból az intelmet, de siettek is tovább. Jelen helyzetben amúgyse tudtak italra gondolni, meg aztán a rutani tárgyalások óta nem is ittak semmi alkoholosat. Tano mester ugyan nem szidta le őket, amiért becsiccsentettek, de az este mindkettejük számára kellemetlenül végződött. Odabent szerencsére sokkal szellősebb volt a tömeg, így hát könnyedén átvágtak a tágas klubhelyiségen, Caden pedig szemérmesen a padlót tanulmányozta, ahogy elhaladtak az igen lengén öltözött táncoslányok mellett, és Siala is követte a példáját, ahogy észrevett köztük egy togrutát. De ahogy kiértek a veszélyzónából, máris a klub hátuljához értek, és beléptek a jellegtelen ajtón, ami egy gyéren megvilágított rövid folyosóra vezetett. Ahogy az ajtó bezárult mögöttük, a zene hangjai is teljesen elhaltak. Egy pillanatnyi tétovázás után tovább haladtak az egyetlen lehetséges úton, egy másik ajtón keresztül, és egy neontól és a világító kijelzők fényétől megvilágított szobába léptek. Igazi színkavalkád fogadta őket, mintha csak egy avantgárd műalkotás szippantotta volna be őket, és a megannyi fényben pompázó vastag kábelkötegek, valamint az egyébként nem túl pazar berendezés is igencsak látványossá vált. - És most? - bökte oldalba Cadent társa néhány pillanat nézelődés után. A fiú kinyúlt az Erővel, és világosan érezte, hogy van valaki még rajtuk kívül a szobában, de inkább leplezetlen kíváncsiságot érzett rajta, semmint ártó szándékot. - Nem tudom, talán bújócskázni akar - felelte, majd tette előre pár lépést, körbepillantva. Mikor ez nem vezetett eredményre, jól hallhatóan megszólalt. - Hahó! Egy infobrókert keresünk, azt mondták itt találunk egyet!Válasz azonban erre sem érkezett. A fiatalok így hát hozzáláttak, hogy szétnézzenek a helyiségben, hátha csak valamiért nem hallja őket a vendéglátójuk. Siala egy köteg adattábla mellett állt meg, míg Caden néhány monitor mellett, majd kíváncsiskodva hajolt közelebb. Néhány pillanatig bámulta a képeket, mire rájött, hogy a klubhelyiség különböző részeit mutatják, és még az őrt is felismerte a bejáratból. Szóval ide futnak be a biztonsági kamerák, hümmögött halkan. A következő pillanatban két kezet érzett a vállán, és teljesen megdermedt a teste. Pantorai társa ritkán volt ennyire közvetlen vele. - Találtál valamit, Siala? - kérdezte kicsit karót nyelten, mire szeme sarkából látta, hogy Siala felemelkedik az egyik pult alól. - Mondtál valami… - a lány is lefagyott egy pillanatra, ahogy Caden felé fordult. - Boop! - rikkantott az idegen játékosan a fülébe, de a padawan ekkor már cselekvésre készen állt. Egyetlen mozdulattal hátra lökte a támadóját, majd a föld felé helyezve a súlypontját, kicsúszott a szorításából. Kezével máris a fegyveréért nyúlt, a fénykardja pedig a kezébe röppent. A támadó azonban akrobatikusan hátrált, és mindjárt ki is került abból a távolságból, ahol a fegyverét használhatta volna ellene. Ahogy az idegen elhátrált Cadentől, Siala sem maradt tovább a helyén és felkészült egy esetleges küzdelemre. Bár nem harcolni jöttek. Lehet, hogy az infóbróker nem könnyen adja az együttműködését. Azonban a pantorai jedi intett társának, hogy ne aktiválja a fegyverét. Ő még csak le sem akasztotta a sajátját az övéről. - Várj! Sajnáljuk, hogy csak így betörtünk ide. Nem akarunk bajt, csak némi információt. Az idegennek szó szerint nyoma veszett, ahogy eltűnt az egyik pult mögött, de az adrenalin túlságosan is erősen lüktetett Caden ereiben, hogy tisztán tudjon gondolkozni. Ugyanakkor Sialának igaza lehetett, mikor először beszélni próbált az idegennel. Az alapján, ahogy mögé lopózott, simán árthatott is volna neki, ha ez lett volna a célja a dologgal. Caden azért a biztonság kedvéért a kezében tartotta a fegyverét. Sialára pillantott, és akkor a szemei előtt öltött testet előbbi megviccelője a pantorai padawan háta mögött, majd egy könnyed mozdulattal a vállára könyökölt. - Halihó - szólalt meg erőteljes női hangon, Siala azonban meg sem rezzent, mire a lány halkan felkuncogott. - Neked láthatóan jobb idegeid vannak, mint a barátodnak. A nő fejének egyik oldalán hosszúra hagyta a haját, míg a másikon teljesen kopaszra borotválta, és így látni engedte a fején keresztülhaladó két hosszúkás holoimplantátumot. Most közelebb hajolt Sialához, és bizalmaskodva hozzátette. - Mondd csak, mindig ilyen? Cadennel ellentétben Siala jobban rá volt hangolódva az Erőre, így hiába tűnt el a nő, érezte a jelenlétét. Így az sem lepte meg, amikor a háta mögé került és onnan köszönt be ismét. - Többnyire. Kicsit könnyen elveszíti a higgadtságát - felelte. - Szóval, esetleg beszélhetünk? Békésebb körülmények között, persze. Közben intett Cadennek ismét, ha a nő együttműködni látszik, akkor tegye el ő is a fegyvert. Mutassák meg, hogy tényleg nem akarnak semmiféle konfliktust. Könnyebb tőle megszerezni az információt, mint eszméletlenre verni, aztán keresgélni a dolgai között. Egyébként sem lenne hozzájuk illő. - Úgy értem - húzódott széles mosoly az arcára, mint egy óvodásnak, aki tudja, hogy épp rosszat csinál. - >Mindig< ilyen? - Most mégis mire célzol? - fortyant fel Caden, akit láthatóan feszélyezett az, ahogy a nő őt ugratja, mire az újra kuncogni kezdett, de választ nem adott a kérdésre, és inkább témát is váltott. Felemelkedett Siala válláról, majd kihúzta magát. Egy, az éjszakai életben divatos tunikát viselt, rajta olyan modifikációkkal, amik leginkább a holokomputerekhez kellhettek, már a sok végigfutó, kábelszerű vonal alapján. A nő kissé színpadisan hajolt meg - Salazar vagyok, de szólítsatok csak Salának - mutatkozott be. - Én pedig... - felelte volna Caden, mire Sala felemelte az egyik ujját, megálljt parancsolva neki. - Tudom kik vagytok - mosolyodott el. - Elég hiteltelen lenne, ha nem így lenne, nemde? Mint a jósnő, aki sosem nyer a lottón. - Blöffölsz - fonta össze maga előtt a kezét Caden. Sala csak játékosan megvonta a vállát. - Talán. De az is lehet, hogy nem - mondta, és a fiúnak egyre inkább az volt az érzése, hogy a nő csak szórakozik velük. Siala továbbra is teljesen nyugodt marad. Caden kis kirohanása nyilvánvalóan nem zavarta ezt a Sala nevű nőt. Ahogy viselkedik, talán sokakból kiválthat ilyen reakciót. Bár az igazat megvallva itt most ők hívatlan vendégek, mégis úgy tűnik, hogy nem akar tőlük megszabadulni. - Ha ismersz minket, akkor bizonyára azt is tudod, hogy miért kerestünk meg - vette át a beszélgetést Siala. - Nos, alig pár perce Caden és Siala néven szólítottátok egymást - mutatott rá, ezzel elárulva, hogy előtte nem tudta kik is ők. - Az információ bárhol ott lehet, csak észre kell venni. - Ez csak szemfényvesztés - horkant fel Caden, akit láthatóan igen erőteljesen felidegesített a nő viselkedése, Sala pedig nemcsak tisztában volt ezzel, de rá is játszott a dologra. Tény és való, azért egészítik ki jól egymást, mert amiben Caden nem jeleskedik, abban Siala viszont igen. Mint az Erő használata, vagy a diplomácia. Hát igen. Caden túl forrófejű diplomatának. De cserébe a jól harcol és megvan a magához való esze. - Szóval nem is igazán akarunk a terhedre lenni. Csak néhány válaszra lenne szükségünk.- Hát lássuk csak. Kint a barátod Sorant emlegette, úgyhogy van egy-két tippem - felelte még mindig elég titokzatosan a nő, talán szándékosan fedve el, hogy pontosan mi is az, amiről tudomása van. - Egy másik jedit kerestek, az ezüstös hajút. Mostanában igen népszerű. Mondjuk nem az én stílusom a kiscsaj, de értem, mit esznek rajta azokban a göncökben. - Mások is keresték? - kapta fel a fejét Caden, de Sala csak megrázta maga előtt a mutatóujját. - Engem a diszkrécióért is fizetnek a kliensek. Ha bármelyiküket kiadom, leshetem, ki fordul hozzám legközelebb. Mivel végre sikerült beszélgetést kezdeményezni, Siala lassan megfordult, hogy Salával szembe legyen. Így mégis csak kellemesebb, mintha a hátát mutatná neki. Az elhangzott dolgok elég érdekesek voltak. Szóval Nierát mások is keresik. Akkor viszont minél előbb meg kell találniuk. - Hogy ki keresi, az most nem számít. Minket az ezüstös hajú lány holléte érdekel. Meg kell találnunk őt. Kérlek - mondta, bár volt egy olyan érzése, hogy csak idő kérdése, és megakad ez a tárgyalás. - Mit ne mondjak, legyezgeti az egomat, hogy jedik kérik a segítségemet - mosolyodott el fölényesen, és Caden az ajkába harapott, nehogy valami csípős megjegyzéssel válaszoljon. - De ingyen nem dolgozom, gondolom megértitek. - Tudunk fizetni, ha az kell - biztosította sietve a pantorai, de Sala csak újfent lazán megrázta az ujját. - Nem kreditekre gondoltam - közölte, és újfent az a jellegzetes, rosszban sántikáló mosoly ült ki az arcára. - Mármint nyilván nem vetem meg, de most csak egy apró munkáról van szó. Az én munkakörömben pedig elég sokat kell dolgozni, és az ember elunja itt magát. Egy kis szórakoztatásra gondoltam. - Táncoljunk meg énekeljünk neked, vagy mi? - tört ki Cadenből, nem túl barátságosan, látszott, hogy megvan a véleménye a nőről és a viselkedéséről is, de ez csak még izgatottabbá tette Salát. - Temperamentumos egy fiúcska vagy, bár egy picit túl fiatal az én ízlésemnek - mosolyogott rá Cadenre kihívóan, mire a fiú megszeppent picit. - Kíváncsi vagyok, hogy mindig ilyen szenvedélyes vagy-e. Egy csókot akarok látni tőled. És választhatsz, hogy kivel szeretnéd. Siala a kék bőre ellenére is szépen elpirult. A helyiségben csak ők hárman voltak. Caden meg biztos, hogy Salát nem lenne hajlandó megcsókolni. Legalábbis, ha választhat, akkor biztosan nem. Plusz azt mondta, látni akar egy csókot. Ez őt azonnal kizárja a lehetőségek közül, hisz ha ő kapná, nem láthatná. - Nos ez... elég váratlan kérés... - mondta szégyenlősen, láthatóan kizökkent a higgadt viselkedéséből. Cadenre pillantott, majd a padlóra. Igazából nem volna szabad ennyitől begyulladnia. Emberéletek forognak kockán. Ezért a fontos információért pedig még csak nem is kért Sala annyira nagy árat. De valahogy Sialát mégis megtántorította. Semmi baja nem volt Cadennel, ami azt illeti, tetszett is neki. De valahogy úgy érezte, ez olyan, mint az első randin szobára menni. - E-esetleg valami más lehetőség?Belül igazából vívódott. Hisz most lehetősége lenne csókolózni Cadennel következmények nélkül. Utána egyszerűen rá lehet fogni, hogy muszájból történt és el is lehet felejteni. Az infobroker láthatóan jól szórakozott azon, hogy mennyire zavarba hozta a kéréssel Sialát, és maga Caden biztos mondott volna neki valami csípős megjegyzést, hacsak nem lett volna legalább ugyanakkora zavarban. - Nos, a másik lehetőség az, hogy ti lapozzátok fel a telefonkönyvben a jeditek hívószámát - felelte komolytalanul, majd Cadenre pillantott. - Megvagy még, nagyfiú? - Ez egy elég rossz és felettébb ízléstelen vicc - próbált magára komolyságot erőltetni, de Sala határozottan nemet intett a fejével. - Épp ellenkezőleg, ez teljesen komoly - jelentette ki, majd rögtön hozzátette. - Ha nem tudjátok hogyan kell, szívesen megmutatom. Akár mindkettőtöknek. - Perverz nőszemély - morogta az orra elé, miközben zavarában a monitorokat figyelte a távolban. Sala kényelmesen feldobta a hátsóját az az egyik asztalra, és keresztbe tette a lábát, úgy helyezkedett el. - Én csak itt várok, amíg elszánjátok magatokat. Siala fejében eléggé kavarogtak a gondolatok. Próbált érveket és ellenérveket is hozni. Igazából a legbiztosabb érv az volt, hogy ez csekély ár azért, hogy megmenthessék egy társuk életét. De ő valahogy nem így képzelte el az elsőt. Caden ellen persze nem volt kifogása, de mégis inkább egy meghittebb helyen és pillanatban remélte, hogy egyszer megtörténik. Képzeletben megjelent a vállán egy apró hasonmása. - Ugyan Siala, hiszen pont erre vágysz. Most pedig megtörténhet. Csak engedd. Ráadásul meg is kapjátok, amit akartok. Akkor mitől félsz? A jó cél érdekében teszed!Hirtelen a másik vállán is megjelent egy hasonmás. Neki illene az ellenérveket hozni. - Nyugodj meg, Siala. Biztos van más lehetőség. Például még mindig használhatod az Erőt vagy.... Várjunk csak, meg kell csókolnod Cadent? Elment az eszed? Mire vársz még?A pantorai lány megrázta a fejét és meg is paskolta az arcát, hogy kijusson ebből a fura kis hallucinációból, amit az izgatottsága okozott, aztán lehunyta a szemeit és nagy levegőt vett. Amikor kinyitotta, Cadenra pillantott és lassan bólintott. Kész volt meghozni ezt az áldozatot. Caden eközben csak maga elé bámult, és igyekezett úgy tenni, mint akit nem hoz nagyon kínos helyzetbe ez az egész helyzet. Igyekezett semleges dolgokra gondolni, mint például a Jedi Kódex, Kashyyyk óriás fái, K'Kruhk mester órái vagy Siala sötétkék, finom, húsos ajkai... a fenébe, már megint elrontotta az egészet. De akárhogy próbálta, nem tudta a gondolatait elterelni a lányról, és most annyira rá fókuszált, hogy még az infobrókerre is elfelejtette haragudni, aki éppen jól szórakozva figyelte a fejleményeket. Nem volt ellenére az, hogy közelebb kerüljön a pantorai lányhoz, de eddig mindketten tartották azt a bizonyos fél lépésnyi távolságot. Ennek a bizonyosságát elveszíteni egyszerre volt félelmetes, mégis nagyszerű érzés. De vajon mi lesz utána? Pontosan ez a bizonytalanság tette olyan pikánssá a helyzetet. Ahogy Sialára pillantott, látta, hogy a lány bólint, hogy készen áll. Caden nagyot nyelt, és ugyan magabiztosnak akarta tűnni, mégis kissé sután lépett oda Sialához, majd megállt előtte. - Umm, szóval... akkor... - nyögte, de rájött, hogy maga sem tudja mit is kéne mondania. Talán jobb lesz, ha csak túlesnek rajta. Szinte ösztönösen ragadta meg a lány derekát, és magához húzta, míg Siala enyhén felemelkedett, hogy a kettejük között lévő kis magasságkülönbséget kiegyenlítse. Ajkaik összetalálkoztak, és mindketten ösztönösen folytatták tovább. Bár ezt nem tanították nekik, mégis nagyon simán ment, és Caden a helyzet ellenére is kissé el tudta engedni magát, hosszan csókolva a lányt. Végül aztán elváltak egymástól az ajkaik. A csók után Siala csak csendben nézett a fiú mellkasára. Mintha el sem hinné, hogy ez valóban megtörtént. Annyira a hatása alatt volt, hogy teljesen leblokkolt egy rövid időre. Be kellett vallja saját magának, hogy kicsit sem volt szörnyű élmény. Mi több, nagyon is kellemes dolog volt és talán ezzel most egy komolyabb szintre emelkedett a kettejük kapcsolata. Már az sem zavarta annyira, hogy kényszerből lépték meg ezt. Aztán végül újra magára erőltette a higgadtságot. Nem sikerült teljesen, de már nem úgy bámult maga elé, mint egy szendeszűz. - Szóval... akkor most már megosztod velünk, amit tudni szeretnénk? - kérdezte Salazart.Salazar az ajkába harapva figyelte a jelenetet, láthatóan igencsak elnyerte a tetszését mindaz, amit látott. - Én is remélem, hogy ennyi elég volt - közölte a fiú, és bár nem úgy tűnhetett, azért korántsem kényszernek élte meg ezt az egészet. Mindenesetre akkor se volt szép dolog mások érzéseivel így játszani. Sala szórakozottan legyintett. - Van, amiből sosem lehet elég. De fizettetek, most pedig rajtam a sor - felelte, és felemelte két kezét. A rózsaszínes színű műkörmei enyhén világítani kezdtek, a különböző holoképernyők pedig áthelyeződtek a teremben, mind köré csoportosulva. Salazar gyakorlott mozdulattal dobálta, pakolta és megjelenítette, illetve elrejtette őket ide-oda, kesztyűi úgy tűnik képesek voltak ezeket a virtuális interfészeket a valós térben kezelni, méghozzá igen látványos módon. Nem kellett sokat várni rá, hogy meglelje, amit keresnek. - A jedi barátotok gépét egy nagyobb hajó rakterébe tették be a kikötőben - narrálta, hogy mit talált éppen. - A hajó hivatalosan egy kevéssé ismert hajózási társaságé, viszonylag profin hamisított iratok. - Szóval már nincsenek Balmorrán - csapott dühösen a tenyerébe Caden. - Nézzük csak, merre vagytok madárkáim - folytatta Sala, mintegy jelezve, hogy már egy lépéssel előrébb jár. - Az indulás előtt egy hívást fogadtak. Szerencsétek van, valami kietlen hely lehet, alig vezetnek oda kommrelék. Ezek helyzete, illetve a hajó útvonala alapján... Ide érkezhettek. - Odessen? - olvasta le az információt Caden az egyik képernyőről, miközben Sala deaktiválta a berendezést, és a fények hirtelen alábbhagytak, az őt körbe vevő képernyők pedig mindig eltűntek. - Odessen... Az nem lakott bolygó. Vajon miért mentek oda? Kivel beszélhettek? - gondolkodott el Siala. Olvasott már régi feljegyzésekben erről a bolygóról. De nem igazán volt jelentős manapság. Mivel a vad űrben volt, így nem kívánkozott oda senki sem. Aki biztonságban akart élni, inkább maradt valamelyik galaktikus hatalom területén és ott próbált boldogulni. Kíváncsi lett volna, kivel beszéltek az indulás előtt. De ugyanakkor volt egy másik, sokkal fontosabb kérdés is, amire talán választ kaphattak. - Tudsz valamit egy bizonyos Hadráról? - kérdezte kicsit bizonytalanul, előre félve, ezúttal mit kér Salazar fizetségként. A nő arcára újra csintalan mosolya ült, ahogy Siala feltette azt a bizonyos kérdést. - Nos, talán hallottam már róla - közölte sejtelmesen, de semmit el nem árulva. - Ez már azért egy komolyabb szívesség. - Remélem nem valami újabb perverzió az ára - fonta össze maga előtt a karját Caden, de az infobróker arcáról lerítt, hogy pontosan valamilyen perverz ellenszolgáltatást talált ki. - A lány bugyiját szeretném megkapni, emlékbe - jelentette ki hamiskás mosollyal az arcán. A pantorai lány ha lehet, akkor az előzőnél is jobban elpirult. De felelni nem felelt, csak az ajkába harapott. Először arra gondolt, hogy ez már végképp megalázó. Vegye le a bugyiját és adja oda Caden szeme láttára. Kész lett volna nemet mondani, de végül arra a következtetésre jutott, hogy mást már úgysem akarnak Salazartól. Plusz amilyen perverz, kérhetett volna valami sokkal durvább dolgot is, amit már végképp nem volna képes megtenni. - J-jól van... Legyen... Lassan beballagott az egyik magasabb bútor mögé és levette a nadrágját. Közben a szeme sarkából figyelt, hogy legalább leskelődés ne legyen. Végül az említett alsóneműt is levette, majd visszahúzta a nadrágot és kezében a másik ruhadarabbal odalépett Salához hogy átadja neki. Nem szólt semmit, csak lassan elhátrált és várta a választ, amiért fizetett. Ahogy Siala odanyújtotta neki a bugyit, minden eddiginél hangosabb kuncogás tört elő az infobrókerből, miközben Caden hitetlenkedve figyelte, ahogy társa épp a saját bugyiját nyújtja neki. - Szokatlanul perverz vagy egy jedihez képest, ugye tudod? - kérdezte, mire Siala még jobban elvörösödött. - Igazából csak viccnek szántam a kérést, de durva, hogy meg is csináltad. - Én... csak... - motyogott zavartan a pantorai, mire Sala kinyúlt, rázárta a lány ujjait és letolta a kezét maga mellé. - Mindenestre nekem bejött, belevaló csajszi vagy - húzódott vigyor az arcára. - Ami Hadrát illeti, nem tudok sokat, csak egy név, amit mostanában sokan emlegetnek. És olyan alakok, akik nem túl szimpik, de gondolom ebbe már belefutottatok, ha kérdezitek. Siala ennyire még nem szégyellte magát. Egy dolog, hogy rászedték és megtette, de mindezt Caden előtt, akit az imént meg is csókolt csak azért, hogy kapjanak egy választ. Meg sem próbálta az elméjét vizsgálni. Nem akarta tudni, most mit gondol róla. - É-értem... A-akkor... mi... mi megyünk is... - Máris? Pedig még annyi sokat mókázhatnánk együtt - kuncogott újra Sala. - Mindenestre ha legközelebb kérdésetek van, ne habozzatok. - Majd még meggondoljuk - felelte Caden, hozzá képest szokatlanul diplomatikusan, ahogy kezét átfuttatta a lány válla körül, és így kísérte ki. Tudta, hogy Sialát nagyon megviselték a történtek, ezért nem is akarta siettetni, hogy ha egyszer már kiérnek. A csók ugyan szokatlan kérés volt, mégsem olyan ízléstelen, mint ez utóbbi, ráadásul csak a hecc kedvéért. - Minden rendben? - kérdezte, ahogy kiértek az utcára, és megálltak egy picit levegőzni. - Igen... Csak ez olyan... ciki volt. Mármint a... a csók... Megállt és vett pár mély lélegzetet, mint a csók előtt. Most, hogy kijutottak Salazar fészkéből, valamivel jobban érezte magát. Gyorsabban sikerült megnyugodnia. Végül aztán Cadenre pillantott. - Azt hittem, hogy komolyan gondolja. És mivel Niera és a többiek élete múlhat az információn, azt gondoltam, hogy... hogy ez nem akkora áldozat. Mármint a bugyi... De akkor is... olyan megalázó volt... Menjünk vissza a mesterhez. Már akkor elég sötét volt, mikor a klubhelyiséghez megérkeztek, de mire visszaértek a szállásukra, teljesen beesteledett. Caden előre örömmel gondolt arra, hogy várja a kényelmes, puha ágy, ahol végre egy jót aludhat, elfeledve ezt az előbbi kínos közjátékot azzal a perverz nőszeméllyel. Ő persze hősiesen feláldozta magát a nagyobb jó oltárán, de szegény Sialát azért sajnálta. Egy lányt ilyenekre kényszeríteni, aztán csak a képébe nevetni, hát ez igencsak felbőszítette. Most is egész visszaúton hallgattak, és látta a lányon, hogy hatalmas zavarban van, még a tekintetét is kerülte. Ahogy beléptek a lakásba, rögtön hangok ütötték meg a füleiket. - ...a két padawan hollétéről biztosan nem tud semmit? - kérdezte az egyik, mire a másik fenyegetően hozzátette. - A hatóság munkájának akadályozása bűncselekmény. - Rám törik a lakást és fenyegetnek? Szép kis társaság - hallatszott a mester fanyar hangja, de ingerültnek azért nem tűnt. - Ha már úgyse akarnak mozdulni, hozzak egy frissítőt?- Milyen ízben van? - kérdezte az egyik, de a másik gyorsan a szavába vágott. - Amire a kollégám céloz, hogy szolgálatban nem fogyasztunk semmit, pláne nem gyanúsítottaktól - közölte gyorsan a másik járőr. Siala és Caden összenéztek egy pillantra, majd úgy döntöttek, jobb, ha megnéznik mi ennek a nagy felhajtásnak az oka. Felsiettek a lépcsőn, és ahogy beléptek a közös helyiség ajtaján, máris beleütköztek a két járőrbe, akik drámai lassúsággal fordultak meg. A két rendőr idegesen pillantott össze. - Uh... merre is vannak a TKE-sek? - kérdezte. A Terrorelhárítási Különleges Egység a balmorrai rendfenntartók krémje volt, már amikor nem nevetséges botrányaik miatt szerepeltek a holohírekben. Például amikor eltévedtek egy egyirányú utcában, vagy amikor bevittek valakit, mert azt hitték, hogy fénykard van nála, de valójában csak hamisítvány volt. - Azt... azt hiszem lefújta valaki a tankjukat, és most őt üldözik - felelte a másik fehérre vált arccal. - Nos - köszörülte meg a torkát az első nyomozó. - Azt hiszem akkor szépen kell megkérnem magukat, hogy kövessenek a rendőrőrsre, hogy... gyanúsítottként hallgassuk ki magukat egy rendőrnyomozó ellen elkövetett emberölés ügyében. - És ha nem megyünk? - kérdezte Caden merészen, majd előhúzott az övéről egy henger alakú tárgyat, mire az egyik rendőr kissé megremegett. Caden megpörgette az ujjai között a tárgyat. - Nos?- Caden... - szólalt meg Siala, hangjában némi elítéléssel, mert ő pontosan tudta, mit is csinál a fiú. - Elég lesz, padawan! - szólt rá erélyesen Tano mester, ami meglepte a két fiatalt. - Amivel ezek a rendőrök vádolnak titeket, az elég komoly. Elnézést kérek a padawanjaim viselkedése miatt.- De, mester - pislogott meglepetten Caden, aki pont Ashere Tanoból nem nézte volna ki azt, hogy hitelt ad ilyen elképesztő vádaknak, de a togruta csak felemelte a kezét, mire a Caden kezében tartott henger átrepült hozzá. - Elkobzom a fénykardod, padawan - közölte ellentmondást nem tűrően. - Biztos urak, vigyék őket el!A rendőrök odaléptek hozzájuk, és gépiesen tették a kezükre a bilincset, majd elvezették a két padawant. Siala úgy tűnik hasonlóan gyorsan kapcsolt, mint Caden, ugyanis nem ellenkezett egy pillanatig se, még akkor se, amikor a rendőrautóba tuszkolták őket, majd elindultak velük. Amikor azonban megálltak, nem a rendőrőrs, hanem az űrkikötő előtt álltak. A két rendőr kiszedte őket a kocsiból, majd elindultak velük az egyik hajó irányába, ahová felkísérték őket. Csak odafent, ahol a kamerák már nem látták őket, húzták elő a kulcsokat, a bilincsek pedig a padlón koppantak. - Köszönjük, a fuvart - mosolyodott el szélesen Caden, a két rendőr pedig csak bambán nézett maga elé. - Most mi lesz, visszaküldjük őket? - kérdezte tanácstalanul Siala, mire Caden mosolya rosszban sántikáló vigyorrá vált. - Jobb ötletem van... Mondjuk felírhatnák az űrkikötő falára, hogy...- Azt hiszem jobb, ha a csínytevéseket másnak hagyjuk - szólalt meg a hátuk mögül Tano mester, és intett, mire a két rendőr visszaindult a dolgára. - Bármibe is ártottátok magatokat, jobb, ha nem késlekedünk a felderítésével.Mielőtt bármit is mondhatott volna a két padawan, a mester odadobta Cadennek a hengerszerű tárgyat. - Az elemlámpád, padawan. Szóval, mit derítettetek ki?- Nos...Jó pár perc magyarázkodás után a mester is egyetértett abban, hogy Nieráék után kell indulniuk, és kideríteni, ki is az a Hadra, aki a szálakat mozgatja, illetve mit akar. Hajójuk felemelkedett a levegőbe, majd rövid idő múlva az űrbe ért, és hiperűrsebességre lépett, Odessent célozva.
|
|
|
Balmorra
Jan 31, 2019 11:26:47 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jan 31, 2019 11:26:47 GMT 1
A hiperűrben a Balmorra felé
A lomha utasszállító belseje, ahogy azt a külsejéről meg lehetett állapítani, nélkülözött mindenféle kényelmet. Az utastérben összezsúfolódott teremtmények a falak mentén üldögéltek vagy aludtak, némelyikük az ebédlő pregalaktikus időkből származó asztalai mellett állt, és ivott, illetve táplálkozott. Rozess szenátor két testőre gyűrűjében az ételkiosztónál állt – mindhárman halványkék, durva szövetű köpönyegbe rejtőztek. Rozess fején csuklya volt, de még így is felismerték, mivel az utóbbi időben egyre többet szerepelt a holoneten.
Éppen megrakott tálcával tartott a metellosiak függönnyel elválasztott sarka felé, amikor egy malastari gran állta el az útját. A három szemű teremtmény mindhárom pupillája tágra nyílt, amikor belebámult a csuklya alatt rejtőző arcba.
– Szenátor! Hogy is hívják.. Rozi… Rose.. – töprengett. – Láttam magát a hírekben! Elkapta azt a másik hogyishívjákot, Tál Krizentént, igazi hős!
– Rozess vagyok – suttogta minél halkabban Rozess. – Ha egyéb nincs, sok a tennivalóm. További jó utazást kívánok – azzal határozottan továbbindult.
– Hé.. álljon már meg, szenátor – bömbölte a gran. Rozess megtorpant. Remélte, hogy senki más nem figyelt fel a szenátor szóra. – Adjon mán egy aláírást, ha elmondom ezt az asszonynak, még a halálpálca-ültetvényt is lelegeli örömibe.. – azzal elővett egy műanyagpapírt, és írószer után kutatva a zsebeiben kezdett turkálni.
Rozess előzékenyen elővett egy gravitollat, és aláírta a papírt. A gran hálás köszönetet mormogott, és az autogramot bámulva eltrappolt a másik irányba. Rozess nagyon remélte, hogy nem kürtöli tele a hajót az ő jelenlétével.
Amikor a függöny mögé ért, másik két testőre felsóhajtott. Ők ugyanúgy nem szerették ezt a fajta titkolózást, ahogy a főnökük. Rozess leült a székébe, maga elé tette a tálcát, és falatozni kezdett. Elhatározta, hogy legközelebb az embereit küldi az ételért.
Miközben evett, a gondolatai elkalandoztak. Személy szerint gyűlölt minden halandó lényt ezen a hajón. Az ő szemlélete szerint azok az életformák, amiket átjárt az Erő, de képtelenek voltak élni vele, alacsonyrendű félállatoknak számítanak. Szenátorként mélyen magába temette az efféle meglátásait, és nem kürtölte szét az igazságot. A Galaxis túl nagy volt ahhoz, hogy ennyien belakják, ráadásul mindannyian tudatlan, az életükből csak egy szekundumot leélő senkik..
A statikus életükkel nem váltak hasznára senkinek. Csak nyűg voltak az olyan felvilágosult elmék játszmái között, mint az Erőhasználók. Rozess mind egy szálig el akarta pusztítani őket. És tudta, hogy el is fogja majd érni ezt az álmot. A nem-Erőérzékeny teremtmények mind eltűnnek majd a Galaxisból, hogy ne foglalják a helyet az Erőhasználók elől. Rozess mélyen gyűlölte az EGB-hez hasonló Erőfób szerveződéseket.
Bizonyos pletykák szerint maga a Renegát is Erőfób volt.
Rozess kidolgozta hát a tervét, hogy elpusztítson minden útonálló, semmirekellő civilt, akik az Erő levegőjét rontják. Persze néhány millió teremtményt meg kell hagyni rabszolgának, hogy kiszolgálják a gazdáikat.
Rozess nem mondta ki senkinek ezeket a gondolatait – hogy miért szeretett annyira ásni, pontosabban elásni. Mindenki bolondnak tartotta volna, még a saját tanítványa is annak hitte. Szerencsére Darth Trayus, aki Rozessnek dolgozott a múltban (miközben titokban a Renegátnak is teljesítette a parancsait) elpusztíttatta Snarla Shant, vagyis Darth Ignomist, Rozess többi tanítványával együtt. Erőhasználók voltak ugyan, de feleslegessé és veszélyessé váltak. Snarla Shan igazgató asszony eltűnése után Rozess a jól bevált Operátor kódnevet használva felkereste az IMU maradékának új vezetőjét, és segített neki visszaszerezni a befolyását.
Hill legfőbb igazgató és a direktorátus többi tagja jól végezte a dolgát. Az IMU egyre jobban szétfolyt a Köztársaságként ismert óceánban. Az ESB-ben és más allamokban is nagy befolyási övezetet teremtett magának. A muunok ismét az elit elitjévé váltak. Hamarosan egyetlen gazdasági szereplő sem kerülheti meg a monetáris uniót. A Balmorrán az IMU sorsa is végleg megváltozik majd, ahogy a későbbiekben oly sokaké..
A bankárok szervezete azért jöhetett létre, hogy fedőszervezetként funkcionáljon majd Rozess későbbi őrült tervei számára. Mindenki bolondnak hitte őt, ezért nem is beszélt a tervről senkinek. Csakhogy Rozess tudott valamit, amit mások nem. Lehetett a szándéka bármilyen lehetetlenség, de mégis talált rá megoldást.
Az egyetlen bökkenő, az egyetlen elvarratlan szál maga Trayus volt. A férfi még életben van, ezt tisztán érzékelte. Csakhogy nyomtalanul eltűnt. Ignomis eltűnése is mindenkinek meglepetést okozott, de ő meghalt a Bendő-halmazban. Trayus viszont egyszerűen felszívódott.
Rozess feltette magának a kérdést, hogy ha a Sith Nagyúr visszatér, vajon kinek fogja elmondani az ő meglátásait? Bár maga Trayus ismerte Rozess valódi természetét, ahogy a kilétét is, a terv lényegét nem ismerte. És Trayus elég ravasz volt hozzá, hogy egy jól kitervelt csapással átvegye a gyeplőt Rozesstől, ha ez volt a szándéka. De Trayus nem tudott mindent, ezért a próbálkozásai kudarcra voltak ítélve – csakúgy, mint a Régi Köztársasági idejében a Jedik.. Trayus keze ugyanúgy meg volt kötve a tudatlanság által, mint a Jediké a Sithekkel szemben. Ha egyszerre támadtak volna rá az ellenségre, akkor sem győztek volna – mert elkéstek.
De ezzel a problémával ráér majd akkor foglalkozni, ha felüti a fejét, gondolta a szenátor.
Az étele fölé hajolt, és befejezte a maradékot.
|
|