|
Post by Enz on Apr 3, 2012 20:12:45 GMT 1
A Pabol Kreeta és Pabol Sleheyron kereskedelmi hiperûrvonalak találkozásánál lévõ Nar Kreeta bolygója mindig is fontos kereskedelmi útvonal volt a Hutt Ûrben. A bolygó lakossága döntõ részben huttokból áll, akik a maguk szórakoztatására, illetve a turisták idecsalására rendeznek különféle véres szerencsejátékokat. A bolygó ebbõl kifolyólag a hutt alvilágban is képviseltetve van, vezetõje pedig mindig rangosnak számít ezekben a berkekben, jelentõs hatalma és bevételei miatt. A Vong Háború idején Nar Kreeta a vong kezébe került, amely terraformálásába kezdett, teljesen megváltoztatva a felszínt. A felszabadulás után a bolygó hamar visszanyerte jelentõségét és az újjáépítés is hamarosan megkezdõdött.
|
|
|
Post by Enz on Apr 3, 2012 21:11:45 GMT 1
Nar Kreeta rendszerébe egy kisebb flotta lépett be, amelynek szedett-vedettsége és felszereltség leginkább a peremvidéki kalózbandákra emlékeztetett. Ez a flotta össze sem mérhetõ volt azzal, amely a bolygó védelmét látta el és ellenõrizte az ûrforgalmat. Zegba a Hutt pénzt és energiát nem kímélve gyûjtötte össze a különbözõ zsoldossereget és szervezte õket egybe, így nem csak a Hutt Ûr egyik legjobb haderejére tett szert, de a Fekete Nap legerõsebb vigojává is vált. Az érkezõk szerencséjére nem kellett megütközniük a védõsereggel, hiszen szövetségesként jöttek, hogy reagáljanak az új fenyegetésre. Az érkezõk vezérhajóján, egy kiöregedett könnyûcirkáló hídján a Fekete Nap másik életben lévõ vigoja, a mon calamari Thubsesh Loki állt. - Itt a Fishmonger cirkáló, Loki vigo zászlóshajója - jelentkezett be meglepõen hivatalos hangon a hajóról a kommunikációval megbízott bûnözõ. A túloldalról hamarosan megérkezett a megerõsítés, így a legkülönfélébb típusú és méretû hajók utat nyitottak maguk között a vigo hajói számára. Loki fáradtan sóhajtott fel. Õ már régóta vissza kívánt vonulni és nem is igazán folyt bele a Nap ügyeibe, bizalmi embereire hagyva a vezetést, de Balirs halála megkongatta a vészharangot a fejében. "Ez egy csapda!" - idézte fel magában egyik leghíresebb fajtársa legendássá vált mondását. Bár nem érdekelte már a Nap túlságosan, az életétõl azért nem akart elbúcsúzni, ezért is jött ide rögtön Zegba hívására.
Zegba a palotájának legnagyobb termében fektette el vaskos testét egy nagy repulzuros emelvényen, miközben egyik kezével éppen étkezett. A legfontosabb vigonak kijáró fényûzésben élt, egy igazi királyi udvart összegyûjtve maga körül bûnözõkbõl, talpnyalókból, életmûvészekbõl, szórakoztatókból. A terem most is tele volt követõivel, akik beszélgették, étkeztek, szórakoztak, esetleg elvonultak a hátul kialakított intim fülkékbe vagy csak élvezték a hutt zenekara által szolgáltatott zenét. Zegba szeretett nagyzolni és kimutatni mérhetetlen gazdaságát, fõleg, hogy ezúttal egy másik vigo is meglátogatta õt.
Nem sokat kellett rá várnia az érkezés után és megjelent a mon calamri sziluettje a terem bejáratánál, testõreivel körülvéve. A hutt saját biztonsági emberei vezették, körültekintõen eljárva, nehogy egy félreértett mozdulatból lövöldözés legyen itt. Loki kétségkívül a legjelentéktelenebb vigo volt, de ettõl függetlenül még jól felhasználhatta terveihez. - Üdv, Zegba - köszönt neki a calamari, amit a hutt viszonzott is. - Régen találkoztunk. - (Sok minden történt mióta visszavonultál.) - mondta neki a saját nyelvén. - Mondanám, hogy örülök a viszontlátásnak, de ilyen körülmények között ez hazugság lenne - terelte a beszélgetést a lényeg felé a calamari, aki végképp nem lett volna vevõ a közös sztorizgatásra, elvégre megvetette ezt a huttot. - (Balirs halott.) - értett egyet a hutt, majd a szájába vett még egy magas hangon sikító élõlényt és kettéroppantotta. - (Mi leszünk a következõk. Valaki meg akarja ölni a vigokat.) - Vajon ki lehet az? - kérdezte a calamari a huttól, hátha az kissé tájékozottabb. - (Korvik. De a háttérbõl más irányítja a szálakat.) - Korvik? Meglepõ - mondta inkább csak magának. Talán a zabrakkal kéne inkább összeállnia Zegba ellen? A hutt biztosan végez majd vele is ha Korvik meghalt. De ha utóbbi túl gyenge, akkor csak sietteti a dolgokat. Talán... - (Úgy néz ki van valami ötleted) - szólalt meg a hutt. Igaz nem sokat adott mások véleményére, a vigotársának meg akarta mutatni, hogy szövetségesként kezeli õket. - Korviknak nincs nagy flottája és egy ûrbázison él - kezdett bele a calamari. - Ellenben neked sok hajód van. - (Sok hajóm van, neki kevés. Akkor odaküldök egy flottát, és elpusztítom. Semmi sem marad belõle!) - nevetett fel gonoszan a hutt, mintha csak a saját ötlete lett volna az egész. Loki csak bólintott. Hamarosan kiderülnek az erõviszonyok.
|
|
|
Post by Enz on May 6, 2012 22:53:13 GMT 1
Bár a hutt igyekezett eltitkolni, máris egész palotájában arról beszéltek, milyen csúfondárosan megbukott a támadása Korvik ellen. Egy ötször akkor támadóflottának a fele odaveszett, a másik fele egyszerûen átállt, miközben a zabrak alig szenvedett veszteségeket. A presztízsveszteségen kívül ez morálisan is aláásta a zsoldosai harcértékét, valamint kreditbilliárdok váltak pillanatok alatt semmissé. Megannyi befektetés, a semmiért. Ezzel együtt a Nar Kreeta-i flotta harmadára csökkent. - Fõnök - lépett elõ tanácsadója a sötétbõl. - Visszatért a flotta parancsnoka. A hutt meglepettnek tûnt és ezt mindenki látta rajta. Loki már felmérte, hogy amaz csak sodródik az eseményekkel. Most, hogy ilyen vereséget szenvedett, kicsúszott a kezébõl a kezdeményezés, és míg Korviknak keveset ártott, az ott csaphat le, ahol csak szeretne. Bizonyossá vált az, kinek az oldalára érdemesebb majd állni, ha a végsõ ütközet eljön. - Fõnök - hajolt meg alázatosan a weequay, aki nem sokkal ezelõtt még úgy indult el, hogy végleg megsemmisíti a Korvik-féle csoportot. Zegba gyanakodva mérte végig. - Miért vagy itt?! - förmedt rá a hutt, mire a weequay döbbenten nézett fel. - Korvik elengedett, hogy átadhassak egy üzenetet - magyarázta, azonban a hutt gyanúja nem lankadt. Mindenesetre a tanácsadója, egy twi'lek átvette a lemezt és a vetítõbe rakta. Korvik képe jelent meg rajta. - Üdvözletem küldöm, Zegba. Nem akarom hosszúra húzni ezt az üzenetet, hiszen egy kép ezer szóval is felér - Korvik elmosolyodott, mire a kamera váltott és egy holttesthalomra helyezõdött át a kép. - Az embereid mind így jártak. Te is hamarosan követed õket. Szeméylesen taposom szét a nyálkás éticsiga testedet! A mihamarabbi viszontlátásra! Az üzenet itt megszakadt. Zegba fortyogni látszott, mire a nagyteremben mindenki rémülten várta mi következik. Ha a huttot felidegesítették, szívesen csillapította a dühét vérrel. - Ha mindenkit megöltek, miért csak te maradtál életben?! - fordult a weequay felé, aki úgy tûnik, elõkelõ helyre került a kiirtandók listáján. - Én... az üzenet... - habogott amaz, majd gyorsan folytatta. - Sosem árulnálak el! Kovik felajánlotta, hogy álljak át, de én visszajöttem! A hutt képe gyilkossá változott. A weequay is igen hamar ráébredt, hogy a lehetõ legrosszabb módon próbált kivágni magát, és azonnal hátrálni kezdett, míg csak egy testbe nem ütközött. Hátrafordulni azonban nem volt ideje, ugyanis egy penge villant a torka elõtt, majd a következõ amit érzett, a mindent elöntõ forróság a nyakánál. Pár pillanatig még ficánkolt a teste, majd teljesen elernyedt. A hutt twi'lek tanácsadója ekkor engedte el a testet, ami hangosan dobbant a padlón. A kést egy fehér kendõben megtörölte, majd visszacsúsztatta a fekete köpenye alá. Loki megrázta a fejét. Zegba nem volt túl jó a konfliktusok megoldásában: az emberei most már habozás nélkül fognak Korvik mellé állni, így addig is mindenki másra gyanakodva fognak tekinteni, nincsenek-e hasonló szándékai. Remek húzás, azt el kell ismerni.
|
|
|
Post by Enz on Jul 14, 2012 22:23:42 GMT 1
Loki vigo, a calamari származású bûnözõ, aki már leginkább csak békére és nyugalomra vágyott, most egy hatalmi harc közepén találta magát. Nem volt különösebben sok követõje, de jelenleg egyértelmûen õ volt a mérleg nyelve, amely eldönti, ki is lesz a Nap vezetõje. Hetek teltek el a csúfos saleucami ütközet óta, és a Fekete Nap egyre nagyobb része fordult el a huttól és pártolt át Korvikhoz, így lassan kiegyenlítõdtek az erõviszonyok. A helyzet rosszabbul állt, mint a csúfos vereség elõtt, de a hutt még mindig elõnyben volt, elvégre õ évek óta gyûjtötte a fegyvereket és pénzt egy leszámoláshoz. És most úgy látta, itt az ideje, hogy átvegye a Nap irányítását. - Ord Mantellel együtt a teljes nyugati rész átállt. Délen is több szervezet csak Korviktól fogad el utasításokat - sorolta a hutt egyik alvezére egy holotérkép mellett. - (Saleucami azonban továbbra is elszigetelt) - felelte a hutt, akit a közelben lévõk nagy megkönnyebbülésére, ezúttal nem fogott el a dühroham. - Igen - bólintott a gran vezér. - De nem kockáztathatunk még egy flottát... - {Azt majd én eldöntöm) - utasította helyre a hutt, mire azonnal belé fagyott a szó és jobbnak látta csendben maradni. Zegba még mindig nem szerette, ha arra a csúfos esetre emlékeztették. - Vigotársam - szólalt meg Loki is, aki a maga emberei gyûrûjében hallgatta a történéseket. - Talán érdemes lenne átadni a kezdeményezést Korviknak. - {Már miért tenném ezt?) - kérdezte a hutt gyanakodva. Hiába, tipikus hutt volt, aki mindig magából indult ki, így mindenkiben árulót látott. - Amíg Korvik defenzívában van, addig nem tud hibázni - magyarázta Loki. - Ha viszont engedjük, hogy õ lépjen, akkor ki tudjuk használni a hibáit. - (Erõsek vagyunk, erõsebbek mint Korvik.) - vetett ellen a hutt. - Erõsek, de pont emiatt sebezhetõek. Ha Korvik léphet legközelebb, akkor gyengének fog minket hinni és õ is elbizakodott lesz - magyarázta az álláspontját a calamari, mire a hutt gondolkodóba esett. Korvik tényleg veszélyes volt hideg fejjel, de ha megrészegíti õt a gyõzelmi mámor... - (Rendben. Egyelõre nem teszünk semmit. De az elõkészületeket folytatni kell! Amit hibázik, szétzúzom azt a fattyút!) - mondta a hutt, majd a kezével szétzúzta az apró állatot, amelyet ételes táljából halászott ki. Loki legbelül elmosolyodott: vajon mit tesz majd ha olyan ellenfelet kap, aki vissza is tud ütni?
|
|
|
Post by Enz on Oct 19, 2013 21:03:37 GMT 1
Zegba, a hutt, a Fekete Nap három életben lévõ vigojának egyike jelentõs bûnbirodalom felett bírt és a belharcok ellenére is megkérdõjelezhetetlenül az egyik legerõsebb alvilági hutt volt mesés gazdagsággal. A mindenféle alvilági üzelmek mellett ezt fõleg Nar Kreeta sajátosságának, a különbözõ állatviadaloknak köszönhette, amikbõl szép summát szakított le. A Galaxis minden részérõl özönlöttek a fogadások és milliók követték szemmel a holoneten keresztül a közvetítéseket ahogy az állatok egymással vagy szerencsétlen értelmes lényekkel küzdenek meg, bár utóbbi esetben nagy jóindulattal lehetett csak ezt a szót alkalmazni. A rendszeres rancorviadalok azonban idõvel egyre unalmasabbá váltak, így a hutt jelentõs összegeket ölt abba, hogy újabb és újabb teremtmények harcával szórakoztassa a nézõket. Dr. Hol-Oho-lo cereai kutató izgatottan figyelte a monitorokat, miközben kezével a tapasztalatokat körmölte le, anélkül, hogy egyáltalán a papírra kellett volna néznie. Átlagos méretû és testalkatú tagja volt a fajának, akit a biotechnika egyik úttörõjének tartottak nemcsak faján, de az egész szakmán belül. Persze ez még azelõtt volt, hogy kiderült, "etikailag megkérdõjelezhetõ" módszereket is alkalmazott tudományos kutatásai során, mint például az élveboncolás vagy kényszerevolúciós csökkentése a generációs idõknek, amikor a biomódosítások megjelennek a fajon belül. Nemcsak a szakma és a tudományos közélet vetette meg ezután, hanem egyenesen bujkálni kényszerült, mert állítólag bûncselekményeket követett el több tucat kísérlete során. Bolondok, a tudomány fejlõdéséhez minden eszköz megengedett! Az egyetlen bûn, amit elkövetett az volt, hogy túlságosan is szerette volna nagy mûvét megalkotni, és ez most sikerült is, hála Zegba hatalmas pénzügyi támogatásának. A hutt azonnal meglátta a lehetõséget az egykor neves tudós üldöztetésében, és befogadta bolygójára a legjobb elérhetõ felszerelés mellé, végtelen pénzügyi lehetõségekkel, hogy újabb és újabb szörnyeket fejlesszen ki harci ketrecei és rancorpályái számára. Gyakran a rancorüldözéshez felhasznált embereket és nonhumánokat is megkapta kicsit, hogy felturbózza képességeiket az érdekesebb verseny érdekében.
De amit most megalkotott, az maga volt a tökéletesség, egy évtized kemény munkája! A Galaxis legveszélyesebb ragadozófajainak DNS-ét gyûjtötte össze az Ismeretlen Vidékektõl a Tingel-karig és ezekbõl hozta létre valaha készült legerõsebb teremtményét. Alapként az emberi szervezetet használta, egy elõzõ kísérleteiben meghalt árva lány DNS-ét egészítette ki a furcsa sárkányszerû lénytõl szerzettel. A Tingel-kar vidékén futottak össze vele lényfogói, az ûrben sodródott és már nem élt. Begyûjtötték és ez igencsak hasznosnak bizonyult, ugyanis a genetikai kódja egy aranybánya volt. Ezek mellé jó pár ragadozó lénytõl is szerzett mintát, fõleg a mozgékonyság, a tájékozódás, az erõ, a sötétben látás és sok más képesség megszerzésére, amik többé-kevésbé sikeresen meg is jelentek az X-41-es kísérleti alanyon. Jó pár kudarc után jutott csak el oda, hogy a lény életképes és harcra kész legyen. Persze egy ilyen szuperragadozót le kellett korlátozni, ezért néhány egyszerû szabályt épített be az agyába: nem támad meg senkit a gazdája parancsa nélkül, illetve ha nem önvédelmi helyzet áll fent. - Vizuálist kérek a négyes kameraállásból - szólt bele izgatottan a mikrofonba, és újabb dolgokat firkált le. - Öt perc múlva kezdõdik a rancorviadal - szólt neki asszisztense, de rám sem hederített. Õ nem érthette azt az érzést, amit egy tudós érzett, mikor saját teremtményét csodálta. Megsimogatta a monitort, és azon keresztül becézgetni kezdte, bár a mikrofon nem volt bekapcsolva. - Édesem, drága lányom, munkám gyümölcse! Ne hozz szégyent apucira, öld meg a rancort! Végezz vele és a papa elégedett lesz!
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 19, 2013 22:27:27 GMT 1
Külsőleg ugyan nem lehetett előre megmondani, valójában azonban a lényben biológiai szempontból már nem igazán akadt bármi is, melyet emberinek lehetett nevezni. Egy mérnök alkotta hús-vér építészeti csoda volt, apró ugyan, de annál keményebb és szívósabb, mellyel intelligencia és leleményesség is párosult, ha élettapasztalat nem is. Igazán büszke lehetett rá az elhivatott tudós, hiszen kötődött hozzá, szinte mondhatni a gondolatait is megértette, sőt mi több, néha még néhány memorizált hutt szóval is képes volt válaszolni neki, igaz kezdetlegesen. Egy békés, törékenynek tűnő lény, ki azon nyomban vérszomjas csúcsragadozóvá vált, hogy veszélybe került... vagy veszélyben érezte magát. A Doktor volt az egyedüli lény az egész galaxisban, ki jogos biztonságérzetben üthette volna arcon, feltéve ha szándékában állt volnta, természetesen. Nem a mérete és elhanyagolható testtömege volt valója, hanem szívós sejtjeinek és szöveteinek együttese, rugalmas ám elképesztően tűrőképes csontazata és izomzata, s valami megfoghatatlan dolog, mely körülvette és átjárta. Mégis, mindezek eltörpültek ragadozói ösztönei mellett, melyek elemi vadságban és brutalitásban teljesültek ki, gondoskodva arról hogy bárki vagy bármi kerüljön is szembe vele, annak hozzá mérten legyen képes újabb és újjabb meglepetést okoznia. Szervei és immundrendszere nem hasonlított valamennyi fajéhoz, a számtalan DNS számtalan tulajdonsága és teste működésében kivett része lehetővé tette, hogy bizonyos életfunkciókért felelős szervei működése bármikor leálljon és átadja a stafétát másoknak, amint olyan kémiai, fizikai, vagy biológiai környezetbe került, melyben más módon kellett életben maradia. Összefoglalva, maga volt a különféle DNS-ek szimbiózisa egyetlen lényben és öntudatban egyesülve, kiben az olyan érzelmek, mint a ragaszkodás és ragadozói pusztításhajlam békésen megfértek egymás mellett, kiszámíthatóvá téve azon lény számára, ki igazán ismerte és ismerhette. Apja számára ő volt a tökéletes harci bestia, hibrid fajtájának egyetlen példánya. Most nyugodtan ült a más lények számára talán hideg és kemény padlózaton, egy hatalmas üres helyiségben, melynek falai és durabilis bejáratai rancorokat voltak hivatottak benntartani. Ót azonban semmi nem zavarhatta, sem a csend, sem a látszólagos magány, sem pedig az éhség. Tudta jól, hogy talán nemsokára ismét veszélybe fog kerülni, tudta azt is, hogy a komor sötétségen kívül hullámzott az élet, s végül abban sem volt semmi kétsége, hogy Ő most is figyelte, hiszen gondolatai vele voltak. Egy játék hevert közvetlenül mellette, mely színe hasonlatos volt azon szárnyaknak és faroknak nevezhető végtagjai pikkelyeihez, melyeket egy peremvidéki hatalmas lény DNS-ébőé örökölt, sokkalta kisebb termete ellenére. Szinte mindig nála volt, kivétel mikor éppen elérkezett az idő, hogy szabadjára engedje lénye szunnyadó, ösztönös felét. Már hosszú ideje odabent volt, s most egyszer csak eljöttek más lények kezükben furcsa dolgaikkal, hogy valószínűleg megmutassák előtte az utat, a lehető legegyszerűbb és nyersebb értelemben véve. Talán éppen ezért is bökte meg az egyik idomár az elektroösztökéjével, puszta megszokásból, s tudatlanságból. Életösztönei rögvest felébredtek, s noha az elektromosság egy cseppet okozott fájdalmat neki, a lény szinte sugárzó gunyoros és így részben ártó szándékai annál inkább kiváltották benne a természetes reakciót. Mielőtt az észbe kaphatott volna, tövestől tépte ki karját és következő mozdulata egyetlen ökölcsapásával szétloccsantotta koponyáját. A többi rémülten vetette magát hátra, életüket igyekezve menteni a támadás helyett, tulajdonképpen megmentve életüket. Egy komlinküzenet, s boldogan kotródtak el onnan, ahogy ő megszagolta a szorongatott kar húsát, majd nem tetszésében földre ejtette. Az előtte levő hatalmas kapu aztán nyílni kezdett, ő pedig kibújt bő ruházatából, így csupán egyetlen vékony alsónemű jellegű darabja maradt rajta. Ennek köszönhetően a nézők könnyen megszemlélhetik majd, emberhez viszonyítva extra végtagjait, s mindent összevetve valamennyire vadabb, de legalábbis nyugtalanítóbb megjelenést kölcsönözve neki. Mindezek nem futottak át az elméjén, nem is értette volna őket, számára mindez csak a kényelmes öltözék prezerválásáról szólt, kötődésről valamihez, ami az övé volt, akár csak a játék.
|
|
|
Post by Enz on Oct 19, 2013 23:53:13 GMT 1
Dr. Hol tapsolt örömében, ahogy látta, hogy szeretett kislánya kitépi a tapló gamorrai õr kezét, majd bezúzza a fejét egyetlen ügyesen kivitelezett csapással. Tökéletes mozdulatok és érzékek - egy igazi ösztönlény volt, aki a legjobb harcosok ügyességével vetekedett, anélkül, hogy életében akár egy percet is tanult volna bármilyen harcmûvészetet. Már ha az elmúlt három hónapot és a kényszerevolúciús tartályban töltött fél évnyi idõt lehet egyáltalán életnek nevezni. Közben válogatott információkat töltött közvetlenül a lány agyába az idegpályáira helyezett mikrokábeleken keresztül, így amikor kikerült a tartályból, már készen állt arra, hogy az õ utasításait teljesítse és egyetlen irányítójaként elfogadja. Ez nem csak vele szemben volt biztonsági óvintézkedés, hanem a huttot illetõen is: látott õ már számos árulást, és nagyon remélte a nagy munka végeztével nem kerül õ is a rancorok elé. Tudta, ha a lánya vigyáz rá, sosem fognak majd hozzáérni a félelem miatt. - Milyen okos a drágám - fordult hátra az asszisztens felé, aki rezzenéstelen arccal figyelte. - Mondtam neki, hogy nem szabad megenni az ilyen gusztustalan húst. - Érdekes. Ha ragadozó DNS-bõl áll, és az emésztõrendszere is képes feldolgozni, miért is nem teszi meg? - érkezett a kérdés a másik irányból. Dr. Hol azonnal arra fordult és egy másik tudóst, Dr. Higges-t látta meg. A humán férfi a DNS gyûjtõ csoportot felügyelte és vele ellentétben nem a tudomány, hanem az undorító pénz szeretete motiválta az életben. Megvetette a másikat, és ezt néha nagyon nehezen tudta palástolni. - Mert a drágám okos! - csapott az asztalra dühösen. - Úgy alkottam meg, hogy okos legyen, és ne egyen rossz húst! - Látom maga sem lett normálisabb - vonta meg a vállát, majd ügyet sem vetve rá, egyszerûen kisétált. Dr. Hol egyéb esetben bizonyosan összetört volna valamit, de most méltatlannak érezte volna a helyzethez. - Nem értik - motyogta az orra alatt. - Nem értik meg az én drágámat - közel hajolt a monitorhoz, majd lassan simogatni kezdte a képet. - Nem baj egyetlenem, mi megértjük egymást, és csak ez számít...
A kapu több másikkal együtt nyílt fel, és egy homokkal beszórt talajú, hatalmas falakkal elválasztott labirintusrendszerbe vezetett. Csupán a fent elszálló holokamerák képe volt látható, de a falakon túl megállapítani semmi biztosat nem lehetett. A hangokat leszámítva természetesen: különbözõ harci üvöltések, csáprágócsattogások és gurgulázó hangok jelezték, hogy jó pár egyéb teremtményt is elengedtek. Bár a lány nem tudhatta, egy sokszörnyes mérkõzésre került, ahol az egyetlen életben maradt lény került ki gyõztesen, és ez általában a rancor volt. A mai napon különösen sok fajtát engedtek szabadon, köztük a címvédõ állatot, nexukat, gundarkokat, vrblthereket, arachnékat, akk kutyákat, killikeket és ki tudja még milyen fajokat, A Nagy Szörnyviadal elkezdõdött, és X-41 alig hagyta el a helyét, máris furcsa hangra lett figyelmes, és a sarkon befordult egy termetes gundark, vérontásra készen. Hatalmas ökleivel a falakra csapott, amikor észrevette a majdnem meztelen lányt, de a támadással késlekedett, mintha ösztönei azt súgták volna, hogy meneküljön. Az egyik holokamera feléjük manõverezett, és a droidba épített sokkoló eltalálta a gundarkot, ami végre rohamozva megindult a lány felé.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 20, 2013 0:35:07 GMT 1
Kiváncsian sétált át a kinyílt kapu alatt, be a puha talajú arénába, melyből ő azonban a nagy részét nem láthatta be. Érzékei azonban elárulták, hogy más ragadozók is voltak ott rajta kívül, habár akkor még egyikük sem szimatolta őt ki. Ez talán amiatt is lehetett, hogy neki nem volt különösebben kivehető szaga, melynek éppen a többi ragadozó megtévesztése lehetett a célja, hiszen igazán éhes ő is tudott lenni, s olyankor kevésbé volt miért megválogatnia az aktuális prédát. A helyzet most azonban más volt, valamiféle próba elé került, nagyjából ennyit tudott az egész helyzetről, s teljesen nem is értette igazán. Erre ott volt apja, kinek szavai és gondolatai egyaránt azt sugározták, hogy ő gondolkodott ilyen dolgokkal kapcsolatban őhelyette is, neki pedig ez elég volt. Most pedig mindössze óvatosan forogtak különleges szemei körbe és körbe, hogy külsőleg is felmérhessen bármely megérzett, közeledő lényt. Az első szinte nyomban fel is bukkant az egyik fal mögűl, ám támadási szándékával legalább ilyen hamar fel is hagyott. Így hát X-41 kíváncsian meresztette rá szemeit, hiszen mondhatni neki is hét végtagja volt, bár ezekből nagy sorstársának kettő gyakorlatilag olyan volt mint másik kettő, pontosabban nem kettő, hanem négy volt belőle.Szárnyai megrebbentek, vizsgálódása azonban rövidéletűnek bizonyult, a lény ugyanis elszabadult és gyilkos szándékkal felé rontott, az ő szemei pedig válaszképp vérbe borultak, ajkai közűl pedig éles fehér fogak bukkantak elő. Mintha gellert kapott volna, úgy lőtték ki izmai a helyéről, s máris megmutatkozott egy másik örökölt képessége a különös fajtól: metamorfózis, ám ugyan kicsiny mértékben. Kezei karmokká nőttek, s kicsit arca is mintha vaskosabbá vált volna, fogai méretével egyetemben. Ami mozgását illeti, egy másodperc múlva már rugaszkodott is vissza, túl gyorsan ahhoz hogy a lény szeme villanását leszámítva reagálhasson a mozdulataira, így a háta mögött elsurranva karmaival belekapott a torkába, feltépve azt szinte egyazon mozdulaton belül, amaz vastag bőre nem volt elég erős. Ha amaz kezeivel véletlenül épp el tudta kapni X-41-et még vérében fuldoklását megelőző pillanataiban, a lány egyszerően lecsapott a csuklójára, szétzúzva csontjait. Gyorsabb lélegzetvétellel és éhesebb tekintettel állt meg a haláltusáját vívó lény közelében, elővigyázatos tekintetét most más esetleges támadó keresésére összpontosítva, mielőtt visszasétálna áldozatához, hogy megszimatolja vérét és húsát, mely külömbnek bizonyulhatott az előbbinél.
|
|
|
Post by Enz on Oct 20, 2013 17:02:57 GMT 1
A gundark olyan puffanással esett össze, mintha egy zsák krumpli lett volna. Mozdulatai még a közelében sem voltak a lánynak, aki hihetetlen ügyességgel suhant el túlméretezett mellsõ kezei elõtt, és egyszerûen szétszakította a torkát. A lény nyüszített még párat, miközben a vértócsa egyre nõni kezdett körülötte, majd a nyögések abbamaradtak, a test pedig végleg mozdulatlanná vált. Úgy tûnt, hogy egyetlen más ragadozó figyelmét sem keltette fel a gundark rövid haláltusája, így X-41 könnyedén visszasétálhatott az idõközben elpusztult tényhez, ellenõrizni a szagát. Vére kellemetlen bûzt árasztott, és nem is hasonlított a természetben fellelhetõ szagokhoz, már amennyire ezt az agyába táplált információkból tudni lehetett, de még a korábban megszagolt gamorrai is sokkal kellemesebb volt nála. Sokkal inkább különbözõ vegyszerek és kémiai anyagok kellemetlen bûzét árasztotta, mintha a lény tömve lett volna ezekkel, sõt csak ebbõl állt volna. Mindenesetre nem ígérkezett sokkal jobb vacsoralehetõségnek, mint a sokkolós õr. Alig állapította ezt meg, máris közeledõ lépteket és viadal hangját hallotta, és ahogy meg tudta állapítani, rögtön két lénytõl. Pár pillanat múlva az ellenkezõ irányból fel is tûnt egy nexu, ami ügyes mozgással tért ki a folyamatosan támadó akk kutya elõl, majd egy kecses ugrással a hátán termett és több karmolást is bevitt, hasztalanul, ugyanis a pikkelypáncélon egyik sem tudott áthatolni. A kutya megrázta magát, és a nexu a leesést megelõzendõ, elõre ugrott, egyenesen X-41 felé. Ekkor vette észre a lányt, és gondolkodás nélkül úgy módosított a pályáján a levegõben, hogy a földet éréskor rá érkezzen.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 20, 2013 18:04:18 GMT 1
Kelletlenül húzódott el az elpusztult lény tetemétől, elképzelése sem volt mifélék is lehettek a valójában stimultánsok és más potenciálnövelő kémiai anyagok, csak annyit tudott, hogy az ízük olyan lehetett mint a szaguk. Sokáig nem tudott ezen gondolkodni, se igazából akkor se tette volna, ha nem bukkan fel az a másik két ragadozó melyek egymással fogócskázva viaskodtak, mondhatni. A harcuk kiegyenlített volt, nem tudtak kárt tenni egymásban más és más jellemzőikből kifolyólag, A bundás felugrott ellenfele elől a hátára és karmolni kezdte hasztalanul, majd leugrott róla azon szándékkal hogy az ígéretesebb ellenfelet, avagy X-41-et terítse le. Akinek viszont nem volt szándékában ebben segíteni, s könnyedén félreugrott útjából, még ha az gyorsabb fajta is volt a nagy szőrös kétlábunál, persze éppen azért mert nem volt annyira, mint ő. Nem akart hosszú küzdelmet, így egy gyors kanyart követően szemközt rohant a lénnyel és egyenesen hatalmasra tátott szájába ugrott. Vagyis majdnem, a széles pofának volt egy hátránya is. Nagyra tárhatta ugyan, de nem eléggé ahhoz, hogy a lány egy hirtelen mozdulattal túlfeszítse, s kiakassza állkapcsát, majd karmaival felkaszabolja az ő torkát is, ahogy átcsusszant az ügyetlenkedő ragadozó alatt. Ekkor került szembe annak üldözőjével, s eltökélt tekintetük összetalálkozott. Az mintha latolgatta volna a támadás lehetőségét néhány pillanatig, mígnem hirtelen hátrébb nem szökkent és elódalgott. Különös volt, valami olyasféle érzelmet vélt érezni az irányából melyet még egyetlen ellenfelétől sem soha, olyasmit mely túlmutatott a puszta ösztönökön és egy egészen más világhoz tartozott. Tűnődve fordult vissza legutolsó áldozata felé megvizsgálni, vajon alkalmas lehet e majd étvágya csillapításához, mikor csend ül majd az arénára.
|
|
|
Post by Enz on Oct 23, 2013 18:25:43 GMT 1
A nexu vérének szaga nem volt egy fikarcnyival sem jobb, mint az elõzõ áldozaté: ugyanazt az átható vegyszerszagot árasztotta magából. Úgy tûnik, talán nem is nagyon akad alkalmas préda a közeljövõben, aminek húsából majd csillapíthatja az éhségét. Talán majd a Doktor ad némi jutalomfalatot nerfhúsból, amit mindig készségesen biztosított X-41-nek, ha jól szerepelt valamilyen teszten. Most viszont ideje volt tovább indulni, és a többi préda keresésére indulni, mivel az arénát már megtöltötték a harcra utaló hangok: üvöltések, csattanások, halálhörgések. Odafent a kameradroidok ide-oda röpködtek, folyamatosan pásztázva a harcolókat. Az egyik kamera közvetlenül felette tartózkodott és csak az õ mozgását követte, de ez nem különösebben érdekelte a lényt, hiszen ösztönei most csakis a lehetséges ellenfelekre engedtek koncentrálást. A folyosó egy nagyobb térben végzõdött, ahol már több különbözõ tetem feküdt a legkülönbözõbb halálokat halva: némelyiknek a feje hiányzott, egy másikat egyszerûen kettétéptek, a harmadiknál pedig csak néhány darabka jelezte, hogy ott mi is történt. Valószínûleg itt járt már a szörnyaréna címvédõje, a rancor, aki rögtön csillapította is éhségét. Most csak egy óriási arachne csattogtatta unottan csáprágóit az egyik tetem felett, miközben potroha szorgosan dolgozott egy elhullott lény testének hálóba bugyolálásán. A természetben saját barlangi fészkeikben tárolták ezeket a "konzerveket", és megvárták, amíg a beléjük fecskendezett méreg cseppfolyóssá alakítja testüket, amit aztán élvezettel elfogyasztottak. Az arachne pár pillanattal késõbb vette észre X-41 jelenlétét, és rögtön fenyegetõ hangot adott ki magából, majd potrohát célra tartva egy nagy adag ragadós köpetet indított meg felé.
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 23, 2013 19:51:01 GMT 1
X-41 nem bizonyult nagyon sietősnek, kezdte úgy találni hogy ez nem a megfelelő hely lesz az evéshez. Így hát felkelt az elpusztult vadász mellől és lassú léptekkel, kíváncsi tekintettel tovább ment felfedezni a terület többi részét. Nem volt nehéz dolga, az egyik falhoz igazodott és amellett sétálva jutott végül ki egy nagyobb térre, ahol rögtön észrevette a nemrégiben itt dúló harc nyomait. Váligatós volt és mindenek felett nem éppen dögevő, ezeket a lényeket márpedig más ragadozók intézték el, melyek közűl egy még most is ott sürgölődött. A nézelődés persze nem tartott sokáig, hiszen az ízeltlábú hamar félbeszakította tevékenységét és telhetetlen módon X-41 háttal felé fordult, majd gyorsan döntve egy köpéssel támadásba lendült. Talán nem figyelt eléggé, ugyanis elugrani már nem volt elég ideje, mielőtt azonban elboríthatta volna a váladék, valami mélyen a tudatában felébredt, s ő kinyújtotta kezét, mire a potrohköpedék egyszerűen szétfröccsent a semmin, mintha valami láthatatlan fal lett volna. X-41 szippantott egyet, majd visszatérve a valóságba futásnak eredt, de nem a támadója elől, hanem zavaros pályán egyenesen feléje. Mikor odaért, annak már csaptak is volna le lábai-rágói, ő azonban félre szökkent és erős ütést mért rá oldalról, majd nem állva meg folytatta, kerülgetve és öklével-karmaival szondázta a védelmét. Nem volt ugyan lomha, de csakhamar kiderült hogy potroha volt a gyengébbik fele, s némi kitartással ízelt lábait is össze lehetett zúzni, ezt is tette míg a lény bármely testrésze mozgott. Nem szaglászott ezután, tudta jól hogy ez semmiképpen nem lett volna laktató "hús", inkább érzékeivel körbe vizsgálódott.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 29, 2013 10:11:06 GMT 1
- Azt a.... ez az, amire gondolok? - füttyentett a nyurga, nyakigláb xexto, miközben mind a négy keze az ütött-kopottnak tűnő, de belül annál biztonságosabb, megerősített páncélfalakkal bíró teherhajó kezelőszervein táncoltak, hogy minél hamarabb képernyőre hozzák a szenzorokon feltűnő valamit, nem messze a Nar Kreeta rendszertől. Egy utolsó pályakorrekcióra álltak meg, hogy megfelelő vektoron szállíthassák le a teherhajó hasában lapuló értékes szállítmányt egyenesen Zegba egyik rejtett lerakatára. De az érzékelőkön feltűnő tárgy (bár jellegét tekintve élőlénynek is nevezhették volna) láttán úgy vélték, nem lesz elvesztegetett idő egy kis kitérő.
- Az bez'a - horkantott fel a xexto melletti pilótaülésben helyet foglaló dug parancsnok. - És tökéletesen halott, mozdulatlan. Ki tudja, talán már az invázió ideje sodródik itt... - Mindig is vágytam arra, hogy kibelezzek egy ilyet.. - vakarta meg négy kezének egyikével állát a xexto. - Persze, csak ha már tényleg minden tökéletesen halott rajta... - Ne aggódj. - vicsorított a dug. - Majd a droidok elintézik. Végtére is pont erre találták ki őket, nem? - Az már biztos. - nevetett fel a xexto. - Megközelítés, dokkolás?
- Az bez'a! - ismételte önmagát a dug.
A teherhajó közelebb manőverezett az élettelenül sodródó koralltömeghez, ami leginkább valamiféle régen hátrahagyott Yuuzhan Vong felderítő korvettnek tűnt. A hutt űrben nem volt szokatlan, hogy az invázió idejéről visszamaradt korallroncsokba futott az ember vagy az idegen, hiszen a galaxis más részeivel ellentéten errefelé nem végeztek különösebb takarító munkát az Újjáépítési Hatóság erői - a Yuuzhan Vong relikviák pedig különösen értékesnek számítottak a feketepiacon.
A hajó dokkolócsöve összekapcsolódott a korvett korallzsilipjével, és az irányítópulton felhangzott a két, elsősorban más célokra használt, de most pont kapóra jövő. illegálisan beszerzett YVH harci droid egyikének fémes hangja. - Célpont azonosítva.... hajófal átvágása folyamatban. - Amíg a robik elvégzik a munkát, valamelyikünk megetethetné a vornskrokat... - vetette fel a xexto. - Az bez'a! - replikázott a dug. - Már mehetsz is, Dallango. - Csak azért, mert én egyszerre négy tálat is el tudok vinni.... - tápászkodott fel a xexto, de ebben a pillanatban sistergés és gépies zajok hallatszottak a komból.
- Jévé három, jelentést. - csapott le a komra idegesen a dug parancsnok. - Életjel a hajófal túl oldalán.. - a dug és a xexto ijedten egymásra néztek. - Nem azt mondtad, hogy kihalt, Ules? - nyúlt a terminál alatt lévő fegyverért Dallango. - Az be... - a dug inkább a komterminálra csapott. - Jévé, megsemmisítés! - Megsemmisítés.. folyamatban... - hallatszott két újabb sistergés közepette a harci droid géphangja. - Célpont.. azonosítva... azonosítás.. azonosítás... biztonsági protok....
Újabb sistergés, méghozzá a visszaverődő és gellert kapó lövedékek összetéveszthetetlen hangja, ahogy lepattannak a falról... aztán egy éles, fémes sziszegő hang... és csend.
- Azt hiszem, lezárom a kabint.. - nyelt egy újabbat a xexto és keze a megfelelő kapcsoló felé nyúlt - majd megmerevedve ott maradt a levegőben.
Lépések. A dug oldalfegyverét előrerántva hátraperdült, és döbbenten meredt a pilótafülkébe belépő, aranyszínű fénykardot tartó fiatal férfire. - Nézzétek a jó oldalát, srácok. Legalább nem vagyok Yuuzhan Vong. Egyelőre. - mosolyodott el a férfi, és egyik, ökölbe szorított kezét még tovább szorította. A xexto gurgulázva hullott a padlóra, majd természetellenes szögben álló nyakkal elcsendesült. - Ha az állatok kellenek... vagy a pénzünk... vagy a hajónk... őő.. jedi úr.. - próbálkozott a dug, kezét még mindig a fegyverén tartva. - Mindegyik. - mosolyodott el a férfi. - Két apró korrekcióval.
A dug fájdalmas üvöltését hamarosan felváltotta az égő hús szaga, ahogyan a fénykard leszeletelte a fejét a nyakáról. - Egy: te nem kellesz. És kettő: nem vagyok jedi. - kapcsolata ki elégedetten a fénykardját Kiimi Anaro, és nekilátott, hogy a raktérben lévő vornskr - ketrecek felé hurcolja a holttesteket. A cuki kis állatok szőröstül-bőröstül eltüntetik majd őket, mire a hajó megérkezik eredeti céljára.
Amint végzett, Kiimi elhelyezkedett a pilótaülésben, leválasztotta a dokkolócsövet, amelyen keresztül átszállt a hajóra és élesítette a Yuuzhan Vong korvetten elhelyezett bombát. A korallhajót elnyelték a lángok. Kiimi elégedetten elmosolyodott. Új mestere, a vadító és szadista Riina Kwaad úrnő sok mindenhez értett, de a beszivárgással kapcsolatban még volt mit tanulnia... egy Yuuzhan Vong hajón Kiimi öt percig sem maradt volna életben a hutt űrben, nem hogy tárgyalni tudott volna bárkivel is. Viszont egy csempészhajón, amelyik a Nar Kreetán oly népszerű állatviadalokra szállított új alanyokat.. nos, ez szabad bejárást jelentett mindenhová.
Kiimi betáplálta az eredeti koordinitákat, és egy rövid hipertérugrás után feltűnt előtte a bolygó sziluettje. Leolvasta a hajó komputeréből a megfelelő információkat, és felvette a kapcsolatot a leszállóhellyel. - Rankorkarom bázis, itt a "Lost Soul" teherhajó, meghoztuk a friss egyedeket. Leszállási vektort kérek.
|
|
|
Post by Enz on Nov 9, 2013 14:28:03 GMT 1
X-41 újabb legyõzött ellenfele felett állt, az arachne azonban makacsabbnak bizonyult másoknál, és nemcsak sokkal nehezebb volt végleg mozgásképtelenné tenni, de ép szemeiben (amikbõl nem folyt zöldes, sûrû vére) még mindig pislákolt az élet, és vádlón nézett a furcsa hibrid lányra. Bár régi tudományetikai íratlan szabály volt, hogy értelmes és vad fajok génjeit tilos keverni - sõt, az értelmes fajok génállományába bármiképp belenyúlni - Dr. Hol-Oho-lo izgatottan tapsolt a monitor elõtt, gondolatban gratulálva magának legtökéletesebb kreációjához, a tudomány következõ lépcsõfokához. Ezt kapják ki azok a felfuvalkodott hólyagok a Galaktikus Tudományos Akadémiánál! Sokkal nagyobb tudományos érdem, mint egy vornskrbe emberi tudatot plántálni. De már ezért az eredményéért is irigyek voltak rá, és ezért megvádolták mindenféle aljas hazugsággal. Ahogy X-41 továbbhaladt az arénában, úgy kezdett fogyni a potenciális ellenfelek száma; fokozatosan végeztek egymással vagy a rancor tette meg ugyanezt velük. Egyre több fogadás futott be a kezdetben esélytelennek tartott lányra, akinek szorzója a kezdeti száz felettihez képest mostanra alig hétszeresre csökkent. A lány következõ ellenfele is megmutatta közben magát, egy vörös, tüskés páncélzatú, hegyes fejvégû bogár képében. A borhek páncélzatán több támadási kísérlet nyoma, sõt néhány sérülés is látszott, de a párharcokban használt egyedektõl eltérõen ennek nem húzódott fájdalomgenerátor a feje mellett. - Egyetlenem, ne hozz szégyent apucira - simogatta meg ismét a monitort a cereai tudós. - Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essék. Ahogy ezt kimondta, hozzálátott, hogy a monitorhoz tartozó beviteli eszközön beüssön valamit. A lánynak némelyik képességét mesterségesen elzárta elõle, nehogy a harc során olyan pszichikai rendellenessége jelentkezzen, ami miatt veszélyessé válhat. Most azonban már nem volt szükség erre a korlátra... ***
A Rankorkarom bázisról hamarosan megérkezett a válasz Kiimi számára egy nikto holoképétõl. Ahogy a sötét jedi emlékezett, Kintan vong megszállása idején a lakosság háromnegyede elhalálozott, ami mindenképp nagyobb arány volt, mint a legtöbb bolygón, és valami azt súgta neki, hogy a tárgyalásokra nem éppen õ rajta keresztül fog bármerre is eljutni. - Késtél, te vongfattyú söpredék! - vágott hozzá a fejéhez egy sértést kezdésnek, és Kiimi elmosolyodott azon, néha milyen pontosak is ezek a sértegetések. - Akadt némi problémánk a legutóbbi bûnbarlangban - felelte. - Hol van a két idióta? - nézett rá Kiimire a nikto szúrós tekintettel. - Nar Shaddáán gondolom. Én vagyok az új üzlettársuk. - Már megint egy helyettest küldenek maguk helyett, annyira kurváznak - méltatlankodott a holoalak, és Kiimi elégedetten láthatta, hogy terve eddig nem szenvedett hibában. - Megadom a leszállási vektort, hogy átvegyük az árut.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 15, 2013 18:09:26 GMT 1
X a rendelkezésére álló rövidke időben megállt, hogy kipihenje az előző mészárlások fáradalmait, mely a legtöbb lényhez képest nem vett igénybe sok időt. Újabb lény bukkant fel, s mivel az elsőre nem vette őt észre, kíváncsisága erősebb volt és megvizsgálta. Okos szemei nyomban észrevették csekély sérüléseit, s már azt is tudta, amennyiben harcra kerül a sor, karmokkal kevésre fog menni ellene. Tűnődve nézett körbe, szívesen látta volna 'apja' tekintetét valahol, de kénytelen volt beérni azzal a tudattal, hogy valahonnan egészen biztosan látta őt, érezte.
Ahogy a támadásra induló lény is, ő pedig rutinosan szökkent félre útjából, kezei pedig lassan visszanyerték megszokott felépítésüket. Itt nem a karmok döntötték el a küzdelmet, hanem a puszta erő és... ki tudja? A forrás, melyet elméje keresett és aztán megcsapolt, átjárta tagjait és érezte, öklei keményebbek voltak mint valaha. Nem tudta, miféle volt ez és soha nem is gondolta át, ösztön volt mely minden veszéllyel járt. Ügyesen tért ki továbbra is, majd elöntvén a ragadozók ösztöne által, átjárt ökleivel a lény páncélját kezdte ütlegelni ott, ahol érte. Őt megvédte a hatalom és támadóját is, ám nem hagyott fel a támadásokkal és az elsöprő ütésekkel, melyek megremegtették a lényt többször is, aztán hosszú percek múlva a páncélos teremtmény tekintete összezavarodott. Talán kívül nem látszott rajta sok változás, belül kevésbé tűrte az állandó csapások által keltett rezgéseket. Ugyan komoly belső sérülést nem szerzett, az agyának elég volt hogy szünetért kiáltson, mielőtt igazán kárt okozna, így eszméletlenül rogyott össze. X nem próbálkozott a vacsorával, a páncélját nem lett volna képes átrágni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 10, 2014 16:46:49 GMT 1
Kiimi összekulcsolt karral, kifejezés nélküli tekintettel figyelte, ahogyan a nikto fogdmegjei, akik leginkább egy hormonzavaros gamorrai és egy hosszú fülű lepi keresztezésére hasonlítottak, elvezetik a folyamatosan vonító, szűkölő vornskrokat.
- Bizonyára nem ízlett nekik a dug.. vagy a xexto. - Motyogta maga elé Kiimi, miközben azon gondolkozott, hogy vajon az erőérzékeny ragadozók intelligensebbek-e, vagy az energiapóráz másik végét fogó őrök.
- Itt a fizetséged.. - lépett elé hirtelen egy halom aranybevonatú rúddal a kezében a nikto, amelyekről Kiimi első pillanat alatt megállapította, hogy nem csak a töredékét se teszik ki annak, amit ezek a ragadozók érnek, ráadásul még hamisak is.
- Van egy ajánlatom a főnökeidnek.. - intett az alak előtt, kisebb nyomást gyakorolva az Erőn keresztül. - Nagyon kedvező árú szállítmány, sokkal többet érnek, mint ezek itt, és nem kérek értük többet. De velük kell beszélnem hozzá.
- Hát... őőő.. - a nikto egy pillanatig bambán meredt maga elé. Kiimi gyorsan körbenézett a lepukkadt, rozsdás merevítőgerendákkal teledobált dokkban, a szinte kötelező tartozéknak számító, ugrásra készen várakozó további fogdmegeket keresve. Ott voltak, valamelyik szemetesnek is beillő konténer takarásában, de egyelőre nem ugrottak. Egyelőre.
- Hát.. nemnagyon megy. - horkant fel végül a nikto. - És mégis minek képzeled magad, jedinek, hogy itt integetsz? Itt a fizetség, oszt annyi...
- Ha elviszel a főnökeidhez, akkor felezek veled. - próbált meg az értelem helyett a lény kapzsiságára hatni Kiimi, rádöbbenve, hogy az előbbi verzió esélytelen. - Továbbá nem mondom el nekik, hogy az igazi platinumrudakat megtartottad magadnak, és ezek itt csak másolatok.. - Kiimi készen állt arra, hogy a nikto egy rossz mozdulatára az Erőn révén kezébe repítse a mellénye belső zsebében várakozó fénykardot, de egyelőre kivárt. Úgy döntött, ad még egy esélyt és további fél órányi életet ennek a nyomorultnak. Nem gondolta, hogy a feljebbvalói ennél messzebb tartózkodnak.
|
|
|
Post by Enz on Feb 7, 2014 19:22:47 GMT 1
Ahogy X-41 tovább haladt, egyre inkább csak széttépett, füstölgő és más módon ártalmatlanná tett lényekkel találkozott, és érzékein keresztül is egyre körülhatárolhatóbban érezte merre vannak még túlélők az aránéban. A csatazaj is egyre halkult, de a rancor harci üvöltését időről-időre így is hallani lehetett. A lény folytatta azonban haladását, talán a belé táplált harci ösztönöknek köszönhetően, ami addig hajtotta, míg egyetlen ellenfél is életben volt a viadalon. Dr. Hol-Oho-lo egyre nagyobb csodálattal figyelte teremtményét, amelyet a tökéletesnek fegyvernek hitt, és amely elhozza neki végre az elismerést az egész Galaxisban. Nagyszabású ötlete támadt rá, hogyan kezd a fegyver tömeggyártásába, hogy megmutassa mindenkinek micsoda remekművet alkotott. De aztán rögtön le is tett róla: olyan nagyszerűt alkotott, hogy ebből bűn lett volna továbbiakat csinálni. Ahogy a túlélőket mutató listára nézett, tudta, hogy néhány komolyabb szörny még hátravan, köztük a címvédő rankorral. Ezek közül kettő is megjelent X-41 két oldalán. Az egyik egy kétméteres, tarajszerű kinövésekkel bíró, halszerű fejben és éles fogakban végződő kígyó, egy piraconda volt, míg a másik Dathomir mocsarainak kegyetlen ragadozója, két végtagján csúszó, felemelkedve két méternél nagyobb, két oldalt éles karmokkal bíró bloedzuiger futott belé. A kígyó azonnal előre vette magát, míg a zuiger egy adag savat köpött két ellenfele felé. Bloedzuiger A nikto eközben bizalmatlanul szemlélte Kiimit, főleg miután ilyen hamar lebukott a hamisított rudakkal. A jedi ugrásra készen várt, és a másik roppant primitív agyában egy pillanatra tényleg megfordult, hogy felzabáltatja őt a nemrég útnak indított csomaggal, akárcsak ő tette a korábbi legénységgel. Végül azonban győzött a kapzsiság a... kisebb kapzsiság felett, és a nikto felmordulva hátrafelé bökött. - Kétszáz méter múlva jobbra, a Dokk-kapitányság feliratú ajtó mögött - mondta, majd még hozzátette. - Aztán vigyázz mit mondasz a főnöknek rólam! Elkaphatom még a tökeid! - Ó, vigyázni fogok - vigyorgott kajánul Kiimi, tudva, hogy tényleg meg fogja válogatni mit mond a másikról. Magabiztos léptekkel elindult előre, és követte az útitervet. A hely a lerobbantságot tükrözte, és a viadalokra hozott állatok bűze áthatóan beleitta magát a dúracél falakba. Persze az Ord Mantell-i vongerdőnél egy fokkal még ez is jobb volt. Pár perces séta múlva meg is érkezett a bázis központjába, a nevezett feliratú ajtóhoz, és kopogtatás nélkül benyitott. Várakozásával ellentétben nem egy bérgyilkosbanda vagy egy csapat részeges, befűszerezett aljanép fogadta, hanem egy konszolidált kinézetű mon calamari, akik nem éppen bűnözési hajlamukról voltak híresek. Az iroda a bázis többi részével ellentétben rendezett volt és takaros. A calamari felé fordult székében ülve. - Loki vigo - mutatkozott be. - Ki maga és mit akar?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 20, 2014 11:06:48 GMT 1
Kiimi végigmérte a szikár, calamari szemmel nézve egészségtelenül világos, kiszáradt bőrű alakot. Fáradt külsején az ízléses öltözék, amit viselt, ugyan javított valamit, de nem rejtette el teljesen, hogy egészségi problémákkal küzd. Mondjuk nem csoda, gondolta, ebben a porfészekben vélhetően ritkán jutnak vízhez a hozzá hasonló szerencsétlenek, még úgy is, ha viszonylag a koszfészek itteni hierarchiájának felső részén helyezkednek el. És ugyebár ez itt a kérdés, nemde, gondolta Kiimi. Elég magasan van-e ez a tintahal ahhoz, hogy nyílt lapokkal játszhasson vele, vagy tovább kell adnia a buta állatkereskedőt, amíg nem jut el a megfelelő személyhez..
Az idő sürgetett, és Kiimi úgy döntött, hogy nem teketóriázik tovább. Végül is, ha elég jelentős hatalma van ennek a vigonak, akkor pont megfelel. Ha pedig nem.. nos, akkor miért ne vágyna többre?
- Nem kérdezem még egyszer.. ki maga és mit akar? - ismételte el a calamari. - De hiszen épp most kérdezte még egyszer.. - mosolyodott el Kiimi, majd intett a kezével, mire a háta mögött lévő ajtó becsukódott. A mon cal gülüszemei a szokottnál is nagyobbra nyíltak, Kiimi azonban megelőzte, és mielőtt a vigo bármit is reagálhatott volna, útiköpenye egyik zsebéből egy apró, kemény korallból készült jelvényt tett az asztalára. A jelvényen egy emberi és egy tetovált, hosszú karmokban végződő kéz fonódott egymásba, felette pedig ott virított Basic, Hutt, és Yuuzhan Vong nyelven a felirat: "Peace Brigade".
- Olyanokat keresek, akiknek ez az ábra mond valamit. - pillantott mélyen a mon cal egyik szemébe (mindkettőbe ugye elég nehéz volt), és némi nyomatékot adott az Erőn keresztül szándékának.
- Mi maga, valamiféle vadászó jedi? - Loki egyik uszonyos keze az asztal alsó felébe épített fakk felé indult, ami tartalmazhatott riasztó gombot, vagy akár sugárvetőt is - Kiimi számára teljesen mindegy volt, ahogyan az Erővel a mon cal kerek törzséhez szegezte a karjait.
- Én nem tudok erről.. semmit.. - bugyborékolta ijedten a mon cal, még mindig a jelvényt bámulva a másik szemével, amelyik nem Kiimi sárgán villogó tekintetébe meredt.
- Félreért, vigo. - Kiimi egy újabb tárgyat vett elő a köpenyéből, és és a jelvény mellé helyezte az asztalra. Egy apró, Yuuzhan Vong arcot formázó villip volt. - Nem vagyok jedi... egy másik hatalmat képviselek. Amelyik jó pénzt hozhat magának és társainak a konyhára...
Kiimi a vigo elméjében kotorászva felfedezni vélte az emlékképeket, amiket keresett. Az esély, hogy a Fekete Nap egyik helyi kiskirályának voltak valamilyen szintű békehadtestes kapcsolatai az Invázió idejéről, egyáltalán nem volt elhanyagolható, így Kiimi sem lepődött meg rajta. De a dolgát megkönnyítette, az bizos.
- Csak úgy, mint húsz évvel ezelőtt. - tette hozzá mosolyogva.
|
|
|
Post by Enz on Mar 1, 2014 18:35:07 GMT 1
- Hehe, a régi szép idők - mondta kínosan nevetve a mon cal, miután feladta a kapálózást. Láthatóan nem érezte túl jól magát lefogott kézzel vagyis uszonnyal, még ha csak az Erő segítségével történt is. - Ugye milyen mókás? - kérdezett vissza Kiimi, kivillantva fogait, majd kényelembe helyezte magát a szobában lévő másik gördülős széken, és egész testével a vigo felé fordult. - Felettébb. Vong jedik... azt hittem öregkoromra már mindent láttam - mondta, miután ismét kudarcot vallott a kísérlete, hogy kiszabaduljon. Úgy tűnt, ezúttal végleg feladta a dolgot, és megpróbálta legalább kihúzni magát. - Az élet már csak ilyen - értett egyet Kiimi. - Azt hisszük minden jól megy, aztán a képünkbe csap. - Azt hiszem igaza van - felelte Loki rövid morfondírozás után. Mintha kicsit le lett volna lassulva, gondolta Kiimi. Talán egy kéz elvesztése felgyorsítaná a gondolkodását. Persze szövetségeseket akart éppen szerezni, nem ellenségeket, de mindig szerette a halrudakat, őt pedig apró kis szeletekre vághatná. Persze akkor az úrnő elégedetlen lenne. - Szóval mi vetette erre? Régiségekkel házal? - Így is mondhatjuk - fonta össze a karjait a mellkasa előtt, megeresztve egy vigyort a vigo felé, aki továbbra is próbálta nem elveszíteni a lélekjelenlétét. - Szeretnék minél többekhez eljuttatni egy régiséget. - Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia, de nincs sok esélyük. A Szövetség megeszi magukat reggelire - mondta higgadtan kalkulálva a mon cal. Kiimi ezért a sértésért legszívesebben beváltotta volna korábbi ígéretét, de az Erő segítségével érezte miért zavarja ez annyira a vigót. Ha a vong elbukik, és kiderült a Nap szerepe ebben, ők is súlyos üldöztetést fognak szenvedni. - Jelenleg valóban nincs. De ha titkos bázisokra és útvonalakra teszünk szert, sakkban tarthatjuk az egész Galaxist - mosolyodott el, felrakva lábait az asztalra. A mon cal mindkét szeme rá fókuszált, és szinte érezte, ahogy a vigo végiggondolja a lehetőségeket. Mi más kedvezne a Nap visszatérésének, ha nem a minél teljesebb káosz? - Érdekesen hangzik. Továbbítom az üzenetet Korvik vigo felé, aki - ha minden jól megy - hamarosan kiragadja a hatalmat Zegba, a hutt kezéből - mondta Loki. - Azt hiszem egyikünknek sem lesz kifogásunk. Egész pontosan mit adjak át neki? Ismét megpróbált kinyúlni, mire Kiimi keményített a szorításán. Ilyen amatőr trükkel akarta elterelni a figyelmét. A mon cal bocsánatkérően hebegett. - A titkos kommunikátoromért nyúltam... Akár személyesen is beszélhet vele.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 14, 2014 12:00:27 GMT 1
Kiimi elmosolyodott, és az Erő segítségével álló helyzetbe emelte Lokit. A mon cal ettől néhány pillanatra olyan fejet vágott.. nos, mint egy frissen kifogott hal. Még meglepetten tátogott is hozzá. - Ez egy nagyszerű ötlet, vigo. - tette hozzá Kiimi. - Igen.. személyesen lenne a legjobb. Miért is nem kísér hozzá rögtön? Ne húzzuk itt az időt feleslegesen mindenféle titkos kommunikátorokkal, nemde? - Korvik nagyon.. elfoglalt. - hebegte amaz. - Ha pedig meggyőzőm őt arról, hogy érdemes lenne esetleg elgondolkoznia egy új Békehadtest felállításán.. - pillantott a mon cal halszemeibe égő sárgás tekintettel Kiimi -, akkor ki tudja, talán maga is nagyon elfoglalt lesz majd, vigo. Hát nem lenne nagyszerű? Loki egy ideig forgatta a szemeit, mnt aki egyszerre túl gyáva és túl kapzsi ahhoz, hogy erre egyértelmű választ tudjon adni. - Akkor akár indulhatunk is Korvikhoz, nemde? - tárta szélesre az Erővel az ajtót Kiimi, majd egy ugyanilyen lökettel finoman elindította kifelé "vendéglátóját". Most dől el, gondolta, miközben gyors pillantást vetett a folyosó végén teszetoszán álldogáló fogdmegekre, hogy vigo barátunknak mennyire kedves a hatalma, és mennyire kedves az élete.
|
|