|
Mélyûr
Aug 3, 2011 21:30:34 GMT 1
Post by Imperial on Aug 3, 2011 21:30:34 GMT 1
Valahol a Maradvány területén...
Magányos csillaghajó várakozott a Braxant szektor északi határánál. A Watcher régi korvett volt, szinte muzeális darab volt, amelyet a Corellian Engineering Corporation gyártott és ikonikus alakja volt az I. Galaktikus Polgárháborúnak. Magányosan készülõdött a fénysebességre, hogy elérje úticélja végsõ állomását. -Készen állunk? – Fordult a navigátori szélkn ülõ tiszthez a hajó kapitánya, egy negyvenes éveiben járó, fekete börû férfi. -Még három perc, uram. Frem kapitány néma bólintással nyugtázta az információt. Nem tetszett neki a megbízatás, ösztönei elindulás óta riasztottak, és most szinte képtelen volt megnyugtatni magát. Ezt szerencsére mélyen el tudta rejteni emberei elõl. De ettõl függetlenül õk sem voltak éppen nyugodtak. Messze jártak az ismert útvonalaktól és kíséretet sem kaptak. Meg akarta kérdezni, hogy van-e valami a radaron, de jobbnak látta nem idegesíteni a legénységet. Alig egy perce kérdezte utoljára, és Horen hadnagy amúgy is úgy lesi a képernyõt mintha az élete függne tõle. A fiatal hadnagy sápadt börû, világos hajú, vékony ember volt, éles szemekkel és elmével. Ösztöneitõl vezérelve újra ellenõrízte a gravitációs tereket, változott-e valami az elmúlt egy percben. Szemei kikerekedtek. -Interdictor a közelben! – Üvöltötte. -Harci riadó! Pajzsokat maximális teljesítményre, teljes sebességgel elõre! – Mennydörögte Frem kapitány. – Hol van? – Nézett Horen-re. Horen kezei követhetetlen sebességgel táncoltak terminálján, miközben a híd vörös fénybe borult. -Probálom bemérni, uram... – szemei elkerekedtek – Hajók érkeznek a hipertérbõl! Mire a kiáltása bejárta a hídat, egy csillagromboló tört ki a korvett mögött. -Teljes fordulat a 3-2 vektoron! – Mennydörögte Fren.
A <i>Harrow</i> Imperial II osztályú csillagrombolón, éles ellentétben a <i>Watcher</i>-rel, teljes nyugalom uralkodott. Gkerwan kapitány hideg közönnyel figyelte a forduló korvettet, majd az ion tüzet mely túlterhelte pajzsait és szétégette a hajtómûveket. Majd rohamsiklók vették körbe és tapadtak rá piócaként a hajótestre. Tiz perc sem kellett ahhoz, hogy Nomel tábornok válogatott osztagai lerohanják a korvettet. -Kapitány úr, a csomag megvan. – Hallotta az elsõ tiszt gépies hangját. -Állapota? -Nem szenvedett további sérüléseket, az Alpha egység visszatér vele amint tudnak. A Gamma és Theta befejezik a hadmûveletet. Gkerwan néma bólintással nyugtázta.
Valahol a Birodalim határain túl...
A rendszer egy volt a névtelen rendszerek milliárdjaiból, a Galaxis térképein is csak a számokból és betükbõl álló Térképészeti Hivatal által ráaggatott azonosító szám szerint szerepelt. Nem voltak lakosai, ásványkincsei, semmi amiért bárki ilyen távol az ismert hipertéri utaktól idejött volna. Így a magányos csillagromboló nem keltett feltûnést. Sem a sikló mely az egyetlen atmoszférával rendelkezõ bolygó felé tartott. A kietlen sivatagbolygón, melyet csak sós tengerek tarkítottak elviselhetetlen klímával rendelkezett. Közel ötven fok uralkodott nappal, éjszaka pedig akár száz fokot is eshetett a hõmérséklet. A víz jelenléte is csak a csodával volt határos. -Nos, nem éppen egy ûrkikötõ, de úgy vélem az ön képességeivel ez nem jelent komoly problémát. A nõ még mindig a szarkofágszerü szállítóalkalmatosságban volt, melynek oldalaira ysalamiri ketrecek voltak rögzítve. A fogoly szerencsétlenségére dúracélból készûlt, hõszigetelés nélkûl, így hamar kezdett felhevûlni a tûzõ napsütéstõl. -Pár órán belûl az ysalamirik elpusztulnak majd, és ön újra visszakapja képességeit. Adja át üdvözletemet a mesterének, ha megéli hogy megtalálják. – Mosolygott udvariasan Rezen moff. Majd embereivel visszasétált a siklóba és magára hagyták Pellaeon fõadmirális megnyomorított gyilkosát...
|
|
|
Mélyûr
Aug 9, 2011 21:43:56 GMT 1
Post by sithlord on Aug 9, 2011 21:43:56 GMT 1
Tahiri Weila átkozta a sorsot, az Erőt és elátkozta még a Sötét Isteneket is, szorult és életveszélyes helyzetében. Reménytelen, halálos egérfogó ejtette csapdában. Azok a szadista elmebeteg moffok, megkínozták, majd hagyják itt megdögleni. Tahiri nem bízott abban, hogy régi Mesterei értejönnek. Nekik a kín volt az élet. Tahiri sejtette, mivel elbukott a küldetése során, egyfajta áldozatként fogják bemutatni az Öreg Isteneknek, akikhez képest a Sithek minden gonoszsága, és mágiája csupán bugyuta gyerekmeséknek bizonyulnak. -Rohadjatok meg! ROHADJATOK MEG ÁTKOZOTT DÖGÖK!!! -Tahiri kissé pszichopata volt. Legalábbis erre utalt az, hogy az izzó sivár, kősivatagos bolygón a semmi közepén, ordibál. A nő valaha egy réges-régi életében más volt. Valaha őt is szerették. Ő is szerelmes nő volt. Azonban minden megváltozott. Anakin... Mennyire szerette azt a férfit. És mennyit szenvedett a halála miatt. Tahiri Weila szeme sarkában aprócska könnycsepp jelent meg. Nem, nem fogok sírni tökélte el magában...
A benne lakozó Vong, megvetette gyengeségéért. A Lény, akit a pusztítás és a vér éltetett, nem tűrhette ezt a hitvány gyenge, esendő tudatot, amely egy időre árnyékba vonta Őt. Gyilkos volt, csupán a vér és a Sötétség éltette. Ideje átvennie a törékeny test felett az uralmat, mielőtt még itt pusztulnak el, ezen a nevenincs bolygón.
Tahiri felsikoltott amikor megérezte, hogy a Sötét Lény amely a bensejében lakozott, átvenni készül az irányítást a teste fölött. A Vong Szörnyeteg végül életre kelt benne. Ajkaival ősi szavakat kezdett el formálni, talán régebbiek voltak és véresebbek ezek a szavak mint maga a galaxis. Vong érzékeivel tapogatózni kezdett. A Mestereit hívta. A vér és pusztulás főpapjait...
Pár órával később...
A hipertérből, pontosan a bolygó felett, egy álcázott Vong hadihajó lépett ki. Ütött kopott, régi darab volt. Látszott rajta hogy sok csatában részt vett. A hajó gyomrából pásztázó sugár mérte fel a bolygó felszínét, életjelek után kutatva. Végül megtalálva a célpontot, a hajóbol egy kisebb felderítőegység szált le a bolygó felszínére.
A két Vong harcos, hamar megtalálta azt a személyt akiért ideküldték őket. Tahiri Weila Vong énje felragyogott az örömtől, amikor meglátta a testvéreit. Azok csakhamar kiszabadították és a kicsiny felderítőegységhez vezették. (-a Főpap vár rád Úrnőm)-vongból fordítva (-Végre! Itt az idő hogy az Öreg Istenek visszatérjenek!) -Tahiri Weila hamarosan úton volt az igazi otthonába. A testvéreihez tartott. Ők legalább befogadták.
Az álcázott Vong hajó, még időben a hipertérbe lépett. Nem akarták hogy észrevegye őket egy Birodalmi hadihajó.
Most még nem. De mindennek eljön az ideje...
|
|
|
Mélyûr
Jan 21, 2012 18:12:45 GMT 1
Post by sithlord on Jan 21, 2012 18:12:45 GMT 1
Útban a Maradvány felé, a Sith Gyémántja fedélzetén...
Wenthar Nagyúr, miután elküldte az Éjnővéreket a nemrég tartott tanácskozásukról, gondolataiba merült a kényelmes kabinjában. A Lord megvetette a kényelmet, így a földön, meditációs pózba helyezkedve, elmerült az Erő Sötét Oldalának áramlataiban, hogy felfrissüljön és tisztaságot teremtsen gondolataiban. Végre eljött a várva várt perc, amikor megvalósíthatja a régi álmát, amely minden Sith álma volt. Egy erős, önálló Birodalom a Sithek számára a galaxisban. Wenthar egyelőre sejtette, hogy meg kell elégednie a Maradvány területeivel, no meg a Commenor pénzügyi bázisával. Ez is óriási siker, ahhoz képest hogy az eddigi önjelölt Sithek csak ostoba tervekkel hoztak szégyent a rend hírnevére. Mint az az idióta gyíkfajzat Desann. Undorodott még az emlékétől is. Ebben a pillanatban halk csipogó hang jelezte a kommunikációs panelnél hogy bejövő hívása van. Wenthar feltápászkodott és elindult megnézni ki az. A Korribanról jött a szigorúan titkos üzenet. Kandor volt az a Mészáros. És a Sithek titkosszolgálatának, az Obszidián Rend vezetője. Wenthar aktiválta a holokivetítőt, Kandor kékesen vibráló alakja térdelő pozicióban várakozott Mesterére. -Mit akarsz szolga? -kérdezte csöppet sem barátságosan Wenthar. -Híreim vannak Nagyúr! Ezek valószínűleg érdekesek lehetnek a számodra! -Ki vele! Miről van szó? -Wenthar egyre érdeklődőbb lett. -Sordis Nagyúrról van szó Mylord! -Wenthar összeráncolta a homlokát. -Nocsak? És mi híred van számomra szeretett fivéremről? Beszélj, és nehogy valami ostobaság legyen! -Kandor a túloldalt elmosolyodott. -Bízzon bennem Nagyúr! Először is egy felvételt látnia kell! -Kandor alakjának a helyén, Sordis és egy fiatal tanítvány külsejű alak jelent meg, egy elegáns lakosztályban. Wenthar végignézte és végighallgatta Sordis és Zekk beszélgetését. Szóval Sordis még annál is ravaszabb mint amilyennek gondolta. A fivére beépült a Jedi Tanácsba, Smordre néven. Helyes! Így legalább rajtatartja a szemét azokon az átkozott Jediken. Zekk szerencséjére a Lord nem tudhatta hogy a Jedi tanítvány valójában a Korribanon tanul. Wenthar ugyanis nem ismerhette meg a fiatal ál Sithet. A felvétel eltűnt majd átadta a helyét Kandornak. Wenthar elégedett volt. -Hogy sikerült megszereznie ezt a felvételt? - Kérdezte Wenthar nagy megelégedéssel a szolgájától. Kandor büszke volt magára. -Nos, Sordis Nagyúr nem is tudja, hogy elővigyázatossági okokból egy piciny kamerát szereltek fel embereink a szobájában. És arról a parányi ysalamiriről sem tud, ami meggátolja hogy felfedezze a kamerát az Erő segítségével! -Wenthar méregbe gurult ekkora arcátlanság láttán. -Maga idióta! Hogy merészelte? Azt hiszi a testvérem nem veszi észre azt az undorító kis dögöt? Mégis miért? -Kandor alázattal és tisztelettel válaszolt. - Nem veheti észre a kis dögöt, az embereink gondoskodnak róla hogy így legyen! Másodszor, mit gondol miért kapta meg pont azt a lakosztályt? Azért mert eleve ez volt a célunk, hogy megfigyeljük! És hogy miért tesszük ezt? Mert nekünk Sitheknek a Rend és az Egyház mindennél fontosabb! És még valami, már ne haragudjon Mylord de én nem bízok Sordisban! Csakis Önben Mylord! -Wenthar kezdte már sejteni mire gondolhat az öreg Sith harcos. -Azt gondolod hogy Sordis esetleg egy... Jedi kém? -Wenthart még a gondolat is undorral töltötte el. -Nem tudjuk Mylord! Mindenesetre rajta tartjuk a szemünket! És a következő felvétel, amit szintén az embereink csíptek el még ennél is furcsább! -Wenthar most örült annak első ízben hogy Egyháza kiterjedt titkosszolgálattal rendelkezik.Az Obszidián Rend, ezernyi besúgóval és Sith ügynökkel szolgálta a Sithek és az Egyház ügyét. Különösen a Peremvidéken volt sok emberük. Intett Kandornak mire az aktiválta a felvételt és egy beszélgetés lett hallhatóvá. Kép nem volt. De a beszéd is bőven elegendőnek bizonyult. Sordis egy rohadék hájpacni Huttnak felajánlja a Sith rend újoncait? Mégis mit akarhat? Ha kiderül hogy az Egyház bármilyen háborúban részt vesz, az a Jedik megtorló akcióját válthatja ki. Ráadásul a Sithek utánpótlását is kockára teszi. Persze lehet hogy csak a hatalmi pociciójukat építgeti a Peremvidéken, mindenesetre különös. -Okos dolog volt tőled hogy megosztottad ezeket az információkat! Elégedett vagyok! -Kandor meghajolt. -Örömmel szolgállak Nagyúr! Téged és a Rendet! Mik a parancsaid? -Wenthar gonoszul elmosolyodott. -Egyelőre tartsátok rajta a szemeteket! Majd kiderül előbb utóbb hogy mi a célja az én hőn szeretett testvérkémnek! Most fontosabb dolgaim vannak! Amint lerendezem, visszatérek a Korribanra és kiderítem hogy Sordis mit is akar valójában! Most elmehetsz! -Kandor alakja eltűnt.
A Sith Rend döntő órák elé néz. És ő maga is... Ha a testvére valóban egy kém, ahogy az Egyház titkosszolgálatának az Obszidián Rendnek az ügynökei állítják, akkor meg kell hallnia! Wenthar bízott benne és erősen reménykedett hogy nem így van...
Ha kiderül hogy Kandor csak be akarta feketíteni a testvérét a saját céljai miatt, akkor kínok között fog meghalni! Sordis kezei között. Annyira már ismerte a testvérét hogy tudja, a riválisait kegyetlenül kivégzi! Mindenesetre utána fog járni ennek az egész ügynek. Fájt neki ugyanis az az égető gondolat hogy egyetlen családtagja esetleg áruló lehet. A gyanú úgy ásta be magát a szívébe mint egy wroshir féreg.
|
|
|
Mélyûr
Jan 27, 2012 10:06:44 GMT 1
Post by sithlord on Jan 27, 2012 10:06:44 GMT 1
A Sith Gyémántja fedélzetén... útban a Bastion felé.
Wenthar nem lepte meg fivére kérdése, és egyáltalán nem haragudott meg rá ezért. A félelmetes alak nagyon jól tudta, ha ő maga nem nyújt bizonyítékot a Rend iránti lojalitásáról, akkor testvére jogosan vehet elégtételt a sérelmeiért. -Én magam most nem térhetek vissza a Korribanra, de hidd el erre nincs is szükség! -Wenthar kis hatásszünetet tartott aztán folytatta.-Nos az áruló Kandort személyesen kivégezheted Testvér! - elgondolkodott azon, hogyan biztosíthatja arról a fivérét, hogy megbízhat benne, végül rájött arra, mit kell tennie. - Ennek ellenére be tudom bizonyítani neked, hogy megbízhatsz bennem! Hamarosan felkeres téged egy régi ismerősöm, akit bizonyára te is jól ismersz! Ő majd megadja neked a szükséges bizonyítékot! -Sordis habozni látszott, a holoalak arcából nem lehetett érzelmeket kiolvasni, de Wenthar nagyon jól sejtette hogy testvére hirtelen nem tudja, kire céloz. Wenthar megadta neki a választ. -Kitiara az! Persze most Darth Trayának nevezi magát de ez lényegtelen! Van nála valami, amit neked is látnod kell testvérem! -Sordis felderült a csuklya mélyén. Annak idején Kitiara igen kellemes perceket szerzett nekik. Jó testvérek módjára mindenen megosztoztak. A nőkön is természetesen. Sordis megnyalta a szája szélét, amikor azokra a gyönyörteli, kéjes éjszakákra gondolt, amit együtt töltött a kívánatos és gyönyörű nővel. -Szóval a mi kedves barátnőnk felkeres minket? Ez... igen érdekes! -Wenthar azonban nem csak ezt tartogatta a testvére számára. - Egy adatdiszket visz el a Korribanra, ami téged is érdekelhet! Nemrég jutottam hozzá, annak az átkozott Waranousnak a segítségével!-Wenthar szívét jeges gyűlölet járta át, amikor felemlítette Waranoust.- Egy bizonyos ősi Sith fajról szól! Méghozzá Rendünk elveszett testvéreinek a rejtőzködési helyéről! -Sordis ezen az információn igencsak meglepődött. -Csak nem a Szakadárok népére gondolsz? Azokra akiket Naga Shadow és emberei kerestek, de sosem találták meg? -Pontosan rájuk gondoltam! -Wenthar izgatottan várta, hogy mit reagál a testvére. Az Elveszett Sithek rejtekhelye példátlan ismeretekkel és tudással gazdagíthatja a Sötét Oldal híveit. És ez az információ felbecsülhetetlen értékkel bírt a Sith Rend számára. Tudás, hatalom és mérhetetlen kincsek várták a két Sithet hogy felfedezzék és birtokba vegyék. Ezt az információt Wenthar csak egyetlen személynek tartogatta. Annak akiben egyedül bízott. A testvérének! No meg Kitiarának, azaz Darth Trayának. Az egykori közös ágyasuknak
|
|
|
Mélyûr
Jan 27, 2012 10:24:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 27, 2012 10:24:18 GMT 1
- Igen - folytatta. - A Sith Rendnek szüksége van rájuk. A lehetetlen feladat mostmár a miénk, testvérem, hogy megtaláljuk őket!
- Valóban, Wenthar. - Sordis elégedettnek látszott. - Azonban azt hiszem, ennek az akciónak még várnia kell. A Jedi Tanács a Sekotra küldött expedíciójában vagyok, így most kénytelen leszek halasztani az ügyet. De várj csak, testvérem: a Jedik úgy tudják, valamiféle sötét oldali dolog került a Sekot közelébe. Én magam nem tudok róla, hogy a Rendünknek köze lenne hozzá. Szükségem van minden információra, Wenthar, hogy mielőbb végezhessünk ott, és találkozhassak Darth Trayával!
|
|
|
Mélyûr
Jan 27, 2012 10:42:26 GMT 1
Post by sithlord on Jan 27, 2012 10:42:26 GMT 1
-Amit érzékeltek azok a férgek, nem más mint... Waranous! -Wenthar fröcsögött és tajtékzott a gyűlölettől amikor kimondta ezt a nevet.-Az az áruló, lepaktált azokkal a barbárokkal! És ellopta Rendünk egyik legszentebb örökségét, Darth Revan Élő hajóját! -Sordis meg volt döbbenve az információktol. Nem is tudott hirtelen mit mondani. Wenthar azonban folytatta. -Átküldök minden adatot, amivel segíthetsz a Jediknek waranous ellenében! Elvégre az ellenségem ellensége a barátom! -Sordis egyetértett ezzel az ősi bölcsességgel. Hamarosan egy adatcsomag indult kódolva Sordis gépére. -Az adatokat megkaptam Testvérem! -Wenthar bólintott. -Nos töredékes információk, csupán annyi, amennyit megtudtam! A lényeg, birtokolja Darth Revan élő hajóját! És ez egyesülve a Sekot hatalmával... -Egy minden eddiginél borzalmasabb háború kezdetét jelenti! -tette hozzá Sordis. -Pontosan testvérem, pontosan! Most mennem kell! Sok sikert a Sekoton, de... -azzal Wenthar egy kicsit elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait. -Kerüld el a Jediket ha odaérsz! Mert Waranoust nem tudják legyőzni, valamennyien ott pusztulnak el! Óvakodj Waranoustól, egyelőre mind a kettőnk számára túl veszélyes! -Sordis összezavarodott. -De mégis, akkor mit tegyek? -Wenthar megadta a választ. -Figyelj és tanulj testvérem! Tudj meg minél többet a gyengeségeiről, és a képességeiről! És ha közben pár Jedi is elpusztul, annyi baj legyen! -Sordis számára most már minden világossá lett. -Szóval kémkedni küldesz? -Wenthar bólintott. -Pontosan testvér! Hiszen ehhez igen értesz! És ha valaha szembe akarunk szállni Waranoussal, akkor ki kel kémlelnünk a gyenge pontját!Ehhez kellesz te, és a Jedi barátaid!
|
|
|
Mélyûr
Jan 30, 2012 16:33:39 GMT 1
Post by sithlord on Jan 30, 2012 16:33:39 GMT 1
A Sith Gyémántja fedélzetén, útban a Bastion felé...
Wenthar Nagyúr elégedett volt. Hamarosan megérkezik a Bastionra, és egyéb tervei is roppant kedvezően alakulnak.
Nemrég kapta meg a jelentését Dorianától, aki sikeresen végrehajtotta a feladatát. Az ő hathatós segítségével és némi kenőpénz hatására, létrejött hosszú idők óta az első, Sithek vezette állam. A Sith Protektorátusként létrejött államnak azonban rengeteg kihívással kell majd szembenéznie. De ez az akadály is hamarosan elhárul, ha sikerül a tervének második fázisa. Mert ő nem megegyezni akart a Jagedd Fel félékkel, hanem elpusztítani akarta őket. No persze a Jedi lotyót életben hagyja, mert a testvére Sordis megkérte rá hogy így tegyen. Nem értette pontosan miért kéri ezt tőle, de ám legyen! Biztosan távolabbi tervei vannak vele. Nagyon jól tudta, hogy Sordisnak mindig távlati tervei vannak. Kiváló eszköze a Sötét Oldalnak... Valószínüleg ebből a Zekk nevű illetőböl egy Sötét Jedi bérgyilkost akar nevelni. De hogy ehhez minek a lány? Rejtély!
Mindenesetre csakis ők ketten méltók arra hogy igazi Sith Lordoknak nevezhessék önmagukat. Mert bár lehet ügyes ez a Zekk, vagy akár Traya is, a lényegen mit sem változtat. Csakis ők ismerik annyira behatóan a Sötét Oldalt, hogy méltán viselhessék a Darth előnevet. Traya is és annakelőtte az a Mordeis nevű alak is, csak bitorolta azt a címet, amely a Sithek lényege volt. Sordis és ő azonban megszolgálták ezt a címet. Ők ketten rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy a Sötét Oldal hatalmát megismerhessék.
Sordis például még a tanítványától is képes volt megválni, hogy bizonyítsa a Rend és a Sötét Oldal iránti hűségét. Wenthar Nagyúr azonban nagyon jól tudta, testvére hamarosan új tanítványt kerít magának. És így is lett. Szükség is volt megfelelő eszközökre, ahhoz hogy a Rend és a Sötét Oldal diadalt arasson. Persze ennek megvolt az a cseppet sem elhanyagolható veszélye, hogy idővel a tanítvány esetleg ügyesebbnek bizonyulhat a Mesterénél, és végez vele hogy átvegye a helyét. Ennek megvolt a reális veszélye, de Wenthar nem aggódott. A testvére tud vigyázni magára. Ha pedig mégsem és elbukik, akkor a Sith Rend lesz gazdagabb egy erősebb és hatalmasabb Mesterrel. Éppen ezért wenthar soha nem képzett ki tanítványt. A tudását megtartotta magának, mert tudta, ezzel sokkal nagyobb a hatalma. És a tudása végül vele együtt száll majd a sírba. Halála után, senki nem fogja tudni többé felhasználni, és ez így is volt jó. Legalábbis Wenthar szerint.
Abban mindenesetre bizonyos volt, hogyha ez a Zekk nevű illető valaha is végezne a testvérével, akkor nem sokáig élvezhetné ki a diadalát. Darth Wenthar márcsak bosszúból is végezne vele...
Míg gondolkodott ezeken, teljesen átadta magát a Sötét Oldalnak és élvezettel elmerült sötét habjaiban.
Ebben a pillanatban kinyílt a kicsiny kamra ajtaja és a fedélzeti tiszt lépett be rajta, nagy hajlongások közepette. -Nagyúr, elnézést a zavarásért de hamarosan elérjük a Maradvány határát. -Wenthar bólintott. -Kítűnő! Értesítsenek ha odaérünk! -a tiszt meghajolt és távozott.
Wenthar belseje hideg, diadalittas gonosz örömmel telt el.
|
|
|
Mélyûr
Feb 2, 2012 20:06:45 GMT 1
Post by sithlord on Feb 2, 2012 20:06:45 GMT 1
A Sith Gyémántja fedélzetén...
Wenthar Nagyúr meditálva fürdött a Sötét Oldal energiájában. Bár gyűlölte azt a fém testet amibe belekényszerült, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a Sötét oldal erejét használhassa.
Hirtelen egy áttetsző rémalak materializálódott a kabinjában. Jeges szélroham söpört végig és Wenthar érezte a rothadás émelyítő édeskés szagát. Az alak magas volt, piros köpenyt viselt de az arcát eltakarta a mélyen előrehúzott csuklya. Wenthar hirtelen mozdulni sem tudott. Valami láthatatlan erő nem engedte használni az izmait. Az áttetsző jelenség egyenesen Wenthar felé intézte szavait.
„Wenthar Sithek Nagyura, halld a szavam! „ -Wenthar szívében jeges rémülettel kérdezte meg. -Ki... ki vagy te? -az alak megadta a feleletet. „ A Sötétség Ura és Istene vagyok! Azért jöttem hogy kiválasszalak a célra, melyre rendeltettél! A célra amelyet Rended kezd elfeledni!” -Wenthar már kezdte sejteni, ki lehet a látogatója. Az az ősi Sith Isten, akit Egyháza is imádattal tisztelt. Az Ősök, az Öreg Istenek egyike tisztelte meg jelenlétével. -Rendelkezz velem Sötét Úr! Mit tegyek? Mi a parancsod nekem és az Egyháznak?
„Újjá kell szervezned a Sith rendet! Túlságosan közel kerültetek a régi bukásokhoz! Túl sok a Sith Nagyúr! Vissza kell állítanod a Kettő Szabályát!” -Wenthar nem értette hirtelen, mit akar az alak ezzel mondani. De az Öreg Istenek egyike rávilágított a dologra, hogy Wenthar megértse jövetelének célját.
„A testvéred és te, túlságosan messzire mentek! Túl sok lény között osztjátok meg a Sötét Oldal hatalmát! Pedig a Sithekből csakis kettő létezhet! Egy aki birtokolja a hatalmat, egy pedig aki sóvárogja!” -Wenthar ezzel a szíve mélyén egyetértett, ám új idők jártak a galaxisra. A régi elveknek háttérbe kell szorulniuk. Az Öreg Isten azonban ezt nem így gondolta.
„Hamarosan döntő háború kezdődik, és a Sith Rend nem engedheti meg magának hogy felfedje magát! Csakis ti ketten lehettek Sith Nagyurak! És idővel kiderül hogy a testvéred képes e a helyedre lépni!” -Wenthar sejtette mire gondol különös látogatója. Valóban, eleddig Wenthar volt aki a Sith Rend ura volt. A testvére Sordis pedig Darth Wenthar egyetlen tanítványa, bár Wenthar sosem éreztette ezt a tényt az öccsével. Az Akadémia létrehozásával és azzal hogy engedték Kitiarának hogy Sith Úrnő lehessen Traya néven, valamint az hogy Sordis saját tanítványt képez, megszegték a legfontosabb alapszabályt. Pontosan azt a szabályt ami eddig védte őket a Jediktől. A Kettő Szabálya eleddig megvédte a Rendet attól, hogy széthulljon a hatalmi harcok következtében, de ha engedik hogy mások is használják a Darth előnevet csak úgy, akkor Rendük ismét a biztos bukásra van itélve. Az Öreg Isten érzékelte Wenthar gondolataiban azt, hogy egyetért vele.
„Tehát világosan látod te is azt, amiről beszélek! Talán azért képzelik egyesek hogy Sith Nagyurakká válhatnak csak úgy, mert a tested súlyos károsodást szenvedett! Ezt azonban könnyedén orvosolhatjuk tanítványom! „ -a rémalak ujjaiból kékeslilán izzó energiasugár vágódott a megdöbbent Wenthar irányába. Az energia beburkolta a sikoltozó, fájdalomtól félőrülten vergődő Sith Lordot. A sugár atomjaira bontotta szét a testét majd újra összerakta, újjáteremtve ezzel.
A folyamat végén, a páncélos, roncsolt testű, súlyosan sebesült Sith Lord eltűnt, hogy a helyén egy kopasz, ősi Sith rúnákkal teletetovált, izmoktól dagadó testű, majd két méter magas alak maradjon. A meztelen test mellett egy éjfekete köpeny hevert összehajtogatva. A köpeny szegélyeit ezüsttel szegték be, Sith rúnákat formázva meg. Darth Wenthar a Sith Sötét Nagyura, új életre kelt. Wenthar gyorsan összeszedte magát majd felöltözött. Új köpenyében magabiztosabbnak és hatalmasabbnak tűnt mint valaha.
„Fogadd ajándékomat Lord Wenthar, Sithek Nagyura! Újjáteremtettem a testedet! És most menj és szervezd újjá a Sithek Rendjét!” -Wenthar meghajolt az Ősi Isten előtt, köszönetképpen az ajándékért. Egy kérdés azonban még nyugtalanította. -Mi legyen az öcsémmel,Darth Sordissal? -a rém erre is készségesen felelt.
„Az öcséd méltó apátok örökségéhez! Ravasz, erős és igen bölcs! Méltó tanítványodnak bizonyult eddig is! A Te dolgod hogy átadd neki mindazt a tudást amit közlök veled! És talán egyszer eljön az idő amikor kiderül az is hogy méltó e arra hogy tanítványból mester lehessen! De ez még a távoli jövő, még sok mindent kell megtanulnia tőled, és neked is tőlem”
Ezzel a rémalak ahogyan jött úgy tűnt el. És Lord Darth Wenthar életében új korszak jött el.
Új életet kapott, hogy ennek segítségével tisztítsa meg a Sith Rendet ő és az öccse.
Darth Sordis
|
|
|
Mélyûr
Feb 5, 2012 13:58:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 13:58:11 GMT 1
Wenthar kabinjába belépve az egyik magas, vékony, mégis izmoktól duzzadó Éjnõvér meglepetten tapasztalta, hogy a fekete páncélos rémalak helyett egy kigyúrt, tetovált férfi néz vele farkasszemet. Megnyalta a szája szélét. Amikor nõvéreivel együtt felszállt erre a hajóra, hogy csatlakozzon a különítményhez, nem említették neki, hogy a Mester ennyire... nos, vonzó. - Nagyuram... hamarosan megérkezünk Bastionra. A kapitány aktiválta az álcázót.
Wenthar szótlanul bólintott.
A nõ elmosolyodott.
- Lehet még valamiben a szolgálatára, Nagyuram...
|
|
|
Mélyûr
Feb 5, 2012 15:10:57 GMT 1
Post by sithlord on Feb 5, 2012 15:10:57 GMT 1
A kopasz, izmos és új életre kelt Wenthar természetesen óhajtotta hogy a nő a szolgálatára legyen. Az izmos alak egyszerűen derékon ragadta a nőt, majd kéjesen lihegve belecsókolt a hajába. Az Éjnővér nem ellenkezett és hamarosan megtették, amit a túlfűtött testi vágyuk követelt... Ugyanis a Lord, mióta új testet kapott, fokozottabban értékelte aegy nő közelségét, és újdonsült vágyai támadtak. Olyanok, amiket szinte már el is feledett.
A Lord élvezettel csókolgatta végig a nő formás idomait, és az Erőben elmerülve, fokozta amaz gyönyöreit. Az Éjnővérről minden gátlás lehullott és szabadon átadta magát a gyönyörnek, amit a Lord által gerjesztett Erőhullámok még nagy mértékben fokoztak is. Végül a két izzadt test, elégedetten és kielégülten hevert a fémpadlón.
Éppen szedelőzködtek amikor halk kopogás hallatszott. Mivel a korábbi történtekről már csak az Éjnővér erősen kipirult arca és összegubancolódott haja tanúskodott, Wenthar beengedte a fedélzeti tisztet. Az Éjnővér elhagyta a kabint, a fedélzeti tiszt pedig alázatosan meghajolt a Lady előtt. Amaz megvetően pillantott a szánalmas figurára. Ellenben a Mylorddal, őt nem tekintette férfinek.
-Mit akarsz szolga? -kérdezte erélyesen dörgő hangon a Lord. -Uram!Bejövő üzenetet kaptunk...-a Lord türelmetlenül intett. -Erre vártam! Kapcsolják a kabinomba! -a fedélzeti tiszt meghajolt és a Lord intésére elment. Hamarosan csipogni kezdett Wenthar kommpanelje. A Lord aktiválta és Dorja parancsnok holoképe jelent meg, kékesen vibrálva. -Már nagyon vártam a jelentkezését! -Dorja egy cseppet meglepődöttnek látszott, amikor nem a szokásos bádogkasztnis förmedvény jelentkezett. Wenthar észrevette a zavarát. -Nyugalom! Nemrégiben újjászülettem, és láthatja az eredmény tökéletesre sikerült! Nos mondja barátom, hogy alakulnak a dolgok errefelé? -a Lord izgatottan várta Dorja válaszát.
|
|
|
Mélyûr
Feb 5, 2012 16:18:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 16:18:12 GMT 1
- Minden el van rendezve, Nagyuram.. - jelentett Dorja. - Sajnos a leányomat lekapcsolták és kivégezték Fel pribékjei, de egy igazságosabb Birodalomért halt meg.. kérem, jöjjön át az ügynökeivel a hajómra. Már felkészítettünk önöknek egy siklót. A nyilvántartás szerint ön egy gazdag üzletember a határmenti rendszerekbõl, aki a Ceremóniára érkezett.. khm, udvarhölgyeivel. Az önök Egyházától kapott fedõinformációk biztosítják, hogy ön csak egy legyen a számos fontos vendég közül...
- És mikor csapunk le? - kérdezte Wenthar.
- A terv szerint amint az ünnepség kezdetét veszi, és elhangzottak a beszédek. Információink szerint Fel nem fog dublõrt használni..
- Honnan származnak ezek az információk?
- Részben Tierce õrnagytól, részben fedett forrásból..
- Á értem.. - Wenthar gondosan mérlegelte az elhangzottakat. Remélte, nem csapdába sétál bele. - És mi van az én hûséges Õrnagyommal?
- Már õ is a helyén van, Nagyuram. - biccentett Dorja. - Minden készen áll.. a sikló várja magukat!
|
|
|
Mélyûr
Feb 6, 2012 14:05:01 GMT 1
Post by sithlord on Feb 6, 2012 14:05:01 GMT 1
A Bastion közelében...
A kicsiny, Lambda osztályú sikló, egyenesen a nem messze tartózkodó, álcázott Birodalmi cirkáló felé vette az irányt. A fedélzetén Lord Wenthar és Erill Kai tartózkodott egyedül. A nő örömmel kísérte el a küldetésre a nemrégiben „szeretőjévé” avanzsált Sith Nagyurat.
A fedélzeti műszerekkel babráló Wenthar, kinyúlt az Erőbe, és álcázta a siklót. Ez könnyen ment neki, meglepően könnyen. Amióta új testet kapott, a képességei meghatványozódtak. Ezen maga is csodálkozott de örült neki. A bensőjében fortyogott a Sötét Oldal forró ereje. A másodpilóta ülésében, Eril Kai éppen az azonosító kódot közölte Dorja cirkálójával. -Azonosító kód ST-67-KL65-4-8-15-16-23-42 Omega Theta! -Eril Kai magabiztosan mondta ki a számokat. A nőn látszott az öröm és a hideg gonoszság különös keveréke. Csakhamar egy kékesen vibráló holoalak jelent meg. Személyesen Dorja jelentkezett be. -Meglepődtem azon hogy a saját kompjukon jönnek, de annyi baj legyen! Küldöm a koordinátákat a cirkálónk helyzetéről! -Wenthar közbevágott. -Erre semmi szükség! Maradjanak álcázva, egyelőre ne fedjük fel a kilétünket! -Wenthar elméje az Erőt fürkészve, hamarosan megtalálta a cirkáló pozicióját. -A mindenható Erővel bármire képesek vagyunk! -Dorja bólintott. -Ahogy gondolja Mylord! -azzal kilépett a vonalból.
Hirtelen rosszullét tört Wentharra és mintha kitépték volna a szellemét a testéből, elveszítette az eszméletét.
-Csak az Erő Sötét Hatalma számít Githany! -a magas, kopasz alak megvetően magyarázott egykori szerelmének.-A te nagyurad elferdíti az Erő Sötét oldalának hatalmát! -a fekete hajú, gyönyörű nő, a Sithek jellegzetes fekete köpenyét viselte. -És mit tudsz te a Sötét Oldal igazi hatalmáról? És egyébként is, minek jöttél vissza? -a komor alak ajkain pengeéles mosoly jelent meg. -Megmérgeztél, és elárultál Githany! -a nő arcán erre ádáz vigyor jelent meg. -Szóval megérezted? Már az elején? -a kopasz, sötét köpenyes alak bólintott. -Egy Sith Nagyúrnak nem árthat holmi méreg! Megéreztem a méreg ízét már akkor amikor megcsókoltál! Mindenesetre majdnem meghaltam! -a nőn nem látszott hogy túlságosan felkavarta volna amit a komor alak mondott. -Ennek ellenére újra és újra megcsókoltál! -a kopasz alak bólintott és szemeiben sötét tűz izzott. -Így kellett lennie Githany, ennek így kellett történnie!
Wenthar hirtelen magához tért a különös révületből. Erill Kai aggódva pillantott a nagyúr felé. -Mi..mi történt? -Wenthar értetlenül tekintett a nőre. -Elveszítetted az eszméleted és szinte katatón állapotba kerültél! De ezen kívül semmi! -Wenthar szívében felizzott a harag, amikor rádöbbent arra hogy a nő a szemtanúja volt a gyengeségének. -Erről nem beszélhetsz senkinek, különben megöllek! -Erill Kai kicsit megsértődve és durcásan bólintott. -Nem képzeled hogy bárkinek beszélnék? Főleg az együtt töltött „testmozgásunk” után! -Wenthar sejtette, az előbbi szavaival megsértette a nőt, de nem érdekelte. Ilyen a Sötét Oldal hatalma. Egy Sith Lord nem mutathat gyengeséget. -Rendben! Most koncentráljunk arra amiért jöttünk! -Erill Kai megenyhült. Végül is Wentharnak igaza volt. Egy Sith Lordnál nincs helye az érzelgősségnek és a gyengédségnek. Mert ez a Sötét Oldal törvénye. Wenthar az úr, ő pedig csak szolga lehet.
A komp végül megérkezett a cirkálóhoz és az egyik zsilipen keresztül leereszkedett a kijelölt leszálló platformra. A komp ajtaja nemsokára feltárult és kilépett rajta Darth Wenthar a Sith Sötét Nagyura, és Erill Kai Éjnővér. Kinézetre úgy festettek mint egy gazdag úr a feleségével. Dorja személyesen fogadta a Nagyurat és kívánatosan gyönyörű kíséretét. -Az Erő hozta önt Mylord! -Dorja biccentett az Éjnővér felé is. Nem akarta megsérteni. -És önt is Milady! -Wenthar viszonozta a köszöntést, majd rögvest a tárgyra tért. -Nos hogyan tovább Dorja parancsnok? Mik a tervei?
|
|
|
Mélyûr
Feb 6, 2012 23:35:09 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 6, 2012 23:35:09 GMT 1
Dorja adatkártyákat és kódhengereket nyújtott át a Lordnak és kísérõjének. - Eszerint Önök Mr. Gudrun a Muunilinst-i Befektetési Társaságtól, és a khm.. kedves neje.. - pillantott az öreg birodalmi félszegen az Éjnõvér vonzó alakjára.
Wenthar bólintott. Hálát adott a Sötét Oldalnak, hogy Nagymestere visszaadta neki emberi alakját és megszabadította attól az undorító, félelmet keltõ páncélhéjtól.. abban sokkal nehezebb, ha nem lehetett lenne elvegyülni a vendégek között..
- A többi... kolléganõjének - utalt Dorja a megfelelõ szavakat keresve a hajón utazó többi Éjnõvérre - csak személyzeti belépõt tudtunk szerezni, de reméljük, ez nem jelent gondot..
- Ó ne aggódjon kapitány, feltalálják magukat.. - villantott meg egy gonosz mosoly Erill Kai.
- Nos, rendben. - Biccentett Dorja. - Onnantól a képlet egyszerû.. amint elkezdõdik az ünnepség és a beépített ügynökeink megadják a megfelelõ jelet, ott helyben, a kamerák össztüzében lecsapunk Felre és a testõrségére. A nyilvánosság nagyon fontos, ehhez Doriana szenátor ragaszkodott..
- Egyedül kell elbánnunk az összes fogdmeggel? - villant meg Erill Kai tekintete harciasan.
- Lesz segítségük. - rázta a fejét Dorja. - Hogy pontosan milyen formában, azt még nem tudom, de Tierce Õrnagy és a Hapan kommandósaim gondoskodnak róla..
- Hapanok.. pfh..- köpött ki az Éjnõvér. - A nõi nem szégyenei..
- Csendet!! - mennydörögte Wenthar Nagyúr - Ha még egyszer félbeszakítasz... folytassa, parancsnok!
Dorja most egy holovetítõt vett elõ, amelyen különbözõ alakok tûntek fel.
- Ez itt Jagged Fel, õt gondolom, felismerik majd.. ez az idõsebb férfi Saretti Moff, aki valaha Pellaeon csatlósa volt, most pedig a Fel-családot szolgálja.. ez a kopasz, kigyúrt alak pedig Rorsh igazgató, a Hírszerzés és a belbiztonsági erõk tényleges vezetõje. Mindhármukat semlegesíteni kell ahhoz, hogy a Fel-hû erõk szerte a Birodalomban megzavarodjanak.. ha ezt sikerül elérni, akkor a hozzánk hû Moffok kapitányai átveszik a hatalmat a Flottában.
- Ez mind nagyszerû... - kotyogott közbe megint az Éjnõvér, akinek láthatóan nagy magabiztosságot adott, hogy a Nagyúr ágyasa lett. - De mi lesz a Jedi nõvel?
- Róla majd én gondoskodom... - vigyorodott el gonoszul Wenthar.
- Kérem, Mylord, hozassa át a különítménye többi tagját a hajónkra, hogy elindíthassuk a siklókat. - vágta magát vigyázzba elõírásosan az "eligazítás" végeztével Dorja. - Az ünnepség hamarosan kezdetét veszi..
|
|
|
Mélyûr
Feb 10, 2012 17:19:23 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Feb 10, 2012 17:19:23 GMT 1
Smordre hirtelen kinyitotta a szemét. Teljesen józanul tért magához. Első pillantása a műszerfalra esett. Hamarosan megérkeznek. Remek.
Ekkor felkeltette a figyelmét a halk csipogás. Fogadta a hívást.
Kaard holoképe jelent meg a Jedi Mester előtt.
- Igen?
- Nagyúr! Megtörtént! A mandalóriaiak hajlandóak elfogadni bármilyen feladatot, ami jövedelmező.
Smordre bosszús képet vágott.
- Jegyezd meg jól, Kaard, hogy én átlátok rajtad. Mindenekfölött a hozzám való őszinteségre figyelj!
- Nagyúr, csak ennyit sikerült elérnem! A lepaktálásról...
- Sebaj. Ha Mandalore gyáva ahhoz, hogy elfogadja segítő kezemet népének felemelkedéséhez, hát csak az ő szűk látókörét igazolja. Dagadt a mája, hogy úgy viselkedhetett veled, mint egy alatvalójával tenné, igaz? Elbizakodott. A Mandalóriai Birodalomnak viszont józan vezetőre lesz szüksége.
Kaard nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen nem erre a válaszra számított.
- Kaard!
- Igen, mester?
- Térj vissza a Korribanra, és győződj meg róla, hogy Kandor úr megfelelően végezze a dolgát. Nem bízom benne. Figyelj rá, de ne bántsd, amíg vissza nem térek, világos?
- Igen, mester. Vigyázz magadra. A Jedik...
- Én is az vagyok, Kaard. Nem úgy, mint te - azzal bontotta a vonalat.
Tanítványának még rettentően sokat kell tanulnia ahhoz, hogy megkaphassa a Sith Lord címet. Darth Sordis azonban úgy döntött, még pihenteti a dolgot, hiszen Kaardnak elsősorban regenerálódásra és gondolkozásra van szüksége. No, igen. Majd kiderül, képes lesz-e bebizonyítania rátermettségét a Darth névre. Annál is inkább, mivel utolsó próbája az a Jaina Solo nevezetű Jedi lesz...
|
|
|
Mélyûr
Mar 28, 2012 12:21:44 GMT 1
Post by sithlord on Mar 28, 2012 12:21:44 GMT 1
Útban a Bastion és a Yaga Minor felé, Sith Expedicíós Flotta:
Cleetas Parancsnok, az SiSD Emperor hídjának kilátóernyőjén szemlélte a hiperűr végtelen mélységeit. Alig pár órája indult útnak a Sith Expediciós Flotta. Igazság szerint már azóta készenlétben álltak, amióta Wenthar Császár elindult a Bastionra. A parancsok értelmében, ha bármi nehézség akadna a Maradvány Főszektort illetően, akkor a Sith Expediciós Flotta elindul,hogy segítséget nyújtson.
A Commenori születésű Cleetas Parancsnok, izmos magas férfi volt. Kb. 190 centi magas. Arcát számos forradás díszitette, amelyet a legutóbbi háborúk során szerzett. Harcolt a Vongok ellen is valamint részt vett Darth Caedus megfékezésében. Képességeit a Commenori haderő megszervezésében kamatoztatta a háború után. Egészen addig amíg a Sithek el nem foglalták az otthonát, Cleetas nem szívesen szolgált a Konföderáció seregében. Gyűlölte ezt a szedett-vedett társaságot. Ő megrögzött Birodalom rajongó volt. Imádta a régi háborúk történetét tanulmányozni és rajongott Palpatine Császár eszméiért. Azonban a hazája a Commenor volt. Családja már évezredek óta itt élt. Így kénytelen-kelletlen a Konföderáció szolgálatába állt.
Aztán minden megváltozott, amikor belépett a Sith Egyházba. Lelkes hívő és tag lett és istenítette a régi Lordokat. Így aztán nem volt meglepő, hogy amikor Lord Wenthar elfoglalta a Commenort és létrehozta a Sith Protektorátust, Cleetas az elsők között volt aki hűséget esküdött. Ezért megkapta a jutalmát is. Lord Wenthar őt nevezte ki a Sith Expedicíós Flotta parancsnokának...
És most úton volt a Bastion felé, hogy megmutassa a hűségét Ura iránt.
A két SiSD nyomában Judicatorok és Auorák haladtak méltóságteljesen, valamint Dreadnaughtok és egyéb kisebb hajók. Az SiSD-k körül megvadult dongókként Sith Starfighterek és Tie vadászok köröztek cikáztak. A két vezérhajó fedélzetén, Sötét Jedi osztagok várakoztak a bevetésre. A Sith Expedicíós Flotta I. és II. egysége készen állt az ütközetre...
|
|
|
Mélyûr
Apr 4, 2012 22:57:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 4, 2012 22:57:57 GMT 1
Miközben a Bloodfin a hiperûr hullámait hasította, Lecersen azon igyekezett hogy helyreállítsa a titkosított kapcsolatot azzal, aki az utolsó reménye volt az életben maradásra, és arra, hogy valaha még ismert politikusként léphet vissza ezután a cseppet sem hízelgõ vereség után a galaxis színpadára... - Tudja, Moff úr, magáról sosem sikerült kiderítenem, hogy végül is a listámra kell-e tennem Liegeus meggyilkolása és a szemem miatt... - a nõ hangja a komban bár recsegett, de a szokásos hidegséget árasztotta magából. - Ezen most már felesleges vitáznunk, admirális asszony. - Lecersen nagyot húzott az asztalán árválkodó kesselibõl. Mindent egybevetve azért ez nem volt egy kellemes idõszak a számára.. de az öreg Moff pragmatikus volt, és megtanulta, hogy végtére is hogyan maradhat életben ebben az intrikáktól és erõhasználóktól hemzsegõ galaxisban... ahogyan a vonal másik oldalán lévõ nõ is. Remélte, ezt a hasonlóságot õ sem felejtette el.. - Ez tény... maga vagy valóban nagyon tehetséges, vagy nagyon is ártatlan.. - folytatta a komba színtelen hangon Daala. - De azt gondolom belátja, hogy most mégsem jelenhet meg csak úgy Coruscanton, mindenki orra elõtt.. erre még messze nem érkezett el az idõ. - Bármilyen átmeneti helyszín megfelel, admirális asszony... - tette hozzá finoman Lecersen. Utált alul lenni ezekben a hatalmi játékokban. - Hogyne, átmeneti... - Daala ragadozó mosolya a vonalon keresztül, arctalanul is kivehetõ volt. - Nos, van egy rendszer, ahol kellõ ideig meghúzhatja magát.. nemrég csatlakoztak hozzánk. És természetesen biztosítjuk a védelmét is... küldöm a koordinátákat.
- Köszönöm, admirális asszony.. a lekötelezettje vagyok. - mivel Daala további megjegyzés nélkül bontotta a vonalat, Lecersen a kommunikációs szoba ajtajában posztoló Sterling felé fordult.
- Nos, tábornok, akkor vegyük az irányt effelé a ... - leolvasta a Daalától kapott koordinátákat - Cosra nevû rendszer felé!
|
|
|
Mélyûr
Jul 1, 2013 17:47:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 1, 2013 17:47:41 GMT 1
A mélyűr csendesen, minden akció nélkül csupán létezett. Volt azonban valami, ami felforgatta békés nyugalmát. A hatalmas méretekkel megáldott teherhajó ütött kopott felszínén fel-felvillanó elektromos kisülések cikáztak végig, amint tehetetlenül sodródott az űrben. A hátsó hajtóművei közeléből teljességgel hiányzott a hajó burkolata, beengedve a gyilkos vákuumot, aminek hatására kiszippantott konténerek, droidok és különböző rendeltetésű tárgyak lebegtek a sérült felszín közelében. A kiégett meghajtóművek mellett azonban ott forogtak a katasztrófa igazi áldozatai: hullák.
A féltucatnyi, különböző fajhoz tartozó lény élettelen testébe időnként belekapott a hiperhajtóműből előcsapó lángnyelv, amely határozott időközönként perzselte felismerhetetlenné a szerencsétlen utasokat. A hajó elektronikai rendszereinek meghibásodása miatt csapongó tűzforró energiaszikrák miatt szétégett a teljes tatfedélzet.
A férfi kinyitotta a szemét. A legelső, amit megpillantott, a Dögkeselyű pilótafülkéjének szakadozott plafonja volt. Mielőtt szétnézhetett vagy megmozdulhatott volna, iszonyatos fájdalom hasított az oldalába és a hátába. Lassú mozdulatokkal végigtapogatta a fejbőrén éktelenkedő hegek tömkelegét. Mi történhetett? Hiába töprengett, úgy tűnik, az emlékezőtehetsége cserbenhagyta őt. Nehezen jutott levegőhöz, erőlködnie kellett, hogy megtölthesse tüdejét.
Hát persze! Hirtelen felrémlett, mi történt vele. A Dögkeselyű éppen a Ziost felé tartott, hogy elvigyék a foglyaikat a Vezérnek. Aztán a hiperfolyosó minden jel nélkül megingott. Még szerencse, hogy idejében reagáltak a veszélyre, és azonnal fény alatti sebességre léptek, mielőtt a járat teljes egészében összeomlott volna. Azonban a körülmények így is életveszélyesnek bizonyultak. A hajón nem volt már levegő, nyilván szivárgott valahol! Kwest senkit sem látott maga körül, csupán addig volt képes elfordítani a fejét, hogy vethessen egy pillantást a hermetikusan lezáródott ajtó felé, ami elvágta a kiutat a pilótafülkéből.
Itt ragadtak. A semmi kellős közepén. A fejvadász tisztában volt vele, hogy a törpecirkáló legbiztonságosabb helye a pilótafülke. Hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába, amikor rádöbbent, hogy társai valószínűleg nem élték túl a katasztrófát - ami egyetlen pillanat műve volt csupán. Egy tizedmásodperc, és mennyire megváltozik minden! A férfi ismét megtapogatta az arcát... ujjai azonban durvább szövetbe üköztek. A maszk! Rajta volt még. Úgy látszott, legalábbis...
Aztán rájött, hogy a különleges technikájú sisak szövetei még jobban ráakaszkodtak az ő saját arcbőrének szöveteire, ugyanis képtelen volt eltávolítani azt magáról. Az össze-vissza sebek nemcsak a saját arcát, hanem a maszkot is eltorzították, beleégetve azt a bőrébe! Mi több, olyat érzett, hogy azt hitte, menten megmered: a maszk vérzett. Igazi vér volt, megkóstolta. A különös szerkezet átitatódott a fejvadász vérével, továbbá szakadozott szövetei egyszerűen beleégtek a sejtjei közé. Örökre szörnyeteg lett! Soha többé nem láthatja a valódi arcát... Vagy talán ez az ő igazi arca?
Ekkor fájdalmai a tetőpontra hágtak. Felordított kínjában, és a torz hangképzőrendszere félelmetesen rideg színben adta vissza a kiáltást. Előrenyújtotta jobb kezét, hogy elérje az övére erősített, látszólag ép kommunikátort. A privát szerkezet talán most a segítségére lehet... Ujjaival kitapintotta a fémdarabot, aztán a szeme - vagyis a fotoreceptorai - elé emelte, és elkezdte beütni a kódot. Ekkor azonban elméjére homály borult, s nem maradt más, csak a sötétség.
A medikai kabinból hangos csattanás hallatszott, amint a kemény fémlábak elérték a hajó padlóját. A léptek egyre erősebben csattogtak, míg megjelent a droid. A kopott, elképesztően rozsdás fémkupac visító-nyikorgó hangjaitól kísérelve elindult, hogy megnézze, maradt-e valaki életben a hajón. A fémes léptek hamarosan elérték a pilótafülke lezárt ajtaját. Az ősrégi droid elővette a páncéljába rejtett detonátort - aminek hatására a mocsok és az erózió-lepte fém a padlóra hullott - , és alaposan elhelyezte a bejárat tövében.
Hátrált néhány lépést, nehogy kárt tegyen amúgy is megviselt testében a robbanás. A detonáció kicsi volt, de hatásos: a biztonsági ajtóból nem maradt más, csupán olvadt fém és repedezett duracéldarabkák. A droid előrelépett, és megpillantotta az eszméletlenül heverő, vértócsában fekvő férfit, akinek hatalmas sugárkarabélya éppen az oldalában tátongó seb felszínén pihent. Ismerte ezt a fejvadászt. ugyanúgy gyilkos volt, mint ő, erős, méltó élőlény, aki kivégezte az útjában álló húspofákat... igen kegyetlen precizitással. A droid leemelte a még használható állapotban levő fegyvert a férfiról, és a hátára akasztotta azt. Jól jöhet még, ha sikerül elszabadulniuk innen. Azt már tudta, hogy Kuordis Kwest társai meghaltak.
Az orgyilkos droid felnyalábolta a magatehetetlen embert, és elsietett vele az orvosi központ fele. Szerencsére a hajó középső, legkeményebb része nem rongálódott meg a balesetben.
HK tudta, hogy a gyógykezelő protokoll, amit körülbelül kétszáz éve építettek bele legnagyobb sajnálatára és bosszúságára, most a hasznára lesz. Fel kell élesztenie ezt a férfit. Az orgyilkos tudta, hogy nagy veszély leselkedik a galaxisra. Arra mindig nagy veszély leselkedik - mosolyodott el magában, illetve a mosoly érzését keltő modulátorai indultak el csupán. Ő nem hasonlított a húspofákhoz. Ehhez, talán. Kwest álarcban maga is gép volt.
- Állítás: Ne izgulj, testvér - mondta a droid - , nyolcvan-egész öt százalék az esélye, hogy kijutunk ebből a füstölgő mynocktrágyából. Hidd el, igazat beszélek, mert nekem sincs kedvem az idők végezetéig itt kuksolni - azzal letette a férfit az asztalra, és munkához látott.
|
|
|
Mélyûr
Jul 11, 2013 13:35:15 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 11, 2013 13:35:15 GMT 1
Sev Daragon bosszúsan felmordult, amikor a hajó számítógépének sipítása kiverte az álmot a szeméből. Félkómásan úgy döntött, folytatja a megkezdett erotikus aktus részletes elképzelését a Ryloth gyönyörű szülöttével, akivel egészen véletlenül futott össze. Éppenhogy lecsukta a szemhéjait, Irdan Err kezét érezte a vállán. Többször is. Ekkor eszmélt rá, hogy a givin másodpercek óta bökdösi.
- Ébresztő! - kiáltotta a navigátor, s Daragon szempillantás alatt hiperéberré változott. Kiegyenesedett a székében, és megnézte a vezérpulton fénylő vörös lámpákat.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte.
- Ismeretlen test sodródott az utunkba - felelte gyorsan Irdan Err. - Azonnal ki kell lépnünk a normál térbe!
- Remek! Pont egy errefelé száguldó meteorit hiányzik még - dörmögte a csempész, miközben ujjai végigtáncoltak egy sor kapcsolón. A kékségből csíkok, majd távoli csillagok alakultak, amint a Bargain fény alatti sebességre lassított. A következő, ami meglepetést csalt a két férfi arcára, az az előttük lebegő hajótest volt, ami tehetetlenül sodródott az űrben, míg felszínét folyamatos energiakisülések csípkedték. Sev látta a hullákat a roncs mellett.
- Mi történhetett? - töprengett, s navigátora arcán ugyanazt a tanácstalan kifejezést látta, mint a sajátján. Irdan Err megrázta a fejét, aztán új koordináták kiszámítására programozta a navikomputert. Daragon időközben elkerülte a hatalmas méretű teherhajó roncsát, hogy megfelelő pályára állhasson az újabb ugrásra. Ekkor azonban a szenzorok felvillantak.
- Fény! - kiáltotta Irdan Err, és az oldalsó monitorokra bökött. Daragon éppen látta, amint a sérült pilótafülke oldalában életre kel a nagy hatótávolságú reflektor. - Még él valaki!
- Vagy csak elromlott egy lámpa - mordult föl Daragon, majd ismét a kormányrudakra fordította a figyelmét. Ezt a balesetet nem élhette túl senki. Valaki darabokra aprította a nehéztranszportot, bizonyára profitszerzés céljából, hiszen mindenféle jókkal tömik tele a hasonló méretű teknőket. De mi van, ha valaki mégis életben maradt? No meg, végülis nem árthat, ha körülnéznek a hajón. Talán még rábukkannak valami értékes cuccra, amit a kalózok - vagy bárkik is tették ezt - nem vettek észre.
Heves fordulóba vitte a Bargain-t, mire a csempészhajó fürgén a roncs mellé zárkózott. Daragon megpillantotta a pilótafülke mögött megbúvó légzsilipet, és úgy kormányozta a hajóját, hogy a saját bejáratuk és az egy szintben legyenek. Aztán összekötötte a folyosót, ami légmentesen lezárult.
Kezébe vette oldalfegyverét, és Irdan Errel a nyomában elindult, hogy felderítse a maradékokat, mint valami mynock. A belső zsilip mellett álló zölden világító panel jelezte, hogy a csatlakozás sikeres volt. Daragon átlépett a megtépázott teherhajó belsejébe. Szökött a levegő. Ezt azonnal tapasztalta, amint átlépte a hajó küszöbét. Szerencsére mindkettejük orra előtt ott volt a légzőmaszk, amit hasonló felfedezések előtt mindig magukra erősítettek. Daragon óvatosan lépte át a furcsán tágas folyosón heverő törmeléket. Egy teherhajóban általában minimálisra csökkentik a hasonló járatok térfogatát, de ez még sokat látott szemmel is gigászinak volt mondható.
Ekkor megpillantották a feléjük csattogó droidot. Rozsdás felülete igen megviselt volt, s szemei úgy izzottak, mint valami vörös fénykard. A gépezet egy alélt, páncélos embert tartott a kezében, akinek arcát véres, maszkszerű valami takarta. Daragon és társa nyomban ráfogták fegyverüket a droidra.
- Kijelentés - szólt fémes hangján HK-47: - Ez az ember életveszélyben van. Társai mind halottak - tette hozzá erősen megjátszott, fennkölten sajnálkozó stílusban. - Magyarázat: a hajó megsérült, amikor ezek a húspofák alkalmatlanok voltak a hipertérben való utazás véghezvitelére.
- Hozd át a hajónkra - felelte Daragon. - Protokolldroid vagy, igaz? - kérdezte, amint átlépték a Bargain orvosi részlegének a küszöbét.
- Felelet: Igen. Több millió kommunikációs formában vagyok perfekt. Egoista kijelentés: De nem vagyok senkinek a rabszolgája sem, és nem kell gazdámnak szólítanom téged. A fegyv... akarom mondani, egyéb eszközeim is vannak céljaim végrehajtásához.
Daragon vetett egy pillantást a társára, aki ugyanolyan furának találta az egész helyzetet, mint ő. Nem sokkal később a droid elmondta nekik, hogy a Harmadik Birodalom vezéréhez kell szállítaniuk őket. Daragon azonban élt a javaslattal, hogy előbb egy jól felszerelt kórházba vigyék az alélt férfit, akin súlyos sebek tátongtak. HK beleegyezett, és a hajó nemsokára ismét a hiperűrben utazott. -
|
|
|
Mélyûr
Jan 13, 2017 16:51:26 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 13, 2017 16:51:26 GMT 1
A hatalmas, nyolc kilométeres csillagromboló lenyűgöző látványt nyújtott, ezt Sordis azonnal megállapította. Miközben a lopott hajóval közeledett a főhangárok felé, eszébe jutott az a korszak, amikor Palpatine és a Birodalom uralta az egész galaxist.
Amikor ő és Wenthar segítettek a császárnak fenntartani ezt az uralmat.
Wenthar számos pozícióval rendelkezett, de ezek titkos, kulcsfontosságú posztok voltak. Sordis pedig gátat vetett azoknak a merényleteknek, amik kompromittálhatták volna a császárt, Vadert, vagy az egész Birodalmat. A Lázadást viszont egyikük se tudta megakadályozni.
Mire megérkezett a rendszerbe, az emberei már átvették a hatalmat a szupercsillagromboló fedélzetén.
A parancsnoki hídról éppen megbilincselt első rendi alakokat vezettek ki a kultusz rohamosztagosai, miközben Sordis besétált a helyiségbe. Ahogy meglátták őt, a csend sűrűvé áporodott. Sordis egyenesen a panorámaablakhoz ment, ahol a feladatra kijelölt parancsnoka meglátta őt, és elmosolyodott.
A férfi, aki egy életet szolgált le a Sith-Jedi mellett.
- Rimmel tábornok – szólította meg.
- Sordis Nagyúr – tisztelgett az idős férfi.
- Hogy van a hajó, tábornok?
- A Trejoliye tökéletes állapotban van – jelentette Rimmel. – Miután lefuttattuk az utolsó ellenőrzéseket , azonnal indulhatunk.
- Micsoda méretek, micsoda fenségesség – pillantott körbe Sordis. – Micsoda kár azoknak, akik szembekerülnek velem.
Kikerülte Rimmelt, és kinézett a hajó többi részére. A Trejoliye úgy festett, mint egy nagyobb város az űrben. A csillagok egészen jelentéktelennek tűntek ebből a távlatból. Darth Sordis elvesztette a célját és az elveit, ezért ő maga sokkal veszélyesebbnek számított, mint bárki más a Galaxisban. Elgondolta, hogy visszavonul, és alapít egy rohadt művészeti iskolát, ahol megtanítja a fiataloknak, hogy vessenek meg mindenféle galaktikus hatalmi rendszert.
Sordis régóta sejtette, hogy a Galaxis nem érdemelte meg, hogy megmentsék. Mégis szerette volna megőrizni azokat az alkotásokat, amiket a különböző értelmes teremtmények hoztak létre a művészet jegyében. Ehhez pedig nem kellett mást tennie, mint kiirtania minden Erőbe mártott, fénykarddal hadonászó holdkórost, akik állandóan leromboltak mindent.
És most, hogy Ren Vezér visszatért az ismert Galaxisba, Sordisnak csak egy teendője maradt.
- Készen állnak, tábornok?
- Igen, Nagyúr!
- Irány az Endor! – parancsolta a Sith-Jedi.
Miközben hátratett kézzel állt, lehunyta a szemeit, és elmerült az Erőben. Az őt körülvevő technikusok és tisztek megrökönyödésére néha önkéntelen, halk hahotázás hagyta el a száját. Úgy festett, mint egy félig éber, nyöszörögve nevetgélő elmeháborodott, akinek még a nyál is kicsordult a szájából.
A Trejoliye megremegett, majd megnyúlt, és egy másodperc törtrésze alatt belépett a hiperűrbe.
|
|
|
Post by sithlord on Jul 15, 2023 17:17:48 GMT 1
Valahol a Hapan mélyűrben, az SiSD Waranous fedélzetén...
Sabeeus izzadtságban fürödve tért magához a hosszú és mély meditációbol. Kabinja, amely családja saját csillagrombolójának része volt, most félelemtől bűzlött. A kabin egy átlagos de igencsak jómódú gyerek szobáját tükrözte berendezéseiben. Egy kényelmes ágy, egy hatalmas asztal holoképernyővel és stratégiai játékok futtatására alkalmas komputerrel, szekrény tele ruhákkal, amelyek a legújabb Coruscanti gazdag ifjak divatját követte. Tágas és kényelmes luxus lakosztály volt, méltó annak tulajdonosához, Sabeeus Crystalishoz, vagyis a Cristals Iparvállalatok örököséhez. A Hapan Sith Monarchia egyik legprosperálóbb cégeként, a Cristals rengeteg mindennel foglalkozott, digitális fejlesztések, befektetések, tőzsdei machinációk tartoztak a portfóliójába. Igazgatója Leslie Van Cristalis, állitólag cosrai felmenőkkel is dicsekedhetett. Sabeeus régóta élt velük, Leslievel és feleségével a csak Penészvirágnak csúfolt Hapan nemesi házból származó Maariaval. A kisfiút egy évesen fogadták örökbe, miután anyja aki szülte eltűnt és rájuk bízta a gyereket. Egyesek szerint ebben Charis Királynő keze volt, mivel a kisfiú császári vér volt. Méghozzá Wenthar Császár fattyú fia, aki egy szokásos alkalmi légyott gyümölcseként jött a világra. Egyes kósza híresztelések szerint, egy Hapan Papnőt csábított el a néhai Uralkodó, s emiatt az anyának menekülnie kellett vagy talán meg is halt. Mindenesetre a kisfiú Charis személyes védelmét élvezte, senki nem bánthatta és árthatott a féltestvérének. Valamilyen bizarr módon talán még szerette is balkézről való öccsét. Cristalis mindig is a Császárnő támnogatója volt, s mindig vágytak a feleségével egy gyerekre, így Charis őket bízta meg öccse nevelésével. Természetesen a fiú származását titokban tartották, de Cristalisék büszkén mondták el Sabeeusnak hogy ki is ő, amikor már eléggé érett volt ahhoz hogy megértse. Sabeeus gazdagságban és jólétben de igazi szeretet nélkül nőtt fel. Talán a nevelőapja szerette őt egyedül, de az anyja Mariia rémes volt. Mindenbe beleszólt, teljes kontrollt akart gyakorolni felette, azonban ez nem sikerült. A kisfiú ugyanis Palpatine volt a javából, nem tűrt ellentmondást. Mariia pedig nem mert komolyabb fegyelmezési eszközökhöz nyúlni, Charis ugyanis nem örült volna ha a kis öcsikéjét elveri egy közönséges felkapaszkodott penész, ahogy hívta a Mariiahoz hasonló nőket.
Persze mint császári sarjnak, luxus élet járt Sabeeusnak, akit mindenki csak Szabinak vagy Szabcsinak hívott a közeli barátai közül. Charis bőségesen kárpótolta azért, hogy a Trónra nem volt joga mint fattyúnak. Például ez a csillagromboló is, az SiSD Waranous is a Császárnő ajándéka volt Sabeeus 10. születésnapjára.
Sabeeusnak kevés barátja volt, a hapan nemesifjakat az Adumar rajongó buzikat tiszta szívéből gyűlölte. Volt azonban egy valaki, akit nagyon szeretett, akihez kötődött s annak apjához is. Mondhatni ők voltak a második családja. Rudeus Rand és az apja Talley Rand szenátor megadta neki azt az elfogadást és szeretetet amire Sabeeus sóvárgott. Rand Szenátor üzleti kapcsolatok miatt s a Köztársaság és az ESB közötti diplomáciai tárgyalások révén ismerkedett meg Cristalisékkal. Szabi ahogy Rudy elnevezte, rögtön összebarátkozott velük az egyik fogadáson, ahova elkísérte az apját Coruscantra. Utána a többi már ment magától, s bár csak holoneten barátkozhattak néha azért találkozhattak a nyáron személyesen is, vagy esetleges fogadásokon. A két kisfiú hamar életreszóló barátságot kötött, Rand szenátor pedig fiává fogadta szinte Szabit, törődött vele, tanácsolta és nevelte ahogy egy apa neveli a fiát. A barátja a lelkitársa, talán szerelme is...Rudy a világot jelentette neki. Rand szenátor pedig a pótapát. De Rudy eltűnt, senki sem tudja, hogy hova. Sabeeus szíve összetört és szétszakadt, amikor hallott a Coruscanti iskolai vérengzésről, de valahol sejtette, a barátja nem halt meg...Érezte…
Mint minden Palpatine, Sabeeus is korán rájött, hogy tud bánni az Erővel. S annak a sötét Oldali részére különösen is fogékonynak bizonyult. Ezt azonban eltitkolta. Több okból is. Egyik ok a nővére Charis volt. Ha rájön, hogy esetleg egy riválist köszönthet benne, habozás nélkül megölné. A másik ok a nevelőszülei voltak. Ők bizarr módon Deista hitűek voltak, ráadásul halálosan komolyan vették ezt a dolgot, így minden ilyen Erővel kapcsolatos dolgot boszorkányságnak ítéltek. Nem szeretett volna kikerülni egyelőre a luxusbörtönéből, ahogy hívta a Cristalis családot néha. És persze Randék. Ha Rand Szenátor megtudná, hogy ő egy Erőhasználó, sőt Sith, örökre eltiltaná tőle Rudyt…
A vékony, már-már betegesen törékeny ifjúnak számos hobbija volt. Kiváló művész volt, rengeteget festett, de értett a különféle járművek űrhajók szereléséhez is. A korára oly jellemző virtuális játékokat sem vetette meg. Sokat játszottak Rudyval a World of Stardestroyeren, amelyben csillagrombolókkal lehetett csatákat vívni a Lázadók ellen, vagy Flottákat vezetni. Egyes éles nyelvek szerint a művészi hajlamát, az alkotási vágyát, híres-hirhedt Nagybátyjától örökölte. Az Akit Nem nevezünk Néven, szintén nagy művész volt a maga módján. Bár Szabinak ehhez nem kellettek egyelőre pirulák és drogok…
De most eljött a változás ideje. Sabeeus pizsamában volt, s lassan feltápászkodott a meditációs pózbol, majd lesöpörte magát. A kabinja mint mindig, patika rendben volt. Szemben az óriási holoképernyőn éppen valami híradó ment, ugyanis Sabeeus a politikát is nagyon szerette. Imádott elemezni, gondolkodása stratégiainak volt nevezhető. Most azonban nem érdekelte a politika. Mert új élet lehetősége nyílt meg a számára. Végre megtalálta a Mestert, akit keresett. En Sabah Nuurtól pedig rengeteget fog tanulni. Sabeeus épp átöltözött egy roppant csinos Coruscanti együttesbe, amikor kopogás hallatszott és belépett egy protokoll droid. -Üdv, Szabi gazda! kezdte CRP2. -Az édesanyja már várja a reggelivel gazdám! -Az anyám...sziszegte dühösen Sabeeus.-Hát persze hogy vár! Hamarosan megyek mondd meg neki!
Sabeeus gyűlölte ezt a nőt, de mivel éhes volt, ezúttal csatlakozni fog a bájcsevejhez. Aztán egyszer majd megöli, ha valóra válik a terve. A terve, hogy apja örökébe lép, eltávolítja a szerencsétlen nyomorult buzi Carlt és a kéjenc ribanc Charist az útból, megöli őket s átveszi az ESB feletti hatalmat. Méltóan Wenthar Császár fiához! Vissza fogja állítani az ESB régi hírét és méltó lesz apja örökségéhez. Amikor pedig ez bekövetkezik, lefejezem azt a penész kurvát és felszolgálom reggelire az agyvelejét annak a béta balfasz nevelőapámnak! Sabeeus elmosolyodott a gondolatra. Na de irány reggelizni, mielőtt az a bánatos penészvirág nyavalyogni fog. Meghát egy fejlődésben lévő Sith Nagyúrnak kell a kalória!
|
|