|
Post by Enz on Nov 26, 2010 17:11:46 GMT 1
A Danderon egy átlagos klímájú, természeti kincsekben gazdag bolygó a Galaxis észak-nyugati szegletében. Lakossága mintegy hetvenmillió főt tesz ki, nagy részük ember, de találhatóak köztük nagaiok, chissek, ugnaughtok és több más idegen faj képviselői is. Lakosai főleg bányászatból, fakitermelésből és kohászatból élnek. A bolygó ipara igen kicsi és fejletlen, így főleg a nyersanyagok kivételéből fedezik a kiadásokat. A terület mindig is független volt bármely galaktikus méretű rendszertől, és a konfliktusokból is kimaradt, így lakossága folyamatosan növekedhetett.
Bár galaktikus viszonylatban igen fejletlen bolygó, a környékbéli rendszerekhez képest sokkalta fejlettebb. Mivel a helyi hatóságok igen elnézőek, így gyorsan növekedni kezdett a bolygón élő bűnözők és csempészek száma.
Danderonon viszonylag stabil demokráciát sikerült teremteni, amely évszázadokig fennállt. Csupán a Vong fenyegetés közeledésére kezdett megerősödni a hadsereg befolyása, és a bolygó vezetése ekkor kezdett nagymértékben költeni a hadsereg erősítésére. A Vong veszélyre hivatkozva tisztek egy csoportja államcsínyt hajtott végre Yavin után 27-ben, és bevezették diktatúrájukat, amit Lophen Thano neve fémjelzett. Thano karizmájával és erős kezével fogta össze a népet és rövid úton teljesen felszámolta a kiépült bűnözést. Vezetése alatt a bolygó komoly fejlődésnek indult, és vállalkozásbarát hozzáállásának köszönhetően több távoli cég is befektetett a bolygón. Ezek között volt a Nagai Iparvállalat is, amely komoly összeget áldozott a bányászat fejlesztésére és a felette való monopólium megszerezésére. Thano kezdetben együttműködött velük, ám utóbb igyekezett őket háttérbe szorítani. Uralma csak hét évig tartott, Yavin után 34-ben ugyanis meggyilkolták: bomba robbant az őt szállító űrsiklón, és vezérkarának több tagjával együtt meghalt.
A hatalmat tisztjei ragadták magukhoz, ám az általa felépített hadsereg hamar szétbomlott és kisebb hadúri klikkek jöttek létre, akiket haduraknak is neveztek. Erre az időre tehető a bűnözés második aranykora a bolygón: nemcsak a régi szervezetek merészkedtek elő ismét, de újabbak is betelepültek a bolygóra. A kegyetlen polgárháború, amiben két millióan haltak meg öt évig tartott. Ekkor győzedelmeskedett a Nagai Iparvállalat által támogatott hadúr, Myles Neir. Ő már azonban nem egy független bolygót irányított, hanem egy nagai gazdasági érdekeknek erősen alárendelt bolygót, és belügyekben is megkötötték kezét, így a bűnözés ellen sem tudott eredményesen fellépni. A bolygóra kisebb nagai helyőrség is települt a „Császárság érdekeinek védelmére”.
|
|
|
Post by Enz on Nov 27, 2010 1:44:55 GMT 1
Mardin
A fővárosban a szokott, helyi viszonylatban sűrű, galaktikus viszonylatban gyér forgalom uralkodott. Hazafelé tartó munkásokat szállító tömegközlekedési járművek, a középosztály olcsó siklói és a katonatisztek és pénzesek modern járművei szelték az utcákat. Sokan gyalog igyekeztek dolgukra, mások a város kétes hírű helyei felé indultak, némi szórakozást esetleg bajt keresve. Az utcákon elvétve feltűnt egy-egy katonai őrjárat vagy végigsuhant egy rendőrsikló a terepet pásztázva. A városnak csak két része volt, ahová nem merészkedtek be: a bűnözésről elhíresült ”Csalóköz” és a helyi népnyelv által Nagaitown-nak becézett nagai koncessziós terület. Előbbibe azért, mert életveszélyes volt még egy állig felfegyverzett ezrednek is, utóbbiba pedig a nagai területenkívüliség miatt.
Myles Neir hátrakulcsolt kézzel állt az irodája hatalmas ablaka előtt, és végigbámult a hazafelé igyekvő tömegen. Egy negyvenes évei végén járó, magas, szikár férfi volt, rövidre nyírt fekete hajjal, zöld szemekkel és katonás arcberendezkedéssel és simára nyírt arccal. Fehér színű, kifogástalanul makulátlan, több rendjellel ellátott ruha feszült rajta, derekáról pedig egyedi marsallbotja lógott alá. Az eléje táruló látványban csak két tényező zavarta csak: a távolban terpeszkedő Nagaitown és a bűnözés fellegváraként szolgáló Csalóköz. De az első probléma sokkalta komolyabb méreteket öltött. A Nagaitownban ugyanis immáron huszonötezer nagai emigráns élt, ezzel a főváros lakosságának több mint öt százalékát kitéve. Danderon egy előnyös hely volt, a nagai anyabolygó klímájához hasonlóval, szép környezettel, alacsony környezetszennyezéssel. Még a nyersanyagok kimerülése után is igen jó szolgálatot tehet, mint lakóhely, amely csökkenti a túlzsúfoltságot a sűrűn lakott nagai iparvidéken. Sajnos ezt a Nagai Iparvállalat is így gondolta, és Neir nem sokkal ezelőtt pár bizalmas adatot kapott egy tervről, amely 50 millió nagai idetelepítését tartalmazta. Méghozzá az első fázisban. Ez pedig semmi jót nem ígért a jövőre nézve. Az ajtón kopogtattak, és egyenruhás szárnysegédje lépett be. - Tábornok úr, a Nagai Császári Hadsereg tisztjei megérkeztek – jelentette be, mire az ajtóban feltűnt több magas rangú tiszt, bár egyikük sem viselt ezredesnél nagyobb rendfokozatot és egyikük sem volt harminc évnél idősebb. Neir már várta őket, és kissé izgatott volt, ám ezt igyekezett palástolni. Az azonban már jó jel volt, hogy hajlandóak voltak tárgyalni vele. - Üdvözlöm önöket – hajolt meg Neir mélyen, ahogy már korábban megtanulta. A tisztek viszonozták a köszöntést, Neir pedig azonnal hellyel kínálta őket. Amint poharaikat megtöltötték és rágyújtottak, máris a témára tértek. - Örömmel olvastuk az üzenetét Neir-san, amelyben arról szólt, hogy a Nagai Iparvállalat mennyire kizsákmányolja bolygóját –kezdett bele egyikük, cigijét kényelmesen szívva. - Sajnálatos módon ugyanezek az emberek mára a Császárság ellen fordultak – folytatta a másikuk és hangjából enyhe düh hallatszott ki. Neir ebben a pillanatban őszintén kívánta, hogy ezek kinyírják egymást, ő pedig folytathassa politikai mentorának programját. – De úgy gondolom, van erre is gyógyír. - A hadsereg nem kívánja a nagai népet a Császárság határain kívülre telepíteni – vette ismét magához a szót az első tiszt. – És az Ön cselekvési szabadsága is jócskán megnőne, ha a hadsereget választaná jövőbeli szövetségeséül. - És Önök mit nyernek ezen? – kérdezte Neir gyanakodva. Tartott attól, hogy ez a nagaiok egyik csele arra, hogy magukhoz ragadhassák a teljes irányítást a bolygón. - Egyszerű: az Iparvállalat meggyengül. És minél gyengébb az Iparvállalat, annál jobb az országnak. - De hát ha az Iparvállalat tönkre megy, abba az országuk is belebukik – vetett ellen Neir. - Ez ebben a formában nem igaz – felelte az első tiszt mosolyogva. – De ez legyen a mi gondunk… - Rendben – adta meg magát Neir, leginkább a túlságosan is csábító ajánlat miatt. – De hogyan érjük el, hogy a Hadsereg ide kerülhessen? Hiszen most csak egy kis helyőrség áll szemben egy igen komoly biztonsági erővel. - Itt kerül maga a képbe – felelte a tiszt, majd ecsetelni kezdte a részleteket…
Eközben egy távoli füstös csehóban, a Csalóköz mélyén folyt a szokásos élet. Az emberek ittak, kártyáztak, kurváztak, kábszereztek (leginkább a halálpálca kommersz változata volt kedvelt), verekedtek és öltek. Itt egy-egy lövöldözés vagy késelés mindennapi dolognak számított, és senki sem kapta fel a fejét, ha valakinek a belei az asztalra ömlöttek. Jaysh ”Jay” Creel éppen ezért kedvelte ezt a helyet. Jay egy szabadúszó ”manager” volt, ahogy ő mondta. Ez leginkább azt jelentette, hogy a megfelelő pénzért előteremtette a kért dolgokat az egyszerű fegyveres bandáktól kezdve a szakembereken át az űrcirkálókig. Igazán keresett és ismert volt a Galaxisnak ezen a részén, és több tucat rendszerben volt milliós vérdíj a fején. Persze ezt a rendőrség rendszeresen elnézte neki némi kenőpénzért cserébe. Jay egy huszonéves, átlagos magasságú, viszonylag jó fizikumú férfi volt, bezselézett szőke hajjal, kék szemekkel, kellemes arccal. Mindig a legújabb divat szerint öltözködött, és saját testőrség vigyázott rá a bajban. Gorillái most is egy asztalnyira ültek tőle, és egy italt szürcsöltek az ő pénzéből. Jay az órájára pillantott. Már fél órája itt kéne lennie a kontaktjának, ám ő csak nem jött. Legújabb feladata az volt, hogy egy jó képességű embert találjon egy fontos feladat végrehajtásához, és egyik kontaktja be is ajánlott egyet. Azt mondta, fél órával ezelőttre érkezik az alannyal együtt, ő pedig letesztelheti, tényleg olyan jó-e a fickó, mint mondják. Mindenesetre még egy vár egy kicsit, és ha nem tűnik fel, akkor bizony lassú és fájdalmas halála lesz. Mert az ő idejét nem lehet ám csak úgy rabolni…
|
|
|
Post by Haruhi on Aug 6, 2011 21:41:49 GMT 1
A suhanó egyenletes sebességgel kanyargott az épületek között. Kor Moryne idegesen simított végig lenyalt fekete frizuráján. Meglehetõsen hétköznapi alak volt a középsõ réteg soraiban, elegáns ám izgága is egy az egyben, fõleg ha valami nem sült el a terveknek megfelelõen. Már pedig ez nem az õ napja volt, elõször a dokkot tévesztette el, aztán a kliens jármûve nem akart beindulni, és a beindításával a Galaxis minden kincséért sem sietett volna. A kliens viszont nem volt egy feltétlenül hétköznapi munkavállaló, úgy tûnt mintha eljárt volna feje felett az idõ és mégis jól tudta róla hogy jelenleg messze a legalkalmasabb volt a feladatra. Kor egy pillantást vetett aktatáskájára mielõtt szemeit a kora hatvanas éveiben járó õsz férfire emelte volna. Eranas Laike, az Ezermester könnyedén ült a sofõr ülésében, még most is szilárdan vezette a suhanót oly sok év szüntelen ügylet és megbízatás után is. Nem csak tapasztalt volt de még mindig jó erõben a korához képest, a megszámlálhatatlanul sok elvállalt feladat nem igazán nyûtte el, miért is ha örömét lelte a munkájában? Az életébõl hiányzott a stressz, úgy vallotta hogy aminek jönnie kell jön ls csak annyit tehet hogy nyitva tartja a szemét és felkészül, de hideg fejjel és türelemmel. Az aggodalom hiányzott a szótárából, sugárvetõje pedig mindig keze ügyében pihent barna köpenye alatt Nem tellett sok idõbe míg sietség nélkül is megtalálta az utat a talaj közeli forgalmi sávok és épületek között a találkozás helyszínéül szolgáló lebujhoz. Kor Moryne látható idegessége õt egyáltalán nem hatotta meg, semmi köze nem volt hozzá hogy mi az ami ennyire lázba hozhatja, így rövid biztonsági bütykölést követõen leszállt a jármûvérõl, s tudván hogy egy ideig mindenképpen fejtörést okozhat feltörni az utcai rossz arcúaknak könnyû szívvel indult az épület bejárata felé, a loholó Morynnel a nyomában. Átvágott a tömegen, néhány pillanatra magára terelve egy-egy pillantást, kétségtelenül nem vesztegette feleslegesen az idõt, s mégsem sietett. Végül az izgága kontakt megállította az Ezermestert, s egy asztalnál ülõ férfira mutatott. Eranas követte a tekintetével, majd némán biccentett és a vezetést átvevõ ügyintézõ nyomába szegõdött
|
|
|
Post by Enz on Aug 16, 2011 1:42:18 GMT 1
Jaysh ”Jay” Creel már igazán unta a várakozást, amikor kinyílt a füstös csehó ajtaja, és két ember lépett be rajta. Az egyikük egy igen fura szerzet volt, valahol fél úton a hajléktalan és a kisnyugdíjas között, míg a mögötte lihegõ, kövérkés, negyven év körüli pasas a kontaktja, Kor Moryne, egyike a helyi hivatalnoki réteg korruptabb tagjainak. Moryne-nak nagy hasznát vette az elmúlt években, habár már kezdett kicsit öregedni, és hibákat véteni. ~Valamikor meg kell majd tõle szabadulnom~ gondolta Jay, miközben a koktélja maradékát megitta. Moryne ujjával egyenesen rá mutatott - fatális hiba -, majd elindult elõre és az idõsebb férfi követte. ~Vén szaros~ gondolta megvetõen Jay, miközben végigsimított felzselézett haján, majd egy kedves mosolyt vetett oda az érkezõknek. ~Ezzel akarja kiszúrni a szemem?~ Jay most már tényleg ideges volt. Egy ilyen járókeretes öregembert hoz elé, és majdnem negyven percet késik. Moryne szintén megeresztett egy mosolyt, majd leült az egyik székre, és kifújta magát. Kopaszodó kerek fejét pedig egy kendõvel vette ápolásba. - Késtél Moryne - szólalt meg Jay miután úgy látta, hogy a másik kellõképpen szalonképes állapotba hozta magát. - Sajnálom, Jay, elromlott a kliensem siklója - vágta rá azonnal a választ Moryne megalázkodóan. Jay ezt szerette benne igazán, és ezért is esett olyan nehezére megválnia tõle. Már így is sokkal többet nézett el neki, mint bármelyik más üzletfelének. Egye fene, egy darabig még a nyakán tarthatja a fejét. - Értem. Mivel szoros a napirendem, így térjünk a lényegre - nézett jelentõségteljesen az öreg kliensre. - Kicsoda õ és mihez ért? A mostani feladat ugyanis olyasmi lesz, amit csak a legképzettebbeknek van némi esélyük túlélni. Nem szívesen küldeném el oda, ha nem eléggé felkészült a tudása. Gyötörne utána a lelkiismeret. Ez utóbbi mondatán, akárhogy is igyekezett, érezni lehetett a tömör cinizmust. Jay minden üzletfele jól tudta, hogy az egyetlen ami ilyenkor aggasztja az, hogy egy sikertelen akció mennyiben csökkentené banki egyenlegét. Jay ezért hát megeresztett egy halvány mosolyt, hátradõlt, és várta Moryne, illetve az idegen válaszát.
|
|
|
Post by Enz on Aug 15, 2013 1:27:19 GMT 1
A Nagai Expedíciós Haderõ flottája egyszerre tört ki a hiperûrbõl, a bolygó közelében. Nyilván nem hallottak még Ozzel admirális csúfos felsülésérõl az ilyen manõverek végrehajtása elõtt. Õk mindenesetre ezúttal nem jártak pórul, és rögtön meg is pillanthatták a reguláris flottaegységeket, amint lézerlövedékektõl és apró robbanásokból eredõ gömböktõl körülvéve egy ûrcsata kellõs közepén állnak. - Itt a Nagai Császári Haditengerészet 2. flottája. Harcban állunk az ellenséggel. Expedíciós hajók, zárkózzanak fel! - futott be az üzenet a kommokra. A hídon álló Uesugi Ichiwa alig bírta leplezni az izgatottságát, ahogy a nagy hajók megindultak elõre. - Itt a Kawanakajima Mikasa-osztályú cirkáló - jelentkeztek be a hídról. - Csatlakozunk magukhoz! Apja kihúzva, csatára készen állt a hídon. Az ott álldogáló kadétokra nem fordított figyelmet, mivel ezernyi más dolga akadt. Nekik amúgy is megvoltak a maguk feladatait, Ichiwát például a transzportok koordinálásához osztották be, de egyelõre feladat nélkül bámult ki a plexiüvegen, egyenesen a robbanásokra. - Analizálni az ellenséget! - adta ki az utasítást. A Mikasa egy generációval ezelõtti hajótípus volt, és feleannyira impozáns, mint egy Katsura-osztályú cirkáló. De csatázni ez is olyan jól tudott. - Fõleg vadászgépek és kisebb hajók - jelentette a monitornál ülõ, aki még csak nem is nagai volt. - Támadás és futás taktikát alkalmaznak! - Átkaroló hadmûveletet megkezdeni! - vakkkantotta az apja a parancsot. Kenjiro az egyik legjobb flottatisztnek számított az Expedíciós Haderõnél. És persze a terve is ennek megfelelõ volt. A flotta két részre vállt szét, mivel az ellenséges hajók két oldalról támadták: beléptek lõtávolságba, tüzeltek, majd a választûz elõtt visszamenekültek. Idegõrlõ csata volt a másik kifárasztására. A hajók megindultak elõre. - Tenka - hajtotta elõre fejét enyhén a hídra lépõ Hiro császári herceg tiszteletére. A herceg díszes köntös helyett más tiszti egyenruhát viselt, altengernagyi rendfokozatokkal. Õ maga nem viszonozta az üdvözlést, az etikett szerint nem is volt kötelezõ. - Hogy állunk? - nézett végig a taktikai kivetítõn. - Megkezdtük a felfejlõdést a 2. Flotta mellé - jelentette be katonásan pattogó hangján Kenjiro, mintha éppen most is parancsokat osztana. - Vigyázzanak, néhány ellenséges cirkáló a bolygó túloldalán várakozik! - jelentette be a herceg, valószínûleg a legfrissebb hírszerzési adatokra támaszkodva. - Hasonló típusok, mint az Önöké. - Küldök egy különítményt, amint végeztünk a kisebbekkel ideát - ígérte Uesugi, amit a herceg fejbólintással vett tudomásul. - Uram, lõtávolságon belül vagyunk! - Kōgeki kaishi! - adta ki nyugodtan a parancsot, mire a flotta tüzelni kezdett, és apró narancssárga gömbök jelentek meg elõttük. - A korvettek teljes sebességgel elõre! Átkaroló hadmûvelet! A kezelõk hozzáláttak, hogy továbbítsák az üzenetet a hajóknak. Az egyik kommkezelõ is beütötte a rábízott korvett hívószámát a billentyûzeten. - Sakuya korvett, itt a Kawanakajima! Uesugi zászlósúr parancsa szerint haladjanak teljes sebességgel elõre! Bekerítõ manõver! Vége. Taheka Sakesu hadnagy, az Izumi-osztályú korvett parancsnoka csak erre a parancsra várt.
|
|
|
Post by Ecthys on Aug 16, 2013 2:02:30 GMT 1
~A feladat egyszerű: takarítsák el a maroknyi lázadó hajót, mentsék fel az ostrom alatt álló Iwojima bázist és számolják fel a lázadó gócpontokat. Az ellenség nem fogja kímélni önöket, úgyhogy ne habozzanak végezni a dolgukat! Jó vadászatot és éljen a császár!~ csengtek a tömör, de lényegre törő eligazítás szavai Taheka Sakesu hadnagy fülében. Csak arra tudott gondolni, hogy minél pontosabban és szakszerűbben végrehajtsa feladatát és maximalista jelleménél fogva ezt a hajó teljes legénységétől is elvárta. A flotta megérkezett a Danderonhoz, ekkor kiléptek a hipertérből. Sakesu a bolygó felé vetette pillantását, melynek légköre közelről gyönyörű azúrkék színekben pompázott, ahogy a nap sugarai megvilágították azt. Katona volt, de nem vetette el a szépséget, inkább amolyan "hobbi-tulajdonságnak" gondolta. Nem sokat tudott a bolygóról, csak annyit, amennyit tudnia kellett, hogy feladatát végrehajthassa. Az azért világos volt számára, hogy a császárság terjeszkedő politikájának következő célpontja, de ha nem is a közvetlen következő, biztosra vette, hogy a lista elején áll. Még mindig a planétát fürkészte, de már az eligazításban megadott leszállóhelyet kereste, mintha remélte volna, hogy meglátja, ami a távolság és a felhők miatt lehetetlennek bizonyult. A férfi a 40-es éveit taposta, katonásan rövidre vágott haja halántékánál már inkább őszes árnyalatokat mutatott, mint feketét. A szeme alatt messziről is látható heg húzódott, ezt évekkel ezelőtt egy bevetésen szerezte, a sérülést egy penge okozta. Mikor valaki rákérdez arra, hogyan szerezte, párórás, szenvedélyes kiselőadás keretében még az utcasarki nincstelen napját is képes feldobni vele, való igaz, kommunikációs készsége mindig is kiemelkedett az átlagból. Nem ez volt azonban az egyetlen: a megszokottnál alacsonyabb és zömökebb, szélesebb termete kiemelte (ebben az esetben épp eltakarta) a hétköznapi nagaik közül. Díszes markolatú sétabotja az ölében pihent, mindenhova magával hordta, így csakhamar jellemének részévé vált, még a nevébe is belekerült, úgy hívták, a "háromlábú". Persze akik jól ismerték, tudták, hogy inkább a harmadik keze volt az, mint lába. Általában csak mutogatásra használja, de a díszes markolat alatt rejlő penge is előkerül nagy ritkán, sőt, a penge sem "szűz" már, ahogy Sakesu szokta mondani. Feltűnő külleménél csak jelleme még feltűnőbb. Ha parancsot osztott, azt a hajó másik felében is hallották (kommunikátor nélkül), csoda, hogy nem süketült még meg a saját hangjától. Tekintélyt parancsoló hangjához tökéletesen passzoló, szúrós, szigorú tekintet párosult. A legénység tisztelte és félte, sokan inkább tisztelték, mások inkább félték, ki-ki hogyan került vele először kontaktusba és hogyan élte meg azt. Abban viszont mindenki egyet ért, hogy túlzott szigora és fegyelmezettsége sokszor mentette meg őket húzós helyzetekből. Páran már a kezdetektől fogva ismerik, amikor kitették az akadémiáról és 18 évesen, fiatalon, reményekkel telve az expedíciós erőkhöz csatlakozott... A Kawanakajima tüzet nyitott az ellenségre, Sakesu felállt a parancsnoki székéből és az ablakhoz sétált, miközben szeme sarkából embereit figyelte. A parancsnoki hídon mindenki a legapróbb pontosságig követte a protokollt, sürögtek-forogtak, a kommunikátorokon és hangosbemondókon keresztül osztották az utasításokat a legénységnek. Tudta közeledik a végső összecsapás és ebből ő is ki fogja venni a részét. Most az ellenség felé tekintett: a maroknyi hajó csakugyan maroknyinak tűnt a császári flotta és az expedíciós erők egyesített armadája mellett, ahogy az az eligazításban is szerepel, viszont az "üss és fuss" taktikáját alkalmazva (így hívták a katonai "szlengben") így is túlságosan elhúzták a hadműveletre szánt időt. Ha csak egyetlen dolgot kellene megemlíteni, amit Sakesu nem szeret, az a pontatlanság és ha rajta múlik, be fogják hozni a lemaradást (persze ez nem rajta múlott, de szerette azt hinni). ~Nincs mese, be kell őket keríteni.~ futott át az agyán a gondolat, s közben további lehetőségeket fontolgatott, ekkor viszont egy fiatal női hang jelentkezett a kommunikátoron keresztül. Sakesu visszaült parancsnoki székébe, hogy készen álljon a válaszadásra: - Sakuya korvett, itt a Kawanakajima! Uesugi zászlósúr parancsa szerint haladjanak teljes sebességgel elõre! Bekerítõ manõver! Vége. - szólt az utasítás. Széles mosoly ült ki az arcára, úgy érezte egy rugóra jár az agyuk, az igazság az, hogy a gondolat egyáltalán nem állt távol a valóságtól. Kevés embert kedvelt igazán eddigi élete során, de Uesugi Kenjiro az elsők között volt. Profizmusában önmagát vélte felfedezni és nem mellesleg tisztelte elhivatottságát a feladatai iránt. - Itt a Sakuya korvett! Vettem a parancsot, vétel és vége. - válaszolt mély, reszelős hangján Sakesu és a hajókezelők irányába fordult: - Hajtóműveket a maximumra, minden energiát a fegyverekbe! Amint a közelükbe értünk mozgósítsák a szárazföldi osztagot, álljanak készen a bevetésre! - szavai ágyúdörgésekként hagyták el száját, miközben gondolatai már a parancs kivitelezése körül forogtak. - Hai! - válaszolta egyedül a másodtiszt vékony női hangján. Hangszálait maximálisan megerőltetve is csak épphogy túl tudta "kiabálni" a parancsnoki híd nyüzsgését. A hadnagy már-már akaratlanul is nagy hangjával furcsa párost alkottak. Sakesu-nek viszont esze ágában sem lenne megszabadulni a 35 éves nőtől, főleg azért, mert őt is (mint a hajót) Sakuyának hívták és ezt jószerencséjük zálogának tekintette. Nem telt sok időbe, mire lőtávon belülre kerültek. A Sakuya az élen járt, mintha versenyezne a többi korvettel, amely verseny fődija a tüzelési lehetőség elsőbbsége. Az ellenséges hajók csakhamar észre vették, hogy taktikájuk a korvettek gyorsasága miatt nem működik tovább, így hát szembenéztek elkerülhetetlen sorsukkal: az expedíciós erők korvettjei ellen visszafordították saját korvettjeiket és vadászaikat. A Sakuya felé 5 vadász vette az irányt szélsebesen közeledve, mintha számítana, hogy most pusztulnak el, vagy 5 perccel később, Sakesu viszont örült ennek. Látva a lehetőséget, kecses korvettjét enyhén balra fordította, hogy a nyitótűzhöz az összes jobboldali lézerágyút használhassa, de még épphogy ne térjen ki túlságosan. Az ilyen és ehhez hasonló manővereket is túlfűtött maximalizmusának köszönhette. Ekkor a vadászok lőtávolba értek, Sakesu nem várt a paranccsal: - Lézerágyúkkal tüzelj! - ordította a hadnagy katarktikusan. Ami ezután következett, az mészárlás volt: a lézernyalábok halálos pontosságú csapásokat mértek az ellenséges vadászokra, kettőt már az első körben kilőttek, de a többi sem végezte másként. Szorosan mögöttük érkeztek az ellenséges korvettek, közülük kettő a Sakuya felé vette az irányt. A bekerítő hadművelet szellemében Sakesu középre kívánta terelni az ellenséges hajókat, így a baloldali korvettre nyitott tüzet, remélve, hogy a másik jobbra veszi az irányt. A turbólézerek "feladatuknak" megfelelően vetették a halálos nyalábokat a korvett felé, miközben az ellenség viszonozta a tüzet. A hajó rázkódásából a hadnagy tudta, hogy több találatot is kaptak, azonban nem ijedt meg és nem félt, bízott hajójában és legénységében. - Pajzs 72%-on - tudatta Sakesu-vel a pajzskezelő a fontos információt. - Tartalék energiát a pajzsokba! - szólt az utasítás válaszként. Hajója az élvonalban harcolt, ezért nem kockáztatott. Egy másik expedíciós korvett felzárkózott mellé és tüzet nyitott ugyanarra a célpontra. A Kaori korvett volt az. Sakesu szája ismét mosolyra húzódott: - Esztelen vénember - mormogta magának még mindig vigyorogva, majd intett "szomszédjának, aki viszonozta azt. Az ugyancsak Izumi-osztályú hajót régi jó barátja, a hasonló életkorú Hagino Kiyoshi irányította. Még az akadémiai éveik során ismerkedtek össze és bár Kiyoshi 2 évvel tovább bírta, mint Sakesu, mégis ugyanott kötöttek ki és ez egy életre összefonta barátságukat. A túlerő hamar legyűrte az ellenséges hajókat, így azok hátrálni kényszerültek, félő volt, hogy bekerítik őket. Ekkor megindultak az ellenséges fregattok is...
|
|
|
Post by Enz on Aug 16, 2013 2:58:16 GMT 1
- Áttörtük az ellenséges arcvonalat, kakka! - harsogta túl a híd hangzavarát az egyik kezelõ. Uesugi Kenjiro szótlanul bámulta a csatát. Újabb és újabb vadászgépek pusztultak el, ahogy a korvettek tûzfüggönyébe értek, amelyek pedig túljutottak, azok a második vonalon véreztek el. Ideje volt felküldeni a saját Tenguikat. Egyik kedvenc taktikai húzása következett most, de ezt is fáradt rezignáltsággal vette tudomásul. Fia, Ichiwa sosem értette miért volt mindig olyan búskomor az apja, amikor az egyik legsikeresebb zászlósúr volt az expedíciósoknál, sõt a flotta is alkalmazta néhány taktikai manõverét. - Minden hajónak! Tengu vadászosztagokat felküldeni! - a Tenguk kecsesebbek voltak a Zeroknál, de persze nem kecsességben mérik a hatékonyságot. A Tengu volt azonban az expedíciósok legfrissebb szerzeménye, amit alig két éve vontak ki a hadrendbõl. Mindenesetre igazán furcsa volt, hogy a honi flotta egyetlen Zero vadászgépét sem lehetett látni az ûrben. - Tsu-manõverhez elõkészülni! - az elsõ tiszt, egyben legidõsebb bátyja parancs nélkül is tudta, mire készül Kenjiro. A Tsu-manõver a hasonló nevû írásjelrõl lett elnevezve: a jel egy nagy kanyart leíró vonal volt. Ichiwa emlékezett a Harumune nagybácsitól tanultakra: egy ilyen mozdulat megosztja az ellenség figyelmét, és két tûz közé kerül. - Ellenséges fregattok a korvettfalnál! - Teljes sebességgel haladjanak át közöttük! - utasította Kenjiro, aki meg sem emelte a hangját, és mégis mindenki hallotta. Volt valamiféle vezetõi kisugárzása, amivel leküzdötte ezeket a problémákat. Sokan hasonlították õt egyik õsükhöz, Kagetorához, aki a háborúskodásnak élt a hadakozó hadurak korában. Egyik kiváló riválisával négy döntetlen ütközetet vívott egy völgyben: Kawanakajimánál. Mégis, mikor éhínség tört ki a rivális hadúr területén, titokban élelmet küldött neki, azzal az üzenettel, hogy a csatákat fegyverrel kell megvívni. - Ne vegyék fel a harcot velük!
|
|
|
Post by Ecthys on Aug 16, 2013 12:57:35 GMT 1
Az ellenséges flotta utolsó hulláma közeledett felénk, s bár lett volna elég korvett a fregattok legyűréséhez, a parancsnokság egy hatékonyabb (és ami a legfontosabb: időhatékonyabb) módszert kívánt alkalmazni az ellenség összezúzásához. - Tsu-manőverhez előkészülni! - jött az utasítás a Kawanakajimáról, az események mostanra kellőképpen felpörögtek. - Hallotta mindenki, minden energiát a pajzsokba, átrepülünk közöttük! - mennydörgött azonnal Sakesu, még mindig katarktikus állapotban volt: a lézernyalábok fénye, mely az ellenség hajóinak pusztulására teremtetett, a lángok, az elpusztult hajók darabjai, mintha mind egy hatalmas pumpát táplálna, ami egyenesen a hadnagy vérereibe vezet és fokozza szívverését. Hiába, nem tudott ellene tenni, s bár gondolatai nyugodtak maradtak, pulzusáról ez már nem mondható el, emiatt a csaták hevében sokszor fel-alá járkált, talán ez volt az egyike a rossz tulajdonságainak. Hiába, ő sem tökéletes... A manőver ugyanakkor veszélyeket is hordott magában: átrepülni minimális választűzzel erősebb hajók között nem egy egyszerű feladat, erre nem elég fizikailag felkészülni, fontos a mentális nyugalom megőrzése is. Nem véletlen, hogy éjt nappallá téve gyakoroltatta Sakesu a manővert újra meg újra, egészen addig, amíg a legénység maximálisan felfogja, mi lehet a legrosszabb végmenetel, hogy aztán ha eljön az idő, szó nélkül végrehajtsák. Még ott csengett a levegőben Sakesu parancsa, de már elhagyták a fregattokat. Az egyik korvett viszont nem volt ilyen szerencsés: két fregatt közé szorulva a tűzerő összezúzta őket és a hajó kettészakadt. A hajók közötti rést azonnal az expedíciós flotta fregattjai foglalták el. Most rajtunk volt a sor: a Tenguk özönvízszerűen árasztották el a csatateret, az ellenség körül körözve járták haláltáncukat, ezzel mintegy átvezetve őket a túlvilágra. Egy torpedó meglékelte az egyik fregattot, amely azonnal elsötétült, lelassult és abbahagyta a tüzelést, minden bizonnyal megsemmisítette a generátort. Mi, akik az ellenség hátába kerültünk, egy-egy turbólézert hátra fordítva a fregattokat szórtuk meg, míg a másikkal a menekülő korvettekre céloztunk. A lázadók fregattjai egymás után váltak harcképtelenné, néhányat sikerült is elfoglalni. A megmaradt hajók a bolygó felé vették az irányt...
|
|
|
Post by Enz on Aug 16, 2013 16:55:25 GMT 1
Ichiwa láthatta, amint az ellenség négy tûz közé kerül: szembõl az expedíciós flotta hajói, hátulról a korvettek, két oldalról pedig a vadászok és a Császári Flotta. Szépen kivitelezett hadmûvelet volt, és célt ért. A másik szárnyon Date Masamune némileg eltérõ módon, de hasonló eredményre jutott. Az ellenséges flotta megszûnt veszélyt jelenti rájuk. Kivéve persze a cirkálókat, amik valamilyen furcsa okból a bolygó túloldalán, a harcoktól távol tartózkodtak. Mintha csak meg akarnák õket óvni a veszélytõl. - Uesugi kadét - hallotta, ahogy valaki a nevén szólítja. Azonnal megpördült, és a császári herceggel találta szemben magát. - Tenka - nyögte ki a választ megilletõdve. Nem rajongott a jelenlegi uralkodóházért, akik miatt számûzetésben kellett lenniük, de érezte magán apja tekintetét, így a legnagyobb tiszteletet mutatta. - Sok jót hallottam rólad édesapádtól - dicsérte meg a herceg. Ez igazán meglepte, és szabadkozva próbált köszönetet mondani, de az egyenruhát viselõ herceg leintette. - Azt szeretném, ha velem jönnél a közvetlen törzskaromhoz. Matumae kadéttal együtt. - Ez megtiszteltetés lenne, hercegem - hajolt meg sietve Ichiwa. Mosolyogva fordult meg, amikor a herceg ellépett tõle, de apja szigorú tekintete elûzte belõle a vidámságot. Egy pillanatra nem értette miért ilyen szúrós kedvû az apja, de aztán rájött: éppen most vált tússzá a herceg kezében arra az esetre, ha az expedíciósok valamit terveznének. Apja nézte még egy pillanatig a herceget, majd rá egy pillantást sem vetve visszafordult a kijelzõk felé. - Orbitális pályára állni! Bevetési készültség a felszíni erõknek! - Transzportálásra elõkészülni! - kiáltotta elsõszülött fia, egyben elsõ tisztje, Kenshin. Ichiwa lelki szemei elõtt megjelentek a transzportok felé futó katonák, a személyi védõpáncéljaikat felkapók, a Morita rohamsugárvetõkön végzett utolsó ellenõrzések, a jármûvek beszállítása. - Sárkány, Kappa, Oni, Goryo, Tanuki, Kitsune-osztagok! - adott ki egy új utasítást az apja. - Megkezdeni az ereszkedést a bolygóra! Parancs: a leszállóövezet feletti légtér megtisztítása! Az elsõtiszt elismételte a parancsot, Kenjiro pedig új utasítást adott. - A többi osztagnak: hajtsanak végre támadásokat az ellenséges csapatok és infrastruktúra ellen! - hangját ezúttal sem emelte meg, majd elsõszülöttje felé fordult. - Keríts nekem néhány korvettet is. - Hai, chichiue - Ichiwa legidõsebb testvére mindig a legnagyobb tisztelettel szólította meg apját, majd intett a kezelõknek, hogy válasszanak ki néhány korvettet a célra. - Sakuya korvett! - továbbította a parancsot az egyik nõi kezelõ. - Ereszkedjenek a légkörbe, és segítsenek megszerezni a légtér feletti uralmat! Vétel és vége. - Uesugi és Matsumae kadétok - lépett oda hozzájuk a herceg. - Ideje indulnunk. A Genbu-n rendezzük be a fõparancsnokságot.
|
|
|
Post by Ecthys on Aug 17, 2013 18:01:48 GMT 1
Az egyesített flotta a menekülő hajók után vetette magát, élükön a takarító brigáddal és az expedíciós korvettekkel. A megmaradt védők beléptek a bolygó légkörébe, hogy a felszíni erők támogatásával vegyék fel újra a küzdelmet a támadókkal. - Sakuya korvett! Ereszkedjenek a légkörbe, és segítsenek megszerezni a légtér feletti uralmat! Vétel és vége. - szólt az újabb utasítás. - Vettem Kawanakajima, megkezdjük a hadműveletet, vége! - igazolta vissza Sakesu hadnagy. - Kitsune-osztag, itt a Sakuya korvett! Szorosan maguk mögött maradunk, vége! - informálta a hadnagy az előttük repülő osztagot. Bár nem jött egyértelmű utasítás, kiket kell követniük, a protokoll szerint a Kitsune-hez vannak beosztva. A légkörbe belépve heves ellenállásba ütköztek, ahogy a megmaradt ellenséges korvettek a légvédelmi erőkkel egyesülve, a légvédelmi ütegek támogatásával próbálták kiszorítani az expedíciós flotta takarító brigádját. Válaszul a légvédelmi ütegek ellen a szárazföldi bombázók kerültek bevetésre. Miközben ők a szárazföldi védelmet semlegesítették, a korvettek a bolygó légi erejével vették fel a harcot. Ezek az elavult gépek aligha tudtak komoly ellenállást tanúsítani a mi kevésbé elavult korvettjeinkkel szemben, ráadásul (az ironikus felállás mellett) még felszerelésekben is hiányt szenvedtek, inkább amolyan rendfenntartó erők ezek, mint komoly légvédelmi erő. A takarítás oroszlánrészét természetesen a feladatra kijelölt osztagok végezték, akik az "egérflotta" maradékát megsemmisítve immáron a szektor fölött körözve várták a további utasításokat. A lázadók visszaszorulva a szárazföldre felhagytak Iwojima ostromával és (remélve, hogy elhúzhatják a harcokat) bevették magukat bunkereikbe. Sakesu a parancsnoki híd ablakából figyelte az eseményeket, majd miután visszaült nem éppen kényelmes székébe, az alábbi üzenetet címezte a parancsnokságnak: - Sakuya korvett a Kawanakajimának: megtisztítottuk a légteret a lázadók légi erejétől, várjuk a további utasításokat, vége! - majd hátradőlt székében és miközben a választ várta, utasította a szárazföldi osztagot, hogy készüljenek fel a landolásra. Az órájára pillantva elégedetten konstatálta, hogy a lemaradást (többé-kevésbé) sikerült behozni és a hadművelet eddig a terv szerint halad... túlságosan is a terv szerint...
|
|
|
Post by Enz on Aug 17, 2013 20:07:13 GMT 1
- Õfelségéért jöttünk - sietett le a rámpán egy nagai katona, majd tisztelgett. Ichiwa végigmérte a fickót, akinek sisak takarta a fejét, és gyanakodva hunyorított, mintha valami nem stimmelne vele. Az ûrért folyó csatát egyelõre megnyerték, így ideje volt áttérniük a felszíni hadmûveletek koordinálására, ehhez pedig az erõdbe kellett utazniuk. Remélte azért neki is akad ott valami szerep a túszon kívül. - Itt vagyok, katona! - lépett elõrébb Hiro herceg, miközben szokásos kellemes modorában elõre szólt. A katona a hang felé fordult, megkereste a szemével a császárt, majd meghajolt. - Én az elsõ transzporttal megyek - jelentette ki a többieknek. - Ichiwa kadét velem tart. Kövessenek majd. - Hai, tenka - nyugtázták a vele lévõ kísérõi. Két fegyveres vált még ki közülük, hogy elkísérjék õket az úton. Õfelsége nyugodt léptekkel megindult felfelé a rámpán, Ichiwa pedig követte. Csak nem lövi most már le õket egy magányos vadász vagy eltévedt lézernyaláb. A sort a két katona, majd a leszálló pilóta követte, aki még gyorsan tisztelgett a hátrahagyott méltóságoknak, és becsukta maga mögött a rámpát. A szállítóhajó felemelkedett, és nekivágott az ûrnek. - Máshol is megkezdték a landolási mûveletet - magyarázta a herceg neki, és kimutatott az egyik ablakon. Szabad szemmel is látni lehetett a tucatnyi szállítóhajót, amint céljuk felé tartanak az ûrben. - Elõször az ostromlott Iwojima bázist kell felmenteni, aztán a fõváros körüli bunkerrendszert bevenni, végül a fõvárost lerohanni. - Él itt kétszázezer nagai is - elevenítette fel emlékezetét Ichiwa. A császári herceg egyetértõen bólintott. - Az egyetlen ok, amiért belemegyünk egy ilyen felszíni ütközetbe. Normál körülmények között már csak romeltakarításra küldenénk le katonákat. - Felség - lépett oda a tiszt, aki fogadta. Odahajolt a füléhez és belesúgott valamit, amit Ichiwa nem értett, majd felgyorsultak az események. Két lövés dördült és egy pillanattal késõbb a herceg két testõre holtan feküdt a földön, rájuk pedig fegyverek irányultak. Egyikük levette a sisakját, és látni lehetett gyûlölettõl eltorzult arcát. Õfelsége a legnagyobb nyugalommal ült tovább, majd Ichiwára sandított, aki szintén igyekezett palástolni nyugtalanságát. - Ezért utálok külsõs siklókkal utazni - mondta lemondóan. - Igen rossz a vendégszeretet. - Csend legyen! - köpte a szavakat a férfi. - Mostantól a foglyaink. - Kinek a foglyai? - kérdezte érdeklõdve a herceg. Az elrablójuk szája mosolyra húzódott. Ichiwa kipillantott az ablakon, és látta, hogy a siklójuk irányt változtat, aztán a hátuljából kiesik valami, egyenesen a flotta irányába. Jobbnak látta nem kérdezõsködni.
- A légtér a miénk a mûveleti terület felett - jelentették a Kawanakajima hídján. Uesugi Kenjiro bólintott - a leszállási hadmûvelet már folyt. A bázistól keletre és nyugatra érnek majd földet, tartják a landolási zónákat, majd felmentik Iwojimát, amit három napja rohamoztak szakadatlanul. - Kakka, a herceg hajója letért az útvonalról - érkezett egy furcsa jelentést. Kenjiro talán figyelmen kívül hagyta volna, hiszen a herceg néha mûvelt érdekes dolgokat, de ezúttal valamiért nem hagyta nyugodni a dolog. - Merrefelé tart? - kérdezte a kezelõtõl. - A nyílt ûr irányába. - Küldjenek utánuk egy vadászosztagot! Kenjiro a szeme sarkából egy villanást látott, majd visszatért az ûr sötétje és a csillagok apró fényei. Vajon mi történhetett? Egy pillanat alatt felbolydult a híd. - Két cirkálón meghibásodás! Iontalálat érte a hajtómûvet? Három korvett sodródik. A Nagao fregatt nem válaszol! - Jelentést! - Valamiféle anomália, uram - jelentette az egyik kezelõ. - A flottánk és a császáriak egy részét kapta el. A Date-szárny túl messze volt. - Károk? - Kisebb ionkisülés, semmi komoly. Húsz perc és helyreáll a normális kerékvágás. - K-kakka! Azonosítatlan hajók lépnek a rendszerbe! - Minden egységet visszarendelni és alakzatba! - Sakuya korvett, azonnal térjenek vissza! - továbbították az üzenetet, majd az ideges hangú nõi kezelõ tovább is lépett egy másik hajóra, a katonai protokoll csúnya megsértésével. De egy biztos volt: komoly lehet a baj.
|
|
|
Post by Haruhi on Aug 17, 2013 21:57:49 GMT 1
Zenei aláfestés:
A Nagai flotta mellett, a bolygó irányában hajók gyülekeztek, egyenként vagy kötelékekben lépve ki a hipertérből és többen már tüzet is nyitottak a legközelebbi hajókra, vadászgépeik pedig kirepültek a hangárjaikból. Nem vallott nagy stratégiai érzékre a rendezetlen lerohanás, ami azonban sokkal hatásosabb volt, az a meglepetés és a hirtelen terror. S mindezek között talán a legmeglepőbb ténynek nem más bizonyult, mint hogy a modellek és fegyverzeteik túlnyomórészt Nagai voltak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy megrázza az így is összezavarodott erőket és átmenetileg védtelen, vízen sodródó szálfákká változtassa a flottát. Ugyan régebbi, leszerelő félben levő hajó volt valamennyi, míg néhányuk eltűnt egységek jeleit sugározta. Ám leginkább az egyre gyarapodó számuk aggasztotta a flotta tisztjeit, nem kis részben annak köszönhetően, hogy ők jelenleg szintén nem voltak effektív formációkban. Mintha csak a támadás is addig várt volna, hogy a bolygóra megkezdődjenek a csapatszállítások. Ahogy az első pillanatok rémülete kezdett alább hagyni, a legnagyobb, egy láthatóan átfogón összefoltozott, már kivénhedt Ezo osztályú hajóból mindenhol hívás érkezett, s egy katonai uniformisba öltözött férfi hologramja jelent meg. Tekintete szúró volt, hangja pedig ugyan határozott, mégis megvetéssel teli. - Eljött az idő, a kalapács lecsap! A népeket elnyomó kapzsi monarchia és az azt kiszolgáló mágnások és teológia ideje lejárt! Azt hittétek elpusztítottatok minket, ám a Karmazsin Nap ismét felkelt az égbolton, sugarai pedig felperzselik a hazugságok nyomorában élő nép ellenségeit!Karmazsin Nap. Két elfeledettnek hitt szó a Birodalom zavaros dekádjainak homályából, melyek most mindenki arcába dörgölőztek. Sok évvel ezelőtt megrengették a rendszereket forradalmuk lobogói alatt, s megpróbálták eltörölni a császárságot teljes rendszerét vallva, hogy a nép érdekeit szolgálták. Véres harcok árán azonban végül elfolytották a felkeléseket és mostanáig úgy tűnt, maradványaik széthullottak. Ki tudja mióta gyűjtötték össze maradék erőiket, elharácsolva számtalan megsemmisítésre szánt hajót, vagy elfoglalva őrjáratokat teljesító kötelékeket. S most, Suzuka Főmarshall irányítása alatt kibújtak az árnyékból, s fogukat megkísérelték belemélyeszteni a Birodalom húsába. De mindenek előtt a Danderonra áhítoztak, hogy bázist leljenek maguknak, egy hidfőt ahonnan továbbhaladva felbolygassák az állam békéjét. Agresszívan, saját épségükre szinte ügyet sem vetve rohanták le most a loyalista flottát, s eme kezdeti offenzívájuk sikeresnek bizonyult: az eltérített hajó után küldött egységeket hamar elfogták és szétszélesztették, néhány kisebb hajót robbanások rázták meg, s egy cirkáló hídja pedig hatalmas lángfelhőben tűnt el. A kibontakozó csata szélén Hiro herceg eltérített szállítóhajója egy átalakított Shiwa-osztályú cirkáló felé közeledett, melyen a leginkább szembetűnő módosítást egy dokk és hangár jelentette. A herceg és kísérője ekkorra már erős nyugtató hatására eszméletlenül feküdtek, karjaik és valamennyire lábaik is megkötözve, cseppet sem méltóságteljes módon. Mikor nem sokkal ezután magához térítették őket, a cirkáló hídján találták magukat, számos fegyveres őrrel körbevéve, kik durván talpra kényszerítették őket. Megvető pillantások kereszttüzében álltak, azonban parancsnoki szék mellett álló korántsem jól megtermett, viszonylag fiatal nő/lány tekintete jobb híján közömbös volt. Külleme leginkább génmanipulálásra utalt, de ugyanezt a jelenléte mint sorhajókapitány is alátámasztani látszott. Bőre nem egyhangú árnyalatú, fajára jellemző jellegzetes fülei pedig elvesztek kevésbé gondozott hajában. Hangja valóban fiatal volt, szavaiból azonban hiányzott az illem. - Legyetek boldogok, hogy Suzuka Főmarshall túsznak akar. - mondta érdektelenül - Nekem még arra sem kellenétek...Mondanivalója láthatóan eddig tartott, ugyanis megfordult és helyet foglalva parancsnoki székében. Figyelmét a csata kötötte le, melybe most meglepő módon fejest ugorva vetette bele magukat, nem véve tudomást kincset érő rakományáról, melyet inkább távolabb volt szokás vinni. Míg a legtöbb Nap hajó az irreguláris és ostoba minősítések között harcolt, a cirkáló kapitányának szinte már brutális agresszivitása ügyességgel, taktikai érzékkel és mindezekből adódóan hatékonysággal párosult. A lefoglalt loyalista hajókat szinte megrohanta, s a cirkáló fegyverzete rendre érzékeny pontjaikat vette tűz alá, miközben távol maradt az éberebb kapitányok hajóitól. Ügyet sem vetett a túszokra, ha szóltak még csak feléjük sem fordult, szeme halovány vörösben derengett, csak a küzdelem érdekelte.
|
|
|
Post by Ecthys on Aug 18, 2013 23:18:32 GMT 1
A herceg hajója, amely eddig a szárazföld felé repült, most hirtelen irányt váltott, ezt persze Sakesu nem láthatta a többi hajótól és különben sem volt feladata a szkennereken a siklót követnie. Még mindig az óráját nézte és a parancsot várta, amikor egy hatalmas villanás vakította el a hídon tartózkodókat. Csak egy pillanatig tartott, de olyan fényesen, hogy a nappal ellenére a hajókezelőknek el kellett takarniuk a szemeiket. Sakesu öröme gyorsan elillant a vakító anomália nyomán, bár nem tudták még pontosan mi volt ez, Sakesu érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. - Jelentést kérek a hajó állapotáról! - utasította habozás nélkül. - Hajtómű rendben! Pajzs rendben! Kommunikációs kapcsolat rendben! Generátor rendben! A hajó legénysége rendben... - jöttek sorban a megnyugtató információk, de ez csak addig tartott, amíg a Kawanakajima egyik női kommkezelője idegesen és hadarva nem éppen megnyugtató parancsot továbbított: - Sakuya korvett, azonnal térjenek vissza! - Sakesu nem válaszolt, most már tudta, hogy nagy baj van és nem véletlen a tömör utasítás. A hadnagy mostanra már fel-alá járkált: - Minden energiát a pajzsokba, teljes sebesség! Irány a flotta! A szárazföldi osztagot a fő kapukhoz! - miután a hadnagy úgy érezte minden fontos utasítást kiadott, mély levegőt vett és leült. Pár másodperccel később már a világűrből figyelték a kibontakozó, heves csatát, miközben fokozatosan új hajók léptek ki a hipertérből véget nem érő áradatként. Sakesu meglepődve konstatálta, hogy nagai hajók tűntek fel. ~Ismeretlen flotta ismert hajókból, de kik lehetnek ők...~ Sakesu próbálta összegezni a lehetőségeket. Szemével a hajó padlózatát fürkészte, mintha a válasz akármelyik pillanatban előpattanhatott volna alóla. Nem kellett sokat várnia rá, igaz, nem a padló jelentette a megoldást, hanem a holo-kommunikátorban megjelenő ismeretlen férfi arrogáns monológja: - Eljött az idő, a kalapács lesújt! A népeket elnyomó kapzsi monarchia és az azt kiszolgáló mágnások és teológia ideje lejárt! Azt hittétek elpusztítottatok minket, ám a Karmazsin Nap ismét felkelt az égbolton, sugarai pedig felperzselik a hazugságok nyomorában élő nép ellenségeit! - hangzottak el a megdöbbentő szavak, majd az alak eltűnt. Egy pillanatig mindenki döbbenten bámulta a holo-kommunikátort: mindenki nagyon jól tudta, kik is ők, többségük fiatal korukban hallott róluk először, de voltak, akik meg is élték azt az időszakot. Sakesu is ebbe a táborba tartozott, hirtelen gondolataiba fürkészte magát az éhező emberek látványa, az élelmiszerjegyekkel sorban állók arcai... a saját szenvedése... feleszmélve pillanatnyi zavarából Sakesu felállt helyéről és határozott lépésekkel az ablakhoz sietett, miközben próbálta a legénységet észhez téríteni: - Jól van emberek, mindenki a dolgát... - mondandójába a másodtiszt volt kénytelen belevágni fontos információt közölve vele: - Hadnagy úr! A herceg siklója a Karmazsin Nap flottája felé tart, a Kappa és Oni-osztagok a sikló felé vették az irányt, mi a parancsa uram? - hadarta, miközben homlokáról folyt a verejték, s próbálta figyelmét a képernyő és a hadnagy között megosztani. - Követjük a parancsnokság utasításait! - jött a gyors és határozott válasz. Hamar kiderült, hogy ez volt a helyes lépés, mert pár másodperccel később az osztag hajói sorban kapták a kritikus találatokat, lángfelhőbe borítva a két osztagot és ezzel együtt a herceg kimenekítésének reményét is. A támadók kikerülve a roncsokat szélsebesen a három megmaradt osztag és a kísérő korvettek felé vették az irányt. Sakesu látva ezt azonnal kiadta újabb parancsát: - Tartalék energiát a turbólézerekbe! Cél a legközelebbi ellenséges hajó! - az ágyúk 180 fokos fordulatot véve egyenesen a célpont irányába szegezték csöveiket, mintha pusztán a hadnagy akarata vezérelné őket. Pár pillanattal később az egyik támadó hajó tüzet nyitott a mellettük haladó fregattra, melynek fegyverei válaszüzenetként úgyszintén működésbe léptek, s a két hajó agresszív "üzenetváltásba" kezdett. - Lőtávon belül vagyunk uram! - ordította a tüzértiszt, tekintetét pillanatok alatt Sakesu irányába szegezve. - Kōgeki kaishi! - kiabálta túl a hadnagy a tisztet ebben a furcsa versenyben. A lézernyalábok az őket üldöző korvett irányába vetették magukat: 1-2-3 találat, majd a hajó rázkódása jelezte a választüzet, pontosabban ami betalált közülük. - Milyen messze van a flotta? - fordult Sakesu a navigátor irányába. - 30 másodperc! - válaszolt azonnal a hajókezelő. A helyzet nyugtalanító: a támadók a teljes frontszakaszon ostromolták a flottát, sok ellenséges hajó jóval előttük haladt, s bár azok túlságosan távol voltak ahhoz, hogy elvágják őket a flottától, ők pedig túl közel a flotta jobb szárnyához, fél perc alatt ekkora mennyiségű üldöző elől menekülni nem éppen szívmelengető érzés. - Pajzs 43%-on - közölte a kezelő, miközben a hajó folyamatosan rázkódott. - Gyerünk mi lesz már... - sziszegte Sakesu a fogai között, miközben a szövetséges flottát kereste a távoli űrben. Nem messze tőlük egy fregatt hajtóműve robbant fel a pusztító tűzerő következtében, s letérve irányáról egy másik fregattnak ütközött, mely a kontaktus hatására felrobbant. A lökéshullámok megrázták a Sakuya korvettet is...
|
|
|
Post by Enz on Aug 19, 2013 9:31:56 GMT 1
Ichiwa fájós fejjel ébredt fel egy számára ismeretlen helyen. Utolsó emléke az volt, hogy egy kéz fonódik a mellkasa köré, és miközben próbál kiszabadulni, valamit a nyakába szúrnak, majd minden elhomályosul. Vajon a holt lelkek gyûjtõhelyén van, ahol azt várják, hogy újjászülethessenek? Nos, ez esetben az isteneknek fanyar humoruk van, jegyezte meg magában, ahogy tisztulni kezdett a látása és a gondolkodása. Hiszen a túlvilág pontosan úgy néz ki, mint egy nagai hadihajó hídja. Kezek ragadták meg, és durván talpra rángatták. Nem, nem volt akkora szerencséje, hogy meghaljon. Ehelyett fogságba ejtette az ellenség. Szégyen, szörnyû szégyen. Körbepillantott, és észrevette a császári herceget, aki a legnagyobb lelki nyugalommal állt ott. Még neki, a császári ház haragosának is el kellett ismernie, hogy igazán fenségesen viselkedett. Egy fiatal lány fordult feléjük furcsa egyenruhában, aki igencsak tiszteletlenül beszélt. - Legyetek boldogok, hogy Suzuka Fõmarshall túsznak akar. Nekem még arra sem kellenétek... - Ó, micsoda szívélyes vendéglátás - mosolygott rá gúnyosan Hiro herceg. - Hol vagyunk? - kérdezte még mindig kábán Ichiwa. A herceg válaszolt. - A Karmazsin Nap egyik hajóján - felelte a herceg nyugodt hangon. - Hogy mi? - értetlenkedett tovább. Emlékezett tanulmányaiból egy ilyen szervezetre, de az õ lázadásuk jó 35 évvel ezelõtt volt. - Ugye? Én sem hittem volna, hogy az ûrben léteznek még ilyen nagy síkságok - egy pillanatra még jobban összezavarodott, aztán rádöbbent mivel gúnyolódott a herceg. A génmódosított nagai lány elég fejletlen volt némely nõi területen. Talán a módosítása eredménye. - Ez elég lapos vicc volt, felség - felelte Ichiwa komoly képpel, majd nem bírta megállni és elvigyorodott. Hiro herceg szája is felfelé görbült. Egyedül a vicc tárgya nem foglalkozott velük. - Hát dombormûvet nem állítanék neki - jött kis idõ múlva a válasz. - Ez amúgy is térképészeti jelenség - Ichiwának kezdett egészen megtetszeni a játék. Legalább addig se azzal foglalkoznak, hogy fogságban vannak. - Tanulhatnának tõlük a hadihajó-csiszolóink - sóhajtott fel. - Ilyen sima felületeket még sosem láttam. - Lehet, hogy befelé nõnek - vetette fel Ichiwa, és összevigyorogtak. Már a körülöttük álló õrök arcának némelyikén is megjelent a mosoly, mások pedig inkább idegesen feszengtek.
- Karmazsin Nap - ízlelgette a szavakat Uesugi Kenjiro. Tizenhat évesen harcolt a polgárháborúban, 17 évesen pedig az õ felkelõik ellen. Gyõztesek és legyõzöttek együttes erõvel vették fel a küzdelmet az utópista felkelõkkel szemben. Den Shiwa, aki korábban a köztársaságpártiak vezetõje volt, még korábban jó pár hívével együtt csatlakozott az alkotmányos monarchistákhoz, de sok szélsõségesen republikánust nem lehetett meggyõzni. Õk voltak a felkelés értelmi szerzõi és vezetõi. Szerencsére igen rosszul szervezettek voltak kevés katonai tapasztalattal, míg õk, a dicsõséges felszabadítási háború és a polgárháború veteránjaival könnyedén legyõzték õket a legtöbb csatában. Úgy látszik a helyzet most sem változott, bár ezúttal legalább szereztek pár sajátságos egyenruhát. - Rendezetlen tömegként támadnak - jegyezte meg Date Harumune, akinek robusztus alakja az egyik nagy kivetítõmonitort betöltötte a hídon. - Sokkal jobban zavarnak a túszok - felelte Kenjiro. Nem is annyira a herceg, mint saját fia, Ichiwa. Persze a csatában mindig leselkedtek veszélyek, ezzel tisztában volt, de más csatában meghalni és más túszként. - A fiad rendben lesz - felelte bátorítólag Harumune. - Ügyes fiú, tud magára vigyázni. És követtük melyik hajón dokkoltak. - Rendben. Most azonban meg kell nyernünk egy csatát. - A taktikai részét rád hagyom - mosolygott szerényen Harumune, pedig õ sem volt hülye az ilyen dolgokhoz. - Csak mondd meg mire lõjek. - Magunkra húzzuk õket - jelentette ki magabiztosan. - Ti pedig kerülõmanõverrel hátba támadjátok! - Vettem - vigyorodott el Harumune, majd a képe elenyészett. Helyette egy újabb vendég érkezett. - Azonnal le kell állítani a támadást! - közölte dühösen az egyenruhás fickó. Kenjiro határozottan megrázta a fejét. - A Karmazsin Nap nem ejt foglyokat, tengernagy. - De Õfelség élete veszélyben van! - És vajon nem lesz veszélyben, ha minket megölnek harc nélkül? - tette fel az egyértelmû kérdést. Remélte sikerül meggyõznie a másikat. - Akkor már bázisuk és sok új hajójuk is lesz. - Õfelsége élete... - akarta volna magát ismételni a láthatóan zaklatott flottatiszt. - Vajon Õfelsége mit szólna a szavaihoz? - kérdezte feddõen Kenjiro. Hiro herceg ismert volt arról, hogy bármit képes feláldozni a gyõzelemért. Még a saját életét is. - Szégyent hoz rá ezzel a defetizmussal! - I-igaza van - ismerte el kelletlenül, és tényleg elszégyellt magát. - Alakzatba állunk! - Együtt kell mûködnünk a gyõzelem érdekében - jelentette ki. - Maguk kezdjenek el visszavonulni, és az ellenség betör majd a flottáink közötti résbe. Akkor indítsanak ellentámadást! - Jó terv - ismerte el a tengernagy némi morfondírozás után. - Eszerint cselekszünk majd! Az õ képe is elenyészett. Kenjiro a taktikai kivetítõre nézett. Az ellenséges háromszögek rendezetlenül lebegtek elõttük, miközben a mûködõképes hajók már alakzatban álltak. Érték õket veszteségek, érzékeny veszteségek, de abban a pillanatban, amint rendezték a soraikat, megnyerték ezt a csatát. Az ûrcsatákat az nyeri meg, aki rendezettebb és szervezettebb. Az ellenséges flott élén ott lebegett az a Shiwa-osztályú könnyûcirkáló, ahol fiát és a herceget fogva tartották. Ha ugyan még élnek. - Próbálják közelebb csalni az ellenséges hajót! - parancsolta. Eközben a flotta éppen beérte a vadászokat és korvetteket, és letarolta az ellenséges flotta fregattokból álló elõvédjét. Ha ugyan lehet ilyen katonai szakkifejezéseket alkalmazni egy ilyen masszával szemben. - Sakuya és Kaori korvettek! Uesugi zászlósúr parancsai szerint csatlakozzanak a Sendai fregatthoz! A cél a megjelölt könnyûcirkáló elcsalogatása a csatából! Vétel és vége.
|
|
|
Post by Haruhi on Aug 20, 2013 0:06:10 GMT 1
A csata kibontakozni látszott, a különös kapitány tekintete azonban egyre furcsállóbbá vált, s láthatólag nem sok köze lehetett a háta mögött folyó értekezéshez. Meglehetősen dühös hangnemű parancsokat kapott feletteseitől, azonban egészen másképpen reagált, ahogy az szokás volt. Felkelt a helyéről és a kommunikációs konzolhoz csörtetett, kapcsolatot létesítve más Nap egységekkel. - És nektek mégis ki parancsol?! - kiáltotta gúnyosan acsargó vigyorral arcán - Egy farmer többre vinné nálatok, félkegyelmű űrszemét-ivadékok!!! @%!!! Határozottan némította el a most már hevesebben tiltakozó flottatisztet, alaposan felmérte a kinti helyzetet, aztán egyenesen a kormányoshoz fordult, az öklét rázva. Különös izgatottság csillant a szemében, mintha valaminek örült volna. - Most te idióta, hetven fokos fordulat! - kiáltott rá, mire az összekapva magát engedelmeskedett - Hangár nyitás, torpedófürtöt készenlétbe, szép tömeg nézett ki minket, lássuk számítottak e ilyen fegyverzetre képük közepébe címezve! A következő szerencsés a fegyvermester volt, aki már attól megrezzent, hogy ránézett, s nyomban folytatta munkáját. - Négy, három, kettő, egy! - számolt vissza - Tűz a kötelékre! A hajó azonban nem rázkódott meg a feldördülú ágyuktól, ellenben a most a cirkálót kiszemelő kötelékek felé néző hangárt nagy sebességű kinetikus torpedóförtök hagyták el. Nem várt meglepetés lehetett, más helyzetben teljesen elavult fegyvernek bizonyultak volna, ám a csata hevében energia alapú ágyúk ellen átkalibrált ellenséges pajzsok most áteresztők voltak. A mágneses pajzsok természetesen teljesen hatástalanították volna őket, ha a loyalista hajók többsége nem kapcsolta volna le őket energiaspórolás céljából. Ugyan visszakapcsolni nem került volna sok időbe, a legtöbb torpedó addigra begyújtotta másodlagos utánégetőit és hihetetlenül tömör anyaguk és sebességüknek köszönhetően elemi erővel csapódtak be az útjukba kerülő hajók testébe. Nem volt rajtuk semmilyen formájú robbanótöltet, homogén anyagból készültek, fegyverük pedig ezzel együtt maga a gyorsaság volt. Nehézpáncélzatok szakadtak át, s pillanatok alatt repedések keletkeztek a megrengett hajótestek nagy részén, melyek kárát aztán a vákuum ereje sokszorosította. Nem zárulhatott már be időben valamennyi légzsilip, a hajók egyszerűen belülről szakadtak szét. Mindez természetesen egyszeri siker lehetett csupán, a Kapitány nem is kísérelte meg újból, az ellenség addigra észbe kapott volna. Intett a kormányosnak, s a cirkáló beleveszett az őket körülvevő többi hajó sűrűjébe. Egyetlen zord pillantást vetett a túszokra. Ez volt ő, mindvégig csalinak használta hajóját a saját csapdájához, s már készen állt a taktikaváltásra. Ami azonban a flotta többi részét illette, Suzuka Főmarshall nem volt éppen a helyzet magaslatán.
|
|
|
Post by Ecthys on Aug 25, 2013 14:24:06 GMT 1
Végre beérte a menekülőket a flotta jobb szárnya és se perc alatt letarolta az őket üldöző "keselyűket". - Rendben, teljes fordulat! - parancsolta Sakesu a navigátornak nyugodtabb, de még mindig erőteljes hangon. Az újabb, továbbra is rendezetlenül támadó hullám élén megjelent a herceget elrabló Shiwa-osztályú cirkáló, vészesen rohanva vesztébe. Úgy tűnt mintha "élő pajzsként" használva túszaikat, ezzel mintegy menedéket élvezve, gyors döntésre akarta volna bírni a flottát, összezavarva ezzel a parancsnokságot. Ők azonban egyértelműsítő választ adtak a felmerült problémára: - Sakuya és Kaori korvettek! Uesugi zászlósúr parancsai szerint csatlakozzanak a Sendai fregatthoz! A cél a megjelölt könnyucirkáló elcsalogatása a csatából! Vétel és vége. - - Vettem Kawanakajima, cél a Shiwa cirkáló! - erősítette meg az utastást Sakesu. Az ötlet nagyon egyszerű: réseket hagyunk a vonalainkon, majd nyílhegyként előretoljuk a jobb szárnyat. Ha lyukat ütünk az ő vonalaikba és nyílhegyként előrenyomulunk, túlerejüket kihasználva be akarnak majd keríteni minket, így kénytelenek lesznek az általunk gondosan előkészített résekbe benyomulni. Ezt fogjuk csalinak használni a könnyűcirkáló ellen. Elméletben működik a terv... A három hajó feladata benyomulni a résbe és magukra húzni a Shiwa-cirkálót arra az esetre, ha az megpróbálna a háttérbe menekülni. - Navigálja a hajót a Sendai fregatt mögé! - szólt a parancs Sakesu-től a navigátornak, aki egy enyhe kanyarral a fragatt mögé zárkózott fel. Mellettük jobbról szorosan a Kaori korvett haladt, a Sendai előtt, illettve mellett mindkét oldalról egy-egy fregatt, egy cirkáló, valamint egy tucat támogató korvett nyomult előre. Ők képezték a támadó éket, amely mélyen belevágja magát az ellenséges vonalakba és ketté osztja a még mindig rendezetlenül haladó támadókat. Az ék a vonalak mögé kerülve jobbra és balra szétválik, majd a Tsu hadműveletet ismét alkalmazva szétzúzza a támadók bal szárnyát. Ha ez sikerül, a császári és expedíciós egyesített flotta létszámfölénybe kerülhet a szervezetlen armadával szemben és kimenekítheti a túszokat a bekerített cirkálóról. A manővert látva a cirkáló éles balkanyart vett és felnyitotta a torpedósilókat, amelyek kisvártatva teljes tartalmukat az ék felé ürítették. A több tucatnyi torpedó pillanatok alatt odaért a kötelékhez, és megtorpantotta az eddig határozott előrenyomulást. A Sendai fregatt parancsnoki hídját találat érte, amely lángoló darabokra szakadt, a hajótest pedig a Sakuya felé emelkedett tehetetlenségében. - Tolja le a hajó orrát! - ordította Sakesu látva a feléjük közeledő fregattot. Szerencséjükre időben sikerült alábukniuk és kikerülniük a sodródó hajót, igaz, még így is kaptak a törmelékből rendesen. Az egyik torpedó a hajó fölött süvített el, "keresve" tovább célpontját a Sakuya mögött haladó hajórengetegben, hogy aztán elvégezhesse azt, amiért létrehozták. A Kaori éles balkanyart vett, hogy kikerülje az egyik torpedót, ami így csak épphogy súrolta a hajótestet. Nagyok voltak a veszteségek, legalább 4 fregatt elpusztult, köztük a Sendai is, és féltucat korvett, valamint egy cirkáló kritikusan megrongálódott. A cirkáló szerencsére elkapkodta a tüzelést és néhány torpedó irányt tévesztve lassan eltűnt a végtelen világűrben. Ami megmaradt, sikeresen kikerülték, vagy megsemmisítették a szemfülesebbek, majd a kezdeti zavar után ismét rendeződött az ék. - Folytatjuk a hadműveletet! Energiát a fegyverekbe! - utasította Sakesu a sürgő-forgó hajókezelőket a továbbiakról, majd a korvett a Kaorival együtt, most már a Sendai nélkül folytatta tovább útját a Shiwa-cirkáló felé. A bökkenő csak az volt, hogy a hajó eltűnt a rengetegben...
|
|
|
Post by Enz on Aug 27, 2013 2:37:27 GMT 1
Uesugi Kenjiro rövid pihenõt engedélyezve magának csendben gyönyörködött a fellobbanó és pillanatokon belül eltûnõ tûzgömbökben. Ez a látvány volt az, amiért szerette az ûrcsatákat, mivel magában az ölésben sosem talált élvezetet. Fõleg nem az ilyen steril, szagtalan gyilkolásban, ahol néhány gomb lenyomásával lehetett életek százait, ezreit kioltani. Az igazi harc az, amikor valaki a kezében egy karddal öl, látja a másik tekintetét haláltusája közben, és után élete végéig arra gondol, vajon ki lehetett az a másik? Kihez tartozhatott az a haldokló szempár? Vajon voltak utolsó gondolatai? 16 évesen ölte meg elsõ ellenségét egy csatában, még a nagy polgárháború idején. Valami helyi uraság seregének az egyik tisztje volt. A penge áthatolt a testén, a bordák között, ahogy beledöfte. A másik egy sugárvetõt tartott a kezében, és még mindig olyan görcsösen markolta, mintha segíthetne rajta. Megtapintotta a mellkasát és látta rajta a vért. Felpillantott rá, és tekintetük találkozott. Õ sem lehetett több tizennyolcnál. Talán egy másik életükben barátok voltak, olyan vádlón nézett rá. Sosem fogja azt a nézést elfelejteni. És remélte, hogy ha meghal, az õ legyõzõje sem egy gombsorra fog emlékezni, hanem utolsó pillantására. - Kakka - zavarta meg idegesen az egyik tiszt. Kenjiro tudta, hogy még meg kell nyerniük egy csatát, így felé fordult. - Az ellenség D flottacsoportja felmorzsolódott! Egy bólintással jelezte, hogy megértette, majd néhány nagy lépéssel a taktika holovetítõ mellett találta magát. A helyzet kezdett elég jól állni a számukra. A Date-flotta befejezte a bekerítõ hadmûveletet, a császáriak pedig elõrenyomultak, káoszba taszítva a közéjük és az õ flottája közé betolakodó ellenséges flottát. Ekkora tûzerõt összegyûjteni évtizedekbe telhetett, és ha itt gyõznek, akkor a külsõ rendszereket kis ellenállás mellett elfoglalhatták volna. Azonban úgy tûnik még a legnagyobb tûzerõ is ritkán ellensúlyozhatja az inkompetens vezetést. - Sunsin megsemmisítõ manõver! - utasította kemény hangon a flottákat. Három flottával nehéz lett volna elérni minden ellenség megsemmisítését, ezt küszöbölte ki évszázadokkal ezelõtt Sunsin admirális, a tof invázió egyik hõsi alakja. Flottáival jóval nagyobb tof erõket semmisített meg, és csak orgyilkosok általi halála után gyõzték le a nagai flottát. A manõver lényege az volt, hogy a három oldal elhelyezett flotta nem nyomult be az ellenséges flották közé, hanem az óramutató járásával ellentétes irányba körözni kezdett az ellenség körül, fokozatosan egy összefüggõ gyûrûvé alakulva az ellenség nyaka körül, káoszba taszítva erõit és súlyos veszteségeket okozva. Igen kockázatos mûvelet volt azonban, hiszen egy jól szervezett flotta áttörhetett a vékony vonalakon, de a Karmazsin Nap esetén láthatólag nem fenyegetett ez a veszély. A taktikai térképen fokozatosan kezdett átalakulni a helyzet: a D-vel jelölt flotta fejvesztve vonult vissza sajátjai közé, rátolva a C flottát a mögötte álló kettõre. Totális fejetlenség. A három flotta vonalai fokozatosan kezdtek megnyúlni az ellenség körül, akiket még jobban összezavart a helyzet. Többen öngyilkos rohamban kitörtek a sajátjaik közül, de a szervezetlen áttörési kísérletek sorban kudarcot vallottak. Amelyik hajó mégis túljutott a még nem teljesen zárt vonalaikon, azzal a hátrébb felállított Tachikawa bombázók és vadászgépek végeztek. Sunsin a sajátjánál egy ötször nagyobb flottát semmisített meg így. Az ellenségnek most alig harminc százalékkal volt több hajója, hogy a saját paralizált állományukat újra harcba állíthatták. - Hogy haladunk a mentõakcióval? - fordult az ezzel megbízott kezelõ felé. Õ kényelmetlenül feszengett a helyén. - Az ellenséges cirkáló kinetikus torpedókat vetett be. A Rusai cirkáló közepesen, hat korvett súlyosan megsérült, négy fregatt megsemmisült! - Jól harcol a rohadék - ráncolta a homlokát Kenjiro. Szóval legalább egy valamire való katona van Karmazsinéknál. Négy évtizede ennyi sem volt, sorban verték le gyengén felszerelt, képzetlen népfelkelõseregeiket. Az eseményt sokan a nagy polgárháború részének tekintik, habár a két korábbi fél vállt vállnak vetve harcolt itt együtt. - Folytassák az üldözést! - A támadóék elveszítette szem elõl õket - nyelt nagyot. - Keresõosztagot beküldeni! - jelentette ki szigorúan. - A Rakétás Angyalok éppen erre a feladatra vannak. - A Rakétá...? Hai, kakka!A Rakétás Angyalok sokkal inkább hasonlított egy zsoldoscsapatra, mint nagai vadászosztagra. Átalakított Tengu vadászgépeikkel még egy Zero köteléket is megizzasztottak volna. Volt még egy szokatlan apróság velük kapcsolatban: az osztag tagjai csakis férjezetlen nõk lehettek. Bár elõször általános bizalmatlanság vette õket körül, ahogy kezdték felmutatni az eredményeket, úgy váltak egyre híresebbé és elismertté. Ma már nagy tekintélye volt annak, hogy elmondhatta magáról, õ a Rakettō Enzeru parancsnoka. - Ai osztagparancsnok - jelentkezett be a kommjába. - Lányok, új feladatot kaptunk! Megkeresni egy átalakított Shiwa-cirkálót és megjelölni lézeres helykövetõvel. Felzárkózni mögém! A négy géphármasból, sanki-ból álló kötelék V alakzatot vett fel mögötte. A gépek átrepültek a saját hajóik között, amik addig beszüntették a tüzelést, míg el nem érték az ellenséges vonalakat. A nagyobb hajók ritkásan tüzeltek csak rájuk, és a turbólézereket nem volt nehéz elkerülni. Az ellenséges vadászgépek már nagyobb gondot okoztak nekik, igaz a Tenguik könnyedén lehagyták a barbár gyártmányokat, amik az elsõ sorozat után képtelenek voltak lépést tartani. - Ne törõdjetek velük! Kifelé sem lesz nehéz lehagyni az udvarlókat! Az ellenséges flottán belül eluralkodott a káosz: hajók ütköztek össze, súrolták egymást, keresztül-kasul haladtak, mindenféle alakzat nélkül. Ez már nem csata volt, ismerte fel azonnal. Látott már ilyet, persze nem ennyi sok hajóval: a megtörõ flották velejárója volt. Hamarosan mészárlás lesz, nem harc: amint az utolsó csepp szervezettség elvész belõlük, azt fogják csak várni, hogy mikor jut el hozzájuk a halált jelentõ tûzvonal. A távolban ott úszott az ellenséges zászlóshajó, egy kiöregedett Ezo-osztály, aminek az Enomoto nevet adták annak idején. 2200 méterével impozáns látvány volt, de a tûzereje nem haladhatta meg egy Katsuráét. - Itt Angyal-3 - jelentkezett be egy mély, karakteres nõi hang. - Megtaláltam a célpontot. Ai kikerült egy sorozatot - alig páran foglalkoztak azzal, hogy tüzeljenek rájuk, és arrafelé indult, amerre a mûszerek hármaskát jelezték. A Shiwa-osztályú cirkáló rendezetten és céltudatosan mozgott, és nemrég még a frontvonal elejét képezte, amikor rájuk tolták a másik flotta hajóját. - Lányok, ezt én vállalom! - jelentette be. - Ti addig szórjátok meg õket egy kis nõi bájjal! Az osztag többi hajója alakzatban rendezõdött, és valami elhagyta gépeiket. Pillanatok múlva tucatnyi szeizmikus bomba kékes robbanása rázta meg az ellenséges hajókat, súlyos károkat okozva. Tovább haladtak a Shiwa lõtávolságán kívül, körkörösen, és újabb adag halált szórtak a hajókra. Míg a figyelem õket övezte, Ai zuhanórepülésbe vitte a gépét, és felülrõl, a híd hátuljára adott le egy jelzõlövést, majd szinte méterekre a híd mellett repült el, és sietve lõtávolságon kívülre került. Az osztag többi gépe csatlakozott hozzá, és megindultak a sajátjaik felé. - Kakka, feladat teljesítve - jelentette. És még csak meg sem izzadtam, tette hozzá magában. - Uram, megjelölték a cirkálót - jelentette megkönnyebbüléssel a tiszt Kenjironak. - Hozzanak létre egy csapásmérõ alakulatot! Egy cirkáló, négy fregatt és az elõzõ alakulat harcképes maradványai! Az akciót Usui kapitány vezeti majd. Törjenek át az ellenséges erõkön, és hozzák elém a herceget és a fiamat. Élve!
|
|
|
Post by Haruhi on Aug 27, 2013 22:40:01 GMT 1
A helyzet végre megoldódni látszott, ahogy újabb és újabb csapatokat vertek szét a szervezettségre hajlandóságot nem mutató Nap erők közűl. Hamarosan temérdek hajó kezdett kitörésbe, éppen a Date flotta útjában. Mikor azonban a kötelékek szétmorzsolásába kezdtek, a hajók meglehetősen váratlanul rendeződtek, s szembefordultak a Date csapatokkal, effektív lehetetlenné téve a körköröző manőverük folytatását. Az erők szívében, szinte már majdhogynem tökéletes fedezettel, két összeépített Katsura-osztályú hajó volt, melyet tovább három romboló kísért, valamint korvettek és ágyunaszádok, a vadász és bombázókísérettel egyetemben. Valamennyi Date flottabeli hídján egy hologramkép jelent meg: egy sok évet megért, délceg termetű, Nagaik közt ritkaságnak számító, ugyancsak izmos és bozontos férfi volt, füle hegye elveszett hajszálai között. - Yamaga tábornok vagyok. - jelentette ki nyugodtan - Vegyék most úgy, hogy belesétáltak a csapdámba.S valóban, a harcot felvevő hajók mögött most további kötelékek áramlottak ki a központi káoszból, s burkolni kezdték a Date-erőket, melyek így most kénytelenek voltak három irányból reagálni támadásokra, melyek alaposan koordináltak voltak, jól alkalmazva az örökzöld összfegyvernemi taktikákat. Yamaga veterán stratéga volt, effelől semmi kétség nem lehetett, hiszen amint az Uesugi erők esetleg megfordultak, addigra további csapatok mozdultak ők és Yamaga csapatai közé, hogy ne tudják hátbakapni őket. A zavaros góc legközelebbi régióiban (A és B csoportok) lassan egyre több század és kötelék szedte össze magát, kihasználva az opportunitást, hogy többnyire még kissé irreguláris módon, de elképesztő morállal vegyék fel a harcot az Uesugi és Date flották erőivel. A tapasztalt generális erős motiváló erő lehetett annak ellenére, hogy a Karmazsin Nap zászlóshajójáról érkező kontrollálatlan holoüzenetek szerint, Suzuka Főmarsall dühöngött, rikácsolt, melyen mit sem segített, hogy az ő, Danderonhoz közelebbi területén a Nap erők tovább morzsolódtak, hála inkompetenciájának. Érkezésekor eltökélt és fegyelmezett férfinak tűnt, azonban bebizonyosodott, hogy nyomás alatt egy szitkozódó és stresszes anyaszomorító volt, ki képtelen volt ésszerű döntéseket hozni, s tekintélyét fontosabbnak tartotta, mint az ütközet kimenetelét. Most hajója, mely lassan egyre súlyosabb találatokat kapott, sikeresen csusszant ki saját csapatai közül és bevágott a Yamada által megtisztított régióba. Ami az "űrsíkságok kapitányát" illette, végnignézte az eseményeket, miközben hajója éppen Yamada erői felé tartott. Nem törődött sokat az Angyalokkal, számára talán csak jöttek és mentek, nem küldött vadászokat, hogy vegyék fel velük a harcot, vagy hogy ülözzék őket. A káosz közepén átvágva kormányosa kiváló képességekról tett tanúbizonyságot, ahogy nem egy baráti hajó újából tért ki, melyeket nem érdekelte, hogy ott vannak. Az átmeneti 'béke' fejében a kapitány mefordult és a foglyok felé indult, útközben körbejáró tekintete viszont megállapodott a lokátoros tiszt műszereinél, ahogy aztán a lépései is. Tűnődve hunyorított, majd megragadta a fickót hajánál fogva, s meglehetősen közel nyomta a radarképernyőhöz. - Nem találod úgy, mintha a hajónk hátulsó részei halványabbak lennének a többinél?[/b][/color] - kérdezte kifejezetten gúnyos vigyort felvéve, mire az amennyire a fogás engedte, bólogatni kezdett, melyre a reakció az volt, hogy arcát többször is a képernyőbe verte, mielőtt végre elendedte volna. - Te idióta, vagy valami természetfeletti, ugyanilyen álcázott hajó van ugyanitt, vagy az ott nem a mi hajónk, hanem egy jelárnyék része, amit mi takarunk! - megigazította sapkáját - Bogarunk van, süssétek meg!A parancsra valamennyi illetékes azonnal működésbe hozta a hajótesten levő többek között elektromágneses eszközöket, melyek most afféle pajzskot formáztak néhány pillanatig, elpusztítva bármilyen elektromos jeladót. - Idióta a hadseregük, ha azt hiszik, hogy el fogok innen futni! - vetette oda komoran a foglyoknak, aztán a kom tisztre mutatott - Te meg kérj néhány kísérőt Yamaga erői közül, aztán nézzük meg, mi a fenét csinál Suzuka Főmarshall!Egy pillanatig úgy tűnt, ennyi volt, azonban ismét megfogta a lokátoros tiszt fejét, s ezúttal orrcsontja reccsent a képernyőn. - Nem az én dolgom lett volna észrevenni! - kiabált bele a fülébe - És még valaki szerencsétlenkedik... - kurtán körbenézett, nem törődvén többet az orra vérét felfogó tiszttel - annak velem lesz dolga, nem az ellenséggel!
|
|
|
Post by Ecthys on Sept 5, 2013 22:29:33 GMT 1
A most már D-vel jelölt ellenséges flotta ereje a torpedóáradattal ki is merült és a továbbiakban az Uesugi flotta dominálta a hadszínteret. Kisvártatva a D-flottacsoport megmaradt hajói visszahátráltak a C-vel markerelt flottacsoport felé. Túl gyorsan történt mindez a C peremén haladó hajók összetorlódtak a D-csoporttal, páran össze is ütköztek a fejetlenségben. A Sakuya és a Kaori korvettek néhány társult hajóval együtt a D-flotta hátába kerülve balra vették az irányt. Ha a Shiwa-cirkáló menekülőre fogta, minden bizonnyal a biztonságot jelentő zóna felé halad, ami az ellenséges flotta szívének kell lennie. Hátrahagyták a felmorzsolódó D-flottacsoportot és folytatták üldöző útjukat a cirkáló felé. A Kaori még mindig szorosan a Sakuya mellett haladt, mintha akármelyik pillanatban összenőhetnének. Most Kiyoshi hadnagy biccentett fejével Sakesu felé, aki ugyancsak biccentéssel válaszolt, mely mellé széles vigyor társult. - Sakuya korvett, itt a Kawanakajima! Hamarosan megjelöljük a célpontjukat, legyenek készenlétben! - jött a hirtelen értesítés női hang formájában. - Itt a Sakuya korvett, mind készen állunk! - válaszolta még mindig mosollyal az arcán. A győzelem ízének mosolya volt ez, az ablakon keresztül tisztán látszott, hogy az Uesugi-vezette flotta bekerítő hadműveletbe kezdett, az ellenség sorai pedig még mindig rendezetlenek maradtak, sőt... Mostanra a hajó legénysége is jóval nyugodtabb lett, mi tőbb, sokkal magabiztosabb is, ami elengedhetetlen kelléke a győzelemnek, ezt már ősidők óta tudja minden nagai harcos. - Megjelöltük az ellenséges cirkálót, a koordinátákat átküldtük. A hadműveletet Usui kapitány vezeti a Shimano cirkálóval az élen. Ön a támogató egységekhez csatlakozik. Vége! - hadarta el a Kawanakajima kommkezelője fáradhatatlan hangján. - Vettem Kawanakajima, azonnal csatlakozok a Shimanohoz.. Vétel és vége! - válaszolta Sakesu, majd odasietett a navigátor monitorjához és elégedetten konstatálta, hogy az egyik háromszög pirosan világít és mellette a pont koordinátái és távolsága szerepel: 58 km. A megjelölt háromszög lassan haladt a képernyőn az ellenkező irányba. ~Nincs is olyan messze és jó irányba haladunk~ gondolta Sakesu elégedetten. Még elégedettebb volt, amikor Usui kapitány is így látta és felgyorsította hajóját. Hamarosan a kesze-kusza Karmazsin hajók között találták magukat, akik tulajdonképpen nagyobb veszélyt jelentettek egymásra, mint az üldöző osztagra. Egy-két zavarodott ellenséges hajó a sajátjaira is tüzet nyitott, a célpont nem kis meglepetésére. Ahogy haladtak tovább, úgy lett egyre ritkább a terület a Karmazsin hajóktól. Ez a pufferzóna amolyan gyenge összekötő kapocs volt az ellenséges flotta két hadteste (C és B) között. Tökéletes az ellenség flottájának esetleges szétválasztásához... - Ha...hadnagy úr! A megjelölt célpontunk eltűnt! - fordította a fejét a navigátor Sakesu irányába. - Chikusho!!! Felfedezték és megsemmisítették a jelzőeszközünket! Merre halad a hajó és milyen messze van? - kérdezte Sakesu és pillanatok alatt ott termett a navigátor mellett. - 43 km a legutolsó adatunk, haladási iránya nem változott! - Sakesu visszatért a hadnagyi székébe és a következő üzenetet címezte Usuinek: - Shimano cirkáló, itt a Sakuya korvett. A célpont legutolsó távolsága 43, haladási iránya 5-2-9-0, a jelen adatok ismeretében tisztelettel javaslom a további üldözését! Vége! - - Sakuya korvett, itt a Shimano, az üldözést természetesen folytatjuk, adataink stimmelnek! - válaszolta szinte azonnal a cirkáló kommkezelője. Veszélyesnek tűnt a vállalkozás, hiszen mélyen az ellenséges vonalakon belül haladtak, ugyanakkor a Karmazsin-fejetlenség lehetőséget adott flottájuk kettéválasztásához, így a kisebbik flottarész izolálásához, amivel a felszereltségben fejlettebb és jobban ellátott VI. flotta könnyűszerrel el tud bánni. Ennek szellemében Usui a parancsnoksághoz fordult kérelmével, miszerint az általuk hátrahagyott rést az Uesugi flottacsoport hajóival kellene betölteni. Nem volt könnyű dolguk, tisztességesen kaptak az ellenség lézernyalábjaiból, viszont az összevisszaságnak köszönhetően ez korántsem volt elég megállításukra, sőt, benyomuló hajóik érezhetően még erőteljesebb félelmet váltott ki, különösen a C hadtest hajói között. - Amint meglátják a Shiwa-cirkálót, vizuális megerősítést kérek helyzetéről és mérjék be, ne tévesszék szem elől! Hatástalanítsák a pajzsukat és a fegyverzetüket, majd a gyalogság megtisztítja a hajót! - vázolta fel a teendőket Usui a köteléknek, majd ennek szellemében tovább keresték célpontjukat, ami egyre közelebb és közelebb került hozzájuk.
|
|
|
Post by Enz on Sept 14, 2013 0:48:48 GMT 1
Uesugi Kenjiro arcára egy mosolykezdemény ült ki, amit a legénység több tagja - már akiknek volt idejük észrevenni - hitetlenkedve fogadott. Mindig is túlságosan komoly embernek tartották, és nem alaptalanul, hiszen igen kevesen mondhatták el magukról, hogy látták már õt valaha is mosolyogni. A csata heve és különösen egy tehetséges ellenfél azonban mindig felvillanyozta, még ilyen steril gombnyomás-háború alatt is. Ilyenkor mindig eszébe jutott a hadakozó hadurak korának emblematikus hadura, egy bizonyos Matsudaira, aki állítólag olyan közelrõl nézte a csatákat és szurkolt a katonáinak, hogy egyszer súlyosan megsebesült. Persze õ nem lett volna soha ilyen elõvigyázatlan, és sosem hagyta volna, hogy ennyire elragadják az érzései... Bárki is volt ez a Yamaga, szépen meglepte õket, és rövid idõre a Date-flotta kutyaszorítóba került. Tapasztalt fickónak tûnt, nem úgy, mint a fõmarsallként parádézó idióta, akinek a flottájára még mindig a teljes káosz volt jellemzõ, és zászlóshajójának hídját fõleg szitkozódó üzenetek hagyták el, barát és ellenség felé egyaránt. "Harcoljatok, ne legyetek gyáva barbárok! Üssétek õket! Megölöm a saját kezemmel, aki nem öl meg legalább tízet ezek közül! Semmirekellõ anyaszomorítók...!" - jutott eszébe a felolvasott üzenetek egyike, amit sikeresen elfogtak õk is. Operetthadsereggel álltak szemben, amit dezertõrökbõl, kalandorokból és a birodalom határain túl fekvõ nagai kolóniákról toboroztak össze. Ez meg is látszott azon, hogy milyen töredezett volt a parancsnoki rendszerük és koordinálatlan az együttes mozgásuk. - Uram, felmentsük a Date-flottát? - kérdezte hevesen az egyik tiszt, felpillantva a taktikai kivetítõrõl. Kenjiro szándékosan nem sietett a válasszal, meg kell tudniuk a forrófejû ifjaknak is, hogy miként mûködnek a dolgok. - Nem szükséges - felelte végül szûkszavúan, majd másfelé fordulva adott utasítást. - A VI. flotta telepítsen védõmezõt! - Hai! Pár pillanat múlva a császári hajókat rakéták hagyták el, egyenesen Suzuka hajói felé haladva, ám még a célpont elérése elõtt egyszerûen megálltak, és látszólag széthullottak. Kenjiro a Yamato-t ért rajtaütés után szerzett elõször tudomást a fegyver létérõl, így õt nem érte meglepetésként, ami következett, szemben a többiekkel. A rakéták vonalán szabályos nyolcszögek villantak fel kékes vibrálással. Az ellenség szórványos lövései elnyelõdtek a pajzsokon, egy sor hajó pedig megindult a sok kis nyolcszögbõl álló nagyobb nyolcszögek között lévõ rés felé, ahonnan tüzérségi rácsapásokkal tudták tovább zaklatni az ellenséget, elkerülendõ az újraszervezõdést. Úgy látszik a császáriak helyettes parancsnoka is kellõképpen talpraesett volt, mivel magától adta ki ezt az utasítást. - Uram, a Date-flotta! - futott be egy friss jelentés. - Megindultak felénk! Egy gyönyörûen kivitelezett hadmozdulat volt, ahogy a hátvéd kivételével az összes többi hajó egyszerre irányba fordul, és pusztító össztüzet zúdít az ellenséges vonalakra. Egymás után tûntek fel lánggömbök, jelezve egy-egy szerencsétlenül járt hajó sorsát, a Date-flotta pedig úgy siklott át a roncsok között, mint kés a vajon. - A hatodik flotta minden mozdítható hajójának: felmentési akció a 4-7-9 vektoron, az M-56-9-12 koordinátáig! A hatodik flotta frissen felszabadult hajói pedig megindultak a megjelölt irányba, két tûz közé szorítva az ellenséget, és súlyos veszteségeket okozva. Yamaga elég hamar észbe kapott, és sietve kivonta a hajókat a veszélyeztetett zónából, így már újra egyesülni tudott a két erõ, és míg a hatosok Suzuka erõit tartották féken, Date erõi immáron szövetségeseknek vetve a hátukat harcoltak tovább. A gyilkos lézersugarak minden irányba átszelték az ûrt, és vadászgépek vívták élet-halál csatáikat. - Tömörítsék a vonalainkat! - adott újabb utasítást. Bár ezzel nagyobb veszteségeknek tette ki a sajátjait, egyúttal nagyobb tûzerõt tudott az ellenségre összpontosítani, és így Yamaga komplett jobbszárnyát le tudta kötni, míg Date a balszárnynál állta útjukat. Már csupán egy vékony, kereszttûz alá került folyosó biztosította az átjutást a két flotta között. - Kakka! Danderoni cirkálók tûntek fel a bolygó mögül! - Micsoda? - kapta fel a fejét. A danderoniakkal nem számolt a csatában, és bár láthatólag kis számú, alig 20-30 nagyobb hajót számláló különítményrõl volt szó, ez még gondot okozhatott a jövõben. - Bejövõ hívás! - Monitorra. A fõképernyõn elhalványult az ûr, és helyette egy szürke egyenruhás, vékony bajszú ember képe tûnt elõ, akinek már õszült a haja. Tisztelgett, amit Kenjiro viszonzott. - Hufin véderõparancsnok! - Uesugi Kenjiro, a Nagai Expedíciós Flotta zászlósura. - A Danderoni Ûrvédelmi Erõ engedélyt kér, hogy csatlakozhasson Önökhöz! - jelentette ki katonásan. Kenjiro enyhén meglepõdött. - Úgy rémlett ellenségek vagyunk. - Mi nem lázadtunk fel, velük ellentétben - bökött a fejével a roncsok felé. - Továbbra is szövetségesként tekintünk Önökre. - Nagyszerû. Csatlakozzanak az én flottámhoz! A koordinátákat megadom!
- Ez nem százas - suttogta halkan Ichiwa a hercegnek. A harminc év körüli császári herceg a szokott módon mosolygott. - Nem feltétlenül gond, ha kinyír mindenkit. - Nem kéne valamit csinálnunk? - tért át égetõbb kérdésekre Ichiwa. Nem tetszett neki, hogy itt üljenek addig, amíg ki nem szabadítják vagy szét nem lövik õket. - Szívesen vennék egy kellemes forró fürdõt - súgta vissza a herceg, továbbra is félig komolytalanul. Mondták, hogy kicsit furcsa fickó, és egészen közelrõl bizonyosodhatott meg róla. - Kuss van! - förmedt rájuk az egyik õr. A herceg rávillantotta mosolyát. - Azt közöltem ezzel az imperialista kutyával, hogy készen állok szolgálataimat felajánlani a Karmazsin Napnak - Ichiwának még a lélegzete is elakadt a felvetés hallatán. Õszintén remélte, hogy ez csak valamiféle terv az ellenség megtévesztésére. Ráadásul ki lenne az a hülye, aki bedõlne egy ilyen olcsó trükknek? - He? - Tán süket vagy, testvér? Esetleg te, Síkság-chan? - kiáltott elõre a kapitánynak. - Persze, ha ez a köztársasági demokratikus út, akkor kivárom a soromat.
|
|