Post by Deleted on Feb 28, 2017 0:14:47 GMT 1
Astorias, hetekkel ezelőtt, Damask vezérhajóján:
Hatalmas lépést tett a mai napon. Elérte, hogy rendelkezésére álljon a megfelelő anyagi háttér egy saját, önálló államhoz. Már maga a gondolat is hihetetlen, hogy egy hozzá hasonló saját állammal rendelkezzen. Ezzel pedig ténnyé vált, hogy ő nem az a fajta, akivel ki nem szerzi meg mait akar. Amit akart azt maga szerezte meg. Szabadságot és függetlenséget, embereket, hajókat, most pedig pénz és két saját bolygót szerzett, amit kicsit maga sem tudott elhinni. Gyakorlatilag ő most egy uralkodó. Egy rendszer kétharmadának góréja. Már a gondolattól széles vigyor rajzolódott arra a vértől és kosztól mocskos képére.
-Jaaaj, te cukorpofa!- Ült Demaskkal szembe az asztalon, és tulajdonképp, már készült volna lesmárolni, mint valami forró vérű nőcske egy koszos kis lebujból, és többre is halandó lett volna, mikor a muun közölte hogy most távoznia kell. Épp most, mikor már olyan jól szórakoztak.
-Ajjjj...- Vágott hirtelen elég csalódott képet. A visszautasítást nem szerette. Mindig is mellőzöttnek érezte magát amikor visszautasították és ez olyan érzés amit kifejezetten ignorált. Így hamar elszállt minden pillanatnyi érzelme és morgolódva hátra hagyott mindent. Még volt olyan bárdolatlan is, hogy nem köszönt el újdonsült barátjától. Egyetlen vigasza az volt, hogy valamilyen értelemben most már királlyá, mármint királynővé vált. Abban persze még nem biztos hogy az emberei és legújabb hódoltsága mit is gondolna erről, de ha már eldöntötte hogy ő uralkodó lett, akkor az lesz, a többi pedig részletkérdés.
-Graaaaaa brrrr...- Morgott a csuklóján lévő kommunikátorba Zulla egyik pribékje, aki a tárgyaló előtt állt őrt. A Wookie kalóz mondhatni veterűánnak számított. Önként csatlsakozott Zullához a kezdetekkor, mint szökött rabló, annak reményében hogy tovább folytathatja jövedelmező foglalkozását, mint fosztogató, anélkül, hogy bilincs csattanna a csuklóján.
-Végre. Ez nem hangzik túlzottan fényesen.- Aggodalmaskodott Brr'Dzakka a maga módján.
-Hrrááá?- Fordult az emeletes szőrmebunda Zulla felé, akinek az arcán lefelé konyult a szája.
-Nyugi, nincs baj. Csak hát... Áh, ez magánügy.- Nézett fel Zulla a Wookiera. -Majd elmondom a Chaosra menet mi a szitu.- Válaszolt a vezérasszony lógó orral. Csak nem tombolhatott mint egy eszelős, ha vendégségben van. Azt valahogy nem érezte méltó dolognak sem mint kalózvezér, sem mint uralkodónő. Persze, a kompra menet volt ideje töprengeni azon, mit is tegyen a közeljövőben, elvégre sok munka állt előtte, mint a támadás értelmi szerzője és vezéralakja előtt. A jövő immár új ajtókat nyitott meg előtte, amiken át olyasfajta dolgokat tehet, amik piti kalózvezérként elérhetetlenek voltak előtte.
A kompnál hasonló pompás díszőrség fogadta mint érkezésekor, de ezúttal mellőzte a színjátékot és néma csendben távozott, pusztán a nyelvét öltötte a mögötte állókra, mint valami undok kis kölyök.
-Na, gyerünk. Sok dolgunk van.- Morgolódott, leülve a helyére. Persze Brr'Dzakka látta hogy baj van.
-Méltóságod. Megosztaná velem a történtek részleteit? Ugye nem történt semmi baljós, maivel az ESB ellenségünké válhat?- Faggatózott a diplomata-kufár, még ha nem is illendő az efféle.
-Nem. Csak szerintük nem vagyok nő.- Nyafogott sértődötten Zulla, habár ezt nem egészen értette az őreg Cikk-Cakk.
-Hát akkor? Mondjon valamit nagyságod a tárgyalásról.- Nógatta tovább Zullát.
-Mi van a tárgyalással?! Na na na! Féltem a sárga valagam! Bla bla bla!- Kezdett el hisztizni Zulla. -Ha tudni akarod, hivatalosan is a miénk a két bolygó. A bankárbiolygó pedig azé a kreténé. Kapunk lét meg mindenfélét. Ha pedig nem hagysz durcizni, első dolgom lesz betenni téged egy nyomáskiegyenlítő kamrába!- Hisztizett tovább, hátat hordítva Brr'Dzakka-nak, akit ugyan gyötört a kétség, hogy megérte-e Zullát zaklatni a tárgyalással. Az igazat megvallva talán zaklatnia se kellett volna ennyire, még ha a Sith pribékek támadásától is tartott volna. Minden esetre egyértelmű jelei lettek volna annak, ha a díszőrség hirtelen rájuk rontana.
A Chaosra tartó út Zullától szokatlan csendben telt. Kicsit sértette a büszkeségét Demask viselkedése, hiszem mindig jót szórakozott azon ahogy húzd meg-ereszd meg mádon játszhatott a hozzá hasonló férfiakkal. Nem érzett semmit sem a körülötte lévők iránt ami bármilyen mélyebb kapcsolatra sarkallta volna, csupan szeretett így szórakozni. Persze ahogy közeledett a szívéhez kedves, bár kissé leharcolt hajója felé, valamelyest megfeledkezett arról, hogy új játszótársa mennyire kikosarazta.
Amint a komp dokkolt a Chaos füsttől és vértől büdös fedélzetén, melynek mennyezetén vékony füstréteg kavargott és sérült gépek parkíroztak a dokkban, egyértelművé vált Zullának, hogy azért csak megérdemelne a mai nap hogy szélesebb mosollyal lépjen az emberei elé. Nem is volt ez akkora gond. Nem rágta tovább magát Demask sértő viselkedésén és derengő mosolyra cserélte a morcos pofikáját. Amikor a komp zsilipje kinyílt, Zulla előre sietett és az arcán derengő mosolyról sok őt megpillantó kalóz, aki vagy magát, a gépét, esetleg a társát látta el, látni vélte hogy valami pozitív történhetett, de egyesek ezt is csak Zulla dilijének tartották. Volt már hogy csak azért mosolygott, mert kedvére folytogathatott egy számára irritáló alakot. Zulla persze hülyébb volna a kelleténél, ha nem venné észre a rá pillantó, reménykedő szemeket. Ezt várta. Egy kis figyelmet, legalább a saját embereitől, már ha a szövetségesétől nem kapott, még ha csak játszotta is a könnyű vérű kalózcsajt.
-Nagy hírem van cimborák!- Fordult az emberei felé, belépve a sérültek közé, akik hordágyakon és pamlagokon hevertek, rendszertelenül szétszórva. Még a legelgyengültebbek és a súlyos sérültek is akik ezsüknél voltak, próbálták tekintetüket vezérükre emelni.
-Hivatalosan is győzelmet arattunk!- Emelte fel a hangját, mire erre a mondatra akinek hang jött ki a torkán, diadalmasan felüvöltött, fütyült, kurjantott vagy a fajához és nemzetéhez illő üdvrivalgásban tört ki. -A mai nap a galaxis szemtanúja lehetett annak, hogy a Szürke koponya kalózai nem fognak némán eltűnni a galaxisban, és hogy a hatalmunk messze nem teljesedett ki. Tegnap, elfoglaltuk Alzocot, ma pedig Astorias két bolygóját, holnap pedig ki tudja, de megígérem, hogy aki továbbra is velem, velünk tart, az meg fogja illetni a tetteinek megfelelő jutalom. És itt, és most megígérem nektek testvéreim, hogy a hűségetek bére nem marad el! Még a héten mindenki megkapja a zsoldját és a sérültek a szükséges ápolásban is részesülnek.- Nyugtázza az ígérete ráeső részét az emberei előtt, amik ismét ujjongani kezdenek, mire Zulla kissé eszelősen felnevet, majd felemelve a kezét, lassna lecsitítja az embereit, akik sejtik, most még közel sincs vége a dolognak.
-A végére még annyit, hogy aki teheti, pihenjen egy nagyot. Amint a főbolygón lenyugszik a nap, megnyitom az ünnepi készleteket és annyit zabálhattok és piálhattok, amennyi belétek fér! Megérdemlitek!- Rázta fel ismét a hangulatot az emberei között, ezzel talán pár lókötő életkedvét is visszaadva az elvesztett testrészei után. -Megérdemlitek! Szép volt!- Ordított egyet, majd lepacsizva pár véletlenszerűen kiszemelt gazemberrel, a felvonó felé távozott, ahová az örömujjongásban kitörő kalózok között kissé nehéz volt eljutni. Pár órán belül az egész flotta, majd Alzoc később a peremvidék és a galaxis is megpillanthatja a diadalittas hordát.
Miután Zulla és diplomata-kufárja beverekedte magát a felvonóba az őreivel, nagynehezen a felvonó ajtaja bezárult és Zulla nagy levegőt véve, megtörölte a homlokát. Szeret beszédet tartani és lelkesíteni. Vezetőként örömteljes kötelességének tartotta az effélét, még ha a juttatásoktól erősen meg is csappanhatnak a készletek.
-Elismerésem nagyságod. A kalózaid fényességes szavaidtól megújult erőre kaptak.- Lelkendezett sajátos szócsépléséről híres kufárja. -A mai nap ténylegesen történelmi pillanat volt. Rövidesen még többen követik parancsaidat.-
-A nyakadat tennéd rá?- Vetett egy eszelős vigyort barátjára, mintha csakugyan a fejét akarná leszedni. Persze ez nem volt igaz, bár Zulla kissé kiszámíthatatlan, szóval felmerült a kérdés, mennyire is kell óvakodni tőle. -Még csak most jön majd a neheze, a pigmentációtól sárga fejű barátom. Gatyába kell ráznunk két bolygót és meg kell nyernünk az akarat csatáját is. Lesznek még fellángolások, de ha lassanként elnyerjük a nép egyes rétegeinek hűségét, lassan az egész nemzet behódol. Ráadásul meg kell értetni a kalózokkal, hogy ha egy nemzet pénzeli őket és egy sereg áll mellettük, többre mennek.- Meséli a terveit Zulla. Ha már uralkodó, akkor megengedheti hogy serege is legyen. Persze erről Ru Brisii úr messze nem így vélekedett.
-Ezek az ideák rendkívüliek nagyságod, de be kell látnod, hogy ez alig működhet. elvégre, kalózok vagyunk. Lássa be, ez nem megoldható.- Adta elő gondolatait a szócséplő idegen életforma, habár ez Zullát nem izgatta.
Hatalmas lépést tett a mai napon. Elérte, hogy rendelkezésére álljon a megfelelő anyagi háttér egy saját, önálló államhoz. Már maga a gondolat is hihetetlen, hogy egy hozzá hasonló saját állammal rendelkezzen. Ezzel pedig ténnyé vált, hogy ő nem az a fajta, akivel ki nem szerzi meg mait akar. Amit akart azt maga szerezte meg. Szabadságot és függetlenséget, embereket, hajókat, most pedig pénz és két saját bolygót szerzett, amit kicsit maga sem tudott elhinni. Gyakorlatilag ő most egy uralkodó. Egy rendszer kétharmadának góréja. Már a gondolattól széles vigyor rajzolódott arra a vértől és kosztól mocskos képére.
-Jaaaj, te cukorpofa!- Ült Demaskkal szembe az asztalon, és tulajdonképp, már készült volna lesmárolni, mint valami forró vérű nőcske egy koszos kis lebujból, és többre is halandó lett volna, mikor a muun közölte hogy most távoznia kell. Épp most, mikor már olyan jól szórakoztak.
-Ajjjj...- Vágott hirtelen elég csalódott képet. A visszautasítást nem szerette. Mindig is mellőzöttnek érezte magát amikor visszautasították és ez olyan érzés amit kifejezetten ignorált. Így hamar elszállt minden pillanatnyi érzelme és morgolódva hátra hagyott mindent. Még volt olyan bárdolatlan is, hogy nem köszönt el újdonsült barátjától. Egyetlen vigasza az volt, hogy valamilyen értelemben most már királlyá, mármint királynővé vált. Abban persze még nem biztos hogy az emberei és legújabb hódoltsága mit is gondolna erről, de ha már eldöntötte hogy ő uralkodó lett, akkor az lesz, a többi pedig részletkérdés.
-Graaaaaa brrrr...- Morgott a csuklóján lévő kommunikátorba Zulla egyik pribékje, aki a tárgyaló előtt állt őrt. A Wookie kalóz mondhatni veterűánnak számított. Önként csatlsakozott Zullához a kezdetekkor, mint szökött rabló, annak reményében hogy tovább folytathatja jövedelmező foglalkozását, mint fosztogató, anélkül, hogy bilincs csattanna a csuklóján.
-Végre. Ez nem hangzik túlzottan fényesen.- Aggodalmaskodott Brr'Dzakka a maga módján.
-Hrrááá?- Fordult az emeletes szőrmebunda Zulla felé, akinek az arcán lefelé konyult a szája.
-Nyugi, nincs baj. Csak hát... Áh, ez magánügy.- Nézett fel Zulla a Wookiera. -Majd elmondom a Chaosra menet mi a szitu.- Válaszolt a vezérasszony lógó orral. Csak nem tombolhatott mint egy eszelős, ha vendégségben van. Azt valahogy nem érezte méltó dolognak sem mint kalózvezér, sem mint uralkodónő. Persze, a kompra menet volt ideje töprengeni azon, mit is tegyen a közeljövőben, elvégre sok munka állt előtte, mint a támadás értelmi szerzője és vezéralakja előtt. A jövő immár új ajtókat nyitott meg előtte, amiken át olyasfajta dolgokat tehet, amik piti kalózvezérként elérhetetlenek voltak előtte.
A kompnál hasonló pompás díszőrség fogadta mint érkezésekor, de ezúttal mellőzte a színjátékot és néma csendben távozott, pusztán a nyelvét öltötte a mögötte állókra, mint valami undok kis kölyök.
-Na, gyerünk. Sok dolgunk van.- Morgolódott, leülve a helyére. Persze Brr'Dzakka látta hogy baj van.
-Méltóságod. Megosztaná velem a történtek részleteit? Ugye nem történt semmi baljós, maivel az ESB ellenségünké válhat?- Faggatózott a diplomata-kufár, még ha nem is illendő az efféle.
-Nem. Csak szerintük nem vagyok nő.- Nyafogott sértődötten Zulla, habár ezt nem egészen értette az őreg Cikk-Cakk.
-Hát akkor? Mondjon valamit nagyságod a tárgyalásról.- Nógatta tovább Zullát.
-Mi van a tárgyalással?! Na na na! Féltem a sárga valagam! Bla bla bla!- Kezdett el hisztizni Zulla. -Ha tudni akarod, hivatalosan is a miénk a két bolygó. A bankárbiolygó pedig azé a kreténé. Kapunk lét meg mindenfélét. Ha pedig nem hagysz durcizni, első dolgom lesz betenni téged egy nyomáskiegyenlítő kamrába!- Hisztizett tovább, hátat hordítva Brr'Dzakka-nak, akit ugyan gyötört a kétség, hogy megérte-e Zullát zaklatni a tárgyalással. Az igazat megvallva talán zaklatnia se kellett volna ennyire, még ha a Sith pribékek támadásától is tartott volna. Minden esetre egyértelmű jelei lettek volna annak, ha a díszőrség hirtelen rájuk rontana.
A Chaosra tartó út Zullától szokatlan csendben telt. Kicsit sértette a büszkeségét Demask viselkedése, hiszem mindig jót szórakozott azon ahogy húzd meg-ereszd meg mádon játszhatott a hozzá hasonló férfiakkal. Nem érzett semmit sem a körülötte lévők iránt ami bármilyen mélyebb kapcsolatra sarkallta volna, csupan szeretett így szórakozni. Persze ahogy közeledett a szívéhez kedves, bár kissé leharcolt hajója felé, valamelyest megfeledkezett arról, hogy új játszótársa mennyire kikosarazta.
Amint a komp dokkolt a Chaos füsttől és vértől büdös fedélzetén, melynek mennyezetén vékony füstréteg kavargott és sérült gépek parkíroztak a dokkban, egyértelművé vált Zullának, hogy azért csak megérdemelne a mai nap hogy szélesebb mosollyal lépjen az emberei elé. Nem is volt ez akkora gond. Nem rágta tovább magát Demask sértő viselkedésén és derengő mosolyra cserélte a morcos pofikáját. Amikor a komp zsilipje kinyílt, Zulla előre sietett és az arcán derengő mosolyról sok őt megpillantó kalóz, aki vagy magát, a gépét, esetleg a társát látta el, látni vélte hogy valami pozitív történhetett, de egyesek ezt is csak Zulla dilijének tartották. Volt már hogy csak azért mosolygott, mert kedvére folytogathatott egy számára irritáló alakot. Zulla persze hülyébb volna a kelleténél, ha nem venné észre a rá pillantó, reménykedő szemeket. Ezt várta. Egy kis figyelmet, legalább a saját embereitől, már ha a szövetségesétől nem kapott, még ha csak játszotta is a könnyű vérű kalózcsajt.
-Nagy hírem van cimborák!- Fordult az emberei felé, belépve a sérültek közé, akik hordágyakon és pamlagokon hevertek, rendszertelenül szétszórva. Még a legelgyengültebbek és a súlyos sérültek is akik ezsüknél voltak, próbálták tekintetüket vezérükre emelni.
-Hivatalosan is győzelmet arattunk!- Emelte fel a hangját, mire erre a mondatra akinek hang jött ki a torkán, diadalmasan felüvöltött, fütyült, kurjantott vagy a fajához és nemzetéhez illő üdvrivalgásban tört ki. -A mai nap a galaxis szemtanúja lehetett annak, hogy a Szürke koponya kalózai nem fognak némán eltűnni a galaxisban, és hogy a hatalmunk messze nem teljesedett ki. Tegnap, elfoglaltuk Alzocot, ma pedig Astorias két bolygóját, holnap pedig ki tudja, de megígérem, hogy aki továbbra is velem, velünk tart, az meg fogja illetni a tetteinek megfelelő jutalom. És itt, és most megígérem nektek testvéreim, hogy a hűségetek bére nem marad el! Még a héten mindenki megkapja a zsoldját és a sérültek a szükséges ápolásban is részesülnek.- Nyugtázza az ígérete ráeső részét az emberei előtt, amik ismét ujjongani kezdenek, mire Zulla kissé eszelősen felnevet, majd felemelve a kezét, lassna lecsitítja az embereit, akik sejtik, most még közel sincs vége a dolognak.
-A végére még annyit, hogy aki teheti, pihenjen egy nagyot. Amint a főbolygón lenyugszik a nap, megnyitom az ünnepi készleteket és annyit zabálhattok és piálhattok, amennyi belétek fér! Megérdemlitek!- Rázta fel ismét a hangulatot az emberei között, ezzel talán pár lókötő életkedvét is visszaadva az elvesztett testrészei után. -Megérdemlitek! Szép volt!- Ordított egyet, majd lepacsizva pár véletlenszerűen kiszemelt gazemberrel, a felvonó felé távozott, ahová az örömujjongásban kitörő kalózok között kissé nehéz volt eljutni. Pár órán belül az egész flotta, majd Alzoc később a peremvidék és a galaxis is megpillanthatja a diadalittas hordát.
Miután Zulla és diplomata-kufárja beverekedte magát a felvonóba az őreivel, nagynehezen a felvonó ajtaja bezárult és Zulla nagy levegőt véve, megtörölte a homlokát. Szeret beszédet tartani és lelkesíteni. Vezetőként örömteljes kötelességének tartotta az effélét, még ha a juttatásoktól erősen meg is csappanhatnak a készletek.
-Elismerésem nagyságod. A kalózaid fényességes szavaidtól megújult erőre kaptak.- Lelkendezett sajátos szócsépléséről híres kufárja. -A mai nap ténylegesen történelmi pillanat volt. Rövidesen még többen követik parancsaidat.-
-A nyakadat tennéd rá?- Vetett egy eszelős vigyort barátjára, mintha csakugyan a fejét akarná leszedni. Persze ez nem volt igaz, bár Zulla kissé kiszámíthatatlan, szóval felmerült a kérdés, mennyire is kell óvakodni tőle. -Még csak most jön majd a neheze, a pigmentációtól sárga fejű barátom. Gatyába kell ráznunk két bolygót és meg kell nyernünk az akarat csatáját is. Lesznek még fellángolások, de ha lassanként elnyerjük a nép egyes rétegeinek hűségét, lassan az egész nemzet behódol. Ráadásul meg kell értetni a kalózokkal, hogy ha egy nemzet pénzeli őket és egy sereg áll mellettük, többre mennek.- Meséli a terveit Zulla. Ha már uralkodó, akkor megengedheti hogy serege is legyen. Persze erről Ru Brisii úr messze nem így vélekedett.
-Ezek az ideák rendkívüliek nagyságod, de be kell látnod, hogy ez alig működhet. elvégre, kalózok vagyunk. Lássa be, ez nem megoldható.- Adta elő gondolatait a szócséplő idegen életforma, habár ez Zullát nem izgatta.