|
Nagi
Mar 28, 2013 9:23:12 GMT 1
Post by Enz on Mar 28, 2013 9:23:12 GMT 1
A Szolgálat Csarnoka volt az egész palotakomplexum agya, innen folyt a tényleges munka, itt volt a Császári Hivatal központja, Õfelsége dolgozószobája és számos kiszolgáló helyiség. Bár korántsem volt olyan díszes és pompás, mint a Legfelsõ Harmónia Csarnoka, amit csak protokolláris célokra használtak és olyan otthonos, mint a császári bürokraták elszállásolására használt Csendes Örökkévalóság Palotája, mégis itt töltötte el a legtöbb idõt Puyi. Most, hogy a friss események megzavarták az államügyek intézésében, és vendége eltûnt, azonnal összehívták a Védelmi Tanács ülését az új helyzetre tekintettel. Mivel a legtöbb admirális és tábornok szolgálati helyén tartózkodott, így a résztvevõk nagyobb része csak holoformában volt jelen. Puyi látta azonban,hogy így is üresen marad néhány hely, így például a 4. flotta parancsnokáé, Yokosuka admirálisé, aki éppen a kéthavi kiküldetését teljesítette az Ismeretlen Vidéken. Velük nehéz volt még az egyszerû kommunikáció is, ha nem akarták felfedni a helyzetüket, az ilyen jellegû azonnali interakció pedig lehetetlen. Folyamatosan gyûltek a résztvevõk a konferenciaasztal körül, ahol újabb és újabb kékes villanások jelezték az érkezõket. Puyi a császárnak kijáró széket foglalta el, díszes császári köntöse helyett fekete egyenruhát öltött, amihez aranyszínû rojtos váll-lapját vette fel, és fehér színû palástot. Szerette ezt az összeállítást, és gyakran viselte a katonai tanácskozásokon és díszszemléken. Most azonban itt volt az ideje kezdeni az ülést. - Amennyiben mindenki jelen van - tekintett körbe. - Akkor megkezdenénk az ülést. - Az adatok szerint csak Yokosuka admirális hiányzik - szólalt meg a császár mellett ülõ idõs fõpecsétõr, aki ilyen esetekben jegyzõként volt jelen. - Neki igazolt távolléte van - biccentett a császár, majd hivatalos hangon, a tisztek felé fordult. - Ezennel megnyitom a Védelmi Tanács ülését. Az elnök szerepét magam töltöm be, a jegyzõ Hondo fõpecsétõr. A kormány részérõl képviselteti magát Nagumo hadügyminiszter és Arekson külügyminiszter. - miután a kötelezõ formalitásokon túlestek, Puyi késlekedés nélkül áttért az elsõ kérdésre. - Az ülés összehívásának fõ oka Wenthar császár váratlan eltûnése. Kérem Kitano Fujiwarát, a császári testõrség parancsnokát, hogy ismertesse az eseményeket. - Gyoi, heika - bólintott a fiatal parancsnok, majd mikor minden tekintet rá szegezõdött, beszélni kezdett. - Mint bizonyára mindnyájan értesültek róla, Wenthar császár, az ESB küldöttsége és teljes flottája eltûnt a rendszerünkbõl, nyomtalanul. Mint Arekson minisztertõl értesültem róla, a bastioni követségnek tudomása van róla, hogy Wenthar több utasítást is kiadott, és az ESB területén tartózkodik. Ez azt jelenti, hogy nem ellenséges cselrõl van szó, hanem a sithek munkájáról. - Egy flottát eltüntetni? - összegezte a valamennyiükben meglévõ kérdést az õsz, ezüstös bajszú Yoshitaka admirális, aki egyúttal a flotta legidõsebb tisztje is volt. - Erre még a legmodernebb nanotechnológiánk sem lenne képes - értett egyet egy másik admirális, és még a flottával ritkán egyetértõ planetáris erõk tábornokai is sûrûn bólogattak. - Uraim, bizonyára tudják, hogy a sithek az általunk õsenergiáknak betudott képesség, az Erõ segítségével képesek a tudomány jelenlegi állását meghazudtoló dolgokra - vetette közbe Kazua admirális, aki a Hattoriról, a titkos K&F tevékenység központjáról jelentkezett be. - Már régóta kutatom ezt a területet, és azt kell mondjam, elképesztõ dolgokra képes. - Köszönjük, ezredes - mondta Kazuának a császár. Ha a legalacsonyabb rendfokozatú jelenlévõ a kutatási ügyekrõl kezdett beszélni, akkor nehéz volt leállítani. - Hiba volt bízni a sithekben - rázta a fejét Serizawa tábornok, a konzervatív katonatisztek vezéralakja. - Egy alomból valók a jedikkel, csak külön ültek, hogy megtévesszék a Galaxist. - Igen, ha egy flottát el tudnak vinni innen gond nélkül, bármikor ide is hozhatják - értett egyet Nagumo ellentengernagy, a jelenlegi hadügyminiszter. - Ez esetben el kell halasztanunk a chissek elleni büntetõexpedíciót - jegyezte meg a császár. Valójában nem volt ínyére egy háború ötlete a chissekkel, akikre még mindig potenciális szövetségesként tekintett. A tisztek meglepetten néztek a császárra. - Heika, az elõkészületeink nagyon jól haladnak. Már négy flottát mobilizáltunk és a hozzájuk tartozó hadseregeket is - érvelt a flotta vezérkari fõnöke. A flottákhoz tartozó hadsereg kifejezés azonban rosszalló tekintetet váltott ki a tábornokokból. - Mi a helyzet, ha a sithek pont erre várnak? - sietett a császár segítségére Hideyoshi admirális, a 2. flotta parancsnoka, aki szintén ellenezte kezdettõl fogva a hadjáratot. - Hogy elvigyük a flottánk nagy részét, és aztán ideteleportálják a saját flottáikat. Ez a gondolat igencsak sötét és kellemetlen volt ahhoz, hogy elborzassza a jelenlévõ tiszteket. Valóban sötét jövõképet festett ez az eshetõség, ami akár a Császárság bukásához is vezethet. - Javaslom szavazásra bocsátani a chiss büntetõexpedíció elhalasztását - igyekezett a császár kihasználni az alkalmat, hogy a beálló csendben, a hirtelen sokk közepette kerüljön sor a szavazásra. - Szavazási javaslat hangzott el - adminisztrálta a történéseket az agg Hondo fõpecsétõr, aki nemrég még kancellár volt, és akinek szándéka ellenére sem sikerült a visszavonulás a közéletbõl. - Aki egyetért a javaslattal, kézfeltartással jelezze. Puyi elégedetten szemlélte, ahogy a legtöbb kéz a levegõbe emelkedett, csak a legkeményebben a háborút követelõ tisztek voltak a javaslat ellen. - A szavazás láthatóan döntõ többséggel elfogadta a javaslatot - közölte az eredmény a fõpecsétõr. - Térjünk akkor át a második napirendi pontra - javasolta Puyi. - Méghozzá a Konföderációval való együttmûködés kérdésére...
|
|
|
Nagi
Mar 30, 2013 22:15:54 GMT 1
Post by Enz on Mar 30, 2013 22:15:54 GMT 1
A Védelmi Tanács - ami háborús helyzetben át is vehette az államügyek intézését a kabinettõl, császári rendeletekkel kormányozva - ülése meglepõen hamar véget ért, és a legtöbb kérdésben egyértelmûen felsorakoztak a katonatisztek a császár mögé. Puyi örült neki, hogy mind apja, mind nagyapja katonai életvitelének emlékébõl még ekkora támogatást tudott szerezni. De azzal is tisztában volt, hogy a nosztalgia és a militarista érzelmû császár iránti vágyakozás nem fog örökké tartani. Most még külsõségeiben mutathatja a harcos uralkodó képét, de a manõverezéseknek elõbb-utóbb vége szakad. Puyi érezte, hogy a Sors nem neki szánta a Galaxis leigázásának feladatát, nem õt szemelte ki erre a célra. Az õ feladata a nagai nép felkészítése volt arra, hogy beteljesítse a célját, de a Nagy Utat már másnak kellett végrehajtania. Most, hogy ez a dolga véget ért, úgy döntött, személyesen hallgatja ki a Wenthar által kiadatásra kért két foglyot. Nem hitt a másik üzenetének, amiben árulókat emlegetett. Ellenben több más jelbõl egy teljesen eltérõ következtetésre jutott a kilétüket illetõen. Kevesen vennék fel a Yodo-dono (Yodo-úrhölgy) álnevet, már csak a helyszín jelenleg negatív megítélése miatt. Yodo tartomány hûbérura volt az, aki a felszabadító háború után támadást indított a Krizantémokhoz hû tartományok ellen, ezzel elõidézve az egyéves polgárháborút, a föld sárkány évének háborúját. A Sárkány-dinasztia lojalistái azonban a mai napig hõsnek tartják õt, aki a harcokban esett el. ráadásul a nõt látta már korábban: méghozzá a hazatérési ünnepségen, ahol élénken figyelte Wenthart. Aztán ott van a másik nõ, aki majdnem észrevétlenül bejutott a palotába, megölve az egyik õrt, és belopódzva Wenthar császárhoz. Bár felvétel nem készült róla, jól felismerhetõen õ viselte a fehérnépgárda egyenruháját, majd katonai egyenruhát, alig pár perc eltéréssel. Puyi ezer közül is felismerte volna az árnyékharcosok behatolási módszerét. Miután az árnyékharcosokat eltiltották a harcmûvészetük gyakorlásától és átörökítésétõl, így csupán az utolsó árnyékharcos-család jöhetett szóba... Ez a nõ nyomtalanul eltûnt, de Puyi mérget vett volna rá, hogy a másik kettõvel van. Végül ott van a férfi, aki nem teljesen tûnt épelméjûnek, mintha csak valami megrontotta volna az elméjét. Ápolatlan külseje még egy közemberre is szégyent hozott volna, nemhogy egy császári sarjra... Nem tudott mást érezni a két szerencsétlen iránt, mint szánalmat. Születésekkor elvesztették apjukat, egy ellenséges és zord világba kerülve. Mikor megkapta a császári méltóságot, megfogadta, hogy kegyetlen és brutális lesz, de valamiért nem volt képes rá, hogy olyan cinikus és könyörtelen legyen, mint nagyapja, Chun császár, aki a polgárháború végén békét ígért a legyõzött Sárkány-háznak, de az összes visszatért családtagot hidegvérrel legyilkoltatta. Õ azonban nem tudott ilyen lenni. Még ha itt is voltak az egyedüli trónkövetelõk a kezében...
- Foglyok - lépett be a császári testõrség egyik tisztje a díszes lakosztályba, amit börtön gyanánt kapott meg a testvérpár, természetesen beépített ysalamirivel. - Az a megtiszteltetés ér titeket, hogy Õfelsége személyesen hallgat ki titeket. Szedjétek össze magatokat, ne úgy nézzetek ki, mint két koldus. - Megtiszteltetés? - kérdezte gúnyosan a Sárkány, de Marisa egy kedves mozdulattal végigsimított a vállán. Még csak az hiányzott, hogy most bukjanak le. - Ki engedte meg, hogy hozzám érj? - Tébolyultak - csóválta meg a fejét a testõr és elhagyta a szobát. Pár perc múlva csakugyan megérkezett Puyi császár, azonban csupán egyetlen embert hozott magával, a testõrség parancsnokát. Miután belépett az ajtón, enyhén meghajolt. Marisa viszonozta a gesztust, de a Sárkány nem tette meg. - Hajoljon meg a térded, ha a császárod elõtt állsz! - szólt rá rosszallóan Kitano, a testõrparancsnok, de a császár leintette. - Ez igazán szükségtelen. Nem szorulok rá árulók és merénylõk fõhajtására - mondta tettetett megvetéssel Puyi. - Csakugyan, felség? - Marisa hangjában volt valami kihívó, valami olyan élesség, amit Puyi már nem hagyhatott figyelmen kívül. - Kegyed minek nevezné azt, hogy a sith egyház papnõjének kiadva magát meg akarta ölni Wenthar császárt? - kérdezte komoly képpel a nõt. Az meglepetten nézett rá, hiszen vele nem ismertették az ESB-bõl érkezett üzenetet. Puyi innen már biztosan tudta, hogy hazudtak neki. - Nem tudom ezt honnan veszi...? - Marisa láthatóan nehezen jutott szóhoz. - Honnan? Természetesen személyesen Wenthar császártól - engedett meg magának egy halovány mosolyt Puyi. Sakkmatt mindkét oldalnak. - Micsoda?! - döbbent meg hangosan a férfi, aki egész eddig dacosan csendben volt. - Ez a helyzet - vonta meg a vállát Puyi színpadiasan. - Ráadásul kérte a kiadásukat tõlem, hogy az ESB-ben büntessék meg magukat. - Hogy merészeli?! Amikor pedig azt hittem... - Puyi már kezdett örülni, hogy valami érdekes információhoz jut, de Marisa észnél volt, és egyetlen mozdulattal belefojtotta a másikba a szót. - Lebuktunk, nincs más választásunk - rázta meg a fejét látszólag megadóan. - Gondoltam megnézem magamnak a két merénylõt - próbálta provokálni õket a császár, amikor látta, hogy mindketten csendben maradnak. - De nem értem miért fél Wenthar két ilyen pojácától. A kedvenc lovam sem tudnák megölni... - Mit beszélsz, te féreg?! - kiáltotta el magát dühösen a két testvér közül a férfi. A testén elhelyezett agresszió-érzékelõrendszer vette a jeleket, és gyenge elektrosokkal próbálta szabályozni a férfit, aki a földre rogyott. - Csak óvatosan - gúnyolódott tovább a császár, majd tiszteletlenül a földön fekvõ felé fordult. - Mondd csak, minden Erõhasználó ilyen csalárd áruló? - Megölle...grrhhh! - üvöltött fel még jobban, ahol a szabályozórendszer erõsebb fokozatra kapcsolt. Marisa azonnal mellé kuporodott. - A helyedben nem érinteném meg - jegyezte meg Puyi, aki már most undorodott a maga által játszott szereptõl. - Ragadós a példa. - Te sza...várgh - üvöltött még hangosabban a férfi. Marisát szinte a sírás kerülgette. - Hagyd abba! - fordult Puyi felé, szokatlanul könyörgõ hangon. - Állítsd le! - Csak a testvéred állíthatja le - Puyi alig észrevehetõen utalt a kettejük között lévõ viszonyra, megerõsítést várva. - Neki... gondjai vannak az érzelmeivel... - nyögte alig hallhatóan Marisa. - Fiatalon meghalt az apja, igaz? - kérdezte, némi részvéttel. Ami nem is volt annyira megjátszott. - Ig... - Marisa egy pillanatra lefagyott. Puyi szomorúan látta, hogy innen már többet nem tud kihúzni. - Mármint ez most mit számít?! - Biztonsági rendszer kikapcsol - adott utasítást a császár, mire megszûnt a földön fekvõ fájdalma. Marisa most elõször tûnt hálásnak. Puyi kénytelen volt megvallani, hogy volt valami, ami igazán vonzotta ebben a nõben. Maga sem tudta, hogy mi. Mindenesetre egyelõre jobbnak tûnt, ha egy idõre megszabadul a két trónkövetelõtõl, amíg ki nem talál valamit a probléma megoldására. Pusztítsák addig Wenthar kenyerét. - Köszönöm az együttmûködést - hajolt meg enyhén, miközben nem tudta nem cinikusnak érezni magát. Majd Marisa szemébe nézett. - Igazán értékes beszélgetés volt.
|
|
|
Nagi
Apr 1, 2013 21:21:10 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2013 21:21:10 GMT 1
- Hát emmeg? - kopogtatta meg a Palota pincéjében bujkáló tof azt a kemény, pokrócszerû izékkel letakart alaktalan valamit, amibe az elõbb "lopakodás" közben beleütközött, és aminek köszönhetõen még mindig fájlalta a fejét. Az utána kutató nagai õrség lépései most valamivel messzebbrõl hallatszottak, bár ezeken a folyosókon a visszhang miatt sosem lehetett tudni, hogy végül melyik sarok mögül fordulnak be üldözõi. A tof megpróbálta lerángatni a leplet a poros, még nála is magasabb sok lábú valamirõl, és hátrahõkölt, ahogyan pontosan fejmagasságban egy nagy erejû lézerágyú nézett vele farkasszemet a lepel alól. - Hát ez válámi robót lesz... na, gyere csák le izibe. A tof kicsit hátrébb állt, hogy jól megnézze magának az õsrégi szerkezetet, amelyen az egyik titkos nagai K+F osztály címkéje jelezte, hogy már régen át kellett volna szállítani Kazua ezredes valamelyik titkos bázisára. - Hát tíged jól itthagytak, robotkám... - a tof, hiszen fajtársaihoz hasonlóan nem tudott ellenállni a fémes szerkezeteknek, piszkálni kezdte a soklábú droid hasára erõsített motivátort. - Ná, lássuk mit lehet innét kiszedni...
- Hé te, állj!
Ebben a pillanatban három dolog történt. A tof hátraperdült, miközben a motivátort recsegve elvált a droid fej-törzsétõl. A nagai õrjárat tagjai, akiknek már nagyon elegük volt a pincékben bóklászásból, döbbent arckifejezéssel meredtek az üres terem közepén álló tofra.. És a mögötte lévõ DSD-1-es, múzeumi korú pókdroidra, amelynek hatalmas, vörös keresõfényei életre keltek, és egyenesen rájuk irányultak..
---
A Nagi rendszer legszélén, a legkülsõ nagai õrposztok környékén amilyen hirtelen eltûnt nem is olyan régen a sithek flottája, olyan gyorsan jelent meg egy új formáció - ezúttal azonban normál hipertérbõl és, legalábbis a parancsnokok tudomása szerint egyáltalán nem hívatlanul. A vöröses díszítésû, a Konföderáció jelvényét viselõ koréliai csillagvédõt két szögletes, ék alakú fejjel felszerelt, páncélzatáról híres Majestic-osztályú nehézcirkáló és négy bothan cirkáló kísérte. A formáció parancsnoka, aki a Konföderáció államfõje és katonai fõparancsnoka mellett feszített, miután unokanõvére balul sikerült cosrai akciója után átvette a konföderációs elnök egység vezetését, kihúzta magát, és megvárta a kommunikációs tiszt jelentését, hogy megnyitották a csatornát a nagai fõbolygó felé.
- Nagi Irányítás, itt Yemanna Delpin admirális a Független Rendszerek Konföderációjának Braveheart csatacirkálójáról. Turr Phennir fõparancsnok delegációja megérkezett Õfelsége Puyi Császár meghívását eleget téve. Kérem, jelöljenek ki megközelítési vektort a számunkra.
|
|
|
Nagi
Apr 4, 2013 0:27:16 GMT 1
Post by Enz on Apr 4, 2013 0:27:16 GMT 1
A láthatóan régi konstrukció recsegve-ropogva kelt életre. Bár mérete egyelõre úgy tûnt nem nagyobb, mint egy tof, hamarosan rácáfolt erre a szerkezet. Addig kinyújtott állapotban lévõ lábai lassan felemelkedtek, fülsüketítõ fémes csikorgást hallatva, és a szerkezet váza majd egy méterrel emelkedett magasabbra. A belõle jövõ keresõfények betöltötték a tágas, sötét csarnokot és félelmetes megjelenést kölcsönöztek a helynek, ahol további, vászonnal letakart halmok voltak, igaz jóval kisebbek. Valamiféle raktárhelyiség lehetett, ami egész addig zárva volt, míg nem a tof valahogy bejutott. - Dícsák, mennyi fím - mondta maga elé elérzékenyülten a tof, és még a szemébe is könny szökött. A vonzódásuk a fém felé szokatlan volt még a nagaioknak is, akik pedig a fémkardok felé éreztek ugyanígy. Persze a tofoknak minden fém jó volt az ócskavastól a pókdroidig. A póklépegetõ szerkezete nem tûnt veszélyesnek – legalábbis egyelõre, de látni lehetett, ahogy a szerkezet rendszerei egymás után indulnak be, és az utaskabin, ami a szerkezet ágyúja mögötti páncélozott gömb volt, zöldes fényárban úszik. Mind a négy nagai katona, mind a tof behatoló megbabonázva nézte a hatalmas szerkezetet, ami éppen elfért itt aktivált állapotban. Pár pillanat múlva a szerkezet külsõ hangszórói is mûködésbe léptek, és egy katonai indulóból játszott rövidke részlet jelezte, hogy a szerkezet készen áll a bevetésre. A dallamot nehezen ismerték fel a furcsán szóló hangszórók miatt. Ami a másik furcsasága volt, hogy az indulót trombitán játszották el. Legutoljára a négy évtizede folyt felszabadítási háborúban használták a trombitát jeltovábbításra, hogy kijátsszák a rövid hatótávolságú tof zavarókészülékeket. Tehát ez a szerkezet sem lehetett sokkal újabb. Ahogy a keresõfények nagyrészt kialudtak, láthatóvá vált az addig elvakított katonák számára a szerkezetre írt felirat, némileg lekopott betûkkel. - Ta-ke…mi-kazu…chi – olvasta fel hangosan az egyik katona, majd megismételte a szót egyben, miután eljutott a megfejtésig. – Takemikazuchi. - A mennydörgés istene – tette hozzá a még mindig csodálkozó egyik közlegény. – A kardok istene. - DSD-1 Takemikazuchi szolgálatra készen áll – recsegte a droid szintén régen karbantartott beszédmodulja, miközben végigszkennelte a termet. – Négy nagai és egy tof megszálló bemérve. Veszélyfok csekély. - Megszálló? Dicsak – vakarta a fejét a tof, aki sehogy sem tudott napirendre térni a dolgok felett. Azonban hamarosan nagyobb gondja is akadt. - Átállás önvezérlõ üzemmódba – folytatta a robot. – Tof megsemmisítése. - Meg… Ó, hogy a devlá ölejj… - a tof már soha nem tudta befejezni a károkozást, ugyanis a pókrobot egyik lába egyszerûen a falhoz vágta. A gép, bár régóta volt olajozva, még mindig egész jól mûködött. A robot mozgása kis késéssel követte a tofét, és készenlétbe helyezte másodlagos fegyverzetét. - Állj, állj! – kiabálta az egység õrmestere a robotnak, aminek csakugyan eleget tett. – Õ fontos fogoly, ki akarjuk hallgatni. - Név, rendfokozat, egység, parancskód? – sorolta el a robot a szokásos protokollüzenetet. - Shih Toyohara, õrmester, Õfelsége császári testõrsége…ööö…tökömtudja – próbált improvizálni a végén a katona. Közben közelgõ léptek zaja jelezte, hogy bizony elég jól hallható volt a pók indulási procedúrája. - Parancskód nem értelmezhetõ, Õfelsége nem értelmezhetõ – közölte a gép, és Toyohara szinte látta a szeme elõtt, ahogy ezek a hibaüzenetek kiugranak a belsõ számítógépen is. - Õfelsége, minden nagai császára, a te fõparancsnokod – igyekezett rábírni a korlátozott MI-t az együttmûködésre. - Császár nem értelmezhetõ – vetett ellen továbbra is a gép makacsul. – A fõparancsnok Den Siwa generális, ideiglenes elnök. Mindannyian felismerték a felszabadítási háború legismertebb hõsét, aki bár elkötelezett köztársaságpárti volt, végül mégis segített Chun császárnak, hogy létrehozza az új dinasztia uralmát és miniszterelnökként sokat tett az újjáépítésért. A gond csak az volt, hogy két évtizede megölte egy Sárkány-dinasztiához hû lojalista. - Ide figyelj robot – próbálkozott most az egység gépekben képzettebb tagja, a szemüveges közlegény. – Mi az utolsó aktiválási dátumod. - Adat nem hozzáférhetõ megfelelõ azonosítás nélkül. Veszélyforrás semlegesítésének folytatása – tért vissza végre a tárgyra a gép, és lézerfegyvereit az eszméletlenül fekvõ tofra irányította. Mielõtt tüzelhetett volna azonban, megszólalt egy trombita. Bárki is játszott rajta, ügyes volt, és valamilyen régi katonai parancs csendült fel játéka nyomán. Ezt már csak a dallam pattogásából, rövid, határozott, utasító jellegû részeibõl tudni lehetett. A gép a legnagyobb meglepetésükre azonnal alaphelyzetbe rakta a fegyverzetét, az egyik keresztfolyosóról pedig elõlépett egy nõi alak. Õfelsége egyik unokatestvére volt az, katonai egyenruhában. Bár a nõket a fegyveres szolgálatból szinte teljesen mellõzték, bizonyos különleges egységeket mégis alakítottak kísérleti jelleggel, a legkonzervatívabb tisztek nagy ellenszenve közepette. Közelebb sétált, és végigsimította a pókrobot egyik lábát. - Alaphelyzetbe – utasította ellentmondást nem tûrõ hangon, mire a gép engedelmeskedett. - Pápaszem, kapcsold ki – utasította hûvösen a nõ, majd kezével nagyjából arrafelé bökött, amerre a tofot sejtett. – Valaki meg nyalábolja fel azt ott, és vigye fel. - Már bocsánat, de… - kezdte némileg indulatosan az õrmester, de meglepetésére a nõ befejezte. - …milyen jogon ugráltat minket? – miközben a tehnikus kikapcsolta a gépet, õ nekitámaszkodott az egyik behajlított lábnak, és keresztbe fonta a karjait mellkasa elõtt, egyik kezében egy trombitát tartva. – Õfelsége unokatestvére vagyok, Asaka Nagako, az Íjászszüzek parancsnoka. Az Íjászszüzek egy elit egység volt, melynek csak nõk lehettek a tagjai, akik értettek a papi hivatáshoz is. Egyfajta harcos templomõrség voltak, akik a császári palota saját szentélyét õrizték és gondozták, és harc esetén is jó eséllyel indultak az alapos kiképzésnek köszönhetõen. A testõrség emberei ritkán mertek kikezdeni velük, inkább akkor már a palota személyzetébõl válogattak. - T…természetesen ez így már más – vakarta a fejét szégyenében az õrmester. – Azonnal nekilátunk.
---- - Derpin admirális – közölte enyhén akcentusosan a válasz. – Itt a Nagi Védelmi Parancsnokság légi irányítási központja. Az Önök megközelítési vektora: 18-45-39 H útvonal. A civil forgalmat azonnal eltereljük a közelbõl. Üdvözöljük Önöket Nagin, a császárság központjában. Amint a hajók bolygókörüli pályára álltak az adott vektoron, szinte érkezett is a bejövõ hívás a bolygóról, ezúttal nem a védelmi erõktõl, hanem a császári palotából. - Phennir fõparancsnokot és kíséretét szeretettel várjuk a bolygón – jelentkezett be egy elég erõteljesen eunuch kinézetû nagai férfi, enyhén kifestett arccal, tradicionális selyemköpenyben. – A leszállóterületet a császári palotában biztosítjuk, a fogadásukról a Császári Protokollhivatal gondoskodik majd, és Õfelsége ezután fogadja Önöket a trónteremben.
|
|
|
Nagi
Apr 29, 2013 22:44:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 29, 2013 22:44:41 GMT 1
- Legyen óvatos ezzel a népséggel, Fõparancsnok. - A fiatalabbik Delpin admirális igyekezett minél közelebb húzódni a Konföderáció katonai erõinek vezetõjéhez, láthatóan nem csak azért, hogy suttogóra vehesse a hangját, hanem, hogy kiélvezhesse a kora ellenére még mindig vonzó férfi közelségét - Yemanna sosem értette, hogy nõvére, a balsorsra jutott Gemma miért vetette meg magától az ilyesmit, különösen, ha nagy hatalmú és befolyásos vezetõk közelségérõl volt szó. Végtére is ez nem jelentette azt, hogy éles helyzetben ne állta volna meg a helyét némi félrenézés mellett is..
- Ez a népség az Endor utáni öt évben a Lázadók Szövetségénél is magasabb minõsítést kapott a megmaradt birodalmi akadémiák fenyegetésekre vonatkozó elemzéseiben. - húzta ki magát önbizalmat sugározva Turr Phennir. Hogy ez valóban a helyzetbõl, vagy inkább a nõ közeledésébõl adódott, azt talán saját magának sem óhajtotta bevallani - egyelõre.
- Szóval tudom, hogy vigyázni kell velük. - folytatta Delpinre pillantva Phennir. - De évtizedekig el voltak zárva a galaxistól, és az Ismeretlen Vidék legtöbb népével ellentétben õk változtatni is akarnak ezen. Most, hogy a Sithekkel folytatott kis együttmûködésük egyre bizonytalanabbnak tûnik, új barátokra lesz szükségük.
- A barátságuk talán drágább lesz, mint azt ma gondolnánk.. - jegyezte meg Delpin.
- Mindaddig, amíg vannak közös ellenségeink, nem kell tartanunk egymástól.. - mosolyodott el Phennir. - Márpedig ebben jók vagyunk, ugyebár..
- Úgy érti, Fõparancsnok, hogy ha még nincs a nagaiokkal közös ellenségünk, akkor gyorsan szerzünk magunknak egyet, aki velük már nincs jóban? - viszonozta a gesztust Delpin, egyáltalán nem bánva, ha a fõparancsnok alaposan megnézi magának nyaktól lefelé is.
- Úgy értem, hogy addig kell megegyezésre jutnunk velük, amíg nem minket néznek ki maguknak, mint legfrissebb ellenség. - figyeltea bolygó körül manõverezõ hajókat Phennir. - Készítsék fel a siklómat indulásra, admirális.
---
- Nám tudom elírni a jeládót.. - rázta a fejét a rádió adó-vevõ funkcióját betöltõ törmelék-, fém- és huzalkupac közepén a bibás, a tof lázadók önjelölt technikusa. - Vágy nágyon mílyen ván a tesvír, vágy elromolt. Áz is meglehet, hogy eefogták a nagájok.. - Akkor már nem számíthatunk arra, hogy valamelyik járatot szabaddá teszi nekünk belülrõl.. - csóválta meg a fejét Mitchell ezredes, miközben az õsrégi, valamiféle pergam'en nevû, szilárd, de egyben roppant sérülékeny anyagra színes folyadékkal felfestett térképet nézte, amely a Császári Palota föld alatti folyosórendszerét mutatta - a sarkában látható jelvények alapján több tíz évvel ezelõttrõl, amikor még a Tofok uralták azt a komplex erõd- és bunkerrendszert, amelynek tetején ma a nagai uralkodó palotája állt, a Dzsum'buj-t.
- Talán megint mehetnínk a hullaház felül.. - csapkodta a fejét az egyik tof, amivel azt jelezte, hogy nagyon gondolkodik. - Hogyne, egyáltalán nem lenne feltûnõ több tucat halottszállító.. - jegyezte meg szarkasztikusan Mitchell. - Náugye, mondtámén hogy jó ütlet! - Aztaz mondja, hogy ponthogy nem jaú, mérnem dzsálod! - vágta hátba a tof fõparancsnok oktondi társát. - Mongyá meg nekünk Micsill úr, akkor hogyan mégyünk bé?
A chiss egy ideig gondolkozott. Nem ígérkezett egyszerûnek. A tekintete a térképen kékkel jelzett vonalakra tévedt. - Ezek micsodák, vízvezetékek? - Hát ma mán inkább csak csátornáuk! - vont vállat az egyik tof. - A szennyes vizet vezetik elfelíbe. A frissöt a naccságos nagáj urak a fõd felett vezetik bé, vágy olyan nágy tránszportokkal.
Mitchell bólintott. A Palota biztonsági erõi részérõl logikus lépés volt, hogy befelé csak ellenõrizhetõ módon tették lehetõvé a bejutását bárminek, amit aztán odabent az uralkodó és udvara elfogyasztott. Viszont ha egy ekkora város ilyen gyorsan, néhány évtized alatt épült rá egy háború infrastruktúrára, akkor néha kompromisszumokat kellett kötniük. Például a szennyvízelvezetés terén, amihez a régi járatokat és vezetékeket kellett használniuk.
Milyen nagyszerû, hogy az Expedíciós Erõk elõtt interplanetáris bányászattal és energetikával foglalkoztam - gondolta Mitchell.
- Szóval ezek az.. elvezetõk. - pillantott a tofokra. - Elõfordult már, hogy eldugultak? - Hát nem túl gyakorta Micsill úr.. - jegyezte meg az egyik tof. - A nagáj naccságok nágyon tisztán tartják ám a reterátot meg mindenüket.. - De ha valami oknál fogva mégis így lenne, akkor gondolom nem a droidjaikat küldenék le, hanem.. - villant meg Mitchell tekintete. - A szegíny tof tezsvíreket, biza. - biccentett a tofok vezetõje. - Akkor azt hiszem, van egy ötletem.. - meredt a térképre ismét az ezredes, miközben a raktárban elhalványultak a lámpák - közeledett az este, és ilyenkor a tof negyedekben kikapcsolták a fõ energiaforrásokat. - Szükségünk lesz a Palotában szolgáló társaik segítségére is..
|
|
|
Nagi
May 2, 2013 8:50:01 GMT 1
Post by Enz on May 2, 2013 8:50:01 GMT 1
A sárkány és a krizantémos lobogók betöltötték a teret. Két császár jelképeit viselõ hadseregek csaptak össze alig nagyobb területen, mint pár leszállópálya. Sekhaigara völgyes vidéke csatakiáltásoktól és fegyverek hangjától zengett, földjét és folyóját testvérvér öntözte. A lojalistákat, a Sárkányhadat sosem ismert nagybátyja, a koronaherceg, Yaemon vezette. A csata jól állt a Sárkányok számára, ám kegyetlen és aljas árulás lett a vesztük. Az árulók oldalt váltottak és hatalmas mészárlás lett a vége. Yaemon herceget egyik volt szövetsége lõtte mellkason, Yodo tartomány urát pedig levágták a harcban... Marisa zihálva riadt az álomból. Bár csak nevelõjük mesélésébõl ismerte a történetet, élénken a szemei elõtt élt minden kép. Egyetlen nap, egyetlen döntõ csata kellett ahhoz, hogy az évszázados dicsõség odalegyen és a dinasztia elbukjon. Den Siwa tábornok ezután felprédálta Edót, a császárvárost, foglyul ejtve a Sárkány család nagyobb részét. A maradéknak Chun császár békét ígért és méltányos feltételeket. Ezt is elárulta azonban a gyõztes jogán... Még a pólyáskorú Antoku herceget is belevetették a vízbe. Tozama, így nevezték azokat, akik a végsõkig kitartottak a Sárkány-dinasztia mellett. Számûzetés, kivégzések, megvetés és túszként fogságban tartott gyermekek lett a jussuk. Belõlük hozták létre az Expedíciós Flottát, amely sosem léphetett a Császárság területére, hanem annak külsõ területeit, informális gyarmatait vigyázta... Marisa számtalanszor végiggondolta már ezeket. Testvérével az expedíciósok élére áll és visszatér Nagira, ahol megdönti a Krizantémokat és bosszút áll. Bár nem merte bevallani testvérének, most már nagyon félt. Wenthar is elárulta õket, hallotta a Bitorlótól. És bár nem mondta ki a másik szavakkal, tudta, hogy rájött a titkukra. Még ha Wenthar csak cselt alkalmazott is, hogy kimentse õket, egy hosszú út várt rájuk a biztonságot jelentõ területekig. Ha pedig szándékosan kevés embert ad melléjük, akkor már csak imádkoznia kellett, hogy kalózok támadják meg õket. Marisa nagy meglepetésére kinyílt a börtönlakosztály vaskos ajtaja és két császári testõr sietett be rajta, fegyveresen. Erre már testvére is felébredt. - Visznek kivégezni? - súgta oda álmosan a nõvérének. Hangjában nem érzõdött félelem. - Nem hiszem - próbált meg rámosolyogni. Szívesen hozzátette volna még, hogy "sárkányom", de félt, hogy ez végleg elárulná õket. - Yodo-dono - szólalt meg az egyikük. - Puyi Õfelsége ma követeket fogad. Ennek örömére látásodat kívánja a trónteremben, illõ ruházatban! - Nekem nincs olyanom - közölte szenvtelen hangon. A Bitorló látni kívánja? Vajon miért? Talán mert tudja a titkát? - Akkor adunk - felelte az õr, és intett, mire két szolgáló sietett be a szobába, kezükben egy díszes tunikával és egyéb ruhadarabokkal. - Miért akar Õfelsége engem látni, egy egyszerû gyilkost? - Marisa tényleg nem értette mirõl lehet szó. Az õrök egyike türelmetlenül válaszolt. - Nem a te dolgod, asszony! Fogd be a szád és öltözz! Ha nem, akkor rád kényszerítjük a ruhát! - fenyegetõen megütögette a puskáját, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Marisa szeme sarkából pillantott testvérére, aki ugrásra készen állt. Nem hiányzott egyiküknek sem ez, hiszen akkor a Bitorló jogosan végeztethet ki itt õket, Nagin. - Rendben, elõkészülök - egyezett bele, majd elkezdte levenni felsõjét. - Addig magamra hagynának? - Nem. Sajnálom, ez parancs - felelte az egyik katona, miközben arcára kaján mosoly ült ki. Parancs ide vagy oda, egyértelmûen élvezte a helyzetet. Marisa vállat vont, és folytatta az öltözködést. Ha a túlélésükrõl volt szó, egy kis szégyen semmit sem nyomott a latba.
A Konföderáció fõparancsnokát szállító sikló körül négy kísérõvadász állt alakzatba. Kecses, nyílhegyre emlékeztetõ, hátrahajlított szárnyú Zero elfogóvadászgépek voltak, amiket katapulttal lõttek ki a hajókról az ûrbe. Edo több tízmilliós nagyvárosa Coruscant régi képére emlékeztette a látogatókat élettel teliségével, ám attól sokkal kifinomultabb volt: a felhõkarcolók rendezett sorokban álltak, nagy zöld területekkel és kisebb épületekkel körülvéve, így kerülve el a túlzott zsúfoltság érzését. A távolban, az óváros régi stílusú épületei sorakoztak egymás mellett, eltörpülve az újváros acélmonstrumai mellett. Az óváros szélén terület el a hatalmas palotakomplexum, a Császárváros, ami a Császárság központjaként szolgált. Az újváros átellenes oldalán volt található tofváros, sikátorrendszerével és kevéssé impozáns putrinegyedeivel, amit persze nem mutogatta a látogatóknak és szerencsére az újváros felhõkarcolói is remekül eltakarták a látványt. Ahogy a sikló leereszkedett a Császárváros egyik kijelölt leszállópályáján, felsorakozott a kiterített vörös szõnyeg mentén a fogadóbizottság. A bizottságot az elhízott és elég nõiesen sminkelt, valamint a divatnak megfelelõen feketére festett fogú Torinaga fõeunuch vezette, mellette jelen volt még Serizawa tábornok a hadsereg, Nagumo ellentengernagy a flotta és Arekson, a külügy képviseletében. A szõnyeg két oldalán a császári testõrség díszmentét viselõ katonái sorakoztak fel, mögöttük harci páncélt viselõ tengerészgyalogosok, flottatisztek és papi ruhájukat viselõ Íjászszûzek várakoztak. Teljes államfõi fogadtatást rendeztek hát az érkezõ fõparancsnoknak. Ahogy leereszkedett a sikló rámpája, a palotai zenekar rácsendített a birodalmi himnuszra. Mi is lenne méltóbb fogadtatás egy volt birodalmi ászpilóta számára, mint a régi idõket jelzõ induló? Legalábbis ebben reménykedtek a fogadást megszervezõk. Ha Wentharnak jó volt, akkor Phennirt is le fogja nyûgözni, gondolták.
|
|
|
Nagi
May 29, 2013 22:08:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 29, 2013 22:08:00 GMT 1
Delpin admirális elfintorodott, amikor a siklóból kilépve a díszes kíséret rázendített a birodalmi indulóra. A Delpin-család tagjai - hozzá kell tenni, jó néhány más koréliai famíliától eltérõen - a Szövetség, és ezt megelõzõen a Lázadás oszlopos támogatóinak számítottak, és a birodalmi induló felhangzása felért számukra egy arculcsapással.
Amint azonban eszébe jutott, hogy a mellette láthatóan elégedetten masírozó Phennir tulajdonképpen ugyanebbõl a háttérbõl jön, most mégis teljes bizalommal és lojalitással kísérte õt ezen a különös galaxisszéli helyen, a nõ elbizonytalanodott. Talán nem is maga az induló számít, gondolta, hanem, hogy kinek játsszák..
Phennir ezzel szemben láthatóan sokkal jobban érezte magát. Kemény, katonás léptekkel, mintha még mindig egy díszszemlén lenne, végigmasírozott a sorfal elõtt, miközben finoman, alig láthatóan belekarolt a kíséretében haladó Delpinbe. A nõ nem ellenkezett. A Konföderáció legfõbb katonai parancsnoka megállt a fogadóbizottság elõtt, majd éles tekintetével megkereste a leginkább flottatisztnek kinézõ nagait, akinek a mellére helyezett kitüntetések alatt egy arany táblácskán apró felirat hirdette valamiféle értelmetlen kriksz-kraksznak tûnõ, vaószínûleg nagai, és szerencsére alatta jól olvashatóan Basic nyelven is, hogy Nagumo a becses neve.
Phennir megállt a nagai fõtiszt elõtt, majd felpillantott a sikló és a platform fölött körözõ hajlított szárnyú vadászokra.
- Csodálatosak a vadászgépeik. Új típusok? A legnagyobb örömömre szolgálna, ha kipróbálhatnék egyet.
...
Jó néhány szinttel arrébb a Palota Üzemeltetési Igazgatóságának 3/B. CIX / Sha-Do-Ri-Do (a nagai személyzet körében szlengben csak budiosztályként ismert) részlegében az ügyeletes technikus ideges tekintettel meredt a Tof kisegítõkre.
- Mi az, hogy eldugultak? Ezeket a csöveket minden héten tisztítják a szakembereink! Ha nem tudjuk biztosítani a szennyvízelvezetést, néhány napon latrinaszagú lesz az egész palota, és akkor engem kivégeznek! (csakúgy, mint az elõdömet három éve, tette hozzá magában halkan - az elmaradó fizetésemelésrõl már nem is beszélve) - Hát mink tisztíccsuk, de mostán nágyon sok benne a dzsuvéj! - magyarázta lobogó, koszos zöld szakállal a TOFF negyed-osztályú ügynöke, aki az elmúlt éjszakákat néhány társával egyetemben a kérdéses elvezetõcsövekben töltötte, gondosan elzárva a kiáramló szennyvíz útját, hogy minél nagyobb "dugó" keletkezzen. - Ehhöz má' száksegíccség kell, naccságos fõigázgátó úr! Szágsegíccség! - Már mondtam, te buta tof, hogy ne hívj így, amíg a fõnök bent van.. - mordult fel a másodosztályú segédtechnikus, majd kicsit gondolkozott. - Szóval azt mondod, nem elég a felszerelés? - Hát a milyink nem, de ván ám nekem nággyon megbízhátóu komám, áz meg a tezsvírei megcsinájják ócsóér! - bizonygatta a tof.
A nagai technikus elgondolkodott. Sosem alkalmaztak szívesen külsõ bedolgozókat, de amikor ennyi prominens személyiség volt az Uralkodó vendége, akkor nem kockáztathatták, hogy latrinaszag legyen a fogadóteremben... - Nággyon megbízhátó, nággyó ócsó. - hajlongott a Tof. - No rendben, de aztán itt legyenek idõre!
- Egy percicskét sem kísnék, jóu munkástofok mindegyszálig! - hajlongott tovább a Tof, miközben kihátrált az ajtón. Most már csak el kellett jutnia egy kommunikátorhoz, hogy felhívhassa a testvérét. Mostmán' innentõl a Micsill-en az összes tof szeme, gondolta a tof, miközben sóvár pillantással megsimogatta az egyik útjába esõ ajtó aranyozott kilincsét.
|
|
|
Nagi
Jun 3, 2013 20:01:21 GMT 1
Post by Enz on Jun 3, 2013 20:01:21 GMT 1
A fogadást szervező Torinaga főeunuch látható elégedettséggel szemlélte, hogy jól választott a zene terén. Bár a Phennirt kísérő vendég nem tűnt túl elragadtatottnak, maga a főparancsnok olyan peckesen sétált el a sorfal előtt, hogy még az ő tisztjeiknek is leckéket adhatott volna. A katonák rezzenéstelen arccal bámultak maguk elé. Szinte már csak az hiányzott, hogy Phennir kiosszon néhány kitüntetést, ahogy elhalad a katonák sorfala előtt. Erre mindenesetre nem került sor, és ahogy elhaltak az induló rövidített változatának utolsó hangjai, a vendég elérte a fogadóbizottságot, mintha csak pontosan kiszámolták volna. Azonban a vendégük nem őt tisztelte meg figyelmével, hanem Nagumo ellentengernagyhoz, a haditengerészeti miniszterhez és kancellárhelyetteshez fordult. Torinaga azonban a legkisebb jelét sem adta annak, hogy zavarná a protokoll efféle megsértése. Amúgy sem tartotta sokra a katonákat, és talán még örült is magában, hogy nem neki kell elszórakoztatnia ezt a láthatóan durva és bárdolatlan vendéget. Tekintete egy pillanatra összetalálkozott a Phennirt kísérő nőével, és a főeunuch halványan kivillantotta fogait, amit az ősi udvari szokásoknak megfelelően feketére festett. A nő sietve elkapta a tekintetét, alig tudva elrejteni döbbent arckifejezését. A főeunuch festett szemöldöke egy pillanatra megremegett, és szája széle lefelé görbült. Mindenesetre legalább nem a nyílt megvetést érezte, mint a sithek részéről, akik valami alantas életformaként kezelték. Szeme sarkából Nagumot figyelte, aki közben vidáman ecsetelte az új vadászgépeik tulajdonságait. - ...bizonyára Ön is így fogja ezt gondolni - magyarázta szinte hibátlan basic kiejtéssel, Phennir pedig élénken bólogatott. Szánalmasan egyszerű lelkűek ezek a katonák, gondolta megvetően Torinaga. Se a művészet, se a hatalom nem érdekli őket. Ő persze teljesen más volt, és ezt arra vezette vissza, hogy odalent rövidebb volt a másik kettőnél, ez nyitotta meg a gondolkodását, ahol legalább annyival előrébb járt nálunk, kompenzálásként. - A fordulóképessége pedig valami bámulatos. Torinaga enyhén köhintett, alig észrevehetően, de Nagumo szerencsére vette a jelzést, és sietve abbahagyta az új Zerok tulajdonságainak megvitatását. Szerencsére nem kezdtek bele a katonatörténetekbe... azok a legrosszabbak, és ha egyszer elkezdik, se eleje se vége. - Úgy gondolom, bizonyára rengeteg idejük lesz még beszélni haditechnikai kérdésekről - szólalt meg mosolyogva Torinaga, még Nagumoénál is hibátlanabb kiejtéssel, ezúttal nem mutatva szokatlan színű fogazatát. - Üdvözlöm a Nagin, a Nagai Császárság fővárosában, Phennir főparancsnok úr. Torinaga főeunuch vagyok, Őfelsége szeme és füle. - És ahogy hallom a szája is - dünnyögte halkan Phennir, aki nem tűnt túl boldognak, hogy félbeszakították. Mindenesetre Nagumo érdekes fickónak tűnt, gondja lesz majd rá, hogy beszéljen vele, ha a protokollon túlestek, és megszabadult a hájas eunuchtól meg a többiektől. Torinaga mindenesetre jobbnak látta nem meghallani a mondandóját. - Igazán nagyra becsüljük, hogy megjelent nálunk - szólalt meg a társaságban az egyetlen ember. A jelenléte mindenesetre meglepőként hatott. - Arvis Arekson külügyminiszter vagyok. - Serizawa tábornok - mutatkozott be a planetáris erők tisztje is, aki úgy tűnik sértve érezte magát, mert a flotta képviselőjét tüntették ki figyelmükkel helyette. Phennir rögtön észrevette milyen apróságokon képesek vérre menni egymás között, ami egy részről lenyűgözte, más részről óvatosságra intette. Ki tudja milyen következményei lehetnek egy elhibázott szónak vagy tettnek. - Kérem kövessen minket, Őfelsége már várja a Legfelső Harmónia Csarnokában - mondta Torinaga. *** Puyí szokás szerint kényelmetlenül érezte magát a trónuson, ami bár kellőképpen kipárnázott volt, mégse tartozott kedvenc ülőalkalmatosságai közé. Valószínűleg az ezzel együtt járó kötelezettségek tették ilyen nehézzé a dolgokat. A hatalmas, egybefüggő csarnok két oldalán több száz neves személy állt, a szokásoknak megfelelően jobb oldalon a civil szféra, bal oldalon a hadsereg vezető személyiségei. Azt mondják ezt az elrendezést azért találták ki, hogy a katonák mindig közelebb legyenek Őfelsége szívéhez. Középen aranyszegélyű vörös szőnyeg terült el, egyenesen a trónhoz vezető lépcsőkig, a trónt pedig vörös színű paraván vette körbe, amire díszítésként a császári ház címere, aranyszínű krizantémok kerültek. A szőnyeg két oldalán a Császári Testőrség trónteremőrsége állt fel, tradicionális ruhákban, yari nevű nagai lándzsákkal, amik inkább szigonyra hasonlítottak három águkkal. Szilárd elhatározással várta a küldötteket, bár egészen tegnap estig nem volt biztos abban a döntésben, amit meghozni készült. Álmában azonban megint ott járt, a Halálisten, a Shinigami földjén. Halott szürkeség mindenfelé, véresen vöröslő, csillagtalan ég. Gyermekkorában járt először ott, mondhatni eltévedt álmában. A csuklyás sötét istenség meglepődött a jelenlétén, ám nem rabolta el a lelkét, mint a mesékben mondani szokták. Ehelyett segített rajta. Persze idővel egyértelművé tette, hogy ez egy mester-szolga viszony, ahol ő áll a szolga pozíciójában. Nem tudta a maga részéről hogyan szolgálja ezt a félelmetes istenséget, de az ő általa adott tanácsok, vagy inkább parancsok mindig előnyösen végződtek az ő számára, így Puyí odaadóan szolgált, a Halálisten pedig mindig jó utasításokkal látta el. A Halálisten döntötte el mikor keresi fel őt álmaiban, és most azt mondta neki, hogy nem bízhat Wentharban. Egyúttal megerősítette a sejtéseit a testvérpár származását illetően. Azt mondta, hogy a magát Yodo-donónak hívó Marisát hívják meg az eseményre, mert különleges tervei vannak vele. Puyí körbetekintett a termen, és rövid keresgélés után meglátta Marisát, aki szokatlanul festett kiöltözve. Mint egy igazi császári hercegnő, gondolta elismerően Puyí, és nem egy szakadt prostituált. Nem tudta, hogy a nő számára milyen sorsot szán a Halálisten, de remélte nem várnak már rá további szenvedések. Az élete így is egy pokol lehetett. *** Mitchell tucatnyi toffal közösen ereszkedett le a csatornában. A csatornai munkásokhoz hasonlóan vastag rongyokba bugyolálták magukat, és házilag barkácsolt légzőmaszkokat viseltek, ami egyrészt a fegyverek csempészését könnyítette meg, másrészt elrejtette Mitchell tábornokot az avatatlan szemek elől. A chiss tábornok tudta, hogy élete utolsó akcióját hajtja most végre. A palota védelme olyan erős volt, hogy csak a meglepetés erejében bízhattak, és abban, hogy hamarabb végeznek a nagai császárral, mint hogy a védők felocsúdnak és újjászervezik soraikat. Ha sikerrel jár is, az életét még az sem fogja megmenteni. És persze a tofokét sem, akik vállalták, hogy részt vesznek a küldetésben. Túl sok embert nem hozhatott magával, hiszen az önmagában gyanús lett volna, azonban jó páran várakoztak hátrébb, a jelére várva, amikor kezükbe kaparintják az irányítást a szinten, és követhetik őket. Így is alig néhány száz tofról volt szó, akik csak az általa tartott gyorstalpaló kiképzésen estek át. Ezzel szemben személyesen meggyőződhetett arról, hogy a nagai palotaőrség a legjobban képzett és tapasztalt katonákból állt. Mindent egy lapra tett fel, de tudta, hogy csak így fejezheti be a küldetést, amiért a Kéz legjobb katonái adták az életüket. A terve egyszerű volt: a megbeszélt időpontban a tofok lázongásokat robbantanak ki a nyomornegyedeikben, amire a rendőrség azonnal odaküldi az embereit, majd a helyzetet látva sietve bevonják a fővárosi helyőrséget is. Mivel minden bevethető erősítést a tofok megfékezésére és az újvárosi nagaiok védelmére küldenek, így "csak" a palota helyőrségével kell számolniuk. Most mindenesetre intett a társainak, hogy lássanak hozzá a dugulás elhárításához. Úgy tervezte, hogy miután végeztek, a fizetség felvétele címén magával tud vinni pár embert az irányítóterembe. Ott átveszik a hatalmat, és kinyitják a központilag vezérelt vastag acélajtókat. Maga Mitchell is odalépett, és elkezdte félredobálni az odagyűjtött szemetet. Mindig meglepte a tofok mennyi lomot voltak képesek összegyűjteni vagy inkább összelopni.
|
|
|
Nagi
Jun 12, 2013 10:19:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 10:19:16 GMT 1
Phennir nem volt tapasztalatlan a díszes pompával járó diplomáciai missziókban. Már jóval a konföderációs idők előtt, amikor a 181-esek kötelékében repült, része volt annak a delegációnak, amelyik megpróbálta megdönteni az Új káztörsaságot támogató központi kormányzatot az Adumaron. Nem is beszélve a számtalan, a kitüntetett elit pilóták számára rendezett birodalmi fogadásról Coruscanton, ahol - néhány kollégájával, például a karót nyelt Fellel ellentétben ő igencsak jól érezte magát, hiszen válogatás nélkül csemegézhetett a Palpatine-hoz hű udvaroncok eszkorthölgyei közül..
Ahogy végignézett a fogadótermen, melynek végén ott ült a Nagai Birodalom császára, az az érzése támat, hogy ez talán most sem marad el. De be kellett ismernie, hogy ekkora puccot régen látott.
A nagai főtisztek szertartásosan meghajoltak a trónus előtt, hasonlóan cselekedtek a karéjban álló díszkíséret tagjai is.
- Őfelsége, a Császár! - jelentette be magas hangján a főeunuch az egyértelműt.
- Igen, én is látom, te cicomás majom.. - dörmögte maga elé Phennir, mire a mellette álló Delpin admirális majdnem elnevette magát.
Phennir meghajtotta magát a többiekhez hasonlóan, majd az udvari rutinnak megfelelően csendben maradt, hátha valamelyik díszruhás nagainak még el kell mormolnia egy imát, mielőtt hozzá lehet szólni őfenségességéhez.
A Császár azonban intett.
- Nem szükséges hajbókolnia előttem, Phennir főparancsnok. Ön és én.. ma egyenlőek vagyunk.
Hogyne, gondolta Phennir, de értékelte a császár gesztusát.
- Felség, örömömre szolgál, hogy megtisztelő hajlékában üdvözöl minket szerény delegációmmal egyetemben.. a Független Rendszerek Konföderációjának üdvözletét és barátságát hozom. Lenyűgöz minket a Nagai nép kulturális gazdagsága és katonai ereje, ezért szeretnénk szorosabb kapcsolatokat kialakítani .. a kölcsönös előnyök reményében.
Mielőtt a Császár válaszolhatott volna, odakint hatalmas robbanás rázta meg az ablakokat, majd a horizonton túl egy tisztességes gombafelhő emelkedett a magasba.
Nagyszerű, gondolta Phennir. Akárhová beteszem a lábam, valami rögtön felrobban. A hagyományokat nem hagyhatja maga mögött a katonaember, úgy látszik..
Odalent a csatornákban is érezni lehetett a lökéshullámot, ami megrázta a palotát. - Nu, ez vót a tezsvírek ézs a kűső kerületi áramfejjesztő talákozázsa.. - vigyorodott el kesernyésen a tof parancsnok, hiszen tökéletesen tisztában volt vele, hogy a tibanna-gázokat szállító tehersiklókkal végrehajtott akciót egyetlen tof tezsvír sem élhette túl.
- Akkor mehetünk tovább... - Mitchell ezredes már térdig állt a bűzös ganéjban, de ez egyre kevésbé zavarta. Most már biztos volt, hogy hamarosan biztonságiak özönlenek ki a palotanegyedből a külső kerületekbe, ahol ebben a pillanatban robbant ki egy csinos kis tof zavargás.. akkor pedig - nos ha nem is lesz szabad az útjuk a trónteremig, de könnyebb.
A következő forduló után egy energiarácshoz értek, ahol két, a palotaszolgálat egyenruháját viselő tof foglaltoskodott egy négy fős, láthatóan aggodalmas nagai őrjárat társaságában, hogy valahogy eltakarítsák a felgyülemlett dzsuvát - valójában csak rakosgatták ide-oda.
- Meggyüttek a profejságos szártúrók! - rikkantotta a tof különítmény vezetője. - Nagáj naccsága engyidde le a rácsut nékünk! - kicsit habozott, mjd hozzátette: - Kíremszípen!
- Na, már épp ideje volt, ezek a buta kisegítők nem boldogulnak vele! Siessetek, hozzátok a gépeiteket! - a nagai őrmester deaktiválta a biztonsági rácsot.
- Azok mán itten vannak.. - emelt fel egy hosszú valamit az egyik tof, amelynek a vége egy csövön keresztül a hátán lévő tartályhoz csatlakozott. - Itten ván a jóu kis szárszívó!
- Te, az nem egy... - suttogta a hátrébb álló nagai katonák egyike.
- Lebukdosni! - kiabálta a két TOFF-ügynök egymásnak, amikor az újonnan érkezett tof bridág vezetőjének a kezében életre kelt a permetező eszköz - és fertőtlenítő helyett lézersugarakat köpködött ki magából.
- Nu, csak meggyüttetek.. - törölte le a fekáliát az arcáról (nagyjából) az egyik beépített tof, majd belerúgott az egyik halott nagaiba. - Buta tof így, buta tof úgy, mi? Há most megdzsáltunk!
Mitchell a tofoktól kapott elektronikus térképre pillantott az adattábláján.
- Sietnünk kell. - intett a két beépített tofnak. - Együtt megyünk a következő elágazásig, és utána szétválunk. Vezessetek!
|
|
|
Nagi
Jun 25, 2013 11:07:58 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jun 25, 2013 11:07:58 GMT 1
A sűrű légforgalmat ellenőrző nagai csillagcirkálók szinte áthaolhatatlan védőpajzsként őrizék legnemesebb világuk háborítatlanságát. A ki- és bevonuló külvilágiak, nagaiok, esetleg tofok vagy ősi ellenségeik, a chissek, meg az Ismeretlen Régiók egyéb, még nyilvántartásba sem vett fajai szigorú vizsgálatokon estek át, mielőtt megközelíthették volna a bolygót. Pritcher kapitány azonban hálát adott az Erőnek, hogy neki és a flottájának nem kell végigszenvedniük semmiféle hosszadalmas procedúrát, tekintve, hogy elsőbbségi kóddal rendelkeztek.
A bolygóvédelem soraiban kissé idegenszerű, a nagai stílustól nagyban eltérő hajók is felbukkantak. A Sith Birodalom SiSD csillagrombolói félelmetes látványt nyújtottak a távolból, amint méltóságteljesen és hatalmat sugározva lebegtek a hazai flotta közelében. Hát még ha közelről nézném – futott át a Mirelis kapitányának agyán. A saját zászlóshajója, a Harmadik Birodalom legnagyobb hajógyárában épült, világromboló osztályú nehézcirkáló ugyan felvehette a versenyt a SiSD rombolókkal, esetleg egy kisebb flottával is, viszont egyetlen példány létezett belőle, ami még fejlesztés alatt állt. Kísérői közé két ISD II-es csillagromboló, és négy, a hajdani birodalmi hajóknál kisebb, viszont nagyobb tűzerővel és lopakodási képességekkel rendelkező SS Protector könnyűcirkáló tartozott.
Pritcher kapitány utasította a főhadnagyát, hogy vegye fel a kapcsolatot a bolygóvédelemmel. A flottaparancsnoknak nem volt ínyére, hogy az SS is elkísérte őt erre a küldetésre, holott a négy Protector a parancsnoksága alá tartozott. A tiszt nem szerette, ha mellette ólálkodik a titkosszolgálat, ennek ellenére Lord Brodrig mindenhová magával vitte őket. Pritcher elfordult az ablaktól, amikor a hadnagy jelzett neki, hogy létrejött a kapcsolat.
- Pritcher vagyok, a Harmadik Galaktikus Birodalom Vezérflottájának parancsnoka – jelentette be a képernyőn megjelenő nagai őrszemnek. – Kérem, haladéktalanul biztosítsanak átkelést birodalmunk vezetője számára.
A nagai arcán nem tükröződött meglepetés a magas rangú küldöttség érkezésének hallatán. Bizonyára az ünnepség ideje alatt számos államfő megfordult a bolygón. Mindössze néhány percig tartott, míg leellenőriztette a kódot, és engedélyt kapott a feletteseitől.
- Üdvözöljük a Nagin a Harmadik Birodalom Vezérét – mondta. – A prioritásukat tekintetbe véve szabad lejárást engedélyezünk a bolygóra. A delegációt a lenti kikötőben fogadják majd.
Pricher bólintott, majd kikapcsolta a kommunikátort. Beütötte Brodrig számát a saját paneljébe, majd várt. Hamarosan megjelent előtte a vezér arasznyi holoképe.
- Felkészültünk a leszállásra, exellenciás uram – jelentette a kapitány.
Brodrig bólintott.
- Kerítse elő nekem Thurr Phennir elnököt, mialatt landolunk – utasította. – Mire leérek, tudni akarom, hogyan érhetem el.
- Igen, exellenciás uram – hajtott fejet Pritcher.
Lord Brodrig képe elenyészett, s a kapitány felszólította a parancsnoksága alá rendelt hajók legénységét, hogy kövessék a bolygóvédelem utasításait.
|
|
|
Nagi
Jun 28, 2013 17:55:01 GMT 1
Post by Enz on Jun 28, 2013 17:55:01 GMT 1
A teremben mindenki mozdulatlanná dermedt egy pillanatra, köztük Puyi is, mielõtt még válaszolhatott volna. Vajon mi történhetett éppen most? Biztosra vette, hogy csak egy baleset, de mindenesetre nem mutatkozhatott gyengének a potenciális szövetségesei elõtt. A legrosszabb az, ha gyengének hisznek egy uralkodót, emlékezett nagyapja tanítására. És persze apja sorsára, akit bábuként mozgattak a saját birodalmában. - Oda vezérõrnagy! - szólalt meg parancsolón a császár, aki az elsõk között nyerte vissza a lélekjelenlétét. A negyvenes évei elején járó tiszt elõlépett az egyik sorból, és a trónhoz vezetõk lépcsõkig sietett. - Rendelkezzen velem, heika - hajolt meg. - Azonnal induljon kivizsgálni az ügyet! - Puyi úgy érezte igazán méltóságteljesnek tûnhet, ahogy parancsokat oszt a Krizantémtrón elõtt állva. Remélte mély benyomást tesz ez a vendégekre is. - Bármilyen eszközzel. - Gyoi, heika - felelte, majd felemelkedett és sietve a trónterem bejárata felé igyekezett, két törzstisztjétõl kísérve. - Bocsánatát kérem az aprócska incidensért - igyekezett mosolyt erõltetni az arcára Puyi. - Ugyan, nem történt semmi - felelte udvariasan Phennir. - Most pedig javaslom folytassuk a megbeszélést - tárta szét mosolyogva Puyi a kezeit. - Nagy örömömre szolgálna, ha meghallgathatnám nagyszerû javaslatát a népeink és államaink közötti eddig is nagyszerû viszony javítására!
A tömegben álló Marisa, a legtöbbekkel ellentétben látta, ahogy a császári õrség vezetõje, az áruló Fujiwara család elsõszülött fia csendben elhagyja a termet. Nem tudta mi történhetett, de érezte, hogy nem fog tetszeni a Bitorlónak. Sajnos nem volt olyan járatos az Erõben, mint testvére, így csak annyit tudott megérezni, hogy valakik a közelben ölni akarnak. Egy unatkozó, vele egyidõs udvarhölgy fordult felé unottan, és rámosolygott. Marisa igyekezett megerõltetni magát és visszamosolygott a lányra. - Sosem láttalak még az udvarban - jegyezte meg suttogva. Szíve szerint rászólt volna, hogy ne beszéljen ilyen fontos alkalmakkor, de ki tudja, talán még megtud valami fontosat. - Marisa...grófnõ - mintha lett volna valami hasonló színdarab is, gondolta magában. Egyelõre megteszi. A másik felkuncogott. - Milyen hasonló nevünk van! Mikasa hercegnõ vagyok, Õfelsége húga. - Enyém az öröm... felség - hajtotta meg magát udvariasan. - Hívj csak Mikasának - kuncogott megint a másik. - Ahogy óhajtod - hajtotta meg ismét a fejét. Kissé idétlenül mozoghatott ebben a díszes ruhában, mert a másik megint kuncogott. - Új vagy az udvarban, igaz? - kérdezte. Marisa bólintott jobb híján. - Majd bevezetlek az udvari életbe, ne izgulj - ajánlotta fel, és közben megfogta a kezét. Marisának sosem volt lehetõsége, hogy vele egykorú lányokkal tartson kapcsolatot, így nem igazán tudta mit mondhatna erre. - K-köszönöm - azt hiszem, tette hozzá magában. Nem akarta a másik örömét letörni azzal, hogy közölje, hogy nem marad már sokáig. A hátuk mögül egy rosszalló köhintés jelezte, hogy ideje lesz csendben lenniük. Mikasa még egyszer kuncogott, majd elõrefordult, és ismét az unalmas ünnepség felé fordította a figyelmét.
Oda vezérõrnagy a holotérkép felé hajolva szemlélte az eseményeket. Az Oda klán fõ vérvonalából származó tisztként és Õfelsége személyes parancsára cselekedve nem vallhatott kudarcot. Egyik távoli õse, a klán nevének megalapozója tizenötszörös túlerõben lévõ sereg felett aratott gyõzelmet évszázadokkal ezelõtt Okehazamánál, a hadakozó hadurak korában. Most rajta volt a sor, hogy bizonyítsa a rátermettségét a nevére. - A zavargások elérték a Shinjuku negyedet is! - jelentette az egyik tisztje. - Az már az Újváros - jegyezte meg aggódó hangon. - Õfelsége alattvalói lehetnek veszélyben! - Már útnak indult az egyik egység - felelte a tiszt. - A 82. ezred. - Remek - nyugtázta a parancsnok a hírt, és ismét a térkép felé fordult a figyelme. Tucatnyi villogó vörös pont jelezte az elfojtandó zavargásokat. Ráadásul a Tofok több helyen újra és újra betörtek a nagai városrészekbe, mintha csak provokálni akarnák õket. - Szervezettek a rohadékok - morogta maga elé. Mindent be kell majd vetniük, hogy elbánjanak velük. - Készítsék elõ a Zerokat egy légicsapásra! - Uram? - kérdezte meglepetten az egyik tisztje. - Le akarja bombázni a civil negyedeket? - Igen, éppen erre készülök - felelte szenvtelen hangon. Amíg õ a Nagi helyõrségének a parancsnoka, nem lesznek lázadások. Soha többet!
Lord Brodrig fogadása korántsem zajlott olyan fényesen, mint Turr Phenniré. Bár a zenekar és a díszszázad itt is megvolt, ezúttal kizárólag másodvonalbeli tisztek és hivatalnokok érkeztek a vendég elé. - Üdvözöljük Nagin, Lord Brodrig - üdvözölte egy névtáblája szerint Miyazaki nevet viselõ flottatiszt. - Szíves türelmüket kérjük, a Palotában éppen a Konföderáció államfõjét fogadjuk. Addig kérem jöjjenek velünk, és fogadják el meghívásunkat egy aprócska fogadásra a közelben.
|
|
|
Nagi
Jul 1, 2013 16:34:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 1, 2013 16:34:05 GMT 1
- Nos, Felség. - köhintett Phennir, látva, hogy a nagai nemeseket nem különösebben zavarják az egyre közelebb hallatszódó robbanások, de közben nem feledkezve meg arról sem, hogy szerencsére saját oldalfegyvere még kéznél volt, végszükség esetén. - A Konföderáció és a Nagai Birodalom számos téren azonos érdekekkel rendelkezik, legalábbis mi így gondoljuk a Konföderációs Tanácsban. Mindketten nagy hagyományokra épülő, gazdag és prosperáló, de galaxisunk arrogáns szuperhatalmai mellett egyedül nos, hogy úgy mondjam, második vonabéli államokat képviselünk. Bocsássa meg kifejezésemet, de ez a realitás.
Néhány nagai udvaronc elégedetlen arckifejezés vágott a másodvonalbéli minősítés hallatán, de aztán eszükbe juthatott az orbitjukról egyik pillanatról a másikra tovatűnt sith flotta, mert inkább nem tettek megjegyzést - bár ez a császár személyes audienciáján amúgy is halálos ítéletnek számított volna.
Puyi intett, hogy hallgatja. - Éppen ezért úgy gondolom, Felség, egy komplex gazdasági és védelmi együttműködés, amelyet barátsági szerződéssel erősítenénk meg, kölcsönösen hozzájárulna népeink gazdagságához, és legfőképp biztonságához. - folytatta Phennir, akir már most háromszor annyi dagályos körítést tett hozzá a mondandójához, mint annak idején Coruscanton, az Egyesítő Konferencián. Ilyenkor - és csakis ilyenkor - hálával gondolt vissza azokra az időkre, amikor a 181-esek fiatal sztárpilótájaként elit fogadásokon kellett részt vennie a Császári Palotában.
- Nem titkoltan célunk továbbá - folytatta -, hogy megismertessük a nagai néppel a Konföderáció felépítését, működését és demokratikus intézményeit, remélve, hogy egyszer a jövőben szorosabban is együttműködhetünk magukkal. Mindezt annak érdekében - folytatta mosolyogva, remélve, hogy most a megfelelő pontra tapint - , hogy galaxisunk zsarnoki nagyhatalmai, mint a Galaktikus Szövetség, vagy a Sith Birodalom, a jövőben egyetlen független rendszert, vagy államot se fenyegethessenek!
...
- Má' csak áztet kő' kinyittani, ézs má' mehet izs.. - suttogta az izgalomtól egyre erősebb akcentussal beszélő tof. Michell ezredes mély lélegzetet vett az ajtó előtt. Az ajtón túl a Palota hivatalos biztonsági rendszerébe bekötött szintek sorakoztak, azok, ahová tofnak csak akkor volt bejárása, ha kivégzésre vitték valamelyik nagai nemes, vagy akár az uralkodó személyes szórakoztatása céljából. A behatoló csapat szervízjáratokon és raktárakon keresztül tette meg az utat idáig. Innentől azonban minden lépésüket kamerák fogják figyelni - bár Mitchellnek nem volt kétsége afelől, hogy a tofok menet közben megpróbálják majd lelopni őket a falról -, és már nem sokáig halogathatják a nyílt konfrontációt.
Az ezredes egy apró eszközt vett elő a zsebéből, amelyet az ajtó melletti kopott kommunikációs terminálhoz erősített. Az adattároló megkezdte a vírus feltöltését, amely, bár egy magbeli kódtörő számára pofon egyszerű volt, a tof "prográmouzók" legjobb munkájának számított. Mitchell remélte, hogy legalább néhány fontos percig elvakítja a megfigyelő rendszer holokameráit, amíg eljutnak a felfelé vezető turboliftekig.
- Sietgetni kíne, Micsill úr, mer mán repülőrül is bombázzák a tezsvíreket odakünn. - bökdöste meg a chiss hátát a mögötte álló bozontos tof parancsnok. - Mutassuk mán' meg a nagájoknak!
- Akkor mehet.. - Mitchell kézi, hosszú rádióhullámú kommunikátorán, amelyet a tofok valami oknál fogva csak wokitokinak hívtak, leadta a jelzést a másik, áttellenben lévő hasonló ajtónál várako kommandónak, akiktől még a föld alatti járatokban váltak szét. - Nyissátok ki!
- Tóóóód meg! - vakkantott fel az ajtóhoz legközelebb álló tof, és vállas testével nyomni kezdte az ajtót, majd a lendülettől átesett rajta, egyenesen be egy konyhába, ahol szikár nagai szakácsok foglalatoskodtak a fenséges udvarnak szánt pástétomok és saláták elkészítésével. - Hé, még nem kell elvinni a szemetet, te tof... - a csodálkozás odafagyott a főszakács arcára, ahogyan a hasra bukott tof mögött belépő Mitchell mellkason lőtte, az ajtó mellett álló őrrel egyetemben. A konya másik végében felharsant egy riasztó, de az egyik tof primitív szilárd lövedékes fegyverével, ami leginkább egy stabilizátorok nélküli vuki nyílpuskára emlékeztetett, szilánkokra robbantotta a berendezést. - Előre tofok, a felső szintekre! - adta ki a parancsot az ezredes, és felkészült élete utolsó küldetésére.. a küldetésre, amelyet szándékában állt úgy befejezni, ahogyan parancsot kapott rá. Egy halott nagai császárral a lábai előtt.
|
|
|
Nagi
Jul 2, 2013 11:12:44 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 2, 2013 11:12:44 GMT 1
Lord Brodrignak arcizma sem rezdült, amíg a fényűző kantin egyik zugában ácsorogva, tekintetét a kezében képződött arasznyi holoalakra függesztve hallgatta a jelentést. A vongok megtámadták a Harmadik Birodalmat. Brodrig tudta, hogy az SS köreiben az ilyenkor szokványos 69-es parancs lép életbe, miszerint szétkürtölik a gél galaxisnak, hogy az veszélyben van. Ez azért volt, mert a szürke eminenciás nem akart mégegyszer annyi pusztítást látni, mint ami évtizedek óta rombolta a galaxist. Meglepő hír volt viszont, az egyik SS hajó, ami a Hapesre indult, nem tért vissza, sőt mindennemű kapcsolat megszakadt vele. Brodrig azonban nem izgatta magát, hogy esetleg elfogták őket. A jel elvesztésével érkezett egy előre beépített hang, így bebizonyosodott, hogy a cirkáló elpusztult.
A szürke eminenciás bólintott. - Ne torolja meg az akciót, parancsnok - mondta kimérten a felháborodott SS tisztnek. - Egységeink legyenek a vonggal elfoglalva, de ne hagyja védtelenül a központot és a határainkat!
- De mi lesz a többi rendszerrel, Nagyúr? Ha észlelik, hogy kivontuk az erőinket a mag és a határok között...
- Ne aggódjon. Azoknak a rendszereknek a megtámadása öngyilkosság. Körbe lesznek kerítve. Ha kell, bármilyen eszközt bevethet, hogy elpusztítsa az inváziós flottát. Továbbá hogy lecsendesítse... a szenátorokat.
A Vezér kivárt, míg a holokép elenyészik, majd megvárta, míg a Haditengerészet is jelentést tesz neki. A Szövetség és a Serenno készséggel támogatják a Birodalmat. Brodrig beütött egy új, minden eddigitől eltérő kódot a kommunikátorába. Itt az idő, hogy kiderüljön, honnan vette a bátorságot Yun Yammka csürhéje, hogy legutóbbi vereségük után újra rászabaduljon a galaxisra.
|
|
|
Nagi
Jul 10, 2013 22:45:58 GMT 1
Post by Enz on Jul 10, 2013 22:45:58 GMT 1
Puyi érdeklõdve figyelte Phennirt, aki mögött - mint az tudatták vele - jelentõs ászpilótai múlt állt. Egy jó vadászpilóta bizonyosan ért egy jármû vezetéséhez. De vajon egy államéhoz is? Egy örökletes monarchiában sosem merülnének fel ilyen aggályok, ott minden örökös uralkodásra készül. Bár igaz õ maga sokáig a mûvészeteknek kívánta áldozni az életét, de így is gyerekkora óta készítették. Egy Phennir kaliberû férfi minden bizonnyal könnyedén elnyerte mások szimpátiáját, és abból a demokráciákban hatalmat lehetett építeni. Puyi maga ezért is ellenezte a demokratikus rendszereket, ahol tudatlan, felkészületlen emberek döntenek egy állam vezetõjérõl. - Igazán figyelemre méltó javaslattal járult a Krizantémtrónus elé, fõparancsnok - kezdett bele a válaszba Puyi, magán érezve több száz nemes és katona, vagyis a Császárság elitjének tekintetét. És még egy tekintetet, ami szúrósan kereste a legapróbb hibát is benne. Egyikük elõtt sem mutatkozhatott gyengének vagy inkompetensnek. Meg sem rezdült a következõ robbanásnál. Most már biztos volt benne, hogy valami folyik odakint. - Ahogy értesültem, a Konföderáció már jelenleg is barátunk, a Nagai Iparvállalat befektetései révén. Nincs egyáltalán ellenemre, hogy ezt a barátságot állami szintre emeljük népeink között. A mai Galaxisban ha valakinek nincsenek erõs barátai, elbukik. Mi, ahogy maguk, valóban nem tartozunk a galaktikus nagyhatalmak közé. Egy feltörekvõ, ám sok problémával küzdõ államot csak egy másik, hasonló sorsú állam érthet meg teljesen. Ezért is kell nekünk összefognunk, mert együttes erõnk bizonyosan megrengeti a legerõsebb ellenfél alapjait is, és együttesen legyõzzük a leggonoszabb démoni erõket is, amiket képesek ránk szabadítani! - Igazán szép szavak, Felséged - felelte Phennir, aki láthatólag kissé irigy volt, hogy nem neki jutottak eszébe. Puyi szája szélén mosoly bujkált: így jár az, aki nem tanulmányoz elég klasszikus irodalmat. Valószínûleg egy flottaformációt szebben le tudott volna írni. - Tudtam, hogy itt megértõ fülekre találok. - A megértõ fül egy kérdés - mosolyodott el udvarisan Puyi. - Egy másik az együtt dobbanó szív. Az egyik egyetértést, a másik együttélést hoz létre, akár a magánéletben, akár a politikában. A Konföderációban egy remek barátot ismerhettek meg a nagaiok, és úgy érzem egy remek szövetségessé is válhatnánk.
Marisa "grófnõ" csendben figyelte az eseményeket. Ékesszóló volt a Bitorló, ezt nem lehetett elvitatni tõle. Szépen, de hamisan szólt. A Császárság trónján egy Sárkánynak kellene ülnie, a dolgok rendje szerint. Nagyapjának, az utolsó Sárkánycsászárnak, nagybátyjának Yaemonnak vagy testvérének, az Ifjú Sárkánynak. Mégis, bármennyire próbálta is gyûlölni Puyit, jóval könnyebb volt úgy tenni, hogy nem ismerte. Kifinomult és érzékeny férfinak tûnt, cseppet sem hasonlított bátyjára, akit állandó dührohamok kínoztak. Marisa mindenesetre várt és figyelt. Nem tudta még mi a szerepe ezen a kihallgatáson, és valahol a lelke mélyén érezte, hogy Puyi tudja a titkukat. Egy orgyilkospáros egyik sith papnõjét senki sem állítaná be egy császári fogadásra - egy hercegi páros egyik tagját már annál inkább. Viszont ebben az esetben miért nem ölték meg? Ez lett volna az egyetlen logikus lépés, a Bitorló mégis habozott. Nagyapja, Chu'n egy pillanatig sem tette, amikor az egész uralkodócsaládot kellett lemészárolnia. Õ mégis miért tenné? Talán azt hiszi, ha megmutatja neki, milyen pompázatos az udvari élet, akkor felajánlhatja, hogy a követelésükrõl való lemondásért cserébe udvari rangot kap?
Mielõtt azonban folytatódhatott volna a megbeszélés, ezúttal konkrétumokkal, egy császári testõr sietett a terembe, és az egyik oszlop mögött, a fal mentén sietett fel a trónushoz. Meghajolt, mire Puyi intett, hogy beszéljen. Õ azonban jelezte, hogy személyesen Õfelségének jelenthet csak. - Bocsásson meg fõparancsnok, úgy tûnik fontos ügyek merültek fel - Phennir csak csendben állt. Engedélyt mégsem adhatott a másiknak hazai területen, hogy meghallgasson egy jelentést. A testõr felsietett a lépcsõn a trónushoz, a császár füléhez hajolt, miközben száját a kezével takarta el, és belesuttogott valamit. Puyi arca nem árult el semmit. - Phennir fõparancsnok, úgy látszik rövid idõre meg kell szakítanunk a megbeszélést - a Konföderációs küldöttség tagjai, és több nagai is megkönnyebbültnek tûnt. A császár arcán még mindig mosoly ült, de hangja gyilkos haragot árasztott. - Úgy tûnik, a császárság ellenségei sosem alszanak. Phennir okosabb volt annál, hogy megkérdezze, mi is a probléma. A nagaiok amúgy is igen érzékenynek tûntek arra, ha valaki gyengének vagy hozzá nem értõnek nézte õket. - Kérem, fáradjanak át a Palota VIP óvóhelyére - intett Puyi, miközben a testõrség egyik tagja egy rejtett terminált varázsolt elõ a falból, és beütött rajta valamit. A következõ pillanatban a trónus elõtt ketté vált a nemrég még vörös szõnyeggel borított padló, és egy rejtett lépcsõsor bukkant elõ. A nagai nemesek, hivatalnokok, iparmágnások és katonák engedelmesen elindultak lefelé. Puyi lejjebb sétált Phennirhez. - Csak Felséged után - udvariaskodott a Konföderáció fõparancsnoka, aki láthatólag olyan jó diplomata volt, mint amilyen jó katona. - Én maradok, fõparancsnok - felelte Puyi egyszerûen. - Hogy várhatnám el a katonáktól, hogy harcoljanak, ha a Császár megfutamodik? Marisa meglátta a lehetõséget a helyzetben. Ha elmenekülni nem is tud, talán megteheti, amit olyan régóta szeretett volna... A kavarodásban nem volt nehéz eltûnnie Mikasa hercegnõ mellõl, és keresztülfurakodni a tömegen, majd észrevétlenül kislisszolni az egyik mellékajtón. Most pedig valahol egy fegyvert kell keríteni, lehetõleg elkerülve az õröket...
Brodrig és kísérete egy kisebb épületben kapott elhelyezést, ami valószínûleg nyári udvari rendezvények helyszíne volt. Egy tágas bálterem uralta a földszintet, a falak pedig modern stílusban készültek, széles üvegajtókkal, amik egyenesen a hatalmas császári parkba vezettek. Míg a Palota egy része nyitott volt a szélesebb közönség és a turisták számára, addig ez a rész az elzárt nyugati szárnyban volt. Miután elküldte az üzenetet, Brodrig egy embere lépett oda hozzá, és halkan odasúgta: - Egyre több az õr. Valóban, ahogy szétnézett, a semmibõl katonák tûntek fel a bejáratoknál, akik a palotaõrség egyenruháját viselték. Egyikük, egy tiszti ruhát viselõ pedig halkan diskurált az egyik távoli sarokba félrehívott Miyazaki ellentengernaggyal. - Lord Brodrig - szólította meg egy hang hátulról. Ahogy a Harmadik Birodalom vezetõje félrefordult, egy hatvanas évei elején járó, õsz hajú nagait látott, aki korábban nem volt kísérõik között. Számára ismeretlen egyenruhát viselt, szájában égõ szivar lógott. - Önben kit tisztelhetek? - kérdezte bizalmatlanul Brodrig. - Az egyik új barátját - mosolyodott el a másik. - Egész véletlenül vettünk pár eltévedt üzenetet az Önök... vongproblémájáról. - Mint láthatta, nem csinálunk éppen titkot belõle - felelte Brodrig, aki nem tûnt túlságosan meggyõzöttnek ennek hallatán. - Nos, akkor nekünk több titkunk van, mint maguknak - mosolygott még mindig a férfi. - Véletlenül állomásozik a közelben egy kísérleti hajónk. Szívesen felajánlanánk, némi... tesztelésre. - Elõször szívesebben tesztelném a neve hangzását. - Tong. Tong igazgató, a Nagai Császári Hírszerzés feje - hajtott meg enyhén a fejét.
A konyhát hamar elárasztották a tofok. Az egyik nagai szakács a kezében tartott bárdot belevágta az egyikük fejébe, majd kirántotta, és levágta egy másik kezét. A következõ pillanatban a feje lufiként durrant szét, miután a primitív tof barkácspuska egyik lövedéke telibe kapta. Aki tehette, menekülõre fogta, aki pedig maradt, azt hamar legyûrték. - Mózs merre, Micsill tezsvír? - fordult hozzá a vajda, aki csupa vér volt az egyik nagai szakácstól, és az egyik felirat felé intett. - Nyém tuggyuk elóvasni mink ezeket a bizbazokat. - Elõre - mondta jobb híján Mitchell. A vajda egy pillanatig töprengett - szinte hallani lehetett, ahogy erõlködik - majd ezt ítélte a legjobb tervnek. - Gyerünk, tezsvírek, elõjre! - rikkantotta, és a tofok megindultak... elõre. Mitchell megdöbbenve nézte, ahogy mindenféle ajtón keresztülküzdik magukat, amik be vannak zárva, azokat feltépik, és mennek - elõre. Hát, lehetett volna egyértelmûbb, de most már úgysem tudná õket összeszedni. Mire elmagyarázná az összes hülyének, mi volt a gond, máris itt lenne a testõrség, és mindennek annyi. Így legalább az ellenség nem tudta eldönteni melyik a támadás fõ iránya és mik a céljaik. - Vajda! - kiáltotta, mire a zöld tof visszafordult felé. - Ti gyertek velem! - Dicsák, az elõjb míg... - méltatlankodott. - Velem - ismételte meg Mitchell ellentmondást nem tûrõen. A vajda úgy tûnik nem akart ellenkezni, és megindult vele.
Fujiwara a palotai irányítóteremben állt, ahonnan az egész komplexum biztonsági rendszerét mûködtették. A fiatal fõnemes nem bírt magával, és alig bírta palástolni az idegességét. Õfelsége pont akkor sodródik veszélybe, amikor õ a testõrség parancsnoka és a palota biztonsági felelõse... Nem tudta, hogy eddigi karrierje és egyáltalán az élete milyen fordulatot vesz ezután. Igaz, hogy Puyi személyes jóbarátja volt még a trónra lépése elõttrõl, egy ilyen kudarc már a becsületet érintette. Úgy érezte, meg kell büntetni õt, különben mások nem tanulnak majd az esetbõl. De attól tartott, a császár nem fogja rászánni magát erre. - A csatornából özönlöttek fel - közölte az egyik monitorkezelõ. - Ez most rohadtul nem érdekel - intett Fujiwara. - Hányan, merre? - Valamiért... Vacakol a rendszer! - a kezelõ rácsapott a monitorra, mintha attól megjavulna. - Nem értem! - Vírus! Vírust töltöttek fel a rendszerbe! - jelentett egy másik kezelõ, aki sietõs gombnyomásokkal akarta útját állni, úgy tûnik, sikertelenül. - Milyen komoly? - Fujiwara nem tudta mennyi munka állhatott emögött, de az biztos, hogy komoly háttér kellett egy ilyen támadáshoz. - Õsrégi kód, nagyanyám köszönne elõre neki - a technikus viccén érhetõ módon senki sem nevetett. Nem igazán voltak olyan hangulatban. - Mennyi idõ megszüntetni? - Fujiwara egyre inkább képet kapott arról, mit akarhatnak a támadók. Egyetlen gyors támadásra lehetett csak erejük. - Tizenöt perc - felelte a technikus. - Tizenkettõ - Fujiwara elõkapta sugárvetõjét, és ellenõrizte, meg van-e töltve. - Egy perccel sem több. Értesítsetek, ha megvan! Kisietett az irányítóból, és elõvette a kommját. - Itt Fujiwara. Mindenki készenlétbe! Titkosított frekvenciákra átállni, lehet, hogy lehallgatnak minket! Gyülekezzetek a szélesebb folyosók keresztezõdéseiben! Újabb utasításig lelõni mindenkit, aki gyanús!
|
|
|
Nagi
Jul 15, 2013 17:05:32 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 15, 2013 17:05:32 GMT 1
Lord Brodrig érdeklődve figyelte a váratlanul megkétszereződött őrség katonáit. A nagai harcosok láthatóan vakon engedelmeskedtek a parancsoknak, és a katona mintapéldányaihoz hasonlóan nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről, csupán utasításaikhoz hűen strázsáltak a bejáratok és a legfontosabb pontok körül. A Vezér diplomáciai küldöttségének tagjai lila színekben pompáztak, ám ezúttal az eminenciás testőrei szürke protokollviseletet hordtak - ami alatt természetesen ott bujkált a fekete páncél. Brodrig a vörös különböző árnyalataiba öltözött.
A szürke eminenciás még azelőtt észrevette a biztonsági parancsnokának közeledtét, mielőtt a férfi felkészülhetett volna rá. Ezért Karellen hátrahőkölt, amint Brodrig egyenesen felé pördült.
- Mi az? - kérdezte a Vezér. Az efféle tágas helyek, mint ez a díszes csarnok, nem nyerték el a tetszését, és nyomasztólag hatottak rá. Jómaga jobban szerette a zárt, kevesebb bejárattal rendelkező és sokkal védhetőbb területeket.
- Nagyúr, az... üzlettársad életben van.
- Miféle üzlettárs?
Karellen közelebb hajolt.
- A fejvadász.
Hát persze! A vezér egyik szövetségese. A biztonsági főnök beszámolt neki, hogy Kwest egy Daragon nevű csempész segítségével életben maradt, és most újra az oldalán kíván mutatkozni. Brodrig kételyei nyomban elillantak.
- Irányítsd őt ide - mondta végül.
Phennir viszont nem siette el a dolgát. Brodrig türelmetlensége újra előtört, ugyanis ő a tettek embereként még az otthoni politikai vitákat is kegyetlenül unalmasnak találta. Habár belátta, hogy szükséges részt vennie a hasonló játszmákban, élveznie nem volt kötelező őket. És amikor eszébe jutottak a szószátyár kormányhivatalnokok, legszivesebben félbeszakította volna őket, ennek ellenére megtanulta fékezni magát.
Most azonban képtelen volt erre. Úgy határozott, megenged magának még egy-két napot, aztán felül a leggyorsabb űrhajóra, ami a galaxis ezen szegletében létezett, és visszatér a Corporate szektorba.
|
|
|
Nagi
Jul 15, 2013 22:06:50 GMT 1
Post by Enz on Jul 15, 2013 22:06:50 GMT 1
Tong arcából nem sok mindent lehetett kiolvasni, ugyanúgy mosolygott tovább, és beleszívott egyet a szivarba, majd oldalra fújta ki a füstöt, nehogy a másikra menjen. Nem sietett a válaszadással, ehelyett a másik arcát tanulmányozta elmélyülten. Ha nem lett volna õsz haja, és gondosan nyírt fehér szakálla, az ember egy jámbor nagyapának gondolhatta volna Tongot. Egy nagyapónak, akinek megvannak a maga titkai. Enyhén oldalra pillantott, és Brodrig követte a tekintetét.. A bálterem színpadán többen tûntek fel, furcsa öltözéket viselve. A helyiek viselete lehetett, rajta virágokkal és különbözõ mintákkal, kezükben pedig olyan hangszerek voltak, amiket sosem látott. Méltóságteljesen helyet foglaltak törökülésben a színpadon, és egy pengetõs hangszer halk hangja töltötte be a termet, majd lassan csatlakozott a többi is: síp, dob, furulya - legalábbis ezeknek lennének megfeleltethetõek. - Senbonzakura - közölte halkan Tong, aki láthatóan felismerte a dallamot. - Kellemes hangzású - feleltet tétován Brodrig. A másik hallgatása gyanakvást ébresztett benne, de ez az õ bolygójuk volt, az õ szabályaikkal. - A dinasztia egyik indulójának nevezhetõ. A reformok népszerûsítésére írták - Brodrig nem tudta miféle reformok, de bólintott. Tong egy kicsit még hallgatta a zenét, látható élvezettel, mielõtt észbe kapott volna. Épp idõben, mielõtt Brodrig egy újabb esztendõre elég türelmét élte volna fel. - Bocsánat, elkalandoztam. - Ami a cserébe tett kérését illeti, könnyedén megoldható - Tong hangjából nem érzõdött, hogy mit gondol errõl a feltételrõl. - Csak legyen ott, ahol mondom, és akár kettesben is beszélgethet vele. Vagy azt csinál, amit szeretne - hogy mit értett ez alatt, szintén nem volt kiolvasható mondandójából vagy viselkedésébõl. Úgy tûnik, nem véletlenül lett õ a hírszerzés feje: a saját titkaira egyértelmûen tudott vigyázni. - Majd kapni fog róla egy értesítést. Jegyezze meg és égesse el. - Úgy lesz - ígérte a szürke eminenciás. - Remek. Amennyiben állhatok még bármiben szolgálatára, Lordo, úgy megtalál - hajolt meg enyhén, majd sarkon fordult, és nyugodtan elsétált.
|
|
|
Nagi
Jul 27, 2013 23:26:16 GMT 1
Post by Enz on Jul 27, 2013 23:26:16 GMT 1
Marisa sietõs léptekkel indult neki a palotának, de nem igazán tudta, hogy mit is kéne pontosan keresnie. Börtönként szolgáló lakosztályán kívül kevés helyet ismert a palotában. Ugyan a folyosók egy részén voltak feliratok, de ezek vagy semmit sem mondtak neki (mint például a Császári Családi Hivatal vagy a Császári Történelmi Kutatóközpont), vagy egyértelmûen nem mehetett oda az õrök miatt, mint például a fegyverraktárakhoz. Ugyan néhol találkozott õrökkel, sikerült észrevétlenül meglapulnia egy oszlop mögött vagy egy ajtó árnyékában. A palota régies stílusban épült, de kézzel húzható papírajtók helyett már önmûködõ, gombbal nyitható bejáratok voltak a szobákba, amik teljesen visszaadták az õsi alkalmatosságok képét. Ugyanígy ügyesen álcázták a védelmi berendezéseket, a kamerákat, a titkos járatokat, és ki tudja még miket. Marisa nem tudott elsiklani afelett, hogy milyen meglepettnek tûntek. A támadók kilétét még mindig nem tudta megállapítani, de egyre közeledtek felé, azt súgta az Erõ. Szándékaikat nem tudta kiolvasni, de reménykedett, hogy pártütõk, akik õket akarják a trónra emelni vagy saját tisztjeiket. A nagai történelem nem fukarkodott az árulásokban és palotaforradalmakban. Oda Nobunagát, az egyik legnagyobb nagai hadurat saját tábornoka, Akechi árulta el, és rágyújtatta szálláshelyét, majd magának követelte birtokait. Persze gyakran csúnya véget értek: Akechit elárult ura egy másik tábornoka gyõzte le, és menekülés közben egy faluban rángatták le siklójáról, majd brutálisan meggyilkolták és kifosztották a holttestét. Ahogy egyre közelebb ért, képességei az Erõben egyre erõsödtek a közeledõkön. Csak pusztítási és bosszúvágyat érzett rajtuk. Ahogy tovább kutakodott, észre sem vette, hogy az elõtte lévõ folyosón tucatnyi nagy zöld, emberszerû lény fordul be, középen egy kékbõrû tiszttel. Mikor megérezte a veszélyt, és felkapta a tekintetét, már késõ volt. Hiába próbált elugrani, az egyik lény ráugrott, és a földre taszította, majd erõsen lenyomta. - Grofo, erre nincs idõnk! - közölte dühösen a parancsnokuk, akit Marisa elsõre nagainak hitt. Rövid szemlélés után azonban rájött, hogy egy chiss az. Chissek és tofok? Érdekes kombináció! - Az enyimé, dicsák! - közölte diadalittasan az ápolatlan tof, aki ráadásul csatornaszagot árasztott. Marisának a gyomra is felfordult, és próbált nem arra gondolni, milyen hasznát is vehetné egy ilyen alak... - Várjon! - kiáltotta a vöröses szemû parancsnoknak, ahogy lassan elfordult. - Nem tehetik ezt! - Sajnálom - közölte a chiss, nehézkes nagaisággal. A börtönben szegényes szókincs ragadt csak rá. - Én a Sárkány-dinasztia tagja vagyok! Nem hagyhatja, hogy ilyen undorító mocskok... - Sajnálom - ismételte meg Mitchell, majd tovább indult csapatával. Marisa undorodva pillantott fel a tofra, akinek két társa is hátra maradt. Idõközben sok támadó sietett el mellettük. A távolban sugárvetõk hangja hallatszott, és halálsikolyok, majd csend lett egy pillanatra, és aztán újra életre keltek a gyilkolás hangjai. Három újdonsült udvarlója obszcénül viccelõdött egymás között, és bár nem értette korcs nyelvüket, amibe nagai szavakat kevertek, nevetésük kétséget sem hagyott afelõl, hogy mit is akarnak vele. - Erõsnek kell lennem - suttogta halkan, és érezte, ahogy a szemébe könnyek gyûlnek. Még el sem kezdték! korholta magát. Gyáva vagy, szólt belsõ hangja vádlón. Ha a testedet meg is gyalázzák, a lelked tiszta marad. Az a tof, amelyik ellökte, komótosan kezdte lehúzni a nadrágját, miközben a másik kezeit fogta le, a harmadik pedig bután vigyorgott. Mikor végzett, láthatóvá vált a zöld színû férfiassága lába között, amitõl rosszullét kerülgette Marisát. Valahogy sokkal romantikusabban képzelte el élete elsõ alkalmát... Persze csak néhány fokkal, hiszen tisztában volt vele, hogy politikai házasságot kell majd kötnie, ha öccse a trónra kerül. Aztán minden olyan gyorsan történt, hogy alig bírta követni az eseményeket: a tof éppen a ruháját akarta letépni, amikor felhördült, és elõre bukott. Néhány lövést, káromkodásokat, majd közelharc hangjait hallotta, és aztán csend lett. Marisa a zöld lénytõl nem látott semmit, így oldalra fordította a fejét. Arca mellé egy pár katonai bakancs lépett. Megmentõje leguggolt, és félrelökte a halottat róla, majd felsegítette. Marisa igazán meglepõdött, ahogy szembetalálta magát a másik arcával. - Midori? - kérdezte meglepetten. A haja férfiasra volt megcsinálva, és arcát is kosz takarta, elfedve nõi vonásait, és a testõrség egyenruháját viselte. Õ persze azonnal felismerte - Midori árnyékharcos, ûrnõm - hajtotta meg a fejét kötelességtudóan. Marisa, az etikettel mit sem törõdve összeölelkezett vele, majd halkan pityeregni kezdett. A másik kissé zavartan tûrte a helyzetet. - Sosem örültem még így neked - törölgette a könnyeit. Hogy mi is készült, arról nem akart beszélni. - Azt hiszem a trónterem felé mentek - jegyezte meg Midori. Marisa bólintott. Felvette egyikük sugárvetõjét, amit még az õrségtõl zsákmányolt elõzõ tulaja, majd a nemrég még õt megerõszakolni akaró tof hullája felé tartotta, és meghúzta. Egyszer, kétszer, háromszor. - Rossz választás volt a Sárkányok ivadékával kezdeni - mondta most már magabiztosan, és megindult arrafelé, amerrõl jött. Azok az idióták rászakadnak majd a trónteremre, a kavarodásban õ pedig megöli Puyít. Most, hogy valamennyire megismerte, kicsit sajnálta a dolgot, de a politika nem a szeretetrõl szólt sohasem. Legalábbis az õ nagyapja nem gondolkozott, amikor annak idején egész családját kiirtatta.
Puyí a trónon ült, és várta a behatolók támadását. Mintegy húsz ceremoniális õr vehette körbe, yarikkal és kardokkal felfegyverezve. Puyí egy csatapáncélt öltött magára, és ölében feküdt a sithek ajándéka: Kah'les kardja. Az istenség az elsõ nagai császárnak adta, amikor az az északi barbárokat indult leigázni. Jelenleg ez volt az egyetlen koronázási ékszer, ami a tulajdonában volt: a bölcsesség tükre és a jólét jadeékszere évszázadok óta hiányzott. - Felség, közel járnak - lépett hozzá egy fiatal hadnagy, alázatos hangon beszélve. - Nem szükséges veszélynek kitennie magát. - Köszönöm, egy igazán elkötelezett testõr áll velem szemben - mosolygott rá Puyí. - Ha túléli, meg lesz a jutalma. A terveimtõl sosem tágítok. - Igenis, heika - hajolt meg a testõr, aki értette a burkolt visszautasítást, és csatlakozott a többiekhez, aki féltérdelésben, ajtókra szegezett lándzsákkal álltak. A terv az volt, hogy lerohanják az ellenséget, az elsõ érkezõkbe beledöfve a lándzsákat, a többieket pedig kardokkal vágják le. - Jönnek! - kiáltotta valaki, és a következõ pillanatban dörrenés hallatszott az ajtón. Majd újabb, és újabb. Bár a trónteremnek hatalmas fémkapui voltak, egy robbanótöltetnek ezek sem állhattak ellen. A robbanás hatására légnyomás és füst töltötte meg a terem egy részét. A császári testõrök egyként kiáltották el a tennoheika banzai harci üvöltést, és rohanva megindultak a bejárat felé. Akadt, aki két tofot nyársalt fel yari-ja végére, majd kardot rántottak. Kiáltások, néhány kósza lövés, leszakadó végtagok, dühös kiáltások. Hátat hátnak vetve harcoltak. Puyí a trónuson ülve figyelte a jelenetet. A tofok jóval többen voltak, de képzetlenek, míg az õ testõrei éveken át tanulták és folyamatosan gyakorolták a közelharcot. Egymás után buktak alá a zöldes bõrû lények, de itt-ott egy-egy nagait is maga alá gyûrt a túlerõ. A füstbõl egy érdekes alak lépett elõ, és Puyí rögtön felismerte: chiss foglya volt az, akivel néha elbeszélgetett a cellájában, hogy többet megtudjon népérõl. Mellett kilenc fegyveres lépett elõ lassan a füstbõl, lövésre kész sugárvetõkkel. A császár és a tábornok tekintete azonban egymást méregette. - Különleges bátorságról... és balgaságról tesz tanúbizonyságot, hogy itt van - közölte Puyí. A chiss bizonyára nem értette minden szavát, hiszen mindig tolmácson keresztül érkezetek. Azonban elszántnak tûnt. Puyí lassan kénytelen volt felismerni, hogy a saját gyengesége sodorta ide: élni hagyta az ellenségét, és a palotájába hozta; a tofok egyenjogúsításáról szóló császári ediktumot már meg is szövegeztette; és egész uralkodása a lassú engedményekrõl szólt. Ha az ember kisujját nyújtja, ezek rögtön a karjánál fogva akarják lerángatni a trónjáról. A gondolatra éktelen harag öntötte el a lelkét: minddel végezni akart, az utolsó szálig. Minddel. A nála lévõ kard vörösesen vibrálni kezdett, de ezt úgy tûnik csak õ látta. - Remek, szolga, remek - hallott egy hangon a trónja mögül. Egy hangot, amit ezer közül is megismert volna. A szeme sarkából hátra pillantott, de nem volt ott semmi. Semmi, aminek teste lett volna, de a lelkét érezte. - Tedd meg az utolsó lépést! Végezz velük! Puyí lelkének egy darabja még ellenkezett, ám az is kénytelen volt belátni, ez egy olyan helyzet, ahol az "én" vagy "õk" közül kellett választani, harmadik lehetõség nélkül. Önmagát is meglepte, milyen hirtelen pattant fel a trónról, és szegezte maga elé a kardját. A támadók tüzelni kezdtek rá, õ pedig futásnak eredt a hátsó fal mentén: célzás nélkül záporoztak a lövések, valami mégis megsúgta neki, merrefelé is kell mennie, hogy elkerüljön minden lövedéket. Néhány egészen közel húzott el a teste mellett, és érezte melegségüket, de ez egyáltalán nem zavarta. Felugrott, és akkora távolságot tett meg a levegõben, ami elképzelhetetlen volt normális esetben. A kardja, amibõl csak úgy pulzált a gonoszság, egyszerûen felnyitotta a legszélsõ tof torkát. A többiek félve lõttek tovább, tisztán érezte. És jól esett neki ez a félelem. A következõ tofnak a hasfalát nyitotta fel, majd sorban következtek a többiek: egy kar, egy láb vagy a fejük, nem számított. Szinte nem is érzékelte a külvilágot, annyira belejött az öldöklésbe. Bár a lelke ápolása mellett a testét is naponta edzette, sosem hitte volna, hogy az ölés ilyen jó érzés lehet. Ahogy lassan feloszlott a füst a robbanásból, a tróntermet hullák borították: rengeteg tof és a nagai testõrség többsége a halottak között volt. Már csak néhány voltak talpon, köztük Mitchell, aki egy sugárvetõvel lõtt rá. Puyí kikerülte a lövéseket, és egyetlen mozdulattal levágta a chiss kézfejét, majd a földre lökte. A tofok többségét a Fujiwara által hozott erõsítés ölte meg. Puyí az újdonsült foglya felett állt, vértõl vörös pengéjével.
- Nem... végzõdhet így - nyögte fájdalmasan a chiss ezredes. Olyan jól haladt minden: még fél perccel az idõn belül voltak, amikor néhány emberével tûz alá vették a trónon ülõ császárt. Aki egyszerûen levágta õket, valami hihetetlen képességekrõl téve tanúbizonyságot. Sosem nézte volna ki a mûvelt, tanult uralkodóból, hogy egyúttal remek harcos is. Volt valami félelmetes benne, ahogy felette állt, mintha nem teljesen ugyanaz az ember lett volna, akit a cellában megismert. Nem tudta volna meghatározni, hogy mi is változott, de félt. Sosem hitte volna, hogy félni fog a haláltól, de eljött ez a pillanat is. Ott, abban a vadászgépben kellett volna végeznie, édes, oxigénhiányos álomban. Nem sikerült befejeznie a küldetést. - Áruló - szólt szemrehányóan a császár hangja. - Vendégként bántam veled, te pedig elárultál. - Kötelesség - közölte a chiss a mozgatórugóját, abban reménykedve, hogy érthetõen mondta ki a nagai szót. A császár a nyakához érintette a pengét, amibõl gyilkos hidegség áradt, a rajta lévõ friss vér ellenére. - Árulás - közölte még egyszer, és felemelte a kardot. A chiss becsukta a szemeit, és azokra gondolt, akiket elveszített, és akiket sosem lát már viszont. Családja: testvérei, szülei, gyerekei; a katonák, akik meghaltak a Kéz akciójában, és végül a zajos és egyszerû tofok, akiket végül mégiscsak megkedvelt. A penge hangtalanul sújtott le.
- Felség - vetette magát térdre Fujiwara, fejét a földhöz nyomva. - Bocsánatodért esedezek! Az én felelõsségem! Halált érdemlek ezért! - Kelj fel, barátom - nyújtotta neki Puyí a kezét, majd miután felsegítette, közelebb hajolt hozzá, és halkan a fülébe súgta. - Az elõbb láttam a jövõt. Egyikünk sem ma fejezi be az életét - Az istenek üzentek? - kérdezte meglepõdve a testõrség fiatal parancsnoka. Egy évszázada nem volt arra példa, hogy ilyen történjen. - Harcot láttam, nagy harcot. A Galaxis lángban állt: mindenféle hajók küzdöttek a végzet leggyilkosabb démonjaival. Katonáink, másokkal vállvetve pedig olyan undorító lények ellen küzdöttek, hogy körülírni is nehéz õket. Sokan haltak meg, túl sokan, de a gyõzelem a miénk volt. Én pedig farkasszemet néztem a vezetõjükkel, láttam a benne égõ gyûlöletet, ahogy mindent meg akar semmisíteni, a legteljesebb semmit létrehozva. Te és egy nõ még az oldalamon voltatok - ecsetelte Puyí a látottakat, amik akkor rohanták meg, ahogy levágta Mitchell fejét. Mivel kivételes képzést kapott, a rátörõ gyilkos dühöt képes volt visszább szorítani. Azonban érezte, hogy a halálisten még mindig nézi. - Egy nõ? - kérdezte Fujiwara meglepetten. Puyí az ajtó felé intett, majd halkan hozzátette. - Leendõ császárnéd - és egy félszeg mosolyt megengedett magának. Ez már inkább a régi önmaga volt, mint az új. De nem tudta eldönteni, melyiket szereti jobban... talán mindkettõt meg kéne tartania: kívülrõl a jóságos császár, legbelül azonban a sötétség legodaadóbb szolgája... - Bocsánat felség, de nem ismerem - jegyezte meg tapintatosan a parancsnok. - Majd megismered - zárta rövidre a témát, és a két meglepett új vendég felé indult. - Marisa hercegnõ! - szólította meg már messzirõl. - Örülök, hogy túlélted.
- Ez... nem lehet - Marisa döbbenten figyelte, ahogy a véres páncélzatú és kardú császár lassan felé lépked. Nem ölhetem meg. Nem tudom megölni, döbbent rá a felismerésre. A támadók olyan sokan voltak, õk pedig olyan kevesen, hogy nem kellett volna túlélnie. Úgy tûnik azonban, hogy a Bitorló... nem, a Császár az istenek kegyeltje volt. A nála lévõ pengében furcsa, erõs kisugárzást érzett. Olyat, ami egyszerre nyûgözte le és késztette félelemre. Ha az istenek ilyen erõt nyitottak meg elõtte a vészben... - Felség! - vetette térdre magát. Õ hát az a vezetõ, akit az istenek évezredekkel elõtt megígértek. Az, aki elaltatja a hegyeket felfaló Orochi-t, az óriáskígyót az istenek alkonyán. A hódító, akinek milliói csillagrendszer lesz a birodalma. A diplomata, aki elõtt az egész Galaxis térdre borul. A kincstárnok, akinek mindig tele van a kincstára, és a népe mindig jólétben él. Nem lehetett más! Ha szembeszáll vele, úgy végzi majd, mint az óriáskígyó. - Kelj fel - nyújtott neki kecsesen kezet a császár. Õ pedig elfogadta. Egészen közel került egymáshoz kettejük arca, és õ mélyen a másik szemébe nézett. Elfojtott indulatot látott benne, de egyúttal gyengédséget. Olyat, ami csak neki szólt. Puyí halkan a fülébe súgott. - Neked sosem kell majd térdelned énelõttem. Hisz vér terén egyenlõek vagyunk. Marisa szólni sem tudott a döbbenettõl: egyenlõek a vér terén. Ha tudja, honnan jött, miért nem végez vele itt helyben? Fõleg, hogy a fegyver miatt egyértelmû mire készült. - A mi jövõnk közös - folytatta, és erre a gondolatra bizseregni kezdett a lány teste. Korholni kezdte magát, hogy egyáltalán mikre gondol, és hogy egy ilyen gondolat hogy lehet jó érzés. - Nem adlak oda Wentharnak. Soha! Együtt igázzuk majd le a Galaxist! Egyesült vérvonalunk egy évezredig uralkodik majd a mindenség felett! - Felség, túl jó vagy - csak ennyire tellett tõle. Puyí elhajolt a fülétõl, majd rá mosolygott, és megfogta a két kezét. Marisa érezte, hogy elpirul, fõleg, hogy a katonák mindegyike és Midori is õt nézte. A császár lassan elengedte a kezét, majd hátrébb lépett egyet, és megfordult. - Tenjin-san Onemu/Jinokami-san Onemu/Onemu no sato no Orochi mo nen ne - énekelte halkan, csilingelõ hangon. Az õsi papnõi ének volt, ami a hegyevõ óriáskígyóról szólt, abban az idõben, amikor a föld és az ég istene álmos lesz. És arról, hogy a nagy kígyó pihenni tér majd. És ki tudja mikor tör majd rájuk legközelebb...
|
|
|
Nagi
Aug 1, 2013 15:18:46 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2013 15:18:46 GMT 1
Phennir egy csapat testőr és a mellőle nem tágító Delpin admirális társaságában már egy jó ideje rótta a Nagai Császári Palota folyosóit. Több VIP-óvóhely felé elindultak (Phennir eltűnödött rajta, hogy vannak-e egyáltalán nem VIP-óvóhelyek a palotában), de mindehol egy-egy testőrkommandó által emelt torlaszba útköztek. Phennir számára úgy tűnt, hogy a támadók, akárkik is voltak és akárhonnan is jöttek, meglehetősen nagy számban érkezhettek, vagy nagyon szétszóródtak a folyosókon, nem kis káoszt okozva az őrség köreiben. A volt pilóta már eltűnődött azon, hogy nem lett volna-e egyszerűbb a trónteremben maradniuk, amikor a következő forduló után a már várt újabb torlasz, és a szokásos "elnézést, nagyságos úr, erre nem lehet továbbmenni" szöveg helyett maguk a támadók egy csoportja jött szembe.
Legalábbis Phennir a katonai főparancsnokok tévedhetetlen stratégiai logikájával erre következtetett, amikor a nagaiokra egyáltalán nem hasonlító zöld börű, hatalmas, leginkább egy mosdatlan és egyúttal borotvált vukira emlékeztető alak meglóbálta kezében lévő fegyvert - nahát, még a számszeríj is stimmel, gondolta Phennir -, majd tüzet nyitott rájuk.
- Vigyázz! - kiáltotta az őrök egyike, és engedelmesen a vendégek elé vetette magát, hogy testével felfogja a robbanólövedéket. - Nagyszerű... - sziszegte Phennir, majd megrántotta a belé csimpaszkodó Delpin admirálist, hogy elkerüljön a katonák útjából, akik most a hátvédből próbálták átverekedni magukat előre. Az újabb lövedék ennek köszönhetően Phennir háta helyett egyenesen a nő oldalába csapódott be. A parancsnok az egyik katona karjaiba lökte a jajveszékelő admirálist, miközben kelletlenül nyugtázta, hogy a Delpin családnak láthatóan nincs sikere a Konföderáció szolgálatával.. vagy legalábbis az ő jelenléte nem hoz szerencsét nekik. Aztán gyors mozdulattal lehajolt, és felkapta az elsőként elesett nagai testőr tűzfegyverét, majd gyors, pontos lövésekkel leszedett kettőt a támadók közül, akik füstölgő arccal dőltek el.
Néhány pillanattal később csizmák dobogása hallatszott, és egy újabb osztag nagai érkezett. - Elnézést a kényelmetlenségért, Phennir államfő. - hajtotta meg magát a katonák vezetője. - Ezek az undorító tofok mindenhol ott vannak. - Most már talán ideje lenne tényleg keresnünk egy hozzáférhető óvóhelyet.. - jegyezte meg Phennir, majd a társára pillantott. - Az admirálisomnak egészségügyi ellátásra van szüksége. - Intézkedem, uram. - tisztelgett a nagai tiszt, majd közelebb hajolva hozzátette, szinte ájtatos hangon. - Az a hír járja, hogy megrohanták a tróntermet, és Őfensége személyesen végzett a lázadók vezérével.. Phennir visszagondolt a hatalmas trónon terpeszkedő Puyira, és felvonta a szemöldökét. Meglepő lett volna, annyi szent. Remélte, hogy nem becsülte alá a Császárt. - Erre. - mutatta az immáron tof- és akadálymentes utat a nagai parancsnok.
Kisvártatva egy szobához értek, amelynek bejáratánál egy egész osztag állomásozott. Az őrök egy pillanatig bátortalanul méregették Phennirt, de a konföderációs főparancsnok ösztöneitől vezérelve egyszerűen átsétált közöttük Belépve Phennir megpillantott egy csapat vörösbe, feketébe, szürkébe és lilába öltözött humánt, meg egy nagai főtisztet, akik döbbent tekintettel meredtek rá. Különösen a nagai parancsnok. - Elnézést uraim.- biccentett Phennir, még mindig a nagai katonától elvett sugárvetővel a kezében. - Kicsit elkeveredtem ebben a nagy felfordulásban. Itt adják a pezsgőt?
|
|
|
Nagi
Aug 2, 2013 10:40:28 GMT 1
Post by Enz on Aug 2, 2013 10:40:28 GMT 1
- Pezsgõt? - kérdezett vissza a magas rangú nagai tiszt hitetlenkedve. Ahogy jobban végignézett rajta, díszesebb egyenruhát viselt, mint Nagumo, több rendjellel és rangjelzõ csillaggal. Valamiféle nagykutya lehetett. - Ki ez? - kérdezte az egyik háttal ülõ fickó, majd hátrafordult és vörösen izzó szemével végigmérte. Sötétebb bõre volt, mint a nagaioknak és a vöröslõ szem... Egy chiss volt. És a többiek is, akik egyesével hátrafordultak. Vörös szempárok tengerében találta magát. Eszébe jutott egy régi horrorfilm, ahol a vaksötétben jelentek meg a vörös szempárok egymás után, és a gondolatra elmosolyodott. - Hm, akkor itt sincs pezsgõ - nézett körbe zavartságot színlelve. Chissek és nagaiok, érdekes kombináció. Az egyik mögötte loholó nagai õr sietve mutogatta el, hogy támadás érte õket odakint, és a vendég valószínûleg azért viselkedik furcsán. Sokkhatás vagy hasonló. - A Sabosen- és Csapla-családok választ várnak Öntõl - a chissek rangidõs küldöttjét láthatólag nem hatotta meg az õt ért támadás. - Turr Phennir - hajolt meg színpadiasan. - szolgálatukra. - A Konföderáció államfõje? - kérdezte hitetlenkedve egyikük egy Galaxisszéli kereskedõnyelven, amit egész véletlenül õ is értett. - Személyesen. - Más vendégek is hivatalosak az ünnepségekre - mentegetõzött az egyenruhás fickó ugyanezen a nyelven. - Phennir államfõ, én Togo admirális vagyok, a 2. Flotta parancsnoka. - Örvendek, admirális. Ezekkel az úriemberekkel még nem találkoztam eddig. - A vendégekkel külön-külön foglalkozunk - felelte Togo a ki nem mondott kérdésre. - De persze nincs akadálya, hogy magánbeszélgetéseket folytassanak. - Akár itt és most? - húzódott mosolyra az arca. Togo egy pillanatig tanácstalanul nézett, majd széttárta a karját. Nagaibarát chissek. Talán valamit személyesen is profitálhat belõle?
|
|
|
Nagi
Sept 30, 2013 17:17:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2013 17:17:30 GMT 1
- Meg kell mondjam, nincs sok tapasztalatunk az Ön államával kapcsolatban, Phennir elnök úr. - kavargatta saját vöröses, forró italát az egyik idősebb chiss. - Ha emlékeim nem csalnak azonban, Önök között vannak néhányan, akik még annak idején a Birodalom elleni Lázadás magját alkották.. koréliaik, bothanok, ilyesmi. - Ahogyan volt birodalmi katonák is vannak közöttünk, mélyen tisztelt Arisztokrata. - biccentett immár rutinosan Phennir. A dagályos nagai udvariaskodás után, amellyel egy-két civiltől itt szembesült, egy jéghideg chiss szinte felüdülésnek számított - És nyugodtan hívjon tábornoknak. - Úgy, tehát Önöknél is jelentős az egyenruhás társadalmi réteg befolyása. - az öreg chiss arca továbbra is kifejezéstelen maradt. Phennirnek fiatal korából volt néhány emléke Thrawnról, és kezdte úgy érezni, hogy a főadmirális taktikai zsenijének egyfajta kivetüléseként kezelt faarc, amit állandóan viselt, valójában fajtája sajátja volt - legalábbis, ami a fogadásokon való megjelenést illeti.
- Manapság kinél nem? De nem is ez a lényeg, tisztelere méltó arisztokrata - folytatta Phennir. Talán leszel annyira tiszteletre méltó, hogy be is mutatkozz előbb-utóbb, tette hozzá magában. - Hanem, hogy ma már túlléptünk ezeken a történelmi ellentéteken, és a galaxis jelenlegi kihívásaira koncentrálunk. Feltételezem, Önök is ezt teszik, hiszen sok a bizonytalanság a galaxisban a Chiss Nagytanács álláspontjával kapcsolatban... - A Nagytanács a militaristák kezében van, akik nem az ősi hagyományokat nézik! - az öregebbik chiss leintette felkiáltó fiatalabb társát, aki olyan gyorsan hallgatott el, hogy Phennirben feltámadt a gondolat, vajon nem ő-e az előre beszervezett bekiabáló, amelynek révén az öregek tekintélyének sérülése nélkül is a diplomáciai partnerek tudtára lehet adni, hogy valójában hogyan is áll a helyzet.
- Vannak vitáink népünk jövőjét és a szükséges teendőket illetően, de ezt bizonyára Ön is megérti, tábornok. - folytatta az öreg chiss. - Éppen ezért is látogattuk meg távoli rokonainkat itt a Nagin, hogy tapasztalatokat cseréljünk.. de hát, gondolom, Ön sem tesz mást.
Nem, de engem fogadott a császáruk, Téged meg, ahogy elnézem, nem - gondolta magában Phennir. Most már bizonyos volt benne, hogy a chiss vezetésben egy jelenleg kisebbségben lévő csoport a nagaiok barátságát, ha nem támogatását keresi. De még nem voltak elég befolyásosak ahhoz, hogy egyenrangú állami partnerként kezeljék őket. - Egyetértek Önnel, tiszteletre méltó arisztokrata. Talán a jövőben szorosabb kapcsolatot is kialakíthatunk a Nagytanács és a Konföderáció között. - Tudni fogjuk, hogyan érjük el magukat. - biccentett a chiss.
Hogyne, a nagai hírszerzésen keresztül - gondolta ismét Phennir, és felhörpintette maradék pezsgőjét. Szinte megváltásként élte meg, ahogy újabb nagai kommandós jelent meg a helység ajtajában és vigyázzba vágta magát. - A biztonsági helyzetet helyreállítottuk. Államfő úr, a körletébe kísérném. - Nagyszerű - biccentett Phennir. Remélte, a nagai orvosok gyorsan összerakják Delpin admirálist. Még a végén arra kényszerül, hogy lecserélje a társaságát ehy ifjú nagai udvarhölgyre.. - Akár mehetünk is.
|
|