|
Hapes
Sept 2, 2013 15:14:09 GMT 1
Post by Haruhi on Sept 2, 2013 15:14:09 GMT 1
Úgy tűnt, teli volt e világ újabb és újabb meglepetésekkel, legalábbis ami a Hapanokat illette. Őszintén, bárkinek bevallotta volna, hogy semmi megelőzőleges és átfogó betekintést nem tett a nép történelmébe, néhány egészen apróságokat leszámítva. Egy dologban ezelőtt is biztos volt, talán egyedüliként családja és követőik körében, hogy a Hapan nép nem volt egy annyira elkényeztetett fajta, mint amennyire elsőnek tűnhettek. Ugyanakkor némely dolgokban meglehetősen szűk látókörüeknek bizonyultak, így hát, számára természetes módon, kiválogattatott néhány jól megtermett hapani férfit, s kijelentette, hogy testőrként fogja kiképezni őket. Itteni kultúra ide vagy oda, egy dologban majdhogynem teljesen biztos volt: ez a néhány férfi hűségesebbnek bizonyulthat majd bármelyik királyi nőnemű testőrénél, ha ügyesebb nem is, s apja embereire sem kell majd folyvást támaszkodnia. Az itteni népet nem lehetett külső erőkkel kordában tartani, inkább vették szívesen az emelt számú férfi hadállományt, mint az idegen támogató csapatokat, melyeket megszálló erőnek is lehetett akár hívni. Ami a meglepő dolgokat illette, valóban különösen alakultak az események. Napok óta nem történt merényletkísérlet személye ellen, bár biztosan lesz még, ám emellett a hapani emberek közűl váratlanul és igencsak nagy számban került hódolója. Nem kedvelte a propagandát, ő nem egy hamis arccal akarta irányítani az ittenieket, hanem sajátjával, olyan tekintéllyel, melyet nem lehetett lerántani róla, mivel sajátja volt. A nép azonban sokféle pozitív jelzővel illette, melyeket nem tartott önmaga erényének. Ugyan lehetett szó az irgalmasság egyfajta formájáról, de ezt ő inkább az elbukott összeesküvők célszerű porig alázásának szánta, mely azért a követőik között kezdte elérni célját: egyszerűen, népszerűbb lett, mint valamennyien együttvéve. A trónterem bejáratánál elhelyezett asztal és szék lassan második trónjaként funkcionált. Aki belépett, az először nem is látott rá, el kellett fordulnia balra és nem kellett végigsétálnia a hatalmas helyiségen. A legtöbbek számára kényelmesebb volt, célszerűbb és nem felesleges cicima személyének: nem egészen legitim módon lett királynő, így miért viselkedett volna törvényes királynőhöz méltón? Charis volt ő, nem pedig valamelyik elődje. Ott ült most is, elsétált kényxelmetlen trónjától, mikor jelentették G'Kar Nagykövet érkezését, kit hasonlóan fogadott, mint ahogy korábban az összeesküvőket, most azonban nem volt piros virág, csupán fehér, s arra sem volt vér csepegtetve. Mikor az megérkezett, Charis színeváltozásai ellenére felismerte, bár ebben nem is volt semmi meglepő, nem lévén idegen. Ugyanolyan éles és látó tekintettel mérte most végig, mint ahogy akárki mást is, ki legközelebbi udvartartásán kívülről érkezett. Nem volt benne semmi ellenséges, vagy álságos, egyszerűen másképpen figyelte a világot és ugyanígy másmilyen lett kisugárzása is, nem beszélve külsejéről. Szótlanul hallgatta, nem ült fel és nem helyezkedett, mindössze a most fehér virágot forgatta a levegőben, s kanalával igazgatta. A neki nyújtott fegyverre csupán néhány pillanatot szánt, könnyed mozdulattal elvette, majd maga elé emelte és végül biccentve az asztalra tette. Érezte gazdája sötét jelenlétének visszhangját, de nem félte, nem tisztelte, s nem rettegte. Nem ő volt, a fegyver csak egy tárgy, nem lehetett felette uralma, mert nem hitt abban, hogy ilyesmi lehetséges volt. Lehetett egy fegyver a Sötét Oldaltól átitatott, az nem az ő ereje volt, s ebből következve csak arra jelentett veszélyt, ki túl komolyan vette azt, vagy a fegyvernek tulajdonított túl nagy jelentőséget és hatalmat. Ő mentes volt az efféle érzelmektől, ő egy fegyvert látott, egy laikusok számára eszmei és anyagi értéket, míg szakértők szemében afféle totemet. Ő azonban nem hunyászkodott meg tiszteletteljesen a tárgy előtt, nem fog külömbként bánni vele, hiszen a tekintély ő volt, s nem a kard. - Szívéjesen elfogadom atyám ajándékát, Nagykövet. - jelentette ki halk szóval is, majd néhány pillanat néma figyelmet követően folytatta kérdése megválaszolásával; tekintete kitartó volt, s nem pislantott - A tárgyalások véget értek, az idejük lejárt. Most a cselekedetek kora jött el, a Királyság népének szembe kell nézni a frissen függetlenedett szakadár rendszerekkel, s rá kell telepedni újabbakra. Ennek az államnak hiányzik az igazi tekintélye, ellenállni a Birodalomnak a múltban volt, hát többre vágynak. Egyszerű alkalom, hogy álmodozásaikat most fehyvertöltelékként érvényesíthessük gyenge, elpuhányodott szomszédaink felett. Túl sok a kiaknázatlan rendszer még a Csillagködben, az itteni emberek szívében pedig évezredek óta gyűlik a vágy az igazi harcra és terjeszkedésre, sokra vihetnék és most talán fogják is. Ez az univerzum, ennek így kell lennie.
|
|
|
Hapes
Sept 16, 2013 13:58:19 GMT 1
Post by sithlord on Sept 16, 2013 13:58:19 GMT 1
G'Karnak tetszett a Királynő hozzáállása. Óhatatlanul is eszébe jutott az ősi Sith Szutra:
„A Forma üresség, az üresség forma. A Halál élet és az élet a lassú halál Minden én vagyok és nem vagyok semmi sem Nincs se béke se halál se élet se háború Nincsen úr és nincsen szolga Csak az üresség amely forma. Gato gate paragate parasan gate”
G'Kar ezeket mormolta magában, miközben a Királynőt szemlélte. Az ifjú Uralkodóra pontosan ráillettek a Szutra szavai. Hiszen Királynő volt de mégis úgy viselkedett mint egy senki. Ő volt az úr de a szolga is. Van hatalma de még sincs...
-Ahogy óhajtod Milady! -hajtott fejet G'Kar a Hadban harmadik. -Intézkedem a Flottánk kivonulásáról felség! -fejezte be alázatosan és mély hódolattal. Immár ő is egyike lett a Királynő rajongóinak. -Tegye azt Nagykövet úr! -mondta Charis és meglepő módon ő is meghajolt G'Kar előtt, két tenyerét összetéve az arca előtt. -Örülök hogy megegyezésre jutottunk! Természetesen a Szerződést hamarosan közzéteszem birodalmamban! -a Királynő befejezte mondandóját és visszatért az asztalához. -Óhajod szerint lesz Királynőm! -mondta G'Kar, és Charis figyelmét nem kerülte el ez az aprócska különbség. Királynőm... A Nagykövet távozott, Charis pedig meditálni kezdett és Királysága új útján gondolkodott. Rengeteg munka lesz a Hapan népet felemelni méltó helyére. Lázadó csőcselékek játékszeréből, a Sötétség Ékszerét faragni ebből a jobb jövőre érdemes népből...
Dorja Főadmirális megkapta a Nagykövet jelentését és utasítást adott a Sith Flottának, hogy hagyják el a szektort. A Sith-Hapan Expediciós Flotta hajói egyenként beléptek a hiperűrbe és távoztak. A Hapan küldetés jobban sikerült mint gondolták volna. G'Kar a Hapesen maradt, hogy megvárja Urát és Mesterét, Charis apját, Wenthar Nagyurat...
|
|
|
Hapes
Sept 17, 2013 22:14:37 GMT 1
Post by sithlord on Sept 17, 2013 22:14:37 GMT 1
Úton a Hapes felé, ESB Parancsnoki vezérhajó:
Lord Wenthar visszavonult a kabinjába és ott folytatta meditációját. Elméjében egy ötlet fogalmazódott meg, amely egykoron egy néhai Sith Nagyúr fejében is megfogant. Callista nem is tudta de halványan érződött rajta az Erőérzékenység. Arra ez a kevés tökéletesen elegendő volt, hogy beteljesítse küldetését mint a Császár Keze!
Már maga a név is legendákat takart. Mara Jade ugyanúgy viselte ezt a rangot mint Lumiyya a Sötét Úrnő, aki az átkozott Jacen Solot átállította a Sötét Oldalra. És Wenthar természetesen ezt nem látta akadálynak ahhoz, hogy felélessze a hajdan oly erős és rettegett szövetséget. A Császár Kezeként Callista remekül be fog válni. Ismerte a lány aktáját, ismert róla mindent amit tudnia kellett. Olyan dolgokat amiket még maga Dorja az apja sem sejtett...
A lány a maga módján persze bájos és törékeny volt, de ugyanakkor vágyott a gyilkolásra, az ölésre. Főleg a fiaskó után, amikor egy gyík szabályosan megrémítette. És a félelme hamar gyűlöletre változott át. Először önmaga iránt, aztán a rettegett gyíklény iránt. Ez nagyon is ínyére volt a Nagyúrnak! A Hapesen válogatott aszasszinjai és egy kis ideig ő maga fogja kiképezni az ESB új és halálos fegyverét, Callistát a Császár Kezét!
Wenthar nagyon jól tudta, hogy az ifjú hölgyben túlbuzog a hatalomvágy. Ez pedig minden Sithnek méltó jellemvonása. Azt is tudta, hogy Callista tényleg szereti Carlt. Talán azért mert a fia éppenolyan sötét lekületű mint a lány. De ettől függetlenül odaadó híve az ESB-nek és feltétlen hűséggel adózik Császárának!
No meg aztán nem árt szemmel tartani egy másik hölgyet is. Charis nagyon is magára talált a királyságában és ez nem minden szempontból tetszett a Lordnak. Érdemes lesz elbeszélgetnie a kislányával és megmutatni neki hogy ki a valódi Mestere! Callista pedig remek barátnő és természetesen kém lesz, aki majd Charis minden lépéséről informálja a Sötét apucit! Charis becsvágyó volt de fiatal, forrófejű és néha meggondolatlan. Egy háború kiprovokálásának még nincs itt az ideje! Márpedig G'Kar jelentéséből határozottan ez derül ki hogy az ifjú Mylady bizony hódításokra készül! Ezt pedig most nem engedheti meg neki Wenthar! A galaxis óriási háború elé néz, most hogy a Vongok újra feltűntek a színen és Krayt is eltűnt ki tudja hova... Gyülekeznek a felhők és neki készen kell állnia, hogy beteljesítse a végzetét!
Viszont annak a hírnek miszerint az ESB és a Nagai Birodalom között szerződés jött létre módfelett örült! Wenthar a Ying és Puyi a Yang, mint két ellentétes de mégis azonos forrású lény fogja a galaxist kivezetni a Káoszból! Ezt a célt szolgálja a szerződés is, melynek értelmében egy új hitperűrútvonalat építenek ki a két Birodalom között. A két állam lakói máris Acélpaktumnak kezdték nevezni a szerződést...
Most azonban beszélnie kell a leendő Császár Kezével, a küldetése igazi természetéről. Így a kommunikációs panelen megjelenő parancsnok holografikus képének máris rövid határozott utasítást adott. -Küldje be hozzám Callistát!Azonnal!
|
|
|
Hapes
Sept 22, 2013 21:51:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2013 21:51:20 GMT 1
Callistának volt ideje alaposan átgondolni a helyzetét, amíg az Uralkodóval együtt a Hapesre érkezett. Élete elsõ önálló bevetésén kudarcot vallott, kommandóját lemészárolta egy villás nyelvû, pikkelyes jedi, õt magát pedig talán csak a Császári Fenség megjelenése mentette meg a haláltól és a teljes kudarctól.. nem is beszélve Carlról, aki eltûnt az ütközetet követõen, és senki nem tudta, hogy hol lehet. Callista valahogyan mégis megérezte, hogy életbe van, de kétségek és félelmek gyötörték, hogy merre járhat a fiú... Mégis, a legmeglepõbb az volt az egészben, hogy a Császári Fenség ezek után ahelyett, hogy visszaküldte volna apja hadihajójára, személyesen maga mellé rendelte, ki tudja, milyen szándékkal... de nem büntette meg a Shedu Maadnál elszenvedett kudarcáért- idáig.
A lány félt és bizonytalan volt, ahogyan Wenthar kabinja elõtt állt. Talán csak elodázták volna a büntetését? - Jöjj be, gyermekem! - hallotta meg bentrõl Wenthar vérfagyasztó hangját...
---
A Hapes körüli ûrben csak úgy hemzsegtek a Sith és Hapan hadihajók. Dorja fõadmirális saját szuper-csillagrombolójának hídján figyelte az eseményeket. Az Uralkodó terve tökéletesen mûködött, és mire befejezõdtek a katonai mûveletek, Dorja egy tökéletesen elõkészített és végrehajtott állampuccs nézõjeként találta magát.. lenyûgözte az a dinamizmus és kifinomultság, amellyel Wenthar Császár elrendezte a hapan trón átörökítését erre a nõre, akit az udvari pletykák szerint rokoni szálak is fûztek a császárhoz, és ahogyan félreállította a hapan nemeseket. A jedik bázisának megsemmisítésérõl nem is beszélve.
Dorja a parancsnoki szék karfájára helyezett adattáblára pillantott, amelyen egy rövid üzenet állt Callistától, a Shedu Maadnál végrehajtott akció jelentése. A jelentés, ami beszámolt a vártál erõsebb ellenállásról, Kael Dor Wendar admirális ostoba hibájáról, az Uralkodó közbelépésérõl - mellyel végeredményben megmentette Callista életét -, és Carl eltûnésérõl.
A Fõadmirális idegesen ropogtatta az ujjait. Az események olyan gyors fordulatot vettek, hogy szándékával ellentétben nem tudta követni õket, és mire felocsúdott, az Uralkodó, az új hapan anyakirályné és G'kar átvették a helyzet irányítását... õ pedig még csak egy üzenetet sem kapott Wenthar Nagyúrtól Carl eltûnése miatt, hiszen végeredményben õ küldte a két fiatalt erre a bevetésre..
A Fõadmirális nem volt benne biztos, hogy mi az Uralkodó szándéka vele.. megbünteti Carl eltûnése miatt, vagy megjutalmazza a sikeres akcióért? Mindenesetre listáján már készen állt a következõ pont az ESB befolyásának megszilárdításához a szektorban... már csak Õfelsége jóváhagyására volt szükség hozzá... de elébe menjen-e egy esetleges büntetésnek, ami rá várhat, személyesen keresse-e a császári fenséget?
Dorja végül rövid gondolkozás után belátta, hogy nincs más választása. A kommunikációs tisztjéhez fordult. - Küldjenek üzenetet Õfelsége zászlóshajójára, hogy személyesen kívánok jelentést tenni neki. Vállalom a felelõsséget a Shedu Maad-i akció során elkövetett hibákért és átszállási engedélyt kérek a hajójára.
|
|
|
Hapes
Sept 23, 2013 19:05:01 GMT 1
Post by Haruhi on Sept 23, 2013 19:05:01 GMT 1
- Mit forgat a fejében ez a G'Kar? - jegyezte meg Charis, hangosan gondolkodva egy hatalmas ablak előtt, mely egy több emelettel alanti fás területre nézett. Még mindig nehezére esett felfogni, hogyan is engedhette el ama szavakkal a férfit, szinte biztosra vette, hogy nem volt magánál és valami erősebb akarat tette szájába a szavakat. Napok óta ez foglalkoztatta, főként, hogy a múlt éjszaka üzenet érkezett, miszerint maga császári édesapja fog látogatást tenni a Hapesen. Kezei ökölbe szorultak, alapos gyanúja volt, hogy nem puszta jókedvből készült időt szánni rá, ez az egész nem tetszett neki, s nem ő volt az egyetlen ráadásul, ki eképpen gondolkodott az ügyről. Megfordult, s tekintetét egy árnyékban álló alakra szegezte, kit természetesen jól látott a helyiekkel ellentétben. Különös karakter volt a maga nemében: egy palaszürke bőrű humanoid, ugyanilyen árnyalatú, okos és illedelmesen visszafogott határozottságot sugárzó szemekkel, kék hajszálaival, s arcán ülő, soha le nem hervadó mosolyával. Egyszerre volt megnyerő, különös és egyfajta biztos pont, mégis már-már gyanúsan enyhe jelenlét az Erőben. Tanácsadóként fogadta a mindenkori anyakirálynő udvartartásából, így került hát az ő köreibe is, talán eddig egyik leghűségesebbnek bizonyult udvaroncként. Bár inkább nevezte volna pontos informátornak, mint tanácsadónak, hiszen sosem súgott még fülébe javaslatokat, csupán megállapított tényeket és fülébe jutott szóbeszédeket. Lágy, nyugodt hangja most is válaszként visszhangzott a trónterem csarnokában - Aggodalma nem lehet alaptalan, Felség - hallotta egyetértő, a felesleges talpnyalást általánosságban mellőző szavait, ahogy a férfi kilépett a homályból - G'Kar Nagykövet egyértelműen uralkodójaként referált önre, s információink szerint azóta más körökben is így tett. Viselkedése felesleges gyanakvást kelthetett a Császári Udvarban, s emezt nem hagyhatják kivizsgálás nélkül. Az érkezése...- ...az érkezése tehát ennek tehető be, de legalább is részben... - folytatta a lény szavait, miután az e célból szándékosan félbeszakította magát - G'Kar kivonta a flotta nagy részét, sebezhetővé téve az ellenállók számára és gyanússá a Birodalom szemében... átok, a talaj ismét ingatag a lábunk alatt, s növekedett a pozícióinkat megkérdőjelezők száma is.- Bárki is felelős, feltéve, ha nem csupán véletlen események sorozata, - tette meg saját megállapítását a férfi - ezzel felbolydult a nehezen felépített harmónia a Királyság életében. Valóban, mintha valaki vagy valakik szántszándékkal akadályoznának minket a hatalom megszilárdításában, s igyekeznek úgy beállítani Őfelségét a Sith Uralkodó szemében, mint aki nem hű az ápolt, szoros kapcsolatokhoz. G'Kar Nagykövet viselkedése vajon ennek tehető be, vagy maga sincs tudatában, hogy valakik mozgolódnak a háttérben?- Nem akarok kockáztatni és üresen találgatni sem... - mondta kellemetlen szájízzel Charis - a helyzet a határon nyugtalanító, ha nem lépünk a feszültséggel szemben, a szakadár Hapan rendszerek felbátorodnak és külső segítségért fordulnak... le kell számolni velük, mihamarabb.- Az Egyesült Sith Birodalom mindenképpen bele fog szólni, - tette hozzá nyugalommal teli hangon a férfi - ez kétségtelen. Akkor viszont a nép támogatása még inkább alább sűllyed, s így mindenképpen stagnálni fog a Királyság, vagy bel-, vagy pedig külpolitikai szempontból.- Bárki csalt kelepcébe, nem választhatunk a két ösvény között... meg kell találni a rejtett utat, mely kivezet az üllő és a kalapács közűl...Összefonta karjait, s komoran bámult alá a fákra és tavakra, amilyen egyszerűen hangzott megállapítása terveikre vonatkozóan, annyira felszínes és ködös is volt egyben. Valamit tenni kellett, mihamarabb, mielőtt a helyzet még kritikusra fordulhatna. Hacsak, már nem volt késő.
|
|
|
Hapes
Sept 24, 2013 14:14:39 GMT 1
Post by sithlord on Sept 24, 2013 14:14:39 GMT 1
-Ugye tudod miért hivattalak be gyermekem? -kérdezte gyengéden atyai hangon a Nagyúr a rémült lánytól, aki meghajolva állt a nagyúr asztala előtt, várva a büntetését. -Gondolom azért...-kezdte halkan suttogva és remegő hangon Callista.-Hogy megkapjam a büntetésem! -a Nagyúr azonban nem ezt akarhatta tőle mert felállt a székéből és odalépve a lányhoz gyengéden belekarolva felemelte a remegő testű Callistát. -Nem ezért hívattalak ifjú Callista, Dorja leánya! -Wenthar szemei gyengéden pásztázták végig a lányt, így az megigazította a ruháját majd most már magabiztosabban de ugyanakkor dühösebben szemlélte a Sith Sötét Nagyurát. -Várom a parancsait Mesterem! -mondta a lány végül, megtörve a hirtelen beálló feszült csöndet. -Nos bizonyára halottál már a nagy hírű Császár Kezéről, Mara Jaderől? -érdeklődött már-már pajkos hangon Wenthar. -Ki ne halott volna róla, a Jedi szukáról aki elárult mindent amiben felnőtt és aki megtagadta a Mesterét! És nem mellesleg aki férjhez ment ahoz az undorító Lázadó takonyhoz ahhoz a...! -Elég! -a lány iménti dühkitörését mintha elvágták volna a Lord hideg hangjának következtében. -Tiszteld az elődöket gyermek még ha megtévedtek is! -mondta Wenthar különös hangsúllyal. Talán csak nem tiszteletet érez a hangjában? Callista ezen megdöbbent. Wenthar folytatta. -Azért hívattalak ide mert új küldetésed lesz! A Hapesre kell menned! Ahol Lady Charis udvarhölgye és az én Kezem leszel! -A lány hirtelen azt se tudta mit szóljon ehhez az új fejleményhez. Wenthar azonban megadta a választ a lány kínzó kérdéseire, amelyek a bensejét szaggatták. -Úgy döntöttem, hogy felevenítem a néhai Palpatine Császár egyik kiváló ötletét! -azzal hirtelen megragadta a lány a karjánál fogva és szorítani kezdte. Callista felsikoltott de nem tehetett semmit, nem tudott szabadulni a szorításból. Karjában fájdalom kezdett el lüktetni és a lány önkéntelenül is letérdelt a Nagyúr elé. Wenthar ősi még a galaxisnál is régebbi szavakat kezdett el mormolni, mire a lányt vöröses ragyogás vette körül. Apró villámok kezdtek el cikázni a bőrén, miközben Callista sikoltott az iszonyatos fájdalomtól. Szemeiből potyogtak a kövér könnycseppek, mert a fájdalom elviselhetetlen volt. A vöröses energia egyre fokozódott, majd hirtelen ahogy kezdődött úgy abba is maradt. A Nagyúr ekkor elengedte a lányt aki leroskadt a földre. A lány remegett térdelő helyzetében, sérült karját simogatta és sírt. Siratta magát, siratta Carlt aki ki tudja hol lehet, és siratta az életét amely immár végleg elveszett... -Kelj fel leányom! -intett a lánynak a Sith Lord. -Érezd magadban az Erőt gyermek!
Callista hirtelen nem értette mire céloz a Nagyúr, aztán fura érzései támadtak. Ténylegesen érzékelni kezdte a Nagyurat és a hajó többi utasát is. Mintha eggyé vált volna az univerzummal. Testébe bámulatos energia és frissesség költözött amikor feltápászkodott. Mintha újjászületett volna... -Callista meghalt! -kezdte el megadni a Lord a magyarázatot erre a csodás átváltozásra. -De Lady Shantal él és élni fog! Mától ez legyen a neved, Darth Shantal a Császár Keze! Rendelkezel immár az Erővel, használd okosan Rendünk és eszménk győzelméért!
Callista aki immár a Darth Shantal nevet viselte, meghajolt a Nagyúr előtt. -Óhajod szerint lesz Mesterem! - Mondta a lány hálás szívvel az adományért, amiben a Nagyúr részesítette ,Wenthar mosolyogva bólintott. -Úgy lesz gyermekem! Most elmehetsz de ne feledd, hamarosan megkezdődik a kiképzésed!
Wenthar egy ősi és igen kimerítő Sith varázslatot alkalmazott a lányon, aminek segítségével Erőérzékennyé tehette a kiszemelt élőlényt, jelen esetben a lányt. Callista azaz immár Lady Shantal, rendelkezett mindennel ami ahhoz kellett, hogy a Császár Keze lehessen belőle. Ravasz, intelligens, de ugyanakkor kedves! A gyilkolást élvezi de ugyanakkor meghatódik azon az ócska sorozaton, amit Carl is néha nézett a holotv-ben, a Coruscant Éjjel-Nappalon. Érzékeny de mégis kegyetlen ha kell. Szépséges de ugyanakkor távolságtartóan hűvös. Egyetlen dologgal nem rendelkezett, az Erővel! De most már ez sem akadály többé.... Wenthar megcselekedte vele a lehetetlent, Erőérzékennyé tette!
A lány engedelmeskedve újdonsült Mestere parancsának távozott, magára hagyva a kimerült Lordot, akit igencsak legyengített ez az erős varázslat. Ebben a pillanatban, azonban bejövő hívást kapott. Dorja volt az. Engedélyt kért, hogy átszálljon a hajójára. És Wenthar megadta az engedélyt! Miért is ne? Elvégre tudnia kell, mi történt a lányával: Callistával, azaz immáron Lady Shantallal az újdonsült Császár Kezével!
Dorja siklója sikeresen landolt Wenthar hajójának egyik leszállóplatformján, a Főadmirális pedig idegesen, nem törődve a szokásos udvariaskodásokkal, rohant a Nagyúr lakosztálya felé. Kíváncsi volt, vajon mit kap az újabb fiaskóért...A rohamosztagosok vigyázzba vágták magukat, amikor a szokásos birodalmi sorfal között Dorja elsietett a dolgára. A kihallgatás amely rá vár, lehet, hogy meglehetősen kellemetlen lesz és halálos...
|
|
|
Hapes
Oct 2, 2013 22:29:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2013 22:29:42 GMT 1
- Beléphetsz, szolgám. - Dorja már percek óta álldogált Wenthar elsötétített, ijesztő hangulatot árasztó kabinjának ajtaja előtt, mígnem belülről felhangzott a hívás. A Főadmirális idegesen megigazította egyenruháját, és a bútorok nélküli terem közepére sietett, tekintetével a fal melletti beugrókat figyelve... minden pillanatban arra számított, hogy valahonnan előugrik egy testőr, egy asszaszin, vagy talán maga a Császár, hogy megbüntesse...
A Császár azonban nem ugrott elő sehonnan, hanem a terem végében lévő hatalmas, trónszékre emlékeztető parancsnoki foteljében megfordulva egyenesen szembenézett Dorjával. A férfin végigfutott a hideg egy pillanatra. Az egész mozdulat, ahogyan Wenthar lassan, méltóságteljesen megfordult a trónnal, annyira a régi, Palpatineről készült propagandavideókra emlékeztette, amelyeket fiatal flottatisztként látott, hogy hirtelen felmerült benne, nincs-e valami köze az új Császárnak a régihez...
És mégis, Wenthar elesett, köpönyeges-csuklyás öregember helyett megjelenésben is a galaxis urának tűnt izmos, kidolgozott alakjával és átható tekintetével.
- Nagyuram. - térdelt le Dorja, bár a birodalmi protokoll ezt nem követelte meg. Mégis úgy érezte, meg kell tennie. - Megkaptam és tanulmányoztam flottánk jelentését a Shedu Maad-i akcióról... azonnal intézkedtem, hogy különleges egységeink az ifjú Carl keresésére induljanak... biztosíthatom... Dorja tovább is mondta volna, ha nem tűnik fel neki az átható csend, amivel Wenthar őt figyelte. Végül zavartan felpillantott, és megköszörülte a torkát. - Nagyuram, én... A Császár kezével intett, hogy hallgasson. - Bár nagy győzelmet arattunk, nem mehetek el amellett, admirálisom, hogy néhány inkompetens tiszt miatt veszélybe került azoknak az élete, akik nagy jelentőséggel bírnak a Birodalom szempontjából. - Wenthar hangja meglepően nyugodt volt, Dorja nem tudta mire vélni.
- De az ifjú Carl miatt nem szükséges aggódnod. Életben van, és azon az úton jár, amerre a Sötét oldal vezeti őt. - Wenthar szája szélén furcsa mosoly játszott, mintha tökéletesen tisztában lenne vele, hol van a fiú. - De ez nem változtat azon a tényen, hogy a gondjaidra volt bízva, te pedig elengedted magad mellől, és nem gondoskodtál arról, hogy megfelelő embereid legyenek mellette. - folytatta hidegen a császár. Dorja megrázkódott. - Nagyuram, én... - Csendet. - emelte fel a kezét isméz Wenthar. - Már megbüntettelek hanyagságodért.
A császár újabb kézjelére Dorja mellett kiemelkedett a falból egy apró holovetítő, amin megjelent a terem percekkel korábbi képe. Dorja döbbenten fedezte fel Callista alakját. - Az Erő úgy kívánja, hogy hanyagságod niatt az elveszett gyermekért egy másik gyermekkel fizess. - Azzal Wenthar lejátszotta Dorjának a percekkel korábban a teremben történt eseményeket. Az admirális néma, kifejezéstelen arccal meredt a képre, amelyen Callistából a szeme láttára született meg az a sötét oldali nő, aki ajkán a "Callista meghalt" szavakkal hagyta el a termet..
- Most már ő is az én szolgám, és az adósom, admirálisom. - nevetett fel Wenthar. - Ne felejtsd el, a Sötét oldal mindig megkéri a hűség árát, és ajándékaiért mindig meg kell fizetni! A hibák pedig nem maradhatnak következmények nélkül!
Dorja lenyelte a torkában képződő gombócot. Most már rájött, mennyire átjárja a nagyhatalmú császárt a gyűlölet és a gonoszság - amelynek azzal, hogy elfogadta fiatalító ajándékát, most már ő is visszavonhatatlanul a részesévé vált... elindult egy úton, amelynek a végén csak halál van és pusztulás, még így, az Erő révén biztosított különleges képességek nélkül is.
- Igen... ígéretes hadvezér válik belőled, érzed. - mosolyodott el ismét Wenthar. - Érzem a haragodat és a bosszúgyávadat... irántam! Ki tudja.. - a császár szája szélén ismét megjelent az a furcsa mosoly. - Talán egy nap elég hatalmas leszel hozzá, hogy lesújts rám, és elégtételt vegyél?
Dorja ismét lesütötte a szemét. - Az lázadás lenne, Nagyuram. És én lojális vagyok a Birodalomhoz! - Hát hogyne, persze, ehehehe.. gondoltam. - nevetett fel Wenthar. - Ki vele, admirális, mi jár még abban a bosszúálló fejedben? Új terveid vannak a Birodalom megerősítésére, nem igaz?
- Nos... éppenséggel igen, Nagyuram. - folytatta Dorja remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyhatják a kellemetlen témát. - Most, hogy a Hapes a befolyásunk alá került... öö.. akarom mondani, a szövetségesünk lett, szükségünk lenne egy bázisra valahol félúton a korribani törzsterületeink és a csillagköd között. A könnyebb kapcsolattartás végett. A független Roche rendszer, a verpinek hazája megfelelőnek tűnik erre a célra. Néhány évvel ezelőtt már lerohantuk őket, még a Birodalmi Maradvány zászlaja alatt, így megvannak a taktikai ismereteink. Az aszteroidáik és a bennük rejlő fémek pedig alkalmasak lennének a... folyamatban lévő hadiipari projektjeink megvalósításához. - Tehát azt mondod, admirálisom, hogy az ESB szálljon meg egy független rendszert? - hunyorított Wenthar. Dorja kihúzta magát. - Igen, Nagyuram. Már elég erősek vagyunk hozzá. A Szövetséget és a többi nevetséges kis államot lekötni az állítólagos Yuuzhan Vong invázió és a belső ellentéteik. Most léphetünk. - Nem, admirális.. - rázta a fejét Wenthar. - A Yuuzhan Vong invázió nem állítólag... ne becsüld alá azokat a dögöket! Egyszer még meglepetést okozhatnak! - Annál inkább szükségünk lesz bázisokra azokban a szektorokban, Felség. - folytatta Dorja. - Kérem, engedélyezd a támadást, és újabb dicsőséges győzelemre vezetem a csapataidat!
|
|
|
Hapes
Oct 13, 2013 23:04:14 GMT 1
Post by sithlord on Oct 13, 2013 23:04:14 GMT 1
Wenthar Nagyúr tűnődve szemlélte szolgáját. Érezte az admirális felől áradó dühöt a lánya elvesztése miatt. Érezte azonban a lojalitást is az ESB iránt. Mert Dorja nem feltétlenül a Császárhoz volt hűséges hanem az államhoz amit létrehozott. És ennek módfelett örült, hiszen a Birodalmak pontosan azért maradnak fent mert vannak efféle fanatikusok mint Dorja...
Aztán megérezte...A Sötétség úgy kezdett kavarogni az Erőben akár egy tornádó, amely sötétséggé sűrűsödve az elnyeléssel fenyegetett volna egy átlagos halandót, de nem Wenthart! Őt átjárta az a hideg borzalom amely ennek az Erőviharnak a következménye volt. Megérzett Valakit. Egy új Sithet mondhatni a lelki ikertestvérét! Wenthar ajka diadalmas mosolyra húzódott amikor rájött ki az!
Puyi aki immár Enz...A Halálisten szolgája és a Sithek útjának hordozója! Nem egy gyenge Sordis, sem pedig idióta szolgák hanem az élő Sötétség! Öntudatlanul is Darth Bane szavai jutottak eszébe:
„Ketten lehetnek csupán, se több se kevesebb! Az egyik hogy birtokolja a hatalmat és a másik hogy sóvárogjon a hatalom után! Ketten lehetnek, egy Mester és egy Tanítvány!”
Wenthar érezte a hatalmat amivel Enz ez az új Sith rendelkezett, de érezte a kiforratlanságát is. Még nem tud bánni az erejével, még könnyedén behódol annak a csuklyás büdös lábú senkinek aki Halálistennek merészeli nevezni magát... Talán ha segítene neki ha tanítaná! Persze ennek megvannak a kockázatai. Méghozzá az hogy a tanítvány egykoron a Mester fölé kerekedik és legyőzi...Eh kit érdekel, ha eljön az időm úgyis mennem kell de a Sithek Útja jó kezekben marad! És az álom nem vész el. A Birodalma fennmaradhat talán örökre...
Gondolataiból Dorja riasztotta fel. -Engedélyezi tehát Mylord? -Wenthar bólintott. -Igen szolga! -mondta gúnyosan vigyorogva. -Megteheted ezt a csekélységet ha annyira szeretnéd!
|
|
|
Hapes
Oct 17, 2013 22:58:36 GMT 1
Post by sithlord on Oct 17, 2013 22:58:36 GMT 1
Wenthar hamar kitessékelte a meglepett Dorját majd készülődött. Végre láthatja az ő kicsi Hercegnőjét, aki már nem is annyira kicsi! Mindenesetre túlontúl heves és meggondolatlan. Emlékeztet az anyjára...
Wenthar Nagyúr elméjével a lánya jelenlétét kereste a bolygó felszínén és hamar meg is találta. Viszont érzett mást is. A háttérben egy alak bújkállt, jelenléte olyan volt akár a síkos halak a Naboon. Tehát a lányának máris van egy tanácsadója! Remek! Igazán érti a dolgát a kishölgy! Most azonban sietnie kell, nem várakoztathatja meg Lady Charist, akinél az emberei már bejelentkeztek. Megnyomott egy kis kapcsolót az asztali panelen mire Callista azaz immár Lady Shantal holografikus képe jelent meg, térdelő pozicíóban ahogy egy jó tanítványhoz illik. A lány felöltötte azt a sötét színű csuklyás köpönyeget amely jelképezte az új személyíségét. -Készülődj Shantal! Indulunk! -a lány bólintott. -Ahogy óhajtod Nagyuram! -azzal a holokép szertefoszlott.
Wenthar már előre élvezettel gondolt arra amikor a két vérbeli Sith lány majd versengeni fog a hatalomért. Shantal erős és vad azonban Charis...ő másabb. Sokkal hatalmasabb mint a Császár Keze de még nem tud róla. Wenthar viszont ki akarta hozni belőle ezt a hatalmat, bármi áron! És Shantal vagy Callista erre remek eszköz lesz majd. Mert Dorja lánya nem más mint egy eszköz, egy bábú amit bármikor elhajíthat ha úgy tartja kedve. Persze ha bebizonyítja hogy értékes, akkor akár még igazi Sith Ladyt is faraghat belőle, egy barátságos kis szektort ajándékozva neki...
Az ESB Uralkodójának személyi siklója landolt a Hapes Központi Leszállóplatformján és a majd két méter magas, izmos kopasz férfi lassú léptekkel haladt a Királynő lakosztályába. Mögötte lépdelt a gyönyörű és ifjú Shantal, a Császár Keze. Hapan gárdisták állították meg a sötét köpenybe burkolózó alakot és társát, de mikor felismerték ki az meghajoltak. -Legyen üdvözölve Nagyúr! Őfelsége már várja önöket! -a gárdista felemelkedett majd elindult előre hogy mutassa az utat. Wentharék követték. Nemsokára a Királyi Lakosztály ajtaja előtt voltak. A gárdista bement hogy közölje a Királynőjével hogy a vendégek megérkeztek. Wenthar magában csak mosolygott. Szóval várakoztat? Apja lánya ez a Charis! Shantal azonban kínosan feszengett. Valami nagyon nem tetszett neki. Ekkor a gárdista kinyitotta az ajtó két szárnyát, magas faragványokkal díszített Japor fából készült alkotmány vol, és meghajolt Wentharék előtt. -Őfelsége várja magukat! Bemehetnek!
|
|
|
Hapes
Nov 3, 2013 10:11:32 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 3, 2013 10:11:32 GMT 1
Charis rosszallón küldte ki az apja érkezését fülébe súgó gárdistát, majd visszafordult a lakosztályába rögtönözve felállított asztal és az afelett lebegő holokép felé. Éppen egy megbeszélés kellős közepén tartott többedmagával, s meghagyta a palotai őrségnek hogy közöljék minden vendégnek: jelenleg nem elérhető. Azonban úgy tűnt, hogy a Birodalom uralkodóját nem értették ide... talán külön megkellett volna hagynia, hogy a 'minden vendég' minden vendéget jelentett? Néhány pillanatig a homlokát ráncolta, majd lévén társai nem tudtak a félig-meddig váratlan látogatókról, folyó szóváltásaik visszarángatták az ő valóságukba. Haditanács folyt éppen, túlságosan fontos dolgokról, így lekötve figyelme és érdeklődése nagy részét egyaránt, minden más illékonnyá vált. - Össze kell vonnunk a Csatasárkányokat és lecsapni a Tzull mellett gyülekező szakadárokra! - jelentette ki egy a Hapan Királyi Haditengerészet háborús helyzetre előléptetett Flottaadmirálisának jelvényeit viselő nő. Elin Mirna atározott egyéniség volt, pozícióját odaadó szolgálattal és pragmatikus hozáállásával érdemelte ki, melyek már sok győzelmet nyertek a Királyság számára. Mostani szavai azonban nem értek el osztatlan sikert kevésbé rangosabb bajtársai körében. - Huszonhárom rendszer szakadt el és még további hét szabódik! - vitatkozott egy cseppet sem eltökéltebb férfi, új addíció és Admirális a flottában - Ez összesen harminc Csatasárkány, melyek nem állnak rendelkezésünkre! A régi taktikák jól beváltak, de ha nem tudjuk saját erőinket éppen egy helyre összevonni, ugyancsak kevés. G'Kar kivonta a Sith expedíciós flottát, hogyan pótoljuk a hiányukat? Talán hívjuk őket vissza, mégis mit gondolna akkor a nép?Haerig Launshag a Királnyő egyik legjobb döntése volt, nem csupán gyakran értett egyet az ő álláspontjával, hanem éppen akkor, mikor az tűnt a helyes megoldásnak is. A férfiban megvolt az a kalkuláló szkepticizmus, ami Mirna Főadmirálisból hiányzott, kinek statikussága máskülönben komoly problémákat okozott volna. Ezért természetesen nem kedvelte, ahogy valamennyi nő sem a flotta és a sereg soraiban, új arc volt és hirtelen kapta meg pozícióját. Mielőtt Shedu Maad elesett, számtalan jedi és tanítvány hagyta el létesítményüket a Hapan rendszerek irányába, természetesen részben a rossznak ígérkező dolgok és egy rejtélyes hívásnak köszönhetően. Charisnak szüksége volt erőhasználókra és olyanokra, akik képesek voltak vizsgálni az érme másik oldalát is, s a szükségben rendelkezésre állhattak. Az a néhány mester, köztük maga Haerig Launshag is, kik elhagyták a Rendet aztán rendelkezésére bocsátották a fiatal tanítványok túlnyomó részét, még őt is meglepte. Ám keveset számított, hogy talán főleg a védelme ígéretében cselekedtek, hiszen az eredmények mindig prioritást élveztek, melyek között hetven különböző fajú gyermek jól formálható harcos és hivatalnok generációt jelentett, akiket ha más nem, a hála becsülete tartott helyben. Az ő kérdésük egyenlőre ráért, s ezalatt az Admirális tökéletesen végezte dolgát, ráadásul úgy tűnt élvezettel bármiféle kényszerérzet nélkül. Olykor persze cinikusan reagált a támadások kereszttüzében, mely a Flotta kötelékében várt rá, de Charisnak ez is kellett. Mirna brilliáns volt önmagában is, Launshag korrekciói pedig olykor a megfelelő irányba terelték, mikor tapasztalatát egyébként nem, vagy csupán katasztrofálisan tudta volna alkalmazni. - Azt egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. - szólalt meg most Charis - Eléggé ostobának festenénk, ha máris visszatérnének a Nagykövet játéka után! Az elmúlt évtizedek technikai projectjei és a prototípusok jelenthetik a kulcsot az új Hapan flottához, mely nem csupán néhány tucat Csatasárkányból állna, hanem képes lenne változó helyzetekben és körülmények között helytállni. Nem tarthat örökké azon stratégia, hogy ellenségeinket a megfelelő harcmezőkre tereljük! Most ők azok, akik ezt megtehetik. Szükség van az új állományra és ha...Ekkor azonban már nem folytatta, s nem is egyedüliként érezte meg az Uralkodó megerősödött közelségét. Ahogy mindig mosolygó tanácsadója - ki mindvégig ott volt köreik peremén - bejelentette érkezését, s mélyen meghajolt az ajtó felé, úgy fordultak Mirna kivételével a többiek is a megfelelő irányba, ám ők mindössze fejuket hajtották meg, jelezve egyszerű polgárok fölött állásukat. - A Királnyő és a Haditengerészet Vezérkara kézséges bocsánatkérését fejezi ki a rögtönzött fogadtatásért! - hajolt meg újból a tanácsos, majd hátrébb húzódott. Néhány Admirális zavarodott pillantásokat váltott, míg Mirna kíváncsian méregette az érkezőket szeme sarkából, ám leginkább a közöttük lebegő stratégiai csillagtérképet vizslatta továbbra is. Ekkor csatlakozott hozzá Launshag is, kinek nem volt több dolga a látogatókkal mint ahogy neki, s nem is kívánkozott utánuk. Halkan pusmogva folytatták vitájukat egymás között, miközben a többiek várakoztak.
|
|
|
Hapes
Nov 3, 2013 11:59:54 GMT 1
Post by sithlord on Nov 3, 2013 11:59:54 GMT 1
Lord Wenthar és kísérője meglehetősen indulatosan léptek be a terembe, bosszankodva amiatt hogy Charis csak úgy mellékesen akar velük foglalkozni! Wentharban felindult a gyűlölet saját lánya iránt, és a tiszteletlensége iránt. Ideje, hogy megtanulja, hogy ki is ő igazándiból.
Látta a Hapanok megvető tekintetét ahogy rápillantottak és látta az egyik admirálisnak is, aki a teremben tartózkodott, a lekezelő tekintetét, majd Charisre pillantott, akinek egy kissé gúnyos vigyor jelent meg ajkain, és kirobbant belőle a düh. Kezét előrenyújtva felé, az Erővel egyszerűen felemelte a most már egyáltalán nem magabiztos hanem rémült admirálist és fojtogatni kezdte. Eközben a Császár Keze ugrásra készen és aktivált fénykarddal védte Mesterét a Hapan csürhétől.
-Úgy látom elfelejted lányom, hogy kivel van dolgod! -kezdte az Uralkodó szinte suttogva miközben az admirális arca már kezdett sötétedni, fuldoklott. -Én nem holmi pondró vagyok, hanem a Sith Sötét Nagyura! -Wenthar egyetlen mozdulattal, mint valami megunt játékszert hajította a terem végébe az admirálist. Charis szemeiben ádáz gyűlölet jelent meg és valahonnan a semmiből máris előteremtődött a fénykardja amely rögtön aktiválódott is. A Hapanok rémülten pislogtak Királynőjükre és a Nagyúrra. A Császár Keze közben elégedetten vigyorgott magában. Lám Chariske mégse apuci kis kedvence! Kicsit a fejébe szállt a hatalom ha így merészel bánni az Uralkodóval! -Te felejted el apám, hogy ki vagyok! -sziszegte gyűlölködve Charis. -Már nem vagyok gyerek akit kényed kedved szerint ugráltathatsz! -Charis védekező pozíciót vett fel és úgy várta apja támadását. -Ó dehogyisnem! -mondta gúnyosan mosolyogva Wenthar. -Te csak egy éretlen pondró vagy akit bármikor eltaposhatok ha úgy tartja kedvem! -azzal bal kezének mutatóujjából kékes villám tört elő egyenesen Charisnek vágódva. A villámok beburkolták a Királynőt de kárt egyelőre nem tettek benne, lévén hogy Charis még időben védőpajzsot vont maga köré az Erő segítségével. Wenthart meglepte egy kicsit a lánya ereje de nem érdekelte. Meg fogja tanulni, hogy mi az a tisztelet! A villámok intenzitása egyre nőtt, miközben a Hapan gárdisták ugrásra készen vártak, vagy a Királynő halálára vagy pedig a menekülési lehetőségre.
Charis szemeinek sarkában könnycsepp jelent meg az erőlködéstől. Apja hatalma óriási volt, ezt kezdte érezni a villámok erejéből, míg az ő ereje rohamosan csökkent. Végül nem tudott ellenállni és a villámok beburkolták a testét, amitől hevesen rángatózva elesett és a földre zuhant. Wenthar nem kímélte, szemmel láthatóan élvezte a lánya szenvedését. Ezt a Hapanok is látták rajta és ekkor megértették, az Uralkodó tényleg a Sötétség Ura...hiszen ki más lelné élvezetét abban hogy megkínozza a lányát?
Végül Wenthar abbahagyta a lánya gyötrését. Amaz dacosan, büszkén és gyűlölettel teli szívvel tápászkodott fel, de tudta, semmi esélye sem lenne az apjával szemben. Lopva a Császár Kezének hívott ribancra pillantott és gúnyos, elégedett vigyort látott azokon a gyönyörű ámde keskeny ajkakon. Charis megfogadta, egyszer letörli a vigyort ennek a kurvának az arcáról...
Az admirális közben feltápászkodott, és hálát mondott az Erőnek, hogy még él.
-Nos lányom! -kezdte az Uralkodó vidáman, mintha az előbbi kis közjáték meg se történt volna az előbb. -Térjünk rá jövetelem tárgyára!
|
|
|
Hapes
Nov 3, 2013 13:47:42 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 3, 2013 13:47:42 GMT 1
A tanácsadó térdre borulva, alázatosan hallgatta végig az eseményeket, majd mindennek végén az Admirális segítségére sietett mikor bebizonyosodott, hogy Charis feltápászkodásához nem lesz szükség segítségre. - Heh...! - köhhintett kimerülten, hangja méregtől csöpögött, cseppet sem vigasztalódva a leckétől - Nem vagyok erős, Nagyhatalmú Uralkodó, de ostoba sem... Megverhet akárkit akárhányszor és kiirthat világokat, de a véleményüket soha nem változtatja meg vele... Nem lázadtam ellened és nem ástam alattad a padlót sem, súghatott a füledbe akárki bármit. Attól amit mondanak még nem lesz igazuk és attól hogy az ő szavuknak hiszel, neked sem lesz igazad... he he... Szájában nyál gyűlt össze, de egyszerűen csak lenyelte és az asztalra támaszkodott, lélegzetvételei mélyek és hosszúak voltak. - Ha meg akarsz félemlíteni itt bárkit... azt egyedül a hatalmad éri el, nem az aki vagy, és ugyanígy nem lesz igazad csupán az erőfölényedből. - hidegen hunyorgó szemei aztán a vigyorgó lány felé fordultak - Vannak akik nem hisznek ebben és téged imádnak... apám. Megnyomott néhány keze ügyében levő gombot, s a csillagtérkép holoalakja eltűnt, csupán az üres asztal maradt utána. - Mire mennél, ha nem lenne veled az Erő, vagy én...? - nevetgélt halkan, talán a kimerültség beszélt belőle - Senkik volnánk, s leszünk ha egyszer majd elhagy minket. Megszégyenítetted a lányod, a szövetségeseid, ha úgy tetszik alattvalóid, mégis... kié a szégyen...? Ki vele! Mi olyan fontos neked, hogy ilyen felesleges erőfitogtatásra pazarlod az értékesebben is eltölthetett időd? Én tudom a dolgom, ismerem a prioritásaimat! Dühösen az asztalra csapott, öklét az Erő vette körbe, s a lap összezúzódott alatta. - A Királyság nagyobbik felében lázadók gyülekeznek, az időnk percről percre fogy és a tettek készlete múlandó! - az erő visszatért belé és haragjában odébb rúgta földön heverő fénykardját - Áruld el mi fontosabb ennél? Netalán nevetséges és hasztalan leckék felhalmozása? Mondd, hogy fontosabb a te dolgod és nem csupán azért, mert a TE dolgod! Ez a te hibád, minden kártyád a hatalmadra teszed és ettől a lényegtelen apróságokat kényed-kedvedre nagyítod... de csupán látszólag. És most mi következzen... egy újabb lecke? Meg fogom gondolni magam? Megjósolom: nem! Hangszíntelen nevetésben tört ki, s a körülállók tekintetében látszott, hogy nem akartak részt venni a vitában. A Flottaadmirális komoran figyelt azonban, az Uralkodót és kísérőjét méregetve tisztes távolságból. Charis végül elhallgatott, feje lebiggyedt és haja arcába lógott, aztán mégis hozzátett valamit. - A te drága embereid nagyobb gondokat okoztak nekem, mint a hapani szakadárok... inkább vigyáznod kellene a közvetlen környezetedre, talán több ott az ellenséged mint ott ahol te képzeled. - Kérem! - lépett elő, ezúttal alázatosan hajlongva mindenki előtt a békéltető tanácsadó, mely túlbuzgóság nála ritka volt, mosolyát még a kínok kínjai sem hervaszthatták volna le arcáról - Felség, Nemes Uralkodó, kérem önöket! Nem külömb a tiszteletlen házigazda a barátságtalan vendégnél, miért nem ássuk el a kardot és engedjük át a stafétát a baráti szavaknak? Ne hallgassanak egy egszerű szolgára, hallgassanak önmagukra, esdeklem!
|
|
|
Hapes
Nov 3, 2013 18:54:27 GMT 1
Post by sithlord on Nov 3, 2013 18:54:27 GMT 1
Wenthar elégedetten hallgatta a lányát, míg Shantal ajkai lefittyedtek egyre jobban. Pontosan ezt akarta hallani a lányától! A Sötét Oldal most megmutatta neki hogy kiben bízhat, és persze gondja lesz arra hogy a tulbúzgó G'Kart megbüntesse amiért alaptalanul terjesztett pletykákat a lánya hűtlenségéről! A feje természetesen remek ajtódísz lesz a lánya Tróntermének kapuján...
Már megbánta, hogy ennyire megalázta mindenki előtt a lányát aki valami fura módon de tényleg szerette...Hirtelen hátrafordult, majd egy erőfojtással megragadta Shantal nyakát és a levegőbe emelte!
Charist megdöbbentette a váratlan fejlemény, erre nem számított, ahogy a hajbókoló szolga sem aki azt se tudta mi történik körülötte. -Szóval a lányom áruló mi? Beszélj ostoba vagy kitépem álnok nyelved a torkodon keresztül! -Shantal nem tudott megszólalni csak tehetetlenül vergődve fuldoklott a hihetetlen szorításban...Hirtelen minden elveszni látszott, agya ködös lett és mély béke, a halál előttiek békessége szálta meg. -Én khh..ghuhh nem...akartam rosszatt! -nyögte ki végül a lány, miközben könnyek peregtek le az arcán. -Nekhhem csak Carl hiányzik..khggh! -A szerencsétlen lány kínlódását szemlátomást élvezte az Uralkodó, ahogy a lányáét is. Szóval Carl kell neked és őt szereted! Azzal lehajította a tehetetlen lányt, akár egy rongybabát. -Apád és G'Kar áruló! -közölte Wenthar fagyosan, amitől még Charis szíve is megdermedt egy pillanatra. A Császár folytatta. -Miattuk majdnem megöltem az egyetlen lényt aki fontos nekem a fiamon kívül! Csak azért mert apád nem tud nyugodtan a fenekén ülni!
Az Uralkodó egy adattáblát vett elő és sürgős üzeneteket gépelt be. G'Kar elfogásáról. Dorját egyelőre nem akarta kellemetlenségeknek kitenni, tetszett neki ez az intrikus bosszúvágy! G'Kar azonban már régóta zavarta a köreit. Az undorító gyík sosem tetszett neki. Remek alany lesz a példastatuáláshoz. Közben Shantal lihegve tápászkodott fel, miközben Charis elégedetten mosolygott rá. Hiába, apám kedvence én maradok, gondolta elégedetten a Királynő, te pedig örök életedben csak egy senki leszel!
Shantal rémülten gondolt arra hogy vajon mi várhat az apjára. A Sithek nem a könyörületükről voltak híresek... -Drága leányom, bocsáss meg nekem! -hajtotta meg magát az Uralkodó. -Most már tudom, hogy hűséges vagy hozzám! -Wenthar megbánása őszintének tűnt. -Bocsánatkérésem jeléül hadd adjak neked egy egész Flottát, saját rendelkezésedre! Hogy megvédd ami a tied! -mondta Wenthar m iközben lánya válaszát várta.
|
|
|
Hapes
Nov 3, 2013 20:19:18 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 3, 2013 20:19:18 GMT 1
Charis megrázta fejét, ismét zavaros sugalmazások terjengtek gondolatai között. Talán a gyorsan pörgő események nehezedtek rá elméjére? Gyorsan letörölte vigyorát az arcáról, királnyőhöz... nem, önmagához méltatlannak érezte a viselkedést, a szenvedés mindössze érzékek halmaza volt, meg kellett tanulnia nem törődni a hús kínjaival. Kíváncsian nézett körbe, most minden tekintet rászegeződött - A bölcsesség minden uralkodók legfőbb erénye! - hajbókolt a tanácsadó, majd elhátrált a felsőbbek körén kívülre Charis néhány pillanatig atyját fürkészte, majd vetett egy pillantást kísérőjére, ki most a torkát simogatta. - Egy teljes flotta... külső határaink őrzésére! - mondta, s többen is kérdőn tekintettek rá, ő azonban már belekezdett az érvelésébe - A saját belső ügyeinket saját katonáinknak és hajóinknak kell elsimítania, ettől a nép magabiztosabb lesz! Eljött az ideje, hogy családtagjaik helyett fegyvert fogjanak és igazi ellenségeiket gyilkolják, legyenek azok szakadárok vagy olyan népek, kik nem képesek megvédeni sajét és a mi érdekeinket! Át kell vizsgálnunk a prototípusainkat és éles helyzetben próbálni ki őket, s összegyűjteni az előző királnyők által legyártott tartalékokat, melyek hajógyáraink dokkjaiban porosodnak, mikor a modern technológia vívmányai kellenek hogy legyenek! Talán mégsem volna szükség egy idegen flottára, egyenlőre...? Váratlan ötlete támadt. Sok volt a megválaszolatlan kérdés és sok az ősi probléma is egyben, ha kinyúlna és egyszerre többet tudna megragadni, az talán mindenki érdekeit jobban képviselné. S vajon az imént történtek egy nagy próbatétel részei voltak, melyet apja állított elé? Gondolt egyet, s csettintett ujjával. - Atyám, a vétkeseknek kell bocsánatot kérniük, nem azoknak, kiket ők félrevezettek. S talán van különösebb megoldás azokra a problémákra is... - mondta halkan, majd felemelte tekintetét és egy fali mintát kezdett vizsgálni - Dorja Admirális és G'Kar Nagykövet... a múlt nagy birodalmai mind elbuktak, mikor rendre dobták félre hibát követett ám nagy szakértelemet birtokló alattvalóikat, puszta példázati célokból! A nagy Sith Birodalmak... dekádokat és röpke évszázadokat éltek meg, míg a Köztársaság több tízezer éven keresztül újra és újra virágzott! G'Kar tehetséges diplomata, számtalan kis világ urait nyűgőzhetné le meghunyászkodó karizmájával, s olyan büntetésre van szüksége, melyből ő maga is tanulhat! Van elég haszna még, miért nem adod nekem őt inkább? S mi a helyzet Dorja Admirálissal, ugyan nem tesz erősebbé ami nem öl meg? Hallottam kudarcairól, de egykori sikereiről is, az élet maga a tapasztalat, aki sosem vallott azelőtt kudarcot, az nem tud felkészülni sem rá. És ha az ő fülükbe is csupán suttogtak azok, kik mindannyiunk romlását szomjazzák? Hogy eltűnjenek azok, akik feljebb emelhetnének? Valóban... még nem tudjuk az igazságot, még nem tudjuk hogy vajon kik a felelőseg igazából, ha vannak egyáltalán, s igen... akkor kik azok kik most az árnyak között bújkálnak és várják az alkalmat, hogy újból lépjenek, mikor a por elül? S a kísérőd? Jól hallottam, az Admirális lánya és... hm... Elgondolkodva mérte végig, az Erő különös módon járta őt át, erőltetve, betegesen, tökéletlenül. S ő és Carl...? Mintha egy kritikus pont lett volna a galaxis pókhálójában... valami... valami miatt fontos pont volt, ritkán érzett hasonlót, de olyankor valamiért mindig megérezte. Fókuszpont... töréspont... a múlt, a jelen és a jövő között. Ilyenek voltak apja, Launshag és Mirna, de még G'Kar és maga a Hapes bolygó is, töredékek egy hatalmas kirakóban. - Miért nem adod valamennyiüket nekem? - foglalta össze - Megbüntetni, hasznossá tenni, s ha nem marad több talentumuk, félrehajítani? Alkalmam nyílt a tapasztalatok gyűjtéséhez... Értékes ajándékok. És kiismerni az univerzum pókhálóját... gondolta.
|
|
|
Hapes
Nov 4, 2013 19:32:17 GMT 1
Post by sithlord on Nov 4, 2013 19:32:17 GMT 1
Bölcs kislány ez a Charis! Apja lánya!
Wenthar elégedetten hallgatta végig lánya beszédét és teljes mértékben megnyugodott afelől hogy lánya egyáltalán nem az az intrikus kurva, ahogy G'Kar hívta, amilyennek gondolta! Lám a gyerek egyedül akar boldogulni! Közben megkapta Grodin üzenetét is, és átgondolta a helyzetet. Charis látta hogy apja adattáblája hirtelen csipogni kezd, majd lázasan olvasni kezdi az üzenetet. -Grodin bácsikád írt! -no persze Grodinnak semmi köze nem volt Wenthar családjához, de Charis kedvelte. Néha tanácsot is kért tőle, és ezért nevezte el az apja viccesen a Bácsikájának! -És mit ír? -kérdezte egy kicsit nyugtalanul Charis. -Aggodalmát fejezi ki hogy a Flottát ide akarom küldeni! -mondta Wenthar. -Aggódik hogy a Szövetség ezt háborús lépésnek veszi! -Wenthar egy időre elhallgatott, kíváncsi volt lánya reakciójára. -Grodin bácsinak mint mindig, ezúttal is igaza van! -mondta Charis őszinte tisztelettel a hangjában, mialatt Shantal majd felrobbant a méregtől ahogy meglátta Wenthar büszke tekintetét és elégedettségét. -Hallgass rá apám! Ne küldd ide az egész Flottát! -Rendben van! -bólintott rá Wenthar a lánya óhajára. -Úgy lesz ahogy kívánod! Ami pedig G'Kart illeti, ezentúl a te fennhatóságod alá kerül! Azt teszel vele amit akarsz, ahogy Shantallal is! -pillantott most jelentőségteljesen Shantalra a Császár.
A lány rémülten pislogni kezdett. Az Uralkodó csak úgy itt hagyja? Ez nem fair! -Remekül elleszünk! -karolta át meglepő gyengédséggel Charis a most már teljesen értetlen lányt. -Nem igaz barátném?
Shantal most már semmit nem értett az egészből. Remélte nem csak egy eldobható játékszer lesz a Sithek kezében...nagyon remélte.
|
|
|
Hapes
Nov 24, 2013 18:47:48 GMT 1
Post by Enz on Nov 24, 2013 18:47:48 GMT 1
A díszes yacht a palota egyik platformján landolt. Aladri már alig várta, hogy megérkezzenek, ugyanis felettébb unalmasnak tartotta az utazást, de ami még inkább fontos, nagyon kíváncsi volt már a királynõi palotára, amirõl annyit hallott. Remélte, hogy vidámabb hely, mint az Olanji palota, ahol alig tudott valami érdekeset csinálni, és leginkább a bátyja bosszantásával tudta csak eltölteni az idejét, már amikor meg tudott szökni a szigorú hapan nevelõasszony elõl. - Sok érdekes új embert fogok megismerni? - kérdezte meg ismét Calvent izgatottan. Az öreg nemes is unalmas figura volt, sokkal jobban kedvelte nála Cewynt, akit könnyebb volt bosszantani is. Calven mindig is túlzott nyugalommal és tisztelettel kezelte ahhoz, hogy sikerrel járjon. - Ó, abban bizonyos vagyok, ta'din - felelte bólogatva. Mindig ezen a hülye címén szólította, és kezdett már elege lenni ebbõl. Õ Aladri volt, és nem a buta Olanji-ház buta fõhercegnõje. A politikát meg a többi butaságot ráhagyta a bátyjára, elvégre még túl fiatal volt ahhoz, hogy átvegye a család irányítását. - Landoltunk, uram! - lépett be a privát helyiségébe az egyik Olanji katona, meghajolva elõbb felé, majd az idõs nemes felé. Aladri gondtalanul rázta a lábait az ágya szélén ülve. - Jöjjön, ta'din - állt fel az ágytól. - Új barátai már várják! - Juhé! - pattant fel vidáman. - Alig várom! - Felség, viselkedjen hercegnõhöz méltóan - kérlelte az idõs nemes, mire õ keresztbe fonta a karjait a mellkasa elõtt és telefújta levegõvel az arcát. - Hmpf, azt majd én döntöm el! - közölte, majd picit megenyhülve a tükre elé lépett, és megigazította az egyik sárga virágos csatot a hajában. A hajó rámpájához siettek, aminek végén már várakozott a fogadóbizottságuk: néhány katona és egy hapan nemes, aki ráadásul férfi is volt. Ez a két dolog együttesen csak egy valamit jelenthetett: sok unalmas buta politikát. Négy saját katonájuk sietett le a rámpán - buták, ne fussatok, hiszen önmûködõ, akarta utánuk kiáltani -, majd testõrségének kapitánya is követte a példájukat, és megállt a nemes elõtt. - Bejelentem Aladri Olanji ta'din, az Olanji-ház feje, a legnemesebb vérvonal leszármazottja érkezését! - jelentette be ünnepélyesen, a furcsán mosolygó fickó pedig összefonta maga elõtt az ujjait. - Legyen üdvözölve, felség. Szerény személyem Alyx Tylger, a palota ügyintézõje - mosolygott rá, amitõl zavarba jött. Volt valami furcsa a tekintetében és mosolyában, és biztos volt benne, hogy õt soha nem akarja idegesíteni, ahhoz túl félelmetes volt. Calven enyhén hátba bökte, mire észbe kapott, és bemutatott egy pukedlit. - Nem ez felség, a rámpa - súgta a fülébe, elõre mutatva. A hibától teljesen elvörösödve lépett rá a rámpára, ami azonnal érzékelte és elkezdte lefelé szállítani. Mikor megérkezett, újra bemutatta a pukedlijét. Az õt követõ nemes is meghajolt ezután. - Kövessenek. Õfelsége jelenleg elfoglalt, addig is kérem várakozzanak majd - mondta, majd elindult elõre, testõröktõl kísérten, akikhez az õ testõrei is csatlakoztak. - Érdekes! - a palota sokkal jobban felkeltette az érdeklõdését, mint az otthoni. Sokkal színesebb volt, megannyi szolgálóval és érdekes látnivalóval. - Nézd, Calven, szobrok! - rángatta meg a ruhaujját, mire az idõs nemes rámosolygott. - Kérem nézze el a fõhercegnõnek a viselkedését, nagyon izgatott - szabadkozott Alyx felé, aki sejtelmesen mosolygott. - Meghiszem azt. Mindenki az a palotában újabban - közölte, majd néhány érdekes alakú szobor felé mutatott. - Azokat nézze, ta'din, Olanjit ábrázolják. - Tényleg! - mondta, miután közelebb értek, és kezével végigsimította az egyiket. - És mi ad okot az izgalomra? Sok a friss udvari pletyka? - kérdezte Calven, és Aladri kezdte úgy érezni, hogy kezdi érdekelni a beszélgetés. A pletykákat már odahaza is szerette, kár, hogy alig akadt belõle pár darab és ha egy újra szert is tett, mindenki arról beszélt hetekig. Voltak közte nagyon unalmasak is, például az étkészletbõl lopó szolgálónõ, akinek állítólag a bátyja levágatta a kezét. Na jó, a második fele izgi lett volna, ha nem tudja, hogy a bátyja amúgy sem lenne képes ilyenre. Remélte itt izgalmasabb és nagyobb a kínálat. - Bizony. Rebesgetik például, hogy Thrakia és Rbollea újabban a lázadók kegyét keresik - mondta Alyx. Ez vajon két szolgáló lenne? De miért lázadnának egy ilyen szép helyen? - És hogy Olanjit is hajók hagyták el. - A dukat egyik vazallusa, Cewyn családlátogatáson van a Tzull-rendszerben - felelte Calven, mire Alyx arcára furcsa, gúnyos mosoly ült ki. - Ilyen idõkben érthetõ, hogy a fél flottát magával vitte. Remélem legalább a családi program ad neki egy kis erõt. - Örülök, hogy ilyen megértõek - bólogatott Calven. - De tudja, nem véletlen, hogy itt vagyunk. Hûségünk jeleként is értelmezheti. Nyeh, ezek szerint már megint a buta politika az, gondolta Aladri kellemetlenül. Hát soha nem fog megszabadulni tõle? Akármerre ment, sehol sem esett szó másról, és ilyenkor mindig nagyon magányosnak érezte magát. Egyszer eltökélte, hogy megpróbálja beleásni magát a dologba, hogy legyen közös témája a felnõttekkel, de pár óra után annyira unalmasnak találta, hogy maga kereste fel a nevelõasszonyát valami tanulnivaló után. Most is úgy gondolta, hogy érdemes eltûnnie, és az egyik kanyarnál kivágódott a sorból. Szerencsére fel sem tûnt senkinek a hiánya, annyira elmerültek a buta politikában. - Ideje felfedezni a palotát! - dörzsölte a tenyerét. - Kezdjük mondjuk... - Ide nem jöhet be! - lépett elé határozottan egy furcsa páncélzatot viselõ õr. Bár határozott volt, nem ütött meg vele szemben kemény hangot. - Dehogynem! - nyújtotta ki a nyelvét a buta õrre. - Kapj el, ha tudsz! - kiáltotta neki, és a gárdista tényleg megtett minden tõle telhetõt, de páncélzata túl nehéz volt, õ pedig túl gyors, így egyszerûen átbújt a lábai között, és mielõtt társa reagálhatott volna, tenyérrel rácsapott az ajtónyitó gombra és egy ugrással bent termett. Szokatlanul sok egyenruhás állt körül egy holovetítõt és ahogy körbepillantott, meglátott két lányt: az egyikük ezüst hajú, a másikuk pedig szõke volt, látszólag alig pár évvel idõsebbek mindketten nála. Ahogy tovább fordította a fejét, észrevett még egy embert, furcsa köntösökbe bugyolálva és ahogy tekintetük összetalálkozott, megrezzent a félelemtõl. Volt valami olyan meghatározhatatlan dolog a szemében, amitõl legszívesebben sarkon fordul és hazáig fut. Erre azonban nem volt lehetõsége, ugyanis az egyik gárdista rávetette magát, és alig kapott levegõt a nehéz páncélzata alatt. - Engedj el, te buta! - nyögte nehezen, és ahogy erejével kitelt, püfölni kezdte a páncélját. - Buta, buta, buta! Ezt megkeserülöd! Ha a bátyám meghallja, neked annyi! Engedj el, most! Parancsolom!
|
|
|
Hapes
Nov 24, 2013 21:22:51 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 24, 2013 21:22:51 GMT 1
A bentlévők tekintete egyszerre irányult az érkező okozta kisebb csetepaté felé, egyedül Charis eresztette el a megzavarodott Shantalt, nála nem kisebb konfózióval fejében. Már megint olyan érzés fogta el, hogy valaki az ő szájába rágta a szavakat, s elméjébe a gondolatokat. Vagy... talán inkább fáradt volt...? Végül ő is követte a tekinteteket, felfedve az új jövevényt és az őt szorongató őrt. Egy furcsa jövevény volt, érezte ahogy arca kényelmetlen fintorba vált és körbenézett, ám az egybegyűltek közűl mindössze Launshag arca uralkodott hasonló konfúzióról, falfehér lévén, s ami azt illeti most az ő tekintetét kereste kérdőn. Charis gyorsan összeszedte magát, s egy pillantásával jelezte a férfinak, hogy hagyják folyni az eseményeket és lássák, mi kerekedik ki belőlük.
Így hát, mielőtt apja tett volna ismét valami diplomáciailag botrányosat, maga lépett elő. - Szálljon le a tiszteletreméltó vendégről! - utasította az őrt, mire az már talpon is volt és kihátrált a helyiségből. Charis egy pillanatra tenyerébe temette arcát, majd mielőtt bárki hozzáfűzött volna az eseményekhez valamit, a földön heverő mellett termett és néhány mozdulattal felsegítette, mely egyébként az őrnek lett volna dolga. Persze, amennyiben nem tudott utóbbi szabadulni az ütlegelésből, abban az esetben maga szedte le róla. - Ugyan, ugyan... nem esett baja? - villantott rá egy mosolyt
|
|
|
Hapes
Nov 24, 2013 22:30:22 GMT 1
Post by sithlord on Nov 24, 2013 22:30:22 GMT 1
Wenthar Nagyúr szemügyre vette az új jövevényt! Micsoda csajkompánia állapította meg magában. Egy kéjsóvár kéjenc mint Grodin Főkormányzó már biztos a nyálát csöpögtetné a lányok láttán, de nem ő. Mindenesetre most sajnálta, hogy nem lehet itt a barátja...hiányzott neki. Kíváncsi lett volna, hogy Grodin mit kezd a helyzettel? Bepróbálkozik valamelyik lánynál? Esetleg elviszi mind a hármat? Igazság szerint nem bánta volna ha Grodin és Charis egy kicsit összemelegednek, hiszen a Birodalom stabilitását illetően ez egyáltalán nem lett volna rossz! Könnyeb egy lehetséges vőt úgy irányítani ahogy kedve tartja, mint egy Főkormányzót...
Az új jövevény azonban fogva tartotta. Valamiért megtetszett neki ez a kicsit csacsinak tűnő leányzó! Talán megismerkedhetnének közelebbről is... Az ötletet azonban elvetette. Lányok és nők? Van ennél fontosabb dolgom is! Mindenesetre egy kicsit megcirógatta az Erővel az új leányt, Shantal legnagyobb bánatára, hogy felhívja magára a figyelmét! Egy kis apró orgazmus hullám, na még egy kicsi, hadd érezze jól magát! A Sith imádta manipulálni a nőket, kíváncsi volt arra hogy ennél a lánynál mit vált ki és mit ér el... -Azt hiszem én most visszavonulok leányom! -köszönt el Wenthar, akit Shantal hű kiskutyaként követett, a számukra kijelölt lakosztályba.
|
|
|
Hapes
Nov 24, 2013 23:16:01 GMT 1
Post by Enz on Nov 24, 2013 23:16:01 GMT 1
Végre ütlegelései célt értek, és a nehézpáncélos gárdista feltápászkodott róla, õ pedig a földön fekve dühösen rúgott bele még egyet a páncéljába. Az ezüsthajú lány sietett azonnal a segítségére, és Aladri örült ennek. Talán végre sikerül barátokat szereznie a palotában? Mindennél jobban vágyott erre, és bár az ezüsthajú lány távolságtartó volt, ezt az udvari etikettnek tudta be. Felsegítette és kedvesen megkérdezte tõle, hogy minden rendben van-e, mire enyhén elpirult az arca. - P-persze, jól vagyok - mondta kissé szégyellõsen, miközben leporolta a ruháit. Körülbelül ekkor kezdte érezni magán valaki tekintetét, és ahogy odafordította a fejét, észrevette azt a köpenyes fickót, akitõl az elõbb kirázta a hideg. Volt valami... sóvárgás a szemében, ami még az elõbbinél is jobban megijesztette õt, és kinyúlt, hogy az ezüsthajú lánytól keressen védelmet, de ekkor megremegett a teste, és furcsa érzés futott végig a testén. Szája enyhén kinyílt és légzése felgyorsult. Nem szabad, zakatolt a fejében. Ez gusztustalan, összekoszolod a ruháid, hallatszott a fejében megannyi feddés korábbról, és Charis vállait két oldalról megragadva dõlt enyhén elõre. - B-bocsánat, m-mégsem érzem magam annyira jól - nyögte halkan a lánynak kipirulva. Pontosan ekkor múlt el az elõbbi érzés, és bár az volt az elsõ gondolata, hogy eltakarja a szoknyáját, ahogy elõre pillantott nem látott semmi szokatlant. Hála az égnek, gondolta. Halkan lihegni kezdett. - Én, nem tudom mi ütött belém.
|
|
|
Hapes
Nov 24, 2013 23:59:54 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 24, 2013 23:59:54 GMT 1
A jövevény viselkedése kezdett kuszává válni, eddig sem volt igazán tisztában az események mibenlétével, de most valóban sikerült összezavarnia. Előbb azt mondta, hogy minden rendben volt, de aztán rosszul lett és kishíján összeesett, kifejezetten esetlen módon belé kapaszkodva. Az arca ellenben inkább valami egészen más, különös furcsaságról próbált tanúbizonyságot nyerni, ami meglepőbb is volt az iménti eseményeknél, de ugyanakkor nem is. Mirna Flottaadmirális láthatóan nem érezte magát kényelmesen az elterelődött figyelem miatt, s feldúltan távozott, nyomában szinte menekülve az egyre fehérebb arcú Launshag, akit szemmel láthatólag valami már egy ideje több, mint irritált, s feltehetően boldogan hagyta ott a helyiséget maga mögött. Wenthart az őrök készségesen elkísérték az időközben előkészített pazar lakosztályába, Charisnak ugyanis esze ágában sem volt még azt is megtagadnia apjától ittléte alatt. Ami Shantalt illette, ő nem ugyanott kapott szállást, hanem egy szinttel lejjebbi, kevésbé hívalkodó lakosztályba, mely részben azért is volt, mert vele eredetileg nem számolt, s azzal sem, hogy az összetűzést követően új szerepkörhöz is jut. Úgy tűnt, mindössze három személy maradt a térképes asztal közelében: Charis, a furcsa idegen és a most is változatlanul mosolygó Tanácsadó, ki most kézségesen lépdelt közelebb - Királynőm - hajolt meg, s gesztikulált az eddig ismeretlenre - Aladri Olanji ta'din, ha nem tévedek. Rég láttam, ifjú úrnőm... - Olanji, hm...? - lépett el tőle újult kíváncsisággal, s jobban végigmérte - Máris visszatértünk a napi politikához...? Hm... már jobban érzi magát?
|
|