|
Hapes
Feb 3, 2010 6:26:18 GMT 1
Post by Tenel Ka on Feb 3, 2010 6:26:18 GMT 1
- Fenség, készen van a két üzenet - Mondta a fiatal nő, mikor az asztala mellé ért. Tenel Ka elismerően vette át a két adatkártyát. Átnézte mindkettőt - Köszönöm,azonnal küldjék el őket. A delegáció tagjait még délután kiválasztom. A lány távozása után Tenel Ka a szobát a küvilágtól elválasztó hatalmas ablakok mellé lépett. Félhomály volt, még hajnal. A kinti hűvösség nem jutott be a királynő szobájába, ő mégis borzongott. A tárgyalásoktól nem sok jót várt, a tárgyaló felek egy részét jól ismerte. Félő, hogy a béke, amit kivívtak, ingatag lábakon áll, roppant ingatagokon. Összefogás kéne, de még mindig túl sok érdekszövetség áll egymás mellett. Tudta, vagy inkább érezte, hogy újabb konfliktus közeleg, de hogy meg tudják-e akadályozni? Remélte, erről is tud majd Luke-al tárgyalni. Mert a második üzenet egykori mesterének szól, aki testvérével együtt felügyeli lánya képzését. Bár üzeneteket váltottak, eddig nem látogatta meg a gyereket. Nehéz volt az elszakadás, és a kislányt megviselte apja és nagyapja, Isolder herceg halála is. Így jobbnak látták, hogy egy darabig a nagyszülők dédelgessék Allanát. Pontosabban Ameliát, mert az akadémián így hívták a kislányt. Már nagyon várta, hogy láthassa, mivé fejlődött két év alatt az ő hercegnője.
|
|
|
Hapes
Jun 25, 2010 22:46:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:46:37 GMT 1
A Hapes felé tartó Szövetségi díszkíséretet már a Királyság határán feltartóztatták. A csatasárkányok egyik a másik után érkeztek, hogy aztán biztonságos távolságból zsongják körül a mélyűrben lebegő szuper-romboló méretű hajót, a Szövetség egyik legpotensebb zászlóshajóját, a Viscount-osztály képviselőjét.
- Hapan hajók, itt Tanahl admirális a Hornet Szövetségi zászlóshajó fedélzetéről. Szándékaink békések, fegyvereink kikapcsolva, feladatunk, hogy a Királyság tisztelt képviselőit az Egyesítő Konferenciára kísérjük diplomáciai minőségben! - jelentkezett be a szövetségi tiszt.
|
|
|
Hapes
Sept 3, 2012 22:24:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 3, 2012 22:24:29 GMT 1
A rendszer szélén úszó yacht a Királyi Család jelvényeit viselte... természetesen gondos álcázás és egy másik nemesi família jelvényei alatt, a biztonság kedvéért. Az apró, személyi siklók számára fenntartott hangárban egészen lassan kellett manõvereznie a beérkezõ StealthX-nek, hogy ne ütközzön neki a falaknak és általában semminek sem.
Kirana Ti nem viselt pilótasisakot, sõt tulajdonképpen ûrruhát sem. A bõrbõl készült, dathomiriakra jellemzõ harci kezeslábas szorosan simult a testére, de ezzel nem tûnt ki a hangárban álló többi nõ közül, akik a Királyi Testõrség egyenruháját viselték.
Rajta kívül még hatan voltak, egy szûk körben álltak a hangárból kivezetõ folyosó bejáratánál, akik ugyanezt a ruhát viselték. Kirana Ti végigmérte az ismerõs alakokat, és végül rálelt arra, akinek egy ruhaujja könyök alatt üresen lógott.
- Felség. - hajtotta meg magát a jedi. - Örülök, hogy fogad.
- Erre nincs szükség, testvérem. - mosolyodott el Tenel Ka. - Gyere velem... - ahogyan kiléptek a folyosóra, lehalkította a hangját. - És rögvest elmondom, miért is van szükség erre...
|
|
|
Hapes
Dec 25, 2012 17:32:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 25, 2012 17:32:31 GMT 1
Kirana Ti szinte tapintani tudta azt a különös, fiatal korára emlékeztetõ érzést, ami attól a pillanatól kezdve hatalmába kerítette, hogy földet ért a Palota hangárjának padlóján. Mintha minden egyes sarokból, minden egyes folyosóról hangok szóltak volna hozzá.. rég elfeledett hangok, még abból az idõbõl, amikor nem ismerte a Jedik útját, amikor még az Erõ nem volt más számára otthon, mint varázsigékkel megidézhetõ, megfoghatatlan valami...
Hapes királyi palotája megváltozott, és Kirana Ti kezdte érezni, hogy miképpen.
- Örülök, hogy Téged küldtek. - szorította meg ép karjával a jedi lovag kezét gyaloglás közben Tenel Ka. Egyre mélyebbre értek a díszes függönyökkel elválasztott ajtókon és folyosókon keresztül, egyenesen a Palota legvédettebb részén lévõ királyi lakosztály felé haladva.
- Meglepõen kevés õrt látok.. - jegyezte meg Kirana Ti.
- Azért, mert most kivételesen kevesen is vannak.. - halkította le a hangját Tenel Ka. - Bizonyára értesültél a birodalmiak biológiai fegyveres támadásáról pár éve, a Shedu Maad-i csatában.
- Igen ott voltam a jedi kötelékben... - biccentett a nõ, és visszaemlékezett a döntõ, utolsó ütközetre a Szövetség Darth Caedus-hoz hû flottája, a Birodalmi Maradvány moffjainak erõi és az ellenük felvonuló hapan - jedi koalíció hajói között, melynek végén Jaina Solo egy fénykardvágással pontot tett megtévedt ikertestvére sötét útjára, s melynek végjátéka során a Birodalom géntechnikusai halálos reagenst juttattak a hapan zászlóshajó, a Sárkánykirálynõ fedélzetére, megölve a királyi család számos tagját.
- Számos unokatestvérem és távoli rokonom meghalt akkor.. - folytatta szomorú hangon Tenel Ka. - Ideértve a lányomat is.
- Részvétem, Felség. - Kirana Ti körbepillantott, de mivel ismerte a hapan játékszabályokat, még a Palota ezen biztonságosnak hitt, belsõ részén is tovább játszott, nehogy lerántsa a leplet a hétpecsétes titokról.. a gyermekrõl, a hapan trón örökösérõl és Darth Caedus fiáról, akit az egész Csillagköd halottnak hitt, s aki - a Jedi Tanács jóváhagyásával és tudtával - nagyszüleinél nevelkedett tovább, távol az orgyilkosoktól és a sötét oldal kísértésétõl.
- Ezért aztán - hajtotta félre az utolsó függönyt Tenel Ka - új testõrökre volt szükségem, akik segítenek megõrizni a királyság egységét.. és akiket még nem fertõzött meg a nemeseink között dúló viszálykodás és piszkos politika.
Kirana Ti szája egy pillanatra tátva maradt, ahogyan az utolsó, hatalmas kör alakú terembe lépve, ami inkább tûnt hangárnak, mint lakosztálynak, megpillantotta a falak mentén sorfalat álló két tucat bõrruhás nõt. - Shaede thear schi... shaede ne'thear shai... "üdvözlégy, Jai testvérünk, üdvözlégy, Kirana Ti nõvér"
- A népem. - mosolyodott el végül a jedi és megölelte a legközelebb álló, vöröses hajú dathomiri boszorkányt. - És anyám népe. - bólintott Tenel Ka. - Az Éneklõ Hegy klánjának új anyja beleegyezett, hogy Nõvéreket küld a Hapesre, hogy õk alkossák az új királyi testõrség magvát. Amíg ismét nem találok megbízható családokat a Ködben. - És azután is, Fenség. - hajtotta meg magát a dathomiriak vezetõje, majd a jedihez fordult. - Nõvérem! Rég nem láttalak, gyermek voltam még, mikor elmentél tõlünk.. - Shirra - ismerte fel húgát Kirana Ti. - Örülök.
- Felség, hamarosan végzünk az új kollégák eligazításával.. - a királynõ és a jedi pillantása a sor végén álló két egyenruhás nõre esett, akik sugárzó szépsége, egyenes vonásai és a hangárban látott testõrökéhez hasonló gyakorló overalljuk egyértelmûvé tette hovatartozásukat.
- Köszönöm, Zel kuzin. - hajtotta meg magát Tenel Ka. - Apám és gyermekem elveszítése óta õk a legközelebbi rokonaim.. - mutatott a két nõre. - Taryn és Trista.
- Örvendek. - Sokan vannak az udvarban, akik nem nézik jó szemmel az újonnan jötteket. - jegyezte meg az ikrek egyike. - Úgy gondolják, a szerencsétlen incidens a jedikkel csak azt bizonyítja, Hapes uralkodójának a Köd hagyományai szerint kell férjet szereznie magának, mint a régi idõkben, és új utódot kell világra hoznia, aki majd nagy hatalmú Ereneda lesz egyszer. - Ugyanezekrõl pedig mások tudni vélik, hogy a Sith Birodalom, vagy a Corporate Szektor ügynökei, ha nem rosszabbak... - jegyezte meg lemondóan Tenel Ka. - Most már látod, Kirana, miért van szükségem a Jedik segítségére is. A Hapes pont akkor gyengült meg a legjobban, amikor közvetlen szomszédaink megerõsödtek.
- Évekkel ezelõtti gondolni sem mertünk volna rá, hogy idegen flották hatoljanak be a területünkre. Erre még a Yuuzhan Vong sem vállalkozott. - Tette hozzá Taryn. - De a polgárháború és az uralkodó család veszteségei miatt sokan attól félnek, Hapes gazdagsága hamarosan túl csábító lesz. - A Szövetségre pedig nem számítunk. Még egy szerzõdést egyetlen nemesi család sem támogatna... a történtek után. - fejezte be a gondolatot Trista.
- Egy új örökös talán megbékítené a nemesi családokat és akkor újra felsorakoznának Fenséged mögött.. - jegyezte meg Kirana. - Ennek még nincs itt az ideje. - Tenel Ka hangja éles volt és sürgetõ, hiszen az Erõn keresztül megérezte, mire gondol a Jedi. - Én választom meg az utódlás módját és idejét... most viszont szükségem van a segítségetekre.. - pillantott körbe a boszorkányokon, testõreim és a jedi -, hogy megtaláljuk és semlegesítsük az idegen hatalmak ügynökeit.
- Szeretnék eltölteni egy estét testvéreim között, mielõtt nekilátunk. - jegyezte meg Kirana Ti. - Szeretnék hallani az erdõkrõl, a falvainkról, a Dathomirról. Otthonról.
- Ahogy kívánod. - tette a kezét a harcos vállára Tenel Ka . - Gondoskodom róla, hogy mindenetek meglegyen. Holnap találkozunk!
Ahogyan a dathomiriak távoztak az újonnan kialakított legénységi körletbe vezetõ ajtón, az Ereneda pedig a saját lakosztályába vezetõ másikon, a Zel ikrek egymásra néztek. - Szóval mostantól harcos kislányokkal együtt fogunk játszani. - emelte a plafonra kék tekintetét Trista. - Kár, hogy pasikat nem hoztak.. - Állítólag náluk ugyanez a módi, mint itthon... - piszkálgatta a sugárvetõjét Taryn. - Férfinek hallgass a neve, esetleg "mozogj gyorsabban". - Azt mondják, hurkot kötnek a nyakukra, és úgy hurcolják õket keresztül a dzsungelen a sátrukig.. - mosolyodott el ábrándosan a másik nõ. - Ismerek itt egy két ifjú nemest, aki még fizetne is ezért... várj csak egy pillanat.
Taryn beoldalazott, vagy inkább besiklott egy apró benyílóba a fal mentén, magára hagyva nõvérét, majd aktiválta személyi kommunikátorát. A privát frekvenciáján jelzett, amit direkt arra a célra tartott fenn, hogy a Palota legleárnyékoltabb helyeirõl is tudjon beszélni.. a szeretõivel, ahogyan Trista epésen megjegyezte volna - persze valójában informátorokról volt szó. (Minden más mellékes, jegyezte meg magában Taryn, izgatottan várva, hogy melyik kedvenc rohampáncélosa bukkan fel az apró holovetítõn)
A látvány azonban nem egészen az volt, amire várt. A kócos haj, a beesett, zölden villogó szemek... a lánynak vissza kellett emlékeznie, amíg fel tudta idézni magában az arcot, és a szituációt, amiben megadta neki ezt a roppant titkos, csak potenciális szeretõk számára fenntartott elérhetõséget.. - Azt hittük, meghaltál, Jedi. - suttogta végül döbbenten a komba. - Már vagy egy éve... így szoktad lepattintani a lányokat??
- Én is örülök, hogy látlak. - Zekk hangja mélyebbé és reszelõsebbé vált azóta, hogy Taryn utoljára beszélt vele. - Sajnálom, hogy annyi ideig nem jelentkeztem, de sürgõs... tennivalóim voltak.
- Gondolom, hogyne, mindegyik ezt mondja... és végeztél velük? - Taryn tudta, hogy pontosan meddig tarthatja fent a kapcsolatot, hogy egyetlen kémnek se legyen lehetõsége pontosan bemérni a sávot. Kezdett kifutni az idõbõl, de kíváncsi volt, mit akar a férfi... és miért éppen most.
- Hát.. majdnem. Viszont sürgõs orvosi segítségre lenne szükségem.. és másban nem bízhatok. - Taryn megrázta a fejét a férfi átható tekintete láttán. Mintha a veséjébe látott volna, de legalábbis a ruhája alá... csak éppen nem úgy.
- Szóval bajba keveredtél, Jedi? - szedte össze végül magát.
- Nem, és ne nevezz így.. - vonta össze a szemöldökét a holon a férfi. - De sürgõsen találkoznunk kell. És kérlek, hozz egy orvosdroidot is. A Vena rendszerben, nem messze a csillagködötök határaitól...
- Hogy talállak meg? - Taryn maga sem tudta, miért de úgy érezte, azonnal segítenie kell a férfinak. - Majd én megtalállak téged. Csak légy ott.. és siess!
- Valami baj van? Izzadsz... Taryn felpillantott a deaktivált komról, amelyre még néhány pillanatig üres tekintettel meredt. Trista állt mögötte, aggódva. - Csak... egy régi bajtárs. Segítenem kell neki. Pár napra elutazom. Tudod tartani a frontot? - A legjobbkor támad kedved hetyegni.. - biggyesztette le rúzsozott ajkait a másik nõ. - Nem.. ez fontos. Úgy értem, biztonsági jelentõségû.. - Tehát egy informátor. - Olyasmi. - nyögte ki végül jobb híján Tayrn. - Furcsa vagy.. - ölelte meg nõvérét Trista. - Vigyázz magadra, és jelentkezz be! - Adj két napot.. utána keress meg. Köszi! - azzal Taryn is futásnak eredt a hangárok felé.
parszekekkel arrébb, a Hapan szektor határán, egy sith yacht fedélzetén..
- Ez könnyen ment.. - fordult Darth Kaard a pilótafülke hátuljában ücsörgõ Folett százados felé. - Egy hapan biztonsági ügynök találkozik velünk a Vena rendszerben, nem messze innen. Õ majd megszerzi a megfelelõ ellátást...
- Könnyen, persze... - pillantott a másik férfi fáradt arckifejezésére Folett. - Reméljük, minél gyorsabban..
- Tedd hasznossá magad és számítsd ki az ugrást a Vena rendszerbe. - állt fel a pilótaülésbõl a férfi, akit régen Zekk néven ismertek. - Én addig megnézem, mi van a lánnyal...
|
|
|
Hapes
Mar 24, 2013 21:17:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 24, 2013 21:17:34 GMT 1
Hapes, katonai tábor, nem messze a Királynõ Palotájától..
Taryn Zel enyhén remegõ kézzel tette le a Hapan Királyi Titkosszolgálat yachtját a leszállóplatformra, amit csak néhány szórványos fény világított meg. A pilótafülkében mögötte álló, a sötét háttérbe burkolózó Darth Kaard ügyelt arra, hogy a nõ csak a legszükségesebb információkat közölje a komon keresztül.. nevezetesen azt, hogy visszatért, és sebesültet hoz.
Kisvártatva két fekete hajú, zömök, erõs testalkatú férfi jelent meg a leszállórámpánál - a szexi nõvérkék hapan megfelelõi, gondolta Darth Kaard.
- Gondoskodj arról, hogy a lányt a legjobban felszerelt kórterembe szállítsák! - parancsolta a nõnek az Erõn keresztül Kaard, mire az ügynök rezignáltan, álomszerûen bólintott, majd elindult a raktér felé.
A nagyúr most rászánt néhány pillanatot, hogy átértékelje helyzetüket. Sikeresen kicsúsztak a Sithek kezei közül, akik minden bizonnyal már tûvé teszik értük a környezõ ûrt a Korriban II körül, de most hasonlóan ellenséges területen voltak. Meg kellett bizonyosodniuk arról, hogy rejtve maradhatnak, amíg Charis fel nem épül.
- Gondolom, akkor most kiszállunk.. - jelent meg a pilótafülke ajtajában Folett, bár az arcáról le lehetett olvasni, hogy ez az opció nem hozza különösebben lázba. Kaard egy ideig méregette a katonát. Nem merte egyedül hagyni, mert biztos volt benne, hogy valamiféle árulásra szánja rá magát, csak, hogy mentse a saját bõrét. Bár erre éppen pont a Hapesen lett volna legkevesebb esélye. - Próbáld meg feltörni a kommunikációs csatornákat és tudj meg valamit az itteni helyzetrõl. - utasította végül a katonát, majd lenézõ mosollyal hozzátette. - És ne állj szóba a szervizszemélyzettel, ha nem akarod valamelyikük szexuális játékszereként végezni.
- Öh.. hogyne. Persze. - biccentett Folett. - Én addig körülnézek kint és megbizonyosodom róla, hogy jó helyre viszik a lányt.. - Kaard nagyúr még kifelé menet megállt a fülke ajtajában, de Folett már a kommunikátoroknál ült. - Tudom, ha szökéssel, vagy bármi gyanússal próbálkozom, megöl. - Gyorsan tanulsz. - mosolyodott el Kaard, és bevetette magát a hangár szélén terjengõ árnyékok közé...
...
- Gyorsabban.. gyorsabban! - Kirana Ti azóta most látta elõször Tenel Kát mosolyogni, hogy megérkezett a Hapesre. A Palotától nem messze, egy titkos katonai bázis legfelsõ szintjén, a mechpáncélos gárdisták részére kialakított gyakorlótéren voltak. Kirana a Dathomirról ismert technikákkal nem csak a fénykardját, de a szelet, az esõt és a többi természeti elemet is használta harc közben, folyamatosan a gyermekkorára emlékeztetõ varázsigéket mormolva maga elé - bár ezekre semmi szükség nem volt, hiszen valójában az Erõ segítségével hívott miniatûr zivatart párbajozó partnere felé.
Tenel Ka egy képzett jedi könnyedségével szökellt arrébb a villámok útjából, miközben egyetlen kézzel is halálos pontossággal kezelte fénykardját, újabb és újabb csapásokat mérve Kiranára.
Egy újabb csapásváltásra készülve mind a ketten kinyúltak az Erõben... és egyszerre merevedtek le, ahogyan megérezték a Sötét oldal közelségét. Szinte alattuk. - Ismerõs... - suttogta maga elé Tenel Ka. - Õrség! - kiáltott oda a másik dathomiri jedi nõ - Kísérjétek vissza õfelségét azonnal a Palotába! - Mi történt? - lépett elõ a gyakorlótér szélén lévõ bódéból egy, szintén a dathomiri boszorkányok bõrruháját viselõ testõr. - Egy sötétoldali erõhasználó van a közelben.. - suttogta Tenel ka. - Egy nagyon ismerõs.. erõhasználó.
- Bízd rám. - biccentett társa felé Kirana Ti. - Majd én utánajárok. Ha újabb bérgyilkos, akkor megtaláljuk.. - Nem érzékelek gyilkos szándékot. - morfondírozott Tenel Ka. - Nehezen érzékelhetõ... inkább rejtõzködik, mintsem ölne. - Akár kém, akár bérgyilkos, elkapjuk. - indult meg futva a legközelebbi turbolift felé Kirana, a nyomában néhány testõrrel. - Te csak menj vissza a palotába!
Trista Zel elképedten meredt ikertestvére yachtjára, ami minden elõzetes figyelmeztetés nélkül landolt a hangárban.. már azon volt, hogy riasztja a biztonságiakat, de nõvére éppen az ígért határidõ elõtt néhány perccel visszaérkezett. Mindezt úgy, hogy neki egy szót sem szólt. A yacht rámpája le volt zárva, de másik kóddal, mint amit Taryn általában használt. A pilótafülke fényei pedig világítottak.
Trista roppant különösnek találta ezt. Miután egy lelket sem látott a hajó környékén, odaosont a bejárathoz, és aktiválta a rámpa vésznyitó kódját. Akármit is rejtegetsz ott, nõvérkém, gondolta, most majd jól kilesem..
|
|
|
Hapes
Jun 2, 2013 22:35:47 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 2, 2013 22:35:47 GMT 1
Ahogyan Charis kinyitotta a szemét, az elsõ, amit észrevett, egy fölé hajoló 2-1B orvosdroid fémes koponyája volt.. mellette pedig egy szikrázó, még Charis mércéjével mérve is szép nõi arc.. a hapan gárda valamiféle jelvényével a vállán. - Mi a... - a lány megpróbált felülni, de rá kellett eszmélnie, hogy a mellkasát fedõ méretes gyógyászati szkenner miatt erre képtelen. - Nyugalom. - ez a hang már ismerõs volt. Charis oldalra fordította a fejét, és megpillantotta a határozottan medikai szobának tûnõ helység ajtajában a férfit, akivel még a Korriban II-n vitatkozott.. mielõtt lelõtték. Igen, már emlékezett... de akkor most hol van? - Nyugalom. - ismételte el Kaard. - A droidok erõs nyugtatókat és fájdalomcsillapítókat adtak neked, de még fontos, hogy ne mozogj. - Hol.. - nyögte Charis. - Már nem vagyunk a Korriban II-n. - biccentett Kaard. - A Hapesen vagyunk. De majd elmagyarázom. Taryn - intett a hapan nõ felé - itt marad és megvéd, amíg jobban nem leszel. Nem sokon múlott az életed. - Mi a.. - Charis feje rettenetesen fájt, a mellkasa pedig zsibbadt. Megpróbált kinyúlni az Erõvel.. - Ne! - emelte fel a hangját Kaard. - Maradj rejtve, amennyire csak tudsz. Itt biztonságos, de nem annyira. Hamarosan visszajövök, de addig zárjátok be az ajtót. - Ahogy parancsolod, nagyuram.. - ismételte a hapan nõ, és Charisnak feltûnt, mennyire távolba meredõ, üveges a tekintete.
Kaard biccentett Charisnak, majd kilépett az ajtón, és a biztonság kedvéért kívülrõl is beütött egy záró kódot. Aztán kissé megnövelte jelenlétét az Erõben.. és igen, már érezte is. Legalább két nagy hatalmú, és sok kicsi, szinte állatiasan primitív erõhasználót a palotakomplexum magasabb szintjein.. és a kettõbõl az egyik - vélhetõen nem az anyakirálynõ, gondolta Kaard - felé tartott.. kereste. Mint egy.. igen, mint egy vadász.
Kaard visszanyúlt emlékeiben azokhoz az idõkhöz, amikor ezeket a jediket barátainak, bajtársainak tekintette. Igen, most már tisztán érezte, hogy a távolabbik jelenlét Tenel ka.. a körülötte levõ primitív, egy jedihez képest miniatûr jelenlétek pedig dathomiri boszorkányok. Akkor pedig a közeledõ nem lehet más, mint.. - Kirana Ti.. - mondta ki hangosan, gonoszul elmosolyodva a nevet Kaard, és futásnak eredt a kihalt folyosókon, egyre lefelé és lefelé, azokra a szintekre, ahol a palota kõ- és fémfolyosói átadták helyüket a mélyen a sziklába vezetõ olykor természetes, olykor rabszolgák kezével kivájt járatoknak, az évezredes hapan összeesküvések, trónbitorlások, gyilkosságok és szexorgiák színterének. Kaard biztos volt benne, hogy a jedi követni fogja.. és addig is eltereli vele a figyelmet Charisról. - Gyere csak, Kirana.. - suttogta maga elé. - Egy régi barát vár rád..
|
|
|
Hapes
Jun 9, 2013 17:02:24 GMT 1
Post by sithlord on Jun 9, 2013 17:02:24 GMT 1
Miközben Wenthar a Hapan Cirkáló hídján, a kényelmes parancsnoki székben üldögélt, gondolkodott. A Sithek szokásos öltözékét, sötét köpönyeget viselt, amelynek csuklyáját mélyen az arcába húzta. Így jobban tudott gondolkodni és emlékezni...
Eszébe jutott ugyanis, miközben a technikusok sürögtek forogtak körülötte, a gyermekeinek az anyja. Lomi...milyen gyönyörű lány volt amíg élt! Wenthar még a Vong háborúk alatt került kapcsolatba vele, miközben a Korribanon már elkezdte kiépíteni a Sith Egyházat. A fiatal ám mégis hatalmas erővel rendelkező Éjnővér azonnal megnyerte a szívét. Wenthar fülig bele szeretett. Hamarosan a két Sötétoldali egyesítette erejét az ágyban is...Így született meg Charis, akire mialatt a szülei a Vongokkal harcoltak, a Sith Egyház emberei vigyáztak. Pár évre rá, a háború vége után megint teherbe esett ezúttal Carllal. Wenthar boldog volt, hiszen családja és ekkor már hatalma is volt. Azonban Carl születése előtt nem sokkal megtörtént a baj. Ki tudja mi okból de Lomi eltávozott az Ismeretlen Vidékre és leigázta a Killiknek nevezett fajt. Wenthar utána akart menni, hiszen Lomi terhes volt, és ki tudja milyen bajba kerülhet így, várandósan. Azután nyomra bukkant. Nagyon megdöbbentette amit talált, Lomi alig szülte meg a fiát, máris magára hagyta a gyereket. Méghozzá egy Peremvidéki kis bolygón, ahol Lomi egyik hűséges szolgája dajkálta az alig pár napos csecsemőt. A Nagyúr nem értette, hogy Lomi miért ment el terhesen, ahogy azt sem hogy miért hagyta azután magára a kisfiút. A Nagyúr elküldte a szolgálót és a gyereket a Korribanra ahol biztonságban lehettek. A kis Charis azonnal védelmébe vette az öccsét és nem akart mozdulni mellőle.
Eközben Wenthar átkutatta az egész Ismeretlen Vidéket a felesége után, miközben zajlott a Killik Krízis néven ismert háború. Óvatosnak kellett lennie, mert a háború hevét még egy őhozzá hasonló Sith Lord is megsínylette volna. Így jutott el az egyik bolygóra amelyet már letarolt a Killik faj. Itt egy haldokló szolga, aki Lomi embere volt elmondta a szörnyű igazságot. Wenthar felesége halott!
Az a nő akit egyedül szeretett aki gyermekei anyja volt, örökre eltűnt a Killikek között. Csak két gyermekük tanúskodott a szerelemről amely perzselően forró volt akár a Sötét Oldal. Charis sok mindenben az anyjára ütött. Szépsége, szőke haja, szemei és csábos alakja mind anyja öröksége volt, ahogy jártassága a Sötét Oldal titkaiban is. Charis eleve másképpen bánt az Erővel mint az apja. Úgy mint egy Éjnővér...
Származása tette a lányt jogosulttá a Hapan trónra, hiszen ez a bolygó pontosan egy Éjnővér leszármazottját illette. És Wenthar tudta, a lánya jó uralkodója lesz ennek a szektornak. A származása okán és az Erőben való jártassága okán is.
-Megérkeztünk Nagyúr! -lépett oda egy tiszt az Uralkodóhoz. -Álljanak orbitra! -parancsolta recsegő hangon a Nagyúr, miközben izmai megfeszültek izgatottságában. -Jelentkezzenek be a kóddal amit az emberünk átküldött! Reménykedjünk benne hogy a Gray család nem csapott be minket!
A Hapan Cirkáló, amely egy bizonyos Omnes Corlusson Hapan kereskedő nevén volt, és a Hapes orbitján keringett lassan, bejelentkezett és várta a választ.
|
|
|
Hapes
Jun 12, 2013 14:30:16 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 14:30:16 GMT 1
Charis immár másodszor is felébredt, és az első alkalommal ellentétben a tudata teljesen tiszta volt. A mellkasa már egyáltalán nem fájt. A zavaros tekintetű hapan kommandós az ajtó mellett ült egy széken, és kifejezéstelenük bámult a szemközti sarkot. Charis hagyta, hogy az orvoisdroid leszedje róla a különböző berendezéseket és az infúziót, és már éppen felkészült rá, hogy mélyen megmártózzon az Erő hullámaiban, amikor eszébe jutott a különös Sith Lovag figyelmeztetése, amikor magára hagyta. "Maradj rejtve, amennyire csak tudsz" - Mondta a Lovag. Charis már tisztán emlékezett rá, hogy került ide. A Korriban II-n volt, és vitába, sőt, harcba keveredett ezzel a férfival.. aztán pedig az a tiszt egyenruhás alak és a.. A lány keze a mellkasára fonódott, ahol még érezte a sugárvető okozta seb maradványát.. úgy tűnt, nem sok választotta el attól, hogy megtérjen őseihez az Erő honába, ráadásul ilyen fiatalon..
De mégis, hogyan került a Hapesre? Miért pont ide? Hirtelen, maga sem tudta miért, eszébe jutottak az anyja, a hatalmas Éjnővér, Lomi Plo szavai.
- A Sith Rend nagyurai azt gondolják, ők irányítják az Erőt. De kislányom, ez valójában fordítva van.. az Erő maga a hatalom, az akarat és az uralkodás. Nem csak ott van minden egyes fában, kőben, az univerzum minden szegletében, de uralja is ezeket. Hatalma van felettük. Hatalma van a természet felett, hatalma van feletted is, aki használod - ugyanúgy, ahogyan neked is hatalmad lesz majd a gyengék felett, akik nem használják az Erőt. De ne felejtsd el, te is az Erő által keltél életre, és az Erő által fogsz majd elveszni.. megtérni az Erő honába, ha eljön az idő. Téged is vezetni fog az Erő, irányítani fogja az utadat, és meg fogja mutatni, hogy kiket hajts az uralmad alá! Meg fogja mutatni, hogy hol kell uralkodnod!
Charis elgondolkodott ezeken a szavakon. Már hosszú időt töltött a Korriban II-n, de sosem érezte igazán, hogy mi a célja az ottlétének.. sokmindent megtanult a Sith nagyuraktól, de valójában sosem érzékelte, hogy mi az Erő akarata ővele kapcsolatban azon a bolygón. Most viszont, hogy itt volt a Hapesen, mintha megvilágosodott volna.. Charis egy Éjnővér és egy Sith Nagyúr leszármazottja volt. Egy olyan örökség hordozója, amely szinte kiveszett a galaxisból. A Dathomir a Szövetség tagja volt, a felszínén élő boszorkányok pedig hajtóvadászatot folytattak a megmaradt Éjnővérek után. Charis egyike volt az utolsó Éjnővéreknek, és egyike a leghatalmasabbaknak.
A Hapan trón pedig egy dathomiri boszorkány, Teneniel Djo leszármazottjának kezében volt, aki ráadásul Jedi volt. Tenel ka képviselte mindazt, amit Charis apai és anyai ágon egyaránt gyűlölt.. igen. A lányban felébredt a becsvágy. Megértette, hogy az Erő akarata vezette ide. Megértette, hogy ha most megöli Tenel kát, akkor nem csak bebizonyíthatja apjának, hogy méltó a hatalomra, de bosszút állhat az őseit ért sérelmekért is.. meg kellett tennie.
- Kísérj a királynőhöz! - parancsolta a bejárat mellett ülő vörös hajú nőnek. - De a Nagyúr azt parancsolta.. - próbált akadozó szavakkal ellenkezni amaz. Amint azonban Charis türelmetlenül behatolt az elméjébe, azt tapasztalta, hogy az elméjében szinte nincsenek gátak. Olyan nyitott és védtelen volt, mint egy újszülött gyermeké. A lány akarata gond nélkül áthatolt rajta.. - A királynőhöz kísérsz. - ismételte Charis. - Fontos megbeszélnivalóm van vele. Személyesen, kettesben. - A királynőhöz kísérlek. - pislogott a hapan kommandós. - Fontos megbeszélnivaló.. személyesen.. kettesben..
A kommandós felállt, és intett Charisnak, hogy kövesse. - Erre, úrnőm.
...
Daarth Kaard éppen az egyik alacsony, egyre szűkülő járatban haladt, amikor megérzett valamit.. és aztán még valamit. Sötét és világos egyszerre jelent meg, utóbbi egészen távol, talán a bolygón kívül... egy határozott, parancsoló akarat, amelynek lenyomata ott volt a felszínen is.. a világosság pedig - nos, az alig néhány száz méterre. A járat egyik balról beágazó kereszteződésében megjelent egy lilás fény. - Kirana Ti! - üvöltötte Kaard, miközben kizárta elméjéből a többi jelenlétet, és csak a közelgő harcra koncentrált. - Gyere csak! ...
- Omnes Corlusson, kövesse a megadott vektort a Palota különleges szállítmányoknak fenntartott részlegébe! - hangzott fel a hapan operátor válasza Wenthar hajóján. Az első tiszt Wentharra pillantott. - A kódot elfogadták, Nagyúr! A koordináták egyenesen az Anyakirálynő palotájának egyik alsó leszállóplatformjára irányítanak minket. - Nagyszerű. - bólintott az Uralkodó. - Maradjanak a hajón, és biztosítsák a helyszínt. Egyedül szállok ki. -Igen, Nagyúr!
... A titkosszolgálat yacht pilótafülkéjében Folett százados éppen azzal volt elfoglalva, hogy valahogy mégis megpróbáljon egy segélykérő frekvenciát nyitni, aztán azzal, hogy kitalálja, egyáltalán kitől kérhetne segítséget. Eredetileg információkat kellett volna gyűjtenie a különös és felettébb agresszív Sith Lovag számára, de persze esze ágában sem volt. Elég egy megfelelő segélykérő üzenet, aztán beindítja a hajtóműveket, és már itt sincs.. - Hát te mit csinálsz itt! - Folett megpördült, és szembe találta magát egy sugárvetővel, amelyik egy vörös hajú, szemrevaló nőhöz tartozott. Méghozzá egy olyan nőhöz, aki kísértetiesen emlékeztetett üveges tekintetű útitársukra vissza a Vena rendszerből, akié ez a hajó volt eredetileg. A különbség csak az volt, hogy ez a nő egyáltalán nem tánt zavartnak. - Csak nem Taryn legújabb játékszere vagy? - mosolyodott el a nő, ahogyan szemből is megnézte magának a cosrai századost, de a fegyverét nem engedte le. - Mindig is tudtam, hogy a testvéremnek fura ízlése van.. - Én.. őőő.. de, pontosan, Taryn legújabb játékszere vagyok. Nemrég találkoztam vele. - szóval testvérek, talán még ikrek is. Nagyszerű - gondolta Folett. - Az biztosan emlékezetes volt.. - nevetett fel Trista. - De hol van a leányzó? Nem szokta egyedül hagyni a hajóját.. - ELment néhány energiacelláért. - hazudta Folett. - Rögtön indulni akartunk tovább.. egy kis kirádulás. - Akkor már csak az a kérdés, mit csináltál a komrendszerrel.. - mosolyodott el kárörvendően Trista Zel. - Állj csak fel, szépfiú! A fenébe, gondolta Folett, de ebben a pillanatban a nő tekintete a hangárba besikló klasszikus hapan kereskedőhajóra tévedt. - Mi a jóságosat csinál ez egy katonai hangárban... - hajolt közelebb a plexihez a nő.
Folett épp ki akart találni valamit, amikor az új hajó rámpája leereszkedett, és megjelent rajta egy feketébe öltözött, csuklyás, rettenetes alak, a kezében egy fénykardnak látszó hengerrel.
- A... - a hapan nő szája egy pillanatra tátva maradt, és a komjáért nyúlt.
Ez volt az a pillanat, amikor mind a fegyverét, mind a tekintetét elvette Folettről. Meg az a pillanat, amikor Folett kezében megvillant a műszerfal alól előhúzott sugárvető.
Trista a kábítólövedék kékes energiáitól körbehálózva összerogyott. Folett pedig zongorázni kezdett a kezelőszerveken. A Sithek utánuk jöttek, és megtalálták őket.. Folettnek pedig egy pillanatig sem volt kedve arról cseverészni valami mérges nagyúrral, hogy az egész, ami a lánnyal történt, valójában baleset volt, és különben is a másik Nagyúr tehet róla.. a yacht felemelkedett, és az összes Hapesen fellelhető Sithet háta mögött hagyva kisuhant a hangárból.
|
|
|
Hapes
Jun 15, 2013 19:42:03 GMT 1
Post by sithlord on Jun 15, 2013 19:42:03 GMT 1
Wenthar Nagyúr elégedett volt. Eddig minden a tervei szerint alakult. Most hogy megérkezett ide a Hapesre, talán segíthetne a lányának megoldania azt hogy rátaláljon a saját útjára. Mint Hapan Uralkodó! A Sithek és az Éjnővérek szellemi örököse, és az egyik leghatalmasabb Sith lánya méltó lesz Hapan Királynőnek.
Nem értette, hogy a Birodalmi egyenruhát viselő tiszt miért menekül előle, de nem is érdekelte túlságosan. Meneküljön csak a féreg, gondolta magában gonosz örömmel és ajka hideg mosolyra húzódott a csuklya alatt. Erőteljes határozott léptekkel haladt arra ahol a lányát érzékelte az Erőben.
-Kezdjék meg a Kobra hadműveletet! Támadási parancsot kiadom ezennel! -mondta közben a Nagyúr a komlinkbe. -Kód alfa bíbor zéta kettő! Támadást megkezdhetik Dorja Főadmirális!
|
|
|
Hapes
Jun 27, 2013 9:16:30 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 27, 2013 9:16:30 GMT 1
Folett yachtja sebesen maga mögött hagyta a bolygót, miközben a férfi azon csodálkozott, hogy egyetlen járőrhajó sem eredt a nyomába.. amikor azonban kitört a légkörből, villámgyorsan nyilvánvalóvá vált előtte, hogy mi ennek az oka...
A Hapes feletti űr tele volt csatasárkányokkal és csillagrombolókkal. A formáció közepén Folett még egy szuper-csillagrombolót is felfedezni vélt. Nagyszerű, gondolta Folett. Épp itt az ideje eltűnni innen...
A yacht, utasterében az eszméletlen hapan ügynökkel felgyorsult, és eltűnt a hipertérben, még mielőtt a harc kezdetét vette volna..
Odafent a zászlóshajó hídján Dorja feszülten szemlélte a helyzetet. A taktikai megjelenítőn zöld háromszögek jelezték a Sith Flotta folyamatosan érkező csatahajóit, zöld körök a velük szövetséges Gray-flotta hapan csillagrikálóit. A Hapes védelmét ellátó platformok és hajók között vörösen villogtak az Anyakirálynő és a lojális családok egységei, és sárgán azok, amelyekre számítani lehetett - bizonyos feltételek teljesülése esetén.
Dorja tudta, hogy gyorsnak kell lenniük. - Minden egységnek! Vegyék fel a harci alakzatot, de ne nyissanak tüzet! Várják meg az ellenség első lépését! - adta ki a parancsot az első tisztnek, majd aktiválta a kezében lévő kommunikátort, amellyel üzenetet küldhetett a Shedu Maadra. - Itt Dorja. Kezdhetitek. Carl két kattintással jelezte jó néhány rendszerrel arrébbról, hogy vette. Dorja felsóhajtott, és deaktiválta a komot. A jedik sorsa most már a fiú és a kommandósai kezében volt.. ahogyan a Hapes sorsa az övében és a Nagyúréban. - Várjanak! Tartsák az alakzatot! - ismételte el utolsó parancsát a biztonság kedvéért.
...
Az első két dathomiri boszorkány sikítozva rohant elő a keresztirányú járatból, hosszú, ostorszerű eszközöket lobogtatva, melynek végén apró erővillámok csattogtak - aztán sikoltozva hullottak kétfelé, ahogyan Darth Kaard vörös fénykardja kettészelte őket. A harmadik boszorkány térdre rogyott, ahogyan Kaard az Erővel kicsavarta a kezéből fegyverét. Mielőtt azonban lecsaphatott volna, egy lilás villanással Kirana Ti fénykardja hárította a csapást. - Volt idő, amikor a mi oldalunkon álltál, Zekk! - Kirana Ti tekintete lángolt a harci vágytól, ahogyan halott társaira pillantott, de fékezte magát. Milyen gyenge és esetlen, gondolta a Sith. - Egyszer már visszatértél a sötétségből, megint megteheted! - a nő széles mozdulatokkal a sötét lovagra támadt, aki hárította a csapásokat. - Mutatok én neked sötétséget, olyat amiből nincs visszaút, Kirana.. - mosolyodott el Kaard, és újból lesújtott...
.....
Tenel Ka a trónteremben ült, tanácsadókkal és tábornokokkal körülvéve, dathomiri harci bőrruhájában, amikor felharsan a riadó. - Anyakirálynő, ellenséges hajók a rendszerben! - jelentette be az egyik tábornok drámai arccal. Tenel Ka kifejezéstelenül bólintott. Érezte, már napok óta tisztában volt vele, hogy valami készül. Az Erő súgta neki, hogy hamarosan élete legnagyobb próbatételével néz szembe - a sötétséggel, ami végül eljött a Hapesre is. Egyetlen dolgot akart csupán kiverni fejéből, nehogy egy kíváncsi erőhasználó rájöjjön.. a gyermekét, akit mindenkit halottnak hitt, mégis biztonságban volt távol a Korélián.. - Aktiválják a védelmi rendszereket. - adta ki a parancsot nyugodtan. - Mutassuk meg a Hapes erejét ezeknek a kutyáknak. - Az erősítés elindult a Terephonról és a Gallinore-ról! - adta hírül a kommunikációért és a szövetséges családokért felelős tábornoknő. - Kitűnő. - biccentett Tenel Ka, aki ebben a pillanatban megérzett még valamit.. a Sötétség nem csak odafent az űrben, és odalent, valahol a Palota aljában leselkedett rá, amit Tenel Ka elkönyvelt néhány, már-már szokásossá vált orgyilkosnak, akikkel majd barátja és testvére, Kirana Ti foglalkozik.
Nem, a sötétség itt állt egyenesen az ajtaja előtt. Tenel Ka ép kezével a fénykardja után nyúlt, ahogyan a trónterembe belépett... legnagyobb meglepetésére bajtársa, unokanővére és hűséges testőre, a vörös hajú Taryn Zel. - Mi a baj, Taryn.. - pillantott rá a nőre Tenel Ka. - Volt benne valami.. furcsa.
Taryn azonban csak állt ott, majd hirtelen kifejezéstelen tekintetében egyik pillanatról a másikra fény gyúlt, mintha most szabadult volna egy hosszú, bénító rabságból.. és Tenel Ka megérezte a sötét akaratot, amelyik eddig gúzsba kötötte Taryn elméjét. - Sajnálom.. - rebegte a nő, aztán a következő pillanatban erővillámok járták át a testét, és felsikítva összerogyott.
A villámok tovább terjedtek a trón körül álló testőrökre és tábornokokra, akik szintén kétségbeesetten rángatózni kezdtek. Tenel Ka fénykardja a következő pillanatban életre kelt, magába gyűjtve a villámokat, és szétszórva, ártalmatlanná téve a plafonon, jajgató sebesülteket hagyva maga után.
Az anyakirálynő nem ismerte a fiatal, vonzó lányt, aki Taryn holttestét átlépve belépett a terembe. De a tekintet, és a kisugárzás, amivel rendelkezett, már annál ismerősebb volt neki. - Azt hittem, már nincs több a fajtádból, Éjnővér. - mosolygott rá, miközben megmerítkezett az Erőben. - Elképzelésed sincs arról, mire vagyok képes, boszorkány szuka..- mosolygott vissza Charis, és megindult a királynő felé..
|
|
|
Hapes
Jun 27, 2013 19:20:42 GMT 1
Post by sithlord on Jun 27, 2013 19:20:42 GMT 1
Charis szívében felhalmozódott az energia. Bensejében fortyogott a Sötét Oldal dühe, ami hamarosan kirobbanó lávaként vágódik ellenfele irányába. Ügyes mozdulatokkal hárítja el fénykardjával a Jedi lotyó vágásait. A bíborvörös penge pár helyen már meg is sebezte ellenfelét. Charis arca vicsorrá torzul, ahogy ellenfelét támadja. Egyetlen célja van: elpusztítani a gyűlölt ellenséget. Két kezét magasba emeli és ujjainál kékes szikrák kezdenek el pattogni majd egy fénygolyó formálódik pontosan a két befelé néző tenyere között. A labda egyre duzzad végül tűzgömbbé válik. Charis az ellenfeléhez vágja a Sötét Oldal energiáitól pulzáló gömböt. Tenel Ka még időben elhúzódik tőle így nem a mellkasát találja telibe. A gömb a földhöz vágódva felrobban. Tenel Ka kíséretének többsége azonnal meghal, míg a többiek erőtlenül lehanyatlanak, miközben a Sötét Energia kiszippantja a lelküket, ezzel is táplálva a megelevenedett bosszút képviselő Charist.
Tenel Ka azonban nem tétovázik, azonnal ráront ellenfelére, egy szemernyi pihenőt sem hagyva neki. Fénykardja gyilkos csapásokkal sújt le újra és újra ellenfelére, aki azonban rendre kivédi a csapásokat. Charis fáradhatatlan. Testét bíbor auraként veszi körül a Sötét Oldal. Úgy tűnik egyre erősebb csapásokat visz be, míg ellenfele védekezése egyre gyengébb egyre erőtelenebb.
Wenthar Nagyúr érzi a lányát. Érzi a fortyogó dühöt benne. Elmosolyodik. Amikor a csuklyás rémalakot, aki egyenesen arra haladt amerre és ahol Tenel Ka és Charis élethalálharcukat vívják egymással, megpróbálják megállítani a csatapáncélos Hapan katonák, a Sith csak legyint. Villámaival majd fénykardjának ördögien fürge csapásaival hamar leteríti ellenfeleit. Két harci páncélba öltözött alakot a levegőbe emel majd az Erő segítségével egyszerűen összepréseli őket. Belsőségek és vér kezd el fröccsenni ahogy a páncél lassan összeszorítja a benne rejtőző harcost. Végül mindenki meghal, az a pár túlélő pedig elrohan értesíteni a többieket hogy eszükbe ne jusson szembeszállni a Sith Démonnal...
Eközben a két nő egyre csak harcol egymással. Charis tomboló haragja még Tenel Kaban is meglepődést szül. Érzi, egyre gyengül és ez a csata lehet az ő halálával végződik majd. „Nincs halál, élet van, vár az Erő hona!” Már nem tudja pontosan ki mondta ezt, melyik Jedi mester de nagyon igaz. Tenel Ka összeszedi magát és megindul a végső rohamra...
Charis pontosan látja ellenfele gyengeségeit és nem is rest kihasználni azokat. Lám máris megsebezte a combját ennek a szukának. A combokat amelyek közé annyi férfi vágyott szorulni. Hát többé nem fog egy férfi sem! A Sith nő újra támadásba lendült, miközben egyre határozottabban érezte apja jelenlétét. Wenthar itt? Talán azt hiszi nem győzhetek, gondolta magában fájdalmas haraggal Charis. De apuci kicsi lánya ma győzni fog! És ma megmutatom apámnak hogy érek annyit mint Carl, az öcsém...
|
|
|
Hapes
Jun 30, 2013 21:04:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 30, 2013 21:04:37 GMT 1
Tenel Ka egyre fáradt, miközben úgy érezte, mintha nem is egy, hanem két ellenféllel kellene küzdenie.. a lányon keresztül egy második, sokkal erõsebb jelenlét is kisugárzódott, melyek ketten együttes erõvel sorozták újra és újra, mintha több fénykard egyszerre több oldalról próbálna a húsába marni.
Tenel ka az gyermekére gondolt, és az Erõ honára, ahová hamarosan megtér.. egyedül leszel, kicsi Allana, egyedül leszel, gyermekem.. futott át az agyán, miközben megpróbálta minél jobban kizárni és egy irányba terelni ezt a gondolatot. Egy távoli bolygóra, hátha a gyermeke meghallja úgy, hogy a gonosz sitheknek ne jusson tudomására...
Annyira lefoglalta a gondolat, hogy szinte nem is figyelt a mozdulataira. Úgy érezte hirtelen, mintha könnyebbé válna a keze, mintha az Erõ vezetné, átfolyna rajta és körülölelné. A szeretet, amit gyermeke iránt érzett, erõt adott neki..
Charis homlokán megjelentek az elsõ verejték cseppek. Talán mégsem lesz olyan egyszerû legyõzni ezt a szukát - gondolta. Egyre fáradt, és tudta, saját magát kell legyõznie, saját korlátait, saját félelmeit ahhoz, hogy felülkerekedhessen ellenfelén. Eddig úgy érezte, mintha valaki fogná és vezetné fénykardot markoló kezét, de most hirtelen - ez a kéz eltûnt.
Tenel Ka és Charis egyedül maradtak a trónteremben, teljesen egyedül. Elzárva mindentõl, csak egymás ellen..
...
Wenthar néhány szinttel arrébb meditatív helyzetben ült, miközben fénykardja halálos táncot járt elõtte a folyosón, újra meg újra kettéhasítva azokat a csatapáncélos harcosokat, akik megpróbáltak a közelébe férkõzni. A számuk egyre fogyott, de a lelkesedésük nem.. mígnem Wenthar egyetlen egyet sem érzékelt életben a szinten, ahonnan a sötét energiákat küldte néhány emelettel feljebb küzdõ lánya felé.. aztán egyszerre mintha egy fekete lepel borult volna rá, és minden kapcsolata megszûnt a lánnyal.. és mindenki mással is a lepelen kívül.
Mintha ysalamirik közé zárták volna, de Wenthar tudta, hogy a gyûlölt férgekbõl egyetlen egynek sem szabadna lennie a Hapesen. Akkor mégis mi ez?
A folyosó másik végén megpillantott egy áttetszõ, szellemszerû alakot. Középkorú férfi volt, markáns arcvonásokkal és villogó, vöröses szemekkel. Mint egy sith.. és mégis, Wenthar furcsának találta. Az alak ott is volt, meg nem is.. mintha egy másik valóságból lépett volna elõ hirtelen. Kékes aura vette körül, mint egy szellemet. A Nagyúr kardja elõreröppent, hogy kettészelje a kutyát, de annak a kezében is felvillant egy vörös penge, hárítva a támadást, jelezve, hogy az alak valamilyen értelemben mégis nagyon is.. valódi. - Ne... merd... bántani... Tenel Kát.... - hörögte a jelenés, és rohanni kezdett Wenthar felé.
.......
Odalent a barlangjáratokban Kirana Ti döbbenten meredt jobb, kardforgató kezének csonkjára, amit Darth Kaard utolsó támadása a kardjával együtt kettévágott. Akkora erõ lakozott ebben a volt jedi-tanoncban, akkora harag és gyûlölet, amelyet Kirana Ti sosem tudott volna elképzelni a coruscanti alsóváros nyomornegyedeiben felnõtt, rettegõ, megtévelyedett fiúról, Zekkrõl. - Most már látom, végérvényesen elnyelt téged a Sötét oldal, Zekk. - nézett gyõztes ellenfele szemébe Kirana Ti. - De nem félek tõled. Nem félek a haláltól, jediként ez a sorsom, hogy megtérjek az Erõ és õseim honába.. de tudd meg, Zekk, ha most lesújtasz rám, akkor végérvényesen elindulsz a sötétség útján, ami a halálnál is rosszabb! És még egyszer nem lesz visszaút, Zekk!
- Én... nem.. vagyok... már.. Zekk - hörögte a gyõzelemtõl megittasodva Kaard, és halálos csapásra emelte a kardját.
Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha valami lágy, könnyû szellõ simogatná végig a tarkóját. Nem is szellõ. Egy érintés.. egy érintés, amire egész életében úgy vágyott, és mégsem kaphatott meg soha. Egy érintés, ami tele volt odaadással, szeretettel, és.. élettel.
- Ne tedd. - suttogta a fülébe egy ismerõs nõi hang. - Kérlek, Zekk, ne tedd. Kaard megrázta a fejét, mint aki nem érti, mi történik, miközben a keze remegni kezdett. Amikor lepillantott a földön fekvõ Kirana Ti-re, hirtelen elvakította egy kékes villanás, és a nõ teste eltûnt. Kaard pedig egyedül maradt a barlangban.
|
|
|
Hapes
Jul 1, 2013 11:15:42 GMT 1
Post by sithlord on Jul 1, 2013 11:15:42 GMT 1
Más talán megijedt volna a jelenéstől, talán rémületében is elfutott volna, ám nem Wenthar! Bár egy pillanatra meglepte ellenfele, azonban most már ismét érzékelte maga körül az Erőt. Egy egyszerű de annál ősibb Sith varázslattal blokkolta az ellenfelét körülvevő negatív, mindent kioltó energiát. A Sith Lord ajkain most már gúnyos mosoly jelent meg amikor látta a felé rohanó egykor Jacen Soloként ismert teremtményt. Elrakta fénykardját, most már amúgy sincs szüksége rá. Ujjai közül vöröses fénynyalábok vágódtak egyenesen ellenfele irányába, beburkolva teljesen a jelenést. A lény üvölteni és sikoltozni kezdett amikor a fénynyalábok emészteni kezdték azt ami megmaradt belőle. -Ostoba féreg! -mondta gyűlölettel a hangjában Wenthar. -Hogy merészelsz rám támadni?! Jedik fattya!
A vöröses fénynyalábok egyre erősebb intenzitással villództak a lény körül és bele-bele martak. Wenthar egy ősi ám annál hatásosabb mágiát vetett be ellenfele ellen, méghozzá a Lélekszívó varázslatot. Ez rendkívüli erőfeszítést igényelt a részéről de nem érdekelte. Most a lánya a legfontosabb és ezért mindenre hajlandó volt. Az egykor Jacen Solonak hívott lény azonban egyre közeledett a Nagyúr felé. Biztosan nagy fájdalmai lehetnek, úgy is kell neki! Wenthar nem törődött vele hogy egykor ez a valaki egy hatalmas Sith Nagyúr volt. Vagy inkább azt kellene mondania, hogy Jedi fajzat, mert Jacen még Caedusként sem volt más mint egy Jedi család elfajzott sarjadéka...
Jacen azonban nem adta fel és eltorzult démonikus vonásain ádáz harag jelent meg, miközben egyre közelebb került ellenfeléhez. Végül annyira közel óvakodott, hogy már elérhette ellenfelét.
Wenthar azonban csak mosolygott rá, mintha csak egy légy zavarta volna meg. Végül leeresztette a karját majd iszonyatos gyorsasággal hátrébb lépett ellenfelétől és valamit felírt a levegőbe. Egy kékes gömb jelent meg amely egyre növekedett pulzálva. A gömb egyenesen Jacen felé tartott majd egyszerűen elnyelte. Végül a gömb hatalmas robbanás kíséretében szétpukkant. A robbanás megrepesztette az erős duracél falakat és némely helyen hatalmas darabokban omlott le a plafon. Wenthar megvédte az Erőburok ami körülötte képződött a robbanás pillanatában. Most már ismét koncentrálhat a feladatára, azzal a Nagyúr meditálni kezdett egy törmelékhalom felett lebegve hogy segítsen a lányának.
|
|
|
Hapes
Jul 1, 2013 14:46:05 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 1, 2013 14:46:05 GMT 1
A csatamező szélén egy fekete SS-cirkáló bontakozott ki a hiperűrből. Leadta az uzenetét.
- Fontos közlemény a Hapan Királyság vezetőségének. A Harmadik Birodalmat megtámadta a Yuuzhan vong! Ismétlem, a vong fenyegetés ismét felfedte magát! Ne engedjük, hogy ismét elpusztítsák a galaxist!
|
|
|
Hapes
Jul 2, 2013 10:22:53 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 2, 2013 10:22:53 GMT 1
Tenel Ka néhány pillanatig úgy érezte, mintha most az ő ép kezét vezetné egy láthatatlan második kar, amelyik erőt és kitartást sugárzott neki, hogy felvegye a versenyt az éjnővér lánnyal. Csapást csapás után mért a védekezésre kényszerülő Charisra, átengedve magát a harcos hévnek, ami jelen volt családjában, őseiben, és ezen keresztül az Erőben is... Mígnem egyik pillanatról a másikra ismét megfordult a helyzet, és immár Charis érezte újra, ahogyan a segítő kész erőt ad saját kardforgató kezének, és lefogja a nőét. Az Éjnővérek varázslatait használva illúziókat keltett a teremben,, Tenel Ka rémült kiáltással ugrott félre a hatalmas rankor elől, amelyik félre akarta söpörni és kettétörni a gerincét. Aztán egy újabb pillanat múlva egy sokfogú nexu ugrott felé a plafonról, amely elől félre kellett gördülnie, úgy, hogy közben folyamatosan hárította Charis csapásait.. mígnem rájött, hogy valószínűleg démonokkal küzd.
- A varázslataid nem fognak rajtam, sith boszorkány.. - sziszegte Charisnak, aki azonban csak elmosolyodott. Tenel Ka már elég fáradt volt hozzá, hogy ne tudja fenntartani az elméjében a korlátokat, amelyek elfedték eddig, hogy valójában hol is jártak a gondolatai idáig.. Charis rájött, mivel győzheti le a trónbitorlót. Összpontosított, és a benne rejlő energiákat felhasználva újabb illúziót kreált.
Tenel Ka megtorpant, ahogyan a sith nő válla felett megjelent egy ismerős kislány arca. - Mama, mama! -sikította a kislány. - Allana.. nee, nem hagyom, hogy bántsanak! - kiáltott fel Tenel Ka, és a másodperc tört részéig leengedte az Erő által kreált védelmet, ahogyan elfogta az anyai aggódás.
Charis újabb villámai telibe találták a testét, és messzire röpítették. Csontrepesztő reccsenéssel csapódott a trón melletti falnak, majd amikor megpróbált felállni, döbbenten tapasztalta, hogy képtelen. - Vége. - lépett fölé a fiatal Éjnővér, és fénykardját az anyakirálynő torkának szegezte. - Az uralkodásod véget ért, Tenel Ka Djo. És az enyém elkezdődött! A lányod, egyetlen gyermeked miatt pedig ne aggódj... megtaláljuk őt is időben, és utánad küldjük az Erő honába! Charis gonoszul felnevetett, miközben Tenel Ka átadta magát a félelemnek és a rettegésnek.. a félelemnek, hogy mindjárt meghal, és hogy gyermeke sem lesz már biztonságban ezek után. Leia, vigyázz rá, vigyázz rájuk.. könyörgött magának és az Erőnek csak úgy befelé, amikor mintha egy hűvős szellő érintette volna emg a tarkóját.
- Gyere velünk, testvér. - súgta egy női hang, aztán még egy. - Gyere velünk... a te utad nem ért véget, csak most kezdődik.. gyere velünk. Nincs halál és nincs félelem ott, ahová viszünk téged. Tenel Ka úgy érezte, mintha meleg bársonyba burkolták volna. Felrémlettek előtte gyermekévei a palotában, anyja arca, aztán a barátai és gyermeke... Jaina.. Jacen, Allana és a többiek. - Igen. - motyogta végül magának. - Már értem,.
- Nem értesz te semmit! - Charis ujjaiból újabb villámok lövelltek ki, de csak az üres bőrruhát érték. Tenel Ka eltűnt.
Charis pedig, miután a harc okozta eksztázis tünetei elmúlni kezdtek és belegondolt győzelmébe, megérzett hirtelen valami nagyon ismerőset... apja és mestere jelenlétét néhány szinttel lejjebb!! - "Győztem, atyám." - üzent Wentharnak az Erőn keresztül, és felült az üresen maradt, törmelékkel borított trónra. - "Kicsi lányod győzött, úgy, ahogyan anyám megjósolta! Most már én vagyok a Hapan királynő!"
-----
Kaard szótlanul ült a barlnagban Kirana Ti üresen maradt göncei felett, és a sziklás földet bámulta. érezte, ahogyan a halál beteríti a helyet, magát a bolygófelszínt és ofafent az orbitot egyaránt. Aztán hirtelen ismét kékes ragyogás támadt előtte. Ezúttal azonban hangok helyett tisztán ki tudta venni a női alakot, aki megjelent előtte. - Jaina! - pattant fel, és kinyújtott kezével megpróbálta megérinteni a jelenést, de nem sikerült. - Letértél az utadról, Zekk.. - suttogta a nő szelleme. - Letértél az utadról, és ezért egy régi barátunk megtért az Erő honába idő előtt. Ezt akartad, valóban ezért hoztad ide azt a nőt? Kaard lehunyta a szemét. Igen, ő is érezte, ahogyan Tenel Ka semmivé vált az Erőben. De nem érdekelte.. a gyengéknek pusztulniuk kell, ez a sith tanítás, nem igaz? Akkor mégis mi zavarta ennyire ebben?
- Hát nem látod, hogy csak eszköz voltál a Sötétség terveiben? - ismételte Jaina. - Hát nem látod, hogy csak felhasználtak? Hát nem látod, ki áll emögött? Nem ez a te utad, Zekk... eszköz vagy, mindig is az leszel, erre teremtettél, és ezt te is jól tudod. De a világosság eszköze, nem a sötétségé! Fogadd el ezt, és még van visszaút számodra! - Eszköz eszköz.. nem vagyok senkinek és semminek az eszköze! - tiltakozott Kaard, és pengéjével a jelenés felé vágott, holott korábban elképzelni sem tudta volna, hogy akár csak egy ujjal is kezet emeljen a nőre, akit annyi éven át szeretett. - Nézz magadba, és nézz az Erőbe, Zekk. - ismételte Jaina. - Tudni fogod. Kaard egy pillanatra lehunyta a szemét. Nem igaz, gondolta. Hiszen csak én vagyok itt, és az a lány... ha megölte Tenel Kát, hát megölte, úgy, ahogy én megöltem Kirana Tit. Az erősebb gőyzedelmeskedik a gyengébb felett! És mi ketten győzedelmeskedtünk! Hiszen nincs itt más, csak én, Charis és...
És akkor megérezte. - Wenthar... - suttogta maga elé, majd olyan erővel csapott a sziklafalba, hogy ujjai megreccsentek. Nem törődve a fájdalommal, újra és újra belecsapott, míg tarkója lüktetni kezdett, keze pedig érzéketlenné vált. - Wenthaaaaaar! - üvöltötte Kaard, és rádöbbent, hogy Jainának végig igaza volt. El kell mennie innen.. el innen, gondolta. El minél gyorsabban. - Én vezetni foglak majd... ha engeded. - hallotta fülében az újra tesetlenné vált Jaina szavait, ahogyan futásnak eredt a barlangban a legközelebbi hangár felé...
-----
- Főadmirális, a hapan védelmi formáció több egysége kivált az alakzatból, és tüzet nyitott a planetáris védelmi rendszerekre. - jelentette Dorjának egy adjutáns a zászlóshajó parancsnoki hídján. - Úgy történik minden, ahogyan a Nagyúr megjósolta.. - mosolyodott el elégedetten Dorja. - Küldjenek üzenetet Gray grónőnek és Morwan bárónőnek, hogy biztosítsanak helyet az új hapan hajók számára az alakzatban! - A Sárkánypikkely veszi és nyugtázza.. - jelentette a szövetséges hapan hajókkal kapcsolatot tartó komtiszt. - Uram, egy Harmadik birodalmi SS-azonosítót viselő cirkáló lépett be a rendszerbe és segélykérő üzenetet sugároz.. - jelentkezett a szuper-csillagromboló első tisztje Dorjánál, amint a főadmirális kiadta előző parancsait.. - Valamiféle Yuuzhan Vong invázióról beszélnek. - Bizonyára kémek, akik ki akarják lesni, mi történik itt. - vont vállat Dorja. - Yuuzhan Vong, persze... azt hittem, a Szövetségi Hírszerzésnek ennél több fantáziája van. Semmisítsék meg! - Igenis, uram!
- "Fontos közlemény a Hapan Királyság vezetőségének. A Harmadik Birodalmat megtámadta a Yuuzhan vong! Ismétlem, a vong fenyegetés ismét felfedte magát! Ne engedjük, hogy ismét elpusztítsák a galaxist!" - sugározta makacsul az SS-cirkáló a rendszer szélén, amikor a legközelebb álló két SiSD lövegei irányba álltak. - Odonit fézerek célon! - Tűz!
A nagy energiájú sorozatok becsapódtak az SS-cirkálóba és darabokra tépték azt, minden nyomát eltörölve annak, hogy valaha is harmadik birodalmi hajó járt a Hapes környékén...
|
|
|
Hapes
Jul 2, 2013 19:28:40 GMT 1
Post by sithlord on Jul 2, 2013 19:28:40 GMT 1
Wenthar Nagyúr erőteljes léptekkel közeledett az immár romhalmazzá vált Trónterem felé. Az útjába akadó, bolond módon harcolni akaró még életben maradt testőröket fénykardjával módszeresen felaprította. Nem volt sok ideje rájuk. Aggódott a lányáért mert egy időre, ki tudja miért nem érezte őt az Erőben.
Aztán belépett a Trónterembe és meglátta az elégedett Charist, amint a csodával határos módon épségben megmaradt trónuson ül. Wenthar elmosolyodott a látványtól -Tehát győztél leányom! -mondta nem titkolt büszkeséggel a hangjában. -A Sötét Oldal veled volt és immár diadalmat arattál ellenfeleden! Édesanyád büszke lenne rád! -mondta valamivel szomorúbb hanglejtéssel a Nagyúr.
Charis felpattant a trónusról, és Királynőhöz méltatlanul az apja karjaiba szaladt és megölelte! Belül még mindig az a kislány volt aki imádta rajongásig szeretett apját, akinek jó néha megpihenni a karjaiban. Wenthart meghatotta a lánya szeretete. Lám az Éjnővérek örököse, doromboló kiscicaként bújt apjához a Sithek Nagyurához. Kezeivel megsimogatta Charis hátát. Amaz kibontakozott az ölelésből és megigazgatta ruháit. -Győztem apám! -mondta a lány magabiztosan, a Sötét Oldalnak és a te tanításodnak köszönhetően! -jelentette ki Charis a tanítvány alázatosságával. Wenthar bólintott. Egy valamit még el kell rendeznie. -Most az öcséd van hátra! -mondta enyhe aggodalommal a hangjában. -Segítenem kell neki mert nagy veszély fenyegeti! Érzem... -Veled menjek? -kérdezte Charis, olyan hangsúllyal ami nem tűrt nemleges választ. Wenthar mégis nemet mondott. -Nem leányom! Neked itt van dolgod hogy stabilizáld a Hapest, amelyre nagy szükségünk lesz! -Charis a hapanok új Királynéja meghajolt apja előtt. -Úgy lesz ahogy óhajtod apám! -Charis hangja egy kis csalódottságot tükrözött. Vágyott látni az öccsét, akit talán még apjánál is jobban szeretett. -Dorja Főadmirális Flottája a szektorban marad hogy végezzen ellenségeiddel, akik olyan ostobák hogy szembeszegüljenek veled! Nekem azonban mennem kell! -mondta a Nagyúr ellentmondást nem tűrő hangon.
A győzelem után alig félórával egy kis sikló landolt az egyik SISD hangárában, hogy Wenthart a nem messze lévő Shedu Maad körzetébe vigye. Bár nem akarta rögtön magára hagyni a lányát, ez egy jó próba lesz a képpeségei tesztelésére. Egyenesen beledobni a mély vízbe majd hagyni úszni! Ez volt az alapelve és ennek a fia máris megfelelt. Tudott a Nirauani eseményekről és Carl eléggé bebizonyította alkalmasságát a váratlan helyzetekben. Egy maga fajta fiú lehet hogy meghalt volna a zombik elleni harcban. Ő azonban él és most is éppen egy küldetést „vezet”, apjának kifejezett óhajára. A kis hajó sikeresen landolt a hangárban majd felnyílt a légzsilip és a Sith Rohamosztagosok sorfala között lépdelt a Nagyúr, hogy elfoglalja a kabint amit neki készítettek elő. Egy harcedzett veterán, Samhul Raad kapitány, aki a Vongok ellen is harcolt már, volt ennek az SiSD-nek a parancsnoka. Nem győzött hajbókolni a Nagyúr előtt. -Irány a Shedu Maad! Minnél hamarabb! -utasította a kapitányt Wenthar.
Alig egy órával később, három SiSD és a kísérete hagyta el a Hapest hogy a Shedu Maad körzetében csatlakozzon a megszálló erőkhöz. És főleg azért hogy egy apa segítsen a fiának...
|
|
|
Hapes
Jul 15, 2013 12:48:57 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 15, 2013 12:48:57 GMT 1
Charis hátradõlt, és kiélvezte a kényelmet, amit a trón nyújtott neki - bár nem volt tökéletes. A bitorló Tenel Ka alacsonyabb növésû volt nála, ezért emlékeztette magát, hogy alkalmasint átszabassa az alkalmatosságot. Magasabbnak, erõt sugárzónak kell lennie. Bár szívesen ment volna az apjával, hogy segítsenek öccsének, aki valószínûleg még az õ létezésérõl sem tudott, megértette, hogy új pozíciójában sok-sok feladat várja.
Charis alapos és kiterjedt nevelést kapott, az Erõ Sötét oldala mellett jól tudta, milyen készségek és fortélyok kellenek akár egy ilyen, intrikákkal teli állam irányításához, mint a Hapes. De most, hogy itt ült a trónon, fogalma sem volt, hogy igazából hol is kezdje.
Törpengésébõl az ajtó mellett posztoló egyik õr riasztotta fel. Az õröket atyja, Wenthar saját legénységébõl hagyta itt, hogy segítségére legyenek addig, amíg a fõerõk felszínt nem érnek. - Dorja Fõadmirális és az Örökösödési Tanács! - jelentette be az õr, majd oldalra lépett az ajtóból, ahonnan társai már gondosan eltakarították a Tenel Ka és Charis közti összecsapásban elhalálozott hapan nemesek és katonák tetemeit. - Tehát megérkeztek.. nagyszerû! - köszöntötte a lány a besoroló hapan nemeseket, akiket atyja kegyence és stratégája, Dorja követett, egy szakasz rohamosztagos társaságában. Néhányan a hapanok közül meglepett, vagy épp elégedetlen pillantásokat váltottak, amikor megpillantottál Charist a trónon ülve, de a legtöbben a csoportot vezetõ idõsebb, markáns arcú, õszülõ hajú nõre nézve várták, hogy mit reagál majd.
A nõ elõre lépett, és merészen megállt Charissal szemben, jóval közelebb a trónhoz ahhoz képest, mint amit a protokoll ilyen esetekben egy uralkodóval szemben elõírt. - Asszonyom, megtisztelt. Allison Gray grófnõ vagyok. - hajtotta meg magát éppencsak. - Hírét kaptam, hogy az Ön.. közremûködésének tudhatjuk be a trónbitorló Tenel Ka eltávolítását. Az Örökösödési Tanács nevében köszönöm Önnek, és remélem megtisztel minket az új Anyakirálynõ megválasztási ceremóniáján.. kedves.. - Gray grófnõ elgondolkodó arcot színlelt, mintha csak most jutna eszébe, hogy megkérdezze az illetõ nevét. - A nevem Charis Ser Mavin. - jelentette ki Charis. - És nem lesz szükség új választása, Gray grófnõ. Az Anyakirálynõ posztját az õsi törvényeknek szerint magam veszem fel.
Néhányan felhorkantak, Gray grófnõ viszont elõre lépett, és oldalfegyverét a nõre emelte. A fegyver speciális típus volt, minden bizonnyal egy gondolatpuska, nevetett fel magában az ötletre Charis. Csak nem gondolja ez az ostoba nõ.. - Nagyon kedves, hogy segítettél nekünk, kislány. Most már viszont ideje szépen felállni és elhagyni a trónt, amíg szépen kérlek.. - suttogta Gray, miközben Charisra irányította az eszközt.
A lány egy picit megérintette az Erõvel a fegyvert, és lassan, egészen finoman Gray felé kezdte forgatni a csövet. A nõ kétségbeesett, döbbent arccal próbált ellenállni, de az Erõ szorítása ellen nem tehetett semmit. Végül amikor a fegyver már pontosan az arcára irányult, Charis újabb intésére meghúzta a ravaszt..
A kék kisüléstõl néhányan hátrahõköltek, Charis azonban ugyanolyan nyugalommal ült a trónon, mint eddig.
Gray sértetlennek tûnt. Ez nem is volt csoda, hiszen a kábítólövedékekhez hasonlóan a gondolatpuska nem hagyott nyomot a viselõjén.. pusztán alárendelte magát annak az akaratnak, amelyik irányította a fegyvert.
És nem annak, amelyik meghúzta a ravaszt. Dorja a társaság mögött önkéntelenül elmosolyodott. Okos lány ez a Charis. Még nem volt itt az ideje, hogy megismertesse új alattvalóival hatalmának teljes skáláját. Sokkal jobban fog neki jönni, ha minden egyes alkalommal villant meg egyet-egyet képességei közül, ha majd új alattvalói közül néhányan az életére törnek - ahogyan az a hapanoknál szokás, sõt szinte elvárás volt. A gondolatpuska révén azonban a hapanok nem tudhatták, hogy ami most történni fog, az a fegyver, vagy az Erõ hatása-e..
- Gray asszony sajnálja, hogy ellenszegült az Anyakirálynõnek, és érdemei elismerése mellett elfogadja és kiszabja magára a méltó büntetést. - közölte mosolyogva Charis. - Sajnálom, hogy... hogy ellenszegültem az Anyakirálynõnek, és elfogadom.. a büntetést.. - motyogta üveges szemmel Gray. Charis intett. Gray az egyik rohamosztagoshoz lépett, és kinyújtotta a kezét.
Dorja intett a katonának, hogy adja oda a fegyvert a nõnek, aki néhány másodpercig az E-11-es csövére meredt, majd odasétált a falhoz, és fejére irányítva meghúzta a ravaszt.
A hapanok összerezzentek. - Khm.. úgy vélem, Fenség, hogy az Örökösödési Tanácsnak új vezetõre van szüksége. - köhintett Dorja. - Javasolhatom Lalu Morwan kisasszonyt? - intett fejével a másik fõ összeesküvõ felé, aki döbbent arccal bámulta Gray tetemét. - Öh.. én.. én hû vagyok az Anyakirálynõhöz! - dobta magát végül térdre Morwan, nem kis politikai érzékrõl tanúbizonyságot téve. Charis elégedetten bólintott. - Köszönöm a javaslatát, admirális, és a segítséget, amelyet az Egyesült Sith Birodalom nyújtott, hogy elfoglalhassam az engem megilletõ trónt. Ezt nem felejtjük el maguknak. - Javasolnám, hogy egy nálam méltóbb szakértõ diplomatával tárgyalja meg az államaink közti új barátság részleteit, Fenséged. - hajtotta meg magát szertartásosan Dorja. - Azonnal tájékoztatom a nagykövetünket. Addig is engedje meg, hogy flottánk a bolygó körül maradjon... a biztonsági helyzet helyreállításáig. - Mi sem természetesebb, Fõadmirális. - intett Charis. - De ne feledje, a hapanok türelme nem végtelen! Addig élvezhetik vendégszeretetünket, amíg szükséges, de egy percnél sem tovább! - Ahogy óhajtja, Fenséged. - hajtotta meg magát ismét Dorja, és kihátrált a terembõl. Gyorsan tanul a kislány, gondolta. Nagyon is gyorsan.
....
Az egyik alsó hangárban, ahol egy szakasz Tenel Kához hû gárdista próbálta védeni magát néhány hevenyészett barikád mögött az ESB rohamosztagosai és az Örökösödési Tanács saját katonái ellen, senki sem vette észre a fekete árnyat, amelyik elosont a fal mellett, bevágta magát egy felszállásra váró, gazdátlan Miy'til vadászgépbe, és az egymásra tüzelõk lepattant lövedékeire ügyet sem vetve felszállt. Zekk, azaz Daarth Kaard, aki már maga sem tudta, hogy melyik nevet használja, ellenõrizte a rendszereket, majd kiválasztott egy olyan vektort, amire messzire vitteaz orbiton itt-ott még mindig dúló csata maradványaitól. És most merre - gondolta magában. Bátortalanul a navikomputerre tette a kezét, és úgy érezte, mintha egy láthatatlan, selymes érintés vezetné az ujjait.. beütötte az ismeretlen, sosem látott koordinátákat, és kisvártatva eltûnt a hipertérben.
|
|
|
Hapes
Aug 18, 2013 15:50:01 GMT 1
Post by sithlord on Aug 18, 2013 15:50:01 GMT 1
A hatalmas SiSD-k óriásokként robbantak ki váratlanul a hiperűrből, amikor G'Kar Nagykövet Flottája megérkezett a Hapes körzetébe. Maga a nagykövet a kabinjában meditálva elmélkedett azon, hogy a Hapesnek vajon mi haszna lesz az ESB számára. A sárgásbőrű, gyíkszerű lény az eredeti Sith faj egyik utolsó túlélője volt. G'Kar nagyra becsülte Uralkodóját, aki a régi Sith elveket hirdette és aki visszahozta Exar Kun és a többi évezredes Nagyúr dicsőségét, ám a lányát nem ismerte. Meglehetősen alkalmatlannak látta a Hapes irányítására. Mi lesz ha az apja ellen fordul?
G'Kar nem bízott a Hapanokban, sőt kifejezetten rühelte őket. Talán főfogásnak átsütve ízletes egy Hapan, de amúgy semmi haszna azoknak a pipogya idiótáknak akik olyan nagyra tartják magukat a múltjukkal. Egy pohár Kesseli igazán beindította az elmélkedését, de váratlanul megzavarták. Egy fiatal Sith százados lépett be, egyenruhája makulátlanul tiszta volt. Ez sem látott még ütközetet, gondolta magában megvetően a nagykövet. -Elnézését kérem hogy megzavarom, de megérkeztünk! -mondta a tiszt alázatosan. G'Kar erre csak intett egyett. -Rendben van! -mondta meglehetősen lenéző stílusban. -Készítsék elő a személyi vadászomat! Igyekezzenek! -a tiszt bólintott a meglehetősen hideg hangon közölt parancs hallatán és máris elsietett.
A nagykövet rühelte ezeket a pojácákat, akik Sith Birodalmi tiszteknek merészelték nevezni magukat! Bezzeg ő és Wenthar annak idején megjárták a poklot is amikor a Vongok ellen harcoltak, a legutóbbi, szinte mindent elsöprő háborúban. A Vongok ellen, akik újra feléledtek évtizedes álmukból, hogy halált és sötétséget hozzanak a galaxis lakóira. Szerencsére az ESB már készen fogja őket várni. Méghozzá az Odonit turbófézerrel felszerelt Halálbolygóval, aminek az építése már titokban zajlott is. Ezzel a pusztító fegyverrel akarja majd Wenthar nagyúr végleg eltörölni Sekotot és átkozott népét örökre a galaxisból! És végrehajtani azt a feladatot, amiért annak idején Palpatine Császár megépítette az első majd a második Halálcsillagot. Ó nem a galaxis leigázása volt ez a feladat, hiszen már van egy erős Birodalom, amely a Sithek ügyét képviseli. Nem, az igazi cél az volt ezzel a fegyverrel, hogy megmutassák a Sithek a galaxis népének, hogy ők képesek arra, amire a gyenge Galaktikus Szövetség sosem lesz képes; a Vongok totális megsemmisítésére!
Mert a Sitheknek a galaxis jó volt úgy ahogy van. A legkevésbé sem hiányzott nekik egy újabb Lázadó Szövetség és egy ellenük vívott háború. No nem! A galaxis legyen el magának és marakodjon a koncért, amíg a Sithek megszilárdítják hatalmukat az ESB területén belül, miközben nyugodtan felkészülhetnek legnagyobb ellenségük, a Jedikkel való leszámolásra. Mert a galaxis küzdelmeinek hátterében ennek a két erőnek a küzdelme a lényeg...
Alig félórával később, G'Kar Sith Fightere elhagyta az egyik hangárt és belépett a hapes légterébe, hogy a nagykövet megejtse a találkozót a Hapes új Királynőjével, Charissel.
|
|
|
Hapes
Aug 25, 2013 15:10:58 GMT 1
Post by Haruhi on Aug 25, 2013 15:10:58 GMT 1
A szűk tartályban lassan aláapadt a folyadék, s a fal leereszkedett, végre ismét levegővel véve körbe őt. Ezután a műszerek is eleresztették, véghezvíve feladatukat, melyre programozva voltak. Nem volt sebesült vagy beteg, az itt eltöltött időnek másmilyen jelentősége volt, sokkal átfogóbb és célszerűbb, mindenki más elképzelésein túl. Valemelyest kényelmetlenül húzta ki a csövet légcsövéből, mellyen keresztül az elmúlt néhány napban lélegzett, majd lelépett a padlóra és maga köré csavarta az egyik testőrje által neki nyújtott törülközőt. Tűnődve tapogatta végig arcát, mely a drága kezelésnek köszönhetően selymesebb, de ugyanakkor sokkal ellenállóbb is volt külső behatásoknak, mint azelőtt. Látása szintén sokkal tisztábbnak bizonyult, habár a Hapanokénál eddig is messze hatékonyabb volt ezen a téren. Tett néhány ügyetlen lépést, de hamar visszaszokott, s úgy vélte, könnyebben mozgott, mint ahogy azelőtt. Valóban megérte, csontjai könnyebbek voltak, mint ahogy azelőtt és rugalmasabbak is, ízületei pedig megerősödtek. Felesleges volna felidézni a részleteket, s a bevetett eszközöket és gyógyhatású kivonatokat, a végeredmény sokkal fontosabb volt a kiinduló pontnál, s a megtett útnál. Belelépett egy kikészített pár papucsba, s a kissé túl fehér helyiséget hátrahagyva átsétált egy öltözőbe. Ez volt a palota, kizárólagosan a királnyőnek és speciális vendégeinek fenntartott kis gyógyászati komplexuma, de hívhattuk egy túlméretezett gyengélkedőnek is. Az orvosok azonban már nem helyiek voltak, hanem nagy szakértelemmel kiválogatott külvilági mesterek, kik sokkal megbízhatóbbak és elhivatottabbak voltak, mindössze pénzért cserébe. Kevésbé uralkodói ruhát öltött, majd végignézett magán a tükörben, joggal vélve úgy, hogy sokat változott, még ha csupán részletekben is. Szüksége volt a változásokra, hogy külsőleg színeiben végre elhatárolódjon rokonságától, hangsúlyt fektetve arra, hogy ő egyéniség volt és nem egy nyáj része, királynő de ugyanakkor sokkal inkább önmaga is, mindez nem loyalitásokról szólt, hanem egyszerű önértékelésről. Többé nem lehetett Hapan sugdolózások eleme, miszerint ő volt a legcsúfabb királnyő valaha. Számukra kevés féle uralkodó lehetett a megfeleló: az, aki a rangosok akaratára hajló gyenge elme volt, vagy az, aki példamutató volt népe iránti elkötelezettségével. Ő azonban egy harmadikat is sejtett: egy olyan királnyőt, aki nem hajol meg bárki előtt, fellépésével egyéniségét emeli ki, kitart elképzelései mellett, s kiállja az ellene fordulók döféseit, nem feltétlenül kegyetlen válaszlépésekkel, hanem sokkal inkább elegáns eszközökkel. A tiszteletükre volt szükség, a biztos pontnak kellett lennie támogatói számára, s a méltó, defenzív ellenfélnek azok szemében, kik megszabadulni akartak tőle. - [color=lavender Aki nem lép tovább, az lemarad.[/color] - suttogta önmagának, ahogy tükörképével nézett farkasszemet. Charis a királyi trónon ült, mely még mindig a régi volt. Utólag tehát mégsem cserélte le, rájött, hogy nem attól lesz valaki uralkodó, hogy egy trónon ül, ami ráadásul kényelmes is. Nem, kifejezetten kényelmetlen helyként akart inkább rá gondolni, mely arra sarkallta, hogy keljen fel és járjon gyakrabban, tevékeny legyen és ne csupán terveket és elképzeléseket szőjön. Amikor pedig benne ült, a célja az volt, hogy teljesen sose legyen képes benne relaxálni, s figyelmét elterelve más dolgokkal feledtesse el az impraktikus ülőhelyet, olyan dolgokkal, melyekre egyébként is figyelmet kellett fordítani. Mint ahogy az elkövetkező találkozóra, melyet számos Hapani nemesasszony kérelmezett tőle, s még néhány jelentéktelenebb, a másik nemhez tartozó, leginkább régensi funkcióra hajazó családfő is részt kívánt venni. Ő fontos jelentőséget tulajdonított ennek a meghallgatásnak, hiszen bizonyos volt benne, hogy több dolog is működött a háttérben eme kérelem mögött, melyet ugyebár jogkörének teljes tudatában el is fogadott, elvégre még ő maga sem vallotta magát minden tekintetben abszolút uralkodónak. Különös sejtései voltak, ennek volt köszönhető az is, hogy a palota őreinek nagy részét a fogadott delegáció fogadására és kíséretére parancsolta, így mindössze ketten álltak a trónterem bejárata előtt, s maguk sem éppen a veteránok közül voltak kiválasztva, céllal. Kintről hangokat hallott, semmi olyasmit, melyet más esetekben helyénvalónak lehetett volna találni, ám ő éppen hogy erre számított. Az ajtó odaát néhány pillanattal később kitárult, s fegyveres hapanok nyomultak be rajta, férfiak és nők egyaránt, egyáltalán nem a várt vendégei. A bejáratnál csoportosultak, miközben ő megszokott nyugalommal kelt fel a trónról, s indult el elébük. Láthatóan és érezhetően zavarodottak voltak külsejét illetően, de egyik vezetőjük hamar átlátott a szitán, melynek egyébként sem amaz volt a célja. - Ne tévesszen meg titeket, ő az! - kiáltotta a történetesen férfi egyén, s kórusban kiáltva benyomultak - LE A ZSARNOKKAL, HALÁL A HAPAN ELLENSÉGEIRE!Sugárvetők lövedékei repkedtek a levegőben, csizmák és cipők dobogtak a padlón, s további fegyverek kerültek kézbe. Charis rögvest elvetette, hogy hasonló eszközökkel lépjen fel velük szemben, nem volt oka különösebb aggodalomra, hiszen vele volt az Erő, mely a korábban csak közelgő veszélyre is figyelmeztette, ha fogalmazhatunk így. Csupán néhány mozdulatra volt szüksége, hogy elkerülve lövéseiket elérje az egyébként is felé rontó merénylőket, s az Erőbe burkolva végtagjait, összecsapott velük. Továbbiak is jöttek ekkor, azonban tőlük takarta őt az első hullám. Bordák törtek öklétől, végtagokat csavart ki könnyed mozdulatokkal, majd az utolsót fejét hajánál fogva ragadva meg, egyszerűen a falba verte. A maradék ekkor már a nyakán volt, azonban egy megkaparított vibropenge segítségével, próbálkozásuk szintén vérfürdőbe torkollt. Tűnődve nézett végig a holttesteken, majd vértől bemocskolt ruháján, aztán pedig kimért léptekkel elindult, maga mögött hagyva a tróntermet. Fél órával később megérkezett végre a küldöttség, a trónterembe lépve azonban szétszórt, vérbe fagyott holttestek hevertek a padlón. Nyugtalanul néztek körbe, fel az üres trónszékre, egymásra, s a testőrökre, akik most fegyvert fogtak rájuk. Nem igazán tudták, hogy mi történhetett, elvégre egészen másképpen tervezték el a mai találkozót: ők egy halott királynőre számítottak a trón tövébe hajítva. Valami ekkor megmozdult mellettük, s tekintetüket odakapva Charist pillantották meg, ahogy egy fehér virágokkal borított kisasztalon mellett ült, rajta egy pohárral, mely fehér virágszirmokkal volt tele, melyeket vérrel csepegtettek le. Mindössze egy kanalat tartott kezében, mellyel egy vörös szirmú virággal játszott, melyet az Erő lebegtetett a levegőben. - Nem rám számítottak, vagyis nem élve - mondta halkan, sokat tudó tekintettel, mégis láthatóan kevés ügyet vetve jelenlétükre - talán éppen zsarnökölést kiáltottak volna ki, nemde? Nem is számít, nem születtem politikusnak és azt hiszem, hogy nem is maradt miről beszélnünk ma már, nemde? Inkább menjenek haza, pihenjenek, térjenek vissza a családuk körébe és éljék az életüket, ne rajtam múljék! Tegyenek, amit akarnak... én mindig itt fogom várni önöket, népemet, ha ismét szükségük volna rám.Tónusa csak elegáns mértéken belül volt gyúnyos, hiányzott belőle a felesleges arisztokratikus modor, de alpári sem volt. Intett, s az őrök egyenként elvezettér a megrettent, zavart, vagy épen acélosan eltökélt tekintetű előljárókat. Ez volt a második kísérletük, hogy eltávolítság, azonban ezalkalommal egyes egyedül számolt le a merénylőkkel, a felbérlőiket pedig egész egyszerűen elengedte: az őrök kikísérték őket a palotából, onnan pedig mehettek ahova akartak, senki nem követte őket. Nem volt rá szükség, talán elsőre nem fog nagy hatással lenni rájuk, azonban az üzenetet megkapták: nem félt tőlük, sem élve, sem pedig halva, nem jelentettek számára veszéjt. Ha újra próbálkoznak, előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek belátni, hogy hasztalan, márpedig újra fognak próbálkozni, még egy kis ideig, ha már eljut az elméjükig, hogy elegendő élő fegyvert pazaroltak el rá. A tekintély így épült ki, a megverteknek szánt hideg könyörülettel, mely a népük legnagyobb bélyegét nyomta rájuk: a szégyent. Talán meghalnak majd, de akkor saját követőik és gyermeikeik fognak végezni velük, míg az ő keze tiszta marad. A cél azonban nem ez volt, s sikerült elérnie is, még csak hamis propagandára sem lesz szükség: ők maguk fogják elmesélni minden velük egy szálakat húzónak, igazságot, tiszta és megalázó igazságot. A gyilkosság pazarló fegyver, néha szükséges és nincsen jobb mód, ám a könyörület még egy annál is hatásosabb fegyver: nem a testet pusztítja el, hanem a nevet és az önbecsülést. Nem mind fognak behódolni neki, de valamennyien igen, s azok a többiek pedig lassan önmagukat morzsolják majd fel, neki mindössze védekeznie kell, hidegen és effektíven, megtörhetetlenül, hideg nyugalommal. És miért nem ült most a trónján, miért nem viselt koronát és díszesebb öltözéket az egyszerű, ámhabár egyszerűségében gyönörű fehér ruha helyett? Mert egyszerű üzenet volt: megtehette, ő volt ő, a szokások és bevált praktikák nála nem értek el semmit, a hízelkedés és felesleges intrika ideje lejárt, a lapok tiszták voltak, s a tények nyilvánvalóak. Aki hozzá szólt és őt látta, az vele beszélt, mert ő volt a királynő, s ő volt maga a konzorcium. Nem pedig egy köznapi bitorló, vagy egy velejéig gonosz, elvetemült úrnő. Ő mindössze egy egyéniség volt, egy tény, először életében. Semmi más.
|
|
|
Hapes
Aug 25, 2013 15:41:13 GMT 1
Post by sithlord on Aug 25, 2013 15:41:13 GMT 1
G'Kar a Hadban Negyedik, megérkezett a Hapesre. Nagyon kíváncsi volt arra hogy az új Királynő hogyan boldogult ezekkel a hapan mocskokkal. Egy különleges ajándékot vitt a lánynak, aki az ESB Uralkodójának ivadéka volt. Méghozzá egy gyönyörűen megmunkált kardot, amely valaha az egyik leghatalmasabb Sith Nagyúré, Exar Kuné volt. Kísérete monotonon lépdelt az ősi Hapes csodaszép utcáin. A kíséretben voltak aszasszinok, Sötét Jedik és ESB Flottatisztek egyaránt. Valamennyien kis leszállóplatformokkal értek földet.
A gyíkembert azonban ez nem érdekelte. Őt csupán urának akarata és az ESB dicsősége foglalkoztatta. Hamarosan odaértek a gyönyörűen megmunkált Palota bejáratához. Hapan testőrök állták útjukat, de amikor látták, hogy Királynőjük az Ezüsthajú vendégeiről van szó, máris beengedték őket. Lám Charis máris megszilárdította a hatalmát, gondolta elégedetten a Nagykövet. És mi az hogy Ezüsthajú? Milyen név ez? Aztán hamarosan rádöbbent, hogy így elnevezni csak a legnagyobb Hapan Királynőket volt szokás...
Vajon mit tehetett Charis hogy ennyire kiérdemelte a Hapanok tiszteletét? Alig pár nap alatt? Erre nagyon kíváncsi lesz. Aztán meglátta a levágott, a szél miatt gyorsan száradó fejeket a Palota, -amit a Hapanok Tűtoronynak hívtak-, ormán és mindent megértett. Charis gyorsan és kíméletlenül leszámolt ellenfeleivel, ahogy az egy Királynőhöz illik!
Egy kissé arrogánsnak tűnő Hapan főnemes jött eléjük, miután bementek a Palota belsejébe. -Őfensége már várja önt! -mutatott G'Karra. -A többiek int maradnak! -utalt a Nagykövet kíséretére. -Rendben! Ahogy a Királynő óhajtja! -mondta G'Kar csipetnyi gúnnyal a hangjában.
Amikor belépett a Trónterembe, Charis már várta. G'Kar egyszerűen nem tudta levenni a szemét a gyönyörű Királynőröl, akinek szépségét máris elkezdték megénekelni a Hapan kobzosok, miszerint az Ezüsthajú Királynő leszámolt ellenségeivel... G'Kar önkéntelenül is meghajolt ez előtt a tündöklő szépség előtt, akinek ezüst színű haja egészen a derekáig ért. Olyan volt akár egy életre kelt álom. A Nagykövet szava elakadt. Végül erőt vett magán. -Úrnőm! -kezdte alázatosan, miközben az ajándékot Charis felé nyújtotta. -Édesapja szeretetteljes üdvözletét küldi! És reméli, hogy kedvezően alakulnak a tárgyalások önnel és a Hapessel!
G'Kar meghajolva várakozott arra, hogy Charis elvegye az ajándékot és válaszoljon.
|
|